Ellenőr, 1880. május (12. évfolyam, 204-254. szám)
1880-05-30 / 253. szám
f£lö fizetési Árak : Szerkesztési Iroda : Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Egész éVTől Félévre . 20 frt — 1er. • 10 . , Évnegyedre . 5 frt — kr. Egy hónapra . 1980 , Egyes szám ám 4 kr. Budapesten, váczi körút 26. szám (fő út sarkán.) ELLENŐR vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. REGGELI KIADÁS. Hirdetések felvétele a kiadóhivatalban: Budapesten, viezi körút 26. szám (főút sarkán). Tóvábbi Datlbe G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi körút 26. sz. (fő-út sarkán). Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó mtetei felmérél is. 253. szám. Budapest, vasárnap, május 30. 1880. XII. évfolyam. Budapest, május 29 Clemenceau interpellációját , melyben kárhoztatta a május 23-ai tüntetés alkalmával a kormány által követett magatartást, tegnap tárgyalta a franczia képviselőház. Az ülés nem volt oly zajos, mint gyanították. Mint jellemzőt kiemeljük, hogy Clémenceau azzal vádolta a kormányt, hogy antiliberális politikát követ, még a bonapartisták tüntetéseit is eltűri, a nép és a szabadság hangjától azonban fél. Paul Cassagnac ellenben azt vetette a kormány szemére, hogy azt megtűri, ha valaki a commünet élteti, azt azonban rögtön megbüntetné, aki azt kiáltaná: Éljen a császár. Constans miniszter néhány szóval kifejtette, hogy egyiküknek sincs igazuk. A tüntetők — mondotta a miniszter — a commune föllázadását akarták dicsőíteni; ez bűntény. A kormány intett, a sajtó is figyelmeztetett, mégis készültek a tüntetésre. A kormány elhatározta tehát, hogy nem fogja tűrni a tüntetést és meg is akadályozta. Senkit sem ütöttek meg, senkinek ruháját sem szaggatták szét; az elfogottakat szabadon bocsátották, az idegeneket kiutasították. A kormány felelős, az ártalmatlan nyilatkozatokat tűri, de azokat megtiltja, amelyek bűntényt képeznek. A kormány fönn fogja tartani a rendet, szereti a szabadságot, azért védelmezi is bármely zavargók ellenében. » A miniszternek igazat adott az egész köztársasági párt, a radicálisok kivételével. Clémenceau napirendje ellenében, aki azt indítványozta, hogy fejezze ki a ház sajnálkozását a fölött, hogy nem bízott a kormány a párisi nép józanságában, egyszerű napirendre tért át a ház. * A nagyköveti conferenţia, mint erősen állítják, csak a görög-török határ rendezésével fog foglalkozni. A conferenţia mandátumának kiterjesztésére nem is lépett föl senki javaslattal, nevezetesen az osztrákmagyar kormány ragaszkodik azon állásponthoz, hogy a conferenţia csak a berlini szerződés 24. pontjában megállapított közvetítés érdekében üljön össze. A conferenţia egyszersmind rövidített módja lesz a közvetítésnek, mert sok időbe és fáradtságba került volna a kabineteknek, ha külön-külön akartak volna megállapodni egymással. A conferentiából tehát a két villongó fél, Törökország és Görögország, ki lesz zárva, mert tisztán közvetítő jelleggel fog bírni. Az országgyűlési szabadelvű párt folyó hó 30-án este 7 órakor értekezletet tart. Az országgyűlési függetlenségi párt ma este tartott értekezletén mindenekelőtt öt tagú küldöttség választatott, mely a párt szervezése körül bizonyos teendőkre nézve a bekövetkező szünidő alatt javaslatot készítsen. A küldöttségbe megválasztottak Mocsáry Lajos, Simonyi Ernő, Eötvös Károly, Helfy Ignácz és Ugron Gábor. A szünidő alatt a párt ügyeinek intézésére és vezetésére, mint eddig, az állandóan a fővárosban tartózkodó és a vidékről időközönként bejövő tagok bízattak meg. Ideiglenes elnökökül Hefy Ignácz és Eötvös Károly választottak. Kossuth László síremlékének Dabason júniusban tartandó leleplezési ünnepélyén való részvételre a pár tagjai közül önként ajánlkozók elnökileg felhivattak. (O. É.) A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. u. 6 órakor Prónay József elnöklete alatt ülést tartott. Tárgyalás alá vétetett elsősorban a tiszavidéki vasút megváltásáról szóló törvényjavaslat tárgyában a képviselőháznak hozott azon határozata, mely szerint a szerződés 5. §-a kihagyatni rendeltetett. Élénk vita után, melyben Wahrmann, a pénzügyminiszter, Lukács, Helfy, Hegedűs és Dániel vettek részt, a bizottság abban állapodott meg, hogy a törvényjavaslat 1. és 2. §-a helyett Szapáry dr. miniszter által szerkesztett következő szöveget fogja a képviselőháznak elfogadásra ajánlani : „A kormány felhatalmaztatik, hogy a tiszavidéki vasutat az ezen társulattal 1880. ápril 11-én kötött szerződés alapján beválthassa és üzletbe vehesse, oly kikötéssel azonban, hogy ezen szerződés 5. §-a a kormány kezdeményezése folytán a társulati közgyűlés hozzájárulásával oly intézkedéssel helyettesíttessék, hogy a tartalékalap teljesen az állam tulajdonába menjen át és a társulat felszámolása a kereskedelmi törvény idevonatkozó határozatainak megfelelőleg történjék.* Következett a Szeged mentén a Tisza folyómedrének kiszélesítéséről, valamint a szegedi rakpart és a tiszai állandó híd építéséhez megkívántató póthitelről szóló törvényjavaslat, amely épen úgy, mint a közlekedési bizottságban úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Tárgyalás alá vezetett a lánc-vagy kötélhajózásról szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor szavai után Tisza miniszterelnök röviden ismétli a közlekedési bizottság határozata létrejöttének indokait s megjegyzi, hogy bár elvileg nincs kifogása ellene, de nem hallgathatja el azon körülményt, hogy ha a lánchajózás állami költségen rendeltetik el, akkor az ország jelen pénzügyi viszonyai között az a lehető legjobb esetben is csak évek múlva, a költségvetésekbe felveendő öszszeg erejéig, léptethető életbe. Óhajtotta volna ezért a törvényjavaslat elfogadását, mert ezáltal remélhető, hogy a lánchajózás rövid idő alatt életbe léphet. György Endre, mint a közlekedési bizottság előadója hosszasabban indokolja a közlekedési bizottság határozatát. Már csak a gabonaexport biztosításáért is méltányosnak tartja még nagy áldozattal is állami kezelést rendezni be. Kautz Gyula legbiztosabbnak tartja, ha a lánczhajózás az állam tulajdonában és kezelése alatt van. Lukács Béla csatlakozik a közlekedési bizottság javaslatához. Láng Lajos a láncz tulajdonosának előnyös helyzetét elismeri, csakhogy azt nem tartja teljesen ellenőrizhetetlennek. Hegedűs Sándor csatlakozik a közlekedési bizottság határozatához, de azon értelmezéssel, amelyet annak a miniszterelnök adott. Wahrmann bizonyos feltételek mellett a javaslatot elfogadhatónak tartja, s óhajtaná a javaslatot tárgyalás alá venni. Szóltak még Dániel Ernő és Hefy Ignácz, végül Szapáry gróf miniszter felszólalása után a bizottság kimondta, hogy e kérdésben csatlakozik a közlekedési bizottság véleményéhez. Ezzel az ülés esti 3/49 órakor véget ért. (O. K.) A pénzügyminiszter által a múlt év őszén a földadószabályozás tárgyában összehívott szakértekezlet folyó hó 29-én tartotta meg a pénzügyminiszter elnöklete alatt tárgyűlését. A föltett kérdésekre a szakértekezlet tizenkettes albizottságának megállapodásai s az azok alapján szerkesztett 2 törvényjavaslat képezvén a tanácskozás tárgyát,az 1,3,5. és 6-ik kérdésre nézve, a 12-es albizottság megállapodásai, változatlanul, s a 2-ik kérdés indokolása Majthényi László b. egy módosításával egyhangúlag elfogadtattak ; a 4-ik kérdésre nézve a szakértekezlet egyhangúlag azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a catasteri közegek és választó becslők által a legközelebb megtartott értekezletek alkalmával arányosított tiszta jövedelmi fokozatok magasak és a valóságnak nem felelnek meg ; ellenben a kérdés azon részére nézve, amely a fokozatoknak a törvény által felállított járási, kerületi és országos földadó-bizottságok által az osztályba sorozás megindítása előtt való letárgyalását tartalmazza, tulajdonképent megállapodás anynyiban nem jött létre, amennyiben a szakértekezletre meghívottak egy része a 12-es albizottság azon nézetéhez, hogy a tiszta jövedelmi fokozatok az osztályba sorozás megindítása előtt a földadóbizottságok által tárgyaltassanak, ragaszkodott, másik része azonban a pénzügyminiszter előterjesztésére a catasteri közegek és választott becslők által érkezletileg arányba hozott munkálatok és a már összehívott járási földadóbizottságok megállapodásai alapján, a részletes osztályba sorozást annyival is inkább kívánja már most folyamatba tétetni, mivel úgy véli, hogy a fokozatok előzetes letárgyalása által a munkálatok helyessége tekintetében elérhető eredmény, az arra fordítandó sok idő, munka és nagy költséggel nem fog arányban állani, és most a törvény végrehajtására hivatott közegeknek épen az osztályba sorozás tartama alatt lesz leginkább idejük és alkalmuk arra, hogy mindazon tényezőkkel, amelyek a tiszta jövedelmi fokozatoknak helyesen való felállítására, s megbírálására befolyással bírnak, még részletesebben megismerkedjenek; de arra nézve ismét egyhangú megállapodás jött létre, hogy a kellő alapossággal és nem elhirtelenkedve végrehajtandó osztályba sorozáshoz a törvény értelmében közreműködésre hivatott községi földadó-bizottságok és érdekelt birtokosok oly módon hivassanak meg, hogy annál jelen is lehessenek. A feltett kérdések és azokra adott feleletek alapján kidolgozott két törvényjavaslatot Bittó Béni értekezleti tag által tett egy módosítással egyhangúlag elfogadták. Táviratok, Szeged, május 29. (D. É.) Bornát Csanádi püspök elfogadta a felsőbb nőnevelő-intézet épületének fölajánlt kiskaszárnya telkét, s a teleknek a növelde tulajdonául leendő telekkönyvveztetését kéri. A közgazdasági, illetőleg keresk.miniszter Szegeden egy kisebb mérvű indigó-termelési telepet kíván létesíteni. A telep létesítéséhez 10—15 hold földet a város engedne át , az épületek és műszaki berendezések állami költségen fedeztetnének. Szeged, május 29. A köztörvényhatóságnak a királyi biztos és a biztosi tanács tagjai irányában kifejezett bizalmi nyilatkozatára a királyi biztos szívélyes hangon válaszolt a polgármesterhez intézett iratában. Horváth Gyula szintén meleg hangon mond köszönetét a személye irányában kifejezett bizalomért a polgármesterhez intézett táviratban, s értesíti őt, hogy lemondását visszavette és továbbra is tagja marad a biztosi tanácsnak. Horváth ezen elhatározását Szeged közönsége általános örömmel fogadta. (D. É.) Bukarest, máj. 29. (Eredeti távirat.) A hatalmak felszólalása következtében visszavonta a bolgár kormány a Dobrudsában és a Szerbiához kapcsolt területen lakó bolgárok honosításáról szóló törvényjavaslatot és kijelentette, hogy a jövő ülésszakban új törvényjavaslatot fog a tartománygyülés elé terjeszteni, előbb azonban conventiót fog kötni Romániával és Szerbiával. Szófia, máj. 29. (Eredeti távirat.) A tartománygyülést június 20-kán fogják bezárni. A fejedelem ezután Belgrádba utazik. Bécs, május 29. A neuwerk-mariazelli bányatársulat mai közgyűlésén megszavazta az igazgatótanácsnak a felmentést. Az 1879-ki üzleti jelentés 112,673 frt veszteséget mutat ki. 1878-ban a társaságnak 99,210 frt vesztesége volt. Paris, máj. 29. A „Mot d’Ordre“ radikális hírlap mai száma egy levelet közöl, mely sértő kifejezésekkel illeti a párisi rendőrprófétet, mivel Rochefort fia az elmúlt vasárnapon állítólag kardcsapásokat kapott volna. Az „Agence Havas“ szerint valótlanok a kérdéses levélben tartalmazott adatok. Rochefort fia megtámadta ama rendőröket, kik a koszorúhordozókat el akarták fogni, azokat verte s a letartóztatott egyéneket meg akarta szabadítani. Egy rendőr az előtte teljesen ismeretlen egyént kardjának széles tápjával ütötte meg. Az igazságügyminiszter még nem vette fontolóra, ha a „Mot d’Ordre“ ellen, Rochefort ezen levelének közzététele miatt elrendelje-e a bírói eljárást ? Say Leon utódját illetőleg a londoni nagykövetségi állásra, eddig még mi sem határoztatok el. Páris, máj. 29. A kamara osztályai, a Padua herczeg ellen kért bírói eljárás megengedése tárgyában bizottságot választott, melynek tagjai közül heten ellenzik s négyen pártolják Padua herczeg mentelmi jogának felfüggesztését. Róma, máj. 29. A pénzügyminiszter a kamara elé terjesztő az utolsó ülésszak alatt le nem tárgyalt törvényjavaslatokat s az őrlési adóról szóló előterjesztést illetőleg sürgős tárgyalást kért. — Az ideiglenes pénzügyi kezelés június havára, vita nélkül megszavaztatott. Róma, máj. 29. Néhány óra lefolyta alatt a parlamenti helyzet megváltozott. A dissidensek az általános költségvetési bizottság 30 tagjának megválasztása alkalmából a minisztériumhoz közeledtek. A miniszteri párt és a disidensek megegyeztek, hogy a bizottságba 16 miniszterpártit és 9 dissidenst választanak, míg a még fenmaradt 5 helyett az alkotmánypártnak engedik át. Berlin, május 29. A képviselőház közel 7 órán át tartó vita után a 21-es bizottsághoz utasítá az egyházi előterjesztést. A vita folyamában Virchow (haladópárt), Stablesky (lengyel) és Reichensperger (középpárt), a javaslat ellen, Lymburg- Strrum és Stöcker (konservatívok) mellette emeltek szót. Gneist (nemzeti szabadelvű) ellenzi a kormány felmentését a törvények foganatba vétele alól és a püspökök visszahívását, mielőtt azok az államtörvényeknek formálisan magukat alá nem vetették. A májusi törvényekből csakis a tulajdonképeni hareztörvényre (Kampfgesetz) szavazható meg a diskretionárius hatalom , a többiekre nézve nem. Az ő pártja hajlandó bizonyos módosítások fentartása mellett az előterjesztés fölötti vitába bocsátkozni. Putzkammer vallásügyi miniszter a vita folyamában kijelente, hogy nincs kifogás a módosítások beterjesztése ellen, amennyiben azok elvileg mit sem változtatnak. Faik tegnapi fejtegetései ellenében a miniszter kijelenti, hogy a törvény jóakaró alkalmazása teljesen az egyház előzékenységétől függ. Határozottan tiltakozik ama feltevés ellen, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat aggasztó habozásnak tekinthető az állam fenhatóságáról táplált fogalomra nézve. És oly kevéssé gondolnak a fennálló törvények változatlan fentartásának eddigi álláspontjáról való visszavonulásra. Az állam java megkívánja, hogy az országban uralkodó bajokat nagylelkűen ítéljék meg! Pétervár, máj. 29. (este.) Megjelent az Olaszország és Németország közt kötött szerződések gyűjtésének első kötete. Kragujevacz, május 29. A skupstina vasúti bizottsága befejezte munkálatait. Kedden a skupstina teljes ülést tart. Brünn, május 29. Dr. Vander Strass, Brünn város polgármestere s reichsrathi képviselő szélhüdés következtében meghalt. Genf, május 29. A Vettereni puskaporos gyárban robbanás történt. Számosan szerencsétlenül jártak. Eddig 10 halottat találtak. Washington, máj. 29. A szenátus külügyi bizottsága pártolta ama resolutió elfogadását, hogy Hayes köztársasági elnök keressék fel, hogy Francziaországgal, Spanyolországgal, Ausztria-Magyarországgal és Olaszországgal az Egyesült Államokból jövő dohány bevitelére nézve az ezen országokban fennálló akadályok megszüntetése végett alkudozásba lépjen. áll, hogy meggyőződést keltsen és meggyőződésre vezessen, tehát érvekkel szabadon küzdjön ; de semmifélekép sem fér össze az állam hivatásával, hogy tétlenül nézze, miként a sajtó az igazságszolgáltatás pallosát vindkálva, ezt privilégiumának érzetében a pártküzdelmek eszköze gyanánt használja, és az, kit megtámadott, saját becsületének védelmét a sajtó privilégiumjának alárendelje ! Az állam ne csak a physikai lét oltalmáról gondoskodjék, hanem a polgári életet a becsületfosztással járó „morte civile“ ellen is védje! Ezen védelem nélkül az áldozatoknak még hosszú sorát fogjuk registrálhatni s ezért óhajtom a „Magyarország“ czimü laptársunk írójával : „Adja isten, hogy gróf Zichy Viktor fiatal vére ne hiába ömlött legyen ki.“ DÁRDAY SÁNDOR: A sajtóról. A sajtó képes az általa ütött sebeket behegeszteni és gyógyítani ! Ezen banális phrasist megdöntheti most gróf Zichy Feraris Victor halála, ki a sajtó utján sértett becsületért — a sirba szállott. Ha a jogrend biztosítása képezi az állam egyik legfőbb czélját, úgy ezen idegrázkódtató eset méltán nemcsak a hivatott köröket, nemcsak a politikai tényezőket, hanem az állam minden gondolkozó polgárát ösztönözheti annak megfontolására, vájjon az egyéni becsület, — mely nélkül a physikai lét csak állati élet becsével bir,— kellő védelemben részesül-e a magyar állam részéről biztosított jogrendben? A ki habozva nem tudott feleletet találni e kérdésre, most már az eredményekben lelheti a felvetett kérdés megoldását. Nemcsak gróf Zichy Victor tragicus sorsát értem ezen eredmény alatt, mert ennek lánczolatába tartozik egyik írótársunk élet-halál közti küzdelme ; ennek lánczolatába tartozik az utczai zavarok alkalmával kiontott vér és azon teljesen ártatlan áldozatoknak kioltott élete. Sőt még ezzel sincsen befejezve a kitört társadalmi harcz áldozatainak sora, mert ennek lánczolatába tartozik még, mint beavatott körökben beszélik , hogy közéletünknek még két bajnoka egy bizonyos fenyítővizsgálat befejeztével készül a bevezetésül beszennyezett becsületnek vérrel való lemosására. És mit tesz mindezen tényekkel szemben az államhatalom ? Semmit! Keleti fatalizmus közönyével engedi, hogy az emberi szenvedélyek gonoszságát „istenítélet“ döntse el. Megdöbbentő valóban, hogy hazánkban a magánbecsület politikai pártküzdelmek martaléka. A becsület bírája a pártszínezetű sajtó s ennek szabadságát, nem a becsület védelmét biztosítja az esküdtszék mint politikai intézmény. A sajtó tulajdonképi hivatása abban Budapest, május 29. Belső küzdelem emészti csaknem mindenütt az államok erejét. Francziaország, Olaszország küzd a radicalismussal, Oroszország a nihilismussal. Maga Anglia sem mentes a belső viszálykodásoktól. Írországban izzik az állandó forradalom a hamu alatt. Közvetlen szomszédunkat és államtársunkat, Ausztriát is belső válság rázkódtatja meg. A foederalismus ássa futósánczait, melyekről még nem tudni minő támadási objectummal birnak. Egyedül csak Magyarország az, melyet belső válság nem fenyeget. Pártharczaink vannak, magasra lobog a pártszenvedély tüze és áldozatokat követel. De oly bajaink nincsenek, melyek az államot fenyegetnék s kérdésessé, vagy csak vitássá is tennék faji suprematiánkat, szabadságunkat, belbékénket. A nemzetiségi harcz áldatlan tüze kialudt. Békében élünk az egyházzal. Nincsenek felforgató elemeink. S hogy nyugalmunk annál teljesebbé legyen, még a horvát kiegyezésben is létrejöttnek tekinthető a megoldás. A pénzügyi bukás fenyegető rémképe hátat fordított nekünk. Pénzügyeink emelkedése, hitelünk eddig hallatlan lendülete mindig sűrűbb fátyolt borít arra. Valóban, a megelégedés és önérzet nem csekély mérvével tarthatunk szemlét az európai viszonyok felett, melyekben jelentékeny tényezőt képezünk, s hivatva vagyunk még jelentékenyebb tényezőt képezni a szerint, amint növekszik anyagi és erkölcsi súlyúnk. Pedig mindinkább növekedni fog. A mely nép a múlt tévedésein annyira okult, rövid öt esztendő alatt annyira rendezte a katasztrófa szélén álló pénzügyeit, külügyi politikájával úgy bele tudott lépni az európai népek közösségébe, s mely parlamentarismusát úgy meg tudta óvni minden rázkódástól, míg körülötte a Parlamentarismus mindenütt válsággal küzd: ez a nép, mérsékletével, helyes politikai tapintatával minden körülmény közt el fogja találni a követendő helyes utat. Ez a nép soha sem maradhat sereghajtónak a nagy politikai kérdések elintézésénél, hanem tevékenyen fog résztvenni abban. Az európai viszonyok felett tartott szemlénknél azonban sajnálkozó pillantást kell vetnünk Németországra. Németország szövetségesünk, a legközelebbi jövőben jóban, rosszban osztozó társunk. Az ő bajai tehát visszahatással vannak ránk is. Ami Németországot gyengíti a mi gyengeségünk is. Sajnálattal tapasztaljuk tehát, hogy a német birodalomban egyik belügyi küzdelem a másikat váltja fel. A kulturharczra következett a socialismus elleni véres küzdelem. Erre a harczra következett a gazdasági harcz. Most ismét a kulturharcz ébredez. A színfalak mögött ez a harcz már rég elő van készítve. A szerepek már rég kiosztottak. Bismarck nyilatkozataiban már rég sejtette, hogy a centrummal nincs megelégedve, s hogy szakítani akar vele. Az első harczi kiáltást azonban Bismarck csak múltkor, a hamburgi kérdésben tartott beszédében hallatta, kijelentve, hogy a centrum nem felelt meg a hozzá kötött várakozásnak. A particularismus az újabb időben nemcsak nem fogyott, de növekedett. Bismarck ily megrovásokat nem szokott hiában tenni. Nála a szó és tett együtt szokott járni. Előre látható volt, hogy a kanczellár s a német kormány politikájában változás fog beállni. Azon jegyzékek és iratok, melyek Bismarcktól származtak a római curiával folytatott alkudozások idejében, világot vetnek arra, miként vezette a kanczellár ezeket az alkudozásokat. Ha Bismarck minden irata elüt a szokásos diplomatiai formáktól, mindegyikben kidomborodik az ő hatalmas egyénisége, ez alkudozások folyamában tett minden nyilatkozata az érdességnek és darabosságnak nagyobb mérvével bír a rendesnél. Azt a benyomást teszik ezek a nyilatkozatok, mintha a kanczellár nem lett volna valami nagyon rajta, hogy a kibékülés létrejöjjön. A középpárt megtette kötelességét, a középpárt tehát mehet, így gondolkodik Bismarck. S nem ok nélkül gondolkodik így. A szabadelvű pártokra támaszkodva Bismarck nem hajthatta végre gazdasági politikáját. Tehát elejtette azokat. A conservativeket és clericalisokat használta fel. Ez idő alatt alkudozott a római curiával. Oly államférfiú előtt azonban, mint Bismarck, nem lehetett titok, hogy őszinte és tartós szövetség nem létezhet a kormány és a clericalisok közt. S ami fő, ezek lévén a particularismus letéteményesei, legkevésbé alkalmasak azon politika szolgálatára, melynek czélja a német egységnek minél nagyobb megszilárdítása és egyöntetűvé tétele. A szakadásnak tehát szükségkép be kellett következnie. A culturharcz ma még nincs mereven proclamálva. A vallásügyi miniszter beszéde, valamint Bismarck nyilatkozatai oda mennek ki, hogy a kormány békét helyre akarja állítani az állam és az egyház közt. Helyre kell állítani, habár a „pápai párt“ ellenére. S úgy látszik e párt ellenére kísérti meg a kormány a béke helyreállítását, mert a középpárt elutasítja az előterjesztvényt. A kormány a májusi törvények diskretionális alkalmazására kér felhatalmazást. Azon indokból teszi ezt, mert — úgymond— a törvényhozás nélkül nem hagyhatja tetszése szerint hatályon kívül e törvényeket. Úgy tűnik fel tehát, mintha a kormány az egyház érdekében és a békülékeny szellem által indíttatva cselekednék. A májusi törvények diskretionárius alkalmazása azonban egyszersmind erős fegyver a kormány kezében. A clericalisoktól függ, hogy a kormány mily magatartást kövessen. A cultur-harcz előjelei tehát ismét feltűntek a német politika láthatárán. Valószínű azonban, hogy most e harcz nem fog oly mérveket ölteni, mint öltött a múltban. Az izgatások, ha végleges szakításra kerül a dolog — a pápával már arra került — ismét megújulhatnak, s így új villongás zavarhatja meg Németország belbékéjét. A támadó confliktus azonban nem lesz haszon nélkül. A német politika szabadelvűbb csapásra jut. A német egységnek a liberálisok hivatottabb, sőt leghivatottabb képviselői. S ha a német politika a szabadelvűekre fog támaszkodni, ez nem lehet aggasztó ránk nézve. Sőt csak előnyös lehet. A német egység szabadelvű aegis alatt jött létre. Németország külügyi politikája szabadabb és impozánsabb lehet, ha mögötte szabadelvű háttér lesz , mert a szabadelvűek minden párt között legszívesebben hoznak áldozatokat a német egységért, ha áldozatok kellenek. Csak az a kívánatos, hogy ezt az előnyt a belső villongások ne ellensúlyozzák. Ha a német állam és az egyház közt őszinte béke nem is jöhet létre, kívánatos, hogy legalább tisztességes modus vivendit hozzon létre a gyakorlat. E modus vivendi létesítésére a kormány megteszi a kellő lépéseket. A clericalisoktól függ, hogy úiiába ne gördüljön legyőzhetlen akadály. Országgyűlés. 1. A mai ülés legfontosabb tárgya volt Ordódy Pál közlekedési miniszternek előterjesztése a pest-zimonyi vasút építésének haladéktalan megkezdése tárgyában, melyet mindenki csak örömmel fogadhatott. Az újra tárgyalás alá került gőzmalmi törvényjavaslatot a ház, Apáthy István beható fejtegetései után az igazságügyi bizottság szövegezése szerint fogadta el. Hasonló szerencsével védelmezte Vécsey Tamás előadó az okiratok hitelesítése iránt a német birodalommal kötött szerződést. Esti lapunk közölte a beszédet, de az előadó neve tévedésből kimaradt, mit ezennel helyreigazítunk. Némely apróbb ügyek után az interpellációk következtek, melyeknél különösen kettő volt fontos : a sáros megyei kivándorlás és a sajtófelelősség kérdésére vonatkozó. Az elsőben a miniszterelnök örvendetes tudomásul vette, hogy Henry képviselő ma teljes elismeréssel nyilatkozik Sáros megye közigazgatási hatóságáról. A sajtóügyben Pauer miniszter fölvilágosította Jókait, hogy a büntető törvénykönyv rendelkezései nemcsak nem ellenkeznek az 1848-iki sajtótörvénynyel, hanem egyenesen kiegészítik azt. Ez egész kérdésre nézve egyébiránt utaljuk az olvasót mai (máj. 29.) lapunknak „A beterjesztő felelőssége és sajtótörvényünk“ czímű czikkére, melyben a legilletékesebb forrásból ismertettük az egész kérdést s az a fölött támadt zaj alaptalanságát. Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.