Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)
1879-05-23 / 253. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre , . 10 . , Egy hónapra . 19808 Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk. Egyes szém ára 2 kr. ESTI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán). Továbbá Danke Cft. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. JKiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 253. szám. Budapest, péntek, május 23. 1879. XI. évfolyam. Budapest, május 23. A képviselőház a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről s az eperjestarnovi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. A név szerinti szavazás a következő eredményt adta: elnök nem szavazott, távol volt 108 képviselő, a javaslat mellett szavazott 154, ellene 111 s igy a törvényjavaslat 43 szótöbbséggel elfogadtatott. * Egy ind istenségnek alakzata sem oly változatos, mint ellenzéki lapjaink logikája. Nagy hűhóval hirdetik, hogy dühöng a katonai párt Andrássy ellen, mert ez nem akar előremenni Novi-Bazárba, aminek következtében a külügyminiszter szerencsésen már meg is bukott. A „N. Presse“ pedig jajgat, hogy Andrássy vaktában akar előretörni a novi-bazári szandzsákban s égreföldre kéri a katonákat, hogy a „honvédtábornok hadügyi dilettantismusát s zabolázzák. Már most tessék kifürkészni, hogy melyiknek van igaza, ki az, aki előretörni akar, ki az, aki ellenzéki hányadán vagyunk a katonai párt és Andrássy közti élet-halál-differenciával ? A szegény ellenzéki olvasónak bizony nem marad egyéb teendője, mint a vén czigányasszonyok módjára rostával és ollóval találgatni az igazat. Hogy az ellenzéki macskazenében legcsekélyebb hiány ne legyen, egy itteni kabarék lap torokszakadva kiabálja, hogy gr. Andrássy minduntalanul meg uj concessiókat tesz az orosznak, mig másfelől a „Zasztava“ e hó 18-diki számában kereken kimondja, hogy Andrássynak minden erőlködései haszontalanok lesznek, hogy kétségtelenül kudarcot fog vallani, mert az ő politikája „kizárólagosan magyar politika“, kitetszik ez abból is — folytatja az újvidéki pánszláv lap — hogy külügyérünk „az occupatio ideiglenes jellegének daczára Boszniában és Herczegovinában minden hadtanilag fontos pontot a szerb és montenegrói határszéleken megerősít.“ Fájdalommal kell constatálnunk, hogy gróf Andrássy a habarék lap dühöngésére époly keveset hajt, mint a pánszláv lap barátságos intéseire. Csak az imént követett el ismét valamit, amin kétségtelenül mind a kettő egyaránt fog boszankodni. Amint ugyanis bécsi levelezőnk írja, tegnapelőtt dr. Orczy külügyi osztályfőnök úr fogadta a kelet-ruméliai elégületlenek commis voyageurjeit, Gessow és Yankolow urakat s sajnálattal nyilatkoztatta ki nekik, hogy a külügyminiszter úr látogatásukat el nem fogadhatja. Motiválta pedig az osztályfőnök úr e határozatot azzal, hogy Kelet-Rumélia statútuma európai bizottság által dolgoztatott ki, a szultán által szentesittetett is s igy Ausztria- Magyarországnak semmi joga nincs Kelet- Rumélia belügyeibe avatkozni. A kért kihallgatással egyébiránt a külügyminiszter úr annál kevésbé sziveskedhetik az illetőknek, minél könnyebben történhetik, hogy ezen érintkezés téves magyarázatokra akad s úgy tekintethetik, mint a berlini szerződés elleni tüntetés buzdítása és támogatása. Olvasóink tán fognak emlékezni, hogy Salisbury sem fogadta a kelet-ruméliai vándorokat s visszautasítását majdnem ugyanazon szavakkal indokolta, a melyeket gróf Andrássy használt. Andrássynak legvadabb ellenségei sem merik tőle eltagadni az ékesszólást és szellemet. Feltehető tehát, hogy a nemes gróf találhatott volna valami variante-t a két kelet-ruméliai urnak szánt válaszban. Hogy mégis Salisbury indokolásához csatlakozott, mutatja, hogy a miniszter súlyt fektet reá épen a kelet-ruméliai kérdésben hangsúlyozni az Ausztria-Magyarország s Anglia közt létező azonosságot. A habarék lapnak azonban lesz annyi furfangja kitalálni, hogy gróf Andrássy csak azért nem akar Kelet-Rumélia belügyeibe avatkozni, mert a muszkák cirkulusait zavarni röstelli. * A minap nagyban híresztelték az ellenzéki lapok, hogy 5—600 török földesur Boszniából ki akar vándorolni s a szultántól földeket kért. Akkor határozottan ellentmondottunk, a minthogy az egész hitnek csakugyan egy mákszemnyi alapja sem volt. Ma azonban illő bűnbánattal kell elismernünk, hogy igazat nem mondottak ugyan, de hát ellenzéki ihletükben jósoltak. Amint ma értesülünk, Banjaluka vidékén csakugyan találkozott két török földesúr, kik legújabban elhatározták, hogy jószágukat eladják s mennek Ázsiába. Mind a kettő azon Hadsi czimü aprószentekhez tartozik, kik a mozlimek közt oly szaporán teremnek, s a fanatizmust képviselik. Az egyik Omer Serif effendi Tezli, a másik Hadsi Imzi bég Kapitanovics. Megírjuk neveiket, hogy ellenzékünk megtanulhassa könyv nélkül s imádságába foglalja, ha — káromkodik. ! És mért hagy el bennünket a két tisztelt ozmán táblabiró? E részben igen érdekes felvilágosítást ad az illető banjalukai levél: „Az ozmán — igy szól — csak a győzelmes fegyvereknek hajol meg, de azt vallja, hogy a mit a fegyver elvett tőle, azt fegyverrel vissza is lehet ismét szereznie. Boszniában és Herczegovinában ennélfogva a fanatikusok belenyugodtak ugyan az occupatióba, de szállt köztük a mese szájról-szájra, hogy a szultán gyűjti seregeit Novi Bazárban, hogy jön őket felszabadítani s fognak újra felkelni a graurok ellen. Most vették hírét a conventiónak, vették a szultán fermánjának, mely halállal fenyegeti az osztrák-magyar katonaság megtámadóit s most a Hadsik azon meggyőződésre jutottak, hogy Boszniában az ő ábrándjaik valósulni nem fognak. Nem hat rájuk az ima a szultánért, nem a kalifa zászlajának lobogása a minaretteken, nem a szultán souverainitásának elismerése. Mennek Ázsiába. Csodálatos, hogy a conventió ugyanily magyarázatra talált azoknál az orthodoxoknál is, kik összeütközésre számítva köztünk és a török közt, várták, hogy az ő idejük meg fog érkezni és Boszniából mégis csak lesz Szerbia. Ezek a jó madarak a conventió óta nagy hirtelenül meghunyászkodtak. Kitűnő benyomást tett a conventió és fermán hite azon mérsékeltebb mozlim és keresztény elemekre, kik, okosan ítélvén meg a helyzetet, régen megbarátkoztak az új viszonyokkal. Nagyérdekű a tanúság, melyet e levél közleményeihez fűz: „Napnál világosabban tűnik ki viszonyainkból, — úgymond — hogy a fanatikus muzulmánok agyarkodásának megfelel mindig a fanatikus orthodoxok agyarkodása és hogy a mozlim zömnek megnyugvását követi a keresztény elemnek megnyugvása is.“ Reméljük, hogy ez igazság utat tört magának Bécsben is és azért nagy megelégedéssel olvassuk a délszláv és muszka lapok azon szakadatlan panaszait, miszerint a „svábok“-nak nemcsak eszük ágába nincs a mozlimtől elerőszakolni földjét, hanem mindenképen iparkodnak a török elemnél azon meggyőződést megszilárdítani, hogy az osztrák-magyar kormány a legjobb indulattal viseltetik irányukban. Az országgyűlési szabadelvű párt mamájus 23-án, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy: a rendőri büntetőtörvényjavaslat tárgyalása. Szobb ujszőnyi vasút. Egyik bécsi lap állítása szerint az osztrák államvasut igazgatósága többnemű uj vonal kiépítésének eszméjével foglalkozik s különösen hazánkat kívánja boldogítani ez uj építkezésekkel, így miután a vágvölgyi vasúttól végkép elesett, tótmegyer-nyitrai másodrendű vasútját akarja tovább folytatni Tapolcsány-Zsámbokrét felé, hogy aztán a kassa-oderbergi vasúttal hozza kapcsolatba. Még nagyobb horderejű azonban azon további terv, hogy mihelyt a Romániával most már megnyílt közvetlen egybeköttetés a társaság forgalmát megélénkíti. Szobbról Esztergomon keresztülUj-Szőnybe szándékoltatik egy szárnyvonal építtetni, mely aztán a társaság ujszőny-bécsi saját vonalában bírná közvetlen kiegészíttetését. Nem tudjuk, hogy mi alapja van e hirnek, nagyon hihetőnek tartjuk azt azonban részünkről is és ismervén az osztrák államvasut-társaság pénzerejét s ismervén szívósságát, nincs iránta semmi kétségünk, hogy ha a szebb ajszőnyi vonal tervét komolyan megérlelte, annak mihamarabb létesíthetése érdekében aztán minden követ is meg fog mozdítani. Ugyanazért felettébb sürgősnek tartjuk, hogy a buda-győri egyenes vonal által érdekelt körök most már ne aluszékonykodjanak tovább is, hanem lássanak egyenesen és minél előbb e pálya kiépítéséhez, mert ha egyszer az osztrák államvasut a szobb-ajszőnyi vasutat kiépíti, akkor a buda-győriről még csak szó sem lehet többé. Felhívjuk egyszersmind a kormány figyelmét is az osztrák államvasut e terveire, melyek ha megvalósulnak, ekkor a Duna mindkét partja az osztrák vasút hatalmába kerül, akkor önálló s tiszta magyar érdekű forgalmi politikára törekedni többé haszontalan. Battenberg herczeget meglátogatta a Daily Telegraph bécsi levelezője, és vele folytatott beszélgetésről a következőt jelenti lapjának: Battenberg herczeg azt mondotta, hogy a berlini szerződés fogja politikájának alapját képezni, és feladatának tekinti a szerződés betűjének és szellemének végrehajtását. Ezeket azon tanácsok értelmében fogja tenni, amelyeket most kapott a czártól. A czár és Giers is intették őt, hogy minden tekintetben ragaszkodjék a szerződéshez. A czár azt kívánja továbbá, hogy Battenberg herczeg saját nézeteit kövesse; az ő kezdeményezését senki sem fogja korlátozni. A czár tudja, hogy a herczeg bolgárokkal fogja helyettesíteni az orosz hivatalnokokat, és legfölebb ideiglenesen és kivételes esetekben tartja meg az oroszokat, míg alkalmas bolgár hivatalnokokat nem talált. Akármit tartok is belsőmben Bulgária és Keleti-Rumélia esetleges egyesítéséről — folytatta Battenberg herczeg — őszintén meg akarom hiúsítani alattvalóimnak minden ily irányú kísérleteit. Ezt tudatni is fogom velük proclamációmban: nekik meg kell elégedniük a berlini szerződéssel, Bulgária megnagyobbítására ezélzó vágyaikat le fogom hűteni, és bebizonyítom annak hasznát, hogy szervezzék és szilárdítsák, amit a berlini szerződés adott nekik. Ambitiómnak ez az egyetlen tárgya. Valamennyi hatalom barátságának segélyével végrehajthatni remélem nehéz feladatomat. Kelet-Ruméliát egészen külön országnak tekintem és szívből kívánom boldogulását. Legközelebb alkalmam lesz elmondani köszönetemet a londoni kormánynak is a támogatásért; ki fogom neki jelenteni, hogy a berlini szerződésnek nincs nagyobb barátja nálam, és remélem, hogy valamennyi kabinet olyan fogadtatásban részesít, aminőt ma Andrássy grófnál tapasztaltam. Ő legmelegebb támogatást ígért a berlini szerződés végrehajtásában. Úgy az osztrák-magyar uralkodó mint a czár teljesen szabadságomra bizzák, hogy lelkiismeretem és belátásom szerint cselekedjem. Táviratok. Szeged, máj. 22. (Saját levelezőnktől.) A petresi szakadás okait vizsgáló bizottság az illetékes közegek kihallgatása után ma befejezte munkáját. A bizottság a tanuk vallomásaiból constatálta, hogy a szakadást a kormánybiztos késedelmes, hiányos intézkedései okozták. A percsorai társulat pénztárában a veszélykor összesen 1200 forint volt, de segélypénzt hasztalan kért s kellő munkaerőt ezért nem alkalmazhatott. A kormánybiztos márczius 2-án lejött, de másnap a részbizottsági elnököt helyettesül hagyva, visszament, anélkül, hogy munkaerőt, anyagot vagy pénzt a védelmi bizottság rendelkezésére bocsátott volna. Az alföldi szakadásokon csak a deszkafalkész, a földmunka hiányos, a víz a külső ártérből még befolyik. Jekelfalussy miniszteri tanácsos itt időzik a szakmájába vágó ügyek elintézése végett. József főherczeget holnapra várják ; a főherczeg a hivatalos fogadtatást mellőzni kérte. A belvíz áll, az idő borongós. Karlovicz, máj. 23. (Eredeti távirat.) A „Zasztava“ azon hírében, hogy a szerb püspöki kar kérvényt intézett ő felségéhez, hogy ne szentesítse a magyar nyelvnek, mint kötelező tantárgynak tanítását elrendelő törvényt, csak annyi az igaz, hogy Ivacskovics patriarcha és Stojkovics püspök kérvényt írtak alá e czélból, amelyet Polyt szerkesztett. Magyarország minden nagyobb városában, amelyben szerbek laknak, föliratokat hordoznak szét Polyt és társai. Újvidéken Flatz főispán legkedveltebb városi hivatalnokai aláírásukkal támogatott fölszólítást intéznek a lakossághoz. Újvidéken és vidéken azon erős hitüknek adnak kifejezést az omladinisták, hogy Flatt főispánnak valami titkos missiója van, hogy a szerbeket az államrendszer küszöbön álló változtatására készítse elő. Bécs, máj. 22. A Földhitelintézet és Bankegylet csoportja optálta tegnap az osztrák aranyjáradék hátralevő részét 40 millió forint erejéig; 64 arany forint az árfolyam. Prága, máj. 22. A csehországi mezőgazdasági egyletek elhatározták mai gyűlésekben, hogy mezőgazdasági központi egyletet alakítanak. Az alapszabályokat kidolgozó bizottságba hat németet és hat csehet választottak. Bécs, május 22. Nyári lóverseny, III. nap. (Eredeti távirat). A Zuchtrennen nyitotta meg a futamokat, melyre 4 ló pályázott; hg. Hanau M. név. br. Majthényi Izidor Amaranthusa lett győztes, Baltazzi Aristid Yöcklája második, Kedves és Hugo Telepi — mindkettő a gr. Henckelféle istálóból — ezek után. — A Freudenaui handicap 3000 frt dijáért 8 ló indult: hg. Liechtenstein Blankenese-je első, Kégl György Ostreger-Catastrophe ménje második, Baltazzi Aristid Nil Desperandum-ja harmadik, — utóbbira e vereség óriási. — A Clanning-stakesben Baltazzi A. War-Eagle-je egyedül futotta meg a pályát. — Az akadály-versenyben 5 ló futott, gr. Esterházy Mihály Légyott-ja lett első, Beniczky Gábor Koziki-ja második, Chapmann úr Nancy-ja harmadik. — A Betterclub-akadályversenyt Jékey fhdn. Villámja nyerte meg, Söllinger kapitány Masqueradeja második lett, Kecskéssy fhdn. Lohengrin-je harmadik. — Az idő kedvező volt. Bécs, máj. 22 Battenberg herczeg tegnap több órán át értekezett Andrássy gróffal, és az udvari ebédnél Schönbrunnban ő felségeikkel, a weimari örökös nagyherczeggel és nejével, a német nagykövettel és nejével és a fő udvari hivatalnokokkal stb. részt vett. Zára, május 22. Seremetyeff gr. a muszka trónörökös hadsegéde Cattaróba érkezett. Innen Csettinyébe utazik, hogy a trónörököst az újszülött montenegrói herczeg keresztelésnél, mint keresztapa képviselje. Konstantinápoly, május 21. Az európai bizottság mai ülésében az elnök közli, hogy Keletrumélia szervezeti szabályzatát szentesítette a szultán. Aleko pasa és a bizottság hétfőn utaznak Philippopolba. Athén, máj. 21. 10.000 ember részére tábort alakítottak Epirus és Dél-Görögország határain. A két tartalékos osztályt, és ha szükséges, az összes nemzetőrséget is be fogják hívni. London, máj. 22. A képviselőházban kijelentette Northcote, hogy alkalmatlannak tartja a görög kérdés tárgyalásának részleteibe bocsátkozni. A kormány fölhasználta eddig is befolyását és ezentúl is föl fogja használni, hogy a portál a congressus óhajtásának teljesítésére bírja. London, május 21. (Alsóház). Az irhoni egyetemi törvény második olvasásába Northcote beleegyezett, anélkül, hogy a törvény elvei és határozataival egyenként egyetértene. Előbb be akarja várni a törvény hatását és a fogadtatást, melyben az Irhonban részesül. Northcote hangoztatja, hogy az egyházi alapból származó felesleg parlamenti határozat szerint nem kizárólag vallási czélokra fordítandó. A vita folytatása elnapoltatott. London, máj. 22. A képviselőházban fejtegette Stanhope India költségvetését és azt mondotta, hogy a kormány az építkezések, a közigazgatás és a hadsereg költségeinek csökkentésével akarja megtakarítani az 11/* millió font deficitet. — Gladstone tetszéssel fogadja e nyilatkozatot, Fawcett pedig visszavonja kárhoztató javaslatát. Róma, máj. 22. Az Avvenire d’Italia írja: A nemzetközi bizottságok az új török határ meghatározása czéljából kedvező auspiciumok alatt újra megkezdték munkálataikat. A Skutari tó miatt még néhány nehézség merült fel, de ezek könnyen el fognak báríttatni, mert a hat nagyhatalom biztosai egyetértenek. Az összes hatalmak megegyeznek azon óhajban, hogy egyes esetek nem akadályozzák meg a munkálatokat, mint történt az a múlt évben. Olaszország feladata erre vonatkozólag kieszközölni a hatalmak egyetértését. Róma, máj 22. A senatus 61 szóval 10 ellenében elfogadta a szt. gotthardi vasútról szóló conventió pótlékát. Washington, máj. 22. Sherman kincstári titkár 350.000 unézia ezüstöt vásárolt a legutóbbi jegyzéseknél nagyobb áron. Bécs, május 23. Megnyitás: Osztrák hitelrészvény 267.20, Magyar hitelrészvény 253.50, Angol-osztrák 123.25, Magyar járadék 95.20, Napoleond’or 9.37 és Szilárd. Bécs, május 23. Előtőzsde. Osztrák hitelr. 267.30, Magyar hitelr. 254.20, Angol-osztrák 123.25, Unicbank 85.25, Államvasut 272.—, Magyar sorsjegykölcsön 107.50, Lombard 86.—, Magyar járadék 95.20, Napoleond’or 9.371/1. London, május 22. Consolok 983/4, ezüst 503/1, magyar járadék 82.75, magyar kincstári utalv. 1023/4. Országgyűlés. A képviselőház ülése május 23 án. Elnök : Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, Horváth Gyula, Antal Gyula. A kormány tagjai közül jelen vannak: Tisza, Kemény, Szapáry, Trefort, Péchy, Bedekovics. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök beterjeszti a hozzáérkezett kérvényeket. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Elnök bejelenti, hogy az akadémia a képviselőházat az ünnepélyes közgyűlésre s az Eötvös-szobor leleplezésére meghívta. Elnök indítványára a ház elhatározta, hogy a szobor leleplezésén képviseltetni fogja magát, s koszorút tesz a talapzatra. Következik a napirend, a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjestarnovi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Boross Béni nem fogadja el a törvényjavaslatot. A különvélemény ellen felhozott érvek közt csak azt tartja lényegesnek, hogy ha a magyar állam megvenné a határig a kassa-oderbergi vonalat, az osztrák kormány is megvenné az osztrák területen levő pályát, mi a magyar vonalra nézve nem valami kívánatos, és szóló ezen érvet megcáfolni igyekszik. Azt állítja, hogy ha a kormány a vasutat megvenné, nem vállalna magára akkora terhet. Szomorú jelenségnek tartja, hogy nálunk az ilyen ügyet is a szigorú pártfegyelem szempontjából tekintik, s a szerint döntenek fölötte. Hosszabb beszéd után a következő határozati javaslatot terjeszti be: „A képviselőház utasítja a kormányt, hogy a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnovi vasút magyarországi részével való egyesítéséről szóló szerződések végrehajtása előtt szerezze meg magának a biztosítékot arra nézve, hogy az üzleti vezetésre, a szállítási díjak megállapítására s a vasút más ügyeire vonatkozó intézkedéseket rendeleti úton végrehajthassa.“ Bujanovics Sándor a kisebbségi különvélemény álláspontját osztja, s a szőnyegen forgó törvényjavaslatot nem fogadja el. A kamatgarancia megosztási arányát helytelennek tartja, s nem fogadja el mentségül azt, hogy előnyösebbet nem lehetett kieszközölni. A felhozott argumentumok mind olyanok, melyek az illető vasútnak, de nem az ország közlekedési ügyének érdekében állanak. Úgy találja, hogy midőn valamely vasút megvételét kívánják, az a válasz: van elég befolyása a kormánynak, nem szükséges. A midőn pedig tarifareformok kívántatnak, azt mondják: erre nincs elégséges befolyásunk. A törvényjavaslatot nem fogadja el. Mivel abban az ország közlekedési s közgazdászati érdekeit nem látja megóva, öntudatos tarifareformot mélhatlanul szükségesnek tart, s ennek egyik eszközeként a kassa-oderbergi vasút állami megvételét, illetve a kisebbség véleményét pártolja. Szólásra senki sem lévén följegyezve, elnök az általános vitát berekeszti. Szó illeti még az előadót, s a különvélemény beadóit. Hegedűs Sándor pénzügyi bizottsági előadó megcáfolja Liechtenstein és Bujanovics érveit a magyar vasúti politika szempontjából, s kimutatja, hogy Boross, Liechtenstein és Bujanovics egymástól eltérő nézeteket vallanak. Míg Liechtenstein az egész vonalat akarná megvétetni, Boross beismeri, hogy ezt megvenni csak a határig lehet. Önmagát lerontó állításnak veszi azt is, hogy az osztrák kormánynyal ki lehetett volna egyezni. Úgy látja, hogy Liechtenstein is olyan, mint ez egyszeri vadász, ki vadászkalandját minden lépten nyomon felhozza. Liechtenstein is e törvényjavaslatot arra használta föl, hogy más vasutakról beszéljen. Liechtenstein József, a különvélemény egyik beadója, megcáfolni igyekszik a különvélemény ellen felhozottakat. Péchy Tamás közlekedési miniszter nem látja alkalmasnak a mostani pillanatot, hogy — mint némelyek kívánták — egész vasúti politikáját kifejtse. Megjön ennek is az ideje s akkor egész terjedelmesen fog nyilatkozni. Szemére vetették, hogy a minisztersége előtti idővel nem foglalkozik, de azt gondolja, hogy a múlt hibáinak fejtegetése nem fog a szóban forgó kérdések megrovására vezetni. Szóló foglalkozott a minisztersége előtti idővel, s ennek alapján tette meg a kormány a törvényjavaslatot. A különvéleményt azért nem ajánlja elfogadásra, mert egyrészt pénzügyi szempontból nem czélszerű, másrészt a szóban forgó fontos ügyet az ország forgalmi érdekeinek kárára több évig függőben fogja tartani. A közlekedési bizottság javaslatát, de Boross javaslatát is fölöslegesnek tartja, mert a kormány befolyását a törvény kellő mértékben biztosítja. A törvényjavaslat változatlanul elfogadását ajánlja. Elnök szavazás alá bocsátja a kérdést, hogy elfogadja-e a ház a szóban forgó törvényjavaslatot. Aminek elfogadása által a különvélemény és az ellenjavaslatok elesnének. Elnök többek kívánságára névszerinti szavazást rendel el. Szeged, máj. 22. — Saját levelezőnktől. — Lomhán és nehézkesen, mint az ólommadár, kezdte meg visszavonulását a csaknem 2 és fél hó óta bennünket lenyűgöző ellenség: az árvíz kétségbeejtő lassúsággal apad naponkint 1—2 hüvelyket, daczára annak, hogy az alföldi vasútvonal gátszakadásain a víz el van már fogva. Hogy mi ennek az oka? Az, hogy bölcs előrelátással nem gondoskodtak eléggé arról, hogy az elfogott s így külső szaporodástól ment víznek kellő nagy és gyors lefolyást adjanak, s csakis a hármas kőhíd szerény hármas nyílásán, tehát alig 5 öl szélességben, alig egy lábnyi eséssel szivárog inkább, mint folyik ki a viz belső árterünkről s ez ily óriás nagy területen természetesen nem idézhet nagyobb apadást elő, mint naponta egy lábat. Mire gondoltak az illetők akkor, mikor az osztrák államvaspálya szeged-szatymazi vonalainak összekötő munkálataikor megengedték, hogy e hoszszu vonal — hid nem hagyatván rajta — mindenütt betöltessék s rajta a víznek sehol lefolyása ne lehessen. Talán arra az ittlevő 100—120 gőzszivattyúra, melyek, daczára annak, hogy a víz elfogatott — s már 5 napja elfogatott — még mindig tétlenül bámulnak le a pilótasátorból az árra, mintha mondani akarnák: „Csak várja, várja, várjatok?“ Ha arra számítottak, akkor kifeledték a számításból azt a késedelmes lassúságot, melylyel nálunk minden megy, mert a szivattyúk pihennek s pihen a viz is, a pajkos gyermekek nem kis örömére, kik délutánonkint, paradicsomi meztelenségben, csoportokban eviczkélnek a sekélyebb mélységű vízben, túlkiabálva az ugyancsak versenyképes békasereget is és hatalmas lubiczkolással tudatva az arra járókelőkkel, hogy az ember kétlábú tollatlan állat. A szivattyúk felállításával elkéstek, lehet, hogy későn fogtak hozzá, lehet, hogy a munka haladt csigamódra előre, de tény az, hogy szivattyúzásról még szó sem lehet, mert nincsenek még fölszerelve s mire hozzáfognak, piaczunk és magasabb utczáink nélkülök is szárazak lesznek, mert a járda a sekély vizen át már is kezd előtünedezni s némely helyen már járható is volna, ha t. i. rendőrségünk, mely a köztisztaságnak is hivatott őre, gondoskodna arról, hogy amint a víz lement, a visszamaradt iszapot kellő munkaerővel azonnal eltakaríttatná. Pedig munkaerő volna elég, mert nem kerülne semmi fáradságba, a népkonyhákon élelmezettekből, annyit rendelni ki naponta e műtét véghezvitelére, hogy akár az egész száraz területet naponkint kisöpörhetnék. De miért tennék ezt ? Hiszen ez az iszap végre is csak kiszárad — igaz, hogy ez alatt infirziálja a levegőt, de csak kiszárad — s aztán por lesz belőle, jön egy jótevő vihar, felkapja a port és megmenekülünk tőle egyszerre, minden fáradság nélkül, aki meg épen akkor végig megy az utczán, ám lássa, hogyan tömi be orrát, száját, szemét úgy, hogy az a por, melynek legnagyobb része ártalmas penészgombákból áll, be ne hatoljon testébe. A még múlt hét vasárnapján megkezdett közgyűlésünk, csakis e hét hétfőjén ért véget s amennyiben a város ujjáalkotásának tervezete képezte tárgyát, egyike volt a legérdekesebnek. E közgyűlés kiválóbb mozzanatait már közöltem kivonatosan táviratilag s igy most csak azon csekély módosításokat kell itt felemlítenem, melyek a reconstructionális bizottság javaslatán létettek. A telekbiztosításoknál, illetve a kisajátítások után, az utczák hosszán megjelölendő telkeken az építésről lévén szó, a bizottság javaslata határozottan csak frontban épített házak emelését engedélyezné oly formán, hogy annak fala a legmagasabb vízállásnak megfelelő magasságban téglából építtessék. Ezzel ellentétben, a közgyűlés többsége a külvárosokban, hol munkásosztály zöme lakik, meghagyni határozta az eddigi — tűzfallal kifelé álló — építkezési módot, melytől a föld népét eltéríteni úgy sem lehet s reá pressiót gyakorolni most, mikor inkább vissza akarjuk édesgetni, nem lehet. Továbbá még a segélykiosztásoknál történt módosítás olyformán, hogy az ott, a befolyt könyöradományokból ajándékképen javasolt — a károk értékének V3-át határozottan körvonalazó bizottsági javaslat akként lett átváltoztatva, hogy a fentebbi kifejezés helyére ez tétetett: ki-ki a károk értékéhez és a begyűlt összeghez arányosítva részesül kárpótlásban. Különben e kérdés élénk vitára adott alkalmat, melyet az idézett elő, hogy Csikós városi képviselő indítványozta, hogy a begyült segélyöszszegből, mint könyöradományból, legelső sorban azok részeltessenek és pedig teljes kártalanításban, kik pl. elaggott munkaképtelenek s talán csak egy házuk volt, melynek haszonbéréből éldegéltek, de mely most romokban heverve, az illetőn arányos vagy egy harmad ajándékkal nincs segítve, mert házát ebből föl nem építheti; az a kis pénz mihamar elfogy s aztán mehet koldulni, mert neki annyi már nem adatik az életből, hogy a házépítésre olcsó kölcsönt vegyen fel s azt munkával szerzett pénzzel letörleszsze. Ennél szebb, nemesebb indítvány a jelen sanyarú viszonyok közt nem létetett talán a közgyűlési terem zöld asztalánál s mégis, bár ezt az emberiesség és józan ész egyiránt helyesnek kell hogy ítélje s pártolja, akadtak, és a polgárság leggazdagabbjai közt, kik azt ellenezték, pedig őket az árvíz ugyan nem tette tönkre, legfölebb 2-3 évre visszadobta, s akul azt hozták föl, hogy hiszen mindnyájan árvízkárosultak vagyunk s különbséget tenni egyik s a másik közt már csak azért sem lehet, mert ez végtelen irigykedésre s ki nem irtható gyűlölködésre vezetne. Engedjenek meg azok, kik ezt állítják, hanem nagyon rossz véleménynyel lehetnek a magyar ember jelleme felől, ha ilyen sophismákat használnak nézetük védelmére. Én nem hiszem s ők maguk sem hiszik azt, amit mondanak, mert semmikép sem szolgáltatna irigykedésre s gyülölségre alkalmat az, ha összeírnák az ily keresetképtelen elaggott szegény háztulajdonosokat, kiknek kis lakásuk volt mindenük s mindeniket egyenlően, tökéletesen lábra segítenék. Igaz, hogy az által a többinek kevesebb jutna, de ezen kevesebb is úgy megoszlanék a város egész lakossága közt, hogy egy-egy alig érezné meg a pár forint hiányát, mert csak ennyiről lehet szó s az, ha valaki, kinek 3—4000 frtos háza veszett