Ellenőr, 1880. február (12. évfolyam, 54-101. szám)

1880-02-01 / 54. szám

54 szám, mérszelést árul ki Egész évre . 20 frt — kr. I Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — , I Egy hónapra . 1­9­80 , szerkesztési Irwin ! Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön, — Köziratok visszaküldőéire nem válalkoz­unk, — Posta által csak hírmentes­­eseteket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Budapest, vasárnap, február 1. 1880. Egyes szám ára 4 Kr. MtrMitmh felvUmU * kt Adóhivatalban, Budapesten, váczi kör­út 28. szám (fő-út sarkán). Továbbá Danko G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr* kiadó­ hivatala­ltal nyugtázott számla ellenében fizetendő. JKiadó hivatal­­ Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő­út sarkán). Idt intizmdSk cm dSfizetittk h a lap niMildMn uonaOumi mMm fáatUUm. XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára reggeli és esti lap együtt: Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 „ — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 „ 60 , Egy hóra ... 1 „ 80 „ Az estilap postán való külön küldésé­ért 1 frt jár évnegyedenként. Táviratok. Szeged, jan. 31. (D. É.) A kiküldött orvosok constatálták, hogy a gyermekek közt a felső ta­nyákon nem vörheny (scarlat), hanem a köznép által úgynevezett vöröshimlő, kanyaró (morbilli) uralkodik, mely szelid lefolyású, s hogy tovább ne terjedjen, az iskolák ott bezárattak. Az alsó ta­nyákon nincs járványos betegség. A Neszürjhegyen 3 családban 4 diphteritis eset fordult elő, a­miért ott a szükséges intézkedéseket megtették. Január hóban öten haltak meg diphteritisben. A betegek száma a városi kórházban 207, kik között járvá­nyos beteg csak kettő van. Közvetlenül a városhoz érkezett adományok 212.853 frt 53 krt tesznek, melyből Szeged káro­sultjaira 205.283 frt. 3 kr marad. Ez összegből ki­adtak eddig segélyzési czélokra 13.160 frt 68 krt, a többi 190.000 frt kamatozásra van befektetve; 2329 frt 7 kr pedig a városi pénztárban van. Az időjárás derült, a Tisza vízállása 5' 6". Zágráb, jan. 31. Philippovich báró táborszer­nagy, Ludvig alezredes törzskari főnök kíséretében Bécsbe utazott. Az „Agramer Zeitung“ jelenti: A regnicolaris küldöttség több tagjának lakása előtt történt tüntetések miatt a tanárképző intézet négy növendékét és kilenc­ gymnasiumi tanulót kitiltot­tak, több jogászt pedig consilium abeundi-val fe­nyegettek. Bécs, jan. 31. (Eredeti távirat.) Az olasz kor­mány utasította külföldi képviselőit, hogy az Olasz­ország szövetkezéséről keringő híreket határozot­tan c­áfolják meg. A királyné holnap este indul el Bécsből Iz­­landba. Bécs,­jan. 31. Az osztrák delegatio költség­vetési bizottsága a Boszniában, Herczegovinában és a Limvölgyben elhelyezett csapatok számára 1880. évre kért póthitelt tárgyalta. Hay­merle báró kijelenti, hogy a kormány a legnagyobb gon­dot fordítja Bosznia és Herczegovin­a egyhazi vi­szonyaira. A boszniai és a herczegovinai görög­keleti hitvallású lakosság panaszai főleg a görög nemzetiségű püspökök kinevezése ellen irányulnak. A nem­ egyesült egyház eddigi viszonyát az oecu­­meni patriarchatussal nem tanácsos erőszakosan megszakítani; egyelőre a főpapok által követelt túlságos illetékek leszállítására nézve tettek az illető hívek kellő lépéseket. Klaics felemlítette, hogy a mohamedánok csekély bizalmat érdemel­nek. A miniszter constatálja, hogy a kormány minden törzs irányában, valláskülönbség nélkül, egyenlő bizodalommal viselteték. A miniszter vissza­utasítja a mohamedánok ellen emelt szemrehányást. A tulajdonjogot illető határozatokat a kormány­nak a legnagyobb vigyázattal kell hoznia, kivált­képen pedig az agrárius kérdésben, mindenekelőtt az összes jogviszonyokról világos tájékozást kell szereznie. A jövő fogja megmutatni, hogy lehetsé­ges-e ott szabad parasztosztályt teremteni.­­ Hoffman báró pénzügyminiszter kimerítő felvi­lágosítást nyújt a közigazgatási viszonyokról, az adóügyről, a behajtási eljárásról, a bányák és az erdőségekről, a vámkérdésről és a monopóliumok­ról. A miniszter, Hohenwart gróf kérdésére kije­lenti, hogy a kormány kapott gyarmatosítási aján­latokat, a kül- és a belföldről, nevezetesen Csehor­szágból és Tirolból Ez utóbbiak inkább kielégítenék a kormányt. A külfölddel szemben, tekintve a még készületlen állapotokat, halasztó határozatot kellett hoznia. — Bylandt-Rheidt gróf Sturm állítása ellenében bebizonyítja, hogy Bosznia részére tulajdonképen 20 milliót kértek, mert az ott elhelyezett csapatok szá­mára mint rendes hadiszükséglet fejében kért 12 milliót, ugyanazon csapatok a monarchiában is igénybe vették volna. A kormány azon van, hogy mihamarább haza bocsássa a tartalékosokat és az ottani viszonyok fejlődésétől függ, várjon még az idén haza bocsáthatja-e őket.­­ A bizottság végül elfogadta a kormány javaslatát. Bécs, jan. 31. A képviselőház véderő bizott­sága némi módosítással elfogadta a katonai vált­ságdíjról szóló törvényjavaslat 1—9. §§-ait. Az adó­bizottság harmadik olvasásban elfogadta a föld­adó-novellát megegyezőleg Krczezynowicz indítvá­nyával. London, jan. 31. (Eredeti távirat.) Itteni hí­rek szerint a nagyhatalmak új congressust fognak összehívni a görög határkérdés megoldására, mivel semmi kilátás nincs arra, hogy Törökország és Gö­rögország megegyezzenek. Pétervár, jan. 31. A hivatalos lap jelenti: A rendőrség jan. 29-én éjjel a sappeur-utczában ház­motozást akart tartani, azonban az illető lakást zárva találta. Miután az ajtót kifeszítették, egy­szerre egy lövés durrant el, melyet több lövés kö­vetett. A rendőrség három férfit és két nőt talált, kik a lövöldözést folytatták. A rendőrtiszt meg­sebesült. Egy lakó revolverrel agyonlőtte magát. A bűnösöket elfogták. A lakásban egy sajtógépet, a „Narodnaja Volja“ hírlapnak épen a sajtóból ki­vett egész halmazát, egy röpiratot, hamis pecsét­­nyomókat, hamisított okmányokat, mérges és rob­banó anyagot találtak. Konstantinápoly, jan. 31. A porta és a galatai bankárok közt hat adónem bérbeadása iránt no­vember 22-én kötött egyezmény, mely január 13-án lépett hatályba, kitűnő eredményt mutat föl. A bevételek Konstantinápolyban jelentékenyen emel­kedtek. Páris, jan. 31. A képviselőház megkezdette a vámtarifa tárgyalását. T­­­r­ar­d miniszter bizonyítja, hogy a gyapotipar 1876. óta folyton javult, ennél­fogva a gyapottarifa helyreállítása 24%-kal ele­gendő. A fémgyártást illetőleg a kormány nem fo­gadja el a bizottság által indítványozott 40°/0-kot túlhaladó tarifa­­ emelést. A miniszter fejtegeti azon előnyöket, melyekben az 1860. reform által a földmivelés részesült. A tilalmi vámok mit sem használnak. A földmivelést legjobban fej­leszti az öntözés könnyebbítése, a földmivelési oktatás terjedése, és a földmivelési egyletek ha­tásos támogatása. Francziaország kétszer annyit exportál Angolországba, mint a­mennyit ide onnan behoznak. Francziaország a külfölddel kiállja a versenyt. A miniszter kéri a jelenlegi tarifák to­vábbi fentartását, melyek alapját képezik az új kereskedelmi szerződések czéljából megkezdett tár­gyalásoknak. Athén, jan. 31. (Pol. Corr.) Komondoros mi­nisztériuma megmarad jelen alakjában. A cabinet a költségvetésben öt millió drachmára rugó meg­takarítást szándékozik kimutatni. Madrid, jan. 31. Valenciában a szélvész jelen­tékeny kárt okozott. A Gibraltárból érkezett tu­dósítás szerint Fezben zavargások törtek ki. A maurok megtámadták a zsidók házait, több zsidót megsebesítettek és egy hetven éves aggastyánt petróleummal leöntöttek és elevenen elégették. A franczia alattvalók közül is többeket megsebesí­tettek. Budapest, január 31- Az országgyűlési szabadelvű párt február hó 2-án este 6 órakor értekezletet tart. A kérvényi bizottság tegnapi ülésében a 26- dik sorjegyzék összeállítása után, melynek előadó­­val Kubinyi Árpád bízatott meg, áttért a bi­zottság az országos izraelita alap tár­gyában beadott kérvények tárgyalására. Hét kérvény fekszik a ház asztalán u. m. 1. az autonom orthodox izraelita hitfelekezet közvetítő bizottsá­­­gának, 2., az országos izraelita iroda elnökének, 3. ismét az orthodoxoknak, 4., a váczi izaelita, status quo hitközségnek, 5. a szarvasi, 6. a losonczi, 7. a vágujhelyi izraelita status quo hitközségnek kérvénye. Az ortboxok kérik az országos alapot a két felekezet közt kiosztani s kimondatni, ho­gy a budapesti rabbi-szeminárium nem tekintethetik ál­lami intézetként. A neologok a felosztást ellen­zik, s a minisztert utasíttatni kérik, hogy az izraelita hitügy rendezése tárgyában törvényjavas­latot terjeszszen a ház elébe. A status quo izra­eliták kérelme oda irányul, hogy az ortodoxok kérvénye figyelmen kívül hagyassák, a neológok által kért hitfelekezeti szabályozás szóba se ho­zassák, minden autonom közegek mellőzésével s m­ín/í an ínná aK4a. J4« l ^1 —~ * — raelita alapnak jövedelme az állami tanfelügyelők előterjesztésére a rendezett izraelita népiskolák se­gélyezésére pártkülönbség nélkül fordittassék. Ezen három különböző irányt képviselik a kérvényező izraeliták. A bizottság elhatározta, hogy az alap jövedelmének 1879-iki kimutatását és az 1880. előirányzatát a vallás- és közoktatásügyi minisztertől bekivánja. Ezután olvasta az előadó dr. V­é­c­s­e­y Tamás az izraelita alapra vonatkozó vezérokiratokat, jelesül az osztrák belügyminiszter­nek átiratát 1850-ből, melyben ő felsége rendel­kezése találtatik. Ezen fontos és érdekes okiratokat legközelebb szó szerint fogjuk közölni. A képviselőház pénzügyi bizottsága tárgyalta ma a pénzügyminisztérium költségvetését. S­z­a­­p­á­r­y miniszter, válaszul a hozzá intézett kér­désre, kijelenti, hogy az adók és illetékek behajtá­sában előforduló bajok orvoslása végett törvényja­vaslatot fog nemsokára előterjeszteni. A fővárosban a közmunka-váltság együttes behajtása okozott zavart. A második baj az adóhátralék tisztázása volt, e munka is befejezéséhez közeledik. A bizottság két albizottsága is ülést tartott ma. Az egyik a sugár­úton létesítendő nőtanító­­képezde számára szerzett telek és ház megvételét határozta el. A másik a kolozsvári vegytani inté­zet építésére, 10.000 frt törléssel, a költségesebb tervet fogadta el, s a költségeket 100.000 frtban állapította meg. A losonczi gymnasium tervét is tárgyalta a bizottság, de tekintettel a pénzügyi viszonyokra és a költség nagyságára (79.000 frt) e terv végrehajtását elhalasztotta. A szerzői tulajdonjog biztosítása érdekében Pauler miniszter által összehívott enquête ülést tartott ma. Az értekezlet következő megállapodá­sokra jutott: a­ki szándékosan vagy vétkes gon­datlanságból bitorol oly czéllal, hogy a többszörö­zést akár belföldön, akár külföldön terjeszsze, vét­séget követ el és köteles a szerzőt vagy annak jogutódát kártalanítani, azonfelül pedig 1000 írtig terjedhető pénzbírságra büntettetik. Ha a pénz­­büntetés be nem hajtható, az fogházbüntetésre változtatandó át oly formán, hogy tíz forint he­lyett egy napi fogház szabandó ki. A menthető tévedésből jóhiszeműleg elkövetett többszörözés nem büntettetik, de ez esetben is felelős a több­szöröző saját vagyona erejéig. A bitorlásból eredt kárt a bíró saját belátása szerint állapítja meg. A bitorlásért úgy a bűnszerző, mint a tettes egyaránt felelősek, ha szándékosan vagy vétkes gondatlan­ságból követték el mindketten a tettet. Ezzel az ülés véget ért. Az osztrák és magyar kormány meghatalma­zottjai értekezletet tartottak ma délután három órakor, négy órakor pedig megkezdették Marics szerb képviselővel a tárgyalást. A szerb képviselő érintette a kereskedelmi szerződés megkötését is, de megjegyezte, hogy a kérdés tárgyalására külön biztosokat fog küldeni a szerb kormány. (Bud. Corr.) Pest megye közönségéhez a belügyminiszter a következő rendeletet intézte: A megye főispánjának f. évi január 7-én 6. szám alatt tett jelentéséből megütközéssel érte­sültem a felől, hogy a néhai gróf Ráday Pál vá­czi alsójárási volt szolgabiró kezelése alatt állott közpénzekre vonatkozólag foganosított leszámolás befejezése után a közmunkaalapból 27,318 frt 70 krnyi, a betegápolási alapból 8178 frt 55 V0 kr, a könyvnyomdai alapból 404 frt, a jegyzői nyugdíj­alapból 1066 forint 87 kr, összesen 36,964 forint 12% krajerárnyi hiány jön megállapítva. A főispáni jelentésből egyszersmind arról is ér­tesültem, hogy a megye alispánja a felme­rült hiányok biztositása iránti szükséges intéz­kedéseket a néhai gróf Ráday Pál ingóinak lefog­­laltatásával s a tiszti ügyésznek a megállapított hiány erejéig a rendes kereset megindítása és a megye követelésének behajtása iránti lépések megtételére való utasításával megtette ugyan, de a lefoglalt ingóságok a hiányra nézve még megközelítőleg sem nyújtanak fedezetet. Miután az 1870-ik évi 42-ik törvényc­ikk 6. fejezete ér­telmében a tisztviselők mulasztása miatt sem az állam, sem a közalapok, sem egyesek nem károsod­hatnak s azon esetben, ha az okozott károk a köz­pénzt kezelő tisztviselő vagyonából meg nem térül­nének, a fedezetlen hiányokért a vagyoni felelősség és a kártérítési kötelezettség első vonalban a kellő ellenőrzést elmulasztott megyei központi közegeket, másodvonalban pedig a törvényhatósági bizottságot terheli , felhívom a megyei közönséget, hogy a ki­mutatott nagymennyiségű hiány biztosítása iránt elrendelt lépéseket a legnagyobb szigorral fogana­tosíttassa s amennyiben a hiányzó összegek a sikkasztó vagyonából megtéríthetők nem len­nének, a megye központi tisztviselőket ez ügy­ben az ellenőrzésnek elmulasztása miatt terhelni látszó felelősség, valamint a kártérítési kötelezett­ség megállapítása iránt beható nyomozódás után­­határozatot hozzon és az erre vonatkozó tüzetes jelentést hozzám a tárgyalási iratokkal és az el­sikkasztott összegek minden egyes tételét, s az egyes tételek alatti pénzösszegek bevételének idő­pontját s azok rendeltetési czélját kitüntető rova­­tos kimutatással mielőbb terjeszsze föl. E o r á s. A mi kedves ellenzékünk gyönyörűséges fo­gásai közé tartozik az is, hogy némely tagjai foly­tonosan informálják a bécsi és külföldi sajtót, mind­azon szörnyűségekről, melyekkel „Tisza“ és a kor­mánypárt „romlottsága“ iránti koholmányaik bő­­völködnek. Mert hát azokat a Bécsbe és másfelé általuk exportált áruczikkeket egy kis fordí­tási import útján úgy kívánják eladni itthon, mint „az elfogulatlan külföld részrehajlásról nem vádolható megbotránykozását és ítéletét.“ Soha eddig hazánk politikai harczaiban — pedig élesek voltak régebben is — eszébe sem jutott, senki nem gon­dolt arra, hogy támadásainak és vádjainak nyers­anyagából ilyen hirlapirodalmi appretur üz­letet csináljon a nemzeti hírnév rovására. Ezen kereskedési ágra csak a legújabb ke­letű „hazafiság“ szép madarai szolgáltatták tol­laikat. Egészen uj „üzlet“ ez a nemzet érde­keinek előmozdítására és egészen új patrióták kellettek létesítésére. De rém akar sikerülni. p&h­tm ^.issfén^íto:" a ffa a magyar ember különben sem bolondítható el azzal, ha azt mondják neki, hogy „a német“ így meg amúgy szidja „Tiszát“ és a „kormánypártot“, sőt valószínűleg azt gondolja magában még az ellenzéki polgár is, hogy „no hát akkor nem is olyan rész, mint némely urak és újságok állítják“. — Annyi bizonyos, hogy a „Tisza“ és a kor­mánypárt megbuktatására alkalmazott találmá­nyok közt leginkább felsült az, mely az itthoni hazudozások és rágalmak vállalatának bécsi, berlini, kölni vagy párisi etiquette alatt reménylett kelendőséget. Azon undor, mely a sajtóbeli Bazi- f­­­o­k működése iránt keletkezett országszerte, egyik fő oka annak, hogy az ellenzék parlamenti képviselete nemcsak nem jut közelebb a hatalom elnyerhetéséhez, de sőt visszaesik minden új kí­sérlete által „tehetséges“ dac­ára, miről ér­zékeny tapasztalást szerzett neki a legutóbbi vita és szavazás is. Ha nem vakultak el már teljesen a szenvedélyes türelmetlenkedéstől, le­hetetlen, hogy ne kezdjék kissé belátni, meny­nyire kellett tévedniük politikai eljárásukban, mely épen akkor tömöríté „Tisza“ köré a legna­gyobb többséget, midőn a legvadabb sajtóhadjárat leggaládabb rohamai történtek. Aztán szívükre ve­hetnék némileg tán azt is, a­mit bécsi barátaik egyike mondott ki e napokban. Mert azok a kérdésbeni osztrák lapok elfogadnak ugyan minden „értesí­tést“ és „levelet“ Magyarország rovására és közük nagy örömmel, de közben-közben adnak azokhoz a saját eszük szerinti ítéletet is. Így tette a Bu­dapesten dühöngő piszkolódásokra vonatkozólag az egyik bécsi lap azt az észrevételt, miszerint szeren­cséje a magyaroknak, hogy nyelvüket csak ők ér­tik, külön­ben a világ kénytelen volna azt követ­keztetni szörnyű vádaskodásaik kifogyhatatlansá­­gából, hogy nemzetük egyik fele őrültekből, a má­sik fele rablókból áll.­­ Ha ezen kegyetlen ész­revétel felett gondolkozóba találna esni a magyar ellenzék értelmes része, még tán felegyenesed­hetnék egy olyan politika követésére, melylyel ma­gának sokat használna, hazánknak pedig nem ártana. Addig is vegyék figyelembe a következő pár tényt, melyekhez hasonlóval szolgálhatok minden héten, többször is, a civilizált világ összes államai­ból, mert hát emberek laknak mindenfelé és nem csupán angyalok, és az elemi csapások nem emelik a jóllétet sehol. " A múlt 1879-iki év alatt akkora volt a mun­kahiány és mindenféle baj Nagy-Britanniában, hogy a liverpooli kikötőből egymagából 60,000 an­gol és 30,000 izlandus vándorolt ki Amerikába. És még sem emelt vádat e miatt a kormány ellen senki. — Ez az egyik tény. A franczia pénzügyőrségnél egy magasan álló számtiszt elsikkasztott 120,000 frankot börzejá­tékra, s midőn bűne kiderült, agyonlőtte magát. — És még egyetlen franczia lap sem háborodott fel a franczia kormányzat „romlottsága“ miatt, és egyik politikai párt sem látszik érezni legkisebb aggodalmat is a Francziaország becsületének tisz­tán maradása felül. Ez a másik tény. Amott az ipar, kereskedelmi és földmive­lési nyomorúságok miatt százezer ember kény­telen elhagyni hazáját, hogy megélhessen, munkát találva. És van nagy sajnálkozás, keserű elválás, sok részvét, csak vádaskodás és jajveszéklés nincs. Emilt egy hivatalnok hűtlen kezelés által táplálja nyerészkedési kísérleteit. Rajta kapják, és megbüntetnék keményen, ha nem vetett volna vé­get életének. És van iránta szánalom, s mondják, hogy „kár érette.“ Csak az nem jut eszébe senki­nek, hogy a bűnnel és bűnössel a minisztériumot és minisztert helyezze solidaritásba. Nálunk, ha Sárosból kivándorol húsz em­ber s Szörényből megszökik az alispán: ki lehetne más a bűnös, mint „Tisza“ és a hazaáruló többség! Budapest, január 31. Folyik a verseny feltartóztathatlanul, határ és kímélet nélkül a népek nagy mér­kőzési terén. Folyik gyors egymásutánban, szédítő sebességgel, mindent letiporva, a­mi útjába esik, letiporva első­sorban a népek jóllétét. Francziaország felemelte hadseregét két millióra. Tüzérsége — a táborit értve — számra nézve túlnyomó Európa bárme­lyik államának tüzérsége felett. Oroszország 1876. óta nagy erőfeszítéseket tesz hadsere­gének reorganizatiója czéljából. Lovassága meghaladja nemcsak bármely állam lovas haderejét, hanem felér azon összes lovassági tömegekkel, melyek felett egész Európa rendelkezik. Az 1876 diki ukáz óta a gya­logság szervezése tekintetében is sok tör­tént. Oroszország a legelső katonai állammá akar lenni. Ma még harmadrangúnak sem válik be, de egy vagy két évtized alatt, ha katonai reformja teljes mérvben megvalósul, hadserege meg fogja haladni a 4 milliót. Az­ irány mindenütt a hadsereg szapo­rítása. Évtizedre előre csinálnak tervet. Év­tizedekre előre lefoglalják a népek va­gyonát. Németország, a két katonai állam közt, még világhírű hadseregének birtokában sem érezte magát teljes biztosságban. Új hadi reformja a sorezredek számát felemeli 161-re, a vadászzászlóaljakat 20-ra. Ezelőtt a leg­nagyobb katonai államok is csak százeze­­rekben számították haderejüket, most már számítják milliókban. Olaszország egy év­tized alatt egészen átalakította hadseregét. Nem az a hadsereg áll többé a Pónál, mely Custozzánál tönkre vezetett, hanem egy te­kintélyes számú, kitűnő tisztikar által veze­tett hadsereg, mely a mérkőzés idején bizo­nyára meg fogja állni helyét. így folyik közülünk, határainkon, egész Európában az áldástalan verseny, így köszö­rülik kardjukat a népek északon, délen, nyu­gaton és keleten. Tán egymásra rohanni készülnek ? Tán egy sötét, barbár kor bekövetkezése fenye­—rí—**•/*■...“ ,tv'— - -..«„újunk­ felfor­gatják a civilisatiót, megálulják útjában a haladást, s a mikor a népek áldás helyett egymásra romlást, átkot fognak szórni és a jog helyett uralkodni fog a kivont kar­dot tartó ököl? S nem kell-e aggódnunk a haza biztossága miatt akkor, midőn fergeteg érik a láthatár minden táján s mikor egye­dül csak monarchiánk az, mely egy évtized óta nem szaporította és egy újabb évtizeden át nem fogja szaporítani hadseregét? Nem volna nehéz a pessimismusnak szót emelni és meghallgatást nyerni. Té­nyekre hivatkozhatnék. Nagy európai függő kérdésekre utalhatna, melyeket nem oldhat meg egyéb, mint a vér és vas. És mégis, a hadikészülődések, a rom­bolás anyagának felhalmozása daczára, rég látszott oly tartósan biztosítottnak világré­szünk békéje, mint jelenleg. Nem azon béke, melyet az utópisták képzelme rajzol, nem az áldásos béke, hanem az, melyet a szu­ronyok, melyet a túlfeszített, de egymást legyőzni nem tudó erők tartanak fenn: a fegyveres béke. A népek nem békültek ki egymással, nem egyesültek a haladás nagy kérdésének megoldására testvéri egyet­értésben. Nem. Csak félnek egymást meg­rohanni. A nemzetközi jogok anarchikus állapotban vannak. A testvérgyilkos tőr, a rabló fegyvere ki van fenve. De a gonosz szenvedélyeket féken tartja azon aggoda­lom, hogy a megtámadott győzelmesen véd­­hetné magát. Nem félti komolyan a békét ez idő sze­­rint senki. A vihar fellegei levonulnak a láthatárról. Csak az bizonyos, hogy nem oszlottak el, hanem érnek, hogy villamos anyaggal megterhelve térjenek vissza. Ez az oka, hogy a német hadi refor­mot egyik európai államban sem tekintik a háború előjelének. Nem tekintik ennek még Francziaországban sem, s tán épen a fran­czia sajtó az, mely legkevesebb veszélyt lát a békére nézve Németország hadirendszabá­lyaiban. Sőt Európa közvéleménye egyene­sen azt hiszi, hogy a német hadsereg lét­számának szaporítása a békét biztosítja. Né­metországnak nem lehet érdekében sem új hódítás, sem semmiféle kaland. Neki csak meg kell tartania azt, a­mit szerzett. A­mi­kor tehát az új hadi reform megszilárdítja Németország ingadozni kezdő katonai fölé­nyét, egyszersmind megszilárdítja a békét. Egészen elszigetelt tehát az a pessi­­mismus, melynek Hübner báró adott kife­jezést az osztrák delegatióban. S nemcsak elszigetelt, hanem igazságtalan és monar­chiánk érdekeit sértő. Igazságtalan Fran­­cziaországot illetőleg, melyet a commune szineiben mutat be, s kalandos terveket, boszu-politikát tulajdonít neki. Hübner nem­csak a régi osztrák politikai iskola híve, hanem egyszersmind osztja annak minden tévedését. Amikor franczia köztársaságról van szó, a régi franczia köztársaságokra gondol. Nem látja, hogy a jelenlegi köztár­saság conservativ alapeszmére támaszkodik. Elveszett rá nézve az a tanulságos észlelet, hogy a franczia republicanisms mindinkább ellentétbe helyezkedik nemcsak a radicalis­­mussal, hanem még a szabad eszmékkel is. Nem vette észre, hogy a franczia köztársa­ságban mindig apad a köztársasági eszmék híveinek száma, hogy tehát ez a köztársa­ság nincs az anarchia, nincs a commune lejtőjén. Erre a köztársaságra veszélyes lenne a győzelem ép úgy, mint a vereség. Ez a köztársaság tehát nem fog kalandos vállalatokba rohanni. Francziaország nem kényszeri monarchiánkat a három császár szövetségébe. Ellenben az európai viszo­nyok igenis kényszerítik monarchiánkat, hogy szorosan Németország mellett álljon. Ha a béke megzavarására kísérlet fog lé­tetni, az nem nyugatról, hanem észak­keletről és délről fog történni. De hogy egy ily kísérlet minél később következzék be, arról gondoskodik Ausztria-Magyaror­­szág és Németország barátsága; gondosko­dik még fokozottabb mérvben a német hadi reform. S a­míg e két hatalom, erejének teljes birtokában, egymás mellett foglal ál­lást Európa közepén, addig az északi és déli láthatár felhői nem fognak összeolvadni a zeniten vészthozó fergeteggé. Addig béke lesz. Az osztrák-magyar-német barátság nem aggressív, de defensivábtan félelmes. Lefegy­­verzi még a legnagyobb gyűlöletet, s a leg­vakmerőbb szenvedélyeket is. Azt azonban nem akadályozhatja meg, hogy világrészünk anyagi jóllétét aláásó ver­seny tovább folyjon. Ennek a versenynek el kell menni végső következményeiig. Minden népnek egymásután le kell roskadnia a vad futásban. Minden jóllétnek beláthatlan mély­ségű örvénybe kell jutnia. Csak azután bé­külnek ki a népek egymással; csak azután győződnek meg M­o 11 b­e­állításának igazsá­gáról, hogy a győzelem is szerencsét­lenség. Addig azonban mi sem tartóztat­hatja fel a nyers erő barbár áramlatát. Ad­dig csak az egy Anglia képezend kivételt, melyet insuláris helyzete megóv az átalános szédülettől. Azon Anglia, mely az őrült ver­sunyt^­°mérf^0kafmf^ifi^atSfiifhif^ffn5j5^ 4)^/0 mérvben növelő államok mellett ezután is azon politika fog győzedelmeskedni, melyhez Anglia csatlakozik. Az állami bevételek és kiadások évnegyedes kimutatása. I. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1879. évi október hó 1-től deczember hó végéig előfordult bruttó bevételekről, összehasonlítva azo­kat az 1878-ik évi hason időszaki eredményekkel. II. Kimutatás a magyar koronához tartozó állampénztáraknál 1879. évi október hó 1-től deczember hó végéig előfordult bruttó kiadásokról, összehasonlítva azo­kat az 1878-ik évi hason időszaki eredményekkel. .. . Az 1878. évi Tényleges eredménynyel Bevételek ESS­Z negyedében eredmény kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb a krajczárok elhagyásával Egyenes adók..........24,895.329 — 4,666.708 ¹) Fogyasztási adók . . . 3,888.445 — 218.008 b) Fogyasztási adóvisszaté­­­ritésekből............. 709.525 4- 212.896 Vámkezelési átalányból . . 167,821 -1- 42.778 Bélyeg....................... 1,817.506 -f 30.573 Jogilletékek............. 3.888.615 -- 148.498 Dijak...................... 120.445 — 4.826 Fémjelzés.................. 5.351 -1­ 971 Út-, hid- és révvám . . . 3.353 — 2.093 Dohányjövedék.................... 7,005.181 -- 503 681 Lottójövedék......................... 1,016.029 -- 43 365 Sójövedék............................... 4,956.146 47.765 Állami jószágok .... 1,433.370 — 345.482 Állami erdők........ 2,086.582 + 341.051 Bányászat és pénzverés . . 4,356.683 -1­­14.734 Állami nyomda.................... 95.971 — 104.603 Állami épületek.................... 9.158 — 286 Állami vasutak és gyárak tiszta jövedelme .... 1.433.567 4­ 683.567 Ingó állami vagyon . . . 1.300 -1­­69.485 Különféle bevételek . . . 127.600 - 122.700 Állami előlegekből . . . 159.243 — 160041 Átmeneti bevételek .... 223.212 -1­­20.524 Szőlődázsmaváltság bevételei 586.365 -1- 271.084 Maradvány és iiványföldek megváltásából .... 36.100 + 25.943 Sorsolási kölcsön bevételei . 105.737 — 131.348 Állami lótenyé­szintézetek be­vételei .............................. 486.363 — 123.419 Posta................................... 1,612.969 ■+ 79.054 Távirda................................... 481.111 4­­73.086 Birtokeladás 153 millió frtos kölcsönre ... . ■ ■ 120,411 -f- 120,411 Összesen 61,829.504 — 3,150.045 .. . Az 1878. évi eves eredménynyel Kiadások t­t szemben az Kiadasok 1879 ev ív. 1879-dik évi negyedében eredmény kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb a krajczárok elhagyásával A királyi udvartartás költ­­­ségei .............................. 1,156.239 - 440 O cs. és Apostoli királyi Fel­sége cabineti irodája . . 17.417 — 945 A főrendi és a képviselőház ♦ szükségletei.................. 448.270 -1- 6.050 Közösügyi kiadások . . . 7.667.163 -1- 1,627.834 Az 1849. évtől az 1867. évig tettleg fennállott központi kormány közegeinek nyug­dijai ................................... 60.345 -1- 60.345 Nyugdijak (az illető minisz­teri tárcáknál) .... — — Állami adósságok, és pedig: Államadóssági járulék ■ . 7.037.322 — 308.070 Földtehermentesítés és örök­váltság.............................. 5.377.774 - 231 418 Szőlődézsm­aváltság . . ■. 159.538 — 47.068 Maradvány- és irtványföldek megváltása • . . . . 42.644 -1­­41.960

Next