Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)
1880-04-20 / 184. szám
184. szám. Előfizetést Aratt • Évnegyedre . 5 frt — kr. Egy hónapra . 1880 „ Egyes szám ára 4 kr. Szerkesztési iroda: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő-út sarkán.) ELLENŐR Budapest, kedd, április 20. 1880. Egész évre . 20 frt — kr. Félévre . . 10 „ — » Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán). Továbbá Danke Cs. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. XII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára ért reggeli és esti lap együtt . Egy évre . . . . 20 frt —kr. Félévre . . Negyedévre . Két hóra Egy hóra 10 5 3 1 60 80 Az esti lap postán való külön küldése- 1 írt jár évnegyedenként. Táviratok. Bécs, ápr. 19. A képviselőház folytatja a költségvetés tárgyalását. A tanfelügyelőség költségét a bizottság indítványai értelmében elfogadják. Foregger indítványozza, hogy a Francziaországból kiutasított szerzeteknek tiltassék meg a letelepedés Ausztriában. Jireczek a vallási alapokról szólva fejtegeti, hogy az állam nem kezelte haszonnal ezt a vagyont. Kronavetter utasíttatni kéri a kormányt, hogy még az idén terjeszszen törvényjavaslatot a ház elé a vallási alapnak a katholikus vallás tanításának költségeihez való járulásáról, a templomok építéséből a patrónusokra háramló teherről és a katholikus községre rovandó vallási adóról. Russ hangsúlyozta a vallási alap kötelezettségeit és az államnak azon jogát, hogy az egyházi czélokra fordított költségeket a vallási alapra háríthatja. A vallási alap jogi jellege ugyanaz, mint az iskolai alapé. Szónok reménye, hogy objectív ítélettel könnyen meg lehet állapítani a vallási alap viszonyát. A vallásügyi költségeket ezután változatlanul elfogadták. Bécs, ápril 19. A „Fremdenblatt“ jelenti: A tegnapi minisztertanács folyó ügyeket intézett el. Valótlan hogy a minisztertanács a parlamenti helyzettel összefüggő határozatokat hozott. A költségvetés letárgyalása előtt a politikai válságra vonatkozó semmiféle elhatározás sem várható. Páris, ápr. 19. Radovitz ma nyújtotta át megbízó levelét a köztársaság elnökének mint Németország ideiglenes követe Hohenlohe herczeg távollétében. A beszélgetés igen szives volt. Gambetta ma haza érkezett. Berlin, április. 19. A birodalmi gyűlés folytatta a socialista törvény második olvasását. E törvény 1884. szept. 30-ig marad életben. A kiutasítottak tartózkodásáról szóló határozat nem alkalmazható a birodalmi gyűlés és a törvényhozó testületek azon tagjaira, kik az ülésszak tartama alatt az illető gyűlés vagy testületek székhelyein tartózkodnak. Eulenburg gróf miniszter igazolja a Berlinben elrendelt ostromállapot meghosszabbítást. A sociál-demokrata ügynökök terrorizmusa veszélyezteti a rendet s a nyugalmat s szükségessé tette a meghosszabbítását. A titkos izgatás még folyton tart. Az ostromállapot éles fegyveréről most lemondani nem volna helyes. Különben meg kell fontolni, hogy máshol is oly alakot ölthetnek az állapotok, mely az ostromállapot elrendelését szükségessé fogja tenni. A törvény éles fegyvereivel csak vonakodással és nem szívesen élnek, de arról lemondani egyelőre nem szabad. A miniszter megcáfolja a törvény kezelése ellen mondott szemrehányásokat. Azon panaszt, melyeket Bebel a törvény első felolvasása alkalmával előhozott, megvizsgálták s részben teljesen, részben nagyobbára alaptalanoknak találták. A Hawaii szigetekkel kötött kereskedelmi szerződést második olvasásban elfogadták. Pétervár, ápril 19. A Gorcsakov herczeg egészségi állapotáról délben kiadott jelentés szerint az éj láz nélkül telt el s a szombaton beállott javulás tartósságot ígér. Az álmatlanság azonban akadályozza az erők helyreállítását, mely időt, kedvező éghajlatot, nyugalmat s főleg a szellemi megerőltetésektől való tartózkodást igényel. Budapest, április 19 A feródiház folyó évi április 21-én d. e. 1 órakor ülést tart. A képviselőház igazságügyi bizottsága Horáth Lajos elnöklete alatt folytatta a csődtörvényárgyalását. A 70. §. 2. alineáját nem tartja Teeszky elég világosnak, a bizottság tehát újraogja szövegezni. A 71. §-t illetőleg Chorin fölszólalására elhatározzák, hogy a csődkövetelést lejelentő külföldit, ha nem tudja igazolni, hogy Maria szintén ezt az eljárást követi, visszautasítani köteles a bíróság és jelentést tenni az igazságügyminiszternek. Ezután a csődeljárást tárgyalták. Az illetékesség szempontjából a személyes illetékesség, ennek meg nem állapíthatása esetében pedig a vagyon holléte lesz irányadó. A 7 3, 74. és 75. czikkeket stiláris módosításokkalogadták el. A 76. czikket azzal a változtatással, hogy a felek értesítése, ha a hivatalos lap útjánörténik, a közzétételtől számítva 3. köznapon tekintetik befejezettnek. Az az alinea, hogy a hivatalos közzététel egyenlő a megrendelt kézbesítéssel is a 77. §, függőben maradt. A 78. §-t elfogadták, 79-ket pedig azzal egészítették ki, hogy a jogorvoslatok írásban, két példányban és a törvényszékhez intézve adandók be. Chorin minden beadványra nézve követeli az ügyvédi kényszert ; ezen kérdést függőben hagyták. Végül a bizottsághoz utasított telekkönyvi törvényjavaslat előadójává Emmer Kornélt választották. A zenicza-szerajevói keskeny vágányú vasút kiépítését még nem határozta el Szávy közös pénzügyminiszter, sőt a legközelebbi időben nem is várható ezen ügy eldöntése (Bud. Corr.) Szegedről vett értesítésünk szerint, mint, azt különben egy tegnap vett, de lapunkból kimaradt távirat is jelenti. Szeged szab. kir. város törvényhatóságának vasárnap délelőtt tartott közgyűlése egyhangúlag hozott határozatával visszautasította Bakaynak f. hó 15-én a képviselőházban felhozott azon vádját, mintha a közgyűlés elnöke (Pálfy polgármester) a szegedi törvényjavaslatok tárgyalásakor a közgyűlésre, — hozott elfogadó határozata alkalmával — pressiót gyakorolt volna, vagy mintha Bakayt a szabad szólás gyakorlatában bárminemű részben akadályozta volna. E fentebbi határozat teljesen igazolja Komjáthy Béla orsz. képviselőnek a szegedi törvényjavaslatok alkalmával Bakay ellen tett megrovó nyilatkozatát. — Szerk. A „Bad. Corr.“ írja, hogy nemcsak a bankjegyeket, hanem az államjegyeket is újra fogják nyomatni. Az államjegyek egyik lapján magyar szöveg lesz, a másikon pedig német, és a czimer helyét ő felsége arczképe fogja elfoglalni. A tiszavölgyi sorsjegyek elhelyezése fölött még nem hozott végleges határozatot a hitelintézeti csoport. A sorsjegyeket azonban az illető törvény kihirdetése után, vagyis május hó elején a pénzpiaczra fogják bocsátani. A magyar kincstár csak azon naptól kezdve fizet kamatot, amelyen kifizetteti a szükségessé vált egyes összegeket. Az egész 20 milliót 8—10 hónap alatt veszi át a kincstár. Oroszország és a közép-ázsiai népek a legutóbbi tíz évben. Ily czímű értekezést olvasott föl Vámbéry e hó 16-án Londonban, a „Society of Arts“ gyűlésében. Vámbéry kifejtette, hogy csalódtak, akik azt hitték, hogy Oroszország terjesztője lesz a nyugati civilisatiónak a közép-ázsiai népek közt. Az igaz, hogy a közép-ázsiai kánságokban megszűnt az örökös vérontás és zavargás. Ennél azonban nem tettek többet az oroszok, és ezt is csak azért tették, hogy annál könnyebben kizsákmányolhassák azokat a népeket. A meghódított kánságokból teljesen kizárták az oroszok a velük versenyző kereskedőket, saját áruikkal pedig tönkre tették a benszülöttek házi iparát. Erkölcsi tekintetben sem javították az oroszok a meghódított mohamedán népeket, sőt inkább folyton rontják őket. Az oroszok megjelenése óta nagy tért hódított e népek közt az iszákosság és a kártya, amelyet „orosz korán“-nak neveztek el, ez is hiúnak bizonyult. Végül azon óhajtását fejezi ki Vámbéry, hogy egyszer mindenkorra vettessék hazát az oroszok igazolatlan nagyravágyásának, és hogy Anglia vegye át az árja népek vezetését, mert Anglia azt a hírt érdemelte ki Európában, hogy előhaladt a kulturában, szereti az igazságot és érzéke van az igazságosság iránt. Vámbéry értekezését nagy tetszéssel fogadták, igen sok helyen helyeslő nyilatkozatokkal szakították őt félbe. Az angol lapok is nagy dicsérettel emlékeznek meg „erről a rendkívül fontos értekezésről.“ Budapest április 19. Az angol királynő elfogadta Beaconsfield lemondását. Legközelebb tehát meg fog alakulni a szabadelvű minisztérium. Ki lesz az új kabinet elnöke ? Gladstone, vagy Hartington? Ma már alig lehet kétséges, hogy az előbbi. Igaz, hogy Gladstone már 1874- ben lemondott a szabadelvű vezérségről, úgy hogy a whigek látható feje ez időtől fogva Hartington volt , de Gladstone nem szűnt meg a szabadelvű párt lelke lenni. A most lefolyt választási harczban is ő volt a fővezér. Az ő kezében öszpontosultak a hadi taktika szálai, az ő kezén át estek a mérlegbe azon óriási összegek, melyek minden parlamenti acta daczára sem szűnnek befolyást gyakorolni a büszke angolszász faj közvéleményének alakulására. 0 volt mindenütt jelen, ahol legmérgesebb alakot öltött a küzdelem. Ő tartott legtöbb, leghevesebb beszédet. Harczolt és lelkesített. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy, a kiküzdött diadal után, Gladstone lesz a szabadelvű kormány elnöke. Igaz, hogy a külföld előtt ő a leggyanúsabb „ valamennyi szabadelvű corypheus között. Ő csinált a keleti forrongás idejében propagandát a muszka ügynek. Ő az atrocity-meetingek nagymestere, a törökgyűlöletnek Angliában kísértő szelleme. Ő volt, ki izgató beszédeket tartott az osztrák-magyar-angol barátság ellen. De mit tesz ez? Angliában, a kormányok alakításánál, nem sokat nyom a mérlegen a külföld rokon- vagy ellenszenve. A midlothiani Gladstone, a hóbortos, az Ausztria-Magyarország ellen lázító, a bolgár szabadságért muszkazászló alatt küzdő Gladstone egyébiránt már nem létezik. Most már csak a megfontolt, a szavait bölcsen lazoló, a nyugodt, a mérsékletes Gladstone beszél. Ezt interviewálják, ez tesz politikai nyilatkozatokat, nem az a Gladstone, aki a választási küzdelem hevében nem egyszer megfeledkezett még azon tiszteletről is, melylyel idegen, de Anglia iránt barátságos népeknek minden angol polgár tartozik. Ezt a csodálatos átalakulást a szabadelvűek diadala idézte elő, s ismét megbizonyult, hogy egészen más az ellenzéki padokon és a kormányon ülni. Mindazon nyilatkozatok után , melyeket Gladstone és a szabadelvű alvezérek tettek, kétségtelen, hogy az új kabinet egyáltalán nem fog új irányt törni Anglia külügyi politikájának számára , sőt feltehető, hogy Gladstone — ha ő lesz kormányelnök — kényelmesnek fogja tartani azizraeli által tört csapást. Az angol kormányváltozás tehát egyelőre legkisebb befolyással sem lesz a külügyekre, bármint kiáltson hozsannát Gladstonenak Európaszerte a szlavophil sajtó. Tény az, hogy Gladstone kormánya alatt hanyatlott meg Anglia tekintélye. Az ő kormányának idejében tépte szét Oroszország a párisi szerződést. Az ő külügyminisztere, Granville tiltakozott ugyan egy erélyes jegyzékben Oroszország lépése ellen , de a londoni conferentián mégis az ő kormányának idejében, 1871-ben érvényesültek Oroszország követelései Anglia tiltakozásainak daczára. Ugyancsak az ő idejében gondoltatott ki az ázsiai semleges régió, mely Oroszország és Anglia közt megosztotta volna Ázsia birtokát. De a ki igazságos akar lenni Gladstone és kormánya iránt, nem feledheti, hogy Anglia ekkor kényszerhelyzetben, elszigetelve volt. Francziaország ép ekkor vérzett Wörthnél, Sedannál, Gravelottenál és Párisnál kapott halálos sebeiből. Az európai egyensúly fel volt forgatva, s ami fő, akkor Németország még szoros barátságban volt Oroszországgal, sőt az orosz követelések egyenesen német támogatás folytán diadalmaskodtak. Bármily véleményben legyen is Gladstone, vagy más szabadelvű vezér Oroszországra, vagy Törökországra vonatkozólag, ez nem sokat fog a mérlegen nyomni, ha Anglia érdekeiről lesz szó. Nincs, nem lehet oly államférfiú Angliában, aki egyéniségégével ellensúlyozhatná a hatalmas angol közvéleményt, ha ez a közvélemény egyszer felébred tette, Oroszországra* figyelmessé* tették’Beaconsfield. Nem kétkedünk, hogy Beaconsfield bukásának egyik oka külügyi politikája volt, de nem azért, mert ez a politika ellenséges jelleggel bírt Oroszországra nézve, hanem azért, mert az angol közvélemény attól tartott, hogy a conservatív kormány szárazföldi véd- és daczszövetségbe viszi Angliát. Beaconsfield bukásának a főoka azonban, azt hiszszük, a conservativek rossz pézügyi gazdálkodása volt. Az angol polgárok, kik a bár terhes adófizetést hazafias kötelességüknek tartják ugyan, de nem valami kellemes dolognak, megemlékeztek a mostani deficit alkalmából, hogy a szabadelvűek nemcsak deficitet nem, hanem megtakarítást hagytak maguk után. Megemlékeztek azon szavakról, melyeket Northcote az első conservativ budget előterjesztése alkalmával 1874-ben mondott az előbbi liberális kormány jó gazdálkodásáról. Választottak tehát szabadelvűeket — hogy ismételjék a gyapjas zsák. De ha a liberális kormánynak külügyi politikája nem fog lényegesen eltérni a conservativekétől, belügyi politikája bizonyára aktívabb és mozgalmasabb lesz, mint Beaconsfieldé volt. A belügyi reformok terén Gladstone kormánya 1869-től 1873-ig hasonlíthatlanul többet tett, mint Beaconsfield és cabinetje 1880-ig. Gladstone erőszakolta keresztül az ir egyház bilit. Ő terjesztett be javaslatot a kötelező oktatásról. Ő emelte törvényerőre az ir földbirtok bilit, mely azonban korántsem vetett végett, mint reméllték, az írországi agrárius nyomorúságnak. Ő készítette saját kezűleg, az ír egyetemi oktatásra vonatkozó javaslatot. Az igaz, hogy meg is bukott vele. Átalában a szabadelvűek sokkal nagyobb gondot fordítanak Írországra, mint a conservativek. De mivel sem compromittálhatnák magukat oly gyorsan és alaposan, mintha Írország irányában legkisebb oly lépést tennének, mely az uniót, bár távolról fenyegethetné. Gladstone már az ír egyetembéli kérdésében történt leszavaztatása után (1873. márczius hó) kénytelen leendett helyet adni Disraelinek, ha ez többségre számíthatott volna. Kik lesznek a Gladstone-minisztérium tagjai ? Hartington, Granville és Bright kétségkívül tárcát fognak vállalni. Bright fogja képviselni az új kormányban a radikalismust, az általános szavazatjogot, a földbirtokviszonyok gyökeres orvoslását, s ami felettébb érdekes, a nők választási jogát. És azért Bright minisztersége aligha lesz hosszú tartamú. Hosszú lesz-e Gladstoneé, s átalában a szabadelvű kabineté? Anglia parlamentarizmusának újabb története erre a kérdésre tagadólag válaszol. Országgyűlés, I. A cultus-budget alkalmával érdekes eszmecsere fejlődött ki Irányi Dániel és Jókai Mór között a színházainkban és sajtónkban uralkodó erkölcstelen irány felett. A cultus-budget végével néhány kisebb törvényjavaslat került elő, melyek közül csak a szegedi királyi biztosság meghosszabbítására vonatkozó idézett elő vitát. Ez alkalommal Orbán Balázs oly megbotránkoztató módon viselte magát, hogy még saját pártjából is alig tudott valaki javaslata mellett felállni. Holnap megkezdik az igazságügyi budget tárgyalását, amelyre igen sok szónok van felírva. A képviselőház ülése április 19-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) A vallás- és közoktatási minisztérium budgetjének részletes tárgyalása alatt a „közművelődési czélok“ rovatánál felszólalt: Irányi Dániel : T. ház ! E fejezetnek czime : „közművelődési czélok“. Magában foglalja azt a múzeumot, az országos képtárt, s több rokonczélú hasznos intézeteket, a melyekre az országgyűlés, a mennyire telik, szívesen áldoz, jól tudva, érezve, hogy a műveltség a nemzetnek súlyát, erejét, s igy fenmaradásának biztosítékait is növeli. Vannak azonban, t. hát, ezenkívül a közművelődésnek egyéb eszközei is, melyek, bár igen fontosak, itt nem fordulnak elő. Ilyenek, hogy csak kettőt említsek: a színházak és az irodalom. Ami a serdülő ifjakra nézve az iskola, az a többi intézeteket nem említve, a felnőttekre nézve a színház, a könyvek, a hírlapok. A magot, amely az iskolában elvettetett, ezek vannak hivatva ápolni, növelni szaporítani. Az irány tehát, amelyben ezek működnek, lényeges befolyással bír a nemzeti élet fejlődésére. Ezekről kívánok röviden szólni, ha azt a t. ház méltóztatik megengedni. (Halljuk!) A belügyminiszteri költségvetés tárgyalása alkalmával szükségesnek láttam szót emelni azon lidér, az illemet, sőt az erkölcsöket sértő színdarabok ellen, melyek néhány év óta némely színházakban előadatnak, nemcsak a fővárosban, hanem ennek példájára szerte az országban, a vidéken is. A miniszterelnök uc.graji faaiJnlin!7viSii..aor KiunuzHoiLui inuig vesett, kijelentette, hogy ennél többet nem tehet, miután ugyanazon színdarabok több európai színpadon is előadatnak. Én ugyan, tehát, nem hívtam fel a kormányt tényleges fellépésre, arra szorítkozván, hogy megbotránkozásomat fejezem ki azon irány felett, amelyet jeleztem, mely megbotránkozásban, hála istennek, a jobbak általában osztoznak, és hogy figyelmeztetem a nagyközönséget a veszélyekre, amelyeket ezen irány folytatása idővel a közerkölcsiségre a jelen és jövő nemzedékre hozhat. De miután a miniszterelnök úr a közhatalomnak beavatkozási jogát vonta kétségbe, szükségesnek látom, hogy ezzel ellenkező nézetemet röviden kifejezzem. (Halljuk!) Ámbár — amint azóta magánúton értesültem — a miniszterelnök úr maga sem kívánta szavait oly korlátlan értelemben vétetni, amint azokat akkor mondotta. Nem is lehet, nem is szabad. Az, hogy ugyanazon darabok a párisi, bécsi, s mit tudom én, mely színpadokon adatnak elő, átalában nem elég indok arra, hogy azokat nálunk is a budapesi és vidéki színpadokon játszák. Nekünk, uraim, alighanem több okunk féltékenyeknek lennünk az erkölcsiségre, mint más nemzeteknek. Az erkölcsiség nem prédajószág, melylyel kiki tetszése szerint bánhat, az erkölcsiség drága kincs, melyet „gondosan őrizni, ápolni s ha lehet növelni kell. Őrizni, ápolni a törvényhozó testnek, őrizni, ápolni a végrehajtó hatalomnak. S a törvényhozó test nem is mulasztotta el ebbeli kötelességét. Hallgatva az 1848-iki törvényekről, melyek úgy a sajtót, mint a színházakat illetik, a legközelebb alkotott két rendbeli büntetőtörvénykönyv gondoskodott arról, nehogy a tisztesség, jó erkölcsök könnyelmű ok nélkül megsértethessenek. De ha nem gondoskodott volna is tételes törvény, ott van a törvények törvénye, az észjog, ott van az állami czélnak ismerete, ott van ezek alapján az ezelőtt hívott gyakorlat. (Helyeslés.) Mindazonáltal, tehát, én mai nap sem kívánok a kormányra hivatkozni, hanem felhívom a közönséget, melynek a jelen és jövő nemzedék java s érdeke szívén fekszik és felhívom különösen a sajtó embereit, az írókat, kiknek kezében a a leghatalmasabb fegyver van, hogy ezen kóros irány ellen törekedjenek s azt mielőbb kiirtani siessenek. (Tetszés.) És ezzel áttérek a képzőművelődési eszközök másodikára, az irodalomra. (Halljuk !) A mi irodalmunk t. hát, hála az égnek, általában és nagyjából feladatának magaslatán áll. A magyar irodalom felismerte hivatását, s azt hiven, becsületesen, férfiasan teljesíti. Vannak azonban — ezt lehetetlen tagadni — a hirlapírók között egyes kivételek, akik az erőt a durvasággal tévesztik össze, nem jutván eszökbe azon franczia ezredesnek szavai, ki egyszer Algírban az arabok ellen hadakozott. Ezen tartomány meghódítása után nem sokára több arab törzs újra feltámadván a hóditók ellen, a főnökök egyike többi közt azzal buzdította hiveit ellenállásra az idegenek ellen, hogy ezen fehérek annyira elpuhultak, hogy az utczára sem mernek kimenni a nélkül, hogy keztyűt húznának, nehogy kezeiket a nap heve megbarnitsa. Ez fülébe jött egy lovas ezredparancsnokának, ki épen a fölkelők ellen küldetett. A midőn egy ízben a felkelőket épen déltájban, pihenés közben, megrohanták, a csapat hirtelen lóra pattant, várva a parancsnok jelszavát. „Húzzátok fel keztyütöket“ vezénylő az ezredes, hadd lássák a barbárok, hogy keztyüs kézzel nem kevésbé súlyos csapásokat lehet mérni az ellenfélre, mint keztyüetlennel. S a keztyüsök széjjelszórták a keztyütleneket a szélrózsa minden irányában. (Tetszés.) Ennél azonban sokkal fontosabb az, amit némely más lap ellen vagyok kénytelen vádul felhozni. Vannak ugyanis örömmel constatálom igen csekély számmal — olyan lapok is, melyekben gyakran oly illemsértő, hogy ne mondjam, trágár dolgok fordulnak elő, hogy az ember, kinek illemérzéke és jó ízlése még nem tompult el egészen, undorral dobja el magától (Átalános helyeslés.) s a fiókba zárja, nehogy azok gyermekeinek, serdülő leányainak kezeibe kerüljenek (Általános élénk helyeslés.) Ezen urak megfeledkeznek nemcsak írói kötelességükről, hanem azon tiszteletről is, a melylyel a közönségnek tartoznak. (Igaz.) A Parnassus uraim nem csombék, posvány közepett, a melyből bűzös, egészségtelen levegő terjed szét, és a melyben rothadásnak indult testek között undok állatok tanyáznak (Élénk átalános helyeslés.) A Parnassus magas hegy, melynek csúcsa az égbe nyúlik, a melyet tiszta, üde levegő vesz körül, s a melynek lejtőjén virágok és és gyógyfüvek teremnek. És ha csalánok is teremnek ezek között, ezek is gyógyításra valóit, nem pedig a vérnek, az életnek megmérgezésére. (Tetszés.) Akik ily módon megfeledkeznek hivatásukról, azok, uraim, nem méltók az irói névre, amely nem enged egy névnek sem, akár dicsőségre nézve, ha az, aki viseli, nemesen tölti be hivatását. (Igaz jobbfelől.) Én tehát önökhöz fordulok, hogy e fattyúsarjadékot lemetszeni igyekezzenek (Általános helyeslés); önökhöz, hogy megtisztítsák az írói és irodalmi czimert ezen szennyfolttól. (Általános helyeslés.) Önök kezében a leghatalmasabb fegyver van. Éljenek vele, és az apáknak és anyáknak hálája fogja jutalmazni (Élénk helyeslés) és meg fogja jutalmazni minden tisztességes honleánynak és hazafinak elismerése. (Helyeslés.) Ne riadjanak vissza ezen kötelesség teljesítésében semmitől , sem gúnytól, sem rágalomtól, jól tudván, hogy a sár, a melylyel azon emberek hajigálóak, csak őket piszkolja be (Élénk helyeslés) ; minket nem találhat. (Általános élénk helyeslés.) Ezzel megköszönve a t. háznak irántam tanúsított kegyes elnézését, azzal zárom be szavaimat : vajha ne hangzanának el a pusztában. (Élénk általános helyeslés és éljenzés ) Jókai Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy Irányi J. barátom a tárgyat szőnyegre hozta, s különösen az írókat és lapszerkesztőket apostrophálta , én is kötelességemnek tartom, egyrészt mint hirlapiró és lapszerkesztő, szavaira viszhangot adni. (Halljuk ! Halljuk !) Én a Tartuffiadeoknak nem vagyok barátja, s erkölcsi predicatiót tartani e helyütt nem szándékozom. Azt azonban én is elismerem, hogy a közerkölcsiségnek ügye az, hogy az érzéki mámor ne fajuljon valóságos cultussá, s hogy az éretlen korú emberekben az érzékiség ösztöne ne ébresz« SA“ ~ y Amit az lálsam ,érd?két felkarolni/ (Tetszés, hogy a Parnassus míse111’ an)a nézve mondott, magas szent hegy, azt mind alákollí!er'L az milyen azonban, hogy az ott termő burjánokat, azonna. legkevesebb, sőt mondhatni igen csekély részét ültették el magyar kezek. (Tetszés.) A frivol, a lasciv irodalom, az kezdődik Crates-sel és eltart Mirabeau-ig. Részesek benne a classica literaturának legkitűnőbb írói. Martial, Juvenal, Ovidius és isten tudja még ki, ők írták meg azon veszedelmes munkákat, amelyek genialitásuknál fogva a legcsábítóbbak. Követték őket az olaszok, követték a francziák, most szerencsétlenül utánozzák a németek. Volt idő, midőn az angolok maguk még sokkal vastagabban és a mellett utálatosabban írtak e genieben. Megjegyzi az irodalom története, hogy a spanyolok közt csak egyetlenegy szó akadt ezen kategóriából. A magyarok közül egyetlenegy lasciv srót sem ismerek. (Tetszés.) De hát ezeket a munkákat, amelyek oly corrosiv behatással vannak az erkölcsökre, a régibb időkben csak választott körökben ismerték, nehezen lehetett hozzájuk férni és igen drágák voltak. Most azonban ugyanazon neveket lehet kapni olyan potom áron, hogy mikor az ember olvassa a hírlapokban azokat a hirdetményeket, amik e cynicus műveket fényes illustratiókkal együtt a legolcsóbb árakon ajánlják, önkénytelenül arra a tudatra jön, hogy 100.000, sőt millió számra kell azokat a kiadóknak elárusítani s különösen itt Magyarországon elterjeszteni, mert Francziaországban ezeket annoncellozni nem szabad, hogy a kiadási költségeikhez hozzájussanak. Ez, már nevezetes kérdés magára az államra nézve. Mert amíg ezzel az érzéki mámorral, amit Hippokrates „mikra epilepsiá“-nak nevez, kis nyavalyatörésnek, csak bizonyos választottkorű előkelő uraságok foglalkoztak, ahhoz senkinek semmi köze nem volt. Ha azok, akiknek semmi egyéb dolguk nincsen, tönkre teszik e noble passiókkal vagyonukat, végezzék hitelezőikkel; ha tönkre teszik egészségüket, azt végezzék orvosukkal ; ha tönkre teszik mennyei üdvösségüket, végezzék papjukkal. (Hosszas élénk derültség.) De amikor már ez az epilepsia azon osztályra harapózik el, amelynek vagyona tenyerében van s ezt a vagyont teszi tönkre; mikor azon fiatal emberek, kiknek kapitálisa fejekben van, ezt a kapitálist vesztegetik el, ezzel már az egész ország veszti vagyonát és kapitálisát és ezt megakadályozni csakugyan érdekében van az államnak. (Élénk helyeslés.) Az érzéki mámortól nemcsak rossz családapa lesz az ember, de rossz gazda, rossz kereskedő és rossz katona. (Élénk tetszés.) Uraim, én kénytelen vagyok kiemelni azt, hogy a magyar irodalom ennek az iránynak legcsekélyebb mértékben volt eddig cultiválója, hogy ezek a dolgok külföldi, különösen bécsi hírlapok útján, azokban is csak annonce-ok és hirdetmények alakjában kerülnek be és így célportáltatnak a mi közönségünk közt. Ennek megakadályozása módját szeretném, ha valaki megmondaná. Én nem tudom. Rendőrileg erre a kormányt rászabadítani nem lehet. Én nem találok más eszközt, mint amelyet Irányi igen, barátom beszéde végén intonált, hogy maga a közönség álljon elő saját erkölcsiségének védelmére. Nem kell azon könyveket megvenni és ahol ily nuditásokkal teljes darabokat adnak elő, nem kell azt a színpadot meglátogatni. Nem kell abba a vendéglőbe elmenni, ahol a botrányokat producálják. (Élénk helyeslés.) S akkor tönkre fognak menni, mihelyt nem akad közönségük. A mi fiatalságunkban nem vigyázott a mi erkölcseinkre sem Metternich, sem Reviczky Ádám , azért mégis eltartott meglehetősen. Hogy hogyan tartott el, annak bizonyítéka az, hogy a mi időnkben nem volt annyi szerencsétlen szerelemről, ön-