Ellenőr, 1880. június (12. évfolyam, 255-305. szám)
1880-06-01 / 255. szám
ez tállan] tesiapán felis^^^^^^^^^^HpW^S' legmátkus rajzban és színben az eredetiről való méretek és szinfokozatok pontos megtartásával és alkalmazásával. Eljárásunkról szóló ezen előleges jelentésnek, nem lehet feladata a tudományos vizsgálat és műleírás, valamint a tisztázva még teljesen el nem készült számos és dús felvételek példányait az akadémia elé terjeszteni, mert mindennek alapos összeállítása s elkészítése, valamint az ábrák művészi és mértani teljes kivitele terjedelmesebb munkát és tetemesebb időt vesz igénybe. Jelenleg csupán általában kívánjuk előlegesen két irányban az eredményt jelezni, s a tekintetes akadémiának a további teendők iránt, ezek közzétételére nézve bátorkodunk rövid előterjesztést tenni. Egyik irányban ugyanis a sz. koronának eddigi méretes, hagyományos és általában elfogadott történetét illetőleg, a művizsgálatnak lehetőleg teljes biztossággal sikerült konstatálni, hogy e korona műalakzatai lényegesen megegyeznek az eddigi alaposabb történeti vizsgálatok adataival. Nevezetesen a mint ez adatokat legutóbb Koller Ferencz pécsi kanonoknak a koronáról irt kimerítő s alapos művében az előbbi irók nyomán is helyesebben összeállítani sikerült ; s a mennyire ezen adatokkal s a koronának leírásával kimutatta, hogy annak felső része, az egymáshoz keresztben meghajtva illesztett arany pántok latin feliratú, rekeszes zománcz-képeikkel, melyek a trónoló Megváltót és nyolcz apostolt állítják elő sz. Istvánnak a pápától Rómából küldött, ott készült koronáját képezték ; míg a korona alsó része, a főtévedző diademszerű abroncs, melyhez később a felső illesztetett, Dukász Mihály, bizanti császár, fia Konstantinos Porphirogenitos és Gejza király, valamint a Megváltó, Mihály és Gábor arkangyal sz. György, Demeter, Kosmas és Demjén vértanuk zománczképeivel díszítve, a nevezett Mihály bizanti császártól küldetett Gejzának, s mely két koronából állíttatott össze később a magyar sz. korona. Mindezen találó vagy más eltérőbb történelmi adatok és feltevések további előadását, amint azokat a művizsgálat megerősíti vagy kétségbeveheti, s e részben újabb érdekes feltevésekkel megvilágíthatja, természetesen csak a részletes leírásban lehet majd kimerítőbben tárgyalni. Más irányban ellenben a művizsgálat kimutatta, hogy eddig a szent koronának hű képmását nem ismertük s a valóságnak megfelelő előállítását nem bírtuk. Sőt ezt még a koronának legpontosabb leírásaiból sem lehetett teljesen kivenni. A szent koronának történeti leírásai mellett épen úgy, mint azon kívül megjelent összes eddigi ábrái nemcsak mindannyi máskép, a valóságtól eltérőleg álliták azt elő, hanem a mint azok egymástól is eltértek, úgy egyik sem közelítette meg annak távolról sem miszépségét. Ezen hiány önként érthető a régibb leírásoknál, midőn sem a műismeret, sem a műtörténet még nem képezett bevégzett, rendszeres tant és tudományt, s felőle a legtudósabb történetírónak sem volt kellő fogalma ; annál kevésbé volt tudomása arról, hogy az a történettudománynak egyik alaptételét és kútfőjét képezi, valahányszor az a művelődési történet és műalkotások s emlékek leírása terére lép. Hasonlóan nem rendelkezett a reproducáló művészet sem azon kifejlett eszközök felett, melyek a műtárgy finomabb részleteit teljesen, biztos hűséggel, képesek lettek volna visszaadni. Ehez hiányzott a kellő szylismeret, mely nélkül a tárgyak teljesen ferde felfogással állíttattak elő, s épen úgy hiányzott egyaránt a művészeknél és leíróknál a műtechnika kellő ismerete, mely nélkül hiven a tárgyat levenni nem lehetett, s annál kevésbé volt képes a leírás felőle kellő fogalmat alkotni. A sz. korona ily legnagyobb műbecsü részletei mint a zománczképek jellege és művészete iránt például, mindannyinnk nem volt, épen nevy tollá ruguluia, valamint azt a későbbi kor e technikája már nem ismerte és nem gyakorolta. De a sz. korona azon legújabb felvétele is, melyet mint fentemlítők , erre szakismereténél fogva teljesen képesített dr. Bock kanonok kiadott, hasonlón nemcsak több hiányt, de hűtlenséget is mutatott, melyet a fényképi felvétel daczára annak elégtelensége mellett, a rajzban hibás és a kiadásban átfordított ábrája is okozott. Felvételünk nemcsak e hibákat elkerülte s a tárgy eddig vissza nem adott minden oldalára s annak legkisebb műrészletére is kiterjedt, hanem erre a fényképezés azóta kifejlődött összes előnyeit is felhasználta s alkalmazta a felvételben, valamint más feltételeket, mértani és szabadkézi rajzokkal és különösen a korona zománczképe dús színezetének lemásolásával elkészítette s ez után a fénykép által nem létesíthetőt is teljesen pótolta. Ezen művizsgálat és felvétel eredménye immár, hogy szent koronánknak végre nemcsak helyes és hű képét vettük s ezáltal leirni fogjuk, hanem e nagybecsű nemzeti ereklyénk és műtárgyunk teljes műleírását is képesek vagyunk a legkisebb részletig előadni és feltüntetni. Mert maga e mű, mondhatjuk már jelenleg, hogy az ötvösségnek, az aranyművészségnek, a zománczműnek egyik egész világra s minden időkre szóló legremekebb és legbámulandóbb alkotása, melyhez nemcsak egyetlen egy régi ismeretes korona se járulhat e tekintetben közel, hanem mely általában is, mint ily műemlék ritkítja párját. Csak nemzeti múzeumunk nyitra-ivánkai lelete koronarészleteinek bámult bizanti zománcz művei járulnak hozzá közel, de koronánk egyes művei ezeket is épen úgy túlhaladják rebecsre és szépségre nézve, valamint versenyeznek mindazzal, mit e nemben hasonló műemlékek, a zománczos oltártáblák, úgynevezett pallák, frontálék és antipendiumok, valamint könyvtábla-ereklyetartók e körből előmutatni képesek és emlékekben s azok kiadásaiban például Labartenál és De Linas műveiben az ötvös, arany- és zománczművészet köréből. A ritka s oly nagyrabecsült díszes rekesz-zománczműtechnikát, a mint a legremekebb kivitelben, úgy legváltozatosabb nemeiben s modorban található koronán külön zománcz képezi. —Mig annak, felső sz. Istváni részei finomabb aranylemez pántjain a X. századi olasz zománczmű alakzatai tűnnek föl, a Megváltónak fényes, részben átlátszó rekeszzománczmű képe ábráján s az apostolok dús színezetű tömör alakzatain, ezek keretezésében pedig a képeket környező filigrán szemcsés sodronymű disziti az erős sárgaszínű arany alapot, addig a korona alsó bizanti része világosabb és tömörebb arany sárga pántján és csúcsán a legélénkebb dús színezetű bizanti rekesz zománczban találjuk ismét a Megváltó, az angyalok és szentek képei mellett, Mihály császár, Konstantin, Géza arczképszerű és koruk érdekes fejedelmi viseletével előállított mellképeit, mindenütt feliratokkal jelezve. Mindannyi egy-egy érdekes históriai kép, eltekintve a zománcz páratlan szép művétől és tökélyétől. De ez nem elég. Az alsó korona diademszerű félkörű és csúcsos rovátkáin a zománcznak még egy más, eddig ismeretlen, vagy csak elveszett és jelenleg többé nem ismert új nemével találkozunk. A vizsgálat közben kifejtvén ugyanis a koronából a koronázás alkalmára betétetni szokott bélést, e csúcsos és félkörű rovátkák kék és zöld színű rekesz-zománczai nemcsak a közönséges átlátszó, úgynevezett translucid, de a világosságtól egészen áthatolt zománczot mutatták. Azaz: ez fémalaplemez nélkül csupán az arany-keretrekeszekbe van befoglalva. A zománcz e jelenleg, mint mondok, ismeretlen és hajdan is csak igen ritkán előjött nemét, csupán a műtörténetből ismerjük, melynek egyik véletlen a műtechnika e nemét ritka szép példányaiban fentartotta, s vizsgálatunk azt ez által közismeretre hozza ismét. Mindennek részletesebb felemlitésével csupán némi fogalmat kiván a küldöttség előlegesen adni a sz. koronának minden képzeletet fölülmúlt, s a műismeretet is legmagasabbra emelő elragadó műbecséről, szépségéről és érdekességéről. Nem is szükség itt tovább azért részletezni, hasonlóan egyes példányaiban ritka és nagybecsű, de az előbb kiemelt művekhez képest csak másodrendű dús drágakő és gyöngydiszét, mely egyébként sem teljesen és változatlanul nem maradhat fenn, sem az eddigi leírások nevezéseivel mindenben meg nem egyezik. Magától értetődik, hogy ezek leírására, felvételére és meghatározására is teljes gondot fordítottunk, s azokat is illetékes szakférfiú által megvizsgáltattuk s felmérettük, a mai tudomány által nyújtott biztosság szerint véglegesen meghatároztuk , valamint annak eredményeit is a sz. korona leírásában hasonlóan közlendőnek tartjuk. A vizsgálat további menetére és módozataira nézve még csak azt véltük szükségesnek itt teljes megnyugtatásul megjegyezni, hogy abban eljárásunk kiinduló pontját az képezte, miszerint eleve már átolvasván a szent koronáról szóló eddigi egész irodalmat, az ebben fölvetett, vagy ennek olvasása közt fölmerülő összes kétesebb adatok és kérdések kijegyzésével álltunk a mű elé, s annak vizsgálata által igyekeztünk a kérdések, kételyek és nehézségek eloszlatására magunknak feleletet és biztosságot szerezni. Mire azután a korona egész habitusának és minőségének, egyes műveinek, képeinek diszitményeinek és részleteinek leírását mintegy jegyzőkönyvileg tollba mondva jegyeztük fel és pedig az alakok, viseletformák és színezet legkisebb részletig menő leírásával. Miáltal egyedül véltük a fényképzés, mértani felvétel s helyben a természet utáni színezés mellett teljesen hű és irányban biztos munkát végezni és előállítani. Nincs egyéb hátra, minthogy a további teendők és a mű kiadása iránt a T. Akadémiának előterjesztést tegyünk. A művizsgálat által kiderült azon tapasztalat, hogy eddig koronánk egyetlen mű képét sem bírjuk meg, s annál kevésbé bírjuk azt magas és remek műbecséhez és fényéhez méltó előállításban. Ez eléggé indokolja a szent korona leírt műszakszerű felvételeinek mennél pontosabb és szebb, valamint dús műrészletei ábráira is kiterjedő kiadását ; — amint ezt már az akadémia az ő cs. és apostoli királyi Felségéhez tett felterjesztésében és kérvénye indokolásául kifejezte s a sz. korona ezen alkalomból történt kivétele és visszahelyezése alkalmával az országos küldöttség jegyzőkönyben is fölvette. Nem lehet tehát kételkednünk, hogy az akadémia megragadja az alkalmat a nemzet megszemlélt ereklyéje s egyik legszebb műemléke, e nagybecsű remekmű méltó kiadására, hogy vele a nemzetet és műtudományt megajándékozza; — valamint hogy eddig már tetemes nagy költséggel a hazai műemlékeket az archeológiai bizottság által kiadta, s folyton kiadja. Erre nézve a korona képére s érdekesebb részleteire a bizottság fényes szinnyomatú kiállítást ajánl. Amint e felvételei teljesen elkészülnek és az akadémia elé terjeszthetők, megrendelhető lesz, egyszersmind a kiadásnak költségvetése. A szinnyomatot illetőleg bátorkodunk azonban mindjárt ajánlatba hozni a párisi Didrou-féle e nemű üzletet, mely nyomatai szépségévei, valamennyi más Hasonló kiadványokat messze túlhaladja, és legújabb hasonló rekesz-zománczszinűi kiadványai által, minőket nevezetesen japáni művek ily kiadásában tanúsított, különösen gyakorlottnak mutatkozik a rekesz-zománczművek kiadásában. IPOLYI ARNOLD, mint a sz. korona tudományos és művizsgálatára kiküldött akadémiai bizottság elnöke, eziránt is használhatjatja feltételesen a fl izli a törvényjavaslatot, fím-vasút tariftáit, nem tartja ennek, eléggé önállóan intézkedhet újabban Budapesten alakított igazgató-Perczel L, polemizálván Ráth érveivel, elfogadja a törvényjavaslatot. He ro ny mi arra a kérdésre : várjon az államnak vannak-e garantiái e vonal kiépítése iránt Belgrádon alul, azt felelte, hogy bármi garantiákkal, a tarifa ügyre nézve privát társulatok irányában elegendő biztosítékot nem lát, minthogy a tarifáknak a forgalmi szükséghez képest csaknem évről évre mérsékeltetniök kell s alig lehetne ma oly tarifát megállapítani, amely például a legközelebbi tíz év alatt is elég minimálisnak volna tekinthető. A vaspályák saját érdekükben már ma is oly alacsony díjtételeket, alkalmaznak, aminőkre ezelőtt 10 évvel alig gondolhattunk. Lichtenstein azon aggodalmaira, hogy az állam az előleges szakaszok építésével nagyon enyagírozza magát, megjegyzi, hogy erre már van analógia, t. i. a keleti vasútnál, hol csakugyan az egészre vonatkozó intézkedéseket megelőzőleg az állam által elrendeltetett az egyes szakaszokra nézve az előzetes kiépítés. Tisza Kálmán miniszterelnök a Belgrádon túl levő csatlakozásról szól, mely nemcsak Magyarország és a külügyi kormánynak képezi főgondját, hanem biztosítva van a berlini szerződést aláírt összes nagyhatalmak által. György Endre Hieronyminek a tarifáról való megjegyzéseire felhozza, hogy az átlagos tarifák az osztrák államvasútnál kisebbek, mint a többi vasutaknál. A budapest-zimonyi vasút szerinte sok ideig nem fog jövedelmezni. A nagyobb szállításra elég a Duna, a gyorsabb útra terelendőkből a legnagyobb részt a concurrens vasutak fogják elnyelni. Attól tart, hogy a befektetési tőke „fond perdu“ lesz, sőt hogyha a kikinda pancsovai vasút egyszer kiépülne, emellett a budapest-zimonyi vasutat károsnak is tartaná. Hivatkozik a gazdasági egyesület memorandumának ily irányú idevonatkozó részére. Forgách Antal gr. azt hiszi ugyan, hogy a budapest-zimonyi vonal sokkal kisebb teherrel létesíthető lenne, mint itt javasoltatik, de tudja, hogy a közvélemény mily erősen kívánja a vasutat, s azért elfogadja a törvényjavaslatot. Még szólt Lichtenstein, ki az általa felhozottak ellen tett észrevételekre nyilatkozott, mire a törvényjavaslat átalánosságban a többség részéről elfogadtatott. A részleteknél az 1. 2. 3. §§-nál történtek felszólalások. 1. §-nál György a kalocsai szárnyvonalat, mint a vicinális vasutak körébe tartozót itt kihagyatni kívánta. Forgách szintén külön törvényjavaslatba, esetleg külön §-ban kívánja fölvenni. Az eredeti szöveg felett a szavazás alkalmával a szavazatok egyenlők lévén, az elnök hozzájárulásával az eredeti szöveg fogadtatott el. A 2. §-nál a bajai vonalra nézve is kivontatott külön törvény intézkedése, a többség azonban a §-t változatlanul fogadta el. A többi §§-ok szintén változatlanul fogadtatván el, a törvényjavaslat tárgyalása befejeztetett. A törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz létetett át, mely azt holnap fogja tárgyalni. Előadóvá Perczel László választatott meg. A pest-zimonyi vasút a közlekedési bizottságban. Május 31. A képviselőház közlekedési bizottsága Bánffy Béla gr. elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta a Budapestről Zimonyig , illetőleg az ország határáig építendő vasútról szóló törvényjavaslatot. A kormány részéről jelen voltak Tisza miniszterelnök, Ordódy közlekedési miniszter, Hieronymi államtitkár, Zahorszky és Nagy László oszt. tanácsosok. A tárgyalás megkezdése előtt György Endre kijelenti, hogy nézete a kormány javaslatától e tárgyban eltér, miért is kéri a bizottságot, hogy jegyzői tisztétől mentse fel. Tisza miniszterelnök felszólalására kimondja a bizottság, hogy György Endre vezesse a tanácskozás jegyzőkönyvét, ha azonban a vita alatt bebizonyul, hogy az ellentétes állás, amely közötte és a bizottság véleménye között lesz, kiegyenlíthetetlen, előadóvá más választandó. Ezzel az átalánosságban való tárgyalás megkezdettén, Kármán Lajos köszönetét szavazva a kormánynak ezen szerinte életképes ügy felkarolásáért, a törvényjavaslatot elfogadja, de megjegyzi, hogy Ujverbász és Kula érdekei nincsenek kellőkép megóva, különösen Kula felveendő a hálózatba, mert ott járásbíróság és szolgabíróság is székel, egyszersmind figyelembe ajánlja a Ferenczcsatornán át is mielőbb kiépítendő hídnak elkészíttetését. Ordódy miniszter ezeket a részletes tárgyaláshoz tartozandónak mondja és ajánlja a törvényjavaslatnak átalánosságban való elfogadását. Lichtenstein József: Hibáztatja a kormányt, hogy ily fontos ügyet ily későn, úgyszólván, kapuzárás előtt terjeszt elő. Azt hiszi, hogy lehet módot találni, amely mellett a Belgráddal való összeköttetést az állam kisebb megterheltetésével és mégis az országos érdekek figyelembe vételével létesíteni lehet. Szerinte e pálya is, mint jobbára minden vasút — habár internationális természetűnek tartatik is — tisztán saját területének forgalmából kell, hogy főjövedelmét merítse és így tisztában lehetünk az iránt, hogy a zimonyi egyenes vasútnál is elsősorban az a kérdés vethető fel, váljon maga a vidék, amelyen keresztül vonul, szükségessé teszi-e a kiépítést. Bővebb felvilágosításig nem nyilatkozik a törvényjavaslat elfogadása mellett. Tisza miniszterelnök nem fogadhatja el azért a szemrehányást, hogy e javaslat csak most az országgyűlés végén terjesztetik be. Az ügy évek óta sajtóban és a közvélemény által vitattatik és jelenleg mindenki tisztában lehet az iránt, hogy e vasút csakugyan a magyar vasúthálózat egy nélkülözhetlen részét képezi. A kérdés érett volta mellett az is bizonyít, hogy ezen ügy már évekkel ezelőtt a képviselőházban határozat tárgyát képezte. E mellett a szerb fejedelemséggel kötött vasúti egyezmény bizonyos határidőt tűz ki a Zimonynál való csatlakozásra, s hogy e határidő betartathassék, szükséges, hogy a műépítményekhez idejekorán hozzá lehessen látni. Kéri azért a törvényjavaslat elfogadását annál is inkább, mert a Országgyűlés. A mai rövid ülés két érdekes momentumot tartalmazott. Az első Kármán Lajos interpellációja volt a bélyegtörvény módosítása tárgyában, melyet a képviselő a nála megszokott aplombmal adott elő a ház specificus figyelme mellett. A választ, melyet e tárgyban a pénzügyminiszter adott, határozottan ígérve, hogy nemcsak az interpelláló által jelzett kétségkívül helyes irányban, de általában is gyökeresen akarja reformálni a bélyeg- és illeték-kiszabást, és az erre vonatkozó törvényjavaslatot az őszi ülésszak elején okvetlenül beterjeszti, méltán örvendetes helyesléssel fogadta az egész ház. A másik fontos momentumot azon válasz képezte, melyet a miniszterelnök Bakay úrnak pár nap előtt előadott interpellációjára adott. Soha nem rokonszenveztünk Bakay úr politikai szereplésével, de a mai lesújtó válasz alatt, melynél még saját pártjából sem emelkedett mellette egyetlen helyeslő hang, szinte sajnálatot éreztünk, ha nem tudjuk, hogy Bakay úr szereplése Szeged városa körül a legveszedelmesebb lehet e szerencsétlen városra, melynek fölvirágzását minden magyar embernek pártkülönbség nélkül szívén kell hordania. Mindenki tudja, mily nagy áldozatokat hozott e városért a külföld és az ország szeretetadományokban, s mily bőkezűséggel gondoskodott róla a törvényhozás. Midőn ily körülmények között akadnak emberek, kik népszerűség-hajhászatból, a tudatlanok félrevezetésével és mindenféle izgatás által túlmennek minden méltányosságon, nem kell-e attól tartanunk, hogy ezt utoljára is csak Szeged városa fogja megsínyleni , mert ki kezeskedik arról, hogy amit itt egyesek nem mindig egészen tiszta forrásból kérdeznek, itt-ott mégis nem úgy fog föltűnni, mint magának Szeged városának legsajátabb felfogása. És azért azt tartjuk, hogy Szeged városa törvényhatóságának önmaga iránti kötelessége, hogy határozottan defavoyálja Bakay urat, ki felfogását négyszáz aláírásra hivatkozva, mint Szeged városa közvéleményét igyekszik feltüntetni. Bakay felelete a lehető legszerencsétlenebb volt. A miniszterelnök által egyenesen az ő személye ellen felhozott vádak súlya alól sehogy sem tudott szabadulni, s noha mindig fogadta, hogy saját személyével nem kíván foglalkozni, folyton visszatért a fájó sebre. A különben ügyes ember zavarodott feleletében egyébiránt némi része lehetett annak is, hogy a folyosón előlegesen folyt discussiók szintén nem végződtek előnyére. II. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! (Halljuk !) Ha méltóztatnék megengedni, most már válaszolni óhajtanék Bakay Sándor képviselő úrnak hozzám intézett interpellációjára, melyre adandó válaszom a múlt szombatról az ő távolléte miatt elmaradt. (Halljuk! Halljuk!) Midőn e választ megadni szándékozom, nem kívánom a t. házat azzal fárasztani, hogy interpelláló urnak indokolását és egész interpellatióját felolvassam, mert azt hiszem, hogy épen úgy az ebben, mint a bevezető beszédében előadottakra a választ meg fogom adni az által, hogy ki fogom — adatokra támaszkodva — mutatni, mikép állnak az általa érintett ügyek Szegeden s azután fogok magára az általa interpellátiója végén tett egypár kérdésre még reflectálni. (Halljuk ! Halljuk !) Mindenekelőtt a képviselő úr által mellesleg felhozott egy pár dologra kívánok reflectálni, amelyekre nézve magán után is vettem tőle értesítést. A képviselő úr panaszkodik, hogy a bizottság tagjai olykor nem úgy bánnak — mint ő mondá — a szegediekkel, mint ahogy helyes volna. Én, tehát, azért, hogy a biztosságnak egyik vagy másik tagja néha nem veszti-e el perczslegesen türelmét, felelősséget nem vállalhatok. Ha megtörténik, bizonynyal, aki ismeri az olynemű tárgyalások természetét, aminek ott folynak, csodálkozni rajta nem fog. De ha egyik vagy másik tett volna olyat, ami túlmegy a türelemvesztés határán, annak is — gondolom — orvoslása nem abban rejlik, hogy a netaláni ily egyes esetért a biztosságnak eljárását, az összes kisajátítási eljárást, az összes segélykiosztási eljárást úgy akarja valaki odaállítani, mint amely helytelen, kellő alapokon nem nyugszik és az illetők méltányos igényeinek és jól felfogott érdekeinek meg nem felel. Az eljárás helytelenségének igazolásául a képviselő úr felhozta azt is, hogy egy szegedi lakosnak kisajátítás alá jövő telke úgy oszlott meg, hogy hat telek lett nem ugyan kizárólag abból, de annak részleteiből más részletekkel összekapcsolva és — mint mondá — azon embernek ezen hat telekből egyet sem adtak. Végére jártam a dolognak, és ez esetben mondhatom, hogy elsősorban — mondom elsősorban — ezen ember saját telkeiből nem kapott; mert menthetetlenül részeg állapotban lévén, a bizottság előtt nem lehetett vele megértetni saját érdekét; sőt oly kifejezésekkel élt, amelyek miatt őt a bizottsági gyűlésből el kellett távolítani. Ugyanezt ismételte másnap is, mint a mely napra épen tekintettel azon állapotra, amelyben az első alkalommal volt, a tárgyalás elhalasztatott. Minda mellett azonban, hogy ez kétszer megtörtént és mindamellett, hogy megakasztani e miatt az eljárást nem lehetvén, akkor a hat felek közül egyet sem kapott, minthogy később belátta, hogy saját érdeke ellen vétkezett, a bizottság még akkor is lehetővé tette, hogy ő azon telkekből kapjon. És ezen egyén tudomásom szerint tökéletesen meg van a cserébe kapott, vagy a kapott telkekkel elégedve, azt átvette és igen örül annak, hogy kiegyezett és nem hajtott sem a talán túlságosan élvezett borra, sem az ennél még veszedelmesebb részegítőre, egyes izgatóknak félrevezető szavaira. Még egy ily természetű dolgot hozott fel a képviselő úr, azt mondván, hogy egy asszony amiatt, hogy telkét meg nem kapta és a bizottságnál tapasztalt bánásmód miatt megőrült. Ennek is végére jártam. Csakugyan van ott egy szegény asszony, akin — mint tudom — az őrültség jelei mutatkoztak, csakhogy igen különös dolog, hogy azon a szegény asszonyon, ki a képviselő úr előadása szerint, azért őrült meg, mert telke kisajátíttatott, az őrültség jelei először nyolc évvel ezelőtt mutatkoztak. (Derültség.) Mindenesetre nagyon jókor megérezhette szegény, hogy 8 év múlva mi fog vele történni. Már most áttérek a komolyabb dolgokra. Elsősorban a képviselő úr megtámadja a bizottságot, azt mondván, hogy a kisajátításnál nem kellő árak fizettetnek, hogy önkényesen állapíttattak meg a kibecslési árak és a bizottság azokon túlmenni nem akar. Beszédjében elmondotta, hogy igaz, hogy az mondatik, hogy a városi árakat veszik figyelembe, igen de akkor oly telkek kisajátításáról volt szó, melyekre nézve örült néha a város, ha rajtuk ingyen is túladhatott, hogy valaki azokat beépítse. Az sem így van tehát. Az árak a szerint állapíttattak meg, amint Szeged városa hatósága a megelőzött évek folyamából kimutatta, nem a városilag kisajátított telkeknek, hanem a magán adás-vevési útján szerzett telkeknek árát. Ez szolgált alapul az árak megállapításánál. Sőt midőn a város első jelentése ellen némelyek felszólaltak, a hatóság újabb kimutatás közlésére hivatott fel, mit februárius havában adatokkal támogatva meg is tett, és ismétlem, az említett magán adás-vevési árak szolgálnak alapul a kisatításnál. Még csak egyet kell elmondanom és ez az, hogy azon árak, melyek a kisajátítás folyamán fizettetnek, magasabbak mint azon érték volt, melyet maguk az illetők a kárfelvétel alkalmával a telek értékében, mint megmaradt vagyont bevallottak. Hogy ily viszonyok közt, tehát, miképen állíthatja valaki, hogy nem kellőleg fizettetnek meg a telkek, azt én megérteni képes nem vagyok. De megjegyzem még azt is, hogy ha a kisajátításnál a bizottságok takarékosan akarnak eljárni, ezt nem a maguk érdekében teszik, sem az államkincstáréban, hanem Szeged városának érdekében, mert a kisajátítási alap megmaradó része senki másé, mint Szeged városáé. (Tetszés.) E részben is takarékoskodni, azt hiszem tehát, hogy helyes és épen akkor volna megtámadható a bizottság, ha azért, hogy saját eljárását megkönynyítse, annyit adna mindenkinek, amennyit kér. (Úgy van a jobboldalon.) Hogy pedig némelyeknek furcsa kívánságaik is vannak, arról majd később fogok néhány szót szólani. Ami a ledőlt házakat illeti, megjegyzem mellesleg, hogy ahol akár pincze, akár használható fundamentum — vagy más hasonló — találtatik, úgy tudom, még erre is kiterjeszti figyelmét a bizottság a becslésnél. Az ideiglenesen épült házakat illetőleg pedig nagyon természetes, hogy azok miatt nem lehet megakasztani Szeged reconstructiójának munkáját, és ezt a biztosság annál jogosabban teheti, mert hiszen azt a képviselő úr is bizonynyal igen jól tudja, hogy akinek a biztosság ideiglenes ház építésére engedélyt adott, az reversalist írt alá, amely szerint akkor, amikor a reconstructió munkája megkezdődik, ha ennek végrehajtása érdekében szükséges, ideiglenes épületét minden kárpótlás nélkül elbontani tartozik. Itt sem történik tehát senkin sem méltánytalanság, hanem történik olyan, ami egyfelől a város érdekében szükséges, de amiről másfelől minden egyesnek akkor, amikor első vályogát oda tette, tudomása volt. Itt sem lehet tehát igaztalanságról panaszkodni. Panaszkodik a t. képviselő úr az iránt is, hogy a segélyosztási kulcs túl szigorúan lett megállapítva. Én nem tudom ezt, de egyet tudok, s ez az egy az, hogy a biztosság úgy állapította meg, hogy az nem kap semmit, kinek 10,000 írtnál nagyobb értékű vagyona maradt meg. Még itt is, miután e megállapodás ellen kifogás volt, úgy tudom, hogy a biztosság a városi hatóság közbejöttével rectifikáltatta , kik tehát azok, kiknek 10,000 frt értékűnél nagyobb vagyonuk maradt meg? De még azt is tudom, hogy midőn a kulcs megállapításáról volt szó, épen a t. képviselő úr volt az, ki azt proponálta mondassék ki, hogy akinek 5000 frtnál több vagyona maradt, az ne kapjon semmit. Ha az 5000 frtot kimondani helyes lett volna, akkor nem vagyok képes fölfogni, hogy a 10,000-et kimondani hogyan lehet túl szigorú? (Tetszés.) T. hát! Ami különben nézetem szerint legtöbbet bizonyít arra nézve, hogy egészben helyesen jár-e el a biztosság, s hogy indokoltak e az eljárása elleni panaszok, azt hiszem, azok a számok. Márpedig május 27-ig kisajátítási ügy tárgyaltatott mindössze 1171. Ebből egyezségileg rendeztetek 975. függőben van, legnagyobb részben azért, mert az illetők Szegeden nem voltak 130, bírói útra tereltetett 66. Aki tudja a kisajátítási eljárások természetét, az nem fogja mondhatni, hogy ott nem jól járnak el, hol a kisajátítás alá került tárgyaknak több mint 9/1ő részére nézve, egyezség jön létre az illető felek megnyugvásával. Azt hiszem, mondom, hogy azon szám az, mi e tekintetbe a bizottság eljárását legeclatánsabbul igazolja. Megkívánom még, hogy a t. házat ez irányban is felvilágosítsam, jegyezni, hogy építési engedélyért már 246-an folyamodtak. A biztosság már 165 építési engedély akadálytalan kiadását hozta javaslatba, 83 maradt függőben. Az sem áll tehát, hogy az építések már meg ne kezdődtek volna, vagy hogy a biztosság az építési engedélyek kiadásánál akadékoskodik. Tettleg is épül már körülbelül — ezt egész pontossággal nem mondhatom — 60 és egy néhány ház. Ez irányban is tehát megindult a mozgalom. És én meg vagyok róla győződve, hogy a biztosságnak fennebb jelzett és a számok által igazolt eljárása mellett és Szeged város polgárainak józan felfogása mellett mindenek daczára Szeged fog már ezen nyár folytán tetemesen épülni és meg fogja tetteivel cáfolni azokat, kik fellépésekkel úgy szándékoznának feltüntetni e város lakosságát, mint ha saját érdekeit nem fogná fel kellőleg. Különben t. hát azt ígértem, hogy az iránt is fel fogom a t. házat — itt a kezemben lévő adatok alapján — világosítani, hogy a kisajátítási egyezkedésre nézve néha különös kívánságok is támasztatnak, melyeknek illő pontjait ha tetszik, meg is mutathatom. Szólok egy a biztossághoz tett javaslatról. Az illető, akinek telke egy része kisajátításáról volt szó, legelsőbben is az mondja, hogy tárgyalásba nem bocsátkozik, míg a helyszíni szemle meg nem tartatik; pedig úgy a törvény, mint másutt is a gyakorlat az, hogy mindenekelőtt a tárgyalás tartatik meg és annak alapján, ha szükséges, rendeltetik el a helyszíni szemle; továbbá azt mondja ugyancsak az a polgár — nyilatkozván már az uj telekre nézve, amelyről tudta, hogy neki megajánltatik, — hogy miután az uj telek egy része alacsonyabb niveamn fekszik, mint az ő régi telke azon része, melyet elveszít, a niveaukülönbségért neki kárpótlás adassék. Eddig jól volna, de hozzáteszi, hogy mindamellett azonban neki legyen joga az újabban nyert alacsonyabb niveauju telket a tőle kisajátított telek földjével feltölteni. (Élénk derültség jobbfelől.) Tehát először fizessem neki azért, mert alacsonyabb nivealja az uj telek egy része, mint a régi s azután engedjék meg, hogy régi telke legyen olyan alacsony, annak földjével feltöltvén újabb telkét. (Élénk derültség a jobboldalon.) A kártérítési összeg iránti nyiltkozatáról nem szólok; erre jogosult mindenki; ezt elbecsüli az illető eljáró bizottság és ha meg nem egyeznek, a bíróság. Ámde még egy feltételt tesz hozzá ez a polgár: azt ,hogyha megfizetik neki a kárpótlást“ ha megengedik neki, hogy új telkét, régi telkének földjével felmagasítsa ; ha mindez megtörtént, akkor követeli, hogy a kisajátítás alkalmával biztosíttassék róla, hogy neki 6 ezer és néhány száz forint kölcsön fog adatni. (Élénk derültség jobbfelől.) Ahol némelyek, te hát, — mert csak némelyek vannak ilyenek — ennyire nem tudják sem a törvényt, sem a méltányos követelés határait, nem csoda, ha egyes dolgok nem sikerülnek, vagy ha egyes felekkel — és úgy tudom, hogy ezen féllel is így történt — hosszabb tárgyalás szükséges, mert sokszor megesik ám, hogy az, ki a legtúlzottabb, követelést teszi, nem ismerve a törvényt és a méltányosság határait, mikor a tárgyalás megkezdetik, felvilágosíttatván, megegyezik a bizottsággal és helyreáll a béke. Hogy pedig ily esetek történhetnek, és hogy ezek épen nem ritkák, ezt tanúsítja az, hogy az, aki ezt az ajánlatot tette, senki más, mint Bakay Nándor képviselő úr maga. (Élénk derültség jobbfelől.) Ezekben, t. ház, igyekeztem a szegedi viszonyokat felderíteni. (Halljuk ! Halljuk !) Azt gondolom, t. ház, hogy midőn ezt megtettem, nem szükséges, hogy a képviselő úrnak azon kérdésére feleljek, hogy „van-e szándékom a teljhatalmú királyi biztos intézkedése mellett, az alkotmányos nép érdekeinek gondosabb megóvása szempontjából felelős kormányférfiúi befolyásomat érvényesíteni?“ Nem tartom pedig ezt szükségesnek azért, mert az alkotmányos nép érdekeinek elnyomását sehol sem látom és a királyi biztosságot elégségesnek tartom arra, hogy ennek érdekét minden egyes közeg túlkapásától, de minden félrevezető izgató működésétől is megóvhassa. (Helyeslés jobbfelől.) Amely perczben az egyik vagy másik irányban veszélyt látnék, fogom az Országgyűlés szünetelése alatt is és bármikor érvényesíteni azt a befolyást, melyet a törvény nekem mint miniszterelnöknek és belügyminiszternek rendelkezésemre bocsát. Ezzel megfeleltem, tehát, a tett kérdésekre és csak az utolsó kérdés van még hátra, melynek egyik petituma, az volt, hogy mielőbb adjak érdemleges választ, másika pedig, hogy az olyan legyen, hogy abból a képviselő úr választói is kellő megnyugvást nyerhessenek. Azt hiszem, elég gyorsan megadtam a választ és megadtam volna már három nappal előbb is és azt hiszem, hogy eléggé a dolog érdemére menő választ adtam. Hogy a t. képviselő úr választói is megnyugodhassanak benne, az iránt csak egyet kérek és ezt a t. képviselő úrtól kérem : ne ő adja elő nekik, amit válaszoltam, hanem engedje, hogy olvassák el válaszomat, meg fognak benne nyugodni.Élénk tetszés a középen.) Most pedig kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a középen.) Bakay Nándor s a ház tudomásul veszik a miniszter válaszát. György Endre a közlekedési bizottság előadója: A lánc- vagy kötélhajózásról szóló törvényjavaslat tárgyában beterjeszti a közlekedési bizottságnak jelentését, melyhez a pénzügyi bizottság is hozzájárult. Bemutatja egyúttal a budapesti kereskedelmi és iparkamarának e tárgyban benyújtott és a bizottsághoz utasított kérvényét. Holnap déli 12 órakor fog ülés tartatai a nyitra-nagytapolcsányi másodrendű vasútról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása, a netalán érkező bizottsági jelentések átvétele végett. A szerdai i. e. 10 órai ülés napirendje a következő : Az indítvány- és interpellációs könyvek felolvasása, azután a pénzügyi bizottság jelentése a szegedi hídra vonatkozó törvényjavaslat tárgyában. Ugyancsak a pénzügyi bizottság jelentése a tiszavidéki vasútra vonatkozó törvényjavaslat elsőját illetőleg és ezzel együtt a törvényjavaslat megszakadó tárgyalásának folytatása is. Végre a közlekedési bizottság jelentése a láncz- vagy kötélhajózásról szóló törvényjavaslat tárgyában. A képviselőház ülése május 31-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszternek Kármán Lajos interpellációjára adott válasza után Tisza Kálmán miniszterelnök felelt Baksynak múltkor beterjesztett interpellátiójára. Fővárosi ügyek. — A fővárosi gazdasági és pénzügyi bizottság ma délelőtt Kada Mihály alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, s mindenekelőtt az