Ellenőr, 1879. június (11. évfolyam, 270-314. szám)

1879-06-03 / 270. szám

Előfizetési Arak: Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 n 80 n Szerkesztési ivódét : Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fő-út sarkán.) Semmit tem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. RENDKÍVÜLI REGGELI KIADÁS. iSlrdelések felvételé a kiadóhivatalban.: Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube ti. I. és társéuiU M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott •zárnia ellenében fizetendő. Eladó hivatal: Budapesten, váczi kör-út 26. sz. (fő-út sarkán). Ide inlézeudök az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 270. szám. Budapest, kedd, junius 3. 1879. XI. évfolyam. Budapest, junius 2. A politikai helyzetben semmi fontos változást nem jelezhetünk. A keleti kérdés békés megoldása felé halad, csak a görögök berzenkednek, hogy nem nyertek méltó ju­talmat hallgatásukért. Az athéni jelentések­ből azonban az is kirí, hogy a hellének egyik-másik nagyhatalom rovására csapnak oly nagy zajt követeléseikkel. De ez sem fog sokáig tartani. A nagyhatalmak rövid idő alatt tudtokra fogják adni, hogy minő különbség van a berlini szerződésbe és a congressus jegyzőkönyvébe iktatott jogok közt. * Indiából jelentik, hogy az angol-afgán békekötést ratificálták a felek. Örömmel üd­vözöljük ezt a hirt, mert bizonyosak vagyunk benne, hogy Anglia kellemetlenségeinek meg­szülésével nyerni fog az európai egyensúly. * Említettük már véleményünket, hogy a német és osztrák-magyar kormánynak föllé­pése után uj fázisba lépett az egyptomi kér­dés. A berlini officiosusok ugyan hangsú­lyozzák, hogy a német kormánynak nincse­nek politikai czéljai, hanem azt kívánja csak, hogy alattvalói egyenjogosittassanak a többi nemzetiségekkel. Egy lélekzettel azonban azt is elmondják, hogy Egyptom nem lehet Francziaország és Anglia internuma és hogy sem Németországra, sem Ausztria-Magyaror- szágra nem lehet közönyös, hogy ki diétái Egyptomban, mert minden keleti kérdés Európa fóruma elé tartozik. * Az oroszországi állapotokról semmi jót sem írhatunk. A kivégzések és a gyújtoga­tások száma is szaporodik és igy a nyomo­rúság és az elégedetlenség is. Táviratok. Szeged, junius 2 [Eredeti távirat.) Szombaton éjjel rendkivüli vihar dühöngött városunk határában ; nálunk kár nélkül, de a szomszéd községekben több házat elége­tett. Erőfeszítéssel dolgoznak az alföldi vasútnál; azonban mintegy 200 méteren át­folyik még a viz városunkba, honnan ki­folyása a Tiszába már alig van. A mai rend­kivüli közgyűlés a tanyai vadvizeknek sza­bad folyást engedett. Tisza 5, belviz 4 centi­métert apadt. Idő derült. Fehérvár, jun. 2. [Saját tudósítónktól.) Az iparos-congressus tagjai reggel külön vonattal jöt­tek ide. A pályaudvarban Reiniss helybeli iparos, az ifjúsági egylet elnöke, utána Zichy Jenő gróf üdvözölték őket. Ráth képviselő felelt. Azután testületileg a városba és a kiállításba vonultak. Az iparos-ifjúság gyűlése Ráth képviselőt vá­lasztotta elnökévé. Ráth köszönettel fogadta a bi­zalmat ; utalt Zichy érdemeire; beszédét ennek éltetésével fejezte be. Zichy gróf lelkes beszédben utalt az ipar nagy horderejére. A vezóregylet jelentését tudomásul vették. A betegsegélyezési szabályzatot a javaslat szerint elfogadták. Ezután szervezet és ügyrend állapíttatott meg a jövő ván­dorgyűlésekre. A szegedi vezéregylet a katasztrófa folytán a teendőket nem teljesíthetvén, vezéregy­letül három évre a debreczeni ifjúsági egyletet vá­lasztották. A legközelebbi vándorgyűlés Debreczen- ben lesz két óv múlva, munkakiállitással. A debre­czeni vezéregylet megbizatott, hogy Tisza kormány­elnök előtt Ráth utján átnyújtandó iratban fejtse ki a vándorgyűlések tendentiáját, hasznos, üdvös irá­nyát, kérve, miszerint azok útjába nehézséget ne gördítsen. Ezzel a gyűlésnek vége. A polgármester­nek küldöttség mondott köszönetét a szives foga­dásért. Délben a Vörösmarty-kertben banquette, melyen Benkő a királyért, Zichy a királynéért és a trónörökösért, Pribék József főherczegért, Suhajda Zichyórt, Zichy Ráthért emeltek poharat. Délelőtt a városban óriási élénkség uralkodott. A kiállítást sokan látogatták. Délután zivatar és jégeső zsib- basztólag hatott minden mozgalomra. — Reggeli személyvonattal érkeztek Károlyi István, Póchy Manó, Andrássy Aladár, Festetics Pál, Orbán Ba­lázs, Lónyay, Mocsáry Lajos, Bakay Nándor és többen. — Estefelé kiderült. Este szavalati elő­adással egybekötött tánczvigalmat tart a helybeli iparos-ifjúsági egylet. Konstantinápoly, máj. 31. A porta elhatá­rozta, hogy jegyzéket intéz a hatalmakhoz Aleko pasa Ruméliába való bevonulásának elhalasztását illetőleg; mert nem akarja, hogy az esetleg kitö­rendő zavarokért őt okolják. Páris, máj. 31. Fournier Konstantinápolyi nagykövet ma indult el Marseillesből Konstantiná- polyba, hogy megkezdje működését. Szófia, jun. 1. A minisztériumot a fejedelem megérkezte előtt nem alakítják meg. Valószínű, hogy Grekoff lesz igazságügyi miniszter, Nicsonics pénzügyminiszter, Volovics közmunkaügyi minisz­ter és Karaveloff belügyminiszter. Az oroszok ki­vonulása gyorsan halad. A maczedóniai határon 4 század huszár és 3 szotnya kozák marad. Zára, máj. 31. Rodicli báró lóháton beutazta tegnap az egész Spizzát; meglátogatta Néhai és Goloberdo erődöket. Mindenütt loyális tüntetések­kel fogadták. A lakosság, a császári zászlóval ólén, az egész területen végig kisérte. Rodich helytartó azután visszatért Cattaróba. Páris, jun. 1. Grévy elnök fogadta ma Bat­tenberg herczeget, a ki junius 4-én utazik Lon­donba. Páris, junius 1. Liliében a mezőgazdasági kiállítási dijak kiosztása alkalmával beszédet tar­tott a kereskedelmi miniszter, a melyben megczá- folta a protentionalisták számításait, megvilágította a kereskedelmi szerződések előnyeit és hangsúlyozta a protectionalista rendszer veszélyeit. Mantua, junius 2. Majdnem az egész város el van árasztva. A megtett intézkedé­sek reményt nyújtanak, hogy a nagyobb károknak eleje vétetik. A Mincio balpartján levő gát veszélyben forog. Messina, junius 2. Az Aetna kitörése foly­ton tart. A láva most is Alcantara folyó felé folyik. London, jun. 1. Capetownból jelentik május 14-éről, hogy Wood ezredes áthelyezte főhadiszál­lását Kambulából Queens-Kraalba, a White Um- volosi folyó mellé, hogy megkönnyítse Newdegate tábornokkal az összeköttetést. Tugela és a leg­messzebbre tolt erődök közt folyton járnak a szál­lítmányok, amelyek csak ritkán láttak zulut. Eger, junius 2. A német történelmi társulat vándorgyűlésén jelentékeny manifestatiót rendezett a csehországi alkotmányhü párt. A banketten po­harat emelt a polgármester ő felségére. Ezután többen szólaltak föl, hangsúlyozva a kiegyezés szükségességét. Schmeykal hosszú beszédet mondott, és kijelentette, hogy a természetes viszonyok fejlő­dése gondoskodni fog a megoldásról. Lecher el­mondja, hogy mindenütt sok az idealismus; a cse­hek megtanulták a küzdelem idejében a szerénységet. Brüssel, jun. 1. A nemzeti bank 3°/0-ról 2 7a százalékra szállította le a kamatlábat. Madrid, junius 1. A cortes megnyitása alkal­mából tartott trónbeszéd elmondja, hogy a kor­mány ezentúl is alkalmazni fogja a liberális elve­ket, el fogja hárítani a közigazgatási bajokat, és megteszi a lehetséges megtakarításokat. A hatal­makhoz való viszonyok szívesek. A trónbeszéd con- statálja, hogy a legutóbbi kölcsön alkalmával bi­zalmat nyilvánított a külföld Spanyolország iránt; ezen kölcsön segélyével födöztetett a deficit. A kormány a jövő költségvetést újabb terhelések nélkül fogja előterjeszteni. Rendszabályokat fog javasolni a cubai háború hatásának enyhítésére és megszünteti a rabszolga-kereskedést az Antillákon. Végtére felszólítja a törvényhozó testületeket, hogy szerezzék meg Spanyolországnak a régi fényt. Lissabon, jun. 1. Az uj minisztérium tagjai a következők: Braacamp elnök és külügyminiszter, Luciano Castro belügyminiszter, Henrique Barros Gomez pénzügyminiszter, Machado igazságügymi- ter, Marquis Saragoza tengerészminiszter, Augusto Carvalho közmunkaügyi miniszter. Pétervár, jun. 1. A hivatalos lap közli a czár rendeletét, a melyben megbízza a pénzügyminisz­tert, hogy a legutóbbi háború által okozott rend­kivüli költségek födözósére 5% kölcsönt kössön, legalább is 300 millió rubel erejéig, a következő föltételek alatt: Az államadósságok könyvébe a „keleti harmadik kölcsön“ néven fog beiktattatni a kötelezvények 100 és 1000 rubel értékben „au porteur“ bocsáttatnak ki; a kamatok 1879.novem­bertől számítva évenként kétszer fizettetnek, máj. 1-én és nov. 1-én; az amortisatio 49 év alatt tör­ténik. Ezen rendelet értelmében tudatja a birodalmi bank, hogy az aláírás jun. 5., 6. és 7-én fogadtatik el 92 7g rubel árfolyam mellett. Pétervár, jun. 1. Maria Pavlovna nagyher- czegné állapota még most is aggasztó. — A czár rendelete értelmében a jakaterinoszlávi és a bessz- arábiái kormányzóságokra is kiterjesztette hatás­körét az odessai ideiglenes kormányzó. Pétervár, jun. 2. Maria Pavlovna nagyher- czegné állapota lényegesen javult. Kievből jelentik, hogy Brandtner Lajos nevű poroszt, Ossynski nemes embert és egy ismeret­lent, a ki Antonoffnak mondta magát, máj. 26-kán fölakasztották. Herczfeld Zsófia halálos ítéletét, az időtartam meghatározása nélkül, kényszermunkára változtatták. Washington, junius 1. Sherman, a kincstár titkára tudatja, hogy a 4 perczentes consolidált kölcsönre befejeztetett az aláirás. A senatus és a képviselőház delegáltjai megállapodtak, hogy aján­lani fogják a hadi költségvetés elfogadását, ha fel­vétetik abba azon kikötés, hogy a választások al kalmával nem alkalmaztatik katonaság rendőrség gyanánt. Kansasban és Nebraskaban orkán dühöngött, 40 ember meghalt és több mint száz megsebesült, 50 ház leromboltatott; a vetemények nagy kárt szenvedtek. Bécs9 junius 1. Giskvu MtAroly éjfél- utéin 2 árukor Hűtlenben meghűlt. [Giskra Károly 1820. január 29-ón született Morvaországban, Trübauban, hol atyja tanár volt. Bécsben a jog- és államtudományi tanulmányokat végezve, 1840-ben a bölcsészeti, 1843-ban pedig a jogi doctoratusi méltóságot nyerte el, és miután egy ideig a történelem, diplomatika és heráldika kise­gítő tanára volt, 1846-ban a bécsi egyetemen az államtudományok és a politikai törvényisme ta­nárává neveztetett ki. Miután 1848ban a márcziusi mozgalmakban népszerűségre tett szert, szülővárosa mint osztrák követet a frankfurti parlamentbe küldte, a hol a würtenbergi udvari fractióhoz csat­lakozva, a tárgyalásokban élénk részt vett. Egy- ideig ezután Oroszországban tartózkodott, 1850-ben ismét Ausztriába tért vissza s pedig Brünnbe ment, hol ügyvédkedett. 1861-ben a morva tartománygyülésbe, később a reichsrathba vá­lasztották be s itt Giskra mint a német morva­párt vezére s bár határozottan szabadelvűnek mu- totta magát, Ausztriá, mint összállam fenntartása mellett küzdött nagy erélylyel. Nemsokára brünni polgármesterré lett, s mint ilyen, kiváló szervező és közigazgatási képességet árult el, a mely kü­lönösen kitűnt a porosz occupátió alkalmával. Erre az időre esik talán legfontosabb történelmi szereplése. Hiteles kútfők állítják, hogy a könig- rätzi ütközet után Bismarck herczeg béke aján­lattal küldötte Bécsbe, mely sokkal kedvezőbb volt annál, melyet később a monarchia elfogadni kénytelen volt. Azonban állítólag klerikális intrigák megakadályozták, hogy Giskra az osztrák táboron ke­resztülhatolhasson és ideje korán Bécsbe juthasson. 1867-ben a képviselőház elnöke lett, majd no vember 30-án mint belügyminiszter lépett be az Auersperg-Carlos vezetése alatt álló úgyne­vezett polgárminiszteriumba, melynek egyik tagja Herbst volt. Ez állásban maradt Auersperg visz- szalépése után gróf Taaffe, majd Hasner miniszter elnöksége alatt is, és jelentékeny részt vett tár­saival együtt az osztrák állam újjászervezésében. A maga szakmakörében kitűnő tevékenységet fej­tett ki. A vallási törvények keresztülvitelében, a politikai igazgatásnak az igazságügytől való elvá­lasztásában, az utóbbinak újjászervezésében, a hű­bériség megszüntetésében, a mennyiben az még fennállott, a Bécs melletti Duna szabályozásában és más fontos törvények alkotásában és vállalatokban élénk része volt. 1870. márczius 20-án beadta lemondását, mivel a minisztérium a választási reformot halasztani, ő pedig legottan keresz­tülvinni kívánta. Ekkor kapta ő felségétől a titkos tanácsosi méltóságot. Giskra a reichs- rath és a delegatiók tárgyalásaiban élénk részt vett. 1871. határozott ellenzéki állást foglalt el a Hohenwarth minisztériummal szemben és a képviselőháznak 1871. junius 6-ki ülésében kitünően védelmezte az alkotmánypártnak — melynek egyik elsőrangú tagja volt, azon határozatát, hogy a mi­nisztériumnak a budget megtagadtassék. Giskra a minisztériumtól megválva, ezután a közgazdasági mozgalmaknak volt buzgó harezosa. A miniszter­ségről való visszalépése után az osztrák-franko bank elnökségét, majd később az első osztrák taka­rékpénztár főgondnokságát fogadta el; főtevékeny­sége különféle vállalatok, gründolások terén közpon­tosait. Számos részvénytársulat igazgatója lett, majd elnöke lett a franczia-osztrák vasútnak, igaz­gató tanácsosa az Ofenheim-perben sokat emlege­tett lemberg-csernoviczi vasútnak, valamint a déli­német összekötő vasútnak és az osztrák-éjszak- nyugati vasútnak. Ebbéli tevékenysége vagyoni ál­lását igen emelte ugyan, de népszerűségét és po­litikai jelentőségét nagyban csökkentette. így az Ofenheim-pör óta az udvarnál is kegyvesztett lett s ő felsége sokáig tüntetőleg mellőzte. Egyáltalában úgy látszot, mintha az utóbbi évek Giskra nyilvá- nyos szereplésének befejező szakát jelleznék, de szí­vós természete és kitűnő szónoki tehetsége, melyet különösen hazánk ellen érvényesített, a Bécsben min­dig gyűlölt magyar külügyminiszter elleni támadásai legutóbb, s a magyar nemzet jogos igényei ellen folytatott harcza a kiegyezési viták alatt, élte al­konyán, újból bizonyos nymbussal vették körül, ki­vált azok szemében, kik akár a magyar nemzet, akár csak annak kormánya iránt ellenszenvvel vi­seltetnek. Giskra még a legutóbbi delegationális sessióbban Budapesten szerepelt; tartott is egy nagy beszédet Andrássy ellen. Már Budapesten j is rosszul érezte magát; heves csuz bántotta, mely úgy látszik komoly vesebaj kifolyása volt. Egészsége azóta nem tért vissza. Nem rég Badenbe költö­zött, hol súlyos betegségét jelezték a lapok. Ba­jához szívbaj is járult. Az orvosi jelentések még tegnapelőtt kedvezőbben hangzottak, de e vólemé- mény nem bizonyult valónak: Giskra Károly tevé­keny élete 59-ik évében ma elhunyt. Ausztria min­denesetre egyik legkiválóbb politikai egyéniségét, legkitűnőbb szónokát vesztette el benne.) A II. országos iparos-congressus. II-ik nap. Junius 1-én. A gyűlés napirendjére ki voltak tűzve a még hátralevő határozati javaslatok tárgyalása, s az indítványok. Elnök Ráth Károly csak később jelenvén meg, az elnöklést Streitmann alelnök veszi át, s az ülést pont 9-kor megnyitja. A vigadó nagyterme ma is megtelt résztvevő közönséggel és képviselőkkel (kik közül ott voltak ma is Németh Albert, Helfy Ignácz, Majoros István, Mocsáry Lajos, Széli György, Smausz Endre, Novák Gusztáv, Orbán Balázs, Eötvös Ká­roly, b. Mednyászky Árpád, gr. Apponyi Albert, Szilágyi Dezső, dr. Vécsey Tamás, b. Simányi La­jos, Chorin Ferencz stb.) Következett I. A vásárügy rendezése. Előadó Lengyel Antal (Szolnok.) Mondja ki a közgyűlés, hogy a túlságos mérvben engedélye­zett vásárok mélyen sértik az ipar érdekeit, s ennél fogva a vásárügy szabályozása sürgősen szükséges, s a szabályozásnál azon elv érvényesítendő, hogy csak oly községek nyerhetnek vásárjogot, melyek­ben legalább 50 oly iparos lakik, kik minimum 8 frt jövedelmi adót fizetnek. Azon községek, me­lyek ezt kimutatni nem tudják és 1848. óta vásár­jogot nyertek, ezektől az vonassák vissza. A vásá­rok 2 napnál tovább nem tarthatnak. Strasser Albert (Temesvár) nincs megelégedve a javaslattal, s azért külön indítványt terjeszt be, melynek lényege az, hogy többé vásárok ne enge­délyeztessenek; a meglevő vásárhelyeken pedig szüntessék meg a helypénz-szedést. A regalet el­töröltetni kívánja. Galgóczy Károly: Pártolja a központi bizott­ság előterjesztését elvileg egész terjedelmében, nem csupán iparos, hanem egyenesen nemzetgaz­dasági tekintetből is, mely irányban a következő statistikai adatokkal világosítja az ügyállást: Ma­gyarországon (Erdélyt is ideértve, de Horvát- és Szlavonországot nem) 1453 hely tart országos vá­sárt. Vannak helyek, a melyek éven át 7-et, 8-at tartanak, egy van — Csenger — a mely épen tizenkettőt tart. Legtöbb a négyes; és az éven át tartott országos vásárok összes száma 5236. Az ország területe 5093 geographiai □ mértföld lé­vén, ekkép minden 37a □ mértföldre esik egy vásáros hely. A legnagyobb vásárok két hétig is eltartanak; a középnagyok tartama 3 nap, átlago­san pedig a hozzákészüléssel, jövéssel-menéssel együtt egy-egy vásárra legalább 2 napot lehet és kell számítanunk. E szerint éven át 10.552 lévén a vásári napok száma, kiderült, hogy mindennap 29 helyen van az országban országos vásár, vagyis más alakban, az ország összes területéből 175 □ mértföldnyi területre mindennap, — 25 Q mfld- nyire minden héten, 5 □ mfldnyire minden hónapban esik egy-egy országos vásár. Hány egyén jelenik meg éven át e vásárokon, azt ténylegesen a helyszínén még senkisem számította össze. Tekintve azonban, hogy a vásárok többnyire a legnépesebb helyeken tartatnak, a különböző statistikai adatok összeve­tése alapján szólónak úgy üt ki, hogy az ország­ban az országos vásárokon éven át 10552 napon megjelenők száma mintegy 6.300,000 kocsit, sze­keret és 72.700,000 egyént tesz. Természete az a népnek, hogy csak azért is elmegy a vásárra, hogy ott széjjelnézzen. Kivált a helybeliek egy neve­zetes része csak haszontalanul tölti ott az időt. Szóló az igy haszontalanul elvesztegetett időt legalább is másfémillió szekeres és 13 millió gyalog napszámra számítja, ami a különben is szűk munkaerővel rendelkező országban véghetet- len nagy nemzetgazdasági veszteség. Ezenkívül van pedig még a temérdek búcsú és hetivásár. Szóló nem vonja el a méltó jelentőséget a vásá­roktól, sőt mind ipar, mind kereskedési, mind csupán mezőgazdasági szempontból szükséges, hogy minden vidéken elegendő számú és alkalmas vásár legyen. De a mi most van, az mégis nagyon sok; annyival inkább, mert az országos vásároknak nem rendeltetésük az, hogy azok a mindennapi forgalomnak szolgáljanak színhelyül s az apró napi-szükségeket elégítsék ki. Ez a hetivásárok tisztében áll. Amazoknak ellenben csak a nagy forgalomra kellene szolgálniok. A sok apró vásá­rok csak egymást rontják s feleslegességük mellett még a tolvajságra, orgazdaságra is sok alkalmat adnak. Szűnjék meg tehát a mi felesleges és rossz, a mi csak haszontalanul pazarolja a munkaidőt. Az országos vásároknak rendező átvizsgálását he­lyesli. Puhatoltassanak ki azon körülmények, a melyek valamely helyet alkalmas vásáros helylyé képesítenek és a meglevők közül csak az eddig is hasznosakul és szükségesekül bizonyult vásárok, a melyek helyiségüknél fogva különben is a vá­sárjogi kellékeknek megfelelnek, tartatván meg, jövőben szintén csak az e kellékekkel tökéletesen bíró helyeknek adassék vásárszabadalom. Ennél­fogva abban, hogy többé vásárjog egy községnek se adassék, Strasserrel nem ért egyet. Adassék igen is, de csak ott, ahol annak megfelel a hely. Azonkép nem érthet egyet szóló azon véleményé­vel sem, melyszerint ő az országos vásárokkal együtt a hetivásárokat is ugyanazon mód szerint óhajtja rendeztetni. A hetivásárok hely és napi érdeket képviselnek, ezek tehát szorosan megkü- lönböztetetvén az országos vásároktól, közvetlen a helyi érdekek szerint rendezendők, minélfogva hiba volna azokat országszerte hetenként csak egyetlen­egy és egy ugyanazon napra korlátozni. Hanem ezek közül a szabályozás főjoga magukra a községekre bízandó. Andrássik József (Nyíregyháza) elfogadja a javaslatot. Brader Sámuel (Pápa). Arra figyelmeztet, hogy a helypónzszedési jog tekintetében a legna­gyobb rendetlenség uralkodik. Kívánja, hogy a con­gressus közbelépjen. Kohn Dávid (Békés-Csaba) kiemeli, hogy e tekintetben annyival inkább csatlakozik előtte szó­lóhoz, mert épen az ő megbízó társulata volt ez irányban a kezdeményező. A vásárokra nézve óhaj­taná, hogy az 1848. előtt engedélyezett vásárok meghagyassanak, az azután keletkezett vásárok azonban reducáltassanak. Lukács József (Kassa) Streitmann és az elő­adó felszólalásai után a nagy többség egész terjedel­mében elfogadta a bizottság javaslatát. II. Aziparos ifjúsági egyletek támogatása. Előadó: Gelléri Mór kifejti, mennyire szük­séges hazánkban e czél támogatása, hogy a mü­veit és előre törekvő iparos-osztály gyarapittas- sék, felhozza^ azon mozgalmakat, melyek a veszp­rémi és b.-csabai vándorgyűlések j intézkedései folytán az iparos-ifjúság kebelében megindultak. — A javaslat odairányul, miszerint mondja ki az orsz. iparos-gyűlés, hogy az ifjúság e józan törek­vését támogatja, s e czélból fölhívja az összes hazai ipartásulatokat/^hogy az ily irányú meglevő egyleteket erkölcsi és anyagi támogatásban része­sítsék, s hogy ezek szervezésénél a továbbképzés és betegsegélyzésen kívül a munkaközvetítés, utas­fogadó (szálló) s más közhasznú belintézkedősek életbeléptetésére kiváló gond fordittassék. Elides/ Venczel (N.-Várad.) ős Szilágyi Mihály (Veszprém) a javaslat mellett szólanak. Hegedűs Mihály (Mező-Berény) elfogadja a javaslatot, de még tovább akar menni. A szabad iparral oly nagy rendetlenség kapott lábra az ifjú­ság között, hogy bizonyos korlátokat óhajt életbe léptetni, melyek elejét vegyék a zabolátlanságnak. (Helyeslés.) Ez irányban kíván a képviselóházhoz feliratot intézni. Andrássik József (Nyíregyháza) Nagy An­tal (Halas) és az előadó felszólalásai ‘ után a gyű­lés e javaslatot szintén elfogadta. Következett a III. A házalás szabályozása. Előadó Fritz Péter. Kivánja, hogy a házalás újabb törvény által szabályoztassék, nevezetesen a nagyobb községekben eltiltassék, kivéve az 1852-iki házalási patent 17. §-ában foglalt egyénekre nézve. A megadóztatás tekintetében a házaló és kisebb ke­reskedő és iparos között fennálló különbség meg­szüntetendő; s addig is, a mig a házalás törvény által szabályozva lesz, az eddigi szabályok szigo­rúan alkalmazandók. A vándoripar (vándor-raktá­rak, önkénytes végeladások stb.) is szabályozandó, a mennyiben az ezzel foglalkozók rendes bejegy­zett ezég alatt működhetnek, s könyveket vezetni tartoznak, s hogy végre az állami kereseti adón kívül községi illetékkel is rovassanak meg, stb. Mednyánszky János (Budapest) után, ki a javaslat nehány pontjához szól. Szentléleky Máté hosszabb indokolással el- vetendőnek tartja a házalást, mely mind erkölcsi­leg, mind nemzetgazdaságilag káros hatással van. A következő külön indítványt terjeszti be: I. sen­kinek se adassék engedély a házalásra az ország­ban, kivéve az 52-iki patens 17. §-ában foglalt egyéneket. II. A vándorraktárak, auctiók, végel­adások senkinek sem engedhetők meg, kivéve az oly végeladásokat, melyeket egy helyben lakó üz­letember a saját raktárában vagy fiókjában rendez, s ha a végeladást az ottani iparhatóságnak beje­lentette, a mely aztán ellenőrzi is, ha az engedélyt megadta rá. Fritz előadó a bizottság javaslatát védi, mire Szentléleky megjegyzi, hogy az ország 15 millió lakosa közt 833.885 iparos, kereskedő, stb. van, melynek 3°/0-a csaló, s ezek üzelmei mellett tönkrejut a nép. Ajánlja javaslatának elfogadását. Egyebekben csatlakozik a bizottság javaslatához. Erre a gyűlés Szentléleky módosításával el­fogadta a javaslatot. IV. A fegyencz-ipar rendezése. Előadó Gyubek Lajos (Eger.) A határozati javaslat indokolásául kifejti azon tapasztalható ká­ros versenyt, melyet a fegyenczeknek5iparos mun­kával való foglalkoztatása a szabad-iparral szem­ben támaszt, s ennélfogva a javaslat oda irányul, hogy a fegyencz-ipar szervezendő oly módon, hogy a szabadiparra való hatása lehetőleg enyhíthessék. A fegyencz-ipamál a bérbeadás rendszere mellő­zendő, s a fegyencz-munka legfeljebb házilag keze­lendő, s lehetőleg oly iparágak választassanak, melyek az illető vidéken vagy nincsenek, vagy nem a szükséglet szerinti arányban — képvi­selve. Brenner Lőrincz (Veszprém,) merőben meg­szüntetendőnek véli a fegyencz-ipart, s igy nem pártolja a javaslatot. Csepreghy a javaslat mellett szól. Weinberger Soma (Gyöngyös.) A fegyencz- munka versenyzése ellen volna egy kitűnő mód­szer, ha elérhetnők azt az ideális korszakot, a melyben nem lennének fegyenczek. Addig azonban, a mig fegyenczek lesznek, és ezeknek humánus és társadalmi szempontból, és az újabb büntető tör­vény szerinti javítása szükséges, addig oda kell hatnunk, hogy ezek épen minél nemesebb, vagyis minél nemesitőbb mesterségre taníttassanak. Pár­tolja a javaslatot, mert nem felelne meg az iparos congressus reputatiójának, ha a magyar iparos­világ a fegyenczek javithatásának rovására kívánná keresni anyagi előnyeit. (Helyeslés.) Tóth Bálint (Máté-Szalka) azt kivánja ugyanis, hogy ne tekintse az állam az ipart büntetésnek, s ne alkalmazza a fegyenczeknól, hanem e helyett állítson a kormány iskolákat a fogházakban, leg­alább is gymnaziumokat s végezzenek a fegyenczek theologiát, jogot, (nagy derültség) s a kisebb fe- gyenczekből képezzenek ki legalább — diumis- tákat. A gyűlés elfogadja a bizottsági javaslatot. Ezzel ki is lett merítve a napirend, s követ­keztek az indítványok, melyekről már tettünk emlitőst. Majoros István országgyűlési képviselő (Zenta város részéről), indítványt adott be a „Védegylet* s az iparczikkeket fogyasztó szövetkezetek tár­gyában. Dörfler György (a soproni iparkamara ré­széről) azon indítványt terjeszti be, hogy a III. osztályú 10%-os kereseti adót tárgyazó törvény reformjára vonatkozólag a szükséges lépések meg­tétele bizassék vagy az alakuló központi bizott­ságra, vagy az orsz. iparegyesületre. Ezek, valamint a többi indítványok is a köz­ponti bizottságnak adattak ki, mire a központi bi­zottság megválasztása következett. Beválasztattak: Ráth Károly, Mudrony Soma, Bakay Nándor, dr. Gaál Jenő, dr. Szabóky Adolf, Gelléri Mór, Csep­reghy, Fritz Péter, Stoch Endre, Jónás János, Mudrony Pál, Streitmann, Radvánszky István, Len­gyel Antal, Gyubek Lajos (Eger), Strasser Albert, Szentléleky Máté, Reiner Ferencz, Szandics Tamás (Újvidék), Nagg István (Győr), Molnár Gedeon (Szt.-Tamás.) Ezután felolvastattak az ülés folyamán beér­kezett üdvözlő sürgönyök) melyek Tok .j, Turócz- Szt.-Márton, Orosháza és Zomborból küldettek. (Éljenzés,) • Elnök Báth K. (ki a gyűlés folyama alatt ismét elfoglalta elnöki székét) köszönetét mondott a tagoknak azon kitartásért, melylyel az üléseken résztvettek, s azon higgadtságért, melylyel a tár­gyalásokat megejteni segítettek. Éltetve végül a küldőket és küldötteket, a II-ik magyar országos iparosgyülést berekesztett- nek nyilvánította. A congressus tagjai pedig Ráth Károlynak mondtak őszinte köszönetét fáradhatlan buzgalmá­ért, s őt éljenezve oszlottak szét. Károlyi Pista gróf uj felköszöntője. Az iparosok congressusának tagjai, mintegy 400-an, szombat este kedélyes lakomára jöttek össze a városligeti Klemens-féle vendéglőben. Je­lenvolt több orsz. képviselő is. Természetesen szá­mos felköszöntőt mondtak ez alkalommal, melyek közül különös tetszést keltett ifj. Károlyi István grófé. A gróf, kinek már casinói felköszöntője oly hatást keltett, a következőket mondta: Uram, uram Streitmann József uram, szólok az úrhoz ! Ha a láthatár sötétülni kezd a hon felett, korábban tűzi ki feladatául a polgár ko­moly életczélt választani, mint mikor tavaszi nap­sugár virágzásra hivja fel a boldog békében élő hazát. Ma 34 éves vagyok, de oly régideje nélkü­lözöm már, s úgy vélem nélkülözi velem együtt mindegyik magyar, ki még szivén hordja a hon javát a tiszta, derült eget, az éltető napsugárt, hogy többet nem merek egy napot is csak enörö- meim, érdekeim valósítására fordítani; de a maiak­nál még zordabb idők bekövetkezhetésétől tartva nemzeti életünkre, elhatároztam: jövendőre életem­nek minden napját, óráját, legelső legszentebb köteles­ségemnek ismerve azt: mindnyájunk édes anyja, a haza javára fordítani ! S meg vagyok győződve a felől, miszerint bármily csekély leend is erőm, alig számbavebető talán tehetségem, de Ígérem, óriási nagy, önzetlen, tiszta és becsületes honszerelmem, ha karöltve jár velem tiz, száz, meg ezer magyar, lendíthetünk az ország ügyén, mint lendít a nálunknál sokkal gyengébb hangyaraj, melynek erőt, munkaképessé­get ugyanaz ád, mi kell, hogy adjon minekünk is magyaroknak: veleszületett kötelességérzet, kitar­tás és szorgalom. Mióta a világ fennáll, minden nemzetnek négy szomszédja van: „Éjszak, Kelet, Dél és Nyűgöt.“ Ha e négy szomszéd ellene, mi segíthet rajta? Mi mentheti meg a végenyészettől ? Az, ha feltekint s az égből várja a segélyt? Nem uraim! e babonás hiten ma már túltette magát az emberiség! A lelkigyáva ott fenn szövetségesre nem talál! Szövetkeznie kell itt lenn, az ősi fészekben, erőt kell keresni, a történelem lapjain példaköve­tésre feljegyzett aczélos inakban, őseink polgáreré­nyeiben s a magyar nevet megérdemeltté tevő pél­dátlan honszerelemben! Igenis Uraim! szövetkeznie kell ma a nem­zet mindegyik fiának, ép úgy rang-, mint fajkü­lönbség nélkül; szövetkeznié a végből, hogy: a drága szép magyar hazát, miként derék őseink mi­nekünk, úgy mi unokáinknak is szintén átadhassuk pedig mint magyart a tudomány, művészet, ipar, kereskedelem, társadalom tekintetében egyaránt, előrehaladottat és végre átadhassuk mint olyat, mely az európai műveltség színvonalát elérte már! Legyen jelszavunk e három szó: magyarság, szorgalom, becsületesség! Magyarság! mert azok voltunk, azok vagyunk, s ha élni, létezni akarunk, kell, hogy azok ma­radjunk ! Egyes szám ára 2 kr.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék