Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)
1879-11-22 / 559. szám
jelentkeznek aspiránsok. Nehéz állapot különösen oly férfiúra nézve, mint Cairoli, ki oly görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, és szívesen megtenne mindent, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon. Ámde a radikális kecskék étvágya meghaladja Cairoli káposztakészletét; puszta ígéretekre pedig e jó urak nem adnak semmit, s igy nagyon természetes, hogy a majdnem egy hónap óta folyamatban volt s egy tekintélyes parlamenti többség biztosítására czélzott, általam a mult napokban is érintett alkudozások végképen dugába dőltek. A balparti fraciók kereken kijelentették, hogy a Cairoli-kabinetet, úgy amint most alkotva van, nem számíthat támogatásukra. Depretis pedig hosszú rábeszélés után csak azon feltétel alatt ígérte szövetségét, ha az összes kabinet benyújtja lemondását és ő és Cairoli bízatnak meg az új kormány megalkotásával. És Cairoli, nagyobb kudarcztól tartván, engedett is a pressiónak, s a kabinet mai napon tényleg benyújtotta lemondását a tegnap ideérkezett s ez extraparlamentáris válság által nem kevéssé meglepetett királynak. De Depretis még egy föltételt szabott Cairolinak, s ez a képviselőház föloszlatása. Valamint Cairoli nem birt boldogulni, midőn hat hóval 1878. deczemberi bukása után a kormányelnökséget elvállaló, úgy Depretis is jogosan tart attól, hogy alig 5 hó telvén elmult julius havi bukása óta, képes legyen a jelen képviselőházban többségre vergődni. Elkerülhetlenül szükségesnek mondá tehát mihamarább szabadulni eme fegyelmetlen és fraciókra szakadt képviselőháztól s vagy a hirtelen megszavazandó s az általános választási joghoz igen közeledő új választási törvény segélyével vagy anélkül, de mindenesetre hatpárti kormány befolyása alatt eszközölni az új választásokat. Kétségen kívül áll, hogy a király, bár ellensége minden parlamentellenes intézkedésnek, elvégre is kénytelen lesz belenyugodni Carrolis Depretis tervébe és így a holnapra kitűzött, képviselőházi ülésnek néhány napra való elhalasztása, később pedig a parlamentnek néhány havi indemnity megszavazása után való szétoszlatása előrelátható. Mit is lehet már e kamarától várni, melyben a régi parlamenti pártok számtalan apró csoportokká oszolván szét, egy kormány sem számíthat biztos támogatásra. Új miniszterekül a következőket hallom emlegetni : Cairoli megtartaná a miniszterelnöki, Villa a belügyi tárczát. Közmunkára Caccarini, hadügyre Bone 11, külügyre Depretis, pénzügyre Magniani, igazságügyre Varé, közoktatásügyre Coppino a jelöltek. A tengerészetet alkalmasint Brin, a kereskedelmi tárczát Lovito kapják meg. Crispit a kamaraelnökséggel akarják megnyugtatni, a jelen kamaraelnök Farini, mint már egyszer tudatául, a párisi követséggel bízatván meg. Nápolyi hírek szerint a Vezúv kitörése mind fenyegetőbb mérveket ölt. A hegy felső oldalain mindenünnen kitörő fumaruolik egy nemsokára bekövetkezendő óriási kitörésnek előjelei. A kráter színig telve van izzó lávával, mely hol nagyobb, hol kisebb mennyiségben hömpölyög alá, a leggyönyörűbb látványt nyújtva a nápolyi oldalon. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 21-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) A véderő-törvényjavaslatnak általános tárgyalása folyamán, a hadsereg hadi létszámának 10 évre való megállapítása tárgyában Ugron Gábor és Szalay Imre beszédében felhozottakra Tisza Kálmán kormányelnök a következő beszéddel válaszolt : T. hát ! Meglehet, hogy azok, akik netalán a tárgyhoz még szólni akarnak, hoszszasan kívánnak e dolgokkal foglalkozni, én pedig részemről csak röviden kívánván — legalább ez alkalomból — nyilatkozni, azt gondolom, hogy czélszerű lesz a hátralevő időt erre fölhasználnom annyival inkább, mert vannak bizonyos dolgok, amelyeknek csak egy napig is minden viszonzás nélkül hagyását a magam részéről helyesnek nem tartom. (Halljuk!) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy azokat értem ezalatt, amiket egy képviselő úr reám vonatkozólag szíves volt elmondani. Nem, én nem ezeket értem. Én azt gondolom, hogy azokkal szemben épúgy, mint az itt beadott javaslatokkal szemben egy igen helyes és nagyon megfontolásra méltó szempont az, melyet érinteni bátorkodom, és ez abban áll, hogy ma a véderőt és a hadsereg összealkotását — annak közösségét — illetőleg egy oly törvény előtt állunk, amely időhöz kötve nincsen, amelynek módosítása igenis lehető, de csak valamennyi factornak beleegyezésével, mert hiszen a 10 év a törvénynek csak két szakaszára nézve köttetett ki, és így ma követelni azt, ami akkor, midőn a törvény még megállapítva nem volt, ajánltatott szemben a megalkotott — ismétlem — időhöz nem kötött törvénynyel, méltán és alaposan nem lehet. S ez nézetem szerint áll a benyújtott határozati javaslatoknak legalább egyikére nézve is, mert annak feltételéül, hogy intézkedés történjék a monarchia véderejének fentartása iránt, azt kötni ki, hogy történjenek oly változtatások, melyek lehetnek részben vagy egészben helyesek, de amelyek megtörténte más factorok beleegyezésétől is függ, s amelyek okvetlenül megtörténte az év végéig nem szükséges, mert az 1868-ban alkotott törvény szerint addig, míg az új létre nem jön, érvényben áll a régi törvény, mondom, a véderőről gondoskodást ily feltételhez kötni, ha komolyan vétetik a feltétel — annyit jelent, mint azt mondani, hogy ha szemben a többi factorokkal bizonyos dolgokat el nem érhetek, inkább nem gondoskodom a monarchia védelméről. Ez pedig tarthatatlan álláspont. (Úgy van ! Úgy van a jobb oldalon. Ellenmondások a baloldalon.) T. hát ! Egy képviselő úr szíves volt bővebben foglalkozni a hadsereggel, az egy hadseregben rejlő veszélyekkel s kiterjeszkedett arra is, hogy volt eset, midőn hadseregek a törvényhozó testületeket szétverték és még arra is utalt, hogy bizony lehet eset, vigyázzunk, hogy ez a parlament — természetesen miattunk — úgy lejárja magát, hogy éljenezni fogják azt a katonát, mely szétveri a magyar törvényhozást. Erre, t. képviselő úr, egyik megjegyzésem az, hogy igenis ilyen esetek voltak, de az újabb időkben legalább azon esetek, midőn katonai erő verte szét a törvényhozó testületet, igen sokszor respublicában történtek. Nem is a kormányformától függ tehát, hanem bizony sajnos, bekövetkezik néha, ha a törvényhozó testületekben — legyen az akár köztársaságban — oly túlhajtó tendentiák merülnek fel, melyek az ország nagy tömegét megijesztik megmaradhatása, jóléte szempontjából (Tetszés a jobboldalon). Ebben különbséget semmiféle kormányforma nem tesz. A t. képviselő úr hivatkozik a római példára s a római hadsereggel akarta összehasonlítani a monarchia közhadseregét. Itt is aligha lehet a helyzet analógiájára hivatkozni, mert Rómában köztársaságból lett absolutismus s ezen átmeneti stádium korszakára hivatkozott a képviselő úr ; nálunk— és ez a monarchia másik felét illeti, de a közbejött szomorú évek miatt újabb időben magunkra is alkalmazható — az absoluismusból haladunk az alkotmányosság útján kisebb és kisebb. Hogy századok hagyományai, eseményei egy nap, egy év vagy egy tized alatt egészen el nem enyészhetnek, ez a dolog természetében rejlik , de a haladás ez irányban megvan, s így az összehasonlítás jogosultságát a képviselő úr hasonlata elvesztette. De engedelmet kérek, ez alkalommal ki kell mondanom azt is, hogy a képviselő úr nincs megelégedve az elhaladással, ha nem vagyunk megelégedve az irányzattal, nagy oka rejlik ennek önmagunkban. (Egy hang a szélső bal felől : Tessék !) Igenis tessék, mert egy hadseregnek szelleme bizonyos irányban — a képviselő is ezt mondta — a tiszti kart alkotó elemek többségétől függ, s a mi meg nem bocsátható hibánk az, hogy a magyar ember a katonaságnál nem marad meg, mert a magyar ember (Zajos ) hosszantartó felkiáltások a szélsőbal felől : Mert nem maradhat !) . . . a magyar ember a hadseregnél nem marad meg Felkiáltások a szélsőbal felől: Mert nem maradhat!) Szeretném tudni, hogy ugyan miért nem maradhat? s szeretném tudni, hogy ha oly arányban, mint a mennyi magyar ember van a katonaságnál megmaradna mikor arra kerül sor, mint tiszt is : mi oka lenne arra, hogy ne maradhasson ? Egy embert kettőt elidegeníthetne százak szelleme a szolgálattól, s ha az az egy ember, a százak közé kerül, tán ellentétes szelleműek közé, mondhatná is magáról, hogy itt nem maradhatok, de ha 45 kerül 100 közé, az nem tudom, miért nem maradhatna ott? Ekkor a nem maradhat minden alapját elveszti. Madarász József közbeszól : Megmondta Ghyczy, miért nem maradhat! (Egy hang: Nagy katona volt. Élénk derültség.) Tisza Kálmán miniszterelnök: De, t. hát, bármint legyen a dolog, midőn egy államnak hadserege van, melynek 40—45%-je — ha sajnos, nem is a tiszteket illetőleg — hazánk fiaiból áll, akkor a magyar képviselőház kebelében ezen hadsereget, egy, a nemzeten rágódó féreghez hasonlítani oly állítás, melyet nekem határozottan viszsza kell utasítanom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) oly állítás, melyet nem volna — nem mondom jogilag, mert a képviselő úrnak talán mindenhez joga van — de nem volna észszerűen szabad épen annak használnia, ki helyesen, oly nagy súlyt látszik fektetni a hadsereg és nemzet közti jó egyetértésre, mert kölcsönös sértegetések által ezen egyetértés elévetni soha nem fog. A hadsereg teljesítette mindig kötelességét, fogja is teljesíteni kötelességét, ha rákerül a sor ezentúl is, s meg vagyok győződve — s csakis ezért tartom az ily nyilatkozatot, ártatlanoknak — hogy sem a képviselő úrnak, sem másnak bántalmai a hadsereget a kötelesség teljesítésének útjáról eltéríteni nem fogják. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Különben, t. hát, ha már felszólaltam, pár szót szólok még a kérdéshez. (Halljuk !) Legelsőbben is megkívánom jegyezni a közvetlenül előttem szólott. képviselő úr állításával szemben, hogy annak oka, hogy mi akarjuk a hadsereg szervezetét és létszámát most megállapítani és nem más államok, igen egyszerű. Nálunk a megállapított időszak lejárt. Németországban, mint a képviselő úr maga elismeri, még nem járt le, tehát most róla ott nem tanácskozhatnak, de amennyire legalább én tudom, az, hogy más államokban ne volna meghatározva az idő, egy nagy tévedésen alapul, mert én legalább úgy tudom, hogy Francziaország hadi szervezete 20 évre van megállapítva, Olaszországé 19 évre, Muszkaországé — hacsak talán az újabb időben meg nem változtattatott — tizenkettőre. Tehát az, hogy ne lenne más államokban megállapítva, egyátalában nem áll, hiszen a létszám a rendszernek eredménye; a megállapított rendszer eredményezi a létszámot. Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr azt talán nem fogja tagadni. De, t. hát, a t. képviselő úr czélszerűnek tartotta ezt a dolgot a külügyi politika szempontjából bírálat alá venni, és azt mondani, hogy annál igazolatlanabb ez, mert hiszen mondatott, hogy nem fenyegetnek veszélyek, és hogy a berlini szerződés egy időre legalább biztosította a békét, minek tehát ily nagy hadsereget fentartani s a t. képviselő úr a bizottság indokolása és a kormány régibb nyilatkozatai közt ellentétet gondol felfedezhetni. Én, tehát, ezt az ellentétet nem vagyok képes feltalálni. A követett külügyi politika nem vezetet complicatiókra. Hiszen azt minden ember látja, hogy ma complicatiók nincsenek. A monarchia külügyi politikája nem rejteget veszélyes terveket, mert mindenki tudja, hogy annak czélja a béke fentartása. (Egy hang balfelől : Látszik !) Lehet is látni. Azonban azt sem fogja senki sem tagadhatni, hogy a béke fentartásának legnagyobb biztosítéka az, ha azon hatalmak, melyek a békét fentartani akarják, egy bizonyos nemében a bensőségnek, intimitásnak élnek egymással. És senki sem tagadhatja, hogy a magyarosztrák monarchia békéjének fentartása — értve mindig az oly békét, amely érdekeit azért fel nem áldozza — nagy részben függ a köztes Európa más, békét akaró hatalmai között létező egyetértéstől és bensőségtől. Márpedig méltóztassanak megengedni, ma Európa nagyhatalmai közül benső viszonyban csak oly hatalmassággal fognak más hatalmasságok lenni akarni, amelyről tudják, hogy erős és látják, hogy akar is erős maradni. De amely hatalmasságról évről-évre kérdésessé válnék, hogy akar e erős lenni, addig míg szomszédai erősek, azon hatalommal bensőségben élni nem fog kívánni egyetlenegy más hatalom sem és ekkor előállhat, amiről annyiszor volt már szó, az elszigeteltség összes, pénzügyi és politikai veszélyeivel együtt. (Ellenmondás balról. Úgy van ! Igaz ! jobb felől.) Én, t. hát, a magam részéről ezen veszélynek a magyarosztrák monarchiát és Magyarországot kitehetőnek nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy roppant összegbe kerülnek a hadseregek. Igaza van. Fájdalom, úgy van. Azt mondja továbbá, hogyha az igaz, s miután a többiek most nem tanácskoznak erről, miért ne adjunk mi inkább abban példát, hogy a lefegyverkezést megkezdjük, mintsem abban adjunk példát, hogy a többiek hosszabb időre nyújtják a fegyveres békének terheit? Gondolom, ez volt a képviselő úr szavainak értelme. Én, tehát, nem késem részemről azt kijelenteni, hogy az általános lefegyverkezésnek nálam nagyobb barátja nincsen, de másfelől azt is mondom, hogy — mint a bizottság is mondja — nem vagyunk azon helyzetben, hogy addig, míg ez iránt a hatalmak közt egyetértés nem jön létre, a lefegyverkezést megkezdhessük. De ezen törvénynek tíz évre való megszavazása, azt — ha az eszme odáig megér, hogy átalában belátják Európa nemzetei és hatalmai, hogy a lefegyverkezésre szükség van — hogy ez bekövezzék nálunk is, másutt is, egyátalán gátolni soha semmi viszonyok közt nem fogja. Én tehát tehát, midőn ezeket nyilvánítottam, bízván az inkább katonai és szakszerű ügyekre nézve elmondott bírálatokra, a viszonválaszt nálam szakavatottabbakra, a magam részéről már csak azért is bezárom beszédemet, hogy beváltsam tett ígéretemet és igen kérem a t. házat, hogy e javaslatot úgy, amint beterjesztve van, a határozati javaslatok mellőzésével elfogadni méltóztassék (Helyeslés a középen). A miniszterelnök beszéde után Szalay Imre személyes kérdésben kér szót, azután a vita folytatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztatottnél biztosíttassék. Miután az épület tervei különben is a főú.építési bizottság elé kerülnek, az építkezés végrehajtásánál pedig a község befolyásának értelme sincs. Preuszner, Mendl és Weber elszólalásai után a bizottság az indítványt jelőzte. Következvén a napirend, bemutatták a Rudasfürdő kibővítésének terveit és 48.000 frtos költségvetését. E tárgyban a 7 es albizottság megbízást nyert, hogy a legközelebbi ülésig tegyen jeentést a tervek gazdaságos és szépészetileg megfelelő volta felől. Az illetékszabási hivatal használatára, díjszabás czéljából megállapítani kelle azon terület becsértékét, amelyet a ferencziek rendje kapott a várostól, mikor a bazár épült. A tisztán nyert terület 14 élet tesz; tekintve, hogy oly extensióról van szó, mely a terület értékét nem emeli, a becsárt átlagban 1000 írtban állapították meg. A rózsa utczának azon részét, mely a Király utcza és sugárút közé esik, a bizottság vízvezetékkel javasolja elláttatni. A költség 1210 frt, mire bőven van fedezet. Azon albizottság, mely a végből küldetett ki, hogy véleményt adjon a felől, miszerint a vízvezetéki igazgatóság helyisége (vigadó, 8 ik emelet), felvonó gép által legyen hozzáférhetőbbé téve, azt javasolja, hogy e miatt 3800 frtot költeni s ehez kezelőket tartani nem érdemes, hanem inkább helyeztessék az igazgatóság czélszerűbb helyiségbe, máshová. A bizottság e javaslatot magáévá tette. A városliget rendezése tárgyában működött vegyes bizottságnak már általunk ismertetett javaslatai egész terjedelmükben pártoltattak, mire az ülés véget ért. — A fővárosi népszámlálás. Azon albizottság, mely a közp. népszámlálási bizottság által a megállapított népösszeírási tervezet szerkesztésével megbizatott, a szerkesztési munkálatot már bevégezte s a napokban felterjeszti a belügyminiszterhez, ki a népösszeirás napját a jóváhagyás után hamarosan meg fogja állapítani. Bizonyos, hogy a bejelentési hivatal január elején nem fog életbe lépni, mert az előmunkálatok annyi időt vesznek igénybe, hogy az összeírás legkedvezőbb esetben is csak december közepén történhetik. A főváros közegészségi állapota október hóban. A főváros közegészségi állapota e hóban, viszonyítva a múlt havihoz, kedvezőbbnek mondható, mert úgy a halálozás mint a betegedés tetemesen csökkent. Járvány nem uralkodott. A heveny fertőző esetek csak szórványosan mutatkoztak, a roncsoló torokláb, a himlő kissé emelkedtek, s a hó végén a kanyaró is. A nyári hónapok alatt fellépett s még a múlt hónapban is jelentékeny számban mutatkozott gyomor-bélhurut, e hóban tetemesen csökkent. Élve született e hóban 1060, meghalt katonák nélkül 821, s így a születési esetek 239-el múlták felül a halálozásiakat. 0-1 évig bezárólag elhalt 274, azaz : az üszes elhaltak 33,37°j0-a , és pedig az I. kerületben 32, II. kér. 21, III. kér. 26, IV. kér. 9, V. kér. 10, VI. kér. 39, VII. kér. 44, VIli. kér. 49, IX. kér. 37, X. kér. 5, kórházban 2. Október hóban a főváros összes nyilvános és magánkórházaiban gyógykezeltetett 3957 fekvő-, 1635 járó beteg; a kerületekben a ker. orvosok által 3348, az izz. szegény orvosok által 200 részint fekvő, nagyobbrészt járó beteg, összesen 9195 beteg , azaz 742-vel kevesebb, mint mult hóban. Ezek közül az országos tébolydában 641 az irgalnasoknál 203 elmebeteg ápoltatott. Fővárosi ügyek. A fővárosi középítési bizottság mai ülésén Bobula János szóba hozta a műegyetem építése ügyét s indítványozta, hogy a főváros feliratilag kérje, hogy befolyása az építés HÍREK. — November 21. — — Rudolf trónörökös munkácsi érkezéséről a következőket írják a „Hon“-nak: A trónörökös reggel 7 órakor érkezett külön udvari vonaton Munkácsra ; a pályaudvaron Schönhorn Ervin gróf díszmagyar ruhában, a városi hatóság élén a polgármester s tömérdek polgár várták, ott volt Pásztélyi püspök s a papság. A polgármester üdvözletére azt válaszold ő fensége, hogy örül, hogy közöttük lehet. A trónörökös kíséretében vannak Viczek János gróf, és Hoyos Miksa gróf vendégekül, Bomber1es gróf s még két más ur. A város fel van lobogózva s a polgárság az indóház felőli utczában fenyőgalyakkal s zászlókkal díszített diadalkaput emelt, valamint Schönborn gróf egy másikat a kastély előtt, hová vendégül beszállt ő fensége. Az idő derült és jó hideg. Az uradalmi erdőtisztek a Munkácshoz közel eső vizniczei és szentmiklósi völgyekben s erdőkben számos medvét kinyomoztak s daczára annak, hogy e napokban jó félméternyi hó esett, nagy reménynyel vannak a vadászat eredménye iránt. A trónörökös 23-án este utazik szintén külön vonaton vissza. A grófi háziúr Ungvárról hozatta el a czigány zenészkart, hogy a trónörökös ittléte alatt jó magyar zenével gyönyörködtesse magas vendégét. — O V a t i ó — W e n z e 1 n e k. Dr. W e nz el Gusztávot, ki magyar nemességet kapott a napokban, ma tanítványai szép ovatióval fogadták. Több százra ment azok száma, kik eljöttek tanáruknak őszinte szerencsekivánatukat kifejezni. Beléptekor a tanterembe óriási éljen viharzott fel, s az ünnepelt csak alig juthatott szóhoz, majd az éljenek lecsillapultával meghatottan köszönte meg az ifjúságnak, hogy nemcsak egy félévvel ezelőtt, mikor fáklyászenével tisztelték meg, adta szeretetének és vonzalmának jeleit, hanem ma is midőn újólag kitüntetéssel fogadja. — Az olasz udvarból, Margherita királynénak enyhébb éghajlat alatt való tartózkodást ajánlottak az orvosok, bár lázából már meglehetősen kiépült. Ennek folytán a királyné pár hetet fog tölteni Bordigherában, a liguriai partokon, s csak újév felé tér vissza Rómába. — Umberto király e hó 16-án meglátogatta a jelenleg Pegliben időző német trónörököst. A királyt testvére, Amadeo aostai herczeg kísérte. A pályaudvarnál a német trónörökös várta, kivel karon fogva ment a „Méditerranée“ szállóba. A látogatás csak egy óráig tartott, mialatt a király s a trónörökös déjeuner dinatoire-t vettek magukhoz. Az ebéd alatt több olasz zenekar játszotta felváltva az olasz és német hymnust. A király délután 5 órakor utazott vissza Genuába. — Macskazene Zágrábban. Mint lapunknak írják, tegnapelőtt este 10 óra felé Mrazovics polgármester, Miskatovics az „Obzor” szerkesztője, Hresztics a tartományi gyűlés elnöke, s hír szerint Ksivkovics osztálytanácsos macskazenét kaptak ablakkeverés kíséretében. Az est hősei egyetemi hallgatók voltak, s tüntetésükre az szolgáltatott volna okot, hogy nincsenek megelégedve a regnicoláris deputátió tárgyalásainak menetével, melynek alkalmával a tanulók nézete szerint a horvát küldöttek nagyon is sokat engedtek Magyarországnak, s ezáltal Horvátországra nézve hátrányos kiegyezést kötnek. A macskazene után egypár tüntetőt elfogtak. Az „Obzor“ mélyen hallgat az egész dologról, melynek megvan a maga jelentősége, mert azt mutatja, hogy bizonyos körökön, az „Obzort“ is ideértve, Magyarország irányában ellenséges érzület vett erőt. — Eljegyzés Zichy S. gróf, ki ezelőtt a hadi tengerészetnél mint tiszt szolgált, néhány év óta azonban Gráczban lakik, eljegyezte Klebelsberg grófnőt Erdélyből. — Türr István tábornok e hó 23-dikán délelőtt 11 órakor a tőzsde termében fölolvasást tart a viziutakról, termelési és kereskedelmi szempontból. — Halálozás. Dr. Novák Antal nyugalmazott főtörzsorvos, a főváros jól ismert alakja, agyszélhűdésben elhunyt. Temetése ma délután ment végbe a bazárépületben levő lakásáról nagy katonai pompával, katonai zenekar kíséretében. Dr. Novák József főherczeg és Andrássy Gyula gróf háziorvosa volt s 60 évet élt. Temetésén több tábornok és főrangú tiszt volt jelen. Nyugodjék békével. — A közúti gőz mozdony n val ma volt az első nyilvánosabb próba, melyre a közúti vaspályatársulat igazgatóságán és választmányi tagjain kívül meghivattak a különböző hatóságok és a sajtó képviselői is. A mozdonyhoz két vagyon volt csatolva, s a vonat a Károly-kaszárnya elől pontban 3 órakor indult a városligetbe. A kiváncsi közönség nagy csoportban nézte az újdonságot a kaszárnya előtt, s a kerepesi út sarkán. A vonat, ámbár a kerepesi uton egy nagyobb katonai temetés miatt csak lassabban haladhatott, mégis 16 percz alatt ért ki a ligetbe, s a ligetből vissza 23 perez alatt az osztrák államvasút indóházához. Nem fordult elő sem kizökkenés, sem pedig másféle akadály. A mozdony igen könnyen és gyorsan állítható meg, gyorsabban mint a lovak által vont kocsi. A gép kokszszal lévén fűtve, nagy füstöt nem ereszt, sem szikrákat nem hány. A próba olyan időre esett, midőn a közlekedés a lehető legélénkebb, s még sem volt tapasztalható, hogy a mozdony a lovakat megriasztaná, mert a gép valami nagy zajt nem csinál. A próbákat különben néhány napig még folytatja a társaság minden vonalán, s azután fognak következni a tárgyalások a közlekedésnek ez nyítás által igényelt reformjára nézve. Ha a város belső területén a lóvontatás egyelőre fentartatik is, megbecsülhetlen lesz a mozdony, kivált a vasárnapi délutánokon, midőn a zugligetből és a városligetből, Kőbányáról és Újpestről egyszerre 6—8 kocsival lehet a közönséget beszállítani. Az eddigi próbák minden kétségen kívül helyezték, hogy a közlekedésnek ez új módja semmivel sem veszélyesebb az eddiginél, míg a közlekedés gyorsaságára nézve előnyei jóval nagyobbak. — Thiers dolgozószobája. Havier Marmier azon beszédben, melylyel Henri Martin, az új halhatatlan beszédére válaszolt, megemlékezett Thiers dolgozószobájáról is. Ez a szoba még azon állapotban van, melyben Thiers életében volt. Itt helyezték el azon koszorúkat, melyek már nem fértek sírjára. A szoba a Thiers-hotel második emeletén van, délfelé fekvő sarkában van az Íróasztal. Az iratok, tollak, tintatartó, könyvek, művészeti tárgyak azon helyzetben vannak, mint Thiers halálakor. A szép táblájú könyvek közt egy szerény kötésű könyv vonja magára a látogató figyelmét. Ez „Plátó munkáidnak 12. kötete,Victor Cousin fordításában. A könyv minden egyes lapjának szélén Thiersnek trónnal tett sajátkezű jegyzetei állanak, a jeles történetírónak megjegyzései, gondolatai. A támlásasztal előtt Mirabeau kis bronzszobra áll, az ismeretes állásban; itt-ott művészi tárgyak vannak elhelyezve, Nagy Napoleon kalapjának miniatűr bronz utánzata, egy szikladarabba erősítve, papírnyomtatónak használt bronz gyík , családi arczképek, stb. A szoba átellenben lévő sarkában van a fekete bársony, ezüsttel hímzett nagy zászló, közepén e felirattal : „Bel fort!“ A szoba nagy részét mindenféle nagyságú s alakú koszorúk foglalják el. Vannak itt azonkívül mindenféle vázák, festmények, melyek a könyvtár-állványok tetejét egészen ellepik. A könyvtartó, mely köröskörül fut a fal mellett, embermagasságú, akármelyik könyvet ki lehet helyéből venni minden létra, minden zsámoly segítsége nélkül. Ez állványokon a legjelesebb bölcsészeti, irodalmi, tudományos, politikai munkák feltalálhatók. Egy kis szekrényben mind azon fényezett díszmüvek vannak, melyeket Thiers nagyon szeretett látogatóinak mutogatni. A nagy történetíró minden nap fölment dolgozószobájába, még pedig meglehetős korán. Öt órakor már munkánál ült. Kilencz óra felé titkárával dolgozott. Életének utolsó éveiben nagyon szívesen vette, ha afrikai utazásokból, vagy északi expeditiók történetéből olvastak föl neki. A dolgozószoba ajtaján bemenet balra egy üvegezett szekrény ötlik a látogató szemébe, melyet belülről zöld selyemszőnyeg föd el a kiváncsiak szemei elől. E szekrényben van Thiers fejének halála után készített fesz mintája. A fej rózsaszínű selyem párnán nyugszik. Ez alkalommal nem lesz érdektelen egy adomát elmondani Thiers életéből. A nagy államférfi szobájában sohasem volt naptár. Ha levelet írt, ritkán tudta, hányadika van, s ezért nem is igen szokta a kertet kitenni. Egyszer egy hivatalnok jött hozzá ajánlólevélért. Thiers leül, írni kezd, majd abbanhagyja s e szavakkal fordul a kérelmező felé: „Hányadika van?“ Ez megzavarodik, homlokát dörzsöli, s nem találja el hamarjában, hogy hányadika van. „Hogy kívánhatja hát akkor, mondá Thiers, hogy a miniszternek ajánljam? ki látott olyan hivatalnokot, ki azt sem tudja hányadika van, mi nap van ma . ..“ De azért csak megírta a levelet s e szavakkal nyújtott pártfogoltjának: „Vegyen magának zsebnaptárt.“ — A jó barátok. A porosz kereskedelmi miniszter megtiltotta az orosz gőzösök járását a Niemen folyónak Poroszország tulajdonát képező részében. Erre egy orosz lap oda nyilatkozik, hogy e „megtiltás átalában érthetetlennek látszik, kivált szomszédok és barátok között.“ A spanyolországi árvízkárosultak javára a párisi sajtó által rendezendő ünnep jövő hó 11-én fog megtartatni, s két részből áll: Páris nevezetesebb utczáin díszes cavalcade fog végig vonulni, este pedig különféle ünnepélyességek lesznek. — Oroszország lakosainak száma. A „Sz. Peterburgszkija Vjedomoszti“ helyreigazítja azt a hibát, mely a hivatalos jelentésekben körülbelül 10 év óta tündöklik, hogy Oroszország lakosainak száma csak 80 millió. A lap hivatkozván a statisztikai adatokra, kimutatja, hogy Oroszország lakosainak száma már, három év óta meghaladja a 100 milliót, tehát ez azon szám, mely legközelebb áll a valóhoz. — A pécsi ezred ünnepélye. A Bécsben állomásozó 52. gyalogezred e hó 19-én az Alzer kaszárnyában kettős ünnepet ült. Megünnepelte a királyné nevenapját és az ezrednek a székvárosba való bevonulásának évfordulóját. A diszbe öltözött tisztek este, az ez alkalomra földiszített és kivilágott társalgó teremben gyűltek össze, melynek falain három elfátyolozott kép volt látható. Midőn az érdemes , az ezredes a terembe lépett, Polka alezredes beszédet tartott, melyben ez ünnepély czélját emelte ki. E beszéd után a képek leleplezése következett. Ezek Ferencz Károly főherczeget, ki ezelőtt az ezred tulajdonosa volt, Frigyes főherczeget, az ezred jelenlegi tulajdonosát és végre Polz ezredest ábrázolják, kit a tisztelet és szeretete váratlan nyilatkozata láthatóan megindított, nemkülönben az ünnepély szónokának meleg szavai, melyek a leleplezési szertartást kisérték. A tisztikar ez alkalommal ő felségét is lelkesen éltette. — Alapos értesültség. A párisi „Illustration Universelle“ legutóbbi számában a következő közleményt hozza a Zichy-Asbóth-ügyről: „Egy párbaj foglalkoztatja jelenleg a magyar felsőbb köröket. Batthyány herczeg, a club elnöke elrendelte Zichy gróf kizáratását, mert a gróf Asbóth hírlapira és képviselő párbajra való kihívását visszautasította, miért is Zichy gróf kihívta Batthyány herczeget, mivel az a kizáratást elrendelte. Batthyány herczeg azt felelte, hogy ő, mint elnök, e kizáratást elrendelhette, s e jogával élt is, de Zichy gróffal vonakodik megverekedni, kit e megtiszteltetésre nem tart érdemesnek. Zichy és Asbóth megverekedtek, s mindkettő könnyen megsérült, s ezzel a dolog egy része befejeztetett volna; hátra marad a clubból való kizáratás, s Batthyány herczeg felelősségének körülírása. Mindegyiknek megvan a maga pártja, s az ügy még nem ért véget.“ — Italicaeres. A „Piccolo” a következő épületes hírt írja Rómából : Az olasz pénzügyminiszter épen hivatalában ült, midőn az örök város egyik törvényszékének hivatalszolgája a terembe lépett s egy iratot nyújtott át neki, a mely a pénzügyminisztériumot fölszólítja, hogy bizonyos általa kezelt alapítványból 500.000 lira részlet összeget azonnal fizessen le egy jótékonysági intézet számára, mint amelyet az összeg megillet ; ellenkező esetben a minisztériumot exequálni fogják. A minisztérium pénztára azonban nem rendelkezett ily roppant összeg felett, minek folytán a miniszter gyorsan megkereste a törvényszéket, hogy engedjen bizonyos időt, míg a pénzt előteremti. A törvényszék végre sok tanácskozás s levélváltás után a pénzügyminisztériumnak engedélyezte a fizetési határidőt. — A közoktatási miniszter és a tanárok. A közoktatási miniszter felszólította a fővárosi tanácsot, hogy a fővárosi reáliskoláknál okleveles tanárokat alkalmazzon. Okot erre azon körülmény adott, hogy a miniszternek tudomására jutott, mikép két főreáltanodánál nem képesített, tanárok is vannak alkalmazva, holott ezidő szerint a tanárok kiképzése oly kedvező eredményt mutat föl, hogy az okleveles tanárok száma ma már feles és igen sok nem tud alkalmazást nyerni. Ez alkalomból figyelmezteti a miniszter a hatóságot, hogy az említett két tanodánál alkalmazásban levő nem képesített tanárokat szólítsa föl, hogy záros határidőben igyekezzenek magukat képesíteni s oklevelet nyerni ; ha ezt nem tennék, helyettük okleveles tanárokat alkalmazzon. — Egy édeni örökség. A debreczeni k. törvényszék a mai hivatalos lapban felhívja Ádám Éva örököseit, hogy örökösödési igényeiket az ebesi pusztán fekvő ingatlanokra nézve érvényesítsék. Nehogy azonban mindazok, kik Ádám Évától származnak, ilynemű igényekkel fellépjenek, megjegyezzük, hogy erre csak azok jogosítják, kik a Debreczenben nemrég elhunyt Boldizsár Andrásné született Ádám Éva utáni örökösödési jogukat kimutatni képesek. — Arról az ál-egyetemi tanárról, dr. van der Landen úrról, ki nálunk is megfordult, s az Európa szállodából éjnek idején az ablakon át szökött meg, azt beszélik újabban, hogy a purkersdorfi polgármesternek mint De B e 11 a gróf mutatta be magát, azután dr. J e r w of, amsterdami tanár czim alatt Bécsbe visszautazott, s ott többeket lépre csalt. Bécsből hir szerint Dél-Németország felé vette útját. — A „Budapesti rabsegélyző-egyet“ az 1879. november hó 23-án déli ls 12 órakor a pestvidéki kir. törvényszék 18-dik számú tanácstermében II. emelet, (bejárat : Ujvilág-utcza) igazgató-választmányi ülést tart, melynek napirendje : 1. Folyó ügyek elintézése. 2. Segélyzések. 3. Pénztári havi jelentés. — Köszönet nyilvánítás. Özv. Pisztory Jakabné 1000 frtot és néhai Kunig József örökösei, özv. Tősy Gusztávné, szül. Kunig Róza és özv. Steinbach, sz. Kunig Johanna 400 frtot ajándékoztak a magyar gazdasszonyok orsz. egyl. árvaleány-nevelő-intézete javára. Ezen a szerencsétlen árvák érdekében tanúsított nagylelkűségükért, a kegyeletes adakozóknak, az egylet nevében hálás köszönetét fejezi ki az elnökség. — Értékes ajándékot kapott e napokban a nemzeti múzeum. Egy majdnem teljesen ép római sarcophag ez, mely körülbelül 30 mázsát nyom. A fővárosba gőzhajón hozzák. — Pezsgőgyár áthelyezés. Pethő Miklós ismert pezsgőgyáros, pezsgőgyárát, mely eddig Velenczén volt, Szent Miklósra helyezte. — Chile, Peru és Bolivia. Lakonikusan, de találóan jellemzi e három országot egy német lap levelezője. Chile szegény — úgymond a levelező — de kevés az adóssága, s fizeti azokat. — Peru, daczára közmondásos gazdagságának, szintén szegény, roppant sok adóssága van, melyet igér, hogy megfizeti, de azért nem fizeti. — Különben Bolivia szintén szegény, sok is az adóssága, de nem ígéri, hogy megfizeti, nem is fizeti meg azokat. — Ösztöndíjak. A közoktatási miniszter az 1879 — 80 tanév kezdetétől a következő üresedésbe jött ösztöndíj-állomásokra hirdet pályázatot. Nevezetesen a) budai Mária Therézia-féle 14 állomás, egyenkint évi 120 írttal, — b) váczi Mária Therézia- féle 4 állomás egyenkint 120 frttal, — c) buda-váczi vagyis kincstári Mária Therézia-féle 2 állomás egyenkint évi 120 frttal és egyúttal ugyanezen alapnál a lefolyt időben be nem töltött még 2 állomás szintén egyenkint 120 frttal, ezen két utóbbi állomásra azonban megjegyeztetik, hogy ezek csakis egy tanévre, vagyis csak 1879—80. tanévre fognak adományoztatni,— d) Koháry-féle 1 állomás évi 120 frttal. Ezen ösztöndíjakat csak kath. vallásu tanulók nyerhetik el, ha legalább az első gymnasialis vagy reálosztályt valamennyi tantárgyból jeles eredménynyel végezték. A kincstári Mária Therézia-féle ösztöndíjakra kizárólag csak kincstári hivatalnokok gyermekei tarthatnak igényt. A további feltételek a hivatalos lapban fognak egész terjedelmükben közzététetni. — Postarablások. Mint Béga-Szent- Györgyről írják, e hó 15. és 16-ika közti éjjel 1 órakor négy rabló akart behatolni az ottani postamester hálószobájába, melyben az a hivatalos irományokat és a postapénzt őrizte. A meglepett postamester fogta tzlövetü forgópisztolyát s minden irányban lövöldözött, ami azonban nem riasztotta vissza a rablókat, mert tudták, hogy a postamester sehonnan sem számíthat segélyre s az ablak és ajtón kívül más kijárása nincs, ezeket pedig elfoglalva tartották. A postamester azonban szerencsére nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem gyorsan szétbontotta a kályhát s az igy támadt nyíláson át neje az irományokkal és postapénzzel a konyhába jutott, hol a szolgát fölkeltvén, vele együtt segélyért futott, mit a rablók észrevévén, kereket oldottak. Ily módon mentette meg a postamester a hivatalos pénzt és saját életét. — F. hó 16-án, azaz vasárnap este az Olaszi-Liszka és Erdőbénye között közlekedő kocsipostát három ismeretlen egyén megtámadta. A három gonosztevő egyike a lovat ragadta meg, a másik kettő lehúzta a kocsist, kit elvert iszonyúan. A kocsiról lehánytak mindent, azután a kocsist fellökték a járműre s midőn ezeket elvégezték, a lovat megcsapkodták, s az a postakocsit bevitte Erdőbényére; a gazemberek pedig a csomagok és levelek felbontásához fogtak. A postakocsi megérkezése után — mint a „Nagyvárad írja — az erdőbényei postamester azonnal a támadás helyére sietett. Megtalálta a csomagokat és leveleket mind, felbontva ugyan, de meg nem lopva. A magánleveleket széttépték, a darabokat elhányták. Találtak egy csomagban szivart, másikban egy végposztót stb., ott hagyták mindegyiket. Csak két üveg rosztopcsint fogyasztottak el. A postamester minden darab papirost felszedett s úgy találta, hogy egyéb nem hiányzik, mint két üvegből a rosztopcsiné-a három magánlevélnek a borítéka. Ezekről nem tudhatják, honnan küldetett és kihez volt czimezve. — Pestmegye nehány járásában uj bizottsági tagok választása vált szükségessé, igy a csömöri választó kerületben Hartmann István, a túráiban Csányi János, a rákoskeresztúriban Ráday Pál gr., a piliscsabaiban Sántha Péter, a pilisszántóiban Rakovszky Gusztáv tagok elhalálozása folytán , a bogdányiban Wallenfeld Károly lemondása következtében és a nagy kovácsiiban Szunyogh János hivatalából felfüggesztett és fogva levő szolgabiró helyébe választandók más bizottsági tagok. A választás december 14-ére tűzetett, ki, és pedig a választások vezetésével megbizattak: a csömöri kerületben Csajághy Sándor, a