Ellenőr, 1880. augusztus (12. évfolyam, 363-417. szám)

1880-08-04 / 368. szám

Egész évre Félévre Előfizetési Áraik: 20 frt — kr. 10 .­­ , Évnegyedre Egy hónapra Szerkesztési iroda. : 5 frt — kr. 1 . 80 , vállalkozunk, — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. ELLENŐR REGGELI KIADÁS: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­út sarkán.) Semmit ne­m közlünk, ha mm tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére mm Egyes szám­ára 4 kr. MRrdmt­seh felvétel* a kiadóhivatalban.: Budapesten, váczi kör­út 26. szám (fő­ út sarkán). Továbbá I­anie G. L. és társánál M.-Frankfurtban. Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó hivatal : Budapesten, váczi kör­út 26. sz. (fö­ út sarkán). lír. mntéxindők az előfizetések ét a lap nélkUUMre ueimtkmti talmin feim&altU. 368. szám. Budapest, szerda, augusztus 4. 1860. XII. évfolyam. """" ' ................n,~ r ! , ,B—n­.»,,,—. Mín­í m nm . . .m^mi. ..................................................................» T ....— ---------r~^T~-, -"-i.———------------------------------------------------------------------ — -. . .........­............................­­ Az „Ellenőr“ ára reggeli és esti lap együtt : Egy évre .... 20 frt — kr. Félévre .... 10 , — „ Negyedévre ... 5 „ — „ Két hóra ... 3 , 60 , Egy hóra ... 1 , 80 , Az esti lap postán való külön küldésé­ért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenként. Budapest, augusztus 3 A hatalmak balkán-félszigeti actiójáról zavaros és ellenkező hírek keringenek. Kö­rülbelül olyanok, mint a hatalmak közös politikája. A „Norddeutsche Alig. Zeitung“ sze­rint még az sem bizonyos, vájjon vala­mennyi hatalom elfogadta-e azt a tervet, hogy jegyzéket intézzenek a portához Mon­tenegro érdekében, így tehát az sem lehet igaz, hogy e jegyzéket, amelyben három he­tet tűztek ki a hatalmak a montenegrói ha­tár rendezésére, már alá is írták és legkö­zelebb átnyújtják a konstantinápolyi nagy­követek. A „Kreuzzeitung“ is azt állítja, hogy a portához intézendő jegyzék ügye fölött még nem hoztak végleges határozatot a hatalmak. Az a nézet, hogy a kényszerítő rendszabá­lyok elmaradnak, mint e lap állítja, csak a montenegrói kérdést illetőleg valósulhat, ha tudniillik elég erős lesz a porta ezen kérdés békés megoldására. Erre, úgy látszik, haj­landó a porta. Berlinben a diplomaciai kö­rökben ugyanis határozottan állítják,­­hogy megígérte a porta, hogy három hét alatt átadja Montenegrónak Dulcignót. Megemlítjük még a „Norddeutsche Alig. Zeitung“ azon biztosítását, hogy a ke­let helyzete nem szolgáltathat közvetlen bo­nyodalmakra okot. Ezzel közöljük a „Bohemia“ furcsa nyilatkozatát. E lap bécsi tudósítója, a­ki officiosus forrásokból szokott meríteni, azt írja, hogy a porta válasza nem képezhet új tagot azon okok lánczolatában, a­me­lyeknél fogva kényszerítő rendszabályokra határozták el magukat a hatalmak, sőt arra sem indíthatta a hatalmakat, hogy megváltoztassák határozatukat. A porta vá­laszát már escomptálták. Ha azonban mégis megváltoznék a kabinetek nézete, a­mit azonban semmi pozitív jel sem bizonyít eddig, ez a körülmény nem függne össze a porta válaszával, hanem oly körülmények befolyása alatt történnék meg, a­melyeknek a londoni és párisi kabinetek egymáshoz való viszonya az oka. Több jel arra vall, hogy forrási processus megy végbe ebben a két centrum­ban, eddig azonban szabad szemmel nem látható az eredmény és különben is csak figyelmes de hideg vizsgálódás tárgya. Ennek a czikornyás és tekervényes böl­­cseségnek talán az a veleje, hogy Franczia­­ország Angliával kettesben sem vállalkozik a külön actióra. * Az angolok afganisztáni vereségéről még most is kevés részlet érkezik, a­mi annak a jele, hogy Kandahár, sőt tán Kabul is el van zárva Indiától. Az angol tudósítások hiányában bírálgatják az afganisztáni parancs­nokokat. A „Times“ kalkuttai levelezője azt írja, hogy Haynes, az afganisztáni főparancs­nok, már régen elvesztette a sereg bizalmát, továbbá, hogy Primrose és Burrows tábor­nokok tapasztalatlan katonák. Burrows tábornokot, hír szerint, kelep­­ezőbe csalta az afgánok futó lovassága. A „Daily News“ rossz hírt közöl Ka­bulból. Tudósítása szerint Abdurrahman kí­sérete oly izgatott, hogy angol csapatokat kellett fölállítani azon a helyen, a­hol az uj emir és Griffin angol biztos találkoztak. Tegnapelőtt pedig csapataink magatartása miatt nem vehetett részt Abdurrahman az angol táborban tartott gyűlésben. Ez annyit jelent, hogy az uj emir emberei most már semmit sem akarnak tudni az angolokról. Az Afganisztánban lábra kapó izgatott­ság és lázadás között pedig kevés vigaszta­lást fog nyújtani az angol kormánynak, ha igaz is az a hír, hogy egyezséget kötött Anglia Oroszországgal, amelynek az a czélja, hogy megszabaduljon afganisztáni bajaitól Anglia, Oroszország pedig könnyebben ido­míthassa át saját ízlése szerint a Balkán fél­szigetet. Bécsből a következőket írják a „Bud. Corr.“­­nak : A közös kormány, a­mint már jelentettük, a mindkét részen levő minisztériumokkal egyetértő­­leg elhatározta, hogy Boszniában a keskeny nyom­távú vasutat Zeniczától Szerajevóig tovább kiépítteti, s erre vonatkozólag elő­terjesztést nyújt be a jövő őszön mindkét törvény­­hozásnak.­­ Ha ez a pályavonal ki lesz építve, a hadügyi kincstár évenként 400.000 frtot takarít meg szállítási díjakon, eltekintve attól, hogy ez esetben a Boszniában levő helyőrségek egy része is köny­­nyebben lesz onnan kivonható.­­ A pálya kiépí­tése nem fog teljes 4 millió forintba kerülni és miután a közös aktívák évenkint 800.000 frt. ka­matot jövedelmeznek, e pénz azonban legfennebb három százlolival kamatoztatható, a kormányok a közös aktívák ezen évi — eddigelé két évre felgyűlt — kamatait szándékoznak a jelzett vasútvonal kiépítésére fordítani. A közös aktívák tőkéje ezen építkezésnél nem fog igénybe vétetni. A tanfelügyelők számára a vallás- és köz­­oktatásügyi miniszter részletes utasítást adott ki a népoktatás állapotáról szóló statistikai adatok egybegyűjtése s feldolgozása tárgyában. Az új kí­vánalmak szerint e kimutatások sokkal terjedelme­sebbek lesznek, mint eddig voltak, többek közt a tanítás eredménye, az iskolaépület, tornaterem s kert nagysága is gondosan ki lesz mutatva, vala­mint az iskolák fentartási költségei is részletezve lesznek. Hasonló gond fordíttatik a tanszerek, ta­nulók mulasztásai s a tanítók jellegére vonatkozó­lag. Ez okból az eddigi kérdőív mellett külön potiv is adatott ki, mintegy 150 kérdéssel nyom­tatásban (ily ivek ára 10 kr). Az iveket s utasí­tást a minisztérium kebelében Siber József szolgá­latra berendelt tanfelügyelő készítette, kire újab­ban a statistikai adatok összegyűjtése is bízatott, úgy hogy a mult 1879/80-ik tanévről szóló mi­niszteri jelentést, mely az eddigieknél is jóval ter­jedelmesebb, már részben ő állította össze. A nép­iskolákra vonatkozó adatok nagy része már sajtó alatt van. A szerződési tárgyalásokra kiküldött szerb biztosok a július 26-ki ülésen kinyilatkoztatták, hogy megbizattak egy a szerb kormány javaslatait tartalmazó dolgozat átnyújtásával. — E javaslato­kat akkor még nem terjesztették elő. A­mint a „Bud. Cor.“ nak jelentik, a szerb képviselők most készek e dolgozatot, melyhez egy fordítás is van mellékelve, a legközelebbi ülésen benyújtani. Ezen laborátum egy kereskedelmi szerződéstervezetén kí­vül egy vámtarifa tervezetét is tartalmazza. A szerb képviselők az első ülés alkalmával fölvetett alaki kérdésre nézve kijelentették, hogy ők kormányuknál helyt állanak ugyan az osztrák és a magyar kormányo­kat kielégítő válaszért, de miután ők csak a szer­ződési tárgyalásokra vannak kikü­lve, nem voltak elkészülve arra, hogy hasonló alaki, helyesebben jogi kérdésekre feleletet adhassanak. Ha a szerb kormány válasza, melyet ez idő szerint minden órában várnak, nem lesz teljesen ment a kétértel­műségtől és kielégítő : a szerződési tárgyalásokat nem fogják folytatni. Táviratok. Bécs, aug. 3. (Eredeti távirat). Howard bi­­bornok, a ki Jacobini pronuntius utódjául van ki­szemelve, hit szerint ideérkezett. Bécs, aug. 3. (Eredeti távirat). Milán fejede­lem és családja ma délután két órakor ide érke­zett. Natalia fejedelemnő kitűnő színben van. Az üdvözlés után csukott kocsiban rögtön Frohner fogadójába ment a fejedelem és családja. A feje­delmet kíséri egyik unokatestvére Catargiu ezredes és Joksics magántitkár. Bécs, aug. 3. Milán fejedelem, neje és a két sógornője kíséretében, ma délután érkezett ide és az Imperialba szállt. Bécs, aug. 3. Dunajevsky osztrák pénzügymi­niszter Ischlbe utazott. Távolléte alatt Prazak fogja helyettesíteni. London, aug. 3. A „Times“ jelenti: „Kanda­­hárból Burrows tábornok vereségéről érkezett rész­letes tudósítások szerint Ahmed Eyub kán serege 12,000 emberből és 20 ágyúból állott. Az összeüt­közés július 27-én reggel, Kandahártól 50 mért­­földnyire, történt meg. Burrows tábornok négy óráig tartó heves harcz után kénytelen volt Kan­dahár felé hátrálni. Az angolok húsz tisztet, 400 európai és 800 benszülött katonát vesztettek. Há­rom ágyú a csatatéren maradt. A „Times“ jelenti Bombayból. Phayre tábornok számos csapattal megszállotta a Kojak szorost, hogy az ellenséges támadások ellen megvédje magát. London, aug. 3. (Ered. távirat.) Két török hajó, köztük egy pánczél-fregat útnak indult az albán partok közelében czirkálni. Hírlik, hogy Gladstone miniszterelnök egész­ségi okokból állásáról leköszön. London, aug. 3. Gladstone meglehetős jól töltötte az elmúlt évét.. A láz kisebb mértékben mutatkozik, a tüdő állapota sem vált rosszabbá. Páris, aug. 3. Az „Agence Havas“ jelenti: A hatalmaknak a montenegrói kérdésre vonatkozólag a portához intézendő együttes jegyzéke háromheti határidőt enged Törökországnak a Corti-féle meg­állapított conventio végrehajtására. Ha nem telje­síti a porta ezt a követelést, a hatalmak föl fogják őt szólítani, hogy Dulcigno átadása végett csatla­kozzék a hatalmakhoz. Berlin, augusztus 3. A „Nordd. alig. Zeitung“ szemben a „Neue freie Presse“ jelentésével meg­jegyzi, hogy még nem biztos, vájjon az összes ha­talmak elfogadták-e már azt a tervet, hogy a montenegrói ügyet illetőleg jegyzéket intézzenek a portához, ennélfogva ma még alig állapítható meg, mikor fogják a kérdéses jegyzéket Konstan­tinápolyban átnyújtani. Különben a jegyzék szöve­gezésére nézve nem jött még létre a megegyezés, tehát a jegyzék ultimátumos jellegéről, ellentétben a „Neue freie Presse“ állításával, ma még bizto­sat mondani nem lehet. Berlin, aug. 3. A képzőművészek intézetének jubilaeuma alkalmával a trónörökös válaszol a fő­igazgató beszédére, többek közt e szavakat mon­dotta : Ma inkább kell ragaszkodnunk eszmé­nyeinkhez mint valaha, hogy értéküket és oltal­mazó hatalmukat mindinkább megismertessük nem­zetünkkel. Perugia, aug. 3. (Ered. távirat.) A főállam­­ügyész ajánlatára az Internationaleban való rész­vétel miatt elfogott huszonnégy szoczialista közül tizet kibocsátottak. A többiek ellen megtartják a tárgyalást. Utóbbi időben Olaszország minden na­gyobb városában fognak el szoczialisztikus lázítókat. Kopenhága, aug. 3. A cumberlandi herczegné Lübeckbe utazott, a­hová őt a király elkísérte. Gleichenberg, aug. 2 án. üdülést s ha lehet javulást keresve Styria gyógyforrásainál, feltettem magamban, hogy a politikával s ennek napi közlönyeivel szemben curám ideje alatt a teljes passivi­­tás terét foglalandom el, azonban homo proponit, deus disponit. A magyarországi politikai napi sajtó két kiváló orgánuma, a régi Deákpárt két gárda-közlönye a „Pesti Napló“ és „Pester Lloyd“ legutóbbi vezérczikkei feltett szán­dékomban megtántorítanak, s ez az oka, hogy igénytelen jelen soraimnak az „El­le­nőr“-ben leendő közlését a t. szerkesz­tőségtől tisztelettel kérjem.*) Ha a szerény, hazafi­ érdemekben gaz­dag, önzetlen és nagy tudományu, a hazára nézve igen korán elhalt Csengery Antal az egykor általa inspiciált és vezetett „Pesti Napló“-nak f. é. julius végén a lajtántúli jelenlegi politikai viszonyok s azok lehető fejlődési iránt irott reflexióit, s azokkal szem­ben a „Pesti Napló“ által ajánlott Magyar­­ország részéről követendő modus proceden­­dit megolvashatta volna, nem hiszem, hogy a „Magyarországában megjelent ala­pos, de erős kritikát e tárgyban teljesen ne osztotta volna ; sőt talán megütközésének kifejezést is fogott volna adni a felett, hogy a „Pesti Napló“ — mely magát ez idő sze­rint is mint a régi Deák-párt egy némely corypheusainak közlönye szereti gerülni — a régi Deák-párt aegise alatt keletkezett dualistikus állam­formát oly köny­­nyedén fel tudná adni. Nekem, a­ki a kiegyezést mai alakjá­ban megteremteni nem segítettem, bárha azt optima fide elfogadom, s megtartandónak is vé­lem — nem állhat kötelességemben a „Pesti Napló“-val, a túl a lajtai politikai formatiókra nézve a quid tunce kérdésében polé­miába bocsátkozni, tette ezt a „Magyar­­ország“, tette a „Pester Lloyd“ aug. 1-én megjelent vezérczikke is, mely Deák, Andrássy és Csengery neveit az 1867-ki kiegyezés körül megörökítetteknek Pr°­­clamálja ; s ha mégis a „Pesti Napló“ fen­tebb jelzett reflexióival foglalkoztam, tettem ezt azért, mert Csengery Antal neve és a „Pesti N­a­p­l­ó“ k­ö­z­ö­tt a múlt­ban szellemi harmónia létezett, s mert Csengery az egykori Deák­párt kitűnőségei közé tartozott. A „Pester Lloyd“ aug. 1-jén megjelent vezérczikke Csengery Antal halálának, illetőleg a kanizsai új kép­viselőválasztásnak alkalmából ismét és újból egy oly jogosulatlan s teljesen indokolatlan vádnak ad kifejezést, minővel a jelenlegi Tisza-ko­rmányt már huzamos­ idő óta gyakrabban szokta megtisz­telni. Czikkének kiindulási pontja az, hogy Magyarországon jelenleg nincsen közszellem, nincsen helyes és tájékozott közvélemény, s hogy nincsen, annak oka a jelenlegi kor­mány, melynek uralma alatt a fegye­lem köteléke meglazult, a parti­­cularismus aspiratiói tápot nyer­tek, a visszaélések és csempésze­tek szaporodtak, a bureaucra­tism­u­s tenyészetnek örvend stb. Súlyos vádak, és ha a vezérczikkíró azok bármelyikét igazolta volna, részemről az indokolt, alapos vádat az objectivitás mértékével mérleg­eln­é­m, így azonban, mint könnyedén odavetett subj­ectiv insinuatiót tekintem, melynek czélja a Tis­z­a-k­or­mány­­ jelenlegi alkatrészeiben depopularis­ál­ni, hogy egy új alakulásnak, illetőleg kiegé­szítésnek egyengesse útját. Ha nincsen közszellem ma Magyaror­szágban, ha nincsen ma helyesen tájéko­zott közvélemény, valóban annak okát ne a kormányban keressük, mely ezt semmi tet­tével vagy intézkedésével meg nem ölte, hanem keressük főleg és kiváltképen a napisajtó nagy részének azon menthetlen eljárásában, mely alaptalan ráfogásaival, rágalmaival, hercze-hurczáival a jelenlegi kormány minden intézkedéseit csak gúnyolni tudja, személyes gyűlölködésből az olvasó közönség véleményét tévútra terelni iparkodik, gáncsol és sárral dobál, gyűlöle­tet és gyanúsítást prédikál, szóval elkövet mindent, hogy, ha lehet, a közszellemet meg­ölje, a tájékozott közvéleményt lehetlenítse. Vagy talán nem bizonyíték-e erre vo­natkozólag a „P. Lloyd“ aug. 1-jei számának vezérczikke, mely a magyar föld népé­nek a jelenlegi kormánytól való el­­idegenülését a Tis­za-k­or­m­ány ed­digi helytelen működéséből szár­maztatja le, holott a meglevő nagy adó­teher nem a jelenlegi kormány aquisitiója, örökség az, szomorú örökség, melyet átvett , holott a vám- és kereskedelmi szerződés megújítása, a bankra vonatkozó intézkedés, bármennyire ostromoltatott is keletkezés­kor, ma már az ország közvéleményében megelégedéssel találkozik, holott Bosznia occupációját s a vele járó áldozatokat annak idejében magam is, de a „Pester Lloyd“ igen tisztelt vezérszerkesztője is, csak nagy küzdelem után saját meggyőződésünkkel, a szavazók meg, míg ma a keleti állapotok jelen stádiumában a vezérczikkíróval együtt ezen operációt a monarchia, különösen hazánk érdekében állónak lenni elismerjük, holott az ország megromlott hitele miatt a jelen­legi kormány működése előtt már csak kézi zálog mellett s csak rövid lejáratra tudott pénzt szerezni, míg ma az aranyjáradék-köl­­csön magas árfolyama az ország megerősö­dött hitele mellett tanúskodik, holott a mult kormányok idejében exoperált államkölcsö­­nök beszerzési költségei egyesek gazdagításával az államnak milliókra menő kárt okozzanak, míg ma egy­két alispán vagy szolgabiró ezerekre menő defraudátiói — bárha ezek mu­­nicipális, tehát választott tisztviselők — a jelenlegi kormány bűnéül rovatnak fel,­­ holott a „Pester Lloyd“ czímű napilap régóta az állami közigazgatás behozatala mellett har­czol, s a centralizált közigazgatást kinevezett hivatalnokaival tartja azon panacaeának, mely bajaink nagy részén segíteni fog, míg augusztus 1-től kelt vezérczikké­­ben a merev bureaucratia dédelge­­tését (risum teneatis) Tisza kormá­nyának r­o­b­b­a­n­t­j­a szemére, holott a vélt kormányok idejében a per excellen­­tiam földmivelő ország normális és néha jó terméseknek is örvendezhetett, addig a Tisza­­kormányzat idejéből egyedül a folyó évi termés az, mely középjónak nevez­hető, a folyó év az, mely eddig ment min­den nagyobbszerű elemi csapásoktól, nemzetközi és kereskedelmi con­­vulsióktól. A nemzet egyszerű s igénytelen nap­számosa voltam, vagyok és leszek, tollamat, szavamat csak meggyőződésem inspirálták s inspirálják mindenha. Vájjon azok, kik min­den létező vagy létezhető és néha képzelt bajokért is a jelenlegi Tisza-kormányt vá­dolják, hasonló indokok alapján járnak-e el, nem tudom, egyet azonban tudok és ez az egy az, hogy a közjogi ellenzék erősbödését hazánkban legkivált azok segítik elő, akik az 1867-ki ki­egyezés alapj­án állván, a jelenlegi kormány tetteit ok n­é­l­kü­l b­i­r­á­lj­á­k, tetteit vagy szándékait gyanúsítják s­őt magát népszerűtlenné tenni igy­ekeznek, mert a köz­jogi ellenzék correct, consequens és öntudatos — bárha hitem szerint is nagyobb convulsiók nélkül alig érvényesül­hető — politikájával szemben, az 1867-ki opportunus kiegyezési alap maradandón csak úgy tartható fel, ha menten minden személyes tekin­tetektől, az alap védelmére sora­kozunk. PLACHY TAMÁS. vait jelölve az alakuló utczáknak. Hétszáz épület Szeged hetedrésze, munkában van már, kétszáz­­negyven készen, tető alatt. A Ferencz téren, kis­körúton, híd-utczán három kétemeletes, tizennyolcz emeletes s negyvenöt földszintes házat olvastam meg. Bejártam a felsővárost, a szilién sugárúton, a fuvar-, Sándor-utczákban, tápai után többet lát­tam 80 épületnél s kétszáz teleknél, melyen még az ősz végére tető alá akarja hozni házát a gazda. De jövőbe látó szem kell hozzá, hogy lelke­sedni tudjunk a képen, mely itt elénk tárul. Az újjáalakulás e biztató jelei mellett ott gyászolják e részt mai napig a leomlott házak törmelékei, kidőlt falak, lefogyott tetők, kiszáradt fák busán zörgő gályái alatt, s ha benézünk az ilyen udvarra, apró gyermekfők kandikálnak ki a földszinéig sülyedt padlás ajtajain, hátul a tűzfal mögött apró marhát, étet az anyjok . .. e romok­nak lakóik vannak. Másutt a mohás tetőt fent lát­juk rendes helyén, falak felett s kétkedve kérd­jük: kiállta volna a vészt e házikó, vagy az árviz után épült ház zsindely-tetején oly gyorsan megter­mett a moha meg a fidéliy ? „Vert fal ez uram, csak olyan karóból csinált, arra emeltük fel a régi tetőt, amit a víz itt hagyott !“ válaszol a háznép s a kiváncsi kérdező restelkedve siet el a csodál­­kozók szemei elől, kik méltán elámulhatnak, hogy akad ember, aki ilyet is kérdezhet. Mert a visszazarándokolt nyolc­vanezer közül talán ötvenezren csupa ilyen házakban élnek. Ha Sze­ged törökváros volna, már ma is rámondanák, hogy újjáépítették a lakosai. Kissé rozzantabb, szegénye­sebb, egészségtelenebb, rendetlenebb s hézagos ugyan, de nem lehet tagadni, hogy ismét város­án a régi helyén. S ez nagy baj; olyan amit előre láttak a legnemesebben gondolkozók, a kik tudták, hogy az épülő új várost ismét el kell pusztítani, hogy helyére a rendezett, díszes Szeged épülhessen, — de nem akadályozhatták meg. Különben szét­züllött volna a szegedi nép, másutt épit ilyen sárfalu házat, s ma nagyon meggondolná magát, vájjon hazajöjjön-e az ősi telekre. Hatszázezer forintra teszik azt az összeget, amibe az árvíz után épült ideiglenes házikók ke­rültek ; az utcza­­s telekrendezés hatszázezernyi értéket fog megsemmisíteni. Második árvíz lesz az, második pusztulás, de meg kell lenni , nem segít ellene se körtöltés, se esdekelés. Hol az uj utczák nyitását megkezdték, hol az uj gazda a kisajátí­táskor neki jutott uj telken építeni akar. Onnan máris kizavarják a régi tulajdonost, s az háznépé­­vel hajléktalanul várja, mig az ő idejök is el­érkezik. Legnagyobb az épitőkedv az alsóvárosban, a szegedi tanyabirtokosok fészkében, ott legnagyobb a forgalom. Százával vonulnak el előttünk a ter­hesszekerek, szállítva földet a talaj fel­töltéséhez, építőanyagot a házak emeléséhez. Helylyel-közzel nagy téglarakásokat, mésztelepeket, homokhegye­ket fedezünk fel, azokat az állam halmoztatta oda, s a segélypénzek fejében olcsó áron osztatja ki. Van is látszata a munkának, az építés megkönnyí­tésének ; a kápolna-sugáruton, segítő boldogasszony, szt. háromság- és gyár­utczákban többet találtam 80—90 háznál fedél alatt, a kápolna-sugárút men­tén pedig, a hajdani Bánom-kertek helyén, hol két hó előtt még víztócsák állottak, ma pilótákra fek­tetett épületcsoport áll. Még csak a könyörado­­mányokat osztották széjjel, már­is ennyi épült, s hetenként 40—50 új építési engedélyt ad ki a mű­szaki osztály. Ha az állam által fölajánlott köl­csönt a lakosság megkapja, s az aratás véget ér, mindez még nagyobb mérveket fog ölteni, kik a viszonyokkal ismerősök, azt mondták nekem, hogy ez év végéig legalább 1000 épület tető alatt fog állani. Déry Gyula: *) Nagy örömünkre szolgál, hogy pártunk ily kiváló tagja ragadott tollat e kérdésben. S­z­e r­k. Az épülő Szeged. (Eredeti tudósítás.) „Szebb lesz, mint volt“ mondta a király mi­kor letörülte a könnyűt, melyet a vízben úszó rom­város megpillantása fakasztott szemében s a királyi szó nem hangzott el nyomtalanul a háborgó hullá­mok felett. Megvan még az őserő a mi fajunkban; vol­tunk mi halottak is, azért újra ébredtünk, s ez az újra ébresztő erélyünk nem hagyott el bennünket, mikor nyolczvanezer vérünkből való atyánkfia sirva jött vissza az ősi telekre a széles hazából s nem talált romoknál egyebeket azon a helyen, hol va­laha Szeged városa állott. Mondják, hogy a ki magát el nem hagyja, azt megsegíti az isten. A szegedieket segíti, de nem is hagyták el magukat. Még le sem csapol­ták az utolsó mocsarat, még fedte a barna iszap s zavaros hullám nyaldosta a hajdan fehérlő házak romfalát, megszámlálják a népet, s ime nem hiány­zott más közülök, csak a­ki zsellére volt a haj­léktalanná vált telkesgazdáknak : kétezer a nyolc­­vanezer közül. A többi visszajött egy szálig, meg­nézni mit hagyott meg számára a tomboló elem, s visszaszerezni két keze keserves munkájával, mit azon a zivataros éjen vesztett, melynek em­lékére századokig fog szólni Szegeden márczius 12-én az éjféli harangszó, hirdetve a késő uno­káknak atyáik veszedelmét. Az újjáalakulás hirdetését nem bízzák a ha­­rangozóra. Annak élő, virágzó tanúja lesz a büszke szép Szeged, az emlékszerü paloták s az ízléses polgárházak, a kőpartok, tájházak, impozáns hidak városa, egyenes utczáival, fasoros körútjaival, sugár­­utjaival, parkozott köztereivel. Mert ilyen lesz, „szebb mint volt“ ; a királyi szó beteljesedik s a magát el nem hagyó szegedi embert már is meg­segíti az isten. S nem igaz, hogy mindaz a miről beszélnek, a mit jósolnak, csak ábránd és remény, csak papi­roson van meg; a ki Szegedet végigjárja, hangya­népet lát nyüzsögni minden zugolyban s a romok közt ott látja az uj élet csiráit, feltöltött talajon ott emelkednek veres falaikkal csinos részletek az új Szegedből, zsinóregyenes vonalban haza­ Horvátországból. — Zágráb. — Horvát történetírói mozgalmak. — Racki és az akadémia. — Muzeum. — Horvátország közjogilag hazánk társországa, tehát azok közé tartozik, melyeket még a Baede­­ckerből sem ismerünk. Nem azért említjük ezt, mintha rövid, odavetett vázlatunkban valami sok egyebet mondhatnánk, csak azt az irányt jelezzük, mely vezérelt. Zágráb az idegenre kedvezően hat. Csinos épületek, tiszta utczák, elég gonddal fentartott sétaterek, szép vidéke­k megannyi tényezők, melyek a rövid ott tartózkodást kellemessé, a benyomáso­kat kedvezővé teszik. Minden a mi városnál számba jön: itt bizonyos iparkodást, haladást tüntet föl. Még az is, a­kinek nagyobb igényei vannak, — csak válogatós ne legyen — kielégítheti azokat. A­ki pedig az olcsósági tekinteteket komolyan számba veszi, Zágrábot bizonyára kellemes emlékei közé sorozza. Van a városban valami, a­mi a többi horvát városokénál előkelőbb jelleget ad Zágrábnak, s olyan kisebb forma székvárossá avatja. A kor­mány s a törvényhatóságok, a meglehetősen élénk kereskedelem, no meg a horvát sajtó, főleg azon­ban a délszláv akadémia, az egyetem, múzeum egy­ben és együttvéve politikai és értelmi központtá emelik. Hozzá kell tennünk, hogy külsőleg véve mind a fölsorolt tényezők annyira horvát jellegűek, s Zágráb városa mintha csak horvát öltözetet vi­selne, mely semmi kívánni valót sem hagy fenn. Boltfelirat, külső társadalmi nyelv a boltokban, kávéházakban határozottan horvát. E tekintetben terrorismus, kényszerűség annyira megtette a maga hatását, hogy mi magyarokul — bár „erőszakun­kat“ erőszakosan hangoztatja a cultursajtó — meg sem közelítjük őket. Dicséretképen említjük ezt, bár nem egészen fenékig tejföl minden. A székváros minden kedves külső látszata mellett, csak en miniature az, a város összesége annyiféle elemből áll, melynek mindegyike sokat, nagyot akar és vár: tett embere kevés van. úgy tűnik fel a szemlélő előtt, mintha ez olyan csinált va­lami volna, az irányadó emberekben csupa sima­ság és kellem s a tettek, miket szem lát, nem maradandó hatásúak. Lehet, hogy érzékeink csa­lódtak, de a sine ira et studio odaállított alapon ezek tükröződnek vissza.

Next