Ellenőr, 1879. augusztus (11. évfolyam, 373-419. szám)

1879-08-28 / 413. szám

az» Dt is, k­i azokat, a­kik soha sek egyet vagy mást­ , kissé, hogy bukás ... Hát miért nem örven­ Fresse,a midőn az történik ,„soha sóvárog? Hiszen ha „der Ungar“ sy volt minden bajnak az oka, akkor áldani „bukása“ eszközlőit, akárminő természetűek _,enek is. És a bécsi bölcs lap mégsem ujjong. Láthatólag rosszul érzi magát. S midőn czikke végén kijelenti, hogy neki bizony mindegy akár megy akár marad gróf Andrássy, szavaiból a boszan­­kodás és megszeppenés érzelemvegyülete hangzik ki. Ha pedig a „bukás“ iránti feltevést maga a „Neue fr. Presse“ is csak fogásból használta: hát ak­kor miért volna imparlamentáris egy miniszter le­mondása, bármily bizalommal viseltessék is iránta fejedelme és a törvényhozók többsége? Hiszen ab­ban a tárczában, melyet rábíznak, lehet minden, kivéve a betegség és kimerültség elleni biztosítást. Ki hitte volna, hogy gróf Andrássy Gyulának még lemondása is alkotmányellenes. Úgy látszik, hogy neki nem volt joga a betegeskedéshez, s helyén kellett volna maradnia a mig „megbukik,“ s ha nem bukott volna meg egész életében sem, ak­kor . . . nos akkor a halála által követett volna el sértést a miniszterválság parlamentáris fogalmai ellen. Meghökkentek bizony az ellenzéki mesterke­­dők Bécsben is, nem csak Budapesten. És ott még azzal sem bolondíthatják rossz kedvüket, hogy fel­támasztják a Deákpártot. Na de majd megkísér­tik a Herbst felevenítését Linezben, a „Pártnap“ sírkertében. Látom a mai lapokból, hogy fővárosi hatósá­gunk ismét asphaltoztat több utczát. Helyesen te­szi, ha jól megválasztja a helyeket. De hát,miért nem asphaltoztat­ja ki már elvégre azon utczácskát is, melyen nem jár kocsi, de jár számtalan ember egész nap és minden nap, s a mely a városnak WW­ T-ör.4- h­ArvOr/ vftvffl­á tmPTlpfpf, 2 mindig a régi állapotban, gyalázatos kövezettel, illetőleg kövezetlenül ? Hiszen épen az olyan népes utacskákra való az asphalt leginkább. Nem is em­lítve, hogy mennyi kalapot vesz benne a szép nem. Nekem is semmi keresetem a korona-utczában, de valahányszor látom, mindannyiszor meglep rögössége. A napokban pedig az egyik franczia vendégünk csodálkozott azon primitív kövezet felett, mely Budapest központján, a váczi- és uri-utczák közt fentartva jön, néhány méternyi hosszúságban, a régi jó idők emlékeire való kegyeletből. Az ú­j külügyérre nézve én csak annyit hi­szek, hogy magyar ember az nem lesz, kivéve akkor, mikor a régi visszamegy. Ha ez nem ihis­z­e­d­i k i­s értesítés részemről, akkor én nem tudom mi az oraculum, noha olvasok néha ellen­zéki lapokat is. Az orvosok és természetvizsgálók XX-ik nagygyűlése. Hosszú három esztendő múlt el azóta, hogy hazánk orvosai és természettudósai legutoljára ta­lálkozót adtak egymásnak Máramaros bérezés vidé­kein, és hosszú húsz esztendő tűnt le azóta, hogy az első nagygyűlésüket megtartották. Most ismét együtt vannak az ország szívében, a magyar fővá­rosban, melynek falai között szívből üdvözöljük őket, a tudomány apostolait. Sokszor fölmerült és megvitatott kérdés, vár­jon bírnak-e egyáltalában jogosultsággal az ily vándorgyűlések, megfelelnek-e igaz rendeltetésük­nek s nem szolgálnak-e inkább alkalmul arra,hogy egyesek ambitiója kielégittessék, a mulatozás na­gyobb szylben megvalósittassék, s a tudományos­ság komoly méltósága a dilettantismus üres lár­­májában fojtassék. Ámde, ha mindenütt fölmerülhet is kétség az ily társas gyülekezések előnyös volta fölött: nálunk, Magyarországban meg nem állhat. Hazánk rövid idő alatt bámulatos előhaladásokat tett a tudomány terén, de korántsem éri el a többi országok általános színvonalát. Érzékünk csak most felfedezik, erőnk csak most izmosodik, megbirkózni a szellem u­táni munkáival. S ez ér­zéket fejleszteni, ez erőt izmosítani épen a ván­dorgyűlések föladata, melyek mint időnkint össze­tömörülő központok az ország különböző vidékein hivatják szétárasztani a tudomány sugarait, föl­kelteni a népben a nagy eszmék iránt való érdek­lődést, terjeszteni a szellemnek az idők során ki­vívott fényes eredményeit. S ha nagy problémákat nem is fog megoldani, az ismeretek különböző ágaira nézve epochális vívmányokat nem is fog felszínre hozni a vándorgyűlés, igenis hatalmas ösztönt fog nyújtani mindenkor a tudós további működésére nézve és szilárdító kapocsul fog szol­gálni azokra nézve, kiket az állás és az érdek közössége egybefűz. Ily szempontból fogjuk föl mi a holnap meg­nyíló nagygyűlés jelentőségét, melynek fontossá­gát jelen körülményeink között egy pillanatra sem vonhatjuk kétségbe. S ezért még egyszer szíves üdvözletünket küldjük a XX-ik nagygyűlésre meg­jelent orvosoknak és természettudósoknak. * A holnapi megnyitó gyűlés napirendje: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A főpolgármes­ter üdvözlő beszéde 3. Az üdvözlő iratok bejelen­tése. 4. Alelnöki beszéd: dr. Lenhossék J.: „Az embertan fejlődése és mai állásáról. 5. Hivatalos vek 6. dr. Müller K.: Létért való küzdelmünk­­ a társadalom. 7. A szakosztályok vezetőinek­­nevezése s a szakok tagjai névjegyzékének írása.* A nagygyűlés általános programmja a követ­ Aug. 28-án 9 */8 órakor megnyitó nagygyűlés városház gyűlési termében (Lipót utcza.) ?8-án délután 3 órakor közeled a Hungária­­ban. Aug. 28-án este díszelőadás a nemzeti ban. Aug. 29-én délelőtt szakülések az új termekben. Aug. 29-én délután kirándulás nidra és Kőbányára, este díszelőadás a nép­­úrban. Aug 30. délelőtt szakülések. Aug. 30. a tetszés szerinti szórakozás, este tánczvi­­a Margit-szigeten. Aug. 31-én kirándulások ívébe,névszerint Visegrádra és Gödöllőre. Szept. előtt szakülések. Szept. 1. délután kirándulása a ligetbe, megtekintése az artézi­ kutnak és állat­nek. Este tudományos estély, melyben dr. Szabó es ur mutatványos geológiai előadást tart az iteini vegytani laboratóriumban. Szeptember 2. lett zárülés s délután 3 órakor bucsuebéd az ál­­ertben.* A szakosztályok. Az előkészítő bizottság­­előre következő szakosztályokat alakít: Orvo­­s: 1. belgyógyászati; 2. sebészi, szemészi, nő­­gyászati; 3. államorvosi, elmegyógyászi, kór­­ettani; 4. állattan, élettan, és boncttan. Természettudományiak: 1. növénytan; 2. ál- és földtan ; 3. természettani, vegytani; 4. műszerészi; 5. gazdasági, állatgyógyászi; 6. ró­m­­ai . 1 .­­Az*­ouvod­ ottal apad­á­lyos­ üléseiket az üllői-úti kész orvos-egyetemi épüle­tekben, a természetiek pedig a nagy egyetemi épü­let e czélra kijelölt és az osztály nevét mutató táblával ellátott termeiben. * A kiállítás. A IV. ker. reáltanoda II. em. aug. 28-tól szept. 2-ik napjáig áll nyitva. A kiállí­tás öt csoportra oszlik: 1. Gyógyításra való nyers termények és készítmények s vegyi készítmények. 2. Hazai ásványvizek, fürdői térképek, gyógyszeré­szi eszközök és vegyi készülékek. 3. Orvosi, sebé­szi műszerek és kötőszerek, műszaki és sebészi ru­ganyos gyantaneműek. 4. Természettani és optikai műszerek, állat-, növény- és ásványtani gyűjtemé­nyek. 5. Orvosi és természettudományi könyvtár, a szakirodalom legújabb műveiből. Ezen kiállítást mindenki (a­ki a nagy­gyűlésnek nem is tagja) díj és belépti jegy nélkül látogathatja. A ki­állítás ünnepélyesen megnyittatik a megnyitó köz­gyűlés után közvetlenül a nagy­gyűlés elnöke dr. Kovács József tanár által, mely alkalommal a ki­állítás létesítése körül a tudományos testület kö­szönetét s elismerését kiérdemlő dr. Rózsay József kir. tanácsos úr mint a kiállítási bizottság elnöke röviden előadja a kiállítás keletkezését, beosztását, s bemutatja a kiállítási tárgyakat. * A nagygyűlés tartama alatt dr. Kurtz Gusz­táv titkár szerkesztése mellett „Napi Közlöny“ jelenik meg, mely naponkint 9 órakor díj nélkül osztatik szét a nagygyűlés tagjai közt. Az első szám ma megjelent s az üdvözlő czikken kívü­l közli a nagygyűlés alapszabályait, az eddig beiratkozott tagok névsorát, a nagygyűlés programmját és egyéb tudnivalókat. Ez utóbbiakból felemlítjük, hogy a nagygyűlés tagjai meg fogják tekinteni a királyi várpalota termeit; a tagok részére nyitva állnak az orsz. gazdasági egyesület és az orsz. tanszermu­­zet g­yűjteményei és a nagygyűlés tartama alatt a m­ u. or "'-es osztályai, valamint a nemzeti kör helyiségei,­­„.„nkivül kirándulások lesznek Gödöl­lőre, Visegrádra stb.* tömegesen jelentkeztek s a fölvétellel elfogiált közgy. képviselők ugyancsak megizzadtak. A beirat­­kozók száma ma estig elérte a hatodfélsz­á­­zat. Újp-kor 540 részvevő neve volt bejegyezve. A kirándulásokra eddig még kevesen határozták el magukat, mert az előző két napot szokták erre kiválasztani, mindazonáltal Visegrádra már 47, Gödöllőre 27 biztosított részvevő van. Ez nem ma­rad egyik sem, a visegrádi kirándulás a dunagőz­­hajózási társulattal történt megegyezés folytán im­már kétségtelen, a gödöllőinél a legrosszabb kö­rülmények mellett is csupán a különvonat fog elmaradni. réseknél. Pár százra menő vidéki munkás gyűlt össze reggel a piac­téren, annélkü­l, hogy , több órai várakozás után, munkát kaptak volna. Végre néhány építkezni akaró munkaadó mégis került s akkor a vidéki munkások forma szerint lefelé kezd­tek árverezni, hogy ki vállalkozik közülök olcsób­ban a kívánat munkára ? Ha ez így megy, amint hogy okunk van hinni, hogy így megy, akkor nem lesz itt szükség katonai munkaerőre, hogy a túl­­csigázott napszámot kellő mederbe tereljük s az építkezést, a szegényebb osztálynak is lehetővé te­gyük, mert maguk a tömegesen idejövő idegenek elvégezik e tisztet katonaság nélkül is s ez igy jobb reánk nézve. Pottenhof L. és társa berlini czég készül most mintavasházat építeni nálunk, mely 11 méter hosszú és 6 méter szélességben 2 szoba, előszoba, konyha és éléskamrából állna. Nevezett czég a házat a városnak adományozza. Jó, hiszen a város­nak ez nem lesz kárára, de azt hiszem, a Neu­­hoffer-féle vasházépítések eléggé constatálták már azt, hogy nálunk az ilyen amerikaiféle építkezés­hez nincs hálás talaj, mert népünk az ő szokott kerékvágásából ki nem tér s különben is, mindeme házak állandó városépítésre czélszerűtlenek s csakis ott alkalmazhatók, a­hol a farm­rendszer ki van fejlődve. A belvíz levonulása után az alföldi vasút­vonal és palánki temető közti jókora területen benrekedt a posványos viz. Magyar városi mérnök a posvány levezetése végett tervet készített s ter­jesztett be a tanácshoz, melyet az már egészségi szempontból is bizonynyal el fog fogadni s a pos­vány levezetését azonnal elrendeli. Franczia vendégeink ideérkezésének napja a kegyelet ünnepe is volt városunkban, mit az­napi tudósításomban nem említettem, nehogy az öröm közzé vegyítsem a bánatot. Ugyanis e napon tartatott meg a gyászmise az alsó városi templomban Szeged II-ik kerületének volt országgyűlési képviselője Kállay Ödönért, nagyszámú részvevők jelenlétében. A boldogult, a magyar képviselőház egyik legtisztább jelleme megérdemelte, hogy választói ily kegyeletesen adóz­zanak emlékének s adja az ég, hogy követője a képviselői székben, méltó utódja legyen! -y.-s. Szeged, augusztus 26-án. (Saját levelezőnktől.) Elhangzott a zaj, az „éljen“ kiáltás, a lel­kesedés tüze, mely fennen lobogott, elhamvadt; ven­dégeink eltávoztak s a város ismét a régi egyhangú képet mutatja romjaival, építkező lakóival, idegen munkásaival és még idegenebb vállalkozóival, de ha az „éljen“ elhangzott is, a lelkesedés tüze el­hamvadt, a hála azért ott maradt sziveinkben s élni fog a szeretettel és rokonszenvvel egyetemben, melyet az idők végéig Szeged minden fia ápolni és őrizni fog keblében a franczia nemzet iránt. Tudják ezt vendégeink is s e tudattal távoz­tak el körünkből, hogy hitét vigyék meszsze szép hazájukba a magyar hálának és lelkesedésnek. S ha — amint a bankerben Tisza királybiz­tos úr kifejtette szép posztjában, két év múlva újra visszatérnek közénk, meg fognak győződni arról, hogy jótéteményeiket nem pazarolták érdemetlenre s hogy Európa s az ő adományaik segélyével, mun­kásságunk és törhetlen erélyünk itt oly várost te­remtett újra, mely méltó volt arra, hogy a réginek sírjából ilyenné kiemeltessék! Jöjjenek is el közénk pár év múlva minél számosabban a nemes nép képviselői; hálánk, lel­kesedésünk akkor leen, csak határtalan, ha befe­jeztük azt a nagy művet, melynek csak alkotása küszöbén állunk most, s akkor győződjenek meg személyesen arról, hogy életképes nép vagyunk, mint ahogy most meggyőződtek arról, hogy hálá­sak vagyunk és lelkesedni tudunk. Vezérelje őket most útjukban haza az ég s hozza vissza körünkbe mielőbb! Tisza királyi biztos úr és Hieronymi állam­titkár, ki a körtöltés tervezett vonalának megvizs­gálása czéljából időzött városunkban, az éjjel Bu­dapestre utazott. Királybiztosunk ez útja a város jövendő védelmével van összekötve. Különben a városi körtöltés terve véglegesen meg van állapítva s mint örömmel halljuk, teljesen függetlenül minden idegen érdektől, az alföldi vas­pálya vonalától is, azon belől közvetlen a város alatt fog emeltetni. Örvendetes ez elhatározás azért is, mert e vonal a legkevesebb költséget igényli s közvetlen falaink alatt vonva el, legkönnyebben védhető ve­szély idején. A körtöltés kiépítése most már haladéktalanul munkálatba fog vétetni s a munkálat pályázatra bocsáttatik, így aztán tavaszra, legalább maga a város, minden eshetőleges veszély ellen biztosítva lesz. A tüzőrség legénységét ma fogadják fel. Ösz­­szesen 56-an folyamodtak tüzőrségi állomásért, kik közül 32 fognak kiválasztani s aztán azonnal fel­szerelni s begyakorolni. A 46-ik gyalogezred besorozott ezidei ujon­­czai, mint erről a katonai parancsnokság hatósá­gunkat értesíti, összesen 620-an, okt. 11-én vonul­nak be kiképeztetés végett. A katonai parancsnok­ság felhívta a hatóságot, hogy az ujonczok pár napi elhelyezéséről idején gondoskodjék. Az is ritka eset, ami a napokban itt történt, de örvendetes jelenség arra nézve, hogy nem le­szünk olcsóbb munkás kezek hiányában az építke­­ z­é­si ü­­g­y. A békés vármegyei tanítóegyesület közgyűlése. Békés, aug. 26-ikán. (H. A.) A hármas-körösparti kis magyar, kü­lönösen nyár derekán igen csendes alföldi magyar város tegnapelőtt, vasárnap szokatlan élénk képet nyújtott. Nyüzsgés, pezsgés mindenfelé, szerteszét a sok idegen arcú. Egész délután vendégekkel megra­kott kocsi kocsi után robogott végig az utczákon nagy porfellegeket csapva, s meg-megrecsegtetve a Körö­sök faalkotmánya hídjait. Mindannyinak egy és ugyanazon ezé­dja volt: a főtéren levő emeletes reálgymnasium. Itt gyűltek össze a megye minden részéből a közművelődés szerény napszá­mosai, a tanítók és tanárok, hogy engedve Békés város szives meghívásának, Békés falai közt tart­sák meg negyedik évi közgyűlésöket. Csaba vá­rosa saját előfogatain szállította át a tanítói kart és a békés városi buzgó rendezőbizottság is 18 ko­csin gyűjtögette körébe a vasúton jött vendégeket. Példás rendet, tapintatot és igazi magyar vendég­szeretetet tanúsított a rendezőség úgy az elszállá­solás, mint a fogadás nehéz és fárasztó munká­jában. Vasárnap, f. hó 24-ikén, délután 6 órakor tartatott nagyszámú és intelligens vendégkoszorú jérfi"lété­na,ür­azegró bizottsági gyűlés, mely főké­­lapításával mintegy másfél óráig foglalkozott. Ez­után ismerkedési estélyt tartottak, mely pezsgő ing kedvvel és számtalan pohárköszöntővel volt fűszerezve. Másnap hétfőn a közgyűlési tagok már reg­geli 7 órakor a gymnasium épület egyik nagy ter­mében, főképen a békésvárosi iskolák felszerelvé­nyeiből és a növendékek kézimunkáiból összeállí­tott tanszer­kiállítást szemlélték meg. A nagy­közönség még a nap folyamán is sűrű tö­megben vándorolt fel az iskolába, hogy a tanszer­­kiállítást és a kézimunka-gyűjteményt megtekintse. Nyolc­ órakor meg már az iskola egy másik ter­mében Bródy gyulai tanító tartott minta leczkét a magyar nyelvtan köréből. Délelőtt kilencz órakor zsúfolásig megtelt már a közgyűlés helyisége: a gymnasium díszter­me. Ott láttuk Hajnal nyug. esperesen és a helybeli felekezetek lelkészein kívül Vörös oros­házi újonnan megválasztott ev. lelkészt, Asztal­­­o­s István közs. járásbirót, Nagy József főjegyzőt, a város elöljáróit és a presbyteriumot. Különösen nagy részvétet tanúsítottak a hölgyek. Miután Vincze Sándor közgyám Békés városa nevében, Hönigsfeld Adolf a buda­pesti tanítótestület, a népnevelők egyesülete s az Eötvös-alap gyűjtő központi bizottság nevében üd­vözölte a békésvármegyei tanítóegyesületet. N­é­­meth Lajos (B.­Csaba) egyesületi elnök, szép és átgondolt beszédben fejtegette, hogy a tanító és iskola érdekét leginkább előmoz­dítja a tanítói önművelődés, hogy tanul­junk, dolgozzunk, ha azt akarjuk, hogy az iskola megfeleljen feladatának és a tanító anyagi és er­kölcsi állapota javuljon és ezzel megnyitottnak nyilvánította a békésvármegyei tanítóegyesület ne­gyedik közgyűlését. Ezután Dorner Lajos (B.­Csaba) olvasta fel terjedelmes, nagy szorgalommal és pontosság­gal összeállított titkári jelentését, melyből kiemel­jük, hogy az egyesületben négy fiókegyesület létezik: B.-Csabán, Orosházán, Szarvason és Békésen. Rész­letezvén a munkálkodó tagok, illetve fiókok mun­kásságát, azokat összegezve feltünteti, hogy a négy fiókegyesületben a lefolyt évben 78 tag közül, 28 gyűlésen, 23 munkahozó tag 36 dolgozatot terjesz­tett elő és pedig 26 elméletit és 10 gyakorlatit, tehát 2 tagra esik egy-egy dolgozat. A fiókegyesü­letekben nem működött 129 rendes tag közül 51, vagyis 40%. Aránylag legtöbbet Csabán, legtöb­ben Orosházán dolgoztak és legtöbb gyűlést Csa­bán tartottak. A Csabán székelő igazgatóválasztmány 4 gyű­lést tartott, melynek tárgyai voltak, hogy gondos­kodott a közgyűlésen megvitatandó kérdésekről és kidolgozásáról. A kitűzött kérdésekre 12 dolgozat érkezett be s azok előadóknak adattak ki. Pályá­zatot hirdetett (másodszor) a megyei iskolák szá­mára adandó Békés megye földrajzára, első díjul 100 frtot, másodikul 50 frtot tűzött ki, melyre há­rom érkezett be. A pályaműveket Bánhegyi kir. tanfelügyelő elnöklete alatt héttagú bíráló bizott­ságnak adták ki. A könyvtárt, melyet ez évben a békési, gyo­mai, orosházi és csabai fiókok használtak, Beli­­czey főispán 10, Zsilinszky képviselő is 10 művet gyarapította. A lefolyt évben 50 új pártoló tag lépett az egyesületbe, míg a 236 megyei ta­nító közül eddig 129 tagja az egyesületnek. A ta­gok összes létszáma 228. A választmány a m­a­­gyarító kassza ügyében,melyből a magyaro­sítás körül érdemeket szerzett tanítók jutal­makat kaptak, de mely a megyeház építésébe fektettetett, a megyéhez folyamodást nyújtott be, kérelmezvén visszaállítását. Lépése sikeres volt. A megye fali térképének megkészíthetésére és kinyomattatásának eszközlésére is létettek lépések. A választmány előkészítette egy megyei tan­szermúzeumnak felállíttatását, mely a békésmegyei gazdasági egylet gazdasági és ipar­muzeumában Csabán fog berendeztetni. Az orszá­gos tanitói szövetség tervezetének tanulmá­nyozására bizottság küldetett ki. Az egyesület be­lépett a paedagogiai társaságba. Az egyesület év­könyvet adott ki az 1877/78. év munkásságáról.?/! Felolvastatik ezután a bíráló bizottság jelen­tése, mely egy szavazat kivételével, a földrajzi pályamunkára kitűzött első, 100 frtos díjat Ho­m­­olya István gyulai polgári iskolai tanítónak, a második ötven forintosat Mihályfy József, szarvasi főiskolai tanárnak ítélte. Sass István (Orosháza) dolgozatát „A tanító és a társadalom“ Sargavi Erzsébet (Orosháza) olvasta fel. Finta Ignácz, gyulai polg. isk. tan. meg a természetrajz tanításából a népiskolában követendő elvekről értekezett. Az egyesület hiva­talos közlönyéül a „Békésmegyei Lapok “-at vá­lasztotta. A tanítói szövetségbe való belépés el­vileg egyhangúlag kimondatott, de a foganatosítás, az anyagi viszonyokra való tekintetből, az igazgató választmányra bízatott. A pénztári és könyvtári jelentések tudomásul vétele után, hozzáfogtak a tisztújításhoz. Elnöknek ismét és egyhangúlag Németh Lajos (Csaba), alelnöknek: Kovács L. (Békés), jegyzőnek: Sass István (Orosháza) és Salát Tamás (Csaba), pénz­tárnoknak Simkó István (Csaba), könyvtárnoknak Csűrés György (Csaba) választottak. Következett a jövő évi közgyűlés helyének választása. Két városi hatóság hívta meg egyszerre az egyesületet: Szarvas és Gyula. Minthogy a szarvasi meghívás korábban érkezett be, mint a gyulai, tekintettel továbbá arra, hogy Szarvasnak is lesz már a jövő évben vasútja, az 1880-ik évi közgyűlést Szarvason fogják megtartani. És ezzel a közgyűlés 1 órakor be lévén fe­jezve. A közgyűlés után a kaszinó helyiségeiben közebédre gyűltek, ahol more patrio amily élénken folydogált a borozás, époly mérvben folyt a csa­bai czigányok víg zenéje mellett a pohárköszöntők árja. Este a Koronában az egyesületi pénztár ja­vára igen sikerült tánczvigalom tartatott meg, melyre különösen Csabáról, Kígyósról s a környék­ből igen nagyszámú elite-közönség rándult át, hogy kivilágos kiviradtig rakják a tüzes csárdásokat, a sétáló négyeseket — na meg a kállai kettősöket. HÍREK. — Augusztus 27. — Hivatalos. Titkos tanácsosi méltóság. Ő felsége Widman­n Bohuslav Tyrol és Voralberg fejedelmi­­tett grófság helytartójának, a titkos tanácsosi méltóságot ado­mányozta. — Kinevezések. Őfelsége Surányi Ferencz, herczeg Thurn és Taxis nevét viselő 3-ik számú huszárezred­ben főhadnagyot, a magyar honvédlovasság tettleges állomá­nyában főhadnagygyá kinevezte. — A m. kir. pénzügyminisz­ter Mi ed a 11 is Gusztáv kohótisztet a X-ik, Karl Béla úgy­mint K­ralik Lajos m. kir. bánya­gyakornokokat, a XI-dik rangosztályba sorozott kohótisztekké nevezte ki. — Pótvásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi m. kir. miniszter megengedte, hogy Mármaros megye te­rületéhez tartozó M.-Sziget városban, a folyó évi julius hó 28. és 29. napján meg nem tartathatott orsz. vásár helyett folyó évi szeptember hó 8-án és 9-én pótvásár legyen. — A balassa-gyarmati ügyvédi kamara részéről ezen­nel közhírré tétetik, hogy Ké­gl László sziráki lakos ügyvéd, a kamara lajstromába folytatólag bejegyeztetett. — Salvator János főherczeg a brucki táborból Komáromba visszatért. — Umbe­rto olasz király mellbaja az utóbbi időkben — hir szerint — rosszabbra fordult, úgy hogy az orvosok mindent elkövetnek, hogy a király Madeirába menjen, vagy hogy legalább a telet ne töltse Rómában. a cinesvui Ya? "i.áJi-E, AjcLJHjni­ £­eb, n&n vesztegintézet megszemlélése végett — Báró Wäcker-Gotter volt budapesti német főkonzul új állomáshelyére Mexikóba­ ér­­kezett. — Bignió Lajos hazánkfia tegnapelőtt Budapestre érkezett rokonainak látogatására, ma pedig Szabad Battyánba (Fehérmegye) rándult le, hol Batthányi grófnő vendége lesz. — Tűz. A késő esti órákban értesülünk, hogy az Angyalföldön a Krana-féle malátagyár kigyu­­ladt. A tűzoltóság azonnal a helyszínére sietett s sikerült a tüzet lokalizálnia. A katonaság szintén kivonult. — A „Globe“ az „Ar­rogante“-ünne­­pélyről. Lafond, a „Globe“ levelezője ígére­téhez képest bő leírást közöl az „Arrogante“-ünne­pély alkalmával lefolyt hangversenyről. Megdi­cséri Márkus Emilia szavalatát, mely a magyar nyelv hasonlíthatatlan harmóniájával ismertette meg a franczia vendégeket. Nádaynéról s Ordry­­ról azt írja, hogy a párisi nagy­operában is nagy számot tennének. Hasonló dicsérettel emlékezik meg­ Ellinger, Aggházy, Huber, Balázsné, de külö­nösen Helvey Laura művészetéről, ki Erdélyi Béla „A matróz neje“ költeményét szavalta Piát Károly franczia fordításában. Helvey kisasszonyról azt írja, hogy a franczia nyelvet tisztán, de egy kis exoticus hangsúlyozással ejti ki, a­mi nagyon bájosan áll neki. A „Globe“ a költeményt franczia fordítás­ban egész terjedelmében adja. A franczia vendé­gekre legnagyobb hatást tettek Bl­a­h a n­é magyar népdalai, kit a párisi Judithoz hasonlít, s a ma­gyar nép kedvenczének nevez. Megemlíti azután Lafond, hogy míg ő a czigány­zene hangjain elan­­dalodott, Laurencn ugyancsak rakta egy imádandó zsidólánynyal. Másnap különféle clubokban, a szín­házakban tettek látogatást, s elégtétellel hozza föl, hogy Gouzien Rácz Palit megtanította a „Mar­seillaise“ helyes játszására. A „Globe“ egymás helyén egy szegedi táviratot közöl a franczia ven­dégek rokonszenves fogadtatásáról.­­ A főváros területén levő némely rakpart-részeknek macadammal való ellá­tása felett élénk tárgyalások folytak a napokban. A dolog akként áll, hogy az már nem puszta terv, mert az állam rövid idő alatt ki is akarja építtetni a kérdéses részeket. Ilyenek lesznek a pesti Ru­­dolf-rakpart, mely ma is kedvenc a rakodó hely kő, tűzifa és kőszén számára, továbbá a lánczhídon felül és alól levő rakpartok, végül a sütőtéri rak­part. A rakpartok útjainak szélessége 5­50 m., 8 kiépítésük, 56,694 frt 72 krba kerülne. — Halálozás: Schiffer Ferencz minisz­terelnökségi irodatisztet súlyos csapás érte. Egyet­len leánya, Schiffer Róza Jozefa virágzó élete 17. évében folyó hó 25-én sorvadásban elhunyt. A derék tisztviselőt és megszomorodott apát a kö­zelebbi évek egész családjától fosztották meg. Ta­valy nejét s azelőtt rövid időközökben öt gyermekét veszítette el. Schiffer Jozefa kisasszony temetése ma ment végbe Budán. Béke a korán elhunyt hamvaira! — A táviró sodronyoknak a lánczhid­­ról a Margit-hidra való áthelyezése tárgyában illeté­kes helyen jelenleg tárgyalások folynak. E sodro­nyok ugyanis sok bajra szolgáltatnak okot, a meny­nyiben a lánczhidon csak két oszlopjuk lévén, saját sulyuknál fogva is bármi csekély szélnél csakha­mar elszakadnak. A közlekedési miniszter tehát lé­péseket tett, hogy a huzatok a több oszlopú Mar­git-hídra helyeztessenek át. — Zsidó üldözés Félegyházán. A napokban élénk dobzaj riasztotta fel a félegyhá­ziakat ebéd utáni édes nyugalmukból. A bölcs vá­rosi kapitány ugyanis egy ukázt bocsájtott ki a félegyházi zsidóság ellen, s azt a város dobosa ál­tal közhírré tétette. Az ukáz szerint a zsidókkal kötött ügyletek csak úgy érvényesek, ha azok a vételért az átadás előtt lefizetik. Ennek folytán történt aztán, írja a „M. Hir.“, hogy egy ily „ül­dözött“ polgártárst, miután egy nem üldözött pol­gártárstól több mérő búzát megvett s arra 5 írt foglalót is adott, keresetével, melyet az átadást megtagadó keresztyén ellen indított, a félegyházi járásbiró elutasított csakis azért, mivel a vétel­összeget előre le nem fizette. — A­hol nincs, ott ne keresse. Trös­ter Lajos Y-ik tüzérezredbeli katona folyó év április havában a fővámház épület környékén egy gyermeket mentett ki a Duna hullámaiból. Meg­mentett saját életének veszélyeztetésével, mert az épen akkor a fővárosba vonuló ezredből kiválva teljes felszerelésével vetette magát a gyermek után a Dunába. Ezért ő felsége az ezüst érdemkereszt­­tel ki is tüntette Tröstert. A gyermek atyja, a­ki akkor a szerencsés megmentés örömében alig tu­dott szóhoz jutni, az egybegyűlt közönség előtt csak azon ígéretét tudta elrebegni, hogy az élet­mentőnek pénzjutalmat fog a fővárosi tanács ke­zeihez letenni. Miután azonban a derék katona a pénzjutalomhoz mindeddig nem jutott, most azon kérelemmel fordult a tanácshoz, hogy ez részére a nála letett összeget kifizesse. A városi hatóság azonban, mély sajnálatára ezen kérvényre nem fe­lelhetett egyebet, mint hogy ilyen jutalmat az illető nála le nem tett, tehát azt ki sem fizetheti. — Öngyilkosság. A Csepel sziget átjá­­ratánál f. hó 25-kén délelőtt egy elegánsan öltöz­ködött fiatal ember holttestét találták. A fiatal ember, kit nem ismernek, főbe lőtte magát. — Bulgár czivilizátió. Hogy a bulgá­­rok mily módon törekszenek érvényesíteni függet­lenségüket s mily rohamosan igyekeznek maguk között meghonosítani a czivilizátió áldásait, arról lépten-nyomon meggyőződhetni. Igazolja ezt a „Bulgarische Correspondenz“ legutóbb megjelent száma is. Csaknem extásisba jön e lap, mikor je­lentheti olvasóinak, hogy Szófiába már szép, ele­gáns a mészárszék, de mi több, a legfingásabb igényeknek is megfelelő c­ukrászda nyílott, s ha­miskásan jegyzi meg, hogy — Szófia legközelebb jogosítva érezheti magát helyet vindikálni a vi­lágvárosok között is,­­ kilátásba lévén helyezve ugyanis, hogy a „La Bulgari“ szállodában rö­vid idő alatt „Café chantant“-t fognak nyitni. Nem elég már magában véve ez? De mi több. A lap hirdetései között Horn József jelenti, hogy szeptember közepén megnyitja butorraktárát s kárpitos üzletét s a mi legfőbb, szeptember végén Szófiában megnyílik az első „könyv-, mű- és hang­jegy kereskedés.“ De hát ki ne kötné igy a leg­szebb reményeket ez állam jövő felvirágzásához, mely ily szépen halad a czivilizátió útján ? — Madagascar királynőjének pro­­c­l­a­m­a­t­i­ó­j­a. Madagascar királynője a következő proclamátiót bocsátá ki: „Én Ranavalona királyné, isten s a nép akaratából Madagascar királynéja s országom törvényeinek őre stb. igy szólok hozzátok: örülök, hogy Jézus Krisztus evangéliuma orszá­gomba és királyságomba jött, hogy népem az igaz istent megismerte. De nemcsak az imerinaiak, ha­nem ti­­boriaiak is elfogadtátok, a­miért különösen hálát adok istennek. Most hát egy pár tudóst (írástudót) küldök minden várostokba. Az Írásokat kinyomattam, hogy mindnyájan láthassátok, és ne higyjétek, hogy én nem látok és hallok; jól látok és hallok, mert minden alattvalóm rám pillant és figyel szavaimra. De mikor né­zem, hogy gyermekeitek közül hányan járnak az iskolába, úgy találom, hogy kevesen, s nem annyian, mint az ibolna­beliek közül. Küldjétek tehát iskolába gyermekeiteket, hogy azon ismere­teket megszerezhessék, melyek nektek is javatokra fognak válni, hogy marháitok, pénzetek és vagyo­­notok fölött számot tarthassanak, s hogy egy esz­köz legyen kezükben a haladásra, mert én ural­kodó vagyok, ki a jótetteket megjutalmazom. Atyái­tok és anyáitok szintén szorgalmasok, mert boldog tehát mindnyájan szorgalmasok, s ha még nem érez­­tétek a tudás és bölcseség éberségét, meg fogjá­tok érezni, ha a tudományt birni fogjátok, így naá­l Ranavalona királynő, Madagascar királynője. " — Saját fiát akarta meggyilkolni. P­o­d­z­e­n­i­k János zeruteki(Morvaország) házaló öt éves fiát e hó 21-én a schönwaldi erdőben lévő tóba dobta azon szándékból, hogy az beleveszszen. A fiú már a halállal küzdött, mikor két arra menő em­ber a gyermeket észrevette. Az egyik a tóba ug­rott, a gyermeket kihúzta, s sikerült életre hoznia. Padzeniket később elfogták házának padlásán, a­mint mély álomba volt merülve. — Névváltoztatás. Hoffer Lőrincz szentesi lakos a maga, valamint Ferencz és Manó fiai nevében „Heltai“-ra kérte nevét átváltoz­tathatni. — Pétervár valamennyi házmeste­rét elbocsátották, írja a „Ruszkija Vjedomoszti“ s kiszolgált katonákkal helyettesítették őket. — Orvosi állomások Boszniában. Boszniában a kerületi hatóságok székhelyein, a ke­rületi község (kör) orvosi állomások fognak fölállít­­tatni, az illető kerület községei által fizetendő 900 frt évi fizetéssel. Ezen állomások az esetben, ha azokra orvos­ tudorok vagy az egyetemes gyógyászat tudorai nem jelentkeznének kellő számban, sebé­szekkel is betölthetők, kiknek évi fizetése 720 forint leend. Az állomások a serajevói országos kormány által fognak betöltetni, az alkalmazás ideiglenes jellegű s két évre szól.­­ A moszkvai anthropologi­a­i con­­gressus e hó 18 án véget ért. A vendégek tisz­teletére Dolgoruki herczeg kormányzó lakomát adott. A congressus elnöke Quatrefager volt Párisból, jelen voltak azonkívül Broca, Kanitz, H­a­m­i stb. A congressusnak igen szép eredmé­nye volt. — Helyi gőzösök közlekedése. A Budapest- Újpest közötti helyigőzös menetek a vízállás emelkedése foly­tán f­­él augusztus 26-ától kezdve további rendelkezésig ismét életbe léptettetnek, a hajók azonban az újpesti kikötő­ben csak a fiumei hajógyárig mennek. Az indulási órák vál­tozatlanul maradnak mint a menetek megszüntetése előtt, ellenben az azóta berendezett menetek a vámház és a mar­gitszigeti alsó kiszállóhely között megszűnnek. Déli 1 órakor a vámháztól, valamint Újpestről hajó nem indul. Az ó­budai helyi gőzösök mostantól kezdve félbeszakítás nélkül délkor is közlekednek. — Nyilvános köszönet. A honvédmenház feldi­­szité­sre a főv. tanácsa 12 gesztenyefát, 200 db bozótot, Zichy Ottó gróf honvédezredes 10 db gyümölcsfát, a gö­ny­ő­i plébá­nos és honv. bajtárs 12 drb gyümölcsfát, Gel­sei Biró Vincze honv. százados 9 gyümölcsfát, O­s­t­er­hu­b­e­r Péter honv. őrnagy és Német Ferencz tanár Szombathelyről 2000 drb szőlővesszőt ajándékoztak, mely nemeslelkü adományo­zásokért legnagyobb köszönetet mond Krivácsy József a közp. választmány elnöke. — Beiratások. A VI. ker. állami főreáliskolában a tanulók fölvétele augusztus 30-án kezdődik és szeptember 3-ig tart. Ugyanekkor tartatnak a javító-, pót- és magánvizs­gálatok is. — Rendőri hírek. Christ­ián János napszámos, tegnap este 8 órakor a múzeum kert­jében hirtelen rosszul lett, s összerogyott. A kór­házba vitték.­­ Krisztics András, pesti szüle­tésű, 35 éves, kárpitos, tegnap este a Király­ utczá­­ban egyszerre neki állt, s egészen mezítelenre vet­kőzött. Az összegyűlt néptömeg nagy mulatságára aztán elkezdett az utcza közepén gymnasztizálni, bukfenczet hányni stb. Végre egy rendbiztos jelent meg, s a szegény „művészt“ a Rókus-kórházba szállította, hol az elmebetegek figyelő osztályába helyezték el. — „Egy bakastikli“. Tegnap este a csömöri-út mellett fekvő egyik kertben nagy dinum­dánum volt a kertésznél, melyek töb­bek között egy „Este“ baka is meg volt hiva. Már reggeledett, a midőn a vig társaság szétoszlott, s kiki a maga utján ment haza. A baka azonban jó­nak látta Veronika kertészleány vagyonkáját, 11 frt 10 krt is magával vinni, de rajta vesztett. A főkapitányságtól a Károly-laktanyára kísérték. — Ob­rad­of Gergely szabómester, tegnap este a Rókus-kórház előtt álló bokorban egy finom fekete

Next