Ellenőr, 1880. január (12. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-26 / 43. szám
Klóflmetési árak s Egész évre . 20 frt — kt I Évnegyedre Félévre . . 10 „ — a Egy hónapra 5 frt — kr. 1 ,80, terrkeszstési irodai Budapesten, váczi kör-út 26. szám (fő-út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kilól jön, — Kéziratok visszaküldésére nem válfolkomnk, — Fosta, twkat csak bérmintes leveleket fogadunk el. Egyes szám ára g Br. ELLENŐR ESTI KIADÁS. Budapest, hétfő, január 26. 1880. Hirdetések felvételn & k 1 & d ó h. i T a t a 1 b a a. : Budapesten, váczi körút 28. szám (fő-út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.-Franz Jurtbitu Hirdetésekért járó díj csakis ez „Ellenőr* kiadó tárírata által nyugtáron számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő-út sarkán). Ide intézel,dek az előfizetések és a lap néfededéséra conatkous mindm fdssgálat XII. évfolyam. 43. szám. Az „Ellenőr“ ára Az estilap postán való külön küldéséért 1 frt jár évnegyedenként, reggeli és esti lap együtt : Egy évre. . . . 20 frt — kr. Félévre . . . • 10 . — , Negyedévre . . * fi » » Két hóra . . • 3 „ 60 , Egy hóra . . • 1 » 80 „ Budapest, január 26. A szélsőbal által olyan nagy önbizalommal előkészített tüntetés a kormány ellen a legirgalmatlanabb fiascóval végződött. Egyelőre csak az eredmény constatálására szorítkozunk. Az ellenzék által provocált bizalmi nyilatkozatnál 33 szavazatnyi többséget nyert a kormány, jóllehet horvát képviselő alig volt jelen. Lejebb adjuk az ülés részletes lefolyását, melyre még alkalmunk lesz bővebben visszatérni. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 27-én kedden este 6 órakor értekezletet tart. Ő felsége Dubsky Victor görög királyi udvari követet és meghatalmazott minisztert f. hó 18-án kelt határozatával a konstantinápolyi nagykövetség ideiglenes vezetésével, rendkívüli kiküldött minőségben megbízta, összeesküdtek, hogy erőszakkal is hatalmukba ejtsék a palotát. Washington, jan. 26. Az Egyesült Államok kormánya támogatni fogja limai képviselőjének magatartását az új perui kormány elismerésére vonatkozólag. Táviratok: Bécs, jan. 25. Az osztrák delegátió költségvetési bizottsága folytatta a hadügyi költségvetés részletes tárgyalását. A vita folyamában a hadügyér kijelenti, hogy az egészségi viszonyok Boszniában, a Herczegovinában és a Lim-völgyben aránylag kedvezők. Szóló a leggondosabb figyelemmel kíséri a hadsereg egészségi viszonyait. A nyugdíjazásokat illetőleg ő a legnagyobb szigorúságot tartja szem előtt. A tetemesebb nyugdíjazások az utóbbi években az új nyugdíjtörvény következményei. Azon ujonczok tényleges szolgálati idejének leszállítására vonatkozólag, kik felsőbb iskolai kiképeztetésben részesültek, szóló még eddig nem akadt törvényesen keresztülvihető rendszerre, ami különben is aligha fogna jelentékeny megtakarítást eredményezni. Erre az egész hadügyi szükségletet a fedezettel — megegyezőleg a kormány előterjesztésével — elfogadták. Bécs, jan. 25. A „Montagsrevue“ valószínűnek tartja, hogy a kormány, az arlbergi vasút építésére szükségelt pénzbeszerzést illetőleg, sem papiros sem aranyjáradékot, hanem egészen külön vasúti kölcsönt fog kibocsátani. Páris, jan. 25. Freycinet miniszterelnöknél tegnap fényes fogadtatás volt. Az összes diplomatiai testület jelen volt. A miniszterelnököt számos oldalról üdvözölték a külügyminisztérium belszervezetében elrendelt változások keresztülviteléért. Páris, jan. 25. A „Paix“ jelenti : Duperré tengernagy, ki Tonkingba vitorlázott, utasításokat vitt magával Tonking megszállására nézve. A tengerészeti miniszter a legközelebbi ülésszakban 10 millió megszállási hitelt fog kérni. Páris, jan. 25. A török hitelezők gyűlése, melyen 3000 ember jelent meg, egyhangúlag elfogadta a Grévy köztársasági elnökhöz intézendő feliratot, melyben a gyűlés tiltakozik a portának a galatai bankárokkal kötött legutóbbi egyezménye ellen és bizalmának ad kifejezést Toqueville irányában, egyszersmind a kormány segélyét kéri, ellenkező esetben a hitelezők, a berlini szerződés értelmében, az idegen hitelezők érdekeinek végleges szabályozása czéljából, nemzetközi bizottság kinevezését fogják követelni. Páris, jan. 26. A minisztérium nyilatkozattal tudatja, hogy az új kábel nemzetközi kezelését megkezdette. A páris-newyorki illeték akkora, mint a bresti kábelen. Konstantinápoly, jan. 26. Sir Henry Layard angol nagykövet jegyzéket intézett a portához, melyben pontról-pontra megcáfolja a portának a bibliakérdésre vonatkozó legutóbbi jegyzékét. Szavasz pasa utal válaszában arra a körülményre, hogy a lelkiismereti szabadságot nem szabad összetéveszteni a vallási propagandával. A „Moniteur of Trade“ nevű angol és franczia nyelven megjelenő hírlapot heves czikkei miatt felfüggesztették. Róma, jan. 25. A senatus tegnapi szavazása következtében a minisztertanács elhatározta, hogy a királynak a parlia menti ülésszak befejezését fogja indítványozni. Róma, jan. 26. A senatus több törvényjavaslatot, közöttük a római vasutak visszavásárlásáról szóló törvényjavaslatot is elfogadta. — A minisztérium, az új senatorok kinevezését illetőleg, még eddig nem határozott. Madrid, jan. 26. A „Liberal“ biztosnak mondja, hogy a gyarmatügyi miniszter Cuba szigete költségvetésének előterjesztése alkalmával felhatalmazást fog kérni 60 millió piaszter kölcsön felvételére, hogy törleszthesse azzal az összes előbbi kölcsönöket. Ez új kölcsön biztosítékát Cuba szigetének vámjövedelme fogja képezni. London, jan. 25. A tegnapi cabinettanács ülésében Salisbury Marquis és Manners-en kívül az összes miniszterek részt vettek. Pétervár, jan. 25. „Agance Russe“ koholmánynak nyilvánítja azt az állítást, hogy az orosz kormány a bécsi és a berlini kabinetekhez jegyzéket intézett azon kijelentéssel, hogy nehézségek elkerülése czéljából, a csapatokat visszavonja Lengyelországból. Panama, jan 26. Limából érkezett és jan. 14-kén kelt tudósítás szerint a perui kormány megfelelt a német miniszterresidens felszólalásának és a „Luxor“ gőzhajót a Kosmos-társaság rendelkezésére bocsátotta. Augusta, jan. 26. A törvényhozó testület palotája még most is a militia oltalma alatt áll. A csőcselék némi ingerültséget mutatott a fegyveres militia láttára, a nyugalmat azonban nem háborgatta. A köztársaságiak azt állítják, hogy ez elővigyázati intézkedések teljesen igazoltak, minthogy ők tudomással bírnak arral, hogy a fusionisták Országgyűlés. A képviselőház ülése január 26-án. Elnök: Szlávy József. Jegyzők: Baross Gábor, Antal Gyula, Mednyánszky Árpád b., Beöthy. A kormány tagjai közül jelen vannak : Tisza, Trefort, Kemény, Pauer, Bedekovics, Péchy. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök beterjeszti a hozzá érkezett irományokat. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Bemutatja továbbá, Nasch Salamon nagykárolyi lakosnak Novák Gusztáv képviselő által beadott kérvényét, melyben a székelyhídi kir. járásbíróság bünfenyitő osztálya által birói zártörés és sikkasztással vádolt Nagy György képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt beadott kérelmének mielőbbi teljesítését, kéri. A mentelmi bizottsághoz utasíttatott. Zichy-Ferraris gróf, Mosonmegye magyaróvári kerület országgyűlési képviselője az elnökséghez intézett levelében képviselői állásáról lemond. Új választás fog elrendeltetni. Tisza Kálmán miniszterelnök a távollevő honvédelmi miniszter nevében törvényjavaslatot nyújt be a honvédelmi minisztérium 1879. évi költségvetésének elhelyezési rovatában az 1879. évi XXXVI. t. sz. által előidézett elszállásolási költségtöbblet fedezéséről. A pénzügyi bizottságnak adatik ki. Következik a napirend: Mocsáry Lajos múltkor beadott határozati javaslatának tárgyalása. Mocsáry Lajos szükségesnek tartja a vizsgálatot annak kiderítésére, hogy a múltkori tüntetések alkalmával okozott szerencsétlenségeknek ki az oka. A rendőrség eljárásának végső okban a kormány az oka. Szükségesnek tartja továbbá a vizsgálatot arra nézve, hogy a katonaság, mely a polgári hatóságtól nem kapott megbízást, mi jogon avatkozott be? De szükséges már csak azért is, mert itt is közbe játszott a miniszteri felelősség. Meglehet, hogy a miniszter nem tett meg semmit arra nézve, hogy a katonaság önhatalmúlag közbe ne lépjen. Nem fogadja el a miniszterelnök azon múltkori állítását, hogy oly határozati javaslat elfogadása, mint szóló beterjesztett, a parlamentáris rendszer keretében meg nem fér. Szóló szerint a miniszterelnök állítása nem fér meg az alkotmányos eljárás fogalmával. Kéri határozati javaslatának elfogadását. (Helyeslés a szélsőbalról.) Tisza Kálmán belügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Mielőtt teljes tárgyilagossággal elő kívánnám adni a kezeimnél levő hivatalos adatok alapján a történteket, melyekre Mocsáry képviselő úr indítványa vonatkozik, szükségesnek tartom különösen mai felszólalása folytán, hogy pár szóval nyilatkozzam magáról indítványáról. (Halljuk !) A t. képviselő úr mai indokolásában felhozottakra, arra, ami pl. a katonaság önhatalmú eljárását, ami a rendőrségnek nem igazolt szigorát illeti: a felelet úgy hiszem benne lesz azon előadásban, melyet mint mondom a történtekről egész tárgyilagossággal tartani fogok. De azt mondá a képviselő úr, hogy múltkori felszólalásomban nem mondottam meg, hogy miért nem tartom indítványát a parlamentarizmus keretében elfogadhatónak. Erre kívánom igen röviden megjegyezni azt, hogy nem tartom elfogadhatónak azért, mert a parlamenti rendszer szerint, mint átalában minden alkotmányos rendszer szerint, a különböző hatóságoknak meg vannak különböző jogkörük. Ezen jogköröknek egy kézben való egyesítése nem egyezik meg a parlamentarizmus és általában az alkotmányossággal. Egyes esetekben vizsgálatok tartása illeti némely részben a közigazgatást, legtöbb esetben illeti a minden befolyástól függetlenné és elmozdíthatatlanná tett bírót. Ennek functiójába az alkotmányosság felforgatása nélkül maga a törvényhozás sem vághat. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényhozást illeti igenis, megítélni a kormánynak, mint ilyennek, eljárását általános szempontokból elítélni vagy helyeselni ezen eljárást. De nem illetheti meg egyes concret utczai esetek megvizsgálását magához ragadni a bírótól. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az, amiért én a képviselő úr indítványát az alkotmányosság keretében elfogadhatónak nem tartom. Ami t. hát magukat az eseményeket illeti, hiszen körülbelől csak meg kell tisztítani a különböző kommentároktól az egyes hírlapok leírásait, és az események képe előttünk van. Folyó hó 11-én történt a hatvani utcában a nemzeti kaszinó előtt az első csoportosulás. Midőn némileg nagyobb lett a tömeg, a rendőrség kötelességének tartotta figyelmeztetni, hogy a kiabálásokkal, a nemzeti kaszinó iránti insultusokkal, és némi narancsokkal eszközölt tréfákkal hagyjanak fel. Ez nem sikerült. Sőt hivatalos adatok szerint Hermann Otto képviselő úr kifejezte a nép előtt azon nézetét, hogy „minél szebben, annál jobb“ — azaz hogy kiáltsanak minél jobban. (Halljuk ! Halljuk !) A rendőrség felszólítására az illeték el nem oszolván, s miután a főkapitánynak egy kérdésre adott azon válaszára, hogy esetleg, ha szükséges lenne, katonaság is fog alkalmaztatni, ismét kifejezést adott a képviselő úr azon nézetének , amelyet hogy melyik ország tapasztalataiból vett, nem tudom , hogy a rend helyreállítására katonaságot alkotmányos országban soha és semmi viszonyok közt nem szabad alkalmazni ; mondom, miután mindezek megtörténtek, a főkapitány nagyobb zavaroktól tartva, csekély katonai erőt hitt a helyszínére ; hitta ezt pedig akkor, mikor a szép utczában már egynehányan a tömeg közül köveket szedtek volt össze, melyeket azonban a rendőrség tőlük még idejekorán elvett. Midőn a katonaság megjelent — nem akarok a dolgoknak színészi leírásába bocsátkozni, s csak azt mondom, ami a dologra tartozik — ugyanazon képviselő úr s — legalább a hivatalos jelentések szerint — Szalay Imre képviselő úr is felszólították a kapitányt, hogy a katonaságot rendelje el; ők — nem tudom épen jót állottak-e vagy meggyőződésüket fejezték-e ki, hogyha ezt megteszi, akkor az összegyűlt nép minden további excessus nélkül hasonlag el fog távozni. Erre a főkapitány a katonaságot a helyszínéről elrendelte. A képviselő urak el is távoztak, amint tudom, a néptömeg azonban ott maradt; de midőn akkor ismét Hojtsy Pál — úgy hiszem városi ipariskolai tanár és egyik lapnak munkatársa — azt mondá, hogy azért sem távoznak el, mert a kapitány a katonaságot csak a szomszéd utczába küldötte, ez még azt is megtette, hogy az illető tisztet felszólította rá és az csakugyan a katonasággal a kaszárnyába be is ment, és nagyobb baj avagy kártétel nélkül egy idő múlva a tömeg is szétoszlott. Ez a 11-iki események rövid leírása, 12 én volt tüntetés, de az kisebbszerű volt. Némi zaj és lárma után a tömeg csakugyan eloszlott, anélkül, hogy akár a rendőrségnek, akár a katonaságnak beavatkozni kellett volna. 13- án már az esti órákban megkezdődött a csoportosulás; egyesek, kik a kaszinóba mentek, feltartóztattak, bántalmaztatak s végre megkezdődött a dobálás, előbb pénznemekkel, majd kövekkel, majd vasszerszámokkal, utoljára pedig meglehetősen nagysulyu vasdarabokkal. Ezen dobálások folytán a kaszinó ablakai természetesen bezúzattak. Dobáltatott a rendőrség is, úgyhogy 10 óra tájban már nyolcz rendőrségi közeg és egy rendőri tisztviselő lett nagyobb mérvben megsérülten, a helyszínéről eltávolítva. Ekkor a megérkezett lovasrendőrség a hatvani utczából kiszorította a tömeget, de az a kerepesi-uton megállva, a lovasrendőrséget is hajigálta kövekkel. Midőn mindez megtörtént, lett igénybe véve a főkapitány által a katonaság s jelent meg a helyszínen mindössze két zászlóalj, a mi közben már a tömeg a kerepesi-uton a légszesz-lámpákat is összetörte, ottan sötétséget idézett elő, a katonaságot pedig „le a katonákkal, le a kutyákkal“ kiáltásokkal fogadta, s ugyancsak kővel dobálta. Erre a katonaság szuronyait felfűzvén, a népet, miután a felszólításnak nem engedett, szuronynyal eltávozásra szorította. Hogy mily brutális eljárás mellett, igazolja az, hogy ezen napon, bárha a meglehetős nagyszámú tömeg több ízben megállott a katonaság előtt, mindössze két oly sérülési eset fordult elő, hogy az illetőket, akik el nem távoztak, ápolás végett a kórházba kellett szállítani. Ez a 13-iki napnak lefolyása, mert éjfél után 12 óra tájban a tömeg ismét eloszlott. 14- én a rendőrség már jókor ügyelni kívánván a rend fentartására, ismét megpróbálta a tömeget eloszlatni, de miután e kísérletében nem boldogult, mert ha és amennyiben egyes tömegeket a helyükről eltolt is, azok a legközelebbi helyen ismét összecsoportosultak, kénytelen volt a főkapitány a katonaságot igénybe venni és miután lovasrendőrökkel magát a hatvani utczát kitisztította volt, 8 óra tájban kénytelen volt a kerepesi utón a „Megváltó“ gyógyszertár körül katonaság által cordoot huzatni. Ekkor a tömeg legnagyobb része a siputezába gyülekezett és már 1410 órakor a főkapitánynak jelentetett, hogy a nép között pisztolylövések történtek. Elválni a dolgot kellően nem lehetett, mert a síp- és dobutezák is — a lámpák összetöretvén és eloltatván — sötétségben voltak. Ugyanezen időtájban történt az, hogy egy szerencsétlen comfortablis kocsis a katonai cordonon át akart törni, a figyelmeztetésnek nem engedett, egy katonát elgázolt, úgy hogy két térdén a kocsi keresztülmenvén, őt ápolás alá kellett helyezni; s ugyanekkor történt ezen egész időszak alatt egyetlen egyszer, hogy egy 6 személyből álló katonai patrol tüzet adott. Ekkor esett el a kocsis és ugyanezen időtájban, nem épen azon a helyen, lövetett meg Schwarz nevű jogász, mely utóbbira nézve az, hogy a nép körül történt lövésnek vagy katonai lövéseknek esett-e áldozatul, még eddig teljes positivitással tisztába hozva nincs. Időközben a Kerepesi úton levő tömeg a Rókus-kórház ablakait is beverte, azonban a katonaság közbelépése folytán a tömeg 12 óra körül eloszlott és a csend ezen éjszakára helyreállt. 15- én a rendőrség meg akarván minden lehető módon akadályozni, hogy a rendzavarás tovább ne folytattassék, már 6 óra tájban este azon utczák bejáratait, melyekben a rendzavarások történtek, elzárta, miért is a Rókus kórház körül gyűlt öszsze a tömeg, az ablakokat ott ismét hajigálta, a kerítésekből kitört léczekkel pedig ép úgy mint a kődobásokkal a rendőrséget bántalmazta, sőt a rendőrségre pisztoly- és puskalövések is történtek, de az illetők — a lámpák megint összetöretvén és eloltatván — elfoghatók nem voltak, bár az egyik futás közben pisztolyát eldobta és ez később a rendőrség által meg is találtatott. Midőn ezek történtek, akkor állott elő azon eset, hogy egy rendőrbiztossal találkozott Fehérváry államtitkár úr (Halljuk ! Halljuk !) s a rendőr — kinek számát is megmondhatnám, de most nem jut eszembe, neki előadta, hogy ő a Károly-kaszárnyából jön, ahol felszólította a parancsnokot a főkapitány megbízásából, hogy a katonaságot rendelje ki, mert a rendőrség többé nem bír a tömeggel. A térparancsnok erre azt nyilvánította, hogy miután a biztos nem tudja igazolni, hogy őt csakugyan Thaisz főkapitány küldötte, a katonaságot ki nem rendelheti, s a biztos utána tette, hogy ő most nagy bajban van, mert miután a főkapitány nem tartózkodik egy helyen, nem tudja, hol keresse fel, s fél, hogy ebből késedelem esetleg zavar támadhat. Akkor az általam nevezett államtitkár úr a biztossal visszament a kaszárnyába s midőn az ismételte — bár ugy látszik tévesen — hogy őt a főkapitány küldötte, az államtitkár ur figyelmeztette a térparancsnokot: nem gondolja ő, hogy ebből baj is származhatnék, miután esetleg megtörténhetik, hogy Thaisz főkapitány valamely félreeső helyen úgy el van rekesztve, hogy rögtön hozzájutni nem lehet, s így ő sem írásbeli, sem átalában másnemű megbízást nem adhat. (Egy hang a szélső baloldalon, Aha!) A térparancsnok azonban még ekkor is azt mondotta, hogy ő máskép, mint írásbeli felhívásra a katonaságot kirendelni nem fogja. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ekkor adott ki Fehérváry államtitkár úr írásban egy felszólítást. (Nyugtalanság és közbeszólások a szélső balon.) Kérem méltóztassék végighallgatni. Ebben először is azt mondja, hogy a főkapitány kívonatára rendeltessék ki a katonaság, és másodszor tisztán, határozottan és egyenesen azt mondja a végén, hogy egyedül csak a főkapitány rendelkezésére bocsáttassék a katonaság. És ezt a tények is igazolják, mert a katonaság kijővén, első teendőjének tartotta a főkapitányt felkeresni, s miután a főkapitány vele beavatkozás végett nem rendelkezett, a katonaság nem is avatkozott be. Én tehát mindenesetre azt hiszem, hogy azt mondani, hogy a katonaság hntalmúlag avatkozott volna be, nem tisztelvén az egész idő alatt a polgári hatóságok jogkörét — egyátalában nem lehet , sőt épen a legnagyobb scrupoilositással ahoz ragaszkodott, s csakis a hivatott polgári hatóság rendelkezésére állott a rend helyreállítása körül. Ami pedig az államtitkár úr eljárását illeti, (Halljuk ! Halljuk !) azt hiszem, többen vannak a képviselőházban, kik tudják, hogy igaz, nem ilyen, de ennél nagyobb mérvű utczai zavargásoknál csakugyan előállhat azon eset, hogy az illető rendőrfőnökhöz hozzáférni nem lehet, hogy ő elzáratik attól, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye. Akik ezt tudják, úgy gondolom, nem fogják kárhoztathatni azon eljárást, mely szerint valaki nagyobb bajok megelőzhetése czéljából magára veszi a felelősséget, nem azért, hogy a katonaság beavatkozzék, hanem csak hogy a katonaság a helyszínen legyen, hogy az illetékesnek a rendelkezésére álljon. (Helyeslés a jobboldalon. Nyugtalanság a bal és szélső baloldalon.) Te hát! Az ügyeknek, a tényállásnak ezen száraz előadásából azt hiszem, lehetetlen meg nem győződni arról, hogy ezen egész idő alatt úgy a rendőrség, mint a katonaság a legnagyobb mérsékletet tanúsította. Nem kell más tanukra hivatkozni : olvassák el az ellenzéki lapokat (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldaldalon). Azokban le van írva, hogy felteszem azon napon, midőn a casino ablakai beverettek, a katonaság csak akkor kéretett beavatkozásra, midőn az ablakok beverve s nyolcz rendőr leverve volt. Ekkor történt aztán ama két nagyobb megsebesülés. És mindvégig az egész időn át a katonaság a dobálások, a szitkozódások daczára csakis a legnagyobb kényszerűség esetében s a lehető legkíméletesebb módon avatkozott be. Ezt csak az tagadhatja el, ki tagadni akarja, hogy a katonaság és a rendőrség pl. kövekkel dobáltatott. De míg egyfelől, hogy ez így történt, a hivatalos jelentések is constatálják, addig másfelől a hivatalos jelentéseket lehetetlen kétségbe vonnom, midőn látom ismét az. ellenzéki lapok képeiben azon nagyszerű jeleneteket, midőn lerajzoltatik a katonaságnak és a rendőrségnek a nép általi dobáltatása. (Derültség és tetszés a jobboldalon. Nyugtalanság a bal- és szélsőbaloldalon.) Te hát ! Igenis, én is azt hiszem, hogy itt vizsgálatra szükség van. Nincs az, ki jót állhatna arról, hogy ily viszonyok közt, bármily mérsékelten járt legyen is el a rend közege, egyesek túllépéseket ne követhettek volna el. Konkrét panaszokra az ilyenek ellen a vizsgálatnak el kell rendeltetni és el fog rendeltetni s a ki hibás, bírójának át fog adatni. De kell vizsgálat arra nézve is, hogy kiktől, honnan származott maga ezen utczai izgalom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mert méltóztassanak megengedni, sehol széles e világon, azt soha egyetlen egy kormány és egyetlen hatóság sem fogja eltűrhetni, hogy akkor, midőn constituált bíróink vannak, az utczai zavargások útján akarjon valaki magának elégtételt szerezni. (Úgy van ! Úgy van jobbfelől. Mozgása szélső balfelől). Sehol, semmiféle kormány nem fogja összetett kézzel nézhetni azt, hogy az osztályok közti háború... (Élénk ellenmondások a szélsőbalfelől. Úgy van ! Úgy ! jobbfelő!) ismétlem, és ha kell (Halljuk! Halljuk!)példákkal be is bizonyítom, hogy az osztályok közötti háború és a törvényes közegeknek való tettleges ellenszegülés nap-naponta prédikáltatok. (Úgy van ! jobbfelől.) Én tehát azt írtom, hogy épen ezért a vizsgálatnak és a törvényes bíró útján való eljárásnak minden irányban meg kell ejtetnie, (Úgy van ! Úgy ! jobbfelől) és hogy ezt sem egy, sem más irányban a reá nem illetékes hatóság az illetékesnek kezéből ki nem veheti. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Én azon meggyőződésben vagyok tehát, hogy az ily zavarok előidézése lélekbe vágó dolog már azért is, mert mindenki tudja tapasztalásból, hogy nem mindig a bűnösök, vagy legalább nem mindig csak ezek esnek áldozatul. (Úgy van jobbfelől.) Azokat, akik ily mozgalmakat előidéznek, bármit mondjanak is, bármint igyekezzenek is ezt másra áthárítani, az örök biró előtt fogja a kiomlott vérért a felelősség sújtani. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélső balfelől.) Következménye az ily mozgalomnak mindenütt a világon legelső sorban : károsodása az iparnak, a kereskedelemnek, megromlása az egyesek, és az állam hitelének. (Úgy van jobbfelől.) Ha ez nagyobb mérveket ölt, anarchiává lehet, s akkor következése azon beteges, de természetes lelkiállapot, midőn a magát gyökereiben veszélyeztetett, társadalom az életszükséget képező rend kedvéért kész minden egyébről lemondani (Úgy van jobbfelől). Ezek következései általában. Ezen általános következésekhez nálunk még az is járul, hogy ha egyszer sikerülne azoknak, akik a zavarokat előidézik, bebizonyítani, hogy a magyar állam, a magyar nemzet vezetése alatt nem bir alkotmányos szabadságot élvezni, nem birja magának a törvényes, a fokozatos fejlődés idejét és eszközeit biztosítani. (Halljuk! Halljuk!) — mondom — nálunk a magyar államnak és a magyar nemzetnek mint ilyennek léte is veszélybe jöhetne. (Úgy van jobbfelől. Mozgás a szélsőbal felől.) Én tehát a magam részéről nem tudok, de nem is akarok a kosmopolitizmus magaslatára emelkedni. Nekem nem vigasz az, ha azt mondják, történjék bármi, de a vége az lesz, hogy lesz itt egy szabadabbb állam, mint a mostani. (Halljuk ! Halljuk!) Nekem kell szabad állam, de csak úgy kell, mint magyar állam. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől) " Ily viszonyok közt a kormánynak is megvannak, meg kell, hogy legyenek teendői. Ma csak átalánosan kívánom e teendőket jelezni abban, hogy intézkedni kell úgy, hogy anélkül, hogy maga a szabadság csorbát szenvedjen, korlátozható legyen azon szabadság, mely a szabadság örve alatt a szabadságot éli meg. (Helyeslés jobbfelől.) Mik legyenek ezen teendők, annak idejében erről is szólandok. De tudom azt is, hogy ezen nagy feladatnak csak oly kormány felelhet meg, mely mindazon faktoroknak erélyes támogatását, bizalmát bírja, melyeknek támogatására egy alkotmányos kormánynak szüksége van. És épen ezért előre is kívánom jelezni a t. képviselő uraknak, (Halljuk!) hogy midőn nyilatkozni fogok, nem sokára a nézetem szerint szükséges teendőkről, akkor igen is határozott választ fogok kérni arra, hogy ezen kormányt tartja-e a ház hivatottnak ezen nehéz feladatnak megfelelni? (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások bal felől: Elvárjuk!) mert meggyőződésem, hogy látni a veszély csíráját s nem tehetni meg ellene a kellő támogatás hiányában azt, ami nem a rendnek kizárólag, de a szabadságnak érdekében is szükséges és kormányon maradni lehetetlenség! (Igaz! Úgy van! jobbfelől) Ismétlem, nemsokára el fogom mondani nézeteimet a teendők felett, s akkor határozott választ fogok a t. háztól kérni. Most ez alkalommal csakis arra kérem a t. házat, hogy meghagyván az általam jelzett minden irányban kiterjesztendő vizsgálatot ott, hová az a törvény és alkotmány szerint tartozik, méltóztassék a beadott határozati javaslatot el nem fogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Herman Otto nem tudja, hogy ki informálta a belügyminisztert az ő ottlétéről, s azon szavakról, melyeket ő állítólag a néphez intézett. Aki azt állítja, hogy ő ott volt, az rágalmazó. Akinek egy napilap szerkesztéséről fogalma van, tudhatja, hogy a szerkesztő este nem mehet az utczára. (Nagy derültség jobbról.) Nem ő volt ott, nem ő izgatta a népet, mikor ő lement, már ott talált egy kormánypárti képviselőt... (Óriási derültség.) Mikor ő lement, a lárma már teljes virágjában volt. Lement pedig azon nagy szeretetnél fogva, melylyel őt a közönség kitüntette, hogy a rendőrség és katonaság nélkül is rendet tudna csinálni. A belügyminiszter azt mondta, hogy ő (szóló) azt mondta, hogy a katonaságot nem volna szabad használni. Most is azt mondja, hogy a katonaságot úgy használni, mint azt a főváros rendőrfőnöke tette, nem szabad. Tisza Kálmán miniszterelnök kételyét eloszlatták a hivatalos jelentések, de legjobbaa eloszlatta maga Hermann Ottó. Különben meg van győződve, hogy mikor ő már régen nem lesz miniszter, még akkor sem fog akadni oly magyar belügyminiszter, ki megengedje, hogy Magyarország fölött az utcza uralkodjék. (Élénk helyeslés jobbról.) Szilágyi Dezső azt kéri a háztól, hogy határozza el, miszerint a miniszterelnöki előterjesztésnek minden oldalról való figyelembe vétele végett a tárgyalás halasztassék el a holnaputáni napra. Azonfelül kéri a jelentésnek kinyomatását elrendelni. Tisza Kálmán belügyminiszter nem tesz az ellen kifogást, hogy szóval tett jelentése kinyomattassék, de azt nem tartja igazoltnak, hogy a hivatalos okmányok is kinyomattassanak. Ha a ház azt tartja, hogy nem bízhatik meg előterjesztésében, akkor fejezze ki iránta a ház bizalmatlanságát, s ő át fogja utódjának adni az adókat. (Élénk tetszés jobbról.) Szilágyi Dezső nem gyanúsítja a belügyminisztert, mintha szavai az okmányokkal nem egyeznének meg. Ezek előterjesztését csak a lehető legteljesebb informatió nyerése végett kérte , s ebben semmi bizalmatlanság sincs. A ház többsége erre elfogadja Szilágyi azon indítványát, hogy a tárgyalás halasztassék el. Szilágyi második indítványa abban áll, hogy ama hivatalos jelentések, melyek alapján a miniszterelnök előadását tartotta, nyomassanak ki. Ezt az indítványt Eötvös és Németh Albert hozzászólása után a ház 146 szavazattal 113 ellenében elvetette. Ezzel az ülés véget ért. Legközelebbi ülés holnapután délelőtt 10 órakor lesz. HÍREK. — Január 26. — Hivtalos. Kitüntetések. A király Ludvig II. János budapesti bábsütő és viaszgyertyagyárosnak a koronás arany érdemkeresztet, Farkas Albert hajdumegyei b.-ujvárosi járási csendbiztosnak pedig a közbiztonság föntartása körül tett szolgálataiért a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. — Nemesítés. A király Leárd József, Fiume városa főmérnökének saját és törvényes utódai részére a „kosteli“ előnevet adományozta. — Kinevezések. Az igazságságügyminiszter a budapesti itélőtáblához fogalmazókká: Pettkó László ottani segédfogalmazót és Szentiványi Zoltánt, igazságügy miniszteri tiszteletbeli fogalmazóvá pedig: dr. Horváth Jánost nevezte ki. Ugyanő, a vezetése alatti minisztérium számvevőségéhez Mittermayer Nándor II. oszt számtisztet I oszt. számtisztté, továbbá Zsadányi Ármin, Puhán István, Küttel Kálmán és Salamon Gyula III. oszt. számtiszteket II. oszt. számtisztekké nevezte ki. A pénzügyminiszter Mozolovszky Ferencz pénzügyőri szemlészt és Matics Károly vám- és adóőri főszemlészt II. oszt. vám- és adóőri biztosokká ideig], minőségben kinevezte. — Áthelyezői: Cserner Károly élelmezési járulnék a bécsi cs. kir. élelmezési raktár tartalékos állományából a m. kir. honvédség szab. állományába áthelyeztetett. — Ügyvédi kamarák. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. Baló Géza (1. Muzeum-épület 13. sz.) dr. Ehrenfest Mór (I. Károly körút, 11. sz.) Wimmer Imre (I. V. Zoltán-utcza 9. sz. a.) és dr. Zolnay Jenő (1. Képiró-utcza 6. sz.) ügyvédek, a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. Bródy Adolf budapesti ügyvéd Békés Gyulára, Lénárd István budapesti ügyvéd Szabadkára, — és Schwarcz Jenő budapesti ügyvéd Aradra történt elköltözésük folytán fenti lajstromból kitürültettek, s irodájuk részére gondnok kirendelésnek szüksége fenn nem forgott. Helibán János elhalt budapesti ügyvéd bódéja részére gondnokul Wattay Gusztáv budapesti ügyvéd és kamarai tag neveztetett ki; végül, hogy Kun Sándor budapesti ügyvéd és kamarai tag, lakhelyét Budapestről Veresegyház községbe — ezen kamara területén belől — tette át. — A kassai ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Csengery Dezső ügyvéd, a nevezett kamara ügyvédi lajstromába felvétetett. A pozsonyi ügyvédi kamara közhirré teszi, hogy Vrabéy Pál h. ügyvéd s sramtitkár Pozsonyban meghalározvát, nevét a kamarának ügyvédi lajstromából kitörölte és a halaszthatlan teendők teljesítésére azáltalános örökösök kérelméhez képest gondnokul Szalay Ödönt Pozsonyban székelő ügyvédet kirendelte. — Személyi hírek. Andrássy Gyula gr. Bécsből, Tisza Lajos Szegedről az esteli vonattal a fővárosba érkeztek. — Ipolyi Arnold beszterczebányai püspöknek ő felsége az egyház, a tudomány, a nevelésügy és a művészet terén szerzett érdemei elismeréséül az első osztályú vaskorona-rendet adományozta. — Eljegyzés: Strasser Sarolta kisasszonyt, Strasser Alajos, a budapesti kereskedő világ ismert kitűnő tagjának leányát eljegyezte Goldberger Ödön, a „Goldberger és fiai“ cég egyik főnöke. — Arany János nem megy Szalontára. A „Bihar“, mely ezt a hírt hozta, újabban kijelenti, hogy a téves közlemény egy éretlen tréfa folytán került a lap hasábjaira. — Vajda-Hunyad várának restaurátiója. A mérnök- és építészegylet mű- és középítészeti szakosztályai még október 27-én bizottságot küldtek ki, mely beható tanácskozás tárgyává tegye azon kérdést , hogy mily természetű s mily irányú lépések volnának legczélszerűbben teendők a végett, hogy a vajdahunyadi félig restaurált várkastély