Ellenőr, 1879. augusztus (11. évfolyam, 373-419. szám)

1879-08-03 / 374. szám

eg az esztergomi egyh. megyei papnövelde taná­rát nevezik ki.­" — Az Elysée-Bourbon palota kijavítására és jó karban tartására a franczia kamara 180.000 frankot szavazott meg. — Nancyból. Az egész város föl van lobo­gózva. Thiers szobrának leleplezési ünnepélye al­kalmából. Thiersné asszony tegnapelőtt este érke­zett Nancyba, s a városi polgármester fogadta. A lakosság szinte igen rokonszenvesen fogadta Thiersnét. A bankettre, melyet Thiersné tisztele­tére rendeztek, Thiers valamennyi volt minisztere, köztük Pouyer Quertier és Larcy is hivatalosak voltak. A legitimista vidéki lapok szerkesztői azonban visszautasították a meghivást. — Kovács Zsigmond veszprémi püspök teg­napelőtt Bécsbe érkezett. — Rejtélyes gyilkosság. Payerbachban nem rég egy gödörben női holttestet találtak. A hely­színen megjelent hatósági orvos azonnal konsta­tálta, hogy a nő gyilkosság áldozata. Ugyanis a halott koponyájának hátulsó részén öt ütéstől származó sebet vettek észre, mi kétségtelenül bi­zonyítja azt, hogy a szerencsétlen nőt okozva gyil­kolták meg. A holttesten, melyet egy gombát ke­reső asszony talált meg az úttól félre egy árpa­földön, ing, alsókabát, harisnyák és papucs volt, a többi ruhadarabok szép rendben mellette feküdtek a gyepen. A meggyilkolt identitását még eddig nem sikerült megállapítani, mi annyival is inkább ne­héz, mert az arczát már nem lehet felismerni. — Életbiztonság Budapesten. Tegnap a kora reggeli órákban a városligeti Hermina-utczában egy medve nagyságú eb megrohant egy a városba induló szegény asszonyt, kinek csak nagy bajjal s egy arra menő ur segélyével sikerült az óriási eb marásai elől — szétszaggatott ruhája árán, mene­külnie. Valamint nem lehet eléggé keményen meg­róni azon lelketlenek embertelenségét, kik kutyái­kat a városban s a nyilvános mulatóhelyeken gyenge nők s gyermekek ijedtségére s nem ritkán veszélyére szabadon bocsátják, úgy nem kevésbé kárhoztatandó a fővárosi rendőrség könnyelműsége, hogy e barbár török szokásnak, fővárosunk ezen egyik calamitásának valamely drákói rendszabál­lyal elejét nem veszi. A városligetben, mely fő­városunk majdnem egyedüli könnyen hozzáférhető mulatóhelyét képezi s hol tudvalevőleg több gyógy­intézet is létezik, százával látni gazdátlanul kó­borló ebeket, melyek az üdülést kereső betegekre s különösen a gyenge idegzetű egyénekre bizony nem a legkellemesebb hatással vannak. Minden művelt városban meg van tiltva a kutyák szaba­don bocsátása és úgy hisszük, nálunk is rendén volna az. A­ki meg akarja sétáltatni kutyáját, vezesse azt pórázra kötve , mert a­mint most álla­nak a dolgok, maholnap revolverrel leszünk kény­telenek védeni magunkat a kóborló ebek ellen, és ki tudja, tán nem a legczélszerűbb volna-e kimon­dani egyszer­ mindenkorra, hogy a gazdátlanul kó­borló kutyát mindenkinek jogában áll lelőni mint­­ a kutyát. — Gyilkosság Spalatoban. Carlo Marcucci gaz­dag spalatoi lakos bűnügyét tárgyalta a napokban a spalatoi törvényszék. Marcuccit azzal vádolták, írja a „Journal des Débats“, hogy Vincenzo Domi­­nicis orvost megölte. Az eset a következő: Mar­cucci Dominicis orvost hívta 14 éves beteg fiához, 2000 lilát ígért neki, ha meggyógyítja, de meg­öléssel fenyegette, ha a gyermek meg fog halni. A gyermek meghalt, egy orvos, kit Marcucci a gyermek megvizsgálására hívott, azt állítá, hogy a gyermek rossz gyógykezelés miatt halt meg. Marcucci erre szavának állt, s Dominicis orvost revolverrel lelőtte. A spalatoi törvényszék Marcuccit öt évi börtönre, s Dominicis özvegyének fizetendő 25000 frank birságra ítélte. — Egy amerikai milliomos, Antony Zabriskiet, egyikét New Jersey állam leggazdagabb földbirto­kosainak, julius 16-án, mikor Morrisaniából New­ Yorkba utazott, megölték. Zabriskie az ország leg­régibb családjai közé tartozott, rokonságban állott Zoborovszky Alberttel, ki rokona volt Sobieszki János lengyel királynak s 1650-ben jött Amerikába s a Hackensack-folyó mellett szemben a mai Ha­­ckensackal telepedett le. — Halálozás. Soupper Sándor volt 1848/9-iki honvédőrnagy, életének 54-ik évében, hosszas szen­vedés után, f. augusztus hó 1-én éjjel meghalt. Az elhunyt temetése f. hó 3-án d. u. 6 órakor leend. belvárosi zöldfa-utcza 28. sz. alatti laká­sából. — A fiumei m. kir. tengerészeti főtanodánál az idei tanév jul. hó 31-én befejeztetvén, a „P. N“-nak írják hogy a bizonyítványok kiosztása a szokott ünnepélyességgel ment végbe. A kétéves tanfo­lyam összes növendékei a nagy teremben gyűltek össze, hol a tanári kar is megjelent. Erre dr. Po­­lacco tanár intézett a tanuló ifjúsághoz lelkes felszólítást, melyben az első éves növendékeket kitartásra s előhaladásra, a másodéves tanulókat pedig fontos hivatásuk megbecsülésére hívta fel. Kiemelte továbbá, mily fontos szolgálatot tehetnek majdan a hazának, úgy a kereskedelem és hajó­zás, mint a tudomány terén s lankadatlan önmive­lést ajánlva, isten hozzádot mondott nekik. Dr. Polacco után a tanoda igazgatója, conte Domini tartott rövid és velős beszédet, kifejezve teljes megelégedését a tanulók ezévi magaviseletével és szorgalmával. Beszéde végén fölemlítette, hogy az első év folyamában 14 tanuló , a máso­dikban pedig 12, összesen 26 tanuló íratta be magát. Felolvasta azután azok neveit, kik ju­talmakat kaptak, a II. osztályban két jutalom, az I. osztályban pedig három jutalom jön kiosztva, me­lyek közül kettőt két magyar fiú, Szegedy Mihály és Bem Antal nyert el, egy harmadik magyar fiú pedig, Denk Árpád dicséretre érdemesíttetett, vala­mint általában a hét magyar tanuló (mind első éves) külön ki lett emelve az egész évfolyam alatt tanúsított rendíthetlen szorgalmáért. Domini után Zamara Róbert, m. titkár, tartott beszédet a tenge­részeti hatóság nevében, hangsúlyozta az intézet fontosságát, a magyar kormány áldozatkészségét, s megemlékezve az igazgató úr által tett dicsérő nyilatkozatról, az igazgatóságnak, valamint a tanári karnak köszönetet mondott a tengerészeti hatóság nevében. Ezután következett a bizonyítványok kiosz­tása, az írásbeli (mennyiségtani és fogalmazványi) feladatok, mértani és szabadkézi rajzok megtekin­tése , mire az intézet a jelen tanévre bezárottnak nyilváníttatott, és a növendékek az intézetből elbo­csáttattak. A Napoleon herczeg szobrának elkészítésével, melyet a Westminster-apátságban állítanak föl, Böhm fiatal szobrászt bízták meg. A szobor ter­mészeti nagyságú lesz, s a herczeget úgy fogja áb­rázolni, a­mint karddal kezében magát védi.­­ Az oroszországi tűzvészek az orosz kor­mányzókat szigorú rendszabályok megtételére kész­tetik. A karkovi kormányzó a várost 324 részre osztotta. Minden háztulajdonosnak, gyárosnak kö­telességévé tette, hogy őröket tartson. Ha vala­melyik őr éjjel hiányzik helyéről, a tulajdonos 50—300 rubelt fog fizetni. — Ha a Szahara víz alá kerülne. Dr. Reclam a „Gesundheit“ nevű folyóiratban azt állítja, hogy azon esetre, ha a Szahara sivatag tengerré való át­alakítása sikerülne, ez felette veszélyes hatással lenne Európa éghajlatára. Európa mérsékelt klí­máját részint a nagy atlanti öböláramnak, részint a meleg légárnak köszöni, mely Afrika belsejében veszi eredetét. Azon meleg szél, melyet Olaszhon­ban Sirocco-nak, a Svájczban Föhn-nek neveznek, rögtön felolvasztja a havat és szétrombolja a jég­tömegeket a havasokon. Nélküle a nap sugarai a rövid nyár alatt nem győznek ezen munkát telje­síteni és a jégtömeg folytonos növését meggátolni. A geológusok jégkora leginkább az által magya­rázható, hogy akkor a Szahara víz alatt állott és azon szomorú állapot bizonyosan visszatérne, ha a nagy sivatag tengerré átváltoztatnék. — Gyorsaság nem boszorkányság. A középi­­tési bizottság előterjesztése , illetőleg indítványa folytán (1877. nov. 16.) elhatározta a tanács, hogy gr. Károlyi György érdemei emlékéül a czukor utczát gr. Károlyi György utczára kereszteli s e czélból felkéri a fővárosi közmunkák tanácsát, mint ez ügyben illetékes fórumot, hogy hagyja helyben a változtatást. A közmunkák tanácsa 1877. decz. 20-án beleegyezett s a tanács ennek folytán 1878. febr. 26-án utasította a kebelbeli mérnöki hivatalt, hogy e határozatot azonnal foganatosítsa. A czukor utcza pedig ... ad majorem magistratus glóriam, noha a budapesti kir. törvényszék telekkönyvi osz­tálya a tanács felszólítására még az ügy kezdeté­nek idején gondoskodott arról, hogy e változás te­lekkönyviig is fel legyen tüntetve,— még most is czukor-utcza. — Öngyilkosság. Kakás Ignácz betűszedő ma délután meglőtte magát. Még élve szállították a Rochus-kórházba, de az orvosok nyilatkozata sze­rint alig éri meg a reggelt. A szerencsétlen ön­gyilkos fiatal özvegyet hagyott maga után. Az öngyilkosság oka ismeretlen. — A Szent,­Gotthárd hegy utáin a hó eltaka­rítása az idén 48 ezer frankba került. — Iszonyú gyilkosság és öngyilkosság. Kindl Miklós torontálmegyei katalinfalvi korcsmárosnál ki jómódú gazda ember is volt, julius 2- án éjféli két óráig nagy társaság mulatott. Kindl is sokat ivott, de nem volt részeg. Alig hogy a társaság eltávozott, Kindl hálószobájába ment, revolvert vett elő s fejbe lőtte ágyban fekvő nejét Erzsébetet, kivel igen jó viszonyban élt. A lövésre az anyja mellett fekvő kis fiúgyermek fölébredt s kifutott a szobából. Kindl erre saját magát lőtte agyon. Mind­ketten rögtön meghaltak. A tett okát nem gyanít­ják, de sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy Kindl legutóbb 200 frt erejéig végrehajtást szen­vedett, mit a németajkú földmivesek körében nagy szégyennek tartanak. Midőn a törvényszéki vizs­gáló bizottság a helyszínen megjelent, a két holt­test mellett ott találta a két házi kutyát; mereven, mozdulatlanul álltak a hó állatok, mintha tudatával bírnának a borzasztó eseménynek. — Megjelent, s szerkesztőségünkbe leküldték : Heliwald a „Föld és népei 11 magyar kiadásának 5. és 6-ik füzetét. Az igen csinos kiállítású s számos szép képpel díszített munkát ajánljuk mindenkinek figyelmébe. — Csoda-Patkány. Egyik magyarországi fegy­intézetben a „Függ. Hírlap“ szerint egy fegyencz és egy patkány közt oly szoros barátság fejlő­dött ki, hogy a patkány a fegyencz zsebében ütötte föl tanyáját. A patkány már több bravourdarabot is megtanult, úgy hogy a fegyencz elhatározta, mi­szerint kiszabadulása után a patkánynyal körutat fog tenni, s pénzért fogja mutogatni. — A lipótvárosi templom építésére évenkint 70—75,000 frtot fordítanak. Ez összeg tetemes része a királytól jön. A bérleti helyiségek pedig mintegy 10,000 frtot jövedelmeznek. Ez összeg bár mindössze sem valami nagy, a templom felépítése mégis szép előhaladást mutat fel. Jelenleg, a ta­valy felépített négy kupola pillérre az összekötő nagy boltivezetet építik s a déli oldalon levő már el is készült, az északi oldalon levőn most dol­goznak. Az idei munkatervezet szerint — ha az időjárás engedni fogja — úgy az említett négy boltivezeten egész a koszorufal magasságáig fog­ják felépíteni. A homlokzat külsején a déli és északi oromfalat építik. A jövő év tavaszán alkal­masint a váczi­ úton levő két torony lebontásához kezdenek. A templomról igen szépen kidolgozott részminta az építési irodában bárki által is meg­tekinthető. — Új őskori telep. Az archaeologiai kutatás­ról országszerte elismerésben részesülő szent­­györgy­völgyi ref. tanító Gozon Imre e napokban a közeli márokföldi helység határában őskorakőkori telepet fedezett föl, melyen több kezdetleges kő­eszközt és ujjnyi vastagságú edénycserepeket sze­dett össze; ugyanő a szentgyörgy­völgyi határban is Serpentin kőkori telepre talált, hol több átfúrt kőbalta, kisebb-nagyobb kőék, egy hajdani őrlő tojásnagyságú kő, és egyéb cserepek birtokába ju­tott. E lelet annyival fontosabbnak tűnik fel, mi­vel e vidéken két órányi területen belől még útra való kavics sem található. — Városligeti hirek. A városligeti tavat a jövő héten le fogják csapolni s a lecsapolt vizet beeresztik a sugárúti csatornába ; a tó fenekéről kiemelik az iszapot, s azt kő- és murvával kirak­ják. A tó tiszta vizet a Dunából fog kapni. — A hattyúházat is a nádorsziget oldalában még a na­pokban be fogják fejezni. A házikó igen csinos. — J. Sandilands Ward ügyvédet, az angol képviselőház foglyát, a­kit a ház privilégiumának megsértése miatt zártak el, csütökön bocsátották ki. Walpole képviselő a ház elé terjesztette Ward folyamodását, a­melyben alázatos szavakkal kér bocsánatot a képviselőháztól, a­melyet különben koránsem volt szándéka megsérteni. Walpole egy­szersmind orvosi bizonyítványt is terjesztett elő arról, hogy a fogoly egészsége is szenvedett már. Ekkor Northcote a kincstári kanczellár határozati javaslatban idítványozta Ward szabadon bocsátását. A ház elfogadta a javaslatot. Ward 20 font ster­linget fog fizetni a nem kért szállásért, de ebbe még nincs beleszámítva az élelmezési költség. — Múzeumi hírek. Schwarzer János pancsovai vámfelügyelő ismét érdekes régiségeket küldött be a nemzeti múzeumnak, t. i. egy kisebb hamvvedret, külsején vonal diszitésekkel, továbbá római cserép mécset, gyöngyöket, négy agyag orsó-gombot, egy kő amulettet, obsidián sisakot, két szarvasagancs eszközt, egy ép koponyát a hozzá tartozó ember­csontokkal , — továbbá a Dunából kihalászott ős­állat hatalmas lábszár töredékeit. Mindezen tár­gyakat Pancsován és környékén találta. — Pécsről egy igen érdekes ezüst leletet s Bukovinából egy nagy torqyest küldtek be a múzeumba, s bár mind­kettő eléggé érdekes, de tekintve az árt, melyet érték kértek, meg nem érik. Egyátalában a régészeti mozgalomnak megvan már­is azon jótékony követ­kezm­­énye, hogy nagyobb figyelmet fordítanak a régészeti leletekre mint eddig, sőt mondhatjuk, hogy köznépünk maga is már nem adja oly köny­­nyedén oda egy ital pálinkáért a régészettel ke­reskedő zsidónak, de másrészről­­ túlbecsülik értékét. Azt hiszik pl., hogy egy Augusztus féle aranypénz, mivel közel 1900 esztendős, tehát nagy értékű is, pedig nem ér többet aranyánál. Az ezüst és réz régiségek is csak akkor bírnak érdekkel a tudományosságra, ha a lelet körülményei pontosan lehratnak, pl. egy sírnak tartalma nem osztatik meg, hanem együttesen tétetik el, mert csakis így juthatunk annak tudomására, mi tartozik együvé, mi egykorú, mi női­, férfi-sir stbefélék, különösen ajánlanak azoknak, kik régi temetőhelyekre vagy sírokra akadnak, hogy pontosan jegyezzék meg a csontváz fekvését. A telep zárt kapujánál a közvetve Arthur, közvetlenül János úr felügyelete alatt álló helyőr­ség felváltva őrködött. A sötétség leszállta után tiltva volt bárkit is bebocsátani, aki nem tudta a jelszót. (Folytatása következik.) A család.­ ­Droz Gusztáv rajza.) A siker mámora, a harcz láza elvonják a fér­fit a családtól, vagy csak vendég gyanánt engedik ott élni. A­mi kezdetben elragadó volt reá nézve, rövid idő múlva tán­köznapivá, unalmassá válik előtte. De ha beköszönt a balszerencse, ha szomo­rúvá, fagyossá lesz az élet, a férfi mintegy vissza­tér önmagába. Közelében keres valakit, kire tá­­maszkodhatik, ha ingadozni kezd, érzelmet keres, mely pótolja neki az elvesztett álmok boldogságát, é­s fejét gyermeke felé fordítja és megfogja neje kezét. Mintha föl akarná szólítani e két lényt, hogy osztozzanak terhében. Ha könyet lát szeret­teinek szemében, úgy tetszik neki, hogy könnyeb­ben omlanak saját könnyei. A lelki fájdalom bizo­nyos értelemben egy hatással bír a testi fájdalom­mal. A fuldokló a lenge nádba kapaszkodik, ép úgy a férfi, kinek szive törni akar, magához szo­rítja nejét és gyermekét. Segélyre, védelemre, vi­gasztaló melegre szorult é s megható a látvány, az erősebb mikép menekül a gyöngébbek karjaiba s ott visszaleli bátorságát. A gyermekek ösztön­­­szerüleg érzik ezt és semmi sem indítja meg job­ban kedélyöket mint az, ha sírni látják atyjokat. Idézd vissza legkorábbi emlékeidet, nyájas olvasó. Kutass múltadban, mely minél messzebb áll, annál tisztábban tükrözik lelki szemeid előtt. Tudod-e még, mikor atyád egy napon haza­jött s könynyel szemében szótlanul a székbe veté magát ? Kezdetben elő sem mertél jönni, oly mély­nek oly nagynak látszott neked fájdalma. Mily sze­rencsétlennek kellett e férfinak lennie, hogy köny gyűljön szemébe! S ekkor ama tudatra jöttél, hogy hatalmas kapocs fűz téged e siró emberhez; hogy téged is ért balsorsa; hogy a balsors egy része jogszerüleg téged is illet, — és szenvedtél, mert atyád szenvedett. A gyermeknél senki sem érti jobban a család eme együvétartozását, melynek hiszen mindenét köszönheti. Te, mint említem, érezted ezt. A csendes kuczkóban, hova némán húzódtál, fájt a szived; zokogni kezdtél s önkénytelenül kitártad karjaidat a régi hű barát elé. Az reád tekintett; megértett mindent; nem küzdheté vissza többé fájdalmát; s ott ültetek so­káig, szoros ölelésben, atya, anya és gyermek. Nem szóltatok, de egymásra néztetek s megértet­tétek egymást. S mégis: Tudtad te atyád bujának okát? Nem. Lám, azért értelmezték költői módon a gyer­meki és a szülőszeretetet; azért nevezték szent­nek a családot, mert innen ered a szeretet, a kölcsönös odaadás és feláldozás forrása, mely néha egy egész társadalomra is terjed ki, bár itt már gyöngébbnek látszik hatása. A történelem csak nagy időközökben mutat föl egész nemzetet, mely mint egyetlen család tömörül össze s mely ugyan­azon eszmétől föllelkesedve nyújt egymásnak ke­zet. Csak óriási válság hozhat össze ily módon egy mil­ió férfit; emberfölötti rázkódás kell ahhoz, hogy családdá egyesítsen egy népet s a ház határait úgyszólván az állam határáig terjeszsze ki. De csak egy panasz, egy fájdalom, egy köny szüksé­ges, hogy a férfi, nő és gyermek egygyé olvasz­­szanak három szivet és e közösség tudomására jussanak. Csúfoljátok csak a házasságot, az nem nehéz. Hiányos minden emberi intézmény s a hiányok mindig komikus benyomást gyakorolnak a távolál­lóra. Vannak megcsalt férjek, az kétségtelen és — ha valakit elbukni látunk s ha mindjárt be is töri fejét az esésnél, az első hatás ránk nézve mindig az, hogy fölkaczagunk. Innen magyarázható ki Sganarelle halhatatlan sikere. De tekintsetek csak kissé mélyebben s látni fogjátok, hogy e bajok, e por, a kicsinyes tetszel­gések, komikus szenvedélyek és nevetséges hibák eme halmaza alatt rejlik a társaság gyapontja; meg kell engednetek, hogy semmi kifogásolható nincs abban, mert a család ezen értelmében, mely az emberiség alapját képezi, egyszersmind a csa­lád vigasza és öröme található. A tisztelet és be­csület, melylyel a harczos illeti zászlaját, a haza­­szeretet, szóval mindaz, a­mi az embert arra ösz­tönzi, hogy egy ügynek vagy egy személynek szen­telje magát — mindez azon érzetből ered; ott bu­­gyog ki a nagy folyók forrása, melyeknél szomját szokta oltani az emberiség szive. „Tehát önzés hármasban,“ fogjátok mondani. S mi rossz volna ebben, ha csak ez az önzés oda­adáshoz vezet? Ki veti szemére a pillangónak, hogy hernyó volt valamikor? Arra is kérlek benneteket, ne vessétek sze­memre, hogy túlzok és rajongok. Igen, a családi élet gyakran csöndes és prózai; a leveses fazék, elismerem, itt jelentőséggel bír. Ha egy férj így szólna hozzám: „Látja, uram, most kétszer egymásután szundikáltam el a kandalló előtt álló székemen,“ azt felelném neki: „Önnek hajlama van a restségre, de nem lep meg nyilat­kozatával.“ Sőt tovább megyek. Elismerem, hogy az első­szülött trombitája iszonyú lármát csap, hogy az ékszer, a csipke, a prémes ruha drága, hogy a tánczvigalom rémítő unalmas, hogy a nagyságos asszonynak szeszélyei, igényei, modorosságai van­nak ; sőt fölfogom azt is, hogy a fényes pályán ha­ladó férfi, lába közé vetett két botnak tekinti néha nejét s gyermekét. De álljunk ismét szóba, boldog ember, abban a pillanatban, midőn ránczba borul homlokod, mi­dőn ólomgomb ütése gyanánt hull fejedre a csaló­dás. Fogadni merek, hálás sóhajjal nyúlsz a két bot után, melyekre hébenkorban nehezteltél, s két mankót készitsz magadnak belőlök! Megengedem, hogy Nagy Sándor, I. Napóleon és az emberiség többi hőse csak nagyritkán gyö­nyörködött az apai vagy férjörömek élvezetében, de mi közönséges kis emberek, kiket nem vesznek hőstettek igénybe, rászorultunk az apa és a férj szerepére. Nem hiszek a vén agglegények boldogságában, nem hiszek ez emberek benső megelégedésében, kik dőreségből vagy helytelen számítás folytán kivon­ják magukat legjobb társadalmi törvényünk alól. Sokan és sokat beszéltek már e tárgyról, nem aka­rom szaporítani a terjedelmes per ügyiratait; de valljátok meg ti mindnyájan, kik hallottátok első­szülöttetek lármáját, kik éreztétek, hogy szivetek megrezzent, mintha meg akarna repedni; valljátok meg, ha gyöngefejüek nem vagytok, nem­ e­­gy szóltatok magatokban. Az igazat, a szépet és a jót választom osztályrészemül. Itt és csakis itt van a férfinak helye. A széles országútra térek, de ez az út sima és egyenes; vándorlásom közben itt-ott kietlen sivatagra érek, de minden lépésem közelebb visz a czélhoz. Nem barangolok többé czéltalanul az életen keresztül, mert tudom, hova megyek. Lá­baim ugyanazt a port verik föl, melyet atyám ta­posott. Fiam egykor ugyanazon az utón meg fogja találni lépteim nyomát, s ha majd látja, hogy bát­ran előre haladtam, tán igy fog szólni: Tegyünk úgy, a­hogy a jó, öreg papa tett s ne válaszszunk magunknak más utat se jobbra, se balra! . . . Ha a számtalan szerep daczára, melyre hasz­nálják, a „szent“ szó még értelemmel bír, vélemé­nyem szerint sehol sem alkalmazhatjuk azt jobban, mint a család szónál. Beszélnek haladásról, igazságról, nemzeti jó­létről, csalhatlan politikáról, hazaszeretetről és ön­­feláldozásról . . . Remek eszmék, mondhatom , de úgy tetszik nekem, a fényes kifejezések mind e két szóban foglalhatók össze: Szeresd felebarátodat! S a­mennyire én értem a dolgot, és ezt felejtik az állampolgár lelkére kötni. Szeretni felebarátját, ez oly egyszerű mint'' „jó napot“ vagy „jó étvágyat“ mondani; de hol találjuk ez egyszerű és természetes érzelmet? Van­nak emberek, kik megmutatják nektek fényerőkön a buzamagot, de azok is, kik kereskedni szoktak a buzamaggal, bizonyára az utolsók, kik megmutat­ják nektek a magból csírázó plántácskát. S ez a plántácska, melynek burjánoznia kel­lene mindenütt, mint a mák a vetésben, ez a plán­tácska, mely soha sem lesz magasabb, mint a vizi torma, holott büszkébben kellene felnőnie a legke­vélyebb tölgyfánál is, ez a nehezen lelhető plán­tácska tudom hol virul. A házi tűzhelyen, lapát és piszkavas között, a leveses fazék mellett; ott sarjad föl s ha még létezik valahol, az a családnak köszönhető. Szere­tem kivétel nélkül az emberbarátokat és az embe­riség megváltóit, de csak azoknak hiszek, kik az által terjesztők tanaikat, hogy megölelték gyerme­keiket. Humanitárius eszmék kedvéért az ember át nem idomítható; minden ember önző s mindenek­előtt legközelebbi környezete személyeit szereti; ez emberi dolog; ez természetes; s ezt az érzetet fejleszteni, ápolni, terjeszteni kell. Röviden: a csa­lád szeretete magában foglalja a haza és az em­beriség szeretetét. Apákból lesznek állampolgárok. A hajlam és a jóakarat terjeszkedni szokta . A hármak szeretete, ha eléggé erős, csakhamar na­gyobb tért kíván; lebontja a ház falait s lassan­­kint magához hívogatja a szomszédokat. A dolog­­veleje eszerint abban áll, hogy a hármak szerete­­tének ki kell csiráznia, mert attól tartok, esztelen­­ség volna azt követelni az emberi szívtől, hogy mindjárt kezdetben az egész emberiséget szeresse. Az ilyen nagy falatokat nem szokás egyszerre és előkészület nélkül lenyelni. Ez okból mindig az volt az­ én nézetem, hogy a chinai gyermekek részére és a zulukafferek térí­tése czéljából gyűjtött sok ezüst és rézdarabokkal minálunk kellett volna sok tűzhelyen az elaludt lángot újra föléleszteni; akkor lett volna eszköz ahhoz, hogy nem egy arczot vidítsunk föl párolgó leves mellett, megdermedt anyákat melengessünk, éhező gyermekeket felüditsünk és reményvesztett szenvedőknek visszaadjuk a boldogságot és az örömet. Úgy találom, előbb saját gyermekeinket kell szivünkre szorítanunk s csak azután foglalkozha­tunk idegenek gyermekeivel. Kiméletlen, önös vélemény ez. De semmit sem fogtok rajta változtatni. Apró hibából épül a nagy erény. Különben ne sóhajtozzatok, ne köny­­nyezzetek, mert ez az önzés ama nagy épület alap­köve — homlokzatát egyelőre még állványok ta­karják — ama nagy épületé, melynek társadalom a neve. F. A. Törvényszéki csarnok. — Hamis vádaskodásért került a törvényszék elé Fürst József asztalos segéd. Volt gazdájával, Valentin Dáviddal ellenséges viszonyban van, mert ez őt elbocsátotta üzletéből. Hogy megboszulja magát, Brosz Jakab őrmestert a 32-ik gyalogez­redből rávette, hogy tegyen jelentést a katonai hatóságnál, miszerint Valentin katonaszökevény. Nevezett azonban igazolta magát, s igy Fürstre az ügyész hamis vádaskodásért kért szigorú bünte­tést. A törvényszék azonban csak a rágalmazásban mondta ki vétkesnek s 14 napi fogságra ítélte. — Felségsértés. Szoftyánszky Szergie, gyurgye­­vói születésű (a csajkások ezredében) 49 éves nős, 4 gyermek atyja, 1876. nov. 29-én Érti József korcsmájában mulatott többed magával. Mint egy­házgondnoknak nagy respectusa van, s e tekintélyé­vel állította erősen, hogy a biró hamisan kezeli a pénzeket. Midőn hivatkoztak a szolgabiróra, alis­pánra és főispánra, a kik a számadásokat felül­vizsgáltatták és jónak találták, becstelen, rut ki­fejezésekkel illette az egész vármegyét s a falut is, sőt a felség személyét sem kímélte. Azzal menti magát, hogy részeg volt. A törvényszék 6 heti börtönre ítélte. — Jókor kezdi. A kis, alig 16 éves Galaci Nándor, gazdája: Guttmann Emiltől, kinél mint gya­kornok volt alkalmazva, 138 frtot sikkasztott el apránként, sőt nyugtákat is hamisított. A dolog napfényre került s ma a törvényszék előtt állott. Tekintve azonban terjedelmes vallomását, fiatal ko­rát, a törvényszék egy havi börtönre ítélte.­­ A hatszori büntetés sem térítette meg Weber Márton 33 éves volt kőművest s szenvedélyes tol­vajt. Nem rég, midőn Videczky János „feuer bursch“ egy kora reggel üzletébe ment, látta, hogy neve­zett onnan ruhákat emel el. Mikor le akarta tar­tóztatni, az egy kővel fejbe ütötte. Ma a törvény­szék lopás és testi sértésért 3 évi börtönre ítélte. Színház és művészet. — A népszínházban holnap, vasárnap Gaál József rég nem adott kitűnő bohózata „A peleskei nótárius“ kerül színre Tihanyi és Tamássyval a főszerepekben. A legközelebbi újdonság „Hórihorgas Kazimir“ Prével és St. Albin énekes bohózata lesz. A darab szeptember elején kerül színre.­­ A római díjért versenyző franczia szobrok már ki vannak állítva az École des Beaux-Arts földszintjén. A kivánt tárgy a következő: Tóbiás visszaadja atyjának látását. — A színi tanoda aligazgatójává Szigethi Jó­zsef neveztetett ki. Budapest, vasárnap, augusztus 3-án. Holnap, Népszínház: „Koziki.“ Operett 3 felvonásban. Népszínház. Tóti Dorka Klári­é Megyei biztos Sántha A PELESKEI NÓTÁRIUS. Zsuzsi Halmai K. Eredeti bohózat 3 szakaszban. 15‘nSand°'' solymosi Nagyzajtai Zajtai Othelló Eőri­s István Tihanyi Desdemona Rákosi br. Klára Pártényiné Színházi rendező Rózai Baczur Gazsi Tamássy Hopfen Fáni­a Dancz N. Biróné Vasváriné Kezdete 7­2 órakor. CSARNOK. Óriási polypok. Már a legrégibb időkben élt az a néphit, hogy az óczeánok mélységei mesés alakú és roppant nagy­ságú állati alakokat rejtenek magukban és ez a hit keresztülvonul minden népek hajósainak évköny­vein. Ezen népiesen tengeri szörnyeknek nevezett állatok a matróz történetekben majd krákok, majd tengeri sárkányok, vagy tengeri manók s a leg­újabb időkben tengeri kígyók neve alatt szerepel­nek. Az a körülmény, hogy a tenger athmosphae­­rája nagyban előmozdítja az érzéki csalódásokat, s hogy a matróz általában nagyon hajlandó minden­nemű babonára, arra a föltevésre vezették a szá­razföldi tudósokat, kik a tengert saját szemeikkel soha sem látták, hogy minden ilyen elbeszélést a regék és mesék országába sorozzanak s nem is szűkölködtek soha bizonyítékokban, melyekkel e föl­tevés valószínűségét támogathatták. Oly emberek azonban, a­kik a tengeri szol­gálatban őszültek meg, s a sóshabokat sokkal job­ban ismerték, mint az általuk megvetett száraz­földi patkányok, újra meg újra azt állították, hogy a tenger mélye csodálatos, s az emberre nézve veszedelmes nagyságú szervezeteket rejt magában, hogy azonban ez állatokat, a megfogásukkal járó nehézségek következtében, soha vagy nagy ritkán és csak részben sikerült kézre keríteniök. Mindez adatokat nem kis részben támogatta az a körül­mény, hogy a czethal és más tengeri állatok nem egy nagy szárazföldi emlőst meghaladó nagyságra nőnek. S azonkívül már az a körülmény is, hogy nem igen vagyunk képesek a tenger mélyébe be­­lebb hatolni, igen sok feltevésre adott alkalmat. Bizonyosságot ez állatok létezéséről azonban csak akkor szerezhettünk, ha sikerült a tengeri lakos­ság e problematicus lényeit megfogni, megölni s tudományosan megvizsgálni. Az újabb s legújabb időben több ily állatot fedeztek föl s kerítettek kézre, melyeknek alkata az eddig látott tengeri szörnyekről szóló régibb jelentéseknek csak egyes részeit bizonyította va­lóknak, de annyit mégis kétségen kívül helyezett, hogy az említett tudósítások nem nélkülöznek min­den alapot. Az atlanti óc­eán éjszaki partvidéke, melyet minden világtenger között leginkább bejár­tak, nagyszámú óriási fejlábat szolgáltatott, me­lyeknek hosszú, gyorsan mozgatható karjai min­denkit elrémíthettek, ki ily állatok létezéséről ed­dig tudomással nem birt. Ily puhányszerű állatok elfogásáról az első hiteles tudósítás 1639-ből ered, a­mely időben a tenger hullámai Jutland nyugati partjaira dobtak ki egy ily állatot, 1790-ben ott egy más ily álla­tot vetett ki a tenger hulláma. Egy óriási fejlá­­búnak durva és fogyatékos leírása fenmaradt 1680-ból, a midőn azt Dingel kikötő mellett Herry grófságban, Izland nyugati partjain a tenger hul­láma a partra dobta. Azon idő egyszerű tudósí­tásai szerint teste egy kövér ló terjedelmével bírt, 6 rövid karja 6—8' hosszú volt és egy-egy em­beri lábszár vastagságával vetekedett. A hosszabb karok ellenben karvastagságot értek el és 19' hosszúak voltak. Az ormányszerű szerv hasonlított egy emberi ökölhöz, egy sas orrához. E leírás sze­rint az állat valószínűleg az Architheutis monachus specieséhez tartozott. E species Labrador és Új-Fundland partvidé­kein meglehetősen el volt terjedve és eddig három példányt kerítettek kézre. Az Architheutis faj a tinta­halaknak, nagy alakja által feltűnő, alosztá­lyát képezi. A sepiák, vagy tinta­halak rajába tartozik egyébiránt a Belomniták özönvíz előtti faja is, és a másodképletekben előforduló nyílszerű kövületek egykor szintén a tintahalak alkatrészét képezték. Az Architheutis faj fejrésze testhosszának csak egy kisebb részét képezi, és elől egy széles, orr­­mányszerű szervezetbe, hátul 6 rövid és 2 hosz­­szabb karban végződik. A rövidebb karok belsején két sor vékony izmos és könnyen behúzható lá­bacskák vannak, melyek végén szívó bimbók létez­nek. A hosszabb karok ellenben belfelületeiknek csupán szélesebb extremitásán bírnak ilyen szívó­­bimbókkal. A zsákmány biztos megragadására a szívó bimbók szélein kicsiny éles fűrész forma fogak vannak. A két főrészre, fejre és koponyára oszló test alsó része egy korongforma hegyes le­benyben végződik, mely úgy látszik az állatnak úszó készülékül szolgál. A polypok belső felén ugyan szintén van úgynevezett tintahólyag, de még eddig egy esetet sem constatáltak, a­melyben ez sötét folyadékot adott volna magától, a­mi által a tintahalak kisebb osztálya oly könnyen felismer­hető. A festők által szárított állapotban sepia gya­nánt gyakran használt folyadékot is ez állatok olyankor fecskendik a tenger vizébe, ha ellenségek üldözik, hogy elhomályosítva a vizet, könnyebben szabadulhassanak üldözőiktől. 1873-ban október 27-én két férfi ült egy csónakban, mely St. Johnstól, New­ Fundland fővá­rosától északra fekvő öbölben a közel part felé evezett, midőn egyszerre két hosszú, erős és köny­­nyen mozgatható szerv vetődött a csónakra ke­resztben, mely szervek láthatólag egy tengeri ál­lathoz tartoztak. Alig tértek magukhoz a csónak­ban levők ijedségükből, midőn az egyik egy kis baltát fogott fel s azzal vágott a 37*' széles ka­rokra, melyek a csónakot felforditással fenyeget­ték. Az igy levágott karok egyikét kihozták a száraz partra és 19 lábat mért. A vastagabb vé­gén ülő szívó bimbók 6'' kerületet mutattak. Mi­dőn e karokat más polypok karjaival összehason­lították, arra a következtetésre jöttek, hogy a le­vágott kar teljes hossza 42 lábra terjedhet. Az esemény nagy feltűnést keltett a tartomány lakos­ságánál és az amerikai lapokban. Egy újabb, hasonló szörnyeteget nem sokkal később West St. Nordentben, a Belle-Isle labradori oldalán dobott ki a tenger élettelenül. Hosszabb karjai 37 lábra terjedtek, teste 15 lábra, s így az egész állat 52 láb hosszú volt. Minthogy ez állat halálakor nem bocsátott magától sötét­barna folya­dékot, azt következtetik, hogy ez állatok betegsé­gükben egyátalában nem bírnak e sajátsággal, hogy az ilyen egészséges állatok talán már testük különös súlyánál fogva is a tenger mélyebb részein maradnak. A karokon levő legnagyobb szívó bim­bók, a­melyek igen nagy mértékben ruganyosak, két hüvelyk átmérővel bírtak. A cadaverről fény­képeket vettek le.­­ Az a körülmény, hogy ez állatok oly ritkák és szállításuk annyi nehézséggel jár, képezi való­színűleg annak fő okát, hogy egész nagyságukról és egyes tagjaikról mindeddig beható mérések nem léteznek. Az Architheutis monachus azon példá­nya, mely a lehető legjobb állapotban került egy tudományosan művelt ember, Herver st.-johnsoni lelkész kezébe, az volt, a­melyet 1873. november­ben Logg-Bayban St.-Johns mellett fogtak. Ez állat kivetett hering hálókba bonyolódott. Azután a halászok által a partra vonatott és ott kétség­­beesett védelem után megöletett. A halászok ál­­ ra mért csapások nagy sérüléseket okoztak fejen, mert mindkét szeme, a köpeny legnagyobb része össze volt roncsolva s a fej egészen elvált a tör­zsektől. Az egyes részek ezenkívül gyorsan fel­bomlásnál indultak. A legfontosabb dimensiók a következők voltak. A test hossza 7 láb volt, átmérete 51/2 láb, a nyilalaku uszony 22 hüvelyk angol mérték sze­rint. A rövidebb karok átmérete 10, 9, 8, 7 hü­velyk hosszúak voltak s kifelé elvékonyultak. Hoszszuk 6 hüvelykre terjedt. A legnagyobb szívó bimbókat a fej körül találták és átmérőjük egy hüvelyket tett. De minden szívó bimbón megvol­tak az érdes szélek. A nagy karok azonban 24 lábra terjedtek és a legvastagabb helyeken 23/5 hüvelyk átmérővel bírtak. Egy más specieshez tartozik az az óriási po­lyp, a­melyet 1874. deczemberben a Fortuna-By­­ban, New-Fundland déli partjain találtak meg Grand városa mellett, hol azt a tenger hullámai vetették ki. A grandi hatóság tagja Sims György csak akkor tehetett tanulmányozásokat, midőn a halászok az állat testének legnagyobb részét már összeroncsolták. A hosszabb karok 26 lábra ter­jedtek és szélességük, természetesen a vastagabb végén, 16 hüvelyket tett, míg a rövidebb karok szintén oly vastagok voltak, de csakis egyharmad hosszúságban. E szervek mögött a fej 3 láb ter­jedelmű volt, és a koponya a már levágott uszo­nyokkal 10 lábra terjedt. A levágott uszony Sims Folytatás a mellékleten

Next