Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)
1879-10-22 / 507. szám
Előfizetési Árak: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr Félévre . . 10 „ — ■ I Egy hónapra . 1980 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitti jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Pótta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 507. szám. Egyes szám ára 2 kr. ELLENŐR ESTI KIADÁS. Budapest, szerda, október 22. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube U. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás XI. évfolyam. Budapest, október 22. A legutóbbi török miniszterválság meglepte a világot, mert egészen váratlanul és készülődés nélkül jött. Már magában az is elég kellemetlen hatást gyakorolt, hogy egyáltalában és újra miniszterválság zavarja Törökország bonyolult ügyeit. Ehhez járult, hogy olyan minisztereket válogatott össze a porta, akik cselszövényeikkel és orosz hajlamukkal szereztek maguknak hírnevet. Szaid pasa az új kormányelnök, Mahmud Nedim belügyminiszter és Szavasz ezenkívül arról ismeretesek, hogy elkeseredett ellenségei mindenféle reformnak, és így közvetve azoknak a nagyhatalmaknak is, amelyek oly régóta prédikálják haszon nélkül a török kormánynak, hogy csak reformok segíthetnek Törökországon. Ez urakkal osztozik Ozmán pasa hadügyminiszter abban a politikában, hogy a porta lealázza magát, ha kibékül Görögországgal. Mindamellett sem tulajdoníthatunk nagy fontosságot a legutóbbi török kormányválságnak. Nem más ez, mint a kínlódás jele. Az előbbi miniszterekkel semmire sem tudott menni a szultán, a pénztárak üresek voltak, a nagykövetek ide-oda taszigálták. A szultán megváltoztatta tehát minisztereit, embereket keres, akik visszaszerezzék a kalifák régi dicsőségét és tekintélyét. De az is bizonyos, hogy most sem éri el czélját. Az új miniszterek sem fognak sokat lendíteni a világ dolgán, sem előre, sem hátra. Nem az a baja a török minisztériumnak, hogy oroszbarát vagy angolbarát, hanem az, hogy elgyöngült országot képvisel. Nem mondjuk, hogy rendszerváltoztatásra, parlamenti kormányformára van szüksége Törökországnak, de valami rendszeres kormányzásra okvetlenül szüksége van. A mostani rendszertelenség mellett a többi fejlődött államszervezetek között nem élhet sokáig az ottomán birodalom, a minisztériumok folyton változni fognak, de siker nélkül, a változás csak gyöngíteni fogja a birodalmat. A képviselőhöz október hó 23-án csütörtökön d. e. 11 órakor ülést tart. Boszniának és Herczegovinának — mint a „P. N.”-t értesítik — pár hó elteltével polgári kormányzója lesz, amennyiben a tartományok kormányzatát fokozatosan kiveszik a katonai közegek kezéből. A kormányzói állásra Russevics főispán volna kiszemelve. A győr-sopron-ebenfurti vasút sopron-határszéli szakasza már annyira elkészült, hogy a matanrendőri bejárás, melyre Záhorszky osztálytanácsos úr vezetése alatt a szemlebizottság innen holnapután megy ki, már e hó 25-ikén megtartatik, a pálya pedig 28-ikán adatik át a közforgalomnak. Plava és Gusinye megszállásának kérdését — mint a „Pol. Corr.“ csetinyei tudósítója írja — nemsokára úgy fogják megoldani, mint a gordiusi csomót. Csetinyében hajlandók e megoldásra, mert nem tudják másképen észre téríteni az ellenálló arnautákat. A montenegrói fejedelem minden előkészületet megtett e terület megszállására, és ha valami véletlen nem jönne közbe, rövid idő alatt egy kis keleti háború fog kitörni. A hadi és élelmiszerek már a helyszínen vannak, és minden pillanatban várják a hadsereg felvonulását elrendelő parancsot. Plava és Gusinye megszállása után nemzeti ünnepélyt akarnak rendezni Podgoriczában, amelyben a fejedelem is részt fog venni udvarával és nagy kísérettel. Reggeli lapunkban jelentettük, hogy Huszein pasát Plavába küldte a porta, hogy területük békés átadására bírja az albánokat. Lehetséges tehát, hogy vérontás nélkül szállhatják meg a montenegróiak a berlini szerződés által nekik adott területet. Táviratok., Karlovicz, okt. 22. A congressus az elmúlt héten csak kevésbé fontos ügyek elintézésével foglalkozott. Azonban a bizottságok dolgoztak nevezetesen a lelkészek dotatiójának szabályozására és a papság szervezésére vonatkozó ajánlatok megbírálására kiküldött bizottság. A congressus a vitát tegnap kezdette meg ezen indítványok felett, egyszersmind elhatározta, hogy a nemzeti iskolai főtanácsot utasítani fogja, hogy terjessze elő a károlyvárosi exarchiában alapítandó reálgymnasium tervét. Angyelis püspök, ki eddig passiv ellenzéki magaviseletet tanúsított, tegnap beszédet tartott az iskolai bizottságban. A püspököt két bizottság tagjául választották meg. A congressus tanácskozásai körülbelől három hetet fognak még igénybe venni. Belgrád, okt. 22. A kormány elhatározta, hogy a vasutak építése iránt nyilvános pályázatot hirdet és 10 százaléknyi óvadékot fog követelni. Szeged, október 21-én. (Saját levelezőnktől.) (Szeged új szervezete. — A királyi biztos és a minisztertanács. — A város pénzügyeinek újjáalakítása. — Az ellenzéki lapok. — Követválasztás.) Tisza Lajos királybiztos ur ma délben érkezett, ismét vissza Budapestről, hová Lechner osztálytanácsossal, a műszaki osztály főnökével utazott, magával vivén az uj Szegednek, a kir. biztosi tanácsban már megvitatott és jóváhagyott térképét, hogy ott a minisztertanács elé terjessze. E térkép fölött, melyet itt is mindenki jónak kitűnőnek talált, döntött fent a minisztertanács, hiszszük, hogy úgy döntött, amint mindnyájunk óhaja: t. i. elfogadta a Lechner tanácsos által készített kitűnő tervet minden részletében s mikor arra királybiztosunk ismét visszatér körünkbe, bizonynyal mint végleges megállapodást hozza azt magával, melyet kedvező körülmények beálltával, a kivitel nyomon követhet. Hihetőleg azért hívták össze holnapra a biztosi tanácsülést is, megbeszélendő a legközelebb történendőket, a terv kivitelét stb. Szóba fog kerülni a könyöradományok kiosztásának kérdése is, mely , mint értesülök, már szintén a végmegoldás stádiumához közeledik. Az ez iránti tervezetet szintén magával vitte volt a királybiztos a fővárosba, hogy ott részére a minisztertanács jóváhagyását kinyerje s a terv alapelvét az képezi, hogy csakis a tényleg segélyre szorultakat kell segélyezni, vagyis azokat, kiknek megmaradott vagyona egy bizonyos összeget meg nem halad. Ugyanaz tehát, amit a lapok hasábjain én is több ízben hangoztattam s mely az egyedül czélhoz vezető, ha azt akarjuk, hogy Szeged újra legyen. Az ingó és ingatlanokban szenvedett károk segélyezésére a könyöradományokon kívül még építkezési államkölcsön is, túlnyomóan építkezési anyagokban adva, van kilátásba helyezve. A segélykiosztási eljárás a reconstructs elősegítését tűzvén ki főfeladatául, ez okból összefüggésbe hozzák az építkezés tényleges megkezdésével s az építkezések előmozdítására adandó álllami építkezési kölcsönnel. A terv csak azután fog a biztosi tanács elé terjesztetni, ha a minisztertanácsban már keresztülment és jóváhagyatott. Ezzel egyidejűleg azonban a biztosi tanács, egyéb hatáskörébe vágó ügyeket fog, lehetőleg fokozott munkaerővel elintézni. Az építkezési szabályok és a segélyezési terv letárgyalása után, a kisajátítási eljárás teljes erővel kezdetik meg, úgyhogy, amennyire csak lehetséges, tavaszig a munkálat annyira előhaladjon, hogy amint az idő az építkezés megkezdését megengedi, ez irányban minden akadály el legyen hárítva. E szűken összefoglalt munkaprogrammból kitűnik, hogy nálunk még a tél sem lesz a pihenés ideje, hanem mindenkinek bőven kijut a munkából, a királyi biztosnak épúgy, mint a biztosi tanácsosoknak, mert ha tavaszig egyebet nem is, csak a kisajátításokat akarják elvégezni és rendezni, ez magában véve már elegendő és nem épen kellemes foglalkozást ad télvíz idején a tanács tagjainak. Míg a királyi biztosság körében ezek történnek, addig a városi hatóság sem szünetel. Még mindig a város pénzügyeinek reconstructiója képezi a munka tárgyát s Zombori, városi gazdasági tanácsnoknál tegnap is volt ez iránt értekezlet, melyen Kállay Albert miniszteri fogalmazó is résztvett. A tanácskozás tárgyát a behozatali és kövezetvámok képezték s az értekezleten kimondatott, hogy a behozatali vámok semmi esetben se ejtessenek el, de addig, míg a vámsorompók fölállítási költségei kimutatva nincsenek, e kérdés fölött véglegesen határozni nem lehet. A kövezetvámra nézve kimondatott, hogy a tanács javaslata szerint fűszeráruk, kézmű- és iparczikkek stb.-től 4 kv vám szedessék s a költségvetési bizottság által javasolt 10—20—50 kros vámtételek, miután ezek behozatalát a kormány sem hagyná jóvá, mellőztessenek. Gabonanemüekre a vám 1 krban, szénre 1/1 krban állapíttatott meg. Ily módon hihetőleg sikerülni fog az értekezletnek, minden irányban kielégíteni az igényeket és ezt az ügyet is végmegoldásra juttatni. A helybeli „Napló“ ez egyesült ellenzéki lap egész hosszú vezérczikket közöltetve Tisza Lajos királybiztos úr magasztalával. Végtelen örvendek ennek, hogy épen ez ellenzéki lap teszi ezt, mert ezáltal beigazolva látom mindazt, mit én egy múltkori czikkemben, visszatekintvén a királybiztos úr 4 havi itt működésére, elmondtam, beigazolva látom azt az állításomat, hogy ma megszűnt már a bizalmatlanság, mely Tisza Lajos lépteit idejövetelekor kisérte, s hogy Szegeden valóban nincs párt, mely meg ne volna győződve arról, hogy mindent megtett, amennyit az adott körülmények közt tennie lehetett, mely el ne ismerné végtelen érdemeit, melyeket magának Szeged újjaalkotása körül eddig is szerzett, nem is szólva arról, amit e czikkem elején felsoroltam és ami a királybiztos úr téli munkaprogrammját képezi. Jó is, hogy megszűnt a bizalmatlanság s az ellenzék idején szűnt meg Szeged reconstructiójából, mely az egész magyar haza érdeke, pártkérdést csinálni, mert csakis egyesült erővel, közös munkamegfeszítéssel, minden pártérdeken felülemelkedve sikerülhet a nagy mű: Szeged újrateremtése. A választás napjának közeledtével a képviselő-jelölési mozgalmak is élénkebben indultak meg ismét. Hermann Otto vasárnap tartó programmbeszédét, vagy mint magát kifejezte: letette politikai hitvallását s utána kisérői, Mocsáry és Verhovay képviselők is szónokoltak a néphez. Lehet, hogy sikerülni fog Hermann megválasztatása, de tény az, hogy az itteni függetlenségi párt kebelében, tapintatlanságok folytán szakadás állott be s hogy a párt igen tekintélyes férfiai külön értekezleten Károlyi Sándor gróf kijelölését határozták el, de csak akkor szándékozván felkérni a grófot a jelöltség elfogadására, ha látják, hogy megválasztatása biztosan keresztülvihető. Ilyformán, amit a fővárosi sajtó oly sokszor hangoztatott: a gróf mégis követjelöltje lett Szeged II. választókerületének s bár én még most sem hiszem, hogy a jelöltséget elfogadja, mégis szívből óhajtom Szeged érdekében, hogy ő választassék meg! _________ —g.—s. mig a mai jegyzőkönyv vezetésére dr. Fenyvessyt s dr. Rosenberg ügyvédeket kérvén fel, körvonalazza a közgyűlés teendőit, végre a napirend értelmében fölkéri az egyes szakosztályokat, hogy jelentéseiket tegyék meg. Az I. szakosztály részéről dr. Hoffmann Pál többségi előadó tesz jelentést a szakosztálynak az első kérdés (kiket és mily mértékben illesse köteles rész és mely esetekben engedtessék meg a köteles részből való kitagadás?) fölött való vitájáról. Ismerteti a többség által elfogadott javaslatot, rövid pontokban kifejti azon indokokat, melyeknél fogva a többség enunciátumát hozta, s ezek után kéri a teljes gyűlést, hogy a többség határozatát fogadja el. Dr. Del’Adami Rezső a kisebbségi vélemény előadója ismétli az érveket, melyek a kisebbséget arra indították, hogy a kérdés fölött egyszerűen a napirendre való térést javasoljon. Beszédében hivatkozik a többség egyik legtekintélyesebb tagjára, Teleszky Istvánra, ki részben szintén elismerte a kisebbség érveit, s mégis elfogadta a többség indítványát. Erre Teleszky István felel az előtte szólottnak, s kifejti az indokokat, melyeknél fogva a többség véleményét fogadta el. Elnök jelenti, hogy 20 tag a vita bezárását kéri, melyet a gyűlés el is fogadott. Az előadó párbeszédében, melyben főleg Dell’Adams ellen fordul, azt látja, hogy a szóló csak érveket érvekre halmoz, de maga sem tudja, mit akar. úgy látszik, hogy nem két, hanem egész csapat lovon rohan be, s imponálni akar azzal, hogy egy szakasz idegen nevet hoz föl, melyeket ilyen meg olyan első ranguaknak állít . (Felkiáltások : a tárgyhoz !) úgy látszik, hogy szóló inkább a külföldi, mint a belföldi jog terén jártas. (Felkiáltások : Eláll ! A tárgyhoz !) Szóló erre a tárgyra tér, végre a többség javaslatát újra ajánlja. Dr. De l’Adami Rezső személyes kérdésben kér szót Hoffmann első megjegyzésére, mintha ő a kisebbség képviselőjének tolta volna föl magát, azt feleli, hogy az osztályban bár parányi kisebbség pártolta a napirendre térést kérő javaslatát, de az a néhány úr mégis teljesen osztotta véleményét s így a megjegyzés nem állhat. Azon megjegyzésre pedig, mintha ő ismeretlen külföldi írókkal imponálni akarna, azt feleli, hogy 1. tagtársa dr. Hoffmann csak a saját személyére competens ítéletet hozni, a reá vonatkozó ítéletét visszautasítja (Helyeslés.) Elnök ezek után fölteszi a kérdést. A teljes ülés a többség véleményét fogadta el. Dr. Weinmann Fülöp előadó jelentést tesz az osztálynak a második kérdés felett tartott vitájáról. (Mely elvek szerint szabályoztassék a követelések beszámítása ?) röviden összegezi az érveket s kéri az osztály indítványának elfogadását. Dr. Apáthy indítványozza, hogy e kérdés fölött a teljes ülés a napirendre térjen. Szavazásra kerülvén a dolog, 28 tag 27 ellenében a napirendre való térés indítványát fogadta el. A II. osztály részéről dr. Herich az osztály többségének, míg dr. Scheierer a kisebbség véleményét ajánlja a teljes gyűlésnek elfogadás végett. A kérdés: „Az elsőbbségi kötvény birtokosai jogainak megvédésére szükséges-e közös képviselet és ha igen, mi módon szabályozandó ez?“ — A közgyűlés a többség véleményét fogadta el. Az osztály másik kérdésére : Az „actio Pauliana“ csak csőd esetében, vagy azonkívül is helyt foghat-e? a többség szintén igennel felelt. Dr. Del’Adami Rezső a többségi vélemény előadója hosszabb beszédben elfogadásra ajánlja az indítványt. 3/4 12-re lévén, elnök 5 perczre felfüggeszti a gyűlést, s fölkéri a tagokat, hogy ez idő alatt a jogászgyűlés állandó bizottsága tagjaira adják be a szavazási íveket. Szünet után a vitát tovább folytatták. Dr. Hed a kisebbség előadója ajánlja a gyűlésnek, hogy e kérdés felett napirendre térjen. Dell’ Adami fölszólalása után elnök szavazásra bocsátja a kérdést. A gyűlés a többség véleményét fogadja el. AliI. osztály e kérdéseket vitatta: Az úgynevezett „amerikai párbaj“ mely büntetőjogi minősítés alá soroltassák? Es: Azon bűnügyekben, melyekben a rendes bíróságok ítélni hivatják, az elsőfokú bíróság ítélete ellen a ténykérdésben is hely adassék-e felebbvitelnek ? Az első kérdésre nézve a szakosztály napirendre tért, mit a teljes gyűlés is tudomásul vett. A második kérdést illetőleg a többség igennel, a kisebbség nemmel felelt. A többség véleményét Csemegi Károly köztetszéssel fogadott beszédben tolmácsolta a gyűlésnek, melyben kifejti, hogy a bíró véleménye s meggyőződése igenis felülvizsgálható, s megcáfolja azt, hogy az első tárgyalás ítéletének megsemmisítése esetén ugyanazon ténykörülmény s ugyanannak bizonyítékai nem volnának reprodukálhatók a másodfokú bíróságnál, szóval kihozza, hogy a ténykérdésben a felebbvitel okvetlenül szükséges. A gyűlés a kitűnő beszédet megéljenezte és megtapsolta. Csemegi után Körösi Sándor a kisebbség előadója hoszszabb beszédet tart, melyben indokolja saját és a kisebbség nézeteit, s annak szükségét fejtegeti, hogy ténykérdésekben a felebbvitelnek hely ne adassák. A vita ezzel berekesztetvén, elnök felteszi a kérdést. A gyűlés a többség indítványát fogadta el nagy többséggel (28 tag 4 ellenében). Elnök ezek után a tárgyalást délután órakor félbeszakította, melyet 3 órakor folytatni fognak. Amint a magyar kormány végső perczéig hű tagja, hagyta el e hazát s száműzetésben halt meg? És Jeszenák báró, ki Perényi Zsigmonddal együtt dicsőült meg, azon egy ügyet szolgálva ? Hát Mednyánszky báró, kinek csontjai a pozsonyi „Szamárhegy“ golgotháján porlandoznak ? És Teleki László gróf, a magyar emigrátió egyik feje, honszeretetének áldozata? És Józsika Miklós báró, minisztere és holtig számüzöttje a szabadságharctnak ? És Csáky István gróf, az egész Szepesség megtartója a magyar hadjárat alatt? Hát Széchenyi István gróf, melléknevén a „legnagyobb magyar“, a mivel őt az utókor megtisztelte. Ki kétszer halt meg hazája fölötti fájdalmában: először lelkileg, aztán testileg? És azután mindazok a magyar mágnások, kik a magyar honvédség élén harczoltak, előlmentek, vezettek, diadalainak oroszlánrészét megnyerték. Egy Bethlen Gergely gróf, Bem legjobbik hadvezére, egy Bánffy János báró, az erdélyi és bánáti hadjáratok hőse ; — egy másik Bethlen gr. (Gábor), kit Kossuth maga díszített fel a vitézség érdemrendével, — egy Kemény Farkas báró, Nagy-Szeben megostromlója, a diadalok koszorús embere, — egy Eszterházy Pál gróf, egy Zichy Manó gróf, kik az utolsó zászlólobogásig dandáraik élén harczoltak ? És Teleki Sándor, (a költői), ki nemcsak a hazában, de ahol csak szabadságért harczoltak, mindenütt az elsők között volt. Hát az Orbánok és Loprestiek, az Aczélok, a Lipthayak, a Vayok nem voltak-e hivek az utolsó körömszakadásig? s azok között, kik bár nem mágnások, de első nagybirtokosok voltak e hazában, nem emlékszünk egy Almásy Pálra, egy Csernovics Péterre, egy Kiss Ernőre? s hogy azok mit tettek és mit áldoztak! Hát a kik csonkultan jöttek vissza a harczból? élő tanúi annak a kornak, mely Panthaeon számra faragta a nagy hazafiak szobrait ; egy Eszterházy Kálmán gróf, egy Bánffy Albert báró csatatéren eltemetett jobbja nem tanuskodik-e a mellett, hogy ez a föld a honfi erények hazája? Hát akik ott vesztek a harczban, egy Mikes Kelemen gróf, egy Orczy László báró? Olyan olcsó volt a vérük, hogy neveket, amit e vérrel írtak fel a nemzet érdemkönyvébe, egy szivacscsal el lehet törülni? És e nagy, fényes sorból lehet-e kifeledni egy Károlyi István grófot, ki egy maga egy egész huszárezredet állított ki saját költségén s azonfölül még a két fiát is oda ajándékozta a hazának ? Hát Károlyi György grófnak és fiainak hű szolgálatai a nemzeti küzdelemben titkul maradtak-e, mert nincsenek kihíresztelve ? Hát azok a magyar főurak mind, akik családi kincseiket felhalmozva a magyar kormány asztalára, az első magyar bankjegyek alapjául, lehetővé tették, hogy a szabadságharcot meg lehessen kezdeni ? neveiket ott olvashatni mind a KossuthHírlapjában, megkoszorúzva hálás elismeréssel. S hogy még egy nevet szabad legyen emlékezetbe hozni : az Andrássy testvérekét. Azok is ott voltak. A bátya, Aladár, ott harczolt Bem mellett, az öcs, Gyula pedig ott vezette a zempléni dandárt Kossuth szeme láttára a schwechati csatába, s végezte, mint a magyar nemzet követe, Stambulban, és a neve oda volt felszegezve Kossuthé és a többi drága nevek mellé, amit a megtorló büntetésnek nevezett; de mi honfiak megdicsőítésnek neveztünk. Ennyi név csak úgy fölületes végiggondolásra jutott eszébe egy kortársnak, ha a napok krónikáit vennék elé, egész phalanxot állíthatnánk ki a hasonlókból. Ezekre is elég legyen a „feledékeny kortárst“ visszaemlékeztetni. — Hogy ha még egyszer egy franczia orleanista interwiewer (mert a Soleil az) oda megy hozzá tanácsot kérni, kivel szövetkezzék majd a franczia orleanista párt, ha a mostani republikánusok helyébe kerülhet? (akik nem oroszbarátok) hát akkor ismertesse meg vele azt a tényt, hogy az ő kormányzata idejében is voltak hazájukért önfeláldozásra kész magyar főemberek, egynél többen, s valószínű, hogy még most is vannak, s azokat jó lesz számbavenni annak, aki Budáig fegyveres sétát akar tenni az orosz határról. Báci alispánhoz, majd Harmos Gáborhoz fordulva Majthényi László bárót, két megye kitűnő főispánját éltették, s még több szónok szintén lelkes fölköszöntőket mondanak. A herczegprimás a 20-ikára menő éjjel a kékkői várban töltvén, e nap reggelén vette útját kívánt egészségben székvárosa felé. — nm. — A hetedik magyar jogászgyülés. Negyedik nap (október 22.) A magyar jogászgyülés tagjai az akadémia kistermébe ma reggel 9 órakor gyűltek össze s egyszersmind zárülésre. A gyűlés napirendjére a következők voltak kitűzve: 1. A szakosztályok megállapodásainak, illetőleg a kisebbségi véleményeknek megvitatása és elfogadása vagy visszautasítása. 2. A szavazatszedő bizottság jelentése alapján az állandó bizottság tagjai tekintetében megejtett szavazás eredményének kihirdetése. 3. A gyűlés beligazgatására vonatkozó esetleges indítványok tárgyalása. Dr. Wenczel Gusztáv elnök megnyitja az ülést. Köszönetet mond az egyes szakosztályoknak működésükért, azután a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Hoffmann Pált s dr. Teleszky Istvánt, A magyar mágnások a szabadságharcz alatt. Kossuth ismertetett enunciatiójára a „Hon“ mai száma a következő megjegyzésekkel válaszol : Kossuth azt mondotta a „Soleil“ munkatársának, hogy a magyar mágnások már a szabadságharcz alatt is kétségesen viselték magukat; mind a két táborral fentartották összeköttetéseiket, mind a kettőt elárulták, az egyetlen Perényi kivételével a többi egy sem szolgálta egész őszintén a nemzeti ügyet. Tehát csak az egy Perényi jutott eszébe Kossuthnak, mint a haza és a szabadság hive ! Hát Batthyányi Lajos gróf, kinek a háládatos nemzet, mint szabadsága vértanújának, mauzóleumot emelt? És a másik Batthyányi (Kázmér) gróf, ki roppant birtokait a haza ügyéért áldozatul vetve, VIDÉK, Nógrádból, okt. 20. A kis Kékkő városa tegnap lélekemelő fényes ünnepély színhelye volt. A vallásalapból 35 ezer forint költséggel újból felépített r. kath. díszes templomot szentelt fel a bibornok-herczegprimás saját személyében, s mondott oly szivreható magyar beszédet, mely a szentegyházat minden izében megtöltött hallgatóság előtt hosszú időre feledhetetlen marad , míg a tótajkuak lelki vigaszát a tudományos Munkay János esperes-plébános önté ékes szavakba. A magas egyházfő, a ki dejtári birtokáról B.Gyarmaton keresztül utaztát teljes incognitóban kívánta megtenni, s Kékkőben Forgách Antal gróf várlakába szállt, mégsem háritható el magától, hogy a megye mint hatóság, s az ünnepély pontjához közelebb eső községek diszküldöttségei siessenek valláskülönbség nélkül leróni az érdemdús egyházi fejedelem iránti mély tiszteletük adóját. Jelenvalának nem csak Nógrád, de Hont és Nyitra megyék főispánjai is, s a nógrádmegyei küldöttséget Madách Károly alispán vezeté a kékkői váriakba, melynek tulajdonosa Forgách Antal gróf mint az ünnepély intézője a mintegy ötven tagot számláló összes tisztelkedőket fényes lakomával vendégelé meg. A bibornok-primás őszinte magyaros szívessége és leereszkedő nyájassága mindenkit lekötelezett. A nagyúri ebédnél nem hiányzott a minden magyar asztal szellemi fűszerét képező lelkes pohárköszöntések egész sora, melyeket a házigazda ő felségeik és a felséges uralkodó ház tagjai, majd közvetlenül ezután a bibornok-primás ő eminentiájáért ürített pohárral kezdte meg. Gyürky Ábrahám gróf szintén ő eminentiáját, a herczegprimás a gróf-házigazdát és családját, Majtényi Lászlót. Pajor Istvánhoz fordulva ugyancsak a kékkői vár urát és családját, Pajor István ifj. Majláth Györgyöt szólítva a hazafias magyar elemet, Forgách Sándor gróf a cultusminisztert ; a bibornok-primás ismét fölkelve Nógrádmegyét és annak derék tisztibarátja jelenvolt képviselőit, Imády Károly Ma HÍREK. — Október 22. — — Udvari hírek. Erzsébet királyné kíséretében a czirkusz meglátogatása alkalmával voltak : a 11 e r se e bárónő, Lajos bajor herczeg, azonkívül Nopcsa főudvarmester, Ferenczy kisasszony és Festetich grófnő, kik külön páholyban foglaltak helyet. Előadás alatt Renz igazgatót ő felsége páholyában fogadta. — Rudolf trónörökös nem vesz részt a frauenbergi vadászatokon, mivel a környéken a himlő ütött ki. — Folyó hó 19-én vasárnap délelőtti 11 1/2 órakor történt Lindauban, a „Villa Toscana“-ban, a legszorosabb családi kör közepette, Ferdinánd főherczeg s Toskána nagyherczege f. hó 17-én született leányának megkereszteltetése. A szertartást Lindau város plébánosa végezte, s az újszülött főherczegnő Anna Mária Terézia nevet nyert. — Liszt Ferencz — mint a „Fővárosi Lapok“-ban olvassuk — csak január közepén érkezik Budapestre s három hónapig marad itt, mialatt a „Hungáriá”ban fog lakni. ” Türr István tábornok tegnapelőtt Kolozsvárra megérkezett; a tábornokot a vasúti indóháznál régi barátja és bajtársa, Teleki Sándor ezredes fogadta. Türr Zichy Jenővel és Teleki Sándorral Deésre megy, a kiállítás megtekintésére. — Bosznia czimerének kérdéséhez. A „Magyar Korona“ azt a tudósítást veszi, hogy gróf Erdődy Ferencz ujsomlóvári kápolnájában van egy régi zászló, melyet gróf Erdődy Kajetán Bosznia részéről tartott kezében V. Ferdinánd megkoronáztatása alkalmával. — E zászlón e név áll „Ráma.“ Mellette véres mezőben pánczélos kar kivont kardot tart, az egész felett öt ágú korona van. — Magyar ló a bukaresti versenypályán. A Bukarestben e hó 19-én tartatott lóverseny alkalmával a román jockey club nagydiját 8000 frankot Esterházy Miklós gr. „ Rudi “-ja nyerte el. — Czigányzene külföldön. Barcza József, kaposvári zenebandájával Offenheim bankár a tél folytán be akarja utaztatni Európát. Megbízottja közelebb levelet írt Kaposvárra, hogy volna-e kedve a bandának kiutazni? A felelet „igen“ volt, kérnek azonban fejenként naponta 10 márkát és teljes ellátást , továbbá biztosítás végett 2000 frt letételét egyik kaposvári pénzintézetbe. A czigánybanda magyar egyenruhában utazná be Európa főbb városait. — Szellemes miniszter. A „Fanfulla“ Cavournak eddig nyomtatásban még nem jelent levelét közli, melyet ez akkor intézett Karl Alfonzhoz, mikor ez 1852-ben deczember 2-kán Nizzában kiadta a „Darazsak“-ot. A levél így szól : „Uram ! A király az ön által hozzám intézett levél tudomásulvétele után megbízott, hogy tudassam önnel, miszerint nagy gyönyörűségére fog válni az ön lapját megkapni. Miután azonban kevésbé alkotmányos eljárás lenne a királyt előfizetői közé számítani, felelős miniszterét pedig nem, kérem jegyezzen be előfizetőnek a király után. Elég ideje lakja országunkat, hogy tudja, miszerint a legkisebb tartózkodást és kételyt nem kell tanúsítania azért, mert a királyt és miniszterét előfizetői közé számítja. Egyszersmind azt hiszem, biztosítanom kell önt, hogy mindig hajlandónak fog engem találni az ön tehetségének és szellemességének igazságot szolgáltatni még akkor is, ha tetteim anyagot szolgáltatnának az ön szellemes kritikájának.“ Karl hasonló udvariassággal válaszolt, s Cavournak nem igen volt oka panaszkodni, hogy a „Darazsak“ nagyon csípik. — Herman Ottó szegedi képviselőjelöltről azt írták a „Fővárosi Lapok“, hogy a nemzeti múzeumban eddig viselt hivataláról lemondott. Most maga Hermann Ottó kijelenti, hogy e hit valótlan. — Vandalismus. Az „Italie“-nak következőket írja Flórenczből egy műbarát: „....A vízvezeték elromlása következtében a víz azon falba szivárgott be, melyen a Madonna del Sacco, Andrea del Sarto ezen fenséges frescója áll. Ahelyett, hogy e mesterművet meg akarták volna menteni, mitsem törődtek a víz rombolásával. Szent József feje már csak emlékezetben él, s a madonna csodálatos alakját már találgatni kell. A sekrestyés a legelpusztíthatlanabb hidegvérűséggel mondja az idegennek, hogy a kép nemsokára el fog tűnni. Ha Andrea del Sarto frescója még sokáig a falon marad, a művészetre megakadályozhatlanul el lesz veszve. Azonnal le kellene venni, hogy az emberi szellem egyik legnagyobb művének legalább maradványai mentessenek meg az utóvilág számára. — Vihar a Balaton körül. Nagy vihar dúlt e hó 17-én a magyar tenger vidékén. Bömbölő északi szél mellett a már megelőző hidegek folytán a zalai hegyláncot vastag hó fedte, s olyan hideg volt, hogy tél közepén elég lett volna. Nehéz, ólomszürke felhők ülték a láthatárt, olykorolykor olyan ködbe burkolva azt, hogy alig lehet látni a szomszéd községet. A rendkívüli vihar messze kiseperte a hullámokat, egészen a vasúti töltések közelébe, most az egyszer azonban kárt nem tettek, de iszonyú zajt csaptak. A part mellett levő nyárfák földig hajtották koronáikat s nagy kavicsokat pehelyként ragadott messze a szél.Az utak kihaltak, néptelenek lettek. A vizimadarak kihúzódtak mind a nagy vízről a berkek árnyába, csak a vadludak V betűje irányult néha a vetések felé, melyek rendes sorát még a vihar sem tudta széttépni. Az ablakokba nagy hópelyheket csapkodott az orkán; a távirda póznák halomban feküdtek a vasút mentén , egész éjszaka és napon átsürgönyözni nem lehetett. A Stájer felől érkező vonatok vagyonjain vastag hó feküdt. Csak Kanizsáról Fonyódig több mint 100 darab távirdacölöp volt kitépve, s a drótszálak kuszáivá hevertek a földön szanaszét. Mint a „Somogy“ írja, a vonatok órákig megkéstek a vasúti személyzet nagy ébersége és hű szolgálata mellett is. A Balaton tiszta fehérbe volt öltözve az egymást összetörő hullámok gyöngyében, melyek felett ködöt vert a parányokra morzsolt vízcsepp. Egy dühöngő, zugó pusztaság, kietlen vidék, melyen most az egyszer