Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)

1879-10-18 / 500. szám

Előfizetési áruk: 20 frt — kr. 1­0,­, Évnegyedre Egy hónapra 5 frt — kr. 1 „ 80 „ Egész évre Félévre Szerkesztési Iroda,­­ Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 500. szám. Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat, október 18. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Dunbo u­. 1. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. K­ia­dó hírestül : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Ide intézendök az előfizetitek it a lap ezitkü­lditire vonatkozó minden felszólalát. XI. évfolyam. Táviratok. BéCS, okt 17. (Eredeti távirat.) Haymerle báró Budapestre utazik a holnapi gyorsvonattal, hogy megismerkedjék a ma­gyar miniszterekkel. b­écs, okt. 17. A képviselőház hitelesítette mai ülésében Wessely választását. A válaszfelirati bizottság megalakult és Grocholskit elnöknek, Rech­­bauert elnöki helyettesnek választotta. A kérvényi bizottságot ma választják. Comolati és társai kérdést intéznek a kormányhoz, tett-e készületeket a phyl­­loxerának Dél-Tyrolban való elterjedése ellen. Baernfeind és társai interpellálnak a Sziriában terjedő marhavész ellen tett rendszabályok iránt. Az udvar háztartási dotatióját — Herbst indítvá­nyára — azonnal tanácskozás alá vették s harma­dik felolvasásban egyhangúlag elfogadták. A bosz­niai javaslatot átadják a 24-es bizottságnak, a védtörvényt szintén ezen bizottságnak fogják át­adni. Stender indítványát, hogy a védtörvény-bi­­zottság tanácskozásaiban az összes tagok vegyenek részt, támogatják és szabályszerűen elintézik. A földbirtok tagosításának illeték alól való felmenté­sét indítványozó javaslat átadatik az egész ház által megválasztandó 24-es bizottságnak. Weeber oly törvény előterjesztését kívánja, mely a hitel­ügyletek mellékágaitól járó kamatokat szabályozza, és kéri azt a 15-ös bizottságnak átadni. Rieger indítványára a 24-es bizottsághoz utasítják. Roser okadatolja a biztosítási ügy szabályozására vonat­kozó törvényjavaslatot. Az ülést folytatják. Bécs, okt. 17. A képviselőház felirati bizott­ságában kijelentették a cseh tagok, hogy a biro­dalmi tanácsba való belépésükkel jogi meggyőződé­­sek egy pontját sem áldozták ugyan fel, de a szo­kásos esküt az alkotmányra letették, és ezen es­küt meg is fogják tartani. — A cseh clubban Fandrick kijelenti, hogy a hirlapbélyeg megszünte­tését fogja indítványozni. Berlin, okt. 17. A „Nordd. Allgem. Zig“ jelenti. A szövetségtanács külügyi bi­zottságában Stolberg-Wernigerode gróf je­lentést tett a jelenlegi politikai helyzetről, mely a bizottság tagjainak teljes megelége­dését nyerte meg. A birodalmi igazságügy­igazgatási hatóság és Ausztria-Magyarország mindkét igazságügyminisztériumának bizott­ságai között folytatott értekezés­t a jogi ügyekre vonatkozó szerződés megkötése iránt — számos pontban teljes egyezményt hozott létre, míg a fenmaradt többi pontra nézve sikeresen tisztázta a nézeteket. A biz­tosok visszatértek Budapestre és Bécsbe. Most tehát, a történt értekezés alapján, be­­várandók irányadó helyről a további hatá­rozatok. London, okt. 17. A „Standard“ je­lenti : Roberts tábornok Kabulba való be­vonulása alkalmával proclamatiót bocsátott ki, mely igy hangzik : A Balahissár cita­della és mindazon épületek, melyek kato­nai megszállást igényelnek, le fognak rom­boltatni. A polgárok tartoznak hadisarc­ot fizetni. Egy katonai parancsnok fogja Ka­bult és környékét kormányozni, mely ostrom­­állapot alá lesz helyezve. Mindenkit kivé­geznek, kit nyolcz nap után fegyverrel ke­zében elfognak. A proclamatio kijelenti végre, hogy 50 rúpia díjban részesül az, ki segédkezet nyújt a kabuli öldöklésben ré­szesek elfogására. Csetinye, okt. 17. (Pol. Corr.) A montenegrói fejedelem Petrovics senatuselnök és Vrbicza mi­niszter kíséretében tegnap Andrejeviczába utazott, hogy megtekintse a plavai és gusinyei erődítése­ket. A montenegrói hadsereg elindulása legköze­lebb várható. Bukarest, okt. 17. A képviselőház elfogadta mai ülésében egyhangúlag az ínséges lakosok se­gélyezését indítványozó javaslatot. Az ülés két órai felfüggesztése után Rosetti kijelenti, hogy a ki­küldött bizottság új javaslatot fog előterjeszteni a zsidókérdés megoldására. Brüsszel, okt. 17. A strikeoló munká­sok gyűlést tartottak Chatelineauban. A brüsszeli internationale egyik tagja beszédet tartott. A rendőrség közbelépett s — mint mondják tévedés következtében — lőtt. A munkások közül többen megsebesültek. A rendet csakhamar helyreállították. München, okt. 17. Az országgyűlés elfogadta a maláta-adópótlék felemelését, hektoliterként 6 márkával 1882. január 1-ig. Prága, okt. 17. Holubot az afrikai utazót, az államvaspálya udvarában a városi képviselőség, a testületek s ezrekre menő embertömeg üdvözölte. Budapest, október 17. Az osztrák-magyar vám- és keres­­kedelmi értekezlet, melyre Budapestről Mat­­lekovich és Mihailovich urak tegnap lán­­doltak Bécsbe fel, holnap, szombaton ül össze, hogy a Berlinbe menendő kiküldöttek utasítását megál­lapítsa. Magáról a tulajdonképeni tárgyalások kez­detéről jelenleg még nincs tudva semmi, miután el is tekintve attól, hogy külügyi kormányunkhoz Berlinből még nem érkezett meg a meghívás,­­ az értekezletnek előbb be kell végeznie tanácsko­zásait, mielőtt a tárgyalások megkezdésének idejét megállapíthatná. Az osztrák-magyar bank főtanácsá­nak tegnapi ülésén, mint a „Pester Lloyd “-nak Bécsből távírják, Ker­stinger és Rust főtaná­csosok kijelentették, hogy akaratuk ellenére lettek a magyar-franczia biztosítótársaság választmányába, illetve igazgatóságába beválasztva, és hogy e meg­választatást nem fogják elfogadni. Hogy B­o­n t­o­u X u­r, ki tudvalevőleg az épen megalakult „Magyar-Franczia“ ált. biztositó társaságot patronizálja s az általa képviselt fran­­czia tőke nem szándékszik csupán e biztosító tár­saság alakításával és a „Magyar földhitelrészvény­társaság“ sanírozásával beírni, hanem más irá­nyokban is érvényesíteni készül erejét, hogy az országnak hasznos szolgálatokat tegyen, egyszer­smind magának tisztességes gyümölcsözést szerez­zen, bizonysága annak a közte és a magyar nyu­gati vasút közt a buda-győri vasút államgarantia nélküli kiépítése iránt folyó tárgyalások. Nincs benne kétség, hogy ha e tárgyalások eredményre vezetnek s a buda-győri vasút kiépül, rövid időn követni fogja azt a győr-sopron-ebenfurti vasútnak is ugyanazon kézbe kerülése s ily módon Buda­pesttől az ország nyugati széléig egy igen nagy­­fontosságú és nagyjövőjű egyetlen vasút léte­­sülése minden állami kamatbiztositék nélkül. Még két uj biztosi­tó társaság van alakulóban piaczunkon, mint „N. Fr. Pressének“ innen távírják, mely társaságok alakításában főkép bécsi bankok és egy ottani magán consortium vesz­nek részt. Mint hírlik, a tervezetek rövid időn nyilvánosságra kerülnek. „Bosnyák-herczego­vinai hitelbank.“ A „N. fr. Presse“ után mai számunkban általunk is hozott azon hír vonatkozásában, hogy a magyar ált. hitelbank Szerajevóban expositurát szándéko­zik felállítani,­­ a „Pester Lloyd“ arról értesül, hogy Budapesten már két hóval ezelőtt egy ma­gyar consortium alakult, mely kimerítő emlékirat és az alapszabály beterjesztése mellett már akkor lépéseket tett egy „kizárólag szabadalmazott bos­nyák-herczego­vinai hitelbank “-nak, Szerajevóban székhelylyel, engedélyeztetése végett. Budapest-zimonyi vasút. A közleke­dési miniszter értesítette Pest megyét, hogy a vas­úti és hajózási főfelügyelőséget felhatalmazta, mi­szerint az újvidék-zimonyi vonal kitűzésének befe­jezése után a nyomjelzési felvételeket folytassa Új­vidéktől Budapestig, mégpedig egyrészt Zombor- Kalocsa, másrészt Szabadka felé. Ez értesítés föl­hívja a megye közönségét, hogy a nevezett fel­ügyelőségnek e felvételekkel megbízott közegeit a kellő támogatásban részesítse. Az osztrák államvasút elnöke, Wo­­d­i­a­n­e­r báró tegnap elutazott Párisba, hová a társaság vezérigazgatója K­o­p­p­er már tegnapelőtt este elindult. A párisi comitéval a tárgyalások hol­nap, szombaton kezdődnek meg s valószínüleg 8— 10 napot vesznek igénybe. A pozsonyi közigazgatási bizottság október 13-diki ülésében éles bírálat tárgya volt Trefort közoktatásügyi miniszter eljárása. Maga a főispán, gróf Esterházy a „Grenzbote“ közlése szerint állítólag igy nyilatkozott volna: Trefort miniszter itt jártától azt lehetett várni, hogy a néhány po­zsonyi tanintézet égető kérdésében határozó lépés történik. E kérdések elintézése nem csak szellemi, hanem anyagi tekintetben is fontos feladata Pozsonynak, mert az nem lehet a pozsonyiakra kö­zönyös, hogy aggasztó hírek által, az ifjúság el­­idegeníttetik az ottani tanintézetektől. Ő tehát (a főispán) sajnálkozással hozza tudomásra, hogy az akadémia ügyében megindított vizsgálatban mi sem történt. A gymnázium ügyében sem történt intéz­kedés, ellenkezőleg, az igazgató, ki egyszersmind a számtan tanára, sokoldalú elfoglaltsága miatt, le akarta tenni a tanárságot, a minisztérium azonban utasította, hogy a tanári előadásokat folytassa. Szóval az összes tanügyben mi sem történt. Ezen főispáni nyilatkozat persze nagy zajt idézett elő Pozsony­ban. Mi azonban azt hiszszü­k, kár Pozsonynak az ily aprólékos tanári és tanítási mizériákat, ameny­­nyiben azok léteznének is, oly nagyon feltűni. Ke­resse Pozsony hivatását és életképességének feltételeit ott, ahol azok valóban feltalálhatók! Központi vas­úti és a Duna melletti fekvése könnyen ráutal e hivatásra és feltételekre, s ne tegye Pozsony füg­gővé akár anyagi, akár szellemi fejlődését néhány tanártól és tanulótól. Ami pedig az egyetemre vo­natkozó ábrándját illeti, erről egyelőre bátran le­tehet. Nem mondjuk, hogy helyes volt ezt az áb­rándot nagyra nem­ engedni; de mint egy eszme megvalósításának első kezdeményezése nem ártott azon gondolat felkeltése. Pozsony kétségkívül fog kapni egyetemet, de nem oly hamar, mint sokan hiszik, s hitük alapján követelésekkel lépnek fel. S az időgyorsításnak bizonyára nem módja a­­ türelmetlenkedés. A bécsi reichsrark pártjai eddig békében élnek egymással, sőt olyan jelek mutatkoznak, hogy a béke hamarjában nem fog köztük megzavartatni. A felirati bizottság ülésében kijelentették ugyanis Rieger, Zeithamer és Clam-Martinitz, hogy semmi­esetre sem szándékoznak olyasmit csúsztatni be a föliratba, a­mi az államjogi harcz előidézésére ad­hatna okot. Ők meg fognak egyelőre elégedni e tekintetben a házban fölolvasott tiltakozásokkal. Továbbá azt is­­kijelentették, hogy a közös érde­kek előmozdítása kedvéért mindenekelőtt a köz­­gazdasági és közigazgatási kérdésekkel akarnak foglalkozni. Azt természetesen igen bajos megmondani, hogy meddig tart ez a békés élet. Annyi bizo­nyos, hogy nagyon keveset lehet várni az olyan parlamenttől, a­melyben nem elvek, hanem nem­zetiségek szerint csoportosulnak a pártok. Az autonomistáktól függ most nagyrészben annak be­bizonyítása , hogy kivétel is van ezen sza­bály alól. A „France“ communiquet tesz közzé, a­mely azt bizonyítja, hogy Gambettának semmi köze sincs a „République Française“ által követelt teljes amnestiához. Ezen hadjáratban Ránc úr ragadta meg a kezdemé­nyezést. Ezt meg lehet támadni, de azt is be kell vallani, hogy egészen érthető az ő harcza, ha ő nem akar hasznot húzni oly rendszabályból, a­mely egyszersmind pártfeleinek is nem válik javára. Ezt rövid idő alatt nyilvánosan is ki fogják jelenteni, mert Gambetta úr nem akar tovább belekeveredni ebbe a vitába. A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarországnak az egyp­­tomi ellenőrző bizottságra vonatkozó javaslatát — mint a „Daily Telegraph“ érte­sül — kiegészítette egy más hatalom. Az új ellen­őrző bizottság a régi bizottság mintájára fog meg­­alakíttatni, azzal a különbséggel, hogy Németország is nevez ki egy biztost. A bizottság határozatai kötelező erővel fognak bírni az egyptomi kormányra nézve, és nem lesznek alávetve a vegyes bíróságok ítéletének. A bizottság tehát egészen elkülönözött és független hatáskörrel fog bírni. Rómából jelentik, hogy C­r­a­c­h­i biborno­­kot nem bízta meg a vaticán azzal, mint hire járt, hogy a kiegyezés megkötése véget al­kudozzék Németországgal. A párisi us nuntiust azzal bízták meg csak, hogy szabályozza a strassburgi és metzi egyházmegyék határait, a­melyek az 1871-iki annexio után módosítást szenved­tek, hogy minden félreértés kikerültessék a jö­vendőben. A pápa bíbornokokból álló bizottsághoz uta­sította a belgiumi elemi oktatás kérdését. A Vatikán elhatározta, hogy a legnagyobb óvatos­sággal fog eljárni, hogy ne keveredjék villongásba Belgiummal. Németországgal folytatja a tárgyalásokat a szentszék, Ausztria-Magyarország és Németország szövet­kezése. Még most is vitatkoznak azon kérdés fölött a hírlapok, hogy írásba foglaltatott-e az, a­mit Bismarck és Andrássy Bécsben végeztek. A „Standard“ berlini tudósítója ezeket írja e kérdésről : „Teljesen föl vagyok hatalmazva annak köz­zétételére, hogy Bismarck legutóbbi bécsi tartóz­kodásának eredménye osztrák-magyar-német szö­vetség formális megkötésével végződött. Midőn folytak a tárgyalások az osztrák fővárosban, tudó­sítottam önt, hogy az értekezések nagy része, me­lyeket Ferencz József császár és miniszterei Andrássy gróf és Haymerle báró tartottak Bismarck herczeggel, azon feltételek megvitatására volt szentelve, a­melyeken ez ezen szövetség fog ala­pulni. Azóta formuláztattak e feltételek, és az azokat befejező okmányt megszerkesztették és alá­írták az egyezség főtényezői.“ A „Standard“ ezeket jegyzi meg az osztrák­­magyar-német szövetség aláírására. Itt a két ál­lam érdekeinek és területeinek kölcsönös bizto­sításáról van szó, szomszédjaik nyugtalan nagyra­­vágyásával szemben. Bismarck herczeg jellemének egészen megfelel, hogy szilárdabbá akarja tenni Németország és Ausztria-Magyarország viszonyát, a­mely laza volt az­ utóbbi két-három évben. Ha valami szándékot táplál a német kanc­ellár, akkor egyenesen tör czélja felé, és eddigi tetteiben nem volt nyoma bizonyos félénk és ingadozó dip­lomaták félszegségének és határozatlanságának; ő semmit sem bíz a bizonytalan véletlenre. A német­­osztrák-magyar szövetség nyugodt és sokat ígérő figyelmeztetés azok ellenében, a­kik arra"számítot­tak, hogy megtámadják az egyiket vagy másikat és tönkre teszik mind a kettőt. Angliában öröm­mel üdvözlik ezt a szövetséget , ámbár Anglia csak a fenyegető háború előestéjén csatlakozhatnék ily szövetséghez, de nincs szükség valami éles szemre annak fölismerése végett, hogy ez egyezség olyan czélokat követ, a­melyeket drágáknak és fontosok­nak tart Anglia. Francziaország aligha lesz oly merész, hogy szövetséges nélkül indítson háborút Németország ellen; az egyetlen szövetsége Orosz­ország lehet. A francziáknak azonban igen jól kell tudniok, hogy az orosz szövetség következtében többet koc­káztatnának, mint Anglia jó­indulatját.­­ E kérdéssel összefüggésben a következő ber­lini táviratot közli a „Neue Freue Presse“. Általános feltűnést okoz, hogy összeült teg­nap a szövetségi tanács diplomatiai bizottsága. Ez nem a kereskedelmi kérdések­kel foglalkozott, hanem, a­mint gyanítják Bajoror­szág fölszólítása következtében, a bécsi politikai tárgyalásokkal. Azt hiszik, hogy a bizottság alapos értesítést kapott a már formulázott bécsi egyezke­désről. Az ülést Stolberg és Hofmann rövid érte­kezése előzte meg. A részvevők nagy tartózkodást tanúsítanak az említett ülést illetőleg. Megjegy­zendő, hogy a szövetséges államok miniszterei ke­reskedelmi tanácsosok nélkül jelentek meg. Az oroszok dengil-tepei győzelme kudarcz­nak bizonyul. Mint a „Standard“ berlini tudósí­tója írja, a dengil-tepei földsáncrok ellen, a­melyek Geok-Tepe szomszédságában feküsznek, egészen olyan támadást intéztek az oroszok, mint egykor Plevna ellen. Körülbelül hat órai ágyúzás után tudniillik, a­mely nagyon keveset gyöngítette a turkomanokat, szuronytámadást intéztek, nem tö­rődve az emberélet föláldozásával s a taktikai való­színűséggel. Ámbár a turkomanok nem igen jár­tasak a sánczok építésében, az oroszokra nézve mégis végzetteljes volt e támadás ; rendetlenségben hátráltak, s a turkoman lovasság megtámadta őket hátulról és szárnyukban. A turkomanok ismételt rohamai oly nagy rettegésbe ejtette a legnagyobb sietséggel hátráló oroszokat, hogy zömük és elő­h­adjuk szétvált és körülbelül negyven mértföldnyi futás után volt csak megállítható. A Pétervárra érkezett magán­hírek szerint sokkal jelentékenyebb veszteséget szenvedtek az oroszok, mint eleintén hitték. Az oroszok vereségének, írja a tudósító, az volt az oka, hogy a turkománoknak hátultöltő pus­káik vannak. Cross angol belügyminiszter ismét beszé­det tartott. A conservativek nagy meetingre gyűl­tek össze e 13-án Clitheronban, a­hol Cross is megjelent. Az angol belügyminiszter beszédjének politikai részét a következőkben adjuk: „ A háború állítólagos okát a törökországi rossz kormányzás szolgáltatta ; szerződésünk akadályoz ben­nünket a beavatkozástól valamely állam belügyeibe. A liberális párt nem akar törődni azon szerző­déssel, és reformokat követel, a­melyeket új szer­ződéssel kellett volna biztosítani. Nekünk tehát szerződést kellett volna szegnünk, hogy új szerző­dést nyerhessünk, a­melyet a mi példánkat kö­vetve, bizonyára nem tartott volna meg senki. A mi szerződésünk akadályozott bennünket, hogy háborút viseljünk Törökország ellen, és hogy a három császár szövetségéhez, vagy a berlini memoran­dumhoz hozzájáruljunk. A mi politikánk azon idő­ből való, és azóta nem változott. E tekintet választ el bennünket Gladstone nézeteitől, ezt nem szabad szem elől téveszteni. Mi kijelentettük, hogy van­nak bizonyos érdekek, a­melyeket mi semmiféle körülmények közt sem fogunk megsérteni; ezek a mi actiónk következtében nem is sértettek meg. Azután következett a san­ stefanói szerződés. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy Európa elé terjesztes­sék, a­melynek minden új szerződést szentesítenie kell ; én ezt igazságosnak és méltányosnak tartom. Mi e Európa által készített szerződést eszközöltünk ki; alig van ez kezünkben, és a liberális párt azt iparkodik bebizonyítani, hogy mindez ellenünk van. Én azt hiszem, hogy e szerződés végre fog hajtatni, és ki fogja eszközölni a bé­két. Anglia semmi esetre sem fog részt venni a szerződés megszegésében. A liberálisok min­den beszédjük daczára sem tettek volna más­kép, mint mi, ha a mi helyünkben lettek volna ; ők épen oly kevéssé merték volna megengedni, mint a conservativek, hogy Konstantinápolyba men­jenek az oroszok, ők Belgiumra hivatkoznak és azt mondják : Látjátok, hogy mit tettünk mi ott, a­midőn veszélyben forgott ez ország. Ha megtettük volna azt, a­mit akkor a liberálisok, akkor épen úgy vádoltak volna azzal, hogy mi vagyunk a har­­c­ias párt. A mi általunk Konstantinápolyra vo­natkozólag követett politika nem conservatív, de nem is liberális, hanem az ország politikája. A liberális pártnak mindenekelőtt saját politikájával kellene tisztába jönnie, mielőtt a mienk ellen intéz támadást. Nézzünk szét. II. Hogy a politikai észjárás mekkora vál­tozáson ment át Európában az utóbbi har­­minc­ év alatt, annak legjelentékenyebb bi­zonyítéka a tapasztalás, miszerint a fran­cz­iák kikiálthatták, szervezhették és fej­leszthetik a köztársaságot anélkül, hogy általa forrongás keletkeznék a többi nemze­teknél és aggodalom fogná el a monarchiá­kat. Sőt olyan mélységes e részben a nyu­godtság érzete (tán az egy Itáliát kivéve) mindenütt, hogy nem is tartják azt meglepő eseménynek sem a népek, sem a fejedel­mek. A­ki emlékszik, vagy olvasta, hogy minő hatással volt világrészünkre a res­­p u b­­­i­c­a előlépése Párisban harminc­ évvel ezelőtt, annak érthetetlen is volna az egész mostani látmány, ha ezt az akkori vi­szonyok szempontjából akarná megítélni. A februári forradalomra lázas roha­mokban tört ki szolgaságából a szabad­ság sóvárgása és continensünk minden öntudatos fajánál. A kényuralom trónu­sai alatt megrendült az alap mindenfelé. Az absolut uralkodók fejeikhez kaptak ré­mülten, hogy megtapogassák, vájjon fenn van-e még koronájuk. És volt szörnyű tusa, dicső küzdelem az igaz ügy mellett sokfelé. Aztán lett sötét gyász, s az elesett hősök özvegyeinek és árváinak nemzeteit véglege­sen leverteknek tekinték a győzelmes ha­talom szolgái mindenütt. Omnia noctis erant. Európa uj szellemét azonban nem lehetett sem kivégeztetni, sem elzáratni. Túlélte az a bitókat és besugározta a bör­tönöket. Ezzel az uj szellemmel — melynek a tudomány minden találmányai szolgált­jára állottak — nem birt sem az „állandó hadsereg“ sem a „titkos rendőrség“. Szá­molni kellett vele, mert erős volt és szá­molni mielőtt erősebbé lesz. Ezen számolás czélsz­erőségének fejedelmi belátásából keletkeztek a constitutiok, parlamentek, fe­lelős kormányok és a sajtószabadság sok­­fejű sárkányai mindenütt,­­ Orosz- és Török­országok kivételével. És szerencséje az uralkodóknak, hogy az új szellemmel való kiegyezést nem utasították el maguktól, ha­nem elfogadták még a kellő időben. De mert az absolutizmus eltűnt s az európai civilizatiónak államaiban alkotmányossá lett a törvényhozás, a köztársaság harmad­szori feltámadása Francziaországban nem kelthetett semmi izgalmat a már előbb felszabadult nemzeteknél. Alig kell meg­jegyeznem, hogy a népek izgalommen­tességét nagyban gyarapították azon körül­mények is, melyek a franczia respublicát létesítették. Ha nem egy szörnyű háborúban bukik meg a napolenizmus, hanem előbb vagy később, békés időkben, revolutio által, akkor valószínűleg élénkebb érzel­meket keltett volna sokfelé azon távirat, mely Páriából a respublica megjelenését hir­­deté. És azt sem kell fejtegetnem, hogy az olasz és német egységek érvényesülése folytán Francziaország politikai kezdeménye­zése nem bírt többé a régi horderővel a mondott két faj számításainak és hangulatá­nak lelkesítésére. Bármennyire közremű­ködtek is, azonban, a jelzett és más alsóbb rendű körülmények a végre, hogy Európa népei nyugodtan vegyék tudomásul a fran­czia köztársaság létesülésének hírét , ama nyugodság fő oka mégis csak a tényben ta­lálható fel, miszerint a civilizált államokban most már szabadoknak tudják magukat a polgárok. A kormányforma nem képezi többé azon fogalmat, melyhez vagy minden rosszat, vagy minden jót csatoltak. Hogy jól mehetnek a dolgok monarchiában is, arról több nagy példa tanúskodik folytonosan. Hogy lehetnek nagy bajok a respublicában is, arra sem hiányzanak a történelmi bizonyí­tékok. Nem mondhatni, hogy Európa és Amerika népei ez idő szerint, valami nagyon elégedettek volnának a világ folyásával és saját anyagi helyzetükkel, de hogy azért, miért elégedetlenek nem okozzák illető k­o­r­m­á­n­y­f­o­r­m­á­j­u­k­a­t, azt állíthatni bát­ran. Egy szóval: a köztársasági fogalom megszűnt fascináló lenni az újabb nem­zedékekre, kivált mióta a commune pet­róleuma által látták azt megvilágítva. Lehet, hogy később más nézetek kerülnek előtérbe ismét, és én is azt hiszem, hogy a franczia köztársaság tétele egy olyan ágyú, melyből csak távoli tárgyat lehet megtalálni, a köze­liek csak nézik mint megy el fejeik felett a golyó, ki tudja meddig, ki tudja hova. Önként érthető, hogy akkor, midőn a monarchiák népei nem lesznek izgatottakká az értesülésre, miszerint Francziaország mint respublica lépett elő, nyugodtak marad­hatnak a monarchiák és minisztereik is. És Bismarck herczeg­e részben is bebizonyítá, mennyire túltesz minden kor- és kortársán az idők szellemének értelmezésében. Ő nem­csak nem tartott egy perc­ig is a franczia köztársaság hatásától és propagandájától, de sőt örvendett létesülésének, mert a béke biztosítékát látta benne Németországra nézve. És bizonyos is, hogy nemcsak Né­metország, de egész Európa irányában is Francziaország csak mint respublica elég erős arra, hogy békében maradjon: ha ismét monarchiája lenne — Caesar vagy Bourbon — az nem tarthatná magát csak háború által. Hogy Anglia uralkodó háza és osztályai nem aggódnak szomszéd­juk republicanismusa miatt , azt mon­dani sem kell. Mitől tartsanak ők akár­minek nevezze magát Francziaország. Afrika elég nagy, hogy elfoglalásán megosztozza­nak ketten. Másfelé még neheztelésre sem találhatnak okot egymás ellen. A parla­ment pedig olyan respublica, a­milyennél hatalmasabbat John Bull magának nem kí­ván, mint nem kíván jobb elnököt Victo­ria királynénál sem. Különben is a franczia példa nem ragadós az angolra. Aztán Ang­liának előbb volt respublicája mint Fran­­cziaországnak s az I. Károly és XVI. La­jos fejvesztése közt másfélszázad van. A walesi herczeg tehát nyugodtan alhatik, ha király lesz is, csak úgy uralkodjék mint anyja. Másként meggyűlhet a baja, az igaz, de nem azért, mert Francziaország respu­blica, hanem azért, mert Anglia — Anglia. — Fejtegessem-e, hogy a magyar-osztrák monarchia fejedelmének és dynastiájának miért nem lehet legkisebb oka is a franczia respublica tétele miatti aggódásra ? Miért fejtegetném, midőn mindenki tudja és érzi, hogy sem Ausztria, sem Magyarország nem sóvárog a respublicába, miután meg van alkotmányos szabadsága és önkormány­zati szervezete mindkettőnek — nem töké­letes ugyan, sőt eléggé tökéletlen, de fej­leszthető békésen és javítható zűrzavar nél­kül. Hogy mi magyarok már épensége­­sen monarchisták vagyunk — faji érdekből is — hiszen azt tudja mindenki. A repu­­blicanizmusra csak egy eset indíthatná nemzetünket, és ezt ki kell mondanom rö­viden itt is. Azon egyetlen eset akkor lenne, ha valami föderatív alakulás terveztetnék valamikor bárki által is, és a magyarság veszélyeztetve látná történeti vezérállását ezen ezeréves hazájában. Nem szólok Orosz­országról. Ő távol van a respublicától, de benne van a nihilizmusban. Európa nem lesz kozák, de a kozák sem lesz köztársa­­sági egyhamar. Czárját megöli gyakran, de csak en famille, és ismét csak czárt ül­tet helyébe. — Különben is csak a minap láttuk mennyire szeretne cancanerozni a fri­­giai sipkás nővel. Most is egy sereg her­­czege jár kel át Párison. — Az egyedüli két állam, melynek a franczia köztársaság léte aggodalmat szerezhetett és szerez is, az Spanyolország és Itália — szomszédok és latinok. — Róluk azonban máskor szólok. Kimutattam ezúttal, hogy a franczia­ köztársaság mily kedvezőnek találta fennáll­­hatására nézve az európai helyzetet, úgy a népek mint az uralkodók hangulata szerint. Harmadik czikkemben arról fogok szólani a­mit maga Francziaország tett és tehet, hogy köztársaság maradjon. ________ CSERNÁTONY. A két új biztosító társaság alaku­lása képezi úgy fővárosunkra, mint hazánkra nézve e hét legfontosabb gazdasági eseményét kétségte­lenül. Lapunk olvasói ismerik már ez alakulások részleteit, minélfogva nem szükséges azokat ismé­telnünk. Nemcsak azon körülmény teszi kiválólag nagy horderejűvé ez alakulásokat, hogy bennök a franczia tőke öntevékenységű működésben keres nálunk elhelyezést, gyümölcsöző foglalatosságot, hanem ennél még csaknem nagyobb érdemük, hogy e tőke Bécs elkerülésével s közvetlenül keres fel bennünket. A nyűgöt eddig s kivált gazdasági te­kintetekben, csupán Bécset ismerte el e monarchia egyetlen és kizárólagos központjául s a mi üzleti érintkezésünk volt a külfölddel, mindaz a bécsi retortákon ment keresztül. Végre szét van törve a bűvkör: a külföldi tőke egyenes utat talált hoz­zánk nemcsak, hanem rájött, miszerint nem csu­pán Bécs az a központ, melyből az egész mon­archiára kisugároztathatja tevékenységét, hanem épúgy alkalmas arra Budapest is. És mi meg va­gyunk győződve, hogy egyszer meg lévén törve az út, az nem is fog begyöpösödni többé. Azon fér-

Next