Ellenőr, 1879. május (11. évfolyam, 216-269. szám)

1879-05-07 / 226. szám

lennem és mert az idő hatásától sokkal több ered­ményt várok, mint ezen módosítványtól. Egyébiránt a többször hangoztatott póttan­folyam szüksége magától értetik, mert szükséges intézkedni, hogy azon néptanítók, a­kik a magyar nyelvet nem bírják, képesek legyenek azt mentel hamarabb úgy elsajátítani, hogy a magyar nyelvet taníthassák. (Helyeslés.) Következik a szavazás, mely bekezdésenként történik. Az első bekezdés az eredeti szövegezés sze­rint fogadtatik el. Irányi módosítványa a magyar tanfolyamra vonatkozólag kisebbségben marad. A második és harmadik bekezdés a közokta­tási bizottság szövegezése szerint fogadtatik el. Molnár Aladár indítványát a többség nem fo­gadja el. A 4-dik §-nál felszólal Molnár Aladár; nem akarja meghagyni a mi­niszternek azon jogot, hogy ő intézkedjék a taní­tási módozatok tárgyában. Ezért a törvényben kívánja a módozatok megállapítását, s erre vonatkozólag a következő módosítványt nyújtja be: A 4. §. 4. bekezdése hagyassák el, és helyette toldassék a 3. §.-ba a következő, és­pedig az elemi népiskolában legalább egy­folytában 4 éven keresztül osztályonként legkevesebb heti 4 órán a felső nép- és polgári iskolában pedig, (hol az már az 1868. XXXVIII. t. sz. értelmében is köteles tantárgy) az egész tanfolyamon át szintén osztá­lyonként legkevesebb heti 4 órán át. Verhovay Gyula úgy találja, hogy a háznak minden körülmények között a kormányt el kell látnia a szükséges eszközökkel, melyekkel a tör­vény végrehajtása biztosíttatik. Ezért indítványozza, hogy oly községekben, melyek ezért a kormányhoz fordulnak, államköltségen magyarajkú tanítók al­kalmaztassanak. Baross Gábor előadó c­áfolja az előző szó­lók felfogását s érvelését s a közoktatásügyi bi­zottság által megállapított eredeti szöveget ajánlja elfogadásra. A 4. §. eredeti szövegében fogadtatik el s úgy Molnár Aladár, mint Verhovay módosítványai mellőztetnek. Az 5. §. Molnár Aladár csekély módosításá­nak elejtésével eredeti szövegében fogadtatik el. Ezzel az ülés d. u. 1 óra 45 perczkor vé­get ért. . Holnap délelőtt 10 órakor ülés tartatik. S­PORT. A tavaszi lóversenyek második napja. — Máj. 6. — Valahára mégis csak kiderült az idő, s mig vasárnap délután a legnagyobb sárban hajtattak ki a kocsik, ma délután már a por is volt. De senki se mert miatta panaszkodni, nehogy a meg­­szólással visszaidézze a fellegeket. Igyekezett is ki a közönség mindenféle alkalmatosságon, ha másként nem, hát gyalog, s a­mi vasárnap any­­nyira hiányzott — az a sok ezerfejű félkör a tribune mellett jobbra-balra — az ma megvolt, s han­got is adott érdeklődésének, mert oly izgatottság mellett még alig folyt le verseny a pesti gyepen, mint ma az, melyben „Kincsem“ a csodaló futott, három vetélytársa is akadván. A tribune közönsége a lehető legfényesebb volt. A szép idő megengedte a szebbnél szebb ta­vaszi toilettek kifejtését. Nem takarták el azok a csúf esőköpenyek. Uralkodó szín a fehér volt, de ennél többet nem merünk mondani, mert a toilet­tek leírásához nem egészen értünk. A király, József főherczeg és npja Thtotild fő­herczegasszony, továbbá Lajos bajor herczeg még­ az első verseny előtt érkeztek, a királyné és Gi­zella főherczegnő pedig az első futás után. Mind­annyian nyitott négyes fogatokban, s a közönség ő­felségeiket ma is élénken megéljenezte. A­mint halljuk, ugyanez történt az utczákon is végig az egész városon, kivált visszafelé, a­mikor a sorok­sári után, kecskeméti utczában és tovább sok ezerre menő tömeg várta és nézte a kocsikat, mintha csak ünnep lett volna. Volt is miben gyönyörködni, mert az udvari fogatokon kívül is sok volt ma a nyitott kocsi, köztük néhány szép négyes fogat is. Az államférfiak­­és más notabilitások közül ma még többen jöttek ki, mint vasárnap. Ott vol­tak Tisza, b. Wenckheim, b. Kemény, gr. Szapáry Gyula, Bedekovich Kálmán miniszterek, Majláth or­szágbíró, Szlávy képviselőházi elnök, gr. Festetics György, gr. Zichy-F. Viktor, b. Edelsheim-Gyulay, gr. Andrássy Aladár és Manó, gr. Szapáry Antal, Géza és László, b. Wacker-Götter, b. Bourgoing franczia főconsul, Tisza Lajos és László, ifj. gr. Ráday Ge­deon, bg. Odescalchi Gyula, gr. Karácsonyi Guido, Móricz Pál, Nagy György, Pulay Kornél, b. Wod­­ianer Albert, gr. Csáky László, gr. Nádasdy Fe­­rencz, Jekelfalussy miniszteri tanácsos, Ráth fő­polgármester, Thaisz főkapitány, Henneberg, Hor­váth, Szabó tábornokok, s még sokan a katonai rendből. A király az első verseny után lejött a pá­holyból, s ismét többekkel beszélgetett, nevezete­sen több ideig Tisza Kálmánnal, Majláth György­­gyel, gr. Zichy-Ferraris Victorral, azután gr. Sza­páry tábornokkal, hg. Lobkowitz ezredessel, b. Bourgoing főconsullal, majd a hölgyek szép koszo­rúját kereste fel az alsó páholysor előtt, s előbb gr. Szapáry Gézánéval, a fiumei kormányzó nejé­vel, később pedig gr. Andrássy Gyulánéval, a kül­ügyminiszter nejével beszélgetett. A mai verseny hat száma egész esti hat óra utánig kitöltötte az időt. De azért végig derült, élénk volt a hangulat, amire kétségkívül nagy befolyással volt a szép idő, tulajdonítjuk azonban még más­oknak is. Az udvari páholyt ritkán láttuk olyan tele, mint ma s szinte szemmel láttuk azt is, hogy a király milyen jól érzi magát köztünk. A verseny lefolyása a következő volt: Az első verseny a 2 éves csikóké volt, a Sweepstakes díjáért. Öt csikó állt ki a síkra, mind­­annyia erős és korához képest eléggé megtermett állat, mégis az Anonyma-ivadék látszik legtöbbet ígérni, a bookmaker is tart tőle s azért csak 1 Va-szeres pénzt ígér reá, mig amazokra három, sőt ötszörös tételt ajánl. De lássuk őket közelebb­ről : az első egy fekete kancza Bajnok és Libelle­­től, igen nemes származás­ú tulajdonosa, a turfon is előnyösen ismert gr. Festetics Pál, bizhatik hozzá; a másik a General Hope egy sárga ménje, Elemér; amaz ismét egy pej mén Cambascan — Theresától, a b. Springer-féle kitűnő istállóból; aztán Csillár, egy sárga kancza, Blaskovics Ernőé; gr. Baltazzi Aristid Buccaneer-Fair Star-ivadéka s aztán a herczeg Czetwerzynsky vagy tán inkább gr. Sztárayféle Anonyma-csikó, a­melyről már fentebb szóltunk. Sokszor meghiúsult indulás után Csillár vállalkozik a vezetésre, a többi nem sokkal hátrább majdnem egy csomóban rohan vele, így mennek a pálya feléig, itt felnyomul az Anonyma-ivadék, majd a Springer­­féle mén is s a rövid 800 méternyi pályán már nem lévén több alkalom a mérkőzésre 1 hoszszal lesz első az Anonyma-ivadék, második a dr. Sprin­­gerféle csikó, s a 3-dik gr. Festetics Pál Csillárja. Különben mind a hat derekasan futott s a czélpont előtt majdnem egy csomóban rohantak el. Az Esterházy-dijért két ló pályázott; egyik gr. Sztáray János Altonája, a másik egy Ostreger- Catastrophe ivadék — Kégl György ur tulajdona — testvére Corsairnek, mely néhány évvel ezelőtt a bécsi Derby-ben második volt. A verseny kezde­tén jó ideig a Kegl­­ó megy elől, Altona hátul erősen tartva, csak akkor kezd előre törni, mikor a czél már alig 300 méternyire van, itt felnyomul s küzdelem között 1 gó hoszszal érkezik elsőnek. A totalisateurnél 5 frtra 12 frt osztalék jutott. A 3-ik futam volt a hazafi díjért, 5 ló állott ki a síkra; ezek közt dr. Springer Gusztáv Ilo­nájának a nemzeti díj nyertesének volt legtöbb d­ancea; a másik főkedvence az idei pesti verse­nyeken még nem szerepelt Clarisse volt, Inkey István tulajdona, futottak még Blaskovics Ernő Becses­e, gr. Henckel Hugo Little Digby-je és Gyürky Béla Myrtleje. Meglehetősen sikerült in­dulás után Myrtle vezet, utánna Little Digby, Cla­risse, Becses s leghátul Ilona, így mennek majd fele­idig, a­hol már ismét majd egészen össze­csoporto­sul a mezőny; nemsokára kiválik Ilona, s míg társai a második helyért erős küzdelemben vannak, ő maga­­ hoszszas elsőnek érkezik be. Becses má­sodik, Myrtle harmadik. A Lehman bookmakernél a fogadások Becsesnél 5, Myrtlenél 5, Clarisse 3, Ilona 3, Little Digbynél 3 állottak, a totalisateur­­nél Ilona után az osztalék ötre tizenkettő volt. Az államdíjért volt a mai nap legérdekesb futama, már a korai délutánban elterjedt annak híre, hogy Nil Desperandum ma a végletekig megfeszíti erejét Kin­csem ellen s hogy Baltazzi Maddent elhozatta, hogy lo­vát Kincsem ellen diadalra vezesse; azt is hallottuk, hogy ez a Madden 1000 frt fogadást tett volna Kin­csem ellen; — a közönség érdeklődése e futamnál, főleg midőn a díjért négyes mezőny indult, a le­hető legnagyobb volt, a különböző hírek és baljós­latok folytán úgy a bookmakernél, mint a totali­sateurnél erősen tettek Kincsem ellen, hanem hát meg is járták. De lássuk a futamot. — Gr. Festetics Pál Tallérját indította el csak azért, hogy compromis­­sum ne legyen. dr. Üchtritz Zsigmond egy Kettle­drum Imperati­ce-ment, a­melynek Kincsem mellett 46 font teherkönnyebbsége volt; Baltazzi Aristid Nil Desperandumot és Blaskovics Ernő Kincsemet. Az indulásnál Nil Desperandum vezet, az Üchtritz­­mén második, Kincsem 3-dik, ily sorrendben fut­nak egy ideig, mialatt az Üchtritz­mén előrenyo­mult s amazokat vagy 100 méternyire elhagy­ta , már már felhangzott az ominosus jóslat „Kincsem meg van verve“. De a nyerő pont előtt alig háromszáz méternyire Kincsem elő­renyomult, amazokat el is hagyja s Nil-Desperan­­dummal való erős küzdelem után egy hoszszal nyer. Nil-Desperandum igen jó második, Tallér harmadik. A néző­közönség Kincsem eme nagyszerű győzelmére hatalmas éljenzésbe tört ki. Mikor azonban a lovakat a mázsáló ház elé vezették, láttuk, hogy Kincsem is a sarkantyú véres nyomait viseli, s így mondhatjuk, hogy Kincsemnek e na­pon igen erős küzdelme s egyik legszebb győ­zelme volt. A book-maker Kincsemre alku szerint foga­dott. Nil Desperandumra 2­/5-szeres, a Tallérra 8-szoros s az Üchtritz-féle ménre 10-szeres pénzt ajánlott. Totalisateur-nél Kincsem után 5 frtra 7 frt esett osztalékul. A handikáp­ban öt ló futott: Festetich Pál gróf Szélvésze, Eszterházy Pál herczeg Leanderje, Hanau Móricz herczeg Checkje, Sztáray János gróf Dagomárja és ugyanennek Biborja. Az indulásnál Dagomár válik ki vezetőül, második Leander, utána Bíbor, Check és Szélvész. Fele után felnyomul Check, s a már ekkor Leander vezetővel erős de­rék futásban haladt. Most a jól visszatartott Da­gomár hirtelen felnyomul s csakhamar amazokat el is hagyja s a canterben nyer egy hoszszal. Máso­dik Check, harmadik Leander. A book-maker Szélvészre ajánlott 5-öt, Lean­­ derre 3-at, Checkre 1 V4-et, Dagomárra R/a-et, Bí­borra 5-öt. A mai Reiter-club akadályversenye egyike a legérdekesebbeknek, a­melyeket valaha láttunk. Részt vettek benne Beniczky Gábor úz 6 éves Ko­­zikija, lovagolta tulajdonosa, Kegl Pista Micearje, lovagolta Eszterházy Laczi gróf, és ugyancsak Kegl Pistának egy másik kanczája, Mariska, lovagolta Metternich Friczi gróf. A zászló lebocsátása után a három ver­senyző megindult, de már az első akadálynál a Midear makacskodott; lovasa azonban, noha a nyil­vános versenyben ma szerepelt először, visszafor­dította, s keresztülvitte az akadályon. Ezután csak­hamar kiválik Beniczky, s amazok felett nagy térelőnyt nyer. Mariska a második, Midear a har­madik lesz. Ily sorban ugorják át a tribune előtt való vizesárkot és sövényt. Mind szépen ugrik, csak Midear makacskodik még mindig, s lovasát erős próbára teszi. A nagy ároknál Koziki kétszer kitört s ezalatt a másik két versenytárs elhagyja. Beniczky azon­ban csakhamar nekiszoritja s keresztülrepül vele az akadályon és amazok után mintegy 10 méter távolban száguld. De nemsokára beéri azokat s az utolsó befordulónál ismét elkerüli mind a kettőt s miután lova az utolsó sövényt is átugorta, a kö­zönség viharos éljenzése közt legalább 10 méter hoszszal elsőnek érkezik a czélhoz. Mariska a má­sodik, Micear félhoszszal a harmadik. A book-maker Kozikira 11/3, amazokra 2­/s pénzt ajánl. A totalisateur-nél 5 frtra 14 frt jutott osztalékul. Ezzel a mai versenyekkel is végeztünk. Holnap délután 1 órakor nagyszerű próba­lövések és versenyek a bogardus-féle készülékkel a lóversenytér elkülönített helyén, úgyszintén ugyan­itt galamblövészet is lesz, melyekre a tapasztalt érdeklődések­­olytán sportmaneink nagyszámú meg­jelenését várhatjuk. Ezek lefolyásáról lapunk későbbi számában. TÁRCZA. BARNA ARTHUR. 12 Regény két kötetben. Irta: BEKSICS GUSZTÁV. Első kötet. IV. FEJEZET. Vasút a Szaharán. 1. Vasúti tervek. (Folytatás.) A tőkepénz azonban nem ömlött. Az algir­­tombuktui vasút kiépítésére nem történt meg az első kapavágás sem. A­mi arra mutat, hogy ez a 10 percent mégsem oly bizonyos s hogy a kitűnő franczia mérnök számításai mégsem nyugosznak oly rendithetlen alapokon. A tőkepénz kínálkozása minden vállalat sikerének barometruma. Ha a dús jövedelmet hajtó vállalat varázsidéje nem nyitja meg a pénzes zacskókat, ez azt jelenti, hogy a ba­­rometrum rossz időt jósol. Duponchel ellenlábasa, Rohlfs, a híres afrikai utazó, nem ad sokkal kielégítőbb választ a Peter­­chan-féle Mittheilungen 1877. évi folyamában. — Bebizonyították e szakértők a szaharai vasút kiépítésének lehetőségét ? szólt Arthur, Fritz­­czel beszélgetve az eddigi vasúti tervekről. Igen. De nem bizonyítottak be kettőt. Először azt, hogy a forgalmat állandóvá és semmi forgalmi akadály által meg nem zavarhatóvá képesek tenni. Másod­szor azt, hogy a forgalom meghozza a vasútba fektetett roppant tőkének bár szerény, de biztos kamatait. — Mit feledtek ki a tervezők számításukból? — A homokot és a szeleket. S aki a Szaha­rán a homok és a szelek nélkül számol, az a gazda nélkül számol. A Szaharán a homok és a számom van otthon. Hol találja Duponchel a homoktól és széltől mentő völgyeket, a gyakran száz és száz kilomé­ternyire sík homokmezőkön ? Miként kerüli ki Rohlfs a Tintumma s a többi homoksivatagokat ? S a fennsíkok vízszegénységéről nem is szólok, hanem csak megmaradok a homoknál. Miként képzeli Rohlfs, hogy homok-shedsjeivel vagy ho­mok-ekéivel leküzdi a civilisationak e rettentő ellenségét ? Rohlfs, ki ismételten beutazta a Sza­harát, ismerős a szaharai száraz viharokkal. Mikor e viharok dúlnak, a nap elsötétedik, a láthatárt óriási szürke fellegek borítják be. Ezek a fellegek nem hullatnak éltető esőt a tikkadt földre. A szél által felkapott homok tömegek ezek. E felhők le­szakadnak, maguk alá temetve mindent. A rop­pant kiterjedésű futó-homokmezők ilyenkor úgy hullámoznak, mint a vihar által korbácsolt tenger. Alakjuk és helyzetük a vihar után egészen más, mint a vihar előtt. Több mértföldre elborítják a szél irányában a szomszéd tájat, hol kioltanak minden szerves életet. A gyakran több száz láb magas homokdombok kimozdulnak helyükről. A hegyek járnak! Midőn ily halomsorok megindul­nak, a vihar ellenállhatatlan ereje által löketve, beomolva, ismét óriássá nőve előre rohannak : mi tartóztathatja fel a szélvész által pehely gyanánt felkapott e rengeteg tömegeket ? Mit használ ekkor Rohlfs homokekéje, mit használna, habár chinai falakat építene vasutainak hosszában ? A homokfergeteg, a homok földindulás elte­metné síneit, vonatait, védő falait, az utasokkal, s a szállított árukkal együtt, valamint eltemette Cambyses hadseregét, s eltemetett annyi karavánt. Igaz, hogy a vonatot ki lehetne ásni, a síneket a homokfivatagtól meg lehetne szabadítani, sőt, a legtöbb esetben az utasokat élve lehetne kimen­teni a homok­sírból; ámde hol van azon üzleti tőke, melyet e gyakran ismétlődő bajok fel nem emésztenének, s hol van Duponchel 50,000 utazója, ki ily veszélyes kirándulást meg merne koc­­­káztatni ? A Szahara homok­sivatagait nem elég le­győzni, meg kell semmisíteni azokat. — Mivel lehet megsemmisíteni a homok­­sivatagokat? — Vízzel és növényzettel. 2. Mint lesz a homok termőfölddé ! — De képes vagy-e a Szahara minden pont­ján nagy mennyiségű vizet elővarázsolni és képes vagy-e a Szahara talajából eltüntetni a tengeri sót, mely a vegetatió terjedésének eddig is útját állta? Ha képes vagy mind a kettőt végrehajtani, úgy a homoksivatagot csakugyan megsemmisíted, s termőfölddé változtathatod, vasutad jövedelmező­­sége biztosítva van. De ha csak egyiket vagy má­sikat vagy képes végrehajtani, úgy semmit sem értél el. Nem törölted le a nagy sárga foltot Afrika térképéről; vasutat hiában építesz, mert — mint saját szavaid bizonyítják — eltemet vasutad­­dal, terveiddel, s a civilisátió reményeivel együtt a forró homok. — Képes vagyok mind a kettőt végrehajtani. A vízzel megölöm a homokot. A sót kiirtom bizo­nyos növények segítségével. A Lesseps-csatornát kiszélesíttetem, hogy az elsülyedt tenger tükre felemelkedjék, s így a Szahara talajába több víz nyomuljon. A nyílás három méter magas és tíz mé­ter széles. Kétszer annyira ki fogom bővíteni. E csatornán át annyi víz fog beömölni az elsülyedt tengerbe, hogy a Szaharának eddig is bámulatos vízbősége érezhetően növekedni fog. Az Ibn Khal­dun arab történész által a tizennegyedik században leírt csudák ismétlődni fognak. E században — mert az elsülyedt tenger ekkor még nem apadt le — a szökőkutak támadtak a sivatagon, magasra lövelve vízsugaraikat. A Lesseps-csatornán át most 1446 köbméter víz ömlik másodperczenként a Szahara alá. Egy perezben beömlik a 30 négyszög­láb nyí­láson 86.760, egy óra alatt 5.205.600, egy nap alatt 136.938.400, egy év alatt 49.992.516,000 köbméter víz. *) Oly óriási víztömeg, mely városokat sodorna el, összegyűlve gályákat emelhetne hátán, s mégis csekély egy legalább 120 ezer négyszögmértföld kiterjedésű tenger vízveszteségének táplálására. Ez az oka, a­miért apad az elsülyedt tenger tükre, mely tenger az elpárolgás és a szaharai források által több vizet veszt, mint mennyit a Lesseps­­csatornán át nyer. Ha tehát annyi vizet vezetek a Szahara alá, hogy e víz ne csak pótolja, hanem túlhaladja a vízveszteséget, úgy az elsülyedt ten­ger tükre emelkedni fog. Erre szükségem lesz. A Szahara talajából bővebb vizű forrásoknak, szökő­­kutaknak kell támadniok, mint elbeszéli Olympidor, Photins és ezek után Niebuhr. A Lehaute, a civili­­satiót a Szaharán terjesztő e­rős, által fúrt kutak nem fognak csak a sivatagok széleire terjeszkedni. Az egész Szaharán, s különösen a vasút mentében számtalan kutat kell fúrnunk. E kutak vízfogyasz­tását pótolnom kell a Lesseps-csatorna kitágí­tása által. — De hátha túlságosan sok víz hatol a Szahara alá, s a növekvő víznyomás megrendíti, sőt elnyeli az alacsonyan fekvő talajt ? — Ellenőrizni fogom a beömlő vízmennyisé­get. A „Fesán“ a Lesseps-csatornában indulásra készen áll; mindenkor leszállhatok, hogy megvizs­gáljam az elsülyedt tengert. Ha tükre kelletén túl emelkedni fog, részben, vagy egészen elzárom a Lesseps-csatornát, míg ismét szükség lesz megnyi­tására. — A víz szolgálatodban áll. A homokot meg­ölheted. De miként lesz termőfölddé ez a homok? Mily homok! Mollessier elemezte egyszer valame­lyik váz vegetatióját kiirtó homokot s úgy tapasz­talta, hogy az 80% kovagból, 13% kénsavas és 7% szénsavas mészből állt. Másutt pedig a só túlnyomó a homokban, úgy hogy a homokból ter­melik a sót! Miként lesz ez a homok termő­földdé ? — A Moilessier által elemezett homok a Tamerna melletti vázt fojtogatta. Ez váz forrásai bedugultak. A datolya­fáknak még lombkoronája sem látszott ki a homokfuvatagból. A benszülöt­­tek hasztalan emeltek minaretet a homokdomb tetejére. Tovább terjedt az. Most már nem Allah-hoz, hanem a vízhez folyamodtak. Negyven méter mély­ségben azonban gypsrétegre akadtak, melyet nem voltak képesek áttörni. A francziák segítettek raj­tuk. Kútfúróval áttörték a gyps­réteget. Hatalmas, perczenként 4300 liter vizet adó vízsugár szökött fel. Az oár megmentetett, így győzetett le és állt a vegetatió szolgálatába az általad említett ho­mok, így fogom legyőzni és a vegetatió szolgála­tába kényszeríteni a homokot mindenütt, a hol nincs túlterhelve sóval. — És a hol túl van terhelve? — Ki fogom venni a sót a talajból, mikor aztán alkalmas lesz az a növénytermelésre. — Miként veszed ki ? — Növények segítségével. — Mely növények ezek? — A salsolaceák. (Folytatása következik.) *) Hogy Arthur számítása pontos volt, ennek bebizo­nyítására itt közöljük a számtani feladat részleteit: g = 9.8 méter, h = 120—5­ 2 méter. Q = 3X10X R2Yx 118-5 = 3X10X M 2 322. 60 Q = 3X10X 48.2 = 1446 köbméter. Fővárosi ügyek. — A Dunaszabályozás megvizsgálása tárgyában a főv. egylet által kiküldött nagy mozgalmi bizott­ság felhívására ma összegyűltek a IV. kerületi pol­gárok, s Kléh István elnöklete alatt tárgyalták azon végrehajtó bizottsági felhívást, mely szerint a IV-ik kerületi polgárok is csatlakozzanak a mozgalomhoz s pénzgyűjtés végett alakítsák meg a kerületi bi­zot­tságot. Beszéltek a többi között Steiger Gyula, ki in­dítványozza, hogy írjon fel a törvényhatóság a kor­mányhoz, hogy engedné meg mikép az általa e tárgyban összehívandó enquéteben, melyben kül­földi szakértők is részt vesznek, a város egy szak­értő által képviseltesse magát. A kerületi bizott­ságot is megalakítandónak tartja, de nem, hogy pénzt gyűjtsön, hanem, hogy nyilvántartsa az esemé­nyeket és ha a kormány nem teljesítené a kötelességét, akkor igyekeznek az önsegélyes föllépésre; továbbá beszéltek még Várady K. és Királyi P., mire az érte­kezlet elfogadta Steiger indítványát s erről Hunfalvy Jánost, mint a mozgalmi bizottság elnökét értesíteni fogja. A nyilvántartó bizottság elnöke Kléh István lett, jegyzője Morlin Imre. Pénztárnokot nem vá­lasztottak. A bizottságba minden jelenlevőt fölvet­tek s még többeket is fel fognak venni. De hogy mire való ez a bizottság — azt csak ők tudják. — Árlejtés kövezési anyagra. Budapest főváros tanácsa az 1879-ik évben kiviendő kövezési mun­kálatokhoz szükséges koczkakő, járdaszegélykő, terméskő, egyenes és köríves szegélykő, valamint kapubejárati kőanyag beszerzése illetve szállítása iránt árlejtési hirdetményt bocsátott közre. HÍREK. Május 6. Hivatalos. Kinevezések. A m­. k­ir. igazságügyminiszter Dessewffy Marczel szatmár-németi kir. törvényszéki díjas jog­­gyakornokot, ugyanezen kir. törvényszékhez aljegyzővé, Vá­­rady József dévai kir. törvényszéki dijnokot pedig a dévai kir. törvényszékhez írnokká nevezte ki. — A pénzügyminisz­ter Ujvik­y Sándor keszthelyi lakos köz- és váltóügyvédet, 11- ed­oszt. pénzügyi fogalmazóvá ideiglenes minőségben ki­nevezte­ — A lánczhidhivatal Kurczweil Jerom révpénzszedőt, bárczarendezővé nevezte ki. — Alapszabályok megerősítése. A pápai korcsolya-egylet alapszabályai, a hódmezővásárhelyi VI-ik olvasó-népkör alap­szabályai, és a bártfai Chevra Cadischa czimü izr. segélyző­­egylet alapszabályai, a m. kir. belügyminisztérium által, a bemutatási záradékkal elláttattak. — Pótvásár. A föl­dmivelés-, ipar- ás kereskedelemügyi miniszter Jász-Nagykun-Szolnok megye területéhez tartozó Dé­­vaványa községnek megengedte, hogy az ott f. évi április 12- én meg nem tartathatott országos vásár helyett, f. évi május hó 17-én pótvásár tartassák. — Ügyvédi kamarák. A budapesti ügyvédi kamara ré­széről ezennel közhírré tétetik, miszerint Borzsák Sándor (I. Monoron), Hegedűs Károly (lak.VIV., Lipót-utcza 38. sz.), ifj. dr. Konek Sándor (lak. VIII. Üllői­ út 2. sz.) és dr. Szirmai Manó (lak. VIII. Károly-körut 15. sz.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag fölvétettek.­­ A pécsi ügyvédi ka­mara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Keller Antal tamási ügyvéd, súlyos és huzamosabb betegsége folytán, az ügyvédség gyakorlatától ideiglenesen fölfüggesztetett s iro­dája gondnokául Babits Antal tamási ügyvéd neveztetett. — Kihallgatás az utczán. Tegnap délben, mi­dőn a király a lókiállitásról hazafelé hajtatott, az Al­­brecht-után 2 tót munkás mendegélt, kik alig hogy a királyi fogatot meglátták, térdre rogytak és egy iratot tártanak kezökben. A király, ki sógorával együtt ült a kocsiban, megállittatá a fogatot, ki­hajtott a kocsiból, átvette az iratot és ezzel to­vább hajtatott. — Sim­or János bibornok h­erczegprimás május 6-án, délután saját fogatán fővárosunkba érkezett. Hornig báró oldal-kanonok s Maszlaghy Ferencz pápai kamarái vannak kíséretében. — Bulgária fejedelme a „fenség“ czimet fogja viselni, s mig az ország occupatiója tart, orosz kör­nyezettel fog bírni. Mindazonáltal néhány németet leginkább hessenieket fog magával, mint kíséretet vinni új fejedelemségébe. — Hollán Viktor haláláról a legellenmondóbb hírek keringenek. Voltak, kik azt írták, hogy a szeren­csétlen fiatal­ember párbaj áldozata, melyben egyik legközelebbi rokona lett volna ellenfele. E hit el­len szól az a körülmény, hogy Hollán Viktor ép azon rokonával, kivel hosszabb ideig igen feszült viszony­ban élt, alig pár nappal halála előtt a leg­­szívélyesebben kibékült. Újabban ismét öngyilkos­ságot emlegetnek, minek támogatására azt is föl­hozták, hogy az elhunyt nővére néhány év előtt szintén öngyilkosság útján vetett véget életének. Míg mások amerikai párbajt is emlegetnek. Bár­­mint legyen is, annyi bizonyos, hogy a képviselő­ház egy igen jeles képzettségű és derék fiatal tag­ját vesztette el az elhunytban, ki sokoldalú isme­reteivel a legrokonszenvesebb modort egyesitette. — Kitüntetés. Appel Gusztáv az Eszterházy Antal és Hunyady Imre grófoknak jószágigazgatója, a gazdaságügy terén szerzett érdemeiért a Ferencz- József-rend lovagkeresztjét nyerte. — Blum pasa hazánkfia, volt egyptomi pénz­ügyminiszter, tegnap Bécsbe érkezett, honnét Bu­dapestre jön. — Balatonmelléki csendélet. Marczaliból kö­vetkező érdekes sorokat írják e hó 4-éről lapunk­nak. „Elnyel bennünket a víz, hónapok óta nem mutatja magát a nap, folyton viharok s véget nem érő eső. Az egész város az összedőléstől fél. A pinezéknek már ablakán tódul ki a viz; a mi pin­­ezénk csaknem a legmagasabb ponton fekszik s mégis ladikázni lehet már benne. Sok ház fala be­dőlt. Hát még a Balaton. Marczalitól kezdve Za­láig egész tenger. A balatoni halak a marczali kertek alatt fürödnek. Fogni nem szabad, csak úgy gyönyörködünk a 20 fontos pontyok szerel­meskedésében. Fürdőnktől (balaton­keresztúri) a víz már a vasúti őrházat veri. Töltésünk sar­kán, a legmagasabb sarkon már csak kis sap­kaként látszik ki egy száraz pont, a fürdőház rom­jait már a harmadik helyre tettük át. A fürdő körül volt sok élőfából ma már csak itt-ott lát­ható néhány sorvadásban levő hírmondó. Építésről ma még szó sincs. Tartani lehet, hogy a vasút fog elsü­lyedni, mert mindkét oldalról vízostromnak van kitéve. Vetésről hasonlóképen szó sem lehet. Soha ennyi víz egy tömegben. — Kriszt János, a budapesti kir. törvényszék­nek újonnan kinevezett alelnöke, a fenyitő törvény­széknél ma először elnökölt egy tárgyaláson. Az új alelnök tárgyalási modora a legjobb benyomást keltette. — Hobart pasa, mint a török lapok Írják, múlt szerdán Bécsbe utazott s ott nősülni szán­dékozik. — Két magyar nyelvemlék. A müncheni kir. könyvtár egyik tisztviselője, Reinsz Frigyes, a könyvtár 9071. szám XVI. századi kéziratában, mely a magyarországi szent Ferencz-rendre vonat­kozó becses emlékeket latin nyelven írva, tartal­mazza, két magyar nyelvemléket fedezett föl a XVI. század első feléből. Mint a „Könyvszemle“ írja, az első III. Honorius pápa 1222-iki bullájá­nak, melyben a szent Ferencz-rend szabályait meg­erősíti, magyar fordítása. A másik a gyónásnál használatban levő feloldozási formula magyar for­dítása. Mindkét nyelvemléket, Reinsz latin fordí­tással és érdekes bevezetéssel önálló füzetben bo­csátotta közre.­­ A szegedi gyermekek örökbe fogadásáról Vass Pál a „Szegedi N­iradó“-ban czikket közöl, mely­ben kifejti, hogy a hazai közönség részvéte a sze­gedi árvák vagy a nyomorra jutott szülők gyer­mekeinek örökbe fogadásával oly irányt vett, mely Szeged jövőjére nézve épen nem kedvező. Helye­sen jegyzi meg a czikk írója, hogy ha az örökbe­fogadás volna csak a balzsam, úgy a gyermekek kétharmad részét örökbe kellene adni; Így azonban Szeged elvesztené azt az ifjú nemzedéket, a­mely­ből a jövő Szegednek kell előállnia. Ez az ember­barátok és jóltevők intenziója nem lehet, mert ha ez volna, ez a szegediek elszéledésére ve­zetne. A szegedi nép gyermekét, legyen bár­mennyi, örökbeadni nem hajlandó. Nem a gyer­mek tehet neki, hanem a nyomor, az ínség. A legczélravezetőbb segély tehát az volna, ha a sze­gedi gyermekek elhelyezhetők lennének intéze­tekbe vagy családokhoz legalább egy évre, vagyis addig, míg a családfő hajlékot teremthet magának, míg szerzőképes állapotba jöhet. Eltartásra kí­vánja tehát a szegedi nép gyermekeit, nem örökbe adni; a nyomoron ez sokat segítene, mert a mun­kaképes családtagok így föl lennének oldva az ápo­lási és eltartási gondoktól. Kívánatos ennélfogva, hogy a szegedieken segitni akaró emberbarátok, mindennemű iskolák és intézetek ezt a szomorú állapotot vegyék tudomásul s jótékonyságukat ez irányban gyakorolják a szegedi családokkal és azok gyermekeivel. — Halálozás. A dunagőzhajótársulat kapitá­nya, Kogler József 45 éves korában az irgalmasok kórházában tegnap est­e jobblétre szenderült. Kog­ler, a „Rákos“ hajó kapitánya volt, mely igen sok katonát szállított a boszniai hadjárat alatt, s ez alkalommal betegedett meg halálosan. Béke po­raira ! — Délamerika legnevezetesebb növényét az Óriás amazoni Victoria Regiát Afrikának egyenlítői vi­dékein is meghonosították. Nem rég angol missio­nariusok e nymphaecea magvait Zanzibarba vitték s ott elültették. A magok gyönyörű növényeket hajtottak, melyek most a zanzibari szultánnak, Szeyd Borghosnak kertjeit díszítik. E növény­ből a Nyanza tó s más középafrikai tavak partjaira is ültettek néhányat. A Victoria Regiá­nak tányéralakú levelei vannak, melyek a víz tük­rén elterülnek. A levelek kezdetben fehérek, majd lassan kint megvörösödnek. Az Amazon folyóban nagy mennyiségben tenyész, s néha roppant nagyra nő. — Soldosné az útvesztőben. Holnap, szerdán délután Soldosné meglátogatja a Vasvári Kovács útvesztőjét a városligetben. V. Kovács ezen alka­lomból a népszínház összes tagjait meghívta. — A sírbolt elkészült. Egy olmützi polgár, már régen az ottani köztemetőben egy családi sírboltot rendelt meg, melynek május 1-jére kellett volna elkészülnie. Április 30-án azon tudósítással jön az illető munkás megrendelőjéhez, hogy a sírbolt el­készült. S csodás találkozása a véletlennek, még ugyanazon éjjel megütötte a szél Tellarzikot, s a megrendelőt. Számára elkészült a sírbolt. — Pest megye területén a múlt ápril­isban vadászjegyekért 300 frt folyt be. Másod és har­madosztályú nem vétetett ki, csakis 25 db első osztályú. Ezekért 12 frt folyt be. — A földadó-szabályozási szolgálatban előfor­duló utazásoknál az eddig érvényben volt mértföld­­pénzek helyett f. évi május 1-től kezdve kilomé­terpénzek hozattak be, a­miről a pénzügyminiszter közrendeletileg értesítette az összes m. kir. catas­­teri igazgatóságokat.­­ Az erzsébetfalvi egyemeletes iskolaépület föl­­szentelése vasárnap reggel ment végbe. Az ünne­pélyt tarac­klövések jelezték, s Sziklássy Alajos házában, hol az elöljáróság ez ideig ingyen hasz­nálta a helyiséget tanács- és tantermekül, szép számú közönség gyűlt egybe. A templomban meg­tartott istentisztelet után, az új iskolaépületbe tör­tént a bevonulás, hol az érkezőket az erzsébetfalvi férfi-dalegylet a magyar néphymnusszal s Suda Já­nos iskolaszéki elnök emlékbeszéddel fogadták. A megejtett egyházi szertartású felszentelés után Tóth József kir. tanfelügyelő tartott alkalmi beszédet, ezúttal az elhunyt iskola­gondnok Török Flóris arczképét leplezvén le az uj tanácsteremben. Dél­után az iskolai növendékek részére, a volt iskola­gondnok özvegye Török Flórisné majálisszerű mu­latságot rendezett. — Spanyol kút forr­ás Magyarország történeté­hez. Madridban közelebb egy érdekes XVI. század­beli emlékirat jelent meg, mely Bernardo de Aldana kapitány, magyarországi hadi műveleteinek (1548 —1552) elbeszélését tartalmazza. Az emlékirat szer­zője, a nevezett kapitánynak testvére frey Juan Villela­ de Aldana. Áldana neve történelmünkben nem ismeretlen. Köztudomású, hogy 1551-ben Lo­­sonczy Istvánt Temesvár védelmében erélyesen se­gítette, majd a következő évben Lippát a töröknek föladta. Az emlékiratból értesülünk, hogy már 1548-ban jött hazánkba, hová V. Károly spanyol csapat élén küldötte Ferdinánd segítségére. Azon­nal a felvidékre kellett mennie, a Balassa Meny­hért és Basó Mátyás megfékezésére. Ezen részle­teiben ekkorig nem ismert hadjárat eseményeit tü­zetesen találjuk leírva. Aldana ezután a törökök ellen harczolt, míg 1552-ben Lippa föladása miatt hadi törvényszék elé állíttatott, halálra ítéltetett, de kegyelmet nyert és visszatért hazájába. A mű­vet különben Beksics Gusztáv a spanyol irodalom alapos ismerője, bőven fogja ismertetni a soproni „Külföldiben. — Villamos fény. Edison a villamos világítás egy új nemét találta föl tudvalevőleg, melyre múlt hó 23-án megkapta az angol pátenst. E pátensért sokat kellett küzdenie, mert egyszerre számos föl­találó jelentkezett, kik hasonló készüléket véltek fölmutathatni.­­ A főváros jótékonyságát élvező szegedi me­nekültek nyilvántartására a szegedi törvényhatóság Beck fogalmazót küldötte ki, a­ki már hat hete nálunk időzik. Pálfy polgármester, miután a mene­kültek ellenőrzésére már alig lesz szükség, vissza­hívására gondolt s kérdést intézett a főváros pol­gármesteréhez, hogy Beck­ már nélkülözhető-e ? Mint­hogy Szegeden úgy is sok a dolog, a visszahívás­nak útjában éppen semmi sem áll. Egy statisztikai összeállítás érkezett a segélybizottsághoz a gazda­sági hivatalból. E szerint május 6-ikáig érkezett ide menekült: 600 férfi, 233 nő, 294 gyermek = 1127. Elment: 554 férfi, 190 nő, 236 gyermek 1 980 ; marad a jelenlegi létszám az üllői kaszár­nyában (mert adataink arra vonatkoznak) 46 férfi, 43 nő, 58 gyermek (a férfiak mind öregek, mert 60 kiutasíttatott.) — Az újpesti községi elöljárók megválasztása a váczi járási szolgabiróság által f. hó 12-ének délelőtti 10 órájára van kitűzve Újpest község­házában. — Forgalmi hírek. A kir. államvasutak igaz­gatósága tudatja, hogy a Hatvan-Vámos-Györk közt fennállott forgalmi akadály elhárittatván, ezen vonalon az összes forgalom a mai 3. számú vonattal nyílik meg. Tudatja továbbá az igazgató­ság, hogy az összes forgalom a dálya-bródi vas­úton Garcsin és Bród közt, nemkülönben a déli vonalakon Zákány és Körös állomások közt az árvíz következtében beszüntettetett. — Lopás. Stoller János adonyi plébános laká­sába ismeretlen tettesek az ablakon át betörvén, onnét 25 darab császári aranyat, 10 forint értékű ezüstpénzt, 100 litot bankjegyekben s 25 frt ér­tékű hatost és rézpénzt loptak el. A tettesek or­szágszerte köröztetnek. — Villeneuve marquist, ki a múlt évben Gra­­nichstädten bécsi ékszerészt oly furfangos módon csalta meg s ki azután Bécsből eltűnve, különféle

Next