Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-23 / 253. szám

Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre , . 10 .­­ , Egy hónapra . 1­9­80­8 Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk­­. Egyes szém­ ára 2 kr. ESTI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán). Továbbá Danke Cf­t. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. JKiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 253. szám. Budapest, péntek, május 23. 1879. XI. évfolyam. Budapest, május 23. A képviselőház a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről s az eperjes­­tarnovi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló törvényjavaslatot általá­nosságban elfogadta. A név szerinti szavazás a következő eredményt adta: elnök nem szavazott, távol volt 108 képviselő, a javas­lat mellett szavazott 154, ellene 111 s igy a törvényjavaslat 43 szótöbbséggel elfogad­tatott. * Egy ind istenségnek alakzata sem oly változatos, mint ellenzéki lapjaink logikája. Nagy hűhóval hirdetik, hogy dühöng a ka­tonai párt Andrássy ellen, mert ez nem akar előremenni Novi-Bazárba, a­minek kö­vetkeztében a külügyminiszter szerencsésen már meg is bukott. A „N. Presse“ pedig jajgat, hogy Andrássy vaktában akar előre­törni a novi-bazári szandzsákban s égre­­földre kéri a katonákat, hogy a „honvéd­­tábornok hadügyi dilettantismusát s zaboláz­zák. Már most tessék kifürkészni, hogy melyiknek van igaza, ki az, a­ki előretörni akar, ki az, a­ki ellenzéki­­ hányadán va­gyunk a katonai párt és Andrássy közti élet-halál-differenciával ? A szegény ellenzéki olvasónak bizony nem marad egyéb teen­dője, mint a vén czigányasszonyok módjára rostával és ollóval találgatni az igazat. Hogy az ellenzéki macskazenében leg­csekélyebb hiány ne legyen, egy itteni ka­barék lap torokszakadva kiabálja, hogy gr. Andrássy minduntalan­ul meg uj concessió­­kat tesz az orosznak, mig másfelől a „Zasz­­tava“ e hó 18-diki számában kereken ki­mondja, hogy Andrássynak minden erőlkö­dései haszontalanok lesznek, hogy kétség­telenül kudarc­ot fog vallani, mert az ő po­litikája „kizárólagosan magyar politika“, ki­tetszik ez abból is — folytatja az újvidéki pánszláv lap — hogy külügyérünk „az occu­patio ideiglenes jellegének daczára Boszniá­ban és Herczegovinában minden hadtanilag fontos pontot a szerb és montenegrói határ­széleken megerősít.“ Fájdalommal kell constatálnunk, hogy gróf Andrássy a habarék lap dühöngésére époly keveset hajt, mint a pánszláv lap ba­rátságos intéseire. Csak az imént követett el ismét valamit, a­min kétségtelenül mind a kettő egyaránt fog boszankodni. A­mint ugyanis bécsi levelezőnk írja, tegnapelőtt dr. Orczy külügyi osztályfőnök úr fogadta a kelet-ruméliai elégületlenek commis voyageur­­jeit, Gessow és Yankolow urakat s sajnálattal nyilatkoztatta ki nekik, hogy a külügymi­niszter úr látogatásukat el nem fogadhatja. Motiválta pedig az osztályfőnök úr e hatá­rozatot azzal, hogy Kelet-Rumélia statútuma európai bizottság által dolgoztatott ki, a szultán által szentesittetett is s igy Ausztria- Magyarországnak semmi joga nincs Kelet- Rumélia belügyeibe avatkozni. A kért ki­hallgatással egyébiránt a külügyminiszter úr annál kevésbé sziveskedhetik az illetőknek, minél könnyebben történhetik, hogy ezen érintkezés téves magyarázatokra akad s úgy tekintethetik, mint a berlini szerződés elleni tüntetés buzdítása és támogatása. Olvasóink tán fognak emlékezni, hogy Salisbury sem fogadta a kelet-ruméliai ván­dorokat s visszautasítását majdnem ugyan­azon szavakkal indokolta, a melyeket gróf Andrássy használt. Andrássynak legvadabb ellenségei sem merik tőle eltagadni az ékes­szólást és szellemet. Feltehető tehát, hogy a nemes gróf találhatott volna valami va­­riante-t a két kelet-ruméliai urnak szánt vá­laszban. Hogy mégis Salisbury indokolásá­hoz csatlakozott, mutatja, hogy a miniszter súlyt fektet reá épen a kelet-ruméliai kér­désben hangsúlyozni az Ausztria-Magyaror­­szág s Anglia közt létező azonosságot. A habarék lapnak azonban lesz annyi furfangja kitalálni, hogy gróf Andrássy csak azért nem akar Kelet-Rumélia belügyeibe avatkozni, mert a muszkák cirkulusait zavarni röstelli. * A minap nagyban híresztelték az ellen­zéki lapok, hogy 5—600 török földesur Boszniából ki akar vándorolni s a szultántól földeket kért. Akkor határozottan ellentmon­dottunk, a minthogy az egész hitnek csak­ugyan egy mákszemnyi alapja sem volt. Ma azonban illő bűnbánattal kell elismernünk, hogy igazat nem mondottak ugyan, de hát ellenzéki ihletükben­­ jósoltak. A­mint ma értesülünk, Banjaluka vidékén csakugyan ta­lálkozott két török földesúr, kik legújabban elhatározták, hogy jószágukat eladják s men­nek Ázsiába. Mind a kettő azon Hadsi czimü aprószentekhez tartozik, kik a mozlimek közt oly szaporán teremnek, s a fanatizmust kép­viselik. Az egyik Omer Serif effendi Tezli, a másik Hadsi Imzi bég Kapitanovics. Meg­írjuk neveiket, hogy ellenzékünk megtanul­hassa könyv nélkül s imádságába foglalja, ha — káromkodik.­­ ! És mért hagy el bennünket a két tisz­telt ozmán táblabiró? E részben igen érde­kes felvilágosítást ad az illető banjalukai levél: „Az ozmán — igy szól — csak a győzelmes fegyvereknek hajol meg, de azt vallja, hogy a mit a fegyver elvett tőle, azt fegyverrel vissza is le­het ismét szereznie. Boszniában és Herczegoviná­ban ennélfogva a fanatikusok belenyugodtak ugyan az occupatióba, de szállt köztük a mese száj­ról-szájra, hogy a szultán gyűjti seregeit Novi­ Bazárban, hogy jön őket felszabadítani s fognak újra felkelni a graurok ellen. Most vették hírét a conventiónak, vették a szultán fermánjának, mely halállal fenyegeti az osztrák-magyar katonaság megtámadóit s most a Hadsik azon meggyőződésre jutottak, hogy Boszniában az ő ábrándjaik való­sulni nem fognak. Nem hat rájuk az ima a szul­tánért, nem a kalifa zászlajának lobogása a mina­­retteken, nem a szultán souverainitásának elisme­rése. Mennek Ázsiába. Csodálatos, hogy a con­­ventió ugyanily magyarázatra talált azoknál az orthodoxoknál is, kik összeütközésre számítva köz­tünk és a török közt, várták, hogy az ő idejük meg fog érkezni és Boszniából mégis csak lesz Szerbia. Ezek a jó madarak a conventió óta nagy hirtelenül meghunyászkodtak. Kitűnő benyomást tett a conventió és fermán hite azon mérsékeltebb mozlim és keresztény elemekre, kik, okosan ítél­vén meg a helyzetet, régen megbarátkoztak az új viszonyokkal. Nagyérdekű a tanúság, melyet e levél közleményeihez fűz: „Napnál világosabban tűnik ki viszonyaink­ból, — úgymond — hogy a fanatikus muzulmánok agyarkodásának megfelel mindig a fanatikus ortho­­doxok agyarkodása és hogy a mozlim zömnek meg­nyugvását követi a keresztény elemnek megnyug­vása is.“ Reméljük, hogy ez igazság utat tört magának Bécsben is és azért nagy megelé­gedéssel olvassuk a délszláv és muszka la­pok azon szakadatlan panaszait, miszerint a „svábok“-nak nemcsak eszük ágába nincs a mozlimtől elerőszakolni földjét, hanem min­denképen iparkodnak a török elemnél azon meggyőződést megszilárdítani, hogy az oszt­rák-magyar kormány a legjobb indulattal viseltetik irányukban. Az­ országgyűlési szabadelvű párt ma­­május 23-án,­ d. u. 6 órakor ér­tekezletet tart. Tárgy: a rendőri bün­tetőtörvényjavaslat tárgyalása. Szobb­ ujszőnyi vasút. Egyik bécsi lap állítása szerint az osztrák államvasut igazgatósága több­­nemű uj vonal kiépítésének eszméjével foglalkozik s különösen h­azánkat kívánja boldogítani ez uj építkezésekkel, így miután a vágvölgyi vasúttól végkép elesett, tótmegyer-nyitrai másodrendű vas­­útját akarja tovább folytatni Tapolcsány-Zsámbok­­rét felé, hogy aztán a kassa-oderbergi vasúttal hozza kapcsolatba. Még nagyobb horderejű azonban azon további terv, hogy mihelyt a Romániával most már megnyílt közvetlen egybeköttetés a tár­saság forgalmát megélénkíti. Szobbról Esztergomon keresztül­­Uj-Szőnybe szándékoltatik egy szárnyvo­nal építtetni, mely aztán a társaság ujszőny-bécsi saját vonalában bírná közvetlen kiegészíttetését. Nem tudjuk, hogy mi alapja van e hirnek, nagyon hihetőnek tartjuk azt azonban részünkről is és ismervén az osztrák államvasut-társaság pénz­­erejét s ismervén szívósságát, nincs iránta semmi kétségünk, hogy ha a szebb ajszőnyi vonal tervét komolyan megérlelte, annak mihamarabb létesít­­hetése érdekében aztán minden követ is meg fog mozdítani. Ugyanazért felettébb sürgősnek tartjuk, hogy a buda-győri egyenes vonal által érdekelt körök most már ne aluszékonykodjanak tovább is, hanem lássanak egyenesen és minél előbb e pálya kiépítéséhez, mert ha egyszer az osztrák államvasut a szobb-ajszőnyi vasutat kiépíti, akkor a buda-győri­­ről még csak szó sem lehet többé. Felhívjuk egy­szersmind a kormány figyelmét is az osztrák ál­lamvasut e terveire, melyek ha megvalósulnak, ekkor a Duna mindkét partja az osztrák vasút hatalmába kerül, akkor önálló s tiszta magyar érdekű forgalmi politikára törekedni többé ha­szontalan. Battenberg herczeget meglátogatta a Daily Telegraph bécsi levelezője, és vele folytatott be­szélgetésről a következőt jelenti lapjának: Battenberg herczeg azt mondotta, hogy a ber­lini szerződés fogja politikájának alapját képezni, és feladatának tekinti a szerződés betűjének és szellemének végrehajtását. Ezeket azon tanácsok értelmében fogja tenni, a­melyeket most kapott a czártól. A czár és Giers is intették őt, hogy minden tekintetben ragaszkodjék a szerződéshez. A czár azt kívánja továbbá, hogy Battenberg her­czeg saját nézeteit kövesse; az ő kezdeményezését senki sem fogja korlátozni. A czár tudja, hogy a herczeg bolgárokkal fogja helyettesíteni az orosz hivatalnokokat, és legfölebb ideiglenesen és kivé­teles esetekben tartja meg az oroszokat, míg al­kalmas bolgár hivatalnokokat nem talált. Akár­mit tartok is belsőmben Bulgária és Keleti-Rumé­­lia esetleges egyesítéséről — folytatta Battenberg herczeg — őszintén meg akarom hiúsítani alattvalóim­nak minden ily irányú kísérleteit. Ezt tudatni is fo­gom velük proclamációmban: nekik meg kell eléged­niük a berlini szerződéssel, Bulgária megnagyobbítá­­sára ezélzó vágyaikat le fogom hűteni, és bebizonyí­tom annak hasznát, hogy szervezzék és szilárdítsák, a­mit a berlini szerződés adott nekik. Ambitiómnak ez az egyetlen tárgya. Valamennyi hatalom barátságának segélyével végrehajthatni remélem nehéz felada­tomat. Kelet-Ruméliát egészen külön országnak tekintem és szívből kívánom boldogulását. Legkö­zelebb alkalmam lesz elmondani köszönetemet a lon­doni kormánynak is a támogatásért; ki fogom neki jelenteni, hogy a berlini szerződésnek nincs nagyobb barátja nálam, és remélem, hogy valamennyi kabi­net olyan fogadtatásban részesít, a­minőt ma And­rássy grófnál tapasztaltam. Ő legmelegebb támo­gatást ígért a berlini szerződés végrehajtásában. Úgy az osztrák-magyar uralkodó mint a czár tel­jesen szabadságomra bizzák, hogy lelkiismeretem és belátásom szerint cselekedjem. Táviratok. Szeged, máj. 22. (Saját levelezőnktől.) A petresi szakadás okait vizsgáló bizottság az illetékes közegek kihallgatása után ma befejezte munkáját. A bizottság a tanuk vallomásaiból constatálta, hogy a szakadást a kormánybiztos késedelmes, hiányos intéz­kedései okozták. A percsorai társulat pénz­tárában a veszélykor összesen 1200 forint volt, de segélypénzt hasztalan kért s kellő munkaerőt ezért nem alkalmazhatott. A kor­mánybiztos márczius 2-án lejött, de másnap a részbizottsági elnököt helyettesül hagyva, visszament, a­nélkül, hogy munkaerőt, anya­got vagy pénzt a védelmi bizottság rendel­kezésére bocsátott volna. Az alföldi szaka­dásokon csak a deszkafal­kész, a földmunka hiányos, a víz a külső ártérből még be­folyik. Jekelfalussy miniszteri tanácsos itt időzik a szakmájába vágó ügyek elintézése végett. József főherczeget holnapra várják ; a főherczeg a hivatalos fogadtatást mellőzni kérte. A belvíz áll, az idő borongós. Karlovicz, máj. 23. (Eredeti távirat.) A „Zasztava“ azon hírében, hogy a szerb püspöki kar kérvényt intézett ő felségéhez, hogy ne szentesítse a magyar nyelvnek, mint kötelező tantárgynak tanítását elrendelő tör­vényt, csak annyi az igaz, hogy Ivacskovics patriarcha és Stojkovics püspök kérvényt írtak alá e czélból, a­melyet Polyt szer­kesztett. Magyarország minden nagyobb városá­ban, a­melyben szerbek laknak, föliratokat hordoznak szét Polyt és társai. Újvidéken Flatz főispán legkedveltebb városi hivatalnokai aláírásukkal támogatott fölszólítást intéznek a lakossághoz. Újvidéken és vidéken azon erős hitük­nek adnak kifejezést az omladinisták, hogy Flatt főispánnak valami titkos missiója van, hogy a szerbeket az államrendszer küszöbön álló változtatására készítse elő. Bécs, máj. 22. A Földhitelintézet és Bank­egylet csoportja optálta tegnap az osztrák arany­járadék hátralevő részét 40 millió forint erejéig; 64 arany forint az árfolyam. Prága, máj. 22. A csehországi mezőgazdasági egyletek elhatározták mai gyűlésekben, hogy me­zőgazdasági központi egyletet alakítanak. Az alap­szabályokat kidolgozó bizottságba hat németet és hat csehet választottak. Bécs, május 22. Nyári lóverseny, III. nap. (Eredeti távirat). A Zucht­rennen nyitotta meg a futamokat, melyre 4 ló pályázott; hg. Hanau M. név. br. Majthényi Izidor Amaranthus­a lett győz­tes, Baltazzi Aristid Yöcklája második, Kedves és Hugo Telepi — mindkettő a gr. Henckelféle istáló­­ból — ezek után. — A Freudenaui handicap 3000 frt dijáért 8 ló indult: hg. Liechtenstein Blanke­­nese-je első, Kégl György Ostreger-Catastrophe ménje második, Baltazzi Aristid Nil Desperandum-ja harmadik, — utóbbira e vereség óriási. — A Clan­­ning-stakesben Baltazzi A. War-Eagle-je egyedül futotta meg a pályát. — Az akadály-versenyben 5 ló futott, gr. Esterházy Mihály Légyott-ja lett első, Beniczky Gábor Koziki-ja második, Chapmann úr Nancy-ja harmadik. — A Betterclub-akadály­versenyt Jékey fhdn. Villám­ja nyerte meg, Söllinger kapi­tány Masqueradeja második lett, Kecskéssy fhdn. Lohengrin-je harmadik. — Az idő kedvező volt. Bécs, máj. 22 Battenberg herczeg tegnap több órán át értekezett Andrássy gróffal, és az ud­vari ebédnél Schönbrunnban ő felségeikkel, a wei­­mari örökös nagyherczeggel és nejével, a német nagykövettel és nejével és a fő udvari hivatalno­kokkal stb. részt vett. Zára, május 22. Seremetyeff gr. a muszka trónörökös hadsegéde Cattaróba érkezett. Innen Csettinyébe utazik, hogy a trónörököst az újszülött montenegrói herczeg keresztelésnél, mint kereszt­apa képviselje. Konstantinápoly, május 21. Az európai bi­zottság mai ülésében az elnök közli, hogy Kelet­­rumélia szervezeti szabályzatát szentesítette a szultán. Aleko pasa és a bizottság hétfőn utaznak Philippopolba. Athén, máj. 21. 10.000 ember részére tábort alakítottak Epirus és Dél-Görögország határain. A két tartalékos osztályt, és ha szükséges, az összes nemzetőrséget is be fogják hívni. London, máj. 22. A képviselőházban kijelen­tette Northcote, hogy alkalmatlannak tartja a gö­rög kérdés tárgyalásának részleteibe bocsátkozni. A kormány fölhasználta eddig is befolyását és ezentúl is föl fogja használni, hogy a portál a con­­gressus óhajtásának teljesítésére bírja. London, május 21. (Alsóház). Az irhoni egye­temi­ törvény második olvasásába Northcote bele­egyezett, a­nélkül, hogy a törvény elvei és hatá­rozataival egyenként egyetértene. Előbb be akarja várni a törvény hatását és a fogadtatást, melyben az Irhonban részesül. Northcote hangoztatja, hogy az egyházi alapból származó felesleg parlamenti határozat szerint nem kizárólag vallási czélokra fordítandó. A vita folytatása elnapoltatott. London, máj. 22. A képviselőházban fejte­gette Stanhope India költségvetését és azt mondotta, hogy a kormány az építkezések, a közigazgatás és a hadsereg költségeinek csökkentésével akarja megtakarítani az 11/* millió font deficitet. — Gladstone tetszéssel fogadja e nyilatkozatot, Faw­cett pedig visszavonja kárhoztató javaslatát. Róma, máj. 22. Az Avvenire d’Italia írja: A nemzetközi bizottságok az új török határ megha­tározása czéljából kedvező auspiciumok alatt újra megkezdték munkálataikat. A Skutari tó miatt még néhány nehézség merült fel, de ezek könnyen el fognak báríttatni, mert a hat nagyhatalom biztosai egyetértenek. Az összes hatalmak megegyeznek azon óhajban, hogy egyes esetek nem akadályoz­zák meg a munkálatokat, mint történt az a múlt évben. Olaszország feladata erre vonatkozólag ki­eszközölni a hatalmak egyetértését. Róma, máj 22. A senatus 61 szóval 10 elle­nében elfogadta a szt. gotthardi vasútról szóló conventió pótlékát. Washington, máj. 22. Sherman kincstári tit­kár 350.000 unézia ezüstöt vásárolt a legutóbbi jegyzéseknél nagyobb áron. Bécs, május 23. Megnyitás: Osztrák hitel­részvény 267.20, Magyar hitelrészvény 253.50, Angol-osztrák 123.25, Magyar járadék 95.20, Napo­­leond’or 9.37 és­ Szilárd. Bécs, május 23. Előtőzsde. Osztrák hitelr. 267.30, Magyar hitelr. 254.20, Angol-osztrák 123.25, Unicbank 85.25, Államvasut 272.—, Magyar sors­­jegykölcsön 107.50, Lombard 86.—, Magyar jára­dék 95.20, Napoleond’or 9.371/1. London, május 22. Consolok 983/4, ezüst 503/1, magyar járadék 82.75, magyar kincstári utalv. 102­3/4. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 23 án. Elnök : Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, Horváth Gyula, Antal Gyula. A kormány tagjai közül jelen vannak: Tisza, Kemény, Szapáry, Trefort, Péchy, Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök beterjeszti a hozzáérkezett kérvénye­ket. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök bejelenti, hogy az akadémia a képviselőházat az ünnepélyes közgyűlésre s az Eötvös-szobor leleple­zésére meghívta. Elnök indítványára a ház elhatá­rozta, hogy a szobor leleplezésén képviseltetni fogja magát, s koszorút tesz a talapzatra. Következik a napirend, a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes­­tarnovi vasút magyarországi részével való egyesí­téséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Boross Béni nem fogadja el a törvényjavas­latot. A különvélemény ellen felhozott érvek közt csak azt tartja lényegesnek, hogy ha a magyar állam megvenné a határig a kassa-oderbergi vona­lat, az osztrák kormány is megvenné az osztrák területen levő pályát, mi a magyar vonalra nézve nem valami kívánatos, é­s szóló ezen érvet meg­­c­áfolni igyekszik. Azt állítja, hogy ha a kormány a vasutat megvenné, nem vállalna magára akkora terhet. Szomorú jelenségnek tartja, hogy nálunk az ilyen ügyet is a szigorú pártfegyelem szempontjá­ból tekintik, s a szerint döntenek fölötte. Hosszabb beszéd után a következő határozati javaslatot ter­jeszti be: „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek ren­dezéséről és az eperjes-tarnovi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló szerződések végre­hajtása előtt szerezze meg magának a biztosítékot arra nézve, hogy az üzleti vezetésre, a szállítási díjak megállapítására s a vasút más ügyeire vonat­kozó intézkedéseket rendeleti úton végrehajthassa.“ Bujanovics Sándor a kisebbségi különvéle­mény álláspontját osztja, s a szőnyegen forgó tör­vényjavaslatot nem fogadja el. A kamatgarancia megosztási arányát helytelennek tartja, s nem fo­gadja el mentségül azt, hogy előnyösebbet nem le­hetett kieszközölni. A felhozott argumentumok mind olyanok, melyek az illető vasútnak, de nem az ország közlekedési ügyének érdekében állanak. Úgy találja, hogy midőn valamely vasút megvéte­lét kívánják, az a válasz: van elég befolyása a kor­mánynak, nem szükséges. A midőn pedig tarifa­­reformok kívántatnak, azt mondják: erre nincs elégséges befolyásunk. A törvényjavaslatot nem fo­gadja el. Mivel abban az ország közlekedési s köz­gazdászati érdekeit nem látja megóva, öntudatos ta­rifareformot mélhatlanul szükségesnek tart, s ennek egyik eszközeként a kassa-oderbergi vasút állami megvételét, illetve a kisebbség véleményét pártolja. Szólásra senki sem lévén följegyezve, elnök az általános vitát berekeszti. Szó illeti még az elő­adót, s a különvélemény beadóit. Hegedűs Sándor pénzügyi bizottsági előadó megc­áfolja Liechtenstein és Bujanovics érveit a magyar vasúti politika szempontjából, s kimutatja, hogy Boross, Liechtenstein és Bujanovics egymástól eltérő nézeteket vallanak. Míg Liechtenstein az egész vonalat akarná megvétetni, Boross beismeri, hogy ezt megvenni csak a határig lehet. Önmagát lerontó állításnak veszi azt is, hogy az osztrák kormánynyal ki lehetett volna egyezni. Úgy látja, hogy Liechtenstein is olyan, mint ez egyszeri vadász, ki vadászkalandját minden lép­ten nyomon felhozza. Liechtenstein is e törvényja­vaslatot arra használta föl, hogy más vasutakról beszéljen. Liechtenstein József, a különvélemény egyik beadója, megc­áfolni igyekszik a különvélemény ellen felhozottakat. Péchy Tamás közlekedési miniszter nem látja alkalmasnak a mostani pillanatot, hogy — mint némelyek kívánták — egész vasúti politiká­ját kifejtse. Megjön ennek is az ideje s akkor egész terjedelmesen fog nyilatkozni. Szemére vetették, hogy a minisztersége előtti idővel nem foglalkozik, de azt gondolja, hogy a múlt hibáinak fejtegetése nem fog a szóban forgó kérdések megrovására vezetni. Szóló foglalkozott a minisztersége előtti idővel, s ennek alapján tette meg a kormány a törvényjavaslatot. A különvéle­ményt azért nem ajánlja elfogadásra, mert egyrészt pénzügyi szempontból nem czélszerű, másrészt a szóban forgó fontos ügyet az ország forgalmi érde­keinek kárára több évig függőben fogja tartani. A közlekedési bizottság javaslatát, de Boross javasla­tát is fölöslegesnek tartja, mert a kormány befo­lyását a törvény kellő mértékben biztosítja. A törvényjavaslat változatlanul elfogadását ajánlja. Elnök szavazás alá bocsátja a kérdést, hogy elfogadja-e a ház a szóban forgó törvényjavaslatot. A­minek elfogadása által a különvélemény és az ellenjavaslatok elesnének. Elnök többek kívánságára névszerinti szava­zást rendel el. Szeged, máj. 22. — Saját levelezőnktől. — Lomhán és nehézkesen, mint az ólom­madár, kezdte meg visszavonulását a csaknem 2 és fél hó óta bennünket lenyűgöző ellenség: az árvíz­ két­ségbeejtő lassúsággal apad naponkint 1—2 hüvely­ket, daczára annak, hogy az alföldi vasútvonal gát­szakadásain a víz el van már fogva. Hogy mi ennek az oka? Az, hogy bölcs előrelátással nem gondoskod­tak eléggé arról, hogy az elfogott s így külső sza­porodástól ment víznek kellő nagy és gyors lefo­lyást adjanak, s csakis a hármas kőhíd szerény hármas nyílásán, tehát alig 5 öl szélességben, alig egy lábnyi eséssel szivárog inkább, mint folyik ki a viz belső árterünkről s ez ily óriás nagy terüle­ten természetesen nem idézhet nagyobb apadást elő, mint naponta egy lábat. Mire gondoltak az illetők akkor, mikor az osztrák államvaspálya szeged-szatymazi vonalainak összekötő munkálataikor megengedték, hogy e hosz­­szu vonal — hid nem hagyatván rajta — minde­nütt betöltessék s rajta a víznek sehol lefolyása ne lehessen. Talán arra az ittlevő 100—120 gőzszivattyúra, melyek, daczára annak, hogy a víz elfogatott — s már 5 napja elfogatott — még mindig tétlenül bámulnak le a pilótasátorból az árra, mintha mon­dani akarnák: „Csak várja, várja, várjatok?“ Ha arra számítottak, akkor kifeledték a szá­mításból azt a késedelmes lassúságot, melylyel ná­lunk minden megy, mert a szivattyúk pihennek s pihen a viz is, a pajkos gyermekek nem kis örö­mére, kik délutánonkint, paradicsomi meztelenség­ben, csoportokban eviczkélnek a sekélyebb mély­ségű vízben, túlkiabálva az ugyancsak versenyké­pes békasereget is és hatalmas lubiczkolással tu­datva az arra járókelőkkel, hogy­ az ember két­lábú tollatlan állat. A szivattyúk felállításával elkéstek, lehet, hogy későn fogtak hozzá, lehet, hogy a munka haladt csigamódra előre, de tény az, hogy szivat­­­tyúzásról még szó sem lehet, mert nincsenek még fölszerelve s mire hozzáfognak, piaczunk és ma­gasabb utczáink nélkülök is szárazak lesznek, mert a járda a sekély vizen át már is kezd előtüne­­dezni s némely helyen már járható is volna, ha t. i. rendőrségünk, mely a köztisztaságnak is hiva­tott őre, gondoskodna arról, hogy amint a víz le­ment, a visszamaradt iszapot kellő munkaerővel azonnal eltakaríttatná. Pedig munkaerő volna elég, mert nem kerülne semmi fáradságba, a népkony­hákon élelmezettekből, annyit rendelni ki naponta e műtét véghezvitelére, hogy akár az egész száraz területet naponkint kisöpörhetnék. De miért tennék ezt ? Hiszen ez az iszap végre is csak kiszárad — igaz, hogy ez alatt infi­­rziálja a levegőt, de csak kiszárad — s aztán por lesz belőle, jön egy jótevő vihar, felkapja a port és megmenekülünk tőle egyszerre, minden fárad­ság nélkül, aki meg épen akkor végig megy az utczán, ám lássa, hogyan tömi be orrát, száját, sze­mét úgy, hogy az a por, melynek legnagyobb ré­sze ártalmas penészgombákból áll, be ne hatoljon testébe. A még múlt hét vasárnapján megkezdett közgyűlésünk, csakis e hét hétfőjén ért véget s amennyiben a város ujjáalkotásának tervezete képezte tárgyát, egyike volt a legérdekesebnek. E közgyűlés kiválóbb mozzanatait már közöltem kivonatosan táviratilag s igy most csak azon cse­kély módosításokat kell itt felemlítenem, melyek a reconstructionális bizottság javaslatán létettek. A telekbiztosításoknál, illetve a kisajátítások után, az utczák hosszán megjelölendő telkeken az építésről lévén szó, a bizottság javaslata határo­zottan csak frontban épített házak emelését enge­délyezné oly formán, hogy annak fala a legmaga­sabb vízállásnak megfelelő magasságban téglából építtessék. Ezzel ellentétben, a közgyűlés többsége a külvárosokban, hol munkásosztály zöme lakik, meghagyni határozta az eddigi — tűzfallal kifelé álló — építkezési módot, melytől a föld népét el­téríteni úgy sem lehet s reá pressiót gyakorolni most, mikor inkább vissza akarjuk édesgetni, nem lehet. Továbbá még a segélykiosztásoknál történt módosítás olyformán, hogy az ott, a befolyt kö­­nyöradományokból ajándékképen javasolt — a ká­rok értékének V3-át határozottan körvonalazó bi­zottsági javaslat akként lett átváltoztatva, hogy a fentebbi kifejezés helyére ez tétetett: ki-ki a ká­rok értékéhez és a begyűlt összeghez arányosítva részesül kárpótlásban. Különben e kérdés élénk vitára adott alkal­mat, melyet az idézett elő, hogy Csikós városi képviselő indítványozta, hogy a begyült segélyösz­­szegből, mint könyöradományból, legelső sorban azok részeltessenek és pedig teljes kártalanítás­ban, kik pl. elaggott munkaképtelenek s talán csak egy házuk volt, melynek haszonbéréből éldegéltek, de mely most romokban heverve, az illetőn ará­nyos vagy egy harmad ajándékkal nincs segítve, mert házát ebből föl nem építheti; az a kis pénz mihamar elfogy s aztán mehet koldulni, mert neki annyi már nem adatik az életből, hogy a házépí­tésre olcsó kölcsönt vegyen fel s azt munkával szerzett pénzzel letörleszsze. Ennél szebb, nemesebb indítvány a jelen sa­nyarú viszonyok közt nem létetett talán a köz­gyűlési terem zöld asztalánál s mégis, bár ezt az emberiesség és józan ész egyiránt helyesnek kell hogy ítélje s pártolja, akadtak, és a polgárság leg­­gazdagabbjai közt, kik azt ellenezték, pedig őket az árvíz ugyan nem tette tönkre, legfölebb 2-3 évre visszadobta, s akul azt hozták föl, hogy hi­szen mindnyájan árvízkárosultak vagyunk s különb­séget tenni egyik s a másik közt már csak azért sem lehet, mert ez végtelen irigykedésre s ki nem irtható gyűlölködésre vezetne. Engedjenek meg azok, kik ezt állítják, ha­nem nagyon rossz véleménynyel lehetnek a magyar ember jelleme felől, ha ilyen sophismákat használ­nak nézetük védelmére. Én nem hiszem s ők ma­guk sem hiszik azt, a­mit mondanak, mert semmi­­kép sem szolgáltatna irigykedésre s gyülölségre alkalmat az, ha összeírnák az ily keresetképtelen elaggott szegény háztulajdonosokat, kiknek kis la­kásuk volt mindenük s mindeniket egyenlően, tö­kéletesen lábra segítenék. Igaz, hogy az által a többinek kevesebb jutna, de ezen kevesebb is úgy megoszlanék a város egész lakossága közt, hogy egy-egy alig érezné meg a pár forint hiányát, mert csak ennyiről lehet szó s az, ha valaki, kinek 3—4000 frtos háza veszett

Next