Ellenőr, 1880. május (12. évfolyam, 204-254. szám)

1880-05-30 / 253. szám

f£lö fizetési Árak : Szerkesztési Iroda : Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Egész éVTől Félévre . 20 frt — 1er. • 10 .­­ , Évnegyedre . 5 frt — kr. Egy hónapra . 1­9­80 , Egyes szám ám 4 kr. Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán.) ELLENŐR vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIAD­ÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, viezi kör­út 26. szám (fő­út sarkán). Tóvábbi Datlbe G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fő-út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó mtetei felmérél is. 253. szám. Budapest, vasárnap, május 30. 1880. XII. évfolyam. Budapest, május 29 Clemenceau interpellációját , melyben kárhoztatta a május 23-ai tüntetés alkalmá­val a kormány által követett magatartást, tegnap tárgyalta a franczia képviselőház. Az ülés nem volt oly zajos, mint gyanították. Mint jellemzőt kiemeljük, hogy Clémenceau azzal vádolta a kormányt, hogy antiliberális politikát követ, még a bonapartisták tünte­téseit is eltűri, a nép és a szabadság hang­jától azonban fél. Paul Cassagnac ellenben azt vetette a kormány szemére, hogy azt megtűri, ha valaki a commünet élteti, azt azonban rögtön megbüntetné, aki azt kiál­taná: Éljen a császár. Constans miniszter néhány szóval kifej­tette, hogy egyiküknek sincs igazuk. A tün­tetők — mondotta a miniszter — a com­mune föllázadását akarták dicsőíteni; ez bűntény. A kormány intett, a sajtó is figyel­meztetett, mégis készültek a tüntetésre. A kormány elhatározta tehát, hogy nem fogja tűrni a tüntetést és meg is akadályozta. Senkit sem ütöttek meg, senkinek ruháját sem szaggatták szét; az elfogottakat szaba­don bocsátották, az idegeneket kiutasították. A kormány felelős, az ártalmatlan nyilat­kozatokat tűri, de azokat megtiltja, amelyek bűntényt képeznek. A kormány fönn fogja tartani a rendet, szereti a szabadságot, azért védelmezi is bármely zavargók elle­nében. » A miniszternek igazat adott az egész köztársasági párt, a radicálisok kivételével. Clémenceau napirendje ellenében, aki azt indítványozta, hogy fejezze ki a ház sajnál­kozását a fölött, hogy nem bízott a kor­mány a párisi nép józanságában, egyszerű napirendre tért át a ház. * A nagyköveti conferenţia, mint erősen állítják, csak a görög-török határ rendezé­sével fog foglalkozni. A conferenţia mandá­tumának kiterjesztésére nem is lépett föl senki javaslattal, nevezetesen az osztrák­magyar kormány ragaszkodik azon állás­ponthoz, hogy a conferenţia csak a berlini szerződés 24. pontjában megállapított köz­vetítés érdekében üljön össze. A conferenţia egyszersmind rövidített módja lesz a köz­vetítésnek, mert sok időbe és fáradtságba került volna a kabineteknek, ha külön-külön akartak volna megállapodni egymással. A conferentiából tehát a két villongó fél, Tö­rökország és Görögország, ki lesz zárva, mert tisztán közvetítő jelleggel fog bírni. Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hó 30-án este 7 órakor értekezletet tart. Az országgyűlési függetlenségi párt ma este tartott értekezletén mindenekelőtt öt ta­gú küldöttség választatott, mely a párt szerve­zése körül bizonyos teendőkre nézve a bekövetkező szünidő alatt javaslatot készítsen. A küldöttségbe megválasztottak M­o­c­s­á­r­y Lajos, S­i­m­o­n­y­i Ernő, Eötvös Károly, H­e­l­f­y Ignácz és U­g­r­o­n Gábor. A szünidő alatt a párt ügyeinek intézésére és vezetésére, mint eddig, az állandóan a fővárosban tartózkodó és a vidékről időközönként bejövő ta­gok bízattak meg. Ideiglenes elnökökül H­e­­­f­y Ignácz és Eötvös Károly választottak. Kossuth László síremlékének Dabason júniusban tartandó leleplezési ünnepélyén való részvételre a pár tagjai közül önként ajánlkozók elnökileg felhivattak. (O. É.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor P­r­ó­n­a­y József elnöklete alatt ülést tartott. Tárgyalás alá vétetett első­sorban a t­i­s­z­a­­vidéki vasút megváltásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyában a képviselőháznak ho­zott azon határozata, mely szerint a szerződés 5. §-a kihagyatni rendeltetett. Élénk vita után, melyben Wahrmann, a pénzügyminiszter, Lukács, Helfy, Hege­dűs és Dániel vettek részt, a bizottság abban állapodott meg, hogy a törvényjavaslat 1. és 2. §-a helyett Szapáry dr. miniszter által szerkesztett következő szöveget fogja a képviselőháznak elfoga­dásra ajánlani : „A kormány felhatalmaztatik, hogy a tiszavidéki vasutat az ezen társulattal 1880. ápril 11-én kötött szerződés alapján beválthassa és üzletbe v­ehesse, oly kikötéssel azonban, hogy ezen szerződés 5. §-a a kormány kezdeményezése folytán a társulati közgyű­lés hozzájárulásával oly intézkedéssel helyettesíttes­­sék, hogy a tartalékalap teljesen az állam tulajdonába menjen át és a társulat felszámolása a kereskedelmi törvény idevonatkozó határozatainak megfelelőleg történjék.* Következett a Szeged mentén a Tisza folyómed­rének kiszélesítéséről, valamint a sze­gedi rakpart és a tiszai állandó híd épí­téséhez megkívántató póthitelről szóló törvényjavaslat, a­mely épen úgy, mint a közlekedési bizottságban úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Tárgyalás alá vezetett a lánc­-vagy kötél­­h­aj­ózásról szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor szavai után Tisza minisz­terelnök röviden ismétli a közlekedési bizottság határo­zata létrejöttének indokait s megjegyzi, hogy bár elvileg nincs kifogása ellene, de nem hallgathatja el azon körülményt, hogy ha a lánc­hajózás állami költségen rendeltetik el, akkor az ország jelen pénz­ügyi viszonyai között az a lehető legjobb esetben is csak évek múlva, a költségvetésekbe felveendő ösz­­szeg erejéig, léptethető életbe. Óhajtotta volna ezért a törvényjavaslat elfogadását, mert ez­által remél­hető, hogy a lánc­hajózás rövid idő alatt életbe léphet. György Endre, mint a közlekedési bizottság előadója hosszasabban indokolja a közlekedési bi­zottság határozatát. Már csak a gabonaexport biz­tosításáért is méltányosnak tartja még nagy áldo­zattal is állami kezelést rendezni be. Kautz Gyula legbiztosabbnak tartja, ha a lánczhajózás az állam tulajdonában és kezelése alatt van. Lukács Béla csatlakozik a közlekedési bi­zottság javaslatához. Láng Lajos a láncz tulajdonosának előnyös helyzetét elismeri, csakhogy azt nem tartja telje­sen ellenőrizhetetlennek. Hegedűs Sándor csatlakozik a közlekedési bizottság határozatához, de azon értelmezéssel, a­melyet annak a miniszterelnök adott. Wahrmann bizonyos feltételek mellett a javaslatot elfogadhatónak tartja, s óhajtaná a ja­vaslatot tárgyalás alá venni. Szóltak még Dániel Ernő és H­e­­­f­y Ig­nácz, végül Szapáry gróf miniszter felszólalása után a bizottság kimondta, hogy e kérdésben csatlakozik a közlekedési bizottság véleményéhez. Ezzel az ülés esti 3/49 órakor véget ért. (O. K.) A pénzügyminiszter által a múlt év őszén a földadószabályozás tárgyában összehí­vott szakértekezlet folyó hó 29-én tartotta meg a pénzügyminiszter elnöklete alatt tárgyűlését. A föltett kérdésekre a szakértekezlet tizenkettes al­bizottságának megállapodásai s az azok alapján szerkesztett 2 törvényjavaslat képezvén a tanács­kozás tárgyát,az 1,3,5. és 6-ik kérdésre nézve, a 12-es albizottság megállapodásai, változatlanul, s a 2-ik kér­dés indokolása Majthényi László b. egy módo­sításával egyhangúlag elfogadtattak ; a 4-ik kérdésre nézve a szakértekezlet egyhangúlag azon meggyőző­désének adott kifejezést, hogy a catasteri közegek és választó becslők által a legközelebb megtartott ér­tekezletek alkalmával arányosított tiszta jövedelmi fokozatok magasak és a valóságnak nem felelnek meg ; ellenben a kérdés azon részére nézve, a­mely a fokozatoknak a törvény által felállított járási, kerületi és országos földadó-bizottságok által az osztályba sorozás megindítása előtt való letárgya­­lását tartalmazza, tulajdonképent megállapodás any­­nyiban nem jött létre, a­mennyiben a szakértekezletre meghívottak egy része a 12-es albizottság azon né­zetéhez, hogy a tiszta jövedelmi fokozatok az osz­tályba sorozás megindítása előtt a földadóbizott­ságok által tárgyaltassanak, ragaszkodott, másik része azonban a pénzügyminiszter előterjesztésére a catasteri közegek és választott becslők által ér­­kezletileg arányba hozott munkálatok és a már összehívott járási földadóbizottságok megállapodásai alapján, a részletes osztályba sorozást annyival is inkább kívánja már most folyamatba tétetni, mivel úgy véli, hogy a fokozatok előzetes letárgyalása által a munkálatok helyessége tekintetében elérhető ered­mény, az arra fordítandó sok idő, munka és nagy költséggel nem fog arányban állani, és most a törvény végrehajtására hivatott közegeknek épen az osztályba sorozás tartama alatt lesz legin­kább idejük és alkalmuk arra, hogy mindazon tényezőkkel, a­melyek a tiszta jövedelmi fokozatok­nak helyesen való felállítására, s megbírálására be­folyással bírnak, még részletesebben megismerkedje­nek; de arra nézve ismét egyhangú megállapodás jött létre, hogy a kellő alapossággal és nem elhir­­telenkedve végrehajtandó osztályba sorozáshoz a törvény értelmében közreműködésre hivatott köz­ségi földadó-bizottságok és érdekelt birtokosok oly módon hivassanak meg, hogy annál jelen is lehes­senek. A feltett kérdések és azokra adott feleletek alapján kidolgozott két törvényjavaslatot Bittó Béni értekezleti tag által tett egy módosítással egyhan­gúlag elfogadták. Táviratok, Szeged, május 29. (D. É.) Bornát Csanádi püspök elfogadta a felsőbb nőnevelő-intézet épületé­nek fölajánlt kis­kaszárnya telkét, s a teleknek a növelde tulajdonául leendő telekkönyvveztetését kéri. A közgazdasági, illetőleg keresk.­miniszter Sze­geden egy kisebb mérvű indigó-termelési telepet kíván létesíteni. A telep létesítéséhez 10—15 hold földet a város engedne át , az épületek és műszaki beren­dezések állami költségen fedeztetnének. Szeged, május 29. A köztörvényhatóságnak a királyi biztos és a biztosi tanács tagjai irányában kifejezett bizalmi nyilatkozatára a királyi biztos szívélyes hangon válaszolt a polgármesterhez in­tézett iratában. Horváth Gyula szintén meleg hangon mond köszönetét a személye irányában kifejezett biza­lomért a polgármesterhez intézett táviratban, s értesíti őt, hogy lemondását visszavette és to­vábbra­ is tagja marad a biztosi tanácsnak. Hor­váth ezen elhatározását Szeged közönsége általá­nos örömmel fogadta. (D. É.) Bukarest, máj. 29. (Eredeti távirat.) A hatal­mak felszólalása következtében visszavonta a bol­gár kormány a Dobrudsában és a Szerbiához kap­csolt területen lakó bolgárok honosításáról szóló tör­vényjavaslatot és kijelentette, hogy a jövő ülésszak­ban új törvényjavaslatot fog a tartománygyülés elé terjeszteni, előbb azonban conventiót fog kötni Ro­mániával és Szerbiával. Szófia, máj. 29. (Eredeti távirat.) A tarto­­mánygyülést június 20-kán fogják bezárni. A feje­delem ezután Belgrádba utazik. Bécs, május 29. A neuwerk-mariazelli bánya­társulat mai közgyűlésén megszavazta az igazgató­­tanácsnak a felmentést. Az 1879-ki üzleti jelentés 112,673 frt veszteséget mutat ki. 1878-ban a tár­saságnak 99,210 frt vesztesége volt. Paris, máj. 29. A „Mot d’Ordre“ radikális hírlap mai száma egy levelet közöl, mely sértő kifejezésekkel illeti a párisi rendőrprófétet, mivel Rochefort fia az elmúlt vasárnapon állítólag kard­csapásokat kapott volna. Az „Agence Havas“ sze­rint valótlanok a kérdéses levélben tartalma­zott adatok. Rochefort fia megtámadta ama rendőröket, kik a koszorúhordozókat el akarták fogni, azokat verte s a letartóztatott egyéneket meg akarta szabadítani. Egy rendőr az előtte tel­jesen ismeretlen egyént kardjának széles tápjával ütötte meg.­­ Az igazságügyminiszter még nem vette fontolóra, ha a „Mot d’Ordre“ ellen, Rochefort ezen levelének közzététele miatt elrendelje-e a bírói eljárást ? Say Leon utódját illetőleg a londoni nagykövetségi állásra, eddig még mi sem határoz­tatok el. Páris, máj. 29. A kamara osztályai, a Padua herczeg ellen kért bírói eljárás megengedése tár­gyában bizottságot választott, melynek tagjai kö­zül heten ellenzik s négyen pártolják Padua her­czeg mentelmi jogának felfüggesztését. Róma, máj. 29. A pénzügyminiszter a kamara elé terjesztő az utolsó ülésszak alatt le nem tár­gyalt törvényjavaslatokat s az őrlési adóról szóló előterjesztést illetőleg sürgős tárgyalást kért. — Az ideiglenes pénzügyi kezelés június havára, vita nélkül megszavaztatott. Róma, máj. 29. Néhány óra lefolyta alatt a parlamenti helyzet megváltozott. A dissi­­densek az általános költségvetési bizottság 30 tagjának megválasztása alkalmából a minisztérium­hoz közeledtek. A miniszteri párt és a disidensek megegyeztek, hogy a bizottságba 16 miniszterpár­tit és 9 dissidenst választanak, míg a még fenma­­radt 5 helyett az alkotmánypártnak engedik át. Berlin, május 29. A képviselőház közel 7 órán át tartó vita után a 21-es bizottsághoz uta­­sítá az egyházi előterjesztést. A vita folyamában Virchow (haladópárt), Stablesky (lengyel) és Rei­­chensperger (középpárt), a javaslat ellen, Lymburg- Strrum és Stöcker (konservatívok) mellette emel­tek szót. Gneist (nemzeti szabadelvű) ellenzi a kormány felmentését a törvények foganatba vétele alól és a püspökök visszahívását, mi­előtt azok az államtörvényeknek formálisan ma­gukat alá nem vetették. A májusi törvények­ből csakis a tulajdonképeni hareztörvényre (Kampfgesetz) szavazható meg a diskretionárius hatalom , a többiekre nézve nem. Az ő pártja haj­landó bizonyos módosítások fentartása mellett az előterjesztés fölötti vitába bocsátkozni.­­ Putz­­kammer vallásügyi miniszter a vita folyamában kijelente, hogy nincs kifogás a módosítások beter­jesztése ellen, amennyiben azok elvileg mit sem változtatnak. Faik tegnapi fejtegetései ellenében a miniszter kijelenti, hogy a törvény jóakaró alkalmazása teljesen az egyház előzékenységétől függ. Határozottan tiltakozik ama feltevés ellen, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat aggasztó habozásnak tekinthető az állam fen­hatóságáról táplált fogalomra nézve. És oly kevéssé gondolnak a fennálló törvények változatlan fentartásának ed­digi álláspontjáról való visszavonulásra. Az állam java megkívánja, hogy az országban uralkodó ba­jokat nagylelkűen ítéljék meg! Pétervár, máj. 29. (este.) Megjelent az Olasz­ország és Németország közt kötött szerződések gyűjtésének első kötete. Kragujevacz, május 29. A skupstina vasúti bizottsága befejezte munkálatai­t. Kedden a skup­stina teljes ülést tart. Brünn, május 29. Dr. Vander Strass, Brünn város polgármestere s reichsrathi képviselő szélhüdés következtében meghalt. Genf, május 29. A Vettereni puskaporos gyárban robbanás történt. Számosan szerencsétle­nül jártak. Eddig 10 halottat találtak. Washington, máj. 29. A szenátus külügyi bi­zottsága pártolta ama resolutió elfogadását, hogy Hayes köztársasági elnök keressék fel, hogy Fran­­cziaországgal, Spanyolországgal, Ausztria-Magyaror­­szággal és Olaszországgal az Egyesült­ Államokból jövő dohány bevitelére nézve az ezen országokban fennálló akadályok megszüntetése végett alkudo­zásba lépjen. áll, hogy meggyőződést keltsen és meggyő­ződésre vezessen, tehát érvekkel szabadon küzdjön ; de semmifélekép sem fér össze az állam hivatásával, hogy tétlenül nézze, mi­ként a sajtó az igazságszolgáltatás pallosát vindk­álva, ezt privilégiumának érzetében a pártküzdelmek eszköze gyanánt használja, és az, kit megtámadott, saját becsületének védelmét a sajtó privilégiumjának aláren­delje ! Az állam ne csak a physikai lét oltal­máról gondoskodjék, hanem a polgári életet a becsületfosztással járó „morte civile“ el­len is védje! Ezen védelem nélkül az áldozatoknak még hosszú sorát fogjuk registrálhatni s ezért óhajtom a „Magyarország“ czimü laptársunk írójával : „Adja isten, hogy gróf Zichy Viktor fiatal vére ne hiába ömlött legyen ki.“ DÁRDAY SÁNDOR: A sajtóról. A sajtó képes az általa ütött sebeket behegeszteni és gyógyítani ! Ezen banális phrasist megdöntheti most gróf Zichy Feraris Victor halála, ki a sajtó utján sértett becsületért — a sirba szállott. Ha a jogrend biztosítása képezi az állam egyik legfőbb czélját, úgy ezen ideg­­rázkódtató eset méltán nemcsak a hivatott köröket, nemcsak a politikai tényezőket, hanem az állam minden gondolkozó polgá­rát ösztönözheti annak megfontolására, váj­jon az egyéni becsület, — mely nélkül a physikai lét csak állati élet becsével bir,­­— kellő védelemben részesül-e a magyar állam részéről biztosított jogrendben? A ki habozva nem tudott feleletet ta­lálni e kérdésre,­­ most már az eredmé­nyekben lelheti a felvetett kérdés meg­oldását. Nemcsak gróf Zichy Victor tragicus sorsát értem ezen eredmény alatt, mert ennek lánczolatába tartozik egyik írótársunk élet-halál közti küzdelme ; ennek lánczola­tába tartozik az utczai zavarok alkalmával kiontott vér és azon teljesen ártatlan áldo­zatoknak kioltott élete. Sőt még ezzel sin­csen befejezve a kitört társadalmi harcz áldozatainak sora, mert ennek lánczolatába tartozik még, mint beavatott körökben be­szélik , hogy közéletünknek még két baj­noka egy bizonyos fenyítővizsgálat befejez­tével készül a bevezetésül beszennyezett becsületnek vérrel való lemosására. És mit tesz mindezen tényekkel szem­ben az államhatalom ? Semmit! Keleti fatalizmus közönyével engedi, hogy az emberi szenvedélyek go­noszságát „istenítélet“ döntse el. Megdöbbentő valóban, hogy hazánkban a magánbecsület politikai pártküzdelmek martaléka. A becsület bírája a pártszínezetű sajtó s ennek szabadságát, nem a be­csület védelmét biztosítja az esküdtszék mint politikai intézmény. A sajtó tulajdonképi hivatása abban Budapest, május 29. Belső küzdelem emészti csaknem min­denütt az államok erejét. Francziaország, Olaszország küzd a radicalismussal, Orosz­ország a nihilismussal. Maga Anglia sem mentes a belső viszálykodásoktól. Írország­ban izzik az állandó forradalom a hamu alatt. Közvetlen szomszédunkat és állam­­társunkat, Ausztriát is belső válság rázkód­­tatja meg. A foederalismus ássa futósán­­czait, melyekről még nem tudni minő táma­dási objectummal birnak. Egyedül csak Ma­gyarország az, melyet belső válság nem fe­nyeget. Pártharczaink vannak, magasra lo­bog a pártszenvedély tüze és áldozatokat követel. De oly bajaink nincsenek, melyek az államot fenyegetnék s kérdésessé, vagy csak vitássá is tennék faji suprematiánkat, szabadságunkat, belbékénket. A nemzetiségi harcz áldatlan tüze kialudt. Békében élünk az egyházzal. Nincsenek felforgató elemeink. S hogy nyugalmunk annál teljesebbé legyen, még a horvát kiegyezésben is létrejöttnek tekinthető a megoldás. A pénzügyi bukás fenyegető rémképe hátat fordított nekünk. Pénzügyeink emelkedése, hitelünk eddig hallatlan lendülete mindig sűrűbb fátyolt borít arra. Valóban, a megelégedés és önérzet nem csekély mérvével tarthatunk szemlét az euró­pai viszonyok felett, melyekben jelentékeny tényezőt képezünk, s hivatva vagyunk még jelentékenyebb tényezőt képezni a szerint, amint növekszik anyagi és erkölcsi súlyúnk. Pedig mindinkább növekedni fog. A mely nép a múlt tévedésein annyira okult, rövid öt esztendő alatt annyira ren­dezte a katasztrófa szélén álló pénzügyeit, külügyi politikájával úgy bele tudott lépni az európai népek közösségébe, s mely par­­lamentarismusát úgy meg tudta óvni minden rázkódástól, míg körülötte a Parlamentaris­mus mindenütt válsággal küzd: ez a nép, mérsékletével, helyes politikai tapintatával minden körülmény közt el fogja találni a kö­vetendő helyes utat. Ez a nép soha sem ma­radhat sereghajtónak a nagy politikai kér­dések elintézésénél, hanem tevékenyen fog résztvenni abban. Az európai viszonyok felett tartott szem­lénknél azonban sajnálkozó pillantást kell vetnünk Németországra. Németország szövetségesünk, a legkö­zelebbi jövőben jóban, rosszban osztozó társunk. Az ő bajai tehát visszahatással vannak ránk is. Ami Németországot gyengíti a mi gyengeségünk is. Sajnálattal tapasztaljuk tehát, hogy a német birodalomban egyik belügyi küzdelem a másikat váltja fel. A kulturharczra következett a socialismus el­leni véres küzdelem. Erre a harczra követ­kezett a gazdasági harcz. Most ismét a kul­­turharcz ébredez. A színfalak mögött ez a harcz már rég elő van készítve. A szerepek már rég ki­osztottak. Bismarck nyilatkozataiban már rég sejtette, hogy a centrummal nincs megelé­gedve, s hogy szakítani akar vele. Az első harczi kiáltást azonban Bismarck csak múlt­kor, a hamburgi kérdésben tartott beszédé­ben hallatta, kijelentve, hogy a centrum nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak. A particularismus az újabb időben nemcsak nem fogyott, de növekedett. Bismarck ily megrovásokat nem szo­kott hiában tenni. Nála a szó és tett együtt szokott járni. Előre látható volt, hogy a kanczellár s a német kormány politikájában változás fog beállni. Azon jegyzékek és iratok, melyek Bis­marcktól származtak a római curiával foly­tatott alkudozások idejében, világot vetnek arra, miként vezette a kanczellár ezeket az alkudozásokat. Ha Bismarck minden irata elüt a szokásos diplomatiai formáktól, mindegyik­ben kidomborodik az ő hatalmas egyéni­sége, ez alkudozások folyamában tett min­den nyilatkozata az érdességnek és darabos­ságnak nagyobb mérvével bír a rendesnél. Azt a benyomást teszik ezek a nyilatkoza­tok, mintha a kanczellár nem lett volna valami nagyon rajta, hogy a kibékülés lét­rejöjjön. A középpárt megtette kötelességét, a középpárt tehát mehet, így gondolkodik Bismarck. S nem ok nélkül gondolkodik így. A szabadelvű pártokra támaszkodva Bismarck nem hajthatta végre gazdasági po­litikáját. Tehát elejtette azokat. A conser­­vativeket és clericalisokat használta fel. Ez idő alatt alkudozott a római curiával. Oly államférfiú előtt azonban, mint Bismarck, nem lehetett titok, hogy őszinte és tartós szövetség nem létezhet a kormány és a clericalisok közt. S a­mi fő, ezek lé­vén a particularismus letéteményesei, legke­vésbé alkalmasak azon politika szolgálatára, melynek czélja a német egységnek minél nagyobb megszilárdítása és egyöntetűvé tétele. A szakadásnak tehát szükségkép be kellett következnie. A cultur­harcz ma még nincs mereven proclamálva. A vallásügyi miniszter beszéde, valamint Bismarck nyilatkozatai oda men­nek ki, hogy a kormány békét helyre akarja állítani az állam és az egyház közt. Helyre kell állítani, habár a „pápai párt“ ellenére. S úgy látszik e párt ellenére kísérti meg a kormány a béke helyreállítását, mert a kö­zéppárt elutasítja az előterjesztvényt. A kor­mány a májusi törvények diskretionális al­kalmazására kér felhatalmazást. Azon indok­ból teszi ezt, mert — úgymond­­— a tör­vényhozás nélkül nem hagyhatja tetszése szerint hatályon kívül e törvényeket. Úgy tűnik fel tehát, mintha a kormány az egy­ház érdekében és a békülékeny szellem által indíttatva cselekednék. A májusi törvé­nyek diskretionárius alkalmazása azonban egyszersmind erős fegyver a kormány ke­zében. A clericalisoktól függ, hogy a kor­mány mily magatartást kövessen. A cultur-harcz előjelei tehát ismét fel­tűntek a német politika láthatárán. Való­színű azonban, hogy most e harcz nem fog oly mérveket ölteni, mint öltött a múltban. Az izgatások, ha végleges szakításra kerül a dolog — a pápával már arra került — ismét megújulhatnak, s így új villongás za­varhatja meg Németország belbékéjét. A támadó confliktus azonban nem lesz haszon nélkül. A német politika szabadel­vűbb csapásra jut. A német egységnek a liberálisok hivatottabb, sőt leghivatottabb képviselői. S ha a német politika a sza­badelvűekre fog támaszkodni, ez nem lehet aggasztó ránk nézve. Sőt csak előnyös lehet. A német egység szabadelvű aegis alatt jött létre. Németország külügyi politikája szaba­dabb és impozánsabb lehet, ha mögötte szabadelvű háttér lesz , mert a szabadelvűek minden párt között legszívesebben hoznak áldozatokat a német egységért, ha áldoza­tok kellenek. Csak az a kívánatos, hogy ezt az előnyt a belső villongások ne ellensúlyozzák. Ha a német állam és az egyház közt őszinte béke nem is jöhet létre, kívánatos, hogy legalább tisztességes modus vivendit hozzon létre a gyakorlat. E modus vivendi létesítésére a kormány megteszi a kellő lépéseket. A clericalisoktól függ, hogy úiiába ne gördüljön legyőzhet­­len akadály. Országgyűlés. 1. A mai ülés legfontosabb tárgya volt Ordódy Pál közlekedési miniszternek elő­terjesztése a pest-zimonyi vasút építésének haladéktalan megkezdése tárgyában, melyet mindenki csak örömmel fogadhatott. Az újra tárgyalás alá került gőzmalmi törvényjavaslatot a ház, Apát­h­y István be­ható fejtegetései után az igazságügyi bizott­ság szövegezése szerint fogadta el. Hasonló szerencsével védelmezte V­é­­csey Tamás előadó az okiratok hitelesítése iránt a német birodalommal kötött szerző­dést. Esti lapunk közölte a beszédet, de az előadó neve tévedésből kimaradt, mit ezen­nel helyreigazítunk. Némely apróbb ügyek után az inter­­pellációk következtek, melyeknél különösen kettő volt fontos : a sáros megyei kivándorlás és a sajtófelelősség kérdésére vonatkozó. Az elsőben a miniszterelnök örvendetes tudomásul vette, hogy H­e­nry képviselő ma teljes elismeréssel nyilatkozik Sáros megye közigazgatási hatóságáról. A sajtóügyben P­au­­er miniszter föl­világosította Jókait, hogy a büntető tör­vénykönyv rendelkezései nemcsak nem el­lenkeznek az 1848-iki sajtótörvénynyel, hanem egyenesen kiegészítik azt. Ez egész kérdésre nézve egyébiránt utaljuk az olvasót mai (máj. 29.) lapunknak „A beterjesztő felelős­sége és sajtótörvényünk“ czímű czikkére, melyben a legilletékesebb forrásból ismer­tettük az egész kérdést s az a fölött támadt zaj alaptalanságát. Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.

Next