Ellenőr, 1879. augusztus (11. évfolyam, 373-419. szám)
1879-08-03 / 374. szám
eg az esztergomi egyh. megyei papnövelde tanárát nevezik ki." — Az Elysée-Bourbon palota kijavítására és jó karban tartására a franczia kamara 180.000 frankot szavazott meg. — Nancyból. Az egész város föl van lobogózva. Thiers szobrának leleplezési ünnepélye alkalmából. Thiersné asszony tegnapelőtt este érkezett Nancyba, s a városi polgármester fogadta. A lakosság szinte igen rokonszenvesen fogadta Thiersnét. A bankettre, melyet Thiersné tiszteletére rendeztek, Thiers valamennyi volt minisztere, köztük Pouyer Quertier és Larcy is hivatalosak voltak. A legitimista vidéki lapok szerkesztői azonban visszautasították a meghivást. — Kovács Zsigmond veszprémi püspök tegnapelőtt Bécsbe érkezett. — Rejtélyes gyilkosság. Payerbachban nem rég egy gödörben női holttestet találtak. A helyszínen megjelent hatósági orvos azonnal konstatálta, hogy a nő gyilkosság áldozata. Ugyanis a halott koponyájának hátulsó részén öt ütéstől származó sebet vettek észre, mi kétségtelenül bizonyítja azt, hogy a szerencsétlen nőt okozva gyilkolták meg. A holttesten, melyet egy gombát kereső asszony talált meg az úttól félre egy árpaföldön, ing, alsókabát, harisnyák és papucs volt, a többi ruhadarabok szép rendben mellette feküdtek a gyepen. A meggyilkolt identitását még eddig nem sikerült megállapítani, mi annyival is inkább nehéz, mert az arczát már nem lehet felismerni. — Életbiztonság Budapesten. Tegnap a kora reggeli órákban a városligeti Hermina-utczában egy medve nagyságú eb megrohant egy a városba induló szegény asszonyt, kinek csak nagy bajjal s egy arra menő ur segélyével sikerült az óriási eb marásai elől — szétszaggatott ruhája árán, menekülnie. Valamint nem lehet eléggé keményen megróni azon lelketlenek embertelenségét, kik kutyáikat a városban s a nyilvános mulatóhelyeken gyenge nők s gyermekek ijedtségére s nem ritkán veszélyére szabadon bocsátják, úgy nem kevésbé kárhoztatandó a fővárosi rendőrség könnyelműsége, hogy e barbár török szokásnak, fővárosunk ezen egyik calamitásának valamely drákói rendszabállyal elejét nem veszi. A városligetben, mely fővárosunk majdnem egyedüli könnyen hozzáférhető mulatóhelyét képezi s hol tudvalevőleg több gyógyintézet is létezik, százával látni gazdátlanul kóborló ebeket, melyek az üdülést kereső betegekre s különösen a gyenge idegzetű egyénekre bizony nem a legkellemesebb hatással vannak. Minden művelt városban meg van tiltva a kutyák szabadon bocsátása és úgy hisszük, nálunk is rendén volna az. Aki meg akarja sétáltatni kutyáját, vezesse azt pórázra kötve , mert amint most állanak a dolgok, maholnap revolverrel leszünk kénytelenek védeni magunkat a kóborló ebek ellen, és ki tudja, tán nem a legczélszerűbb volna-e kimondani egyszer mindenkorra, hogy a gazdátlanul kóborló kutyát mindenkinek jogában áll lelőni mint a kutyát. — Gyilkosság Spalatoban. Carlo Marcucci gazdag spalatoi lakos bűnügyét tárgyalta a napokban a spalatoi törvényszék. Marcuccit azzal vádolták, írja a „Journal des Débats“, hogy Vincenzo Dominicis orvost megölte. Az eset a következő: Marcucci Dominicis orvost hívta 14 éves beteg fiához, 2000 lilát ígért neki, ha meggyógyítja, de megöléssel fenyegette, ha a gyermek meg fog halni. A gyermek meghalt, egy orvos, kit Marcucci a gyermek megvizsgálására hívott, azt állítá, hogy a gyermek rossz gyógykezelés miatt halt meg. Marcucci erre szavának állt, s Dominicis orvost revolverrel lelőtte. A spalatoi törvényszék Marcuccit öt évi börtönre, s Dominicis özvegyének fizetendő 25000 frank birságra ítélte. — Egy amerikai milliomos, Antony Zabriskiet, egyikét New Jersey állam leggazdagabb földbirtokosainak, julius 16-án, mikor Morrisaniából New Yorkba utazott, megölték. Zabriskie az ország legrégibb családjai közé tartozott, rokonságban állott Zoborovszky Alberttel, ki rokona volt Sobieszki János lengyel királynak s 1650-ben jött Amerikába s a Hackensack-folyó mellett szemben a mai Hackensackal telepedett le. — Halálozás. Soupper Sándor volt 1848/9-iki honvédőrnagy, életének 54-ik évében, hosszas szenvedés után, f. augusztus hó 1-én éjjel meghalt. Az elhunyt temetése f. hó 3-án d. u. 6 órakor leend. belvárosi zöldfa-utcza 28. sz. alatti lakásából. — A fiumei m. kir. tengerészeti főtanodánál az idei tanév jul. hó 31-én befejeztetvén, a „P. N“-nak írják hogy a bizonyítványok kiosztása a szokott ünnepélyességgel ment végbe. A kétéves tanfolyam összes növendékei a nagy teremben gyűltek össze, hol a tanári kar is megjelent. Erre dr. Polacco tanár intézett a tanuló ifjúsághoz lelkes felszólítást, melyben az első éves növendékeket kitartásra s előhaladásra, a másodéves tanulókat pedig fontos hivatásuk megbecsülésére hívta fel. Kiemelte továbbá, mily fontos szolgálatot tehetnek majdan a hazának, úgy a kereskedelem és hajózás, mint a tudomány terén s lankadatlan önmivelést ajánlva, isten hozzádot mondott nekik. Dr. Polacco után a tanoda igazgatója, conte Domini tartott rövid és velős beszédet, kifejezve teljes megelégedését a tanulók ezévi magaviseletével és szorgalmával. Beszéde végén fölemlítette, hogy az első év folyamában 14 tanuló , a másodikban pedig 12, összesen 26 tanuló íratta be magát. Felolvasta azután azok neveit, kik jutalmakat kaptak, a II. osztályban két jutalom, az I. osztályban pedig három jutalom jön kiosztva, melyek közül kettőt két magyar fiú, Szegedy Mihály és Bem Antal nyert el, egy harmadik magyar fiú pedig, Denk Árpád dicséretre érdemesíttetett, valamint általában a hét magyar tanuló (mind első éves) külön ki lett emelve az egész évfolyam alatt tanúsított rendíthetlen szorgalmáért. Domini után Zamara Róbert, m. titkár, tartott beszédet a tengerészeti hatóság nevében, hangsúlyozta az intézet fontosságát, a magyar kormány áldozatkészségét, s megemlékezve az igazgató úr által tett dicsérő nyilatkozatról, az igazgatóságnak, valamint a tanári karnak köszönetet mondott a tengerészeti hatóság nevében. Ezután következett a bizonyítványok kiosztása, az írásbeli (mennyiségtani és fogalmazványi) feladatok, mértani és szabadkézi rajzok megtekintése , mire az intézet a jelen tanévre bezárottnak nyilváníttatott, és a növendékek az intézetből elbocsáttattak. A Napoleon herczeg szobrának elkészítésével, melyet a Westminster-apátságban állítanak föl, Böhm fiatal szobrászt bízták meg. A szobor természeti nagyságú lesz, s a herczeget úgy fogja ábrázolni, amint karddal kezében magát védi. Az oroszországi tűzvészek az orosz kormányzókat szigorú rendszabályok megtételére késztetik. A karkovi kormányzó a várost 324 részre osztotta. Minden háztulajdonosnak, gyárosnak kötelességévé tette, hogy őröket tartson. Ha valamelyik őr éjjel hiányzik helyéről, a tulajdonos 50—300 rubelt fog fizetni. — Ha a Szahara víz alá kerülne. Dr. Reclam a „Gesundheit“ nevű folyóiratban azt állítja, hogy azon esetre, ha a Szahara sivatag tengerré való átalakítása sikerülne, ez felette veszélyes hatással lenne Európa éghajlatára. Európa mérsékelt klímáját részint a nagy atlanti öböláramnak, részint a meleg légárnak köszöni, mely Afrika belsejében veszi eredetét. Azon meleg szél, melyet Olaszhonban Sirocco-nak, a Svájczban Föhn-nek neveznek, rögtön felolvasztja a havat és szétrombolja a jégtömegeket a havasokon. Nélküle a nap sugarai a rövid nyár alatt nem győznek ezen munkát teljesíteni és a jégtömeg folytonos növését meggátolni. A geológusok jégkora leginkább az által magyarázható, hogy akkor a Szahara víz alatt állott és azon szomorú állapot bizonyosan visszatérne, ha a nagy sivatag tengerré átváltoztatnék. — Gyorsaság nem boszorkányság. A középitési bizottság előterjesztése , illetőleg indítványa folytán (1877. nov. 16.) elhatározta a tanács, hogy gr. Károlyi György érdemei emlékéül a czukor utczát gr. Károlyi György utczára kereszteli s e czélból felkéri a fővárosi közmunkák tanácsát, mint ez ügyben illetékes fórumot, hogy hagyja helyben a változtatást. A közmunkák tanácsa 1877. decz. 20-án beleegyezett s a tanács ennek folytán 1878. febr. 26-án utasította a kebelbeli mérnöki hivatalt, hogy e határozatot azonnal foganatosítsa. A czukor utcza pedig ... ad majorem magistratus glóriam, noha a budapesti kir. törvényszék telekkönyvi osztálya a tanács felszólítására még az ügy kezdetének idején gondoskodott arról, hogy e változás telekkönyviig is fel legyen tüntetve,— még most is czukor-utcza. — Öngyilkosság. Kakás Ignácz betűszedő ma délután meglőtte magát. Még élve szállították a Rochus-kórházba, de az orvosok nyilatkozata szerint alig éri meg a reggelt. A szerencsétlen öngyilkos fiatal özvegyet hagyott maga után. Az öngyilkosság oka ismeretlen. — A Szent,Gotthárd hegy utáin a hó eltakarítása az idén 48 ezer frankba került. — Iszonyú gyilkosság és öngyilkosság. Kindl Miklós torontálmegyei katalinfalvi korcsmárosnál ki jómódú gazda ember is volt, julius 2- án éjféli két óráig nagy társaság mulatott. Kindl is sokat ivott, de nem volt részeg. Alig hogy a társaság eltávozott, Kindl hálószobájába ment, revolvert vett elő s fejbe lőtte ágyban fekvő nejét Erzsébetet, kivel igen jó viszonyban élt. A lövésre az anyja mellett fekvő kis fiúgyermek fölébredt s kifutott a szobából. Kindl erre saját magát lőtte agyon. Mindketten rögtön meghaltak. A tett okát nem gyanítják, de sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy Kindl legutóbb 200 frt erejéig végrehajtást szenvedett, mit a németajkú földmivesek körében nagy szégyennek tartanak. Midőn a törvényszéki vizsgáló bizottság a helyszínen megjelent, a két holttest mellett ott találta a két házi kutyát; mereven, mozdulatlanul álltak a hó állatok, mintha tudatával bírnának a borzasztó eseménynek. — Megjelent, s szerkesztőségünkbe leküldték : Heliwald a „Föld és népei 11 magyar kiadásának 5. és 6-ik füzetét. Az igen csinos kiállítású s számos szép képpel díszített munkát ajánljuk mindenkinek figyelmébe. — Csoda-Patkány. Egyik magyarországi fegyintézetben a „Függ. Hírlap“ szerint egy fegyencz és egy patkány közt oly szoros barátság fejlődött ki, hogy a patkány a fegyencz zsebében ütötte föl tanyáját. A patkány már több bravourdarabot is megtanult, úgy hogy a fegyencz elhatározta, miszerint kiszabadulása után a patkánynyal körutat fog tenni, s pénzért fogja mutogatni. — A lipótvárosi templom építésére évenkint 70—75,000 frtot fordítanak. Ez összeg tetemes része a királytól jön. A bérleti helyiségek pedig mintegy 10,000 frtot jövedelmeznek. Ez összeg bár mindössze sem valami nagy, a templom felépítése mégis szép előhaladást mutat fel. Jelenleg, a tavaly felépített négy kupola pillérre az összekötő nagy boltivezetet építik s a déli oldalon levő már el is készült, az északi oldalon levőn most dolgoznak. Az idei munkatervezet szerint — ha az időjárás engedni fogja — úgy az említett négy boltivezeten egész a koszorufal magasságáig fogják felépíteni. A homlokzat külsején a déli és északi oromfalat építik. A jövő év tavaszán alkalmasint a váczi úton levő két torony lebontásához kezdenek. A templomról igen szépen kidolgozott részminta az építési irodában bárki által is megtekinthető. — Új őskori telep. Az archaeologiai kutatásról országszerte elismerésben részesülő szentgyörgyvölgyi ref. tanító Gozon Imre e napokban a közeli márokföldi helység határában őskorakőkori telepet fedezett föl, melyen több kezdetleges kőeszközt és ujjnyi vastagságú edénycserepeket szedett össze; ugyanő a szentgyörgyvölgyi határban is Serpentin kőkori telepre talált, hol több átfúrt kőbalta, kisebb-nagyobb kőék, egy hajdani őrlő tojásnagyságú kő, és egyéb cserepek birtokába jutott. E lelet annyival fontosabbnak tűnik fel, mivel e vidéken két órányi területen belől még útra való kavics sem található. — Városligeti hirek. A városligeti tavat a jövő héten le fogják csapolni s a lecsapolt vizet beeresztik a sugárúti csatornába ; a tó fenekéről kiemelik az iszapot, s azt kő- és murvával kirakják. A tó tiszta vizet a Dunából fog kapni. — A hattyúházat is a nádorsziget oldalában még a napokban be fogják fejezni. A házikó igen csinos. — J. Sandilands Ward ügyvédet, az angol képviselőház foglyát, akit a ház privilégiumának megsértése miatt zártak el, csütökön bocsátották ki. Walpole képviselő a ház elé terjesztette Ward folyamodását, amelyben alázatos szavakkal kér bocsánatot a képviselőháztól, amelyet különben koránsem volt szándéka megsérteni. Walpole egyszersmind orvosi bizonyítványt is terjesztett elő arról, hogy a fogoly egészsége is szenvedett már. Ekkor Northcote a kincstári kanczellár határozati javaslatban idítványozta Ward szabadon bocsátását. A ház elfogadta a javaslatot. Ward 20 font sterlinget fog fizetni a nem kért szállásért, de ebbe még nincs beleszámítva az élelmezési költség. — Múzeumi hírek. Schwarzer János pancsovai vámfelügyelő ismét érdekes régiségeket küldött be a nemzeti múzeumnak, t. i. egy kisebb hamvvedret, külsején vonal diszitésekkel, továbbá római cserép mécset, gyöngyöket, négy agyag orsó-gombot, egy kő amulettet, obsidián sisakot, két szarvasagancs eszközt, egy ép koponyát a hozzá tartozó embercsontokkal , — továbbá a Dunából kihalászott ősállat hatalmas lábszár töredékeit. Mindezen tárgyakat Pancsován és környékén találta. — Pécsről egy igen érdekes ezüst leletet s Bukovinából egy nagy torqyest küldtek be a múzeumba, s bár mindkettő eléggé érdekes, de tekintve az árt, melyet érték kértek, meg nem érik. Egyátalában a régészeti mozgalomnak megvan máris azon jótékony következménye, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a régészeti leletekre mint eddig, sőt mondhatjuk, hogy köznépünk maga is már nem adja oly könynyedén oda egy ital pálinkáért a régészettel kereskedő zsidónak, de másrészről túlbecsülik értékét. Azt hiszik pl., hogy egy Augusztus féle aranypénz, mivel közel 1900 esztendős, tehát nagy értékű is, pedig nem ér többet aranyánál. Az ezüst és réz régiségek is csak akkor bírnak érdekkel a tudományosságra, ha a lelet körülményei pontosan lehratnak, pl. egy sírnak tartalma nem osztatik meg, hanem együttesen tétetik el, mert csakis így juthatunk annak tudomására, mi tartozik együvé, mi egykorú, mi női, férfi-sir stbefélék, különösen ajánlanak azoknak, kik régi temetőhelyekre vagy sírokra akadnak, hogy pontosan jegyezzék meg a csontváz fekvését. A telep zárt kapujánál a közvetve Arthur, közvetlenül János úr felügyelete alatt álló helyőrség felváltva őrködött. A sötétség leszállta után tiltva volt bárkit is bebocsátani, aki nem tudta a jelszót. (Folytatása következik.) A család. Droz Gusztáv rajza.) A siker mámora, a harcz láza elvonják a férfit a családtól, vagy csak vendég gyanánt engedik ott élni. Ami kezdetben elragadó volt reá nézve, rövid idő múlva tánköznapivá, unalmassá válik előtte. De ha beköszönt a balszerencse, ha szomorúvá, fagyossá lesz az élet, a férfi mintegy visszatér önmagába. Közelében keres valakit, kire támaszkodhatik, ha ingadozni kezd, érzelmet keres, mely pótolja neki az elvesztett álmok boldogságát, és fejét gyermeke felé fordítja és megfogja neje kezét. Mintha föl akarná szólítani e két lényt, hogy osztozzanak terhében. Ha könyet lát szeretteinek szemében, úgy tetszik neki, hogy könnyebben omlanak saját könnyei. A lelki fájdalom bizonyos értelemben egy hatással bír a testi fájdalommal. A fuldokló a lenge nádba kapaszkodik, ép úgy a férfi, kinek szive törni akar, magához szorítja nejét és gyermekét. Segélyre, védelemre, vigasztaló melegre szorult é s megható a látvány, az erősebb mikép menekül a gyöngébbek karjaiba s ott visszaleli bátorságát. A gyermekek ösztönszerüleg érzik ezt és semmi sem indítja meg jobban kedélyöket mint az, ha sírni látják atyjokat. Idézd vissza legkorábbi emlékeidet, nyájas olvasó. Kutass múltadban, mely minél messzebb áll, annál tisztábban tükrözik lelki szemeid előtt. Tudod-e még, mikor atyád egy napon hazajött s könynyel szemében szótlanul a székbe veté magát ? Kezdetben elő sem mertél jönni, oly mélynek oly nagynak látszott neked fájdalma. Mily szerencsétlennek kellett e férfinak lennie, hogy köny gyűljön szemébe! S ekkor ama tudatra jöttél, hogy hatalmas kapocs fűz téged e siró emberhez; hogy téged is ért balsorsa; hogy a balsors egy része jogszerüleg téged is illet, — és szenvedtél, mert atyád szenvedett. A gyermeknél senki sem érti jobban a család eme együvétartozását, melynek hiszen mindenét köszönheti. Te, mint említem, érezted ezt. A csendes kuczkóban, hova némán húzódtál, fájt a szived; zokogni kezdtél s önkénytelenül kitártad karjaidat a régi hű barát elé. Az reád tekintett; megértett mindent; nem küzdheté vissza többé fájdalmát; s ott ültetek sokáig, szoros ölelésben, atya, anya és gyermek. Nem szóltatok, de egymásra néztetek s megértettétek egymást. S mégis: Tudtad te atyád bujának okát? Nem. Lám, azért értelmezték költői módon a gyermeki és a szülőszeretetet; azért nevezték szentnek a családot, mert innen ered a szeretet, a kölcsönös odaadás és feláldozás forrása, mely néha egy egész társadalomra is terjed ki, bár itt már gyöngébbnek látszik hatása. A történelem csak nagy időközökben mutat föl egész nemzetet, mely mint egyetlen család tömörül össze s mely ugyanazon eszmétől föllelkesedve nyújt egymásnak kezet. Csak óriási válság hozhat össze ily módon egy milió férfit; emberfölötti rázkódás kell ahhoz, hogy családdá egyesítsen egy népet s a ház határait úgyszólván az állam határáig terjeszsze ki. De csak egy panasz, egy fájdalom, egy köny szükséges, hogy a férfi, nő és gyermek egygyé olvaszszanak három szivet és e közösség tudomására jussanak. Csúfoljátok csak a házasságot, az nem nehéz. Hiányos minden emberi intézmény s a hiányok mindig komikus benyomást gyakorolnak a távolállóra. Vannak megcsalt férjek, az kétségtelen és — ha valakit elbukni látunk s ha mindjárt be is töri fejét az esésnél, az első hatás ránk nézve mindig az, hogy fölkaczagunk. Innen magyarázható ki Sganarelle halhatatlan sikere. De tekintsetek csak kissé mélyebben s látni fogjátok, hogy e bajok, e por, a kicsinyes tetszelgések, komikus szenvedélyek és nevetséges hibák eme halmaza alatt rejlik a társaság gyapontja; meg kell engednetek, hogy semmi kifogásolható nincs abban, mert a család ezen értelmében, mely az emberiség alapját képezi, egyszersmind a család vigasza és öröme található. A tisztelet és becsület, melylyel a harczos illeti zászlaját, a hazaszeretet, szóval mindaz, ami az embert arra ösztönzi, hogy egy ügynek vagy egy személynek szentelje magát — mindez azon érzetből ered; ott bugyog ki a nagy folyók forrása, melyeknél szomját szokta oltani az emberiség szive. „Tehát önzés hármasban,“ fogjátok mondani. S mi rossz volna ebben, ha csak ez az önzés odaadáshoz vezet? Ki veti szemére a pillangónak, hogy hernyó volt valamikor? Arra is kérlek benneteket, ne vessétek szememre, hogy túlzok és rajongok. Igen, a családi élet gyakran csöndes és prózai; a leveses fazék, elismerem, itt jelentőséggel bír. Ha egy férj így szólna hozzám: „Látja, uram, most kétszer egymásután szundikáltam el a kandalló előtt álló székemen,“ azt felelném neki: „Önnek hajlama van a restségre, de nem lep meg nyilatkozatával.“ Sőt tovább megyek. Elismerem, hogy az elsőszülött trombitája iszonyú lármát csap, hogy az ékszer, a csipke, a prémes ruha drága, hogy a tánczvigalom rémítő unalmas, hogy a nagyságos asszonynak szeszélyei, igényei, modorosságai vannak ; sőt fölfogom azt is, hogy a fényes pályán haladó férfi, lába közé vetett két botnak tekinti néha nejét s gyermekét. De álljunk ismét szóba, boldog ember, abban a pillanatban, midőn ránczba borul homlokod, midőn ólomgomb ütése gyanánt hull fejedre a csalódás. Fogadni merek, hálás sóhajjal nyúlsz a két bot után, melyekre hébenkorban nehezteltél, s két mankót készitsz magadnak belőlök! Megengedem, hogy Nagy Sándor, I. Napóleon és az emberiség többi hőse csak nagyritkán gyönyörködött az apai vagy férjörömek élvezetében, de mi közönséges kis emberek, kiket nem vesznek hőstettek igénybe, rászorultunk az apa és a férj szerepére. Nem hiszek a vén agglegények boldogságában, nem hiszek ez emberek benső megelégedésében, kik dőreségből vagy helytelen számítás folytán kivonják magukat legjobb társadalmi törvényünk alól. Sokan és sokat beszéltek már e tárgyról, nem akarom szaporítani a terjedelmes per ügyiratait; de valljátok meg ti mindnyájan, kik hallottátok elsőszülöttetek lármáját, kik éreztétek, hogy szivetek megrezzent, mintha meg akarna repedni; valljátok meg, ha gyöngefejüek nem vagytok, nem egy szóltatok magatokban. Az igazat, a szépet és a jót választom osztályrészemül. Itt és csakis itt van a férfinak helye. A széles országútra térek, de ez az út sima és egyenes; vándorlásom közben itt-ott kietlen sivatagra érek, de minden lépésem közelebb visz a czélhoz. Nem barangolok többé czéltalanul az életen keresztül, mert tudom, hova megyek. Lábaim ugyanazt a port verik föl, melyet atyám taposott. Fiam egykor ugyanazon az utón meg fogja találni lépteim nyomát, s ha majd látja, hogy bátran előre haladtam, tán igy fog szólni: Tegyünk úgy, ahogy a jó, öreg papa tett s ne válaszszunk magunknak más utat se jobbra, se balra! . . . Ha a számtalan szerep daczára, melyre használják, a „szent“ szó még értelemmel bír, véleményem szerint sehol sem alkalmazhatjuk azt jobban, mint a család szónál. Beszélnek haladásról, igazságról, nemzeti jólétről, csalhatlan politikáról, hazaszeretetről és önfeláldozásról . . . Remek eszmék, mondhatom , de úgy tetszik nekem, a fényes kifejezések mind e két szóban foglalhatók össze: Szeresd felebarátodat! S amennyire én értem a dolgot, és ezt felejtik az állampolgár lelkére kötni. Szeretni felebarátját, ez oly egyszerű mint'' „jó napot“ vagy „jó étvágyat“ mondani; de hol találjuk ez egyszerű és természetes érzelmet? Vannak emberek, kik megmutatják nektek fényerőkön a buzamagot, de azok is, kik kereskedni szoktak a buzamaggal, bizonyára az utolsók, kik megmutatják nektek a magból csírázó plántácskát. S ez a plántácska, melynek burjánoznia kellene mindenütt, mint a mák a vetésben, ez a plántácska, mely soha sem lesz magasabb, mint a vizi torma, holott büszkébben kellene felnőnie a legkevélyebb tölgyfánál is, ez a nehezen lelhető plántácska tudom hol virul. A házi tűzhelyen, lapát és piszkavas között, a leveses fazék mellett; ott sarjad föl s ha még létezik valahol, az a családnak köszönhető. Szeretem kivétel nélkül az emberbarátokat és az emberiség megváltóit, de csak azoknak hiszek, kik az által terjesztők tanaikat, hogy megölelték gyermekeiket. Humanitárius eszmék kedvéért az ember át nem idomítható; minden ember önző s mindenekelőtt legközelebbi környezete személyeit szereti; ez emberi dolog; ez természetes; s ezt az érzetet fejleszteni, ápolni, terjeszteni kell. Röviden: a család szeretete magában foglalja a haza és az emberiség szeretetét. Apákból lesznek állampolgárok. A hajlam és a jóakarat terjeszkedni szokta . A hármak szeretete, ha eléggé erős, csakhamar nagyobb tért kíván; lebontja a ház falait s lassankint magához hívogatja a szomszédokat. A dologveleje eszerint abban áll, hogy a hármak szeretetének ki kell csiráznia, mert attól tartok, esztelenség volna azt követelni az emberi szívtől, hogy mindjárt kezdetben az egész emberiséget szeresse. Az ilyen nagy falatokat nem szokás egyszerre és előkészület nélkül lenyelni. Ez okból mindig az volt az én nézetem, hogy a chinai gyermekek részére és a zulukafferek térítése czéljából gyűjtött sok ezüst és rézdarabokkal minálunk kellett volna sok tűzhelyen az elaludt lángot újra föléleszteni; akkor lett volna eszköz ahhoz, hogy nem egy arczot vidítsunk föl párolgó leves mellett, megdermedt anyákat melengessünk, éhező gyermekeket felüditsünk és reményvesztett szenvedőknek visszaadjuk a boldogságot és az örömet. Úgy találom, előbb saját gyermekeinket kell szivünkre szorítanunk s csak azután foglalkozhatunk idegenek gyermekeivel. Kiméletlen, önös vélemény ez. De semmit sem fogtok rajta változtatni. Apró hibából épül a nagy erény. Különben ne sóhajtozzatok, ne könynyezzetek, mert ez az önzés ama nagy épület alapköve — homlokzatát egyelőre még állványok takarják — ama nagy épületé, melynek társadalom a neve. F. A. Törvényszéki csarnok. — Hamis vádaskodásért került a törvényszék elé Fürst József asztalos segéd. Volt gazdájával, Valentin Dáviddal ellenséges viszonyban van, mert ez őt elbocsátotta üzletéből. Hogy megboszulja magát, Brosz Jakab őrmestert a 32-ik gyalogezredből rávette, hogy tegyen jelentést a katonai hatóságnál, miszerint Valentin katonaszökevény. Nevezett azonban igazolta magát, s igy Fürstre az ügyész hamis vádaskodásért kért szigorú büntetést. A törvényszék azonban csak a rágalmazásban mondta ki vétkesnek s 14 napi fogságra ítélte. — Felségsértés. Szoftyánszky Szergie, gyurgyevói születésű (a csajkások ezredében) 49 éves nős, 4 gyermek atyja, 1876. nov. 29-én Érti József korcsmájában mulatott többed magával. Mint egyházgondnoknak nagy respectusa van, s e tekintélyével állította erősen, hogy a biró hamisan kezeli a pénzeket. Midőn hivatkoztak a szolgabiróra, alispánra és főispánra, a kik a számadásokat felülvizsgáltatták és jónak találták, becstelen, rut kifejezésekkel illette az egész vármegyét s a falut is, sőt a felség személyét sem kímélte. Azzal menti magát, hogy részeg volt. A törvényszék 6 heti börtönre ítélte. — Jókor kezdi. A kis, alig 16 éves Galaci Nándor, gazdája: Guttmann Emiltől, kinél mint gyakornok volt alkalmazva, 138 frtot sikkasztott el apránként, sőt nyugtákat is hamisított. A dolog napfényre került s ma a törvényszék előtt állott. Tekintve azonban terjedelmes vallomását, fiatal korát, a törvényszék egy havi börtönre ítélte. A hatszori büntetés sem térítette meg Weber Márton 33 éves volt kőművest s szenvedélyes tolvajt. Nem rég, midőn Videczky János „feuer bursch“ egy kora reggel üzletébe ment, látta, hogy nevezett onnan ruhákat emel el. Mikor le akarta tartóztatni, az egy kővel fejbe ütötte. Ma a törvényszék lopás és testi sértésért 3 évi börtönre ítélte. Színház és művészet. — A népszínházban holnap, vasárnap Gaál József rég nem adott kitűnő bohózata „A peleskei nótárius“ kerül színre Tihanyi és Tamássyval a főszerepekben. A legközelebbi újdonság „Hórihorgas Kazimir“ Prével és St. Albin énekes bohózata lesz. A darab szeptember elején kerül színre. A római díjért versenyző franczia szobrok már ki vannak állítva az École des Beaux-Arts földszintjén. A kivánt tárgy a következő: Tóbiás visszaadja atyjának látását. — A színi tanoda aligazgatójává Szigethi József neveztetett ki. Budapest, vasárnap, augusztus 3-án. Holnap, Népszínház: „Koziki.“ Operett 3 felvonásban. Népszínház. Tóti Dorka Klárié Megyei biztos Sántha A PELESKEI NÓTÁRIUS. Zsuzsi Halmai K. Eredeti bohózat 3 szakaszban. 15‘nSand°'' solymosi Nagyzajtai Zajtai Othelló Eőris István Tihanyi Desdemona Rákosi br. Klára Pártényiné Színházi rendező Rózai Baczur Gazsi Tamássy Hopfen Fánia Dancz N. Biróné Vasváriné Kezdete 72 órakor. CSARNOK. Óriási polypok. Már a legrégibb időkben élt az a néphit, hogy az óczeánok mélységei mesés alakú és roppant nagyságú állati alakokat rejtenek magukban és ez a hit keresztülvonul minden népek hajósainak évkönyvein. Ezen népiesen tengeri szörnyeknek nevezett állatok a matróz történetekben majd krákok, majd tengeri sárkányok, vagy tengeri manók s a legújabb időkben tengeri kígyók neve alatt szerepelnek. Az a körülmény, hogy a tenger athmosphaerája nagyban előmozdítja az érzéki csalódásokat, s hogy a matróz általában nagyon hajlandó mindennemű babonára, arra a föltevésre vezették a szárazföldi tudósokat, kik a tengert saját szemeikkel soha sem látták, hogy minden ilyen elbeszélést a regék és mesék országába sorozzanak s nem is szűkölködtek soha bizonyítékokban, melyekkel e föltevés valószínűségét támogathatták. Oly emberek azonban, akik a tengeri szolgálatban őszültek meg, s a sóshabokat sokkal jobban ismerték, mint az általuk megvetett szárazföldi patkányok, újra meg újra azt állították, hogy a tenger mélye csodálatos, s az emberre nézve veszedelmes nagyságú szervezeteket rejt magában, hogy azonban ez állatokat, a megfogásukkal járó nehézségek következtében, soha vagy nagy ritkán és csak részben sikerült kézre keríteniök. Mindez adatokat nem kis részben támogatta az a körülmény, hogy a czethal és más tengeri állatok nem egy nagy szárazföldi emlőst meghaladó nagyságra nőnek. S azonkívül már az a körülmény is, hogy nem igen vagyunk képesek a tenger mélyébe belebb hatolni, igen sok feltevésre adott alkalmat. Bizonyosságot ez állatok létezéséről azonban csak akkor szerezhettünk, ha sikerült a tengeri lakosság e problematicus lényeit megfogni, megölni s tudományosan megvizsgálni. Az újabb s legújabb időben több ily állatot fedeztek föl s kerítettek kézre, melyeknek alkata az eddig látott tengeri szörnyekről szóló régibb jelentéseknek csak egyes részeit bizonyította valóknak, de annyit mégis kétségen kívül helyezett, hogy az említett tudósítások nem nélkülöznek minden alapot. Az atlanti óceán éjszaki partvidéke, melyet minden világtenger között leginkább bejártak, nagyszámú óriási fejlábat szolgáltatott, melyeknek hosszú, gyorsan mozgatható karjai mindenkit elrémíthettek, ki ily állatok létezéséről eddig tudomással nem birt. Ily puhányszerű állatok elfogásáról az első hiteles tudósítás 1639-ből ered, amely időben a tenger hullámai Jutland nyugati partjaira dobtak ki egy ily állatot, 1790-ben ott egy más ily állatot vetett ki a tenger hulláma. Egy óriási fejlábúnak durva és fogyatékos leírása fenmaradt 1680-ból, a midőn azt Dingel kikötő mellett Herry grófságban, Izland nyugati partjain a tenger hulláma a partra dobta. Azon idő egyszerű tudósításai szerint teste egy kövér ló terjedelmével bírt, 6 rövid karja 6—8' hosszú volt és egy-egy emberi lábszár vastagságával vetekedett. A hosszabb karok ellenben karvastagságot értek el és 19' hosszúak voltak. Az ormányszerű szerv hasonlított egy emberi ökölhöz, egy sas orrához. E leírás szerint az állat valószínűleg az Architheutis monachus specieséhez tartozott. E species Labrador és Új-Fundland partvidékein meglehetősen el volt terjedve és eddig három példányt kerítettek kézre. Az Architheutis faj a tintahalaknak, nagy alakja által feltűnő, alosztályát képezi. A sepiák, vagy tintahalak rajába tartozik egyébiránt a Belomniták özönvíz előtti faja is, és a másodképletekben előforduló nyílszerű kövületek egykor szintén a tintahalak alkatrészét képezték. Az Architheutis faj fejrésze testhosszának csak egy kisebb részét képezi, és elől egy széles, orrmányszerű szervezetbe, hátul 6 rövid és 2 hoszszabb karban végződik. A rövidebb karok belsején két sor vékony izmos és könnyen behúzható lábacskák vannak, melyek végén szívó bimbók léteznek. A hosszabb karok ellenben belfelületeiknek csupán szélesebb extremitásán bírnak ilyen szívóbimbókkal. A zsákmány biztos megragadására a szívó bimbók szélein kicsiny éles fűrész forma fogak vannak. A két főrészre, fejre és koponyára oszló test alsó része egy korongforma hegyes lebenyben végződik, mely úgy látszik az állatnak úszó készülékül szolgál. A polypok belső felén ugyan szintén van úgynevezett tintahólyag, de még eddig egy esetet sem constatáltak, amelyben ez sötét folyadékot adott volna magától, ami által a tintahalak kisebb osztálya oly könnyen felismerhető. A festők által szárított állapotban sepia gyanánt gyakran használt folyadékot is ez állatok olyankor fecskendik a tenger vizébe, ha ellenségek üldözik, hogy elhomályosítva a vizet, könnyebben szabadulhassanak üldözőiktől. 1873-ban október 27-én két férfi ült egy csónakban, mely St. Johnstól, New Fundland fővárosától északra fekvő öbölben a közel part felé evezett, midőn egyszerre két hosszú, erős és könynyen mozgatható szerv vetődött a csónakra keresztben, mely szervek láthatólag egy tengeri állathoz tartoztak. Alig tértek magukhoz a csónakban levők ijedségükből, midőn az egyik egy kis baltát fogott fel s azzal vágott a 37*' széles karokra, melyek a csónakot felforditással fenyegették. Az igy levágott karok egyikét kihozták a száraz partra és 19 lábat mért. A vastagabb végén ülő szívó bimbók 6'' kerületet mutattak. Midőn e karokat más polypok karjaival összehasonlították, arra a következtetésre jöttek, hogy a levágott kar teljes hossza 42 lábra terjedhet. Az esemény nagy feltűnést keltett a tartomány lakosságánál és az amerikai lapokban. Egy újabb, hasonló szörnyeteget nem sokkal később West St. Nordentben, a Belle-Isle labradori oldalán dobott ki a tenger élettelenül. Hosszabb karjai 37 lábra terjedtek, teste 15 lábra, s így az egész állat 52 láb hosszú volt. Minthogy ez állat halálakor nem bocsátott magától sötétbarna folyadékot, azt következtetik, hogy ez állatok betegségükben egyátalában nem bírnak e sajátsággal, hogy az ilyen egészséges állatok talán már testük különös súlyánál fogva is a tenger mélyebb részein maradnak. A karokon levő legnagyobb szívó bimbók, amelyek igen nagy mértékben ruganyosak, két hüvelyk átmérővel bírtak. A cadaverről fényképeket vettek le. Az a körülmény, hogy ez állatok oly ritkák és szállításuk annyi nehézséggel jár, képezi valószínűleg annak fő okát, hogy egész nagyságukról és egyes tagjaikról mindeddig beható mérések nem léteznek. Az Architheutis monachus azon példánya, mely a lehető legjobb állapotban került egy tudományosan művelt ember, Herver st.-johnsoni lelkész kezébe, az volt, amelyet 1873. novemberben Logg-Bayban St.-Johns mellett fogtak. Ez állat kivetett hering hálókba bonyolódott. Azután a halászok által a partra vonatott és ott kétségbeesett védelem után megöletett. A halászok ál ra mért csapások nagy sérüléseket okoztak fejen, mert mindkét szeme, a köpeny legnagyobb része össze volt roncsolva s a fej egészen elvált a törzsektől. Az egyes részek ezenkívül gyorsan felbomlásnál indultak. A legfontosabb dimensiók a következők voltak. A test hossza 7 láb volt, átmérete 51/2 láb, a nyilalaku uszony 22 hüvelyk angol mérték szerint. A rövidebb karok átmérete 10, 9, 8, 7 hüvelyk hosszúak voltak s kifelé elvékonyultak. Hoszszuk 6 hüvelykre terjedt. A legnagyobb szívó bimbókat a fej körül találták és átmérőjük egy hüvelyket tett. De minden szívó bimbón megvoltak az érdes szélek. A nagy karok azonban 24 lábra terjedtek és a legvastagabb helyeken 23/5 hüvelyk átmérővel bírtak. Egy más specieshez tartozik az az óriási polyp, amelyet 1874. deczemberben a Fortuna-Byban, New-Fundland déli partjain találtak meg Grand városa mellett, hol azt a tenger hullámai vetették ki. A grandi hatóság tagja Sims György csak akkor tehetett tanulmányozásokat, midőn a halászok az állat testének legnagyobb részét már összeroncsolták. A hosszabb karok 26 lábra terjedtek és szélességük, természetesen a vastagabb végén, 16 hüvelyket tett, míg a rövidebb karok szintén oly vastagok voltak, de csakis egyharmad hosszúságban. E szervek mögött a fej 3 láb terjedelmű volt, és a koponya a már levágott uszonyokkal 10 lábra terjedt. A levágott uszony Sims Folytatás a mellékleten