Ellenőr, 1880. február (12. évfolyam, 54-101. szám)

1880-02-14 / 75. szám

Mi, fizetési áraik ! 4 Egész évre . 20 frt — kr. 1 Évnegyedre . 5 frt — kr. Félévre . . 10­0 — , 1 Egy hónapra . 1 , 80 . Szerkesztési Irodai Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem bontakozunk. — Posta által csak bérmintse levdeket fogadunk A. Egyes szám ára 4 kr. REGGELI KIADÁS. AnttAMi felvétel* a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi kiir­út 26. szám (fő­út sarkán). Továbbá Daube G. L. és társánál M.­Frankfurtbaa. Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázó« számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal­­ Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő-út sarkán). Ide intézetullk tm előfietések is a lap szétküldésén hono­ssd mém fu­sselés. 75. szám. Budapest, szombat, február 14. 1880. XII. évfolyam. Budapest, február 13 Az egyik bécsi lap szerint parliamentá­­ris körökben az a hír kering, hogy a köz­oktatási tárczának akadt már ura. Nagy ha­tározottsággal emlegetik ugyanis, hogy Con­rad báró alsó-ausztriai helytartó van kisze­melve Stremayr utódjává. Mondják, hogy Taaffe gróf mindent elkövet, hogy lehetőleg színtelen utóddal helyettesítse Stremayrt, hogy így megőrizze a minisztériumának coalitionális jellegét. Ta­lálkoznak azonban olyanok is, a­kik azt jövendölik, hogy ezen igyekezetének nem lesz sikere, mert a minisztérium tagjai közt nagyon csekély az egyetértés, így Stremayr és Horst miniszterek, habár csak jelentékte­len kérdés fölött, Prazak és Falkenhayn miniszterek ellen szavaztak a képviselő­­házban. A „Narodni Listy“ jelenti, hogy a cseh clubban többen, ifjú- és ó-csehek, felszólal­tak Liechtenstein herczeg indítványa ellen, és időszerűtlennek, tapintatlannak nevezték. A dlubbok tehát föl fogják szólítani a her­­czeget, hogy vegye vissza javaslatát. E lap különben azt is jelenti, hogy az ifjú­ csehek népgyűlést fognak tartani a püspökök em­lékiratának kárhoztatása végett. A „Politik“, Rieger lapja, azonban azt írja, hogy a jobb párt bizottsághoz fogja utasítani Liechtenstein herczeg indítványát. * A német birodalmi gyűlés megválasz­totta elnökét, Arnim­ Boitzenburg conserva­­tiv. Ha tehát e választásból következtetni lehetne a birodalmi gyűlés pártjainak ará­nyára, ismét a conservativek lesznek benne az irányadók. A „Köln. Ztg.“ azonban azt hiszi, hogy a „szabadelvű­ conservativek“ ke­zet fognak nyújtani a „nemzeti szabadelvű pártnak“, mint a porosz országgyűlésben, és nagyobb sikerrel fogják érvényesíteni be­folyásukat, mert a birodalmi gyűlésben töb­ben vannak. De Putkammernek sajtó nyi­latkozatai, a­melyeket a centrumra mért, szintén arra vallanak, hogy Bismarck her­máén nem a clericalis-conservativ többség vezére akar lenni. A császár trónbeszédjét Németország­ban sem fogadták nagy lelkesedéssel. Mint jellemzőt megemlítjük a „National Zeitung“ azon megjegyzését, hogy a trónbeszéd hét­szer hangsúlyozza a békés politikához való ragaszkodást. * A „Siécle“ ilyen békés időben jelenti, hogy a franczia kormány végleg megállapí­totta, hogy mibe került Francziaországnak az 1870-ben Napóleon által indított háború. Mint a nevezett lap értesül, 1870-ben a költ­ségvetésen kívül 1.315 milliót költöt Franczia­­ország a hadseregre, a hadikárpótlás és kamatjai 5.315 millióra rúgnak, a német sereg ellátása 340 millióba került, a háború által sújtott vidé­kek kárpótlása fejében 487 milliót fizetett ki a kormány, az adó csökkenése és az elzászi állami jövedelmek elvesztése, négy perc­enttel tőkésítve 2.420 millió veszteséget képvisel, a hadiszerek pótlása 2.144 millió költséget oko­zott, végtére a pensio által okozott költségek, az anned­álás következtében elveszett csa­tornák jövedelme stb. 1.314 millió frank veszteséget képvisel. Vagyis 14.456 millió frankjába került Francziaországnak e há­ború, a­mely óriási összeg fedezésére föl­vett kölcsönök 632 millió évi kamattal sza­porították Francziaország terhét. * A bolgár fejedelem proclamatiót inté­zett a bolgárokhoz, mielőtt Oroszországba távozott, a­melyben „szeretett népének“ ne­vezi alattvalóit. Oroszország öröme és sze­rencséje — mondja továbbá Sándor fejede­lem — Bulgária öröme és szerencséje is, ő tehát szent kötelességének tartja, hogy maga menjen Oroszországba és tolmácsolja Bulgária legőszintébb háláját a czár előtt. Mi ez, mesteri színészkedés, vagy pedig szláv stílus? Az általános népszámlálás ügyében a keres­kedelmi minisztériumban legközelebb tanácskozá­sok lesznek. Kereskedelmi szerződés Németország s mo­narchiánk között. Mint Berlinből tegnap jelentet­ték, az Ausztria-Magyarország és Németország kö­zött kötendő kereskedelmi szerződésre vonatkozó­lag az előleges értekezletek már kezdetüket vették, ez ideig azonban csak a német meghatalmazottak között. A „Frf. Ztg.“ mai száma azon hírt közli, hogy Maya bajor vámigazgató a német birodalom fővárosába érkezett. Ez utóbbi hír mindenesetre az előbbinek megerősítését képezi, s tény gyanánt fogad­hatjuk, hogy Berlinben már kezdetüket vették a ta­nácskozások, melyeknek czélja megállapítani a német megbízottaknak adandó instructiókat, a néhány hét múlva Ausztria-Magyarországgal megkezdendő tárgyalásokra vonatkozólag. Arról még nincs tudo­másunk — írja a „Fremdenblatt“ — hogy az oszt­rák-magyar delegátusoknak adandó informatiók megállapítására nézve kezdetüket vették nálunk a tanácskozások. Azon köröknek, melyekben, tekintettel a mostani provisorium rövid tartamára, a végleges kereskedelmi szerződés megkötését czélzó tárgya­lások mielőbbi megkezdésére a legnagyobb súlyt fektetik, az a nézete, hogy a két kormánynak e tárgyban már végleges megállapodásra kellett volna jutni. Reméljük, írja tovább az említett lap, hogy iparosaink, kik könnyen felfogható okokból részint a kereskedelmi s politikai viszonyok meg­szilárdulása végett, részint jogos követeléseik ér­dekében, hogy az új vám- és kereskedelmi szerző­désben panaszaik orvosolva lesznek, izgatottan várják annak minél gyorsabb megalkotását, vára­kozásaikban épen nem fognak csalatkozni. Pest megye alispánját átiratilag meg­kereste a pestvidéki kir. ügyészség, hogy közölnék vele az ínség által sújtott azon községek névsorát, melyeket az ínség miatt a kormány segélyben ré­szesít, vagy fog részesíteni. Ez azért történik, hogy a bűnvádi eljárási és rabtartási költségek körül enyhébb eljárást kövessen az ügyészség. F­ö­l­d­v­á­r­y alispán válasza szerint a pestvidéki kir. törvényszék területéhez tartozó pestmegyei községek eddig állami segélyezésben nem része­sülnek, egyedül Dab község ínségesei részére ké­retett 1500 frtnyi segély, melyre nézve a belügy­­minisztereiumtől a leirat még nem érkezett meg, azonban számos oly község van, a­hol a munka és kereset nélküli szegényebb sorsú la­kosság községi és társadalmi uton segélyezte­­tik, igy a többek közt Új-Pesten jótékonysági adományokból s részben a közpénztár terhére népkonyha állíttatott, hónaponkint 60—80 egyén részesül élelemben. — Haraszti község lakosai­nak nagy része szintén nyomasztó körülmények közt van, úgy hogy az adóvégrehajtást is felfüg­gesztették. Az Ínséggel küzdő csepel-szigeti köz­ségek, valamint Pereg és Kiskun-Laczháza közsé­gek lakosai a soroksári dunaág medre tisztításánál láttatnak el munkával; a pilisi felsőjárási leginsé­­gesebb Pilis-Szent-Kereszt és Pócs-Megyer közsé­gek lakosai pedig a kalóz-vörösvári útépítéshez szükséges kőszállításnál és törésnél nyernek mun­kát, mi­által a legszükségesebbek beszerzésére ke­resetmódjuk van. Táviratok. Zágráb, febr. 13. A bán Bécsbe utazott, hogy — a­mint az „Agramer Zeitung“ állítja — jelen legyen a nagyfontosságú tárgyalásokon, melyek­ben Tisza és Bedekovics miniszterek is részt fog­nak venni. Bécs, febr. 18. A magyar delegatio zárt ülése után közös értekezletre gyűltek össze a hetes bi­zottságok. Az értekezlet fél 2 óráig tartott. A nyilvános ülést Haynald érsek elnök 3/42 óra­kor megnyitja. A közös kormány tagjai közül jelen­vannak : B­y­r­a­n­d­t-R­h­e­i­d­t gróf, H­a­y­m­e­r­­­e báró, Hofmann báró, F­a­l­k­e osztályfőnök, R­á-4 ^ 1­5 x­ ® 1­1 — ~cx.r‡ ^ A x 1 A marinov kormány tagjai közül jelen vannak: T i 3 z a minisz­terelnök, Orczy és Trrefort miniszterek. Elnök jelenti, hogy Tisza László és Bánffy Miklós gróf helyett, kik betegség folytán az ülésben részt nem vehetnek, Rohonczy Gedeon és Nyári báró pótta­gokat táviratilag behívatá, következik a napirend. A hetes bizottság jelentése: Hegedűs Sándor jelenti, hogy a szegedi kaszárnya építését il­letőleg az osztrák hetes, bizottságot nem tud­ták meggyőzni a magyar delegáció álláspontjának méltányosságáról. E különbség tehát nincs még kiegyenlítve. A delegatio egyhangúlag elhatározza, hogy ragaszkodik határozatához és ezt 3-ik üzenettel tudatni fogja az osztrák delegatióval. Hegedűs to­vábbá jelenti, hogy a hadügyi rendes költségvetés 7., 22. és 23. czikkein belül megszavazott vire­­mentra vonatkozó különbség félreértésből szárma­zott, mert ezt a virementt az osztrák delegatio is megszavazta. Ezen pontra nézve tehát teljes az egyetértés. Dániel Ernő jelentést tesz a tenge­részeti költségvetésre nézve fölmerült különb­sé­­gekről és a hetes bizottságnak azok kiegyenlítése czéljából tett intézkedéseiről, a delegatio ezen ki­egyenlítést helyesléssel tudomásul veszi. Har­kányi Frigyes jelenti, hogy a magyar hetes bizottság, megegyezőleg az osztrák delegatio javaslatával, a vámilletékek tételéből 942.000 frt törlését illetőleg ezen tételnek 5.000.000 írtban való megállapítását indítványozza. A delegatió el­fogadja az indítványt, és így ezt a különbséget is kiegyenlíti. — Fálk Miksa jelenti, hogy az oszt­rák hetes bizottság belátván a magyar delegatió álláspontjának helyességét, elhatározta, hogy az osztrák delegátiónak a bosnyák segélypénzek téte­léből „a közös activált“ szavak törlését fogja in­dítványozni. Tudomásul veszik:­­ Wahrmann Mór indítványozza, hogy a határvám-illetékre vo­natkozó határozatot úgy szövegezzék, hogy abból világosan kitűnjék, hogy a nevezett tételt a keze­lési költségek levonása és Boszniára s Herczegovi­­nára eső vámkárpótlás megtérítése után 5.000.000 írtban állapítják meg. Ez indítvány elfogadása után 1/13 órakor bezárja az elnök az ülést. Bécs, febr. 13. Haynald érsek a magyar de­legáció elnöke, a ma délutáni ülés után megláto­gatta Sehmerlinget, hogy ez utóbbival megállapítsa a közös szavazás módozatait. A közös szavazás szombaton délután az aulában fog végbe menni. A magyar delegatió vasárnap délben tartja utolsó ülését, melyben kihirdetik a szentesített határoza­tokat. A magyar delegátió tagjai vasárnap délután utaznak el Bécsből. Bécs, febr. 13. (Bud. Corr.) A magyar de­­legátió holnap délelőtt teljes ülést tart, melyben az osztrák delegátió harmadik üzenetét fogja át­venni. Déli tizenkét órakor az egyetem nagy ter­mében mind a két delegátiónak közös ülése gyűl össze, melyet egy órakor a magyar delegáció tel­jes ülése fog követni. Ezen ülésben meg fogják állapíttatni a pénzügyi törvényt, melyet hétfőn fognak kihirdetni. Bécs, febr. 13. (Bud. Corr.) Szápáry Gyula pénzügyminiszter Beretvás Endre osztálytanácsos kíséretében ma délután ide érkezett. A pénzügy­­miniszter több napig fog itt maradni. Bécs, febr. 13. A képviselőház elfogadta a bizottság szövegezése szerint a mesterséges bor készítése ellen hozandó törvényt. — A központi állandó árvízbizottság ma délután összeült. Bécs, február 13. Az osztrák delegatio mai ülésében jelentést tett a hetesbizottság, hogy a két delegáció közt felmerült különbségek, a Szegeden építendő kaszárnyára vonatkozó különbség kivéte­lével , kiegyenlíttettek. Demel előadó erre nézve ajánlja, hogy a delegatio ragaszkodjék ezen határozatához. Grocholski kijelenti, hogy ő ugyan most is ellenezni fogja a kaszárnya­ építé­sét, mindazonáltal ő nem osztja azt a nézetet, hogy az új beszállásolási törvény következtében a monarchiának most már nem volna joga kaszár­ Még egyszer a tiszavidéki vasút ügyéről. György Endre barátom a „Hon“ mai czikkében többi között ezeket mondja: „Ne méltóztassék feledni azt sem, hogy a Móricz Pál által idézett engedélyokmány szerinti beváltásnál az utolsó öt év alatt az államkincstár is kezelheti a pályát, s hogy egészséges tarifapolitika, s nem önkénykedő helyzetkizsákmányolás esetén mily jövedelme­zőség­­ vár a tiszavidéki vasútra.“ Épen ezen pont lévén leginkább az, a­mit a hírlapok által közzétett kormányjavas­latban elfogadhatatlannak tartok, elmondom reá tisztelt barátomnak a nézetemet, épen azért, mert a fentebbi idézet szerint ő is le­hetőnek tartja azt, hogy a kormány hét évig kezelje a Tiszavasutat az államvasutak igaz­gatósága alatt, és nem a Tiszavasút kor­mányzata mellett, s lehetőnek tartja, hogyy a hét év alatt előállandó jövedelem legyen a megváltás kulcsa. Véleményem szerint a Tiszavasút fő­­igazgatósága sem a külön számadások veze­tésével, sem a tiszai pályának feldarabolása ---i­- j - - - t b­ovna.Mamétii­­renkint leendő felosztásával meg nem elé­gedhetik meg a tiszavidéki vaspálya ve­zénylő igazgatóságának vagy felügyelő bi­zottságának fentartott betekintési jog mellett sem, mert: 1. Egy pálya jövedelmezősége min­denekelőtt függ a vitelbérektől, s mihelyt a tarifa megszabására vonatkozó jogát a tiszai vasút igazgatósága kezéből kiadná, azonnal kétessé válnék vonalainak a mostani bevéte­lével egybehasonlítandó jövedelmezősége. 2. Egy vasútnak jövedelmezősége több tekintetben föltételeztetik a kezelés egysze­rűségétől, olcsóságától, hogy többet ne em­lítsek, az államellenőrzés tekintetében nem elégedhetik meg annyival, a­mennyivel egye­sek vagy társulatok megelégesznek. Az álla­moknál e tekintetben egy költségesebb rend­szer uralkodik és kell, hogy ural­kodjék. 3. A pályák jövedelmezősége sok te­kintetben függ a vonatmozgósítás, a pálya­­föntartás körül folytatott takarékos és kö­rültekintő eljárástól, függ továbbá a pálya szerkezetétől, emelkedési viszo­nyaitól, tehervonatainak hordké­­pességétől és mind­enekfölött azon vidéknek termékenységétől, pro­­ductivi­tá­sától, melyen a pályák el­futnak. Ha pedig a tarifa kérdésénél az állam talán helyesebben is, a státusgazdasági princípiumokat követné a pénzügyi tekinte­tek mellőzésével, ha pályáinkat akár rész­ben, akár egészben kevésbé termékeny vi­déken elfutó, emelkedési viszonyaiban a mienktől elütő, hordképességére csekélyebb, szerkezetére nézve rosszabb, forgalmi eszkö­zeire nézve szegényebb pályákkal fűzné össze, akármikép győződnék meg a Tisza­vasút igazgatósága a számadások helyessé­géről, az alkalmazott kulcs igazságosságával ezek nyomán a technikailag helyesen, s hi­bátlanul huszonkilométerenként fölosztott tiszta jövedelemről, mert az a nettó bevétel nem lenne a tiszai pálya tiszta jövedelme, de lenne azon újabban egybefűzött pálya haszna és az egész hét év alatt a tiszai vasútra nézve nem történnék egyéb, mint egy sikertelen experimentatio. Mindezek mellett kinyilatkoztatom, hogy a kormányjavaslatban a jó szándékot és a kiindulási alap helyességét fel kellett ismer­nem ; azonban tekintve azon nagy erkölcsi felelősséget, mely egy 50 milliót meghaladó objectum eladásánál az igazgatóságot ter­heli; tekintve azon anyagi felelősséget, me­lyet ily esetekben a kereskedelmi törvény az igazgatóságra egyetemlegesen és annak minden tagjára külön rá­ tekintve azon jo­got, melyet a kereskedelmi törvény 174. §-a minden egyes részvény tulajdonosának még közgyűlési határozatok ellenében is biz­tosít, a következő elveket ajánljam társaim­nak elfogadás végett. 1. A tiszai vasút tulajdonjoara*" mind­addig, míg annak értéke teljesen le nem fizettetett, az államra át nem ruházhatjuk. Oly megoldást, mely a váltsági össze­get praecariussá teszi, el nem fogadhatunk. Az adásvevési szerződés körül oly el­járást kell követnünk, hogy az eladás telje­sen végrehajtassák és az eladási ár, annak fizetési ideje, a pénznem, melyben az fizet­tetik, véglegesen és definitíve meghatároz­­tassék, úgy­hogy az egyezségnek az ország­gyűlés­­e a társulat közgyűlése által leendő elfogadása esetében más, mint annak szaba­tos végrehajtása fenn ne maradjon. Én tehát részemről az eladási ár meg­határozására nézve szorosan ragaszkodnám az engedélyokmány 23. §-ban előírt felté­telekhez, és amennyiben számításai alapjául ezt a kormány felvette, tehát a kiindulási pontban a kormánynyal és a kormányjós­­lattal teljesen egyetértek. A különbség csak az, hogy a kormány javaslatainak megtétele óta az 1879. év le­járt és ma 1880-ban vagyunk. Mi nem me­hetünk vissza 1872-ig, hanem csak 1873-ig, mert különben mellőznék az engedélyok­mány kikötéseit. A vételár meghatározhatá­­sára nézve tehát menjünk vissza 7 évvel, lökjük ki abból a két legrosszabb eszten­dőt, s az 5 évre kiszámítható tiszta jövede­lem 5 százalékával tőkésítve kiadja a rész­vényeinkért fizetendő vételárt. Nagyok azok az előnyök, melyeket a magyar állam a tiszavidéki vaspálya megvé­tele által elérhet. A csoportosítás és a vasutak államosí­tásának nagy eszméje a Tisza-vasút meg­vétele nélkül keresztül nem vihető. Nagy erkölcsi vívmány lenne ez a kormányra és nagy a magyar állam hitelére nézve. Alkal­masabb időt a kormány a beváltásra soha se választhatott volna. Hét szerencsétlen esztendő, melyek közül háromban felülosz­­talékot a tiszai vasút nem adhatott, a meg­váltási kulcsot egészen az állam javára ál­lítja egybe. És tekintve azt, hogy a Tiszai vasút­nak sem részvényesei, sem igazgazgatósága előbb, mint 1886 előtt a megvételt nem vár­­*—.. „o „ . -- - -u.1 KAi f­­WW pályánkat a legnagyobb költséggel és szi­gorral gondoztuk és a pálya fentartására igen sokat fordítottunk. Rezervfondunkat 4 százalék helyett 10 százalékkal öregbítettük, új gőzmozdonyt készíttettünk, vagyonaink nagy számát újra kiigazíttattuk, tekintettel a romániai forgalomra hat új szalon­kocsit rendeltünk, szorgalmas hivatalnokainkat gyor­san magasabb hivatalba előléptettük és kü­lönös díjazásban részesítettük. Vitelbéreinket — a­mi igen fontos — kőre, fára, szénre tetemesen leszállítottuk. Ha mindezeket összevéve és egészben mellőzzük és pályánk kezelésében csak a magas jövedelmezőséget tekintjük, akkor a Tiszai vaspályának jövedelme 7 éves átlag­ban egészen máskép alakul, és ha a kor­mány a megvételt jelenben bármi okon el­­halasztaná és csak kicsivel kedvezőbb évek jönnének, a megváltásért sokkal nagyobb ösz­­szeget fogna fizetni. De ha fölvesszük azt, hogy a vasút ér­tékén és állományán kívül: 1. anyagszerekben 880,802 frt 96 kr 2. leltári vagyonban 841,864 frt 74 kr 3. társulati ház vétel­árában 335,141 frt 52 kr 4. az elsőbbségi kötvé­nyeknek jelenlegi cur­­sus szerint értékesí­tendő és átszolgál­tatandó árából 1.884,727 frt — kr készpénzben számítva, 3.942,536 frt 22 kr tehát csaknem 4 millió frt áru külön va­gyont a vasút értékén kívül kapna a ma­gyar állam, elvitathatatlan, hogy a tiszai vasút mostani megszerzése az államkincs­tárra nagy pénzügyi előnyökkel jár­ végre. Azt írja tisztelt barátom, hogy: „a vég­leges átvételt elfogadja már most és e te­kintetben módosítható a szerződés tervezete. De ha más lappang ez alatt s majd elha­lasztás vagy üzleti átvétel képében merülne fel az ártatlan ellentállás, ne akkor le­gyen elkészülve a vasúti igazgatóság, hogy a kormány nem engedhet, mert a haladéknél­küli átvételt, feldarabolást ma már nem egy csomó ember kéri, hanem egész Magyaror­szág közgazdasági közvéleménye követeli.“ Ezekre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy ha igazgatósági társaim az általam készített memorandum alapján a végleges eladást már most elhatározzák és a kor­mány e tekintetben tervének módosításához hozzájárul, akkor egy hó alatt a tiszai vasút a magyar államé lehet. Sőt azt is megsú­gom tisztelt barátomnak, hogy az ártat­lan ellenállásra nézve legyen tisz­tában. Én vasút nélkül vasúti igazgatósá­got nem képzelek, véleményem szerint az igazgatóság az eladással meg fog szűnni s be kell következni a liquidatiónak. MÓRICZ PÁL­ nyákat építeni. Ezután elfogadták az előadó indít­ványát. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 11 órakor lesz. Berlin, febr. 13. A birodalmi gyűlés mai ülé­sében Arnim­ Boitzenburg grófot (német birodalmi grófok pártja) választották elnökké 154, szavazat­tal, 244 érvényes szavazat közül. Bennigsen (nem­zeti szabadelvű) 89 szavazatot nyert, első alel­­nökké Frankenstein (centrum) 164 szavattal (92 szavazó­jegy üres volt), második alelnökké Hoel­­dert (nemzeti szabadelvű) 149 szavazattal 231 kö­zül. (82 jegy üres volt). London, febr. 13. A felsőházban Granville felvilágosítást kért Beaconsfieldtől tegnapi válaszát illetőleg, nevezetesen azt kérdezte, vájjon Beacons­­field csak érinteni óhajtotta-e, hogy Hérát tarto­mányt illetőleg Persiának semmiféle engedményt sem tett még, vagy pedig azt akarta mondani, hogy az engedmény ellenkezik a kormány ál­tal követett politikával. Beaconsfield erre ki­jelenti, hogy a­mi a kérdés utolsó részét illeti, csak félreértésekre adna alkalmat, ha túl menne adott határozott nyilatkozatán, és hangsú­lyozza egyszersmind, hogy a kormány nem oldotta föl Perzsiát kérdéses kötelezettsége alól. Budapest, február 13. A­ki a reactio nyílt, minden tartózko­dás nélküli, szint vallását akarja látni, ol­vassa el a német trónbeszédet. Nem az a reactio az, mely a vélemények hullámzásá­nak, sőt minden emberi dolog fejlődésének szükséges velejárója, elkerülhetlenül nyilat­kozó tünete, hanem nyers, durva reactio. Az emelkedés és sülyedéstől, sőt bizo­nyos mérvű körfutástól a szabadság sem mentes. A szabadságnak is megvannak ter­mészetes túlzásai, mint e túlzásra következő visszaesései. Bizonyos az, hogy Európa leg­szabadabb államaiban is törekvés nyilvánul, melynek czélja gátolni a szabadsággal való visszaélést. Ez azonban nem reactio, nem legalább e szó conventional értelmében vett reactio. Ellenben valódi reactio az, mely megmutatta sisakkal és Pickelhaubeval kö­rített arczát a német trónbeszédben. Erre a fenyegető arczra tekintsenek, a­kik nálunk merik emlegetni a reactiót. Bismarckra te­kintsen, a­ki reactionáriusnak tartja Tisza Kálmánt. Németország, mely Wörthnél, Grave­­lottenál, Sedánnál, Párisnál vérzett egysé­géért, egy pillanatig sem érezte a szabadság jótéteményét. Szabadelvű pártja volt, de nem volt szabadelvű kormánya. Szabadelvű pártját leküzdték a conservativek és ultra­­montának. Kormánya eztán még reactioná­­riusabb lett. A múlt évben, úgy látszott, hogy a reactio elérte tetőpontját. A gazda­sági és politikai reactio kezet fogott egy­mással. A socialista törvény ideiglenes ost­romállapotot létesített. A trónbeszéd azonban kijelenti, hogy a kormány nem ment még el azon határig, melynek elérését feltette magában. A német nemzetnek még vannak jogai, melytől meg kell azt fosztani. Az ostromállapot csendessé tette Ber­lint, csendessé Németországot. A szabad szó elfuladt. A toll parancs­szóra ir. Varsói rend uralkodik Németországban. A német nemzet képviselői meghozták az áldozatot, hogy 1881. tavaszáig ez a rend uralkodjék Meg­ftfir»« or»i Try«/ ^("ttrv ntr l^of^aa melyet az agg császár veres alakja nyújtott, midőn majdnem áldozatává lett a socialista merényletnek. De még e látványnyal szeme előtt sem egyezett volna bele abba, hogy szabadságairól állandóan, vagy bizonytalan időre lemondjon. S a kormány most mégis azt követeli tőle, hogy midőn a socialista merényletek megszűntek, s midőn e merény­letek megszűntét kevésbé a socialista tör­vény, mint inkább a német nemzetnek a rend zászlaja alatt való sorakozása idézte elő, mégis most azt követeli, hogy a kivéte­les állapot hosszabbittassák meg 1886-ig. S ez még nem mindaz, amit a német kormány követel a német nemzettől. Követeli a hadsereg létszámának fel­emelését, tehát új áldozatokat. E követelést azonban legalább indolja az európai helyzet, indokolja az, hogy Németország, ha mint katonai állam, az őrült versenyben, nem akar túlszárnyaltatni, hadseregét növelnie kell. De mi indokolja azon merényletet, me­lyet Bismarck a parlament ellen intéz? Ez a parlament nem okozott nagy bajt a kor­mánynak. Be volt fegyelmezve, mint vala­melyik gárda­ezred. Megszavazott mindent, mit Bismarck követelt tőle. A németországi reactio azonban akként okoskodik, hogy ha a parlament úgyis csak látszólagos jogokkal bír, mit sem változtat a dolgon, ha e látszó­lagos jogoktól megfosztatik. Ez az okosko­dás az őszinteség tekintetében mi kívánni valót sem hagy fenn. A német parlament­nek innéttől nem lesz évi budget-megszava­­zási joga. Két évenkint előre állapítja meg a költségvetést. E rendszabályban fogja el­érni a német kormány reactiójának tetőpont­ját. Ezen is túlmenve nem következhetnék egyéb, mint a parlament teljes megszünte­tése és a személyes uralomnak minden kö­rülírás nélküli proclamálása. De azt hiszszük, hogy erre nem kerül a dolog. A parlament szavazni fog s meg fogja szavazni a kormány követeléseit. Az­után a kormány nyugodt lehet. A Parla­mentarismus halavány árnya, mely még meg­marad Németországban, egy német államférfi álmát sem fogja megzavarni. A szabadság barátai elkárhoztathatják ezt a reactiót, mely jól fegyelmezett kaszár­nyává változtatja Németországot. Német ál­lásponton azonban feltalálható e reactio ind­oka. Bismarck nem az elvek, nem a theo­­riák embere. Époly kevéssé elvi ellensége a szabadságnak, mint a­mily kevéssé elvi ba­rátja a reactiónak. Ő egyiket, úgy mint a másikat csak eszközül használja messzeható czéljaira. Ha e czélokat a szabadelvűség ál­tal vélné elérhetőknek, époly erősen tartaná kezében a szabadság zászlaját, mint amily vaskézzel töri meg most a gondolkodók né­pének szabadságait. Az ő czélja a német egység fentartása. Nem jelen alakjában, ha­nem szorosabb, szilárdabban összefüggő alakban való fentartása. A német szövetség

Next