Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)
1879-10-18 / 500. szám
Előfizetési áruk: 20 frt — kr. 10,, Évnegyedre Egy hónapra 5 frt — kr. 1 „ 80 „ Egész évre Félévre Szerkesztési Iroda, Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 500. szám. Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, szombat, október 18. 1879. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán). Továbbá Dunbo u. 1. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hírestül : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézendök az előfizetitek it a lap ezitkülditire vonatkozó minden felszólalát. XI. évfolyam. Táviratok. BéCS, okt 17. (Eredeti távirat.) Haymerle báró Budapestre utazik a holnapi gyorsvonattal, hogy megismerkedjék a magyar miniszterekkel. bécs, okt. 17. A képviselőház hitelesítette mai ülésében Wessely választását. A válaszfelirati bizottság megalakult és Grocholskit elnöknek, Rechbauert elnöki helyettesnek választotta. A kérvényi bizottságot ma választják. Comolati és társai kérdést intéznek a kormányhoz, tett-e készületeket a phylloxerának Dél-Tyrolban való elterjedése ellen. Baernfeind és társai interpellálnak a Sziriában terjedő marhavész ellen tett rendszabályok iránt. Az udvar háztartási dotatióját — Herbst indítványára — azonnal tanácskozás alá vették s harmadik felolvasásban egyhangúlag elfogadták. A boszniai javaslatot átadják a 24-es bizottságnak, a védtörvényt szintén ezen bizottságnak fogják átadni. Stender indítványát, hogy a védtörvény-bizottság tanácskozásaiban az összes tagok vegyenek részt, támogatják és szabályszerűen elintézik. A földbirtok tagosításának illeték alól való felmentését indítványozó javaslat átadatik az egész ház által megválasztandó 24-es bizottságnak. Weeber oly törvény előterjesztését kívánja, mely a hitelügyletek mellékágaitól járó kamatokat szabályozza, és kéri azt a 15-ös bizottságnak átadni. Rieger indítványára a 24-es bizottsághoz utasítják. Roser okadatolja a biztosítási ügy szabályozására vonatkozó törvényjavaslatot. Az ülést folytatják. Bécs, okt. 17. A képviselőház felirati bizottságában kijelentették a cseh tagok, hogy a birodalmi tanácsba való belépésükkel jogi meggyőződések egy pontját sem áldozták ugyan fel, de a szokásos esküt az alkotmányra letették, és ezen esküt meg is fogják tartani. — A cseh clubban Fandrick kijelenti, hogy a hirlapbélyeg megszüntetését fogja indítványozni. Berlin, okt. 17. A „Nordd. Allgem. Zig“ jelenti. A szövetségtanács külügyi bizottságában Stolberg-Wernigerode gróf jelentést tett a jelenlegi politikai helyzetről, mely a bizottság tagjainak teljes megelégedését nyerte meg. A birodalmi igazságügyigazgatási hatóság és Ausztria-Magyarország mindkét igazságügyminisztériumának bizottságai között folytatott értekezést a jogi ügyekre vonatkozó szerződés megkötése iránt — számos pontban teljes egyezményt hozott létre, míg a fenmaradt többi pontra nézve sikeresen tisztázta a nézeteket. A biztosok visszatértek Budapestre és Bécsbe. Most tehát, a történt értekezés alapján, bevárandók irányadó helyről a további határozatok. London, okt. 17. A „Standard“ jelenti : Roberts tábornok Kabulba való bevonulása alkalmával proclamatiót bocsátott ki, mely igy hangzik : A Balahissár citadella és mindazon épületek, melyek katonai megszállást igényelnek, le fognak romboltatni. A polgárok tartoznak hadisarcot fizetni. Egy katonai parancsnok fogja Kabult és környékét kormányozni, mely ostromállapot alá lesz helyezve. Mindenkit kivégeznek, kit nyolcz nap után fegyverrel kezében elfognak. A proclamatio kijelenti végre, hogy 50 rúpia díjban részesül az, ki segédkezet nyújt a kabuli öldöklésben részesek elfogására. Csetinye, okt. 17. (Pol. Corr.) A montenegrói fejedelem Petrovics senatuselnök és Vrbicza miniszter kíséretében tegnap Andrejeviczába utazott, hogy megtekintse a plavai és gusinyei erődítéseket. A montenegrói hadsereg elindulása legközelebb várható. Bukarest, okt. 17. A képviselőház elfogadta mai ülésében egyhangúlag az ínséges lakosok segélyezését indítványozó javaslatot. Az ülés két órai felfüggesztése után Rosetti kijelenti, hogy a kiküldött bizottság új javaslatot fog előterjeszteni a zsidókérdés megoldására. Brüsszel, okt. 17. A strikeoló munkások gyűlést tartottak Chatelineauban. A brüsszeli internationale egyik tagja beszédet tartott. A rendőrség közbelépett s — mint mondják tévedés következtében — lőtt. A munkások közül többen megsebesültek. A rendet csakhamar helyreállították. München, okt. 17. Az országgyűlés elfogadta a maláta-adópótlék felemelését, hektoliterként 6 márkával 1882. január 1-ig. Prága, okt. 17. Holubot az afrikai utazót, az államvaspálya udvarában a városi képviselőség, a testületek s ezrekre menő embertömeg üdvözölte. Budapest, október 17. Az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi értekezlet, melyre Budapestről Matlekovich és Mihailovich urak tegnap lándoltak Bécsbe fel, holnap, szombaton ül össze, hogy a Berlinbe menendő kiküldöttek utasítását megállapítsa. Magáról a tulajdonképeni tárgyalások kezdetéről jelenleg még nincs tudva semmi, miután el is tekintve attól, hogy külügyi kormányunkhoz Berlinből még nem érkezett meg a meghívás, az értekezletnek előbb be kell végeznie tanácskozásait, mielőtt a tárgyalások megkezdésének idejét megállapíthatná. Az osztrák-magyar bank főtanácsának tegnapi ülésén, mint a „Pester Lloyd “-nak Bécsből távírják, Kerstinger és Rust főtanácsosok kijelentették, hogy akaratuk ellenére lettek a magyar-franczia biztosítótársaság választmányába, illetve igazgatóságába beválasztva, és hogy e megválasztatást nem fogják elfogadni. Hogy Bon tou X ur, ki tudvalevőleg az épen megalakult „Magyar-Franczia“ ált. biztositó társaságot patronizálja s az általa képviselt franczia tőke nem szándékszik csupán e biztosító társaság alakításával és a „Magyar földhitelrészvénytársaság“ sanírozásával beírni, hanem más irányokban is érvényesíteni készül erejét, hogy az országnak hasznos szolgálatokat tegyen, egyszersmind magának tisztességes gyümölcsözést szerezzen, bizonysága annak a közte és a magyar nyugati vasút közt a buda-győri vasút államgarantia nélküli kiépítése iránt folyó tárgyalások. Nincs benne kétség, hogy ha e tárgyalások eredményre vezetnek s a buda-győri vasút kiépül, rövid időn követni fogja azt a győr-sopron-ebenfurti vasútnak is ugyanazon kézbe kerülése s ily módon Budapesttől az ország nyugati széléig egy igen nagyfontosságú és nagyjövőjű egyetlen vasút létesülése minden állami kamatbiztositék nélkül. Még két uj biztositó társaság van alakulóban piaczunkon, mint „N. Fr. Pressének“ innen távírják, mely társaságok alakításában főkép bécsi bankok és egy ottani magán consortium vesznek részt. Mint hírlik, a tervezetek rövid időn nyilvánosságra kerülnek. „Bosnyák-herczegovinai hitelbank.“ A „N. fr. Presse“ után mai számunkban általunk is hozott azon hír vonatkozásában, hogy a magyar ált. hitelbank Szerajevóban expositurát szándékozik felállítani, a „Pester Lloyd“ arról értesül, hogy Budapesten már két hóval ezelőtt egy magyar consortium alakult, mely kimerítő emlékirat és az alapszabály beterjesztése mellett már akkor lépéseket tett egy „kizárólag szabadalmazott bosnyák-herczegovinai hitelbank “-nak, Szerajevóban székhelylyel, engedélyeztetése végett. Budapest-zimonyi vasút. A közlekedési miniszter értesítette Pest megyét, hogy a vasúti és hajózási főfelügyelőséget felhatalmazta, miszerint az újvidék-zimonyi vonal kitűzésének befejezése után a nyomjelzési felvételeket folytassa Újvidéktől Budapestig, mégpedig egyrészt Zombor- Kalocsa, másrészt Szabadka felé. Ez értesítés fölhívja a megye közönségét, hogy a nevezett felügyelőségnek e felvételekkel megbízott közegeit a kellő támogatásban részesítse. Az osztrák államvasút elnöke, Wodianer báró tegnap elutazott Párisba, hová a társaság vezérigazgatója Kopper már tegnapelőtt este elindult. A párisi comitéval a tárgyalások holnap, szombaton kezdődnek meg s valószínüleg 8— 10 napot vesznek igénybe. A pozsonyi közigazgatási bizottság október 13-diki ülésében éles bírálat tárgya volt Trefort közoktatásügyi miniszter eljárása. Maga a főispán, gróf Esterházy a „Grenzbote“ közlése szerint állítólag igy nyilatkozott volna: Trefort miniszter itt jártától azt lehetett várni, hogy a néhány pozsonyi tanintézet égető kérdésében határozó lépés történik. E kérdések elintézése nem csak szellemi, hanem anyagi tekintetben is fontos feladata Pozsonynak, mert az nem lehet a pozsonyiakra közönyös, hogy aggasztó hírek által, az ifjúság elidegeníttetik az ottani tanintézetektől. Ő tehát (a főispán) sajnálkozással hozza tudomásra, hogy az akadémia ügyében megindított vizsgálatban mi sem történt. A gymnázium ügyében sem történt intézkedés, ellenkezőleg, az igazgató, ki egyszersmind a számtan tanára, sokoldalú elfoglaltsága miatt, le akarta tenni a tanárságot, a minisztérium azonban utasította, hogy a tanári előadásokat folytassa. Szóval az összes tanügyben mi sem történt. Ezen főispáni nyilatkozat persze nagy zajt idézett elő Pozsonyban. Mi azonban azt hiszszük, kár Pozsonynak az ily aprólékos tanári és tanítási mizériákat, amenynyiben azok léteznének is, oly nagyon feltűni. Keresse Pozsony hivatását és életképességének feltételeit ott, ahol azok valóban feltalálhatók! Központi vasúti és a Duna melletti fekvése könnyen ráutal e hivatásra és feltételekre, s ne tegye Pozsony függővé akár anyagi, akár szellemi fejlődését néhány tanártól és tanulótól. Ami pedig az egyetemre vonatkozó ábrándját illeti, erről egyelőre bátran letehet. Nem mondjuk, hogy helyes volt ezt az ábrándot nagyra nem engedni; de mint egy eszme megvalósításának első kezdeményezése nem ártott azon gondolat felkeltése. Pozsony kétségkívül fog kapni egyetemet, de nem oly hamar, mint sokan hiszik, s hitük alapján követelésekkel lépnek fel. S az időgyorsításnak bizonyára nem módja a türelmetlenkedés. A bécsi reichsrark pártjai eddig békében élnek egymással, sőt olyan jelek mutatkoznak, hogy a béke hamarjában nem fog köztük megzavartatni. A felirati bizottság ülésében kijelentették ugyanis Rieger, Zeithamer és Clam-Martinitz, hogy semmiesetre sem szándékoznak olyasmit csúsztatni be a föliratba, ami az államjogi harcz előidézésére adhatna okot. Ők meg fognak egyelőre elégedni e tekintetben a házban fölolvasott tiltakozásokkal. Továbbá azt iskijelentették, hogy a közös érdekek előmozdítása kedvéért mindenekelőtt a közgazdasági és közigazgatási kérdésekkel akarnak foglalkozni. Azt természetesen igen bajos megmondani, hogy meddig tart ez a békés élet. Annyi bizonyos, hogy nagyon keveset lehet várni az olyan parlamenttől, amelyben nem elvek, hanem nemzetiségek szerint csoportosulnak a pártok. Az autonomistáktól függ most nagyrészben annak bebizonyítása , hogy kivétel is van ezen szabály alól. A „France“ communiquet tesz közzé, amely azt bizonyítja, hogy Gambettának semmi köze sincs a „République Française“ által követelt teljes amnestiához. Ezen hadjáratban Ránc úr ragadta meg a kezdeményezést. Ezt meg lehet támadni, de azt is be kell vallani, hogy egészen érthető az ő harcza, ha ő nem akar hasznot húzni oly rendszabályból, amely egyszersmind pártfeleinek is nem válik javára. Ezt rövid idő alatt nyilvánosan is ki fogják jelenteni, mert Gambetta úr nem akar tovább belekeveredni ebbe a vitába. Ausztria-Magyarországnak az egyptomi ellenőrző bizottságra vonatkozó javaslatát — mint a „Daily Telegraph“ értesül — kiegészítette egy más hatalom. Az új ellenőrző bizottság a régi bizottság mintájára fog megalakíttatni, azzal a különbséggel, hogy Németország is nevez ki egy biztost. A bizottság határozatai kötelező erővel fognak bírni az egyptomi kormányra nézve, és nem lesznek alávetve a vegyes bíróságok ítéletének. A bizottság tehát egészen elkülönözött és független hatáskörrel fog bírni. Rómából jelentik, hogy Crachi bibornokot nem bízta meg a vaticán azzal, mint hire járt, hogy a kiegyezés megkötése véget alkudozzék Németországgal. A párisi us nuntiust azzal bízták meg csak, hogy szabályozza a strassburgi és metzi egyházmegyék határait, amelyek az 1871-iki annexio után módosítást szenvedtek, hogy minden félreértés kikerültessék a jövendőben. A pápa bíbornokokból álló bizottsághoz utasította a belgiumi elemi oktatás kérdését. A Vatikán elhatározta, hogy a legnagyobb óvatossággal fog eljárni, hogy ne keveredjék villongásba Belgiummal. Németországgal folytatja a tárgyalásokat a szentszék, Ausztria-Magyarország és Németország szövetkezése. Még most is vitatkoznak azon kérdés fölött a hírlapok, hogy írásba foglaltatott-e az, amit Bismarck és Andrássy Bécsben végeztek. A „Standard“ berlini tudósítója ezeket írja e kérdésről : „Teljesen föl vagyok hatalmazva annak közzétételére, hogy Bismarck legutóbbi bécsi tartózkodásának eredménye osztrák-magyar-német szövetség formális megkötésével végződött. Midőn folytak a tárgyalások az osztrák fővárosban, tudósítottam önt, hogy az értekezések nagy része, melyeket Ferencz József császár és miniszterei Andrássy gróf és Haymerle báró tartottak Bismarck herczeggel, azon feltételek megvitatására volt szentelve, amelyeken ez ezen szövetség fog alapulni. Azóta formuláztattak e feltételek, és az azokat befejező okmányt megszerkesztették és aláírták az egyezség főtényezői.“ A „Standard“ ezeket jegyzi meg az osztrákmagyar-német szövetség aláírására. Itt a két állam érdekeinek és területeinek kölcsönös biztosításáról van szó, szomszédjaik nyugtalan nagyravágyásával szemben. Bismarck herczeg jellemének egészen megfelel, hogy szilárdabbá akarja tenni Németország és Ausztria-Magyarország viszonyát, amely laza volt az utóbbi két-három évben. Ha valami szándékot táplál a német kancellár, akkor egyenesen tör czélja felé, és eddigi tetteiben nem volt nyoma bizonyos félénk és ingadozó diplomaták félszegségének és határozatlanságának; ő semmit sem bíz a bizonytalan véletlenre. A németosztrák-magyar szövetség nyugodt és sokat ígérő figyelmeztetés azok ellenében, akik arra"számítottak, hogy megtámadják az egyiket vagy másikat és tönkre teszik mind a kettőt. Angliában örömmel üdvözlik ezt a szövetséget , ámbár Anglia csak a fenyegető háború előestéjén csatlakozhatnék ily szövetséghez, de nincs szükség valami éles szemre annak fölismerése végett, hogy ez egyezség olyan czélokat követ, amelyeket drágáknak és fontosoknak tart Anglia. Francziaország aligha lesz oly merész, hogy szövetséges nélkül indítson háborút Németország ellen; az egyetlen szövetsége Oroszország lehet. A francziáknak azonban igen jól kell tudniok, hogy az orosz szövetség következtében többet kockáztatnának, mint Anglia jóindulatját. E kérdéssel összefüggésben a következő berlini táviratot közli a „Neue Freue Presse“. Általános feltűnést okoz, hogy összeült tegnap a szövetségi tanács diplomatiai bizottsága. Ez nem a kereskedelmi kérdésekkel foglalkozott, hanem, amint gyanítják Bajorország fölszólítása következtében, a bécsi politikai tárgyalásokkal. Azt hiszik, hogy a bizottság alapos értesítést kapott a már formulázott bécsi egyezkedésről. Az ülést Stolberg és Hofmann rövid értekezése előzte meg. A részvevők nagy tartózkodást tanúsítanak az említett ülést illetőleg. Megjegyzendő, hogy a szövetséges államok miniszterei kereskedelmi tanácsosok nélkül jelentek meg. Az oroszok dengil-tepei győzelme kudarcznak bizonyul. Mint a „Standard“ berlini tudósítója írja, a dengil-tepei földsáncrok ellen, amelyek Geok-Tepe szomszédságában feküsznek, egészen olyan támadást intéztek az oroszok, mint egykor Plevna ellen. Körülbelül hat órai ágyúzás után tudniillik, amely nagyon keveset gyöngítette a turkomanokat, szuronytámadást intéztek, nem törődve az emberélet föláldozásával s a taktikai valószínűséggel. Ámbár a turkomanok nem igen jártasak a sánczok építésében, az oroszokra nézve mégis végzetteljes volt e támadás ; rendetlenségben hátráltak, s a turkoman lovasság megtámadta őket hátulról és szárnyukban. A turkomanok ismételt rohamai oly nagy rettegésbe ejtette a legnagyobb sietséggel hátráló oroszokat, hogy zömük és előhadjuk szétvált és körülbelül negyven mértföldnyi futás után volt csak megállítható. A Pétervárra érkezett magánhírek szerint sokkal jelentékenyebb veszteséget szenvedtek az oroszok, mint eleintén hitték. Az oroszok vereségének, írja a tudósító, az volt az oka, hogy a turkománoknak hátultöltő puskáik vannak. Cross angol belügyminiszter ismét beszédet tartott. A conservativek nagy meetingre gyűltek össze e 13-án Clitheronban, ahol Cross is megjelent. Az angol belügyminiszter beszédjének politikai részét a következőkben adjuk: „ A háború állítólagos okát a törökországi rossz kormányzás szolgáltatta ; szerződésünk akadályoz bennünket a beavatkozástól valamely állam belügyeibe. A liberális párt nem akar törődni azon szerződéssel, és reformokat követel, amelyeket új szerződéssel kellett volna biztosítani. Nekünk tehát szerződést kellett volna szegnünk, hogy új szerződést nyerhessünk, amelyet a mi példánkat követve, bizonyára nem tartott volna meg senki. A mi szerződésünk akadályozott bennünket, hogy háborút viseljünk Törökország ellen, és hogy a három császár szövetségéhez, vagy a berlini memorandumhoz hozzájáruljunk. A mi politikánk azon időből való, és azóta nem változott. E tekintet választ el bennünket Gladstone nézeteitől, ezt nem szabad szem elől téveszteni. Mi kijelentettük, hogy vannak bizonyos érdekek, amelyeket mi semmiféle körülmények közt sem fogunk megsérteni; ezek a mi actiónk következtében nem is sértettek meg. Azután következett a san stefanói szerződés. Mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy Európa elé terjesztessék, amelynek minden új szerződést szentesítenie kell ; én ezt igazságosnak és méltányosnak tartom. Mi e Európa által készített szerződést eszközöltünk ki; alig van ez kezünkben, és a liberális párt azt iparkodik bebizonyítani, hogy mindez ellenünk van. Én azt hiszem, hogy e szerződés végre fog hajtatni, és ki fogja eszközölni a békét. Anglia semmi esetre sem fog részt venni a szerződés megszegésében. A liberálisok minden beszédjük daczára sem tettek volna máskép, mint mi, ha a mi helyünkben lettek volna ; ők épen oly kevéssé merték volna megengedni, mint a conservativek, hogy Konstantinápolyba menjenek az oroszok, ők Belgiumra hivatkoznak és azt mondják : Látjátok, hogy mit tettünk mi ott, amidőn veszélyben forgott ez ország. Ha megtettük volna azt, amit akkor a liberálisok, akkor épen úgy vádoltak volna azzal, hogy mi vagyunk a harcias párt. A mi általunk Konstantinápolyra vonatkozólag követett politika nem conservatív, de nem is liberális, hanem az ország politikája. A liberális pártnak mindenekelőtt saját politikájával kellene tisztába jönnie, mielőtt a mienk ellen intéz támadást. Nézzünk szét. II. Hogy a politikai észjárás mekkora változáson ment át Európában az utóbbi harminc év alatt, annak legjelentékenyebb bizonyítéka a tapasztalás, miszerint a francziák kikiálthatták, szervezhették és fejleszthetik a köztársaságot anélkül, hogy általa forrongás keletkeznék a többi nemzeteknél és aggodalom fogná el a monarchiákat. Sőt olyan mélységes e részben a nyugodtság érzete (tán az egy Itáliát kivéve) mindenütt, hogy nem is tartják azt meglepő eseménynek sem a népek, sem a fejedelmek. Aki emlékszik, vagy olvasta, hogy minő hatással volt világrészünkre a resp u bica előlépése Párisban harminc évvel ezelőtt, annak érthetetlen is volna az egész mostani látmány, ha ezt az akkori viszonyok szempontjából akarná megítélni. A februári forradalomra lázas rohamokban tört ki szolgaságából a szabadság sóvárgása és continensünk minden öntudatos fajánál. A kényuralom trónusai alatt megrendült az alap mindenfelé. Az absolut uralkodók fejeikhez kaptak rémülten, hogy megtapogassák, vájjon fenn van-e még koronájuk. És volt szörnyű tusa, dicső küzdelem az igaz ügy mellett sokfelé. Aztán lett sötét gyász, s az elesett hősök özvegyeinek és árváinak nemzeteit véglegesen leverteknek tekinték a győzelmes hatalom szolgái mindenütt. Omnia noctis erant. Európa uj szellemét azonban nem lehetett sem kivégeztetni, sem elzáratni. Túlélte az a bitókat és besugározta a börtönöket. Ezzel az uj szellemmel — melynek a tudomány minden találmányai szolgáltjára állottak — nem birt sem az „állandó hadsereg“ sem a „titkos rendőrség“. Számolni kellett vele, mert erős volt és számolni mielőtt erősebbé lesz. Ezen számolás czélszerőségének fejedelmi belátásából keletkeztek a constitutiok, parlamentek, felelős kormányok és a sajtószabadság sokfejű sárkányai mindenütt, Orosz- és Törökországok kivételével. És szerencséje az uralkodóknak, hogy az új szellemmel való kiegyezést nem utasították el maguktól, hanem elfogadták még a kellő időben. De mert az absolutizmus eltűnt s az európai civilizatiónak államaiban alkotmányossá lett a törvényhozás, a köztársaság harmadszori feltámadása Francziaországban nem kelthetett semmi izgalmat a már előbb felszabadult nemzeteknél. Alig kell megjegyeznem, hogy a népek izgalommentességét nagyban gyarapították azon körülmények is, melyek a franczia respublicát létesítették. Ha nem egy szörnyű háborúban bukik meg a napolenizmus, hanem előbb vagy később, békés időkben, revolutio által, akkor valószínűleg élénkebb érzelmeket keltett volna sokfelé azon távirat, mely Páriából a respublica megjelenését hirdeté. És azt sem kell fejtegetnem, hogy az olasz és német egységek érvényesülése folytán Francziaország politikai kezdeményezése nem bírt többé a régi horderővel a mondott két faj számításainak és hangulatának lelkesítésére. Bármennyire közreműködtek is, azonban, a jelzett és más alsóbb rendű körülmények a végre, hogy Európa népei nyugodtan vegyék tudomásul a franczia köztársaság létesülésének hírét , ama nyugodság fő oka mégis csak a tényben található fel, miszerint a civilizált államokban most már szabadoknak tudják magukat a polgárok. A kormányforma nem képezi többé azon fogalmat, melyhez vagy minden rosszat, vagy minden jót csatoltak. Hogy jól mehetnek a dolgok monarchiában is, arról több nagy példa tanúskodik folytonosan. Hogy lehetnek nagy bajok a respublicában is, arra sem hiányzanak a történelmi bizonyítékok. Nem mondhatni, hogy Európa és Amerika népei ez idő szerint, valami nagyon elégedettek volnának a világ folyásával és saját anyagi helyzetükkel, de hogy azért, miért elégedetlenek nem okozzák illető kormányformájukat, azt állíthatni bátran. Egy szóval: a köztársasági fogalom megszűnt fascináló lenni az újabb nemzedékekre, kivált mióta a commune petróleuma által látták azt megvilágítva. Lehet, hogy később más nézetek kerülnek előtérbe ismét, és én is azt hiszem, hogy a franczia köztársaság tétele egy olyan ágyú, melyből csak távoli tárgyat lehet megtalálni, a közeliek csak nézik mint megy el fejeik felett a golyó, ki tudja meddig, ki tudja hova. Önként érthető, hogy akkor, midőn a monarchiák népei nem lesznek izgatottakká az értesülésre, miszerint Francziaország mint respublica lépett elő, nyugodtak maradhatnak a monarchiák és minisztereik is. És Bismarck herczege részben is bebizonyítá, mennyire túltesz minden kor- és kortársán az idők szellemének értelmezésében. Ő nemcsak nem tartott egy percig is a franczia köztársaság hatásától és propagandájától, de sőt örvendett létesülésének, mert a béke biztosítékát látta benne Németországra nézve. És bizonyos is, hogy nemcsak Németország, de egész Európa irányában is Francziaország csak mint respublica elég erős arra, hogy békében maradjon: ha ismét monarchiája lenne — Caesar vagy Bourbon — az nem tarthatná magát csak háború által. Hogy Anglia uralkodó háza és osztályai nem aggódnak szomszédjuk republicanismusa miatt , azt mondani sem kell. Mitől tartsanak ők akárminek nevezze magát Francziaország. Afrika elég nagy, hogy elfoglalásán megosztozzanak ketten. Másfelé még neheztelésre sem találhatnak okot egymás ellen. A parlament pedig olyan respublica, amilyennél hatalmasabbat John Bull magának nem kíván, mint nem kíván jobb elnököt Victoria királynénál sem. Különben is a franczia példa nem ragadós az angolra. Aztán Angliának előbb volt respublicája mint Francziaországnak s az I. Károly és XVI. Lajos fejvesztése közt másfélszázad van. A walesi herczeg tehát nyugodtan alhatik, ha király lesz is, csak úgy uralkodjék mint anyja. Másként meggyűlhet a baja, az igaz, de nem azért, mert Francziaország respublica, hanem azért, mert Anglia — Anglia. — Fejtegessem-e, hogy a magyar-osztrák monarchia fejedelmének és dynastiájának miért nem lehet legkisebb oka is a franczia respublica tétele miatti aggódásra ? Miért fejtegetném, midőn mindenki tudja és érzi, hogy sem Ausztria, sem Magyarország nem sóvárog a respublicába, miután meg van alkotmányos szabadsága és önkormányzati szervezete mindkettőnek — nem tökéletes ugyan, sőt eléggé tökéletlen, de fejleszthető békésen és javítható zűrzavar nélkül. Hogy mi magyarok már épenségesen monarchisták vagyunk — faji érdekből is — hiszen azt tudja mindenki. A republicanizmusra csak egy eset indíthatná nemzetünket, és ezt ki kell mondanom röviden itt is. Azon egyetlen eset akkor lenne, ha valami föderatív alakulás terveztetnék valamikor bárki által is, és a magyarság veszélyeztetve látná történeti vezérállását ezen ezeréves hazájában. Nem szólok Oroszországról. Ő távol van a respublicától, de benne van a nihilizmusban. Európa nem lesz kozák, de a kozák sem lesz köztársasági egyhamar. Czárját megöli gyakran, de csak en famille, és ismét csak czárt ültet helyébe. — Különben is csak a minap láttuk mennyire szeretne cancanerozni a frigiai sipkás nővel. Most is egy sereg herczege jár kel át Párison. — Az egyedüli két állam, melynek a franczia köztársaság léte aggodalmat szerezhetett és szerez is, az Spanyolország és Itália — szomszédok és latinok. — Róluk azonban máskor szólok. Kimutattam ezúttal, hogy a franczia köztársaság mily kedvezőnek találta fennállhatására nézve az európai helyzetet, úgy a népek mint az uralkodók hangulata szerint. Harmadik czikkemben arról fogok szólani amit maga Francziaország tett és tehet, hogy köztársaság maradjon. ________ CSERNÁTONY. A két új biztosító társaság alakulása képezi úgy fővárosunkra, mint hazánkra nézve e hét legfontosabb gazdasági eseményét kétségtelenül. Lapunk olvasói ismerik már ez alakulások részleteit, minélfogva nem szükséges azokat ismételnünk. Nemcsak azon körülmény teszi kiválólag nagy horderejűvé ez alakulásokat, hogy bennök a franczia tőke öntevékenységű működésben keres nálunk elhelyezést, gyümölcsöző foglalatosságot, hanem ennél még csaknem nagyobb érdemük, hogy e tőke Bécs elkerülésével s közvetlenül keres fel bennünket. A nyűgöt eddig s kivált gazdasági tekintetekben, csupán Bécset ismerte el e monarchia egyetlen és kizárólagos központjául s a mi üzleti érintkezésünk volt a külfölddel, mindaz a bécsi retortákon ment keresztül. Végre szét van törve a bűvkör: a külföldi tőke egyenes utat talált hozzánk nemcsak, hanem rájött, miszerint nem csupán Bécs az a központ, melyből az egész monarchiára kisugároztathatja tevékenységét, hanem épúgy alkalmas arra Budapest is. És mi meg vagyunk győződve, hogy egyszer meg lévén törve az út, az nem is fog begyöpösödni többé. Azon fér-