Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)

1880-04-03 / 156. szám

conservativ irány­ban­, másik reform&or radicals irányban. Mindkettő aristokrata. Wesselényi talán még több dölyffel, mint a másik — de Széchenyi a társadalommal való érintkezésben megmarad min­dig aristokratának és tartózkodási modora kimért, mig a másik nagy szivének nem elég becsülni az embereket, ő azokat szeretni, és pedig odaadó hévvel szeretni is óhajtja. Ebből következik azután, hogy míg Széchenyi igen ritkán, Wesselényi nagyon gyakran csalódik az emberekben. Wesselényinek második levele valószínűleg azon időből kelt, midőn ő internálva volt szülőföldjére; — minden esetre némi adatot képez olyanok kezé­ben, a kik hivatással birnak azon kor történetei­nek megírására, melynek kimagasló alakjai közül úgy hiszem senki sem fogja Wesselényi Miklóst ki­felejteni. " Ám álljon itt e két levél, melyek szintén Helmeczyhez írvák, tartalmuk tanúskodik a nagy hazafi meleg szivlüktetéséről, melynek érzel­mei után irányzá életében is minden tetteit és cse­­lekvényeit. I. Pozsony, Márt. 1-én 833. Édes Miskám ! A jó szerencse épen akkorra vivé Benczén­­ket Bécsbe, mikor még megakadályoztatható a privilégiumod ellen már kimondott anathemát. Ő kér, s én is kérlek, vigyázz most, s ne merj, ne veszedelmeztess semmit, kevesebb a haszon a mit e pillanatban tehetsz, mint a Jelenkor megszünte­tésének kára lenne. Tartsd meg azt, s Magadat jobb időkre. Kérlek mond Latzinak köszöntésemet, s azt, hogy írtam Hartlebennek, kérdést tévén: fogja e kéziratomat azon censur hézagokkal, cur­siv betűs helyekkel etcet­ nyomtatni melyek a lekül­dött jegyzeteimben kívántam. Sürgesse Latzi Hart­­lebent, hogy válaszoljon. A M nyelv mellett mon­dott utolsó beszédemet küldöm az . .. oly feltétel­lel, hogy Te olvasd el a közelebbi vasárnap. Isten veletek, barátod Wesselényi mk. II. Libor, Febr. 28. 834. Szeretett Barátom ! Hát nem elég e, hogy sors, s tartozás szét veti azokat, kiket lelki rokon­ság összeköt, — nem elég e, hogy testileg kény­telenek vagyunk ennek fejet hajtani? Mig mi magunk vetjük félre azon módokat, melyek a tá­vollevőket is egyesíteni képesek? s a mértföldek­­szabta közt, világ­ választotta üreggé tágositjuk nem tudatván semmit egymással? — Hiszem ko­mor s elég dologgal vagy elfoglalva, de meg en­gedi, még is szakaszthatnál olykor egy két pilla­natot egy két sort irni barátodnak, kinek keserű, hogy távol kell lenni Telled, Telletek, s távol a csatapiatztól. — Nekem is sok baj s nem kevés dolog emészti időmet, de azon perczeket, melyek­ben barátomnak írhassak ki tudom bármi munka özöne közzül is mint becses tulajdonomat menteni. Nem időm hibázott írásra, hanem kedvem ; — annyi baj, kedvetlenség, bánat rázott, zúzott kö­zelebbről, — szivemet annyi seb érte, — a hazafit oly sötét képek lebegik körül, hogy fásulni kez­dett érzésem, zsibbadni erőm. — Latzi fog egy pár általam közlött irományt neked küldeni, ’s Leveléből fogsz egy ’s mást megtudni, mit engedd hogy ne legyek most ismételni kénytelen. Én a mi fáj, arról ritkán szeretek irni vagy szóltani. Pozsonyi barátim — úgy látom — mind el­felejtettek, egytől sem veszek soha egy sor írást is. — Barátom, — úgy látom — sokban lankad­tok, — küzdéseiteknek vannak szép pillanatjai ; de az egészbe ismerhető a vénülő diaeta öregségi gyöngélkedése. Ifiadjatok. Barátaimat, s mindenek előtt s felett Tamást ölelem. Isten veled barátod Wesselényi­ek. Az Enyeden mondott beszédemet ne láttasd válogatás nélkül mindenkivel, csak a Miénkek szá­mára küldöm. A Duna szabályozása. „ A Duna szabályozására kiküldött szűkebb körű bizottság ma délután 5 órakor folytatta ta­nácskozását a Duna pesti részének definitív sza­bályozási ügyében. Jelen voltak : B­o­r­o­s­s, K­l­a­sz, Zsigmondy, Klimm, Nagy Dezső, Zsák Hugó, H­u­n­f­a­l­v­y Ján­, M­i­h­á­l­o­­vics, Freiszleder, Wohlfahrt s Heuffel. Mindenekelőtt Föld­vár­y alispán javasolja, hogy H­i­e­r­o­n­y­m­i állam­titkárnak a külföldi szak­értők véleménye ellenében kiadott brochure-jéből az illető passusokat az illető helyeken felolvassák. A bizottság azonban H­u­n­t­a­­­v­y János elnök, Zsák Hugo és Nagy Dezső fölszólalása után el­határozta, hogy először a külföldi szakértők véle­ményén megyen keresztül. Fölolvasták a külföldi szakértők véleményé­nek következő pontjait minden észrevétel nélkül: 1. Az eddigi szabályozási munkák nem ele­gendők a jégtorlódásnak a promontori ágban való megakadályozására. A bizottság e pontban egyet­ért a szakértőkkel. 2. A jégtorlódások duzzadása ismét veszé­lyeztetni fogja a Csepel-szigetet, úgy mint 1876. évben,­­ a­mennyiben a szigetnek gátjai ellen­állhatnak a viznek, a főváros lesz veszélyben. E véleményt a bizottság már mult tanácskozása al­kalmával magáévá tette, valamint azt is, hogy 3. a promontori jégtorlódások megakadályo­zása nem elegendő kisebb nagyobb térben szabá­lyozni az ágat, hanem a szabályozás egészen a sziget alsó csúcsáig viendő. 4. A promontori ág tervezett nagyobb össze­­szorítása még jég nélkül is veszélyt hozna a vá­rosra. E tekintetben a külföldi szakértők rosszul voltak informálva, minek folytán e véleményük is hibás. 5. Nem lehet a promontori ág kimélyítéséből származó szelvénynövekedésre számítani mindezen veszélyek elhárításánál. A Duna nem mélyíti ki ezt a medret, melyben különben is több helyen, mint például Promontor mellett sziklafenék van. Bármily tekintélyes kotrások eszközöltessenek is, az a­mit emberi erő véghez vihet, mindig jelen­téktelen lesz ahhoz képest, a­mit még tenni kel­lene, hogy pótoltassék az árvíz lefolyása elől el­zárt soroksári ág. A bizottság e pont beható tárgyalásába bo­csátkozván, Kr­á­s­z felolvassa a promontori Duna-ág ösz­­szes szelvényeinek méreteit 0 alatt 1877. évi szá­­mitás után. Zsigmondy és Hunfalvy a legfontosabb szelvények méreteit kívánná tudni a szabályozás előtti időből, hogy összehasonlíthassa, milyen vál­tozás volt? Ki a s­z feleli, hogy e szelvények ugyanazok, melyek a szabályozás előtt voltak s igy e tekin­tetben semmi változás sem történt. Zsigmondy kérdi, hogy a legújabb időben felvették-e e szelvényeket. Kiász. Egy részük fel van véve újra, a többiek felvétel alatt vannak. S az eddigi felvétel constatálja, hogy a szelvények nem változtak a szabályozás ideje alatt. Azonban 1877 óta történt kotrások következtében beállott változásokat je­lenleg állítja össze s fogja bemutatni. Ezután előadja sorban a promontori ág szel­vényeinek térfogatait a 15 lábas vízállásból szá­mítva és ígéri, hogy e tekintetben is kimerítő adatokat fog a bizottságnak a jövő ülésen előter­jeszteni^^T?r3?^argv^S^Tîmek következté­­ben a jövő hétfőig halasztották. Ezzel az ülés 7 óra után véget ért. HÍREK. — Április 2. — — Haynald Lajos kalocsai bibornok-érsek római utjából visszatért. — A Toldy kripta. A két Toldy, apa és fia nemsokára közös sírban fog pihenni. A főváros hatósága a kerepesúti temető egyik kiváló helyét jelölte ki sírbolt, gyanánt számukra s e fölé jön a Kisfaludy társaság által emelendő síremlék. A mun­kálatokat a napokban megkezdik.­­ Az írók és művészek társasága tervezett közérdekű vitatkozásainak elsejét e hó 5-én, hétfőn fogja megtartani saját helyiségében, este fél 8 óra­kor. Az értekezlet tárgya: a magyar szobrászat néhány vitális kérdése. — A „Kincsem“, mely most Gödön van, má­jusban megjelenik a pesti és bécsi gyepeken, azu­tán gazdája kiviszi Német-, Franczia- és Angolor­szágba. A csodaló a legjobb karban van s ép oly könnyűséggel vágtat, mint azelőtt. ” Billicz Ödön öngyilkosságáról Miramaré­­ben egy szemtanú a következőket írja: „Husvét, hétfőjén délután 4 órakor látogatóban voltam egyik barátomnál, midőn egyszerre lövést hallunk, s nemsokára egy női hang szívszaggató jajgatását. A durranás hangja után futva, a háztól mintegy 30 lépésre találtunk egy embert a földön fekve, homlokán lesebbel. Szájából vastagon bugyogott elő a vér , jobb kezében görcsösen szorított egy közép-kaliberű revolvert. Néhány lépésnyire tőle egy fiatal asszony térdelt a földön, s zokogott. Bevittük közeli lakásába a szerencsétlent, hol az asszony tört németséggel beszélte el, hogy az ön­gyilkos földije, magyar, vele ezelőtt három hóval ismerkedett meg Bécsben, s azóta együtt utaztak Gráczba, Velenczébe, Triesztre. Tettének okáról mit sem tudnak. A szerencsétlen ezután még vagy húsz perczig élt, azután kínos sóhajtások között kilehelte lelkét. Billicz, mielőtt főbe lőtte magát, földre dobta arany­óráját, gyűrűit, egy magyar czimzetű levelet s egy névjegyet, melyre az volt írva: táviratozzák meg a történteket testvérének, hogy fizesse ki „hotel­ számláját s a temetési költ­ségeket.“ Végül meg kell említenünk, hogy Bil­licz borkereskedő, ki Hód-Mező-Vásárhelyről na­gyobb összeggel megszökött. — Április. Egy nagyobb vidéki lap április 1- jei kelettel közli az alább következő furcsasá­got, melytől a leleményesség érdemét elvitatni alig lehet. Találkozott is a fővárosban lap, mely elég jóhiszemű volt s a közleményt, mint va­lami rendkívüli komoly dolgot adja elő olvasóinak. Szól pedig az „érdekes“ czikk a következőképen: Narancs magból fontos találmány. 1878- ban őszszel a (budapesti, városligeti) kuttelek egyik zugában egy körülbelül 112 méter magas­ságú narancsfácskát fedeztek fel. Senki sem tudta, hogy került oda; a napszámosok megcsodálták az előttük ismeretlen kis fácskát, és miután pár vi­rágbimbó mutatkozott rajta, oltalmuk alá vették, azaz körülszurkálták karókkal. Zsigmondynak az artézi­ kút építőjének is tudomására esett a mun­kások „csodafája.“ —■ A körülményeket szemügyre vette, és feltűnt neki, hogy az előrehaladt ősz (november közepe) daczára a narancsfa vígan vi­rágzott. Pontos vizsgálataiból kitűnt, hogy a viz­­elfolyástól két méternyi távolságra álló fa körül, a föld egy méter mélységben 26.5°, és félméter­nyi mélységben 24° C. meleget mutatott. — 1879. áprilisban 5 darab félig érett gyümölcs diszítette fácskánkat. Májusban készültek a szüretre, de né­gyet elloptak és csak egyet ízlelhetett meg a szakértő bizottság. Oda nyilvánult az egyhangú vélemény, hogy nemcsak nagyságra, de édességre és lébőségre nézve is felülmúlja az a legjobb szic­iliai narancsot is. Nyáron által oly mesésen gyarapodott a kis kedvence, hogy napról-napra szemmel és centiméterrel lehetett volna az egyes ágak növését registrálni. Ezen majdnem váratlan következmények azon gondolatra bátorították Zsig­­mondyt, hogy nem kimérve a tetemes költséget, nagyobb mértékben használja föl kútjának mele­gét; ugyanis mult évi deczemberben a deszkakerí­tést megbővitve, egy 1600 Q­öles tért vett keze­lés alá ; a talaj gyenge, homokos természetű lévén, azt két ásónyira megforgattatta s istállótrágyával gazdagon megtrágyáztatta. Attól tartván, hogy a víz igenis magas (55° C) hőmérséke károsan hat­hatna a még hozzá nem szoktatott növényekre, el­határozta, hogy felső fűtést is fog berendezni. E czélból a földtől egy méternyi magasságban és egy­mástól két méternyi távolságban párhuzamosan vezette csöveit a föld felett ; a föld utolsó vé­gén ismét bevezette őket a fagyott földbe, hol a csövek egy méter mélységű árkok fenekére helyezve, visszavezettettek, s kifolyásuk egy közös 10 centiméter bőségü csőbe egyesítve, egy lefolyási csatornába illesztetett.­­ A csö­vek betemetése és a föld gondos kiegyengetése után megeresztették a vizet. — Négy nap alatt a behálózott föld területe, közvetlenül a csövek felett 5° C. meleget, a közbeeső részen 3—3V2° C. mutatott. Egy félméternyi mélységben egyenle­tesebb volt a meleg, úgymint: a csövek felett 15° C. és e távolabbi helyeken 14'/*° C. — Az ártézi kút anyavizének melegvesztesége a földfeletti csö­vekben a leghidegebb éjszakákon 12° C. volt, a földalattiakban pedig 30® C. A behálózott téren ültetett Zsigmondy mindenféle gyümölcsöt, nö­vényt s az eredmény amily váratlan, és oly meg­lepő volt. Virult minden, szőlő, gyümölcs és izük a lehető legzamatosabb volt. Ennek alapján Zsig­mondy tervezetet nyújtott be a fővárosi tanács­nak, melyben kifejti, hogy ha oly helyeken fúrnák meg a földet, ahol előreláthatólag vízre nem fog­nak akadni, lehetséges oly mélységre fúrni, hogy 2— 300 foknyi meleget érnének el. Ezen nyílá­sokra kettősen működő szivattyút vél alkalmazan­dónak, melynek segélyével a meleg levegő felszi­­vattyúztatván, a nyomószerkezettel csöveken to­­vábbuttatnék a városok utczáiba, és épen úgy, mint a légszesz és a viz, az egyes házakba osz­tatnék szét részint fűtési, mosási, főzési, sőt indusztriális czélokra is; a fölösleges , vagy túlságos meleget regulátorok bocsátanák a ké­ményekbe. A szivattyút működésben tartó ka­lorikus gépet csak legelőször kellene fával, vagy kőszénnel fűteni, mert azután állana elégséges me­leg rendelkezésére, akár egy tuczat gőzgép moz­gásban tartására. Ezen ügy elreferáltatván, több ékesszólású szónoklatra nyújtott alkalmat, melyek­nek kivonata végeredménye az, hogy hazánkfiának e felfedezése a legnagyobb mértékben méltányo­landó ugyan, de a városi tanácsnak nem áll jogá­ban ily óriási, megmérhetlen következményeket maga után vonható vállalatra engedélyt adni, mi­után az által­a sok ezerre menő erdőkben és kő­szénbányákban dolgozó munkás, mintegy varázs­­pálcza érintésére, a mindennapi kenyér nélkül ma­radhatna. — A „Proletárok“ és a székelyek. Sepsi-Szt- Györgyön történt, hol Sztupa igazgató társulata vendégszerepelt. Sztupáné két székely fuvarost fo­gadott meg, vinnék holmijait Brassóba, de tekin­tettel arra, hogy férje csak estére jő vissza Bras­sóból, maradnának éjjen át S.-Szent-Györgyön s reggel útnak indulhatnak. A két székelyfi ott ma­rad s nem mulasztják el a színházi előadást, hol a „Proletárok“ került szinre. Sztupáné Camilla szerepében hűen ecseteli a proletár asszonyt, a két székely nyugodtan végig nézi s távozik. Másnap reggel biztatja Sztupáné férjét, hogy ő már foga­dott két fuvarost Brassóba. Ámde — beszéli a „M­errere'^^^^zek nem mutatják magukat és csak később értesítik Sztupánét, hogy a két pa­raszt azt hagyta hátra : „Ők egy olyan asszony­nyal nem kötnek fuvarozási ügyletet, ki olyan dol­gokat mivel, mint a színházban az a Camilla.“ Ilyen hatást tett a „Proletárok“ Camilla szerepe a két székely parasztra. — A mész mint csodaszer. Knock­er falu­ból nemrég csodát jelentettek, azt t. i., hogy az említett falu templomának faláról levakart mész evése hihetlen gyógyításokat eredményezett. E dolog mind nagyobb sensatiót kelt. A dublini la­pok tudósítókat küldtek a helyszínére, kik vallo­másokat hallgatnak ki, s a gyógyulásokat megtáv­iratozzák. Sok ember hír szerint saját szemeivel látta a szóban forgó tényt. Mindenféle gyógyítá­sokról beszélnek, öregeknél úgy, mint fiataloknál, és pedig a fejbetegség meggyógyításától az elve­szett szemvilág visszanyeréséig. A templomban naponként a legnagyobb mozgalom van. A falak már csaknem puszták, mert minden látogató da­rabka meszet igyekezik hazavinni. Vidékszerte föl­hangzik e kiáltás: „Új csoda!É s mindenki a sze­rencsés meggyógyultakat kívánja látni, kik kóli­­káiktól megszabadultak, vagy a világ szépségében, mely ezelőtt sötét volt előttük, ismét gyönyörköd­hetnek. Az emberek, kik felgyógyultan hagyják el a csodahelyet, telve vannak a knocki templom me­­szének csodás gyógyhatása dicsőítésével.­­ A szabadságharcz egyik szomorú emlé­kének jutott legújabban a nemzeti múzeum tulaj­donába Majláth Béla országos könyvtárőr aján­dékából. Ez egy 45 centiméter hosszú hengeridomu fekete farok, 3 centiméter átmérővel, mindkét végén ezüst diszitménynyel és csavarral járó nyí­lással. Benne 29 centiméter hosszú vékony fekete pálczikák vannak, melyek középtájt be vannak vágva. Ezen tok az aradi vértanuk elitéltetésénél szerepelt a hadbíró kezében, ki ezen pálczák kö­zül tört el tizenhármat a vértanuk feje fölött. Jelenleg mindössze 3 pálczika van ezen végzetes tokban, mely a nemzeti muzeum kegyeleti tárgyai között fog helyet foglalni. — Természettudományi estély. Pulszky Ferencz a tudós és műveit régész, kellemes elő­adó, sokat ígérő értekezése szép közönséget gyűj­tött a természettudományi társulat mai ülésére, s a­kik a humorral fűszerezett előadást hallották, teljes megelégedéssel távoztak el. „Az őstörténe­lemben fölmerült némely kérdésekről“ érteke­zett Pulszky s ismereteinek hus­zárházából, néhány közérdekű a hazai viszonyokra alkalmazott ké­pet mutatott be. Jellemzi először általánosság­ban az őskori leletek közművelődési és tudomá­nyos értékét, úgy a mint az ékszerek, edények avagy szerszámok és fegyverek alakjában találta­tott fel a mostkori kutató és magyarázó tudósok által . . Műveltségünket visszavezeti az­ őskor­­idejére s mint főkut forrást első ízben a bib­liát, másodízben a classicus irodalmi emléke­ket emliti fel. Szól azután az őskori leletek tanulmányozásának módszeréről s azon egyoldalú­ságról, melylyel ez ideig tanulmányoztattak. Emliti mint nagyfontosságú körülményt a műemlékek stb. széthordását, s a korhoz­almazott elrejtését. Be­mutatja a beregmegyei (Surány) és a nagy Sze­­ben mellett való bronzleletek, egy részletét, mely főként különböző karpereczekből és szerszámokból, úgymint öntésre készített bronzanyagból áll. Hosszasabban ismerteti a czölöpépitményeket — szól lakóikról, életmódjokról és azon uj modorról melylyel Helbig német tudós az őskori leletek ki­derítését­, ismertetését eszközli. Előadását nehány politikai megjegyzéssel s azon óhajjal zárja be, vajha a magyar országgyűlés bőkezűbben gondos­kodnék az e téren teendő kutatásokról. A közön­ség ezen utolsó előtti estélyt zajos tapssal és él­jennel jutalmazva oszlott szét.­­ A Société géologique de France ma tar­totta meg fönnállásának 50-ik évfordulóját. Az ünnepélyben a külföldi tudós notabilitások közül Davidson, mint az angol Tudós­ Társaság képvise­lője, továbbá Mojsisovics Bécsből, Capellini Pisá­ból, Hantken és Szabó Budapestről vettek részt. Spanyolországot Villanova képviselte. Az ünnepé­lyes közgyűlést, mely a földrajzi társaság nagy termében (Boulevard St. Germain) folyt le, Daubrée nyitotta meg. Lapparent elnök jelentést tett a társaság vezetéséről s működéséről. Utána A. Delaire emlékbeszédet tartott Belgrand fölött, mire a külföld képviselői átnyújtották az üdvözlő feliratokat. Az ünnepélyes közgyűlés után fényes bankett volt a „Hotel Continental “-ban.­­ A roncsoló b­rokláb szedi áldozatait nagy mérvben Dorozsmán és Kistelken. A kis községek­ben naponkint 10—12 gyermeket temetnek. Kis­­kun-Félegyházán évek óta uralkodik e járvány s már másfélezer körül van áldozatainak száma. Somogy megyéből Kőriséről pedig azt jelentik, hogy ott torokgyík pusztít s máris többen estek áldo­zatul. — Megmételyezett község. A „Pápai Lapok“­­ban olvassuk a következő feltűnő esetet: Templa Károly szűcsi korcsmáros márczius 24-én Pápára jött, hogy kezét orvosoltassa, melyen nagymérv­­ben kifejlett pokolvart észleltek. 27-dikén dr. Makara György megyei főorvos is megvizsgálta a beteget, ki elbeszélte, hogy Szűcsön márczius 17-én Kerper Mihálynak beteg ökre leszuratott s őt hivták a hús megvizsgálására. A korcsmáros keze előbb már tüske által megsebesittetett s most a seb a döghussal érintkezés folytán ve­szélyessé vált. A főorvos az esetet a szolgabi­rósággal közölvén, másnap Tóth Dániel szol­­gabiró és dr. Makara a hely­színére kiértek s ott a korcsm­ároséhoz hasonló bajban találták az ökör volt gazdáját és nejét. Constatáltatván, hogy az ökör lépfenében hullott el, a szolgabiró rögtön el­rendelte a hús és bőr elásását, a mi azonban csak részben volt végrehajtható, mert már akkor a hús nagy részét kifőzve, kisütve a községi lakos­ság elfogyasztotta.­­ A kifőzéssel a hús kártékony hatása enyhítve lévén, eddig újabb be­­tegedési esetet nem jelentettek be. — A kutyák és macskák azonban, melyek a nyers húsból ettek, mind elpusztultak. — Birtokvétel. Vizeki T­a 11­­­a­n Sándor eöt­vösi birtokát, mint a „Somogy“ irja, megvette 130 ezer frtért Chernél Ignáczné szül. szentgyörgyi Horváth Czeczilia. — Az 1848.9 iki rokkant honvédek m­enh­áza ja­vára az 1880. évi január hóban következő nagylelkű adomá­nyok folytak be: Szabadka városa 300 frt, Farkas Dávid 10 frt, Csanák József 20 frt, Szabó János Péczel 5 frt, Sziget-­ Szt.-Miklós község 10 frt, Pethő Vilmos ezredes 10 frt, Vi­dor Márton 10 frt, Lövey Klára Kolozsvár 10 frt, Ó-moravi­­czai olvasókör 10 frt, Lippai takarékpénztár 25 frt, Misk­olcz városa 50 frt, Vas megye 50 forint, Székesfehérvári kölcsön­­segély-egylet 10 frt, Tisza Kálmánná 20 frt, gróf Festetics Gizella 10 frt, Szentes város 50 frt, Jármay Gusztáv 10 frt, Békési népbank 10 frt, Szegszárd nagyközség 20 frt, Losoncz város 25 frt, Madarász Jenő húsvéti ünnepre 2 akó bort. — „Egyesület a lóhúsevés terjesztése mellett és a dohányzás ellen“. Ilyen valami alakult most Párisban e név alatt „Comité de la viande de che­val et de la Société l’abus de tabac“. E társaság egy füzetet adott ki eszméinek terjesztésére ,mely­ből, minthogy nálunk a lóhus aligha lesz egyha­mar népszerű, csak a dohányzás elleni adatokat említjük föl , talán megvigasztaljuk vele a­­ höl­gyeket. A füzet kimutatja, hogy Francziaországban 1816. óta minden 30 évben megkettőződött az elfogyasztott dohány mennyisége. Ebből aztán kö­vetkezteti, hogy 1816-ban elpipáltak 9 millió kilogram dohányt, 1846-ban 18-at, 1876-ban 36-ot, tehát: 1906-ban 72 milliót, 1936-ban 144 milliót, 1966-ban 288 millió és 2000-ik évben 600 millió kilogram dohányt fognak elfogyasztani. Francziaország la­kossága jelenleg 40 millió. Föltéve, hogy köztük jelenleg 12 millió dohányos van, akkor fejenként egy évre 3 kilogram dohány esik. Vegyük, hogy a lakosság a 2000-ik évre 60 millióra szaporodik, míg a dohányzóké az összes népesség — beleértve a gyermekeket is — 50%-ára, akkor a dohány­fogyasztás fejenként s évenként nem kevesebb, mint 50 kilogramra rúg. Még óriásabb összegeket kapunk, ha számításunkat ugyanazon körülmények föltevése által a 3000-ik évig folytatjuk. A do­hányfogyasztás akkor Mr. Decroix véleménye sze­rint 9000 millió kilogramra emelkednék. Föltéve, hogy Francziaország lakossága azon évig 80 mil­lióra szaporodik, s hogy a „dohány­pestis“ any­­nyira elharapózik, hogy még a csecsemők is pi­páznak és cigaretteznek, akkor minden franczia, férfi vagy hölgy, évenként 120 kilogram dohányt fog elfüstölni. Mindez szép dolog, kérdés azonban, vájjon helyes-e Decroix számítása? — Szarajevó községi tanácsa elhatározta, hogy 700,000 frtnyi kölcsönt vesz föl. E kölcsön­ből szabályoztatnék Mljacska folyó, építtetnék egy városház, a többit pedig a város szépítésére akarja fordítani a tanács.­­• Nordenskjöld, a hazatért svéd északsarki expeditió vezetője, tegnap reggel érkezett Párisba. Az indóháznál a svéd követség, s a földrajzi tár­saság küldöttsége fogadta. A küldöttség elnöke beszédet tartott, melyre azonban Nordenskjöld nem válaszolt. A vasútnál nagy néptömeg volt, mely az utazókat lelkesen fogadta.­­ A fővárosi adókivető­ bizottságok holnap április hó 3-án a következő régi telekkönyvi ház­számok alatt lakó III. osztályú kereseti adóköte­lesek adóját fogja tárgyalás alá venni : Az I. és III. ker. az 1879. évben keletkezett uj­ iparosok III. oszt. kereseti adóját; a IV. ker. (belvárosi) 661-670; a VI. ker. 1443—1445; a VII. ker. 707—711; a VIII.—X. ker. a ferenczvárosi 67— 115 házszámig. — A főváros heti statisztikája. A fővárosi sta­tisztikai hivatal kimutatása szerint a lefolyt héten élve született 266 gyermek, elhalt 249 személy; a születések te­hát 17 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szü­löttek közt volt 183 törvényes, 83 törvénytelen; nemre nézve 138 fiú, 128 leány. Halva született 15 gyermek, köztük 9 törvényes, 6 törvénytelen. A halottak közt volt 132 főnemű, 117 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 64. Az ösz­­szes elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 14. Ez év 12 hetében élve született öszszesen 3113 gyermek, elhalt 2798 egyén, a születések többlete tehát 315. — Születé­sek arányszáma 1000 lakosra: 42.2. — Halálozá­sok arányszáma 1000 lakosra általában 39.5, az egy éven felüli lakosságnál 30.1, az öt éven felüli lakosság­nál 24.5. — Az elhaltak kora: 0—1 éves 69 (köztük 26 törvénytelen) — 5 évig 45, (köztük 11 tör­vénytelen) — 20 évig 15, összesesen 0—20 évig 129, — 30 évig 25, — 40 évig 22, — 60 évig 45, — 80 évig 20, — 80-on túl 5. — Halálozások kerület sze­rinti kimutatása: I. ker. 26, II. ker. 18, III. ker. 15, IV. ker. II, V. kér. 13, VI. kér. 34, VII. kér. 38, Till. kér. 35, IX. kér. 32, X. kér. 1, egyéb kórházi halott 8, katona 8. Betegforgalom a városi közkórházakban : Szt-Rókus állapota a múlt hét végén 1093, szaporodás 263, csökkenés 256, a hét végén 1100. A Szt.­János kórház állapota a múlt hét végén 1278, szaporodás 322, csökkenés 309, állapot e hét végén 1291. — Meghívás. A budapesti 1848/9-iki honvé­deket megbízás folytán felhívom, hogy f. évi áp­rilis 4-én, vagyis vasárnap délután 4 órakor Bu­dán, a Krisztinavárosban, a főúton fekvő torna­egylet helyiségében tartandó értekezletre megje­lenni szíveskedjenek. Számos bajtárs nevében: Bauer Lajos. Egyletek, társulatok.­ ­ Az országos honvédegylet központi vá­lasztmánya ma Krivácsy József elnöklete alatt ülést tartott, melyen tárgyalás alá vétetett az or­szággyűlési pénzügyi bizottság határozati javaslata és indokolása azon kérvény felett, melyet a köz­ponti választmány a honvédmenháznak 10,000 írt­tal segélyezése iránt az országgyűléshez beadott. A választmány örvendetesen veszi tudomásul, hogy a pénzügyi bizottság szükségét látja az 1848-iki rokkant honvédek segélyzésének ; de mivel a pénz­ügyi bizottság a menház jövendő sorsa iránt még előleges tárgyalásokat indítványoz, itt pedig a sürgős segélyezésre van szükség, elhatározza a választmány, hogy megbízza Novák Gusztáv fő­jegyzőt, mikép mint országgyűlési képviselő az országgyűlésen az iránt tegyen pótindítványt, hogy addig is, mig a pénzügyi bizottság határozata fo­­ganatosittatnék, a menház folyó szükségleteire a kért államsegély adassék meg. Több kisebb ügy elintézésével az ülés véget ért. — Az orsz. magy. iparegyesület szeszes italok szakosztálya hétfőn, i. é. ápril 5-én délután 5 órakor az egyesület helyiségében (Ferencziek bazárja I. em.) ülést tart. Tárgyak: 1. Miklós Gyula felolvasása a cognac gyártása és meghono­sítása tárgyában, s több termény bemutatása bí­rálat végett. 2. Az egyesület ezüst-diszérmére telepeknek javaslatba hozatala.­­ Az országos régészeti és embertani tár­sulat április havi ülésében szakszerű tárgyalás alá fogja venni a közoktatási miniszter által a képvi­selőház elé terjesztett azon törvényjavaslatát, mely a műemlékek fentartására vonatkozik. Ugyanezen ülésen Lenhossek József tanár fog a híres szegedi öthalmi ásatásoknál napfényre került ko­ponyákról értekezni.­­ A társulat újabban igen érdekes ajándékot kapott Brandi Róbert rajz­tanártól, ki a Pozsony megyében fekvő XIII-ik szá­zadbeli szentgyörgyi templomról fölvett igen szép rajzait küldte be. A templom tudvalevőleg a ha­zánk történelmében nevezetes szerepet játszó bazini Szentgyörgyi grófoknak volt temetkezési helye. A híres főúri család rég kihalt. A templom ha­zánk középkori építkezéseinek nevezetesebbjei közé tartozik.­­ A fővárosi szeretetházi egyesület választ­mánya ma W­e­i­s­z B. F. elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenekelőtt Rostaházy krisz­tinavárosi plébános jelentett be 25 új tagot, mit a választmány éljenzéssel fogadott. Ezután a tit­kár felolvasta a közgyűlés elé terjesztendő évi jelentés tervét, mely egész terjedelmében elfogad­tatott. Végül elhatározta az ülés, hogy W­e­i­s­z B. F. ideiglenes elnök az egyesület nevében nyil­vánítsa részvétét Andrássy Gyuláné grófnőnek, édes­anyja elhunytának alkalmából. — Az egyetemes tanító egyesület végrehajtó bi­zottsága vasárnap, 4-én d. e. 10 órakor (IX. k. nyul utcza iskolai épület) ülést fog tartani.­­ A magyar országos segélyző­nőegylet (vörös kereszt) buzgó elnökének Zichy Nándorné grófnőnek buz­dítása folytán Budapest I. kerületében megalakult az egylet kerületi fiókja. Választmánya következő tagokból áll: Maj­láth Györgyné, Neuhold Vilma, Schwarzer Anna, dr. Loeblin Miksáné, Witthalm Ágostonné, dr. Országh Sándorné, Luksits Ottilia, Luksits Mariska, Belányi Cziczelle, Belányi Gizella, Kleeberg Octavia, Szebenyi Antónia, Scipiades Betti, Stan­dinger Anna és Ilka, dr. Kiss Sándorné, elnök, Benárd La­josné, másodelnök, Argay úr, gazda, és Dömötör Gedeon jegyző. A választmány gyűlést tart i. hó 5-én d. u. 5 órakor, elnöknő lakásán. Naptár. Szombat, április 3. Nap­kelte: 5.35, nyugta: 6.32. Bóm. kath.: Richard; prot.: Dárius. Akadémiai könyvtár 3—7-ig. Muzeum könyvtár és képtár 9—1-ig. Állatkert nyitva egész nap. Egyetemi könyvtár 4—7-ig. Közterek : gazdasági és tanszermúzeum 10—12-ig és 2—4-ig. Ülések. A magyar kereskedelmi csarnok szakülése; a mér­nök és épitész-egylet szakülése. Országgyűlés. A képviselőház ülése. Törvényszéki csarnok. — Csatári József bűnügyét ma folytatólag tárgyalta a budapesti kir. fenyitő törvényszék. Csatári tudvalevőleg Z­­­a­d­bej neve alatt mint lovassági kapitány szolgált a török hadseregben s mint ilyen részt vett a legutóbbi orosz-török há­borúban. Vitézségéért a török szultán több kitün­tetésben részesítette. A háború lezajlása után Egyptomba került s midőn a lapok utján értesült, hogy Magyarországon fenyitő feljelentés létetett ellene, hazatért Kairóból s jelentkezett a fenyítő törvényszéknél. Csatári, mint annak idején részle­tesen közöltük, azzal van vádolva, hogy bizonyos Don Emanuellel szövetkezve ez utóbbinak apjára két 350 fotos váltót hamisított, s Don Emanuelt, ki magát Csatári előtt „Don Emanuel de Barba­­nello tengerészet-­ hadnagyinak mutatta be, arra csábította, hogy ez atyja kocsiját és lovát adja el. A ma megejtett végtárgyaláson a törvényszék Csa­tárit tényálladék meg nem állapíthatása miatt fel­mentette. — Kohn Ferenczet, Neumann Sándor állító­lagos rablógyilkosát, már átadták a kir. ügyész­ségnek, s most dr. Glück törvényszéki és dr. Scheffer fogházi orvos megfigelése alatt áll, miután közel fekszik az a vélemény, hogy Kohn elmeháborodott. A börtönben igen csendesen vi­seli magát, szeret dicsekedni „műveltségével“ s azt állítja, hogy 7 gymnásiumot végzett. Minden körülmény arra mutat, hogy Kohn nincs beszá­mítható állapotban, amit különben az orvosi véle­mény már a legközelebbi napokban fog felderíteni.­­ Végh Ignácz a kisbirtokosok földhitelin­tézetnek hűtlen igazgatója ellen szaporodnak a bírói foglalások. Tegnap újólag foganatosíttatott Végh ellen két rendbeli foglalás, mely alkalom­mal uj világ­ utczai lakásán levő s 1185 frt 55 krra becsült bútorokból álló ingóságai vétettek birói zár alá. Irodalom, színház és művészet. — „A pipacs“, operette 3 felvonásban, Írták : Burani és Boucheron, fordította Évva Lajos, ze­néjét szerzette Léon Vasseur. Szinre került elő­ször a népszínházban ma ápril 2-án, s nevettetett, rikító tulipiros színével ingerkedett, é­s egy ked­vünkre való eseményt okozott : megtöltötte a szín­házat anélkül, hogy Blaháné játszott volna. Ez olyan örvendetes, s a népszínházra mindenesetre váratlan valami, hogy érte, nagyon sok mindent megtudunk bocsátani ennek a pipacsnak. Amire máskülönben szükség van, de nagyon. A „Pipacs“ operette, tehát a kézzelfoghatóbb mulattatás anyagát egyesíti magában. De nem az erősebb komikumú alakokban áll nevettető tulajdona, hanem párbeszédeinek kétségbevonhatlan falán, mely lehet ugyan természetes, de színpadon, még eddig legalább annyira szokatlan, hogy mulattató, s mindenesetre lebilincselő hatását elvitatni tőle nem lehet. Végre is, egy ope­­rette-szövegtől többet követelni, mint hogy szó­rakoztasson, tulság volna, s ha elmesélhető, hát azt még érdemül is be lehet tudni. Majd elválik. A zenéje? Néhol triviális, s közönséges csinad­­ratta — szinfalhasgatás, másutt, dallamos, de nem eredeti , de vannak számai az egésznek, melyek „hallatják magukat“, s nem rontanak semmit a szövegen, mely tulajdonkép minden figyelmet leköt, így Lüsinett entréeja: „Ott fürödtem a folyóban“ továbbá „Anyám egy este künn a réten“ kezdetű dalai, Kátvin „Vitézek voltak fegyverek­ben“ kezdetű legendája, a vadászkar, mely a leg­­kü­lönb k­órus s általánosan tetszett Bibolé ro­­máncza — mind olyan számok, melyek hamar nép­szerűségre vergődhetnek. A 2 ik fel­vonás kerin­­gője olyan motívuma, mely már eléggé ismert, de azért nem kevésbé keringő. A zene hangsze­relése néhol elég tarka-barka, de sehol sem olyan ügyes, hogy a dallamok gyakori igénytelensé­gét kipótolhatná. Már most a szöveg. A pipacs egy jegy két ifjú vállán. E kettő : Bibolé és Lü­­szinett, szereti egymást. Igen de a földesúr (a XVII-ik században játszik a darab) visszaállítja a jus primae noctist, melyet nősülésekor meg­szüntetett. Aztán van egy herczeg, aki földes­­ura a földesurnak. Az első földesur, a báró fele­sége, meg a herczeg, meg az a két gyerek házassága, meg a jus primae noctis . . . Hogy mi az a jus primae noctis? Kérded szép olvasónőm. Nem érted, ugy­e, mert latinul van? No, hát az azért van latinul. Minthogy pedig nemcsak ezen fordul meg az egész mese, de minden szóban, dal­ban, zenében ezt emlegetik, vitatják és ránczigál­­ják, hát azért nem lehet elmondani a mesét. Olyan ez, melyre boszankodik az ember, de azért meghallgatja, elítéli, de jól mulat rajta ; tudja min­denki,­hogy nem való a színpadra, s egyáltalán nem való sehova, de ha már a színpadon van, hát meg­nézi mindenki. Megdicsérjük azt, amit elmondani sem tartunk helyesnek? Lehetetlen, mert minket ítélnének el érte. Elmondjuk feddő észrevételein­ket? Nem teszszük, mert akkor rohanna a közön­ség a színházba, hogy ezt a szörnyű erkölcstelen­séget­­ kifütyülje? Dehogy. Mulasson rajta. In­kább hát áttérünk a szereplőkre. A főszerepet­­— amely csak akkor van, ha úgy akarjuk —Komáromi Mariska játszotta, szerepének minden részletét azzal a lelkiismeretességgel mondva el, mely ma talán nem is lett volna olyan szükséges. De dalait tiszta csengő hangján szépen énekelte, s ma különös érez, érzelmes rezgés volt dalában, elannyira, hogy a közönség sűrü tapsokban adott kifejezést tetszé­sének, s az orchestréből nagy virágcsokrot nyúj­tottak föl — Erdőssy Eugenienek. A­ki máskülönben szintén igyekezett, s jó kedv­vel, élénken játszotta Katina hálátlan szere­pét. C­s­a­t­a­i Zsófi­a báróné izetlen szere­pét adta,­­s bizony dicséretére mondjuk, elég ízetlenül. Vidtor olyan sajátságos herczeg volt, hogy nem lehetett vele tisztába jönni : micsoda szörnyetege az emberi fajnak: mammogva beszélt, szörnyen kidülesztett arczokkal, s nem a legszebb figurákra fintorítva el vonásait. S vas követ­kezetességgel tudott megmaradni ilyennek, min­den szavában, mozdulatában. Sok fölösleges fá­radságot pazarolt téves felfogásának megked­­veltetésére. S­o­l­y m­o­s­t a báró szerepében vas­kos komikumával gyakran megnevettetett, s ő valamint Kápolnai nagyban hozzá­járultak ahoz, hogy megbocsássunk a darab frivolitásá­­ból annyit, a­mennyit nyugodt lelkiismerettel megbocsátani lehet. Még egyet : a karok jól, össze­­vágóan énekeltek. A színház, mint említők, egé­szen megtelt. — A Balázsné és a nemzeti színház igazga­tósága közt fölmerült differentiák kiegyenlíttetvén, Balázsné tovább is tagja marad a nevezett inté­zetnek. — A középtanodai tanáregylet közlönye a következő tartalommal jelent meg: Az érettségi vizsgálatok. Dr. Lutter Nándor. — A középiskolai magyar nyelv- s irodalmi tanítás újabb terve. Dr. Babics Kálmán. — Irodalom. Lamb . Shakespeare­­mesék. Lintner Lajos. — Szemle az évi jelenté­sekről. VI. — Egyleti élet. A II. szakosztály márcz. 16-iki ülése. — Vegyesek. — Horváth Atilla a kiváló tehetségű vi­lágtalan ifjú, aki már eddig is szűkebb körben, különösen mult esztendőben a vakok intézetében rendezett estélyen annyi elismerést aratott és leg­szebb reményekre jogosította fel jóakaróit, ma a Hungária szálló dísztermében a nagy közönség elé lépett. Önálló hangversenyével elérte azt, hogy szélesebb körben is érdeklődést keltett és meg­győződtek hivatottságáról. Kettős minőségében — mint zeneszerző és zongoraművész — gyakori sürtt tetszésnyilatkozatokra ragadta szépszámú közönsé­gét. Bevezető számnak Volkmann dallamos f-dúr trióját választotta és Sabathiennak meg Állagának, akik a hegedű és cellarészt vállalták el, egyszer sem volt okuk panaszkodni, hogy a világtalan ifjú a négy részből álló kamaradarabban akárcsak a legcseké­lyebb hibával sértette volna az összhangot, mert folyton éber lelki szemeivel kiigazodott a legszövevénye­sebb részletekben is. Meleg, értelmes zongorajátékát, nagyon tisztességes technikáját itt és olyan ügye­sen érvény­esítette, mint Liszt „Sommernachts­­traum“-paraphrasisában és különösen saját com-

Next