Ellenőr, 1879. július (11. évfolyam, 317-369. szám)

1879-07-10 / 332. szám

Mle fittet éti árunk ! Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . fi frt -- kr Félévre . . 10 , — , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda.: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit nm közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok váteaküldésére nem vállalkozunk. — Poéta által ceált bérmentű leveleket fogadunk el REGGELI KIADÁS. 332. szám. Budapest, csütörtök, julius 10. 1879. Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. által nyugtázott kitudó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). “* * * ** szétküldésére vonatkoz minden fesző alá.. XI. évfolyam. Táviratok. Újvidék, július 9. (Eredeti távirat.) A „Zasztava“ és a horvát lapok örömujjongá­saira, hogy az ausztriai választások véget vetnek a magyarok uralkodásának, azt jegyzi meg a „Szibszki Narod“, hogy Ausztriában csak olyan minisztériumnak adják kezébe a kormányt, a melynek beköszöntőjét helyesli Andrássy gróf. Csap, jul. 9. (Bud. Corr.) Nyolczadikán reggel 4 órakor a szakértő bizottság távozván, báró Sennyey Pál vendégszerető házától különvonaton Bélyből Terebes felé indult, hogy a felső Bodrog és mellékvizei szabályozását szemügyre vegye. — Sátoralja-Ujhelyen Zemplén megye részéről Matolay Etele alispán, Dókus Gyula szolgabiró és Szu­­nyoghy Dezső főmérnök, valamint a bodrogközi társaság mérnöke Boronkay csatlakoztak a bi­zottsághoz, Terebesen pedig Meczner Gyula kor­mánybiztos a felső bodrogi társulat tisztvise­lőivel, Péchy Ferencz jószágigazgató az ura­dalmi személyzettel, és a gácsországi vasút fő­tisztviselői. Megtekintették az Ondova és Tapoly folyó felső és középső szakaszait. Délben a társa­ság visszatért Terebesre, a­hol Péchy Ferencz jó­szágigazgató által megvendégeltetett. Délu­tán az expeditio vasúton Velejtére rándult, onnan pedig kocsikon folytonos esőzés közben, a felső-bodrogi vízszerkezet alsó szakaszának megtekintésére. Es­tére Sátoralja-Ujhelyre érkezve, a bizottság esti 9 órakor különvonaton Csapra ment, a­hol éjfél tájban hajóra ült. Ma, 9-én reggel gőzhajón Csap­ról Tokajra megyünk, innen pedig délután a Bod­rogon felfelé Sárospatakig. 10-én délelőtt a tár­saság visszatért Tokajra, a­honnan aztán útra kel a Tisza folyón lefelé.­­ A szakférfiak nagyon részletesen és behatóan informáltatják magukat minden egyes mozzanat felől és gyakran tanulmá­­nyozgatják az expeditió rendelkezésére bocsátott nagyszámú az összes vízmunkálatokat felölelő, fran­­czia jelzéssel ellátott térképeket és vázlatokat egyes megjegyzéseket tévén ugyan­azokra, de tartózkodva egyelőre minden határozott vélemény­nyilvánítástól. Zágráb, jul. 9. A regnicolaris deputatió ülést tart holnap délután, a­melyben fölolvassák a nun­­tiumot és elrendelik kinyomatását. Az „Agramer Zeitung“ Írja: Mazuranics bán és a tartománygyülési club táviratban kifejezték fájdalmukat Wenckheim báró halála fölött. BéCS, jul.­y. A „föl. (JÓIT." Koholmánynak je­lenti ki a „Neue freie Presse“ azon hírét, hogy Maschofsky preraui kerületi kapitányt azért he­lyezték nyugalomba, mert Chlumecky miniszter mellett agitált. Bécs, jul. 9. A „Pol. Corr.“ jelenti. A német­­országi Reichsgesetzblatt közzéteszi a kanczellár rendeletét, a­melynek értelmében mindennemű pá­linka és eczet 48, a bor, must és gyümölcsbor hordókban, üvegekben 40, déli gyümölcsök 80, nyers kávé 40, pörkölt kávé 50, thea 100, petro­leum és ásványolajok 6 márka vám alá vet­tetnek. Trieszt, jul. 9. A tőzsdedeputatio kimutatása szerint 1879. jan. 1-jétől jun. végéig 4,394,696 mé­ter mázsára rúgott Trieszt szárazföldi ki- és bevi­tele: tavaly 4.836,510 volt, és pedig a szárazföldi áru-bevitel 3.145,088, tavaly 3.067,898, a száraz­földi áru-kivitel pedig 1.249,608, tavaly 1.268,512. BéCS, jul. 9. Konstantinápolyból jelenti a „Pol. Corr.“: Francziaország és Angolor­szág Tevfik pasa felavató fermánjának szö­vegétől teszik függővé további eljárásukat az 1873. évi fermán felfüggesztését illetőleg. A szultán a gyűlölt Kersakoff kivételével, a­ki az igazságügyet vezeti, a keleti-ruméliai directorium minden tagjának kinevezését megerősítette. A porta lépéseket szándéko­zik tenni a hatalmaknál a dunai várak le­rombolásának siettetése végett. Bécs, júl. 9. Belgrádból jelenti a „Pol. Corr.“. A határrendező biztosok utasítást kaptak, hogy a szerb követelések értelmében Szerbiának jobban védelmezhető határt adjanak. Athén, jul. 9. A görög hajóhad parancsot kapott, hogy 14 napi gyakorlásra menjen a sík­­tengerre. A parliamentet jul. 17-kére rendkívüli ülésszakra hívták össze, a pénzügyi helyzet meg­vizsgálása végett. Versailles, jul. 9. A képviselőház 330 sza­vazattal 185 ellenében elfogadta Ferry törvény­­javaslatának 7. czikkét, azután pedig 352 szava­zattal 158 ellenében az egész javaslatot. Páris, júl. 9. A hírlapok jelentik, hogy Mac Mahon tábornagy felhatalmazást kért a hadügymi­nisztertől, hogy Chislehurstbe utazhassák. A had­ügyminiszter azt válaszolta, hogy nem adhat neki engedélyt, mert Canrobert, Leboeuf tábornokok és Julien tengernagy kérelmét is visszautasította. Berlin, jul. 9. A birodalmi gyűlés tárgyalta a vámtarifa törvény 7. czikkét. Windhorst támo­gatja Frankenstein indítványát. Bennigsen kije­lenti, hogy Frankenstein indítványa elfogadásának esetében ő a vámtarifa ellen fog szavazni. Frie­denthal miniszter Bennigsennek a végbement mi­niszter - változásról tett nyilatkozatára meg­­­jegyzi, hogy ő, ámbár a birodalmi gyűlésben nincs helye ezen kérdés fejtegetésének, mégis kénysze­rítve van, hogy minden félreértés elhárítása vé­gett kijelentse, hogy Frankenstein javaslata semmi befolyást sem gyakorolt az ő lemondására , ő is ezen javaslat mellett fog szavazni. Barátját Falkot illetőleg pedig azt meri mondani, hogy ez nem fog tőle elszakadni a Frankenstein javaslata felett való szavazás alkalmával. Berlin, júl. 9. A birodalmi gyűlésben el­mondta Bismarck herczeg, hogy a nemzet által kí­vánt közgazdasági intézkedések elé akadályokat gördítenek. Ő ezt megfoghatlannak tartja, vala­mint az erre támaszkodó hallatlan hazug izgatá­sát is a sajtónak. Az ő reményét, melyet a ki­egyezés iránt táplált, megsemmisítette a liberális pártnak teljesen negatív magatartása. Ő csak az­után csatlakozott Frankenstein indítványához, mi­után belátta, hogy nem indulhat arra az útra, a­melyet a többi fractiók ajánlanak, olyan útra, a­mely nem sokat különbözik a social-demokratia irányától, vagy legalább is azt előkészíti. A biro­dalmi gyűlésnek alkotmányos joga a bevételek megszavazását illetőleg semmi csorbát sem szen­vedett : valótlan, hogy a particularismus szilárdít­­tatik. Ő, Bismarck, mindinkább érezte, hogy a na­­tional-liberálisok elhagyják; ő nemcsak nem szakí­tott egyik fractióval sem, sőt inkább mindenkor Németország egységének megalkotására és fentar­­tására törekedett. Ő mindazokkal tartott, a­kik őt ebben támogatták. A kormánynak azonban nem szabad a fractióktól függnie, hanem az általa jó­nak tartott utón kell haladnia; ő tehát nem hagyja leaad­illatul uiagat and az uud, a­melyre most lépett. Ő általában megszűntnek tekinti a pénz­ügyi szükséget. Ő azt hiszi, hogy a most alkotott pénzügyi munka áldásos lesz. „Én magam mind­végig ezen az úton fogok járni, a­melyet üdvösnek ismertem meg a hazára nézve. Hogy gyűlöletet, vagy szeretetet aratok-e vele, ez nekem mind­egy.“ Windthorst kijelenti, hogy a centrum nem kívánt és nem kapott concessiókat. A conser­­vativekkel való kiegyezés a Kultur-Kampf befe­jezésétől függ. A centrum azt reméli, hogy nem a­ reactió kedvéért, hanem a májusi törvények re­­videálása végett fog közösen működni a conserva­­tivekkel. A birodalmi gyűlés 211 szóval 122 elle­nében elfogadta a vámtarifa-törvény 7. czikkét (garantia-kérdés). A budapesti nemzetközi gabona- és magvásár ez idén augusztus 27-én fog megtartatni. Az itteni tőzsde e czélból szűkebb bizottságot küldött ki, mely első ülését ma tartván meg, behatólag intéz­kedett a szükséges teendők és előmunkálatok iránt. Nem vagyunk barátai e nemzetközi soka­­dalmaknak, mert eddigi tapasztalások szerint azok nemcsak hogy nem valósították a hozzájuk kötött várakozásokat, sőt akadályozólag hatottak a ren­des üzletmenet fejlődésére is, mind az eladók, mind a vevők várakozó állást szokván elfoglalni lefolyásukig, s az ideig tartózkodván minden komo­lyabb transactiótól. Beismerjük azonban, miszerint ha e sokadalmak egyszer már divatba jöttek, igen sok fontos ok van reá, hogy ép ezidén ne maradjanak el. De hogy az ideinek csakugyan legyen némi gyakorlati eredménye, okvetlenül szükségesnek tartjuk, hogy legalább hazánk ezidei aratási eredménye iránt, nyújtson mind a termelő, mind a vevő­közönségnek némi tájékozást. Az osztrák kereskedelmi minisz­térium a bécsi magvásárok idejére eddig még min­den alkalommal statisztikai kimutatásokat készít­e­­tett és tett közzé a monarchia azon évi remélhető gabonatermése iránt, sőt gyüjtetett hasonló adato­kat a külföldről is és feltehető, hogy e dicséretes szokását ezidén is követni fogja. Ugyanezt kíván­ Juk uii czi oilKaluiuuaul w «.i — i . •____—I.*xi XI. pedig annyival is inkább, mert a magyarországi termést illető adatokat osztrák collegájának eddig is okvetlenül ő szolgáltatván, ugyanazoknak a buda­pesti magvásár alkalmával közzétevése egy kis jó­akarat mellett éppen semmi nehézséggel nem járhat. A „Politik“, Rieger lapja, tiltakozik azon vád ellen, hogy az ő pártja reactionarius. „Az úgynevezett alkotmányhű többség — írja e lap — annyira haladt 1868. óta a reactio­­narius irányban, hogy nekünk legjobb akaratunk mellett sem maradt hátra semmi teendő. Ha volna is Cislajtániában junker-párt, mint Poroszországban és többségre jutna a relihsráb­ban, nem találna okot a reactionarius kísérletekre. A sajtóügyekben ítélő esküdtszéket nem törülhetné el, mert nincs; az alkotmánynak a polgári szabadságot biztosító czikkeit nem disputálhatná el, mert csak a papi­roson léteznek; még az uzsora­törvények új beho­­zataláról sem kellene gondoskodnia, mert a „libe­rális“ többség által megelőztetett. De Ausztriában nincs junker-párt, ha pedig szabadelvűség tekintetében összehasonlítjuk az al­­kotmányhű és a f­ederális nagybirtokosságot egy­mással, az utóbbi marad a győztes. A jövő reichs­­rath két töredéke, a csehek, ha belépnek és a lengyelek, a szabadelvű kérdésekben nem fogják megszégyeníttetni magukat az alkotmánybű párt által. A­mi pedig Hohenwart gróf állítólagos cle­­ricalis clubját illeti, a legutóbbi hat év alatt egyet­len jellel sem árulta el, hogy a reactionarius ne­vet megérdemli. Hasonló képtelenség az alkotmány fölforgatásával való vádolás is. A 2/3 többséget, amely az alkotmány megváltoztatására szükséges, a jelen választások sem hozhatják létre, eltekintve attól, hogy ilyesmire sem Taaffe, sem az urak háza nem lesz hajlandó. Az ezeket hirdető zaj tehát perfid cselvetés. Csakis azon kísérletről lehet szó, vájjon teljesíthetők-e az alkotmány alapján a jogos auto­­nomikus és nemzeti kívánságok. Ez a kísérlet pedig bizonyára nem mondható reactionariusnak vagy alkotmányellenesnek. A „Pokrok“ tagadta, hogy Rieger és Clam- Martinitz megállapodtak a reichsrathba való belé­pésben. A „Politik“ mai száma azonban nem erősíti meg a „Pokrok“ határozott állításait. „Mi nem tudjuk — mondja az utóbbi lap — hogy a cseh­országi nemzeti párt vezérei mit tárgyaltak vagy végeztek az autonóm nagybirtokossággal. De ha létrejött a megállapodás, ez bizonyára nem sérti az ország német lakóinak és az összes állam ér­dekeit. A bolgár fejedelem következő proclamatióval lépett új hazájába: „Drága honfitársaim ! A bolgár nép egyhangú szavazata által a bolgár trónra emeltetvén, azon perczben, midőn bolgár földre teszem lábamat, szükségét érzem, hogy elmondjam, hogy mennyire tudatával bírok azon kötelességek szentségének, a­melyeket a nemzet akarata rakott vállaimra, és hogy mennyire óhajtom teljes erőmet azon Bul­gária jólétének szentelni, a­mely hazámmá lett. Midőn az új fővárosba megyek, hogy átvegyem a kormányzást, kötelességemnek tartom Tirnovába menni, hogy ünnepélyes esküt tegyek a nemzet­gyűlés előtt, a­mely megválasztott. Midőn tudatom a bolgár néppel a fejedelemségbe való megérke­zésemet, kérem a mindenhatót, hogy áldja meg törekvéseimet. Remélem, hogy a bolgár nép pat­­riotismusában föllelem azt a segítséget, a­melyre szükségem van, hogy biztosítsam az ország jólé­tét, a­melynek ezentúl egész életemet szentelem. A mindenható adja segítségét.“ Sándor, Budapest, július 9. Meg az „ Orontes“ fedélzetén, gyászra­vatalon nyugszik, még el sem temették, s a rokonok máris összevesznek az örökség fe­lett. A bonapartism­us holnapután Chisle­­hurstben nagyszerű gyászünnepélyt rendez, s kaczerkodni készül a halál színeivel, be akarja bizonyítani a világ előtt, hogy még Loppo a. OBOroplooro, s '­Gi~—'ey____ lép fel, legalább az elhunyt koporsója mel­lett. De nem képes eltakarni a sebeket, me­lyekből vérzik, nem képes eltüntetni belső szakadásait, s ha a fris­sí­ felett minden bo­­napartista könyer ejt, s a közös fájdalom hatása alatt kezet szerít is egymással, nincs többé zászló, meg összetartaná a debandiro­­zott sereget. Mikorra kialszik az utolsó fáklya, s elhangzik a gyáfinduló utolsó üteme, a bo­­napartisták többé nem mint baj­társak, hanem mint ellenségek fognak egymással szemben állni. Az imperiali etikus sajtó már nem is tit­kolja a bonapartista tábor oszladozását. Az „Ordre“, „Pays“ és „France Roucher, Cas­­sagnac, Girardin, ki Jerome ügyéhez csat­lakozott, maszírozott és nyílt támadásokat intéznek egymás ellen. A harcz koronkint igazi bonapartistikus szenvedélyességgel fo­lyik. Nem kiméli még azt sem, ki ott fek­szik a gyászravatalon. Megtámadják végren­deletét, mely Victor Napóleont tette a na­póleoni eszme örökösévé, s mely felgyúj­totta a pártviszály tüzét a bonapartista tá­borban. Eddig a bonapartizmus főleg a meg­győződés heve, egyetértés és pártfegyelem által tűnt, s vívott ki sikereket. Kevesen voltak a bonapartisták, de egy kiválólag ügyes kéz és kiválólag ravasz fő, Roucher vezette őket. Nem volt köztök véleményel­térés. Egész odaadással csoportosultak IV. Napoleon körül, kinek, mint III. Napoleon fiának jogait nem vonta kétségbe egy bona­partista sem. Ezért képezett fenyegetést a köztársaságra nézve a napoleonismus. Ezért zas^ol^vesz^lyesebb­ek az*regifini,,n9ag^rt%ts leánsi zászlónál. Ámde IV. Napóleon halála, s a pártban történt szakadás megfosztotta a bonapartismust legfőbb hatalmától, az egy­séges akarattól. A bonapartista pártszenve­dély többé nem kifelé, hanem befelé explo­­dál. A kis fractió, mely ezelőtt félelmes párt­számban ment, egy belső küzdelmekkel vívódó, komoly ellenfél gyanánt senki ál­tal sem tekintett töredék színvonalára sü­­lyed le. Talán sikerült volna helyreállítani az egyetértést az imperialista pártban, ha a párt elfogadja IV. Napóleon végrendeletét és Vic­tor Napóleont kiáltja ki pretendenssé. Ámde — szerencsére — Jerome herczeget meg­szállta a nagyravágyás. A bonapartismus­­nak mindenesetre ő a feje, a napóleoni esz­mének, minden jog szerint, ő az örököse. Ettől a IV. Napóleon végrendeletében ki­fejezett óhaj nem, hanem csak saját akarata foszthatja meg. Elvitázhatlanul ő lett­­a bo­­napartismus főalakjává. Az ő magatartásától, sok tekintetben, a bonapartismus sorsa függ. Ez a tény, s azon körülmény, hogy Jerome Napoleon annak idején a köztársa­sággal kaczérkodott, birt rá néhány naiv lelket, hogy a pretendensnek oly szerepet insinuáljon, melynek betöltésére sem elég nagy lelke, sem elég hatalma nincs. A bo­napartismus öngyilkosságát, azt követelték tőle, hogy az imperialismus ügyét áldozza fel a köztársaság oltárán. Azt hitték, hogy Jerome lemondása a bonapartismus lemon­dása lenne, s így a köztársaság végleg meg­szabadulna a sas legendájától, s a napóleoni eszme kísértetétől. Ámde Jerome Napoleon ily nagy elha­tározásra képtelen, sőt hasztalan is hozná meg az áldozatot. Igaz, hogy a bonapar­tista párt még több fractióra szakadna, de mégis akadna minden töredék számára egy­­egy Napóleon. Ez az út, melyre a napóleoni eszme új örököse lépett, különben is legbiztosab­ban bukására vezeti a bonapartismust. Je­rome herczeg és pártja elhatározta, hogy concurrentiát csinál nemcsak a köztársaságiak­nak, hanem a radicalisoknak is. A radicalis imperialismus bontogatja zászlaját, melyen czi­­mert a frigiai süveg képez. E zászlóval szemben a „Pays“ emeli fel a clericalis im­perialismus lobogóját és hirdeti, hogy a bona­partismus csak e jelben győzhet. S valóban, mikor a bonapartismus ra­dicalis színeket rak fel magára, elveszti lába alól a talajt. Megszakad közte és egyrészt a monarchista fractiók, másrészt a clericalisok közt az összeköttetés, a­nélkül, hogy a köz­­társasági és radicális táborban híveket sze­rezne. A köztársaság tehát nyugodtan alhatik. Nem fogják álmát a napóleoni rémlátomá­­nyok háborgatni. Nem szükséges arra sem gondolnia, hogy Jerome Napóleont szám­űzze, a­mint száműzte a napóleoni trón örököseit. Sőt ezt határozottan rosszul tenné. Jerome Napoleon annyira gyűlöletes saját PwííTM,,¥10?’ hogy ha köztük van, mind­inkább elfordulnak tőle s a herczeg intrigái mindinkább össze fogják veszíteni a bona­­partista fractióikat, míg a távollét és szám­űzetés feledtethetné a praetendens hibáit. ,, A respublica Jerome Napoleon miatt bátran folytathatja szervezkedését. És foly­tatni fogja. A parlament Párisba tér vissza, imásul t­rzsgált közoktatási törvények kellő HalaiUxV i­v/yv XW5JUIU oui/xivuui uu au tánok hatalmát. Francziaország rövid idő alatt nemcsak megszabadul belső válságai­tól, hanem egyike lesz a legconsolidáltabb államoknak s ekkor visszanyeri az európai népek tanácsában azon helyet, honnét egy époly bűnös mint vaksággal megvert kor­mány ledöntötte. Ma délben két órai minisztertanács volt, mely­ben az Erdélyben időző Kemény Gábor kivételével valamennyi miniszter részt vett. Az ő felsége személye körüli minisztérium veze­tését egyelőre ideiglenesen a miniszterelnök fogja át­venni. (B. C.) Holnap délelőtt veszik kezdetüket Bécsben a külügyi minisztériumban a szerb képviselőkkel a vasúti tárgyalások. Schwegel osztályfőnök fog el­nökölni. Az osztrák kereskedelmi minisztériumot Wittek osztálytanácsos, a magyar kormányt Ribáry miniszteri tanácsos és Beretvás osztálytanácsos fogják képviselni. A kereskedelmi szerződés meg­kötése végett csak a vasúti szerződés létre­jötte után fogják megkezdetni a tárgyalásokat. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté“-t létesítő bizottság ma délelőtt ülést tartott, elnöke, gróf Festetics Pál lakásán. Ez ülésen jelen volt a kormány részéről, mint annak képviselője Beret­vás Endre pénzügyminiszteri osztálytanácsos. A létesítő bizottság egyhangúlag elfogadta a kebelé­ből kiküldött albizottság és a kormány által az alapszabálytervezetnek egyes, még függőben volt szakaira nézve egyetértőleg történt módosításokat és egy végrehajtó bizottságot küldött ki kebelé­ből, hogy az a létesítendő intézet ügyét az ala­kuló közgyűlés napjáig vezesse. Ezen végrehajtó bizottság elnökévé megválasztatott: gróf Festetics Pál, tagjaivá: Dr. Krausz Lajos, Nagy György, Tisza László és jegy­zőjévé: Végh Ignácz. A létesítő bizottság végül határozatilag kimondá, hogy a létesítendő intézet alakuló közgyűlése legkésőbb folyó évi augusztus hó második felében tartassék meg, és az alakuló köz­gyűlés napjának ezen határidőn belül leendő ki­tűzését a kiküldött végrehajtó bizottságra bízta. A budapest-zimonyi vasút részletes terveinek elkészítése iránt, mint a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“ értesül, a magyar kormány részéről már megtétettek a szükséges intézkedések. Berlinből jelenti a Standard, hogy Anglia és Francziaország elfogadták elvben Ausztria-Magyar­­ország és Németország indítványát, hogy európai bi­zottság neveztessék ki az Egyiptom pénzügyének ellenőrzésére, de a tárgyalásokat akadályozza, hogy a porta vonakodik határozott választ adni az 1873. évi ferman megszüntetését illetőleg. A portát Orosz­ország bátorítja, hogy ne lépjen vissza és ne újitsa meg az eltörült fermánt, mert ha joga volt Izmail elmozdítására, annál inkább joga van ennek fiának korlátozására, hogy ne ismételhesse apja bűneit. A bolgár határt rendező bizottság — mint a „Fremdenblatt“ értesül — bevégezte munkálatait a közép Balkánban, és jan. 26 -án Verbiczába ér­kezett. Ekkor feladatának gyorsabb befejezése vé­gett két csoportra oszlott. A német, franczia és olasz meghatalmazottak a többi államok másod meghatalmazottjaival Kelet felé tartanak és a Fe­kete-tengerig állapítják meg a határt. Ausztria- Magyarország, Anglia, Oroszország és Törökország biztosai pedig az előbb említett hatalmak másod­biztosaival Szamakovtól a szerb-macedóniai határig állapítják meg a határvonalat. S Wenckheim Béla báró földi maradványainak ünnepélyes beszentelése ma délután 5 órakor tör­tént meg a lehető legimpozánsabb részvét mellett. A templom díszítése délután három órakor már be volt fejezve, ez időtől kezdve csak meghívottaknak volt megengedve a bemenet. A szentély jobb ol­dalán emelvény volt felállítva József főherczeg s báró Mendel a király főhadsegéde részére. A ra­vatal, mely előtt piros bársony vánkosokon az el­hunyt érdemjelei — a Sz. István, Lipót, Sz. Mó­ricz és Sz. Lázár s a Medsidie rendek nagy ke­resztjei voltak elhelyezve — a szó szoros értelmé­ben el volt árasztva koszorúkkal. Délután 3 óra­kor rendőrök zárták el a templom előtti tért. A templom csakhamar kezdett megtelni résztvevők­kel. Egymásután érkeztek meg a különböző fővá­rosi egyletek képviselői, Budapest főváros képvi­selő testülete élén Ráth Károly, Kamermayer, Gerlóczy, Kada polgármesterekkel, a jelenleg Bu­dapesten időző országos képviselők; — Tisza László, Kovács László háznagy, Komjáthy Béla, Beöthy Alger­non, Szlávy Olivér, Podmaniczky Frigyes báró — hon­véd őrnagyi ruhában — stb.élükön Szlávy József elnök­kel ; Kőrös-Ladány és Békésmegye küldöttsége, Pestmegye küldöttsége élén Földváry Mihály al­ispánnal ; különösen nagy számmal volt képviselve a főrendiház; ott láttuk Eszterházy Pál herczeget, Szapágy István gróf főispánt, Almásy Györgyöt, Andrássy Maró, Andrássy Aladár, Károlyi Tibor és István grófokat, több Zichy grófot stb. stb., a franczia, orosz, török, belga főkonzulok teljes dísz­ben, a közös hadseregbeli s honvéd­tisztikar, a közös hadsereg s honvédség tábornoki kara élén báró Kaes altábornagygyal, számos főhivatalnok, író s nagyszámú diszes közönség. A karzatok höl­gyekkel voltak megtelve, a rendet rendőrök, me­gyei hajdúk s a főrendiház szolgái tartották fenn. bornagyi egyenruhában, waes P­aula ars ír báró ezredes hadsegéde kíséretében, rögtön a fő­herczeg után jött Mendel báró a király főhadsegéde, szintén tábornoki díszben, kik aztán a számukra fentartott helyen foglaltak helyet. Azután jött a gyászoló család: Wenckheim Viktor báró, Wenck­heim Rudolf gróf és neje, Kray báró, Kray Mária bárónő, Dessewffy grófnő stb. A miniszterek közül megjelentek: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Péchy Tamás, Bedekovich, Szende Béla honvédezredesi ruhában, azután Tisza Lajos szegedi királyi biztos, Perczel Béla, Pejacsevics Péter gróf, az elhunyt miniszter­­társai, Zichy Ferraris Viktor gróf, Fejérváry báró tábornok, Hieronymi Károly, Madarassy államtit­károk, Hidassy Kornél kanonok miniszteri tanácsos stb. A gyászszertartást Pauer János székesfehér­vári püspök végezte fényes segédlettel. A „circum dederunt me“ elzengése s a beszentelés után megindult a menet. A koszorúkat külön dísz­kocsira helyezték,­­ a már általunk említett koszorúkon kívül koszorúkat küldtek: az összes magyar királyi minisztériumok, a belügyminisz­térium hivatalnokai, Károlyi Tibor gróf, Larisch gróf (Csehországból), Eddlsheim Gyulai báró, a földművelési minisztérium, Andrássy Gyula gróf („a hűt barátnak és bajtársnak“ felirattal), Mikes János gróf, Dessewffy szül. Wenckheim grófnő, Szápáry István gróf, Szápáry Gyula gróf, Kovács László háznagy a képviselőház nevében, az 1848— 49. honvédsegélyző egylet, a heves megyei gazda­sági egyesület, Orczy Béla báró, Ráth Károly fő­polgármester, a magyar földhitelintézet, melyben a boldogult kezdettől fogva a felügyelő bizottság a koporsót a hat fekete mén által vont gyászko­csira s a menet harangzúgás között megindult. A barátok tere, a koronaherczeg-, híd-, Deák utcza s váczi körút, melyeken a menet keresztül vonult, tömve volt nézőkkel, az ablakok erkélyek is telve voltak. A menet a következő rendben vonult el: Elől két díszbe öltözött lovas-rendőr, utánuk a „Zion egylet“­s a budai munkás betegsegélyző egyesület küldöttségei fekete zászlókkal, újból há­rom díszbe öltözött lovas­ rendőr, a koszorúk alatt görnyedező kocsi, az elhunyt huszárja lóháton, két lovas gyászvitéz kezükben lámpákkal, a polgári zenekar, mely az egész menet alatt gyászdalokat játszott, gyászvitézek, kik közül kettő piros bár­sony vánkoson az elhunyt érdemjeleit vitte, a hat fekete ló által vont gyönyürü gyászkocsi a szin­tén koszorúkkal boritott koporsóval, mely után közvetlenül József főherczeg, Mendel báró s Tisza Kálmán haladtak, ezután a férfi rokonok és az elhunyt legjobb barátjai, kiket a gyászközönség, melynek ragyogó tarkasága nem mindennapi lát­ványt mutatott, követett. A menetet Thaisz főka­pitánynyal élén lovasrendőrök zárták be, míg a sorfalat részint lovas, részint gyalog rendőrök ké­pezték. A menet 6 óra után­ érkezett meg az osztrák államvaspálya indóházához.Az indóház előtti térségen megállott a menet. Pauer püspök mégegyszer be­szentelte a drága hamvakat, letérdepelt, mit a je­lenlevő közönség is követett s reszkető hangon egy miatyánkot s egy üdvözletet mondott el. Mindenki szemében köny csillogott; egyik rokona másik jó barátja, — harmadik bajtársa — s mi mindnyájan a haza hű fiától búcsúztunk el örökre. Ezután elosztott a fényes közönség. József főherczeg s Mendel báró a király nevében még egyszer legő­szintébb részvétüket fejezték ki a rokonoknak. Ezután a koporsót a feketével bevont vag­­yonba helyezték el, mely egész gyász­szobává van átalakítva. A temetésen­ Kőrös-Ladányban a minisz­tériumot Tisza Kálmán és Bedekovics fogják kép­viselni. * Hamburgból is küldtek részvétsürgönyt b. Wenckheim Béla legközelebbi rokonaihoz. Gr. Sztáray János, ki a lóversenyekre utazott oda, a maga, továbbá Esterházy Lajos herczeg, Esterházy Miklós gróf, Baltazzi Aristid, Springer báró s töb­bek nevében legmélyebb fájdalmát fejezte ki a nemeskeblü rokon, a haza dísze és a család fénye elhunyta fölött.* A főváros bizottsági közgyűlése a mai na­pot szintén Wenckheim báró emlékének szentelte. Tudvalevőleg a törvényhatóság ma rendes közgyű­lést volt tartandó. A tagok mindnyájan fekete öl­tözetben jelentek meg. Az új városházán lengő nagy gyászlobogó híven jelzi azon gyászt, a­me­lyet az ő felsége körüli miniszter halála fölött ér­zett a közgyűlés minden tagja. Ünnepies komoly­ság ült az arczokon, midőn Ráth Károly főpolgár­mester megnyitotta a közgyűlést s a jegyzőkönyv hitelesítésére néhány tagot fölkérvén, a követke­zőleg szólt: Mélyen tisztelt közgyűlés! Áthatva a haza­fius őszinte fájdalom legmélyebb érzetétől, egy fe­lette szomorú elnöki kötelességet teljesítek, midőn a haza egyik jeles, egyik nagy fiának, a magyar Wenckheim Béla­­ báró.

Next