Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)

1879-10-19 / 502. szám

Félévre , . 10 .­­ , I Egy hónapra . 1­9­80 „ Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ ut sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Előfizetési Árak: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 6 frt — kr. Egyes szám ára 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán). Továbbá Daube C. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtatért számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő-út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 502. szám. Budapest, vasárnap, október 19. 1879. XI. évfolyam. T­áviratok. BéCS, okt. 18. (Eredeti távirat.) Haymerle báró külügyminiszter ma Buda­pestre utazott. Az osztrák-magyar vámkon­­ferentia összeült ma, hogy megállapítsa a Németországgal megkezdendő egyezkedés alapját.­­ Bécs, okt. 18. (Polit. Corr.) Haymerle báró külügyminiszter ma Budapestre utazik, hogy sze­mélyesen üdvözölje a magyar minisztereket. Bécs, okt. 18. A „Wiener Zeitung“ közli Tóth Vilmos titkos tanácsos kineveztetését a közös főszámvevőszék elnökévé. Bécs, okt. 18. („Bud. Corr.“) Az osztrák­magyar vámkonferencia ma délelőtt ösz­­szeült, hogy a Németországgal megkezdendő szer­ződési tárgyalásokra kidolgozza az utasításokat. Magyarországot Matlekovics miniszteri taná­csos, Salinen báró osztálytanácsos és Mihá­­­o­­vics miniszteri titkár képviselik a tanácskozás­ban. Egyelőre csak azon tárgyalásokra vonatkozó utasítások fognak megállapíttatni, melyek a jövő évre érvényes megállapodás létesítésére szükségesek. Németország még nem küldött meghívást a tárgya­lások megkezdésére. London, okt. 18. A „DailyNews“ jelenti : Az­ angol kormány tudatta az orosz kor­mánynyal, hogy az angol befolyás uralkodni fog Afganisztán mindazon ügyeiben, melyek annak külügyi viszonyaival összefüggésben állanak. Berlin, okt. 18. A „Nationalzeitung“ új com­­binatióról tesz említést, mely az országgyűlés el­nökségére vonatkozik. Eszerint Bennigsen vállalja el az elnökséget; a conservativek és a középpárt kebeléből választják a két alelnököt, feltéve ha a szabadelvű conservativek, új conservativek és az ó-conservativ párt egy része (ennek balszárnya) beleegyezésüket adják ebbe. Bukarest, okt. 18. (Polit. Corr.) Azon igye­keznek , hogy a zsidókérdésben compromissum jöjjön létre a kormány és az ellenzék között. Re­ményük, hogy az illető tervet nagy többséggel, tán egyhangúlag is elfogadják. Bukarest, okt. 18. A képviselőház 138 sza­vazattal 2 ellenében vita nélkül elfogadta a mai ülésében a zsidókérdés megoldására vonatkozó tör­vényjavaslatot azon módosítással, melyet a kiküldött bizottság, a kormány és az ellenzék között létrejött egyesség alapján, megállapított. Két képviselő nem szavazott. A szavazás eredményét tetszéssel fogad­ták. A kormány azon meggyőződésre jutott, hogy ere­deti javaslata alig fogja bírni a kétharmad több­séget, s jónak látta alkudozásba bocsátkozni az ellenzékkel és néhány módosítást fogadni el, melyek kizárólag a honosítás megszerzéséhez szük­séges formalitásokra vonatkoznak, anélkül, hogy a kormány javaslatának lényege változást szenvedne, mivel a berlini szerződés 44. czikkének elve, a 7. czikk helyébe felvétetett a román alkotmányba. Csak a név­jegyzékek semmisítettek meg. A megszavazott törvény szerint mindazok, kik az országnak fontos szolgá­latot tettek, továbbá kik nagy telepítvényekkel bírnak, vagy azok, kik Romániában születtek és neveltettek, fel vannak mentve a tartózkodás bebizonyítása alól. Személyes kérelemre a ho­nosítást a parl­ament fogja engedélyezni. Mint­hogy az ilyen szavazásnál csak az egyszerű többség szükséges, remélhető, hogy így köny­­nyebben fog megtörténni azok egyenjogúsítása, kik azt óhajtják, vagy arra jogosítják. A zsidókat, kik a hadjárat alatt a román hadseregben szolgál­tak, en bloc külön törvényben emancipálják. Az új törvény fentartja magának azon határozatot, hogy földbirtokot csak román polgár szerezhet. A szavazás kihirdetése után Rosetti elnök kijelenti, hogy a ház bevégezte a revisióra vonatkozó mun­kálatokat és hozzá függeszti. Én azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismét constatálhatom, hogy mindazon súlyos körülményekben, melyeken Románia keresztülment — soha nehezebbek között nem volt, mint aminek a jelenlegiek. Az ország kép­viselői tudtak uralkodni legmélyebb érzelmeiken, hogy a nemzeti akaratot Európa előtt érvényre emeljék. (Zajos tetszés!) Az elnök azt hiszi, hogy a senatus holnap ülést fog tartani ; ez esetben a fenforgó kérdés hétfőig el lesz intézve. Brüsszel, okt. 18. A „Journal de l’Europe“ tudni akarja, hogy a vaticanban meghatalmazott belga követ legközelebb Brüsszelbe fog utazni, hova a belga kormány hívta, hogy tanácskozzék vele a Belgium és a vatican között felmerült dif­­ferentiák fölött. San­ Francisco, okt. 18. A kereskedelem emelkedése és a gabonaárak felszökése következ­tében itten nagyban keresik a teherhajókat. Az exporteurök mindenfelé távoznak hajókért, felhozza, hogy ezen javaslat csak a magyar állam­­polgárságot szabályozhatja, de nem zárja ki lehe­tőségét annak, hogy a magyar állampolgárt más állam fel ne vegye s utal Ausztriához való külö­nös viszonyunkra. A végőrvidék speciális állását mindkét előtte szólóval szemben megvilágítván, azon circulus vitiosusra utal, melyben Zsifkovich okos­kodása szenved. A polg. házasság kérdését nem tartja a törvényjavaslat keretébe valónak s utal azon §§-okra, melyek a katonakötelezettség ki­játszását megakadályozni hivatják. Erre a törvényjavaslat átalánosságban a rész­letes vita alapjául elfogadtatott. A czím változatlan elfogadása után az 1. §-hoz V­e­s­z­t­e­r azon indítványt teszi, hogy új alineában mondassék ki, hogy „a magyar állam­polgár egyidejűleg más állam honosa nem lehet“, mit Scitovszky azzal told meg: „kivéve az uralkodóház tagjait.“ Ezen módosítvány Tisza miniszterelnök, Emmer és Ormay által ellenez­­tetvén, elejtetett, s a „szent korona“ kifejezésből a „szent“ szó kihagyatván, a § elfogadtatott. A 2. § változatlanul , a 3., 4., 5. és 6. §§ styláris javításokkal elfogadtattak. A 7. §, miután ennél jogi elvi kérdések let­tek felvetve, a részletes vita végéig függőben hagyatott. A honosítás feltételeiről szóló 8. §-nál Ormay elhagyását indítványozza a 3. pont­nak, mely szerint a honosítandótól megkívántatik, hogy a belföldön 5 év óta megszakítás nélkül la­kott legyen. Tisza miniszterelnök, Péchy Jenő kiz. jegyző és Emmer ellenzése folytán Ormay indít­ványa mellőztetett. A 4. pont feddhetlenül előéletű olykép mó­dosíttatott, hogy „kifogástalan magavise­let“ kifejezés létetett helyébe. Ezzel az ülés véget ért s a legközelebbi ülés holnap vasárnap d. u. 4 órakor lesz, melyben a bizottság a­­javaslat tárgyalását folytatja. A vizjogi törvényjavaslat revi­­siój­a tárgyában november hó - én a közlekedési minisztériumban enquette fog tartatni. Czélja ez enquettenek a vizjogi törvényjavaslatot a beál­lott változásokhoz képes átdolgozni. A katonasági díjakró­l szóló törvény­­javaslatnak nevezetesen a díj­fokozatra és besze­dési módozatra vonatkozó részletei a magyar ja­vaslatban nem azonosak az osztrák javaslatéival. A javaslatban csak az általános vezérelvek ugyan­azok. (B. C.) ________ A reichsrath felirati bizottságának tegnapi ülésében, mint a „Neue freie Presse“ írja, aggo­dalmát fejezte ki az egyik alkotmányhű tag a trónbeszéd azon helye ellen, a­mely a csehek köz­jogi meggyőződésének megóvásáról szól és kijelen­tette, hogy a trónbeszéd ezen passusa annál nagyobb veszélyt rejt magában, mert az ennek értelmében az urakházába belépett több új tag tiltakozást terjesz­tett elő. Azt lehet várni, hogy e tagok tiltakozásuk értelmében közjogi javaslatokat fognak előterjesz­teni az alkotmány megváltoztatása végett, a­me­lyekbe az urakháza alkotmányhű pártja bele nem egyezhetik. E felszólalásra kijelentette Schwarzenberg Károly herczeg, hogy a közjogi óvást helyesen ma­gyarázzák; ő mindenesetre szándékozik közjogi ja­vaslatokat előterjeszteni, és azt remélli, hogy azok sikert fognak aratni. Ezen nyilatkozat után interpellálták Stre­­mayr minisztert, ki egyedül volt jelen a kormány tagjai közül, hogy mit tart a kormány ezen tö­rekvésekről, a­melyeknek fenyegetniök kell az al­kotmány megszilárdulását. Stremayr rögtön kije­lentette, hogy a kormány nem szándékozik javas­latokat előterjeszteni az alkotmány megváltozta­tása czéljából, sőt a megváltoztató javaslatokat is ellenezni fogja. A­mint látjuk, Stremayr miniszter nyilatko­zata ellen nem lehet kifogást tenni. Különben eddig a reichsrath pártjainak érintkezése is meg­fontolt, és csak néha kurjant bele ebbe a csöndbe egyik-másik német vagy cseh radicális. * Az urakháza fölirati bizottságának kisebb­sége, mint a „Politik“ írja, Thun Leo grófot bizta meg külön felirat szerkesztésével. Taaffe gróf abban fáradozik s most, hogy az urakházának plénuma elé ne terjesztessék a képviselőházétól eltérő fel­irat. E czélból compromissumot akarnak létesíteni a két ház között. A képviselőház felirata követni fogja a trón­beszéd szövegét, hanem az első passust, a­mely az egyes tartományok autonómiájának a monarchia nagyhatalmi állására gyakorolt nagy jelentősé­géről szól, szabatosabban fogja kifejezni. Az auto­­nomisták egyszersmind politikai programmjukat is közzé akarják tenni ezen föliratban. A belgrádi bolgár diplomatiai ágens kineveztetése ellen fölszólalt a porta. Mint az „Eastern Budget“ értesül, jogosnak tartják a porta panaszát, hogy a szultán fermánja nélkül nevezte­tett ki ez ágens, de azt nem hiszik, hogy kelle­metlenségeket fog okozni e kérdés. A bolgár feje­delem valószínüleg nem fog ragaszkodni ahoz, hogy diplomatiai ágens czímét viselje az ő bel­grádi képviselője. ________ Hire jár, hogy Lord Derby belép a li­berális pártba. A „Standard“ rendkívül idő­szerűtlennek tartja a volt külügyminiszter ezen lé­pését, sőt a leghatározottabban kétkedik benne és ezt mondja : Lord Derby kivált ugyan a conserva­tív pártból, de az érthetetlen, ha a liberális párt­hoz talál csatlakozni. A „Daily Telegraph“ ellen­ben valószínűnek tartja Derby belépését a liberális táborba. Derby elvált néhány hónapja a községe­­beli conservativ egylettől, néhány napja pedig azt mon­dotta Liverpoolban, hogy ő e pillanatban egészen sem­leges ugyan, de nem marad sokáig az. Az új kabinet nem döntheti halomra a külügyi politika végre­hajtott tényeit, sem nem léphet radicális reformok terére. Lord Derbynek a liberálisokkal való szö­vetkezése mind a két eshetőséget meg fogja aka­dályozni. Budapest, október 18. S­z­á­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszter a képvi­selőház egyik legközelebbi ülésében fogja előterjesz­teni az 1880-ra kidolgozott költségvetési előirányzatot, az ország pénzügyi viszonyait ismertető exposé kíséretében. (B. C.) A képviselőház honosítási bizott­sága ma d. u. 4 órakor tartotta első érdemleges ülését, melyben tárgyalás alá vette a magyar állampolgárság megszerzéséről és el­vesztéséről szóló törvényjavaslatot. Az ülésen jelen volt Tisza Kálmán miniszterelnök. Az általános vitában Szederkényi elha­lasztó indítványa Emmer és Tisza miniszterel­nök által elleneztetvén, a bizottság azt mellőzte: V­e­s­z­t­e­r érdemleges észrevételeit az egész­­javaslatra nézve előadja. Kifogása, hogy e­­javas­­lat szerint egy ember több állampolgára is lehet; hogy a végőrvidékre vonatkozó intézkedés a javas­lat egységét viciálja ; hogy a polg.­házasságból fel­merülő viszásságok nem orvosoltattak s a katona­kötelezettség kijátszására alkalom nyuttatik. De ezeket a részletes vitában méltányolhatóknak tart­ván, a­­javaslatot átalánosságban elfogadja. Zsifkovich (horvát) aggályai, hogy a ha­tárőrvidék e törvényhozásban képviselve nem lévén, rá vonatkozólag törvény nem hozathatik, s hogy a Horvát-Szlavonországokkal való állami közösségnek e törvényjavaslatban kifejezés adva nincs. Tisza K. miniszterelnök Veszter ellenében A pápa reformjai. Az „Italic“ értesül, hogy XIII. Leo pápa bibornokokból és kiváló főpapokból álló bizottsá­gokat nevezett ki azon kérdések megvizsgálására, a­melyek segítségével meg akarja szüntetni a pápa a jelen nehézségeket és visszaéléseket. E kérdések a következők: 1. A belső köz­­igazgatás teljes reformja, a megtakarítások ked­véért. 2. Ő­szentsége egész udvarának és a vatikán közigazgatási ágainak reformja. 3. A külföldi fejedelmekkel és kormányokkal szemben követendő magatartás megállapitása. 4. Végtére az apostoli constitutiók reformja, azon visszaélések megszüntetése végett, a melyeket a szokás vitt be a katholikus egyházba és a melyek az idő követeléseinél fogva nem tűrhetők többé. A húsz év óta fönnálló fölösleges hivatalok eltöröl­tetnek és az ezekre fordított költség a szentszék más szükségleteire fog fordittatni. A nagy személy­zet, mely a vati­án költségén­él, de semmi szolgá­latot sem tesz neki, két nagy kategóriába fog osz­tatni. Az elsőbe soroztatnak azok, a­kik nyugal­­maztatni fognak, és semmi szolgálatot sem fognak tenni, a második osztályba pedig a tevékeny és értelmes személyzet. A harmadik kérdés a legké­nyesebb. XIII. Leó elhatározta, hogy a szentszék politikájának egészen új irányt fog adni, hogy a világ minden részében megkönnyítse az egyház kormányzását. A pápa nem akarja megváltoz­tatni a tanokat és elveket, hanem csak a for­mát , és ebben az időhöz akar alkalmazkod­ni. Ezért több bíbornokot bízott meg az ál­talános helyzet tanulmányozásával, a­kik javas­latokat fognak tenni az általános béke elérésére. A legutolsó kérdést magának tartotta fönn a pápa. Ez abból áll, hogy 1. revideálni fognak minden bullát, pápai rendeletet és encyklikát és egyetlen szabályt fognak formulázni; 2. a püspökök egy­forma hatalmat és concessiókat nyernek és a pri­vilégiumok eltörültetnek. Budapest, október 18. Báró Haymerle ma Magyarország ven­dége. Budapestre jött, hogy megismerked­jék magyar minisztercollegáival s alkalma­sint a párttal is, melynek támogatására utalva leend. Az új külügyminiszter úr ezen látoga­tásával szemközt nagyon apropós történt azon körlevelének közzététele, melylyel az európai udvaroknál beköszöntött. E közzé­tétel mintegy beköszöntés a magyar közön­ségnél is. Nem mond a körirat sem újat sem meglepőt, de mond jót, mondja mindazt, a­mit tőle vártunk. A miniszter egész Európa előtt feladatának ismeri el elődjének azon politikáját folytatni, melyről méltán vallja, hogy komoly viszontagságok közepette meg­óvta a hazának a béke malasztjait és tekin­télye fentartását. Súlyt fektet rá, hogy ezen irányára nézve semminemű kételyt fenn­hagyni nem akar s emlékeztet, hogy közre­működött azon műben, melyet elődje a ber­lini congressuson végbevitt. E művet a kül­­ügyér úr egyszersmind finom szellemmel az európai egyetértés szüleményeként állítja oda, hangsúlyozván, hogy feladatának te­kinti ezen egyetértéssel együtt azon politi­kai állapotot is megszilárdítani, melyet Európa a keleten megteremtett. Arról, hogy mi történik, ha mind a ket­­tőt, t. i. az egyetértést és az európailag megállapított keleti rendet egyszerre meg­óvni nem lehetne, s melyiket fogná ezen esetben külügyi politikánk választani, arról ilyen körlevelekben nem szokás nyilatkozni. De felesleges is volna. Ha találkoznék ha­talom, mely ezen egyetértést megbontaná, mert amaz európai rendet megbontani törek­szik, az nem volna a mi hibánk s nem min­ket terhelne érette felelősség. Hogy ilyen esetben melyik előnynek adná külügyminisz­terünk az elsőbbséget — aziránt kételyt nem táplálhat ugyanazon Európa, mely minden kételyen felülinek tekinti, hogy Haymerle báró feladatának fogja tekinteni külpoliti­kánkat mindazon a vonalon megtartani, me­lyet ő Andrássyval együtt kijelzett. Még egy jellemző mozzanata a körirat­nak, hogy Haymerle­k. eddigi külpolitikánk­nak nemcsak vezéreszméit, hanem modorát is elfogadja. Hogy a helyreállított béke nyo­mában bizalmat keltsen, hogy kereskedel­münk, iparunk biztonságot leljen vállalkozá­saiban; a napirendre kerülő kérdéseket a békülékenység szellemében, a mások jogai iránt való tisztelettel, a mások érdekei­nek tekintetbevételével tárgyalja — ez volt Andrássy törekvése s ez lesz báró Haymerle törekvése is. Ez nem ígér ugyan zajos, sen­­zatiós meglépésekkel s „érdekes“ fordula­tokkal kecsegtető politikát, de hirdet olyan engesztelékeny, igazságos, mindamellett ön­tudatos és czélirányos politikát, amilyet az egész monarchia óhajt, s a­melynél jobbat nem is kívánhat. E törekvésében Haymerle b.­számít Európa támogatására és nagy megelégedé­sünkre szolgálhat a tudat, hogy ezen szá­mítás nem a reménynek ingadozó és meg­­bízhatlan, hanem a valóságnak szilárd és fontos garantiákat nyújtó alapjára van fek­tetve. A békés politikával együtt ennek szükséges feltételeit s a lehető legkedvezőbb biztosítékait is örökölte báró Haymerle s az ő államférfim hivatottságától bizton vár­hatjuk, hogy e szép örökséget nemcsak megtartani, de öregbíteni is fogja. Kinyilatkoztatja Haymerle s­ b. végtére Európa előtt azon meggyőződését, misze­rint eddigi külpolitikánk folytatásával legin­kább felel meg ő felsége intencióinak. Bát­ran hozzátehetjük, hogy ezen az útán leg­jobban fog megfelelni azon óhajoknak is, melyeket a birodalom mindkét felében táp­lál a nép és értelmiség túlnyomó többsége. És in hoc signo egész szívélyességgel üdvözöljük a külügyminiszter urat főváro­sunkban ! A hetedik jogászgyű­lés. Holnap nyílik meg a hetedik magyar jogászgyűlés. Az érdeklődés az idén, úgy­­látszik, fokozottabb lesz iránta, mint volt a múlt években, egy-két megelőző jogász­gyűlés iránt. Az ország minden részéből máris számosan érkeznek a bírói, tanári, ügyvédi és közjegyzői karból. Bizonyos az, hogy habár nem is fog abban részt venni minden jogász celebritásunk, a tudo­mány és gyakorlat kiválóbb férfiai nagy­számmal lesznek ott képviselve. Nem egy hírlapi czikk feladata, habár felettébb érdekes tárgy volna, annak kimu­tatása, mily hatással voltak eddigi jogász­­gyűléseink a jogászi szellem emelésére, a magyar jogtudomány fejlődésére, a törvény­­hozásra, reformmozgalmainkra stb. Volt már hat jogászgy­űlésünk, ez lesz a hetedik. E gyűlések évkönyvei máris tekintélyes számra emelkedtek, a bennük foglalt anyag felöleli a jogtudomány és törvényhozás csaknem va­lamennyi ágának fontosabb kérdéseit. S mi­óta az első jogászgyűlés tartatott, sok új törvény készült, s nem egy reform létesült. Jogászgy­űléseink mögött tehát egész múlt áll, számos ténynyel, számtalan vélemény­nyilvánítással. A kritika tehát bő anyagot találna, ha vizsgálni akarná jogászgy­űléseink működését. E gyűléseknek ugyanis , habár az eszme, melyben megfogantattak, német szár­mazású, más feladatot kell betölteniük, mint betöltötték a német jogászgy­űlések, melyek határozottan politikai jelentőséggel bírtak , mert fel akarták kelteni Németországban a jogegység eszméjét és ez­által a politikai egység öntudatát. Sőt a jogászgyűlések Né­metországban még a német egység megszi­lárdulása után és a birodalmi törvényhozás nagy bevégzett tényei daczára sem fogják elveszteni politikai jelentőségüket, mert el­lensúlyozni fogják a még mindig létező jogi és politikai particularismust. A magyar jogászgyűlések politikai je­lentőséggel nem bírtak és nem is fognak bírni. Sőt még a jogegység fen­tartása tekin­tetében sem lehet hivatásuk a jelenlegi igaz­­ságügyi centralisatio mellett. Feladatuk tisz­tán társadalmi és tudományos. S amennyire megfelelnek e feladatoknak, annyi értékük van, annyi elismeréssel tartozik neki a bí­rálat. A­mi az elsőt illeti anélkül, hogy részletekbe menő kritikát akarnánk gyako­rolni, szívesen elismerjük, hogy e gyű­lések társadalmi tekintetben hasznosak­nak bizonyultak. Emelték a jogászság közszellemét, s létrehozván a személyes érintkezést, segítettek megakadályozni a cast­­szellem feléledését, mely jogászainkat bírói, ügyvédi, tanári és közjegyzői kastokba so­rolná. A kedvező eredmények mellett azon­ban mulasztások is jelentkeznek, így pél­dául az ügyvédi miseria, melyről a múlt napokban szóltunk, azzal fenyegetőzik, hogy­­ társadalmi calamitássá növi ki magát. A köz­jegyzők is arról panaszkodnak, hogy hely­zetük tarthatatlan. A jogászgyűlések feladata volna kiterjeszteni figyelmüket e panaszokra is, s megvizsgálni, mennyiben jogosultak azok, s ha jogosultak, utalniok kellene a módokra, melyek segítségével a létező bajok orvosolhatók. A mi jogászgyűléseink tudományos fel­adatát illeti, a legszigorúbb bírálat sem ta­gadhatná, hogy egyes kérdéseket a modern tudomány teljes készleteivel tárgyalt, s így előmozdította a magyar jogtudomány ügyét. Mi azonban azt hiszszük, hogy a jogász­­gyűléseknek nem kizárólagos, sőt nem is elsőrangú feladata, hogy elvont tudományos kérdésekkel foglalkozzék. Hiszen annyi szak­lap (s maga a könyvirodalom) áll jogászaink rendelkezésére, hogy nincs oly nagy és bo­nyolult kérdés, melyet behatón ki nem fejt­hetnének és meg nem vitathatnának. A jo­­gászgyűléseknek az elvont tudományos kér­dések mellett és túlnyomó részben az élet­tel kellene foglalkozniok. Vizsgálniok kellene a létesült törvények és reformok hatását s mintegy elő kellene készíteniök, a közvéle­ményben, a létesítendő törvényeket és refor­mokat. Feltárva törvénykezési bajainkat, meg kellene jelölniök azok orvoslási módját, s kifejezést kellene adniok a jogászok közvé­leményének. E tekintetben azonban bár történt va­lami, ez a valami nem sokkal több a vala­minél. Ami pedig a közvéleménynek kifeje­zésre való juttatását illeti, kétségtelen ugyan, hogy jogászgyűléseink több és néha egy­hangú határozatot hoztak , de tény az is, hogy csak kevés ily határozat fogadtatott el még a jogászkörökben is a magyar jogászi közvélemény nyilatkozata gyanánt. Nem vizs­gáljuk e tünemény okát, azt sem állítjuk, hogy nálunk még hiányzik az erős, tudo­mányos meggyőződésen és tapasztalaton ala­puló közvélemény, ami különben nem volna csoda, mert jogtudományunk csak most emelkedik azon színvonal felé, melyen más jogászilag képzettebb nemzetek állnak. De legyen bármiben az ok, bizonyos az, hogy jogászgyűléseink consultativ votumai csak elszigetelt esetekben befolyásolták legisla­­tiónkat. Egész határozottsággal és a megc­áfol­­tatástól való félelem nélkül csak egyetlen egy kérdésről merjük állítani, hogy a ma­gyar jogászi közvélemény határozott meg­állapodásra jutott a sajtóban, úgy mint a közéletben. Ez a szóbeliség a polgári pe­rekben. Nem állítjuk, hogy a szóbeliség re­formja kellőleg elő van készítve Magyaror­szágon , de tény az, hogy jogászaink köz­véleménye mellette van, s a törvényhozó határozottan felismerheti a közvélemény nyilvánulását. És ha pénzkérdések nem lát­szanának bele e kérdésbe, bizonyosnak tar­tanák, hogy a törvényhozás engedne a köz­óhajnak. Ellenben p. o. a közigazgatási bírás­kodás kérdése, melyet pedig végre is a jo­gászoknak kell megoldaniok, egészen készü­letlenül találja jogászaink legnagyobb részét. Sőt a büntető ügyekben életbe léptetendő szóbeliség és közvetlenség útja sincs kellő­leg előkészítve. Ugyanezt mondhatnók a büntető perrendtartás számos más kérdésé­ről, p. o. azon változásról, melynek a bün­tető és rendőri codex életbeléptetése kö­vetkeztében, a birói illetékességben okvetle­nül be kell következnie. Az ily kérdések megvitatásának pedig sokkal több gyakorlati haszna leendett, mint számos más, a hetedik jogászgyűlés pro­­grammjára felvett kérdésnek ; jól­lehet e kérdések közt több van, melynek megvita­tását érdekkel várják jogászaink, s érdekkel várjuk mi. A hetedik jogászgyűlés tehát, habár egy néhány kérdés megvitatását, némi sajnálat­tal, fogjuk nélkülözni, nem fog hasznos eredmény nélkül elmúlni, s a közre nézve hasznos lesz azon idő és fáradság, melyet jogászaink a napirenden levő kérdések meg­vitatására fordítanak. Fővárosi ügyek. — Szegény tanköteles gyermekek érdekében. A terézvárosi 2. számú iskolaszék tegnap tartott rendkívüli ülésében Roszberger Nán­dor iskolaszéki tag indítványa folytán egyhangúlag elhatározta, hogy a teréztemplomtéri, lovag-utczai és sziv­utezai iskolába járó szegény gyermekek, kiknek száma a 300-at meghaladja, téli ruha- és lábbelivel a jövő hó elején fognak elláttatni. Ez ülésben Stern Adolf iskolaszéki tag bejelentette, hogy részben saját adakozása, részben gyűjtés út­ján 250 frtnyi összeget gyűjtött, melyet ezennel a sziv­utezai szegény tanulók ruháztatására felajánl. Elnök Radocza J. nevezett iskolaszéki tagnak e nemes tettéért meleg szavakban nyilvánította az iskolaszék köszönetét. — Külföldi orvosszerek. A pénzügy­miniszter azon akadályok elhárítása tekintetéből, melyek a külföldről behozott és a vámházban fekvő orvosszereknek magánosokat illető átvitele iránt kiállítandó engedményekre nézve felmerültek, ren­deletet intézett a fővároshoz, melyben értesíti, hogy mindazon esetekben, midőn tiszti főorvos az engedmény kiállítása előtt az orvosság megvizsgá­lását kívánja, a fővámhivatal köteles az illető cso­magot hivatalos pecsét alatt s egy pénzügyőr kí­séretében a főorvoshoz szállíttatni, hogy ez képes legyen teljes megnyugvással az engedményt kiállí­tani vagy megtagadni. A főorvos azonban felelős­ség terhe mellett köteles az orvosságot saját pe­csétjével ellátva ismét visszaküldeni. A pénzügy­­miniszter egyszersmind kéri a fővárost, figyelmez­tetné a főorvost, hogy az engedvények 1 forintos bélyeggel látandók el, s hogy a fővámház csak ezen feltétel alatt tekinti érvényesnek ez engedvényt.­­ A közraktárak elevator szerint leendő felépítésére vonatkozó tervek és költségvetés elké­szítésére, a fővárosi hatóság pályázatot írt ki. Folyó hó 15-éig 7 pályamű érkezett be és pedig egyike Párisból, másika Londonból származik. E tervek megbírálása és a jutalom odaítélése felett tanácskozandó, a közraktári nagybizottság folyó hó 20-án, hétfőn, d. u. 5 órakor Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt ülést tart. — Uj élelmi piacz. A III. ker. elöljáró­ság és a vásárigazgatóság előterjesztésére a főv. tanács ma megengedte, hogy Újlakon a Lujza­­gőzmalom előtti téren élelmi piact rendeztes­­sék be. — A fővárosi közigazgatási bi­zottság reformja tárgyában összehitt nagyjelen­tőségű enquete ma volt megkezdendő érdemleges tárgyalásait a Steiger- és Rusbach-féle javasla­tok fölött ; miután azonban több tag nem lett meg­­hiva, s a meghívottak közül is több nem jelent meg, — az enquete október 29-ére elnapolta magát. — A tiszti ügyészi hivatal bejelenté a tanácsnak, hogy a Nádor-utczai 1078 tkv. számú 2/35-öd részét, mely 481 frtra volt becsülve, a melyen a gyámtartalékalapnak 1600 frt követelése állt, az alap javára kényszer utján 260 forintért megvette.­­ A zsidók circumcisiója tárgyában a tanács elfogadta a közegészségügyi bizottság ha­tározatát, hogy az ily műtétet ezentúl csak szak­értő sebészek végezhetik. A tanács a belügymi­niszterhez felterjesztést intéz, melyben ez ügynek országszerte leendő rendezését kéri.

Next