Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)

1879-10-22 / 507. szám

Előfizetési Árak: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre . . 10 „ — ■ I Egy hónapra . 1­9­80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Pótta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 507. szám. Egyes szám ára 2 kr. ELLENŐR ESTI KIADÁS. Budapest, szerda, október 22. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­­ út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube U. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiad­ó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás XI. évfolyam. Budapest, október 22. A legutóbbi török miniszterválság meg­lepte a világot, mert egészen váratlanul és készülődés nélkül jött. Már magában az is elég kellemetlen hatást gyakorolt, hogy egy­általában és újra miniszterválság zavarja Tö­rökország bonyolult ügyeit. Ehhez járult, hogy olyan minisztereket válogatott össze a porta, a­kik cselszövényeikkel és orosz haj­lamukkal szereztek maguknak hírnevet. Szaid pasa az új kormányelnök, Mahmud Nedim belügyminiszter és Szavasz ezenkívül arról ismeretesek, hogy elkeseredett ellenségei mindenféle reformnak, és így közvetve azok­nak a nagyhatalmaknak is, a­melyek oly régóta prédikálják haszon nélkül a török kormánynak, hogy csak reformok segíthet­nek Törökországon. Ez urakkal osztozik Ozmán pasa hadügyminiszter abban a poli­tikában, hogy a porta lealázza magát, ha ki­békül Görögországgal. Mindamellett sem tulaj­doníthatunk nagy fontosságot a legutóbbi török kormányválságnak. Nem más ez, mint a kínló­dás jele. Az előbbi miniszterekkel semmire sem tudott menni a szultán, a pénztárak üresek voltak, a nagykövetek ide-oda taszigálták. A szultán megváltoztatta tehát minisztereit, embereket keres, a­kik visszaszerezzék a kalifák régi dicsőségét és tekintélyét. De az is bizonyos, hogy most sem éri el czélját. Az új miniszterek sem fognak sokat lendí­teni a világ dolgán, sem előre, sem hátra. Nem az a baja a török minisztériumnak, hogy oroszbarát vagy angolbarát, hanem az, hogy elgyöngült országot képvisel. Nem mondjuk, hogy rendszerváltoztatásra, parla­menti kormányformára van szüksége Török­országnak, de valami rendszeres kormány­zásra okvetlenül szüksége van. A mostani rendszertelenség mellett a többi fejlődött államszervezetek között nem élhet sokáig az ottomán birodalom, a minisztériumok foly­ton változni fognak, de siker nélkül, a vál­tozás csak gyöngíteni fogja a birodalmat. A képviselőhöz október hó 23-án csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart. Boszniának és Herczegovinának — mint a „P. N.”-t értesítik — pár hó elteltével polgári kormányzója lesz, a­mennyiben a tartományok kor­mányzatát fokozatosan kiveszik a katonai közegek kezéből. A kormányzói állásra Russevics főis­pán volna kiszemelve. A győr-sopron-ebenfurti vasút sop­­ron-határszéli szakasza már annyira elkészült, hogy a matanrendőri bejárás, melyre Záhorszky osztálytanácsos úr vezetése alatt a szemlebizottság innen holnapután megy ki, már e hó 25-ikén meg­­tartatik, a pálya pedig 28-ikán adatik át a köz­forgalomnak. Plava és Gusinye megszállásának kérdését — mint a „Pol. Corr.“ csetinyei tudósítója írja — nemsokára úgy fogják megoldani, mint a gordiusi csomót. Csetinyében hajlandók e megoldásra, mert nem tudják másképen észre téríteni az ellenálló arnautákat. A montenegrói fejedelem minden elő­készületet megtett e terület megszállására, és ha valami véletlen nem jönne közbe, rövid idő alatt egy kis keleti háború fog kitörni. A hadi és élelmi­szerek már a helyszínen vannak, és min­den pillanatban várják a hadsereg felvonulását el­rendelő parancsot. Plava és Gusinye megszállása után nemzeti ünnepélyt akarnak rendezni Podgoriczában, a­mely­ben a fejedelem is részt fog venni udvarával és nagy kísérettel. Reggeli lapunkban jelentettük, hogy Huszein pasát Plavába küldte a porta, hogy területük bé­kés átadására bírja az albánokat. Lehetséges tehát, hogy vérontás nélkül szállhatják meg a montene­­gróiak a berlini szerződés által nekik adott terü­letet. Táviratok., Karlovicz, okt. 22. A congressus az elmúlt héten csak kevésbé fontos ügyek elintézésével foglalkozott. Azonban a bizottságok dolgoztak ne­vezetesen a lelkészek dotatiójának szabályozá­sára és a papság szervezésére vonatkozó aján­latok megbírálására kiküldött bizottság. A con­gressus a vitát tegnap kezdette meg ezen indítványok felett, egyszersmind elhatározta, hogy a nemzeti iskolai főtanácsot utasítani fogja, hogy terjessze elő a károlyvárosi exarchiában alapí­tandó reálgymnasium tervét. Angyelis püspök, ki eddig passiv ellenzéki magaviseletet tanúsított, tegnap beszédet tartott az iskolai bizottságban. A püspököt két bizottság tagjául választották meg. A congressus tanácskozásai körülbelől három hetet fognak még igénybe venni. Belgrád, okt. 22. A kormány elhatározta, hogy a vasutak építése iránt nyilvános pályázatot hirdet és 10 százaléknyi óvadékot fog követelni. Szeged, október 21-én. (Saját levelezőnktől.) (Szeged új szervezete. — A királyi biztos é­s a miniszter­tanács. — A város pénzügyeinek újjáalakítása. — Az ellen­zéki lapok. — Követválasztás.) Tisza Lajos királybiztos ur ma délben érke­zett, ismét vissza Budapestről, hová Lechner osz­tálytanácsossal, a műszaki osztály főnökével utazott, magával vivén az uj Szegednek, a kir. biztosi ta­nácsban már megvitatott és jóváhagyott térképét, hogy ott a minisztertanács elé terjessze. E térkép fölött, melyet itt is mindenki jónak kitűnőnek talált, döntött fent a minisztertanács, hiszszük, hogy úgy döntött, amint mindnyájunk óhaja: t. i. elfogadta a Lechner tanácsos által készített kitűnő tervet minden részletében s mi­kor arra királybiztosunk ismét visszatér körünkbe, bizonynyal mint végleges megállapodást hozza azt magával, melyet kedvező körülmények beálltával, a kivitel nyomon követhet. Hihetőleg azért hívták össze holnapra a biz­tosi tanácsülést is, megbeszélendő a legközelebb történendőket, a terv kivitelét stb. Szóba fog ke­rülni a könyöradományok kiosztásának kérdése is, mely , mint értesülök, már szintén a végmegol­dás stádiumához közeledik. Az ez iránti tervezetet szintén magával vitte volt a királybiztos a fővárosba, hogy ott részére a minisztertanács jóváhagyását kinyerje s a terv alapelvét az képezi, hogy csakis a tényleg segélyre szorultakat kell segélyezni, vagyis azokat, kiknek megmaradott vagyona egy bizonyos összeget meg nem halad. Ugyanaz tehát, a­mit a lapok hasáb­jain én is több ízben hangoztattam s mely az egye­dül czélhoz vezető, ha azt akarjuk, hogy Szeged újra legyen. Az ingó és ingatlanokban szenvedett károk segélyezésére a könyöradományokon kívül még építkezési államkölcsön is, túlnyomóan épít­kezési anyagokban adva, van kilátásba helyezve. A segélykiosztási eljárás a reconstructs elősegítését tűzvén ki főfeladatául, ez okból összefüggésbe hoz­zák az építkezés tényleges megkezdésével s az építkezések előmozdítására adandó álllami épít­kezési kölcsönnel. A terv csak azután fog a biztosi tanács elé terjesztetni, ha a minisz­tertanácsban már keresztülment és jóváhagya­tott. Ezzel egyidejűleg azonban a biztosi ta­nács, egyéb hatáskörébe vágó ügyeket fog, lehe­tőleg fokozott munkaerővel elintézni. Az építke­zési szabályok és a segélyezési terv letárgyalása után, a kisajátítási eljárás teljes erővel kezdetik meg, úgy­hogy, amennyire csak lehetséges, tava­szig a munkálat annyira előhaladjon, hogy amint az idő az építkezés megkezdését megengedi, ez irányban minden akadály el legyen hárítva. E szűken összefoglalt munkaprogrammból ki­tűnik, hogy nálunk még a tél sem lesz a pihenés ideje, hanem mindenkinek bőven kijut a munkából, a királyi biztosnak épúgy, mint a biztosi tanácsosok­nak, mert ha tavaszig egyebet nem is, csak a ki­sajátításokat akarják elvégezni és rendezni, ez ma­gában véve már elegendő és nem épen kellemes foglalkozást ad télvíz idején a tanács tagjainak. Míg a királyi biztosság körében ezek történ­nek, addig a városi hatóság sem szünetel. Még mindig a város pénzügyeinek reconstructiója képezi a munka tárgyát s Zombori, városi gazdasági ta­nácsnoknál tegnap is volt ez iránt értekezlet, me­lyen Kállay Albert miniszteri fogalmazó is résztvett. A tanácskozás tárgyát a behozatali és köve­zetvámok képezték s az értekezleten kimondatott, hogy a behozatali vámok semmi esetben se ejtes­­senek el, de addig, míg a vámsorompók fölállítási költségei kimutatva nincsenek, e kérdés fölött vég­legesen határozni nem lehet. A kövezetvámra nézve kimondatott, hogy a tanács javaslata szerint fű­szeráruk, kézmű- és iparczikkek stb.-től 4 kv vám szedessék s a költségvetési bizottság által javasolt 10—20—50 kros vámtételek, miután ezek behoza­talát a kormány sem hagyná jóvá, mellőztessenek. Gabonanemüekre a vám 1 krban, szénre 1/1 krban állapíttatott meg. Ily módon hihetőleg sikerülni fog az értekezletnek, minden irányban kielégíteni az igényeket és ezt az ügyet is végmegoldásra juttatni. A helybeli „Napló“ ez egyesült ellenzéki lap egész hosszú vezérczikket közöl­tetve Tisza Lajos királybiztos úr magasztalával. Végtelen örvendek ennek, hogy épen ez ellenzéki lap teszi ezt, mert ezáltal beigazolva látom mindazt, mit én egy múltkori czikkemben, visszatekintvén a ki­rálybiztos úr 4 havi itt működésére, elmondtam, beigazolva látom azt az állításomat, hogy ma meg­szűnt már a bizalmatlanság, mely Tisza Lajos lépteit idejövetelekor kisérte, s hogy Szegeden va­lóban nincs párt, mely meg ne volna győződve arról, hogy mindent megtett, a­mennyit az adott körülmények közt tennie lehetett, mely el ne ismerné végtelen érdemeit, melyeket magának Szeged újjaalkotása körül eddig is szerzett, nem is szólva arról, a­mit e czikkem elején felsoroltam és a­mi a királybiztos úr téli munkaprogrammját képezi. Jó is, hogy megszűnt a bizalmatlanság s az ellenzék idején szűnt meg Szeged reconstructiójá­­ból, mely az egész magyar haza érdeke, pártkér­dést csinálni, mert csakis egyesült erővel, közös munkamegfeszítéssel, minden pártérdeken felül­emelkedve sikerülhet a nagy mű: Szeged újrate­remtése. A választás napjának közeledtével a képvi­selő-jelölési mozgalmak is élénkebben indultak meg ismét. Hermann Otto vasárnap tartó programmbe­­szédét, vagy mint magát kifejezte: letette politi­kai hitvallását s utána kisérői, Mocsáry és Verho­­vay képviselők is szónokoltak a néphez. Lehet, hogy sikerülni fog Hermann megvá­lasztatása, de tény az, hogy az itteni független­ségi párt kebelében, tapintatlanságok folytán sza­kadás állott be s hogy a párt igen tekintélyes fér­­fiai külön értekezleten Károlyi Sándor gróf kijelö­lését határozták el, de csak akkor szándékozván felkérni a grófot a jelöltség elfogadására, ha lát­ják, hogy megválasztatása biztosan keresztülvi­hető. Ilyformán, amit a fővárosi sajtó oly sokszor hangoztatott: a gróf mégis követjelöltje lett Sze­ged II. választó­kerületének s bár én még most sem hiszem, hogy a jelöltséget elfogadja, mégis szívből óhajtom Szeged érdekében, hogy ő válasz­­tassék meg! _________ —g.—s. mig a mai jegyzőkönyv vezetésére dr. Feny­­vessyt s dr. Rosenberg ügyvédeket kérvén fel, körvonalazza a közgyűlés teendőit, végre a napirend értelmében fölkéri az egyes szakosztá­lyokat, hogy jelentéseiket tegyék meg. Az I. szakosztály részéről dr. Hoff­mann Pál többségi előadó tesz jelentést a szak­osztálynak az első kérdés (kiket és mily mérték­ben illesse köteles rész és mely esetekben enged­tessék meg a köteles részből való kitagadás?) fö­lött való vitájáról. Ismerteti a többség által el­fogadott javaslatot, rövid pontokban kifejti azon in­dokokat, melyeknél fogva a többség enunciátumát hozta, s ezek után kéri a teljes gyűlést, hogy a több­ség határozatát fogadja el. Dr. D­e­­­l’A­d­a­m­i Rezső a kisebbségi véle­mény előadója ismétli az érveket, melyek a ki­sebbséget arra indították, hogy a kérdés fölött egyszerűen a napirendre való térést javasoljon. Beszédében hivatkozik a többség egyik legtekin­télyesebb tagjára, Teleszky Istvánra, ki részben szintén elismerte a kisebbség érveit, s mégis el­fogadta a többség indítványát. Erre Teleszky István felel az előtte szólottnak, s kifejti az indo­kokat, melyeknél fogva a többség véleményét fo­gadta el. Elnök jelenti, hogy 20 tag a vita bezárá­sát kéri, melyet a gyűlés el is fogadott. Az előadó párbeszédében, melyben főleg Dell’Adams ellen fordul, azt látja, hogy a szóló csak érveket érvekre halmoz, de maga sem tudja, mit akar. úgy látszik, hogy nem két, hanem egész csa­pat lovon rohan be, s imponálni akar azzal, hogy egy szakasz idegen nevet hoz föl, melyeket ilyen meg olyan első ranguaknak állít . (Felkiáltások : a tárgyhoz !) úgy látszik, hogy szóló inkább a kül­földi, mint a belföldi jog terén jártas. (Felkiáltá­sok : Eláll ! A tárgyhoz !) Szóló erre a tárgyra tér, végre a többség javaslatát újra ajánlja. Dr. D­e­­ l’A­d­a­m­i Rezső személyes kérdés­ben kér szót Hoffmann első megjegyzésére, mintha ő a kisebbség képviselőjének tolta volna föl magát, azt feleli, hogy az osztályban bár parányi kisebb­ség pártolta a napirendre térést kérő javaslatát, de az a néhány úr mégis teljesen osztotta vélemé­nyét s így a megjegyzés nem állhat. Azon meg­jegyzésre pedig, mintha ő ismeretlen külföldi írók­kal imponálni akarna, azt feleli, hogy 1. tagtársa dr. Hoffmann csak a saját személyére competens ítéletet hozni, a reá vonatkozó ítéletét visszauta­sítja (Helyeslés.) Elnök ezek után fölteszi a kérdést. A tel­jes ülés a többség véleményét fogadta el. Dr. Weinmann Fülöp előadó jelentést tesz az osztálynak a második kérdés felett tartott vitá­járól. (Mely elvek szerint szabályoztassék a köve­telések beszámítása ?) röviden összegezi az érveket s kéri az osztály indítványának elfogadását. Dr. Apáthy indítványozza, hogy e kérdés fölött a teljes ülés a napirendre térjen. Szavazásra kerülvén a dolog, 28 tag 27 ellenében a napirendre való térés in­dítványát fogadta el. A II. osztály részéről dr. Herich az osztály többségének, míg dr. S­ch­eier­er a ki­sebbség véleményét ajánlja a teljes gyűlésnek el­fogadás végett. A kérdés: „Az elsőbbségi kötvény birtokosai jogainak megvédésére szükséges-e közös képviselet és ha igen, mi módon szabályozandó ez?“ — A közgyűlés a többség véleményét fogadta el. Az osztály másik kérdésére : Az „actio Pauliana“ csak csőd esetében, vagy azon­kívül is helyt foghat-e? a többség szintén igennel felelt. Dr. D­e­­­l’A­d­a­m­i Rezső a többségi véle­mény előadója hosszabb beszédben elfogadásra ajánlja az indítványt. 3/4 12-re lévén, elnök 5 perczre felfüggeszti a gyűlést, s fölkéri a tagokat, hogy ez idő alatt a jogászgyűlés állandó bizottsága tagjaira adják be a szavazási íveket. Szünet után a vitát tovább folytatták. Dr. H­e­­­d a kisebbség előadója ajánlja a gyűlésnek, hogy e kérdés felett napirendre térjen. Dell’ Adami fölszólalása után elnök szavazásra bo­csátja a kérdést. A gyűlés a többség véleményét fogadja el. AliI. osztály e kérdéseket vitatta: Az úgynevezett „amerikai párbaj“ mely büntetőjogi minősítés alá soroltassák? Es: Azon bűnügyekben, melyekben a rendes bíróságok ítélni hivatják, az elsőfokú bíróság ítélete ellen a ténykérdésben is hely adassék-e felebbvitelnek ? Az első kérdésre nézve a szakosztály napirendre tért, mit a teljes gyűlés is tudomásul vett. A második kérdést illető­leg a többség igennel, a kisebbség nemmel felelt. A többség véleményét C­s­e­m­e­g­i Károly köztetszés­sel fogadott beszédben tolmácsolta a gyűlésnek, melyben kifejti, hogy a bíró véleménye s meggyő­ződése igenis felülvizsgálható, s megc­áfolja azt, hogy az első tárgyalás ítéletének megsemmisítése esetén ugyanazon ténykörülmény s ugyanannak bi­zonyítékai nem volnának reprodukálhatók a másod­fokú bíróságnál, szóval kihozza, hogy a ténykér­désben a felebbvitel okvetlenül szükséges. A gyűlés a kitűnő beszédet megéljenezte és megtapsolta. Csemegi után Körösi Sándor a kisebbség előadója hosz­­szabb beszédet tart, melyben indokolja saját és a kisebbség nézeteit, s annak szükségét fejtegeti, hogy ténykérdésekben a felebbvitelnek hely ne adassák. A vita ezzel berekesztetvén, elnök felteszi a kérdést. A gyűlés a többség indítványát fogadta el nagy többséggel (28 tag 4 ellenében). Elnök ezek után a tárgyalást délután órakor félbeszakította, melyet 3 órakor folytatni fognak. A­mint a magyar kormány végső perczéig hű tagja, hagyta el e hazát s száműzetésben halt meg? És Jeszenák báró, ki Perényi Zsigmond­­dal együtt dicsőült meg, azon egy ügyet szolgálva ? Hát Mednyánszky báró, kinek csont­jai a pozsonyi „Szamárhegy“ golgotháján porlan­doznak ? És Teleki László gróf, a magyar emigrátió egyik feje, honszeretetének áldozata? És Józsika Miklós báró, minisztere és holtig számüzöttje a szabadságharctnak ? És Csáky István gróf, az egész Szepesség megtartója a magyar hadjárat alatt? Hát Széchenyi István gróf, melléknevén a „legnagyobb magyar“, a mivel őt az utókor meg­tisztelte. Ki kétszer halt meg hazája fölötti fájdal­mában: először lelkileg, aztán testileg? És azután mindazok a magyar mágnások, kik a magyar honvédség élén harczoltak, előlmentek, vezettek, diadalainak oroszlánrészét megnyerték. Egy Bethlen Gergely gróf, Bem legjobbik had­vezére, egy B­á­n­f­f­y János báró, az erdélyi és bá­náti hadjáratok hőse ; — egy másik Bethlen gr. (Gábor), kit Kossuth maga díszített fel a vitézség érdemrendével, — egy Kemény Farkas báró, Nagy-Szeben megostromlója, a diadalok koszorús embere, — egy Eszterházy Pál gróf, egy Zi­­chy Manó gróf, kik az utolsó zászlólobogásig dan­­dáraik élén harczoltak ? És Teleki Sándor, (a köl­tői), ki nemcsak a hazában, de a­hol csak szabad­ságért harczoltak, mindenütt az elsők között volt. Hát az Orbánok és Loprestiek, az Aczé­­lok, a Lipthayak, a Vayok nem voltak-e hivek az utolsó körömszakadásig? s azok kö­zött, kik bár nem mágnások, de első nagy­­birtokosok voltak e hazában, nem emlékszünk egy Al­más­y Pálra, egy Csernovics Pé­terre, egy Kiss Ernőre? s hogy azok mit tet­tek és mit áldoztak! Hát a kik csonkultan jöttek vissza a harczból? élő tanúi annak a kornak, mely Panthaeon számra faragta a nagy hazafiak szob­rait ; egy Eszterházy Kálmán gróf, egy B­á­n­f­f­y Albert báró csatatéren eltemetett jobbja nem ta­­nuskodik-e a mellett, hogy ez a föld a honfi eré­nyek hazája? Hát a­kik ott vesztek a harczban, egy Mikes Kelemen gróf, egy Orczy László báró? Olyan olcsó volt a vérük, hogy neveket, a­mit e vérrel írtak fel a nemzet érdemkönyvébe, egy szivacscsal el lehet törülni? És e nagy, fényes sorból lehet-e kifeledni egy Károlyi István grófot, ki egy maga egy egész huszárezredet állított ki saját költségén s azon­­fölül még a két fiát is oda ajándékozta a hazának ? Hát Károlyi György grófnak és fiainak hű szol­gálatai a nemzeti küzdelemben titkul maradtak-e, mert nincsenek kihíresztelve ? Hát azok a magyar főurak mind, a­kik csa­ládi kincseiket felhalmozva a magyar kormány asztalára, az első magyar bankjegyek alapjául, le­hetővé tették, hogy a szabadságharc­ot meg lehes­sen kezdeni ? neveiket ott olvashatni mind a Kossuth­­Hírlap­jában, megkoszorúzva hálás el­ismeréssel. S hogy még egy nevet szabad legyen emlé­kezetbe hozni : az Andrássy testvérekét. Azok is ott voltak. A bátya, Aladár, ott harczolt Bem mellett, az öcs, Gyula pedig ott vezette a zem­pléni dandárt Kossuth szeme láttára a schwechati csatába, s végezte, mint a magyar nemzet követe, Stambulban, és a neve oda volt felszegezve Kossuthé és a többi drága nevek mellé, a­mit a megtorló büntetésnek nevezett; de mi honfiak megdicsőítés­­nek neveztünk. Ennyi név csak úgy fölületes végiggondolásra jutott eszébe egy kortársnak, ha a napok króni­káit vennék elé, egész phalanxot állíthatnánk ki a hasonlókból. Ezekre is elég legyen a „feledékeny kortárst“ visszaemlékeztetni. — Hogy ha még egyszer egy franczia orleanista interwiewer (mert a Soleil az) oda megy hozzá tanácsot kérni, kivel szövetkezzék majd a franczia orleanista párt, ha a mostani re­publikánusok helyébe kerülhet? (a­kik nem orosz­barátok) hát akkor ismertesse meg vele azt a tényt, hogy az ő kormányzata idejében is voltak hazájuk­ért önfeláldozásra kész magyar főemberek, egynél többen, s valószínű, hogy még most is vannak, s azokat jó lesz számbavenni annak, a­ki Budáig fegyveres sétát akar tenni az orosz határról. Báci alispánhoz, majd Harmos Gáborhoz fordulva Majthényi László bárót, két megye kitűnő főis­pánját éltették, s még több szónok szintén lel­kes fölköszöntőket mondanak. A herczegprimás a 20-ikára menő éjjel a kékkői várban töltvén, e nap reggelén vette útját kívánt egészségben székvárosa felé. — nm. — A hetedik magyar jogászgyülés. Negyedik nap (október 22.) A magyar jogászgyülés tagjai az akadémia kistermébe ma reggel 9 órakor gyűltek össze s egyszersmind zárülésre.­­ A gyűlés napirendjére a következők voltak kitűzve: 1. A szakosztályok megállapodásainak, illetőleg a kisebbségi vélemé­nyeknek megvitatása és elfogadása vagy visszauta­sítása. 2. A szavazatszedő bizottság jelentése alap­ján az állandó bizottság tagjai tekintetében meg­ejtett szavazás eredményének kihirdetése. 3. A gyűlés beligazgatására vonatkozó esetleges indít­ványok tárgyalása. Dr. Wenczel Gusztáv elnök megnyitja az ülést. Köszönetet mond az egyes szakosztályoknak működésükért, azután a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. H­offm­ann Pált s dr. Teleszky Istvánt, A magyar mágnások a szabadságharcz alatt. Kossuth ismertetett enunciatiójára a „Hon“ mai száma a következő megjegyzésekkel válaszol : Kossuth azt mondotta a „Soleil“ munkatársá­nak, hogy a magyar mágnások már a szabadság­harcz alatt is kétségesen viselték magukat; mind a két táborral fentartották összeköttetéseiket, mind a kettőt elárulták, az egyetlen P­e­r­é­n­y­i kivéte­lével a többi egy sem szolgálta egész őszintén a nemzeti ügyet. Tehát csak az egy P­e­r­é­n­y­i jutott eszébe Kossuthnak, mint a haza és a szabadság hive ! Hát Batthyányi Lajos gróf, kinek a hálá­­datos nemzet, mint szabadsága vértanújának, mau­zóleumot emelt? És a másik Batthyányi (Kázmér) gróf, ki roppant birtokait a haza ügyéért áldozatul vetve, VIDÉK, Nógrádból, okt. 20. A kis Kékkő városa tegnap lélekemelő fényes ünnepély színhelye volt. A vallás­alapból 35 ezer forint költséggel újból felépített r. kath. díszes templomot szentelt fel a bibornok-herczegprimás saját személyében, s mondott oly szivreható magyar beszédet, mely a szentegyházat minden izében meg­töltött hallgatóság előtt hosszú időre feledhetetlen marad , míg a tótajkuak lelki vigaszát a tudomá­nyos Munkay János esperes-plébános önté ékes szavakba. A magas egyházfő, a ki dejtári birtokáról B.­Gyarmaton keresztül utaztát teljes incognitóban kívánta megtenni, s Kékkőben Forgách Antal gróf várlakába szállt, mégsem háritható el magától, hogy a megye mint hatóság, s az ünnepély pont­jához közelebb eső községek diszküldöttségei sies­senek valláskülönbség nélkül leróni az érdemdús egyházi fejedelem iránti mély tiszteletük adóját. Jelenvalának nem csak Nógrád, de Hont és Nyitra megyék főispánjai is, s a nógrádmegyei küldöttsé­get Madách Károly alispán vezeté a kékkői vár­iakba, melynek tulajdonosa Forgách Antal gróf mint az ünnepély intézője a mintegy ötven tagot számláló összes tisztelkedőket fényes lakomával vendégelé meg. A bibornok-primás őszinte magyaros szíves­sége és leereszkedő nyájassága mindenkit leköte­lezett. A nagyúri ebédnél nem hiányzott a minden magyar asztal szellemi fűszerét képező lelkes po­hárköszöntések egész sora, melyeket a házigazda ő felségeik és a felséges uralkodó ház tagjai, majd közvetlenül ezután a bibornok-primás ő eminentiá­­jáért ürített pohárral kezdte meg. Gyürky Ábra­hám gróf szintén ő eminentiáját, a herczegprimás a gróf-házigazdát és családját, Majtényi László­t. Pajor Istvánhoz fordulva ugyancsak a kékkői vár urát és családját, Pajor István ifj. Majláth Györgyöt szólítva a hazafias magyar elemet, Forgách Sán­dor gróf a cultusminisztert ; a bibornok-primás is­mét fölkelve Nógrádmegyét és annak derék tiszti­­barátja jelenvolt képviselőit, Imády Károly Ma­ HÍREK. — Október 22. — — Udvari hírek. Erzsébet királyné kíséretében a czirkusz meglátogatása alkalmával voltak :­­ a 11 e r s­e e bárónő, Lajos bajor her­­czeg, azonkívül Nopcsa főudvarmester, Feren­­c­z­y kisasszony és Festetich grófnő, kik külön páholyban foglaltak helyet. Előadás alatt Renz igazgatót ő felsége páholyában fogadta. — Ru­dolf trónörökös nem vesz részt a frauenbergi va­dászatokon, mivel a környéken a himlő ütött ki. — Folyó hó 19-én vasárnap délelőtti 11 1/2 órakor történt Lindauban, a „Villa Toscana“-ban, a leg­szorosabb családi kör közepette, Ferdinánd főher­­czeg s Toskána nagyherczege f. hó 17-én született leányának megkereszteltetése. A szertartást Lindau város plébánosa végezte, s az újszülött főherczegnő Anna Mária Terézia nevet nyert. — Liszt Ferencz — mint a „Fővárosi Lapok“-ban olvassuk — csak január közepén érke­zik Budapestre s három hónapig marad itt, mialatt a „Hungáriá”ban fog lakni. ” Türr István tábornok tegnapelőtt Ko­lozsvárra megérkezett; a tábornokot a vasúti in­­dóháznál régi barátja és bajtársa, Teleki Sán­dor ezredes fogadta. Türr Zichy Jenővel és Te­leki Sándorral Deésre megy, a kiállítás megtekin­tésére. — Bosznia czimerének kérdéséhez. A „Magyar Korona“ azt a tudósítást veszi, hogy gróf Er­dőd­y Ferencz ujsomlóvári kápolnájában van egy régi zászló, melyet gróf Erdődy Kajetán Bosznia részéről tartott kezében V. Ferdinánd meg­­koronáztatása alkalmával. — E zászlón e név áll „Ráma.“ Mellette véres mezőben pánczélos kar ki­­vont kardot tart, az egész felett öt ágú korona van. — Magyar ló a bukaresti verseny­­pályán. A Bukarestben e hó 19-én tartatott ló­verseny alkalmával a román jockey club nagydi­ját 8000 frankot Esterházy Miklós gr. „ R­u­d­i “-ja nyerte el. — Czigányzene külföldön. Barcza József, kaposvári zenebandájával Offenheim bankár a tél folytán be akarja utaztatni Európát. Megbízottja közelebb levelet írt Kaposvárra, hogy volna-e kedve a bandának kiutazni? A felelet „igen“ volt, kérnek azonban fejenként naponta 10 márkát és teljes ellátást , továbbá biztosítás végett 2000 frt letételét egyik kaposvári pénzintézetbe. A czigánybanda magyar egyenruhában utazná be Európa főbb városait. — Szellemes miniszter. A „Fan­­fulla“ Cavournak eddig nyomtatásban még nem jelent levelét közli, melyet ez akkor intézett Karl Alfonzhoz, mikor ez 1852-ben deczember 2-kán Nizzában kiadta a „Darazsak“-ot. A levél így szól : „Uram ! A király az ön által hozzám intézett levél tudomásulvétele után megbízott, hogy tudas­sam önnel, miszerint nagy gyönyörűségére fog válni az ön lapját megkapni. Miután azonban kevésbé alkotmányos eljárás lenne a királyt előfizetői közé számítani, felelős miniszterét pedig nem, kérem jegyezzen be előfizetőnek a király után. Elég ideje lakja országunkat, hogy tudja, misze­rint a legkisebb tartózkodást és kételyt nem kell tanúsítania azért, mert a királyt és mi­niszterét előfizetői közé számítja. Egyszersmind azt hiszem, biztosítanom kell önt, hogy mindig haj­landónak fog engem találni az ön tehetségének és szellemességének igazságot szolgáltatni még akkor is, ha tetteim anyagot szolgáltatnának az ön szel­lemes kritikájának.“ Karl hasonló udvariassággal válaszolt, s Cavournak nem igen volt oka panasz­kodni, hogy a „Darazsak“ nagyon csípik. — Herman Ottó szegedi képviselőjelöltről azt írták a „Fővárosi Lapok“, hogy a nemzeti mú­zeumban eddig viselt hivataláról lemondott. Most maga Hermann Ottó kijelenti, hogy e hit valótlan. — Vandalismus. Az „Italie“-nak követ­kezőket írja Flórenczből egy műbarát: „....A vízvezeték elromlása következtében a víz azon falba szivárgott be, melyen a Madonna del Sacco, Andrea del Sarto ezen fenséges frescója áll. A­he­lyett, hogy e mesterművet meg akarták volna menteni, mitsem törődtek a víz rombolásával. Szent József feje már csak emlékezetben él, s a madonna csodálatos alakját már találgatni kell. A sekrestyés a legelpusztíthatlanabb hi­­degvérűséggel mondja az idegennek, hogy a kép nemsokára el fog tűnni. Ha Andrea del Sarto fres­­cója még sokáig a falon marad, a művészetre megakadályozhatlanul el lesz veszve. Azonnal le kellene venni, hogy az emberi szellem egyik leg­nagyobb művének legalább maradványai mentes­senek meg az utóvilág számára. — Vihar a Balaton körül. Nagy vihar dúlt e hó 17-én a magyar tenger vidékén. Bömbölő északi szél mellett a már megelőző hidegek foly­tán a zalai hegylánc­ot vastag hó fedte, s olyan hideg volt, hogy tél közepén elég lett volna. Ne­héz, ólom­szürke felhők ülték a láthatárt, olykor­­olykor olyan ködbe burkolva azt, hogy alig lehet látni a szomszéd községet. A rendkívüli vihar messze ki­seperte a hullámokat, egészen a vasúti töltések kö­zelébe, most az egyszer azonban kárt nem tettek, de iszonyú zajt csaptak. A part mellett levő nyár­fák földig hajtották koronáikat s nagy kavicsokat pe­­helyként ragadott messze a szél.Az utak kihaltak, nép­­telenek lettek. A vizimadarak kihúzódtak mind a nagy vízről a berkek árnyába, csak a vadludak V betűje irá­nyult néha a vetések felé, melyek rendes sorát még a vihar sem tudta széttépni. Az ablakokba nagy hó­pelyheket csapkodott az orkán; a távirda póznák halomban feküdtek a vasút mentén , egész éjszaka és napon át­­sürgönyözni nem lehetett. A Stájer felől érkező vonatok vagyonjain vastag hó feküdt. Csak Kanizsáról Fonyódig több mint 100 darab távirdac­ölöp volt kitépve, s a drótszálak kuszáivá hevertek a földön szanaszét. Mint a „Somogy“ írja, a vonatok órákig megkéstek a vasúti személyzet nagy ébersége és hű szolgálata mellett is. A Bala­ton tiszta fehérbe volt öltözve az egymást össze­törő hullámok gyöngyében, melyek felett ködöt vert a parányokra morzsolt vízcsepp. Egy dühöngő, zugó pusztaság, kietlen vidék, melyen most az egyszer

Next