Ellenőr, 1880. szeptember (12. évfolyam, 418-472. szám)
1880-09-01 / 418. szám
ügyészségek némelyikénél a teendő máris anynyira szaporodott, hogy az úgynevezett elnöki teendők egy tagot máris teljesen elfoglaltak? vagy tovább is az írásbeli per lassúságához hasonló ügymenetünk lesz ? Várjon túlnyomólag gyakorlati ügyességet elsajátított bíráink, midőn „bölcs belátásukat“ a codex devalválja s eredeti értékére vezeti vissza, elméleti képzettségüknél fogva, meg fognak-e felelni a jogos várakozásnak? E kérdés, — nem habozunk kimondani — másodfolyamodású bíróságunkra is vonatkozik; bár e bíróság nagyérdemű alelnökének tapintatos eljárása folytán, az utóbbi napokban a legczélszerűbb megállapodások történtek azon helytelen elvek orvoslása czéljából, melyek eddig kb. táblánknál a bíráknak büntető tanácsokba való beosztásánál követtettek. A kibocsátott utasításokban czélszerű szabályozást nyer a halálbüntetés végrehajtása. Egészen új institutió alkottatik a feltételes szabadságra való bocsátást előkészítő felügyelő bizottságok felállítása által , de ezekről egy külön czikkben. Dr. Jy. A büntetőtörvénykönyv életbeléptetése alkalmából. Hazánk jogszolgáltatásának történetében a mai nap spochális jelentőségű. A büntetőtörvénykönyv ma lép életbe. A „bírói bölcs belátás“ aranykora lejárt s Magyarország a mai nappal nagy lépést tett a nyugat jogállamai felé. A mai nap tényéhez az első kísérletet az 1790-diki országgyűlés tévé. Csaknem egy évszázad vajúdása az eredményig. A jelen törvény javaslatának képviselőházi előadója, a mostani igazságügyminiszter, az 1843-as büntetőjavaslatról mondá, hogy az úgyszólván Európa tapsai közt jött létre. E mondás joggal alkalmazható a jelen javaslatra is. Kül- és belföldi szaklapok, kitűnő jogtudósok, sőt egy neves külföldi criminalista kötetnyi könyve magasztalják törvényünket. Több mint két éve közkézen forog a törvény. E körülmény felment attól, hogy ezúttal foglalkozzunk vele. Nem így a f. évi aug. hó 26-án, tehát a büntetőtörvénykönyv életbelépte előtt 5 nappal kibocsátott nyolcz miniszteri utasítás. Bár teljesen méltányoljuk igazságügyi kormányunk bokros teendőit s elfoglaltságát, aggodalmunkat mégsem hallgathatjuk el, hogy úgy a vétségek s kihágásokban követendő eljárást, — melynek különösen az illetékességet szabályozó része igényel beható tanulmányozást, mint a fentebb említett 8 utasítást, melynek nagyobb része organikus s terjedelmessége mellett még itt is, — most a tizenkettedik óra ütésekor bocsátja közzé, tudva birói karunk halaszthatlan napi teendőivel való elfoglaltságát, midőn csak annyi időt szakíthat ez órákban is kifejezhető terminus alatt, hogy a legjobb esetben felületesen ismerkedhetek meg új rendeletek által szabályozott teendőivel. Az utasítások közül 3 a fogház-, börtön- és fegyház-rendtartást tárgyalja. Túlnyomó részük az eddigi rendtartásokból van merítve. Legérdekesebb része az, hogy gyarló börtönviszonyainkba miként kísérli meg a büntetőtörvénykönyv büntetéseinek fokozatait beilleszteni. Lássuk közelebbről e nehéz feladatot. Kerületi börtönökké a váczi és lipótvári fegyintézetek alakíttatnak át akként, hogy a két évnél hosszabb börtönre ítéltrabok az ország minden részéből ideszállítandók. Összesen 24 oly törvényszéki fogház szerveztetik, hol a két éven aluli börtönre ítéltek őriztetnek. A kerületi börtönök fentemlített szervezésének módozatát elsősorban Vácz és Lipótvár geographiai fekvése alterálja. Mindkettő hazánk inkább nyugati részén fekszik s nem távol egymástól. A rabszállítási költség eddig is sokra rúgott , ezután csak szaporodhatik. A szaporodást a takarékosság e korában az ország keleti részéből eszközölt szállítás okozandja. Mert míg eddig a keleti részeken a hosszabb időre ítéltek a munkácsi fegyintézetbe szállíttattak, addig ezentúl a kerületi börtönökbe szállítandók nagyrésze délről vagy keletről végigutazza az országot, mig a két börtönök valamelyikébe eljut. A fegyintézeteknek Munkácson és Illaván, tehát az ország szélein való hagyása által a szállítási költségek apadását reményleni szintén alig lehet. De tekintsünk félre a kérdés financiális oldalától. — A börtönre ítélt büntetésének 1/3-át magánelzárásban tölti. Több száz főnyi létszám mellett hol van erre a lehetőség, a közös rendszer elveinek szem előtt tartása mellett épült váczi és lipótvárosi fegyintézetekben ? A progressiv rendszer, jövőnk büntető rendszerének észlelete, — illusorius s vele írott malaszt, a btkönyv 30—33 §-a. S várjon a lipótvári és váczi kézbörtönök felállításával szemben, nem állt rendelkezésre egy más megoldási módozat? A felelet az, hogy igen, ha azon központi börtöneink rendeztetnek káink vannak. Ez esetben a börtönSRnVest,amnaz az első stádiumban, a magánelzárás stádiumában, tehát már alapjában sem képezett volna illustrius experimentációt , hanem kendőzetlen képét mutatta volna a progressiv rendszer egyes kísérleteinek. A kibocsátott utasítások s a vétség és kihágásokban követendő eljárás nagymérvben módosítja a k. ügyészek eddigi hatáskörét is. Uj kötelességeket s jogokat róv reá. A szó valódi értelmében ellenőre a törvényszék területén, az öszszes k. járásbíróságok büntető jogszolgáltatásának. Minden egyes vétség elbírálásánál, az érintkezés többszörös lánczolata fűzi őket a kijárásbirákkal egymáshoz, melyekhez a fogház és a különféle átalányok kezelésének s a különféle költségek behajtásának ezernyi gondja fűződik. A pénzbüntetések behajtása, az állam egyik adóbehajtó közegévé tették; ez talán egy kissé merész állításnak tűnik fel, de ha figyelembe vesszük azt, hogy a miniszteri rendelet a birtok túlterheltségét nem sorolta azon kivételek közé, amelyek fenforgása esetében a végrehajtás mellőzhető, úgy kétségtelen, hogy midőn a kir. ügyész ily túlterhelt ingatlanra vezet végrehajtást a p. büntetés behajtása czéljából, mai viszonyaink közt, midőn az ingatlan értéke oly rendkívül csökkent, a végrehajtásnak alig lehet egyéb eredménye, mint az adónak, mint előnyös tételnek behajtása — minélfogva azon állításunk, hogy a kir. ügyész ily módon tulajdonképi teendőinek legnagyobb hátrányára, adóvégrehajtóvá devalválódik, nagyon is igazolt. Meg kell jelennie a telekkönyvi hivatalokban, végrehajtásokat kérelmeznie, árveréseket tartania. Vájjon mindezekhez a bűnügyek elintézését is hozzávesszük, meggyőzi-e ezeket a kir. ügyészségek jelenlegi személyzete, midőn az Az olasz munkások Magyarországon. Ez ügyben, melyet lapunkban többször szellőztettünk, a következő sorokat kaptuk: T. Szerkesztőség! Az olaszországi „Irredentisták“ oda hatottak, hogy én agitatiójuk következtében mai napon fölfüggesztettem a helybeli olasz királyi insulatusnál viselt állásomtól, melyet 8 év óta töltöttem be ! Felfüggesztésem addig terjed, míg az olasz munkások ügye Tokajban a Tiszaszabályozásnál befejezve lesz. Azt állítják az „Irredenták“, hogy én mintegy 1000 olasz munkást csaltam ide a Tiszaszabályozáshoz azon ürügy alatt, hogy itt kevés munka mellett sokat nyerhetnek, hogy jó életmód és jó levegő van Tokajban, holott a munkások ott, most a cholerában csapatonkint vesznek és rabszolgákként tartatnak és kényszeríttetnek a nehéz munkára, és hogy a 20 forint fejenkénti előlegezett utazási költség mellett sem akarja őket a tiszaszabályozó társulat igazgatósága elszökni hagyni október hó előtt, mint ahogy őket írott olaszszerződésük kötelezi! A dolog tulajdonképen így áll : A felső tiszaszabályozási társulat gróf Lónyay Menyhért elnöklete és Szögyény Emil ur igazgatása alatt engemet megbízott, hogy azon esetnél fogva, mely szerint a nyár kezdetén az alkalmazott magyar munkások az aratás miatt és a legalkalmasabb nyári idényben a tiszai munkálatokat otthagyták, szerezzek nekik ügyes olasz földmunkásokat és azoknak az útiköltségeket is előlegezendik mintegy 20 írtban fejenkint. Kaptam a kedvező alkalmon szülő és fogadott hazámnak egyidőben szolgálatot tehetni és az igazgatóságtól kiszabott árak alapján, mely szerint 2 irtot kereshetett naponkint egy szorgalmas munkás, rendes olasz nyelven fogalmazott szerződést irtam és litografioztattam és elküldtem azon községek polgármestereinek (Sindaco), kik tudomásom szerint a jó munkásokat adják évenkint Magyarországba, kértem őket, olvassák fel, értessék meg, írassák alá és azután minden egyes munkás aláírását hivatalosan hitelesítve, nekem a szerződést az útlevelekkel visszaküldjék. — Úgy történt, azután meghatároztam a napot, midőn én érettek Cormonsba, az olasz határra mentem, mindegyikért a 18 frt útiköltséget kifizettem és vezettem 4 transportban több mint 800 munkást Tokajba 16 ezer frt költséggel. Ezen olasz atyafiak, kik nem éheztek mint írták nekem, mit tettek ? Több mint 3000 ajánlkozott ide ! Ezek három különböző időszakban julius-LOI Kötelmek. clö°£'°1 r»Vy atail, KOoOTjVr Kalovában, utoljára 75-en szöktek meg tova mint 3000 frt kárral, elszökésök előtti éjjel rendesen kirabolva az élelmező bódéját ; szerencsére mindháromszor 15—20 kilométernyire a munkatértől pandúrok által, kiknek ellenszegültek, amennyire 4—5 pandur 200 ember ellen fegyverhasználata nélkül erőszakot használhatott, erőszakkal vitettek vissza. De mintegy 300-nak mégis sikerült a gazok közül hazaszökni, és ott fölizgatni a közvéleményt hazugsággal, az irredentistákat, kik minden alkalmat szívesen fölhasználnak Ausztria-Magyarország ellen, megnyerni, és a rabszolgákat Tokajban, mint ők nevezik, megszabadítani akarják. Addig is míg a két kormány vizsgálatot tart az ügyben a helyszínen Tokajban, egy áldozat kellett az irredentistáknak, az én vagyok, fölmentve hivatalomtól, mert mint mondják, magyar ügyet pártoltam olasz érdekek ellen, pedig én csak a jogot védtem és az igazat! Tokajban van a helybeli olasz alconsul, meggyőződhetik, hogy higáival ott bizony magyar vendégszeretettel bánnak. Budapesten, 1880. augusztus hó 31-én. Vasváry Béla kapitány, Pestmegye értekezlete. A megye bizottsági tagjai a holnapi közgyűlésre kitűzött két fontosabb ügyben ma délután értekezletet tartottak Halász Boldizsár elnöklete alatt. Somogy megyének átirata fölött a nemzeti zászló megsértése ügyében az értekezlet azon nézetének adott kifejezést, hogy hiszi, miszerint ez ügyben a kormány a vizsgálat befejeztével a kellő elégtételt megadni fogja, minélfogva az átirat tudomásul vétetik. Hosszabb vitát vett föl a szolgabírók (Ráday, Pajor, Szúnyog) sikkasztása ügyében keletkezett legutóbbi belügyminiszteri leirat, melyben a megye bizottságának felelősségére történik utalás és erre figyelmeztetéssel utasíttatik a megye, hogy az ellenőrzésre kötelezett tisztviselők meghallgatásával a kártérítési felelősséget a mulasztók ellen megállapítsa. Haász Boldizsár sajátságosnak tartja, hogy a belügyminiszter a főispán felelősségéről nem tesz említést, holott törvény szerint a legnagyobb ellenőrzésre volt kötelezve. Szapáry István gróf kijelenti, hogy őt a miniszter külön feleletre vonta s ő nem is vonja ki magát a felelősség terhe alól akár mint főispán, akár mint a megye bizottsági tagja, amennyiben ő mulasztást követett el. Bossányi László és Rudnyánszky Ferencz a megye bizottságát a sikkasztások miatt kártérítésre kötelezhetőknek nem tartják. Dr. Szivák Imre hosszabb beszédben fejtegeti az ügy jogi és administratív oldalát. Nincs kimondva a törvényben, hogy hasonló esetekben a megyei bizottsági tagok egyénileg felelősek. A törvényben csak az van kimondva, hogy a megyei bizottsági tagok a hozott határozatokért felelősek, amit nem volt módjukban határozni s amit nem határozott, azért nem felelős. Határozatait különben mindenkor felterjesztő a megye a miniszterhez, kinek nemcsak joga, de kötelessége a legfőbb felügyelet ; ha tudomásul veendőnek tartotta a megye határozatait, csakúgy felel érte, mint a megyei bizottság. De a megye bizottsága mulasztással sem vádolható, mert az administrátió nem tartozik hozzá s csak a fölött határoz, mi tisztviselői által kijelentetik. Minden bejelentett ügyre pedig a bizottság meghozta törvényes határozatát és felterjesztette a miniszterhez. Az egyéni felelősség van a törvényben kimondva és ezen elv nem magyarázható oda, hogy azon ügyekbe, melyekbe a bizottsági tagok egyénileg be nem folytak, azon sikkasztásokért, melyeket egyes egyének elkövettek, a megyei bizottság legyen felelős. Különben a felelősség kérdése közigazgatási úton meg sem oldható. Azok, akik netán mulasztást követtek el az ellenőrzés körül, magánjogi felelősségben vannak az illető alapok iránt; de vannak sokan, kik a sikkasztások ideje alatt voltak ugyan tisztviselők és bizottsági tagok, de ma már nem azok; ezek ellen pedig egyátalán nem tehet semmit a megye vagy miniszter a felelősség megállapítása és a kárnak közigazgatási után behajtása iránt. Más kérdés az, vájjon a miniszter által elrendelt vizsgálat teljesítendő-e vagy sem? Erre határozottan igennel felel, azért mert nem akarja magát identifikálni azokkal, kiket talán terhel mulasztás és azért, mert, ha nem is lehet közigazgatási úton kimondani a kártérítési kötelezettséget, ki lehet deríteni azokat, kik ellen esetleg a bírói eljárást meg lehet indítani. Már szükségesnek tartotta volna az illetők kihallgatását az első vizsgálatnál és ennélfogva a belügyminiszternek vonatkozó rendeletét független bizottság által teljesítendőnek tartja. Földváry Mihály kész Szivák nézetére szavazni s ő sem fél a felelősségtől, mert mihelyt hivatalba lépte után a szomorú dolgokat tapasztalta, írásban tudatta azokat a főispánnal, felkérte, hogy azokról a belügyminisztert értesítse. A megyének 8 év óta 3 főispánja és 6 alispánja van, számtalan tisztviselője, kik az ellenőrzés körül hivataloskodtak. Halász Bálint s többek felszólalása után az értekezlet elfogadta Szivák nézetét s megbízta őt, hogy a holnapi közgyűlésen az értelemben tegyen indítványt. Ezzel az értekezlet véget ért. Fővárosi ügyek. — A hatmilliós kölcsönből 3 millió névértéknek megfelelő összeg (2.942.100 frt) a kereskedelmi bank által befizettetvén, a tanács 2Va—3'/aVo kamatra a következő pénzintézeteknél helyezte el egy részét: u. m. az I. hazai pénztárnál 500,000 frtot, budapest-fővárosinál 90,000 frtot, az I. magyar iparbanknál 50,000 frtot, a pest-külvárosi takarékpénztárnál 100,000 frtot, az orsz. közp. takarékpénztárnál 150,000 frtot s a kereskedelmi banknál 100,000 frtot. A többi 1.200,000 frt elhelyezése iránt a tanács a közgyűlés határozata után fog intézkedést tenni. — Tanító választások. A fővárosi tanács mai ülésén a IX. kerületi polg. fiúiskolához a magyar nyelv és irodalom s német nyelv rendes tanítójául Mihály Józsefet, a II ker. polgári leányiskolánál a mennyiség és természettan rendes tanítójául dr. Kemény J.-t választotta meg. A kézimunka tanítónői állomásokra a pályázók közül senki se választatott meg, mert a pályázatban kiírt qualificatióval egyik sem bírt. Egyelőre a régi erők maradnak alkalmazásban, s a közgyűléshez ez irányban előterjesztetés fog létetni. A megválasztott tanítók s a minap kinevezettek, mindössze vagy 30-an, ma délben letették a hivatalos esküt. A belügyminiszter jóváhagyta a főváros azon határozatát, amelylyel a hatparti vízmír kiterjesztéséért Wein urnak 15,000 frt és Kun Gyulának 500 frt stb. szavaztatott meg. u s ö r is la & fo — Augusztus 11. — — Személyi hírek. Rónay Lajos csongrádmegyei főispán, Krieszner C. K. szász kir. bányatanácsos Preibergből a tegnapi nap folyamán a fővárosba érkeztek. — Pulszky Ferencz a múzeum igazgatója ma este Kolozsvárra utazott, honnan szeptember 6-ikán tér vissza. Utazása régészeti kutatás czéljából történik. — Dr. Hampel József régiségtári őr, ki nem rég indult el a fővárosból tudományos körútra, most szintén Kolozsváron van. — Dr. Krenner Sándor József ásványtárőr a napokban tért vissza Erdélyből, hol a Királyhágó nemesebb érczeiből és ritkább ásványaiból, különösen Abrudbánya és Verespatak környékéről hozott igen szép példányokat. — Károly román fejedelem fogadtatásához. A „Petru-major“ fővárosi román ifjak egyesülete helyiségében az itt tartózkodó román ifjak, értekezletet tartottak tegnap a jövő héten megérkező Károly román fejedelem fogadtatása tárgyában. Elhatározták, hogy testületileg fognak a fejedelemnél tisztelegni és azután szintén testületileg lesznek jelen a Rákoson tartandó katonai szemlén. A fővárosi egylet mai értekezletén Hegedüs Ferencz felhívta a figyelmet a Virágemlék e hó 13-án tartandó ünnepélyére. Kéri, hogy az egylet az ünnepélyben küldöttségileg vegyen részt. Az egyhangú helyesléssel fogadott indítványon kívül elhatározták Királyi Pál fölszólalására azt is, hogy a fővárosi egylet szavazzon meg 25 frtot ahhoz az alaphoz, melyet a Virágemlék bizottsága a budai németajkú növendékek magyar nyelvben való előmenetelére szánt jutalmul. Az egri zászlósértés ügyében kelt somogyi feliratra, mely új törvény létesítését kivánja a nemzeti jelvények megsértésének a felségsértési bűnténynyel egy sorba helyezése czéljából azt határozta az egylet, hogy a kérdés fontosságánál fogva érdemleges tárgyalás előtt a jogügyi bizottság véleményét hallgatja meg. Érdekes volt még Szathmáry budai színkörigazgató kérvénye a betitelt 300 frt bér visszaadásáért. Az értekezlet több érdemes budai polgár u. m. Hegedűs Ferencz volt adófelügyelő, Érczhegyi Ferencz, Magyarevics Jeremiás, görög-kath. lelkész felszólalásai után megbízta Futtakyt, hogy a holnapi közgyűlésen tegyen indítványt a bérösszeg más czím alatt való visszaadása tárgyában, mert a színkör azelőtt is mindig ingyen volt odaadva a színigazgatóknak, csak az idén vettek érte bért s Buda magyarosítására e színkör kétségbevonhatlan tényező. Végül megemlítjük, hogy az értekezlet melegen óhajtja a várbeli elemi iskolánál működött öreg piaristák kegydíjazását annál inkább, mert mint Érczhegyi mondá, ezen öreg papok az iskolának visszalépőikkor, saját pénzükön hosszú időn át összevásárolgatott több ezer forint értékű könyvtárt adományoztak, mi nemes gondolkozásuknak fényes bizonyítéka. — Rászedett ügyvéd. Minap egy kunsági ember állított be egy jóhirű fővárosi ügyvédhez, előadta baját, átadta nagy csomó poros irományait s biztosította az ügyvédet, hogyha a port megnyeri 400 frtot fizet jutalom fejében. Előlegül kész 100 frtot adni, de oly feltétellel, hogy ügyét azonnal megindítsák, mert ellenfele a peres földeket eladni szándékozik. Az ügyvéd jóhiszeműleg rögtön megfogalmazta a telekkönyvi hivatalhoz szóló beadványokat a peres földek eladásának megakadályozása végett, s este, a munka végeztével figyelmeztette megbízóját ígéretére, mert a bélyeget nem adják ingyen. A kunsági ember erre azt felelte, hogy minden pénzét a vásáron hagyta, s azért legott táviratilag fog kérni hazulról 100 frtot. Késő este újra megjelen az ügyvédnél azon szomorú hírrel, hogy eddig semmi választ sem kapott, ennek folytán roppant zavarban van, mert még vissza sem utazhatik. Kt5±ónosro fegyvert készséggel adott neki útiköltségre 8 frtot kölcsön, csakhogy ezzel azután emberünk úgy elment, hogy azóta még csak azon községben sem tudják hollétét, amelyet illetőségének nevezett meg, persze itt soha sem ismerték. A keleti műiparczikkek kiállítása iránt a vidéken is felébred az érdeklődés. A szolnoki és b. gyarmati ipartársulatok legutóbb több fiatal iparost küldtek ki e kiállítás tanulmányozására. Ma délben Matiekovics Sándor, a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi minisztérium államtitkára Zichy Jenő gróf társaságában megnézte a kiállítást s igen elismerőleg nyilatkozott arról. A megnyitás szeptember 1-jén reggel 9 órakor lesz az iparügyi miniszter és a főváros hatósága képviselőinek jelenlétében. A belépti díj 20 kv. A kiállítás megnyitásának programmja a következő : 1. szeptember 1-jén d. e. 9 órakor az iparegyesület képviselő bizottsága és igazgatósága az iparos kör nagy termében gyülekezik. 2. Ugyanekkor fogadtatik a földmivelési-, ipar- és kereskedelmi minisztérium képviselője. 3. Gróf Zichy Jenő iparegyesületi elnök megnyitó beszéde. 4. A kiállítási pénztár megnyitása és a közönség számára való hozzáférhetővé tétele. — Mahomed ereklyék. E hó 21-én, szombaton, mint a Ramazan török nagy ünnep 15-ik napján, Konstantinápolyban Mohamed prófétának a régi serailban őrzött reliquiait s pedig: köpenyét, három hüvelyk hosszú világosbarna szakálát, egyik metszőfogát s Mahomed lábanyomát egy négyszögletű mészkövön nyilvános tisztelet végett közszemlére állítják ki. E religuiákat a szultán látogatta s tekintette meg először országnagyai s sok ulema kíséretében. Abdul Hamid letérdelt az ereklyék előtt s többször megcsókolta azokat , ugyanezt ismételte a szultán kísérete. Majd a próféta életrajzát olvasták fel, mire a szultán egy szomszéd terembe vonult, s ott 7 órát töltött ima és a korán olvasása közt. A khalifa után most már a hívők is megtekintették az ereklyéket. A szultán nejei szolgáik által fátyolaikat küldték el, hogy a próféta köpenyéhez érintsék. A névváltoztatásokért fizetendő illeték eltörlése. A belügyminisztérium átiratilag véleményadásra szólította fel a pénzügyminisztériumot, hogy tekintve, miként a névváltoztatás végett benyújtott kérvényekre illesztendő illetékértékekből úgyis jelentéktelen jövedelem folyik be az államkincstárba, nem volna-e tanácsos a közvélemény által már több ízben követelt óhaj teljesítése érdekében az ezen kérvényekre kiszabott illetéket vagy egyátalján eltörölni vagy pedig a jelenlegi díjszabást, felére leszállítani? E hírt a „Gyorsfutár“ közli s részünkről óhajtjuk, hogy a pénzügyminisztérium válasza igenlő legyen. A magyarosodásra ez intézkedés igen előnyös volna. — A párbajdüh Francziaországban, s különösen Párisban annyira elharapózott, hogy a párisi rendőrfőnök, Andrieux végre szükségesnek látta szembeszállni vele. Terjedelmes emlékiratot készítettek, melyben különösen azon esetek vannak tüzetesen fölszámítva, melyeket az államügyész vád alapjául nem von. A mellékelt adatok szerint ez év minden hetére esett átlag 4 párbaj, azaz öszszesen 140 ez esztendőben. — A megszökött apácza. A „Presse“ Gabriella testvérnek a nagyszebeni kolostorból történt szökéséről hozott hírére vonatkozólag újabban a következő sorokat kapta : „Tisztelt Szerkesztő Úr! Leng Gabriella nővérem, mint a fejedelemnőhöz intézett egyik levelében írja, a kolostort azért hagyta el, mert „testi s lelki beteg“ volt. Nővérem már 36 éves s a kolostorból való távozása után csak félóráig tartózkodott Szebenben, s azután azonnal egy távol lakó nemes családhoz, valószínűleg egyik volt tanítványához, utazott. Kilépésének okai egészen mások, mint amelyeket híresztelnek. Dr. Seng Bécsben. A lánczhidat tegnap óta nagy munka alá vették, ami elsősorban abban áll, hogy összes vas- és faszerkezeteit újból fogják befesteni. Ezen czélból a hidat tartó óriási lánczok mentén kötélhágcsókra erősített állványokat készítettek azon czélból, hogy azokról a mesteremberek a munkát végezhessék. A lánczhíd eddigi világos sárga-szürke színe helyett középsötét ólomszürke köntöst nyer. A festési munkálaton kívül a gyalogjárdák is tatarozás alá kerülnek. — Egy bohócz temetése. London egyik templomából nemrég érdekes halotti menet indult el; egy bohóczot temettek, a lovartársulat minden tagja játszó jelmezében volt jelen. A menetet a törpe nyitotta meg, ki egy pony lovat vezetett, melynek hátán majom guggolt ; mindkét állatot gyászruha bolttá. A koporsó mögött hét clown ment fehér és sárgára bemázolt képpel. Midőn a sir már föl volt hántolva, két bohócz bukfenczeket vetett fölötte, mint utolsó búcsúját az elhalt bohócznak. A borsod-miskolczi kölcsönös kiházasitóegylet felszámoló bizottsága hosszas hallgatás után végre életjelt ad magáról. Elrendelte ugyanis az egylet rendelkezése alatt álló pénzek előleges kiosztását s ennek folytán most tudatta az egylet minden részvényes tagjaival, hogy törzstőkéik után a kiosztási kulcsba esendő aránylagos illendőségüket előlegesen Miskolczon az egylet helyiségében fölvehetik. Az egyleti közgyűlés által megállapított osztókulcs szerint: 1. azon egyleti tagok, kik megházasodtak és az egylet pénztárából házassági dijaik fele részekre kifizettetett, az egylet felszámolás alatt álló vagyonából nem részesittetnek. 2. Nem részesittetnek azok, kik törzstőkét fizettek ugyan, de házassági dijakat nem, ha azonban bármely egyleti tag oly osztályba tett törzstőke-befizetést, melyben házassági díjak még nem fizettettek és törzstőke befizetése a 25%-nak megfelel, azon tag aránylag, ha házassági dijakat nem fizetett is, minthogy nem is fizethetett, a megállapított percentnek aránylagos kiosztásából részesíttetik. Az egylet összesítendő készpénze aránylag azon egyleti tagok közt osztatik ki, kiknek törzstőke-befizetéseik a házassági díjak befizetésével összesítve, az általuk befizetni kelletett összegnek 25%-át befizették azon megjegyzéssel, hogy az egylet pénze kiosztásánál a befizetett házassági dijak figyelembe nem vétetnek s a kiosztásnál a kielégítés csak a törzstőke után lesz számítandó. 4. Azon egyleti tagok, kik részvénykönyvecskéiket sem a törvényszéknek még 1872., sem a felszámoló bizottságnak 1875. évben ujságilag történt]] felhívására be nem adták, az osztalékban szintén nem részesittetnek. — Őrült anyagyilkos. Trient külvárosában Piedicastelloban lakott egy szegény, Giaeppa Cescati nevű özvegy asszony, 18 éves Pietro, 15 éves Luigi fiával és Virginia lányával. A család e hó 26-án esti imáját végezte ; az egyik kamarában térdelt az anya Luigival és Virginiával, a másik kamarában Pietro imádkozott hangosan. Pietro egyszerre fölpattan, anyját megragadja nyakánál, s egy kalapácscsal olyan erősen sújtotta főbe, hogy a szegény asszony egyetlen hang nélkül rogyott össze, s lehelte ki lelkét. A két testvér megfutott a dühöngő elől, s segítség után kiabált. A szomszédok és egy rendőr csakhamar a szerencsétlenség helyére siettek, hol Pietro egyik kezében tőrrel, másikában egy kalapácscsal védte magát támadói ellen, s oly dühvel, hogy csak akkor lehetett őt lefegyverezni, midőn hat rendőr vette körül kamráját. Kétségtelen, hogy Pietro anyját az őrülés TÁRCZA. A keleti iparmű-kiállítás. I. Alig múlt el három évtized az első világtárlat (London 1851) rendezése óta, és Európa mű- és ipartörténészei már is megegyeznek abban, hogy ezen tárlat korszakalkotó volt az egész világ műszlésének fejlődésére nézve. Az elmélet kedvelői talán rövidebbnek tarthatnák a harmincz évi időtartamot, semhogy a folyamában észlelt tények után ily nagyot mondó ítéletet kockáztatni helyesnek vélnék. De ha ezen tények maguk nem beszélnének is oly hangosan, elég volna utalni azon körülményre, hogy amaz ítélet egyhangúlag mondatott ki mindazok által, kik a tárgygyal tüzetesen és behatóan foglalkoztak. A művelődés minden terén a változások mindig a múltban okadatolvak, és minél nagyobbaknak s jelentékenyebbeknek mutatkoznak, annál messzebb nyúlnak gyökereik vissza a történetbe. A korunkban, a hatvanas és hetvenes években kifejlődött ízlésnek keletkezési okait is távol kell keresnünk a történetben, ha alaposan meg akarjuk azokat ismerni. Vissza kell térnünk azon sokat ócsárolt roccoco-időre, melynek ízlés dolgában legújabban oly sok kedvelője és csodálója támad világszerte. A roccoco-ízlés, túlhajtván azon alapelvet, melynek kifejezéseként támadt volt : a finom csin elvét, fölkelte maga ellenében a visszahatást. Már XVI. Lajos korában kezdék alkalmazni a sima egyenes vonalakat azon szeszélyesen ki- és becsavarulók rovására, melyekért a lefolyt emberöltő rajongott. A nagy franczia forradalom már határozottan és öntudatosan az antik ízlés felé fordult. A forradalom emberei politikai okokból pártolták az antik ízlést , és Európa többi országai ugyanezen okokból utasították azt eleinte vissza. De Európa, mely addig Párisban vásárolta vala az ízlést, végre kénytelen volt ezen párisi divatnak is meghódolni, melynek az akkorában kezdődött ásatások Herculanum és Pompei vidékén nagyban előnyére voltak, a mennyiben igen sok finom alakú mintát szolgáltatnak a közéletben szükséges edényekhez és bútorokhoz. Kelet felé különben az új ízlés már annál is könnyebben terjedt, minthogy a németországi tudomány már régebb idő óta készíté elő a közönséget a classikai kor szépészetére. (Winkelmann, Lessing.) A császárság magát a forradalom természetes örökösének tekintvén, erősen pártfogolta az új irányt, mely nemsokára az egész műveit Európában uralkodóvá is lett, olyannyira, hogy ha mai nap itt Budapesten belépünk egy régiség-kereskedő boltjába, és a század elejéről való egy tatai vagy holicsi faience-tányért kérünk , amit a kereskedő élénkbe tart, az a „style empire“ világos nyomait hordja színes díszítésében. Különben emlékezzék csak vissza bárki nagymamájára: minden felnőtt ember nagyanyja „style empire.“ A császárság úgynevezett stil-je azonban nem elégítheti ki hosszú időre a közízlést. A forradalom és a császárság ideje az antik szépészettel szemben egészen hamisan fogta fel teendőjét. Azt hitte, hogy a renaissance-korszakhoz hasonlóan jár el, ha utánozza a görög és római műremekeket és ipartárgyakat. És ebben tévedt. A renaissance emberei nem alakokat és idomokat, hanem módszert kölcsönöztek a régiektől, a művészetben egyetlen helyes és joggal érvényes módszert: a természet gondos megfigyelésének és szorgos tanulmányozásának módszerét. A császárság az antiknak nem szépészeti elveit kereste, hanem külsejét másolta : nem hatolt lényegébe, hanem csak héján rágódott, és ez okból művészetében és műipara terményeiben szárazzá, fonákká, unalmassá lett. Meg is bukott. Ekkor aztán neki indult a világ a stilkeresésnek. Kereste természetesen a történetben, mely a franczia királyság helyreállítása idejében a tudományok sorában kiváló fontosságot nyert. Keresték a stilt, főleg a góthikában, a renaissance-ban, a keresztyénség ókorában ; a divó romantika megkedveltette az érzelgés ködös menyországának minden nagyobb istenségét és aprószentjét : az arabs szerelmeseket, a busuló lovagokat, a hárfázó német várkisasszonyokat, a düledező kastélyromokat, a holdvilágot, a lapos hölgykebleket, a sóhajokat, a könnyező apáczákat, szóval mindent, mi a „kék virág“ bűbájos országában romladoz, sír és erényesen nélkülöz. Ez nem volt elég. Kikutattak mindent, mi száraz, kemény és sivár: az egyptomi sírokat, a metaphysikát és a német nemzeti hagyományokat. Találtak is mindenfélét csak egyet nem : egészséges szépérzéket. Ezen általános fogalomzavar, ezen értelmetlen kapkodás, ezen czéltalan tétovázás közepette megnyílt az 1851-iki londoni világtárlat. A londoni világtárlat elvitazhatatlanul bebizonyítá a sülyedést. De a sülyedés tudatán kívül még mást is eredményezett azon tárlat. Három nagy igazságnak nevezett átalános elismerést. Az első az volt, hogy Francziaország az ízlés általános sülyedésének daczára még mindig nagyban felülmúl minden más országot a művészet és műipar terén. A második azt hirdető, hogy az ízlést a népben kell emelni, nem pedig könyvekben és akadémiai beszédekben művelgetni. A harmadik, és ez mindnyájuk között a legmeglepőbb, felismertető, hogy a legnagyobb része annak, mi az európai műiparban hiányzik, megvan a szélső Keletében, Japánéban, Chináéban és Indiáéban. Megvan t. i. ezekben : a természet tüzetes megfigyelése, a felfogás eredetisége és a színek öszhangja iránti élénk érzék. Anglia, mint a gyakorlatiasság hazája, azonnal hasznára fordította mind a három igazságot. Először is utánozta a franczia iskolai intézményeket, amennyiben ezek a műiparra kihatással bírtak ; iskoláiba és műtermeibe franczia tanítókat és mestereket hozatott , és az újon alapított intézményeket a legutóbb szerzett tapasztalatok szellemében javította. A második igazságnak a South-Kensington Museum alapításával felelt meg, és több éven át beszerzett minden jelesebb műipar-tárgyat, mely Európában vásárra került. Ezen múzeumban azóta inspiratiót talált a művész, mintákat a munkás, és izlésfinomító tapasztalatot a nagyközönség. A harmadik igazságot pedig úgy fordította hasznára, hogy iskoláiban és gyűjteményeiben különös tért nyitott a keleti ipartárgyaknak és a keleti ipartechnika tanulmányozásának. Ausztria 1864-ben — midőn az 1862-iki londoni kiállításon kiderült, hogy mily roppant haladást tett Anglia új insitutióinak folytán tíz év alatt a műipar terén — utánozta az angolokat, megalapította a császári műipar-múzeumot és műipariskolák teremtéséhez fogott. Magyarország mindezekben erejéhez képest követte Ausztriát. Németországban különösen az iparegyesületek működtek üdvösen e téren. Ők terjesztették a jobb ízlést, ők utaltak a technika javításának szükségére és a követendő példákra. Francziaország azonban, némi csekély reformok után, melyeket iskoláiban létesített, csakhamar ismét élére állt az európai műiparnak, anélkül, hogy külön múzeumot teremtett volna. Alapított ilyet is, de csak tavaly azon tárgyakból, melyeket a párisi világkiállításon vásárolt. Jogos tehát a kérdés, hogy mikép juthatott Francziaország a műipar terén oly gyorsan, oly könnyen és oly biztosan a fejlettség azon magaslatára, melyen mai nap látjuk? A felelet ezen kérdésre egyszerű. Francziaországnak nagy részben megvoltak azon intézményei, melyeknek szükségét Európa más országaiban csak most ismerték föl , és Francziaországban Pompadour asszony korában nyílt meg a Louvre-ban az első „Salon“ a művészet számára, ugyanazon időben már közkedveltek voltak a Kelet ipartárgyai — Pompadour asszony egy ízben 110,000 frank áru jack-tárgyat vásároltatott Japánban — a franczia ipar pedig kénytelen lévén a közízlésnek hódolni és a keleti ipartárgyakat utánozni, hogy a keresletet kielégítse, már akkor kezdte fürkészni a szélső Kelet fejlett ipartechnikájának titkait. Francziaországban ugyanazon forradalmárok, kik az antik ízlést dicsőítették, megalapították a „Conservatoire des arts et métiers“ czimű múzeumot, melyben „mindennemű gépek, minták, rajzok, leírások, házi eszközök és bútorok valának összegyűjtendők és közszemlére kiállítandók.“ I. Napóleon az ő École des arts et métiers-jében ügyes munkásokat neveltetett az országnak. Szóval Francziaország már az első londoni kiállítás idejében (1851.) nagy hagyománynyal bírt az iparművészet terén. Ezen hagyomány képezi szerencséjét, erejét, dicsőségét, melyet más országok tőle csak irigyelhetnek, de el nem vitathatnak. Az ilyen hagyomány a nemzetekre nézve gazdagon kamatozó tőke, és ezen tőkét kívánjuk mi is a későbbi nemzedéknek örökségül hagyni. Örömmel üdvözlünk tehát minden olyan eseményt, mely bennünket a kitűzött czél felé egy lépéssel közelebb visz. Az iparegyesületnek pedig szerencsét kívánunk üdvös működéséhez. Holnap megnyíló keleti műipar kiállításának rendezésével egyik régi mulasztásunkat pótolja, és ezért joggal számíthat a közönség elismerésére. A főváros műveit közönsége mindenesetre el fog menni megtekinteni egy nagy egységes képben azon ipar terményeit, melyet a polgáriasodott Európa századok óta csodál és utánozni törekszik, és mely egyik legegészségesebb dajkája volt korunk még most is ifjú ízlésének. A kiállításról tüzetesebb tudósításunkat később közlendjük. KESZLER JÓSZEF.