Ellenőr, 1880. július (12. évfolyam, 306-362. szám)
1880-07-09 / 321. szám
lap miért tenne jobb szolgálatot, ha Turócz-Szent- Mártonban jelennék meg, azt nem tudom belátni, mert hisz a lap nem e rongyos falu kedvéért jelenik meg s nem arra akar hatni, hanem az egész tótságra s ez megtörténhetik bárhonnan. De ha a kormány Turócz-Szent-Mártonban alapítana lapot, az nem volna egyéb, mint az ottani pánszláv nyomda segélyezése s talán fentartása uj jövedelmi forrás nyújtása által, melynek hiánya folytán most már a bukás szélén áll. A tót journalistika terén semmi nagyobb mozgalmat nem lehet előidézni. A pánszláv lapok támadnak ugyan, de bágyadtan, mert már nincs hitek e mozgalom jövőjében, mert saját erejök csekély. Se pénzek, se értelmiségek. A cseheknél mindkettő megvan. Innen a legutolsó kísérlet megpróbálni a csehekkel való egyesülést. Nekünk tehát csak arra van szükségünk, hogy legyen a tót sajtóban egy orgánumunk, mely érdekeinket képviseli s elleneinket ellenőrzi, leálcrázza, támadja. De minthogy tét intézmény már nincs, mely ellen agitálni kellene, természetes, hogy a lap hangja is halkabb, mozgása sem oly élénk, mint azt sokan szeretnék. Én örvendek, hogy viszonyaink akként fejlődtek, hogy erre már szükség nincs, s ezen az áron hajlandó vagyok lemondani arról, hogy egy tót lap még mulattató is legyen. Különben még egyre akarlak figyelmeztetni a tót viszonyokat illetőleg. Ne gondold, hogy itt az országos pártok küzdelmei szerepelnek a megyék politikai életében. Itt a kormánypárti és ellenzéki egymás iránt nem az, ami másutt s politikai működése sem ugyanaz. Nekünk taktikánk az, hogy mi a magyarságot ne kompromittáljuk a tétság előtt s ne rontsuk meg a magyar kormány tekintélyét, mely a magyar nemzet kormánya. A fődolog az, hogy együtt tartsunk, s megakadályozzuk a pánszlávok felülkerekedését. Ennek köszönhetjük, hogy a legrosszabb megyékben a pánszláv agitátorok közül egy sem választatott meg. . . . Bánffy Béla gróf Gyalun. (Eredeti tudósítás.) Gyalu, julius 7. Lélekemelő nap volt a tegnapi, kerületünk országgyűlési képviselője jelent meg választói körében, s a város és környék egybesereglett értelmisége előtt nagyhatású beszámoló beszédet tartott, melyben a kormány politikájának helyességét fényes ékesszólással s a tények logicájából vont következtetés erejével bebizonyítván, az országgyűlésen eddig tanúsított magatartásáról általános helyesléssel találkozó számadást ten. Gyalu e napon ünnepi külsőt öltött magára, az utczákon lobogók lengtek a tetőkről, a környék küldöttségei impozáns csoportokban vonultak át a városon a kolozsvári vonat elé, melyen az ottani elvtársak s értelmiség több tekintélyes képviselője kíséretében Bánffy Béla gróf megérkezendő volt. A vonatról leszálltakor az országgyűlési képviselőt a nagyszámú választók lelkesült éljenzéssel fogadták, majd a helybeli református lelkész, Deési Gyula lépett elő s rövid, szívélyes szavakban mondta el, mennyire örül a választókerület polgársága, hogy rendíthetetlen bizalmát biró képviselőjét saját körében üdvözölheti. A képviselő megköszönte a szíves fogadtatást, s a küldöttségek vezetőivel, a földmives választók több tagjával kezet szorított. Azután gróf Eszterházy Kálmán főispán kocsijára ült s a közönség szakadatlan éljenzése közben behajtatott a városba, ugyancsak a főispánhoz, kinek itt tartózkodása alatt vendége is volt. Délben többen a választók közül fényes bankettre gyűltek össze a főispán asztalához, melyre a kolozsvári vendégek, Gyarmathy Miklós alispán, Deési Gyula, Sebestyén királyi főügyész s még többen hivatalosak voltak. A felköszöntők sorát a főispán nyitotta meg, a királyra emelve poharát, majd az alispán s a ref. lelkész mondtak szívesen hallgatott s talpraesett pohárköszöntőket, melyeket azonban tér hiányából bővebben nem ismertethetek. A társaság délután négy órakor a várkertbe ment, hol már a választók nagy tömege várta a képviselőt, ki beszámoló beszéde megtartását erre az órára ígérte. Fölzendült a Rákóczy induló, lelkesült éljenzés harsogott a polgárság ajkairól, s aztán gróf Eszterházy Kálmán felkérte a képviselőt beszámoló beszéde elmondására. Sajnálom, hogy a remek beszédet, melyet Bánffy Béla gróf képviselőnk tartott, nem egész terjedelmében, hanem csak szakgatott följegyzések, s nagyobbára emlékezet után közölhetem. A kivonat elkészítésében azonban törekedtem lehetőleg híven visszaadni az eredeti szöveget, mi, ha nem mindenben sikerült volna, azért úgy a képviselő úr, mint a 1. szerkesztőség szíves elnézését kérem. Beszéde elején szónok a kormány külpolitikáját fejtegette. Elismeri, hogy Bosznia megszállása sok költségünkbe került, de e költségek oly kiadásokul tekintendők, melyek a nemzet s a magyar állam fönnállásának biztosítására voltak elkerülhetlenül szükségesek. Az ellenzék maga átlátja már ezt, habár be nem vallja; a múlt évben még mindenki azt vitatta, hogy a berlini szerződés teljesületlenül marad s jósolták a haza bukását, ma azonban be kell vallaniok, hogy a következmények nem nekik, hanem a kormánynak adtak igazat. A berlini szerződés által a jog uralma ismertetett el, s a kard hatalma megtagadtatok ; nemzetünk szempontjából ez, és igy elismerve, fényes eredmény. A rente emelkedése bizonyítja, hogy az ellenzék jóslatai nem is fognak teljesedni, s hogy a kormány a helyes utat választotta. A Balkán-félszigeten uralkodó, s egyhamar meg nem szűnő zavarok, Oroszország fondor politikája, a pánszláv izgatások egyképen kötelességévé tették a monarchiának, hogy a fejlődő eseményekkel szemben azok színhelyén jóeleve állást foglaljon. Azáltal, hogy Ausztria-Magyarország a megerősödött s folyton aggressív politikát űző Szerbia és Montenegro közé beékelte magát, nemcsak e két veszélyes államot tarthatja szoros féken, hanem szilárdabb helyzetet biztosított magának a Balkán-félszigeten, mint a minőt Oroszország biztosíthatott a bolgár fejedelemség felállításával. Szóló ezután egy másik veszélyre is figyelmeztetett, az olaszok terjeszkedő politikájára s az Italia irredenta üzelmeire. Nyílt titok, hogy Olaszország egyes osztrák területekre aspirál, még nyíltabb, hogy a Balkán - félsziget albán partjait s e kettővel együtt Dalmátiát is birtokába óhajtja ejteni. Ennyi ellenséges törekvés meghiúsítására valóban tenni kellett valamit a monarchiának, bármily áldozatába került legyen is. Azután áttért a belügyekre, s a kormány politikájának helyességét e téren is kimutatta. A képviselő eme beszédét viharos éljenzés fogadta. Aztán Deési Gyula szólt még néhány szót, megköszönve a képviselőnek, hogy választóit felkereste, s ezzel az ünnepélyes politikai mozzanat véget érte. Bánffy Béla gróf az esti órákban Jósika báróhoz utazott Ó-Fenesre. GYALUL Tegzesselagy íelettel nem állunk szemben. Tartózkodtunk ehhez képest, a véleménynyilvánítástól a Petőfi-perben is, sőt megszóltuk azon lapokat, melyek a birói határozat előtt tett nyilatkozataikkal megsértették a be nem avatkozás elvét. Ma azonban már végzés fekszik előttünk. A kritika tehát felszabadul a véleménynyilvánítást tiltó szempontok uralma alól. Az ügy érdemében t. i. abba, hogy váljon szabad-e másnak, mint csak az Athenaeumnak kiadni Petőfi költeményeit, nem bocsátkozunk. Nem követjük e térre a budapesti kir. törvényszéket, mely egy közbe szóló végzésben eldöntötte a per érdemét, midőn kimondja (habár csak az indokolásban,) hogy az Athenaeumnak fennáll kizárólagos joga Petőfi műveinek kiadására, igy szólván: „Jogérvényességétől mindeddig meg nem fosztott ezen szerződéssel (melyet az Athenaeumra az Emichféle engedmény ruházott át) az Athenaeum-társulat bebizonyította, hogy Petőfi Sándor összes műveinek nagy része neki valóban örök áron megvett tulajdonát képezi.“ S ez az, amit leginkább hibáztatunk a kir. törvényszék végzésében. Minden közvetlen, vagy közvetett személyes érdektől menten, figyelemmel kísértük a Petőfiper menetét. Sajnáltuk, hogy az ügyvédi fogások oly apró eszközökhöz nyúltak, mint Petőfi halálának és aláírásának megtagadása volt. De fontosnak tartottuk e pert, mert arról volt szó : Petőfi művei a nemzet köztulajdonát képezik-e, vagy egyetlen kiadócég monopóliumát? Érdekkel vártuk, érdeklődéssel várhatta a nemzet, mily választ ad e kérdésre a judicatura. Ezt a választ nem lehetett megadni egy a fennálló szerződésjogi természetét, az elévülést, stb. nem is vizsgáló előzetes birói végzésben. Óhajtottuk volna, óhajtotta velünk a közvélemény, hogy érdemleges perben vitattassék meg a kérdés, s úgy nyerjen a közérzetet kielégítő megoldást. A budapesti kir. törvényszék azonban felhívót elutasította keresetével, s így legalább részéről útját vágta az érdemleges pernek és bírói ítéletnek. Tudjuk, hogy teljes jogi meggyőződésének alapján tette ezt. De bizonyos, hogy a közjogérzetet nem elégítheti ki ennek a fontos ügynek ily elintézése. A közvélemény meg akarta tudni a judicaturától, mily véleményben van az írói tulajdonjog és védelme, valamint e védelem határa tekintetében. Praecedens eset megállapítását kívánta, s e helyett kapott egy előzetes, de rés judicatává válta esetén az érdemleges pert gátló végzést. Hiszszük azonban, hogy a budapesti kir. törvényszék végzése nem utolsó szó ebben a nagy érdeklődést keltett vitás ügyben. Az első biróság végzése a következő : Ő Felsége a király nevében! A budapesti e. f. k. törvényszék dr. Kovács Gyula ügyvéd által képviselt Aigner Lajos felhivónak, Sigray Pál ügyvéd által képviselt , Athenaeum irodalmi és nyomdai részvény-társulat ellen 1879. évi november 14-én 43263. sz. a. keresettel Petőfi Sándor összes művei kiadhatásának joga tárgyában kérkedés miatt indított fölhivási perében , a 2356/880. sz. a. meghozott, elsőbirósági végzésnek 17700/880. sz. a. kir. táblai határozattal lett feloldása s az elrendelt pótlás és bizonyítási eljárásnak befejezése után, a mai alálirt napon s helyen tartott nyilvános ülésében 23322/880. sz. alatt következő végzést hozott : Felhívó keresetével elutasíttatik s tartozik felhívottnak 15 napok alatt végrehajtás terhe mellett 75 frt költséget megfizetni. A felek képviselőinek dijai és költségei, saját feleik irányában külön 75 írtban állapíttatnak meg. Indokok. Felhívó keresetében azt adja elő, hogy néhai Petőfi Sándor összes műveinek együttes kiadására magát elhatározta, s miután egyénileg meggyőződött arról, hogy néhai Petőfi Sándor műveihez senki sem formálhat bármily csekély részben is kizárólagos kiadhatási jogot, az A. al. előfizetési fölhívást bocsátotta ki, mely nyilvánosan megkezdett eljárása által az Athenaeum részvénytársulat jogait sértve látván, a B. alatti levelében felhívó ellen fel is lépett. Felhívó azonban ezen levél kitételeiben két irányban lát kérkedést, és pedig, melyben az mondatik, hogy: 1. Petőfi Sándor összes műveinek nagy része az Athenaeum-társulat örök áron megvett tulajdonát képezi ; 2. melyben az Athenaeum-társulat a felhívó tervezett vállalata ellen nemcsak tiltakozik, hanem egyszersmind arra hívja föl, hogy előfizetési fölhívását vonja vissza, füzetek kibocsátásától álljon el, magát a költséges pertől, az olvasóközönséget pedig a károsodástól óvja meg, mert ellenkező esetben tulajdonának megvédésére szükséges törvényes lépéseket megtenni kényszerítve lesz. Annak bizonyítására, hogy Petőfi Sándor összes műveinek nagy része az Athenaeum részvénytársulatnak örök áron megvett tulajdonát képezi, felhívott társulat becsatolja Petőfi Sándornak 1847. évi junius 26-án Emich Gusztávval kötött , az utóbbi által engedmény utján felhívottra ruházott szerződését. Felhivó válasziratában ezen szerződésnek valódiságát és tartalmát tagadta, azt aggályosnak nyilvánította, sőt az eredeti szerződésnek a póttárgyalásnál tett becsatolása után jegyzőkönyvbe iktatott perbeszédében Petőfi Sándor aláírásának valódiságát is megtagadta. De miután: Arany János, Jókai Mór, Lauka Gusztáv és dr. Bellaagh József tanuknak egybehangzó vallomása a 3. sz. al. eredetben csatolt szerződés írását, és az azon olvasható : „Petőfi Sándor“ névaláírásokat — Petőfi S. sajátkezű írásának és sajátkezű aláírásának bizonyítja ; felhíva az írás és aláírás valamint a tartalom valódiságára irányzott tagadásait a tanúvallomásokra tett észrevételeiben többé fenn nem tartotta, minek folytán a szerződés valódisága begyőzöttnek tekintendő. , Jogérvényességétől mindeddig meg nem fosztott ezen szerződéssel pedig a fölhívott Athenaeum-társulat bebizonyította, hogy Petőfi S. összes műveinek nagy része neki valóban örök áron megvett tulajdonát képezi. A B. alatti levélnek ide vonatkozó kitételei tehát kérkedést annál kevésbé képezhetnek, mert fölhívó az A. alatti „előfizetési fölhívásban“ Petőfi Sándornak nemcsak oly műveit, melyek Petőfi Sándor részéről a fölhívott részvénytársulat jogelődjének át nem adattak, s melyek csak utólagosan a közönség köréből merültek föl, hanem Petőfi Sándor összes műveit, tehát azokat is czélozza kiadni, melyek tulajdona örök áron tett vétel folytán az Athenaeum-társulatot illeti. Midőn tehát Petőfi Sándor műveinek felhivó által ily módon tervezett kiadásában felhívott érvényes szerződéssel biztosított jogainak sérelmét látván, a tervezett kiadás ellen a B. alatti levélben tiltakozott, felhivót a kiadástól visszalépésre azzal szólította fel, hogy a kiadásnak tiltakozása ellenére leendő bekövetkezése esetében a törvény rendes útját lesz kényszerítve jogainak megvédésére igénybe venni , akkor felhívott csak jogainak megvédésére általa czélravezetőnek tartott lépést tett, mely nem fenyegetés, hanem oly figyelmeztetés, mit tenni mindenkinek szabadságában áll. Kérkedés esete tehát a B. alatti levélnek felhívó által sérelmesnek talált további szövegében nem forog fenn. Mindezekhez képest, miután felhívó által panaszolt B. alatti levél tartalmából a kérkedés esete meg nem állapítható, annálfogva a felhívási kereset jogosultnak nem is tekinthető , miért is felhívót keresetével elutasítani, mint pervesztést pedig a polgári törvénykezési rendtartás 251. §. alapján az okozott perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. Az ügyvédek díjai s költségeinek saját feleik irányában tett megállapítását a prts. 252. §-a igazolja. Ezen végzés felhivó képviselő dr. Kovács Gyula s a felhívott fél képviselője Sigray Pál ügyvédnek kézbesítendő. Budapesten, 1880. évi jul. hó 3-án. A budapesti e. f. kir. törvényszék. A Petőfi-per. Az Aigner Lajos contra Athenaeum-féle perben a budapesti kir. törvényszék határozatot hozott. Ezt a határozatot alább közöljük. A bíróság által tárgyalt ügyekbe való avatkozástól mindig tartózkodni szoktunk, míg bírói Fővárosi Ügyek. A fővárosi törvényhatóság közgyűlése. Július 8. A főváros törvényhatósági bizottsága ma d. u. 4 órakor fogadta a közgyűlés napirendjéről mára halasztott pontok tárgyalását. Elnök Ráth Károly főpolgármester kevéssel 4 óra után nyitotta meg az ülést, mely kevéssé volt látogatott. A közraktári építési bizottság bejelenti, hogy a jelenlegi közraktári telep alsó végén az elevator épület mentében mintegy 80 méter hosszában, továbbá a boráros térre nyúló 40 méter hosszában azon partrészen, melynek kiépítése iránt a kormány az engedély kiadása végett a közgyűlés június 26-án kelt határozatához képest megkerestetett — az elevátor-épület biztosítása érdekében erősbitési czölöpmunkálatok szükségesek. Ezen munkálatok 37,000 frt költséget okoznak s az elevátornak költségeit terhelik. Tudomásul vétetett. A kőbányai Sámuely-féle téglagyár mellett levő városi telket a tanács 1 frt 10 kv kikiáltási ár mellett eladatni javasolja. A közgyűlés a javaslatot elfogadja. A kőbányai sertéstelkek eladása tárgyában előterjesztett tanácsi javaslat, a közgyűlés által tiszti főorvosnak kiadatni rendeltetik. A tanács előterjesztést tett a sashegyi 8079 sz. Kaiser-szőllő megvételéről, melyet a tanács tudvalevőleg 12 frt 40 kron vett meg. Andreánszky tanácsos előterjeszti a tanács javaslatát, mely szerint a kerepesi uti köztemetőben egy családi sírbolt felnyitása az eddigi gyakorlathoz képest 10 írtban állapíttassák meg. Elfogadtatnk. A IX. ker. polgári iskolai magyar nyelv és irodalom tanszékének rendszeresítése, valamint a IV. és VII. ker. reáliskoláknál a tanárok létszámának egyenlősítése tárgyában előterjesztett tanári jelentéseket a közgyűlés elfogadja. A tanács előterjesztése a közigazgatási bizottság 1879. évi II. félévi jelentéséről tudomásul vétetett. A bizottság és tanács több egylet kérvényére megszavazott évi segélyekről tesz részletes előterjesztést, mely szerint a tanács újabban 20 egyesület részére arányosan 3450 frt segélyt szavazott meg. Jelenleg maradt még segélyalap 2970 frt. Bernátsky a honvédmenház által benyújtott kérvényre óhajtotta volna, hogy bizonyos segély adatott volna. Viola főjegyző jelenti, hogy ez ügy folyamatban van. Királyi Pál és Posner K. Lajos indokolt felszólalására a közgyűlés az orsz. iparegyesület részére ipari czéljainak előmozdítása végett a tanács által megvont 1000 frt évi segélyt újból megszavazta. Az adókezelés reformja ügyében ülésezett enquête elkészült a javaslatoknak a községi adókezelés körébe tartozó részének összeállitásával s azt észrevételeivel ellátva a tanács elé terjesztette. A tanács kedden és ma behatóan tárgyalta a nagy munkálatot s azt az ügyosztályi észrevételekkel elfogadta. A javaslat ki fog nyomatni s közelebbről a közgyűlés elé terjesztetik. Az annyi panaszra okot szolgáltatott adóügyi kezelésben tehát a jövő év kezdetétől lényeges javulásra van reményünk, mellette két, szerencsére lakók nélküli ház omlott össze. Nagy szerencsének tartják, hogy a Tottenham Court Road alatt levő nagy vezetőcső nem explodált, mert ott száz meg száz embert pusztított volna el a robbanás. A sebesültek közül a fent említett két munkáson kívül eddig egy sem halt meg. * A katastrófáról a mai nap folyamán a következő táviratok érkeztek: Berlin, jul. 7. A londoni katastrófáról a „Berliner Tageblatt“-nak Londonból a mai dátummal következőket távírják : Egy szemleút a pusztítás színhelyén élénken emlékeztet Strassburg kinézésére az 1870-iki bombázás után. Az utczák fölszaggatvák, s óriási, hosszú gödrök nyílásai merednek elénk. A düledező házakat részben megtámasztották ; e házak falain nagy lyukak láthatók. Minden ablak össze van zúzva. Mindenütt romhalmazokon, összeroncsolt erkélyeken s összetört vasakon lépkedünk. Majdnem csodaszerű, hogy daczára a robbanás nagy kiterjedésének, csak néhány emberélet veszett kárba. Soknak egy hajszáltól függött, hogy meg nem halt, mert néhány hüvelyknyi távolságban tőlük nehéz erkélyek zuhantak le. A robbanás okát még teljes homály borítja. A három láb átmérőjű fővezető csőbe a roppant légnyomás egy munkást 27 lábnyi távolságba sodort be. Azon városrészben, hol a katastrófa történt, sok német lakott, kik kénytelenek voltak lakásuk romjai közül kiköltözni. London, jul. 7. A gázrobbanás okozta kárt még megközelítőleg sem lehet kiszámítani. A forgalom helyreállítása az összerongált utczákon, több hetet fog igénybe venni. Csak a romhalmazok eltávolításán 3000 munkás dolgozik szakadatlanul. A munkásokat három óránként fölváltják, mert a gáz nehéz bűzét tovább kiáltani nem képesek. A szerencsétlenség által sújtott lakosság több osztályhoz tartozik. Bedford Square on, nem messze Russel Squaretól, hol a szerencsétlenség megkezdődött, vagyonos magánzók s bankárok laknak. Ez igen csendes utcza. Percy Street-en sok kalmár él. Percy Street keresztül vágja a Tottenham Court Roadot, mely utczában házról-házra nagy boltok s boltraktárak vannak. Ezek közül sok külföldi kereskedők tulajdonát képezi. Bennet Street-ben tisztes s vagyonos osztályhoz tartozó bérlők laknak. Howland Street-ben minden házban szatócsbolt van. Ez utczát legnagyobbrészt kis kereskedést folytató, de független kézművesek lakják, kik közt 2000 német is van. A Fitzroy Square, hol a robbanás véget ért, az Upper Regent Streettől csak kis távolságra fekszik. Fitzroy Square-ben csupa palotaszerű épületek vannak, melyekben a magas aristokratia lakik. Az összerongált házakból hosszú karókon hurczolják kifelé a közszolgák a bútorokat, melyeket aztán karavánszerűleg megterhelt szekereken a legközelebbi épen maradt utczákba visznek, s raknak le. Egyes nagyobb házaknál minden alátámasztási kísérlet meghiúsult, mert ezek a nagy rázkódás következtében összeomlottak. Több beteget, kik könnyebben sérültek, az őrülteket gyógyító orvosok ápolják. Legtöbbnek a feje s karja sérült meg, sok ismét ficamodást szenvedett. Éjjel az összerongált utczákat fáklyákkal világítják meg, s holnaptól kezdve valószínűleg nagyobb mértékű villanyos világítást fognak alkalmazni. A gázrobbanás okozta szerencsétlenség Londonban. London, július 6. A londoni nagy gázrobbanás, melyről már több ízben tudósítank, a chemikusok s phisikusok közt mindenütt nagy discussiókra adott alkalmat. Valamint mindenik, úgy ezen katasztrófánál is attól félnek, hogy a szerencsétlenség közvetlen okai megsemmisültek, minek folytán a robbanás tulajdonképeni okának kipuhatolása a legnagyobb nehézségekkel lesz összekötve, ha ugyan egyáltalán lehető lesz. A szakértők oda nyilatkoznak, hogy erős azon beözönlés következtében egy neme képződött a „vihadar“-nak, mint az a bányákban szokott történni, mely aztán egy munkás vigyázatlansága miatt meggyűlt. Mindenhol feszülten várják a baj okának teljes és pontos kipuhatolását s megvilágítását, annyival inkább, mert hasonló katasztrófa minden várost érhet, hol gázvilágítás van. A különböző gáztársaságoknak fekszik természetesen leginkább érdekükben kipuhatolni a szerencsétlenség okát. Azt is hozzáadhatjuk, hogy a villamos világítás barátai ez eseményt joggal sorozzák a legerőteljesebb érveik közé, hogy a villamos világítás érdekében minél több pártfelet szerezzenek. Egész Londonban még mindig legnagyobb izgalom uralkodik, s az emberek találgatják a katasztrófát előidézett okokat. A legújabb távirati jelentés szerint eddig constatálták, hogy a munkások egy 3 láb átmérőjű főgázvezető cső kijavításán dolgoztak. A csövet az elővigyázati rendszabályok megtétele után teljesen gázmentesnek hitték, főleg miután a vezeték csapfordítóját elzárták. A cső azon a helyen, hol a szerencsétlenség történt, két utcza jobb oldali szögletén futott. Hogy várjon a robbanást egy gyufa megnyújtása, vagy pedig egy vas szerszámmal kicsalt szikra idézte-e elő, azt azon körülménynél fogva, mert az explosio az illető munkást megölte,nem lehet megállapítani. Époly kevéssé magyarázható meg az, mi módon jutott be a gáz a főcsőbe ? Gyanítják, hogy vagy a csap nem volt egész teljesen elfordítva, vagy hogy a szelep nem illett teljesen a nyílásba, vagy pedig valami nyomás folytán a cső megrepedt, a támadt nyíláson át a gáz beömlött. A fővizsgálattól azonban reményük, hogy sikerül majd annyit megállapítani, miből a katasztrófát előidézett okra valószínséggel következtetni lehet. Az utczákat jelenleg rendőrileg elzárták. Az erősen megingott házakat alátámasztották, a kiváncsi tömeg visszatartására pedig torlaszokat építettek. A ’ szerencsétlenség színhelyének környékén többnyire német s franczia munkások laktak, kiknek legnagyobb része hajléktalanná len. A részletek, melyek e pillanatig tudomásra kerültek, borzalmat gerjesztők. A roppant nyomás egy munkást 27 lábnyi távolságra sodort a főcsőbe, hol csak mint holttestet találták meg, egy másikat borzasztó módon megcsonkított. Ez utóbbi munkás néhány óra múlva leirhatlan kínok közt halt meg. Egy harmadik csodálatos módon sértetlenül maradt. Az utcza 6 ház mentén föl van szaggatva, s a pusztulás helyén oly forma kép tárul a szemlélő elé, mintha földrengés, vagy bombázás lett volna. A katasztrófa perczeiben nehéz utczakövek roppant magasságra röpittettek, s a házfedelekre csapódtak vissza. Más kövek a házakba repültek s összetördösték a bútort és ami ebibek akadt. Pinczék és lépcsők néhol teljesen össze vannak rombolva, s igazán csodának tarthatjuk, hogy a szerencsétlenségnek csak oly kevés emberélet esett áldozatul, összesen 6 robbanás volt másfél angol mértföldnyi területen. Az utczákon sajáton mindenütt széles s mély nyílások torkai tátonganak elénk. Egy udvarban nagy gödörre bukkantak. Ha a robbanás idáig terjedt volna, nagy valószínűséggel tűzvészt is idéz elő, mi a paniqueot nagyban fokozta volna. Egyes menekültek szinte csodaszerű dolgokat mesélnek. Némely családok a bizonyos halált csak egy véletlen által kerülték ki. Így egy szoba abban a pillanban omlott össze, midőn egy csapat gyermek elhagyta. Egy hálószobában egy nem használt ágyat teljesen összeroncsolt az explosio, míg a közvetlen közelében álló bölcső, melyben kis csecsemő aludt, sértetlen maradt. Egy fiatal ember, kinek lakása teljesen rommá jön, megmenekült, mert a katasztrófa előtt néhány pillanattal az illető házzal szomszédos cisternába* ment. HÍREK. — Julius 8 — Hivatalos. Kinevezések. A király törvényszéki birákká a beregszászi törvényszékhez : Kimkó Ede ottani alügyészt; a marosvásárhelyi törvényszékhez: Raff Károly ottani ítélő táblai fogalmazót ; a karczagi törvényszékhez ; Hegedűs Sándor dunaföldvári járásbirósági albirót ; járásbiróvá pedig a nyírbátori járásbirósághoz ; Komlóssy Gyula kisvárdai járásbirósági albirót ; továbbá albirákká a budapesti VIII—X. kerületi járásbírósághoz; Hassanek Rezső budapesti törvényszéki jegyzőt; angykikindai járásbírósághoz : Szekeres János temesvári törvényszéki aljegyzőt; az aranyosmaróti járásbírósághoz : Jávor Endre ottani törvényszéki jegyzőt ; a szakolczai járásbírósághoz : Bossányi Antal nyitrai törvényszéki jegyzőt; a segesvári járásbírósághoz : Incze Domokos deési tvszéki telekkönyvvezetőt ; a vaáli járásbírósághoz : Váradi István marmarosszigeti törvényszéki jegyzőt ; végre ügyészszé a nagyszebeni ügyészséghez : Szabó Lajos brassói törvényszéki bírót, és alügyészekké a pancsovai ügyészséghez : Antal József nagykikindai ügyvédet és honvédhadbirót ; a besztercebányai ügyészséghez: Déván Ottó pozsonyi törvényszéki jegyzőt; a sátoraljaújhelyi ügyészséghez : Biringer Arthur sátoraljaújhelyi törvényszéki jegyzőt és a marmarosszigeti ügyészséghez : Danilovics Tivadar ottani járásbirósági albirót nevezem ki. — A közmunka- és közlekedésügyi m. kir. miniszter M . 1t er Béla napdijas mérnököt, kir. mérnökké nevezte ki. — A m. kir. pénzügyminiszter a kolozsvári kincstár urad. ügyészséghez Nemes Antal és Remisovszky János ügyvédeket és kincstári uradalmi ügyészségi írnokokat, a nagyszebeni kincstári uradalmi ügyészséghez pedig Dietrich József ügyvédet és ügyészségi fogalmazó dirnokot, kincstári uradalmi alügyészekké, Hoznok János köz- és váltó ügyvédet s kincstári uradalmi ügyészségi írnokot, a kincstári jogügyi igazgatósághoz fogalmazóvá, Scharschmidt György cserteszi m. kir. kohófőnököt, Zalathnára kohófőnökké, Berzsenyi Ignácz ideiglenesen nyugalmazott számtisztet, Knazovitzky Sándor központi díj- és illetékkiszabási hivatali irodatisztet, ifj. Móricz Lajos kezelési gyakornokjelöltet, Ergovite Aurél és Roch István dijnokokat, pénzügyminiszteri irodatisztekké nevezte ki. Áthelyezés. Ő felsége Töttösy Béla letenyei járásbirónak törvényszéki birói minőségben a nagykanizsai törvényszékhez, Dull János püspökladányi járásbirósági albírónak hason minőségben a szilágysomlyói járásbírósághoz leendő áthelyezését megengedte. — Mai lapunk Csarnok-rovatában About Edmondnak „Egy derék ember története“ szép regényét kezdjük meg, mely a franczia könyvpiaca egyik újdonsága. Abouttal közöltük már „A Fellah“-t, „A csonkát ülő ember“-t; reméljük, hogy az olvasó jelen csarnokunkban kezdett regényét is époly kedvezőleg fogadja, mint fönt em■ fített regényét. — Az aranygyapjas-rend lovagjai. Osztrák lapok híre szerint a trónörökös esküvője alkalmából, több belga főméltóságot fognak földiszíteni az aranygyapjas-renddel. A Weisz B. F.-nek, az iskolai takarékpénztárak megalapítójának, Árva-Váraljáról az ottani tanító, Rohonyi Géza egy gyönyörűen faragott képkeretet küldött, melyet a közjó iránt oly buzgó Weisz számára egy iskolába járó árva fiú készített. — Halálozások. Nagy Gábor orsz. képviselő atyja tegnap reggel elhunyt Kézdivásárhelyen 71 éves korában. A megboldogult a közjó érdekében buzgó működéséért, kiváló tevékenységéért általánosan tiszteltetett. — A szerencsétlen Indai Gyula kimúltáról a következő gyászjelentés jelent meg: „Alulírottak saját és több közel és távol levő rokonaik nevében szomorúan jelentik forrón szeretett fiúk, illetőleg felejthetlen kedves testvérük, sógoruk és öcscsük. Erdélyi Indali Gyula író, az összes jog és államtudományok tudora, a „Kemény Zsigmond-társaság“ rendes tagjának folyó hó 5-én kora 29. évében történt gyászos elhunytát. Hűlt tetemei 1. év és hó 7-én fognak a kerepesi köztemetőbe elhelyeztetni. Budapest, 1880. julius 7-én. Béke drága hamvaira ! Erdélyi Indali Péter, Csegöldi Julia az elhunytnak szülei; Csegöldi Teréz, özv. Herdiczky Dánielné, az elhunytnak nagynénje és gyermekei; Indali Ida és férje Hegedűs István és gyermekek: Indali Ilona és Indali Etelka és férje: dr. Benedek Albert és gyermekek : Indali Sarolta és Indali Lenke. — Hubenay Ferencz a magyar nyugati vasút hivatalnoka, e hó 7-én elte 35-ik évében meghalt. Temetése e hó 9-én menend végbe d. u. 7. 5 órakor a Rókus-kórházból. — Hírek a múzeumból. Forgách László gróf a nemzeti múzeumnak a napokban igen érdekes ajándékot küldött, mely mándoki uradalma (Szabolcsmegye) Pusztaujlu birtokának „leányok táncza“ nevű kis halomban találtatott. — Nyilván XV. század s talán Mátyás királyunk korabeli hős veszett el azon helyen lovastól, hol most meglelték kardját teljes épségben, mely majd másfél méter hosszú 3 ujjnyi széles pengével bir, védvasa egy nagy S betűt képez, markolata oly hosszú, hogy gazdája két kézre fogva kaszabolhatta vele az ellent. A markolaton két nyil látható, melyet a kardműves ismertetőjeleként vett reá. Találtak még ott egy nyilvasat, egy sajátságos kengyelt, egy patkót, minő már több is volt a múzeumban, de eddig, minthogy velük mi sem találtatott koruk meghatározható nem volt. A jelenlegi egészen hasonlít a József főherczeg által küldötthöz. Vághelyi János irsai plébános egy érdekes római feliratú emlékkövet (mely most több mint 1500 éves) szállíttatott a n. múzeumba. A kő Diokletiánus korából való és valószínű, hogy Ó-Budáról a régi Aquincumból került Irsára, hol a plébános 25 éven át gondosan őriztette. Szerencsétlenül járt léghajós, Mansban (Francziaország), e hó 5-kén szerencsétlenség történt, mely az egész városban nagy izgalmat keltett. Petit ismert léghajós két, egymáson fekvő ballont fölszállásra készített elő. Délután 3 órakor nejével együtt az egyik léggolyóhoz erősített csónakba szállott, míg a másikba fia ült. Midőn így a család 400 méter magaságra fölemelkedett, a légolyó hirtelen megrepedt, s a léghajósok iszonyú gyorsasággal zuhantak a földre. A férfit haldokolva szedték föl a földről, míg neje csak csekély sérüléseket kapott. Petit fia minden baj nélkül ereszkedett le. — Két dsidás kivégeztetése. Lembergtől a következőket távírják: Itt holnap reggel 6 órakor két dsidáson, kik altisztjüket szigorú bánásmód miatt meggyilkolták, halálitéletet fognak végrehajtani. A végrehajtás régi katonai eljárás szerint fog történni s mivel a két gyilkost kötél általi halálra ítélték, előbb kizárják őket a hadseregből s azután polgári fegyenczöltözetben szállítják a vesztőhelyre. Az elitélteket két század gyalogság egy őrnagy vezénylete alatt fogja a vesztőhelyre kísérni. A convois megindultával egyidőben két tiszt lóháton Lützelhofen főhadparancsnokhoz megy, hogy régi szokás szerint kegyelmet kérjen az elitéltek számára. A hóhér segédeivel tegnap érkezett Brünnből Lembergbe. — Egy uj hitfelekezet Oroszországban, Klinczy kerületben (Csernigov kormányzóság), egy uj szerfelett különös hitfelekezet támadt, mely „kilikovszkaja“-nak nevezi magát. E szekta nem ismer templomot, gyermekeit a születés után nem keresztelteti meg, hanem hat hétig siratja, mi által könnyekkel bűneit lemossa stb. A felekezet már is számos tagot számlál, s főleg az által szerez új híveket, hogy azokhoz leányait adja nőül. S ez igen könnyen megy, mert nem tartanak esküvőt ; az ember csak egyszerűen elmegy, a felekezethez esküszik, kiválaszt magának egy leányt, s azután viszi haza feleségül. E szekta a soknejüséget is gyakorolja s más tekintetben is igen veszélyes. — Névváltoztatások. Weisz Ferencz beszterczebányai lakos „Vésse !“-re, Hartmann Lipót gyöngyösi lakos „Kemény“-re, Fett György kecskeméti lakos pedig „Kövér“-re változtatta nevét belügyminiszteri engedélylyel. — Ofenheim, a hírhedt „vasúti lovag-képviselő“ választási pere Csernovitzban nagyon épületes dolgokat hoz felszínre. Tegnap, a tárgyalás második napján, Eisig Grabscheid főkortes ügyét tárgyalta a törvényszék. Rober Lőrincz radaótzi kalapos azt vallja, hogy Grabscheid neki 100 forintot ígért, ha Ofenheim mellett szavaz, Rosenwald Awner pedig azt, hogy Grabscheid igen sok pénzt vitt Bécsből Ofenheimtól Csernovitzba, választási czélokra. Grabscheid, egy czvikkeres, kaftános lengyel zsidó, határozottan tagadta azt, mintha ő Robelnek pénzt ígért volna. Eközben kihivólag kémlelte a teremben összegyűlt közönséget. Szerinte Robel ment ő hozzá s kért 100 forintot. A ravasz zsidó azt állította, hogy többen azt gondolták felőle, miszerint azért kapott Ofenheimtól pénzt, hogy neki, kitől ő (Grabscheid) a bukovinai ipar és kereskedelem felvirágzását várja (nagy derültség) propagandát csináljon. Rober azt vallja továbbá, hogy mikor visszautasította 100 forintját, ez karon fogta s egy boltba hivta, hogy válaszszon ki magának egy nadrágot, majd ő megfizeti. Rober vele ment , de mikor az említett boltban voltak már, Grabscheid egy mellékszobába hivta őt, s eget-földet ígért neki, ha Ofenheim mellett szavaz és korteskedik. Kaftános Grabscheid ezt természetesen mind tagadja, szerinte Rober választási dolgokban nem egyéb phantastánál, ki ennek következtében periodikus őrültségben szenved. Azután következett Baruch Schütz és Bert Kohn Harth ügye. Ezek az urak 10 forintjával igyekeztek Ofenheim részére szavazatokat gyűjteni, s azzal akartak hatni a választókra, hogy ha nem Ofenheimra szavaznak, ez vissza fogja venni a radaótzi zsinagógának ajándékozott 5000 forintot. Természetes, hogy ezek is tagadnak mindent. Utolsó vádlott Braunstein Jakab, kit azzal vádolnak, hogy Ofenheim megválasztása előtt két héttel 100 forintot adott át Kohlrusz József szeretői építésznek, hogy oszsza ki munkásai közt. Braunstein beismeri ugyan, hogy korteskedett Ofenheim mellett, de csak a törvény által megengedett határok között. Kohlrusz bevallja, hogy kapott pénzt Braunsteintól, de ez nem mondta meg, hogy mire, s általában egész beszélgetésük alatt Ofenheim neve egyetlen egyszer sem fordult elő. Több jelentéktelen tanú kihallgatása után a bizonyítási eljárást mára halasztották . Ma, mint táviratilag jelentik, a bizonyítási eljárást befejezték. Napközben 76 sürgöny érkezett Ofenheimhoz, valamennyi üdvözlő, hogy a per ránézve ilyen szerencsés eredménynyel kecsegtet. Kihallgatták a vádlottakat, kikről kitűnt, hogy valamennyien jómódú emberek. Az államügyész vádbeszédében Grauer Henrik vádlottat, a hivatali hatalommal történt visszaélés bűnéért 6 hónaptól egy évig terjedő fogsággal, Reichenberget, Madart és Harthot elitéltetni kéri. Grauer védője e pert politikai tendentiózus pernek nevezi, s védenczeit kéri fölmenteni. A védbeszédek tartását délután folytatják. A perben, mint táviratilag jelentik, ma (csütörtökön) hirdették ki az ítéletet. Eszerint Grauer Henriket, Barth Baruchot, Schütz Baruchot, és Braunstein Jakabot a bűntény vádja alól fölmentették. Ellenben Reichenberg Mózest és Grabscheid Eisigot, és pedig az előbbit megvesztegetés, az utóbbit megvesztegetési kísérlet bűntényében vétkesnek találták, s mindkettőt egy-egy hónapi súlyos börtönre ítélték. A fölmentési ítélet kihirdetésekor bravo kiáltások hangzottak föl. Grabscheid és Reichenberg semmiségi panaszt jelentettek be. — Az aranygyapjas-rendről. Don Carlos perének alkalmából ezen aranygyapjas-renddel összefüggőleg egy a dologba beavatott ember a következő érdekes epizódot beszéli: A modenai herczegnek nagyszerű kicstára volt, melynek törvényszékileg elrendelt leltározása és megbecslése hónapokig foglalkoztatta a szakértőket. A herczeg tudvalevőleg legidősebb fiát, Károly Lajos főherczeget tette örökösévé, s utolsó akaratában azt rendelte, hogy közeli rokonai közül öten-hatan, köztük Chambord grófné és Don Carlos tetszésük szerint válaszszanak egy-egy ékszert. A herczeg nem szerette nagyszerű kincstárát mutogatni, s azért csak nagyon kevésnek volt roppant értékéről tudomása. A leltározás alkalmával a szakértők