Ellenőr, 1879. december (11. évfolyam, 574-622. szám)
1879-12-02 / 575. szám
Előfizetési árak : Egész évre . 20 frt — kr. Évnegyedre Félévre . . 10 „ — , Egy hónapra Szerkesztési Iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (főút sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, meitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 575. szám, 5 frt — kr. 1 » 80 . Egyes számra 4 kr. ELLENŐR REGGELI KIADÁS. Budapest, kedd, deczember 2 1879. Hirdetitek felvitele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Daube u. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadóhivatala által nyugtázott Számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (főút sarkán). Ide intézmdők ta elfizetitek et a lap niküldésére vonatkozó minden feltedlali XI. évfolyam. Budapest, deczemta 1. Az osztrák képviselőházban ma volt a védtörvény tárgyalásának első napja. A karzatok csak gyéren teltek meg. A bécsiek tehát nem nagyon kiváncsiak arra, hogy miképen fárad jogaik megvédésében az alkotmányhű párt. Többen beszéltek a kormány javaslata mellett és ellene , de újat semmit sem mondottak. Az alkotmányhűpárt szónokai aligha hódítottak ma nézeteik számára pártfogókat. Ennek bizonyságául fölemlítjük, hogy Rechbauer elszónokolta, hogy a védtörvény katonai tekintetben a legtökéletesebben bevált, hogy hadseregünk bármelyik európai sereggel vetélkedhetik, hogy Európa jelen helyzetében ő sem akarja rázkódtatásnak kitenni hadseregünk szervezetét, de pénzügyi és közgazdasági tekintetekből, s minthogy nem akarja, hogy hoszszabb időre lemondjon e jogáról a parlament, ő csak egy évre szavazhatja meg a védtörvényt. Azt is megmondhatta volna Rechbauer, hogy a monarchia is csak egy évre szóló barátságot és szövetséget kössön-e. Vagy talán azt gondolja, hogy szövetségeseink nem akarják oly bizonyosra fogni, hogy rendelkezünk a kellő erővel, mint amily bizonyossággal ő meg akarja óvni a parlament jogát? * A dán királyi pár elutazott Berlinből. A német officiosus lapok bejelentéseket közölnek a látogatás külsőségeiről, de esetleges politikai czéljáról egyetlen szót sem említenek. Egyes németországi dániai lapok kölcsönösen szép szavakban mondották el, hogy teljes szívükből jó egyetértésben akarnak élni a szomszéd állammal. Ez az egész, ami bizonyos, azt pedig mindenesetre csak combinátióból tudják a merészebb hírlapok, hogy a német császár, a trónörökös és a dán király magánértekezleteket is tartottak, amelyekből kitűnt, hogy a német kormány hajlandó a „Weifenfond“ kiadására, ha lemond Cumberland herczeg Hannover a trón A „Reuter ügynökség“ azt jelenti, hogy a montenegróiak és albánok közt már nov. 9-én ütközet folyt. E hó 7-én ugyanis 10,000 montenegrói gyűlt össze Gusinye közelében, akik rögtön átkeltek a határon és elfoglalták a Gusinye és Plava közt fekvő Japrinez és Pepir őrházakat és Erzenicza falut. Ekkor 10,000 embert öszpontosított Gusinye közelében az albán nemzetgyűlés, és e haderő kiverte a montenegróiakat állásaikból. E szerencsétlen csatában 150 sebesültet és halottat, továbbá ugyanannyi foglyot vesztettek a montenegróiak. Nagyobb híte lenne ennek a csatának, ha csakugyan megtörtént volna. * A „Deutsche Zeitung“ arról értesül, hogy a bolgár fejedelem elfáradt a kormányzásban. Ennek oka pedig nem más, mint a balkán félszigeti liga. A czár és az ifjú fejedelem közt sűrű levélváltás folyt. Sándor fejedelem kijelentette nagybátyjának, hogy ő képtelen megküzdeni az izgatásokkal, amelyek a két Bulgária egyesítését czélozzák, és hogy ő azt hiszi, hogy csak Szerbia és Montenegro szövetségében lesz képes megküzdeni a berlini szerződést fenyegető veszélyekkel. Ő tehát (Sándor fejedelem) csak ily értelmet adhat a bolgárszerb-montenegrói szövetségnek. A czár felelete azonban nem elégítette ki Sándor fejedelmet és ezért unta meg az uralkodást. A nevezett lap fentartással közli ezt a hírt. Mi is azt hiszszük, hogy legalább ebben az alakban nem igaz. * November 29-én az a hír terjedt el Párisban, hogy a balpárti töredékek gyűléseiben mondott nyilatkozatok következtében lemond a kormány. Ezt jelenti a Waddingtonhoz közelálló „National“. Annyi bizonyos, hogy furcsa dolgok történnek Párisban. Máshol a kormány áll elő programmjával, a parlament pedig nyilatkozik, hogy tetszik-e neki, vagy nem. A franczia képviselőház pártjai kiforgatják ezt a szokást, és ők szabnak programmot a kormány elé. E programm pontjai közé tartoznak : a hivatalok és törvényszékek megtisztítása a köztársaság ellenségeitől, a katonáskodás időtartamának megrövidítése és az egyéves önkéntesi intézmény eltörlése. A balpárt csoportjai valószínűleg el fognak valamit engedni e követelésekből, ha másért nem, azért, mert egyik csoport sem kíván a másik csoportba tartozó minisztériumot. * A „Daily Telegraph“ értesülése szerint nem volt őszinte a porta ígérete, amelyet Baker pasának adott. Törökország és Oroszország közt ugyanis egyezség jött létre bizonyos határozottan megjelölt eshetőségekre nézve. E szerződést nem foglalták ugyan írásba, de mégis szövetség erejével bir megjelölt esetekben. A közvetítő állítólag Szaid pasa volt. Az országgyűlési szabadelvűpárt f. hó 2-jin d. a. 11 órakor értekezletet tart. A főrendiház folyó évi december hó 2-án délelőtt 11 órakor illést tart. Az erdélyrészi képviselők értekezleteiről írtak a napokban az ellenzéki lapok, nevezetesen azt is, hogy az erdélyi képviselők szövetkeztek az adóemelési törvényjavaslatok ellen. Igaz, hogy az erdélyi képviselők tartottak értekezletet a napokban gróf Teleky Domonkosnál, de ez értekezleten csak az erdélyi birtokviszonyok rendezését tárgyazó törvényjaslat megsürgetéséről volt szó, és pedig minden conditita nélkül, amint ez az erdélyi képviselők hazafiságától másként nem is várható. Az adóemelési javaslatokról ez értekezleten szó sem volt. Haladunk. Az ellenzék közeledik a kijózanodáshoz. Nem mintha elérte volna már teljesen. Isten ments. Min szórakoznék az ember akkor ebben a zimankós téli időben? Nem. A kijózandás felett érezhető emberbaráti örömünk mellett, élvezhetjük még azt a gyönyörűséget, melyet az ellenzéki hírlapoknak, noha fogyatékos, de még mindig megmaradó széles jó kedve, hogy ne mondjuk mámora, a legkomorabb szemlélőnek is nyújthat. Pár hét előtt mindennap olvashattuk : holnap bukik meg Tisza Kálmán. S noha holnap nem bukott meg, holnap újra kezdődött a jóslat, mint az egyszeri korcsmáros ígérete a holnapi ingyenméréssel. Ez örökösen kudarcot valló profésia iránt azonban úgy látszik idővel fásult lett, nemcsak a közönség, megunta azt maga az ellenzéki sajtó is. Egy-két napig pihentek tehát a válsághírek, kivált midőn a kormány többségének újabb megizmosodása elvette nemcsak az ilyen hírek hitelét, de még az ilyen hírek terjesztőjének kedvét is. A legutóbbi szavazás zuhanyként hatott a felizgatott ellenzéki képzetemre, de csak azért, hogy pár nap alatt újra phantasmagoriákra ragadja, habár ezúttal valamivel szerényebb dimensiókban. Tisza bukása helyett a részleges kabinetválság lett a hirkovácsok jelszava. Kemény megy, Péchy megy, Szapáry megy, híresztelték mindenfelé, sőt tudták már azt is, kiket kért fel Tisza a megürült tárczák betöltésére. A különböző uj miniszterek közt integették Apponyi grófot és nagy képpel bizonitgaták, hogy jól értesült forrásból meritve biztosíthatnak arról, miszerint Apponyi gróf nem fogadja el az ajánlatot. De miért emlegetik épen Apponyi grófot ? Épugy hozhatnák fel Szilágyit, Lónyait vagy Heffyt. Mikor az ellenzéki phantasia ilyen gyümölcseit látjuk, épen nem tudnánk csodálkozni a fölött, ha egyszer csak azt olvasnók, hogy Tisza Kálmán Csanády Sándort kérte fel miniszternek. A Dunaszabályozás ügyében holnap kezdi meg üléseit a közmunka- és közlekedési minisztérium kebelében a vegyes bizottság. Ezen ülésezés előreláthatólag több napot vesz igénybe s kiterjed minden kérdésre, nevezetesen a műszaki tanács kérdésére is. (B. S.) Illetékes helyről vesszük a tudósítást, hogy a Magyar Általános Hitelbank igazgatósági tanácsa az intézet vezérigazgatója Weninger Vincze úr elhunyta által az intézet igazgatóságában megürült állomásra Pallavicini Ede őrgrófot, a m. kir. pénzügyminisztérium osztálytanácsosát vette kilátásba, és bizton remélhető, hogy nevezett megválasztatása esetén ez állomás elfogadására hajlandó leend. A választás foganatosítására a részvényesek közelebbről rendkívüli közgyűlésre fognak összehivatni. Örömmel veszünk tudomást e szerencsés választásról, mert meg vagyunk győződve, hogy az új igazgató személye több biztosítékot nyújt az iránt, hogy a bank kiválóan magyar intézet fog lenni s eddigi jó nevét és hitelét csak fokozni fogja, mint ha valami külföldi vagy akár belföldi tőzsdei nagyságot állítottak volna az intézet élére. Az egyéni szabadság sérelmei. Hogy mily tiszteletben részesül Magyarországon az egyéni szabadság, arról beszélnek az igazságügyminisztérium által kibocsátott statisztikai adatok. Ezekben azonban egyes ecclatans esetek nem, hanem csak számok szerepelnek. Azt tudjuk meg belőlük, hogy Magyarországon az összes (bűntett, vagy vétség miatt) vádlottak fele vizsgálati fogságba vettetik, sőt kihágás miatt évenként 25—27.000 ember szenved vizsgálati fogságot. De hogy a nagy számtételek alatt mily esetek rejlenek, arról csak a törvényszéki gyakorlat beszélhet. Ezúttal két esetet említünk fel. Az egyik a vizsgálatnak néha elijesztő hosszúságát, a másik pedig azon könnyűséget bizonyítja, melylyel a vizsgálati fogságot elrendelik, és hónapokon át szükség nélkül fentartják. A beregszászi kir. törvényszék Katsó Mihály, Király József és Hee Miklós ellenében most tárgyalt le egy egyszerű súlyos testi sértési esetet, melyben nyolc éven át (!) tartott a vizsgálat. A vádlottak a tett elkövetésekor fiatal suhanczok voltak, most felnőtt emberek és most ítéltetnek négy-négy havi börtönre. A kir. tábla 29193 sz. a. határozatával helybenhagyta az első biróság ítéletét. A másik eset a győri kir. törvényszéknél történt. Erdős Márton súlyos testi sértést követett el, azon fajtából, mely a verekedések közben naponként előfordul. A tényt beismerte, csak enyhítő körülményekre hivatkozott. Rendes lakással birt, sőt atyjának (ő maga kiskorú) ingatlan birtoka van. Egy huszonnégy óráig sem leendett szabad letartóztatni, mert tettét beismervén nem lehetett tartani a vizsgálat meghiúsításától; megszökésére sem forgott fenn gyanú, mert rendes lakhelylyel, sőt családdal bir, s jóéletű lévén, az ismétlés imminens veszélye sem igazolta befogatását és hosszú letartóztatását. S mégis, mit tett a győri királyi törvényszék ? Ez évi márczius 21-dikén letartóztatta , s még most is, tehát majd kilencz hónap óta vizsgálati fogságban van. A kir. tábla mai ülésében hozott 29024 sz. a. Ítéletével elrendelte a szabadon bocsátását, miután a győri törvényszék még a végtárgyalás és ítélethozatal után sem helyezte szabadlábra. Az ily esetek különben nem csak a győri törvényszéknél fordulnak elő. Azon 1500 egyén közül, kik évenkint átlag 6 hótól egy évig vannak letartóztatva, sok akad, akinek hosszú vizsgálati fogságát sem a bűntett nagysága, sem az igazságszolgáltatás érdeke nem igazolja. E viszás állapotnak oka a birói gyakorlat, melyet semmiféle törvény sem korlátoz. Nem is emelünk mi panaszt a győri kir. törvényszék ellen, mely (törvények hiányában) törvényesen, s úgy járt el, mint a többi bíróságnál szokás. De igenis sürgetjük, hogy ez állapotnak a törvényhozás mielőbb véget vessen. A vádlott felebbezési joga, jelen perrendünk és bírói szervezetünk mellett, illuzórius. Ez nem segít a bajon, miről a statisztikai adatok tanúskodnak, mert hisz három—hat hónapba telik, míg az ügy megjárja a felső fórumokat, habár ezek a vizsgálati fogság esetében soron kívül határoznak. A közvélemény meglehetősen közönyös az egyéni szabadság ügye iránt, aminek okát most nem fejtegetjük, hanem csak utalunk a tényekre, melyeket azért közlünk s fogjuk közölni a tudomásunkra jutó egyéb eseteket is, hogy a közönség figyelmét a közszabadságok egyik legfontosabb alkotó része, az egyéni szabadság ügye felé fordítsuk, annál is inkább, mivel a törvényhozás a közelebbi jövőben tárgyalni és gyakorlatilag megoldani lesz hivatva az egyéni szabadság kérdését. Táviratok, Bécs, decz. 1. (Eredeti távirat.) A delegációk összehívásának napját csak azután fogják megállapítani, miután a reichsrab is letárgyalja a védtörvényt. Bécs, decz. 1. A képviselőház mai ülésében Taaffe gróf miniszterelnök válaszol az Odera által okozott árvíz ügyében hozzá intézett interpellációra és kijelenti, hogy a kormány az Odera folyó szabályozásában, amennyiben az állam érdekeit érintik, tevékeny részt fog venni. A marhavész meggátlására ezért a törvényt, harmadik felolvasásban elfogadták. Ezután megkezdették a véderő törvény felett a vitát. Zeithamer előadó a többség, Rechbauer a kisebbség jelentését. Rechbauer a 800.000 emberből álló hadilétszámot csak egy évre ajánlja megszavazni s azt mondja, hogy a tíz évi tartamra való meghosszabbtás által egyik legfontosabb jogáról, az újoncz contingens évenkénti megállapításáról mond le a parlament. Szóló a jelen kérdést minden pártkérdés fölébe helyezi, és méltányolja a politikai helyzet komolyságát, s azért nincs is szándékában, hogy megtámadja a hadsereg jelen szervezetét. Ha jövő évben a helyzet változni nem fog, akkor a parlament bizonyára beleegyezését fogja adni a védtörvény további meghosszabításába. Clam Martinitz Rikard gróf a kormány előterjesztésének változatlan elfogadása mellett szólal föl; óva inti a baloldalt indítványának következményeitől; figyelmeztet arra, hogy ha az első czikket elfogadják és a másodikat elvetik, illúzióvá válik a törvény fő czélja. (Tetszés a jobboldalon.) Czedik indokolja saját indítványát, melylyel a békelétszámnak 230.000 emberre való leszállítását ajánlotta, miáltal 3 millió volna megtakarítható. Szóló fejtegeti, hogy indítványa, elvi szempontból véve, nem áll ellentétben sem a többség, sem a bizottság, sem a kormány javaslataival. Grocholski a kormány előterjesztésének változatlan elfogadását pártolja. Ausztria körül van véve olyan" államokkal, melyek roppant hadsereggel rendelkeznek ; minden esélyre el kell tehát készülnünk. Ha a monarchia tiszteletet érdemlő hadsereggel fog bírni, szövetségesekben bizonyára nem lesz hiánya. Grocholski megtámadja Czedik indítványát, utalván arra a körülményre, hogy a szomszéd államok mindegyikében a békelétszám aránya a hadilétszámhoz nagyobb mint Ausztriában. (Tetszés a jobboldalon.) Schaup a kisebbség indítványa mellett szólal fel és kijelenti, hogy ő csak abban az esetben szavaz a védtörvény tíz évre való meghosszabbítása mellett, ha Ötedik indítványát elfogadják ; ellenkező esetben a rövidebb időtartam mellett fog szavazni. Ma 11 - s, tekintettel a politikai helyzetre a kormány javaslatát pártolja és kikel azon állítás ellen, hogy az ő pártja csak azért szavaz a védtörvény mellett, mert nemzeti engedményeket remél ; pártja a védtörvény mellett fog szavazni, mert az a meggyőződése, és követelni fogja a nemzeti engedményeket, mert okadatoltak. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Salm őrgróf kijelenti, hogy a kormány javaslata bizalmi szavazatnak tekinthető a kormányra nézve, azonban ő azt ellenzi, mindaddig míg a kormány elveit illetőleg magának tájékozást nem szerez. D zwo nkowski a többség indítványa mellett érvel. Ő fenn akarja tartani a birodalom véderejét, hogy a szomszéd államokkal szemben egyenlő hatalommal bírjon. Holnap folytatják a vitát. Gudeman báró interpellációt intéz a kereskedelmi miniszterhez a morvaországi transversális vasút ügyében. Hamburg, decz. 1. (Eredeti távirat.) Godefray és fia bank- és hajósereg megbukott. A tengerentúli piaczok erősen érdekelve vannak ezen bukás által. fj 1 Berlin, decz. 1. Gorcsakov herczeget tegnap, délután a német császárné is fogadta. Az orosz kanczellár ezután látogatást tett a német trónörökösnél, ki a látogatást ma délután az orosz követség palotájában viszonozta. Vilmos császár ma fogadta Dubril orosz nagykövetet. Páris, decz. 1. A balközép-párt ma ülést tartott, melyben azzal a kérdéssel foglalkozott, vájjon részt vegyen-e a balpárt csoportjainak egy közös programm kidolgozása iránt folytatott értekezletein? Marcére, Bardoux és Richot azon nézetet osztják, hogy a balközép ne vegyen részt ezen tanácskozásban, míg Germain és Philippoteaux a mellett emelnek szót, hogy a párt vegyen részt benne továbbra is. A gyűlés ez utóbbi nézetet fogja valószínűleg elfogadni. A parlamenti helyzet kevésbé feszült. Spuller, Brisson és Floquet kijelentették, hogy nem fogadnak el tárcát. Sokan azt hiszik, hogy a minisztérium holnap, Baudryd’asson internellatiója alkalmából, felvilágosításokat fog adni a parlamentnek s azáltal oly bizalmi szavazatot nyerni, mely a válságnak a minisztérium konsolidálása által véget fog vetni. A kamarában ma Maigne radicális képviselőnek a vasárnapi munka betiltására vonatkozó törvény eltörlése iránti indítványa folytán hosszabb vita keletkezett. Keller a jobboldal tagja a vasárnapi munka ellen szól és hivatkozik Angolország, Svájc és Amerika példájára. Maigne védi indítványát a vallásszabadság szempontjából; az indítvány 335 szavazattal 102 ellenében elfogadtatott. Madrid, decz. 1. A bikaviadalok ma délben vették kezdetüket és délután 4 óráig tartottak. A királyt, a királynőt, Erzsébet főherczegnőt, Izabella exkirálynőt és a három herczegnőt, a közönség lelkes üdvözlettel fogadta. A királynő és a herczegnők, mint általában mind a magasrangú hölgyek, fehér mantiket viseltek. Az aréna színig megtelt. Tizenötezer ember foglalt benne helyet. A királynő intésére a bikaviadal megkezdődött. Hat bikát bocsátottak ki. A közönség élénk feszültséggel kísérte a viadalt. A bikák több lovat megöltek. Egy bika a korláton átugorván, egy csendőrt hajított a levegőbe. A roppant , közönség és a számtalan kocsik impozáns látványt nyújtottak. Ma este a madridi tartományi küldöttség hangversenyt ad. Több helyen tűzijátékot rendeztek. Az időjárás hideg lett. A Dunaszabályozás Budapesten. Negyvenkét esztendeje lesz a jövő tavaszszal, hogy a fővárost az özönvízzé dagadt Duna elöntötte. A két testvér-főváros romhalmazzá lett. A romokból azonban felépült, megifjult, szebb, tündöklőbbé lett, mint bármikor annakelőtte. Elmúlt négy évtized, Budapest minden tekintetben azzá lett nekünk, mint a francziáknak Páris, politikai, szellemi, culturális, ipar- és kereskedelmi központtá. Budapest az ország szíve. Itt lüktet a magyar politikai, állami és társadalmi élet főüzere. S mégis, az ország e centruma felett négy évtizeden át baljóslatú árny lebegett. A hóolvasztó tavasz minden évben felkeltette a veszély érzetét. A Kárpátok hófedte ármai fenyegetést képeztek a magyar főváros ellen. Egy déli szellő a hótetőket özönvízzé változtatva zúdíthatta Budapestre. S e minden évben megújuló veszély tudatával épült, virágzott fel Budapest. A világon páratlan Dunaira e veszély daczára emelte fel büszke palotáit a félelmes folyam partján. Sőt voltak évek, mint az 1876-diki, mikor a veszély a legkomolyabb alakban jelent meg. Egy hajszálon függött, a szél egy fordulásán, vagy egy gát ellenállásán múlt, hogy a kontinens egyik legszebb városa, a magyar főváros hullámsírba nem temetkezett. Ily előzmények után a pessimismus kapott lábra. Csak a napokban is felriadt a főváros, sőt az ország közvéleménye, hogy Budapest védtelenül áll egy esetleges árvízzel, mint egy nyílt város az ellenséggel szemben. Ha jogosult volt ez aggodalom, akkor a kormánynak mindent el kell vala követni, hogy az aggodalom okait megszüntesse. De ha a paniquenak nem volt való alapja, úgy a kormánynak az ország színe előtt meg kellett cáfolnia a setét hírt, melt szétterjedt a fővárosban, szétterjedt az egész országban. Péchy Tamás miniszter a ház mai ülésében, hosszú, a kérdés minden részletét megvilágító beszédben ez utóbbit tette. Megbizonyította, hogy a főváros nem forog veszélyben. Megbizonyította nemcsak hangzatos szavakkal, hanem minden kétséget kizáró tényekkel. Az ország, a főváros nyugodt lehet. Leszakadhat ötnyi hólepel a Kárpátokra, vagy Ausztria magaslataira, a tavaszszal lerobogó vízözön ártalmatlanul fog átzúgni a két testvér-főváros között, bármint hajlandja ostromra a szél- és vizűzött jégmezőket a gátok ellen. Az 1876-diki tapasztalatok megmutatták, mely irányban kell kezelni a főváros védelmét. Az előbbi szabályozás tévesnek bizonyult. Kétségtelen az, hogy a fővárost a víznek bármely tömege sem fenyegeti, hanem csak a jég. A Duna a főváros közt megszakített medrében, a szélvész gyorsaságával hajtja át felduzzadt hullámait. A vízbőség csak Ó-Budát fenyegeti. Péchy miniszter a főváros érdekeit egy államférfiúhoz méltóan tekintetbe vevő beszédében, megemlékezett Ó-Budáról is s kijelentette, hogy a főváros egyetlen részét sem szabad védtelen hagyni, s hogy, a legközelebbi munkálatok feladata lesz Ó-Budának megvédelmezése is. Budapestet azonban csak a jégtorlódás fenyegeti. Akik azt hitték, hogy a soroksári Duna-ág elzárása következtében a víz rohama oly erővel vettetik a promontori ágba, hogy annak sekélyes medrét maga az ár ki fogja mosni, tévedtek. A miniszter méréseket létetett 25 kilométer hosszúságban, s e mérésekből kitűnt, hogy a fenék nem lett mélyebb. A sziklás talajt a legszilajabb ár sem képes mélyebbre mosni. A főváros védelmét a soroksári ág képezi. Az 1876-diki árvíz megbizonyította, hogy a legmagasabb víz nem folyhat le a promontori ágon, s ha nem törhet át a természetes menetet gátló akadályokon, inkább megostromolja Csepel szigetét, s azon rohan keresztül. A miniszter kijelentette, hogy a soroksári gáton már most oly intézkedések tehetők, melyek a fővárost minden veszélytől mentesítik. Ha magas víz jó, nem a zsilipek nyittatnak meg, hanem a gát töretik át, s az özön ez után szakad le. A gát vízműtani, olyatén berendezése, mint a külföldi szakértők kifejtették, csak ezután következhetik be. Ez azonban csak a részletek kérdése. A fő kérdés, a főváros árvízmentességének kérdése tisztába van hozva. A részletes intézkedések megvitatására a miniszter a szakértőkből és minden érdekképviseletből alakított enquetet ki össze. Ennek tanácskozásai nyilvánosak lesznek, mint szoktak is nyilvánosak lenni az ily tanácskozások. Tehát nemcsak a nagy lapok, mint Királyi követelte, hanem a kis lapok képviselői is megjelenhetnek ott, hogy minél nagyobb legyen azok nyilvánossága, s így minél inkább megnyugtatást nyerjen a főváros és az ország közvéleménye. Nem fejtegetjük azon okokat, melyek a jelenlegi panique-ot felidézték. Nem fejtegetjük különösen azokat, melyek személyes ügyekre vezethetők vissza. Csak azt jegyezzük meg, hogy az ijedelemre nagyrészt a külföldi szakértők véleménye adott okot, kik tévesen lévén informálva, azt hitték, hogy a promontori Dunaág még tovább is össze fog szoríttatni. Ezt azonban, ami valóban végzetessé lehetne , senki sem akarja, legkevésbé akarja a kormány. S hogy mily kielégítő volt a miniszter válasza, s hogy eloszlatott a főkérdésre nézve minden aggodalmat, fényesen igazolja azon tény, hogy azt az egész ház, s maga az interpelláló képviselő, Királyi Pál is tudomásul vette. Országgyűlés. A képviselőház ülése december 1én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) Péchy Tamás közmunka- s közlekedésügyi riniszter a következőkben adja elő a Dunaszabályozás történelmi részét . A fővárosi Dunaszabályozásnak előkészítését még József nádor kezdte meg. Már akkor az úgynevezett dunai mappatiót állíttatta össze, melynek feladata volt: adatokat keresni arra nézve, hogy mikép lehessen a fővárost biztosítani minden vizelemi csapás ellen és a Dunát minden időben hajózhatóvá tenni. Ezen dunai mappatio tömérdek anyagot halmozott össze; már akkor kijelentették az akkori szakértők, hogy az itteni Duna Pest alatt elszélesedvén, az addig vitt jeget lassabban viszi tovább s torlaszokat képez és tulajdonképen ezek azok, amelyek Pest városára veszélyesek lehetnek. Ezen akkor kimondott elv szerint igyekeztek már akkor valami szabályozást létesíteni, mindazáltal egész az 1870. évig e tekintetben tényleg semmi sem történt, elvi differentia miatt 1847-ben Széchenyi István gróf sem mehetett sokra, mert a szabályozásra csak 2 millió forint volt megszavazva, a mivel úgyszólván semmit sem lehetett kezdeni, s 1850-ben a város egypár falépitményt emeltetett, melyet vizszabályozási műnek nem lehetett nevezni. 1870-ben Gorove István volt az első, ki a valóságos szabályozási művet megkezdette. Az akkori adatok szerint a mű megkezdését előbb több rendbeli tanácskozás előzte meg a minisztérium kebelében, s Gorove István akkori közmunkaminiszter terveket terjesztett be a szabályozásra vonatkozólag. Az akkor létesült 1870 : X. t. sz. alapján meg volt rendelve a törvényhozás által az, hogy miként létesíttessenek ezen műveletek és igy azt lehet mondani, hogy ez volt a budapesti Dunarész szabályozásának első alapja. Ezen akkoriban a képviselőház elé beterjesztett előterjesztés szerint a minisztérium az akkori miniszteri tanácsos Mihalik Jánosnak a vízszabályozás vezetőjének elnöklete alatt dolgoztatta ki azon terveket, melyek keresztülvitelükre a képviselőház a meghatalmazást megadta azon kijelentéssel, hogy „ha a munka folyamában a tervben a szabályozás lényegét nem érintő módosítások szüksége mutatkoznék, azokat a kormány saját hatáskörében és belátása szerint elrendelhesse.“ Azon terveket a hazai szakértőkön kívül még Engert és Wex külföldi szakértők is felülvizsgálták. A jelenleg keresztülvitt terv az eredetileg megállapított tervtől némileg eltér. 1870. után mindjárt támadtak kételyek azon eredeti terv némi módosításai iránt; nevezetesen sokan voltak, akik azt mondták, hogy az eredeti terv szerint a Margit-sziget mentén a Duna nem helyesen lesz szabályozva, mert azt mondták, nem czélszerű, hogy a budai ágon menjen a nagyobb része a víznek s a pesti ágon a kevesebb, mert ez iszapolást fog okozni, és a kereskedelemnek is hátrányára lesz. E felett mindjárt keletkeztek kételyek, de másrészről a főváros közötti Dunának azon eredeti szabályozásban meghatározott medermenetére nézve ismét véleményeltérések voltak, amennyiben ugyanis az eredeti terv szerint a Duna medre a maga legmélyebb pontjairól eltolatott volna olyan helyekre, ahol a meder igen sekély, ami igen nagy költségeket igényelt volna, míg mások véleménye szerint sokkal czélszerűbb lett volna a meder természetes menetét kísérve azt használni fel. Ez volt a második kérdés. A harmadik pedig volt az, hogy azt mondták némelyek, hogy azon kanyar, amely a jelenlegi vasúti hídnál létezik, nem helyes úgy, mint az eredeti tervben van, s hogy kissé más radiussal kell azt csinálni különösen, hogy nem helyes, hogy a zárgát mindjárt a Duna mellett létesíttetik, hanem azt olcsóbban és jobban lehet létesíteni, hogy ha ott egy nem teljes zárgát állíttatik, s a valóságos zárgát hátrább mintegy ezerhatszáz öllel, hol a szikla-talajon biztos alapja van, fog létesittetni. 1872-ben a behívott külföldi szakértők véleménye alapján ezen második vélemény fogadtatott el és terjesztő- Mai számunkhoz mellékelve van ifr. Löw Tóbiás „Magyar büntető törvénykönyv teljes anyaggyüjteménye“ cziviű művének tartalma.