Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-02 / 421. szám

meg a keleti kérdést , hogy e felfogásával irányt adott a civilizált Európának, azt a nyilvánvaló tények fenh­angon hirdetik. Csodálatos, de úgy van. Ugyanazon Európa, mely 1854-ben a török birodalom integritásáért részint megverekedett, részint hajlandó volt megverekedni,ugyanazon Európa alig egy negyedszázaddal későbben kész lett volna ugyanazt a birodalmat teljesen feláldozni. Oroszországról e tekintetben szó­­lanunk sem kell. Bismarck kijelentette, hogy a keleti kérdésben egyetlenegy katonájának sem koc­káztatja csontjait. Salisbury, az an­gol conservativ párt szószólója, a konstan­tinápolyi conferentiában pálczat tört Török­­ors­ság felett s teljes hivatalossággal felmon­dotta a Nagy urnak a brit barátságot. Az angol szabadelvű párt pedig nyilván ellen­zett minden pártfogást, sőt Angliában hal­latlan szenvedéllyel propagálta elvét, mi­szerint a muszkának szabad kezet kell­­ en­gedni s a Balkán-félszigetet megint vissza kell hóditani a keresztyénségnek. Franczia­­ország teljesen közönyös maradt s ha tőle függ, Totteben tábornok az Aj­a-Szófián bát­ran felcserélhette volna a félholdat a kettős kereszttel, flugy umopuiooug *.• -n oroszszal együtt szűrni a levet, az köztudo­mású és Humbert, mint trónörökös, a há­ború kitörése előtt bizony nem azért járt Péterváron, hogy ott a régiségeket néze­gesse. Keresett ő ottan valami új aquisitóit olcsó áron. Tessék már most elképzelni, a tisztelt olvasónak, hogy ilyen viszonyok között mi történik, ha Andrássy csakugyan az a muszka czinkos lett volna, a­melynek őt a rágal­mazók kicsiny, de nagyszájú tábora hir­dette ? Ha akkor Andrássy ráadja a fejét, hogy a muszkával osztozkodjék a Balkán­félszigeten, ha követelte volna a Balkán-fél­sziget nyugati felét, Szerbiától fogva le Ma­cedóniáig Szalonikivel együtt, Gorcsakoff nem mindkét kézzel kapott volna-e ez egyez­kedésen? És azok, kik Szerbia elfoglalását tekintették a bölcseség körének, nem lettek volna-e elragadtatva e „nagyszabású“ keleti politikától? A „Napló“ nem rajongott volna-e ugyanazon Andrássy­ért, a­kit eléggé — ter­mészetesen csak a maga papirosán — „le­rántani“ nem bírt? Nem lett volna-e And­­rássynak ilyen politikája mellett is roppant majoritása mind a két delegátióban, mind a két parlamentben s pedig olyan majoritása, melynek zömét nyilván az a mai ellenzék képezte volna, mely minden áron Szerbiá­nak akart nyakára hágni. De mindezen kedvező c­anceok daczára Andrássy e politikát nem követte, mert azon rossz politikának ismerte fel, a­melyről oly helyesen mondá, „hogy képviselőjén annál érzékenyebben boszulja meg magát, minél banffey.(Old..sok­ az általános tetszés, melyben muszka tlanakat, hogy visszavonuljanak. Andrássy megengedte, hogy a majdnem tisztán keresztyén tartományok a török járom alól felszabaduljanak, de egy­úttal felállította azt az elvet is, hogy a tö­rök birodalmat, a­mennyiben életereje bírja, fenn kell tartani. Hogy ez nem orosz eszme, nem német eszme, azt magyaráznunk feles­leges. De angol eszmének sem lehet mon­dani, azt fennebb kimutattuk. Azt kérdi Andrássy idézett beszélgetésében, hogy a török birodalom nélkül mit lehetete csinálni a százmillió mohamedánnal ? Ettől a gondtól kétségkívül egész készséggel felmentette volna őt Nagybritannia. Az angol most is már 40 milliónyi mohamedán népet kormá­nyoz Ázsiában ; ő e világrészszel majd tu­dott volna szépen elbánni különösen akkor, ha szerepeket oszthatott volna a francziá­­nak, orosznak, olasznak és görögnek is. De Andrássy nem akart osztozkodni s ezáltal kényszeritette Európát elfogadni azon elvet, hogy a török birodalmat a török nemzet keretében fenn kell tartani. Ez elv tehát specialiter Andrássynak, a magyar államfér­­fiúnak eszméje. Ezen elv magyar eszme. Hogy ezen elv Európában irányadóvá lett, az a magyar szellem győzelme, melynek ki­­vivása Andrássynak legfényesebb sikerei közé tartozik. Ha ma még van török biro­dalom Európa földjén, azt a török első­sor­ban a magyarnak köszönheti. Ezt a tényt a történelem majdan minden kétségen kivil fogja helyezni. „De — írta a „Napló“ pár nap előtt, vonat­kozva az Andrássy által használt hasonlatra — Tö­rökország fáját úgy megnyesték, hogy kiveszhet bele és hogy a baltacsapások alatt megerősödjék, az képzelhetlen és politikai non­sens.“ A világtörténelem alkalmasint nem is­merte­ti kollegánk ezen nézetét, különben fel nem tehetnék róla a szerénytelenséget, hogy annak éppen ellenkezőjét már nem egy esetben találta bebizonyitani. Ott van Poroszország az 1806-iki „megnyesés“ után. Ott van Olaszország újjászületése csupa „balta-csapások“ alatt. Ott van Franczia­­országnak bámulatra keltő felvirágzása és fejlődése az 1870 iki „megnyesés“ után. Ott van végtére a mi monarchiánk is az 1859-ki és 1866-iki „balta-csapások“ és „megnye­­sések“ után. Igenis, egy ilyen regenerativ­­ életerőt feltételez, mely a civilisatió által hatványoztatik s ez képezi éppen a főkér­­­­dést a török birodalomra néz­ve is. Hogy Romániának és Szerbiának va­­zalli viszonya rákfenéje volt a török biroda-­­ lomnak, eziránt egy félszázad óta tisztában­­ van minden európai műveltségű török állam-­­ férfiú. Hogy Boszniával nem bírt a porta , és pedig a mozlimekkel époly kevéssé, mint a keresztyénekkel, azt akárhányszor bi- ’­zonyítja a történelem. Már a párisi con- a­gressuson III. Napóleon azon tervvel lé-­­­­pett fel, hogy a vazall államokat füg­ f getlen és neutralizált államokká kell tenni. s Angolország akkor ezen eszmét meg-­­ buktatta, de nem, mert rossznak találta,­­ hanem csupán azon egyetlen okból, mert­­ szégyenlette , hogy ugyanazon két ha­talom, mely az imént véres háborút viselt a török integritás mellett, azzal végezze ezen történelmi actióját, hogy önmagát hazudtolja meg, a­midőn a török birodalomtól két tar­tományt elszakít. A mostani török-orosz há­ború után e két tartomány függetlenítése eszközöltetett és pedig nemcsak azért, mert elkerülhetlenné vált, hanem mert régóta szük­ségesnek tartották épen a török birodalom barátjai. Épily elkerülhetlen szükségnek mutatkozott a mai Bulgáriának önállósítása. Mindezen tények azonban a főkérdésre, az ozmán hatalomnak Európában való fentartá­­sára, már csak azért sem gyakorolhatnak befolyást, mer mindezen tartományok örö­kös veszélyei voltak ugyan a török hatalom­nak, de ez életerőt azokból nem merített soha. Az Andrássy által használt hasonlat nemcsak „mesteri“, mint a „Napló“ mondja, de igaz is. „A török fának koronáját és ágait megnyesték, hogy gyökereinek vissza adják az életet és hajtó képességet“. . • • „H a t e h e t“ — szurá közbe Andrássy és ez épen a punctum saliens. Ha van életerő benne, ha van fogékonysága a civilisatió Voll ay.t. bebizonyítania a török hatalomnak és bebizonyíthatja legkönnyeb­ben és legsikeresebben most, midőn határai közt csak annyi idegen elem maradt meg, a mennyi felett a túlsúlyt minden erőlködés nélkül megóvhatja. A „Napló“ a török bi­rodalomnak e regeneratioját el nem birja képzelni, daczára annak, hogy oly dúsgaz­dag fantáziával áldotta őt meg az úristen. Mi bár kevesebb képzelődéssel nagyon szé­pen elgondolhatjuk, hogy ha a szultán meg­engedné, miszerint kitűnő államférfiak mint Khaireddin vagy akár Midhat egy-két évti­zedig, meg nem zavartatva a szerály intri­­gyái által, kormányozzák a birodalmat, akkor ez csodásan tudna felüdülni, megerősödni s elvállalni azon nagyszerű missiót, melyre őt Andrássy idézett szavai utalják. Vagy megvan a török birodalomban ezen életerő és polgárosodási képesség, vagy nincs meg. Ha megvan, akkor gróf Andrássy po­litikáját fényesen igazolja, midőn ezen élet­erőt központosította és odairányozta a hatását, a hol leggazdagabban gyümölcsözhetik. Vagy nincs meg azon életerő és polgá­rosodási képesség s akkor megint csak And­rássy politikáját igazolja, mert monarchiánk részéről a lehető legnagyobb oktalanság lett volna egy élhetetlen államnak ideiglenes fenn­tartása miatt egy nagy háborút viselni, vagy európai conflagratiót idézni elő. Tertium autem non datur. A zala­egerszegi ünnep A Deák-szobor ma történt leleplezését jelez­­nimai" nag­yb­unz Vi .íTiWivíy" , a. város a ma igen egész ünnepély általában méltóságosan folyt le. A szobor a megyeház előtti téren áll, mely parkká van átalakítva. Mauthauseni gránitból ké­szült hatalmas alapzaton emelkedik fel Deák ércz­­alakja a tér közepén, diszmagyarban, kezét előre­­nyujtva szónoki állásban, balkezében papirt tart, jobb keze fölemelve. A gránit alapzaton ezen egy­szerű szavak állanak: „Deák Ferencznek, Zalame­gye közönsége. 1879.“ A szobor felállítását Zalamegye közönsége 1876. február 7-ikén határozta el, tehát azon héten, melyen a haza bölcse az élők sorából elköltözött. Az adakozások azonnal megindíttattak s Zala megye alispánjának, S­vast­its Benőnek köszönhető, hogy a szobor aránylag rövid idő alatt, már tavaly el­készült. A leleplezési ünnepély határozott programm szerint folyt le. Az ünnepélyes közgyűlés után Te- Deum következett, mire a gyülekezet Ürményi József főispán vezetése alatt a térre vonult s itt mondta el Svastits alispán az ünnepi beszédet, mely ekként hangzik: Zalamegye közönsége e mai napot a hála és kegyelet ünnepére szentelte Deák Ferencz emléké­nek s ime a mindnyájunkat egyesítő honfiúi áhitat érzete, szellemkara övezi körül ez emléket, mely egymagában ünnep, ünnepe az igazi honszeretet és polgári nagyság örök példájának. E példa fölé az erkölcsi jó és igaznak pártatlan mértékével ítélő történelem nyújtja hervadhatlan babérját, melyet már nem utasíthat vissza az elhamvadott, ki e magasztos példának legdicsőbb személyesitője volt; és habár minden hivalkodástól teljesen ment lelki nagyságával nem érdemes polezán, hanem azoknak kristálytiszta forrásában — önlelkiismeretében és­­ kötelesség hű teljesítésének tudatában kereste is találta is egyedüli jutalmát, mégis reánk örökí­tett szelleme kell, hogy az ő végtelen szivjóságá­­val ragyogja át a kegyelet ez ünnepét, melyet a közhála az ő emlékének szentel. Igen, a közhála, mely a történetírást is meg­főzve, törvényben sietett megörökíteni Deák Fe­­eneznek közel félszázadon át vezéri szerepben és a legválságosabb körülmények között szerzett ha­­nfiai érdemeit. Ezen érdemeknek, melyek mint a lap fénye és éltető melege, mindenre kiterjednek, s a törvénynek, melynek lapjára igtatta fejedelem s nemzet Deák Ferencz emlékezetét. Úgy ezen em­­ékezetnek is egyetemi joga van minden szívhez, mert aban a haza és nemzet nevében mindenki osztozik. Is méltán, mert a közhálának Deák Ferencz iránt és­z ő emlékezetének teljes helye csak a haza és emzet egyetemének kegyelete és ezen kegyelet­ek azon oltára lehet, melyen az igazi honszerez­et legtisztább kultusának kiolthatlan lángja ég. Ámde feledhetjük-e mi, és nem szivünk°pa­­incsolta kötelességünk-e, megörökitett honfiúi szent agyományként adni át utódainkra annak tudatát, úgy az egyszerűségében megható életnek századok irténeti magaslatán felülhaladott útja e megyé­én, a söjtöri bölcsőből vette kezdetét. Zala megy­éhez csatolta őt a földi lét első öteléke: a származás, melynek benső érzetét ő mindvégig híven megőrzé.­­ Ezen kötelékkel forrasztá egybe évtizedeken­­ megyéje közéletével szellemi nagyságának ki­­padhatlan tárházát. Itt élt ő, hatva, küzdve és kotva létének választott és soha fel nem adott iyedüli szent czéljáért: a haza és nemzet holdo­­zásáért. E szent czélért az ő bölcseségének gondja­­il megválasztott tárgyai szerint hangzottak fel e egye­telmében és a jelen kegyelet helyén is meg­főző szónoklatai, és midőn Zala vármegyének 1833.­­­ ápril hó 15-kén tartott örökre nevezetes köz­­zülésében országgyűlési követté megválasztatván, nemzet szóvivőinek vezéri karában foglalt helyet,­­on időtől fogva annyi nehéz küzdelmek és súlyos egpróbáltatások között letűnt korszakoknak min­­d fokán, mely nemzeti érdekeink válságát és eszélyeit, avagy emelését és üdvös érvényesülését jelöli, ott ragyog az ő igazi nagyságának örök tiszta fénye, melyet sem a küzdelmek viharja, sem a megpróbáltatásoknak megrendítő ereje soha el nem homályosithatott; mert midőn a nemzet jo­gainak védelme és az átalakulás ezerszeres­ nehéz­ségei közepett oly gyakran sötétült el politikai látkörünk és a kitűzött czélhoz vezető utakat el­találni oly kétes volt, Zala Deákjának mély állam­­férfiui bölcsesége és fenkölt lelkének átható világa volt a biztos kalauz, mely a haza veszélyezett ér­dekeit a törvény, jog és örök igazság oltalmának megvivhatlan védvei közé vezette. És miután ő, kiben a lélek nagyságának, a szív nemességének és a jellem szilárdságának egyen­súlya az eszményiségig teljes volt és a lelkének, szi­vének rendületlensége a tévely lehetőségén is fölül megállt erősen, szilárdan, tántoríthatlanul, a nép­szerűség és hatalom elenében egyaránt, a szeren­cse és dicsőség verőfényes napjain ép oly ingatla­nul, mint a balsors sötét éjjelén keresztül — mint kőszirt a hullámok tomboló árjában: ezen kőszir­ton Isten kegyessége, a hosszú és kínos szenvedés után, mely a szabadság felvillant e rezeit követé, menedéket adott e nemzet remény-sugarának és e remény-sugarat Deák Ferencz bölcsesége, a jogvesz­tés vaskarjaiba szorított alkotmányos szabadság visszaszerzésének napfényévé valósítá! Ez volt az ő legfőbb érdeme! A legnagyobb magyarnak leg­nagyobb műve! És a történelem fel fogja jegyezni, hogy az isteni gondviselés, mely néha a népek sor­sát szent hatalma érintésével irányozza, e szent hatalom nyilatkozásával helyezte a honmentés nagy íronvesni­k létasitóját Deák Ferencz kezébe, ki azt létesité bölcseségének fegyverével , mely törvény, jog és igazság volt, létesité önzést nem ismerő ha­zaszeretete, meggyőződésének és jellemének rendü­letlensége által, mely bizalommal tarta össze nem­zetét, bizalmat gerjesztett fenn és ez erőt adott lelkiismeretes munkásságának. Isten áldása — a siker — követte azt, a kiegyezés megtörtént és a haza alkotmányának birtokába jutott. Íme, mindezekhez fűzve vannak Zalamegye történeti dicsőségének igaz gyöngyei, melyeknek ékessége tőle származik, és képezik azon alapot, melyen e szobor épült, melynek köveit e megye egyetemének középülete azon benső meggyőződés­sel hordta össze, hogy Zalamegye hálája lerovásá­nak legközvetlenebb tárgyát képezi — Deák Fe­­rencz emlékének megörökítése ott, a honnét ő ere­detét vette, a helyen, melyről az ő bölcsesége és szellemi nagysága elsőben veté fénysugarait a haza­­ körül, és melyet az ő dicsősége egy örökre neve­zetes korszakon át, az országos kegyelet központ­jává emelt. Ennek emlékét birja Zalamegye e szoborban, és Deák Ferencz alkotása , mely az összes mű­veit világot bámulattal tölté el, a nemzet tulajdona. Alapjai századokra vannak rakva, századok vannak hivatva azt betölteni. Csak az alkotás érdeme és tudata maradt az egyszerű polgárnak, kit ma már e dicsőség érzetétől is megfosztott a földi lét ki­mért határa! Egyedül elfogadható jutalmát csak abba helyezte, hogy elhunyta után a magyar király, mint az alkotmány főőre, mondja el sírján: „Deák Ferencz becsületes ember volt!“ . E szép beszéd után lehullott a lepel s Deák Ferencz szobra látható lett. A szobrot csakhamar a koszorúk halmaza borította el, melyek közül ki­vált a S­z­é­ll Kálmánná által küldött babérkoszorú, fehér selyem szalagján e fölirattal: „Széll Kál­mánná, Jenő, Emma, Ferenczke Deák Fe­­rencznek.“ _________ Az orvosok és természettudósok XX ik nagygyűlése. 1 * . „ Utolsóelőtti nap. A szakosztályon uresetrol szolo tunositasun­­­kat a következőkkel egészítjük ki. I. Az orvosi belgyógyászati osz­­­­tály. Elnök: dr. Weszelovszky, jegyző: . H o c h h a 11, dr. Z e 1 i z y. Dr. H o c h h a 11 a , vándormáj egy ritka esetét mutatja be. Az egyén nehéz emelés után balcsípőjében fájdalmat kapott rögtön és ájultan összerogyott. Azóta vándormájat kapott. Értekező leírja a kórállapotot, annak okát, és felemlíti, hogy ily eset csak 11 van az iroda­lomban megemlítve. Végül a beteg enyhülésére Müller magántanár utasítása szerint készített has­­kötést mutat be. Utána dr. Löw Sámuel, a „Pester med. Presse“ szerkesztője a Victoria nevű budai keserű víz forrásáról ad közleményt. Kiemeli annak kiváló tömöttségét és különösen fölötte nagy keserűsó tartalmát. Szól valamennyi budai keserűvízről és e tárgyról egy behatóbb tanulmányt más alkalomra tart fenn magának. Dr. Erf­i­s­c­h­e­r Gyula magán­tanárnak az előadást kiegészítő megjegyzései után a szakosztály az előadásnak évkönyvbe való fölvé­telét egészen elfogadta. Dr. Szohner a tüdővész keletkezéséről, lé­nyegéről és gyógyításáról tart érdekes előadást. Kiemeli, hogy a pneumatikus gyógymód által a tü­dővész kezdetleges állapota meggyógyítható, a pusztulás nem teljes. A tüdővész második szaká­ban, mint több heti köhögésnél, szintén használ a pneumatikus eljárás, ha a beteg mindjárt kezelés alá kerül. A harmadik szakban a gyógyulás szin­tén még elérhető, de ritkán. A fődolog marad a pneumatikus gyógymód minél előbbi használata. Dr. Jelenffy Zoltán, a torokbajok különle­ges orvosa, előadást tart a hangizomról és a hang­­sorozatokról s kimutatja logikai és kísérleti bizo­nyítékok alapján, hogy a hangizomról eddig divó nézetek tévesek. Nézetét több pontban adja elő. Dr. Pollák Samu, a budapesti Rókus - kórház volt alorvosa, a hüsítő kutatóról értekezett, melyet idült húgycsőtakárnál és a nemi élet izgé­­kony gyengeségénél alkalmazott. Miután előadó a még szélesebb orvosi körben kevéssé ismert mű­szert bemutatta és annak alkalmazási módját meg­magyarázta, több érdekes kóresetet olvasott fel. Ez értekezés is fölvétetik az évkönyvbe. II. A közegészség tán és orvosrendé­­s­­zeti szakosztály mai ülésén elnökölt dr. Bó­­dogh. Jegyzők voltak: Imre József és Rózsahegyi Ala­dár. — A szakosztály indítványok megvitatásával fog­lalkozott. Az első indítványban egy orsz. egészség­­ügyi szövetkezet eszméje fogadtatott el elvben és dr. Dulácska Géza bízatott meg a módozatok elő­terjesztésével oly egyesületek alakítására, melyek által a közegészségügye emeltetnék. — Dr. Glück egy orvos-törvényszéki szakmunka kiadatását ajánlja, tekintettel az új büntető-codexre, melyet úgy orvosok, mint jogászok használhassanak. A központi bizottság lesz felkérendő, hogy a pálya­díjak kitűzésénél egy ily értelmű munka létre­jöttét támogassa. Az albizottság jelentésében dr. N­u­­bay „Az elkényeztetésről stb.“ tartott értekezését az évkönyvbe fölvenni ajánlotta, valamint dr. Laufenauer Károly önálló kutatáson alapuló értekezését is. Dr. Ke­len indítványára a diphteritis ragályzási módozatainak megállapitását s az ellene alkalmazandó egyöntetű óvszabályok felállítását tartalmazó jelentéstételre hivatik fel dr. Patrubány, ki a megbízást elfo­gadja. Az agybántalmak kóroktanában és bonctta­­nában további kutatások eszközölhetése czéljából előadókat Kétli és Laufenauer tanárok bízat­nak meg. Patrubány ajánlja, hogy a szakosztály tegye magáévá indítványát, melyben a központi bizottság felkéretik arra, hogy a természetvizsgálók gyűlése ezentúl csak minden második évben tartassék meg. Sass a gyermekek nagy halandóságára hívja föl a szakosztály figyelmét, mire a szakosztály azon óhaját fejezi ki, vajta e kérdés tanulmányoztat­­ván, a jövő ülés tárgyát, képezhetné. Több tárgya az ülésnek nem volt. Az elnök és jegyzőknek jegy­zőkönyvileg köszönet szavaztatván, az ülés feloszlott. A nagygyűlés választmánya ma dél­után dr. Kovách József elnöklete alatt ülést tar­tott, melyen a folyó ügyek elintézése után az in­dítványok következtek: 1. Hirschler indítvá­nyozza, hogy a nagygyűlés a budai keserűvíz-források megvizsgálására 100 drb aranypályadíjat tűzzön ki. Indítványozó ez összeghez 25 drb. aranynyal járul hozzá. Az ülés azonban dr. S­z­a­b­ó fölszólalása után az indítványt elvetette. 2. dr.Szabó indítványozza, hogy még a nagygyűlés az orvosok, a természet­tudományok, különféle társulatok s szaklapok fér­fiaiból álló bizottságot küldjön ki, mely az alapsza­bályok keretén belül, állapítson meg egy tervet, hogy a nagygyűlés üdvösen működhessék. A bi­zottság tagjait a nagygyűlés titkos szavazattal ne­vezné ki. .. Ez indítványt többen pártolták, mások elle­nezték, míg végre a választmány az indítványt el­vetette. Szontágh indítványát a választmány el­fogadta, s azt a nagygyűlés elé fogja terjeszteni. Ezután a jövő nagygyűlésnek, melynek színhelye Szombathely lesz, tisztikarát alakította meg a választmány. A holnapi nagygyűlésnek ajánlani fogják elnökül: Szabó Imre szombathelyi püspök urat, a magyar nemzetiség s a tudomány jeles harczosát, első alelnökül H­o­rf­á­n Ernő honvédtá­bornokot, ki szombathelyi születésű, s azelőtt mint kitűnő mérnök ott működött, másodalelnökül: dr. Szabó József egyetemi tanárt, harmadalelnökül: dr. Szabadfy szombathelyi orvost, titkárokká: Mészöly Ignácz, Müller Kálmán és Zelizy Dániel urakat.* A választmány tagjai a gyűlésről, mely ke­véssel 6 óra előtt végződött, a vegytani intézet nagy termébe siettek, hol már ez alatt díszes férfi- és hölgyközönség gyülekezett össze, meghallga­tandó Szabó tanár kitűnő előadását, melyben a geológia és a szerves élet történetét vázolta, Pász­­lávszky és Staub tanár segédlete mellett. Az elő­adást, melyet nagy tetszéssel fogadtak, számos villanyos készülék segélyével projektált képekkel magyarázta s tette érdekessé. Szegedről. Augusztus 31. (D. É.) A szivattyúzási munka megszűnte után nem lesz érdektelen némely oly részletnek feltüntetése, melyek bizonyítékául szolgálnak an­nak, hogy ezen munka, a­mely ellen kezdetben némelyek kételyeket támasztottak, a mellett, hogy hasznossága kétségen felül áll, igen ta­nulságos tapasztalatokra adott alkalmat, melyek sok esetben csak hosszas és fáradságos kutatások után hozhatók felszínre. A szivattyúzás f. évi június 8-án indult meg és aug. 19-ig tartott. A város belterületén levő vízmennyiséget ösz­­szesen 42 millió köbméterre vették, mely mennyiségből 29 milliót vettek föl, mint az árvíz által a városba sodort vizet és 13 millióra számít­tatott azon vízmennyiség, mely a vadvizek (talaj­vizek) által idéztetett elő. Ezen vízmenynyiségből aug. 1-ig kiszivattyúztak 32 millió 770,000 köbmétert, aug. 1—19-ig 10 milliót, mely összegek némileg még túlhaladják az eredetileg számításba vett 42 millió köbmétert. Az elpárolgást is számításba vették, azonban a nem épen kedvező időjárás nem igen segítette elő azt, a­mi némi eredmény volt is, ezt az esőzések részben ellensúlyozták, így például jú­niusban 10, miliónyi köbméter víznek az elpárol­gását k constatáltak ugyan, de ugyanezen idő alatt tett ki. Július hóban az elpárolgás már 2­­/3 mil­lióra emelkedett, míg az esőzések általi szaporodás csak 120.000 köbmétert tett ki. Az apadási észleletek az egész területen az első 20 nap alatt 3—4 cmétert, a második 20 nap alatt 5—7 cm, és azontúl folytonosan 12—20 cmé­­ter apadást mutatnak, mindig 20—20 napot véve fel alapul. A legkisebb részletekre is kiterjeszkedő je­lentés különben az illető működött szakközegek által most állittatik össze s így lesz alkalmunk még visszatérni ezen ügyre, mely többi közt a magyar iparnak e téren is életképességét demon­strálja. A szivattyú-telepek berendezése ugyanis, mit lesz alkalmunk majd adatokkal bizonyítani, majd­nem kizárólag magyar gyártmányú sze­rekkel történt és a munka alatt tett összehason­lító észleleteknél az tűnt ki, hogy a hasonló minő­ségű magyar gyártmányok a külföldieket munka­­képességben fölülmúlták. Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. Augusztus 28. Az ülés Podmaniczky Frigyes báró alelnök által megnyittatván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Lukács és Takácsy tanácstag urak bízattak meg. A főv. közmunkák tanácsa előterjesztése foly­tán a kormány elhatározta, hogy a szabályozás foly­tán nyert s a fővárosi építési alap tulajdonát képező azon parttelkek, melyeken a közraktárak építen­dők, valamint a 700.000 frtnyi államsegély tárgyá­ban, az őszi ülésszak elé törvényjavaslatot terjeszt. A főváros hatósága a Calvin tér szabályozásá­nak a közmunkák tanácsa által kidolgozott szabá­lyozási tervét minden megjegyzés nélkül elfogad­ván , elhatározta a tanács a közúti vaspálya vágá­nyoknak áthelyeztetését.­­ Az ezen munkálatnál szükségelt föld- és kövezési munkák eszközlése iránt, szűkebb árlejtést hirdettek, melynek követ­keztében két ajánlat érkezett be. Hirsch testvérek vállalkozók 11068 írtban tettek ajánlatot, míg Rei­­m­sel, vállalkozó 11768 frt 30 krt igényelne. En­nek folytán mint olcsóbb, a Hirsch-féle ajánlatot fogadták el és a munkálathoz mihamarább hozzá fognak. A főváros hatósága a VIII. ker. Ősz­ és Jó­zsef utczák sarkán levő tér szabályozása­ és par­kírozására vonatkozó tervezetet tette át.­­ A ter­vezetet a beültetés és útvonalak tekintetében jó­váhagyták, azonban lejtszin magassági szempontból elhatározta a tanács, hogy a szabályozás mint vég­leges eszközöltessék és csakis a szomszédos József utcáa állíttassák helyre ideiglenesen a magassági különbözet kiegyenlítése czéljából. A pesti kültelkek vízvezetéki tervezetét an­nak idejében helybenhagyta a tanács, de a fővá­ros hatóságának figyelmét a következőkre hivja föl: 1. A főcsővezet a Kajcsár-utczáig a Pod­maniczky utczán és azon túl a Szondi­ utczán ve­zetendő. 2. A városligetben a csőfektetés a fő­út mentén eszközlendő, melynek főirányára nézve kétség nem forog ugyan fenn, de részletei néhány hét alatt megállapittatnak. 3. A csővezeték ezen úttól jobbra vagy balra legalább 1 méter tá­volságban fektetendők. 4. Az utczákban a csö­vek a járda közelében fektetendők, hogy a csator­nák építketése ne akadályoztassák. 5. A tar­tályoknál távirdavezeték alkalmazása igen kívá­natos, azonban ezen kívül­­ nagyobb biztonság végett — lefolyó cső létesítendő. 6. A csator­nák öblítése végett a vízvezeték és csatornák ösz­­szeköttetése helybenhagyatott, azonban figyelmez­tetik a főváros hatósága, hogy a csatornák öblíté­sét csak oly időben eszközölje, midőn ezt a Duna vi­.állása megengedi. 7. Az egyes csővezetéki csoportok részlettervei bemutatandók, hogy a­ ma­gassági és lejtszini megállapítások a mérnöki hivatal és a vízvezetéki igazgatóság által együttesen legye­nek eszközölhetők. Az Aszalay-laktanyától a vérmező mentén és az Attila-utczán egész az iv­utezáig tervezett csa­torna tervén változást tett a tanács. Ennek folytán két, egymástól egészen függetlenül el­különített csatorna építendő: — az egyik az Aszalay-laktanyától a Planer-féle házig, a­hol az a Karácsonyi-féle palota előtt az ördögárokba ömlik és a másik a Planer-féle háztól az iv-ut­­czáig, a­hol az szintén az ördögárokba torkolandó. Az új lövöldéhez vezető gyarmat-uteza ma­cadam burkolására és a zöldfa-utcza csatornázá­sára vonatkozó tervek észrevétel nélkül jóváha­gyattak. Következő építési engedélyek adattak ki: Dr. Christen Gyulának I. ker. Országút tégla­­kemencze építésére; Dr. Heinrich Jánosnak I. ker. Ráczfürdő, hídmérleg építésére; Spitzer Gersonnak III. ker. főutcza gyárépület álakitására; Tímár Eszternek VI. ker. Nagy János utcza 4174. sz. a. nyaralóra; Hubatsek Alajosnak VI. ker. Epreskert utcza 209. sz. a. csatorna épitésére. — A fővárosi egylet folyó hó 2-án azaz kedden d. u. 5 órakor az rfj városház közgyűlési társalgó termében értekezletet tart, miről az egy­let tagjai értesittetnek. Az elnökség. — A fővár­osi pénzügyi s gazdasági bizotság mai ülésében, Kada alpolgármester elnöklete alatt, a következő tárgyak fordultak elő: Az 1879/80. évre szállítandó szénszükségletre az árlejtés ki lévén írva, a szükséges pirzénre csak a légszesztársulat ajánlkozott 1,60 krral imázsán­­ként. A bizottság az ajánlatot elfogadta. A rostált és darabos kőszén-szükségletre két ajánlat érkezett be. A salgó­tarjáni é­s a nemzői társulaté. Az előbbi a Duna-balpartra szállítandó gyári szént 60 krral, a darabosat 86 krral, a jobbpartra szállítva a gyárit 64 krral, a darabosat 90 krral ajánlja fel tonnán­ként. A nemzei társulat pedig a rosták­at 60 kraj­­czárral, a darabost 90 krral ajánlja. Mielőtt a bi­zottság az ajánlatok elfogadása iránt nyilatkozik, a szén minősége felett Wein vízvezetéki igazgató vé­leményét kívánja meghallgatni. A határozat csak ezen szakvélemény alapján fog hozatni. A szükség­let 1100 tonna. Rainer Gyula az „Oroszlánhoz“ czímzett vendéglőnek egyik rész­tulajdonosa — mint említettük volt — felajánlotta a fővárosnak, mint az épület 1­­,6 része birtokosának az ő részét megvételre, minek folytán a főú.­hatóság az egész épület tulaj­donába jutna. Ez ügyben albizottság jön kiküldve véleményes előterjesztés végett. Viola főjegyző fel­olvasta a kiküldött bizottság jelentését, melyben a megvétel 58.000 írton ajánltatik. A pénzügyi gaz­dasági bizottság az érdemleges tárgyalást megelő­zőleg, a vételre a közgyűlés beleegyezését akarja kikérni. A budai gymnasium tulajdonjogi kér­dése felett már évek óta folyik a vita a főváros és a kormány között. A kiküldött bizottság közben­­jöttével végre valahára az ügy tisztába hozatott és pedig oly formán, hogy a főváros a kormánynak az eszközölt építkezések megváltásáért 10,000 frtot fizet, s ezzel az egész épület a főváros tulajdonába megy át. A bizottság ezen albizottsági javaslathoz Márkus Ignácz tiltakozása daczára hozzájárult. A budapesti németajkú reformált hitközség 156 frt 80 krnyi, a Ranolder-féle intézet pedig 290 frt 96 kvnyi köretési illeték elengedéséért folyamodik a fővárosi hatósághoz. A bizottság, tekintetbe véve, hogy az idézett intézetek részesülnek már segély­ben, az elengedéshez nem járult, hanem megengedte, hogy a hitközség tartozását három év alatt, az intézet, pedig hat év alatt kamat nélkül kisebb összegekben törlesztheti.­­ A főv. központi választmány ma melyen a választók névsorából kihagyott vagy ki­maradt polgárok reclamátiói tárgyaltattak. A vá­lasztmány letárgyalta mind a tiz kerületet, me­lyet adott minden kellően okadatot a reclamatió­­nak, így fölvétetett a választók névjegyzékébe Verhovay Gy. orsz. képviselő is, ki 1878-ban adó­val (az adómizeriák esmeretesek) nem lévén meg­róva (bár azelőtt pontosan fizette adóját,­ a válasz­tók sorából is kihagyatott. — A városi tűzoltó bizottság, teg­nap tartott ülésében felette fontos elvi határoza­tot hozott. A városi tűzoltóság eddig csak ideigle­nesen lévén szervezve, a tagok sem betegápolási pénzre, sem nyug- a vagy kegydíjra nem számíthattak. Tekintve, hogy a tűzoltóság nyilvános és közhasznú intézmény és tekintve, hogy az illető tagok élté­két nemcsak tűzveszélyek,­­de árvíz alkalmával is mindenkor veszélyeztetik, a bizottság a tűzoltói állomások véglegesítését a tanácsnál illetve köz­gyűlésnél javasolja. A Lim-völgye. A novibazári szandsákság megszállásának kü­szöbén, melyre a portával kötött conventio ben­nünket feljogosít, nem lesz talán érdektelen meg­ismertetni azon vonalat, melyen a conventio ér­telmében helyőrséget fogunk tartani, hogy Bosznia és Herczegovina ne maradjon számunkra zsákutcza, hogy az Aegei-tenger felé irányuló kereskedelmi utunkat fegyveres erővel is megvédhessük, s hogy keleti állásunkat, tekintve a jövőben felmerülhető eshetőségeket, könnyebben megtarthassuk. A con­ventio Priboj, Prjebolje, Bielopolje községeket jelöli ki monarchiánknak, hogy ott helyőrségeket tarthasson. Az utóbbi napok hírei után ítélve mind bizonyosabban előtérbe lép azon hír, hogy Noviba­­zár occupatiója nemcsak az említett három köz­ségre fog szorítkozni, hanem Plevljét (Taslidsát), a taslidsai mufti izgatásainak székhelyét is meg fog­ják szállani csapataink. Meglehet, hogy talán azért húzódnak oly sokáig Liva Huszni pasával az alku­dozások, mert a katonai körök e helységet min­denáron be akarják vonni az occupatio keretébe. E helységek a Drina legnagyobb mellékfolyó­jának, a Limnek partjain feküsznek, mely a novi­bazári szandsákságnak legnagyobb folyója. Emlí­tett községek, beleszámítva a közbefekvő 14 szegény, rongyos falut, alig 150 kilométer hosszú s félnémet mértföldnyi széles hadászati vonalt adnak rendel­kezésünkre. A nyugatra fekvő városok mint Nova- Varos, Szjenicza, a liga főhadiszállása, fo­netikus, ellenséges lakosaikkal együtt ezután is a porta kezén maradnak. A megszálló seregnek nem­csak az elszállásolás hanem az élelmezés nagy nehézségeivel is meg kell küzdeni, seregünk semmi segélyforrásra nem számíthat ott, s takarmányra is csak ott lelni, hol a folyam völgye kissé kiszélesedik. A legénység élelmét, a lovak takarmányát innen hazulról kell vinni, s hogy ez mily roppant nehézségekkel fog járni, mu­tatja a boszniai occupatio példája. Az éjszakról dél felé vonuló két utat csak teherhordó állatok hasz­nálhatják, terhes kocsik épen nem közlekedhet­nek rajta. Ez utak, különösen a pasalik határánál gyakran mértföldnyi hosszúságban igen jó karban vannak, hol kocsik is közlekedhetnének. Az emel­kedéseknél azonban, meredek sziklák szélén szó sincs arról, hogy a kocsi is felmehessen, már csak azért sem, mert a teherhordó állatok lábnyomai mintegy lépcsőszerűleg alakították át az emelke­déseket­. S azután, aki ez utakon el nem akar té­vedni, annak mélhatlanul vezetőre van szüksége. Az utóbbi napok hírei szerint csapataink be­vonulása a novi-bazári szandsákságba két hadosz­lopban fog megtörténni. Az egyik Visegrádra tá­maszkodva a szerb határ közvetlen közelében Podzigla mellett lépné át az Uvacs határpatakot, s a Lim-völ­­gyön fölfelé Priboj, Prjebolje és Bjelopolje fal­vakat megszállná. A másik hadoszlop Garázdára, s

Next