Ellenőr, 1879. július (11. évfolyam, 317-369. szám)
1879-07-10 / 332. szám
Mle fittet éti árunk ! Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre . fi frt -- kr Félévre . . 10 , — , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda.: Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit nm közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok váteaküldésére nem vállalkozunk. — Poéta által ceált bérmentű leveleket fogadunk el REGGELI KIADÁS. 332. szám. Budapest, csütörtök, julius 10. 1879. Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. által nyugtázott kitudó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). “* * * ** szétküldésére vonatkoz minden fesző alá.. XI. évfolyam. Táviratok. Újvidék, július 9. (Eredeti távirat.) A „Zasztava“ és a horvát lapok örömujjongásaira, hogy az ausztriai választások véget vetnek a magyarok uralkodásának, azt jegyzi meg a „Szibszki Narod“, hogy Ausztriában csak olyan minisztériumnak adják kezébe a kormányt, a melynek beköszöntőjét helyesli Andrássy gróf. Csap, jul. 9. (Bud. Corr.) Nyolczadikán reggel 4 órakor a szakértő bizottság távozván, báró Sennyey Pál vendégszerető házától különvonaton Bélyből Terebes felé indult, hogy a felső Bodrog és mellékvizei szabályozását szemügyre vegye. — Sátoralja-Ujhelyen Zemplén megye részéről Matolay Etele alispán, Dókus Gyula szolgabiró és Szunyoghy Dezső főmérnök, valamint a bodrogközi társaság mérnöke Boronkay csatlakoztak a bizottsághoz, Terebesen pedig Meczner Gyula kormánybiztos a felső bodrogi társulat tisztviselőivel, Péchy Ferencz jószágigazgató az uradalmi személyzettel, és a gácsországi vasút főtisztviselői. Megtekintették az Ondova és Tapoly folyó felső és középső szakaszait. Délben a társaság visszatért Terebesre, ahol Péchy Ferencz jószágigazgató által megvendégeltetett. Délután az expeditio vasúton Velejtére rándult, onnan pedig kocsikon folytonos esőzés közben, a felső-bodrogi vízszerkezet alsó szakaszának megtekintésére. Estére Sátoralja-Ujhelyre érkezve, a bizottság esti 9 órakor különvonaton Csapra ment, ahol éjfél tájban hajóra ült. Ma, 9-én reggel gőzhajón Csapról Tokajra megyünk, innen pedig délután a Bodrogon felfelé Sárospatakig. 10-én délelőtt a társaság visszatért Tokajra, ahonnan aztán útra kel a Tisza folyón lefelé. A szakférfiak nagyon részletesen és behatóan informáltatják magukat minden egyes mozzanat felől és gyakran tanulmányozgatják az expeditió rendelkezésére bocsátott nagyszámú az összes vízmunkálatokat felölelő, franczia jelzéssel ellátott térképeket és vázlatokat egyes megjegyzéseket tévén ugyanazokra, de tartózkodva egyelőre minden határozott véleménynyilvánítástól. Zágráb, jul. 9. A regnicolaris deputatió ülést tart holnap délután, amelyben fölolvassák a nuntiumot és elrendelik kinyomatását. Az „Agramer Zeitung“ Írja: Mazuranics bán és a tartománygyülési club táviratban kifejezték fájdalmukat Wenckheim báró halála fölött. BéCS, jul.y. A „föl. (JÓIT." Koholmánynak jelenti ki a „Neue freie Presse“ azon hírét, hogy Maschofsky preraui kerületi kapitányt azért helyezték nyugalomba, mert Chlumecky miniszter mellett agitált. Bécs, jul. 9. A „Pol. Corr.“ jelenti. A németországi Reichsgesetzblatt közzéteszi a kanczellár rendeletét, amelynek értelmében mindennemű pálinka és eczet 48, a bor, must és gyümölcsbor hordókban, üvegekben 40, déli gyümölcsök 80, nyers kávé 40, pörkölt kávé 50, thea 100, petroleum és ásványolajok 6 márka vám alá vettetnek. Trieszt, jul. 9. A tőzsdedeputatio kimutatása szerint 1879. jan. 1-jétől jun. végéig 4,394,696 méter mázsára rúgott Trieszt szárazföldi ki- és bevitele: tavaly 4.836,510 volt, és pedig a szárazföldi áru-bevitel 3.145,088, tavaly 3.067,898, a szárazföldi áru-kivitel pedig 1.249,608, tavaly 1.268,512. BéCS, jul. 9. Konstantinápolyból jelenti a „Pol. Corr.“: Francziaország és Angolország Tevfik pasa felavató fermánjának szövegétől teszik függővé további eljárásukat az 1873. évi fermán felfüggesztését illetőleg. A szultán a gyűlölt Kersakoff kivételével, aki az igazságügyet vezeti, a keleti-ruméliai directorium minden tagjának kinevezését megerősítette. A porta lépéseket szándékozik tenni a hatalmaknál a dunai várak lerombolásának siettetése végett. Bécs, júl. 9. Belgrádból jelenti a „Pol. Corr.“. A határrendező biztosok utasítást kaptak, hogy a szerb követelések értelmében Szerbiának jobban védelmezhető határt adjanak. Athén, jul. 9. A görög hajóhad parancsot kapott, hogy 14 napi gyakorlásra menjen a síktengerre. A parliamentet jul. 17-kére rendkívüli ülésszakra hívták össze, a pénzügyi helyzet megvizsgálása végett. Versailles, jul. 9. A képviselőház 330 szavazattal 185 ellenében elfogadta Ferry törvényjavaslatának 7. czikkét, azután pedig 352 szavazattal 158 ellenében az egész javaslatot. Páris, júl. 9. A hírlapok jelentik, hogy Mac Mahon tábornagy felhatalmazást kért a hadügyminisztertől, hogy Chislehurstbe utazhassák. A hadügyminiszter azt válaszolta, hogy nem adhat neki engedélyt, mert Canrobert, Leboeuf tábornokok és Julien tengernagy kérelmét is visszautasította. Berlin, jul. 9. A birodalmi gyűlés tárgyalta a vámtarifa törvény 7. czikkét. Windhorst támogatja Frankenstein indítványát. Bennigsen kijelenti, hogy Frankenstein indítványa elfogadásának esetében ő a vámtarifa ellen fog szavazni. Friedenthal miniszter Bennigsennek a végbement miniszter - változásról tett nyilatkozatára megjegyzi, hogy ő, ámbár a birodalmi gyűlésben nincs helye ezen kérdés fejtegetésének, mégis kényszerítve van, hogy minden félreértés elhárítása végett kijelentse, hogy Frankenstein javaslata semmi befolyást sem gyakorolt az ő lemondására , ő is ezen javaslat mellett fog szavazni. Barátját Falkot illetőleg pedig azt meri mondani, hogy ez nem fog tőle elszakadni a Frankenstein javaslata felett való szavazás alkalmával. Berlin, júl. 9. A birodalmi gyűlésben elmondta Bismarck herczeg, hogy a nemzet által kívánt közgazdasági intézkedések elé akadályokat gördítenek. Ő ezt megfoghatlannak tartja, valamint az erre támaszkodó hallatlan hazug izgatását is a sajtónak. Az ő reményét, melyet a kiegyezés iránt táplált, megsemmisítette a liberális pártnak teljesen negatív magatartása. Ő csak azután csatlakozott Frankenstein indítványához, miután belátta, hogy nem indulhat arra az útra, amelyet a többi fractiók ajánlanak, olyan útra, amely nem sokat különbözik a social-demokratia irányától, vagy legalább is azt előkészíti. A birodalmi gyűlésnek alkotmányos joga a bevételek megszavazását illetőleg semmi csorbát sem szenvedett : valótlan, hogy a particularismus szilárdíttatik. Ő, Bismarck, mindinkább érezte, hogy a national-liberálisok elhagyják; ő nemcsak nem szakított egyik fractióval sem, sőt inkább mindenkor Németország egységének megalkotására és fentartására törekedett. Ő mindazokkal tartott, akik őt ebben támogatták. A kormánynak azonban nem szabad a fractióktól függnie, hanem az általa jónak tartott utón kell haladnia; ő tehát nem hagyja leaadillatul uiagat and az uud, amelyre most lépett. Ő általában megszűntnek tekinti a pénzügyi szükséget. Ő azt hiszi, hogy a most alkotott pénzügyi munka áldásos lesz. „Én magam mindvégig ezen az úton fogok járni, amelyet üdvösnek ismertem meg a hazára nézve. Hogy gyűlöletet, vagy szeretetet aratok-e vele, ez nekem mindegy.“ Windthorst kijelenti, hogy a centrum nem kívánt és nem kapott concessiókat. A conservativekkel való kiegyezés a Kultur-Kampf befejezésétől függ. A centrum azt reméli, hogy nem a reactió kedvéért, hanem a májusi törvények revideálása végett fog közösen működni a conservativekkel. A birodalmi gyűlés 211 szóval 122 ellenében elfogadta a vámtarifa-törvény 7. czikkét (garantia-kérdés). A budapesti nemzetközi gabona- és magvásár ez idén augusztus 27-én fog megtartatni. Az itteni tőzsde e czélból szűkebb bizottságot küldött ki, mely első ülését ma tartván meg, behatólag intézkedett a szükséges teendők és előmunkálatok iránt. Nem vagyunk barátai e nemzetközi sokadalmaknak, mert eddigi tapasztalások szerint azok nemcsak hogy nem valósították a hozzájuk kötött várakozásokat, sőt akadályozólag hatottak a rendes üzletmenet fejlődésére is, mind az eladók, mind a vevők várakozó állást szokván elfoglalni lefolyásukig, s az ideig tartózkodván minden komolyabb transactiótól. Beismerjük azonban, miszerint ha e sokadalmak egyszer már divatba jöttek, igen sok fontos ok van reá, hogy ép ezidén ne maradjanak el. De hogy az ideinek csakugyan legyen némi gyakorlati eredménye, okvetlenül szükségesnek tartjuk, hogy legalább hazánk ezidei aratási eredménye iránt, nyújtson mind a termelő, mind a vevőközönségnek némi tájékozást. Az osztrák kereskedelmi minisztérium a bécsi magvásárok idejére eddig még minden alkalommal statisztikai kimutatásokat készítetett és tett közzé a monarchia azon évi remélhető gabonatermése iránt, sőt gyüjtetett hasonló adatokat a külföldről is és feltehető, hogy e dicséretes szokását ezidén is követni fogja. Ugyanezt kíván Juk uii czi oilKaluiuuaul w «.i — i . •____—I.*xi XI. pedig annyival is inkább, mert a magyarországi termést illető adatokat osztrák collegájának eddig is okvetlenül ő szolgáltatván, ugyanazoknak a budapesti magvásár alkalmával közzétevése egy kis jóakarat mellett éppen semmi nehézséggel nem járhat. A „Politik“, Rieger lapja, tiltakozik azon vád ellen, hogy az ő pártja reactionarius. „Az úgynevezett alkotmányhű többség — írja e lap — annyira haladt 1868. óta a reactionarius irányban, hogy nekünk legjobb akaratunk mellett sem maradt hátra semmi teendő. Ha volna is Cislajtániában junker-párt, mint Poroszországban és többségre jutna a relihsrábban, nem találna okot a reactionarius kísérletekre. A sajtóügyekben ítélő esküdtszéket nem törülhetné el, mert nincs; az alkotmánynak a polgári szabadságot biztosító czikkeit nem disputálhatná el, mert csak a papiroson léteznek; még az uzsoratörvények új behozataláról sem kellene gondoskodnia, mert a „liberális“ többség által megelőztetett. De Ausztriában nincs junker-párt, ha pedig szabadelvűség tekintetében összehasonlítjuk az alkotmányhű és a federális nagybirtokosságot egymással, az utóbbi marad a győztes. A jövő reichsrath két töredéke, a csehek, ha belépnek és a lengyelek, a szabadelvű kérdésekben nem fogják megszégyeníttetni magukat az alkotmánybű párt által. Ami pedig Hohenwart gróf állítólagos clericalis clubját illeti, a legutóbbi hat év alatt egyetlen jellel sem árulta el, hogy a reactionarius nevet megérdemli. Hasonló képtelenség az alkotmány fölforgatásával való vádolás is. A 2/3 többséget, amely az alkotmány megváltoztatására szükséges, a jelen választások sem hozhatják létre, eltekintve attól, hogy ilyesmire sem Taaffe, sem az urak háza nem lesz hajlandó. Az ezeket hirdető zaj tehát perfid cselvetés. Csakis azon kísérletről lehet szó, vájjon teljesíthetők-e az alkotmány alapján a jogos autonomikus és nemzeti kívánságok. Ez a kísérlet pedig bizonyára nem mondható reactionariusnak vagy alkotmányellenesnek. A „Pokrok“ tagadta, hogy Rieger és Clam- Martinitz megállapodtak a reichsrathba való belépésben. A „Politik“ mai száma azonban nem erősíti meg a „Pokrok“ határozott állításait. „Mi nem tudjuk — mondja az utóbbi lap — hogy a csehországi nemzeti párt vezérei mit tárgyaltak vagy végeztek az autonóm nagybirtokossággal. De ha létrejött a megállapodás, ez bizonyára nem sérti az ország német lakóinak és az összes állam érdekeit. A bolgár fejedelem következő proclamatióval lépett új hazájába: „Drága honfitársaim ! A bolgár nép egyhangú szavazata által a bolgár trónra emeltetvén, azon perczben, midőn bolgár földre teszem lábamat, szükségét érzem, hogy elmondjam, hogy mennyire tudatával bírok azon kötelességek szentségének, amelyeket a nemzet akarata rakott vállaimra, és hogy mennyire óhajtom teljes erőmet azon Bulgária jólétének szentelni, amely hazámmá lett. Midőn az új fővárosba megyek, hogy átvegyem a kormányzást, kötelességemnek tartom Tirnovába menni, hogy ünnepélyes esküt tegyek a nemzetgyűlés előtt, amely megválasztott. Midőn tudatom a bolgár néppel a fejedelemségbe való megérkezésemet, kérem a mindenhatót, hogy áldja meg törekvéseimet. Remélem, hogy a bolgár nép patriotismusában föllelem azt a segítséget, amelyre szükségem van, hogy biztosítsam az ország jólétét, amelynek ezentúl egész életemet szentelem. A mindenható adja segítségét.“ Sándor, Budapest, július 9. Meg az „ Orontes“ fedélzetén, gyászravatalon nyugszik, még el sem temették, s a rokonok máris összevesznek az örökség felett. A bonapartismus holnapután Chislehurstben nagyszerű gyászünnepélyt rendez, s kaczerkodni készül a halál színeivel, be akarja bizonyítani a világ előtt, hogy még Loppo a. OBOroplooro, s 'Gi~—'ey____ lép fel, legalább az elhunyt koporsója mellett. De nem képes eltakarni a sebeket, melyekből vérzik, nem képes eltüntetni belső szakadásait, s ha a frissí felett minden bonapartista könyer ejt, s a közös fájdalom hatása alatt kezet szerít is egymással, nincs többé zászló, meg összetartaná a debandirozott sereget. Mikorra kialszik az utolsó fáklya, s elhangzik a gyáfinduló utolsó üteme, a bonapartisták többé nem mint bajtársak, hanem mint ellenségek fognak egymással szemben állni. Az imperiali etikus sajtó már nem is titkolja a bonapartista tábor oszladozását. Az „Ordre“, „Pays“ és „France Roucher, Cassagnac, Girardin, ki Jerome ügyéhez csatlakozott, maszírozott és nyílt támadásokat intéznek egymás ellen. A harcz koronkint igazi bonapartistikus szenvedélyességgel folyik. Nem kiméli még azt sem, ki ott fekszik a gyászravatalon. Megtámadják végrendeletét, mely Victor Napóleont tette a napóleoni eszme örökösévé, s mely felgyújtotta a pártviszály tüzét a bonapartista táborban. Eddig a bonapartizmus főleg a meggyőződés heve, egyetértés és pártfegyelem által tűnt, s vívott ki sikereket. Kevesen voltak a bonapartisták, de egy kiválólag ügyes kéz és kiválólag ravasz fő, Roucher vezette őket. Nem volt köztök véleményeltérés. Egész odaadással csoportosultak IV. Napoleon körül, kinek, mint III. Napoleon fiának jogait nem vonta kétségbe egy bonapartista sem. Ezért képezett fenyegetést a köztársaságra nézve a napoleonismus. Ezért zas^ol^vesz^lyesebbek az*regifini,,n9ag^rt%ts leánsi zászlónál. Ámde IV. Napóleon halála, s a pártban történt szakadás megfosztotta a bonapartismust legfőbb hatalmától, az egységes akarattól. A bonapartista pártszenvedély többé nem kifelé, hanem befelé explodál. A kis fractió, mely ezelőtt félelmes pártszámban ment, egy belső küzdelmekkel vívódó, komoly ellenfél gyanánt senki által sem tekintett töredék színvonalára sülyed le. Talán sikerült volna helyreállítani az egyetértést az imperialista pártban, ha a párt elfogadja IV. Napóleon végrendeletét és Victor Napóleont kiáltja ki pretendenssé. Ámde — szerencsére — Jerome herczeget megszállta a nagyravágyás. A bonapartismusnak mindenesetre ő a feje, a napóleoni eszmének, minden jog szerint, ő az örököse. Ettől a IV. Napóleon végrendeletében kifejezett óhaj nem, hanem csak saját akarata foszthatja meg. Elvitázhatlanul ő letta bonapartismus főalakjává. Az ő magatartásától, sok tekintetben, a bonapartismus sorsa függ. Ez a tény, s azon körülmény, hogy Jerome Napoleon annak idején a köztársasággal kaczérkodott, birt rá néhány naiv lelket, hogy a pretendensnek oly szerepet insinuáljon, melynek betöltésére sem elég nagy lelke, sem elég hatalma nincs. A bonapartismus öngyilkosságát, azt követelték tőle, hogy az imperialismus ügyét áldozza fel a köztársaság oltárán. Azt hitték, hogy Jerome lemondása a bonapartismus lemondása lenne, s így a köztársaság végleg megszabadulna a sas legendájától, s a napóleoni eszme kísértetétől. Ámde Jerome Napoleon ily nagy elhatározásra képtelen, sőt hasztalan is hozná meg az áldozatot. Igaz, hogy a bonapartista párt még több fractióra szakadna, de mégis akadna minden töredék számára egyegy Napóleon. Ez az út, melyre a napóleoni eszme új örököse lépett, különben is legbiztosabban bukására vezeti a bonapartismust. Jerome herczeg és pártja elhatározta, hogy concurrentiát csinál nemcsak a köztársaságiaknak, hanem a radicalisoknak is. A radicalis imperialismus bontogatja zászlaját, melyen czimert a frigiai süveg képez. E zászlóval szemben a „Pays“ emeli fel a clericalis imperialismus lobogóját és hirdeti, hogy a bonapartismus csak e jelben győzhet. S valóban, mikor a bonapartismus radicalis színeket rak fel magára, elveszti lába alól a talajt. Megszakad közte és egyrészt a monarchista fractiók, másrészt a clericalisok közt az összeköttetés, anélkül, hogy a köztársasági és radicális táborban híveket szerezne. A köztársaság tehát nyugodtan alhatik. Nem fogják álmát a napóleoni rémlátományok háborgatni. Nem szükséges arra sem gondolnia, hogy Jerome Napóleont száműzze, amint száműzte a napóleoni trón örököseit. Sőt ezt határozottan rosszul tenné. Jerome Napoleon annyira gyűlöletes saját PwííTM,,¥10?’ hogy ha köztük van, mindinkább elfordulnak tőle s a herczeg intrigái mindinkább össze fogják veszíteni a bonapartista fractióikat, míg a távollét és száműzetés feledtethetné a praetendens hibáit. ,, A respublica Jerome Napoleon miatt bátran folytathatja szervezkedését. És folytatni fogja. A parlament Párisba tér vissza, imásul trzsgált közoktatási törvények kellő HalaiUxV iv/yv XW5JUIU oui/xivuui uu au tánok hatalmát. Francziaország rövid idő alatt nemcsak megszabadul belső válságaitól, hanem egyike lesz a legconsolidáltabb államoknak s ekkor visszanyeri az európai népek tanácsában azon helyet, honnét egy époly bűnös mint vaksággal megvert kormány ledöntötte. Ma délben két órai minisztertanács volt, melyben az Erdélyben időző Kemény Gábor kivételével valamennyi miniszter részt vett. Az ő felsége személye körüli minisztérium vezetését egyelőre ideiglenesen a miniszterelnök fogja átvenni. (B. C.) Holnap délelőtt veszik kezdetüket Bécsben a külügyi minisztériumban a szerb képviselőkkel a vasúti tárgyalások. Schwegel osztályfőnök fog elnökölni. Az osztrák kereskedelmi minisztériumot Wittek osztálytanácsos, a magyar kormányt Ribáry miniszteri tanácsos és Beretvás osztálytanácsos fogják képviselni. A kereskedelmi szerződés megkötése végett csak a vasúti szerződés létrejötte után fogják megkezdetni a tárgyalásokat. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeté“-t létesítő bizottság ma délelőtt ülést tartott, elnöke, gróf Festetics Pál lakásán. Ez ülésen jelen volt a kormány részéről, mint annak képviselője Beretvás Endre pénzügyminiszteri osztálytanácsos. A létesítő bizottság egyhangúlag elfogadta a kebeléből kiküldött albizottság és a kormány által az alapszabálytervezetnek egyes, még függőben volt szakaira nézve egyetértőleg történt módosításokat és egy végrehajtó bizottságot küldött ki kebeléből, hogy az a létesítendő intézet ügyét az alakuló közgyűlés napjáig vezesse. Ezen végrehajtó bizottság elnökévé megválasztatott: gróf Festetics Pál, tagjaivá: Dr. Krausz Lajos, Nagy György, Tisza László és jegyzőjévé: Végh Ignácz. A létesítő bizottság végül határozatilag kimondá, hogy a létesítendő intézet alakuló közgyűlése legkésőbb folyó évi augusztus hó második felében tartassék meg, és az alakuló közgyűlés napjának ezen határidőn belül leendő kitűzését a kiküldött végrehajtó bizottságra bízta. A budapest-zimonyi vasút részletes terveinek elkészítése iránt, mint a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“ értesül, a magyar kormány részéről már megtétettek a szükséges intézkedések. Berlinből jelenti a Standard, hogy Anglia és Francziaország elfogadták elvben Ausztria-Magyarország és Németország indítványát, hogy európai bizottság neveztessék ki az Egyiptom pénzügyének ellenőrzésére, de a tárgyalásokat akadályozza, hogy a porta vonakodik határozott választ adni az 1873. évi ferman megszüntetését illetőleg. A portát Oroszország bátorítja, hogy ne lépjen vissza és ne újitsa meg az eltörült fermánt, mert ha joga volt Izmail elmozdítására, annál inkább joga van ennek fiának korlátozására, hogy ne ismételhesse apja bűneit. A bolgár határt rendező bizottság — mint a „Fremdenblatt“ értesül — bevégezte munkálatait a közép Balkánban, és jan. 26 -án Verbiczába érkezett. Ekkor feladatának gyorsabb befejezése végett két csoportra oszlott. A német, franczia és olasz meghatalmazottak a többi államok másod meghatalmazottjaival Kelet felé tartanak és a Fekete-tengerig állapítják meg a határt. Ausztria- Magyarország, Anglia, Oroszország és Törökország biztosai pedig az előbb említett hatalmak másodbiztosaival Szamakovtól a szerb-macedóniai határig állapítják meg a határvonalat. S Wenckheim Béla báró földi maradványainak ünnepélyes beszentelése ma délután 5 órakor történt meg a lehető legimpozánsabb részvét mellett. A templom díszítése délután három órakor már be volt fejezve, ez időtől kezdve csak meghívottaknak volt megengedve a bemenet. A szentély jobb oldalán emelvény volt felállítva József főherczeg s báró Mendel a király főhadsegéde részére. A ravatal, mely előtt piros bársony vánkosokon az elhunyt érdemjelei — a Sz. István, Lipót, Sz. Móricz és Sz. Lázár s a Medsidie rendek nagy keresztjei voltak elhelyezve — a szó szoros értelmében el volt árasztva koszorúkkal. Délután 3 órakor rendőrök zárták el a templom előtti tért. A templom csakhamar kezdett megtelni résztvevőkkel. Egymásután érkeztek meg a különböző fővárosi egyletek képviselői, Budapest főváros képviselő testülete élén Ráth Károly, Kamermayer, Gerlóczy, Kada polgármesterekkel, a jelenleg Budapesten időző országos képviselők; — Tisza László, Kovács László háznagy, Komjáthy Béla, Beöthy Algernon, Szlávy Olivér, Podmaniczky Frigyes báró — honvéd őrnagyi ruhában — stb.élükön Szlávy József elnökkel ; Kőrös-Ladány és Békésmegye küldöttsége, Pestmegye küldöttsége élén Földváry Mihály alispánnal ; különösen nagy számmal volt képviselve a főrendiház; ott láttuk Eszterházy Pál herczeget, Szapágy István gróf főispánt, Almásy Györgyöt, Andrássy Maró, Andrássy Aladár, Károlyi Tibor és István grófokat, több Zichy grófot stb. stb., a franczia, orosz, török, belga főkonzulok teljes díszben, a közös hadseregbeli s honvédtisztikar, a közös hadsereg s honvédség tábornoki kara élén báró Kaes altábornagygyal, számos főhivatalnok, író s nagyszámú diszes közönség. A karzatok hölgyekkel voltak megtelve, a rendet rendőrök, megyei hajdúk s a főrendiház szolgái tartották fenn. bornagyi egyenruhában, waes Paula ars ír báró ezredes hadsegéde kíséretében, rögtön a főherczeg után jött Mendel báró a király főhadsegéde, szintén tábornoki díszben, kik aztán a számukra fentartott helyen foglaltak helyet. Azután jött a gyászoló család: Wenckheim Viktor báró, Wenckheim Rudolf gróf és neje, Kray báró, Kray Mária bárónő, Dessewffy grófnő stb. A miniszterek közül megjelentek: Tisza Kálmán, Szapáry Gyula gróf, Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Péchy Tamás, Bedekovich, Szende Béla honvédezredesi ruhában, azután Tisza Lajos szegedi királyi biztos, Perczel Béla, Pejacsevics Péter gróf, az elhunyt minisztertársai, Zichy Ferraris Viktor gróf, Fejérváry báró tábornok, Hieronymi Károly, Madarassy államtitkárok, Hidassy Kornél kanonok miniszteri tanácsos stb. A gyászszertartást Pauer János székesfehérvári püspök végezte fényes segédlettel. A „circum dederunt me“ elzengése s a beszentelés után megindult a menet. A koszorúkat külön díszkocsira helyezték, a már általunk említett koszorúkon kívül koszorúkat küldtek: az összes magyar királyi minisztériumok, a belügyminisztérium hivatalnokai, Károlyi Tibor gróf, Larisch gróf (Csehországból), Eddlsheim Gyulai báró, a földművelési minisztérium, Andrássy Gyula gróf („a hűt barátnak és bajtársnak“ felirattal), Mikes János gróf, Dessewffy szül. Wenckheim grófnő, Szápáry István gróf, Szápáry Gyula gróf, Kovács László háznagy a képviselőház nevében, az 1848— 49. honvédsegélyző egylet, a heves megyei gazdasági egyesület, Orczy Béla báró, Ráth Károly főpolgármester, a magyar földhitelintézet, melyben a boldogult kezdettől fogva a felügyelő bizottság a koporsót a hat fekete mén által vont gyászkocsira s a menet harangzúgás között megindult. A barátok tere, a koronaherczeg-, híd-, Deák utcza s váczi körút, melyeken a menet keresztül vonult, tömve volt nézőkkel, az ablakok erkélyek is telve voltak. A menet a következő rendben vonult el: Elől két díszbe öltözött lovas-rendőr, utánuk a „Zion egylet“s a budai munkás betegsegélyző egyesület küldöttségei fekete zászlókkal, újból három díszbe öltözött lovas rendőr, a koszorúk alatt görnyedező kocsi, az elhunyt huszárja lóháton, két lovas gyászvitéz kezükben lámpákkal, a polgári zenekar, mely az egész menet alatt gyászdalokat játszott, gyászvitézek, kik közül kettő piros bársony vánkoson az elhunyt érdemjeleit vitte, a hat fekete ló által vont gyönyürü gyászkocsi a szintén koszorúkkal boritott koporsóval, mely után közvetlenül József főherczeg, Mendel báró s Tisza Kálmán haladtak, ezután a férfi rokonok és az elhunyt legjobb barátjai, kiket a gyászközönség, melynek ragyogó tarkasága nem mindennapi látványt mutatott, követett. A menetet Thaisz főkapitánynyal élén lovasrendőrök zárták be, míg a sorfalat részint lovas, részint gyalog rendőrök képezték. A menet 6 óra után érkezett meg az osztrák államvaspálya indóházához.Az indóház előtti térségen megállott a menet. Pauer püspök mégegyszer beszentelte a drága hamvakat, letérdepelt, mit a jelenlevő közönség is követett s reszkető hangon egy miatyánkot s egy üdvözletet mondott el. Mindenki szemében köny csillogott; egyik rokona másik jó barátja, — harmadik bajtársa — s mi mindnyájan a haza hű fiától búcsúztunk el örökre. Ezután elosztott a fényes közönség. József főherczeg s Mendel báró a király nevében még egyszer legőszintébb részvétüket fejezték ki a rokonoknak. Ezután a koporsót a feketével bevont vagyonba helyezték el, mely egész gyászszobává van átalakítva. A temetésen Kőrös-Ladányban a minisztériumot Tisza Kálmán és Bedekovics fogják képviselni. * Hamburgból is küldtek részvétsürgönyt b. Wenckheim Béla legközelebbi rokonaihoz. Gr. Sztáray János, ki a lóversenyekre utazott oda, a maga, továbbá Esterházy Lajos herczeg, Esterházy Miklós gróf, Baltazzi Aristid, Springer báró s többek nevében legmélyebb fájdalmát fejezte ki a nemeskeblü rokon, a haza dísze és a család fénye elhunyta fölött.* A főváros bizottsági közgyűlése a mai napot szintén Wenckheim báró emlékének szentelte. Tudvalevőleg a törvényhatóság ma rendes közgyűlést volt tartandó. A tagok mindnyájan fekete öltözetben jelentek meg. Az új városházán lengő nagy gyászlobogó híven jelzi azon gyászt, amelyet az ő felsége körüli miniszter halála fölött érzett a közgyűlés minden tagja. Ünnepies komolyság ült az arczokon, midőn Ráth Károly főpolgármester megnyitotta a közgyűlést s a jegyzőkönyv hitelesítésére néhány tagot fölkérvén, a következőleg szólt: Mélyen tisztelt közgyűlés! Áthatva a hazafius őszinte fájdalom legmélyebb érzetétől, egy felette szomorú elnöki kötelességet teljesítek, midőn a haza egyik jeles, egyik nagy fiának, a magyar Wenckheim Béla báró.