Ellenőr, 1880. április (12. évfolyam, 152-203. szám)
1880-04-03 / 156. szám
conservativ irányban, másik reform&or radicals irányban. Mindkettő aristokrata. Wesselényi talán még több dölyffel, mint a másik — de Széchenyi a társadalommal való érintkezésben megmarad mindig aristokratának és tartózkodási modora kimért, mig a másik nagy szivének nem elég becsülni az embereket, ő azokat szeretni, és pedig odaadó hévvel szeretni is óhajtja. Ebből következik azután, hogy míg Széchenyi igen ritkán, Wesselényi nagyon gyakran csalódik az emberekben. Wesselényinek második levele valószínűleg azon időből kelt, midőn ő internálva volt szülőföldjére; — minden esetre némi adatot képez olyanok kezében, a kik hivatással birnak azon kor történeteinek megírására, melynek kimagasló alakjai közül úgy hiszem senki sem fogja Wesselényi Miklóst kifelejteni. " Ám álljon itt e két levél, melyek szintén Helmeczyhez írvák, tartalmuk tanúskodik a nagy hazafi meleg szivlüktetéséről, melynek érzelmei után irányzá életében is minden tetteit és cselekvényeit. I. Pozsony, Márt. 1-én 833. Édes Miskám ! A jó szerencse épen akkorra vivé Benczénket Bécsbe, mikor még megakadályoztatható a privilégiumod ellen már kimondott anathemát. Ő kér, s én is kérlek, vigyázz most, s ne merj, ne veszedelmeztess semmit, kevesebb a haszon a mit e pillanatban tehetsz, mint a Jelenkor megszüntetésének kára lenne. Tartsd meg azt, s Magadat jobb időkre. Kérlek mond Latzinak köszöntésemet, s azt, hogy írtam Hartlebennek, kérdést tévén: fogja e kéziratomat azon censur hézagokkal, cursiv betűs helyekkel etcet nyomtatni melyek a leküldött jegyzeteimben kívántam. Sürgesse Latzi Hartlebent, hogy válaszoljon. A M nyelv mellett mondott utolsó beszédemet küldöm az . .. oly feltétellel, hogy Te olvasd el a közelebbi vasárnap. Isten veletek, barátod Wesselényi mk. II. Libor, Febr. 28. 834. Szeretett Barátom ! Hát nem elég e, hogy sors, s tartozás szét veti azokat, kiket lelki rokonság összeköt, — nem elég e, hogy testileg kénytelenek vagyunk ennek fejet hajtani? Mig mi magunk vetjük félre azon módokat, melyek a távollevőket is egyesíteni képesek? s a mértföldekszabta közt, világ választotta üreggé tágositjuk nem tudatván semmit egymással? — Hiszem komor s elég dologgal vagy elfoglalva, de meg engedi, még is szakaszthatnál olykor egy két pillanatot egy két sort irni barátodnak, kinek keserű, hogy távol kell lenni Telled, Telletek, s távol a csatapiatztól. — Nekem is sok baj s nem kevés dolog emészti időmet, de azon perczeket, melyekben barátomnak írhassak ki tudom bármi munka özöne közzül is mint becses tulajdonomat menteni. Nem időm hibázott írásra, hanem kedvem ; — annyi baj, kedvetlenség, bánat rázott, zúzott közelebbről, — szivemet annyi seb érte, — a hazafit oly sötét képek lebegik körül, hogy fásulni kezdett érzésem, zsibbadni erőm. — Latzi fog egy pár általam közlött irományt neked küldeni, ’s Leveléből fogsz egy ’s mást megtudni, mit engedd hogy ne legyek most ismételni kénytelen. Én a mi fáj, arról ritkán szeretek irni vagy szóltani. Pozsonyi barátim — úgy látom — mind elfelejtettek, egytől sem veszek soha egy sor írást is. — Barátom, — úgy látom — sokban lankadtok, — küzdéseiteknek vannak szép pillanatjai ; de az egészbe ismerhető a vénülő diaeta öregségi gyöngélkedése. Ifiadjatok. Barátaimat, s mindenek előtt s felett Tamást ölelem. Isten veled barátod Wesselényiek. Az Enyeden mondott beszédemet ne láttasd válogatás nélkül mindenkivel, csak a Miénkek számára küldöm. A Duna szabályozása. „ A Duna szabályozására kiküldött szűkebb körű bizottság ma délután 5 órakor folytatta tanácskozását a Duna pesti részének definitív szabályozási ügyében. Jelen voltak : Boross, Klasz, Zsigmondy, Klimm, Nagy Dezső, Zsák Hugó, Hunfalvy Ján, Mihálovics, Freiszleder, Wohlfahrt s Heuffel. Mindenekelőtt Földváry alispán javasolja, hogy Hieronymi államtitkárnak a külföldi szakértők véleménye ellenében kiadott brochure-jéből az illető passusokat az illető helyeken felolvassák. A bizottság azonban Huntavy János elnök, Zsák Hugo és Nagy Dezső fölszólalása után elhatározta, hogy először a külföldi szakértők véleményén megyen keresztül. Fölolvasták a külföldi szakértők véleményének következő pontjait minden észrevétel nélkül: 1. Az eddigi szabályozási munkák nem elegendők a jégtorlódásnak a promontori ágban való megakadályozására. A bizottság e pontban egyetért a szakértőkkel. 2. A jégtorlódások duzzadása ismét veszélyeztetni fogja a Csepel-szigetet, úgy mint 1876. évben, amennyiben a szigetnek gátjai ellenállhatnak a viznek, a főváros lesz veszélyben. E véleményt a bizottság már mult tanácskozása alkalmával magáévá tette, valamint azt is, hogy 3. a promontori jégtorlódások megakadályozása nem elegendő kisebb nagyobb térben szabályozni az ágat, hanem a szabályozás egészen a sziget alsó csúcsáig viendő. 4. A promontori ág tervezett nagyobb összeszorítása még jég nélkül is veszélyt hozna a városra. E tekintetben a külföldi szakértők rosszul voltak informálva, minek folytán e véleményük is hibás. 5. Nem lehet a promontori ág kimélyítéséből származó szelvénynövekedésre számítani mindezen veszélyek elhárításánál. A Duna nem mélyíti ki ezt a medret, melyben különben is több helyen, mint például Promontor mellett sziklafenék van. Bármily tekintélyes kotrások eszközöltessenek is, az amit emberi erő véghez vihet, mindig jelentéktelen lesz ahhoz képest, amit még tenni kellene, hogy pótoltassék az árvíz lefolyása elől elzárt soroksári ág. A bizottság e pont beható tárgyalásába bocsátkozván, Krász felolvassa a promontori Duna-ág öszszes szelvényeinek méreteit 0 alatt 1877. évi számitás után. Zsigmondy és Hunfalvy a legfontosabb szelvények méreteit kívánná tudni a szabályozás előtti időből, hogy összehasonlíthassa, milyen változás volt? Ki a sz feleli, hogy e szelvények ugyanazok, melyek a szabályozás előtt voltak s igy e tekintetben semmi változás sem történt. Zsigmondy kérdi, hogy a legújabb időben felvették-e e szelvényeket. Kiász. Egy részük fel van véve újra, a többiek felvétel alatt vannak. S az eddigi felvétel constatálja, hogy a szelvények nem változtak a szabályozás ideje alatt. Azonban 1877 óta történt kotrások következtében beállott változásokat jelenleg állítja össze s fogja bemutatni. Ezután előadja sorban a promontori ág szelvényeinek térfogatait a 15 lábas vízállásból számítva és ígéri, hogy e tekintetben is kimerítő adatokat fog a bizottságnak a jövő ülésen előterjeszteni^^T?r3?^argv^S^Tîmek következtében a jövő hétfőig halasztották. Ezzel az ülés 7 óra után véget ért. HÍREK. — Április 2. — — Haynald Lajos kalocsai bibornok-érsek római utjából visszatért. — A Toldy kripta. A két Toldy, apa és fia nemsokára közös sírban fog pihenni. A főváros hatósága a kerepesúti temető egyik kiváló helyét jelölte ki sírbolt, gyanánt számukra s e fölé jön a Kisfaludy társaság által emelendő síremlék. A munkálatokat a napokban megkezdik. Az írók és művészek társasága tervezett közérdekű vitatkozásainak elsejét e hó 5-én, hétfőn fogja megtartani saját helyiségében, este fél 8 órakor. Az értekezlet tárgya: a magyar szobrászat néhány vitális kérdése. — A „Kincsem“, mely most Gödön van, májusban megjelenik a pesti és bécsi gyepeken, azután gazdája kiviszi Német-, Franczia- és Angolországba. A csodaló a legjobb karban van s ép oly könnyűséggel vágtat, mint azelőtt. ” Billicz Ödön öngyilkosságáról Miramarében egy szemtanú a következőket írja: „Husvét, hétfőjén délután 4 órakor látogatóban voltam egyik barátomnál, midőn egyszerre lövést hallunk, s nemsokára egy női hang szívszaggató jajgatását. A durranás hangja után futva, a háztól mintegy 30 lépésre találtunk egy embert a földön fekve, homlokán lesebbel. Szájából vastagon bugyogott elő a vér , jobb kezében görcsösen szorított egy közép-kaliberű revolvert. Néhány lépésnyire tőle egy fiatal asszony térdelt a földön, s zokogott. Bevittük közeli lakásába a szerencsétlent, hol az asszony tört németséggel beszélte el, hogy az öngyilkos földije, magyar, vele ezelőtt három hóval ismerkedett meg Bécsben, s azóta együtt utaztak Gráczba, Velenczébe, Triesztre. Tettének okáról mit sem tudnak. A szerencsétlen ezután még vagy húsz perczig élt, azután kínos sóhajtások között kilehelte lelkét. Billicz, mielőtt főbe lőtte magát, földre dobta aranyóráját, gyűrűit, egy magyar czimzetű levelet s egy névjegyet, melyre az volt írva: táviratozzák meg a történteket testvérének, hogy fizesse ki „hotel számláját s a temetési költségeket.“ Végül meg kell említenünk, hogy Billicz borkereskedő, ki Hód-Mező-Vásárhelyről nagyobb összeggel megszökött. — Április. Egy nagyobb vidéki lap április 1- jei kelettel közli az alább következő furcsaságot, melytől a leleményesség érdemét elvitatni alig lehet. Találkozott is a fővárosban lap, mely elég jóhiszemű volt s a közleményt, mint valami rendkívüli komoly dolgot adja elő olvasóinak. Szól pedig az „érdekes“ czikk a következőképen: Narancs magból fontos találmány. 1878- ban őszszel a (budapesti, városligeti) kuttelek egyik zugában egy körülbelül 112 méter magasságú narancsfácskát fedeztek fel. Senki sem tudta, hogy került oda; a napszámosok megcsodálták az előttük ismeretlen kis fácskát, és miután pár virágbimbó mutatkozott rajta, oltalmuk alá vették, azaz körülszurkálták karókkal. Zsigmondynak az artézi kút építőjének is tudomására esett a munkások „csodafája.“ —■ A körülményeket szemügyre vette, és feltűnt neki, hogy az előrehaladt ősz (november közepe) daczára a narancsfa vígan virágzott. Pontos vizsgálataiból kitűnt, hogy a vizelfolyástól két méternyi távolságra álló fa körül, a föld egy méter mélységben 26.5°, és félméternyi mélységben 24° C. meleget mutatott. — 1879. áprilisban 5 darab félig érett gyümölcs diszítette fácskánkat. Májusban készültek a szüretre, de négyet elloptak és csak egyet ízlelhetett meg a szakértő bizottság. Oda nyilvánult az egyhangú vélemény, hogy nemcsak nagyságra, de édességre és lébőségre nézve is felülmúlja az a legjobb sziciliai narancsot is. Nyáron által oly mesésen gyarapodott a kis kedvence, hogy napról-napra szemmel és centiméterrel lehetett volna az egyes ágak növését registrálni. Ezen majdnem váratlan következmények azon gondolatra bátorították Zsigmondyt, hogy nem kimérve a tetemes költséget, nagyobb mértékben használja föl kútjának melegét; ugyanis mult évi deczemberben a deszkakerítést megbővitve, egy 1600 Qöles tért vett kezelés alá ; a talaj gyenge, homokos természetű lévén, azt két ásónyira megforgattatta s istállótrágyával gazdagon megtrágyáztatta. Attól tartván, hogy a víz igenis magas (55° C) hőmérséke károsan hathatna a még hozzá nem szoktatott növényekre, elhatározta, hogy felső fűtést is fog berendezni. E czélból a földtől egy méternyi magasságban és egymástól két méternyi távolságban párhuzamosan vezette csöveit a föld felett ; a föld utolsó végén ismét bevezette őket a fagyott földbe, hol a csövek egy méter mélységű árkok fenekére helyezve, visszavezettettek, s kifolyásuk egy közös 10 centiméter bőségü csőbe egyesítve, egy lefolyási csatornába illesztetett. A csövek betemetése és a föld gondos kiegyengetése után megeresztették a vizet. — Négy nap alatt a behálózott föld területe, közvetlenül a csövek felett 5° C. meleget, a közbeeső részen 3—3V2° C. mutatott. Egy félméternyi mélységben egyenletesebb volt a meleg, úgymint: a csövek felett 15° C. és e távolabbi helyeken 14'/*° C. — Az ártézi kút anyavizének melegvesztesége a földfeletti csövekben a leghidegebb éjszakákon 12° C. volt, a földalattiakban pedig 30® C. A behálózott téren ültetett Zsigmondy mindenféle gyümölcsöt, növényt s az eredmény amily váratlan, és oly meglepő volt. Virult minden, szőlő, gyümölcs és izük a lehető legzamatosabb volt. Ennek alapján Zsigmondy tervezetet nyújtott be a fővárosi tanácsnak, melyben kifejti, hogy ha oly helyeken fúrnák meg a földet, ahol előreláthatólag vízre nem fognak akadni, lehetséges oly mélységre fúrni, hogy 2— 300 foknyi meleget érnének el. Ezen nyílásokra kettősen működő szivattyút vél alkalmazandónak, melynek segélyével a meleg levegő felszivattyúztatván, a nyomószerkezettel csöveken továbbuttatnék a városok utczáiba, és épen úgy, mint a légszesz és a viz, az egyes házakba osztatnék szét részint fűtési, mosási, főzési, sőt indusztriális czélokra is; a fölösleges , vagy túlságos meleget regulátorok bocsátanák a kéményekbe. A szivattyút működésben tartó kalorikus gépet csak legelőször kellene fával, vagy kőszénnel fűteni, mert azután állana elégséges meleg rendelkezésére, akár egy tuczat gőzgép mozgásban tartására. Ezen ügy elreferáltatván, több ékesszólású szónoklatra nyújtott alkalmat, melyeknek kivonata végeredménye az, hogy hazánkfiának e felfedezése a legnagyobb mértékben méltányolandó ugyan, de a városi tanácsnak nem áll jogában ily óriási, megmérhetlen következményeket maga után vonható vállalatra engedélyt adni, miután az általa sok ezerre menő erdőkben és kőszénbányákban dolgozó munkás, mintegy varázspálcza érintésére, a mindennapi kenyér nélkül maradhatna. — A „Proletárok“ és a székelyek. Sepsi-Szt- Györgyön történt, hol Sztupa igazgató társulata vendégszerepelt. Sztupáné két székely fuvarost fogadott meg, vinnék holmijait Brassóba, de tekintettel arra, hogy férje csak estére jő vissza Brassóból, maradnának éjjen át S.-Szent-Györgyön s reggel útnak indulhatnak. A két székelyfi ott marad s nem mulasztják el a színházi előadást, hol a „Proletárok“ került szinre. Sztupáné Camilla szerepében hűen ecseteli a proletár asszonyt, a két székely nyugodtan végig nézi s távozik. Másnap reggel biztatja Sztupáné férjét, hogy ő már fogadott két fuvarost Brassóba. Ámde — beszéli a „Merrere'^^^^zek nem mutatják magukat és csak később értesítik Sztupánét, hogy a két paraszt azt hagyta hátra : „Ők egy olyan asszonynyal nem kötnek fuvarozási ügyletet, ki olyan dolgokat mivel, mint a színházban az a Camilla.“ Ilyen hatást tett a „Proletárok“ Camilla szerepe a két székely parasztra. — A mész mint csodaszer. Knocker faluból nemrég csodát jelentettek, azt t. i., hogy az említett falu templomának faláról levakart mész evése hihetlen gyógyításokat eredményezett. E dolog mind nagyobb sensatiót kelt. A dublini lapok tudósítókat küldtek a helyszínére, kik vallomásokat hallgatnak ki, s a gyógyulásokat megtáviratozzák. Sok ember hír szerint saját szemeivel látta a szóban forgó tényt. Mindenféle gyógyításokról beszélnek, öregeknél úgy, mint fiataloknál, és pedig a fejbetegség meggyógyításától az elveszett szemvilág visszanyeréséig. A templomban naponként a legnagyobb mozgalom van. A falak már csaknem puszták, mert minden látogató darabka meszet igyekezik hazavinni. Vidékszerte fölhangzik e kiáltás: „Új csoda!É s mindenki a szerencsés meggyógyultakat kívánja látni, kik kólikáiktól megszabadultak, vagy a világ szépségében, mely ezelőtt sötét volt előttük, ismét gyönyörködhetnek. Az emberek, kik felgyógyultan hagyják el a csodahelyet, telve vannak a knocki templom meszének csodás gyógyhatása dicsőítésével. A szabadságharcz egyik szomorú emlékének jutott legújabban a nemzeti múzeum tulajdonába Majláth Béla országos könyvtárőr ajándékából. Ez egy 45 centiméter hosszú hengeridomu fekete farok, 3 centiméter átmérővel, mindkét végén ezüst diszitménynyel és csavarral járó nyílással. Benne 29 centiméter hosszú vékony fekete pálczikák vannak, melyek középtájt be vannak vágva. Ezen tok az aradi vértanuk elitéltetésénél szerepelt a hadbíró kezében, ki ezen pálczák közül tört el tizenhármat a vértanuk feje fölött. Jelenleg mindössze 3 pálczika van ezen végzetes tokban, mely a nemzeti muzeum kegyeleti tárgyai között fog helyet foglalni. — Természettudományi estély. Pulszky Ferencz a tudós és műveit régész, kellemes előadó, sokat ígérő értekezése szép közönséget gyűjtött a természettudományi társulat mai ülésére, s akik a humorral fűszerezett előadást hallották, teljes megelégedéssel távoztak el. „Az őstörténelemben fölmerült némely kérdésekről“ értekezett Pulszky s ismereteinek huszárházából, néhány közérdekű a hazai viszonyokra alkalmazott képet mutatott be. Jellemzi először általánosságban az őskori leletek közművelődési és tudományos értékét, úgy a mint az ékszerek, edények avagy szerszámok és fegyverek alakjában találtatott fel a mostkori kutató és magyarázó tudósok által . . Műveltségünket visszavezeti az őskoridejére s mint főkut forrást első ízben a bibliát, másodízben a classicus irodalmi emlékeket emliti fel. Szól azután az őskori leletek tanulmányozásának módszeréről s azon egyoldalúságról, melylyel ez ideig tanulmányoztattak. Emliti mint nagyfontosságú körülményt a műemlékek stb. széthordását, s a korhozalmazott elrejtését. Bemutatja a beregmegyei (Surány) és a nagy Szeben mellett való bronzleletek, egy részletét, mely főként különböző karpereczekből és szerszámokból, úgymint öntésre készített bronzanyagból áll. Hosszasabban ismerteti a czölöpépitményeket — szól lakóikról, életmódjokról és azon uj modorról melylyel Helbig német tudós az őskori leletek kiderítését, ismertetését eszközli. Előadását nehány politikai megjegyzéssel s azon óhajjal zárja be, vajha a magyar országgyűlés bőkezűbben gondoskodnék az e téren teendő kutatásokról. A közönség ezen utolsó előtti estélyt zajos tapssal és éljennel jutalmazva oszlott szét. A Société géologique de France ma tartotta meg fönnállásának 50-ik évfordulóját. Az ünnepélyben a külföldi tudós notabilitások közül Davidson, mint az angol Tudós Társaság képviselője, továbbá Mojsisovics Bécsből, Capellini Pisából, Hantken és Szabó Budapestről vettek részt. Spanyolországot Villanova képviselte. Az ünnepélyes közgyűlést, mely a földrajzi társaság nagy termében (Boulevard St. Germain) folyt le, Daubrée nyitotta meg. Lapparent elnök jelentést tett a társaság vezetéséről s működéséről. Utána A. Delaire emlékbeszédet tartott Belgrand fölött, mire a külföld képviselői átnyújtották az üdvözlő feliratokat. Az ünnepélyes közgyűlés után fényes bankett volt a „Hotel Continental “-ban. A roncsoló brokláb szedi áldozatait nagy mérvben Dorozsmán és Kistelken. A kis községekben naponkint 10—12 gyermeket temetnek. Kiskun-Félegyházán évek óta uralkodik e járvány s már másfélezer körül van áldozatainak száma. Somogy megyéből Kőriséről pedig azt jelentik, hogy ott torokgyík pusztít s máris többen estek áldozatul. — Megmételyezett község. A „Pápai Lapok“ban olvassuk a következő feltűnő esetet: Templa Károly szűcsi korcsmáros márczius 24-én Pápára jött, hogy kezét orvosoltassa, melyen nagymérvben kifejlett pokolvart észleltek. 27-dikén dr. Makara György megyei főorvos is megvizsgálta a beteget, ki elbeszélte, hogy Szűcsön márczius 17-én Kerper Mihálynak beteg ökre leszuratott s őt hivták a hús megvizsgálására. A korcsmáros keze előbb már tüske által megsebesittetett s most a seb a döghussal érintkezés folytán veszélyessé vált. A főorvos az esetet a szolgabirósággal közölvén, másnap Tóth Dániel szolgabiró és dr. Makara a helyszínére kiértek s ott a korcsmároséhoz hasonló bajban találták az ökör volt gazdáját és nejét. Constatáltatván, hogy az ökör lépfenében hullott el, a szolgabiró rögtön elrendelte a hús és bőr elásását, a mi azonban csak részben volt végrehajtható, mert már akkor a hús nagy részét kifőzve, kisütve a községi lakosság elfogyasztotta. A kifőzéssel a hús kártékony hatása enyhítve lévén, eddig újabb betegedési esetet nem jelentettek be. — A kutyák és macskák azonban, melyek a nyers húsból ettek, mind elpusztultak. — Birtokvétel. Vizeki Ta 11an Sándor eötvösi birtokát, mint a „Somogy“ irja, megvette 130 ezer frtért Chernél Ignáczné szül. szentgyörgyi Horváth Czeczilia. — Az 1848.9 iki rokkant honvédek menháza javára az 1880. évi január hóban következő nagylelkű adományok folytak be: Szabadka városa 300 frt, Farkas Dávid 10 frt, Csanák József 20 frt, Szabó János Péczel 5 frt, Sziget- Szt.-Miklós község 10 frt, Pethő Vilmos ezredes 10 frt, Vidor Márton 10 frt, Lövey Klára Kolozsvár 10 frt, Ó-moraviczai olvasókör 10 frt, Lippai takarékpénztár 25 frt, Miskolcz városa 50 frt, Vas megye 50 forint, Székesfehérvári kölcsönsegély-egylet 10 frt, Tisza Kálmánná 20 frt, gróf Festetics Gizella 10 frt, Szentes város 50 frt, Jármay Gusztáv 10 frt, Békési népbank 10 frt, Szegszárd nagyközség 20 frt, Losoncz város 25 frt, Madarász Jenő húsvéti ünnepre 2 akó bort. — „Egyesület a lóhúsevés terjesztése mellett és a dohányzás ellen“. Ilyen valami alakult most Párisban e név alatt „Comité de la viande de cheval et de la Société l’abus de tabac“. E társaság egy füzetet adott ki eszméinek terjesztésére ,melyből, minthogy nálunk a lóhus aligha lesz egyhamar népszerű, csak a dohányzás elleni adatokat említjük föl , talán megvigasztaljuk vele a hölgyeket. A füzet kimutatja, hogy Francziaországban 1816. óta minden 30 évben megkettőződött az elfogyasztott dohány mennyisége. Ebből aztán következteti, hogy 1816-ban elpipáltak 9 millió kilogram dohányt, 1846-ban 18-at, 1876-ban 36-ot, tehát: 1906-ban 72 milliót, 1936-ban 144 milliót, 1966-ban 288 millió és 2000-ik évben 600 millió kilogram dohányt fognak elfogyasztani. Francziaország lakossága jelenleg 40 millió. Föltéve, hogy köztük jelenleg 12 millió dohányos van, akkor fejenként egy évre 3 kilogram dohány esik. Vegyük, hogy a lakosság a 2000-ik évre 60 millióra szaporodik, míg a dohányzóké az összes népesség — beleértve a gyermekeket is — 50%-ára, akkor a dohányfogyasztás fejenként s évenként nem kevesebb, mint 50 kilogramra rúg. Még óriásabb összegeket kapunk, ha számításunkat ugyanazon körülmények föltevése által a 3000-ik évig folytatjuk. A dohányfogyasztás akkor Mr. Decroix véleménye szerint 9000 millió kilogramra emelkednék. Föltéve, hogy Francziaország lakossága azon évig 80 millióra szaporodik, s hogy a „dohánypestis“ anynyira elharapózik, hogy még a csecsemők is pipáznak és cigaretteznek, akkor minden franczia, férfi vagy hölgy, évenként 120 kilogram dohányt fog elfüstölni. Mindez szép dolog, kérdés azonban, vájjon helyes-e Decroix számítása? — Szarajevó községi tanácsa elhatározta, hogy 700,000 frtnyi kölcsönt vesz föl. E kölcsönből szabályoztatnék Mljacska folyó, építtetnék egy városház, a többit pedig a város szépítésére akarja fordítani a tanács.• Nordenskjöld, a hazatért svéd északsarki expeditió vezetője, tegnap reggel érkezett Párisba. Az indóháznál a svéd követség, s a földrajzi társaság küldöttsége fogadta. A küldöttség elnöke beszédet tartott, melyre azonban Nordenskjöld nem válaszolt. A vasútnál nagy néptömeg volt, mely az utazókat lelkesen fogadta. A fővárosi adókivető bizottságok holnap április hó 3-án a következő régi telekkönyvi házszámok alatt lakó III. osztályú kereseti adókötelesek adóját fogja tárgyalás alá venni : Az I. és III. ker. az 1879. évben keletkezett uj iparosok III. oszt. kereseti adóját; a IV. ker. (belvárosi) 661-670; a VI. ker. 1443—1445; a VII. ker. 707—711; a VIII.—X. ker. a ferenczvárosi 67— 115 házszámig. — A főváros heti statisztikája. A fővárosi statisztikai hivatal kimutatása szerint a lefolyt héten élve született 266 gyermek, elhalt 249 személy; a születések tehát 17 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 183 törvényes, 83 törvénytelen; nemre nézve 138 fiú, 128 leány. Halva született 15 gyermek, köztük 9 törvényes, 6 törvénytelen. A halottak közt volt 132 főnemű, 117 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 64. Az öszszes elhaltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 14. Ez év 12 hetében élve született öszszesen 3113 gyermek, elhalt 2798 egyén, a születések többlete tehát 315. — Születések arányszáma 1000 lakosra: 42.2. — Halálozások arányszáma 1000 lakosra általában 39.5, az egy éven felüli lakosságnál 30.1, az öt éven felüli lakosságnál 24.5. — Az elhaltak kora: 0—1 éves 69 (köztük 26 törvénytelen) — 5 évig 45, (köztük 11 törvénytelen) — 20 évig 15, összesesen 0—20 évig 129, — 30 évig 25, — 40 évig 22, — 60 évig 45, — 80 évig 20, — 80-on túl 5. — Halálozások kerület szerinti kimutatása: I. ker. 26, II. ker. 18, III. ker. 15, IV. ker. II, V. kér. 13, VI. kér. 34, VII. kér. 38, Till. kér. 35, IX. kér. 32, X. kér. 1, egyéb kórházi halott 8, katona 8. Betegforgalom a városi közkórházakban : Szt-Rókus állapota a múlt hét végén 1093, szaporodás 263, csökkenés 256, a hét végén 1100. A Szt.János kórház állapota a múlt hét végén 1278, szaporodás 322, csökkenés 309, állapot e hét végén 1291. — Meghívás. A budapesti 1848/9-iki honvédeket megbízás folytán felhívom, hogy f. évi április 4-én, vagyis vasárnap délután 4 órakor Budán, a Krisztinavárosban, a főúton fekvő tornaegylet helyiségében tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Számos bajtárs nevében: Bauer Lajos. Egyletek, társulatok. Az országos honvédegylet központi választmánya ma Krivácsy József elnöklete alatt ülést tartott, melyen tárgyalás alá vétetett az országgyűlési pénzügyi bizottság határozati javaslata és indokolása azon kérvény felett, melyet a központi választmány a honvédmenháznak 10,000 írttal segélyezése iránt az országgyűléshez beadott. A választmány örvendetesen veszi tudomásul, hogy a pénzügyi bizottság szükségét látja az 1848-iki rokkant honvédek segélyzésének ; de mivel a pénzügyi bizottság a menház jövendő sorsa iránt még előleges tárgyalásokat indítványoz, itt pedig a sürgős segélyezésre van szükség, elhatározza a választmány, hogy megbízza Novák Gusztáv főjegyzőt, mikép mint országgyűlési képviselő az országgyűlésen az iránt tegyen pótindítványt, hogy addig is, mig a pénzügyi bizottság határozata foganatosittatnék, a menház folyó szükségleteire a kért államsegély adassék meg. Több kisebb ügy elintézésével az ülés véget ért. — Az orsz. magy. iparegyesület szeszes italok szakosztálya hétfőn, i. é. ápril 5-én délután 5 órakor az egyesület helyiségében (Ferencziek bazárja I. em.) ülést tart. Tárgyak: 1. Miklós Gyula felolvasása a cognac gyártása és meghonosítása tárgyában, s több termény bemutatása bírálat végett. 2. Az egyesület ezüst-diszérmére telepeknek javaslatba hozatala. Az országos régészeti és embertani társulat április havi ülésében szakszerű tárgyalás alá fogja venni a közoktatási miniszter által a képviselőház elé terjesztett azon törvényjavaslatát, mely a műemlékek fentartására vonatkozik. Ugyanezen ülésen Lenhossek József tanár fog a híres szegedi öthalmi ásatásoknál napfényre került koponyákról értekezni. A társulat újabban igen érdekes ajándékot kapott Brandi Róbert rajztanártól, ki a Pozsony megyében fekvő XIII-ik századbeli szentgyörgyi templomról fölvett igen szép rajzait küldte be. A templom tudvalevőleg a hazánk történelmében nevezetes szerepet játszó bazini Szentgyörgyi grófoknak volt temetkezési helye. A híres főúri család rég kihalt. A templom hazánk középkori építkezéseinek nevezetesebbjei közé tartozik. A fővárosi szeretetházi egyesület választmánya ma Weisz B. F. elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenekelőtt Rostaházy krisztinavárosi plébános jelentett be 25 új tagot, mit a választmány éljenzéssel fogadott. Ezután a titkár felolvasta a közgyűlés elé terjesztendő évi jelentés tervét, mely egész terjedelmében elfogadtatott. Végül elhatározta az ülés, hogy Weisz B. F. ideiglenes elnök az egyesület nevében nyilvánítsa részvétét Andrássy Gyuláné grófnőnek, édesanyja elhunytának alkalmából. — Az egyetemes tanító egyesület végrehajtó bizottsága vasárnap, 4-én d. e. 10 órakor (IX. k. nyul utcza iskolai épület) ülést fog tartani. A magyar országos segélyzőnőegylet (vörös kereszt) buzgó elnökének Zichy Nándorné grófnőnek buzdítása folytán Budapest I. kerületében megalakult az egylet kerületi fiókja. Választmánya következő tagokból áll: Majláth Györgyné, Neuhold Vilma, Schwarzer Anna, dr. Loeblin Miksáné, Witthalm Ágostonné, dr. Országh Sándorné, Luksits Ottilia, Luksits Mariska, Belányi Cziczelle, Belányi Gizella, Kleeberg Octavia, Szebenyi Antónia, Scipiades Betti, Standinger Anna és Ilka, dr. Kiss Sándorné, elnök, Benárd Lajosné, másodelnök, Argay úr, gazda, és Dömötör Gedeon jegyző. A választmány gyűlést tart i. hó 5-én d. u. 5 órakor, elnöknő lakásán. Naptár. Szombat, április 3. Napkelte: 5.35, nyugta: 6.32. Bóm. kath.: Richard; prot.: Dárius. Akadémiai könyvtár 3—7-ig. Muzeum könyvtár és képtár 9—1-ig. Állatkert nyitva egész nap. Egyetemi könyvtár 4—7-ig. Közterek : gazdasági és tanszermúzeum 10—12-ig és 2—4-ig. Ülések. A magyar kereskedelmi csarnok szakülése; a mérnök és épitész-egylet szakülése. Országgyűlés. A képviselőház ülése. Törvényszéki csarnok. — Csatári József bűnügyét ma folytatólag tárgyalta a budapesti kir. fenyitő törvényszék. Csatári tudvalevőleg Zadbej neve alatt mint lovassági kapitány szolgált a török hadseregben s mint ilyen részt vett a legutóbbi orosz-török háborúban. Vitézségéért a török szultán több kitüntetésben részesítette. A háború lezajlása után Egyptomba került s midőn a lapok utján értesült, hogy Magyarországon fenyitő feljelentés létetett ellene, hazatért Kairóból s jelentkezett a fenyítő törvényszéknél. Csatári, mint annak idején részletesen közöltük, azzal van vádolva, hogy bizonyos Don Emanuellel szövetkezve ez utóbbinak apjára két 350 fotos váltót hamisított, s Don Emanuelt, ki magát Csatári előtt „Don Emanuel de Barbanello tengerészet- hadnagyinak mutatta be, arra csábította, hogy ez atyja kocsiját és lovát adja el. A ma megejtett végtárgyaláson a törvényszék Csatárit tényálladék meg nem állapíthatása miatt felmentette. — Kohn Ferenczet, Neumann Sándor állítólagos rablógyilkosát, már átadták a kir. ügyészségnek, s most dr. Glück törvényszéki és dr. Scheffer fogházi orvos megfigelése alatt áll, miután közel fekszik az a vélemény, hogy Kohn elmeháborodott. A börtönben igen csendesen viseli magát, szeret dicsekedni „műveltségével“ s azt állítja, hogy 7 gymnásiumot végzett. Minden körülmény arra mutat, hogy Kohn nincs beszámítható állapotban, amit különben az orvosi vélemény már a legközelebbi napokban fog felderíteni. Végh Ignácz a kisbirtokosok földhitelintézetnek hűtlen igazgatója ellen szaporodnak a bírói foglalások. Tegnap újólag foganatosíttatott Végh ellen két rendbeli foglalás, mely alkalommal uj világ utczai lakásán levő s 1185 frt 55 krra becsült bútorokból álló ingóságai vétettek birói zár alá. Irodalom, színház és művészet. — „A pipacs“, operette 3 felvonásban, Írták : Burani és Boucheron, fordította Évva Lajos, zenéjét szerzette Léon Vasseur. Szinre került először a népszínházban ma ápril 2-án, s nevettetett, rikító tulipiros színével ingerkedett, és egy kedvünkre való eseményt okozott : megtöltötte a színházat anélkül, hogy Blaháné játszott volna. Ez olyan örvendetes, s a népszínházra mindenesetre váratlan valami, hogy érte, nagyon sok mindent megtudunk bocsátani ennek a pipacsnak. Amire máskülönben szükség van, de nagyon. A „Pipacs“ operette, tehát a kézzelfoghatóbb mulattatás anyagát egyesíti magában. De nem az erősebb komikumú alakokban áll nevettető tulajdona, hanem párbeszédeinek kétségbevonhatlan falán, mely lehet ugyan természetes, de színpadon, még eddig legalább annyira szokatlan, hogy mulattató, s mindenesetre lebilincselő hatását elvitatni tőle nem lehet. Végre is, egy operette-szövegtől többet követelni, mint hogy szórakoztasson, tulság volna, s ha elmesélhető, hát azt még érdemül is be lehet tudni. Majd elválik. A zenéje? Néhol triviális, s közönséges csinadratta — szinfalhasgatás, másutt, dallamos, de nem eredeti , de vannak számai az egésznek, melyek „hallatják magukat“, s nem rontanak semmit a szövegen, mely tulajdonkép minden figyelmet leköt, így Lüsinett entréeja: „Ott fürödtem a folyóban“ továbbá „Anyám egy este künn a réten“ kezdetű dalai, Kátvin „Vitézek voltak fegyverekben“ kezdetű legendája, a vadászkar, mely a legkülönb kórus s általánosan tetszett Bibolé románcza — mind olyan számok, melyek hamar népszerűségre vergődhetnek. A 2 ik felvonás keringője olyan motívuma, mely már eléggé ismert, de azért nem kevésbé keringő. A zene hangszerelése néhol elég tarka-barka, de sehol sem olyan ügyes, hogy a dallamok gyakori igénytelenségét kipótolhatná. Már most a szöveg. A pipacs egy jegy két ifjú vállán. E kettő : Bibolé és Lüszinett, szereti egymást. Igen de a földesúr (a XVII-ik században játszik a darab) visszaállítja a jus primae noctist, melyet nősülésekor megszüntetett. Aztán van egy herczeg, aki földesura a földesurnak. Az első földesur, a báró felesége, meg a herczeg, meg az a két gyerek házassága, meg a jus primae noctis . . . Hogy mi az a jus primae noctis? Kérded szép olvasónőm. Nem érted, ugye, mert latinul van? No, hát az azért van latinul. Minthogy pedig nemcsak ezen fordul meg az egész mese, de minden szóban, dalban, zenében ezt emlegetik, vitatják és ránczigálják, hát azért nem lehet elmondani a mesét. Olyan ez, melyre boszankodik az ember, de azért meghallgatja, elítéli, de jól mulat rajta ; tudja mindenki,hogy nem való a színpadra, s egyáltalán nem való sehova, de ha már a színpadon van, hát megnézi mindenki. Megdicsérjük azt, amit elmondani sem tartunk helyesnek? Lehetetlen, mert minket ítélnének el érte. Elmondjuk feddő észrevételeinket? Nem teszszük, mert akkor rohanna a közönség a színházba, hogy ezt a szörnyű erkölcstelenséget kifütyülje? Dehogy. Mulasson rajta. Inkább hát áttérünk a szereplőkre. A főszerepet— amely csak akkor van, ha úgy akarjuk —Komáromi Mariska játszotta, szerepének minden részletét azzal a lelkiismeretességgel mondva el, mely ma talán nem is lett volna olyan szükséges. De dalait tiszta csengő hangján szépen énekelte, s ma különös érez, érzelmes rezgés volt dalában, elannyira, hogy a közönség sűrü tapsokban adott kifejezést tetszésének, s az orchestréből nagy virágcsokrot nyújtottak föl — Erdőssy Eugenienek. Aki máskülönben szintén igyekezett, s jó kedvvel, élénken játszotta Katina hálátlan szerepét. Csatai Zsófia báróné izetlen szerepét adta,s bizony dicséretére mondjuk, elég ízetlenül. Vidtor olyan sajátságos herczeg volt, hogy nem lehetett vele tisztába jönni : micsoda szörnyetege az emberi fajnak: mammogva beszélt, szörnyen kidülesztett arczokkal, s nem a legszebb figurákra fintorítva el vonásait. S vas következetességgel tudott megmaradni ilyennek, minden szavában, mozdulatában. Sok fölösleges fáradságot pazarolt téves felfogásának megkedveltetésére. Soly most a báró szerepében vaskos komikumával gyakran megnevettetett, s ő valamint Kápolnai nagyban hozzájárultak ahoz, hogy megbocsássunk a darab frivolitásából annyit, amennyit nyugodt lelkiismerettel megbocsátani lehet. Még egyet : a karok jól, összevágóan énekeltek. A színház, mint említők, egészen megtelt. — A Balázsné és a nemzeti színház igazgatósága közt fölmerült differentiák kiegyenlíttetvén, Balázsné tovább is tagja marad a nevezett intézetnek. — A középtanodai tanáregylet közlönye a következő tartalommal jelent meg: Az érettségi vizsgálatok. Dr. Lutter Nándor. — A középiskolai magyar nyelv- s irodalmi tanítás újabb terve. Dr. Babics Kálmán. — Irodalom. Lamb . Shakespearemesék. Lintner Lajos. — Szemle az évi jelentésekről. VI. — Egyleti élet. A II. szakosztály márcz. 16-iki ülése. — Vegyesek. — Horváth Atilla a kiváló tehetségű világtalan ifjú, aki már eddig is szűkebb körben, különösen mult esztendőben a vakok intézetében rendezett estélyen annyi elismerést aratott és legszebb reményekre jogosította fel jóakaróit, ma a Hungária szálló dísztermében a nagy közönség elé lépett. Önálló hangversenyével elérte azt, hogy szélesebb körben is érdeklődést keltett és meggyőződtek hivatottságáról. Kettős minőségében — mint zeneszerző és zongoraművész — gyakori sürtt tetszésnyilatkozatokra ragadta szépszámú közönségét. Bevezető számnak Volkmann dallamos f-dúr trióját választotta és Sabathiennak meg Állagának, akik a hegedű és cellarészt vállalták el, egyszer sem volt okuk panaszkodni, hogy a világtalan ifjú a négy részből álló kamaradarabban akárcsak a legcsekélyebb hibával sértette volna az összhangot, mert folyton éber lelki szemeivel kiigazodott a legszövevényesebb részletekben is. Meleg, értelmes zongorajátékát, nagyon tisztességes technikáját itt és olyan ügyesen érvényesítette, mint Liszt „Sommernachtstraum“-paraphrasisában és különösen saját com-