Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-02 / 421. szám
meg a keleti kérdést , hogy e felfogásával irányt adott a civilizált Európának, azt a nyilvánvaló tények fenhangon hirdetik. Csodálatos, de úgy van. Ugyanazon Európa, mely 1854-ben a török birodalom integritásáért részint megverekedett, részint hajlandó volt megverekedni,ugyanazon Európa alig egy negyedszázaddal későbben kész lett volna ugyanazt a birodalmat teljesen feláldozni. Oroszországról e tekintetben szólanunk sem kell. Bismarck kijelentette, hogy a keleti kérdésben egyetlenegy katonájának sem kockáztatja csontjait. Salisbury, az angol conservativ párt szószólója, a konstantinápolyi conferentiában pálczat tört Törökorsság felett s teljes hivatalossággal felmondotta a Nagy urnak a brit barátságot. Az angol szabadelvű párt pedig nyilván ellenzett minden pártfogást, sőt Angliában hallatlan szenvedéllyel propagálta elvét, miszerint a muszkának szabad kezet kell engedni s a Balkán-félszigetet megint vissza kell hóditani a keresztyénségnek. Francziaország teljesen közönyös maradt s ha tőle függ, Totteben tábornok az Aja-Szófián bátran felcserélhette volna a félholdat a kettős kereszttel, flugy umopuiooug *.• -n oroszszal együtt szűrni a levet, az köztudomású és Humbert, mint trónörökös, a háború kitörése előtt bizony nem azért járt Péterváron, hogy ott a régiségeket nézegesse. Keresett ő ottan valami új aquisitóit olcsó áron. Tessék már most elképzelni, a tisztelt olvasónak, hogy ilyen viszonyok között mi történik, ha Andrássy csakugyan az a muszka czinkos lett volna, amelynek őt a rágalmazók kicsiny, de nagyszájú tábora hirdette ? Ha akkor Andrássy ráadja a fejét, hogy a muszkával osztozkodjék a Balkánfélszigeten, ha követelte volna a Balkán-félsziget nyugati felét, Szerbiától fogva le Macedóniáig Szalonikivel együtt, Gorcsakoff nem mindkét kézzel kapott volna-e ez egyezkedésen? És azok, kik Szerbia elfoglalását tekintették a bölcseség körének, nem lettek volna-e elragadtatva e „nagyszabású“ keleti politikától? A „Napló“ nem rajongott volna-e ugyanazon Andrássyért, akit eléggé — természetesen csak a maga papirosán — „lerántani“ nem bírt? Nem lett volna-e Andrássynak ilyen politikája mellett is roppant majoritása mind a két delegátióban, mind a két parlamentben s pedig olyan majoritása, melynek zömét nyilván az a mai ellenzék képezte volna, mely minden áron Szerbiának akart nyakára hágni. De mindezen kedvező canceok daczára Andrássy e politikát nem követte, mert azon rossz politikának ismerte fel, amelyről oly helyesen mondá, „hogy képviselőjén annál érzékenyebben boszulja meg magát, minél banffey.(Old..sok az általános tetszés, melyben muszka tlanakat, hogy visszavonuljanak. Andrássy megengedte, hogy a majdnem tisztán keresztyén tartományok a török járom alól felszabaduljanak, de egyúttal felállította azt az elvet is, hogy a török birodalmat, amennyiben életereje bírja, fenn kell tartani. Hogy ez nem orosz eszme, nem német eszme, azt magyaráznunk felesleges. De angol eszmének sem lehet mondani, azt fennebb kimutattuk. Azt kérdi Andrássy idézett beszélgetésében, hogy a török birodalom nélkül mit lehetete csinálni a százmillió mohamedánnal ? Ettől a gondtól kétségkívül egész készséggel felmentette volna őt Nagybritannia. Az angol most is már 40 milliónyi mohamedán népet kormányoz Ázsiában ; ő e világrészszel majd tudott volna szépen elbánni különösen akkor, ha szerepeket oszthatott volna a francziának, orosznak, olasznak és görögnek is. De Andrássy nem akart osztozkodni s ezáltal kényszeritette Európát elfogadni azon elvet, hogy a török birodalmat a török nemzet keretében fenn kell tartani. Ez elv tehát specialiter Andrássynak, a magyar államférfiúnak eszméje. Ezen elv magyar eszme. Hogy ezen elv Európában irányadóvá lett, az a magyar szellem győzelme, melynek kivivása Andrássynak legfényesebb sikerei közé tartozik. Ha ma még van török birodalom Európa földjén, azt a török elsősorban a magyarnak köszönheti. Ezt a tényt a történelem majdan minden kétségen kivil fogja helyezni. „De — írta a „Napló“ pár nap előtt, vonatkozva az Andrássy által használt hasonlatra — Törökország fáját úgy megnyesték, hogy kiveszhet bele és hogy a baltacsapások alatt megerősödjék, az képzelhetlen és politikai nonsens.“ A világtörténelem alkalmasint nem ismerteti kollegánk ezen nézetét, különben fel nem tehetnék róla a szerénytelenséget, hogy annak éppen ellenkezőjét már nem egy esetben találta bebizonyitani. Ott van Poroszország az 1806-iki „megnyesés“ után. Ott van Olaszország újjászületése csupa „balta-csapások“ alatt. Ott van Francziaországnak bámulatra keltő felvirágzása és fejlődése az 1870 iki „megnyesés“ után. Ott van végtére a mi monarchiánk is az 1859-ki és 1866-iki „balta-csapások“ és „megnyesések“ után. Igenis, egy ilyen regenerativ életerőt feltételez, mely a civilisatió által hatványoztatik s ez képezi éppen a főkérdést a török birodalomra nézve is. Hogy Romániának és Szerbiának vazalli viszonya rákfenéje volt a török biroda- lomnak, eziránt egy félszázad óta tisztában van minden európai műveltségű török állam- férfiú. Hogy Boszniával nem bírt a porta , és pedig a mozlimekkel époly kevéssé, mint a keresztyénekkel, azt akárhányszor bi- ’zonyítja a történelem. Már a párisi con- agressuson III. Napóleon azon tervvel lé-pett fel, hogy a vazall államokat füg f getlen és neutralizált államokká kell tenni. s Angolország akkor ezen eszmét meg- buktatta, de nem, mert rossznak találta, hanem csupán azon egyetlen okból, mert szégyenlette , hogy ugyanazon két hatalom, mely az imént véres háborút viselt a török integritás mellett, azzal végezze ezen történelmi actióját, hogy önmagát hazudtolja meg, amidőn a török birodalomtól két tartományt elszakít. A mostani török-orosz háború után e két tartomány függetlenítése eszközöltetett és pedig nemcsak azért, mert elkerülhetlenné vált, hanem mert régóta szükségesnek tartották épen a török birodalom barátjai. Épily elkerülhetlen szükségnek mutatkozott a mai Bulgáriának önállósítása. Mindezen tények azonban a főkérdésre, az ozmán hatalomnak Európában való fentartására, már csak azért sem gyakorolhatnak befolyást, mer mindezen tartományok örökös veszélyei voltak ugyan a török hatalomnak, de ez életerőt azokból nem merített soha. Az Andrássy által használt hasonlat nemcsak „mesteri“, mint a „Napló“ mondja, de igaz is. „A török fának koronáját és ágait megnyesték, hogy gyökereinek vissza adják az életet és hajtó képességet“. . • • „H a t e h e t“ — szurá közbe Andrássy és ez épen a punctum saliens. Ha van életerő benne, ha van fogékonysága a civilisatió Voll ay.t. bebizonyítania a török hatalomnak és bebizonyíthatja legkönnyebben és legsikeresebben most, midőn határai közt csak annyi idegen elem maradt meg, a mennyi felett a túlsúlyt minden erőlködés nélkül megóvhatja. A „Napló“ a török birodalomnak e regeneratioját el nem birja képzelni, daczára annak, hogy oly dúsgazdag fantáziával áldotta őt meg az úristen. Mi bár kevesebb képzelődéssel nagyon szépen elgondolhatjuk, hogy ha a szultán megengedné, miszerint kitűnő államférfiak mint Khaireddin vagy akár Midhat egy-két évtizedig, meg nem zavartatva a szerály intrigyái által, kormányozzák a birodalmat, akkor ez csodásan tudna felüdülni, megerősödni s elvállalni azon nagyszerű missiót, melyre őt Andrássy idézett szavai utalják. Vagy megvan a török birodalomban ezen életerő és polgárosodási képesség, vagy nincs meg. Ha megvan, akkor gróf Andrássy politikáját fényesen igazolja, midőn ezen életerőt központosította és odairányozta a hatását, a hol leggazdagabban gyümölcsözhetik. Vagy nincs meg azon életerő és polgárosodási képesség s akkor megint csak Andrássy politikáját igazolja, mert monarchiánk részéről a lehető legnagyobb oktalanság lett volna egy élhetetlen államnak ideiglenes fenntartása miatt egy nagy háborút viselni, vagy európai conflagratiót idézni elő. Tertium autem non datur. A zalaegerszegi ünnep A Deák-szobor ma történt leleplezését jeleznimai" nagybunz Vi .íTiWivíy" , a. város a ma igen egész ünnepély általában méltóságosan folyt le. A szobor a megyeház előtti téren áll, mely parkká van átalakítva. Mauthauseni gránitból készült hatalmas alapzaton emelkedik fel Deák érczalakja a tér közepén, diszmagyarban, kezét előrenyujtva szónoki állásban, balkezében papirt tart, jobb keze fölemelve. A gránit alapzaton ezen egyszerű szavak állanak: „Deák Ferencznek, Zalamegye közönsége. 1879.“ A szobor felállítását Zalamegye közönsége 1876. február 7-ikén határozta el, tehát azon héten, melyen a haza bölcse az élők sorából elköltözött. Az adakozások azonnal megindíttattak s Zala megye alispánjának, Svastits Benőnek köszönhető, hogy a szobor aránylag rövid idő alatt, már tavaly elkészült. A leleplezési ünnepély határozott programm szerint folyt le. Az ünnepélyes közgyűlés után Te- Deum következett, mire a gyülekezet Ürményi József főispán vezetése alatt a térre vonult s itt mondta el Svastits alispán az ünnepi beszédet, mely ekként hangzik: Zalamegye közönsége e mai napot a hála és kegyelet ünnepére szentelte Deák Ferencz emlékének s ime a mindnyájunkat egyesítő honfiúi áhitat érzete, szellemkara övezi körül ez emléket, mely egymagában ünnep, ünnepe az igazi honszeretet és polgári nagyság örök példájának. E példa fölé az erkölcsi jó és igaznak pártatlan mértékével ítélő történelem nyújtja hervadhatlan babérját, melyet már nem utasíthat vissza az elhamvadott, ki e magasztos példának legdicsőbb személyesitője volt; és habár minden hivalkodástól teljesen ment lelki nagyságával nem érdemes polezán, hanem azoknak kristálytiszta forrásában — önlelkiismeretében és kötelesség hű teljesítésének tudatában kereste is találta is egyedüli jutalmát, mégis reánk örökített szelleme kell, hogy az ő végtelen szivjóságával ragyogja át a kegyelet ez ünnepét, melyet a közhála az ő emlékének szentel. Igen, a közhála, mely a történetírást is megfőzve, törvényben sietett megörökíteni Deák Feeneznek közel félszázadon át vezéri szerepben és a legválságosabb körülmények között szerzett hanfiai érdemeit. Ezen érdemeknek, melyek mint a lap fénye és éltető melege, mindenre kiterjednek, s a törvénynek, melynek lapjára igtatta fejedelem s nemzet Deák Ferencz emlékezetét. Úgy ezen emékezetnek is egyetemi joga van minden szívhez, mert aban a haza és nemzet nevében mindenki osztozik. Is méltán, mert a közhálának Deák Ferencz iránt ész ő emlékezetének teljes helye csak a haza és emzet egyetemének kegyelete és ezen kegyeletek azon oltára lehet, melyen az igazi honszerezet legtisztább kultusának kiolthatlan lángja ég. Ámde feledhetjük-e mi, és nem szivünk°paincsolta kötelességünk-e, megörökitett honfiúi szent agyományként adni át utódainkra annak tudatát, úgy az egyszerűségében megható életnek századok irténeti magaslatán felülhaladott útja e megyéén, a söjtöri bölcsőből vette kezdetét. Zala megyéhez csatolta őt a földi lét első öteléke: a származás, melynek benső érzetét ő mindvégig híven megőrzé. Ezen kötelékkel forrasztá egybe évtizedeken megyéje közéletével szellemi nagyságának kipadhatlan tárházát. Itt élt ő, hatva, küzdve és kotva létének választott és soha fel nem adott iyedüli szent czéljáért: a haza és nemzet holdozásáért. E szent czélért az ő bölcseségének gondjail megválasztott tárgyai szerint hangzottak fel e egyetelmében és a jelen kegyelet helyén is megfőző szónoklatai, és midőn Zala vármegyének 1833. ápril hó 15-kén tartott örökre nevezetes közzülésében országgyűlési követté megválasztatván, nemzet szóvivőinek vezéri karában foglalt helyet,on időtől fogva annyi nehéz küzdelmek és súlyos egpróbáltatások között letűnt korszakoknak mind fokán, mely nemzeti érdekeink válságát és eszélyeit, avagy emelését és üdvös érvényesülését jelöli, ott ragyog az ő igazi nagyságának örök tiszta fénye, melyet sem a küzdelmek viharja, sem a megpróbáltatásoknak megrendítő ereje soha el nem homályosithatott; mert midőn a nemzet jogainak védelme és az átalakulás ezerszeres nehézségei közepett oly gyakran sötétült el politikai látkörünk és a kitűzött czélhoz vezető utakat eltalálni oly kétes volt, Zala Deákjának mély államférfiui bölcsesége és fenkölt lelkének átható világa volt a biztos kalauz, mely a haza veszélyezett érdekeit a törvény, jog és örök igazság oltalmának megvivhatlan védvei közé vezette. És miután ő, kiben a lélek nagyságának, a szív nemességének és a jellem szilárdságának egyensúlya az eszményiségig teljes volt és a lelkének, szivének rendületlensége a tévely lehetőségén is fölül megállt erősen, szilárdan, tántoríthatlanul, a népszerűség és hatalom elenében egyaránt, a szerencse és dicsőség verőfényes napjain ép oly ingatlanul, mint a balsors sötét éjjelén keresztül — mint kőszirt a hullámok tomboló árjában: ezen kőszirton Isten kegyessége, a hosszú és kínos szenvedés után, mely a szabadság felvillant e rezeit követé, menedéket adott e nemzet remény-sugarának és e remény-sugarat Deák Ferencz bölcsesége, a jogvesztés vaskarjaiba szorított alkotmányos szabadság visszaszerzésének napfényévé valósítá! Ez volt az ő legfőbb érdeme! A legnagyobb magyarnak legnagyobb műve! És a történelem fel fogja jegyezni, hogy az isteni gondviselés, mely néha a népek sorsát szent hatalma érintésével irányozza, e szent hatalom nyilatkozásával helyezte a honmentés nagy íronvesnik létasitóját Deák Ferencz kezébe, ki azt létesité bölcseségének fegyverével , mely törvény, jog és igazság volt, létesité önzést nem ismerő hazaszeretete, meggyőződésének és jellemének rendületlensége által, mely bizalommal tarta össze nemzetét, bizalmat gerjesztett fenn és ez erőt adott lelkiismeretes munkásságának. Isten áldása — a siker — követte azt, a kiegyezés megtörtént és a haza alkotmányának birtokába jutott. Íme, mindezekhez fűzve vannak Zalamegye történeti dicsőségének igaz gyöngyei, melyeknek ékessége tőle származik, és képezik azon alapot, melyen e szobor épült, melynek köveit e megye egyetemének középülete azon benső meggyőződéssel hordta össze, hogy Zalamegye hálája lerovásának legközvetlenebb tárgyát képezi — Deák Ferencz emlékének megörökítése ott, a honnét ő eredetét vette, a helyen, melyről az ő bölcsesége és szellemi nagysága elsőben veté fénysugarait a haza körül, és melyet az ő dicsősége egy örökre nevezetes korszakon át, az országos kegyelet központjává emelt. Ennek emlékét birja Zalamegye e szoborban, és Deák Ferencz alkotása , mely az összes műveit világot bámulattal tölté el, a nemzet tulajdona. Alapjai századokra vannak rakva, századok vannak hivatva azt betölteni. Csak az alkotás érdeme és tudata maradt az egyszerű polgárnak, kit ma már e dicsőség érzetétől is megfosztott a földi lét kimért határa! Egyedül elfogadható jutalmát csak abba helyezte, hogy elhunyta után a magyar király, mint az alkotmány főőre, mondja el sírján: „Deák Ferencz becsületes ember volt!“ . E szép beszéd után lehullott a lepel s Deák Ferencz szobra látható lett. A szobrot csakhamar a koszorúk halmaza borította el, melyek közül kivált a Széll Kálmánná által küldött babérkoszorú, fehér selyem szalagján e fölirattal: „Széll Kálmánná, Jenő, Emma, Ferenczke Deák Ferencznek.“ _________ Az orvosok és természettudósok XX ik nagygyűlése. 1 * . „ Utolsóelőtti nap. A szakosztályon uresetrol szolo tunositasunkat a következőkkel egészítjük ki. I. Az orvosi belgyógyászati osztály. Elnök: dr. Weszelovszky, jegyző: . H o c h h a 11, dr. Z e 1 i z y. Dr. H o c h h a 11 a , vándormáj egy ritka esetét mutatja be. Az egyén nehéz emelés után balcsípőjében fájdalmat kapott rögtön és ájultan összerogyott. Azóta vándormájat kapott. Értekező leírja a kórállapotot, annak okát, és felemlíti, hogy ily eset csak 11 van az irodalomban megemlítve. Végül a beteg enyhülésére Müller magántanár utasítása szerint készített haskötést mutat be. Utána dr. Löw Sámuel, a „Pester med. Presse“ szerkesztője a Victoria nevű budai keserű víz forrásáról ad közleményt. Kiemeli annak kiváló tömöttségét és különösen fölötte nagy keserűsó tartalmát. Szól valamennyi budai keserűvízről és e tárgyról egy behatóbb tanulmányt más alkalomra tart fenn magának. Dr. Erfischer Gyula magántanárnak az előadást kiegészítő megjegyzései után a szakosztály az előadásnak évkönyvbe való fölvételét egészen elfogadta. Dr. Szohner a tüdővész keletkezéséről, lényegéről és gyógyításáról tart érdekes előadást. Kiemeli, hogy a pneumatikus gyógymód által a tüdővész kezdetleges állapota meggyógyítható, a pusztulás nem teljes. A tüdővész második szakában, mint több heti köhögésnél, szintén használ a pneumatikus eljárás, ha a beteg mindjárt kezelés alá kerül. A harmadik szakban a gyógyulás szintén még elérhető, de ritkán. A fődolog marad a pneumatikus gyógymód minél előbbi használata. Dr. Jelenffy Zoltán, a torokbajok különleges orvosa, előadást tart a hangizomról és a hangsorozatokról s kimutatja logikai és kísérleti bizonyítékok alapján, hogy a hangizomról eddig divó nézetek tévesek. Nézetét több pontban adja elő. Dr. Pollák Samu, a budapesti Rókus - kórház volt alorvosa, a hüsítő kutatóról értekezett, melyet idült húgycsőtakárnál és a nemi élet izgékony gyengeségénél alkalmazott. Miután előadó a még szélesebb orvosi körben kevéssé ismert műszert bemutatta és annak alkalmazási módját megmagyarázta, több érdekes kóresetet olvasott fel. Ez értekezés is fölvétetik az évkönyvbe. II. A közegészség tán és orvosrendészeti szakosztály mai ülésén elnökölt dr. Bódogh. Jegyzők voltak: Imre József és Rózsahegyi Aladár. — A szakosztály indítványok megvitatásával foglalkozott. Az első indítványban egy orsz. egészségügyi szövetkezet eszméje fogadtatott el elvben és dr. Dulácska Géza bízatott meg a módozatok előterjesztésével oly egyesületek alakítására, melyek által a közegészségügye emeltetnék. — Dr. Glück egy orvos-törvényszéki szakmunka kiadatását ajánlja, tekintettel az új büntető-codexre, melyet úgy orvosok, mint jogászok használhassanak. A központi bizottság lesz felkérendő, hogy a pályadíjak kitűzésénél egy ily értelmű munka létrejöttét támogassa. Az albizottság jelentésében dr. Nubay „Az elkényeztetésről stb.“ tartott értekezését az évkönyvbe fölvenni ajánlotta, valamint dr. Laufenauer Károly önálló kutatáson alapuló értekezését is. Dr. Kelen indítványára a diphteritis ragályzási módozatainak megállapitását s az ellene alkalmazandó egyöntetű óvszabályok felállítását tartalmazó jelentéstételre hivatik fel dr. Patrubány, ki a megbízást elfogadja. Az agybántalmak kóroktanában és boncttanában további kutatások eszközölhetése czéljából előadókat Kétli és Laufenauer tanárok bízatnak meg. Patrubány ajánlja, hogy a szakosztály tegye magáévá indítványát, melyben a központi bizottság felkéretik arra, hogy a természetvizsgálók gyűlése ezentúl csak minden második évben tartassék meg. Sass a gyermekek nagy halandóságára hívja föl a szakosztály figyelmét, mire a szakosztály azon óhaját fejezi ki, vajta e kérdés tanulmányoztatván, a jövő ülés tárgyát, képezhetné. Több tárgya az ülésnek nem volt. Az elnök és jegyzőknek jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatván, az ülés feloszlott. A nagygyűlés választmánya ma délután dr. Kovách József elnöklete alatt ülést tartott, melyen a folyó ügyek elintézése után az indítványok következtek: 1. Hirschler indítványozza, hogy a nagygyűlés a budai keserűvíz-források megvizsgálására 100 drb aranypályadíjat tűzzön ki. Indítványozó ez összeghez 25 drb. aranynyal járul hozzá. Az ülés azonban dr. Szabó fölszólalása után az indítványt elvetette. 2. dr.Szabó indítványozza, hogy még a nagygyűlés az orvosok, a természettudományok, különféle társulatok s szaklapok férfiaiból álló bizottságot küldjön ki, mely az alapszabályok keretén belül, állapítson meg egy tervet, hogy a nagygyűlés üdvösen működhessék. A bizottság tagjait a nagygyűlés titkos szavazattal nevezné ki. .. Ez indítványt többen pártolták, mások ellenezték, míg végre a választmány az indítványt elvetette. Szontágh indítványát a választmány elfogadta, s azt a nagygyűlés elé fogja terjeszteni. Ezután a jövő nagygyűlésnek, melynek színhelye Szombathely lesz, tisztikarát alakította meg a választmány. A holnapi nagygyűlésnek ajánlani fogják elnökül: Szabó Imre szombathelyi püspök urat, a magyar nemzetiség s a tudomány jeles harczosát, első alelnökül Horfán Ernő honvédtábornokot, ki szombathelyi születésű, s azelőtt mint kitűnő mérnök ott működött, másodalelnökül: dr. Szabó József egyetemi tanárt, harmadalelnökül: dr. Szabadfy szombathelyi orvost, titkárokká: Mészöly Ignácz, Müller Kálmán és Zelizy Dániel urakat.* A választmány tagjai a gyűlésről, mely kevéssel 6 óra előtt végződött, a vegytani intézet nagy termébe siettek, hol már ez alatt díszes férfi- és hölgyközönség gyülekezett össze, meghallgatandó Szabó tanár kitűnő előadását, melyben a geológia és a szerves élet történetét vázolta, Pászlávszky és Staub tanár segédlete mellett. Az előadást, melyet nagy tetszéssel fogadtak, számos villanyos készülék segélyével projektált képekkel magyarázta s tette érdekessé. Szegedről. Augusztus 31. (D. É.) A szivattyúzási munka megszűnte után nem lesz érdektelen némely oly részletnek feltüntetése, melyek bizonyítékául szolgálnak annak, hogy ezen munka, amely ellen kezdetben némelyek kételyeket támasztottak, a mellett, hogy hasznossága kétségen felül áll, igen tanulságos tapasztalatokra adott alkalmat, melyek sok esetben csak hosszas és fáradságos kutatások után hozhatók felszínre. A szivattyúzás f. évi június 8-án indult meg és aug. 19-ig tartott. A város belterületén levő vízmennyiséget öszszesen 42 millió köbméterre vették, mely mennyiségből 29 milliót vettek föl, mint az árvíz által a városba sodort vizet és 13 millióra számíttatott azon vízmennyiség, mely a vadvizek (talajvizek) által idéztetett elő. Ezen vízmenynyiségből aug. 1-ig kiszivattyúztak 32 millió 770,000 köbmétert, aug. 1—19-ig 10 milliót, mely összegek némileg még túlhaladják az eredetileg számításba vett 42 millió köbmétert. Az elpárolgást is számításba vették, azonban a nem épen kedvező időjárás nem igen segítette elő azt, ami némi eredmény volt is, ezt az esőzések részben ellensúlyozták, így például júniusban 10, miliónyi köbméter víznek az elpárolgását k constatáltak ugyan, de ugyanezen idő alatt tett ki. Július hóban az elpárolgás már 2/3 millióra emelkedett, míg az esőzések általi szaporodás csak 120.000 köbmétert tett ki. Az apadási észleletek az egész területen az első 20 nap alatt 3—4 cmétert, a második 20 nap alatt 5—7 cm, és azontúl folytonosan 12—20 cméter apadást mutatnak, mindig 20—20 napot véve fel alapul. A legkisebb részletekre is kiterjeszkedő jelentés különben az illető működött szakközegek által most állittatik össze s így lesz alkalmunk még visszatérni ezen ügyre, mely többi közt a magyar iparnak e téren is életképességét demonstrálja. A szivattyú-telepek berendezése ugyanis, mit lesz alkalmunk majd adatokkal bizonyítani, majdnem kizárólag magyar gyártmányú szerekkel történt és a munka alatt tett összehasonlító észleleteknél az tűnt ki, hogy a hasonló minőségű magyar gyártmányok a külföldieket munkaképességben fölülmúlták. Fővárosi ügyek. A fővárosi közmunkák tanácsából. Augusztus 28. Az ülés Podmaniczky Frigyes báró alelnök által megnyittatván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Lukács és Takácsy tanácstag urak bízattak meg. A főv. közmunkák tanácsa előterjesztése folytán a kormány elhatározta, hogy a szabályozás folytán nyert s a fővárosi építési alap tulajdonát képező azon parttelkek, melyeken a közraktárak építendők, valamint a 700.000 frtnyi államsegély tárgyában, az őszi ülésszak elé törvényjavaslatot terjeszt. A főváros hatósága a Calvin tér szabályozásának a közmunkák tanácsa által kidolgozott szabályozási tervét minden megjegyzés nélkül elfogadván , elhatározta a tanács a közúti vaspálya vágányoknak áthelyeztetését. Az ezen munkálatnál szükségelt föld- és kövezési munkák eszközlése iránt, szűkebb árlejtést hirdettek, melynek következtében két ajánlat érkezett be. Hirsch testvérek vállalkozók 11068 írtban tettek ajánlatot, míg Reimsel, vállalkozó 11768 frt 30 krt igényelne. Ennek folytán mint olcsóbb, a Hirsch-féle ajánlatot fogadták el és a munkálathoz mihamarább hozzá fognak. A főváros hatósága a VIII. ker. Ősz és József utczák sarkán levő tér szabályozása és parkírozására vonatkozó tervezetet tette át. A tervezetet a beültetés és útvonalak tekintetében jóváhagyták, azonban lejtszin magassági szempontból elhatározta a tanács, hogy a szabályozás mint végleges eszközöltessék és csakis a szomszédos József utcáa állíttassák helyre ideiglenesen a magassági különbözet kiegyenlítése czéljából. A pesti kültelkek vízvezetéki tervezetét annak idejében helybenhagyta a tanács, de a főváros hatóságának figyelmét a következőkre hivja föl: 1. A főcsővezet a Kajcsár-utczáig a Podmaniczky utczán és azon túl a Szondi utczán vezetendő. 2. A városligetben a csőfektetés a főút mentén eszközlendő, melynek főirányára nézve kétség nem forog ugyan fenn, de részletei néhány hét alatt megállapittatnak. 3. A csővezeték ezen úttól jobbra vagy balra legalább 1 méter távolságban fektetendők. 4. Az utczákban a csövek a járda közelében fektetendők, hogy a csatornák építketése ne akadályoztassák. 5. A tartályoknál távirdavezeték alkalmazása igen kívánatos, azonban ezen kívül nagyobb biztonság végett — lefolyó cső létesítendő. 6. A csatornák öblítése végett a vízvezeték és csatornák öszszeköttetése helybenhagyatott, azonban figyelmeztetik a főváros hatósága, hogy a csatornák öblítését csak oly időben eszközölje, midőn ezt a Duna vi.állása megengedi. 7. Az egyes csővezetéki csoportok részlettervei bemutatandók, hogy a magassági és lejtszini megállapítások a mérnöki hivatal és a vízvezetéki igazgatóság által együttesen legyenek eszközölhetők. Az Aszalay-laktanyától a vérmező mentén és az Attila-utczán egész az ivutezáig tervezett csatorna tervén változást tett a tanács. Ennek folytán két, egymástól egészen függetlenül elkülönített csatorna építendő: — az egyik az Aszalay-laktanyától a Planer-féle házig, ahol az a Karácsonyi-féle palota előtt az ördögárokba ömlik és a másik a Planer-féle háztól az iv-utczáig, ahol az szintén az ördögárokba torkolandó. Az új lövöldéhez vezető gyarmat-uteza macadam burkolására és a zöldfa-utcza csatornázására vonatkozó tervek észrevétel nélkül jóváhagyattak. Következő építési engedélyek adattak ki: Dr. Christen Gyulának I. ker. Országút téglakemencze építésére; Dr. Heinrich Jánosnak I. ker. Ráczfürdő, hídmérleg építésére; Spitzer Gersonnak III. ker. főutcza gyárépület álakitására; Tímár Eszternek VI. ker. Nagy János utcza 4174. sz. a. nyaralóra; Hubatsek Alajosnak VI. ker. Epreskert utcza 209. sz. a. csatorna épitésére. — A fővárosi egylet folyó hó 2-án azaz kedden d. u. 5 órakor az rfj városház közgyűlési társalgó termében értekezletet tart, miről az egylet tagjai értesittetnek. Az elnökség. — A fővárosi pénzügyi s gazdasági bizotság mai ülésében, Kada alpolgármester elnöklete alatt, a következő tárgyak fordultak elő: Az 1879/80. évre szállítandó szénszükségletre az árlejtés ki lévén írva, a szükséges pirzénre csak a légszesztársulat ajánlkozott 1,60 krral imázsánként. A bizottság az ajánlatot elfogadta. A rostált és darabos kőszén-szükségletre két ajánlat érkezett be. A salgótarjáni és a nemzői társulaté. Az előbbi a Duna-balpartra szállítandó gyári szént 60 krral, a darabosat 86 krral, a jobbpartra szállítva a gyárit 64 krral, a darabosat 90 krral ajánlja fel tonnánként. A nemzei társulat pedig a rostákat 60 krajczárral, a darabost 90 krral ajánlja. Mielőtt a bizottság az ajánlatok elfogadása iránt nyilatkozik, a szén minősége felett Wein vízvezetéki igazgató véleményét kívánja meghallgatni. A határozat csak ezen szakvélemény alapján fog hozatni. A szükséglet 1100 tonna. Rainer Gyula az „Oroszlánhoz“ czímzett vendéglőnek egyik résztulajdonosa — mint említettük volt — felajánlotta a fővárosnak, mint az épület 1,6 része birtokosának az ő részét megvételre, minek folytán a főú.hatóság az egész épület tulajdonába jutna. Ez ügyben albizottság jön kiküldve véleményes előterjesztés végett. Viola főjegyző felolvasta a kiküldött bizottság jelentését, melyben a megvétel 58.000 írton ajánltatik. A pénzügyi gazdasági bizottság az érdemleges tárgyalást megelőzőleg, a vételre a közgyűlés beleegyezését akarja kikérni. A budai gymnasium tulajdonjogi kérdése felett már évek óta folyik a vita a főváros és a kormány között. A kiküldött bizottság közbenjöttével végre valahára az ügy tisztába hozatott és pedig oly formán, hogy a főváros a kormánynak az eszközölt építkezések megváltásáért 10,000 frtot fizet, s ezzel az egész épület a főváros tulajdonába megy át. A bizottság ezen albizottsági javaslathoz Márkus Ignácz tiltakozása daczára hozzájárult. A budapesti németajkú reformált hitközség 156 frt 80 krnyi, a Ranolder-féle intézet pedig 290 frt 96 kvnyi köretési illeték elengedéséért folyamodik a fővárosi hatósághoz. A bizottság, tekintetbe véve, hogy az idézett intézetek részesülnek már segélyben, az elengedéshez nem járult, hanem megengedte, hogy a hitközség tartozását három év alatt, az intézet, pedig hat év alatt kamat nélkül kisebb összegekben törlesztheti. A főv. központi választmány ma melyen a választók névsorából kihagyott vagy kimaradt polgárok reclamátiói tárgyaltattak. A választmány letárgyalta mind a tiz kerületet, melyet adott minden kellően okadatot a reclamatiónak, így fölvétetett a választók névjegyzékébe Verhovay Gy. orsz. képviselő is, ki 1878-ban adóval (az adómizeriák esmeretesek) nem lévén megróva (bár azelőtt pontosan fizette adóját, a választók sorából is kihagyatott. — A városi tűzoltó bizottság, tegnap tartott ülésében felette fontos elvi határozatot hozott. A városi tűzoltóság eddig csak ideiglenesen lévén szervezve, a tagok sem betegápolási pénzre, sem nyug- a vagy kegydíjra nem számíthattak. Tekintve, hogy a tűzoltóság nyilvános és közhasznú intézmény és tekintve, hogy az illető tagok éltékét nemcsak tűzveszélyek,de árvíz alkalmával is mindenkor veszélyeztetik, a bizottság a tűzoltói állomások véglegesítését a tanácsnál illetve közgyűlésnél javasolja. A Lim-völgye. A novibazári szandsákság megszállásának küszöbén, melyre a portával kötött conventio bennünket feljogosít, nem lesz talán érdektelen megismertetni azon vonalat, melyen a conventio értelmében helyőrséget fogunk tartani, hogy Bosznia és Herczegovina ne maradjon számunkra zsákutcza, hogy az Aegei-tenger felé irányuló kereskedelmi utunkat fegyveres erővel is megvédhessük, s hogy keleti állásunkat, tekintve a jövőben felmerülhető eshetőségeket, könnyebben megtarthassuk. A conventio Priboj, Prjebolje, Bielopolje községeket jelöli ki monarchiánknak, hogy ott helyőrségeket tarthasson. Az utóbbi napok hírei után ítélve mind bizonyosabban előtérbe lép azon hír, hogy Novibazár occupatiója nemcsak az említett három községre fog szorítkozni, hanem Plevljét (Taslidsát), a taslidsai mufti izgatásainak székhelyét is meg fogják szállani csapataink. Meglehet, hogy talán azért húzódnak oly sokáig Liva Huszni pasával az alkudozások, mert a katonai körök e helységet mindenáron be akarják vonni az occupatio keretébe. E helységek a Drina legnagyobb mellékfolyójának, a Limnek partjain feküsznek, mely a novibazári szandsákságnak legnagyobb folyója. Említett községek, beleszámítva a közbefekvő 14 szegény, rongyos falut, alig 150 kilométer hosszú s félnémet mértföldnyi széles hadászati vonalt adnak rendelkezésünkre. A nyugatra fekvő városok mint Nova- Varos, Szjenicza, a liga főhadiszállása, fonetikus, ellenséges lakosaikkal együtt ezután is a porta kezén maradnak. A megszálló seregnek nemcsak az elszállásolás hanem az élelmezés nagy nehézségeivel is meg kell küzdeni, seregünk semmi segélyforrásra nem számíthat ott, s takarmányra is csak ott lelni, hol a folyam völgye kissé kiszélesedik. A legénység élelmét, a lovak takarmányát innen hazulról kell vinni, s hogy ez mily roppant nehézségekkel fog járni, mutatja a boszniai occupatio példája. Az éjszakról dél felé vonuló két utat csak teherhordó állatok használhatják, terhes kocsik épen nem közlekedhetnek rajta. Ez utak, különösen a pasalik határánál gyakran mértföldnyi hosszúságban igen jó karban vannak, hol kocsik is közlekedhetnének. Az emelkedéseknél azonban, meredek sziklák szélén szó sincs arról, hogy a kocsi is felmehessen, már csak azért sem, mert a teherhordó állatok lábnyomai mintegy lépcsőszerűleg alakították át az emelkedéseket. S azután, aki ez utakon el nem akar tévedni, annak mélhatlanul vezetőre van szüksége. Az utóbbi napok hírei szerint csapataink bevonulása a novi-bazári szandsákságba két hadoszlopban fog megtörténni. Az egyik Visegrádra támaszkodva a szerb határ közvetlen közelében Podzigla mellett lépné át az Uvacs határpatakot, s a Lim-völgyön fölfelé Priboj, Prjebolje és Bjelopolje falvakat megszállná. A másik hadoszlop Garázdára, s