Ellenőr, 1879. április (11. évfolyam, 164-215. szám)
1879-04-01 / 164. szám
nyira megzavarodtak, hogy végül teljesen elveszett minden érzékük aziránt, mi a közügy, mi a pusztán pártügy. Midőn a szegedi katasztrófa bekövetkezett, egy ideig még azzal is kecsegtette magát a politikai Falstaff-had, hogy azt a kormány megbuktatására használhatja föl. De ebből a hallucinatióból már kigyógyulhatott, mert hiszen csakhamar beláthatta, hogy ily rettenetes felülésre még nem érett meg a magyar parlament. Ezt a nevetséges őrültséget még megbocsáthatjuk a benne rejlő comicumért. Azt azonban már nem bocsáthatjuk meg nekik, hogy még most sem hagynak föl áskálódásaikkal és piszkolódásaikkal, mikor azzal nem érhetnek el más czélt, mint azon kéz megzsibbasztását, mely leginkább van hivatva a csapást enyhíteni. És az legalább a sajtó terén minden ellenzéket egyformán illet. Mert amióta a katasztrófa beköszöntött, azóta ez a szerencsétlen had nem tud mást, mint izgatni és gyanúsítani, mintha józanul föl lehetne tenni, hogy van kormány, mely ne tartana legszentebb kötelességének mindent elkövetni a bajnak orvoslására. Ez a boldogtalan sereg azt hiszi, hogy csak kormányok járhatják le magukat és az ellenzék sohasem compromittálhatja magát. Pedig meggondolhatnák, hogy a kormányok ereje és szilárdsága, saját bölcseségeiken kívül, főleg ellenségeik gyámoltalanságában rejlik. S az az ellenzék, mely ily nagy és ünnepélyes pillanatban sem tudott a helyzet magaslatára emelkedni, a közcsapással szemben sem tudta kicsinyes gyűlölségeit és személyi nyomorúságait elfeledni, az ne ámítsa magát azzal, hogy a nemzetet félrevezetheti. Nézzen oda az ellenzék Kossuth Lajosra és vegyen róla példát. Szeged gyásza elfeledtette a nagy száműzöttel minden politikai küzdelmét. A férfiú, ki nem hajol meg az uralkodó előtt, és a ki előtt a bíborfény indifferens látvány, tisztelettel adózik a királynak a szemében rezgett kenyért. A férfiú, ki sohasem szűnt meg kárhoztatni az alapot, melyen alkotmányunk nyugszik és mindig kárhoztatta a kormányt, mely azt elfogadta, megnyugvást merít a miniszterelnök ígéretéből. Ő, ki több joggal küzd évtizedek óta egész fennálló államéletünk ellen, a nagy csapással szemben elfelejt minden mást, és csak azt érzi, hogy magyar, kit a Szegedre hullt csapás szívén sújtott, hogy a férfiak, kik a kormányon állnak, szintén magyarok, akikről nem lehet föltenni, hogy ne felelnének meg legelső és legprimitívebb kötelességeiknek. Harmincz év óta először történik, hogy Kossuth ugyanazt mondja, mint az ország fejedelme és kormánya : Szegednek élni kell. Ki merne e mondás beteljesedésén még ezentúl is kételkedni? Pygmaeusok nézzetek a Grigásra és kövessétek példáját, vagy legalább hallgassatok és ne akadályozzátok azokat, kik dolggozni és használni akarnak. Budapest, márczius 31. Bismarck estélyét ismét politikai sincerizálás fűszerezte. Természetesen szóba került a vegyes occupatio kérdése is, melyre vonatkozólag a német kanczellár oda nyilatkozott, hogy a vegyes occupatio nagy nehézségekbe ütközik, mert Oroszország Ausztria-Magyarországnak a közös európai actióból való kizárását követeli. Ha e hírt hozó távirat hűen fejezi ki a német kancellár gondolatát, vagy helyesebben : e hit megfelel a valónak, úgy csak szerencsét kívánhatunk monarchiánknak azon bizalmatlansághoz, melyet Oroszország táplál irányában. Elhiszszük, hogy Oroszországnak nagy érdekében volna, ha monarchiánk nem venne részt a vegyes megszállásban. Ha ugyanis monarchiánk részt vesz az európai rendszabályban, ennek oroszellenes jellege sokkal nagyobb mérvben kidomborodnék, mintha csak Anglia maga képviselné a muszkaellenes elemet Kelet-Ruméliában. Ámde mi megszoktuk örülni annak, ha Oroszország bizalmatlankodik, ha Oroszország haragszik. Örvendünk annak is, hogy Oroszország korántsem contemplálja oly epedő szemmel a vegyes occupatiót, mint eleintén tettette, sőt megbízható hírek merültek fel arra nézve, hogy Oroszországnak határozottan inge ellen van a tervezett európai rendszabály. Örömünk azonban be lenne tetézve, ha Oroszország, mint Bismarck állítja, Ausztria- Magyarország ellen egy kis ostracismust rendezne, ki akarván zárni azt a vegyes occupatióban való részvétből Ekkor ugyanis okvetlenül beállna a szükségesség, hogy Ausztria-Magyarország — Oroszország ellenére — részt vegyen a vegyes megszállásban s igy a muszka politika egy döntő csatát vesztene monarchiánkkal szemben, a diplomatiai mérkőzés porondján. Mert hogy, ha létrejö az európai rendszabály, az nem történhetik meg Ausztria-Magyarország nélkül, mint mely hatalom a legnagyobb mérvben van érdekelve a muszka garázdálkodásnak a Balkán-félszigeten való megszüntetésében, ez oly természetes, hogy magyarázni sem kell. Európa, az orosz követeléssel szemben, kijelentené, hogy a megszállás conditio sine qua non la Ausztria-Magyarország részvéte. Ha részt vesz abban Anglia, részt vesz Olaszország, nem maradhat ki monarchiánk sem; hacsak a diplomatának az nem jut eszébe, hogy a megszállásra ama hatalmak vállalkozzanak, melyek a keleti kérdésben legkevésbé vannak érdekelve : t. i. Német- és Francziaország. De hogy e hatalmak nem fogják elvállalni a megbízást, több mint valószínű, sőt e két állam már is kijelentette, hogy még a közös occupatióban sem vesz részt, annál kevésbé vállalkoznának tehát külön azon szerepre, hogy Európa akaratának végrehajtói legyenek. Úgy látszik azonban a vegyes megszállás eddig csak elvben van elfogadva. Annak részleteire az a ködfátyol borul, mely mindig a bizonytalanság cháoszával szokta körülvenni az európai rendszabályokat. Egy hónap múlva már létre kell jönnie a vegyes megszállásnak, s e pillanatban, azt hiszszük, még az intéző hatalmak sem tudják , miként lesz végrehajtva az európai rendszabály. Mindeddig sem bizonyos, beleegyezik-e abba a porta, részt vesz-e abban Törökország és Oroszország; csak az látszik bizonyosnak, hogy Ausztria-Magyarország, Anglia és Itália fognak csapatokat küldeni Kelet-Ruméliába. Ha azonban Törökország — bár önkénytelen — kimarad a combinatióból, a legegyszerűbb logica azt követelné, hogy Oroszország is kimaradjon. A tulajdonkép való perlekedő felek: Oroszország és a porta. Ha tehát egyik fél nem vesz részt az actióban, ne vegyen részt a másik sem. Sőt az a berlini szerződés értelmeiben történnék, ha — bár Oroszország nem venne részt a megszállásban — az európai csapatokkal török csapatok is benyomulnának Kelet-Ruméliába. A porta tehát helytelenül fog cselekedni, ha ismét megbicsakolja s elszigeteli magát Európától valamely rövidlátó nonpossumus zsákutczájában. A portának meg kell értenie, hogy mivel maga nem képes a muszka politika által aláásott Kelet-Rumáliában visszaállítani tekintélyét, Európa főleg az ő érdekében cselekszik, midőn a különben nem valami kellemes zsandárszerepre vállalkozik. Hogy Oroszország elsősorban Törökországot akarja kizárni a közös európai rendszabályból, ez, ha nem is volna önkényt érthető, kitűnnék a Kölnische Zeitung jól értesült berlini leveléből, mely szerint Oroszország inkább maga is lemond a megszállásban való részvétről, mintsem a török csapatokat beereszsze Kelet-Ruméliába. A portának tehát, melyről az a legújabb hír, hogy ismét akadékoskodni és távolmaradni akar, óvakodnia kell, nehogy eljárása által Oroszország terveit segítse elő. Országgyűlés. A főrendiház ülése márczius 31-én. Elnök: Majláth György országbíró. Jegyzők: dr. Nyáry Jenő, őrgróf Pallavicini, gróf Zichy-Ferraris Lajos. A kormány tagjai közül jelen vannak: Tisza Kálmán, Péchy Tamás, báró Fejérváry honv. államtitkár. Napirend: a főrendiház állandó hármas bizottságának jelentése tárgyaltak a honvédelmi minisztérium épületeire s hivatalainak elhelyezésére vonatkozó törvényjavaslatról. A törvényjavaslat felolvastatik az indokolással együtt. Gróf Andrássy Aladárnak aggodalmai vannak a honvédelmi palotára vonatkozólag. Attól fél, hogy az építészek tanulmánynak fogják az építendő palotát tekinteni s az előirányzott összegnél sokkal többe fog kerülni. Erre nézve fölvilágosítást kér. Báró Fejérváry államtitkár biztosítja előtte szólót, hogy az épületek olcsó terv szerint fognak építtetni. A három homlokzat közül csakis egy fog némileg diszíttetni a takarékosság határain belül. Kéri a törvényjavaslat elfogadását. Gróf Cziráky János azt hiszi, hogy az építés nem fog az előirányzott összegnél többe kerülni; különben véleménye az, hogy az építendő palotát, amennyiben a királyi palota mellett lesz, nem lehet minden csin nélkül hagyni. A főrendek erre a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadták. Ezután a mezőtúr-szarvasi vasútra vonatkozó törvényjavaslatról szóló jelentés került tárgyalás alá. Gróf Cziráky János igen előnyösnek tartja a vasút kiépítését, azért ajánlja a törvényjavaslatot elfogadásra. Csak azt szerette volna, hogy a szerződésben ki lett volna téve, miszerint az állam semmi néven nevezendő módon meg ne terheltessék. Péchy Tamás közlekedési miniszter azon tekintetből is, hogy az ország többi részének is példa adassék, elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Hivatali elődje, gróf Zichy ugyanezen vasutat állami garantia mellett akarta kiépíttetni, ő az elődje által követett módot a mostani körülmények közt követni nem akarta. (Helyeslés.) Mire a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben elfogadtatott. Elnök ezután azt indítványozza, hogy a főrendek jegyzőkönyvileg fejezzék ki sajnálatukat Návay Tamás főispán elhunyta fölött. A főrendek beleegyeznek. Gróf Sztáray Antal a következő interpellate intézi a pénzügyminiszterhez: „Van-e tudomása a kormánynak, hogy az országos catasteri munkálatokhoz kiküldött kormányközegek a megye közegeinek teljes mellőzésével, a catasteri becsléseket a legigazságtalanabb módon foganatosítják. Ha van, mit szándékozik a kormány e tekintetben tenni.“ Ezzel az ülés véget ért. Hazai irodalom. — Báró Radvánszky Béla „Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században.11 czím alatt egy igen érdekes és a hazai művelődéstörténelemre nézve nagyfontosságú művet irt, melynek két kötetbe foglalt és e napokban megjelent anyagja is nagy mértékben képes éleszteni a közérdeklődést azon (első) kötet iránt, mely az anyag feldolgozását néhány hét múlva fogja nyújtani. Egyelőre feltűnőnek látszhatik azon körülmény, hogy egy történelmi műnek anyaggyűjteményéről külön szólunk, mielőtt a tulajdonképeni dolgozat megjelent volna, de aki a kezünk alatt levő két vaskos kötetet átlapozza, az kénytelen lesz beismerni, hogy ez eljárás teljesen igazolt, mert a régi magyar családi életnek ezen magyar nyelvű emlékei egytől egyik oly érdekesek és oly tanulságosak, hogy rendszeres feldolgozás nélkül is képesek lekötni az olvasó figyelmét. Avagy ki ne gyönyörködnék, midőn a XVI. és XVII. század embereinek házi szokásait és vagyoni állapotát leghívebben visszatükröző régi magyar okmányokat a magok frisseségében olvashatja? Nemcsak női kíváncsiság kell ahoz, hogy érdeklődéssel viseltessünk az iránt, hogy a leghíresebb magyar ősi családok — mint Báthory, Zay, Károlyi, Kornis, Wesselényi, Thurzó, Pálffy, Illésházy, Zrínyi, Eszterházi stb. családok egyes tagjai menyegző alkalmával minő hozományokat kaptak. A férfiak is kiváncsiak lehetnek tudni, minők voltak azok a régi kamuka és recze szoknyák, azok a szederjes bársony és hölgymenyétes köntösök, minek voltak azok az aranyhímes és gyöngyös fejkötők, bogláros párták, azok az aranyos ezüst medenczék, poharak, kannák, tányérok és kanalak stb. melyeket kocsiszámra vittek a menyaszszony számára. És ha a házi ruházat, bútorzat és pipere tárgyak tarkaságánál kifáradtunk, a III-ik kötet a lakodalmi és keresztelési szertartások czeremóniáin kívül elibénk hozza a XVI-ik század eredeti szakácskönyvét, melyből a gazdasszonyok megtanulhatják, hogy miként kell készíteni a „páva sását, — a csukát lengyel lével — töltött angvillát — malasás trágyát — fojtott pöcsönyét — fekete, sárga, vagy zöld pastelliál tikfit — bárány czimert mandolatejjel és rizskásával“ stb. Megtanulhatják azt is, hogy mit kelljen tenni arra nézve, hogy „a tök hamar kikeljen, — hogy a vad fa szelíddé legyen — hogy a szőllő és dinnye hamar érjen, — hogy a baraczk magva nélkül teremjen, — szóval oly dolgokat, miket a mostani kertészek is alig tudnak. Nem kevesebb érdekkel bírnak a végrendeletek és különösen a betegségek orvoslására való paraszt tanácsok, melyek a nép babonás hitére és együgyü gondolkodására nézve meglepő fényt vetnek. A mostani pestises világban nem lesz érdektelen, ha az 1570-ik évben a pestis ellen Révay, Ferencz által használt orvosságot mutatványképpen ide igtatjuk: „Végy három részecskét formából, ugyanannyi részecskét retekből, három szúnyogot és három pókot szárnyastól, három szem borsot, három szem boróka magot, ■— törd össze mozsárban, kend egy darab vászonra és úgy illeszd a beteg helyre.“ Ennyit figyelemgerjesztésül addig is, míg az első kötet megjelenése után bővebben szólhatunk ezen úttörő és a nagy közönség pártolását méltán megérdemlő műről. Ára a 3 kötetnek május végéig 7 frt, azontúl 10 frt. Tudományos mozgalmak. A tudományos akadémia összes ülése. — Márczius 31-én. — A tudományos akadémia ma délután 5 órakor Lónyay Menyhért gróf elnöklete alatt összes ülést tartott, melynek tárgyát a gróf Karácsonyi-pályázat eldöntése és folyó ügyek képezték. A bíráló bizottság jelentésének felolvasása előtt Szász Károly kijelenti, hogy nem kapván meghívót, a bizottság ülésében meg nem jelent s így a bírálatban és a jelentésben semmi része sincs. Greguss Ágost szintén megjegyzi, hogy már többször nem kapott meghívót, óhajtaná tehát, hogy ez ügyben valami intézkedés történjék. Erre Beöthy Zsolt a bírálóbizottság előadója felolvasta a bizottság jelentését a beérkezett pályaművekről. A jelentés szerint: a tizennyolc versenymű közt, melyek egy népszínműi kísérletet kivéve, valamennyien „tragédiák“, tizenöt nem érdemes arra sem, hogy csak czimek említése által is foglalkoznék velük az akadémia. Ezek szerzői nagyobbára műveletlen könnyelműséggel indultak a versenyre, mint valami szerencsejátékra. Fogalmuk sincs arról, mi a tragikum s csak kevésnek arról, hogy választott hősük kicsoda. Ártatlan szenvedőkről és alacsony gonosztevőkről írtak bőbeszédű históriát, a komponálásról, jellemzésről fogalommal sem bírnak, sőt írni sem tudnak magyarul, aminek bizonyítására a jelentés igen mulatságos szemelvényt állított össze. Idézett továbbá a történetekben szereplő alakok közül is egy párt, annak kimutatására, hogy a „hívatlan tolakodók“ cynizmusa mint és mennyiszer sérti erkölcsi érzésünket szavakkal, tettekkel és jelenetekkel. A ki szenvedélyt fejteni nem tud, — mondja a jelentés igen helyesen, — az bűnt se merjen: az ilyen bűnöket nevezi a hamburgi dramaturgia „üres fejek nyomom menedékének;“ a ki a természetest sem tudja elhitetni, ne fogjon kivételesbe; a ki nem képes kiengesztelni, az ne merjen sérteni; aki nem költő, az ne nyúljon erkölcsileg kényes tárgyakhoz, mert csak boszantani fog. Az általánosságok után a jelentés bemutatja azt a három tragédiát: „Zrínyi Péter“, „Boris czár“ és „Catilina“ czíműeket, melyeket a bíráló bizottság megemlítésre méltóknak talált. Zrínyi Péter kétségkívül tanult és tehetséges író hibás munkája. A szorgalmas históriai buvárlat, melylyel a Wesselényi-liga katasztrófájának részleteit tanulmányozta, érdeme és hátránya. A mily kevéssé készen adja tragikus hősnek a história Zrínyit, és úgy mutatja be ő. Nevezetességét inkább halálának, mint életének köszöni. Az egész darab cselekményéből bajos kitalálni, voltaképen micsoda Zrínyi sorsának tragikai motívuma, ha csak naiv hite nem a jus resistendi gyakorlati érvényében. Az egész darabban mit sem tesz azonkívül, hogy belemegy a halál torkába. Az eszme, mely vezeti, a szél, mely felé tör, és oly határozatlan, mint egész jelleme, mely sem forradalmi, sem leyális, sem nagyravágyó, sem önmérséklő. Hiszékenységének áldozata s egy cselszövénynek, melynek szálai csak látszólag szövődnek előttünk, valósággal pedig kivüit futnak a darabon. Van azonban egy-két jól írt jelenete is, minő a női büszkeség kitörése Zrinyinében, midőn oly tévedést vesz magára, melyben nem volt része. Vitnyédi halála, Spankau bevonulása Csáktornyára s az apáczák borzalmas megjelenése a németújhelyi börtönben. Néha élénkebben folyó, máskor ismét elbágyadó dialógjai fölvetnek egy-egy költői vonást, fordulatot, képet, de nyelve épen nem tiszta. Ilyeneket is találunk benne, melyek kimentésére már a jellemzetesség nem elég: Dosztig lakik majd Montecuccoli. Vagy Julia őrjöngései közt: Ah te tudhatod, Mi a bajom, mi az én nyavalyám! Boris czárban nagyobb meseszövő, de csekéyebb írói képesség mutatkozik. Szerzője az oroszörténetnek azt a szakaszát dolgozza föl, melyből Puskin Borisz Godunoff-nak és Schiller az Ál-Demetrius-nak tárgyát merítették. A mese, bizonyos durva furfanggal van szőve. Mesterségesnek elég mesterséges, de indokolása nem mindig kielégítő. A jellemfestés is, hol igen vastagon színezett, hol elnagyolt. A dictió rendkívül túlterhelt és semmi töltői színe. Itt-ott nyilatkozik némi erő benne, de sohasem új meglepő gondolatok. Nem épen száraz, de mintha már minden szava el lenne csépelve. Ahol érzelmes vagy elmés akar lenni, ott épen ügyefogyott. Catilina az ismert római összeesküvő életéből vette tárgyát. Mivelt ész, komoly tanulmány és nem ügyetlen írói kéz munkája. Méltán emelhetni ki benne sikerült korfestő részleteket, minő a felforgató párt zagyva elemeinek bemutatása az első felvonásban, s egy-két hatásosan kombinált jelenetet, minő Fulvia és Curius találkozása Cicerónál, s Catilina száműzetése a Jupiter Stator templomában. De igazi tragikai felfogásnak nem sok nyoma van benne. Catilina egyéniségének ép oly kevés realitása, tartalma, igazi súlya van, mint az eszmének, melyet állítólag képvisel. Pályája is, melyet megfut, nem a tragikus hősöké. Neki voltaképen soha sincs alkalma belekapni a sors kerekébe, mindig csak az akarásnál marad. Tettekre már nem jut ideje, csak a terveknél kénytelen megállapodni, melyeknek aztán egyike a másik után dugába dűl, így egész élete nem egyéb a felsülések sorozatánál, mely egyáltalában nem tesz tragikus hatást. Ez a darabnak a legfőbb baja, meg ezenkívül cselekményének kétfelé szakadása. Az első mese Fulvia és Curius halálával s Catilina száműzetésével véget ér; a második Lentulussal kezdődik. S még, szerencsétlenségre, az első sokkal jobb és érdekesen a másodiknál. Különben sok fölösleg is csúszott be azon a réven, hogy a kor állapotait fesse. Catilinában minden tisztán van dolgozva, de lendület és költői erő híján. A dictió elég szabatos, nem áradozó, nem túlterhelt, nem világos, de e negatív előnyein túl kevés pozitív érdeme van. Mindezek alapján a bizottság — minthogy a pályaművek valamennyien a conceptió tisztasága, az alkotás biztossága s az előadás költőisége tekintetében nagyon fogyatékosak s drámai, színi és nyelvi tekintetben becsesnek egyik sem mondható — a bíráló bizottságnak a döntő ülésen jelen volt négy tagja, s egyhangúlag azt javasolja, hogy a kitűzött jutalom ez idén ne adassék ki. A bizottság javaslata értelmében tehát a pályádig most nem adatik ki, hanem az újabban kitűzendő pályadíjhoz csatoltatik, úgy hogy a jövő Karácsonyi-díj 400 darab arany lesz. Következtek a folyó ügyek, és pedig 1) „A magyar általános biztosító társaság igazgatósága és választmánya elhatározta, hogy az általa előbb fölajánlott 500, illetve 200 frt. addig való kamatozását, míg az 10.000 frttá nem növekszik, nem várja be, hanem a fentebb módon fölajánlt 10,000 frtot az akadémia óhajához képest, most fizeti ki. A közgyűlés köszönettel tudomásul veszi. 2) Virányi Jánosné férje hátramaradt kéziratait ajánlja fel az akadémiának megvétel végett. A Illik osztályhoz tétetik át. 3) Kohut Sándor bécsi főrabbi kérvényét, melyben Arad „completun“ czimü müvének folytatására, úgyszintén Klein Mór kérvényét Pápáról, melyben „A tévelygők útmutatója“ czimü müvének folytatására segélyt kérnek az akadémiától, az ülés az I. osztályhoz utasította. ( 4) Szádeczky Lajos III. éves bölcsész kérvényét, melyben előadja, hogy czélját a magyar történelemre vonatkozó szláv kutforrások kikutatása képezvén, a bécsi históriai seminariumot szeretné látogatni s ezért az akadémia pártfogását kéri egy állami ösztöndíj kieszközlésére. Ajánlólag terjeszti a történelmi bizottság az akadémia elé, s így ennek részéről is intézkedés fog történni az ösztöndíj kieszközlése végett. Ezzel az ülés 6 órakor véget ért. Az árvíz: Karczag, márcz. 31. d. u. 3 óra 25 perc. A taskonyi gátszakadás 100 méter hosszú járművét, daczára a napig tartó viharok, hullámcsapások, eső és kedvezőtlen munkatérnek, márczius 30-án 10 nap alatt sikerrel befejeztük. A földet hozzá az ezen czélra nyert gőzössel hatezer méterről, faanyagot és szalmát 12,000 méter távolról kompok és csolnakok szállították. Kiömlött árvizek eddig már összesen 165 métert apadtak. Járműben hagyott 24 méter nyíláson másodpercenkint még most is tíz köbméter víztömeget folyatunk vissza az apadó Tiszába; ezen kifolyás megszűntével a jármű nyílása — készletben tartott erő és anyaggal — rögtön véglegesen el fog záratni. Szükséges intézkedések megtételével a műveknek társulati kezekbe való átadásával ittlétem feleslegessé válván, pár nap múlva innen elutazom. Mojsisovics, főmérnök. Titel, márcz. 31. d. e. 10 óra 10 perc. A mai helyzet biztosítja teljes reményemet, hogy a titeli töltés-fentartási egyletnek összes töltései megmaradnak. Nikolics. Vízállások. Tiszavölgy. A jótékonyság cselekedetei. A szegediek javára a legutóbbi kimutatás szerint a belügyminiszternél begyült eddig összesen 660,673 frt 47 */pkr. és 1 db 1000 portos földteherm. kötvény, 79,685 mark 23 fillér, 30,335 frank, 89 cs kir. arany, 96 frt 31 kr ezüst pénz, 3 db ezüst 2 frtos, 8 db ezüst 1 frtos, 10 tallér, 1 koronás tallér, 73 ezüst huszas, 2 db ezüst rubel, 5 db 25 kros, 2 lira, 200 Napóleon arany, 300 frtnyi váltó, 200 frank papír, 2 kamatszelvény 5 frt névértékben és 2 db 4 frtos járadékszelvény, és 1 db 10 frtos kamatszelvény. * Villemesant, a ligaro tulajdonosa a Figaro nevében ezer frankot juttatott gróf Beust osztrákmagyar nagykövethez a szegedi árvízkárosultak javára.* Nagybecskerekről írják lapunknak: A szegedi szerencsétlenség városunk magyar lakosságára lesújtó hatással volt s épen e lakosság az, mely elszigetelten különféle nemzetiségek közt, tudja leginkább fájlalni a legnagyobb magyar város veszteségét. Hertelendy József, e mindenkor tapintatos, kiváló főispán, most is kiváló érdemeket szerzett a szegedi menekültek elhelyezése, élelmezése és gyámolitása körül, csakis neki köszönhető, hogy a különféle nemzetiségű községek oly áldozatkészséggel viseltettek a földönfutó magyarok iránt s e működésében erélyesen támogatta Tallán Béla, a hazafias, buzgó szolgabiró. A gyűjtések városunkban szép eredményt helyeznek kilátásba s az ide érkezett menekültek tárt karokkal fogadtatnak. * Hangverseny Kaposváron a szegedi árvízkárosultak javára. Mint lapunknak írják, a „Somogy“ szerkesztőségében való értekezleten indítványozott hangversenyt márczius hó 29-én tartották meg a megye palotájában válogatott, díszes közönség jelenlétében, mely éljenzések, taps és koszorúk által jutalmazta a működőket. Roboz István prologot olvasott fel, Szalay-Kisfaludy Atala felolvasása, Maár Gyula zongorajátéka, Szalay Károly „politikai potpourrija“; a Girardi-pár játéka hegedűn és gordonkán; Gruber János s a korban éneklők dalai nagy tetszést keltettek, s a hálás közönség elismerésével találkoztak. A vidékek nevesebb családjai is képviselve voltak a rosz utak daczára, a székvárosi hölgykoszoru pedig tömegesen jelent meg ünneppé tenni az „áldozatok napját“. A jövedelem oly fényes, minő provincián kis városokban a ritkaságok közé tartozik. A bevétel ugyanis 602 frt.* A budapesti tantestület VI. ker. köre tegnapi ülésében, pénzkészletének felét, 15 frtot adományozott az árvízkárosult kartársak segélyezésére. Mint halljuk, eddig több mint 200 frt gyűlt már e czélra össze Luttenberger Ágost, ev. tanítónál, ki az adományokat elfogadja a deák téri ev. iskolaépületben. Márczius 31. M.-Sziget: 0.89, tiszta Sárospatak: 3.40, — Tokaj: 4.82, borult Szolnok: 5.56, felhős Szeged: 7.07, ködös Szatmár: 1.56, száraz B-Gyula (Fell--Körös L63) u. tryula. (Fek.:Körös 2.02) Arad: 0.41, száraz tegnap volt 0.89 „ „ 3.28 „ „ 4.48 „ „ 5.60 „ „ 7.15 „ „ 1.50 „ „ (1.37 „ „ (1.22 „ „ 0.50 Fővárosi ügyek. A fővárosi egylet folyó hó 1-én, azaz kedden délután 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart, miről az egylet tagjai értesittetnek. Az elnökség. A légszeszügyi nagybizottság ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt összeült, hogy az albizottság ismert jelentését tárgyalja. A tanácskozás megkezdése előtt Légrády Károly kijelentette, hogy az alkudozó kisbizottságból kilépett, bár ezzel senkit sérteni nem akart, de azon nagy engedményekhez, amiket az alku közben az albizottság tett, hozzájárulni lelkiismerete tiltotta. Egyszerűen elejteni indítványozza a társulattal az álhit s a bizottság működését csak azon téren folytassa, melyen a községi légszeszgyár építésének előmunkálatai folynak. Minél előbb fogjon a város az építéshez. Weisz B. F. szerint kényszerhelyzet áll a hatóság előtt, amiben meg kell nyugodni s ha ezer köbláb után a magánosok árainak 3 frt 68 krra állapításába a társulat beleegyezik, ezen áron hajlandó a szerződést 14 évre megkötni. Többen kijelentik szónok szavaira, hogy a társulattal megbeszélt feltételek oly lánczolatos egészet képeznek, amin változtatni nem lehet, mert ez a társaság végső szava volt. Máttyus azonban ezt nem magyarázza en bloc elfogadás kényszerűségére s a tárgyalást az egyes pontok fölött megteendőnek látja, így a bizottság Légrády indítványát mellőzte s elhatározta azon egy pont felett kezdeni meg a vitát, mely pontra nézve az egyezkedés nem sikerült, t. i. a magánfogyasztás árainál. Lampl főszámvevő Lágrády és Weisz B. F. szavaira reflectálva, s számítások alapján kimutatni iparkodik, hogy a 3.68 kros ár nemcsak hogy előnyös, de még a 3.82 kros ár se volna nagyon méltánytaln. Elfogadja a bizottság által proponált öszszeget. Mendl István nem csak elfogadja a társaság által megszavazott árat, de még többet is hajlandó volna adni, mert a községi légszeszgyárral csak kárt tennénk a főváros érdekeiben. Indítványozza, hogy egyelőre függesztessék föl a tárgyalás s az alkuvó kis bizottság legyen megbízva új kísérletet tenni az egyezségre. B. Kochmeister Frigyes német nyelven adta elő nézetét, hogy a 3.68 krt annál inkább elfogadja, mert a hatalmas társulattal a város versenyét lehetetlennek képzeli, sőt a társulat mai követelésétől se retten vissza. Szólottak még többen is. Királyi Pál a bizottsági jelentésből kiolvassa, hogy a 3 frt 68 kr. a bizottságnak, s a 3 frt 82 kr. a társaságnak legutolsó szava s egyik rész se bsz ennél tovább menni. Hol itt a közvetítés? Döntse el a közgyűlés, melyik összeget választja, a nagy bizottság ne vegye magára a felelősséget. Busbach keserű szemrehányással említi föl, hogy az alkuvó bizottság a 3 68 krt végső határnak irta, ameddig az engedményekben mehet s itt mégis két tag kivételével mindnyájan a társulat végső szavához csatlakoztak. Örök hibánk volt bizalmatlanságunk magunkban, túlságos előzékenységünk a társulat iránt. Izgatottan ugrált föl erre több tag, s mentegették magukat; szavazásra kerülvén a dolog, Mendl indítványa elvettetett. Királyi oda módosította indítványát, hogy a bizottság az albizottság javaslatát fogadja el. A bizottság tagjai Busbach szavainak hatása alatt megijedtek előbbi nyilatkozataiktól s 3 szóval 5 ellen az albizottsághoz csatlakoztak s a 3 frt 68 kros ár mellett nyilatkoztak. A társulati árat elfogadták: b. Kochmeister, Brüll, Scheidh, Máttyus, Jármay. A bizottság a két különbözetet eldöntés végett a közgyűlés elé terjeszti. A fővárosi közmunkák tanácsából. — Budapest, 1879. márcz. 27-én. — Alelnök báró Podmaniczky Frigyes az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Luczenbacher Pál és Pucher József tanácstagokat bízza meg. Odry Lehel a sugárúti XXXII-ik csoport 182 sz. alatt fekvő 338 - ös kiterjedésű telek vétel,ára fejében □ ölenként 20 frtot hoz ajánlatba; az ajánlat elfogadtatott, Hübner Nándor és Katalin hitestársakkal a sugárút XXII. csoport 77. sz. a. fekvő telek iránt .fejenként 80 frtnyi vételár mellett kötött adásvevési szerződés helybenhagyatott. A fővárosi hatóság részéről — közvetlen az ülés megkezdése előtt — beérkezett s a budai közúti vasútnak a Dunapart mentében fektetendő új vágányaira vonatkozó előterjesztése ellen alapos aggályok merülvén fel, érdemleges elintézést nem nyert s ennélfogva a kebelbeli műszaki bizottsághoz utasittatott. Ez ügyben a végleges határozathozatala a jövő hét folyamán fog megejtetni. A fővárosi közönségnek az első kerületben fekvő Horváth-kert szabályozási vonalának módosítása czéljából egy vegyes bizottságnak kiküldetése iránti felhívása figyelembe vehető nem volt, miután a kérdéses vonal már hosszabb idővel ezelőtt, a fővárosi hatóság közbenjárása mellett anélkül is megállapíttatott, sőt annak iránya a tornacsarnok építése alkalmával figyelembe is vétetett, miért is újabb módosításának szükségessége mivel sem indokolható. Rothfeld Samu által a IV. ker. Lipót-utczában, Mendl István által a VII. ker. dohány-utczában és Linczbauer Fülöp által az I. ker. városmajor-utczában czélbaveendő építkezésekre vonatkozó felfolyamodásoknak — miután a kérdéses telkek szabályozási szempontból be nem építhetők — hely nem adatott. József főherczeg ő fensége jószágkormányzójának a Margitsziget mentében felállítani szándékolt uszodára az engedély megadatott s ez alkalommal figyelmeztetni határoztatott a fővárosi hatóság, hogy tekintettel az e részben fennálló szabályokra, a helykijelölés szempontjából az illetékes folyamközlekedési hatóság beleegyezése szintén megkívántatik. Emeg Márthának a X. kerület kőbányai ó-hegyen megnyitandó kőbányára az engedély megadatott. Az egyeztető bizottság közbenjárása mellett Lerch Károly mérnökkel megkötött egyezség, mely szerint a szabályozás alá eső I. kerületi Krisztinavárosi telkét 10 frt megváltási ár mellett átengedi, helybenhagyatott. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak: Kramer Samunak V. ker. fürdő-utcza 2. sz. a. átalakítás és toldalékra. Machlup H. és fiainak IX. nyul-utcza 37. sz. toldalékra. Stumpf Sándornak IX. liliom-utcza 8. sz. műhely-helyiségre. Berger Máriának IX. páva-utcza 21. sz. földszintes toldalékra. Budapesti gőzmalmi társulatnak V. Clotild utcza 1144. sz. toldalékra. HÍREK. Márczius 31. Hivatalos. Kinevezések. Az igazságügyminiszter Szánó János aradi törvényszéki dijnokot a világosi járásbírósághoz, Szigethváry Lajos nyíregyházi törvényszéki Írnokot a nyíregyházi és Fleischmann Henrik veszprémi törvényszéki Írnokot a veszprémi törvényszékhez Írnokokká nevezte ki. — Lemondás. Kipperger Károly 18. zászlóaljbeli szabadságolt állományú honvédhadnagy, a honvédségnél viselt rendfokozatáról leköszönvén, lemondása elfogadtatott s a honvédség kötelékéből végleg elbocsáttatott. — A bajor anya-királyné, Mária e hó 27-én Arcoba érkezett az ott időző Albrecht főherczeg látogatására. — Liszt Ferencz ma este Bécsbe utazik, hogy április 8-án az előadandó „Esztergomi miséjét“ ve