Ellenőr, 1879. augusztus (11. évfolyam, 373-419. szám)

1879-08-02 / 373. szám

Mlásöserefiel­­erm : Egész évre . 20 frt - kr. Évnegyedre . 6 írt - kr bélévre . . 10 , — . Egy hónapra . 1 , 80 . Szerkesztést íródét : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitól jön. - Kéziratok visszaküldésére nem - Vállalkozunk. - Posta által cak bérmentes leveleket fogadunk el. elc. szám. esti kiadás. Budapest, szombat, augusztus 2. 1879. Kirdntések felvétele a­z adóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Frankfurtban. ........ ........... «­Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­ út sarkán). Ide intérhalák ex előfa/észk­­, a «...»..... . P nitküldésire vonatkozó maidén felszólalni. XI. évfolyam. Táviratok. London, aug. 2. A Reuter ügynökség jelenti Konstantinápolyból. A Bezikaöbölbe hat angol pán­­czéloshajó érkezett. Szalonikiben, egy franczia hajó­­raj megérkezését várják. London, aug. 2. A „Times“ a berlini szer­ződés számos eredményeit felsorolja és hangsú­lyozza, hogy az általános megelégedés mellett, me­lyet egész Európa ezáltal érez, a kiváló elismerést azon államférfiútól megtagadni nem lehet, a­ki a diplomatikai alkudozások alkalmával némileg mint választott albíró működött. A berlini szerződés lét­rejötte nagyrészben Bismarck herczeg határozott és észszerű befolyásának köszönhető. Megjegyzésre méltó, hogy noha az utolsó 50 év alatt Orosz- és Poroszország között igen szoros viszony létezett mégis Németország Bismarck­ig befolyása követ­keztében a nyugati hatalmak és Oroszország között a keleti kérdésben felmerülő viszály esetében végre is mindenkor a nyugati hatalmak részén volt. Ezen fé­nyt a kérdés jövő folyamatára, kiválóan felbátorító hatással bír; ez legjobb biztosíték arra nézve, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények da­czára is, a nyugati hatalmak befolyása a keleti viszonyokra nem fog figyelem nélkül hagyatni, s hogy a berlini szerződés az európai s ázsiai Tö­rökország kifejlődésére nézve állandó alapot fog képezni.­­ London, aug. 2. A „Globe“ sürgönye szerint az Afganistánból visszatérő indiai csapatok között a kolera nagy pusztítást okoz. A 10-ik huszár­ez­rednek egy nap alatt 40 halottja s a 17 é­vaság­­ezred 1-ső zászlóaljának 195 halottja volt. Ezen tudósítások hivatalos megerősítése még hiányzik. . aug.­­• A képviselőház elvetette a járadék convertálását indítványozó javaslatot a melyet több szónok követelt s okvetlen szükséges­nek nyilvánított. A bizottság a javaslatot mint nem czélszerűt azon megjegyzéssel utasította vissza hogy a megfelelő alkalom választásával a pénzügy­­miniszter bizassék meg. A pénzügyminiszter kije­lenti, hogy előbbi fejtegetéseihez nincs mit hozzá függeszteni. A ház az összes bevételi költségvetést elfogadta s holnap ismét összeül. A senatus a leányok számára felállítandó elemi iskolák felett tanácskozott. Chesnelong (jobboldal) a tervet megtámadja. A közoktatási miniszter C Jerry válaszol az előtte szólónak és kijelenti hogy­­ látszólagosan mérsékelt szavaival sötét czélokat­­ rejt el. Zajos felszólalások a jobboldalon. A jobbpárt­­ legnagyobb része távozik a teremből. Ferry köz­oktatási miniszter határozottan visszautasítja a vádat, hogy ő a vallás ellen küzd és az is- Ü^ePo A háború, hanem politikai jellegű. csiesáBíÜhg^fifiS vaUöki. Ferry felszólalnak szavai ellen. Végre a törvény- £ javaslat mégis elfogadtatik. Kolb Bernard (jobb- , oldal) napirendet indítványoz, a­melyben az el-­­ nök magatartása ellen protestál, a­miért a kisebb- £ séget a baloldal megtámadásai ellen nem védel-­­ mezte. Corne, a baloldal tagja ellen nyilatkozatot , olvas fel, mely az elnök magatartását kedvezően ítéli meg, s a­melyet 172 szavazattal el is fogad­ ,­tak. A jobboldal nem szavazott. . Páris, aug. 1. A Seine-Departement tanácsa­­ fölszólította a franczia kormányt, hogy az Alpesek Simplon hegységének új átfutási tervét beható vizs­gálat alá vegye s igyekezzék, hogy ezen tervet mielőbb megvalósítsa. Budapest, augusztus 2. A szultán ismét helyre akarja állítani a nagy­ve­zirséget. Mint a Presse Perából jelenti, Edhem pasát szándékozik kinevezni nagyvezirré, Aarip pasát pe­dig külügyminiszterré. A bolgárországi mohamedánok lázadása. Ruszcsukról írják a „Politische Correspon­­denz”-nek július 27-kéről. A muzulmánoknak régóta előkészített de kevés ügyességgel vezetett mozgalma hamar vé­get ért. A­mint a vizsgálatból kitűnik, azt a tervet importálták kívülről, hogy a bolgár fejedelmet az országba való belépésekor általános felkeléssel kell fogadni, hogy tiltakozzanak Bulgáriának a tö­rök birodalomtól történt elszakítása ellen. A vár­nai, ruszcsuki, szilisztriai, szófiai és tirnovai kor­mányzóságokban számos fegyverképes muzulmán lakik; az izgatók azt gondolták tehát, hogy leg­alább is 10—12.000 emberre számíthatnak. A fe­jedelemség főbb városaiban néhány kis tárházat állítottak, pénzben sem szenvedtek szükséget és egész légió izgató szakadatlanul működött. Több irodja is a mozgalom érdekében használta föl te­kintélyét. Az összeesküvés sokat ígért kezdetben, de dugába dőlt, mert a mohamedán lakosság zöme nem fogadta határozott rokonszenvvel. A mozgalomnak több körülmény kedvezett. És­pedig mindenekelőtt Dondukoff részrehajló uralma, a­mennyiben nyíltan elárulta azt a szán­dékot, hogy a mohamedánokat kényszeríteni akarja a Bulgáriából való kivándorlásra. Továbbá a bol­gár hatóságok eljárása a kisajátítási kérdésben a legnagyobb elégedetlenségre adott okot a törökök­nek. A háború és borzalmai elől több mint két­ötöde menekült a muzulmánoknak Trácziába. A menekültek összes ingatlan vagyonát elfoglalták a bolgárok, ingóságaik pedig egyszerűen eltűntek. A szerencsétlen birtokosok minden fölszólalása, a­melyet a portához, az orosz nagykövetséghez és a bolgár hatóságokhoz intéztek, sikertelen volt. Ek­­képen legalább is 40.000 ember jutott koldusbotra. Ezt a helyzetet igen könnyen kizsákmányolhatták az új alakulás ellenségei. A mozgalmat előmozdító okokkal szemben azonban hatalmasabb tényezők működtek. Legelő­ször is a török lakosság zöme nem pártolta e vál­lalatot, a­mely kevés sikert ígért. E népnek meg­súgta egészséges ösztöne, hogy az orosz csapatok minden zavargást el fognak nyomni; ha pedig az oroszok kivonulása után kezdődik meg a fölkelés, az oroszok ismét vissza fognak térni, vagy pedig a nagyhatalmak küldenek contingest Bulgáriába. Két ruszcsuki mufti csakugyan fölszólalt, és okos, bé­kés, nyugodt magatartásra intették hitsorsosaikat, minden kalandtól óva őket. De a kormány sem támogatta az időszerűtlen mozgalmat, a­mely csak ellenkező p­álllá vtte volna h­elyzetét. Minden hatók­éntüri izha­tottan alaptalannak mond­ KnntIS , még egy tényező említendő meg. A Rám­ai mSffiá­t ,Erzeramba kivándorolt bul­­m­­álbT í dánokJdeputatio 3t küldöttek Bolgár- Sád h°fy engedélyt eszközöljenek ki 8000 csa­­denntSS h k°gy hazájukba visszatérhessenek. E lottal hajmeresztő dolgokat beszélt a kivándor­­ban mi2XrU tgár? a török fővárosban és Ázsia-S­StS*-“4 aláD Va’ hogy ne koczkáztassa aránylag szerencsés sorsát. * tekintetbe veszszük ezután, hogy a ta­lálta4?­Sd0# -°f pálya­ a legj­ obb reményeket táp­lálta vándor fejedelem igazságossága iránt, érthető Sók rU,mdn felkelés nem fejlődtetett ki. Az 600tíinzniraagrídi év ozmanbazári kerületben csak 600 muzulmán kezébe nyomhattak fegyvert a ki-RazSfól Síí ülés szinhelyére vezettek, a mely fekszik ni d^ keretre mintegy 12 kilométer távol leS.fíi­f a kiS­sapatot oly kevés harczkedv elkesítette, hogy egy féldruzm­a és 120 lovas kö­eeést BalifMiték a­ f­egyver­t- Tegnap tehát az egész Bulgáriában mindenütt helyreállttatott a nyu- Forradalom Hayti szigetén. c, Antillák egyik szigetén, Haytin, vagy l? Tg n, véres forradalom ütött ki június­italxAz egész úgy kezdődött, hogy Petit Canal a köztársaság elnökének fivére és Delorme volt bel­­­gyminiszter közt szóváltásra került a dolog a ka- Jar ülése.­ A heves szóváltás közben a két kép­­viselő revolvert rántott elő (úgy látszik, hogy honatya revolverrel járnak a kamara ülé­snül tárgalára,tüzeltek- Utóbb a nép becső­dül­t a törvényhozás termébe, a rendőrség is bele­lepleztíti a harczba, é­s Pedig olyformán, hogy állu­rt a terembe- Az „Independence Beige“ szerint s A SE «»»». a . A. „ Éresse “ éjjel érkezett száma a porte-au­­prince-i zavargásokról a következőket Írja : .» brand­ szigetén két politikai párt van. A ki­­sbbségben lévő liberálisok, melynek vezére majd­­em nyílt ellenzéket képez a kormánynyal s a nemzetiségiek, melyek a nép közt, a kamarában és a senatusban többséggel bírnak. Egy idő óta az ország nyugalmát folyton fenyegették a Montm­o­­rToy tábornok.Parancsnoksága alatt álló felkelők, ki k .St Domingo körül tanyáztak. A mozgalmat azonban a kormány mindig leverte, csínyt aKartál°'el£övetni’ hogy egyes katonai he­lyek birtokába akartak jutni, de véres veszteséggel visszaverettek. Az izgatottság St.­Domingóban, Cap- Jaytienben s Gonaivesben tovább tartott, különös közvetembetig nagyon Kedvrczouén volt. Junius 6l-an a kamara egypár újonnan választott képviselő iga­zolásával foglalkozott, mikor a liberálisok és na­­tionalisták közt heves vita tört ki, revolver-lövé­sek estek, melyek a karzati hallgatóság közül többeket megsértettek. Általános zavar állt be, mely a kormány ellen való fölkeléssel fenyegetett. A komány ugyanis parancsot adott ki Boyer-Bazelais­­nek, a liberálisok pártfejének azonnal való elfogatá­­sára. Bazelais nem is volt a jun. 30-ai kamnari ülésen, s egyáltalában megtámadott egészsége miatt a képviselőház üléseitől elejétől fogva távol tartotta magát. Roger-Bazelais vonakodott a kormány azon parancsának eleget tenni, hogy fogságba menjen, mire a kormány fegyveres csapatokat küldött ki a parancs erőszakos végrehajtására. Bazelais párt­hívei és barátjai körülé gyülekeztek, megakadá­lyozták a csapatnak Bazelaishez menését, miköz­ben egy pár golyót váltottak. A kormány segéd­csapatot küldött, a liberálisok ellenben, számra nézve mintegy 100-an Bazelais házában s a polgár­­mesteri épületben foglaltak állást, s onnan vé­delmezték magukat. A harcz újra elkezdődött, egész nap szakadatlanul tartott, s a küzdelemnek csak az éjszaka vetett véget. A harcz első áldo­zatai közt volt a hadügyminiszter is. A hétfő és kedd közti éjszaka meglehetős nyugodtan folyt le, kedden azonban újra kezdődött. A kormány egy­pár ágyút küldött a harcz színhelyére, s a liberá­lisok házait bombáztatta. Mindkét fél meglehetős számú holtakat és sebesülteket vesztett. Porte-au- Prince felső részében a liberálisok összegyülekez­tek, a kormány csapatait megtámadták, miből ál­talános utczai harcz fejlődött ki, mely a város egy egész negyedére kiterjedt. A tüzet csak az éj kö­zeledtével szüntették be; mindkét fél sok áldoza­tot vesztett, a kormány vesztesége azonban mégis nagyobb volt. Július 2-án az idegen hatalmak consulai meg­keresték a kormányt, hogy hagyjon föl a véreng­zéssel, mely közbelépés következtében a kormány mindazon polgárnak amnesztiát hirdetett, kik a harczban részt vettek, Bazelais és Edmond Paul kivételével. Ezeket a kormány törvényszék elé akarta állíttatni, vagy arra bírni, hogy az országot hagyják el. Az amnesztiát a liberálisok nem fo­gadták el. Bazelais testvére és sok barátja elesett már, a sebesültek száma is nagy volt. Általában a harczolók tömege nagyon összeolvadt. A harcz újra kezdődött, még­pedig sokkal nagyobb elkeseredettség­gel, mint eddig, s egész csütörtökig tartott. Csütörtö­kön a kormány az egész város fölött ostromállapotot hirdetett ki. Csütörtökön délután egy órakor Bazelais háza közelében tűz ütött ki, mely oly gyorsan el­harapódzott, hogy pár óra alatt az egész negyed hol Bazelais háza állt, a lángok martalékává lett. Az égő házak romjai alatt sok szegény sebesült találta halálát. Bazelais és Edmond Paul a harczban életben maradt barátaikkal együtt a tűzből kime­nekültek, s a consulsági épületbe futottak. A kor­mány csapatai egy pár megsebesült liberalistát el­fogtak. A lángok mintegy 123 házat pusztítot­tak el, az okozott kárt 600.000 dolárra be­csülik. A pénzügyminisztérium épülete vala­mennyi okmányával s irományaival együtt a lángok martaléka lett, s ez a körülmény kiszámít­hatatlan zavaroknak és bajoknak fogja kútforrását képezni a jövőre nézve. A csütörtök és péntek közti éjszaka nyugodtan folyt le, este a Gonaives s a Hayti-fok közt közlekedő gőzös azt a hírt hozta, hogy Gonaives a liberálisok hatalmába esett, kik csütörtökön jutottak a város birtokába minden kardcsapás nélkül. A kormány, mely minden segéd­eszközből kifogyott, nem küldhetett rögtön segélyt, s csak hétfőn, julius 8-án ment vissza az említett gőzös St. Maréba, fedélzetén a belügyminiszterrel s mintegy 20 katonával. Borszéki fürdőjével. — Julius 27-kén. — Wn.Ha„nem ”kura“ végett, hanem csak szóra­latt jöttem volna Borszékre, kétségkívül már­tam v­olna az „Ellenőrinek egy pár, a termé­­szet szépségeit, s a borszéki fürdőidényt magasz­taló levelet. Erre már rég itt van az idő. Borszé­ken is igazán benne vagyunk az idényben. S ezzel sok van mondva. Mert hát Borszéken és Borszék­mi 1t20?! Valóban teljesen érthetetlen vélemény uralkodott s nagyrészben uralkodik még ma is, hogy az a fürdőidénynek tulajdonképen csak jú­lius vége felé kell kezdődni. Hogy miért? ezt ne­­kem ugyan még senki sem magyarázta meg, ha­akivett ,nehány évvel ezelőtt még a borszé­ki­­­s. Nevettettem, migen ezen szokást absurdum­nak jelentettem ki. De úgy van ez , mi conservatív nép vagyunk. Mert apáinknak úgy tet­szett, hogy július vége felé jöjjenek Borszékre, mi is absimiumnak hittük azt, hogy az idény leg­alább néhány héttel korábban is kezdődhetnék, daczára, hogy Karlsbad, Marienbad stb. intő példa gyanánt állhatott volna előttünk. 1070 /Íogy ez nem helyes eljárás, azt legalább 1872-ben, az akkori fürdőorvostól hallottuk, vala­mint azt is, hogy Borszék nemcsak mint fürdő, de S1 . éghajlati gyógyhely is figyelmet érdemel. Ezek azóta más oldalról is elismertettek, hanem azért a megszokott régitől bajosan váltunk meg. Az idén azonban úgy látszik nagy lépést tettünk előre: most, mint mondom, teljesen benne vagyunk az idényben. Ma már — azon ősi és dicső szokás daczára, hogy itt a beh­atást némelyek 7-8 napig is elhalasztják — 199 család, 480 személyivel van beírva; míg pl. 1878-ban 104 család 250 személ­lyel volt ugyanezen időig beírva; tehát most csak­nem kétannyian vagyunk, mint voltak ma egy esztendeje. Örvendetes haladás. Nemcsak azért hogy ez Borszék hírnevének emelkedésére mutat, hanem azért is, mert ezáltal egy bizonyos összeg Karlsbad, Marienbad stb.-től vonatra el, Borszéken gyümölcsöződik, Karlsbad, Marienbad stb. Én igazán nem ér­tem, hogy a­midőn nekünk van Borszékünk, miért mégis a mislistenünk Karlsbad, Marienbad stb. ? Vájjon nem jobb volna-e azon számtalan ezereket a melyeket a külföldi fürdők emelésére ezen sze­gény hazából kiviszünk, pl. Borszéken költeni el ’ De mégis legyünk igazságosak! van egy, a mi Borszék ellen szól «*+ A­­*--ő» aiUi^ UUN­ — a világ végén fekszik. És ez nagy baj, rettene­tes nagy baj! Miért is végződik az a marosvásár­helyi vasút Marosvásárhelyen, zsjLkui&z/Lbftp,? v,VjTM ha ennek már csakugyan XrAAr*JLOTM’ Av.4 minőn 1 nnmal. Mint hallom, az idén ugyan már a szerződés is megvolt —­ egy ily gyorskocsi*közlekedés felál­­lítását illetőleg — kötve, s a vállalat csak azért dőlt dugába, mert a vállalkozóknak a biztosíték fejében felajánlott birtokuk első helyen már más­nak volt betáblázva. De hát a tulajdonos községek nem állíthat­nák maguk fel ezen gyorskocsi-közlekedést? Két­ségkívül igen! Azon 2000 forint subventióból, a­mit a vállalkozóknak odaígértek, egy bizonyos rész még meg is maradna, ha ők maguk vennék ke­zükbe a gyeplőt. Jövendőre mindenesetre tegyék meg! Ez nekik és a közönségnek egyiránt javukra váland. De ad vocem közlekedés! Ez csakugyan ret­tenetes Ditrótól Borszékig! A jámbor fürdővendég­nek megáll az esze rajta. Ha nem csalódom, a közegészségügyi törvény megrendeli, hogy a törvényhatóságnak kötelessége a gyógy­für­dőkhöz vezető utakat jó karban tartani. Én szeretem hinni, hogy egyebütt a törvény ezen ren­deletét respectálják is. Gyergyóban azonban úgy­­látszik gúnyt űznek belőle. Pedig hát ez nem csak a szenvedő emberiség ellen elkövetett inhumanitás, hanem még nemzetgazdasági kár is: tisztességes tőkének kell így a külföldre vándorolni, a­mit pe­dig meg lehetne itt benn a hazában tartani. Azt egyébiránt el kell ismernünk, hogy a kérdéses útra meglehetős nagy gond volt fordítva; ezt világosan bizonyítja az, hogy az egész út ha­talmasan meg van rakva . . . hogy mivel? azt hir­telenjében nem tudom megmondani, miután ezen rakanyag a finom sövényszemtől az emberfő nagy­ságú szikladarabig minden kigondolható nagyságot képvisel, úgy hogy ha az embernek 16 ezer lelke volna, az ezen haladó kocsi mind a 16 ezeret ké­pes volna belőle kirázni. És miért kellett ezen utat így „csinálni“ meg ? Én ki nem bírom találni. Ezen oknál fogva több ditrói és szárhegyi embert interpelláltam. De ezektől sem tudhattam meg a tulajdonképeni okot. Titokteljesen csak annyiról értesültem, hogy „lesz ez egy kis boszu.“ Hogy azonban ki részéről és miért? erről hallgat a krónika. Ezért nem is ku­tatom tovább. Mindazonáltal annyit megjegyzek, hogy egy közhivatalnokot, tisztviselőt nemcsak azért lehet és szokás felelősségre vonni, aminek megtételét elhanyagolja, hanem azért is, a­mit rosszul tesz meg, sőt még azért is, ha valamit nem a maga idejében végez el. Már­pedig annak ideje, hogy az a köztezs­rt jókarba hozassák, megporon­­doztassék a tavaszszal lett volna és nem nyárban, midőn a fürdőidény már megkezdődött. Íme azt, amiről eredetileg írni akartam, még meg sem említettem, s levelem már is hosszúra nyúlt. Túl hosszú fürdői levél pedig — tapaszta­latom szerint — értéktelen: nem olvassa el senki! Ezért pedig írni nincs kedvem. Bevégzem tehát levelemet, megígérve a t. szerkesztő úrnak, hogy ha irkámat nem dobja a papírkosárba, s ha olva­sóm — aki, köztünk maradt szó legyen, nagy zsar­nokom, — megengedi, később arról is fogok írni, a­miről most csak akartam írni. Időnk pompás, isteni! ma még bálozni is fogunk. _________ —h—g. ,számunkban a lehető legszembeöt­lőbb helyen kiigazítottunk. .. Erre julius 28-án vagy 29-én, a borítékot már eldobtuk, kapunk egy julius 27-ről keltezett, több soproni néptanító aláírásával ellátott feleletet. E nyilatkozatot tehát minden körülmények közt az­­után adták már postára, midőn a sajtóhibáról az illető urak tudomást vehettek volna. A nyilatkozat hangja annyira ellenkezik min­den irodalmi illemmel, hogy mi maguknak az alá­író uraknak érdekében a következő szerkesztői üze­netet tettük közzé július 29-ki esti lapunkban. Szerkesztői üzenet. A s .... i népiskolák tanítóinak. Tárgyilagos közlemé­­nyeknek az „Ellenőr* mindig készséggel megnyitotta hasáb-VT’ v CTeliek ^?k iránynak. A kapott nyilatkozatot azonban már aláíróik érdekében sem adhatjuk ki, mert nem mszszük, hogy a nyilatkozat hangja akármily higgadt és el­­fogulatlan emberre jó benyomást tehetne. Tájékozásul egyéb­e'A'/l -Tee^?k’ h°Sy a kérdéses levélben a butaság szó sajtóhiba gyanánt csúszott be lustaság helyett, mint azt annak Em­ír+t i­­s jelentettük. Végül ismételjük, hogy tárgyilagos nyilatkozatot már az ügy érdekében is készséggel közlünk. Már az a körülmény, hogy nem írtuk ki város nevét, mutatja, hogy a lehető legnagyobb kímélettel jártunk el. S e részben vezetett ben­nünket még az a tudat is, hogy Sopron­ városában bizonyosan vannak más néptanítók is, kiknek nem lehet közönyös, ha kartársaik annyira megfeled­keznek az állásuknak tartozó tiszteletről. Hogy nem állottunk föltétlenül levelezőnk pártjára és nem akartuk az ellennyilatkozat útját bevágni, azt szerkesztői üzenetünk után fölösleges ismételgetni. Az „Ellenőr“ pártatlansága és loja­­litása ily ügyekben sokkal régibb keletű és sok­kal ismeretesebb, semhogy újabb bizonyításra szorulna. E szerkesztői üzenetre ma ismét kapunk egy augusztus 1-sejéről keltezett levelet, melynek hangja ellen szintén támaszthatnánk annyi kifogást, hogy j­ogunk volna azt egyszerűen a papírkosárba dobni. Ha a magánembernek megvan az a joga, hogy nem ereszti be a házába azt, kiről látja, hogy nem érdemli meg, egy laptól sem lehet e jogot megta­gadni. De ez oly eljárás volna az illető urak iránt mely már kíméletnek sem járná meg. Közöljük tehát mindkét levelüket, ha jóakaró figyelmeztetésünkre sem tudtak hajtani: Fiat voluntas. F. é. július 22-ki esti lapunkban egy hosszabb levelet közöltünk soproni rendes tudósítónktól, mely élesen talán, de tisztességes és művelt em­berhez illő hangon támadja meg a soproni népis­kolatanitók egy részét. A vád az, hogy agitálnak a magyar nyelv kötelező tanítását elrendelő tör­vény ellen, és nem állanak feladatuk színvonalán. Az utóbbi helyen egy sajtóhiba csúszott be a le­vélbe s e szó helyett lustaság hibásan butaság ál­­­lott, a­mit azonban levelezőnk kérésére már julius I. o .Tisztelt^ettes?/ágéf 'aam. Egyik soproni levelezője i. o. julius 20. kelt közleményében azt állítja, hogy a soproni népis­kolai tanítók „a magyar országgyűlés elfogadta agitálnak. a rendkívü­l­ alávalósággal járó hazugság. Ugyanazon egyéniség köztudomáson levő do­lognak mondja, hogy „kényelmes, hagyományos butaságuk s a sörös kancsóknál tölteni szokott s most fenyegetett átlamuk megvédésére“ léptek a nyilvánosság elé. Szól még „képzelhetetlen szel­lemi hátramaradottságról“, a polgárságot félre­vezető és „ german­izáló“ törekvésekről és ha­sonlókról. Ezen kitételek parasztos műveletl­enségről tanúskodó hazugságok. A levelező avval is meglepi az olvasót, hogy „városunk nagy rátörő tanító­ testületében az elemi iskolákat önmagukban teljesen befejezett egészekké, sőt tán kisebb rangú egyetemekké akarnak fel­fújni !“ Ez már nem egyéb, mint alapos tudatlanságból fejlődött kedélyes ostobaság. Megemlítendő végre, hogy a soproni levelező a soproni néptanítókkal a „magyar sulykot“ elve­tett túlzók ellen köttet kardot és a legközelebbi mondatban reájuk diktálja, hogy ők nevetséges em­berek, kik szélmalmok ellen, vagy épen a semmi ellen küzdenek. Ilynemű logika egyszerű gymnasista-schnitzert képvisel. Ha t. szerkesztő úr ezen levelezője talán még egyszer szolgál bennünket rágalmazó hazug levéllel, az illetékes bíróság előtt fogjuk állításai­nak bebizonyítását követelni. Sopron, 1879. julius 27-én. A soproni népiskolák tanitói. A jelenleg Sopronban tartózkodó soproni nép­tanítók sajátkezű aláírása. (A pecsét helye.) Hahnenkamp József. Leitgeb János. Flasch János. Möszl Károly. Frühwirth Károly. Kund Vilmos. Maurer Nándor. Polster János. Polster Samu. Hahn József. Wallner János. Tetzer Dániel. Schwarz János. Aislleitner Antal. Göhring Theophil. Kund Mihály. Wedel János. IL Tisztelt szerkesztő úr! Nemde furcsa dolog volna, ha mi azt kiabál­nék ki a világba, hogy Ön rabló meg gyilkos, és egyszersmind azt kívánnák, hogy Ön bizonyítsa be, miszerint Ön sem rabló, sem gyilkos! Ön bizonyo­san tárgyilagos nyilatkozat gyanánt hangoztatná azt, hogy mi bolondok módjára hazudunk. Mi egészen ilyen tárgyilagossággal nyilatkoz­tunk és semmikép sem kívántuk, hogy irántunk való, nagyon is elkésett gyöngédségből megtagadja védelmező sorainktól a placet-et. Ha szerkesztő úrban nincs annyi lovagiasság, hogy lapjában történt szemtelen megtámadtatásunk elleni védelmezésünket négy nap lefolyása alatt a közönség tudomására hozza, megkísértjük szeren­csénket az illetékes bíróság előtt, támaszkodva az 1848-adiki XVIII. törvényczikk 10. és 49. parag­­raphusára. Sopron, 1879. aug. 1. (A pecsét helye.) A soproni néptanitók nevében Hahnenkamp József, Göhring Theophil, népiskolai igazgató. Önök jajgatnak, hogy oly sérelem történt önökön, mintha gyilkosoknak és rablóknak szidal­­maztattak volna. Olvassák el önök még egyszer soproni levelezőnk sorait s akkor látni fogják, hogy az távolról sem mondott önökre oly kemény vádat, mint a minőt sújt fejekre ez a két sajátkezű aláírásukkal ellátott levelek. Önök fenyegetnek bennünket sajtóperrel. Tes­sék. De egyre figyelmeztetjük önöket. Ha levele­zőnknek kedve kerekedik önök ellen saj­tópert in­dítani, azt époly bizonyosan meg fogja nyerni, mint a­hogy önök el fognák veszteni a magukét. Kivol­ na kímélttük önökben a néptanító magasztos hivatását és nem szívesen engedtük, hogy magukat országvilág előtt kompromittálják. De végre is tar­­toztunk az igazságnak azzal, hogy önöket valósá­gos színükben mutassuk be kartársaik és polgár­társaik előtt, kik bizonynyal jobban elitélik önöket, mint bárki más. Fiat iml/iratna­k h­írek. Augusztus 2. v.. fíi]vita|OS- Fölmentés. Ő felsége gróf Zichy Ferrarit Mimére fölmene ‘Ulamtitk!Írt­ ezek­dasától saját ké- , vallás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter. Peres Győző csákovai kerületi alapítványi ügyészt “aiS ^­Temesvárra hely ezte « Ob­cz Gyl székhelyi'm1 •* a'Ügyész «gyanezen kerületbe ügyészszé, széki­elyel Buziason,­­ Klein László csákovai kerületi köz-SePnesámínőalélheSZt’ Csf ° TMra «gyászé, mindkettőt ide­­iglenes mnnoségben nevezte ki. — A magyar királyi ipa­ságr­igyminiszter, Cztrb­a Péter szelistyei szolgabirósági írnokot szárd^Hr^fölvé'1'' t£?é“/­Zékhez’ /i­ll/”Ja”n István szeg- Emü hn«+5 fö'vény®zék?, dijnokot, a szegszárdi Duliskovich Stopiczky József*, Jarasbirósági dijnokot, az ökörmezői, és szombati kG^^^f pozsony. k­r. törvényszék­i dijnokot, a nagy- KrLlS i járásbírósághoz írnokokká, nevezte ki. Sáahy nokokat nedf^kíl I‘1!(ri alvidéki kir- járásbíróság! k­­­m kir kor ^r^ v! - athel­yezte' ~ Az ó-buda-gödöllöi gazdás­zt l . ^igazgatóság, Vály. Endre végzett nokot a* SdaWK V m' kl,r-­D^g'g^gatósági számgyakor­­nokká kinevezte ' Uradalomhoz gazd^gi gyakor­,, — Ügyvédi kamarák. A budapesti ügyvédi kamara ré-Su*á n?Z?Snel kÖZ ki(vé­­dtetik. ^zerint Eztinszky Upkt Q. föltétete/13‘^‘tpargyVdd’-a kamara lajstromába folytatólag Pf- ?ajsai ügyvéd és kamarai tag, elhalá­­n , fe?i‘ laJstr°mból kitörültetett, s irodája ré­szére gondnokul Musa Benő majsai ügyvéd és kamarai fait neveztetett ki. Bezerédy Kristóf volt budapesti, jelenleg hme-Ä ’Ä’Ö ‘l k­ara arai ^tag^ 'nevez­t­et­ett^kh DáDie' budapesti ügyvéd’18 . — Királyi ügyészség. A vallás- és közoktatásnevi m kir. miniszter f. évi 19.063 sz. a. kelt rendeletével az u ab­ban rendezett csákovai főtiszti kerülethez tartozó uradalmak rü?etiyfl^le^zei atata por?J‘ szolgálat érdekében, a busiási ke­­rületi Ügyészségnél! Buziás, Csákova és Temesvár székhelyek­és* K­atiska Ögö Izséi’.i kerületre, megfelelő terület-beosztással és hatáskörrel leendő felosztását, s ezen új kerületi nevészség léptettét rend­ellenesek 1879dtévi az Gptember- hó 1-vel életbe­., , Alapszabálymegerösités. A^ „budapesti könyvkötő ^ — A Gorove István egészségi állapotáról ujF®1' ban keringő örvendetes hírek, fájdalom, nem fel utóbbi időben, s noha egész biztossággal jók, hogy pár hó múlva kedvezőbbre fordul m­,­den tisztelője által annyira féltett egészségi álla­­pota, a lapokban emlegetett nizzai út egyelőr elmarad. Az idén még falusi magányát sem kér­hette fel jeles hazánkfia, s a sugárút egyik villá­jában tölti a nyarat, hosszasabb betegségéből nem rég felüdült nővérével együtt. S habár nem is fekvő beteg, de úgyszólván az egész napot karosszékében tölti, s csak ritkán, igen szép és szélcsendes idő­ben tesz egy kis körutat a villát környező park­ban, kísérőjére támaszkodva. Reméljük, sőt bizton hiszszük, hogy minél előbb kedvezőbb hírekkel örvendeztethetjük meg olvasóinkat. — Dr. Bluntschli a heidelbergi híres tanár, ma ünnepli tudorságának­ ötvenedik évfordulóját. Bluntschlit ez alkalomból tanítványai fényes fáklyás menettel tisztelik meg. — Jókai Mór hosszabb elbeszélést kezd meg a „Magyar Népvilág“ czímű lapjának tárczájában, melyre ezennel felhívjuk olvasóink figyelmét. Az említett lap most megjelent számának tartalma a következő: Hogy áll a világ. „Magyar Népvilág“ tárczája. A dagói torony. Elbeszélés. Irta Jókai Mór. Karagyorgyevics Péter herczeg. Az orosz had­sereg. Hogyan sáfárkodik a kormány. Irta Láng Lajos. A horvátok üzenete. Török kormányválság. Magyarország gazdasági helyzete. Irta Hegedűs Sándor. (A pénzügyek, a közmunkák, a vasutak.) Francziaországi ügyek. A román miniszterválság. Az egyptomi kérdés. Muszka állapotok. Királyunk. Gróf Zichy Viktor. Évnegyedes kimutatás. Szeged ügye. Novi-bazár megszállása. Különfélék. (József főherczeg és a reichsrath. Vadaskertek Magyaror­szágon. Szavazó készülék. Egy gólya anyai szere­tete. A szerelmeseknek.) Olvasni való. Népdalok. Irta Pósa Lajos. Pál mester. Elbeszélés. Irta Szép­­faludi Ferencz. (Vége.) Mohamedán lázitó Novi­­bazárban. (Képpel.) Fényes ünnepély Gambettánál. (Képpel.) Családi élet a bosnyák mohamánok­­nál. A kis zsarnok. (Képpel.) Miképen tart­hatjuk el az ugorkát pár hónapon keresztül? Mi újság. Gazdáknak. Üzleti szemle. Tartalom. Ké­pek: Lázitó török Novibazárban. Fényes ünnepély Gambettánál. A kis zsarnok. — A szerencsétlen Almássy Ödön öngyilkossá­gáról a következő részleteket közük az „Egyetér­téssel : Jól tudjuk, hogy magántermészetű ügye­ket nehéz a nyilvános tárgyalás terére vonni, de társadalmunk felsőbb rétegeiben oly sokan vannak azon az úton, mely a végromlásra vezet, hogy a sajtónak kötelessége rámutatni, az elrettentő pél­dára. Említettük, hogy Almássy 60.000 frt évi jö­vedelem fölött rendelkezett; őt magát szerény igé­nyű embernek ismerték, a­kinek saját személyére alig jutott eszébe túlságosan költeni. Házánál azon­ban oly féktelen pazarlást engedett meg, mely a legmerészebb képzelmet is meghaladja. Óriás számú cselédséget tartottak, a háztartás minden szük­séglete, a legutolsó szögig külföldről került; mint mondják, egyedül a bécsi czipő-kontó többet tett egy évben másfélezer írtnál; curiosumnak sem mindennapi, hogy még a ruhamosatást is Párisban végeztették. Ily gazdálkodás mellett nem csoda, hogy az adósságok borzasztó mérvben felszaporod­tak. Az Almássy-féle birtok majorátus volt, s mint ilyen elidegeníthetetlen, a hitbizomány természe­tével jár, hogy a ki a rábízott javakkal visszaél, gondnokság alá helyeztetik. A szerencsétlen Al­mássy szintén e sorsra jutott ; pazarlása miatt a gyöngyösi törvényszék már évekkel ezelőtt zár alá vette vagyonát s javaira zárgondnokot nevezett ki Balogh Sándor ügyvéd személyében, ki ez időtől kezdve Almássynak és hozzátartozóinak gyámjuk lett. A régi életmód azonban változatlanul folyt tovább s rövid időn odavezetett, hogy a családfő belefáradván a küzdelembe, önkényt véget vetett életének.“

Next