Ellenőr, 1880. január (12. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-02 / 1. szám
T \J J U J MV I M»wv » ~ - — ----A . Hotelbe intéztei be; végre szombat délután, elfogatása előtt pár órával, egy harmadik vendéglőben egy termet s két szobát bérelt az első emeleten, s azt mondá, hogy majd estére bele fog költözni. A szobákat rendbehozatta s befüttette. Ez utóbbi szálloda főpinczére buzgón teljesítette a parancsot, de szombat este hiába várt egész késő éjig, az idegen, kifutólag „Galizyn herczeg“-nek nevezte magát, nem jelent meg. Említettük már, hogy egy csomó e névre szóló névjegyet találtak Somosheőy holmijai közt. Ha arigróf„ Bobrovszky Victor“ név alatt elkövetni szándékolt csalása sikerült volna, a „Magyar király“ szállodából hirtelen eltűnt volna, hogy egy másik szállodában mint „Gaizyn herczeg“ merüljön fel. A tegnapi nap folyamán több levél érkezett Bécsbe „gróf Veysy“ név alatt; ezeket a rendőrség lefoglalta s a vizsgálóbírónak adta át. Mikor elfogták, a rendőröknek azáltal akart imponálni, hogy gr. JBeust, gr. Károlyi s b. Orczy Béla személyes barátjai, a kik majd az ő érdekében igy meg úgy stb......... De mikor Stehling rendőrségi főfelügyelőleálcrázta, egészen átváltozott. Mikor Stehling azon arczképet mutatá neki, melyen Somosheőy mint magasrangú diplomata, nagy érdemrendekkel mellén, van levéve, majd elvesztő eszméletét, de csakhamar magához jött s nyugodtan, határozottan felelt a hozzá intézett kérdésekre. 1876-ban a philadelphiai világkiállításon osztrák-magyar kiállítási biztosnak adta ki magát, de mikor neszét vették, hogy nem egyéb szédelgőnél, kereket oldott. Mielőtt azonban Philadelphiából elmenekült volna, a következő csínyt követte el: Az ottani angol és német lapokban nyilatkozatot tett közzé, hogy egy csaló az ő neve alatt már évek óta több rendbeli csalást követett el. Annak, aki e szédelgőt kézrekeríti, Somosheőy 6000 dollár jutalmat ígért. Szükségtelen fölemlíteni, hogy e nyilatkozatot a kalandor csak azért tette közzé, hogy a világot saját személyére vonatkozólag félrevezesse. A bécsi rendőrség nagy buzgalommal nyomozza a Somosheőy előéletére, szereplésére, csalásaira vonatkozó adatokat. Bécs nem volt még s nem is lesz egyhamar oly érdekes törvényszéki tárgyalásnak tanúja, mint amilyen érdekesnek Somoskeőy pere ígérkezik. Hálanyilatkozat. A nagyközönséghez, a városi tanácshoz, a különböző testületekhez s a magyarországi és lajtántúli sajtó képviselőihez intézem e soraimat, akik elfelejthetetlen fiam halálakor valódi kegyeletet és szeretetet tanúsítottak. Ne tekintsék kötelességmulasztásnak hosszas hallgatásomat s fogadják mindannyian, kik bármily módon is igyekeztek ez ,újabb ,csapásnál, melyet a sors reám mért, fájdalmamat enyhíteni, legforróbb köszönetemet s legbensőbb hálámat. Habár az én számomra nincs is vigasz, mégis jól esett látnom, hogy velem együtt önök is könynyeztek, mert az önök könnye, vigasza és részvéte adta csak tudtomra azt, hogy a szerető fián kívül mi mindent vesztettem el István fiamban, hogy ő nemcsak szellemi képessége és tehetsége, hanem becsületessége és jelleme miatt is megérdemelte, hogy büszkesége, reménye, öröme legyen az anyának. Én a gyermekek mintaképének tartottam őt, — önök igazat adtak nekem, — elismerésük édes, vigasztaló volt. Részvétük meggyőzött arról, hogy fiam elhunyta nemcsak engem és családomat, hanem a társadalom legműveltebb rétegeit, is fájdalommal töltötte el s csakis e tudat tévé elviselhetővé fájdalmamat. Elégtételem s egyszersmind jutalmam volt az önök részvéte s büszkévé tett, hogy önök is osztoztak bánatomban, mert a valódi szeretetet és részvétet az elhunyt iránt mi sem bizonyíthatta volna be fényesebben, mint az, hogy ravatalánál a társadalom majdnem minden rétege képviselve volt. Különös köszönettel és hálával tartozom még nagyságos és főtisztelendő Győry Vilmos úrnak, a Kisfaludy-társaság tagjának, ki remek búcsúbeszédében oly híven ecsetelte az elhunyt jellemét, kedélyét és munkásságát, hogy a jelenlevők mindegyikét meghatotta, — továbbá Lukácsy Sándor színműírónak s a népszínház főrendezőjének, ki tevékenysége és munkássága egyik temploma előtt — és Komócsy József urnak, ki a sir hideg küszöbén búcsúztatta el fiamat a világtól, a melyet oly korán, este tavaszán kellett itt hagynia. Fogadják mindannyian ismételt köszönetemet és hálámat, — legyen jutalmuk az a tudat, hogy csakis részvétük enyhítette és tette elviselhetővé bánatomat. Budapest, 1879. deczember 31. özv. Toldy Ferenczné. HÍREK. — Peezetnlier 31 — lapunk legközelebbi száma pénteken délután jelenik meg. — Lapunk mai számához féliv mellékletet adunk, melynek tartalma a következő: Politikai események 1879-ben czimű czikk folytatása. — A magyar irodalom 1879-ben. — Közgazdaságunk kis tanügyi statisztika. — Közgazdasági rovat. Az osztrák államvasut fennállásának 25 éves jubileuma. — Gazdasági tudósítások.— Beküldetett. — A Sylvester esti ájtatosságok a fővárosban rendesen nagy diszszel s óriási közönség részvéte mellett mentek végbe. A ma délutáni órákban a templomokat rendkívül sokan látogatták s a főváros összes templomait zsúfolásig megtöltötték az ájtatos hívek. Az előkészületeket megtették minden kerületben a körmenetre is; a belvárosban a városházán és környékén az ablakokat kivilágították, Ó-Budán pedig taraczkok dörögtek. A körmenet azonban a hideg szél és síkos kövezet miatt több kerületben — igy a belvárosban — elmaradt s az ájtatosságot a templom falai közt végezték. Este számos helyen vig poharazás közt búcsúztak el az ó évtől s bizonyára nem egy ajkon lebbent el az okaj, vajha az uj évvel boldog időkre ébrednénk. — A protestáns bálon, mely január 19-én lesz, a bálanya tisztét gróf Teleky Sándorné fogja viselni. — Egy tizenkilencz éves leány öngyilkossága. Mint a P. „Lloyd“-nak távirják Bécsiről, Fischer Berta, Fischer Salamon idevaló gazdász leánya, ki bécsi nagybátyját ment meglátogatni, előbb légkivonatot ivott, azután kifutott a folyosóra, s az udvarba vetette le magát. Rögtön szörnyet halt. Tettének okát nem tudják. — Az időjárás. A bécsi központi meteorológiai intézethez beérkezett sürgönyök szerint, egész nyugaton a légnyomás csökkenése állott be lanyha időjárás mellett. Németországban még mindig nagy nyugati szelek uralkodnak, s főleg Déli-Németországban s az Alpokon állott be az esős idő. Az eső nem nagyon jelentékeny, mindazonáltal Bregenzben és Ischlben tegnapelőtt szakadatlanul esett. A reggeli hőmérsékre vonatkozólag Karlsruheből reggel 7 órakor 4, Münchenből 3, Prágából 4, Bregeitzből slseidből 3, Bécsből 7 fok Celsius meleget jelentettek ; a keleti részeken tegnap reggel még fagyott. Budapest 8, Ungvár 18, Debreczen 14, Szeged 3, Kolozsvár 8 foknyi hideget jelentettek. Angolországban a barométer pár nap óta ismét 10—15 miliméternyire esett, s a délnyugati részen még folyton zivataros időjárás tart, minek folytán vidékeinkre erős nyugati szél mellett meleg időjárás bekövetkezése várható. — Fővárosunkban különben délelőtt langyos idő volt, miért is nagy volt a locsposz. Délután azonban hideg szél kezdett fájni, amely ismét megfogyasztotta a nedvességet. — Hogyan bánjunk a dynamittal? A legutóbbi óbudai szerencsétlenség ismét mutatja, mily roppant nagy óvatossággal kell a dynamit körül eljárnunk. A lapok hasábjain évről évre ismétlődnek a nagy szerencsétlenségeket okozó dynamit exprossokról szóló hírek, melyek többnyire vigyázatlanság folytán történnek, pedig minden dynamit-csomagban (25 kgr.) tíz használati utasítás is van, két nyelven szerkesztve, melyekben ritkított betűkkel nyomtatva olvashatni, hogy minden körülmények közt őrizkedjünk dynamit csomagokat közel a kályhához, vagy tűzhöz hozni. Dynamit-töltés szárítására soha sincs szükség, s e töltények fölmelegítése legegyszerűbben s legcz célszerűbben úgy történik, hogy a fagyott töltényeket egy edénykébe tesszük, mely forró vízfürdőben áll. A széngőz áldozatai.Liptó-Szent-Miklósról írják lapunknak, hogy a közelében fekvő Andrásfalván egy három tagból álló család széngőz következtében megfuladt. Későn este a családfő jól befutott kőszénnel és bedugta a cső nyílását, hogy tovább tartson a szoba melege. Reggelre a családatya, egy pár óra múlva neje és tizenegy éves leánya is a gondatlanság áldozata lett. A farkasokról és garázdálkodásaikról mindenfelől érkeznek tudósítások. A köröshegyi plébános Kommandinger Kálmán úr udvarába két farkas állított be a minap éjjel, s a rájuk támadó két nagy kutyát széttépték, s egyiket föl is falták. Azután tovább állottak. — Halálozások. Heller Izidor német iró, hosszas szenvedés után elhunyt Arcoban. Heller 1816-ban született, s 26 éves korában a franczia idegenek légiójába akart beállani. Prágában kezdte meg írói működését, melyet kalandorszerűleg Európának majdnem minden nagyobb városában folytatott. 1846 ban Budapesten is működött mint az „U n g a r“ szerkesztője, s itt heves harczot folytatott Kossuth ellen, miért is el kellett hagynia a fővárost. Heller munkássága nagyobbára hírlapi czikkekre és novellákra szorítkozott, nagyobb terjedelmű műve csak egy van, egy két kötetes regény. Rácz István ügyvédjelölt, és törvsz, joggyakornok tegnap végezte be rövid pályafutását. Az elhunyt rendkívül szorgalmas és ritka tehetséggel volt megáldva, s benne sok szép remény veszett el, szülei és ismerősei mély bánatára. — A dundee-i vasúti szerencsétlenség. A Tay-folyó hídja, mely a vonat alatt leszakadt, múlt év május 30-án adatott át a forgalomnak, s a róla szóló, akkor kiadott jelentés így hangzik: A Tav-híd több mint helyi érdekkel bír. Mint a vízépítészet, erély és tartósság diadala, — megmutatta most — méltó, hogy mindenkinek figyelmét magára vonja. Bizonyára a leghoszszabb hídja a világnak, s erre büszkék lehetnek azok, kik tervezték és építették. Meglehet, hogy van hosszabb viaduct réteken vagy máshol, de ily hosszú alkotmányt sehol sem építettek még ragadó folyam fölé. Hosszát bízvást két mérföldre (angol) lehet tenni. Az északi partot is beleszámítva hossza 10612 láb, tehát hosszabb, mint a montreali Viktória-híd, s a „Britannia“-híd együttvéve. A hídnak 85 különböző szélességű övezete van, a legszélesebbek ger fölött, közepén azonban 130 láb a legmagasabb vízállás fölött. Az e fajta műnél szükséges ügyesség arányban állt a nehézségekkel, melyeket le kellett győzni, s e tekintetben a Tay-híd mérnökeit a legnagyobb dicséret illeti meg. Segédeszközeik erős próbára tétettek, de egyetlen egyszer sem mondták fel a szolgálatot. A legnagyobb nehézséget a folyam medrének egyenetlen jellege okozta. A part közelében a meder sziklás, erre cserépből rakták az oszlopokat, beljebb azonban a meder agyagos és homokos. Az egész épület minden nagysága mellett igen arányos, könnyed, úgy hogy messziről sodronyhálónak látszik. A híd összes költsége 350 ezer font sterlingre rúgott. Tervezője Bouch Tamás, az építést vezető mérnök Grothe, s a vállalkozók Hopkins, Gilkes és társa voltak Middlesboroughból. Rochefort Henrik, a hírneves kommunista megválik a „Mot d’ordre“ szerkesztésétől, s ezentúl két, szintén kommunista lapba a „Citoyen“ és a „Convention“-ba fog dolgozni, melyet ott találtak a hóban. Ebbéli elkeseredésében először mindent elejtett, amit a kezében tartott, aztán néhányszor még fölpillantott nagyapára, aki kegyetlenül simogatta ősz szakállát s nevetett de csak „befelé“, s mikor látta, hogy már vége mindennek, elkezdett sírni, előbb lassan mint a nyári eső, aztán gyorsabban, mint midőn erős a déli szél, s végül úgy szakadt, akár az őszi zápor. — Hát ezt már mi bántja ? mormog a szívtelen nagyapa. Hát te Pista miért állsz ott az ajtó mellett, mint az az oláh legény, akit tavaly úgy berúgattunk, mert megfogta a csikót, hogy azt hitte ő a főispán? Emlékszel még rá? — Kedves nagyapa! A jó isten ránk virrasztotta ezt a szép napot. . . . — Milyen nap van ma, szerda? — Csütörtök . . . amelyet. . . Kedves nagyapa ... ne sírj Tinike . . . hát miért sírsz ? . . . Hiszen nem bántott senki . . . brhü, brhü, hü, hü. Mi tűrés-tagadás benne, bizony a férfiasabb Pista gyerek is nekifanyarodott a pityeredésnek, s csaptak ketten olyan sirást-rivást, mintha mindegyiküktől elvették volna azt a czukorsüteményt, amit nekik anyácska ígért. A nagyapa egy ideig csöndes fejbólintgatással nézte a két nekikeseredett bohó testvérkét, mosolygott hozzá jószivüen, öreg, sokat tapasztalt, sokat szenvedett szive ott ugrált a keblében vigan, arczára rózsákat festett az az igaz, őszinte öröm, mely önzetlenül csak a nagyapáktól eredhet, és hogy, hogy nem, bizony az ő öreg szemeiben is megjelent egy fényes csöpp, melyet úgy neveznek, hogy köny, s bolond bölcsészek, bölcs bolondok azt tartják róla, hogy az az igaz szeretet, az igaz fájdalom, s az igaz öröm leghűbb, legőszintébb tolmácsolója. Aztán fölállt a nagyapa s átkarolva a két kis unokáját, csókolta őket össze-vissza, bársony hajukat, siró szemüket, apró kezeiket, mindenüket, hogy ne sírjanak, mert ő csak tréfált, s ezentúl is csak az ő szerető kedves zsémbeskedő nagyapájuk lesz mint ezelőtt volt. Az izgatottságtól kimerülten ült le aztán karszékébe a két gryvnipl/ frtl KaraovlrnHnti: az ölébe mindegyik térdére ült egy-egy, s azután el is mondták az újévi köszöntőt úgy mint a vízfolyás, — vagy talán még szebben. Az öreg mosolyogva nézett a két apróságra, s csókoló ajkával csak azt tudta rebegni: — Áldjon meg az isten, mind a két kezével ! ADORJÁN SÁNDOR: Naptár. Csütörtök, január 1. Napkelte: 7.50, nyugta: 4.17. Róm. kath.: Kis Karácson; görög: Deczember 20. Múzeumi természettár 91-ig. Állatként nyitva egész nap. Köztelek: gazdasági és tanszermúzeum 10—12-ig és 2— 4-ig. Képzőművészeti kiállítás a műcsarnokban 9 —4-ig. Iparmúzeum a műcsarnokban délután 2 -5-ig. * Péntek, január 2. Napkelte : 7.59, nyugta 4.18. Róm. kath.: Makár apát; görög: Tamás, prot. Abel. Muzeum könyvtár és régiségtár 9—1-ig. Állatkert nyitva egész nap. Köztelek: gazdasági és tanszermúzeum 10—12-ig és 2—4-ig. Képzőművészeti kiállítás 9-4-ig Iparmúzeum a műcsarnokban 2—5-ig. Egyetemi könyvtár 3 —7-ig. Elfogadás a pénzügyminiszternél 4—5-ig. Várady Gábor s a rendjelper esti lapunkban röviden közöltük, hogy a budapesti fenyitő törvényszék Kriszt elnöklete alatt tegnap tartott tanácsülésében Várady Gábor ellen indítandó fenyitő eljárás szükségét büntethető cselekmény hiánya miatt fenforogni nem látván, a további eljárást beszüntetni határozta. Ezen határozat szó szerinti szövege a következő: A budapesti kir. törvényszék fenyitő osztálya a bécsi cs. kir. országos törvényszéknél Sonnenberg Nándor és társai ellen csalás miatt tárgyalt bűnügy alkalmából f. évi márczius hó 9-én 4921. sz. a. beiktatott és az említett bűnös cselekménynyel Várady Gábort terhelő hivatalos közlemény mint bünfenyitő feljelentés felett, a budapesti kir. ügyészségnek f. év deczember 4-én 12542. sz. a. kelt indítványa folytán következőleg végzett. A fent idézett hivatalos közleményben kifejtett s a bünper 87 naplótétel sz. alatti bécsi cs. kir. államügyészi indítványban ezen kir. törvényszéknek illetékessége alá eső Várady Gábor személyére kiterjesztett bűnvádi feljelentés a vádbeli cselekmény büntethetőség hiánya miatt félretétetik s a bécsi cs. kir. országos törvényszéknek f. évi nov. 23-ről 40776 sz. a. kelt átiratával közlött iratok az ezen határozat alapjául szolgáló és az indokokban hivatkozott irományok hitelesített másolatainak visszatartása mellett — ugyanahhoz visszaküldetni rendeltetnek. Mert: 1) Várady Gábornak Sonnenberg Nándornál lefoglalt levelei s táviratai, Siebert Emil által bemutatott levelei, továbbá Gamperz Henrik által 1878 junius 28-ról és augusztus 2-ról Siebert Emilhez intézett levelek, 2. Várady Gábor által a Richter Adolf-féle 16.000 márkáról 1878. évi május 15-én kiállított elismervény, 3. Sonnenberg Nándornak azon előadása, hogy Várady Gábor előtte Richter Adolf részére, jótékony czélokra nagyobb összeg letétele mellett, a vaskorona-rend megszerzésére ajánlkozott, hogy Grillmayer Jánosban Várady Gábor kezdeményezésére a rendi elnyerési vágyat felélesztvén, ennek folytán az Várady Gáborral közvetlen érintkezésbe lépett. 4. Grillmayer Jánosnak azon előadása, hogy Sonnenberg Nándor azon ajánlatára, ha Várady Gábor kezeihez különböző czélokra 20.000 frtot fizet, a magyar kormánynál kiválóan befolyásos Várady Gábor részére vagy a vaskorona-rendet kieszközli, vagy pedig nemsikerülés esetén pénzét visszakapja. Várady Gáborral Bécsben 1879. január elején a „Hotel France“-ban találkozott s ennek 20.000 fit névértékű állampapírt átadván, ez őt következő nyugtatással bocsátotta el: „Ich werde Alles in Ordnung bringen und Sie werden kriegen sicher Ihre Sachen,“ 5. Gomperz Henriknek rendjelszerzésére vonatkozó ad 43 sz. előadása, 6. Siebert Emilnek azon előadása, hogy 1878. évi május havában Sonnenberg Nándor által Várady Gábornál Budapesten bevezettetvén ez 40 vagy 20.000 márk kölcsönszerzésére azon ígérettel hívta fel, hogy a kölcsönzőnek érdemrendet szerez, s ezen ajánlat után Gomperz Henrikhez fordult, ki azonban fizetni csak a rendjel megkapása után akart, s ezért a csak kölcsönkép figuráit fizetés elmaradt. 7. Richter Adolfnak azon előadása, hogy Siebert Emil közvetítése mellett Várady Gábornak rendjel eszközlésért 16.000 markot átadott, 8. Várady Gábornak azon beismerése, hogy czerooi csakugyan aiveu, uruimajerjauusiui au.wu írt névértékű államkötvényt a megfelelő előzmények után kölcsönzött s Gomperz Henriktől kölcsönzést szinte kísérlett, de ez sikerre nem jutott. 9. Azon körülmény, hogy Richter Adolf érdemrendjének kieszközlésére határolt idő még 1878. szeptember havában lejárt, s mégis a feltételesen kapott 16 000 márk csak 1879. junius 22-én vagyis akkor fizettetett vissza, midőn Sonnenberg ellen ezen rendfelszerzési üzérkedés miatt négy nap múlva a bécsi cs. kir. esküdtszék előtt nyilvános tárgyalás volt tartandó, támpontot nyújtanak azon vélelem jogosságára, hogy Várady Gábor a Sonnenberg Nándor és Siebert Emil közvetítésével anyagi érdekből egyes rendjel sóvárgó egyének óhajának kivitelére vállalkozott. De ezen adatok ellenében figyelembe véve az azon egyének, kik fenti indokból Várady Gábor kezeihez fizetéseket tettek, magukat nemcsak károsíttottaknak nem tartják, hanem határozottan kijelentették, hogy bűnvádi eljárást nem kívánnak, b) hogy egyáltalában nem igazoltatik, miszerint a Richter Adolf által letett 16.000 márka Grillmayer János által kölcsönzött 20.000 frt névértékű államkötvények jogtalan elsajátítása szándékoltatok volna; c) hogy még azon esetben is, ha érintett összegek rendjelnyerési vagy felköltése s annak megszerzésére tett ajánlkozás folytán adattak volna is, nem lehetne az e végett alkalmazni kellett rábeszélést oly ravasz fondorlatnak tekinteni, mint a minő a csalási bűntett minősítésére megkívántatik, mert Várady Gábor befolyása, személyes tulajdonai s viszonyainál fogva képesített volt arra, hogy adott szavát be is válthassa: a kérdésben forgó rendjelszerzési ajánlkozás s ennek folytán az ajánlkozónak bármi előnybeni részesítése tehát hivatalból üldözendő bűntett tényálladékát nem képezheti. Kelt Budapesten, 1879. decz. 29-én. Törvényszéki csarnok. — Sajtópör. Dr. Ernst Lajos helybeli orvos sajtópört indított dr. Szalárdy Mór orvos ellen, egy a „Neues Pester Journal “-ban megjelent s panaszos orvosi tudományát ócsárló czikk miatt. — A budai népbank ügye, mely jan. hó 7-én kerül a budapesti fenyitő törvényszéknél tárgyalás alá, közel kétheti időt fog igényelni, míg ítélethozatal alá kerül. Mint védők a következők fognak szerepelni: Schődl pénztárnok védője dr. Friedmann Bernát, Krövik főkönyvvezetőé dr. Győrffy Gyula, Hazay vezérigazgatót dr. Arady Antal, Magyar, Pichler és Meisner igazg. tanácsosokat dr. Emmer Kornél, Frohmann igazg. tanácsost dr. Darányi Ignácz és Deutsch igazg. tanácsost dr. Stiller Mór fogják védeni. — Fürst Jakab sasutczai nagykereskedő raktáraiból 5 -6000 frtnyi rumburgi vásznat loptak el Mayer Lipót házmester és neje, kik álkulcsok segélyével hatoltak oda. A lopást a derék házmester két éven át rendszeresen gyakorolta, de az ellopott vásznak borítékai, melyeket a tolvajok elloptak, végre november hóban a gonosz tett nyomára vezettek s Mayer valamint neje, azonkívül Ekhardt sógornőjük, Tenzer Józsefné és Orvai Julia, kik az ellopott tárgyakat elzálogosítani segítettek, lépre kerültek. Ez ügyben ma volt a végtárgyalás s a törvényszék a vádlottak védője Győrffy Gyula meghallgatása után Mayer Lipótot 3, ennek nejét 1 évi börtönre ítélte, Ekhardt Annának a vizsgálati fogság büntetésül betudta, Tenczer Józsefnét pedig bizonyítékok s Orvai Júliát tényálladék hiányából felmentette. — A Blueffstein-Friedmann ügyhöz. A budapesti törvényszékhez az itteni orosz főconsul átiratot intézett, melyben tudatja, hogy Blueffsteinnét Odesszában lopás gyanúja miatt letartóztatták. A törvényszék ennek kapcsában megkereste az orosz consulatust, hogy a Blueffsteinné itteni lakásán, s Friedmann rendőrügynök lakásán talált tárgyakra nézve felvilágosítást nyerjen. Irodalom, színház és művészet. — Szász Gerő költőnk egy nagyobb szabású verses tragédiát fejezett be, melynek tárgya a franczia forradalomból van véve. A költő darabjáról, akik olvasták, nemcsak irodalmi, de színpadi szempontból is dicsérőleg szólnak. Sikert kívánunk a költő munkájának. — A népszínházban holnap, újév első napján „Nótás Kata“ kerül színre Blahánéval, pénteken „Grant kapitányit, szombaton pedig „Boccaciót“ ismétlik szintén Blahánéval. — A legközelebbi újdonság „Székely Katalin“ eredeti operett lesz, melynek szövegét Lukácsy Sándor, zenéjét Erkel Elek írta; ma tartották belőle az olvasópróbát. A darab fényesen lesz kiállítva: az egész személyzet számára teljesen új korhű jelmezek készülnek. — Az első előadás január 16-ára van kitűzve. — Templomi zene. Az új esztendő alkalmából a belvárosi templomban Schläger nagyzenekari miséjét fogják előadni Betétek: „Exaudi domine“ Schlágertől, énekli Berger kisasszony, „Paternoster“ Engesser Mátyástól, éneklik: Vinczéné asszony, Serényi és Kőszeghi urak. JJ t5IUU5t?H Kí£llllli*j£* ?m-9MUUHin LALLA-ROUKH. A SZILVESZTER-ÉJ. Regényes opera 2 felvonásban. Színmű 1 felv. Nourreddin Pauli Loben Károly Ujháii Baskír Kőszeghy Artúr Egressy Bachara Szalai Valburg Györgyné Kaboul Kőrösy Amália Györigy Ilon Lalla-Roukh Tannerné Hedvig Tárnoki Gsz. Mirza Nádayné Károly György G. Az opera után: Ezt követi: Zimmermann Jozéfa kisasz- AZ ELADÓ HÁZszony vendégjátékául: Vígjáték 1 fihonásban. COPPÉLIA, Boismartin Halmi az üvegszemű hölgy. La Marsilliére Bercsényi Ballet 2 felv. Cerney Antoinette Molnárne Swanilda Zimmermann Jozéfa Közjegyző Pintér Ferencz Zsuzsanics E. vasanr, Hedvig Hansné végül Mari Kürti H. A RABLÓGYILKOS. Minka Gundard Aug. Vígjáték 1 felv. Tinka Himrer G. . w . T Coppélins Campilli ?Chard Eugenia Hsrey L. Coppélia Huszárok M. Ducamp Alfréd Halmi Polgármester Gonda Lécoinchen Ujháni Perné Fürediné Jean Vízvári Kezdete 7 órakor. Kezdete 7 órakor. Népszínház. Blaháné Lujza asszony mint vendég: NÓTÁS KATA. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban.Irta Győry Vilmos; zenéjét szerzette Szentirmai Elemér. Holnap, Nemzeti színház . Először: „A Saint-Cyri kisasszonyok.“ Vígjáték 5 felv. — Népszínház: Grant kapitány gyermekei.“ Látványos színmű 10 képben. Visszaemlékezések 1879-re. Politikai események 1879-ben. Kimúlt évünk sok olyan kérdésre nem adott választ, amelyeket örökségben kapott szülőjétől. De ha összegezzük az eseményeket, még sincs okunk jajgatásra. Országunkat és a monarchiát is több csapás érte, terheink szaporodtak, sok reményünk nem teljesedett, de háborúval, lázadásokkal, merényletekkel nem volt bajunk. Messziről és kényelmesen néztük, hogy miképen küzd zuluival, afgánjaival, izlandijaival Anglia; bonapartistáival, royalistáival, arabjaival Francziaország; sociáldemokratáival, ultramontánaival Németország; republicánusaival, carlistáival Spanyolország. A muszka birodalmat nem is említjük, ahol az idén két merényletet intéztek a czár ellen; ahol számos katonatisztet, rendőrt és hivatalnokot kivégeztek a nihilisták; ahol annyi virágzó várost égetett hamuvá e fanatikus kis párt. Sőt a szegény Törökországról sem kell említést tennünk, hogy ne ócsároljuk az elmúlt esztendőt. Az európai tömör és nagy nemzetek viszontagságaival hasonlítva öszsze a mi sorsunkat, bátran elmondhatjuk, hogy inkább a mások baja izgatott bennünket a lefolyt esztendőben, mint a magunk baja, mi pedig csak idegen függő kérdésekből csináltunk politikát Azt mondhatjuk tehát, hogy monarchiánk jelentékenyebb politikai eseményeiről elégtétellel emlékezhetünk meg. Ez események élén említjük meg királyunk és királynénk ezüstmenyegzőjét, amelyet Magyarország is kedves alkalomnak tekintett őszinteragaszkodásának kifejezésére A politikai események közt emlékezünk meg erről, mert erős meggyőződésünk, hogy az alkotmány igaz hívei a királynak legnagyobb tisztelői. Ez év vívmányai közé sorozzuk, hogy a porta érteni kezdette, hogy ha támogatókra számíthat bennünk, azért április végén megkötötte velünk a novibazári szerződést. E hitében nem is csalatkozott, mert minden jogos kérdésben határozottan pártját fogtuk. Az ellenzék mindenféle hangban hirdette, hogy kormányunk ellensége a török birodalomnak, hogy az oroszokkal akar osztozkodni. E ráfogások és jövendölések mind kudarcot vallottak. Az események bebizonyították azóta, hogy a Balkán-félsziget kitisztításában senkinek sem volt nagyobb része mint monarchiánknak. Ez esztelen vádak ellen azonban, melyeket a bécsi sajtó után szajkó módjára ismételgetett a mi ellenzékünk, még hangosabban tiltakozott Andrássy grófnak mint külügyminiszternek legutolsó műve. A Németországgal való szövetkezés bizonyára nem Oroszország kedvéért történt. E sikerek kivívása lassan ment ugyan, de az is igaz, hogy monarchiánk és a német kormány mindent elkövetett az egyensúly helyreállítására, amelyet megzavartak a muszkák. E célból az orosz kormány megbénítására még az oroszországi pestist is fölhasználták. Most ugyanis, midőn múlttá lett a jövő, mindenki látja, hogy Oroszország orvosrendőri elszigetelésének fontos politikai hatása is volt. E kényszerítő eszközök hatása alatt kezdette meg Oroszország május elején a Balkán-félsziget kiürítését, úgy hogy aug. elején minden kormány hivatalosan jelentette, hogy egyetlen orosz katona sincs a dunai fejedelemségekben. Ausztriában és hazánkban is parlamenti eseményt képezett a berlini szerződés tárgyalása. Az osztrák alkotmány-ha párt ment elől jó példával és követelte, hogy fúrhassa-faraghassa e nemzetközi okmányt. A parliamentek történetében ez volt az első eset, hogy a törvényhozó testület többet követelt a nemzetközi szerződés tudomásul vételénél. E vak gyűlöletet siratja is most az alkotmány-Folytatás a mellékleten. „A saint-cyri kisasszonyok ! Vígjáték 5 felvonásban, írta: Dumas Sándor. Az öreg Dumas színművei ma már ritka vendégek a színpadon. Mások a formák, más az ízlés ma, mint amely a romantikus korszak nem rég múlt idejében uralkodó volt, s a kiapadhatatlan „regény-gyártó és dráma-üzér“ — mint egy német irodalomtörténész méltatlanul nevezi, nem is teremtett olyan remekeket, melyeket — minden érdekességük és szépségek mellett is — az évtizedek eszméinek áradata lassan-lassan kevés kivétellel el ne mosott volna. Ahhoz azonban jól értett, hogy miként kell a nézőnek figyelmét megragadni, lelkére hatni, kíváncsiságát felkelteni. A cselekmény nála gyors és meglepő, anélkül hogy bonyodalma fölöttébb mesteri volna; alakjai kidomborodók, ptylje tiszta, sokszor ékes és megkapó. Tendentiája semmi, csak mulattatni, szórakoztatni akar. Alfonz urak, kaméliás hölgyek, „vibriók“ s több efféle theoriák — mint például fiánál — sohasem fordulnak elő nála. Nem iparkodik, „reformálni“ a társadalmat, nem oktat nagy bölcsen senkit, színpadon úgy, mint regényben — elbeszél egy történetet, mely érdekes, amint megindul, s az marad, mindvégig. Drámái egyáltalában nem járnak közel a classicitáshoz túlhajtott romanticismus, lapítja el amúgy is gyönge cselekményeket, de vígjátékaiban üde jókedv, szellemesség váltakozik igazi meleg pathosszal. E vígjátékok egyik legszebbikét a „Demoiselles de ej” Pénteken, január-dikána télén, ha az irodalomtörténeti nevezetességű saintcyri intézetről, melynek két növendéke szerepel vígjátékunkban, elmondunk néhány adatot. Maintenon asszony, Scarron özvegye s később XIV. Lajos neje és zsarnoka, alapította a saint-cyri hires intézetet, mely ma már csak mint katonai iskola ismeretes. Előbb a noisyi augustinu apáczák gondozása alá helyezte a szegényül elhalt nemesek árva leányait, ez új nevelő-intézetre a gazdag saintdenisi apátság jövedelmét fordittatván, majd 1868- ban Saint-Cyrbe, Versailles közelébe, tette át az intézetet, mely ekkor már 250 nemes kisasszonyt számlált. A kegyes asszonyság, ki a politikai ügyek mellett, oly buzgón foglalkozott a vallási ügyekkel és avatkozott a zárda-ügyekbe, hogy tréfásan azt fogták reá, hogy „mére de Pâglise névre“ áhítozik, maga ügyelt föl most a saint-cyri intézetre s vezette a leányok nevelését és oktatását. Az irodalom és művészet, a királyi udvarban hatalmas istápolást nyerve, soha nem tapasztalt fejlődésnek indult már, s Racine, Corneille és Molière ragyognak Francziaország egén. Általános lett a nők közt is a tudomány, költészet és művészet ápolása. Az „Astrée“ és a „Clélie“ a „Pays du Tendre“ térképével, a pásztorok affectált szerelmi ömlengéseivel együtt feledésbe mennek, s a saint cyri intézet tantervébe a jezsuita collégiumok mintájára, fölvétetnek a classicus színművek. Maintenon asszony egy napon az udvar jelenlétében eljátszatja növendékeivel Racine „Andromaque“-ját, s az előadás annyira sikerült, hogy Maintenon asszony fölkérte a költőt, öntsön drámai formába egy tisztán vallási tárgyat, hogy a leányok ne legyenek kénytelenek profán darabokat játszani, s az új színmű csakis a saint-cyri kegyes házban kerülne előadásra. Így született 1689. az „E s t h e r.“ A király, a királyi herczegek az udvarral előadásról előadásra eljártak az intézetbe, csodálni a tragoediát, „a keresztyén hellenismus e remekét.“ A királyi herczegeken kívül senkinek sem volt bejárása Saint-Cyrbe, a mindenki a legnagyobb béljöcktebe. Aövfizette, ha e nevezetes előadásokra hívottak névsorát; első volt, ki aszitáníz" förmfllbe belépett, s a bejárásnál állást foglalván, egyik kezében névsort fogva, másik kezével botját sorompó gyanánt tartva az ajtó elé, bocsátotta be egyenkint a megjelenőket, miután nevüket a listában megtalálta. Két évvel utóbb következett az „ A th a 1 i e,“ de ekkorára már a jezsuiták nagy zajt csaptak, kikelvén az ellen, hogy az ártatlan leánykákat úgy kiteszik az udvar kandi szemeinek, s az „Athalie“-t már nem constumebon adták elő a kisasszonyok, csak fölolvasgatták. A jezsuitáknak ezúttal nagyon igazuk lehetett, mert az „Esther“ előadásai számtalan kalandra szolgáltattak alkalmat a vállalkozó fiatal nemesek és a Maintenon asszony világszemének kitett báránykái közt. Egy ilyen eset képezi érdekes tárgyát Dumas intrigue-vígjátékának. A fiatal és előkelő Roger de Saint-Hérem, ki Anjou herczeg (később V. Fülöp spanyol király) kegyéből bejuthat Saint-Cyrbe, szerelmes lesz Charlotte de Mérian kisasszonyba, az Esther személyesítőjébe, s meg akarja szöktetni. A félénk Charlottenak van azonban egy pajkos és nagyralátó barátnője Louise, ki megsejtvén, hogy Roger czélzatai nem épen tiszták, házasságra akarja ezt kényszeríteni s a szerelmes párt megleseni Maintenon asszonyny il. Roger gondoskodni akarván arról, hogy Charlottetal egyedül lehessen, barátjával, Dubouleyval (egy főbérlő fiával) elfoglaltatja Louiset. Dubouloynak ugyan félóra múlva nősülnie kell, de barátságból mégis elvállalja az udvarné tisztségét s szivét kezét fölajánlja Louisenak, ki most egy csapással két legyet üt, s nemcsak Rogert és Charlotteot, hanem magát is elfogatja Dubouloyval együtt, tudván, hogy Maintenon asszony, a botrány után, házasságra fogja kényszeríteni a fiatal hősöket. Még azon éjjel a Bastille kápolnájában össze is esketik a két párt, de most, Roger és Dubouloy, ilyentúl rászedetve, hallani ao.i. (Wou'Hl. CharM^r Y)Ubouloyt pedig atyja az előbb tegezett tanságáról, Vallása miatt kitagadja, s a két férj, házasságomé is rettegve a faképnél hagyja nejét s elmegy Madridba, V. Fülöp udvarába, hova Anjou herczeg maga hívta volt Rogert. Charlotta és Louise azonban, Maintenon aszszony egy titkos missiójával szintén Madridba jönnek. Fülöp király fölismeri Charlotteban azt a nőt, kit még herczegkorában, Saint-Cyrben megszeretett, de kivel akkor viszonyt nem köthetett, mert Madridba kellett jönnie királynak. Szerelme most újra föllobban , de Roger féltékeny háza becsületére és nejére is, kit igazán szeretett s kiről most már megtudja, hogy ártatlan volt a házassági csínyben. Szerelm annál lángolóbb lesz, mert Charlotte hidegséget, közönyt színlel előtte s elhitette vele, hogy Maintenon asszony kieszközölte a pápától házasságuk fölbontását. Roger dühében annyira megy, hogy a királyt, ki őt, mint alkalmatlan férjet valami küldetéssel el akarja távolítani Madridból, provocálja, s Charlotteot meg akarja szöktetni. Charlotte visszautasítja a király szerelmét, kijelenti neki, hogy imádja férjét és bocsánatot kér számára. A király enged s a két pár boldogan tér vissza Francziaországba. Ennyi röviden a darab meséje, mely tele van a legérdekesebb helyzetekkel, mulatságos és pathetikus jelenetekkel. Szépségei bizonyára élvezetet fognak szerezni a nemzeti színház közönségének. Louise és Dubouley szerepei pompás humorral vannak írva, Charlotte drámai erővel, Rogerban a szerelem fokozatos növekvése lélektani következetességgel van bemutatva. Az előadásról annak idején bővebben szólunk. (ffj.)