Ellenőr, 1880. január (12. évfolyam, 1-53. szám)

1880-01-26 / 43. szám

Klóflmetési árak s Egész évre . 20 frt — kt I Évnegyedre Félévre . . 10 „ — a­­ Egy hónapra 5 frt — kr. 1 ,80, te­rrkeszstési irodai Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fő-út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kilól jön, — Kéziratok visszaküldésére nem válfolkomnk, — Fosta, twkat csak bérmintes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára g Br. ELLENŐR ESTI KIADÁS. Budapest, hétfő, január 26. 1880. Hirdetések felvételn & k 1 & d ó h. i T a t a 1 b a a. : Budapesten, váczi kör­út 28. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Franz Jurtbitu Hirdetésekért járó díj csakis ez „Ellenőr* kiadó­ tárírata által ny­ugtáron számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő-út sarkán). Ide intéz­el,­dek az előfizetések és a lap néfededéséra conatkous mindm fdssgálat XII. évfolyam. 43. szám. Az „Ellenőr“ ára Az estilap postán való külön küldésé­ért 1 frt jár évnegyedenként, reggeli és esti lap együtt : Egy évre. . . . 20 frt — kr. Félévre . . . • 10 . — , Negyedévre . . * fi » » Két hóra . . • 3 „ 60 , Egy hóra . . • 1 » 80 „ Budapest, január 26. A szélsőbal által olyan nagy önbiza­lommal előkészített tüntetés a kormány ellen a legirgalmatlanabb fiascóval végződött. Egy­előre csak az eredmény constatálására szo­rítkozunk. Az ellenzék által provocált bi­zalmi nyilatkozatnál 33 szavazatnyi többsé­get nyert a kormány, jóllehet horvát képvi­selő alig volt jelen. Lejebb adjuk az ülés részletes lefolyását, melyre még alkalmunk lesz bővebben visszatérni. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 27-én kedden este 6 órakor értekezletet tart. Ő felsége Dubsky Victor görög királyi ud­vari követet és meghatalmazott minisztert f. hó 18-án kelt határozatával a konstantinápolyi nagy­­követség ideiglenes vezetésével, rendkívüli kikül­dött minőségben megbízta, összeesküdtek, hogy erőszakkal is hatalmukba ejtsék a palotát. Washington, jan. 26. Az Egyesült­ Államok kormánya támogatni fogja limai képviselőjének magatartását az új perui kormány elismerésére vo­natkozólag. Táviratok: Bécs, jan. 25. Az osztrák delegátió költség­­vetési bizottsága folytatta a hadügyi költségvetés részletes tárgyalását. A vita folyamában a had­­ügyér kijelenti, hogy az egészségi viszonyok Bosz­niában, a Herczegovinában és a Lim-völgyben aránylag kedvezők. Szóló a leggondosabb figyelem­mel kíséri a hadsereg egészségi viszonyait. A nyugdíjazásokat illetőleg ő a legnagyobb szigorú­ságot tartja szem előtt. A tetemesebb nyugdíjazá­sok az utóbbi években az új nyugdíj­törvény kö­vetkezményei. Azon ujonczok tényleges szolgálati idejének leszállítására vonatkozólag, kik felsőbb iskolai kiképeztetésben részesültek, szóló még ed­dig nem akadt törvényesen keresztülvihető rend­szerre, a­mi különben is aligha fogna jelentékeny megtakarítást eredményezni. Erre az egész had­ügyi szükségletet a fedezettel — megegyezőleg a kormány előterjesztésével — elfogadták. Bécs, jan. 25. A „Montagsrevue“ valószínű­nek tartja, hogy a kormány, az arlbergi vasút épí­tésére szükségelt pénzbeszerzést illetőleg, sem pa­piros­ sem aranyjáradékot, hanem egészen külön vasúti kölcsönt fog kibocsátani. Páris, jan. 25. Freycinet miniszterelnöknél tegnap fényes fogadtatás volt. Az összes diploma­­tiai testület jelen volt. A miniszterelnököt számos oldalról üdvözölték a külügyminisztérium belszer­­vezetében elrendelt változások keresztülviteléért. Páris, jan. 25. A „Paix“ jelenti : Duperré ten­gernagy, ki Tonkingba vitorlázott, utasításokat vitt magával Tonking megszállására nézve. A tengeré­szeti miniszter a legközelebbi ülésszakban 10 millió megszállási hitelt fog kérni. Páris, jan. 25. A török hitelezők gyűlése, melyen 3000 ember jelent meg, egyhangúlag elfo­gadta a Grévy köztársasági elnökhöz intézendő feliratot, melyben a gyűlés tiltakozik a portának a galatai bankárokkal kötött legutóbbi egyezménye ellen és bizalmának ad kifejezést Toqueville irá­nyában, egyszersmind a kormány segélyét kéri, ellenkező esetben a hitelezők, a berlini szerződés értelmében, az idegen hitelezők érdekeinek végle­ges szabályozása czéljából, nemzetközi bizottság ki­nevezését fogják követelni. Páris, jan. 26. A minisztérium nyilatkozattal tudatja, hogy az új kábel nemzetközi kezelését megkezdette. A páris-newyorki illeték akkora, mint a bresti kábelen. Konstantinápoly, jan. 26. Sir Henry Layard angol nagykövet jegyzéket intézett a portához, mely­ben pontról-pontra megc­áfolja a portának a biblia­kérdésre vonatkozó legutóbbi jegyzékét. Szavasz pasa utal válaszában arra a körülményre, hogy a lelkiismereti szabadságot nem szabad összetévesz­teni a vallási propagandával.­­ A „Moniteur of Trade“ nevű angol és franczia nyelven megjelenő hírlapot heves czikkei miatt felfüggesztették. Róma, jan. 25. A senatus tegnapi szavazása következtében a minisztertanács elhatározta, hogy a királynak a parli­a men­ti ülésszak befejezését fogja indítványozni. Róma, jan. 26. A senatus több törvényjavas­latot, közöttük a római vasutak visszavásárlásáról szóló törvényjavaslatot is elfogadta. — A minisz­térium, az új senatorok kinevezését illetőleg, még eddig nem határozott. Madrid, jan. 26. A „Liberal“ biztosnak mondja, hogy a gyarmatügyi miniszter Cuba szigete költ­ségvetésének előterjesztése alkalmával felhatalma­zást fog kérni 60 millió piaszter kölcsön felvéte­lére, hogy törleszthesse azzal az összes előbbi köl­csönöket. Ez új kölcsön biztosítékát Cuba szigeté­nek vámjövedelme fogja képezni. London, jan. 25. A tegnapi cabinettanács ülé­sében Salisbury Marquis és Manners-en kívül az összes miniszterek részt vettek. Pétervár, jan. 25. „Agance Russe“ koholmány­nak nyilvánítja azt az állítást, hogy az orosz kor­mány a bécsi és a berlini kabinetekhez jegyzéket intézett azon kijelentéssel, hogy nehézségek elke­rülése czéljából, a csapatokat visszavonja Lengyel­­országból. Panama, jan 26. Limából érkezett és jan. 14-kén kelt tudósítás szerint a perui kormány megfelelt a német miniszterresidens felszólalásának és a „Luxor“ gőzhajót a Kosmos-társaság rendel­kezésére bocsátotta. Augusta, jan. 26. A törvényhozó­ testület pa­lotája még most is a militia oltalma alatt áll. A csőcselék némi ingerültséget mutatott a fegyveres militia láttára, a nyugalmat azonban nem hábor­gatta. A köztársaságiak azt állítják, hogy ez elő­­vigyázati intézkedések teljesen igazoltak, minthogy ők tudomással bírnak arral, hogy a fusionisták Országgyűlés. A képviselőház ülése január 26-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, Antal Gyula, Mednyánszky Árpád b., Beöthy. A kormány tagjai közül jelen vannak : Tisza, Trefort, Kemény, Pau­­er, Bedekovics, P­é­c­h­y. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök beterjeszti a hozzá érkezett irományo­kat. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Bemu­tatja továbbá, Nasch Salamon nagykárolyi lakos­nak Novák Gusztáv képviselő által beadott kérvé­nyét, melyben a székelyhídi kir. járásbíróság bün­­fenyitő osztálya által birói zártörés és sikkasztással vádolt Nagy György képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt beadott kérelmének mielőbbi teljesítését, kéri. A mentelmi bizottsághoz utasít­­tatott. Zichy-Ferraris gróf, Mosonmegye magyar­óvári kerület országgyűlési képviselője az elnök­séghez intézett levelében képviselői állásáról le­mond. Új választás fog elrendeltetni. Tisza Kálmán miniszterelnök a távollevő hon­védelmi miniszter nevében törvényjavaslatot nyújt be a honvédelmi minisztérium 1879. évi költség­­vetésének elhelyezési rovatában az 1879. évi XXXVI. t. sz. által előidézett elszállásolási költ­ségtöbblet fedezéséről. A pénzügyi bizottságnak adatik ki. Következik a napirend: Mocsáry Lajos múlt­kor beadott határozati javaslatának tárgyalása. Mocsáry Lajos szükségesnek tartja a vizsgá­latot annak kiderítésére, hogy a múltkori tünteté­sek alkalmával okozott szerencsétlenségeknek ki az oka. A rendőrség eljárásának végső okban a kormány az oka. Szükségesnek tartja továbbá a vizsgálatot arra nézve, hogy a katonaság, mely a polgári hatóságtól nem kapott megbízást, mi jo­gon avatkozott be? De szükséges már csak azért is, mert itt is közbe játszott a miniszteri felelős­ség. Meglehet, hogy a miniszter nem tett meg semmit arra nézve, hogy a katonaság önhatalmú­lag közbe ne lépjen. Nem fogadja el a miniszter­elnök azon múltkori állítását, hogy oly határozati javaslat elfogadása, min­t szóló beterjesztett, a parlamentáris rendszer keretében meg nem fér. Szóló szerint a miniszterelnök állítása nem fér meg az alkotmányos eljárás fogalmával. Kéri ha­tározati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalról.) Tisza Kálmán belügyminiszter: T. képviselő­ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt teljes tárgyilagos­sággal elő kívánnám adni a kezeimnél levő hivata­los adatok alapján a történteket, melyekre Mocsáry képviselő úr indítványa vonatkozik, szükségesnek tartom különösen mai felszólalása folytán, hogy pár szóval nyilatkozzam magáról indítványáról. (Halljuk !) A t. képviselő úr mai indokolásában felhozottakra, arra, a­mi pl. a katonaság önha­talmú eljárását, a­mi a rendőrségnek nem igazolt szigorát illeti: a felelet úgy hiszem benne lesz azon előadásban, melyet mint mondom a történ­tekről egész tárgyilagossággal tartani fogok. De azt mondá a képviselő úr, hogy múltkori felszóla­­lásom­ban nem mondottam meg, hogy miért nem tartom indítványát a parlamentarizmus keretében elfogadhatónak. Erre kívánom igen röviden megje­gyezni azt, hogy nem tartom elfogadhatónak azért, mert a parlamenti rendszer szerint, mint átalában minden alkotmányos rendszer szerint, a különböző hatóságoknak meg vannak különböző jogkörük. Ezen jogköröknek egy kézben való egyesítése nem egyezik meg a parlamentarizmus és általában az alkotmányossággal. Egyes esetekben vizsgála­tok tartása illeti némely részben a közigazgatást, legtöbb esetben illeti a minden befolyástól függet­lenné és elmozdíthatatlanná tett bírót. Ennek functiójába az alkotmányosság felforgatása nélkül maga a törvényhozás sem vághat. (Helyeslés jobb­­felől.) A törvényhozást illeti igenis, megítélni a kormánynak, mint ilyennek, eljárását általános szempontokból elítélni vagy helyeselni ezen eljá­rást. De nem illetheti meg egyes concret utczai esetek megvizsgálását magához ragadni a bírótól. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az, a­miért én a képviselő úr indítványát az alkotmányosság kere­tében elfogadhatónak nem tartom. A­mi t. hát magukat az eseményeket illeti, hiszen körülbelől csak meg kell tisztítani a kü­­lönböző kommentároktól az egyes hírlapok leírásait­, és az események képe előttünk van. Folyó hó 11-én történt a hatvani­ utc­ában a nemzeti kaszinó előtt az első csoportosulás. Midőn némileg nagyobb lett a tömeg, a rendőrség köte­lességének tartotta figyelmeztetni, hogy a kiabá­lásokkal, a nemzeti kaszinó iránti insultusokkal, és némi narancsokkal eszközölt tréfákkal hagyja­nak fel. Ez nem sikerült. Sőt hivatalos adatok szerint Hermann Otto képviselő úr kifejezte a nép előtt azon nézetét, hogy „minél szebben, annál jobb“ — azaz hogy kiáltsanak minél jobban. (Hall­juk ! Halljuk !) A rendőrség felszólítására az illeték el nem oszolván, s miután a főkapitánynak egy kérdésre adott azon válaszára, hogy esetleg, ha szükséges lenne, katonaság is fog alkal­maztatni, ismét kifejezést adott a képviselő úr azon nézetének , a­melyet hogy me­lyik ország tapasztalataiból vett, nem tudom , hogy a rend helyreállítására katonaságot alkot­mányos országban soha és semmi viszonyok közt nem szabad alkalmazni ; mondom, miután mind­ezek megtörténtek, a főkapitány nagyobb zavarok­tól tartva, csekély katonai erőt hitt a helyszí­nére ; hitta ezt pedig akkor, mikor a szép­ utczá­­ban már egynehányan a tömeg közül köveket szed­tek volt össze, melyeket azonban a rendőrség tő­lük még idejekorán elvett. Midőn a katonaság megjelent — nem akarok a dolgoknak színészi le­írásába­ bocsátkozni, s csak azt mondom, a­mi a dologra tartozik — ugyanazon képviselő úr s — legalább a hivatalos jelentések szerint — Szalay Imre képviselő úr is felszólították a kapi­tányt, hogy a katonaságot rendelje el; ők — nem tudom épen jót állottak-e vagy meggyő­ződésüket fejezték-e ki, hogyha ezt megteszi, ak­kor az összegyűlt nép minden további excessus nélkül hasonlag el fog távozni. Erre a főkapitány a­ katonaságot a helyszínéről elrendelte. A képvi­selő urak el is távoztak, a­mint tudom, a néptö­meg azonban ott maradt; de midőn akkor ismét Hojtsy Pál — úgy hiszem városi ipariskolai tanár és egyik lapnak munkatársa — azt mondá, hogy azért sem távoznak el, mert a kapitány a katona­ságot csak a szomszéd utczába küldötte, ez még azt is megtette, hogy az illető tisztet felszólította rá és az csakugyan a katonasággal a kaszárnyába be is ment, és nagyobb baj avagy kártétel nélkül egy idő múlva a tömeg is szétoszlott. Ez a 11-iki események rövid leírása, 12 én volt tüntetés, de az kisebbszerű volt. Némi zaj és lárma után a tömeg csakugyan elosz­lott, anélkül, hogy akár a rendőrségnek, akár a katonaságnak beavatkozni kellett volna. 13- án már az esti órákban megkezdődött a csoportosulás; egyesek, kik a kaszinóba mentek, feltartóztattak, bántalmaztatak s végre megkezdő­dött a dobálás, előbb pénznemekkel, majd kövek­kel, majd vasszerszámokkal, utoljára pedig megle­hetősen nagysulyu vasdarabokkal. Ezen dobálások folytán a kaszinó ablakai természetesen bezúzattak. Dobáltatott a rendőrség is, úgyhogy 10 óra tájban már nyolcz rendőrségi közeg és egy rendőri tiszt­viselő lett nagyobb mérvben megsérülten, a hely­színéről eltávolítva. Ekkor a megérkezett lovas­rendőrség a hatvani­ utczából kiszorította a töme­get, de az a kerepesi-uton megállva, a lovas­rendőrséget is hajigálta kövekkel. Midőn mindez megtörtént, lett igénybe véve a főkapitány ál­tal a katonaság s jelent meg a helyszínen mindössze két zászlóalj, a mi közben már a tömeg a kerepesi-uton a légszesz-lámpákat is összetörte, ottan sötétséget idézett elő, a kato­naságot pedig „le a katonákkal, le a kutyákkal“ kiáltásokkal fogadta, s ugyancsak kővel dobálta. Erre a katonaság szuronyait felfűzvén, a népet, miután a felszólításnak nem engedett, szuronynyal eltávozásra szorította. Hogy mily brutális eljárás mellett, igazolja az, hogy ezen napon, bárha a meglehetős nagyszámú tömeg több ízben megállott a katonaság előtt, mindössze két oly sérülési eset fordult elő, hogy az illetőket, a­kik el nem távoz­tak, ápolás végett a kórházba kellett szállítani. Ez a 13-iki napnak lefolyása, mert éjfél után 1­2 óra tájban a tömeg ismét eloszlott. 14- én a rendőrség már jókor ügyelni kíván­ván a rend fentartására, ismét megpróbálta a tö­meget eloszlatni, de miután e kísérletében nem boldogult, mert ha és a­mennyiben egyes tömege­ket a helyükről eltolt is, azok a legközelebbi helyen ismét összecsoportosultak, kénytelen volt a főkapitány a katonaságot igénybe venni és miután lovasrendőrökkel magát a hatvani­ utczát kitisztí­totta volt, 8 óra tájban kénytelen volt a kerepesi utón a „Megváltó“ gyógyszertár körül katonaság által cordoot huzatni. Ekkor a tömeg legnagyobb része a sip­utezába gyülekezett és már 1410 óra­kor a főkapitánynak jelentetett, hogy a nép között pisztolylövések történtek. Elválni a dolgot kel­lően nem lehetett, mert a síp- és dobutezák is — a lámpák összetöretvén és eloltatván — sö­tétségben voltak. Ugyanezen időtájban történt az, hogy egy szerencsétlen comfortablis kocsis a katonai cordonon át akart törni, a figyel­meztetésnek nem engedett, egy katonát elgázolt, úgy hogy két térdén a kocsi keresztülmenvén, őt ápolás alá kellett helyezni; s ugyanekkor történt ezen egész időszak alatt egyetlen egyszer, hogy egy 6 személyből álló katonai patrol tüzet adott. Ekkor esett el a kocsis és ugyanezen időtájban, nem épen azon a helyen, lövetett meg Schwarz nevű jogász, mely utóbbira nézve az, hogy a nép körül történt lövésnek vagy katonai lövéseknek esett-e áldozatul, még eddig teljes positivitással tisztába hozva nincs. Időközben a Kerepesi úton levő tömeg a Rókus-kórház ablakait is beverte, azonban a katonaság közbelépése folytán a tömeg 12 óra körül eloszlott és a csend ezen éjszakára helyreállt. 15- én a rendőrség meg akarván minden lehető módon akadályozni, hogy a rendzavarás tovább ne folytattassék, már 6 óra tájban este azon utczák bejáratait, melyekben a rendzavarások történtek, elzárta, miért is a Rókus kórház körül gyűlt ösz­­sze a tömeg, az ablakokat ott ismét hajigálta, a kerítésekből kitört léczekkel pedig ép úgy mint a kődobásokkal a rendőrséget bántalmazta, sőt a rendőrségre pisztoly- és puska­lövések is történtek, de az illetők — a lámpák megint összetöretvén és eloltatván — elfoghatók nem voltak, bár az egyik futás közben pisztolyát eldobta és ez később a rendőrség által meg is találtatott. Midőn ezek történtek, akkor állott elő azon eset, hogy egy rendőrbiztossal találkozott Fehér­­váry államtitkár úr (Halljuk ! Halljuk !) s a rendőr — kinek számát is megmondhatnám, de most nem jut eszembe, neki előadta, hogy ő a Károly-ka­­szárnyából jön, a­hol felszólította a parancsnokot a főkapitány megbízásából, hogy a katonaságot rendelje ki, mert a rendőrség többé nem bír a tömeggel. A térparancsnok erre azt nyilvánította, hogy miután a biztos nem tudja igazolni, hogy őt csakugyan Thaisz főkapitány küldötte, a katonasá­got ki nem rendelheti, s a biztos utána tette, hogy ő most nagy bajban van, mert miután a főkapi­tány nem tartózkodik egy helyen, nem tudja, hol keresse fel, s fél, hogy ebből késedelem esetleg zavar támadhat. Akkor az általam nevezett állam­titkár úr a biztossal visszament a kaszárnyába s midőn az ismételte — bár ugy látszik tévesen — hogy őt a főkapitány küldötte, az államtitkár ur figyelmeztette a térparancsnokot: nem gon­dolja ő, hogy ebből baj is származhatnék, mi­után esetleg megtörténhetik, hogy Thaisz fő­kapitány valamely félreeső helyen úgy el van rekesztve, hogy rögtön hozzájutni nem lehet, s így ő sem írásbeli, sem átalában másnemű megbí­zást nem adhat. (Egy hang a szélső baloldalon, Aha!) A térparancsnok azonban még ekkor is azt mondotta, hogy ő máskép, mint írásbeli felhívásra a katonaságot kirendelni nem fogja. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ekkor adott ki Fehér­­váry államtitkár úr írásban egy felszólítást. (Nyug­talanság és k­özbeszólások a szélső balon.) Kérem méltóztassék végighallgatni. Ebben először is azt mondja, hogy a főkapitány kívonatára rendeltessék ki a katonaság, és másodszor tisztán, határozottan és egyenesen azt mondja a végén, hogy egyedül csak a főkapitány rendelkezésére bocsáttassék a katonaság. És ezt a tények is igazolják, mert a katonaság kijővén, első teendőjének tartotta a fő­kapitányt felkeresni, s miután a főkapitány vele beavatkozás végett nem rendelkezett, a katonaság nem is avatkozott be. Én tehát mindenesetre azt hiszem, hogy azt mondani, hogy a katonaság hntalmúlag avatkozott volna be, nem tisztelvén az egész idő alatt a pol­gári hatóságok jogkörét — egyátalában nem lehet , sőt épen a legnagyobb scrupoilositással ahoz ra­gaszkodott, s csakis a hivatott polgári hatóság rendelkezésére állott a rend helyreállítása körül. A­mi pedig az államtitkár úr eljárását illeti, (Halljuk ! Halljuk !) azt hiszem, többen vannak a képviselőházban, kik tudják, hogy igaz, nem ilyen, de ennél nagyobb mérvű utczai zavargásoknál csak­ugyan előállhat azon eset, hogy az illető rendőr­főnökhöz hozzá­férni nem lehet, hogy ő elzáratik attól, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. A­kik ezt tudják, úgy gondolom, nem fogják kár­hoztathatni azon eljárást, mely szerint valaki na­gyobb bajok megelőzhetése czéljából magára veszi a felelősséget, nem azért, hogy a katonaság be­avatkozzék, hanem csak hogy a katonaság a hely­színen legyen, hogy az illetékesnek a rendelkezé­sére álljon. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalan­ság a bal és szélső baloldalon.) Te hát! Az ügyeknek, a tényállásnak ezen száraz előadásából azt hiszem, lehetetlen meg nem győződni arról, hogy ezen egész idő alatt úgy a rendőrség, mint a katonaság a legnagyobb mérsék­letet tanúsította. Nem kell más tanukra hivat­kozni : olvassák el az ellenzéki lapokat (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldaldalon). Azokban le van írva, hogy felteszem azon napon, midőn a casino ablakai beverettek, a katonaság csak akkor kéretett beavatko­zásra, midőn az abla­kok beverve s nyolcz rendőr le­verve volt. Ekkor történt aztán ama két nagyobb megsebesülés. És mindvégig az egész időn át a katonaság a dobálások, a szitkozódások daczára csakis a legnagyobb kényszerűség esetében s a lehető legkíméletesebb módon avatkozott be. Ezt csak az tagadhatja el, ki tagadni akarja, hogy a katonaság és a rendőrség pl. kövekkel dobáltatott. De míg egyfelől, hogy ez így történt, a hivatalos jelentések is constatálják, addig másfelől a hiva­talos jelentéseket lehetetlen kétségbe vonnom, mi­dőn látom ismét a­z. ellenzéki lapok képeiben azon nagyszerű jeleneteket, midőn lerajzoltatik a katonaságnak és a rendőrségnek a nép általi do­­báltatása. (Derültség és tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a bal- és szélsőbaloldalon.) Te hát ! Igenis, én is azt hiszem, hogy itt vizsgálatra szükség van. Nincs az, ki jót állhatna arról, hogy ily viszonyok közt, bármily mérsékel­ten járt legyen is el a rend közege, egyesek túl­lépéseket ne követhettek volna el. Konkrét pana­szokra az ilyenek ellen a vizsgálatnak el kell ren­deltetni és el fog rendeltetni s a ki hibás, bírójá­nak át fog adatni. De kell vizsgálat arra nézve is, hogy kiktől, honnan származott maga ezen utczai izgalom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert méltóz­­tassanak megengedni, sehol széles e világon, azt soha egyetlen egy kormány és egyetlen hatóság sem fogja eltűrhetni, hogy akkor, midőn constituált bí­róink vannak, az utczai zavargások útján akarjon valaki magának elégtételt szerezni. (Úgy van ! Úgy van jobbfelől. Mozgása szélső balfelől). Sehol, sem­miféle kormány nem fogja összetett kézzel nézhetni azt, hogy az osztályok közti háború... (Élénk ellen­mondások a szélsőbalfelől. Úgy van ! Úgy ! jobb­­felő!) ismétlem, és ha kell (Halljuk! Halljuk!)pél­dákkal be is bizonyítom, hogy az osztályok közötti háború és a törvényes közegeknek való tettleges ellenszegülés nap-naponta prédikáltatok. (Úgy van ! jobbfelől.) Én te­hát azt í­rtom, hogy épen ezért a vizsgálatnak és a törvényes bíró útján való el­járásnak minden irányban meg kell ejtetnie, (Úgy van ! Úgy ! jobbfelől) és hogy ezt sem egy, sem más irányban a reá nem illetékes hatóság az ille­tékesnek kezéből ki nem veheti. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Én azon meggyőződésben vagyok te­hát, hogy az ily zavarok előidézése lélekbe vágó dolog már azért is, mert mindenki tudja tapasztalásból, hogy nem mindig a bűnösök, vagy legalább nem mindig csak ezek esnek áldozatul. (Úgy van­ jobbfelől.) Azokat, a­kik ily mozgalmakat előidéznek, bármit mondjanak is, bármint igyekezzenek is ezt másra áthárítani, az örök biró előtt fogja a kiomlott vérért a felelősség sújtani. (Úgy van! Úgy van! jobbfe­lől. Mozgás a szélső balfelől.) Következménye az ily mozgalomnak mindenütt a világon legelső sorban : károsodása az iparnak, a kereskedelemnek, megrom­lása az egyesek, és az állam hitelének. (Úgy van­ jobbfelől.) Ha ez nagyobb mérveket ölt, anarchiává lehet, s akkor következése azon beteges, de természetes lelkiállapot, midőn a magát gyökerei­ben veszélyeztetett, társadalom az életszü­kséget képező rend kedvéért kész minden egyébről lemon­dani (Úgy van­­ jobbfelől). Ezek következései álta­lában. Ezen általános következésekhez nálunk még az is járul, hogy ha egyszer sikerülne azoknak, a­kik a zavarokat előidézik, bebizonyítani, hogy a magyar állam, a magyar nemzet vezetése alatt nem bir alkotmányos szabadságot élvezni, nem birja magának a törvényes, a fokozatos fejlődés idejét és eszközeit biztosítani. (Halljuk! Halljuk!) —­ mondom — nálunk a magyar államnak és a magyar nemzetnek mint ilyennek léte is veszélybe jöhetne. (Úgy van­ jobbfelől. Mozgás a szélső­bal felől.) Én te­hát a magam részéről nem tudok, de nem is akarok a kosmopolitizmus magaslatára emel­kedni. Nekem nem vigasz az, ha azt mondják, tör­ténjék bármi, de a vége az lesz, hogy lesz itt egy szabadabbb állam, mint a mostani. (Halljuk ! Hall­juk!) Nekem kell szabad állam, de csak úgy kell, mint magyar állam. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől) " Ily viszonyok közt a kormánynak is megvan­nak, meg kell, hogy legyenek teendői. Ma csak átalánosan kívánom e teendőket jelezni abban, hogy intézkedni kell úgy, hogy anélkül, hogy maga a szabadság csorbát szenvedjen, korlátozható le­gyen azon szabadság, mely a szabadság örve alatt a szabadságot éli meg. (Helyeslés jobbfelől.) Mik legyenek ezen teendők, annak idejében erről is szólandok. De tudom azt is, hogy ezen nagy feladatnak csak oly kormány felelhet meg, mely mindazon faktoroknak erélyes támogatását, bizalmát bírja, melyeknek támogatására egy alkot­mányos kormánynak szüksége van. És épen ezért előre is kívánom jelezni a t. képviselő uraknak, (Halljuk!) hogy midőn nyilatkozni fogok, nem so­kára a nézetem szerint szükséges teendőkről, ak­kor igen is határozott választ fogok kérni arra, hogy ezen kormányt tartja-e a ház hivatottnak ezen nehéz feladatnak­ megfelelni? (Élénk helyeslés jobb­felől. Felkiáltások bal felől: Elvárjuk!) mert meg­győződésem, hogy látni a veszély csíráját s nem tehetni meg ellene a kellő támogatás hiányában azt, ami nem a rendnek kizárólag, de a szabad­ságnak érdekében is szükséges és kormányon ma­radni lehetetlenség! (Igaz! Úgy van! jobbfelől) Ismétlem, nemsokára el fogom mondani néze­teimet a teendők felett, s akkor határozott választ fogok a t. háztól kérni. Most ez alkalommal csakis arra kérem a t. házat, hogy meghagyván az álta­lam jelzett minden irányban kiterjesztendő vizsgá­latot ott, hová az a törvény és alkotmány szerint tartozik, méltóztassék a beadott határozati javas­latot el nem fogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Herman Otto nem tudja, hogy ki informálta a belügyminisztert az ő ottlétéről, s azon szavak­ról, melyeket ő állítólag a néphez intézett. Aki azt állítja, hogy ő ott volt, az rágalmazó. A­kinek egy napilap szerkesztéséről fogalma van, tudhatja, hogy a szerkesztő este nem mehet az utczára. (Nagy derültség jobbról.) Nem ő volt ott, nem ő izgatta a népet, mikor ő lement, már ott talált egy kormánypárti képviselőt... (Óriási derültség.) Mikor ő lement, a lárma már teljes virágjában volt. Lement pedig azon nagy szeretetnél fogva, melylyel őt a közönség kitüntette, hogy a rendőrség és katonaság nélkül is rendet tudna csinálni. A belügyminiszter azt mondta, hogy ő (szóló) azt mondta, hogy a katonaságot nem volna szabad használni. Most is azt mondja, hogy a katonasá­got úgy használni, mint azt a főváros rendőrfőnöke tette, nem szabad. Tisza Kálmán miniszterelnök kételyét elosz­latták a hivatalos jelentések, de legjobbaa elosz­latta maga Hermann Ottó. Különben meg van győződve, hogy mikor ő már régen nem lesz mi­niszter, még akkor sem fog akadni oly magyar belügyminiszter, ki megengedje, hogy Magyaror­szág fölött az utcza uralkodjék. (Élénk helyeslés jobbról.) Szilágyi Dezső azt kéri a háztól, hogy hatá­rozza el, miszerint a miniszterelnöki előterjesztés­nek minden oldalról való figyelembe vétele végett a tárgyalás halasztassék el a holnaputáni napra. Azonfelül kéri a jelentésnek kinyomatását el­rendelni. Tisza Kálmán belügyminiszter nem tesz az ellen kifogást, hogy szóval tett jelentése kinyo­­mattassék, de azt nem tartja igazoltnak, hogy a hivatalos okmányok is kinyomattassanak. Ha a ház azt tartja, hogy nem bízhatik meg előterjesz­tésében, akkor fejezze ki iránta a ház bizalmatlan­ságát, s ő át fogja utódjának adni az ad­ókat. (Élénk tetszés jobbról.) Szilágyi Dezső nem gyanúsítja a belügymi­nisztert, mintha szavai az okmányokkal nem egyez­nének meg. Ezek előterjesztését csak a lehető leg­teljesebb informatió nyerése végett kérte , s ebben semmi bizalmatlanság sincs. A ház többsége erre elfogadja Szilágyi azon indítványát, hogy a tárgyalás halasztassék el. Szilágyi második indítványa abban áll, hogy ama hivatalos jelentések, melyek alapján a minisz­terelnök előadását tartotta, nyomassanak ki. Ezt az indítványt Eötvös és Németh Albert hozzászó­lása után a ház 146 szavazattal 113 ellenében el­vetette. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnapután délelőtt 10 órakor lesz. HÍREK. — Január 26. — Hiv­talos. Kitüntetések. A király Ludvig II. Já­nos budapesti bábsütő és viaszgyertyagyárosnak a koronás arany érdem­keresztet, Farkas Albert hajdumegyei b.-uj­­városi járási csendbiztosnak pedig a közbiztonság föntartása körül tett szolgálataiért a koronás ezüst érdemkeresztet ado­mányozta. — Nemesítés. A király L­e­á­r­d József, Fiume vá­rosa főmérnökének saját és törvényes utódai részére a „kos­teli“ előnevet adományozta. —­­ Kinevezések. Az igazságságügyminiszter a buda­pesti itélő­táblához fogalmazókká: Pettkó László ottani se­­gédfogalmazót és Szentiványi Zoltánt, igazságügy minisz­teri tiszteletbeli fogalmazóvá pedig: dr. Horváth Jánost nevezte ki. Ugyanő, a vezetése alatti minisztérium számvevő­ségéhez M­ittermayer Nándor II. oszt számtisztet I oszt. számtisztté, továbbá Zsadányi Ármin, Puh­án István, K­üt­tel Kálmán és Salamon Gyula III. oszt. számtiszte­ket II. oszt. számtisztekké nevezte ki. A pénzügyminiszter Mozolovszky Ferencz pénzügyőri szemlészt és Ma­tics Károly vám- és adóőri főszemlészt II. oszt. vám- és adóőri biztosokká ideig], minőségben kinevezte. — Áthelyezői: C­s­e­r­n­e­r Károly élelmezési járulnék a bécsi cs. kir. élelmezési raktár tartalékos állományából a m­. kir. honvédség szab. állományába áthelyeztetett. — Ügyvédi kamarák. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. Baló Géza (1. Muzeum-épület 13. sz.) dr. Ehrenfest Mór (I. Károly körút, 11. sz.) Wimm­er Imre (I. V. Zoltán-utcza 9. sz. a.) és dr. Zolnay Jenő (1. Képiró-utcza 6. sz.) ügyvédek, a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. Bródy Adolf budapesti ügyvéd Békés­ Gyulára, Lénárd István budapesti ügyvéd Szabadkára, — és S­ch­war­cz Jenő budapesti ügyvéd Aradra történt elköltözésük folytán fenti lajstrom­ból kitürültettek, s irodájuk részére gondnok kirende­lésnek szüksége fenn nem forgott. Helibán János elhalt budapesti ügyvéd bódéja részére gondnokul W­a­t­­t­a­y Gusztáv budapesti ügyvéd és kamarai tag nevez­tetett ki; végül, hogy Kun Sándor budapesti ügyvéd és ka­marai tag, lakhelyét Budapestről Veresegyház községbe — ezen kamara területén belől — tette át. — A kassai ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Csenge­r­y Dezső ügyvéd, a nevezett kamara ügyvédi lajstromába felvétetett.­­ A pozsonyi ügyvédi kamara közhirré teszi, hogy V­r­a­b­é­­­y Pál h. ügyvéd s sram­­titkár Pozsonyban meg­­halározvát, nevét a kamarának ügyvédi lajstromából kitörölte és a halaszthatlan teendők teljesítésére az­­általános örökösök kérelméhez képest gondnokul Szalay Ödönt Pozsonyban székelő ügyvédet kirendelte. — Személyi hírek. Andrássy Gyula gr. Bécs­­ből, Tisza Lajos Szegedről az esteli vonattal a fő­városba érkeztek. — Ipolyi Arnold beszterczebányai püspöknek ő felsége az egyház, a tudomány, a nevelésügy és a művészet terén szerzett érdemei elismeréséül az első osztályú vaskorona-rendet adományozta. — Eljegyzés: S­t­­r­a­s­s­e­r Sarolta kisasszonyt, Stras­ser Alajos, a budapesti kereskedő világ ismert kitűnő tagjának leányát eljegyezte Gold­berger Ödön, a „Goldberger és fiai“ c­ég egyik főnöke. — Arany János nem megy Szalontára. A „Bihar“, mely ezt a hírt hozta, újabban kijelenti, hogy a téves közlemény egy éretlen tréfa folytán került a lap hasábjaira. — Vajda-Hunyad várának restaurátiója. A mérnök- és építészegylet mű- és középítészeti szak­osztályai még október 27-én bizottságot küldtek ki, mely beható tanácskozás tárgyává tegye azon kérdést , hogy mily természetű s mily irányú lé­pések volnának legczélszerűbben teendők a végett, hogy a vajda­hunyadi félig restaurált várkastély

Next