Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)
1880-04-17 / 180. szám
gyűlés ezen alapokra vonatkozó jogának semmi tekintetben nem praejudicálhat, „óhajtaná, hogy végmondatában igy szerkesztessék : „sem pedig az országgyűlés ezen alapokra netalán vonatkozó jogainak semmi tekintetben nem praejudicálhat“. Mert ha egyszerűen az mondatik, hogy nincs praejudicálva az országgyűlés ez alapokra vonatkozó jogainak, ezzel tacite et implicite concedáltatnék, hogy az országgyűlésnek ezen alapokra nézve joga van. Azon határozati javaslatra nézve, melyet Helfy benyújtott és Szederkényi módosított, ki kell jelentenie, hogy azt nem fogadhatja el. Nem pedig azért, mert Helfy óhajtása az, hogy az alapok és alapítványok költségvetése és zárszámadásai az országgyűlés elé terjesztessenek, márpedig ezen tény által elismernék az országgyűlésnek az alapok iránti jogát, mit azonban megengedhetőnek nem tart szóló, legalább addig nem, míg az országos bizottság ki nem deríti, hogy az alapok közt vannak olyanok is, melyek nem katholikus jellegűek, amelyekre nézve azután az országgyűlésnek volna ellenőrzési joga. Ami azt illeti, hogy, mint Szalay mondja, ha valaki vasárnap dolgozik, a szolgabíró megbünteti, hogy tehát a vasárnapi dolgot el kell törölni, példa gyanánt felhozza a zsidókat, hogy ezek mennyire ragaszkodnak ünnepeik megünnepléséhez. Ha ezt nem vesszük rossz néven a zsidóktól, miért veszi ezt valaki rossz néven a katolikusoktól. Szalay követeli a katholikus egyházi javak eladását. Ezzel szemben hivatkozik szóló, hogy mennyit áldoznak a főpapok művészeti, hazafias, népnevelési czélokra. Ami végre a vallásszabadságot illeti, úgy értelmezi-e ezt Szalay, hogy frivol megjegyzésekkel sértegeti a képviselőházban mások vallási meggyőződését. Szerverényi Gusztáv: T. ház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy én is álláspontomnak jelzésére nézeteimnek, habár csak néhány szóval kifejezést adhassak, különösen azon indítványokkal szemben, melyek tétettek. Előre bocsátom, hogy a tegnapelőtti tárgyaláskor nekem feltűnt, hogy némely képviselő urak szükségesnek tartották magukat a t. háznak katholikusokat bemutatni. Meg vagyok győződve, hogy itt egy felekezetet sem képviselünk, hanem képviseljük azon küldőinket, akiknek mandátumát bírjuk. Mindazonáltal az alkalmat felhasználom arra, hogy az én felekezeti álláspontomról is tiltakozzam bármely vallásfelekezet cselekményeit sértő kifejezés ellen. (Helyeslés jobbfelől.) Irányi Dániel J. képviselőtársam a vallásszabadságra vonatkozó indítványára bátorkodom azt javasolni, hogy inkább igyekezzünk a már 1848 ban hozott vallási törvényt életbe léptetni, mintsem egy új törvény alkotását sürgetni. Amit a nemzet életében korszakot alkotó azon dicső és halhatatlan emlékezetű törvényhozás elvként kimondott, azt igyekezzünk előbb életbe léptetni, mintsem egy itt-ott feltünedező netaláni rajongó miatt egy új törvény alkotásáról gondoskodni. Hiszen, t. ház, a szabadság, a politikai úgy, mint az egyházi, meghatározható különféleképen. Ezen utóbbi a vallásszabadság abban nyer kifejezést, hogy mindenki lelkiismerete sugalla meggyőződését követve, kereshesse üdvét. Ezen elvből kifolyólag ismételten bátor vagy a t. háznak figyelmébe ajánlani, hogy valahára az immár meghozott 1848-iki vallástörvénynek, mely csak elvként tündöklik a törvénykönyvben, létet és testet adjunk, hogy azon viszony, melyben az egyház az állammal áll, az a viszony, mely az egyes felekezetek közt eddig tökéletesen rendezetlen, valahára rendeztessék és ezen törvény a törvénykönyvben ne csak mint jámbor óhajtás, az egyik évtizedről a másikra halasztassék és az utókorra hagyassék, hanem ez idő szerint életbe is léptettessék. Ami Irányi Dániel képviselő úr második indítványát, illeti, a polgári házasságra vonatkozólag : erre nézve megvallom, hogy hozzá közelebb állok, mert hát Luther „Traubüchlein“ czímű könyvében is azt mondja már: „Die weil die Ehe ein weltlich Ding ist“. Tehát már annyi 100 évvel ezelőtt a házasságot polgári intézménynek mondja és e tekintetben vele egyetértek, hogy én is a polgári házasságot, ott a hol, helyeslem. De hát kérdem a t. házat, hogy ezen „ott a hol“ kell-e az országnak? Én biztosítom, hogy a nép millióinak vallásos érzülete sértetik meg a polgári házasság által, sőt többet mondok, ezzel a nép erkölcsi sülyedése is jár. Méltóztassék ezt elhinni egy oly embernek, aki 36 év óta folyton a néppel érintkezett, azt pereli, annak szolgál. Méltóztassanak csak reflectálni arra, hogyan boldogulnak ezen ügygyel azon országok, melyekre az indítvány pártolói hivatkoztak. Azok, kik a sok hivatalnok kinevezésétől fáznak és méltán, méltóztassanak csak megtekinteni például Poroszországban az úgynevezett Civil-Stands-Beamtereket ; ez oly apparátus, mely nélkül a polgári házasság sem érvényesülhetne. Méltóztassanak beletekinteni a statisztikába és megtekinteni azon országban, melyekben a polgári házasság behozatott, iszonyú nagy mérvét az úgynevezett vadházasságoknak és figyelembe venni a törvénytelen gyermekek nagy számát. Mindezeknél fogva is ez idő szerint én a polgári házasságot hazánkra nézve úgy tekintem, mint idegen növényt (Helyeslés a jobboldalon) és nem fojthatom el csodálkozásomat a felett, hogy épen Iványi J. képviselőtársam sürgeti, a ki a népet bizonyosan úgy szereti , mint kell s ezt csak onnan tudom magyarázni, hogy ezen indítványához ragaszkodni nagyon megszokta. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami Molnár Aladár képviselőtársamnak az alapítványok kérdésében bizottság kinevezésére vonatkozó indítványát illeti, őszintén megvallom ezt én is óhajtom, óhajtom pedig azért, mert megnyugtatást szül, mert ezen kényes tárgy évek óta nyugtalanít és netán oly reményeket kelt, amelyekre nincsenek az illetők feljogosítva. Mert én nem tagadhatom, hogy azokat bona fide katholikus alapoknak tartom és ha ez minden részről felderíttetik, és ha ezek csakugyan katholikus alapítványok, akkor nem vágyom azon kincsek után, mert nem a mieink. (Helyeslés) sőt tovább megyek t. hát. Megengedem, hogy mindazok állanak, amik itt elmondattak különösen Leskó képviselőtársam által, hogy ezen alapítványok Ferdinánd, Károly és Ferencz által bevont spanyol és jezsuita javadalmakból származtak, de hiába, én addig nem hiszem, amíg meg nem győződöm róla , de ha csakugyan meggyőződünk erről, akkor méltóztassék megengedni, de kijelentem, hogy én e házat nem tartom illetékesnek, hogy ezen alapítványok felett intézkednék, mert a katholikus alapítvány épen oly illethetetlen, mint akár a mi csekély protestáns alapítványunk. (Helyeslés), márpedig én tiltakozom az ellen, hogy a protestáns alapítványok bármi czím alatt is a ház által ellenőriztessenek. (Helyeslés.) Ez meggyőződésem. Különben a miniszter úr által benyújtott költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Simonyi E., Jeszenszky, Helfy felszólalása után Irányi Dániel sajnálattal látja, hogy most, mikor már azt gondolta, hogy a hó a hegy tetején lesz, tizenegy évi görgetés után, most egyszerre a mélységbe zuhan, s távolabb áll czéljától, mint valaha. Mikor először terjesztette be a vallásszabadságra és a polgári házasság behozatalára való javaslatát, az egész ház elfogadta, tavaly a vallásszabadságra vonatkozó javaslatát a ház elvetette, a polgári házasságra vonatkozó pedig csak kis többséggel jöhetett keresztül. Fentartja, s az országgyűlési naplóból igyekszik kimutatni azon állításának jogosságát, hogy a miniszterelnök nem tartotta meg több ízben adott ígéretét, pedig szóló azt gondolja, hogy a miniszternek adott szava beváltása s hivatalos állása között nem lenne szabad habozni. Szereti hinni, hogy most beadott határozati javaslatai győzni fognak, mert az ennek győzelmét követelő indokok napról-napra, mondhatni óráról-órára szaporodnak. Ajánlja határozati javaslatait elfogadásra. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk !) Azt hiszem, hogy a szavaimnak több oldalról adott téves magyarázat, valamint a reám történt személyes hivatkozás már magukban feljogosítanak arra, hogy igen röviden és főleg ezekkel foglalkozva, ezen ügyben egy pár szót szóljak. (Halljuk !) Mindenekelőtt tagadnom kell, hogy vallásszabadság hiánya miatt, Magyarországon akárki azon helyzetbe jött volna, hogy törvénytelennek tekintessék, vagy jogaitól megfosztassék. De amint ezt tagadom, amint épen ezért nem tartom a vallásszabadság iránti átalánosságban hozandó törvényt égető szükségnek, mert ami a t. képviselő úr által felolvasott, általam indítványozott javaslatban ki van mondva, ha konkrét törvény alakjában nincs is törvénykönyvünkbe, de a valóságban létezik, (Mozgás a szélsőbaloldalon) mert senkit vallásáért politikai jogainak gyakorlásától Magyarországon tényleg meg nem fosztanak ; amint tehát épen ezért — mint mondom — azt tartom, hogy senkire jogsérelem egy ily törvény meg nem alkotása miatt nem háromlik , hogyha nem is oly átalánosságban, nem is úgy, amint a t. képviselő úr mondta, de hogy a házassági viszonyok czélszerű rendezésének elmaradása miatt egyes ilyen igen sajnos esetek vannak, ezt tagadásba nem veszem, ezt az igazságnak hódolólag el kell, hogy ismerjem. S legyen meggyőződve róla a képviselő úr, hogy ezeken a bajokon segíteni magam részéről is feladatnak tartom. És ha határozati javaslatának ezen pontja ellen van kifogásom, az csakis az, hogy meghatározott és — megengedjen — ily kérdések megoldására nem túl hosszú időhöz köti. De még ezen szempontból sem kívánom azt feltétlenül ellenezni. Vagy sikerül megfelelni annak, vagy ha nem , vagy elegendő indok lesz arra, hogy a képviselőház felmentsen az alól, vagy határozatát nem teljesíthettük, vagy nem lesz erre elegendő indok , akkor beállnak a dolognak egyéb következményei. Én különben azt tartom, t. képviselőház, hogy azért, mert a magam részéről is indítványt tettem, határidőhöz kötve, és ma azt mondom, hogy határidőhöz kötve minden feltételek közt vállalni es a teljesítést nem lehet, ellentétbe nem jövök. Méltóztassanak megengedni, — eltekintve minden nézetváltoztatási lehetőségtől — az ellenzéknek és a kormánynak megvan a saját maga feladata. Én ma sem rosszalom, hogy az ellenzék sürgetően hat az ily kérdésekben. De nem lehet minden észrevétel nélkül hozzájárulnia a kormánynak, melyen nyugszik a keresztülvitel felelőssége. S itt mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy nem tartom helyesnek, hogy midőn nem is tehetségről, de saját képességemről és tehetségemről beszélek, a monarchikus érzelem vagy az ez által parancsolt parlamenti illem elleni vétséggel vádolhassam. Megkívánom, midőn e vádat egyszerűen visszautasítom, jegyezni azt, hogy épen oly kérdésekben, melyek a vallással és vallásos érzelmekkel vannak kapcsolatban, nemcsak egy helyen lehet keresni nehézségeket, de a gyakorlati kivitelnél a nehézségek — és merem ezt ezen kérdésekre nézve is állítani — léteznek az országban is felekezet különbsége nélkül igen tág körökben. Nem szükséges tehát, ha valaki nehézségekről beszél, őt mindjárt azzal a váddal illetni, mintha oly helyről támasztott nehézségekről beszélne, mely helyet itt említeni nem illik és melyet én nem is említettem. S engedjen meg az előttem szólott. képviselő úr, (Halljuk!) nem oly egyszerű dolog az, amit ő az elválási kérdésre nézve mondott. Mert bocsásson meg nekem : igaz, a házasság szempontjából abstracte véve, az államot csak az állami szempontok vezetik. De ha az elválási kérdésekben nem is Francziaországot tekintem, hol nemcsak akkor volt az elválás eltiltva — ha abban az időszakban is rendeltetett is ez el — amelyet a képviselő úr említ, de hol ma is el van tiltva az elválás, és még ma is igen kétes, vájjon ott az ellenkező nézet fog-e érvényre emelkedni ; de mondom, ha nemcsak Francziaországot tekintem is, hanem bármely államnak előttem ismeretes házassági törvényét vegyem is zsinórmértékül : ha az elválás feltételeit és az elválásnak az újraegybekelhetésre vonatkozó következményeit azok szerint állapítjuk meg. Magyarország lakóinak egy igen tekintélyes részének, az összes protestantismusnak, vallási meggyőződésén ejtünk sérelmet, mint amelynek tanai szerint az elválás más módozatok és más föltételek mellett és az újra egybekelhetésre nézve más, szélesebb következményekkel engedtetik meg. Midőn tehát egyfelől ez a viszony létezik és másfelől az ország lakói nagy részének épen ellentétes irányú lelkiismereti scrupulusai vannak, akkor az általános házassági törvény megoldását oly egyszerűnek és könnyűnek odaállítani — bocsánatot kérek — de nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Megkívánom még a t. képviselő úrnak jegyezni azt, hogy az ígéret, melyre hivatkozott, utoljára is nem az általános vallásszabadsági törvényre, hanem és az általa is felemlített két törvényre vonatkozott és így ebben is következtetésében túlment azon, amit ő maga alapul kitűzött. Most igen röviden egy pár — hogy úgy fejezzem ki magamat — insinuatióra kell válaszolnom. (Halljuk!) Egyfelől az mondatott egy képviselő úr által — nem hallottam beszédet, de az illető passust kiírattam magamnak — hogy e kérdésekben azért nem történik semmi,mert 1875-ben a szabadelvű kormány szerződést kötött Magyarország prímásával. Meg vagyok róla győződve tehát, hogy nincs ebben a házban egyetlenegy ember sem, — ha csak az nem, a ki mondotta, — a ki elhigyje, hogy ez igaz és lehetséges. (Helyeslés.) De mégis mivel e házban mondatott, minden indokolás nélkül kötelességemnek tartom határozottan kimondani, hogy akárhol vette ezt az a képviselő úr, ott merítette, ahonnan igazságot meríteni nem lehet, mert belőle egy betű sem igaz. (Tetszés: Felkiáltások: Csatár volt!) Ez az egyik. A másik — és ezzel is tartozom magamnak — az, hogy Helfy Ignácz képviselő úr keresvén mindenféle indokokat, föltétlen ragaszkodást fogván a kormányra az alapok kezelésére vonatkozólag, isten tudja, miféle eljáráshoz, midőn pedig a kormány ennek jelét nem adja az által, ha Molnár Aladár indítványát magáévá fogja tenni, mondom, keresvén mindenféle indokokat, azt módja : hja, ezen az úton természetesen lehet sok jó szolgálatot tenni, egy szóval, korteskedni. Tartozom magamnak és a mostani kormánynak azzal, hogy megjegyezzem, miszerint birtokvétel 1875 óta nem történt , pedig ép a mostani szűk esztendőkben, ha a kormány jogosultnak tartotta volna magát ilyettkon valakit lekötelezni, bizony temérdek módja lett volna reá. Másodszor megjegyzem, hogy ugyancsak azóta, vagy talán még előbbi idő óta, de azt hiszem, nem csalódom, ha ezt mondom, hogy 1875 óta, magánosoknak kölcsön nem adatott. Midőn valamely kormány az alapok java iránti tekintetből önmaga szünteti meg az az előtt mindig divatban volt és feltétlenül nem is rosszalható eljárást, ami által pedig és azt tehette volna, mit a képviselő úr neki insinuált, akkor azt mondani, hogy ez kortesfegyverül tartatik a kormány kezében, bizony egyátalában nem lehet. De, tehát, megígértem, hogy főleg a szavaim félreértését illető dolgokra fogok szorítkozni és különösen azon kérdésekre, melyekben a válaszra, hogy úgy mondjam, egyenesen fel voltam híva. És azért, hogy beváltsam szavamat, nem is megyek a többi kérdés tárgyalásába, s midőn a magam részéről a t. házhoz azon kérést intézem, mint ismétlését, múltkor már tett azon kérésemnek, hogy Iványi Dániel képviselő úrnak az általános vallásszabadságra vonatkozó határozati javaslatát mellőzniméltóztassék. (Mozgás a szélsőbalon.) Igenis mellőzni méltóztassék, mivel ez nem a vallásszabadságnak a kérdése, mert ez megvan. (Helyeslés jobbfelől, ellenmondás a szélső bal felől, hanem ez csak a vallászabadság paragraphusokba szedésének kérdése, és ez ma nem égető . (Helyeslés a jobboldalon.) midőn, mondom, ennek mellőzését ismételve kérem , kérem épen azért, mert tudom, hogy igen sokan nagy különbséget, tesznek a két kérdés megítélésében, hogy méltóztassék annak idejében Iványi Dániel t. képviselő úr határozati javaslatát a szavazásnál két részre osztani. (Helyeslés.) Molnár Aladár, mint múltkori beszédében, úgy most is fölemlítette, hogy a miniszter a tervezett bizottságnakaz alapok megvizsgálására) kiküldését nem jelezte a házban. Vádként hozta fel a miniszterre, hogy azt, mondta, miszerint ezen alapok, individuális nézete szerint bár katholikusok, mégis tudva azt, hogy a parlamentben erre vonatkozólag többeknek kételye van, mindig óhajtotta ezen bizottság kiküldését ezen alapok jogi természetének megvizsgálására. Hosszasan beszél azután szóló, mint márlegutóbbi beszédében is, felügyeleti jogról, reservált jogról ; felhozta, hogy a miniszternek nincs elég pietása és respectusa azon férfiak iránt, kik az 1848-iki törvények alkotásába befolytak. Azon nézetének ad kifejezést szóló, hogy az alapok kérdését el lehet intézni a ház határozatával és hogy absolute nem szükséges új törvény, hogy az alapítványok és alapok a budgetbe felvétessenek. Végre hosszabb fejtegetések után ismételve ajánlja határozati javaslatának elfogadását. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter: T. ház! Midőn a napirenden lévő kérdés fölött még egyszer nyilatkozom, nem szándékozom részletekbe bocsátkozni; annyival kevésbé, miután az alapok és alapítványok kezeléséről tett előterjesztés második füzetét, mely igen érdekes részleteket tartalmaz, nemsokára be fogom mutatni s ha ez ki lesz osztva a t. képviselő uraknak alkalmuk lesz ezen tárgyhoz újból hozzászólni. De nem hagyhatom minden megjegyzés nélkül Helfy Ignácz igen t. képviselő úr felszólalását, midőn ő vádkép azt állítja, hogy én őt quasi gyanúsítottam, hogy nincs benne monarchikus érzék. Én nem így mondtam. Ő gyanúsított engem, hogy bennem nincsen alkotmányos érzék, és én erre azt válaszoltam, hogy egész eljárásom bizonyítja, hogy alkotmányos ember és alkotmányos érzelmű miniszter vagyok, és meglehet, hogy közöttünk a különbség az, hogy bennem a monarchius és egyházi érték valamivel nagyobb adagban létezik. (Derültség.) Ezen nézetem mellett, tanúskodik azon igen gyakran hangsúlyozott kijelentésem, hogy a napirenden lévő kérdéseket, véglegesen csak törvénynyel lehet megoldani. Én nagyon tisztelem a ház határozatait, de meddig terjed ennek hatálya? Ezek a törvényhozás többi faktoraira nézve nem kötelezők, sőt csakis az illető országgyűlési ciclusra kötelezők. (Mozgás balfelől.) Ha a t. ház azt véli, hogy ezt el lehet dönteni egyszerű határozat, által, akkor meglehet, hogy másfél év múlva, midőn nem tudom, hogy kik lesznek a miniszterek, de nem lesznek kötelesek ezen határozat szerint eljárni. (Zajos ellenmondások balról.) Az alapítványi birtokokról és pénzekről nem akarok szólni, a kimutatásokat úgyis meg fogják kapni a t. képviselő urak. Most át kell térnem Molnár Aladár képviselő úr határozati javaslatára. Ő mindazon dolgokat, ismételte, melyeket a múltkor elmondott és amelyeknek egy része olyan, hogy senki sem meri kétségbe vonni. Nekem, ha pontról-pontra akarnék válaszolni, ismételni kellene azon beszédet, melyet 3 nappal ezelőtt mondottam. De némely pontra nézve mégis kénytelen vagyok válaszolni. Azt mondotta különösen, hogy én a tervezett bizottságnak kiküldését nem jeleztem a házban. Rövid emlékező tehetséggel méltóztatik birni a t. képviselő úr. (Zajos derültség.) Midőn Helfy képviselő úr a bárándi és ágotai bérletet szóba hozta, akkor volt szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy ő felségét ily bizottság kiküldésére felkértem és ezt minden budget tárgyalásánál is iételtem. Ha a t. képviselő úr erre nem emlékszik, ez nem az én hibám. (Helyeslés jobbfelől.) Szintén nagy vádként, méltóztatott állítani, hogy én azt mertem mondani, hogy habár az én individuális nézetem szerint, ezen alapok katholikus természetilek, én mégis tudva azt, hogy vannak a t. házban számos képviselő urak, kiknek ez iránt kételyei vannak, azért, mindig óhajtottam ezen bizottság kiküldését ezen alapok jogi természetének megvizsgálására. Ezt most, is állítom. Én alkotmányos miniszter vagyok és mindig csak a törvény és alkotmányosság szerint, fogok a házban eljárni, hanem hogy nekem absolut semmi kérdésben ne legyen szabad individuális nézettel bírnom, ezt nem fogadhatom e. (Helyeslés jobbfelől.) Hosszasan méltóztatott a képviselő úr a felügyeleti jogról, a reservail, jogról stb. szólani. Ezek nagyon ismert, kopott dolgok. (Derültség.) Helyén lenne erről vitatkozni, mint már a minap mondtam, ha találkoznék a miniszter széken valaki, akinek valaha eszébe jutott volna az állítani, hogy ha a reservata jogok gyakorlatában részt vesz vagy ily functiókat, ő felsége nevében teljesít, azért ő nem felelős. Bármit cselekszik a miniszter, azért a háznak mindig felelős, senki ezt, kétségbe nem vonta; nem volt Magyarországon miniszter, aki ebben kételkedett volna. Tehát a t. képviselő úrnak e feletti dissertatiója teljesen felesleges volt. (Derültség jobbfelől.) Végre azzal vádolt a t. képviselő úr, mintha nem volna bennem elég pietas és respectus azon férfiak iránt, akik az 1848-ks törvények alkotásába befolytak és emlékeztet az 1867. előtti időkre. Én nem tudom, mi értelme van ennek , de ismétlem most is, hogy az alapítványokra nézve hézag van az 1848-as törvényekben. Ismertem azon férfiak e tekintetbeni nézetét is, akik ezen törvények alkotásába befolytak, amely férfiakhoz én legalább is állottam oly közel, mint Molnár Aladár t. képviselő úr. (Élénk derültség jobb felől.) Akik az 1848-iki törvényeket megalkották, azok voltak leginkább hivatva ezen törvények interpretatiojára. Miért nem hozták be az alapítványok bevételeit , kiadásait 1848-ban az akkor beterjesztett budgetbe? Hiszen akkor is nyujtatott be költségvetés a képviselőház elé, miért nem vették fel ezen alapok s alapítványok jövedelmeit a budgetbe? Miért nem tették ezt 1867 és 1868-ban? Hát ez valóban nem sértés rájuk nézve, midőn én positive tudom, hogy úgy interpretálták azon törvényeket és abban a nézetben voltak, amelyben én ma vagyok, hogy ezen ügyet véglegesen csakis új törvény által lehet és kell eldönteni. Sajátságos, hogy Molnár Aladár J. képviselő úr gyakran szeret, boldogult elődöm és barátom Eötvös József báró emlékére hivatkozni, akinek kora elhunytát fájdalmasan érezzük ma is. Én az ő érzelmeit sokkal jobban ismertem, és sokkal közelebb is állottam hozzá, mint Molnár képviselő úr. (Igaz, jobb felől.) A t. képviselő úr azt mondja, hogy e kérdést el lehet intézni a ház határozatával is, hogy absolute nem szükséges új törvény, hogy az alapok és alapítványok a bugetbe felvétessenek. Én más nézetben vagyok. Hogy a t. háznak joga van ellenőrizni és felelősségre vonni a minisztert az alapok és alapítványok adminisztrációja tekintetében, ez világos, ezt a tények bizonyítják , de ebből mégsem következik, hogy azokat forma szerint a budgetbe fel lehetne venni. Ismétlem, ezen ügyet új törvény által kell tisztázni. Helly képviselő úr azt kérdi, hogy mért nem nyújtom be az erre vonatkozó törvényt. ígérem, ünnepélyesen ígérem, hogy azon leszek, hogy ezen törvény formuláztassék és lehető rövid idő múlva a ház elé terjesztessék, de addig is szükségesnek tartom a szigorú ellenőrzést és felügyeletet és ezt inkább óhajtom én, mert sokkal töb bajom van vele, mint Molnár Aladár és Helfy képv. uraknak. (Élénk derültség.) Rögtönözve ily törvényt alkotni nem lehet, ehez idő kell, és ezen időközre ily felügyelő bizottság felállítását szükségesnek tartom. Volt, szerencsém már a múltkor kifejteni, hogy mily hatásköre lesz a bizottságnak. Az én felfogásom szerint az nem sérti az alkotmányosságot és a törvényt, ha egy enquête-féle bizottság létesíttetik. (Mozgás balfelől. Consultatív természetű, amely időről-időre összejön, megnézi a költségeket, az alapok és alapítványok budgetjét, a zárszámadás és bizonyos gazdasági ügyekről is fog a miniszterrel directe vagy indirecte tanácskozni. Azon legfelsőbb elhatározásban is, amelyet szerencsém volt a háznak bemutatni, világosan kimondatott, hogy az alapok és alapítványok kezelésére a miniszteri felelősségnek épségben tartása mellett küldetik ki a bizottság. És most áttérek a határozati javaslatra. A múltkor is mondottam már és most ismétlem, hogy elvben elfogadom e határozati javaslatot. Felkiáltások : Elvben !) Elfogadom a maga egészében, de a javaslattal nincs öszhangban a raotivatio, valamint nem fogadom el az ő magyarázatát, hanem elfogadom az én magyarázatomat. (Derültség a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) s kérem a t. házat, méltóztassék az én magyarázatomat figyelemre méltatni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elfogadom azért, mert nem zárja ki a határozati javaslat az én felfogásomat és azon nézet érvényesítését, hogy az alapok és alapítványok végleges tisztázását csak törvény által tehet előidézni. Másodszor elfogadom azon feltétel mellett, hogy azon többször említett bizottság, mely a miniszternek bizonyos részben támaszául, tanácsadójául szolgál, a miniszteri felelősség fentartása mellett csak consultatív természetű testület mielőbb életbe léptettessék. Ezen bizottság felállításának szükségét, élénken érzem, őszintén kijelentem, hogy szándékozom ő felségének minél előbb felterjesztést tenni, s az illető tagok névsorát bemutatni, hogy azokat kinevezni méltóztassék. Ily interpretatio mellett visszautasítnám Molnár Aladár képviselő úr motivációját, elfogadom a határozati javaslatot. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A ház erre Helfy javaslatát, Szederkényi módosítását, Molnár javaslatát nem fogadta el. Irányi Dániel javaslata ketté osztatott,. Az első részét, hogy utasíttassék az igazságügyminiszter, hogy a polgári házasság ügyében még a jelen országgyűlés alatt, mégpedig oly időben terjeszszen be törvényjavaslatot, hogy ez még a jelen országgyűlés alatt törvényerőre emelkedhessék, a ház többsége elfogadta. A javaslat másik részét, mely a vallás- és közoktatásügyi minisztert utasíttatni kívánja, hogy a vallásszabadság kérdésében oly időben terjeszszen elő törvényjavaslatot, hogy még a jelen országgyűlés alatt törvényerőre emelkedhessék, név szerinti szavazással elvetették. A szavazás eredménye következő volt 410 magyarországi képviselő közül — elnök nem szavazván — a törvényjavaslat elfogadására igennel szavazott 94, nemmel 107, távol volt 308. Eszerint Irányi Dániel indítványa a ház által 13 szótöbbséggel elvettetett. Ezzel az ülés véget ért. HÍREK. — Április 16. — -- Személyi hírek. Attems Henrik gróf cs. kir. kamarás családjával Grátzból a fővárosba érkezett. — Mitonsoff Iván követségi titkár Bécsből. — Perczel Miklós bárányamegyei főispán és Aidinger, Pécs polgármestere tegnap az esti vonattal a fővárosba érkeztek. — A budapesti tavaszi lóversenyek a jövő hó 6. 8. és 9-én fognak megtartatni. A lóversenyek remélhetőleg igen érdekesek lesznek, mit különösen fog növelni az, hogy Blaskovics úr csodalova a „Kincsem“ is részt fog venni a futamokban. A német trónörökös neje Rómából elutazott Nápolyba. Mielőtt azonban eltávozott volna a szent városból, meglátogatta elhunyt régi barátjának, Viktor Emanuelnek sírját, s arra díszes koszorút tett. — A czár Gorcsakov halálos ágyánál. A haldokló orosz kanczellárt, ki csaknem azóta áll Oroszország külügyeinek élén, mióta II. Sándor uralkodik, a czár meglátogatta, s megpillantva agg miniszterét, sírva fakadt. Az orvosok kérték a czárt, hogy e látogatásokkal hagyjon föl, mert különben is fölötte felizgult kedélyállapotára Gorcsakov haldoklása rombolólag hat. A czárt elsősorban neje halálos betegsége csüggeszté el. Botkin, ez udvari orvos kijelentette, hogy a czárné még akkor sem él tovább május első napjainál, ha csodát tesz a természet, ha az orvosok minden tudományukat kimerítik, sőt még akkor sem, ha semmi olyan föl nem merülne, mi a végkimúlást siettetné. A czárt e hir egészen összetörte, bár tudta, hogy neje betegsége rendkívül veszélyes. A czár beszélgetett, Gorcsakovval, s többször elérzékenyülten szokta meg kezét. A czárné közel halála már oly bizonyos, hogy a berlini udvarnál már elhatározták, hogy mihelyt az orosz czárné kimúlt, a trónörökös Szent-Pétervárra utazik. A győri eset alkalmából a következő sorokat írja lapunk egy régi barátja: „Lám az orvosi igazolvány sem teljes hiteles bizonyítvány, s hány eset lehet, midőn a holtnak igazolt s eltemetett egyén sírjában ébred fel. Intő példa a halottas házak általános behozatalára. Intő példa arra is, hogy ha már a társadalom nem állhat fel másként, mint a halálos ítéletek fentartásával, szüntessék meg a kivégzések divatozó iszonyú módja, midőn a kivégzendőnek hosszas ideig kétségbeesve kell várakoznia kivégeztetésére, s az azzal együttjáró borzasztó eljárásra, mely a végrehajtókra is, ha szívük nem rosszabb, mint a kivégzendőé, iszonyan kínzó. Ha a társadalom léte követeli valamely javíthatlan gonosz egyénnek e világról eltávolítását, ám mondja ki a bíróság lelkiismerete szerint a halálos ítéletet, de ne legyen annak végrehajtásában százszoros halálkin mérve az elitélre nézve. Ne is tudassák a szerencsétlennel, hogy azon harczban, melyet ő elég vakmerő volt a társadalmi rend ellen vívni, vesztes len, hanem adassék neki oly mértékkel mákony, hogy aludjék el örökre fájdalom és rettegés nélkül. A társadalom meg lesz mentve a javíthatatlan egyéntől. Egyéb czélja nem is lehet a kivégzésnek, mert a tapasztalás igazolta, hogy oly egyének, kik a látványságos kivégzésnek tanúi voltak, rövid idő múlva mint rablók vagy szántszándékos gyilkosok kerültek a bíróság elébe.“ Korizmics László szemét tegnap operálta Siklósy Gyula fővárosi szemorvos. A műtét, a mutatkozó jelenségekből ítélve, kitűnően sikerült s remélhető, hogy Korizmics mielőbb kigyógyulva, mint orsz. képviselő s különösen mint az orsz. gazdasági egyesület alelnöke újra megkezdheti eredményes munkásságát. — Hatóság és ballet. Bécs város hatósága azt a furcsa határozatot hozta, hogy Renz nek nem szabad czirkuszában ballet-előadást tartani azon okból, mivel a ballet, olyan művészet, mely nem czirkusba, hanem kizárólag színházba való. — Egy szerkesztő emlékiratai. A „Times“ elhunyt főszerkesztőjének Delanenak emlékiratai ez év őszén fognak megjelenni. Rendezésükkel Dasent George van megbízva. Az emlékiratok úgy politikai, mint társadalmi tekintetben fölötte érdekesek lesznek, s különösen figyelemre méltók azon följegyzések Anglia legelőbbkelő államférfiairól, kikkel Delane mint e világlap főszerkesztője szakadatlan érintkezésben állott. — Az épülő sugárút. Örömmel jegyezzük föl, hogy az a baljóslat, miszerint a sugárút kiépítésére a fővárosnak pénze nem lesz, előbb-utóbb teljesen megdől. Erre mutat, hogy a középítési tanács hét sugárúti házhely vásárlását hagyta jóvá, s mint a „P. J.“ értesül, legközelebb ismét öt telekvásárlási szerződés fölött fog dönteni a középítési bizottság. A sugárúton épülő házak harmincz esztendei adómentességet élveznek „(a községi adó alól is fölmentvék) ; a takarékpénztárak mindinkább lejebb helyezik a kamatlábat — mindez, de különösen azon körülmény, hogy a sugárúti épületek legalább 6 százalékát hozzák meg a befektetett tőkének — arra bírják a tőkepénzeseket, hogy pénzükért építsenek inkább a sugárúton, semhogy majdnem kamatozatlanul hevertessék a pénzintézeteknél. Mindennek nemcsak azért örvendhetünk, mert a sugárút kiépülése világvárosias színezetet adana fővárosunknak, de az építkezések befejezte után meg lehet majd nyitni a nagykörutat is, melynek egyes díszes darabjai, palotái már is épülnek. — Halálozások. Dániel Ignácz legfőbb ítélőszéki elnöki titkár fia, Imre, budapesti járásbirósági albíró, tehetséges fiatalember, hosszas szenvedés után, életének 32. évében mellbetegségben elhunyt. Temetése holnap 17-én d. u. 3 órakor lesz, a lesújtott szülők házából. Ferenczy László, a magyar általános biztosító társaság jégkár-biztosítási osztályának felügyelője, tegnapelőtt hivatalos küldetéséből betegen visszatért s ma reggel elhunyt. Özvegyet és két árvát hagyott hátra. — Műpártoló bakák. A Pozsonyban fekvő 19 ik (Rudolf trónörökös) gyalogezred derék legénysége látva azt, hogy a régi koronázó városban Thalia nem részesül olyan pártfogásban minőt megérdemelne, s minőre szüksége van, elhatározták, hogy a maguk részéről, amint csak tőlök telik, támogatni fogják a színészeket. Midőn tehát legközelebb a „Vén bakancsos és fia a huszár“ czímű darabot előadták, az őrmestertől lefelé az ezred egész legénysége elment a színházba öt napi zsoldján. Az előadást rendkívül díszessé, — szinte théâtre parée-vá — tette a sok százra menő díszegyenruhás katonaság jelenléte. — A caroussel képezi jelenleg Bécs főeseményét. Említettük, hogy Török tábornok kezdeményezésére és vezetése alatt a Bécsben időző aristocraták, köztük Vilmos és Jenő főherczegekkel, jelmezes lovagjátékot rendeznek, melyek jövedelmét azután jótékony czélra fordítják. A próbák heteken át folytak a legnagyobb buzgalommal s a tegnapi főpróba oly jól sikerült, hogy a három napon át tartó előadások fényes eredményére bízvást enged következtetést. A villanyfénynyel tündériesen megvilágított lovagiskolában ő felsége is megjelent, hogy végig nézze a főpróbát. A costumeok, a paripák, a díszkocsik a legpompásabb látványt nyújtották s az egész emlékeztetett a most egy év előtt rendezett díszmenet ragyogására. A menet a Doppler karmester által e czélra rendezett induló hangjai mellett vonul be. Élén a császári herold (d’Arnoncourt gróf) lépdel a császári ház színeivel díszítve; őt követi lóháton két dobos sötét ruhában, antik hímzettel a dobon. Azután négy herold következik Bécs város színeivel, s ama szükségben sínylő tartományok jelvényeit viselve, melyeknek javára az ünnepély rendeztetik. A főlovászmester és a lovászmesterek Bécs, Galiczia, Szilézia, Görcz, Isztria és más tartományok és városok czímereit viselik. Ezután két csoportozat következik: a lovasok és vadászok csoportja. A lovasokat Colloredo gróf vezeti antik lovagöltözetben. A vadászok vezetője Meran gróf, fehér liliommal fímzett zöld mellényt, vörös barettet és magas bőrcsizmát visel. A vadászok sastollakkal. Nyomban utánuk két zárt colonne halad : a szarvas- és zergevadászok Breuner gróf által vezetve. Vezetőik jobbról Vilmos főherczeg, balról Eugen főherczeg. Közvetlenül mögöttük jobbra Suttner báró Larich-Larich grófnővel, Mansfeld gróf Mensdorf grófnővel, Larich Henrik gróf Apponyi grófnővel, továbbá Hunyadi gróf Andrássy Irma grófnővel, balra pedig Orczy báró Stockau grófnővel, Hoyos Alfréd gróf Pálffy grófnővel, Csáky gróf Andrássy Etelka grófnővel. Ez a colonne egyike volt a legszebbeknek. Követik ezt a vadásztrombitások, kiket a főurak színeivel felruházott tizenkét solymász vesz körül. Ezekhez csatlakozott hat előkelő hölgy. Mialatt a colonneok az udvari páholy előtt elvonultak, berobogott egy gyönyörű dísz hölgykocsi, melyet négy, virágokkal elárasztott fehér ló vont. Adíszkocsiban nyolcz hölgy foglalt helyet, köztük Lichtenstein herczegnő, Schönborn grófné, Bourgoing bárónő, Pallavicini őrgrófnő stb. A menet első részét nyolcz gyalogos szolga zárta be. Ekkor a zenekar egy rég osztrák katonadalt játszik, miközben ismét megnyílnak az aréna kapui s egy gályákka díszített, nemes vadakkal teli nagy vadász kocsi robog be, melyet két új csopor kisér ; a vaddisznó- és medvevadászoké. A vaddisznó vadászok vezetője Thurn-Taxis gróf volt s kíséretében három Lichtenstein herczeg és mások. A medvevadászok csoportját Württenberg Sándor herczeg vezeti. Tizenkét vadász és tizenkét lovag zárja be a menetet, ezeknek Hajos Ernő gróf, amazoknak Stahmnberg herczeg a vezérük. Ezek után egy kétfogatu és egy négyfogatu vadászkocsi halad. Az összes menet 226 személyből, 144 nyergeslóból és 20 kocsilóból áll. — Ló ás velocipede. Kean velocipedista 20 ezer frankot ajánlott fogadásul arra, hogy Ő a világ leghíresebb ügető amerikai lovát, „St. Julien”-t, velocipedején legyőzi. Ily verseny kétségkívül a legérdekesebbek egyike lenne, amennyiben megoldaná a kérdést, vájjon rövid távolságokra velocipéden elérhető-e oly gyorsaság, a minő a St. Julien sebessége, mely 2 p. 123/* mdp-re tehető. — Kivándorló orvosok. Dr. Holub afrikai felolvasásának eredménye az, hogy most Ausztriából húsz orvos készül kivándorolni Dél-Afrikába. — A turini házasságtörési botrányról, melyben S. gróf egyetemi tanár neje csábítójára B. tanárra rálőtt, már tettünk említést. A dolognak most az jön folytatása, hogy B. tanár ellen, midőn az előadást bevégezte, az egyetemi tanulók zajosan tüntettek. Amint ugyanis kilépett az utczára, a több száz főré menő egyetemi ifjúság zajos perestokkal, pisszegéssel és fütyüléssel fogadta, úgy, hogy B. kénytelen volt visszamenekülni az egye-