Ellenőr, 1879. szeptember (11. évfolyam, 420-466. szám)
1879-09-17 / 446. szám
Egyes szám ára 4 kr. Mléfimetési ármot Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 100 — , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentet leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. 446. szám. Budapest, szerda, szeptember 17. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube S. J. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetíndi Kiadó hivatal: Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetitek ét a lap kiküldésére vonatkozó minden stazualit. XI. évfolyam. Az uj évnegyed alkalmából figyelmeztet fik t. olvasóinkat az előfizetések mielőbbi megújítására. Az Ellenőr ára mint eddig: Egy évre. . . . 20 frt — kr. Félévre .... 10 , — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként. Az „Ellenőrire havonkint is előfizethetni. Táviratok. Újvidék, szept. 16. (Eredeti távirat.) A „Szrbszki Narod“ áttekinti a szerb congressusi választások eredményét, és ezeket írja: „Nincs semmi okunk, hogy elégedetlenek legyünk a választás eredményével. Üdvözöljük a congressust, amelynek többsége omladinista-ellenes, és amelyben a „Zasztava“ jelöltjei közül összesen tizen választottak be. A „Zasztava“ gyalázza a szerb hazafias klérust, hogy megbuktatta Mandics osztálytanácsost. Szeged, szept. 16. (D. É.) A reclamatiók tárgyalása az augusztus hó végéig beadott felszólamlásokra nézve be van fejezve. Összesen elintéztetett 63 felszólamlás, melyek között csak két felebbezés fordult elő. A szept. 1—13-ig beadott reclamatiók száma 126. Ezeknek tárgyalása, a belvárosi első sorban, ma kezdetett meg és 15 félnek a felszólamlása elintéztetett, kettőre nézve helyszíni szemle rendeltetvén el. A tárgyalást Dobó Miklós elnöklete alatt vezetik Horváth Gyula, Végh Aurél és Rónay Béla biztosi tanácsosok. A körtöltés vonalába eső szádfal elbontására és elszállítására nézve Gregersen budapesti vállalkozóval ma megköttetett a szerződés 22.500 frt átlagár mellett. Tekintve, hogy ezen munkára az eddigi ajánlatok mind tetemesen drágábbak voltak, a szerződés igen előnyösnek mondható. A város lejtmérése gyorsan halad előre. Jelenleg a Tisza partjait a víz színéig veszik fel, melyet az alacsony vízállás most már lehetővé tesz. Ezzel a partszabályozásnak és esetleg a jövőbeli épitendő rakpartnak az alapja le 1cö£ IC re. A Tisza állása 0 felett 1.21. Konstantinápoly, szept. 16. („Polit. Corr.“) A görög-török tanácskozások folytatásába helyezett remény ismét csökkent, minthogy a porta a tulajdonképeni határszabályozási kérdés fejtegetésébe mindaddig nem akar belebocsátkozni, míg a 13. jegyzőkönyv értelmezése véglegesen meg nem állapíttatik. A porta hír szerint, hajlandó a 13. jegyzőkönyvet illető kérdésben alávetni magát a hatalmak ítéletének. Prjepolje, szept. 16. („Pol. Corr.“) Württemberg herczeg és Huszni pasa tegnap ide érkeztek. Prejepolje megszállása után visszavonultak az osztrák-magyar csapatok a Novaváros felé elágazó útról. London, szept. 16. A „Malabar“ nevű szállítóhajó ma 40 katonatiszttel Portsmouthból Bombayba indult, és a queenstowni kikötőben 1100 altisztet és katonát vett föl, kik az angol-afgán harcrtérre mennek. Simla, szept. 16. Kandahárból jelentik, hogy az angol követség ellen intézett támadás nem volt eleve eltökélve, azonban komoly kísérlet sem létetett annak megszabadítására, csak azt gátolták meg, hogy a többi csapatok ne vegyenek részt a támadásban. Simla, szept. 16. Az emir levélben adott kifejezést sajnálkozásának és az angol kormányba helyezett teljes bizalmának és helyesli annak a vétkesek megbüntetésére irányzó szándékait. Berlin, szept. 16. A „Reichsanzeiger“ közli a képviselőház felosztását elrendelő királyi leiratot, továbbá a belügyminiszter rendeletét, melyben a választók választását szept. 30-ára és a képviselők választását okt. 7-kére tűzi ki. Páris, szept. 16. A czár haláláról szóló hírre meglanyhult a tőzsde. Azonban sem az orosz követséghez, sem az itt tartózkodó orosz nagyherczegekhez nem érkezett arról tudósítás, és így alaptalannak tekintik azt. Madrid, szeptember 16. Medina Sidonia herczeget szólították föl arra a küldetésre, hogy Bécsben hivatalosan kérje meg Mária Krisztina főherczegnő kezét. Belgrád, szept. 16. („Pol. Corr.“) A szerb kormány bizottságot nevezett ki, amely megvizsgálja az osztrák államvaspálya által benyújtott terveket és Fremmynek a szerb nemzeti bank alapítására vonatkozó javaslatát. Lemberg, szept. 16. A gabonavásáron elkelt ma: búza 10 frt 10 kr, Tarnopolba szállítva 9 frt 80—10 frt 65 kron; orosz rozs Krakkóba szállítva 7 frt 75 kron; árpa Lembergbe szállítva 7 frt 25—8 frt 25 kron ; borsó 6 frt 75—9 frton; repcze 9 frt 50 kron, Tarnopolba szállítva 10 frt 25 kron ; luezernamag Jeziernába szállítva 50 frton; tengeri Czernowitzba szállítva 4 frt 85 kron, tavaszkor szállítandó tengeri 5 frt 35 kron. Mind 100 kilogramnyi súlyért, Zabban és Komlóban ma nem volt üzlet. Szesz Stanislauba szállítva 13 frt 50 kron kelt el. Az összes forgalom gabona-, liszt- és olajveteményekben 350 vasúti kocsi rakmányra rúg, e közé sorolandó 140 kocsi búza. Szeszből 3510 cseber adatott el. Szilárd irányzat mellett a pénzforgalom meghaladta az 1 milliót. Budapest, szeptember 16. Bismarck bécsi tartózkodása alkalmával — mint a „Lloyd“ jelenti — diplomatiai értesülések szerint tárgyalásokba akar bocsátkozni olyan szövetség megkötése végett, amelyben Németország és Ausztria-Magyarország biztosítani fogják egymás területét. Priepoljéból jelenti a „Neue freue Presse“ szept. 16-tól. Württemberg herczeg és Huszni pasa tegnap délután 2 órakor érkeztek ide. Három órakor ebéd volt, és ez alkalommal franczia nyelven lelkesedett toasztot mondott Württemberg herczeg Ausztria-Magyarország és Ausztria szövetségére és a két uralkodó jólétéért, Huszni pasa hasonló értelemben válaszolt a toastra. Ebéd után késő estig értekeztek König altábornagy, Killes vezérőrnagy, Alhori ezredes és Huszni pasa. Ma reggel 6 órakor az egész környéket megtekinti a bizottság, hogy a megszállás módozatára nézve megegyezzenek a végleges intézkedésekben. Tizenegy órakor visszatér hadoszlopunk Plevljébe. Württemberg herczeg és Huszni pasa Pribojba mennek. Pribojban a megegyezés alapján ma visszavonulnak csapatjaink a kratovai defiléig előretolt hadállásokból és Banyába térnek vissza, Banya, Visegrád és Prjepolje közt csak részben van eddig biztosítva az összeköttetés. A keleti-ruméliai vérengzések alkalmából, melyeknek áldozatai lettek a hazatérő mohamedán menekültek, kijelentette Szavjet pasa a hatalmak nagykövetjeinek, hogy bizottságokat fog küldeni Bugádba, Aidoszba, Jamboliba és Tatár- Bazárdsikba e zavargások megvizsgálására, egyelőre pedig felfüggeszti a muzulmánok hazaküldését. Ring bárót, a keleti-ruméliai bizottság tagját Macedóniába küldötte a franczia kormány az ottani állapotok tanulmányozására. Konstantinápolyban hire jár, hogy Aleko pasa lemondott. Mint a „Neue freie Pressé“nek írják, e hit mindenesetre korai. Aleko pasa tudósította a konstantinápolyi nagyköveteket helyzetének nehézségeiről és megírta, hogy ne csodálkozzamnak, ha megtudják, hogy benyújtotta lemondását. Ő nem tudja összeegyeztetni kötelességeit,mint a szultán alattvalója és megbízottja azon érzelmeivel, melyeket mint bolgár táplál. Ezt a qualificatiót, melyet Aleko pasa adott magáról, nagyon mulatságosnak találták Konstantinápolyban és úgy vélekednek, hogy a kelet-ruméliai kormányzó közelebb járt volna az igazsághoz, ha képtelenségét vallotta volna be ez állás betöltésére, amelyet oly nagyon keresett. Rest és halogató kormányzása alatt a legteljesebb anarchia uralkodik Kelet-Khima Saídunn T4-4- t-x. wu vi uungból. Konstantinápolyban a legnagyobb megelégedéssel fogadnák, ha önkényt lemondana. Az afgán viszonyokról az angol kormány állítólag megnyugtató tudósításokat kap. Más megbízható forrásokból ellenben azt jelentik, hogy az emir csapatokat toboroztat Balkhban és Heratban és szent háborúra szólítottta föl a ghilzai törzset. Azon ezredekhez, amelyek megtámadták az angol követséget, az emir testőrsége is csatlakozott. Nemzeti színház: Aki idejekorán gondoskodott, hogy az ostromolt pénztárnál a mai előadáshoz jegyet szerezzen, őszinte sajnálattal nézte a számos künnrekedtet és még őszintébb örömmel foglalta el kiküzdött helyét az utolsó zugig betöltött nézőtéren, mely oly élénk és imposáns képet s Ebben az évadban még nem nyújtott. Közönségünk jó ízléséről ismét elég jellemző tanúságot tett. Kapva kapott az alkalmon, hogy Wilt Mária asszony művészetét élvezhesse és a nagyhirü énekesnő, ki ma lépett fel legelőször operában Budapesten, nálunk épugy hódított, mint egyebütt, ahol a nemes művészet iránt érzékkel bírnak és mint előre látható volt, a nagy mérvben felcsigázott várakozást is ki tudta elégíteni. Minthogy Wilt asszony ama ritka művésznők közé tartozik, kik az egyoldalúság korlátait le tudták rombolni, helyes tapintattal „Norma“ szerepében mutatta be magát, tehát azon szerepben, melyben Bellini még a régibb traditiókhoz híven nem vonta meg azt a válaszfalat, mely a drámai éneket szorosan elkülönzi a coloratur énektől és a művésznő fényesen bebizonyította, hogy ezen idővel látszólag ellentétesekké fejlődött énekfeladatokban az igazi művészet nem ismer ellentétet. Wilt asszony hangjának bámulatos ereje, érczes tömörsége a drámai énekre utalják, de ugyan a hang ritka terjedelmességével, egyenletességével és modulativ képességével a coloratur-ének minden követelményeinek is eleget tehet. Normában erőteljes drámai recitativjait épúgy bámultuk, mint lágy, szívhez szóló cantilenáit és a legnagyobb könnyedséggel érvényesített fioritura lánczolatait. A drámai énekre való hivatottságát már az a szabatos szövegkiejtés is bizonyítja (pedig szembetűnőleg küzd az olasz nyelvvel.) Phrazirozását hang és szónak, szövegnek és compositiónak teljes művészi összeforrasztása jellemzi. Hogy a coloratur-énekesnő sem áll a drámai énekesnő mögött, arról a futamokban kifejtett finomság, szellem és praecisio tanúskodnak. Briliáns ebromatikus menetei, magas trillái (a sorfeletti magas B-től kezdve felfelé minden hangja természetes és ezüstcsengésű) époly tökéletesek, mint „chant large“-ja, vagy recitativái. Előadásának minden sallangtól ment nemes egyszerűségével az olasz dallamot egész melegségében tudja feltüntetni; onnan ered a „casta diva“ és a második felvonás f-dur (andante) kettősének rengeteg hatása, de különösen elragadó volt a szívhez szóló „sotto voce“ előadott „qual cor tradisti“ kezdetű ária ideális interpretálása. A közönség zajos óvatiókban részesítette az érdemes művésznőt, a „casta diva“ után fényes koszorú hullott lábaihoz, a tapsnak pedig alig szakadt vége. Maleczkynénak (Adalgisa) kellemesebb igazságot alig mondhatunk, mintha kijelentjük, hogy az ő finom, diséret éneke, nemes előadása még Wilt asszony mellett sem tűnt el, teljesen megérdemelte a kitüntető tapsot. Gassi (Sever) ma nem volt szerencsés. Nem volt hangjának teljes birtokában és ha sejtelmünk nem csal még eddig nem szentelt elég időt Norma hősének tanulmányozására. _________ Budapest, szeptember 16. Csak még Szovjet pasa jegyzékére volt szükség, hogy Andrássy Gyula gróf diadala és az ellenzék veresége teljessé legyen. A lelépő külügyminiszter ma egyike a legünnepeltebb államférfiaknak. Visszavonulása valóságos diadalmenet , mert egy nagy diplomatiai hadjárat győzelmes bevégzése után történik. Az összes európai sajtó (az orosz és a magyar ellenzékit kivéve) Őszinte rokonszenvvel s a csodálat egy nemével szól Andrássy viselt dolgairól. A hírlapirodalom vezérlapjai Andrássy sikereit a legfényesebb sikerek közé sorozzák, melyeket államférfin kivívott. Nyíltan és kereken kimondják még az angol lapok is, hogy a keleti kérdésben a vezérszerep Ausztria-Magyarország kezébe jutott. Ausztria-Magyarország a keleti dolgok rendjének fentartója és védője Oroszországgal szemben. Ez mind helyes és igaz. Andrássy bizonyára jogos önérzettel és jól teljesített munka öntudatával fogadja ez elismerő nyilatkozatokat. A legkitűnőbb európai államférfiak (mint Salisbury stb.) rokonszenves,, baráti nyilatkozatai kétségkívül szintén örömére szolgálnak a lelépő külügyminiszternek. Azt hiszszük azonban, oly valódi örömöt egy nyilatkozat sem okozhatott Andrássy grófnak, mint a török kormány által Szovjet jegyzékében kifejezett nyilatkozat. Miért? Könnyű igazságot szolgáltatniok, könnyű magasztalniok a nyugati sajtónak és államférfiaknak Andrássy gróf egyéniségét és politikáját. Könnyű különösen az angol sajtónak és minisztereknek. Hisz azon sikerek, melyeket Andrássy gróf Oroszország rovására és Ausztria-Magyarország számára kivívott, egyszersmind Európa, de különösen Anglia sikerei is, mert Anglia és Ausztria-Magyarország érdekei nagyrészt közösek a keleti kérdésben. Az azonban már nehezebb dolog — és csakis nagy események idézhették elő — hogy Törökország, a török államférfiak di»pArtoria _ „ 0-« — -----------birodalomtól elvett ez a politika két tartományt, most küldött be csapatokat a harmadikba. És Szavjet pasa jegyzékében mégis azt mondja, hogy a porta meggyőződött „Andrássy grófnak a török birodalom iránt való jóakaratáról és rokonszenvéről.“ És ezt azon „ellentétek daczára“ mondja ki a török miniszter, melyek a legutóbbi években Törökország és Ausztria- Magyarország közt fenforogtak. Mindezek betetőzéséül Szovjet pasa mit sem óhajt forróbban, mint hogy „a monarchia politikájában Andrássy eszméi továbbra is éljenek s az uj kabinet el ne térjen a lelépő külügyminiszter politikájától.“ Kaphatott-e Andrássy gróf nagyobb elégtételt, mint hogy ép azon állam kormánya nyilatkozik irányában ily rokonszenvesen, s fejez ki határtalan bizalmat politikája iránt, mely államnak integritását csorbította, s melyről állította ellenzékünk, hogy Andrássy politikája végleg tönkre juttatja, s feldarabolja azt? Az ellenzéki lapok, ily megsemmisítő defavoyáltatás után nem tehetnek egyebet, mint hogy vagy elnémuljanak, vagy tagadják a porta őszinteségét. A „Napló“ már is kijelentette, hogy Szavjet jegyzéke csak azt bizonyítja, mily mesteri jegyzékeket tud írni a porta, mert „kissé bajos“ ily nyilatkozatot elfogadni attól, akitől két tartományt elvettünk. De hát ugyan miért hízelegne, kedves „Napló“, a porta a visszalépett Andrássynak? Miért fejezné ki óhajtását, hogy bárcsak tovább élnének monarchiánk külügyi politikájában Andrássy eszméi? Ha a porta a hatalmának zenitjén álló külügyminiszternek mondana ily bókokat,h úgy szavait hízelgésnek lehetne tartani. Ámde Andrássy távozik. Utána más következik. A porta nagyobb érdekében volna, hogy ennek a másnak hízelegjen. De hát régi dolog az már, hogy a mi ellenzékünk törökebb a töröknél. Ha a török már rég belátta tévedését, hibáját, az ellenzék nem látja be, vagy nem akarja belátni. Igenis, Szovjet pasa jegyzéke egy jobb meggyőződés, helyesebb belátás eredménye. A török államférfiak azon meggyőződésre jutottak, hogy Andrássy politikája nemcsak nem káros, hanem hasznos Törökországra nézve. Igaz, hogy ez a politika elvont Törökország hatalmi köréből két tartományt, de megmentette Törökországot. Megmentette, mikor a san stefanói szerződést széttépte, mikor nem engedte, hogy Oroszország megvesse lábát a Duna jobbpartján, s mikor jelszavává tette a török birodalom fentartását. A két tartomány occupatiója nem gyengítette, hanem inkább erősítette Törökországot. Erősítette nemcsak akként, hogy Törökország két seny- s vedt tagjától szabadulva jobban öszpontosíthatja erejét, hanem úgy is, hogy monarchiánk állást foglalva a Balkán-félszigeten, minden perezben készen áll Törökország támogatására. És erre a meggyőződésre rájutottak a török államférfiak már a conventió megkötésekor. Azóta ez a meggyőződés sugallja monarchiánk irányában követett politikájukat. Ausztria-Magyarországban a muszkától államuk, Ichiucozidco véilchucziort il látják. Ez az oka, amiért békésen történhetett meg a novi-bazári szandiák megszállása. Ez lesz oka sok minden egyébnek, amin az ellenzék bámulni fog, míg be nem látja, hogy Andrássy politikája Ausztria- Magyarország és Törökország közti barátságra vezetett. Igenis Andrássy politikája osztrákmagyar-török barátságra vezetett azon borzasztó jóslatok daczára, melyekkel az ellenzék rémítgette a gyengébbeket, naponkint bizonyítgatva, hogy ez a politika okvetlenül háborúra vezet Törökországgal, így történt most is annak ellenkezője, amit az ellenzék jósolt, így fog történni jövendőben is. S amilyen pechje van az ellenzéknek, valóban tartanánk tőle, ha egyszer jó dolgokat kezdene jósolni külügyeinkre nézve. Tartanánk attól, hogy e kedvező jóslatok miatt és azért is rosszra fordulnának dolgaink. Maradjon meg tehát ellenzékünk jövőre is eddigi augurszerepében. Kovás. A kormánypárti sajtó még mindig csodálkozik, hogy a „közjogi alapon álló“ ellenzéki sajtó keleti politikája most sem ismeri el tévedéseit. Én nem csodálkozom. Mert bármennyire helyeseljék és igazolják monarchiánk eljárását mindazon európai tényezők, melyek nem tartanak Oroszországgal és nem is szítanak hozzá akár pánszláv, akár irredenta utógondolataik szempontjából, mégsem lehet azt követelni, hogy a magyar „ kormányképes “ oppositio úgy álljon elő mint bűnbánó és igy bevallja eddigi esztelenségét vagy lelkiismeretlenségét. Ily alternativa előtt nehéz a választás, és ezen nehézséget veszem én tekintetbe, midőn nem csodálkozom, hogy vonakodik elismerni a tévedéseit.^LenkL^m^zegyt érdeknek vélt szolgálhatni bolondsága vagy gonoszsága által. Az ilyen szolgálat — akár bona akár mala fide történt — nem mondható fel nagy kellemetlenség nélkül. Olyan az mint a „viszony“ valamely szépséggel, mely idő folytán igen ruttá lett és compromittálja imádóját, de akitől az illető imádó mégsem bír megszabadulni, bár hányszor felteszi is magában, hogy búcsúlátogatásra megy hozzá még egyszer, utoljára. Al feri művei közt egy sincs olyan tragikus, mint önéletírásának azon jelenetei, melyekben egy megunt kedvesével való szakításának kísérleti tehetetlenségeit ismerteti. Ne akadjunk hát fenn azon, hogy a „mérsékelt“ ellenzéki magyar sajtó nem bir kibontakozni azon gyönyörűséges kötelékből, mely neki annyi örömet szerzett Bosznia s Herczegovina elfoglalása alatt s a melyben most oly roszul érzi magát. Oda hagyná ő szegény az egész liaisont, melyhez az „Andrássy-Tisza“ elleni szenvedélyeskedéseivel juttatá magát, de hát nem lehet. Vergődik eléggé és a legmulatságosabb megzavarodásban tünteti elő kétségbeesését mindegyre; de olyan szépen megfogta magát hajdani mámoros frázisainak kéjelgő ölelkezéseiben, hogy nem tudja mivé legyen a kiábrándulástól. A mesebeli oroszlánt, midőn a nem maga által készített hálóból kirontani hiában erőlködött, egy háladatos egérke kirághatta a bajból. De ugyan minő segélyre várhat az ellenzéki sajtó azon vádja, mely a magaszőtte hálózatban dühöng tehetetlenül s nem kötelezte hálára még azon „közjogi“ egeret sem, melytől jótett helyében jót várhatna? Ezen elmélkedéseim a „Pesti Napló“ ama vezérczikke felett keletkeztek, melyből tegnap este adott mutatványt az „Ellenőr“ s a melylyel eléggé kimutatta az ellenzék nevezett közlönye, hogy hova „vezérelte“ olvasóit és édesmagát a külügyek körüli őrjöngéseivel. És legnevezetesebb a dologban az, hogy a felsüléseknek ismét csak Tisza Kálmán az oka. Van az angol tréfás irodalomban egy verssorozat, (Rejected adresses) melynek egyik száma elzengi, hogy mennyi mindenért tették Napóleont — az elsőt— felelőssé az angolok. A többi közt fő az oka, hogy a mészárszékek tele vannak nagy, kék, dongókkal — he fills the butchers shops with big blue flies*. Úgy látszik, hogy ilyen szörnyű Napóleon az a Tisza Kálmán is. Ha a muszkák (szavamra mondom, nem gondoltam a m u s ca szójátékra) kivonultak a Balkán-félszigetről; ha Bosznia occupátiója után fényesen sikerült az arany jövedék-kölcsön kibocsátása; ha a franczia vendégekkel nem lehetett ellenzéki játékot űzni; ha Novibazárban nem sült el a három puska; ha a „volt deákpárt“ nem támadt fel; ha maguk a protestáns konventek sem vállalkoznak gesztenyekaparó macska gyanánt szerepelni az oppositionális politika majmainak kezelése alatt: no hát ez mind a Tisza Kálmán „taktikájának“ a bűne. S ha ez a rettenetes ember ilyen gonoszságokra képes még a távolból is, tessék elképzelni, mire nem fog vetemedni, ha Ostendéből visszatér megerősödve. Egyébiránt van valami azon vádban, miszerint Tisza Kálmán az oka, hogy az ellenzék nem boldogul. Kétségtelen ugyanis, hogy ha az ellenzék követelései szerint irányozza kormányelnöki eljárását, már rég megbukott volna. Tán nem szép tőle, hogy nem akart megbukni, de hazánkra nézve mégis tán csak jobb, hogy nem idézett elő zűrzavart, az ellenzéki kül- és belpolitika követeléseinek teljesítése által. Bismarck herczeg és Andrássy Gyula gróf közt ismét lesz egy találkozás, melynek titkát le nem leplezni egyetlen „jól értesült“ lap mindentudó levelezője sem fog merészkedni. Megvárom tehát, hogy a süketek elárulják, a mit a némáktól hallottak. Akkor tán nekibátorodom én is a másodlátásnak. Addig azonban csak egy tanácsot adok a tisztelt olvasónak. Nevessen nagyot minden olyan combinatió felett, mely Angliát úgy tünteti fel, mint lehetséges, sőt valószínű szövetségest bárki részére is Németország ellen, ha esetleg egy európai háború törne ki. Anglia lehet bárkivel szövetségben Oroszország ellen, de nem lesz soha senkivel Németország ellen. És ezt nogjuu jui luujaa a franczia áliamférfiak is, mert ezek nem úgy gondolkoznak, mint némely itthoni politikusaink. A török-görög határrendező bizottság tárgyalásairól a következőket írja a „Turquie“: A hellén biztosok írásban vetették föl azt a kérdést annak idejében, hogy elismeri-e a porta a berlini szerződés 13. jegyzőkönyvének kötelező erejét. A török biztosoknak erre adott válasza újabb nyilatkozatra adott okot, amelyre a negyedik ülés kezdetén írásban adott feleletet Szavjet pasa, amelynek következtetései egészen megegyeznek a görög biztosok első nyilatkozatával. Az ottomán delegáltak két nyilatkozata a legnagyobb előzékenységről tesz tanúságot Európa kívánságai iránt. Ezt az a körülmény is bizonyítja, hogy ajánlatot tesznek a 13. jegyzőkönyv geográfiai határozatainak mint alapnak elfogadására azon formális feltétel alatt, hogy a görög biztosok megvitathassák e geográfiai határozatokat és szükség esetében módosíthassák, hogy elfogadhatókká tétessenek mind a két államra nézve. E föntartást Európa akarata is indokolja, amely — és ezt nem szabad szem elől téveszteni — világosan kifejezte szándékát, hogy az új határ egyformán eleget tegyen a két állam érdekeinek. E pontot világos szavakkal fejtették ki az ottomán biztosok. Miután fölolvasta Szavjet pasa e nyilatkozatot és a ház asztalára tette, komoly és hosszú vita fejlődött ki, amelyben békülékeny természetű és fontos nyilatkozatokat tett mind a két fél. Ámbár ebben az ülésben még nem fogadtatott el az ottomán delegáltak nézete, de a közeledésre hajlandó nyilatkozatok alapján remélni lehet, hogy a hellén biztosok első nyilatkozata által fölvetett kérdés a legközelebbi ülésben meg fog oldatni és akkor az ügy érdemébe bocsátkozhatik a bizottság. Ez ötödik ülés napja még nem állapíttatott meg, de azonnal össze fognak ülni a biztosok, mihelyt a két ország delegáltjai megkapták a kért utasításokat. A „Narodni Listyt“ az ifjú-cseh párt lapját ma lefoglalták, állítólag azon sajnáni’iu’e'seVen'zarranau. Szeged, szeptember 13 (Saját levelezőnktől.) A legrosszabb akarat mellett sem panaszkodhatunk a fölött, hogy ez az év nem volna reánk nézve az abnormitások éve. Nincs ez évben életünkben semmi sem, ami rendes lefolyást nyerne, a rendellenesség látszik meg mindenen, mindenfelé. Nem elég, hogy a rendkívül sok esőzések nyakunkra zúdítottak, a rendkívül gyorsan bekövetkezett hóolvadásokkal egyesülve, a Tisza árját s elpusztították ezredéves szorgalom gyümölcseit; nem elég, hogy a Tisza rendkívül magas vízállása a szokottnál tovább tartott s megakadályozta, hogy a város területéről a vizet levezethessék; nem elég, hogy most meg rendkívül gyorsan köszönt be hozzánk, amint látszik, az ősz — mondom, mindez abnormitásokkal még koránt sincs kimerítve a reánk zuduló csapások sora; ezeken kívül még politikai rendkívüliségeknek is kezdünk kitéve lenni. Hogy derék alsóvárosi képviselőnknek ép e rendkívüli évben kell elhalálozni! — Mert e haláleset nélkül most nem állt volna be az az abnormitás, hogy fent korábban tudnak valamit arról, kit szándékoznak az alsóvárosiak képviselőjelöltül felállítani, mintsem az itt lent, nálunk csak szóba is jött volna. Még csak értekezletet sem tartottak a kerület választópolgárai, s így nem is képezhette a jelölt egyénisége megbeszélés tárgyát, annál kevésbé gyakorolhatott, mint azt az ellenzéki sajtó nekivadulva állítja. Tisza királybiztos úr, a közvéleményre vagy a választókra pressiót, és épen a segélykiosztás által. Sőt, ha jól tudom, a királyi biztosság körében ki van adva a jelszó, hogy annak egy hivatalnoka vagy közege se elegyedjék a választásba vagy választók közé, hogy így még látszatát is kerüljék annak, mintha a segély által, melyben a várost a kormány részesíti, politikai vagy egyéni véleményükre távolról is befolyást akarnának gyakorolni s ezzel a jót megfizettetni. Tudja ezt a városban mindenki s itt ugyan még eddig senkinek eszébe sem jutott ez irányban a királyi biztosságot gyanúsítani s nem is jutott volna soha senkinek eszébe, ha szerencsétlenségünkre, nincsenek az országban olyan vészmadarak, kik a még nem létező veszélyt és megjósolják s nem létező titkokat is kiszimatolni képesek. Mert hogy a Károlyi családot, népkonyhája felállításakor mily titkos érdekek vezérelték ? — erről itt senki semmit sem tud, valamint nem tudnak semmit a gróf Károlyi Sándor jelöltségéről sem. Az a titok — ha létezik — az „Egyetértés“ szimatjának fogja fölfedeztetését és lelepleztetését köszönhetni, emez a jelöltség pedig, ki tudja kinek az agyában fogamzott meg? Tény az, hogy itt a fővárosi sajtó mindkét híre meglepetést idézett elő és senki sem hiszi, hogy — ha volnának is, kik a grófot felléptetni óhajtanák, ő a képviselőjelöltséget elfogadná. Kár tehát az ellenzéki sajtónak a nagylelkűség nemes tényéből — mert a Károlyi család népkonyhája a szó szoros értelmében az a politikai tőkét kovácsolni akarni, mert ezzel csak a kedélyeket izgatja fel ott, hol épen a legnagyobb szükség van most az egyetértésre és összetartásra s magának az ügynek is többet árt, mint használ, mert meg vagyok győződve, hogy minden nemesebb érzelmű, bármely párthoz tartozzék is, megvetőleg fordul el az ily kicsinyes, hogy ne mondjam nemtelen rágalmaktól. De legyen elég a politikából ennyi. A tapasztalás be fogja bizonyítani, mennyi való a titokból és a gróf jelöltségéből, mennyi nem.