Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-01 / 420. szám

hogy ő Lipcsén, Csehországban született, de a ma­gyar állam és Szeged városának polgára óhajtván lenni, kérdést tesz, váljon elegendő-e ezen czél elérésére, ha ő a szülővárosának kötelékéből elbo­csátó okmányait bemutatja. A kisbirtokosok országos földhitelintézete tegnap tartotta Festetics Pál gróf elnöklete alatt alakuló közgyűlését. A gyűlés megnyitása 10 órára volt kitűzve, de a nagy számban megjelen­tek igazolványuk összeírása által a közgyűlés csak 11 é­ órakor vette kezdetét. A kormány ré­széről Beretvás Endre kormánybiztos lett be­mutatva. Jegyzőül V­é­g­h Ignácz közfelkiáltással jön megválasztva. Ezután az elnöklő constatálja, hogy 1341 igazolványi jegy 1868 szavazattal jelentetett be, s miután az 1.640.700 frtnyi alap­tőke után a megfelelő összeg az intézet pénztárába lefizettetett, a kisbirtokosok országos földhitelinté­zetét ezennel megalakultnak nyilvánítja (Éljen). A gyűlés további lefolyása igen sima volt. Az egy­szerűen felolvasottnak tekintett jelentésből a kö­vetkezőket közöljük. Az 1863. óta fennálló „Ma­gyar földhitelintézet“ csak a nagy- és közép­birtokosok részére lévén alapítva, az 1873-diki pénzválság után igen élénken nyilvánult az óhaj mindenfelé, hogy az uzsorások kezében levő kis­birtokosok részére is alapíttassék egy hasonló szer­vezetű földhitelintézet, minthogy azon részvénytár­saság, mely a kisbirtokosok földhitelintézete czím alatt működik, nem képes az igényeknek, épen részvényes voltánál fogva, megfelelni. A nagy pénz­válság évében született meg az eszme, de a léte­sítő bizottság az alapszabályok tervezetét csak 1876 deczember 8-ára tudta felterjeszteni a kor­mányhoz, mely enquete tanácskozmányt tartván, a bizottsághoz 1877. július elején leküldött határo­zatával helyeselte a hitelszövetségek tervét s meg­ígérte, hogy a kért kedvezmények kijelölt részé­nek megadását a törvényhozás előtt javaslatba hozni kész. Az intézet valósulására az első lépést ő felsége a király tette meg 10,000 frt ala­­pítványával, mit gyorsan követett az állam 500,000 forint kamatmentes segélye. Az aláírások megkez­dődtek, hathatós gyámolításul szolgált itt Tisza Kálmán kormányelnök és Trefort Ágoston köz­oktatási miniszter körlevele a törvényhatóságok­hoz, községekhez, egyházi főméltóságokhoz stb. Ennek köszönhető, hogy az alapítványok oly ör­vendetes gyorsasággal szaporodtak, hogy csakhamar túlhaladták azt a minimumot, a­mihez az állam félmilliós alapítványának kiszolgáltatása kötve volt. A legközelebb múlt országgyűlési ülésszak is fog­lalkozott az intézettel. Tisza kormányelnök és gr. Szapáry pénzügyminiszter urak hazafias jó­akarata a legmelegebb köszönetet érdemel. A tör­vényhozás bokros teendői közepette az ő hazafias buzgóságuknak sikerült csak a parlament előtt gyorsan s egyhangúlag keresztülvinni az alapsza­bálytervezet jóváhagyását, mire ő felsége jóváha­gyása is leérkezvén, az alapszabályok végleg meg­erősítettek. Össze kelle tehát hívni az alakuló gyűlést. A jegyzett alapítványok összege ma már 1.640.700 frt, a­mi nemcsak messze túlhaladja az alakuló felté­teleihez szükséges összeget, de fényes tanúsága a közönség érdeklődésének és kezességül szolgál a sikerre. Az ügy jó vezérlete s a lelkiismeretes ellen­őrzéstől függ most már az intézet virágzása. A létesítő bizottság leteszi most már megbízását a közgyűlés kezeibe, az igazgatóság és felügyelő­bi­zottság, mely most választandó, lesz hivatva az intézet alapszabályszerű szervezetét valósítani. Ezek javadalmazása iránt egy későbbi közgyűlés intéz­kedhetik csak czélszerűen. Erre az alapszabályok en bloc lettek elfo­gadva. Ezután az elnök indítványa folytán ő fel­sége a királynál egy küldöttség fog tisztelegni, mely hálás köszönetét fogja kifejezni, azon alapít­ványért, melylyel ő felsége az intézetet gyámolitani kegyes volt. Végül egy szavazatszedő bizottság lett Festetics Pál elnöklete alatt kiküldve Gullner Gyula és Kovácsy Gyula urakkal, a gyűlés pedig a szavazás befejeztéig, azaz d. u. 6 óráig felfüg­­gesztetvén, ekkor a szavazás eredménye követke­zőkben lett elnök által kihirdetve: M­egválasztatott elnökké: gr. Feste­tics Pál (Lipthay B. báró 10 szavazatot kapott); alelnökké: Bittó István 1175 szavazattal (Tisza László kapott 377, Ordódi Pál 149, Bujanovics 10, Liptai B. 2 szavazatot); igazgatósági tagok: Grf. Wenkheim Frigyes 1665 szavazattal, grf. Cse­­k­o­n­i­c­s Endre 1622, V­é­g­h Ignácz 1300, P­l­u­s­­sich Frigyes 1182, Sporzon 1175, Zuber 1173, Sztrókay Boldizsár 1142, Somssich Iván grf. 978 és grf. Szatmáry Károly 744 szavazat­tal (Nagy György kapott 522, grf. Károlyi Tibor 525 szavazatot); felügyelő bizottsági tagok: Helfy Ignácz 1634 szavazattal, Wahrmann Sándor 1232, Tisza László 1186 és Nagy György 1080 szavazattal (b. Rudics kapott 539, Tarnóczy Gusz­táv 523 és Uhl Sándor 499 szavazatot.) Összesen szavazott 156 szavazó 1727 szavazattal. Az ered­mény kihirdetése után mindenki azt kérdezte, ki­csoda az a gróf Szatmári Károly, ilyen név nincs Magyarországon. A tévedés csakhamar kide­rült. A szavazatokat ugyanis nyomtatott névsorban adták be és a szedő a P. betű helyett a Gr-t szedte. A választás tehát semmisnek nyilvánítta­tott és egy kis vita után megnyugodtak abban, hogy ha a kilenczedik igazgatóra szükség leene, annak betöltéséről az elnök gondoskodni fog. Végül az elnök megköszönvén a benne helyezett bizalmat, a közgyűlést befejezettnek nyilvánítá. Kitüntetések a sz .fehérvári kiállítás alkal­mából. A király, mint a hivatalos lap legújabb száma közli, a következő kéziratokat bocsátotta ki: I. Kedves öcsém József főherczeg! Külö­nös megelégedéssel értesültem, hogy kedveltséged a közelebbi székes­­fehérvári országos kiállítás iránt nemcsak folytonos érdekeltséget tanúsított, de gyakori személyes fellépése, a kiállítók buzdítása és átalában e közhasznú vállalat erélyes támoga­tása által annak örvendetes sikerét kiválólag elő­mozdította. Minélfogva magamat kedvesen indít­tatva érzem, kedvességednek, atyai szándékaimmal is találkozó ezen üdvös közreműködéséért, őszinte elismerésemet és meleg köszönetemet nyilvání­tani. Kelt Schönbrunban, 1879. évi augusztus hó 20-án. Ferencz József, s. k. II. Személyem körüli magyar minisztériumom vezetésével ideiglenesen megbízott miniszterelnököm előterjesztése folytán, az 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás alkalmával szerzett kitűnő érde­mek elismeréséül: gróf Zichy Jenő a kiállí­tási országos bizottság elnökének, díjmentesen, Lipótrendem középkeresztjét; Hav­­ranek József Székesfehérvár város polgármes­tere, és Braun Miksa, az osztr. déli vasúttársulat magyarországi képviselőjének, szinte díjmentesen a királyi tanácsosi czímet; Lederer Sándor budapesti háztulajdonos és borsodmegyei birtokosnak, hasonlóan az illető díjak elengedése mellett, III. osztályú vaskoronarende­­met; továbbá idősb Kolozsváry Miklós fe­hérmegyei tanfelügyelő, idősb F­e­­­m­a­y­e­r István székesfehérvári gyártulajdonos, budahegyi Pauer Leó a salgótarjáni vasfinomító társulat igazgatója, Schmidt Károly nagybásányi bőrgyártulajdonos, N­á­d­o­s­y Kálmán baranya megyei földbirtokos és az ottani gazdasági egylet alelnöke, Mészöly Géza festőművész, Schier Ferencz székesfehér­vári állami mérnök és Kreutzer Nándor ugyan-WT-•— -—— — ——„-„im­ .« .. ottani háztulajdonosnak, F­e­r­e­n­c­z­ J­ó­z­s­e­f-r­e­n­­dem lovagkeresztjét; Gebhardt Ignácz székesfehérvári birtokos, S­e­y­d­i Lajos ottani városi kapitány, Máté Domokos budapesti fogorvos, Hüti Tivadar ottani porczellánfestő, Brüll Lipót gőz­malmi igazgató, Z­e­tf­e­r­­­n Mátyás műbádogos, Kr­enner F. budapesti óraműves és Quentzer H. ottani kalapgyárosnak, koronás arany ér­demke­resztet, és Petheő Imre kápolnás­­nyéki pezsgőgyáros, Thék Endre budapesti mű­­asztalos, Jungfer Gyula budapesti műlakatos, S­a­y Rezső székesfehérvári iskolaszéki elnök, Porst Fe­rencz budapesti kocsigyáros és Walser Ferencz ot­tani harangöntő és gépgyárosnak az aranyóráé­m­­keresztet adományozom s egyúttal megengedem, hogy S­z­ö­g­y­é­n­y-M­a­r­i­c­h László főkamarásmeste­­rem, v. t. k. tanácsosom, Fehérmegye s Székesfehérvár városa főispánja, Pauer János székesfehérvári r. k. megyés püspök, gróf Brunszvik Géza, báró Bánffy Ádám, Szögyény-Marich Géza és verebi V­é­g­h János földbirtokosok, S­z­a­l­a­y Imre vallás- és közoktatásügyi miniszteri elnöki titkár, d. Czobor Béla nemzeti múzeumi segédőr, Bod­a Imre kálozdi uradalmi igazgató, Fackh Károly, a magyar nyugati vasuttársulat főigazgatója, Robn­- J­a­r­d Ernő, az osztr. államvasuttársulat kiállítási képviselője, Csapek József ugyane társulat ora­­viczai mérnöke, Ullmann Lajos, a dunagőzhajó­­zási társulat budapesti képviselője és Márkusz Ignácz, a fővárosi képviselőtestület tagjának, el­ismerésem nyilvánittassék. Kelt Schönbrunnban, 1879. évi augusztus hó 20-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Adomák Deák Ferenczről. Hazánk nagy fiának első emlékszobráról ma hullott le a lepel. Ez emlékezetes nap alkalmából több érdekes vonást találunk különböző lapokban „Carolus“ tollából, melyekből az érdekesebbeket közöljük: Öreg emberek, kik Deák Ferenczet harmincz éves ko­rában ismerték, azt állítják, hogy az időtől kezdve nem vál­tozott. Valamivel kövérebbé vált, de haja, szemei, bajusza s egész arczjellege ugyanazok maradtak. Az országgyűlésen életeiről és anekdotáiról előbb is­merték s előbb megismerték, mint nyilvános beszédjeiről. Akkori anekdotái közül fölemlítem a következőt: Kocsi Horváth Sámuel veszprémi követ nagyon bé­kesség szerető ember lévén a magán társalgásban is, mindig mindenkinek igazat adott s mint alispán is minden peres fe­let kibékitett. Az országgyűlésre is utána ment az az adoma, hogy egyszer bement hozzá a felperes s baját elpanaszlá, mire ő mint alispán azt felelé: „fiam, neked teljesen igazad van“, — de ugyanakkor odamentén az alperes is s baját az is elpanaszolván, annak is azt felelé: „fiam, neked is telje­sen igazad van“; — mikor pedig ezt az ott jelen volt Ko­ll­onczy János első alispán meghallotta s azt monda: „bo­lond vagy te Samu, mind akettőnek csak nem lehet igaza“, — erre azt felelé: „neked is János teljesen igazad van.“ Ez a kocsi Horváth Sámuel az országgyűlésen is ilyenformán viselte magát. Hol az aulikusokkal szavazott, hol a liberálisokkal, csakhogy meg ne haragudjék rá egyik se. Egyszer aztán Beöthy Ödön és Balogh János kemé­nyen megtámadták Kocsi Horváthot a pozsonyi ligetben Deák Ferencz jelenlétében. Deák mosolyogva hallgatta Beöthy és Balogh szemrehányásait s mosolyogva nézte Kocsi Horváth kellemetlen helyzetét. Midőn már a vita kissé élessé kezdett válni, Deák közbeszólt: — Olyanformán gondolkodik az én Sámuel barátom, mint az egyszeri szentgróti menyecske. Az is egy kissé hit­­telen lett az urához s beleszeretett a szomszédban lakó csiz­madia czéhmester fiába. A menyecske ura nem nézvén jó szemmel a dolgot s pörlekedése se használván, elment a plé­­bánoshoz panaszra, hogy az hívja meg a feleségét magához s térítse istenes útra. A plébános meghivatja a menyecskét, lelkére beszél istenesen s megmondja neki, hogy isteni és emberi törvények szerint az asszonynak hűségesnek kell lenni törvényes urához és senki másra még csak gondolni sem szabad, hanem meg kell maradni egyetlen egy férfi mellett. „Jaj édes tisztelendő uram, így felel a menyecske, könnyű a gazdagnak, de az olyan szegény asszonynak, mint én va­gyok, mindegyik jó, nekem nem illik válogatósnak lenni.“ Ez anekdotára hatalmas kacsagás lett a felelet s ez naptól fogva Kocsi Horváth Sámuel nem válogatott a két párt között, hanem megmaradt f­aulikusnak. * Öregek és fiatalok, komoly férfiak és könnyűvérű em­berek, saját pártjabeliek és ellenzékiek egyforma kegyelettel járultak, hozzá. Őt, egyedül őt nem neveztük, nem szólítottak pertu­nak. Nem azért, mintha ő azt rossz néven vette volna. Is­tenért se. Hiszen egyszerűbb, szívesebb, kedélyesebb ember soha se volt, mint ő. Ámbár tagja volt a Batthyány-minisz­­teriumnak: mindamellett ő az egyszerű „tekintetes ur“ ma­radt minden rend, rang, czim és szafrang nélkül. Bár a „nagy­ságos“ czimet idegenektől nem utasitá el, hiszen mindennap százan mentek hozzá kérvényezők, mint a királyhoz s ezekkel a czimezés miatt nem perlekedhetett, mindamellett ő a czi­­mekre nem adott semmit.* Gyulai Pál, mikor Vörösmarty életét irta, le­vélben fordult valamiért Deák Ferenczhez s öt „nagyságos ur“-nak szólt rá, de egyúttal bocsánatot kérve, azt kérdezé tőle: Írja meg, mi az igazi czime? Deák azt felelte: „czimezzen a minek tetszik, legjobban szeretem, ha barátjának czímez.“ Pe­dig bizony akkor még Gyulay Pál kicsike kis emberke volt. A király „Deák úr“-nak, a királyné egy alkalommal a koro­názás után szemtül-szembe „Deák bácsi“-nak szólította. Ek­ként szólita őt a fővárosban és vidékén minden szép asszony és minden ifjú lányka, kinek alkalma volt vele bizalmasan beszélni. Néhány idősb képviselő, kikkel sok országgyűlésen volt már együtt, tegezték őt s „Feri“ néven szólították. Az öreg Justh, Zsedényi, Szentiványi, Kállay Ödön, Pulszky Ferencz, s még néhányan akként szóltak hozzá még a legutóbbi évek­­ben is. Mindenki más ez egyszerű névvel közeledett hozzá: „bátyám.“ Mintha mindenkinek vér szerinti rokona, édes­apja lett volna. Az igaz, hogy olyan jó is volt mindenkihez, mintha édes­apja lett volna. * Minő magas tekintélye volt Zalavármegyében Deák Ferencznek a harminc­három éves ifjúnak, arra csak egy példát. 1836-ik évi június 22-én és 23-án tartották a megye rendei azt a gyűlést, melyen követeik Deák és Hertelendy beszámoltak. Deák fogadtatását lelkesültnek nevezi Kossuth Lajos akkor, a­mikor még a hírlapok nem beszéltek super­­lativusban, mert a világon se voltak. Ugyanekkor főispán-beiktatás is volt s a főispánnak le kellett tenni az esküt. Az esküformát ősidőktől fogva alkotmányos gyakorlat alapján mindig egyházi férfiú szokta előolvasni. De a rendek felkiáltottak, hogy Deák Ferencz olvassa fel. „Az tekintetes követ úr szájából akarjuk hallani istennek igéjét“, kiál­tott fel egy kővágó-eörri nemes. Pedig jelen volt két apát is. „Aligha­nem ez volt az első eset, hogy hivatal nél­küli polgári személy esketett fel főispánt magyarul“ — írja e jelenetről K­o­s­s­u­t­h Lajos. • A régi Deák-clubban a nagy terem mellett balról van az olvasó terem. Itt van a „öreg ur“-nak mellszobra, carra­­rai márványból, életnagyságban, de sűrű fátyollal behúzva. Ide az „öreg úr“ sohase ment. Csak egyszer adott audien­­cziák egy oláh küldöttségnek. Krassó vagy Szörény vármegyéből jött a küldöttség, Bésán Mihály volt vezetőjük. A megyék arrondirozásáról volt szó s a jámbor oláhok azt kérték, hogy őket valahogy Szer­biához vagy Bihar megyéhez ne arrondirozzák. Bésán megmutatta nekik Magyarországot a mappán, Deák Ferenczet pedig carrarai márványból s bebizonyította nekik, hogy amaz hajdan félig, emez pedig egészen oláh volt, miután a hetvenhetedik őse maczedó-görög vérből szár­mazott s Diakónak neveztetett. Büszke lett a jámbor küldött­ség s büszkeségében elevenen akarta látni azt a carrarai márványt. Az „öreg ur“ oda ment hozzájuk, meghallgatta kérésüket s megígérte, hogy az oláh bánság nem fog Bihar­­megyébe kebeleztetni. A jámbor küldöttség minden áron kezet akart csókolni az öreg urnak, a­mi azonban nagy nehezen mégis megakadályoztatott. Ő maga soha se kártyáz, nem is sakkot és soha semmi szerencsejátékot nem űz. Hanem a jókedvű kártyázókat üres óráiban szívesen elnézi s nincs az a tudós, a­ki a játék tör­vényeit jobban ismerné, mint ő. Egyszer összedisputáltak s Nedeczky Pista azt kérdi az öreg úrtól: — Mondja meg hát kedves bátyám, nem én mellettem szól-e a logika? — Kártyában és asszonyoknál nincs logika felette az „öreg úr.“ Ha az öreg úr egyszer leül a kártyázókat nézni, akkor aztán holmi apróságos dolgokért ne igen menjenek hozzá ta­nácsot kérni. Tarnóczy Guszti kísérlette meg egyszer ezelőtt hét évvel megkérni, hogy miután Lónyay gróf visszalépés­re kényszerittetett: „Kedves urambátyám, legyen kegyes megengedni, hogy a párt a visszalépett miniszterelnöknek nyilvános elégtételt adjon.“ No hiszen kikapott Tarnóczy az öreg úrtól úgy, hogy el nem felejti, a meddig csak él. És mi akkor szentül hittük, hogy az öreg ur csupán csak nyugalmának megzavarása miatt lobbant olyan nagy haragra s az­ ellenkezőt el sem hittük Zsedényinek és Tóth Vilmosnak semmikép. De hát tudott-e Deák Ferencz haragudni? Kis dolgokért meg nem haragudott, s haragja nehány percznél tovább sohase tartott, de ez alatt a nehány percz alatt meglapult körülötte minden, mint mikor a haragvó Ju­piter megreszketteti Olympus bérczeit. Tudna erről beszélni Andrássy gróf, Lónyai Menyhért, Horvát Boldizsár, Gyulay Pál és Salamon Ferencz is. Sőt tudna még Ghyczy Kálmán is, a­kit, mint a balközép egyik vezérét láttam egyszer, a­mint összetett kézzel, s lehajtott fővel némán hallgatta vé­gig Deák Ferencz haragos, súlyos szemrehányásait. Valami fenséges hatalom volt az, mely az ő arczáról, az ő szemeiből kisugárzott. Léha lelkek olyan gyengének, olyan erőtlennek érezték magukat ő mellette, mint a bod­zafa a százados tölgy árnyékában. A Hungáriában tartottunk egykor rövid öt perczig tartó értekezletet. Akkor még ott volt a clubhelyiség. Esetleges volt az értekezlet, nem is voltunk igen so­kan, azért csak a Dunára néző billiárdteremben tanácskoz­tunk. Az „öreg úr“ ott állott a billiárd egyik sarkánál, s egyik kezét feltette az asztalra, úgy beszélt. Mi körülálltuk az asztalt, s hallgattuk nagy figyelemmel. Mellettem állott D­e­d­i­n­s­z­ky József, csanádmegyei képviselő. Az öreg ur egész beszédje alatt reánk nézett vé­letlenül. Beszédje középén Dedinszky elment mellőlem s hátra vonult a tömeg háta mögé. Ez feltűnt nekem s értekezlet után kérdeztem tőle, miért ment el mellőlem. - Barátom, szólt, én gyönge ember vagyok. Az öreg ur mindig reánk nézett s én nem tudtam kiállani tekintetét. Rettenetes szemei vannak. Szegény Dedinszky, igen jó ember volt, de nagy lelki baj kínozható. Pár év múlva agyonlőtte magát. * Az „öreg ur“ esti tizenegy óráig szokott maradni a körben, akkor már a nagy urak, exczellencziás urak mind el­távoztak régen. Négyen, öten szoktak lekisérni a lépcsőn. Feledhetetlen órák voltak e késő esti órák. Ilyenkor néha fel­­nyitá az öreg ur határtalan gazdagságú szellemének kincses házát s beszélt a múltból s a múltnak titkaiból s alkotmá­nyunk élet-halálh­arczaiból dolgokat, melyek nincsenek meg­írva s meg nem lesznek irva soha. Ott alusznak vele együtt a sírban — örökké. — Egy kis bőrerszénye volt az öreg urnak, régi di­­vata, melyet már nem hordoztak ötven év óta. Ebből vett elő egy hatost s egy fitos bankjegyet. A hatos a kapusé lett, a forint a frakkerkocsisé lett, kinek kocsijába nagy fi­gyelemmel segítettük beülni. A kocsinak 48-as száma volt egyszer. A negyvennyol­­czadiki dolgokról beszélt az este. — Nézze kedves urambátyám, épen a 48-as kocsi vi­szi haza, mond­ja neki. — Talán most nem dőlünk fel vele. Felesé. HÍREK. — Szeptember 1. — — Rudolf trónörökös és a magyar ipar. Említettük régebben, hogy a Kossuth gyár munkásai egy a székesfehérvári kiállításon is látható volt remek metszésű serleget emlékképen Rudolf trónörökösnek ajánlották föl. A trónörökös ez ajándékot elfogadva, udvarmestere által Zichy Jenő grófhoz a következő levelet intézte: „Rudolf trónörökös ő cs. és kir. fensége az ő magassága számára Kossuth János magyarországi üveggyárá­nak munkásai nevében beküldött üvegserleget öröm­mel fogadta és a legmagasabb megelégedésének ad kifejezést a hazai műipar haladása fölött. Megbí­zott engem, hogy szíves közvetítését oly irányban vegyem igénybe, hogy az említett gyár munkásai­nak, legális érzelmeik nyilvánításáért ő fensége legmelegebb köszönetét kifejezni és közöttük a trónörökös ő fensége által küldött 50 frtot legjobb belátása szerint szétoszlatni méltóztassék. — József főherczeg tegnap este Püs­­pök-Ladányba utazott, innét ő fensége Erdélybe megy s e hó 10-én Nagyváradon lesz. — Személyi hírek. Trefort közokta­tásügyi miniszter hosszabb szemleutjából visszaér­kezett. — Péchy Tamás közlekedésügyi minisz­ter szabadságideje leteltével szintén a fővárosba érkezett — Hollán Ernő honv.­táb, tegnap este Székesfehérvárra utazott. — Simor János herczegprimás a pozsonyi Erzsébet apáczák leégett kolostorának helyreállítá­sára 10,000 frtot adományozott. — Főúri menyegző. Bethlen Pál gr. bethleni birtokos aug. 25-én tartá Szt. Demeteren esküvőjét gr. Rhédy Gabriellával. Násznagy gróf Teleki Géza, nászasszony gr. Tel­ek­iné­ Beth­len Margit volt. Vőfélyek: gr. Teleki Döme, gr. Bethlen Márkus, gr. Bethlen Bálint és B­e­t­hl­­­e­n Aladár; nyoszolyó-leányok: gr. Lázár Gizella, Simén Vilma és gr. Bethlen Olivia. Az egy­házi szertartást Csiky Károly disznatói ev. ref. lelkész és Jung Lajos szt.-demeteri róm. kath. pap végezték. Az ifjú pár az esküvő után azonnal Bethlenbe utazott. — Joachimot, a világhírű hegedűművészt e hó közepén valószínűleg hallani fogják a Kolozs­váriak. A „M. Pol.“ szerint a művész, ha az igazga­tóság elfogadható ajánlatokat fog tenni, két hang­versenyben fog fellépni. Joachimot egy zongoramű­vész kiséri körútjára. — Eljegyzés: Kaas Ivor b, a „Pesti Napló“ főmunkatársa a napokban eljegyezte Ló­nyay Albert volt ugocsa megyei főispán Ilona leányát. — Megőrült ügyvéd. Az aug. 12-kén Sauerbrunba érkezett Hegedűs Károly budapesti ügyvédet hétfőn őrülési roham lepte meg, mely abban nyilatkozott, hogy felszólított egy csendőrt két békésen járókelő styriai polgár elfogására és ő (Hegedűs) elé vezetésére. A csendőr természete­sen vonakodott eleget tenni e felhívásnak, mire Hegedűs felemelte botját s a csendőr arczára ütött vele. A szerencsétlen fiatal­embert letartóztatták s őrizet alatt Pöltschba, innét pedig a gráczi elme­gyógyintézetbe vitték. — Szabadka városa tegnap kezdte meg­ünnepelni szabad királyi várossá tevésének 100-as évfordulóját. Az ünnepélyek két napig tartanak. A város föl van diszitve. A tegnap a népünnepnek volt szentelve. A népünnep délután 2 órakor kez­dődött, s azóta a róka- és barát­ téren óriási néptömeg hullámzott, 5 órakor a város 8 kerüle­tének képviselői zászlókkal kivonultak a rendező bizottság sátorához. A néphez Szkenderovics János napközi elnök beszélt ez ünnep jelentőségé­ről, mire egy földiszített ökröt a helyszínen meg­sütöttek s a nép közt szétosztották, úgyszintén sok bort, s mindez ajándék volt, úgy, hogy a városnak az ünnepély mibe sem került. Este a várost fé­nyesen kivilágították. Ma ünnepélyes isteni tiszte­let után rendkívüli közgyűlés lesz, melyen Zom­­borcsevics Vincze tart beszédet. Azonkívül in­dítványt fognak tenni Mária­ Terézia arczképének megszerzése és a királyhoz való felirat elintézése végett. Délben nagy ebédet ad M­u­k­i­c­s polgár­­mester. — A szeretet angyalai. Répcze-Szent- Györgyről Írják a „Magyarországának, hogy az ottani kastélyban három grófnő: Zichy Mária, Fáni és Leóna kisasszonyok kötő- és varróiskolát rendeztek be lakosztályaikban s ott szerető okta­tásban részesítik a környékbeli szegénysorsu leány­kákat. Mintegy 35 kis­lány nyer ekkép oktatást naponkint d. u. 3 órától 6-ig s a jólelkü grófnők a legnagyobb szeretettel és önfeláldozással működ­nek a növendékek kiképzésén. Ők veszik a varrás­hoz és kötéshez szükséges tárgyakat és anyagokat, s a­mit a kis tanulók kötnek vagy varrnak, azt mindenik magának készíti, ünnepnapokon aztán kiosztják a kész munkákat. Ezeket a ruhaszabás­ban is oktatják, hogy majd idővel e módon is tud­janak kenyeret keresni. Azonfölül könyvtárt sze­reztek a helybeli iskolának s ismeretterjesztő lapot járatnak a község számára. Megemlítjük itt egyút­tal, hogy a lánykák oktatásában szintén nagy te­vékenységet fejt ki a közszeretetben álló Ürményi Miksáné (a grófkisasszonyok nagynénje) és bájos leánya, Ilma, ki Damonyán szintén ad oktatást a gyermekeknek s mint halljuk, a felnőttebb leányok­nak népszerű oktatást szándékozik tartani a termé­szettanból. E főrangú hölgyek valóban megérdem­lik, hogy mintaképül állíttassanak a társadalom minden osztálya elé! — Kossuthfalun tegnap ünnepelték meg Lajos napját a szokott kegyelettel délelőtt, és nagy vigsággal délutántól kezdve ma reggelig. A község­nek nem lévén még ezideig temploma, a harang­láb előtt a nagy feszület tövében emeltek díszes sátort, melyben virágfüzérekkel és koszorúkkal el­halmozott szép oltárt állítottak föl. A szent misét egy pesti kath. pap végezte, az énekkart pedig philharmonium kíséretében a kosuthfalvi dalárda képezte, mely néhány gikszert leszámítva elég csi­nosan énekelt. A mise alatt és egész nap szaka­datlanul durrogtak a mozsarak. — Gróf — parasztgunyában. Van Nagyváradon egy fiatal svéd gróf, ki ottléte alatt megkedvelte a magyar konyhát, bort, mindenek fe­lett pedig a magyar társadalmat. A nemzeti spe­cialitásokat meg épen nagyra becsüli. A napokban történt, írja a „Bihar“, hogy egy öltözet paraszt­­gúnyát készíttetett, hogy odahaza, bérezés hazájá­ban megismertesse a magyar népviseletet. A gúnya elkészült s a grófnak annyira megtetszett a tuli­pános szűr, az árvalányhajas süveg, a borjuszáju ing s lobogós gatya, hogy egy szép napon felvette azokat magára s ismerősei nem csekély meglepe­tésére úgy járt, kelt az utczákon, mint valami ba­konyiból elszabadult, tőről metszett szegénylegény. — Szombathely városa az uj városház építőjét, Hanszmann Alajos műegyetemi tanárt díszpolgárrá választotta. — Történettudósok útja. Nagy Imre magy. kir. legfőbb itélőszéki biró és P­a­u­r Iván Kismartonba utaztak a herczegi levéltár átkutatására. — Az elhunyt Kabos Lászlót, a maros-vásárhelyi kir. Ítélőtábla legidősebb tanács­elnökét, az ottani ev. ref. egyházmegye és tanoda főgondnokát tegnap kisérték örök nyugalomra. Az elhunyt az erdélyi legrégibb családok egyikének volt ivédéka, s legkiválóbb tagja a magyar birói karnak; különösen a maros­vásárhelyi társasélet vesztett legtöbbet benne, hol tapintatteljes eljárá­sával nem egy politikai vagy társaséleti megha­­sonlást kiegyenlített. Temetésén a gyászoló család­tagokon kívül nem nagy számú, de kiváló közön­ség jelent meg; ott voltak Paul­er és K. Ke­mény miniszterek; a Curia részéről Per­cz­el Béla alelnök, Ortvay Ferencz, Láday Ágoston, T­o­p­f­e­r Károly, L­a­s­z­e­r Ágoston, B­a­l­ó Mihály, C­o­n­r­á­d Mór, Domokos László, a főszámvevő­széktől Hosszú József alelnök, Lázár képviselő, D­o­m­a­h­i­d­y főispán, több tagja a minisztériumok­nak és a pesti kir. törvényszéknek. A ravatalt sok koszorú boritá, a többek közt egy a maros-vásár­helyi kir. ítélőtáblától, felejthetetlen birótársuknak, egy, az ottani tanodából szeretett főgondnokuknak, és egy impozáns fehér koszorú természetes virá­gokból „kegyelet jeléül Domokos Lászlótól.“ Az elhunytat neje szül. Gidófalvi Szabina s két kis­korú gyermekei gyászolják. — A sírnál Török superintendens mondott rövid megható beszédet, mely után a nemzeti színház énekkara énekelt. Legyen könnyű a föld porai felett! — Vámbéry Ármin N­agy-Ka­n­izsán A helybeli „I. nagy-kanizsai keresk. ifjak önképző egylet“-ének köszönhetjük — írja kanizsai levele­zőnk múlt hó 31-ről — azon élvezetes estét, me­lyet tegnap Vámbéry Ármin felolvasása nyúj­tott. Híres orientalistánk Franzensfesteről jött hozzánk (és) Kottorinál (mely helység tűz és víz­­károsultjai javára tartotta felolvasását) az elöljá­róság a plébános és az iskolagyermekek N.­Kani­­zsán pedig több egyletek küldöttei részéről a leg­­szivélyesebb fogadtatásban részesült. Az est elér­kezvén, felolvasót a közönség a terembe való lépte­kor szívélyes éljenekkel fogadta és az est folytán még számtalan jelét adó elismerésének. A felolva­sás, mely inkább szabad szóbeli előadásnak volt nevezhető, gazdag tartalma és az élénk előadás által a legnagyobb hatást keltette. Különösen él­vezetesek voltak a beleszőtt alkalmi életek is, melyekkel a tudós előadását fűszerezte. A felolva­sást kedélyes társasvacsora követte. — A fővárosi gazdasági és pénz­ügyi bizottság ma d. e. ülést tartott,melyről holnap reggeli számunkban fogunk megemlékezni. — Angol ember magyar felköszön­tője. Az unitáriusok székely­ keresztúri zsinatját követő banketten a zsinat egyik angolországi ven­dége Gordon Sándor két magyar felköszöntőt is mondott, egyet prózában, a másikat versben. Az utóbbi igy hangzik: Kerekes barátunk szóllott poetice, Én is azt akarnám, non tam magnifice, . . . Dulce et decorum, pro patria mori, S nem kevésbbé dicső a hazáért élni. Töltse tele tehát mindenki poharát, Igyunk s kiáltsuk : A magyar nemzet vivát! A rögtönzést természetesen nagy tetszéssel fo­gadták. — Bismarck megsértése miatt! A frankfurti büntető kamara H­o­­­d­h­e­i­m Pál ügyészt, Bismarck megsértésében való részesség vétségében elmarasztalta s 300 mark pénzbírságra ítélte. A vétség abban állott, hogy az ügyész úr taná­csolta annak idején a „Frankfurter Zeitung“ szer­kesztőjének a Bismarck megsértése miatt ellene indított per végtárgyalásának nyilvánosságra hoza­talát, s az általa, mint védő által tartott beszédet sajtó alá rendezte. — Kellemetlen missió. Cavagnari P. őrnagy kabuli brit követtől, állomáshelyére való utaztában 3000 rúpiát s érdemjeleit ellopták. — Egy nem honosított orvos. Igen érdekes és fontos jelentés történt e napokban az ujaradi szolgabiróság utján a temesmegyei alispáni hivatalnál. Ujaradon egy jénai diplomával bíró or­vos — mely honosítva (nostrificálva) nincsen — már 20 éven át orvosi gyakorlatban van anélkül, hogy a gyakorlat enélkülözhetlen feltétele bárki előtt ismeretes lett volna, mígnem egy ujaradi orvosnak sikerült eme törvénytelensé­get felfedeznie, minek folytán a jelentés megtör­tént. Az illető orvos névcsoportja — kinek gya­korlatát a hiányzó nostrificatio alapján beszüntetni kérik — Schmeller Henrik, Lajos, Fo­dor, Herman. Az érdekelt körök, mint a „Te­­mesi Lapok “-ban olvassuk, nagy feszültséggel vár­ják a tek. alispáni hivatal határozatát, mert a ha­tározathozatal által azt remélik, hogy egy despota takarékpénztári igazgatótól és magyarfalutól meg­menekülnek. — Hogy fizetnek a dágiak adót. Dág esztergommegyei községben az adóvégrehajtás al­kalmával néhányan kikeltek a biró ellen, sőt az ellenszegülést is megkisérték. A biró erélyesen lé­pett fel s a rakonczátlankodókat fogságbüntetéssel fenyítette. A kérelemre azonban, hogy máskép bün­tesse őket, pénzbírságra változtatta a büntetést. Az igy befolyt pénzösszegekből azután két szegény dági lakosnak kifizették adóját, amiért csak di­csérni lehet a dági bírót. — így olvassuk az ese­tet a „Magyar Lapok “-ban. Bezzeg, ha az ellen­zéki lapokat, valahányszor az adók ellen kikelnek , pénzbírsággal sújtanák, az eddig begyűlt összeg­ből valamennyi szegény ember adóját ki lehetne fizetni. — Költők versenye. Délfranczia­­országban 1. évi deczember 1-én jár le a ha­táridő azon költői művek beadására, melyeket a 23 év óta fennálló költői versenyre szoktak küldeni. A győztesek közt 20 aranyat, ezüst és bronz­érmet fognak kiosztani. Színház és művészet. — A nemzeti színház heti műsora: Szept. 1. „Czárnő.“ (Uj betanulással 2-szer.) 2. „Gizella“ 1 felv. „Lucia.“ (Levasseur H. K. a. 1. Budapest, 1879. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. rend. játéka, Perotti Gyula fellépte.) 3. „Benoiton család.“ 4. „Sevillai borbély.“ (Levasseur Hen. k. a. 2 vend. ját.) 5. „Világ ura“ (új betanulással 3-szor.) 6. „ Din orah“­ (Levasseur* H. k. a. 3. vend. ját.) „Eladó lány.“ (1-ször.) „Barátságból“(1-ször.) „A másé“ (1-ször.) „Végrendeltetés“ (1-ször.) 8. „Hálátlan kor.“ Közgazdaság. Üzleti táviratok. Bécs, szept. 1.Az 1864-ki sorsjegyek húzása: 3564 sorozat, 89 szám 200,000 frt; 3564 s. 87 sz. 20,000, 3223 s. 92 sz. 15,000, 1142 s. 39 sz. 10,000. Kihúzottak még a következő sorozatok: 3690, 3050, 2078, 3102, 2434, 2351, 1037, 2502, 56, 1870, 3578. Bécs, szept. 1. Megnyitás. Osztr. hitelr. 255.50, magyar hitelr. 245 50, Angol-osztr. —.—, magyar járadék 91.07, 1860-iki sorsjegykölcs. —.— Napoleon-arany 9.34. Tartózkodó. Bécs, szept. 1. Előtőzsde. Osztr. hitelr. 255.90, magy. hitelr. 246.—, Angol-osztr. 126.30, állam-vasút, 271.—, Unio­­bank 85.—, Lombard, —, Magyar járadék 91.15. Na­­poleond’or 9.34* 2. Szilárd. Közlemények az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. A fogarasi m­. kir. állam­ménes lovaiból Brassóban f. évi október 7-én árverés fogván tar­tatni, a brassói kereskedelmi és iparkamara közre­működésével ugyancsak Brassóban kisebb mértékű kiállítás rendeztetik lovagló-, szekér- és parkolási szerszámokból a czélból, hogy a lovaglással és sze­­kerezéssel egybekötött iparnak nagyobb lendület adassék. A kiállítás maga az ottani lövészegylet egyik termében tartatik meg és október 7-én kez­dődik. A kiállítás jövedelme egy Brassóban felállí­tandó délkeleti erdélyi iparmúzeum javára van szánva. A bejelentések szeptember 20-ig a brassói kereskedelmi és iparkamarához intézendők. Kiállít­­hatók a következő tárgyak: 1. Szolid és jól készí­tett czivil lovagló szerszámok, teljesen felszerelt kantárok stb. 2. Trenzlik és vadászkantárok. 3. Czivil nyergek. 4. Teljes katonai lovagló szerszá­mok, minden hozzátartozóval, nyeregbak stbivel. 5. Lószerszámok négyes fogathoz. 6. Szerszámok két lóra. 7. Egyszerű, erős és olcsó istállói kötő­fékek. 8. Elegáns, de egyszerű négyes ostor. 9. Elegáns, de egyszerű ostor két lóra. 10. Hajtó os­torok. 11. Lovagló ostorok. 12. Terhelők. 13. Ló­­pokróczok. 14. Katonai lópokróczok. 15. Gyapjú lótakarók. 16. Takarók nyereg alá. 17. Egyenruha­kelmék. 18. Bundák és prémek szánkázáshoz és szekerezéshez. 19. Kesztyűk szekerezéshez. A ma­gyar kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelmi mi­niszter a lovagló és patkoló szerszámkiállításra jutalmakra és dicsérő oklevelekre 50 darab 10 frankos aranyat engedélyezett. A patkolási kiállí­tásban kiállíthatók jól készített nyári és téli pat­kók és patkószegek, valamint minden a patkolás­­hoz tartozó szerszám. A patkolásért szintén jutal­mak osztatnak ki. Ha a helyiség engedni fogja, kikészített bőrt is lehet kiállítani s szekérgyártók­nak rendelkezésre áll arra alkalmasnak ígérkező helyen levő jó szekereket kiállíthatni. A jutalmak odaitélésénél első­sorban az olcsóság jön tekin­tetbe, mert fő czél az, hogy Oláhország számára piaczot teremtsünk s azt magunknak biztosítsuk, — tehát hogy az iparnak finomabb tárgyakra nézt is tartós piaczot szerezzünk. A kiállításra szánt tárgyak ezen megjelöléssel­: „A brassói iparos-egy­letnek: Kiállítási tárgy a brassói lovagló-, szeke­­rező- és parkolási szerszám-kiállításra“, Hesshaimer I. L. és R­­ezegnek Brassóban, küldendők. Áru- és értéktőzsde. Budapest, szeptember 1. Gabonatőzsde. Búza ma és tegnap kissé bővebben volt kínálva, ellenben malmaink tartózkodóbbak voltak, minél fogva 20,000 métermázsára menő forgalom mellett az árak némileg elbágyadtak. «-*=›‹.■ árpa, zab igen szilárd, kukorica*-*, magasabb •“'»-at követelnek, repere valamivel kellemesebb, a mai napon történt vásárlá­sok közül következő kötések jutottak tudomásunkra: Búza, tiszavidéki ut 400 mm. 78 kis 12 frt 40 kr, 100 mm. 77.8 kis 12 frt 15 kr, 100 mm. 76.5 kis és 100 mm 76 kis 12 frt, 200 mm. 75.5 kis 11 frt 90 kr, 200 mm. 73.5 kis 11 frt 10 kr, 100 mm. 71 kis 11 frt 05 kr, fehér me­gyei 700 mm. 77 kis 12 frt 25 kr, 1200 mm. 76.7 kis 12 frt 25 kr, 1000 mm. 75 kis 11 frt 90 kr, bánáti 400 mm. 76 kis és 100 mm. 74.6 kis 11 frt 35 kr, 100 ram. 74.6 kis 11 frt 30 kr, pestvidéki 100 mm. 74.5 kis 11 frt 50 kr, er­délyi 100 mm. 78 kis 11 frt 60 kr, felső vidéki 100 mm. 76.2 kis 12 frt 10 kr, más vidéki 100 mm. 79.5 kis 12 frt 20 kr, 100 mm. 77.5 kis 11 frt 90 kr, 100 mm. 77 kis és 100 mm. 76 kis 11 frt 65 kr, bácskai 100 mm. 78.4 kis 11 frt 90 kr, öreg bánáti 400 74.5 kis 10 frt 75 kr. A tegnapi napról történt vásárlások közül következő kötések jutottak tudomásunkra: Búza, tiszavidéki út 600 mm. 78.5 kis és 700 mm. 78 kis 12 frt 60 kr, 600 mm­ 73 kis 12 frt 60 kr, 100 mm. 78 kis és 100 mm. 77.7 kis 12 frt 30 kr, 100 mm. 77.5 kis 12 frt 32'/1 kr, 200 mm. 77 kis 12 frt 30 kr, 200 mm. 77 kis 12 frt 35 kr, 300 mm. 76.5 kis 12 frt 25 kr, 500 mm 76 8 kis 12 frt 30 kr, 100 mm. 76.4 kis 12 frt 20 kr, 300 mm 76.4kls 12 frt 32* , kr, 2200 ram. 76 kis 12 frt 20 kr, 200 mm. 75 kis 12 frt, 400 mm. 74.8 kis 11 frt 75 kr, 200 mm. 73 kis 11 frt 25 kr, 100 mm. 73 kis 11 frt 25 kr, 100 mm. 72 kis 11 frt 10 kr, 100 mm. 72 kis 11 frt 25 kr, bánáti 200 mm. 78.2 kis 12 frt 50 kr, 200 mm. 77 kis 12 frt 35 kr 500 mm. 77 kis 12 frt 35 kr, 100 mm. 76.5 kis 12 frt 20 kr, 300 mm. 76.5 kis 12 frt 25 kr, marosi 200 mm. 77 kis 12 frt 25 kr, felső t i s z a v id é k i 200 mm. 78.5 kis 11 frt 90 kr, erdélyi 200 mm. 78 kis 11 frt 70 kr, m á s v i­déki 600 mm. 78.8 kis 11 frt 90 kr, 100 mm. 75 kis 11 frt 70 kr, tiszavidéki öreg 100 mm. 78 kis 12 frt 30 kr 800 mm. 73 kis 11 frt 25 kr. Rozs 7 frt 50—8 frt 50 kr. Eladatott l'OOO mm. 7 frt 95 krral 300 mm. 8 frt 22’ 2 krral, 100 mm. 8 frt 20 krral, 500 mm 7 frt 80 krral, uj 400 mm. 8 frt 20 krral. Arpa 7—9 frt 25 kr. Eladatott 400 mm. 8 frt 50 krral, 500 mm. 9 frt 25 krral, 600 mm. 8 frt 86 krral, 300 mm. 7 ft tál. Za­b 6—6 frt 50 kr. Eladatott idei 800 mm. 6 frt 15 krajczárral. Kukoricza 5 frt 90—7 frt 50 kr. Repeze 10%—11 frt. Eladatott káposztarepeze 600 mm. 10 frt 50 krral 200 mm. 10 frt 75 krral 500 mm 107­ frttal. 300 mm. 11 frttal. Határidőüzletben következő árak jegyezték: Szokványbuza szeptember-októberre 11 frt 92’ , kr pénz, 11 frt 97% kr áru, tavaszra 12 frt 75 kr pénz 12 frt 80 kr áru. ’ Zab szeptember-októberre 6 frt 25 kr pénz, 6 frt 30 kr áru, tavaszra 6 frt 92% kr pénz, 6 frt 97% kr áru. Kukoricza szeptember-októberre 6 frt 75—6 frt 80 krajczár. Káposztarepere szeptemberre 11%—11% frt. Felelős szerkesztő: Hindy Árpád. Cirque royal belge. A váczi-körút és alkotmány-utcza sarkán. Ma hétfőn szeptember 1-én esti 7 órakor nagy előadás. A hírneves vizi-királynő fellépte IV“ Miss Surline Bostonból, bámulatraméltó előadásával és kitartásával a víz alatt. Carneval a jégen, nagy kiállítási darab balettel 3 részben, rendezi és színre hozza Renz E. igazgató. ., , A hajtó­iskola Don Juan és Leporello iskolázott lo­vakkal, idomita és elővezeti Hager J. W. ur. — Ali, ritka szépségű tesivér sárga csődör, mint titz-mén, idomitá­s elő- zavarnéReilZ FerenCZ Ur' ~ Keleti «“»drille, előadja nyolcz Holnap kedden nagy előadás. Tisztelettel ReilZ E. igazgató. Renz cirkusza. (Utánnyom­at nem dijaztatik.)

Next