Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)

1879-09-17 / 446. szám

Egyes szám ára 4 kr. Mléfimetési ármot Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10­0 — ,­­ Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentet leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. 446. szám. Budapest, szerda, szeptember 17. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube S. J. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott szám­la ellenében fizetíndi Kiadó hivatal: Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendők az előfizetitek ét a lap k­iküldésére vonatkozó minden stazualit. XI. évfolyam. Az uj évnegyed alkalmából figyel­­mez­tet­­ fik t. olvasóinkat az előfizetés­­ek mielőbbi megújítására. Az Ellenőr ára mint eddig: Egy évre. . . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 , — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldésé­ért 1 frt jár évnegyedenként. Az „Ellenőrire havonkint is előfizethetni. T­áviratok. Újvidék, szept. 16. (Eredeti táv­irat.) A „Szrbszki Narod“ áttekinti a szerb congressusi választások eredményét, és eze­ket írja: „Nincs semmi okunk, hogy elége­detlenek legyünk a választás eredményével. Üdvözöljük a congressust, a­melynek több­sége omladinista-ellenes, és a­melyben a „Zasztava“ jelöltjei közül összesen tizen vá­lasztottak be. A „Zasztava“ gyalázza a szerb hazafias klérust, hogy megbuktatta Mandics osztály­­tanácsost. Szeged, szept. 16. (D. É.) A reclamatiók tár­gyalása az augusztus hó végéig beadott felszólam­lásokra nézve be van fejezve. Összesen elintéztetett 63 felszólamlás, melyek között csak két felebbezés fordult elő. A szept. 1—13-ig beadott reclamatiók száma 126. Ezeknek tárgyalása, a belvárosi első sorban, ma kezdetett meg és 15 félnek a felszó­lamlása elintéztetett, kettőre nézve helyszíni szemle rendeltetvén el. A tárgyalást Dobó Miklós elnöklete alatt vezetik Horváth Gyula, Végh Aurél és Rónay Béla biztosi tanácsosok. A körtöltés vonalába eső szádfal elbontá­sára és elszállítására nézve Gregersen budapesti vállalkozóval ma megköttetett a szerződés 22.500 frt átlag­ár mellett. Tekintve, hogy ezen munkára az eddigi ajánlatok mind tetemesen drágábbak voltak, a szerződés igen előnyösnek mondható. A város lejtmérése gyorsan halad előre. Jelenleg a Tisza partjait a víz színéig veszik fel, melyet az alacsony vízállás most már lehetővé tesz. Ezzel a partszabályozásnak és esetleg a jövő­beli épitendő rakpartnak az alapja le 1cö£ IC re. A Tisza állása 0 felett 1.21. Konstantinápoly, szept. 16. („Polit. Corr.“) A görög-török tanácskozások foly­tatásába helyezett remény ismét csökkent, minthogy a porta a tulajdonképeni határ­szabályozási kérdés fejtegetésébe mindaddig nem akar belebocsátkozni, míg a 13. jegy­zőkönyv értelmezése véglegesen meg nem állapíttatik. A porta hír szerint, hajlandó a 13. jegyzőkönyvet illető kérdésben alávetni ma­gát a hatalmak ítéletének. Prjepolje, szept. 16. („Pol. Corr.“) Württem­berg herczeg és Huszni pasa tegnap ide érkeztek. Prejepolje megszállása után visszavonultak az osztrák-magyar csapatok a Novaváros felé el­ágazó útról. London, szept. 16. A „Malabar“ nevű szál­­lítóhajó ma 40 katonatiszttel Portsmouthból Bom­­bayba indult, és a queenstowni kikötőben 1100 al­tisztet és katonát vett föl, kik az angol-afgán harcrtérre mennek. Simla, szept. 16. Kandahárból jelentik, hogy az angol követség ellen intézett támadás nem volt eleve eltökélve, azonban komoly kísérlet sem léte­tett annak megszabadítására, csak azt gátolták meg, hogy a többi csapatok ne vegyenek részt a támadásban. Simla, szept. 16. Az emir levélben adott ki­fejezést sajnálkozásának és az angol kormányba helyezett teljes bizalmának és helyesli annak a vétkesek megbüntetésére irányzó szándékait. Berlin, szept. 16. A „Reichsanzeiger“ közli a képviselőház felosztását elrendelő királyi leira­tot, továbbá a belügyminiszter rendeletét, melyben a választók választását szept. 30-ára és a képvi­selők választását okt. 7-kére tűzi ki. Páris, szept. 16. A czár haláláról szóló hírre meglanyhult a tőzsde. Azonban sem az orosz kö­vetséghez, sem az itt tartózkodó orosz nagyher­­czegekhez nem érkezett arról tudósítás, és így alaptalannak tekintik azt. Madrid, szeptember 16. Medina Sidonia her­­czeget szólították föl arra a küldetésre, hogy Bécs­­ben hivatalosan kérje meg Mária Krisztina főher­­czegnő kezét. Belgrád, szept. 16. („Pol. Corr.“) A szerb kormány bizottságot nevezett ki, a­mely megvizs­gálja az osztrák államvaspálya által benyújtott terveket és Fremmynek a szerb nemzeti bank ala­pítására vonatkozó javaslatát. Lemberg, szept. 16. A gabonavásáron elkelt ma: búza 10 frt 10 kr, Tarnopolba szállítva 9 frt 80—10 frt 65 kron; orosz rozs Krakkóba szállítva 7 frt 75 kron; árpa Lembergbe szállítva 7 frt 25—8 frt 25 kron ; borsó 6 frt 75—9 frton; rep­­cze 9 frt 50 kron, Tarnopolba szállítva 10 frt 25 kron ; luezernamag Jeziernába szállítva 50 frton; tengeri Czernowitzba szállítva 4 frt 85 kron, ta­vaszkor szállítandó tengeri 5 frt 35 kron. Mind 100 kilogramnyi súlyért, Zabban és Komlóban ma nem volt üzlet. Szesz Stanislauba szállítva 13 frt 50 kron kelt el. Az összes forgalom gabona-, liszt- és olaj­­veteményekben 350 vasúti kocsi rakmányra rúg, e közé sorolandó 140 kocsi búza. Szeszből 3510 cseber adatott el. Szilárd irányzat mellett a pénzforgalom meghaladta az 1 milliót. Budapest, szeptember 16. Bismarck bécsi tartózkodása alkalmával — mint a „Lloyd“ jelenti — diplomatiai értesülések szerint tárgyalásokba akar bocsátkozni olyan szö­vetség megkötése végett, a­melyben Németország és Ausztria-Magyarország biztosítani fogják egymás területét. Priepoljéból jelenti a „Neue freue Presse“ szept. 16-tól. Württemberg herczeg és Huszni pasa tegnap délután 2 órakor érkeztek ide. Három órakor ebéd volt, és ez alkalommal franczia nyel­ven lelkesedett toasztot mondott Württemberg herczeg Ausztria-Magyarország és Ausztria szö­vetségére és a két uralkodó jólétéért, Huszni pasa hasonló értelemben válaszolt a toastra. Ebéd után késő estig értekeztek König altábornagy, Kill­es vezérőrnagy, Alhori ezredes és Huszni pasa. Ma reggel 6 órakor az egész környéket megtekinti a bizottság, hogy a megszállás módozatára nézve megegyezzenek a végleges intézkedésekben. Tizenegy órakor visszatér hadoszlopunk Plev­­ljébe. Württemberg herczeg és Huszni pasa Pri­­bojba mennek. Pribojban a megegyezés alapján ma visszavonulnak csapatjaink a kratovai defiléig előre­tolt hadállásokból és Banyába térnek vissza, Banya, Visegrád és Prjepolje közt csak részben van ed­dig biztosítva az összeköttetés. A keleti-rum­éliai vérengzések alkalmából, melyeknek áldozatai lettek a hazatérő mohamedán menekültek, kijelentette Szavjet pasa a hatal­mak nagykövetjeinek, hogy bizottságokat fog kül­deni Bugádba, Aidoszba, Jamboliba és Tatár- Bazárdsikba e zavargások megvizsgálására, egyelőre pedig felfüggeszti a muzulmánok hazaküldését. Ring bárót, a keleti-ruméliai bizottság tagját Mac­edóniába küldötte a franczia kormány az ot­tani állapotok tanulmányozására. Konstantinápolyban hire jár, hogy Aleko pasa lemondott. Mint a „Neue freie Pressé“­­nek írják, e hit mindenesetre korai. Aleko pasa tu­dósította a konstantinápolyi nagyköveteket helyze­tének nehézségeiről és megírta, hogy ne csodálkozzam­nak, ha megtudják, hogy benyújtotta lemondását. Ő nem tudja összeegyeztetni kötelességeit,mint a szultán alattvalója és megbízottja azon érzelmeivel, me­lyeket mint bolgár táplál. Ezt a qualifi­­catiót, melyet Aleko pasa adott magáról, nagyon mulatságosnak találták Konstantinápolyban és úgy vélekednek, hogy a kelet-ruméliai kormányzó kö­zelebb járt volna az igazsághoz, ha képtelenségét vallotta volna be ez állás betöltésére, a­melyet oly nagyon keresett. Rest és halogató kormányzása alatt a legteljesebb anarchia uralkodik Kelet-Khima Saídunn T4-4- t-x. wu vi uung­ból. Konstantinápolyban a legnagyobb megelége­déssel fogadnák, ha önkényt lemondana. Az afgán viszonyokról az angol kormány állítólag megnyugtató tudósításokat kap. Más meg­bízható forrásokból ellenben azt jelentik, hogy az emir csapatokat toboroztat Balkhban és Heratban és szent háborúra szólítottta föl a ghilzai törzset. Azon ezredekhez, a­melyek megtámadták az angol követséget, az emir testőrsége is csatlakozott. Nemzeti színház: A­ki idejekorán gondoskodott, hogy az ostromolt pénztárnál a mai előadáshoz jegyet szerezzen, őszinte sajnálattal nézte a számos künnrekedtet és még őszin­tébb örömmel foglalta el kiküzdött helyét az utolsó zugig betöltött nézőtéren, mely oly élénk és impo­­sáns képet s Ebben az évadban még nem nyújtott. Közönségünk jó ízléséről ismét elég jellemző tanú­ságot tett. Kapva kapott az alkalmon, hogy Wilt Mária asszony művészetét élvezhesse és a nagyhirü énekesnő, ki ma lépett fel legelőször operában Budapesten, nálunk épugy hódított, mint egyebütt, a­hol a nemes művészet iránt érzékkel bírnak és mint előre látható volt, a nagy mérvben felcsigá­zott várakozást is ki tudta elégíteni. Minthogy Wilt asszony ama ritka művésznők közé tartozik, kik az egyoldalúság korlátait le tudták rombolni, helyes tapintattal „Norma“ szerepében mutatta be magát, tehát azon szerepben, melyben Bellini még a régibb traditiókhoz híven nem vonta meg azt a válaszfalat, mely a drámai éneket szorosan elkülönzi a coloratur énektől és a művésznő fé­nyesen bebizonyította, hogy ezen idővel látszólag ellentétesekké fejlődött énekfeladatokban az igazi művészet nem ismer ellentétet. Wilt asszony hang­jának bámulatos ereje, érczes tömörsége a drámai énekre utalják, de ugyan a hang ritka terjedelmes­­ségével, egyenletességével és modulativ­ képességé­­vel a coloratur-ének minden követelményeinek is eleget tehet. Normában erőteljes drámai recitativ­­jait épúgy bámultuk, mint lágy, szívhez szóló can­­tilenáit és a legnagyobb könnyedséggel érvényesí­tett fioritura lánczolatait. A drámai énekre való hivatottságát már az a szabatos szövegkiejtés is bizonyítja (pedig szembetűnőleg küzd az olasz nyelvvel.) Phrazirozását hang és szónak, szövegnek és compositiónak teljes művészi összeforrasztása jellemzi. Hogy a coloratur-énekesnő sem áll a drá­mai énekesnő mögött, arról a futamokban kifejtett finomság, szellem és praecisio tanúskodnak. Bril­iáns ebromatikus menetei, magas trillái (a sorfe­letti magas B-től kezdve felfelé minden hangja természetes és ezüstcsengésű) époly tökélete­sek, mint „chant large“-ja, vagy recitativái. Előadásának minden sallangtól ment nemes egy­szerűségével az olasz dallamot egész melegsé­gében tudja feltüntetni; onnan ered a „casta diva“ és a második felvonás f-dur (andante) kettősének rengeteg hatása, de különösen elragadó volt a szívhez szóló „sotto voce“ előadott „qual cor tradisti“ kezdetű ária ideális interpretálása. A közönség zajos óvatiókban részesítette az érdemes művésznőt, a „casta diva“ után fényes koszorú hullott lábaihoz, a tapsnak pedig alig szakadt vége. Maleczkyné­nak (Adalgisa) kellemesebb igazságot alig mondhatunk, mintha kijelentjük, hogy az ő finom, diséret éneke, nemes előadása még Wilt asszony mellett sem tűnt el, teljesen megér­demelte a kitüntető tapsot. Gassi (Sever) ma nem volt szerencsés. Nem volt hangjának teljes birtokában és ha sejtelmünk nem csal még eddig nem szentelt elég időt Norma hősének tanulmá­nyozására. _________ Budapest, szeptember 16. Csak még Szovjet pasa jegyzékére volt szükség, hogy Andrássy Gyula gróf diadala és az ellenzék veresége teljessé legyen. A lelépő külügyminiszter ma egyike a legünnepeltebb államférfiaknak. Visszavonu­lása valóságos diadalmenet , mert egy nagy diplomatiai hadjárat győzelmes bevégzése után történik. Az összes európai sajtó (az orosz és a magyar ellenzékit kivéve) Őszinte rokonszenvvel s a csodálat egy nemével szól Andrássy viselt dolgairól. A hírlapirodalom vezérlapjai Andrássy sikereit a legfényesebb sikerek közé sorozzák, melyeket államférfin kivívott. Nyíltan és kereken kimondják még az angol lapok is, hogy a keleti kérdésben a vezér­szerep Ausztria-Magyarország kezébe jutott. Ausztria-Magyarország a keleti dol­gok rendjének fentartója és védője Oroszor­szággal szemben. Ez mind helyes és igaz. Andrássy bizonyára jogos önérzettel és jól teljesített munka öntudatával fogadja ez elismerő nyilatkozatokat. A legkitűnőbb európai államférfiak (mint Sa­l­i­sbury stb.) rokonszenves,, baráti nyilatkozatai kétségkí­vül szintén örömére szolgálnak a lelépő kül­ügyminiszternek. Azt hiszszük azonban, oly valódi örö­möt egy nyilatkozat sem okozhatott And­rássy grófnak, mint a török kormány ál­tal Szovjet jegyzékében kifejezett nyilat­kozat. Miért? Könnyű igazságot szolgáltatniok, könnyű magasztalniok a nyugati sajtónak és állam­férfiaknak Andrássy gróf egyéniségét és po­litikáját. Könnyű különösen az angol sajtó­nak és minisztereknek. Hisz azon sikerek, melyeket Andrássy gróf Oroszország ro­vására és Ausztria-Magyarország számára kivívott, egyszersmind Európa, de különö­sen Anglia sikerei is, mert Anglia és Auszt­ria-Magyarország érdekei nagyrészt közösek a keleti kérdésben. Az azonban már nehezebb dolog — és csakis nagy események idézhették elő — hogy Törökország, a török államférfiak di­»pArtori­­a _ „ 0-« — -----------­birodalomtól elvett ez a politika két tarto­mányt, most küldött be csapatokat a har­madikba. És Szavjet pasa jegyzékében mégis azt mondja, hogy a porta meggyőző­dött „Andrássy grófnak a török biroda­lom iránt való jóakaratáról és rokonszenvé­­ről.“ És ezt azon „ellentétek daczára“ mondja ki a török miniszter, melyek a leg­utóbbi években Törökország és Ausztria- Magyarország közt fenforogtak. Mindezek betetőzéséül Szovjet pasa mit sem óhajt for­róbban, mint hogy „a monarchia politikájá­ban Andrássy eszméi továbbra is éljenek s az uj kabinet el ne térjen a lelépő külügy­miniszter politikájától.“ Kaphatott-e Andrássy gróf nagyobb elégtételt, mint hogy ép azon állam kormá­nya nyilatkozik irányában ily rokonszenve­sen, s fejez ki határtalan bizalmat politikája iránt, mely államnak integritását csorbította, s melyről állította ellenzékünk, hogy Andrássy politikája végleg tönkre juttatja, s feldara­bolja azt? Az ellenzéki lapok, ily megsemmisítő defavoyáltatás után nem tehetnek egyebet, mint hogy vagy elnémuljanak, vagy tagad­ják a porta őszinteségét. A „Napló“ már is kijelentette, hogy Szavjet jegyzéke csak azt bizonyítja, mily mesteri jegyzékeket tud írni a porta, mert „kissé bajos“ ily nyilat­kozatot elfogadni attól, akitől két tartományt elvettünk. De hát ugyan miért hízelegne, kedves „Napló“, a porta a visszalépett And­­rássynak? Miért fejezné ki óhajtását, hogy bárcsak tovább élnének monarchiánk külügyi politikájában Andrássy eszméi? Ha a porta a hatalmának zenit­jén álló külügyminiszter­nek mondana ily bókokat,h úgy szavait hí­zelgésnek lehetne tartani. Ámde Andrássy távozik. Utána más következik. A porta na­gyobb érdekében volna, hogy ennek a más­nak hízelegjen. De hát régi dolog az már, hogy a mi ellenzékünk törökebb a töröknél. Ha a tö­rök már rég belátta tévedését, hibáját, az ellenzék nem látja be, vagy nem akarja belátni. Igenis, Szovjet pasa jegyzéke egy jobb meggyőződés, helyesebb belátás eredménye. A török államférfiak azon meggyőződésre jutottak, hogy Andrássy politikája nemcsak nem káros, hanem hasznos Törökországra nézve. Igaz, hogy ez a politika elvont Tö­rökország hatalmi köréből két tartományt, de megmentette Törökországot. Megmentette, mikor a san­ stefanói szerző­dést széttépte, mikor nem engedte, hogy Oroszország megvesse lábát a Duna jobb­partján, s mikor jelszavává tette a török birodalom fentartását. A két tartomány occupatiója nem gyengítette, hanem inkább erősítette Törökországot. Erősítette nem­csak akként, hogy Törökország két seny- s vedt tagjától szabadulva jobban öszponto­síthatja erejét, hanem úgy is, hogy monar­chiánk állást foglalva a Balkán-félszigeten, minden perezben készen áll Törökország támogatására.­­ És erre a meggyőződésre rájutottak a török államférfiak már a conventió megkö­tésekor. Azóta ez a meggyőződés sugallja monarchiánk irányában követett politikáju­kat. Ausztria-Magyarországban a muszkától államuk, Ichiucozid­co véilchucziort il látják. Ez az oka, amiért békésen történhe­tett meg a novi-bazári szandiák megszál­lása. Ez lesz oka sok minden egyébnek, a­min az ellenzék bámulni fog, míg be nem látja, hogy Andrássy politikája Ausztria- Magyarország és Törökország közti barát­ságra vezetett. Igenis Andrássy politikája osztrák­­magyar-török barátságra vezetett azon bor­zasztó jóslatok daczára, melyekkel az ellen­zék rémítgette a gyengébbeket, naponkint bizonyítgatva, hogy ez a politika okvetlenül háborúra vezet Törökországgal, így történt most is annak ellenkezője, amit az ellenzék jósolt, így fog történni jövendőben is. S a­milyen pechje van az ellenzéknek, valóban tar­tanánk tőle, ha egyszer jó dolgokat kezdene jósolni külügyeinkre nézve. Tartanánk attól, hogy e kedvező jóslatok miatt és azért is rosszra fordulnának dolgaink. Maradjon meg tehát ellenzékünk jövőre is eddigi augur­­szerepében. Kovás. A kormánypárti sajtó még mindig csodálko­zik, hogy a „közjogi alapon álló“ ellenzéki sajtó keleti politikája most sem ismeri el tévedéseit. Én nem csodálkozom. Mert bár­mennyire helyeseljék és igazolják monarchiánk eljárását mindazon európai tényezők, melyek nem tartanak Oroszor­szággal és nem is szítanak hozzá akár pánszláv, akár irredenta utógondolataik szempontjából, még­sem lehet azt követelni, hogy a magyar „ kor­mányképes “ oppositio úgy álljon elő mint bűnbánó és igy bevallja eddigi esztelenségét vagy lelkiis­meretlenségét. Ily alternativa előtt nehéz a válasz­tás, és ezen nehézséget veszem én tekintetbe, mi­dőn nem csodálkozom, hogy vonakodik elismerni a tévedéseit.^Len­kL^m^zegyt érdeknek vélt szolgálhatni bolondsága vagy gonosz­sága által. Az ilyen szolgálat — akár b­o­n­a akár mala fide történt — nem mondható fel nagy kellemetlenség nélkül. Olyan az mint a „viszony“ valamely szépséggel, mely idő foly­tán igen ruttá lett és compromittálja imádóját, de a­kitől az illető imádó még­sem bír megszabadulni, bár hányszor felteszi is magában, hogy búcsúláto­­gatásra megy hozzá még egyszer, utoljára. Al f­­­e­r­i művei közt egy sincs olyan tragikus, mint önélet­írásának azon jelenetei, melyekben egy megunt kedvesével való szakításának kísérleti tehetetlensé­geit ismerteti. Ne akadjunk hát fenn azon, hogy a „mérsékelt“ ellenzéki magyar sajtó nem bir ki­bontakozni azon gyönyörűséges kötelékből, mely neki annyi örömet szerzett Bosznia s Herczegovina elfoglalása alatt s a melyben most oly roszul érzi magát. Oda hagyná ő szegény az egész liaisont, melyhez az „Andrássy-Tisza“ elleni szenvedélyes­kedéseivel juttatá magát, de hát nem lehet. Ver­gődik eléggé és a legmulatságosabb megzavarodás­ban tünteti elő kétségbeesését mindegyre; de olyan szépen megfogta magát hajdani mámoros frázisai­nak kéjelgő ölelkezéseiben, hogy nem tudja mivé legyen a kiábrándulástól. A mesebeli oroszlánt, midőn a nem maga által készített hálóból kiron­tani hiában erőlködött, egy háladatos egérke kirág­hatta a bajból. De ugyan minő segélyre várhat az ellenzéki sajtó azon vádja, mely a magaszőtte hálózatban dühöng tehetetlenül s nem kötelezte hálára még azon „közjogi“ egeret sem, melytől jótett helyében jót várhatna? Ezen elmélkedéseim a „Pesti Napló“ ama vezérczikke felett keletkeztek, melyből tegnap este adott mutatványt az „Ellenőr“ s a melylyel eléggé kimutatta az ellenzék nevezett közlönye, hogy hova „vezérelte“ olvasóit és édesmagát a külügyek kö­rüli őrjöngéseivel. És legnevezetesebb a dologban az, hogy a felsüléseknek ismét csak Tisza Kálmán az oka. Van az angol tréfás irodalomban egy verssorozat, (Rejected adresses) melynek egyik száma elzengi, hogy mennyi mindenért tették Napóleont — az elsőt— felelőssé az angolok. A többi közt fő az oka, hogy a mészárszékek tele vannak nagy, kék, dongókkal — he fills the butchers shops with big blue flies*. Úgy látszik, hogy ilyen szörnyű Napóleon az a Tisza Kálmán is. Ha a muszkák (szavamra mondom, nem gondoltam a m u s c­a szójátékra) kivonultak a Balkán-félszi­getről; ha Bosznia occupátiója után fényesen sike­rült az arany jövedék-kölcsön kibocsátása; ha a franczia vendégekkel nem lehetett ellenzéki játé­kot űzni; ha Novibazárban nem sült el a három puska; ha a „volt deákpárt“ nem támadt fel; ha maguk a protestáns konventek sem vállalkoznak gesztenyekaparó macska gyanánt sze­repelni az oppositionális politika majmainak ke­zelése alatt: no hát ez mind a Tisza Kálmán „taktikájának“ a bűne. S ha ez a rettenetes em­ber ilyen gonoszságokra képes még a távolból is, tessék elképzelni, mire nem fog vetemedni, ha Ostendéből visszatér megerősödve. Egyébiránt van valami azon vádban, misze­rint Tisza Kálmán az oka, hogy az ellenzék nem boldogul. Kétségtelen ugyanis, hogy ha az ellen­zék követelései szerint irányozza kormányelnöki eljárását, már rég megbukott volna. Tán nem szép tőle, hogy nem akart megbukni, de hazánkra nézve mégis tán csak jobb, hogy nem idézett elő zűr­zavart, az ellenzéki kül- és belpolitika követelései­nek teljesítése által. Bismarck herczeg és Andrássy Gyula gróf közt ismét lesz egy találkozás, melynek titkát le nem leplezni egyetlen „jól értesült“ lap minden­tudó levelezője sem fog merészkedni. Megvárom tehát, hogy a süketek elárulják, a mit a némáktól hallottak. Akkor tán neki­bátorodom én is a má­sodlátásnak. Addig azonban csak egy tanácsot adok a tisztelt olvasónak. Nevessen nagyot minden olyan combinatió felett, mely Angliát úgy tünteti fel, mint lehetséges, sőt valószínű szövetségest bárki részére is Németország ellen, ha esetleg egy európai háború törne ki. Anglia lehet bárki­vel szövetségben Oroszország ellen, de nem lesz soha senkivel Németország ellen. És ezt nogjuu jui luujaa a franczia áliamférfiak is, mert ezek nem úgy gondolkoznak, mint némely itthoni politikusaink. A török-görög határrendező bizottság tár­gyalásairól a következőket írja a „Turquie“: A hellén biztosok írásban vetették föl azt a kérdést annak idejében, hogy elismeri-e a porta a berlini szerződés 13. jegyzőkönyvének kötelező ere­jét. A török biztosoknak erre adott válasza újabb nyilatkozatra adott okot, a­melyre a negyedik ülés kezdetén írásban adott feleletet Szavjet pasa, a­melynek következtetései egészen megegyeznek a görög biztosok első nyilatkozatával. Az ottomán delegáltak két nyilatkozata a legnagyobb előzékenységről tesz tanúságot Európa kívánságai iránt. Ezt az a körülmény is bizonyítja, hogy ajánlatot tesznek a 13. jegyzőkönyv geográ­fiai határozatainak mint alapnak elfogadására azon formális feltétel alatt, hogy a görög biztosok meg­vitathassák e geográfiai határozatokat és szükség esetében módosíthassák, hogy elfogadhatókká té­tessenek mind a két államra nézve. E föntartást Európa akarata is indokolja, a­mely — és ezt nem szabad szem elől téveszteni — világosan ki­fejezte szándékát, hogy az új határ egyformán ele­get tegyen a két állam érdekeinek. E pontot vilá­gos szavakkal fejtették ki az ottomán biztosok. Miután fölolvasta Szavjet pasa e nyilatkoza­tot és a ház asztalára tette, komoly és hosszú vita fejlődött ki, a­melyben békü­lékeny természetű és fontos nyilatkozatokat tett mind a két fél. Ámbár ebben az ülésben még nem fogadtatott el az otto­mán delegáltak nézete, de a közeledésre hajlandó nyilatkozatok alapján remélni lehet, hogy a hellén biztosok első nyilatkozata által fölvetett kérdés a legközelebbi ülésben meg fog oldatni és akkor az ügy érdemébe bocsátkozhatik a bizottság. Ez ötö­dik ülés napja még nem állapíttatott meg, de azon­nal össze fognak ülni a biztosok, mihelyt a két ország delegáltjai megkapták a kért utasításokat. A „Narodni Listyt“ az ifjú-cseh párt lapját ma lefoglalták, állítólag azon sajnáni’iu’e'seVen'zarran­au.­ Szeged, szeptember 13 (Saját levelezőnktől.) A legrosszabb akarat mellett sem panaszkod­hatunk a fölött, hogy ez az év nem volna reánk nézve az abnormitások éve. Nincs ez évben életünkben semmi sem, ami rendes lefolyást nyerne, a rendellenesség látszik meg mindenen, mindenfelé. Nem elég, hogy a rendkívül sok esőzések nya­kunkra zúdítottak, a rendkívül gyorsan bekövetke­zett hó­olvadásokkal egyesülve, a Tisza árját s el­pusztították ezredéves szorgalom gyümölcseit; nem elég, hogy a Tisza rendkívül magas vízállása a szokottnál tovább tartott s megakadályozta, hogy a város területéről a vizet levezethessék; nem elég, hogy most meg rendkívül gyorsan köszönt be hoz­zánk, amint látszik, az ősz — mondom, mindez ab­­normitásokkal még koránt sincs kimerítve a reánk zuduló csapások sora; ezeken kívül még politikai rendkí­vüliségeknek is kezdünk kitéve lenni. Hogy derék alsóvárosi képviselőnknek ép e rendkívüli évben kell­ elhalálozni! — Mert e ha­láleset nélkül most nem állt volna be az az abnor­­mitás, hogy fent korábban tudnak valamit arról, kit szándékoznak az alsóvárosiak képviselőjelöltül felállítani, mintsem az itt lent, nálunk csak szóba is jött volna. Még csak értekezletet sem tartottak a kerü­let választó­polgárai, s így nem is képezhette a jelölt egyénisége megbeszélés tárgyát, annál ke­vésbé gyakorolhatott, mint azt az ellenzéki sajtó nekivadulva állítja. Tisza királybiztos úr, a közvé­leményre vagy a választókra pressiót, é­s épen a segélykiosztás által. Sőt, ha jól tudom, a királyi biztosság köré­ben ki van adva a jelszó, hogy annak egy hiva­talnoka vagy közege se elegyedjék a választásba vagy választók közé, hogy így még látszatát is kerüljék annak, mintha a segély által, melyben a várost a kormány részesíti, politikai vagy egyéni véleményükre távolról is befolyást akarnának gya­korolni s ezzel a jót megfizettetni. Tudja ezt a városban mindenki s itt ugyan még eddig senkinek eszébe­ sem jutott ez irányban a királyi biztosságot gyanúsítani s nem is jutott volna soha senkinek eszébe, ha szerencsétlensé­günkre, nincsenek az országban olyan vészmadarak, kik a még nem létező veszélyt és megjósolják s nem létező titkokat is kiszimatolni képesek. Mert hogy a Károlyi családot, népkonyhája felállításakor mily titkos érdekek vezérelték ? — erről itt senki semmit sem tud, valamint nem tud­nak semmit a gróf Károlyi Sándor jelöltségéről sem. Az a titok — ha létezik — az „Egyetértés“ szimat­jának fogja fölfedeztetését és lelepleztetését kö­szönhetni, emez a jelöltség pedig, ki tudja kinek az agyában fogamzott meg? Tény az, hogy itt a fővárosi sajtó mindkét híre meglepetést idézett elő és senki sem hiszi, hogy — ha volnának is, kik a grófot felléptetni óhajta­nák, ő a képviselőjelöltséget elfogadná. Kár tehát az ellenzéki sajtónak a nagylelkű­ség nemes tényéből — mert a Károlyi család nép­konyhája a szó szoros értelmében az a politikai tőkét kovácsolni akarni, mert ezzel csak a kedé­lyeket izgatja fel ott, hol épen a legnagyobb szük­ség van most az egyetértésre és összetartásra s magának az ügynek is többet árt, mint használ, mert meg vagyok győződve, hogy minden nemesebb érzelmű, bármely párthoz tartozzék is, megvetőleg fordul el az ily kicsinyes, hogy ne mondjam nem­telen rágalmaktól. De legyen elég a politikából ennyi. A ta­pasztalás be fogja bizonyítani, mennyi való a titok­ból és a gróf jelöltségéből, mennyi nem.

Next