Ellenőr, 1880. január (12. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-14 / 21. szám
Mgfismtési áraik: Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 , — , Egy hónapra . 1 , 80 , Szerkesztési iroda : Budapesten, váczi körút 26. szám (Fő-út sarkán.) Semmitem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön, — Kéziratok visszaküldésére nem Egres szánára 4 kr. vádalkosunk, — Posta által csak térmezdei leveleket fogadunk eL REGGELI KIADÁS. Mtrétzlésmnk fétreutm * kiadóhivatalban: Budapesten, viczi kör-út 26. szám (fő-út sarkán). További Daube G. L. és társénál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj caakia a „Ellenőr* kiadó hivatala álca! nyugtáié a uinna ellenében ázetendi. Kiadó hivatást: Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő-út sarkán). JAz intésendák ia tlifiselések a a lap szétküldésére eonatkoei wümdm filmMáe, 21. szám. Budapest, szerda, január 14. 1880. XII. évfolyam. Táviratok. Szeged, jan. 13. (U. É.) Szeged város ma délután, a város kellbirtokának árvíz elleni védelme ügyében tartott rendkívüli közgyűlésén, az ugyanez ügyben szombaton tartott előértekezlet általunk már közlött javaslatait egész terjedelmükben elfogadta és ebből kifolyólag feliratot intéz a belügyminisztériumhoz, a sövényházi kereszttöltésnek 28 láb magasra való kiépítésének engedélyezése és a munkálat költségeinek előlegezése iránt. Egyszersmind megkerestetik a belügyminisztérium ez iránt, hogy miután Szeged városa mostani sokoldalú elfoglaltsága mellett e töltéltésvonal kiépítésére kellő gondot és felügyeletet nem fordíthatna, e műveletet állami szakértőkkel hajtsa végre. Az időjárás borongós, tartós fagygyal, olvadás nélkül, este csekély hóesés. Bécs, jan. 13. (Bud. Corr.) Király ő felsége ma Tisza Kálmán miniszterelnököt és Péchy Tamás közlekedési minisztert magánkihallgatáson fogadta. Az utóbbi holnapig itt marad. Tisza miniszterelnök a delegációk tárgyalásainak befejeztéig fog itt időzni. — Bedekovich Kálmán horvát miniszter ma délután ide érkezett. Bécs, január 13. (D. É.) Tisza királyi biztos, ki a delegatio újabb ülésezésének megkezdése alkalmából Bécsben időzik, — mint mi értesülünk — ottlétét arra is felhasználja, hogy a szegedi kölcsön tárgyában a szintén Bécsben levő miniszterelnökkel értekezvén, a pénzügyi körökkel érintkezésbe lépjen. E tekintetben igen valószínű, hogy már meg is történtek a szükséges lépések. Budapesten átutaztában a királyi biztos részt vett azon értekezleten, mely a közlekedési minisztériumban Szeged érdekében tartatott, s mely alkalommal a szintén jelenlevő Pallavicini Sándor gróffal oly megállapodásra jutott, mely szerint ez utóbbi kijelenté, hogy bizonyos feltételek alatt nem fogja gátolni, hogy a jelen évben beállható árvizek ellen Szeged városa a sövényházi töltés vonalán védekezhessék. Ennek következtében, miután a városi közgyűlés a gróf feltételeit már elfogadta, Szeged városa árviz esetén a sövényházi töltésen fogja védekezését eszközölni. Bécs, jan. 13. (Pester Corr.) A magyar delegatió hadügyi bizottsága ma délután 12 órától 3 óráig tartott ülésében tárgyalta az 1880. évi rendkívüli hadügyi szükségletet. Miután felvilágosítást adott a hadügyminiszter az előirányzott összeg elodázhatlan szükségességéről, az összes rendkívüli szükségletet változatlanul megszavazták. Csütörtökön ismét ülést tart a bizottság; ez alkalommal a kiküldött albizottságok jelentése — a rendes hadügyi szükséglet 22, 23. és 24. tételeiről — és a megszállott tartományokban lévő csapatok számára kért póthitelről szóló előterjesztés kerül tárgyalás alá. Ez utóbbi valószínűleg élénkebb vitára fog alkalmat szolgáltatni. Holnap a pénzügyi bizottság is ülést tart. Bécsi, jan. 13. (Bud. Corr.) A magyar delegatio külügyi bizottságának holnapi ülésében Faik előadó rövid vázlatát fogja előterjeszteni azon határozatoknak, melyeket a boszniai menekültek segélyezésére szánt pénzeket illetőleg hozott a delegatio. Ezenkívül indítványt fog tenni az előadó a póthitelre nézve. A zárszámadási bizottság holnap délután az 1877-iki zárszámadásokat tárgyalja. A pénzügyi albizottság holnap kezdi meg a költségvetés tárgyalását. A hadügyi bizottság két albizottsága holnap ülést tart. Belgrád, jan. 13. (Eredeti távirat.) Az állami mérnökök befejezték a meghódított területen a vasutak irányának tanulmányozását. Ezután a belgrád-alexináczi vonalat és a Száva hídját fogják tanulmányozni. Konstantinápoly, jan. 13. (Pol. Corr.) A minisztertanács foglalkozott szombaton a rabszolgakereskedés kérdésével, mely Angolország felszólalása folytán került szőnyegre és némi változással elfogadta az erre vonatkozó javaslatot. — Hasszán pasa volt alkirály fia Konstantinápolyba érkezett. Páris, jan. 13. A képviselőház 259 szavazattal 308 közül Gambettát választotta elnökévé. Alelnökké választották: Brissont, Lénardt és Bethmant. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Róma, jan. 13. A kormány elhatározta, hogy a pétervári követségben újonnan rendszeresített katonai attaché-hivatal elfoglalására Appelius őrnagyot fogja beosztani. London, jan. 13. (Eredeti távirat.) Mahomed Jan megszállotta és kirabolta Ghuznit és új harczra izgatja az afgán törzseket a britek ellen. London, jan. 13. (Eredeti távirat.) Ausztria- Magyarország támogatva Németország által sürgeti a portát a Gusinge átadásáról szóló okmány aláírására. Ez okmányban nem fog említés létezni Kursi-Krajnának Montenegro által való átengedéséről. London,, jan. 13. Chili megtiltotta a guano kivitelét Lobos szigetéről és szétromboltatta az ottani rakodó helyeket. Lemberg, jan. 13. A galicziai vasutakon megszűntek a forgalmi akadályok. New-York, jan. 13. Maine állam mindkét házának köztársasági képviselői tegnap pártjuk szervezése czéljából a képviselőház épületében határozatképes számban egybegyűltek. Az officionistákat meglepte a köztársaságiak ezen eljárása, de tiltakoztak ellene. Azt a kérdést, vájjon megegyezik-e a köztársaságiak ezen actiója a törvénynyel, a főtörvényszékhez utasították. Lawson, a senatus elnöke, kit kormányzóvá választottak, azt a rendeletet akarja adni a militiának, hogy ne engedelmeskedjék Chamberlain tábornok parancsainak,rehajtás útján a szerző hitelezője által a szerző akarata nélkül. Épúgy értelmezik a következő kiadásokra fennálló szerzői jogot, úgy, hogy a szerző akarata ellenére végrehajtás útján második kiadás nem rendezhető. Átmenve a javaslatban foglalt intézkedések tárgyalására a bizottság, a 17. §-ban foglalt azon intézkedést, mely szerint az államkincstárnak káromlási joga nem terjed ki a szerzői jogra, a javaslatnak már a múlt ülésben tárgyalt 3. §-ához csatolta. Felvették még azon intézkedést is, hogy ha szerzőtársak vannak és az egyik közülök örökös nélkül meghal, az őt illető szerzői jog túlélő társaira száll át. Végül elfogadták a javaslat 4. §-át, mely írót műnek, — bármely, — akár részleges, akár teljes többszörözését, ha az a jogosított engedelme nélkül készül, bitorlásnak jelenti ki és azon kívül bizonyos feltételek alatt a leírást is tiltja. Ezzel az ülés véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén a múltkori határozat folytán tárgyalás alá került a Majthényi— Verhovay párbaj ügyében beterjesztett határozati javaslat, mely hosszas élénk vitát idézett elő és melyben a jelen voltak majd mindegyike részt vett. Végül abban történt megállapodás, (mely határozatot a többség hozta), hogy a párt egy „Nyi la tk o za t“ közzétételét ez ügyben szükségesnek tartja; a nyilatkozat szerkesztését azonban f. hó 21-ig elhalasztotta, mert a párt tagjainak nagyobb számban való jelenlétének szükségessége kívánatosnak tartatván, — az értekezlet a távollevő tagok megérkeztét bevárandónak határozta. Budapest, jan. 13. A szerzői tulajdonjog biztosítása tárgyában összehívott enquéte ma d. u. 5 órakor Pauler igazságügyminiszter elnöklete alatt tartott második ülésében folytatta az akadémia által szerkesztett javaslat részletes tárgyalását. Mielőtt a bizottság folytatta volna a javaslat tárgyalását, azon kérdés került szőnyegre: nem kellene-e intézkedés a végrehajtásokról, melyek esetleg Írói művekre irányulnak. Általánosan elismerték, hogy az Írói művek jövedelme és a kiadott művek példányai, ha a szerző tulajdonát képezik, végrehajtás alá kerülhetnek; ki nem adott mű azonban nem foglalható le, azaz nem adható ki vég Mi l esz ?*) Ha nem téves azon hitem, mely szerint az európai békét nem fenyegeti a közeljövőben bármiféle komoly veszedelem (mert hiszen a keleti „keresztyének“ közt eredhető öldöklések és „szabadság“-harczok nem tulajdoníthatók többé a török uralom „pogány“ rendszerének és így nem is indíthatják fegyveres segélyezésre a minden oroszok czárjának szeretetteljes szívét), azon esetben Magyarországra nézve is megvan a helyzet javulhatásának első és nélkülözhetetlen feltétele. Ha azonban valaki azt kérdezné tőlem, hogy bizonyosnak tartom-e belügyi helyzetünk javulhatását, ha azon külügyi feltétel meglesz, én egész őszinteséggel azt válaszolnám, hogy nem. Elmélkedéseimnek eddigi nyilvánításából nem akarok sem kevesebbet, sem többet kivonni a következtetésnél, miszerint háború esetében gondolni sem lehetne anyagi viszonyaink javulására. És ha én is azon nézetben volnék, mely szerint ha nem is „a tavaszszal“, de az idén, vagy a jövő évben hadilábra kellene állanunk, akkor — megvallom — egy szót sem vesztegetnék a belállapotaink ilyen vagy amolyan alakulása iránti képzelgésekre, hanem szólanék mindenkihez a következőleg: „Véreim! magyarok! ne veszekedjünk, ne törjünk egymásra, ne gyengítsük magunkat természetien küzdelemben gyűlöletteljesen, hanem legyünk egyek, vessük össze vállainkat és hatványozzuk csekély létszámunk erejét a fajközösség öntudatos tömörítése által, mert a mindannyiunk vad és hatalmas ellensége már ajtónk előtt csoportosítja bősz hadait, s bizony mondom nektek a legnagyobb összetartással sem leszünk feles számban, midőn birokra kerül vele a dolog!“ — És megvallom, nem értem azon hazánkfiait, akik nem ily intésekkel igyekeznek hatni olvasóik szellemére, noha látják már a tavaszi háborút s nem is titkolják hány százezer katonával és milyen ágyusereggel ütötte már fel táborát monarchiánk határain a muszka. Ha nem integetek a viszályok megszüntetésére én, az indokolható meggyőződésemmel, miszerint a moszkovitizmus hordáitól nincs mit tartanunk ez idő szerint. De hát mit késedelmeskedik amaz intő szavak hangoztatásával azoknak „patriotizmusa“, akik szerint már előnyomult megrohanásunkra a pánszlávság ármádiája? Pedig nemcsak nem hangoztatják a viszonyos engesztelődésre lelkesítő igéket, de sőt úgy szítják a szenvedélyek gonosz tüzét, úgy hintik a nemtelen gyűlölködés átkos konkolyát, úgy törekednek elmérgesíteni minden véleménykülönbséget e nemzetnek fiai közt, mintha az európai békének örökkévalóságáról jelentették volna ki hitüket, s mintha azt várnák gróf Széchenyi Bélától, hogy legalább is *) Múltkori Ígéretemhez képest bezárom ma ezen czikksorozatot. Pedig lett volna kedvem és anyagom még többet is mondani azon óriási készülődésekről, melyekről némely hírlapok nagyon sokat látszottak tudni s a melyekből — szerintük a — közeli „tavaszon“ kikel az orosz háború Németország vagy monarchiánk vagy mindkettő ellen. Azonban legyőzöm a tárgy feletti további elmélkedés ingerét, s egyszerüleg csak annyit jegyzek itt meg, hogy azokban a muszka hadtesttömegesülésekben „határainkon“ nem akar hinni a világ legkevésbé sem. A párizsi „Temps“ — egyike a legkomolyabb és legtekintélyesebb közlönyöknek — egyenesen kineveti az egész hírt mint képtelenséget. Egy másik nevezetes közlöny pedig a „République francaise“ — figyelmezteti Oroszországot, hogy amíg belügyeit nem hozza rendbe, addig az európai kérdésekben csak alárendelt szerepe lesz és gyenge marad minden hatalom irányában, így az angol sajtó is, a „D. Telegraph“ kivételével, mely a sensationalis lapok közé tartozik s valami königsbergi levelező által lett felültetve. Aztán nem kell feledni, hogy az európai journalistikának nagy (de nem jobb része) a tőzsdén játszó emberek tollából kapja híreit és táviratait, s hogy az ilyen börze-irók fentartják egymás közt az „üzleti“ összeköttetést leleményes „újságaik“ egyidejű és több oldalróli közlésére a különböző államok fővárosaiban s nem igen lelkiismeretesek minő koholmánynyal idézik elő az értékpapírok „esését“ vagy „emelkedései“ csak ők „nyerjenek“ valamit általa. Most nem sikerült a „fogás“ egyltalában, mert a pénzvilág nem akart megijedni s a béke tartóssága iránti bizalommal nem bírtak a baisse medvéi. Mindössze is egypár vezérczikket tettek bolonddá. Más baj nem történt Csernátony, húsz millió magyarral fog hazajönni őseink bölcsőjéből. De hát miért ne hallatná intő szavát az is, aki nem hiszi ugyan, hogy egyhamar háború törjön ki, de nem hisz a békevéletlenségében sem, népességünkre nézve pedig Ázsiából csak a nevezett nemes grófnak szerencsés visszatérése által remélhet egyéni szaporodást? A tisztelt olvasótól eredhető ilyetén ügyelmeztetésre én csak azt mondom, hogy hiábanvaló most minden integetés. Azon undok fenekedésnek, mely hazánk létérdekei iránt a legparányibb érzékkel sem látszik bírni s csak akkor érzi magát kedvére, ha meghasonlottakká tudja tenni a barátokat s engesztelhetetlenekké a meghasonlottakat, nem vethet véget egyéb, mint a nemzeti undorodás. Nem célzok én itt azon botrányokra, melyek méltatlankodást gerjesztettek mindenfelé s a bíróságok ítélete alá tartoznak. Szólok tisztán és kizárólag azon mesterkedésről, mely a pártközi viszonyokat polgárháború előzményeivé teszi s vad izgatásaival nagy szerencsétlenségek okozója lehet. De mint mondom az őrjöngéssel nem boldogul semmiféle komoly tanács. Azért szoktam csak enyelegni vele, hébekorban a „Rovás“ zuhanya alá tartván rikoltozó bolondságait. Nem titkolhatom el egyébiránt, hogy belügyeinkről írni ez idő szerint nincs meg a kellő nyugodtságom. Nagyon elszomorító az ami történik, s aminek lázas jelenetei igen fatális eredményekre vezethetnek. Azoknak, kik az utczai tömegre befolyással bírnak, érezniök kellene, hogy mit mulasztanak el hazájuk szent érdekei iránt, midőn ama befolyást nem érvényesítik a kedélyek csillapítására, a rend fentartására. Vigyázzanak, nehogy elavuljon befolyásuk, s olyan kezekbe jusson a vezetés, amelyek aztán őket is kompromittálni fognák. Ma még tán idején van, holnap már későn lehet. Amiről írni akartam, az bizony elmarad máskorra. De tán nem is lesz szükség rá. Mert hiszen az a fusió vagy mi, melyet a „Pester Lloyd“ hozott színre, csak addig ■ÍU, máig taglarstfuk CD au v dui. ellenzék egy pár szerelmes levélkét váltottak egymással. Aztán vége lett. És helyesen. A képviselőház tagjai nincsenek kötve sem a kormánypárthoz, sem az ellenzékhez. Szabadon határozhatják el, hova akarnak tartozni. És a Tisza-kabinet csak addig élhet, amíg mellette van a többség minden nagy kérdésbeni szavazásnál. És az ellenzék nem juthat kormányra, míg az olyan szavazásoknál kisebbségben maradt. Ebből áll egy parlamenti kormány lételének az egész titka minden alkotmányos országban. De nem is kívánatos, hogy másként legyen. CSERNÁTONY: Az áradás. Az árvízveszélytől való félelem egyre nő s nem indok nélkül. A fővárosi Duna áradása ugyan nem intenzív, de rég idő óta bár kis mérvben is, de folyton árad. A helyzet sem a Fel- sem az Aldunán nem változott. Ó-Budán az árvízveszély már imminens lett, a rakpart a fővárosnál is már mindinkább tünedezik. A növekedő félelem az intéző köröket fokozottabb tevékenységre ösztönzi. A védelmi munkálatok erélyesen folynak. * Az árvízveszély fővárosunkban nőttön nő, a víz ma elérte a 17 láb 4 hüvelyket (5,46 méter) s Ó-Buda külterületei úsznak. Ó-Budával együtt vannak a vésznek kitéve a vizafogón túl, az V. kerület kültelkein, Új-Pesthez közel levő házak, számra nézve hat. Alker tanácsnok, mint a kerületi vészbizottság elnöke úgy intézkedett, hogy a lakók holmijai e hat házban felhurczoltattak a padlásra; egy házból a lakók már legnagyobbrészt ki is költözködtek. Ha a víz a 18 lábat eléri (mi még ma megeshetik), akkor a többi házak lakói is odahagyják házi tűzhelyüket. Csónakok s minden szükséges eszközök készletben tartatnak.* Boross Frigyes kir. tanácsos elnöklete alatt levő Dunaszabályozási műszaki bizottság ma délután testületileg vizsgálta meg a soroksári zárgát és a párhuzamgát lehordási és burkolási munkáit és meggyőződött arról, hogy a munka a legnagyobb rendben folyik úgy, hogy f. hó 20-ikára csakugyan készen lesz. A zárgát földmunkája még folyamatban van ugyan, de holnaputánra minden valószínűséggel ez is befejezve lesz; a zsilip biztosítására pedig a kikötött kőmennyiség már oda szállíttatott; e kövek igen jó minőségűek, s így jövőre is használhatók lesznek. Teljesen megnyugtatva az iránt, hogy rögtöni veszély esetében is megnyitható lesz mindkét gát, tért vissza a műszaki bizottság a fővárosba. * A fővárosi árvízbizottsághoz ma délután a következő árvíztáviratok érkeztek: Pozsony, 12 ó. 3 p. Vízállás ma reggel 488 cm., időjárás hideg. Esztergom, 11 ó. 35 p. Vízállás 405 m., a jég tisztáson alul-fölül szilárd, hideg 3 fok. Ercsi, 2 óra. Idő hideg, havazni kezd, vízállás 4.75 m., jég keményen áll. Tétény, 12 óra. A víz tegnap óta 7 centiméternyit áradt. A jég erősen áll. Időjárás hideg, borult. Újvidék, 11 ó. 40 p. Vízállás 3.48 m. jég áll, hőmérséklt, idő borult. Promontor, 5 ó. 15 p. Vízállás reggel 5.20, délben 5.21 méter, idő borult, gyönge havazás. Szent-Endre község részére Pest megye megkeresése folytán a Dunagőzhajózási társaság öt ladikot engedett át díjtalanul. Gazdasági enquetek a Köztelken. A ma folytatott tanácskozmányokban a meghívott szakértők által nyilvánított vélemények részben megegyeznek a tegnap nyilatkozott szakértők véleményeivel, részint a kérdőív tegnap figyelmen kívül hagyott pontozatait méltatták bővebben. Miklós Ödön, Lintner, a magyar nyugati vasút szakértői véleménye egyiránt hangsúlyozták, hogy közlekedési eszközeink javítása mellett gabonakereskedelmünk föllendülésére elengedhetlen szükség a közraktárak intézményének minél gyorsabb és szélesebb alapon való létesítése. E nagyfontosságú kérdés részletezése mellett, a ma adott szakértői véleményekben különösen hangsúlyozni látjuk vízi utaink kiépítésének szükségességét. Széleskörűleg vázolta e kérdésben elfoglalt s nagyobbára már ismert álláspontját Türr tábornok benyújtott szakértői véleményében. Különben a meghívott szakértők véleményét kivonatosan a következőkben közöljük: A ma délelőtt tartott értekezleten legelőször Miklós Ödön szakértő terjeszti elő véleményét. A gabonakereskedelem emelése érdekében mindenesetre egyik legfontosabb tényező közlekedési eszközeink fejlesztése. Elsősorban úgy a száraz- mint a vízi-utak kérdése lép itt előtérbe. Különösen nagy súlyt fektet vízi-út-hálózatunk kifejlesztésére, s elsősorban szükségesnek tartja a Duna, Száva és Kulpa szabályozását, melyek segítségével a Károlyváros-fiumei vasútvonal felhasználása mellett Budapest és Fiume között közvetlen összeköttetés létesíttetnék. A vaskapu szabályozását már nem tartja oly égető szükségnek, ez elsősorban az internationális és transito-kereskedelemnek fekszik érdekében. A vízszabályozás még egy nagyfontosságú előnyére utal: a talajjavítás és az öntözés előnyeire. Vasúti hálózatunk sem fele meg szerinte az igényeknek. Czélszerű csoportosítások, ha kell, új vonalak kiépítésével s az osztrák és déli vasutak megvételével lehetne a bajokon egyelőre segíteni, mert egyszerű tarifareform épen nem elégséges. Különösen hangsúlyozza ezután a közraktári rendszer létesítését, mely ha a vasutakkal kapcsolatba hozatik s a termelők befolyásával kezeltetik, lényeges szolgálatot fog tenni a hazai termelés érdekében. Utána Lintner, az északkeleti vasút részéről nyilatkozott. Előadásából kiemeljük, hogy a differentiális tarifák fentartatását óhajtja, természetesen kellő korlátok között. Egyáltalában e tarifák ellen csupán az osztrák államvasútra és a Dunagőzhajó-társulatra való tekintettel létezik kifogás. Az egyforma osztályozást és az egységes díjtételeket Németországgal kívánatosnak tartja, Magyarországra nézve azonban ezen rendszert nem véli "förfegőjely"A nyugati vasút szakértői véleménye került felolvasás alá, mely a gabona kivitelre nézve az arlbergi és a buda-győri vasutak kiépítését tartja szükségesnek, minthogy ez a legegyenesebb út Svájczba. A pest-zimonyi vasutat szerinte a Duna jobb partján kell építenünk, mert csakis úgy concurrálhatna az a déli vasúttal. A magánvasutak nem veszélyesek a forgalomra, mert ezeknek is érdekében áll, hogy minél többet szállítsanak, s ezt csak akkor érik el, ha egyszersmind minél olcsóbban is szállítanak. Hogy az amerikai gabona miért concurrál oly könnyen a mienkkel, annak oka az, mert itt olcsóbb a munkabér, kevesebbe kerülnek a közlekedési eszközök. A tarifatételek leszállítására nézve az államnak alkudozásokba kellene lépni az egyes pályákkal. Szükségesnek tartja a szakértői vélemény, hogy a Budapesten tervezett közraktárak minél előbb építtessenek ki, mert ezek a kereskedelemre rendkívül nagy előnynyel járnának. Türr tábornok szakértő véleményéből kiemeljük, hogy a vasutak államiasítását ajánlja. Sürgeti a vízi utak építését, legelső sorban Fiume felé. Rendkívül fontosnak s sürgősnek tartja továbbá az öntözési ügy fejlesztését. Budapest, január 13. A budapesti hirlapirók közt fontos mozgalom indult meg. Hirlapirói kört akarnak alapítani. Nem a legelső kísérlet ez, melynek czélja a hirlapirók szorosabban való összetűzése, szűkebb, vagy tágabb körű testületté való alakítása. Az eddigi kísérletek azonban meghiúsultak. A hirlapirók külön egyesülésének szükségességét érezték, de ez egyesülést részben feleslegessé tették az irodalmi körök, melyek a hirlapirókat is befogadták. Az írói körök alakítása által azonban a hirlapirók egyesülésének tulajdonkép való czélja nem valósítható meg. A hirlapirodalom, bármily átalános jelleggel bír, bármennyire nem zárkózik el a tudomány, az ismeretek s az irodalom különféle ágaitól, mégis önálló egészet képez. A politika és társadalom nagy és apró kérdéseivel, fontos, vagy pusztán napi eseményeivel foglalkozik. A hírlapirodalom képezi a társadalom üterét, vérkeringését. Belőle áradnak ki az eszmék, s felvesz magába minden eszmét. Rajta, mint villamos sodronyon rohan át a politikai és társadalmi szenvedélyek tüze. Ez a tükör, melyben szemlélhetők nemcsak a nap eseményei, hanem a társadalom képe. A hírlapirodalom a közállapotok, a közműveltség, a közerkölcsiség nyilvántartója, s mértéke. A legnagyobb mérvben fontos tehát, hogy a hírlapirodalom hivatásának magaslatán álljon. A tisztességesség, becsületesség és komolyság alapfeltételei e hivatás betöltésének. Sajnos, de tagadhatatlan, hogy hírlapirodalmunk egy része, főleg az utóbbi időben, elhanyatlott hivatásának útján. A pártszenvedély orkánjai viharzottak benne. A gyanusításnak s a rágalomnak bő aratása volt. S ha egyszer a sajtó nem tiszteli önmagát, nem várhat tiszteletet másoktól sem. Tekintélyét veszti, pedig tekintély nélkül nem lehet oktató, nem lehet vezető. Szívesen üdvözöljük és támogatjuk tehát a hirlapírók közt megindult mozgalmat, már csak azért is, mzert az egyesülés létrehozza a testületi szellemet, létrehozza a hirlapírók közszellemének emelkedését. Az egyesülésnek minden testületben és azonos foglalkozásban, helyes vezetés és a moralitás követelményeinek szem előtt tartása mellett, ez szokott eredménye lenni. A gyengét, ki magára hagyatva elbuknék, fentartja a testületi szellem. Tudja, hogy ha elesik, a testület, mint méltatlant kizárja magából. Tetteinél nemcsak saját magával, hanem a felette őrködő erkölcsi bírósággal is le kell számolnia. A hirlapírói körnek tehát már azon oknál fogva is jótékony hatása lehet, hogy fen fogja tartani a journalistikai fegyelmet. S ha ez az eredmény létrejö, már ez magában rendkívül emelni fogja a magyar hirlapirodalom morális színvonalát és e színvonallal tekintélyét. De más irányban is felettébb hasznosnak bizonyulhat a hírlapírók köre. E kör választmánya becsületbíróság gyanánt fog szerepelni. Itt kereshet orvoslást az ártatlanul megtámadott becsület, s itt nyer védelmet a hírlapíró, kit hivatásának teljesítésében a magán terrorizmus gátolni akar. Ha a társadalomnak bármelyik tagja igazságtalan, rosszakaratú, vagy meggondolatlan támadást szenved, e bíróság elé viszi ügyét, mely ha igaznak bizonyul, a sértett a lehető legteljesebb elégtételt nyeri. Igaz, hogy van sajtóbíróság is. De akárhány sértés van, mely nem képez sajtóvétséget, s a sajtóügyi tárgyalások statisztikája megmutatja, mennyire bizonytalan útja a sértés helyrehozásának a sajtóper. S hozzá még ez az út felettébb hosszadalmas és költséges. Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy senki se forduljon a törvényes megtorlási módhoz. A sértettek, ecclatansabb esetekben bizonyára eztán is a sajtóbírósághoz fordulnak. S ezt helyesen teszik, de a sajtó perútját nem is zárja el a híre eztőzötően,csak “a jogtalanul megtámadott becsületet állítja helyre; a tettest egyedül csak a törvényes bíróság büntetheti meg. Amint a múlt napok eseményei megmutatták, viszont a hírlapírónak is szüksége van védelemre. Meg kell kísérteni, vájjon nem lehet-e véget vetni azon képtelen állapotnak, hogy a hírlapíró, mikor a közvélemény nevében, erkölcsbiró gyanánt szerepel s hivatását tölti be, physicai, vagy erkölcsi erőszak alá helyeztessék. A hirlapiró eddig rendesen kényszerült fegyverrel bizonyítani be annak igazságát, amit irt tollal. A legbalgább fogalom az, hogy ki jogosan megtámadtatott helyrehozza becsületét azáltal, ha a támadót párbajra hívja. A párbajmánia annyira elharapódzott társadalmunkban, hogy egészen megzavarta az erkölcsi fogalmakat. Ezek helyreállítására a legtöbbet ugyan maga társadalom teheti, de a sajtó kezdeményezése, s a párbajok ellenében alkalmazott nagyobb hatósági szigor szintén jótékonyan hathat. Borzasztó, képtelen dolog az, hogy valakit jogállamban csaknem büntetlenül, meg lehet ölni, ha a gyilkosság bizonyos szabályok megtartása mellett történt. A párbajt azonban sem hírlapi czikkel, sem hatósági intézkedéssel nem lehet kiirtani. Ezt csak a magasabb műveltség, az erkölcsi és társadalmi fogalmak tisztulása idézheti elő. Addig meg kell elégednünk a párbajdah korlátozásával. E korlátozásra közrehathat azon mozgalom, mely a hírlapírók közt támadt. És azért kívánjuk, hogy e mozgalom czélját érje. Budapest, január 13 A hirlapirók gyülekezete által megválasztott kilenczes bizottság tegnap és ma folytatólag tartott ülésében beható tárgyalás alá vette az elnök Jókai Mór által szerkesztett „Javaslatot“ s azt az alább közölt szerkezetben a hirlapirói közgyűlésnek előterjesztés végett egyhangúlag elfogadta. Összehívás. A hirlapírók által megválasztott s a hirlapirodalmi viszonyok rendezésére alkotandó módszer előterjesztésével megbízott kilenczes bizottság nevében, felkérem a hazai lapszerkesztőket és hírlapírókat, hogy a közös érdekű ügyben határozathozatal és esetleges testületi megalakulás végett folyó hó 15-én, csütörtökön déli 12 órakor az írói kör helyiségeiben (újvilág-utcza 1. szám) megjelenni szíveskedjenek. A tárgy sürgős elintézést kíván. Budapest, 1880. jan. 13. Jókai Mór, a hirlapirá-gyülés által kiküldött 9-es bizottság elnöke. * Javaslat. 1 §• A budapesti hírlapírók egy zárt kört alakítanak e czim alatt: „Magyar hirlapirói kör,“ melynek kettős czélja egyrészt a magyar hirlapirodalmi hang méltóságának megóvása, másrészt az időszaki sajtó szólásszabadságának megvédelmezése. Indokolás: Kölcsönös eszmecserék és személyes érintkezés által szükségképen ki kell fejlődni egy viszony-