Ellenőr, 1879. november (11. évfolyam, 524-573. szám)

1879-11-22 / 559. szám

jelentkeznek aspiránsok. Nehéz állapot különösen oly férfiúra nézve, mint Cairoli, ki oly görcsösen ragaszkodik a hatalomhoz, és szívesen megtenne mindent, hogy a kecske is jól lakjék és a káposzta is megmaradjon. Ámde a radikális kecskék étvá­gya meghaladja Cairoli káposztakészletét; puszta ígéretekre pedig e jó urak nem adnak semmit, s igy nagyon természetes, hogy a majdnem egy hó­nap óta folyamatban volt s egy tekintélyes parla­menti többség biztosítására czélzott, általam a mult napokban is érintett alkudozások végképen dugába dőltek. A balparti frac­iók kereken kije­lentették, hogy a Cairoli-kabinetet, úgy a­mint most alkotva van, nem számíthat támogatásukra. Depretis pedig hosszú rábeszélés után csak azon feltétel alatt ígérte szövetségét, ha az összes ka­binet benyújtja lemondását és ő és Cairoli bízat­nak meg az új kormány megalkotásával. És Cai­roli, nagyobb kudarcztól tartván, engedett is a pressiónak, s a kabinet mai napon tényleg benyúj­totta lemondását a tegnap ideérkezett s ez extra­­parlamentáris válság által nem kevéssé meglepe­tett királynak. De Depretis még egy föltételt sza­bott Cairolinak, s ez a képviselőház föloszlatása. Valamint Cairoli nem birt boldogulni, midőn hat hóval 1878. deczemberi bukása után a kormány­elnökséget elvállaló, úgy Depretis is jogosan tart attól, hogy alig 5 hó telvén el­mult julius havi bukása óta, képes legyen a jelen képviselőházban többségre vergődni. Elkerülhetlenül szükségesnek mondá tehát mihamarább szabadulni eme fegyelmetlen és frac­iók­­ra szakadt képviselőháztól s vagy a hirtelen megsza­vazandó s az általános választási joghoz igen kö­zeledő új választási törvény segélyével vagy anél­kül, de mindenesetre hatpárti kormány befolyása alatt eszközölni az új választásokat. Kétségen kívül áll, hogy a király, bár ellen­sége minden parlamentellenes intézkedésnek, el­végre is kénytelen lesz belenyugodni Carroli­s Depretis tervébe és így a holnapra kitűzött, kép­viselőházi ülésnek néhány napra való elhalasztása, később pedig a parlamentnek néhány havi indem­nity megszavazása után való szétoszlatása előrelát­ható. Mit is lehet már e kamarától várni, mely­ben a régi parlamenti pártok számtalan apró cso­portokká oszolván szét, egy kormány sem számít­hat biztos támogatásra. Új miniszterekül a következőket hallom em­legetni : Cairoli megtartaná a miniszterelnöki, Villa a belügyi tárczát. Közmunkára Cacca­­r­i­n­i, hadügyre B­o­n­e 11­­, külü­gyre Depretis, pénzügyre M­a­g­n­i­a­n­i, igazságügyre Varé, köz­­oktatásügyre Coppino a jelöltek. A tengerészetet alkalmasint Brin, a kereskedelmi tárczát Lo­vi­t­o kapják meg. C­r­i­s­p­i­t a kamaraelnökséggel akarják megnyugtatni, a jelen kamaraelnök Fa­­rini, mint már egyszer tudatául, a párisi követ­séggel bízatván meg. Nápolyi hírek szerint a Vezúv kitörése mind fenyegetőbb mérveket ölt. A hegy felső oldalain mindenünnen kitörő fumaruolik egy nemsokára bekövetkezendő óriási kitörésnek előjelei. A kráter színig telve van izzó lávával, mely hol nagyobb, hol kisebb mennyiségben hömpölyög alá, a leggyö­nyörűbb látványt nyújtva a nápolyi oldalon. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 21-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) A véderő-törvényjavaslatnak általános tár­gyalása folyamán, a hadsereg hadi létszámának 10 évre való megállapítása tárgyában Ugron Gábor és S­z­a­l­a­y Imre beszédében felhozot­takra Tisza Kálmán kormányelnök a következő be­széddel válaszolt : T. hát ! Meglehet, hogy azok, a­kik netalán a tárgyhoz még szólni akarnak, hosz­­szasan kívánnak e dolgokkal foglalkozni, én pedig részemről csak röviden kívánván — legalább ez alkalomból — nyilatkozni, azt gondolom, hogy czélszerű lesz a hátralevő időt erre fölhasználnom annyival inkább, mert vannak bizonyos dolgok, a­melyeknek csak egy napig is minden viszonzás nélkül hagyását a magam részéről helyesnek nem tartom. (Halljuk!) Ne méltóztassanak azt hinni, hogy azokat értem ezalatt, a­miket egy képviselő úr reám vonatkozólag szíves volt elmondani. Nem, én nem ezeket értem. Én azt gondolom, hogy azok­kal szemben épúgy, mint az itt beadott javas­latokkal szemben egy igen helyes és nagyon megfon­tolásra méltó szempont az, melyet érinteni bá­torkodom, és ez abban áll, hogy ma a véderőt és a hadsereg összealkotását — annak közösségét — illetőleg egy oly törvény előtt állunk, a­mely időhöz kötve nincsen, a­melynek módosítása igenis lehető, de csak valamennyi factornak beleegyezé­sével, mert hiszen a 10 év a törvénynek csak két szakaszára nézve köttetett ki, és így ma követelni azt, a­mi akkor, midőn a törvény még megálla­pítva nem volt, ajánltatott szemben a megalkotott — ismétlem — időhöz nem kötött törvénynyel, méltán és alaposan nem lehet. S ez nézetem sze­rint áll a benyújtott határozati javaslatoknak leg­alább egyikére nézve is, mert annak feltételéül, hogy intézkedés történjék a monarchia véderejének fentartása iránt, azt kötni ki, hogy történjenek oly változtatások, melyek lehetnek részben vagy egész­ben helyesek, de a­melyek megtörténte más fa­­ctorok beleegyezésétől is függ, s a­melyek okvet­lenül megtörténte az év végéig nem szükséges, mert az 1868-ban alkotott törvény szerint addig, míg az új létre nem jön, érvényben áll a régi tör­vény, mondom, a véderőről gondoskodást ily felté­telhez kötni,­­ ha komolyan vétetik a feltétel — annyit jelent, mint azt mondani, hogy ha szemben a többi factorokkal bizonyos dolgokat el nem ér­hetek, inkább nem gondoskodom a monarchia vé­delméről. Ez pedig tarthatatlan álláspont. (Úgy van ! Úgy van­­ a jobb oldalon. Ellenmondások a baloldalon.) T. hát ! Egy képviselő úr szíves volt bőveb­ben foglalkozni a hadsereggel, az egy hadsereg­ben rejlő veszélyekkel s kiterjeszkedett arra is, hogy volt eset, midőn hadseregek a törvényhozó testületeket szétverték és még arra is utalt, hogy bizony lehet eset, vigyázzunk, hogy ez a parla­ment — természetesen miattunk — úgy lejárja magát, hogy éljenezni fogják azt a katonát, mely szétveri a magyar törvényhozást. Erre, t. képviselő úr, egyik megjegyzésem az, hogy igenis ilyen ese­tek voltak, de az újabb időkben legalább azon esetek, midőn katonai erő verte szét a törvény­hozó testületet, igen sokszor respublicában történ­tek. Nem is a kormányformától függ tehát, hanem bizony sajnos, bekövetkezik néha, ha a törvény­hozó testületekben — legyen az akár köztársaság­ban — oly túlhajtó tendentiák merülnek fel, me­lyek az ország nagy tömegét megijesztik megma­­radhatása, jóléte szempontjából (Tetszés a jobbol­dalon). Ebben különbséget semmiféle kormányforma nem tesz. A t. képviselő úr hivatkozik a római pél­dára s a római hadsereggel akarta összehasonlítani a monarchia közhadseregét. Itt is aligha lehet a hely­zet analógiájára hivatkozni, mert Rómában köztársa­ságból lett absolutismus s ezen átmeneti stádium kor­szakára hivatkozott a képviselő úr ; nálunk— és ez a monarchia másik felét illeti, de a közbejött szo­morú évek miatt újabb időben magunkra is alkal­mazható — az absolu­ismusból haladunk az alkotmá­nyosság útján kisebb és kisebb. Hogy századok hagyományai, eseményei egy nap, egy év vagy egy tized alatt egészen el nem enyészhetnek, ez a dolog természetében rejlik , de a haladás ez irányban megvan, s így az összehasonlítás jogo­sultságát a képviselő úr hasonlata elvesztette. De engedelmet kérek, ez alkalommal ki kell monda­nom azt is, hogy a képviselő úr nincs megelé­gedve az elhaladással, ha nem vagyunk megelé­gedve az irányzattal, nagy oka rejlik ennek ön­magunkban. (Egy hang a szélső bal felől : Tessék !) Igenis tessék, mert egy hadseregnek szelleme bi­zonyos irányban — a képviselő is ezt mondta — a tiszti kart alkotó elemek többségétől függ, s a mi meg nem bocsátható hibánk az, hogy a magyar ember a katonaságnál nem marad meg, mert a magyar ember (Zajos ) hosszantartó felkiáltások a szélsőbal felől : Mert nem maradhat !) . . . a magyar ember a hadseregnél nem marad meg Felkiáltások a szélsőbal felől: Mert nem marad­hat!) Szeretném tudni, hogy ugyan miért nem maradhat? s szeretném tudni, hogy ha oly arány­ban, mint a mennyi magyar ember van a katona­ságnál megmaradna mikor arra kerül sor, mint tiszt is : mi oka lenne arra, hogy ne maradhasson ? Egy embert kettőt elidegeníthetne százak szel­leme a szolgálattól, s ha az az egy ember, a százak közé kerül, tán ellentétes szelleműek közé,­­ mondhatná is magáról, hogy itt nem marad­hatok, de ha 45 kerül 100 közé, az nem tudom, miért nem maradhatna ott? Ekkor a nem marad­hat minden alapját elveszti. Madarász József közbeszól : Megmondta Ghyczy, miért nem maradhat! (Egy hang: Nagy katona volt. Élénk derültség.) Tisza Kálmán miniszterelnök: De, t. hát, bármint legyen a dolog, midőn egy államnak had­serege van, melynek 40—45%-je — ha sajnos, nem is a tiszteket illetőleg — hazánk fiaiból áll, akkor a magyar képviselőház kebelében ezen had­sereget, egy, a nemzeten rágódó féreghez hason­lítani oly állítás, melyet nekem határozottan visz­­sza kell utasítanom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) oly állítás, melyet nem volna — nem mondom jo­gilag, mert a képviselő úrnak talán mindenhez joga van — de nem volna észszerűen szabad épen annak használnia, ki helyesen, oly nagy súlyt lát­szik fektetni a hadsereg és nemzet közti jó egyet­értésre, mert kölcsönös sértegetések által ezen egyetértés elévetni soha nem fog. A hadsereg tel­jesítette mindig kötelességét, fogja is teljesíteni kötelességét, ha rákerül a sor ezentúl is, s meg vagyok győződve — s csakis ezért tartom az ily nyilatkozatot, ártatlanoknak — hogy sem a kép­viselő úrnak, sem másnak bántalmai a hadsereget a kötelesség teljesítésének útjáról eltéríteni nem fogják. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Különben, t. hát, ha már felszólaltam, pár szót szólok még a kérdéshez. (Halljuk !) Legelsőbben is megkívánom jegyezni a köz­vetlenül előttem szólott­­. képviselő úr állításával szemben, hogy annak oka, hogy mi akarjuk a had­sereg szervezetét és létszámát most megállapítani és nem más államok, igen egyszerű. Nálunk a megállapított időszak lejárt. Németországban, mint a képviselő úr maga elismeri, még nem járt le, tehát most róla ott nem tanácskozhatnak, de a­mennyire legalább én tudom, az, hogy más államok­ban ne volna meghatározva az idő, egy nagy téve­désen alapul, mert én legalább úgy tudom, hogy Francziaország hadi szervezete 20 évre van meg­állapítva, Olaszországé 19 évre, Muszkaországé — hacsak talán az újabb időben meg nem változtat­­tatott — tizenkettőre. Tehát az, hogy ne lenne más államokban megállapítva, egyátalában nem áll, hiszen a létszám a rendszernek eredménye; a megállapított rendszer eredményezi a létszámot. Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr azt talán nem fogja tagadni. De, t. hát, a t. képviselő úr czélsze­­rűnek tartotta ezt a dolgot a külügyi politika szempontjából bírálat alá venni, és azt mondani, hogy annál igazolatlanabb ez, mert hiszen monda­tott, hogy nem fenyegetnek veszélyek, és hogy a berlini szerződés egy időre legalább biztosította a békét, minek tehát ily nagy hadsereget fentartani s a t. képviselő úr a bizottság indokolása és a kormány régibb nyilatkozatai közt ellenté­tet gondol felfedezhetni. Én, te­hát, ezt az el­lentétet nem vagyok képes feltalálni. A kö­vetett külügyi politika nem vezetet complicatiókra. Hiszen azt minden ember látja, hogy ma complica­­tiók nincsenek. A monarchia külügyi politikája nem rejteget veszélyes terveket, mert mindenki tudja, hogy annak czélja a béke fentartása. (Egy hang balfelől : Látszik !) Lehet is látni. Azonban azt sem fogja senki sem ta­gadhatni, hogy a béke fentartá­­sának legnagyobb biztosítéka az, ha azon hatal­mak, melyek a békét fentartani akarják, egy bizo­nyos nemében a bensőségnek, intimitásnak élnek egymással. És senki sem tagadhatja, hogy a magyar­osztrák monarchia békéjének fentartása — értve mindig az oly békét, a­mely érdekeit azért fel nem áldozza — nagy részben függ a közte­s Eu­rópa más, békét akaró hatalmai között létező egyet­értéstől és bensőségtől. Már­pedig méltóztassanak megengedni, ma Európa nagyhatalmai közül benső viszonyban csak oly hatalmassággal fognak más hatalmasságok lenni akarni, a­melyről tudják, hogy erős és lát­ják, hogy akar is erős maradni. De a­mely hatal­masságról évről-évre kérdésessé válnék, hogy akar e erős lenni, addig míg szomszédai erősek, azon ha­talommal bensőségben élni nem fog kívánni egyet­lenegy más hatalom sem és ekkor előállhat, a­mi­ről annyiszor volt már szó, az elszigeteltség összes, pénzügyi és politikai veszélyeivel együtt. (Ellen­mondás balról. Úgy van ! Igaz ! jobb felől.) Én, t. hát, a magam részéről ezen veszélynek a magyar­osztrák monarchiát és Magyarországot kitehetőnek nem tartom. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy roppant összegbe kerülnek a hadseregek. Igaza van. Fáj­dalom, úgy van. Azt mondja továbbá, hogyha az igaz, s miután a többiek most nem tanácskoznak erről, miért ne adjunk mi inkább abban példát, hogy a lefegyverkezést megkezdjük, mintsem ab­ban adjunk példát, hogy a többiek hosszabb időre nyújtják a fegyveres békének terheit? Gondolom, ez volt a képviselő úr szavainak értelme. Én, te­hát, nem késem részemről azt kijelen­teni, hogy az általános lefegyverkezésnek nálam nagyobb barátja nincsen, de másfelől azt is mon­dom, hogy — mint a bizottság is mondja — nem vagyunk azon helyzetben, hogy addig, míg ez iránt a hatalmak közt egyetértés nem jön létre, a le­fegyverkezést megkezdhessük. De ezen törvénynek tíz évre való megszavazása, azt — ha az eszme odáig megér, hogy átalában belátják Európa nem­zetei és hatalmai, hogy a lefegyverkezésre szük­ség van — hogy ez bekövezzék nálunk is, másutt is, egyátalán gátolni soha semmi viszonyok közt nem fogja. Én tehát te­hát, midőn ezeket nyilvánítot­tam, bízván az inkább katonai és szakszerű ügyekre nézve elmondott bírálatokra, a viszonválaszt nálam szakavatottabbakra, a magam részéről már csak azért is bezárom beszédemet, hogy beváltsam tett ígéretemet és igen kérem a t. házat, hogy e ja­vaslatot úgy, a­mint beterjesztve van, a határozati javaslatok mellőzésével elfogadni méltóztassék (He­lyeslés a középen). A miniszterelnök beszéde után Szalay Imre személyes kérdésben kér szót, azután a vita foly­tatása a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztatott­­nél biztosíttassék. Miután az épület tervei külön­ben is a főú.­építési bizottság elé kerülnek, az építkezés végrehajtásánál pedig a község befolyá­sának értelme sincs. Preuszner, Mendl és Weber elszólalásai után a bizottság az indítványt jel­őzte. Következvén a napirend, bemutatták a Ru­dasfürdő kibővítésének terveit és 48.000 frtos költségvetését. E tárgyban a 7 es albizottság meg­bízást nyert, hogy a legközelebbi ülésig tegyen je­­entést a tervek­­ gazdaságos és szépészetileg meg­felelő volta felől. Az illetékszabási hivatal hasz­nálatára, díjszabás czéljából megállapítani kelle azon terület becsértékét, a­melyet a feren­­cziek rendje kapott a várostól, mikor a bazár épült. A tisztán nyert terület 14 élet tesz; te­­kintve, hogy oly extensióról van szó, mely a terü­let értékét nem emeli, a becsárt átlagban 1000 írtban állapították meg. A rózsa­ utczának azon részét, mely a Király­ utcza és sugárút közé esik, a bizottság vízvezetékkel javasolja elláttatni. A költség 1210 frt, mire bőven van fedezet. Azon albizottság, mely a végből küldetett ki, hogy véle­ményt adjon a felől, miszerint a vízvezetéki igaz­gatóság helyisége (vigadó, 8 ik emelet), felvonó gép által legyen hozzáférhetőbbé téve, azt java­solja, hogy e miatt 3800 frtot költeni s ehez ke­zelőket tartani nem érdemes, hanem inkább helyez­tessék az igazgatóság czélszerűbb helyiségbe, más­hová. A bizottság e javaslatot magáévá tette. A városliget rendezése tárgyában működött vegyes bizottságnak már általunk ismertetett ja­vaslatai egész terjedelmükben pártoltattak, mire az ülés véget ért. — A fővárosi népszámlálás. Azon albizottság, mely a közp. népszámlálási bizottság által a megállapított népösszeírási tervezet szer­kesztésével megbizatott, a szerkesztési munkálatot már bevégezte s a napokban felterjeszti a belügy­miniszterhez, ki a népösszeirás napját a jóváha­gyás után hamarosan meg fogja állapítani. Bizo­nyos, hogy a bejelentési hivatal január elején nem fog életbe lépni, mert az előmunkálatok annyi időt vesznek igénybe, hogy az összeírás legkedve­zőbb esetben is csak dec­ember közepén történ­hetik.­­ A főváros közegészségi állapota ok­tóber hóban. A főváros közegészségi állapota e hóban, viszonyítva a múlt havihoz, kedvezőbbnek mondható, mert úgy a halálozás mint a betegedés tetemesen csökkent. Jár­vány nem uralkodott. A heveny fertőző esetek csak szórvá­nyosan mutatkoztak, a roncsoló torokláb, a himlő kissé emel­kedtek, s a hó végén a kanyaró is. A nyári hónapok alatt fellépett s még a­ múlt hónapban is jelentékeny számban mu­tatkozott gyomor-bélhurut, e hóban tetemesen csökkent. Élve született e hóban 1060, meghalt katonák nélkül 821, s így a születési esetek 239-el múlták felül a halálozásiakat. 0-1 évig bezárólag elhalt 274, azaz : az üszes elhaltak 33,37°j0-a , és pedig az I. kerületben 32, II. kér. 21, III. kér. 26, IV. kér. 9, V. kér. 10, VI. kér. 39, VII. kér. 44, VIli. kér. 49, IX. kér. 37, X. kér. 5, kórházban 2. Október hóban a főváros összes nyilvános és magánkórházaiban gyógykezeltetett 3957 fekvő-, 1635 járó beteg; a kerületekben a ker. orvosok által 3348, az izz. szegény orvosok által 200 részint fekvő, nagyobb­részt járó beteg, összesen 9195 beteg , azaz 742-vel kevesebb, mint mult hóban. Ezek közül az országos tébolydában 641 az irgalnasoknál 203 elmebeteg ápoltatott. Fővárosi ügyek.­ ­ A fővárosi középítési bizottság mai ülésén Bobul­a János szóba hozta a mű­egyetem építése ügyét s indítványozta, hogy a főváros fel­irat­ilag kérje, hogy befolyása az építés­ HÍREK. — November 21. — — Rudolf trónörökös munkácsi ér­kezéséről a következőket írják a „Hon“-nak: A trónörökös reggel 7 órakor érkezett külön udvari vonaton Munkácsra ; a pályaudvaron Schönhorn Ervin gróf díszmagyar ruhában, a városi hatóság élén a polgármester s tömérdek polgár várták, ott volt Pásztélyi püspök s a papság. A polgármester üdvözletére azt válaszold ő fensége, hogy örül, hogy közöttük lehet. A trónörökös kíséretében van­nak V­i­­­c­z­e­k János gróf, és H­o­y­o­s Miksa gróf vendégekül, B­o­m­b­e­r1­e­s gróf s még két más ur. A város fel van lobogózva s a polgárság az indó­­ház felőli utczában fenyőgalyakkal s zászlókkal dí­szített diadalkaput emelt, valamint Schönborn gróf egy másikat a kastély előtt, hová vendégül beszállt ő fensége. Az idő derült és jó hideg. Az uradalmi erdőtisztek a Munkácshoz közel eső vizniczei és szentmiklósi völgyekben s erdőkben számos medvét kinyomoztak s daczára annak, hogy e napokban jó félméternyi hó esett, nagy reménynyel vannak a vadászat eredménye iránt. A trónörökös 23-án este utazik szintén külön vonaton vissza. A grófi há­ziúr Ungvárról hozatta el a czigány zenészkart, hogy a trónörökös ittléte alatt jó magyar zenével gyönyörködtesse magas vendégét. — O V a t i ó — W e n z e 1 n e k. Dr. W e n­­z e­l Gusztávot, ki magyar nemességet kapott a napokban, ma tanítványai szép ovatióval fogadták. Több százra ment azok száma, kik eljöttek taná­ruknak őszinte szerencsekivánatukat kifejezni. Be­­léptekor a tanterembe óriási éljen viharzott fel, s az ünnepelt csak alig juthatott szóhoz, majd az éljenek lecsillapultával meghatottan kö­szönte meg az ifjúságnak, hogy nemcsak egy fél­évvel ezelőtt, mikor fáklyászenével tisztelték meg, adta szeretetének és vonzalmának jeleit, hanem ma is midőn újólag kitüntetéssel fogadja. — Az olasz udvarból, Margherita királynénak enyhébb éghajlat alatt való tartózko­dást ajánlottak az orvosok, bár lázából már meg­lehetősen kiépült. Ennek folytán a királyné pár hetet fog tölteni Bordigherában, a liguriai parto­kon, s csak újév felé tér vissza Rómába. — Um­berto király e hó 16-án meglátogatta a jelenleg Pegliben időző német trónörököst. A királyt test­vére, Amadeo aostai herczeg kísérte. A pályaud­varnál a német trónörökös várta, kivel karon fogva ment a „Méditerranée“ szállóba. A látogatás csak egy óráig tartott, mialatt a király s a trón­örökös déjeuner dinatoire-t vettek maguk­hoz. Az ebéd alatt több olasz zenekar játszotta felváltva az olasz és német hymnust. A király dél­után 5 órakor utazott vissza Genuába. — Macskazene Zágrábban. Mint la­punknak írják, tegnapelőtt este 10 óra felé M­r­a­­z­o­v­i­c­s polgármester, Miskatovics az „Obzor” szerkesztője, Hresztics a tartományi gyűlés elnöke, s hír szerint Ksivkovics osztálytaná­csos macskazenét kaptak ablakkeverés kíséretében. Az est hősei egyetemi hallgatók voltak, s tünte­tésükre az szolgáltatott volna okot, hogy nincse­nek megelégedve a regnicoláris deputátió tárgya­lásainak menetével, melynek alkalmával a tanulók nézete szerint a horvát küldöttek nagyon is sokat engedtek Magyarországnak, s ez­által Horvátor­szágra nézve hátrányos kiegyezést kötnek. A macskazene után egypár tüntetőt elfogtak. Az „Obzor“ mélyen hallgat az egész dologról, mely­nek megvan a maga jelentősége, mert azt mu­tatja, hogy bizonyos körökön, az „Obzort“ is ide­értve, Magyarország irányában ellenséges érzület vett erőt. — Eljegyzés Zichy S. gróf, ki ezelőtt a hadi tengerészetnél mint tiszt szolgált, néhány év óta azonban Gráczban lakik, eljegyezte Kle­be­l­s­b­e­r­g grófnőt Erdélyből. — Türr István tábornok e hó 23-dikán délelőtt 11 órakor a tőzsde termében fölolvasást tart a viziutakról, termelési és kereskedelmi szem­pontból. — Halálozás. Dr. N­o­v­á­k Antal nyugal­mazott főtörzsorvos, a főváros jól ismert alakja, agyszélhűdésben elhunyt. Temetése ma délután ment végbe a bazárépületben levő lakásáról nagy katonai pompával, katonai zenekar kíséretében. Dr. Novák József főherczeg és Andrássy Gyula gróf háziorvosa volt s 60 évet élt. Temetésén több tábornok és főrangú tiszt volt jelen. Nyugodjék békével. — A közúti gőz mozdony n val ma volt az első nyilvánosabb próba, melyre a közúti vas­pályatársulat igazgatóságán és választmányi tag­jain kívül meghivattak a különböző hatóságok és a sajtó képviselői is. A mozdonyhoz két vagyon volt csatolva, s a vonat a Károly-kaszárnya elől pontban 3 órakor indult a városligetbe. A kiván­csi közönség nagy csoportban nézte az újdonságot a kaszárnya előtt, s a kerepesi út sarkán. A vonat, ámbár a kerepesi uton egy nagyobb katonai teme­tés miatt csak lassabban haladhatott, mégis 16 percz alatt ért ki a ligetbe, s a ligetből vissza 23 perez alatt az osztrák államvasút indóházához. Nem fordult elő sem kizökkenés, sem pedig más­féle akadály. A mozdony igen könnyen és gyorsan állítható meg, gyorsabban mint a lovak által vont kocsi. A gép kokszszal lévén fűtve, nagy füstöt nem ereszt, sem szikrákat nem hány. A próba olyan időre esett, midőn a közlekedés a lehető legélénkebb, s még sem volt tapasztalható, hogy a mozdony a lovakat megriasztaná, mert a gép valami nagy zajt nem csinál. A próbákat kü­lönben néhány napig még folytatja a társaság min­den vonalán, s azután fognak következni a tárgya­lások a közlekedésnek ez nyítás által igényelt re­formjára nézve. Ha a város belső területén a ló­von­tatás egyelőre fentartatik is, megbecsülhet­len lesz a mozdony, kivált a vasárnapi délutánokon, midőn a zugligetből és a városligetből, Kőbányáról és Új­pestről egyszerre 6—8 kocsival lehet a közönséget beszállítani. Az eddigi próbák minden kétségen kí­vül helyezték, hogy a közlekedésnek ez új módja semmivel sem veszélyesebb az eddiginél, míg a közlekedés gyorsaságára nézve előnyei jóval na­gyobbak. — Thiers dolgozószobája. Havier Marmier azon beszédben, melylyel Henri Mar­tin, az új halhatatlan beszédére válaszolt, meg­emlékezett Thiers dolgozószobájáról is. Ez a szoba még azon állapotban van, melyben Thiers életében volt. Itt helyezték el azon koszorúkat, melyek már nem fértek sírjára. A szoba a Thiers-hotel máso­dik emeletén van, délfelé fekvő sarkában van az Íróasztal. Az iratok, tollak, tintatartó, könyvek, művészeti tárgyak azon helyzetben vannak, mint Thiers halálakor. A szép táblájú könyvek közt egy szerény kötésű könyv vonja magára a látogató figyel­mét. Ez „Plátó munkáidnak 12. kötete,Victor Cousin fordításában. A könyv minden egyes lap­jának szélén Thiersnek trónnal tett sajátkezű jegy­zetei állanak, a jeles történetírónak megjegyzései, gondolatai. A támlásasztal előtt Mirabeau kis bronz­szobra áll, az ismeretes állásban; itt-ott művészi tárgyak vannak elhelyezve, Nagy Napo­leon kalapjának miniatűr bronz utánzata, egy szikladarabba erősítve, papírnyomtatónak használt bronz gyík , családi arczképek, stb. A szoba át­­ellenben lévő sarkában van a fekete bársony, ezüsttel hímzett nagy zászló, közepén e felirattal : „Bel fort!“ A szoba nagy részét mindenféle nagyságú s alakú koszorúk foglalják el. Vannak itt azonkívül mindenféle vázák, festmények, me­lyek a könyvtár-állványok tetejét egészen ellepik. A könyvtartó, mely köröskörül fut a fal mellett, embermagasságú, akármelyik könyvet ki lehet he­lyéből venni minden létra, minden zsámoly segít­sége nélkül. Ez állványokon a legjelesebb bölcsé­szeti, irodalmi, tudományos, politikai munkák felta­lálhatók. Egy kis szekrényben mind azon fényezett díszmüvek vannak, melyeket Thiers nagyon szere­tett látogatóinak mutogatni. A nagy történetíró minden nap fölment dolgozószobájába, még pedig meglehetős korán. Öt órakor már munkánál ült. Kilencz óra felé titkárával dolgozott. Életének utolsó éveiben nagyon szívesen vette, ha afrikai utazásokból, vagy északi expeditiók történetéből olvastak föl neki. A dolgozó­szoba ajtaján beme­net balra egy üvegezett szekrény ötlik a látogató szemébe, melyet belülről zöld selyem­szőnyeg föd el a kiváncsiak szemei elől. E szekrényben van Thiers fejének halála után készített fesz mintája. A fej rózsaszínű selyem párnán nyugszik. Ez al­kalommal nem lesz érdektelen egy adomát elmon­dani Thiers életéből. A nagy államférfi szobájában sohasem volt naptár. Ha levelet írt, ritkán tudta, hányadika van, s ezért nem is igen szokta a kertet kitenni. Egyszer egy hivatalnok jött hozzá ajánlólevélért. Thiers leül, írni kezd, majd abbanhagyja s e szavakkal fordul a ké­relmező felé: „Hányadika van?“ Ez megzavaro­dik, homlokát dörzsöli, s nem találja el hamarjában, hogy hányadika van. „Hogy kívánhatja hát akkor, mondá Thiers, hogy a miniszternek ajánljam? ki látott olyan hivatalnokot, ki azt sem tudja hánya­dika van, mi nap van ma . ..“ De azért csak meg­írta a levelet s e szavakkal nyújto­tt pártfogolt­­jának: „Vegyen magának zsebnaptárt.“ — A jó barátok. A porosz kereskedelmi miniszter megtiltotta az orosz gőzösök járását a Niemen folyónak Poroszország tulajdonát képező részében. Erre egy orosz lap oda nyilatkozik, hogy e „megtiltás átalában érthetetlennek látszik, ki­vált szomszédok és barátok között.“­­ A spanyolországi árvízkárosul­tak javára a párisi sajtó által rendezendő ün­nep jövő hó 11-én fog megtartatni, s két részből áll: Páris nevezetesebb utczáin díszes cavalcade fog végig vonulni, este pedig különféle ünnepélyes­ségek lesznek. — Oroszország lakosainak száma. A „Sz. Peterburgszkija Vjedomoszti“ helyreigazítja azt a hibát, mely a hivatalos jelentésekben körül­belül 10 év óta tündöklik, hogy Oroszország lako­sainak száma csak 80 millió. A lap hivatkozván a statisztikai adatokra, kimutatja, hogy Oroszország lakosainak száma már, három év óta meghaladja a 100 milliót, tehát ez azon szám, mely legközelebb áll a valóhoz. — A pécsi ezred ünnepélye. A Bécs­­ben állomásozó 52. gyalogezred e hó 19-én az Al­­zer kaszárnyában kettős ünnepet ült. Megünnepelte a királyné nevenapját és az ezrednek a székvá­rosba való bevonulásának évfordulóját. A diszbe öltözött tisztek este, az ez alkalomra földiszített és kivilágott társalgó teremben gyűltek össze, mely­nek falain három elfátyolozott kép volt látható. Midőn az érdemes , a­­­z ezredes a terembe lépett, Polka alezredes beszédet tartott, melyben ez ün­nepély czélját emelte ki. E beszéd után a képek leleplezése következett. Ezek Ferencz Károly fő­­herczeget, ki ezelőtt az ezred tulajdonosa volt, Frigyes főherczeget, az ezred jelenlegi tulajdono­sát és végre Polz ezredest ábrázolják, kit a tisz­telet és szeretet­e váratlan nyilatkozata láthatóan megindított, nemkülönben az ünnepély szónokának meleg szavai, melyek a leleplezési szertartást ki­sérték. A tisztikar ez alkalommal ő felségét is lel­kesen éltette. — Alapos értesültség. A párisi „Illu­stration Universelle“ legutóbbi számában a követ­kező közleményt hozza a Zic­hy-Asb­óth-ügy­ről: „Egy párbaj foglalkoztatja jelenleg a magyar felsőbb köröket. Batthyány herczeg, a club elnöke elrendelte Zichy gróf kizáratását, mert a gróf A­s­b­ó­t­h hírlapira és képviselő párbajra való kihívását visszautasította, miért is Zichy gróf kihívta Batthyány herczeget, mivel az a kizára­­tást elrendelte. Batthyány herczeg azt felelte, hogy ő, mint elnök, e kizáratást elrendelhette, s e jogával élt is, de Zichy gróffal vonakodik meg­verekedni, kit e megtiszteltetésre nem tart érde­mesnek. Zichy és Asbóth megverekedtek, s mindkettő könnyen megsérült, s ezzel a dolog egy része befejeztetett volna; hátra marad a clubból való kizáratás, s Batthyány herczeg felelősségének körülírása. Mindegyiknek megvan a maga pártja, s az ügy még nem ért véget.“ — Italicaeres. A „Piccolo” a következő épületes hírt írja Rómából : Az olasz pénzügymi­niszter épen hivatalában ült, midőn az örök város egyik törvényszékének hivatalszolgája a terembe lépett s egy iratot nyújtott át neki, a mely a pénzügyminisztériumot fölszólítja, hogy bizonyos általa kezelt alapítványból 500.000 lira részlet összeget azonnal fizessen le egy jótékonysági inté­zet számára, mint a­melyet az összeg megillet ; ellenkező esetben a minisztériumot exequálni fog­ják. A minisztérium pénztára azonban nem rendel­kezett ily roppant összeg felett, minek folytán a miniszter gyorsan megkereste a törvényszéket, hogy engedjen bizonyos időt, míg a pénzt előteremti. A törvényszék végre sok tanácskozás s levélváltás után a pénzügyminisztériumnak engedélyezte a fize­tési határidőt. — A közoktatási miniszter és a tanárok. A közoktatási miniszter felszólította a fővárosi tanácsot, hogy a fővárosi reáliskoláknál okleveles tanárokat alkalmazzon. Okot erre azon körülmény adott, hogy a miniszternek tudomására jutott, mikép két főreáltanodánál nem képesített, tanárok is vannak alkalmazva, holott ezidő szerint a tanárok kiképzése oly kedvező eredményt mutat föl, hogy az okleveles tanárok száma ma már feles és igen sok nem tud alkalmazást nyerni. Ez alka­lomból figyelmezteti a miniszter a hatóságot, hogy az említett két tanodánál alkalmazásban levő nem képesített tanárokat szólítsa föl, hogy záros határ­időben igyekezzenek magukat képesíteni s okleve­let nyerni ; ha ezt nem tennék, helyettük okleveles tanárokat alkalmazzon. — Egy édeni örökség. A debreczeni k. törvényszék a mai hivatalos lapban felhívja Á­d­á­m Éva örököseit, hogy örökösödési igényeiket az ebesi pusztán fekvő ingatlanokra nézve érvényesítsék. Nehogy azonban mindazok, kik Ádám­­­ Évától szár­maznak, ilynemű igényekkel fellépjenek, megjegyez­zük, hogy erre csak azok jogosítják, kik a Debreczen­­ben nemrég elhunyt Boldizsár Andrásné született Ádám Éva utáni örökösödési jogukat kimutatni képesek. — Arról az ál-egyetemi tanárról, dr. van der Land­en úrról, ki nálunk is megfor­dult, s az Európa szállodából éjnek idején az ab­lakon át szökött meg, azt beszélik újabban, hogy a purkersdorfi polgármesternek mint De B e 11 a gróf mutatta be magát, azután dr. J e r w o­­­f, amsterdami tanár czim alatt Bécsbe vissza­utazott, s ott többeket lépre csalt. Bécsből hir szerint Dél-Németország felé vette útját. — A „Budapesti r­a­bs­e­gél­y­z­ő-e­gy­­­e­t“ az 1879. november hó 23-án déli l­s 12 órakor a pestvidéki kir. tör­vényszék 18-dik számú tanácstermében II. emelet, (bejárat : Ujvilág-utcza) igazgató-választmányi ülést tart, melynek napi­rendje : 1. Folyó ügyek elintézése. 2. Segélyzések. 3. Pénz­tári havi jelentés. — Köszönet nyilvánítás. Özv. P­i­s­z­­­tory Jakabné 1000 frtot és néhai Kunig József örökösei, özv. Tősy Gusztávné, szül. Kunig Róza és özv. Steinbach, sz. Kunig Johanna 400 frtot ajándékoztak a magyar gazdasszonyok orsz. egyl. árvaleány-nevelő-intézete javára. Ezen a szeren­csétlen árvák érdekében tanúsított nagylelkűsé­gükért, a kegyeletes adakozóknak, az egylet nevé­ben hálás köszönetét fejezi ki az elnökség. — Értékes ajándékot kapott e napok­ban a nemzeti múzeum. Egy majdnem teljesen ép római sarcophag ez, mely körülbelül 30 mázsát nyom. A fővárosba gőzhajón hozzák. — Pezsgőgyár áthelyezés. Pet­hő Miklós ismert pezsgőgyáros, pezsgőgyárát, mely ed­dig Velenczén volt, Szent­ Miklósra helyezte. — Chile, Peru és Bolivia. Lakoniku­san, de találóan jellemzi e három országot egy né­met lap levelezője. Chile szegény — úgymond a levelező — de kevés az adóssága, s fizeti azokat. — Peru, daczára közmondásos gazdagságának, szintén szegény, roppant sok adóssága van, melyet igér, hogy megfizeti, de azért nem fizeti. — Kü­lönben Bolivia szintén szegény, sok is az adós­sága, de nem ígéri, hogy megfizeti, nem is fizeti meg azokat. — Ösztöndíjak. A közoktatási miniszter az 1879 — 80 tanév kezdetétől a következő ürese­désbe jött ösztöndíj-állomásokra hirdet pályázatot. Nevezetesen a) budai Mária Therézia-féle 14 állomás, egyenkint évi 120 írttal, — b) váczi Mária T­h­e­r­é­z­i­a- féle 4 állomás egyenkint 120 frttal, — c) buda-váczi vagyis kincstári M­ária Therézia-féle 2 állomás egyenkint évi 120 frttal és egyúttal ugyanezen alapnál a lefolyt időben be nem töltött még 2 állomás szintén egyenkint 120 frttal, ezen két utóbbi állomásra azonban megje­gyeztetik, hogy ezek csakis egy tanévre, vagyis csak 1879—80. tanévre fognak adományoztatni,— d) Koháry-féle 1 állomás évi 120 frttal. Ezen ösztöndíjakat csak kath. vallásu tanulók nyerhetik el, ha legalább az első gymnasialis vagy reálosz­tályt valamennyi tantárgyból jeles eredménynyel végezték.­­ A kincstári Mária Therézia-féle ösztöndíjakra kizárólag csak kincstári hivatalnokok gyermekei tarthatnak igényt. A további feltételek a hivatalos lapban fognak egész terjedelmükben közzététetni. — Postarablások. Mint Béga-Szent- Györgyről írják, e hó 15. és 16-ika közti éjjel 1 órakor négy rabló akart behatolni az ottani posta­mester hálószobájába, melyben az a hivatalos iro­mányokat és a postapénzt őrizte. A meglepett postamester fogta t­zlövetü forgópisztolyát s min­den irányban lövöldözött, a­mi azonban nem riasz­totta vissza a rablókat, mert tudták, hogy a posta­mester sehonnan sem számíthat segélyre s az ablak és ajtón kívül más kijárása nincs, ezeket pedig elfoglalva tartották. A postamester azonban sze­rencsére nem vesztette el lélekjelenlétét, hanem gyorsan szétbontotta a kályhát s az igy támadt nyíláson át neje az irományokkal és postapénzzel a konyhába jutott, hol a szolgát fölkeltvén, vele együtt segélyért futott, mit a rablók észre­­vévén, kereket oldottak. Ily módon mentette meg a postamester a hivatalos pénzt és saját életét. — F. hó 16-án, azaz vasárnap este az Olaszi-Liszka és Erdőbénye között közlekedő ko­csipostát három ismeretlen egyén megtámadta. A három gonosztevő egyike a lovat ragadta meg, a másik kettő lehúzta a kocsist, kit elvert iszonyúan. A kocsiról lehánytak mindent, azután a kocsist fellökték a járműre s midőn ezeket elvégezték, a lovat megcsapkodták, s az a postakocsit bevitte Erdőbényére; a gazemberek pedig a csomagok és levelek felbontásához fogtak. A postakocsi megér­kezése után — mint a „Nagyvárad írja — az er­­dőbényei postamester azonnal a támadás helyére sietett. Megtalálta a csomagokat és leveleket mind, felbontva ugyan, de meg nem lopva. A magánle­veleket széttépték, a darabokat elhányták. Talál­tak egy csomagban szivart, másikban egy vég­posz­tót stb., ott hagyták mindegyiket. Csak két üveg rosz­­topcsint fogyasztottak el. A postamester minden darab papirost felszedett s úgy találta, hogy egyé­b­ nem hiányzik, mint két üvegből a rosztopcsin­é-a három magánlevélnek a borítéka. Ezekről nem tudhatják, honnan küldetett és kihez volt czi­­mezve. — Pestmegye nehány járásában uj bizottsági tagok választása vált szükségessé, igy a csömöri választó kerületben Hartmann István, a túráiban Csányi János, a rákoskeresztúriban Ráday Pál gr., a pilis­csabaiban Sántha Péter, a pilis­szántóiban Rakovszky Gusztáv tagok elhalálozása folytán , a bogdányiban Wallenfeld Károly lemon­dása következtében és a nagy kovácsiiban Szu­­nyogh János hivatalából felfüggesztett és fogva levő szolgabiró helyébe választandók más bizott­sági tagok. A választás dec­ember 14-ére tűzetett, ki, és pedig a választások vezetésével megbizat­­tak: a csömöri kerületben Csajághy Sándor, a

Next