Ellenőr, 1880. szeptember (12. évfolyam, 418-472. szám)

1880-09-11 / 436. szám

XII. évfolyam. — 436. sz. ELLENŐR Budapest, szombat, szeptember 11. 1880. Melléklet az „Ellenőr“ 436-dik számához. Igazságügy. I. Az egyéni szabadság és a kir. főügyészség. Alább közöljük Kozma Sándor kir. fő­ügyész urnak a kir. ügyészségekhez intézett igen fontos és igen szabadelvű körrendeletét. Az egyéni szabadság ritkán vagy épen soha­sem szokott az államügyészségnél védelemben részesülni. Az államügyészség mindenütt és min­denkor ellenséges lábon szokott állni az egyéni szabadsággal, a vádlott jogaival, a védelem ki­váltságaival. A belga államügyészség bizonyára nem re­­actionárius. Sokkal szabadelvűbb, mint akár a franczia, akár a német vagy osztrák. És mégis, mikor az 1874. évi ápril 20-ai törvény megalko­tásáról, az egyéni szabadság azon classikus ga­­rantiáinak­ felállításáról volt szó, melyekhez képest az angol Habeas Corpus adta összetol­pül s melyek utánzás példáját fogják képezni a többi törvény­­hozásokra nézve : előállottak a belga államügyé­szek, a társadalmi érdekekből fegyvert kovácsol­tak a szabadelvű reform ellen. A vészkiáltás egyik államügyészi őrszemtől a másikhoz adatott át. Jövendölgették, hogy az egyéni szabadság olyatén védelme, mint a­mely terveztetett, meg fogja bénítani a büntető igazságszolgáltatás karját, ótalmazni fogja a gonosztevőket, s őrizet nélkül fogja hagyni a jogbiztosságot, társadalmi rendet. A javaslat az államügyészi rossz jóslatok daczára törvénynyé lett és e rossz jóslatok nem teljesültek. Belgium büntető igazságszolgáltatásának karja nem lankadt meg, a jog- és társadalmi rend tán sehol sincs oly mérvben biztosítva, mint a kis szabad­elvű királyságban. De hát az államügyészek ren­desen sötéten szoktak látni. Ők képviselik a pessimismust az igazságszolgáltatásban. Valódi elégtétellel veszünk tehát, s vehet mindenki tudomást arról, hogy a magyar állam­­ügyészség, illetőleg a magyar államügyészség élén álló budapesti főügyészség kivételt képez. Kivételt képez Kozma Sándor kir. főügyész, a­ki az ügyészségekhez oly körrendeletet intézett, melyhez hasonló ügyészi irodából bizonyára nem került ki. Az „Ellenőr“ kezdeményezte a sajtóban az egyéni szabadság vad állapota elleni harczot. Számos czikkben kimutattuk, hogy nálunk ö­t­v­e­n­­ezeren felül megy évenként a — bűntett, vét­ség és kihágás (!) miatt — vizsgálati fogságban letartóztatott egyének száma. Mint ijesztő jelen­ségre utaltunk ama tényre, hogy a bűntett és vétség gyanúja miatt letartóztatott egyének ötvennégy p­e­r­c­­­e­n­t­j­e fel­mentetik, miután hónapokon át senyvedett a vizsgálati fogságban. A sajtó és a közvélemény alarmíroztatott. Mind­kettő követelte a visszás állapot megszüntetését. A végleges javulás azonban nem tarthat lépést e követeléssel. A törvényhozás még a bűnvádi procedúra előtt hozhatott volna Habeas Corpus actát, vagy olyféle törvényt, mint a belga 1874. ápril 20-diki. De a kérdés megoldása a bűnvádi eljárás keretébe tartozónak ismertetett el, így tehát egyelőre csak ideiglenes orvoslás­ról lehet szó. Az ideiglenes orvoslásról gondoskodott Kozma Sándor kir. főügyész, ki nemcsak nagy jogtudománya, hanem büntető­jogi szabade­l­­vűsége miatt is átalános tiszteletet vívott ki a jogászkörökben. Körrendeletet bocsátott ki, melyben felhívja a királyi ügyészek figyelmét az egyéni szabadság­nak a sajtó­nyilatkozataiban is visszatükröző szomorú állapotára. Utasítja őket, hogy sohase indítványozzák az egyéni szabadság korlátozását, hacsak ez elkerülhetlen szükségesnek nem mu­tatkozik, s hogy e szabadságot még a vizsgáló­bíró önkénye és kényelme ellenében is védeni tartoznak. Nem férne el jelen czikkünk keretében a főügyészi rendelet tartalmának érdemleges mélta­tása. Fentartjuk magunknak, hogy arra legkö­zelebb visszatérjünk. E rendelettől mindenesetre sok gyakorlati hasznot várunk. Az ügyészek tartoznak engedel­meskedni annak. A vizsgáló­bírák pedig látva az ügyészek magatartását, sőt a vizsgálati fog­ságnak minden hére-hóra való elrendelésében gá­­toltatván, ritkábban fogják szükségtelenül az egyéni szabadságot korlátozni. Reméljük tehát, hogy a királyi főügyész rendelete jelenté­kenyen közre fog hatni, a jelenlegi visszás, sőt türhetlen állapot megszüntetésére, addig is, míg a bűnvádi eljárás véglegesen megszünteti ezt az állapotot. A szabadság minden barátja pedig csak szerencsét kívánhat Kozma Sándor úrnak, aki ahelyett, hogy mint főügyész korlátozni akarná, erős védelemben részesíti az egyéni szabad­ságot. II. Főügyészi körrendelet. Az utóbbi időben úgy a sajtó valamint egyesek részéről többszörös panasz merül fel amiatt, hogy a vád­lottak gyakran ok nélkül vettetnek vizsgálati fogságra. Felhozzák, hogy a vizsgálati foglyok száma arány­talanul nagy, és hogy az ítéletileg felmentettek számá­nak az elítéltek számával való összehasonlításából az tű­nik ki, hogy nálunk a polgárok személyes szabadságát a hivatott közegek nem részesítik a megillető figyelemben. A fentebbiekben összefoglalt panaszok lehetnek ugyan némely tekintetben túlzottak, de fájdalom, egész­ben véve nem vonhatom azokat kétségbe. A havi jelentések és a hivatalos vizsgálatok adatai nyomán tudom, hogy börtöneink csakugyan telvek vizs­gálati foglyokkal ; tapasztaltam több helyütt s sok eset­ben, hogy csekélyebb jelentőségű vétségekkel vádoltak, vagyonos, helytálló egyének is hónapokat töltenek a börtönben, mint vizsgálati foglyok, Így aztán a vizsgálati fogság több esetben épen méltatlan szenvedéssé fajul el, különösen akkor, amidőn az ügy végleges elintézését majd a bűntársak távolléte, majd a szabadlábon hagyott részesek felebbezései, a concurrença esetei, vagy épen a hivatalos közegek ké­­sedelmezése akadályozza. A kir. ügyész úr be fogja látni, hogy ily állapotot — hacsak igazságszolgáltatásunk főbb czéljait koc­káz­­tatni s annak hírnevét tönkrejuttatni nem akarjuk — továbbra is fentartani, tűrni nem szabad. A baj közvetlenül nem a kir. ügyészektől ered ugyan, de kétségtelen, hogy annak megszüntetésére ők hathatnak leginkább. Komoly ok nélkül ne indítványozza a kir. ügyész soha a vizsgálati fogságot , tegyen szabatos indítványt a vizsgálat czélszerű vezetésére, sürgesse a letartóztatot­tak ügyeinek gyors felvételét; szóval tartsa magát a kir. ügyész szorosan az őt kötelező ideiglenes eljárási szabályok rendelkezéseihez, s nem szenved kétséget, hogy apadni fog a panaszok száma s nem marad el a jobbra való fordulat. A vizsgálati fogság kérdése mindig az id. ési. sz. 45-ik §-a alapján lészen megbírálandó. Azon szakaszban meg vannak jelölve az esetek, melyekben a vizsgálati fogság helyt foghat; a kir. ügyésznek csak azt kell gondosan megfontolni, ha váljon az ott jelzett körülmények csakugyan komolyan fenn­­forognak-e. A vizsgálati fogság legtöbbször két indokból ren­deltetik el. Az indokok egyike a megszökésnek, a másik a vizs­gálat meghiúsításának vélelmezése. Mindkettő jelentkezhetik oly komoly alakban, hogy azokkal a személyes szabadság ideiglenes felfüggesztését indokolni tudjuk. De meg kell gondolni, hogy a szegény még nem egyértelmű a csavargóval, s hogy a szegénység ma­gában véve még nem elég a „metus profugii“ vélel­mezésére. A helytálló zsellér, a mesterlegény, a cseléd, a jó előéletű napszámos, habár vagyontalan, nem eshetik a vélelmezett szökevények kategóriájába. Rejtélyes, bonyolult és nagyobb fontosságú ese­tekben , melyekben csak a gyorsan, közvetlenül fel­fogott vallomások nyomán lehet várni az eredményt, a gyanúsítottat szintén le lehet tartóztatni, nehogy meg­hiúsuljon a vizsgálat. De ezen joggal óvatosan kell élni, mert ezen czég alatt jelentkezik a legtöbb visszaélés. A vádlottat nem szabad letartóztatni csak azért, mert azt a vizsgáló bíró, vagy az ügyész kényelme úgy kívánja. A vizsgálati fogság nem rendelhető el csak azon reményben, hogy a hiányzó adatok majd a vizs­gálat alatt valahogy kipótoltathatnak, nincs értelme a vizsgálati fogságnak.Amidőn a bizonyíték akár a tanú­vallomások, akár köztudomású tények, okmányok által amúgy is helyreállítható , vagy ha a vizsgálati kérdés már tisztába hozatott; helytelen volna annak alkalma­zása, ha a cselekvény rég történt, s a vizsgálatot mi­előtt elrendelték volna, már úgy is rég meghiúsít­hatták. A vizsgálat és a vizsgálati fogság hosszantartása jutott, hogy le kellene feküdni, míg a feljövő nap sze­mébe nem sütött; ha pipázáshoz kezdett, föl nem ha­gyott vele, mig dohányában tartott ; ha mulatságba eredt mig csak volt mulató ; ha képzelődésbe merült, mig csak abból erőszakkal ki nem zavartatott.“ Közben-köz­­ben munkáinak összegyűjtését kisértette meg, mert ez időszak az aratásé, a gyűjtésé volt. Költés helyett mind­­inkább tanulmányokba mélyedt, s a szív ifjúságából ama korba haladt át, melyben az érzés heve, a képzelem élénksége alább hagy, s az ész logikája erősbül. Költői ere kiszáradozni kezdett; maga is panaszkodott, hogy már nem megy úgy neki a versírás, mint régen. Most már jobbadán fordított vagy alkalmilag verselt, leg­­fölebb elmélkedő didaxist írt. Költészetét csak itt-ott fakasztotta még ki a fájdalom, mi­nt most újból egy­másután érte. Csokonai az ő korában több új elemet képvisel. Mindenekelőtt az egyéniség jogát, szemben a kor egyé­­nietlenségével ; költészetté emeli a kor verselését s nagy lépést tesz az újkor felé, melyben a költészet csak nemesebb értelemben vett alkalmi költészetként lesz jogos. — Fölébreszti a biabronszerü kozmopolizmus he­lyett a nemzetiséget. Ebben Kármán József volt buzdi­­tója, kinek zászlója alatt Csokonai is harczolt. Jelsza­vuk volt: nemzeti nyelvünk virágzása az a palladium, mely fentartja alkotmányunkat; az a végvár, a mely az idegent, mig idegen, elt­lt határainkról vagy hazafivá átváltoztat ; az a mód, mely nemzetünket léterében meg­tartja, az a jegy, a mely megóv, hogy a többek között el ne olvadjunk. A nemzetiség eszméjének fölébresztése lebegett szeme előtt, midőn az „Árpád“-ot készült meg­írni, a melyet nagy magyar epopoeiává akart kidolgozni. Csak tervét ismerjük teljesen, s ezután ítélve nem lett volna ugyan más, mint Dugonics szellemében irt Voltaire­­utánzat, de ezzel is hatni akart az elkorcsosult nem­zetre.­­ Csokonai a puszta művészieskedő játék helyett a népköltészet d­deségével versenyző reális alapot, a kor különösen észlelhető oly esetekben, a­midőn valamely bűntárs szökésben van, vagy messze távozott; valamint a concurrenca eseteiben is, a midőn gyakran némely kisebb — mondhatni mellékes — cselekvény kiderítése miatt a vizsgálat folyamát megállítják. Komolyan figyelmeztetem a­z. ügyész urat, hogy a vizsgálatot, különösen a vizsgálati fogságot ezen ürügy miatt hosszúra nyújtani, h­alasztgatni nagy téve­dés volna. Az első esetben saját hibája nélkül szenvedne a vádlott, az utóbbiban a megtorlás késleltetése foly­tán a jogrendnek nyújtandó elégtétel erélyessége tom­pulna el. A távollevő bűntárs ellen külön el lehet járni, ha majd kézre kerül; a csak később kideríthető cselek­mény később is elbírálható,­­ de sem az ügy egyszerre való végleges elintézésének, sem pedig a cumulatio ke­resztülvitelének különben kívánatos volta nem elegendő ok arra, hogy a vádlottnak legsarkalatosabb polgári joga — személyes szabadsága figyelmen kívül ha­­gyassék. E két mozzanatnál a teendők határvonalait egy rövid utasítás keretébe biztosan meghúzni alig lehet, de hiszem, hogy a kir. ügyésznek tapintata, belátása ki­­egészítendi az eszmemenetet s azt, a­mit én itt csak nagyjában jelezhetek. Általában iparkodjék a kir. ügyész a vizsgálatok gyorsítására hatni. Tapasztalásból fogja tudni ön, hogy a vizsgálat hosszúra való nyújtása rendszerint a sikertelenség for­rása. A vizsgálattal való késedelmezés csak a bűnös­nek kedvez. Mert ezzel mosódnak el a nyomok, ez alatt keletkezik a tagadásra, a vallomás visszavonására való kedv s a bíró félrevezetésére irányzott tervszerű fon­­dorkodás, szóval az ügy folyamának eliszapodása. Épen azért utasítom a kir. ügyész urakat, hogy a vizsgálati fogság körül fentebb mondottak komoly figye­lemre méltatása mellett, a vizsgálatok gyorsan leendő lefolyását s elintézését is, a tőlök kitelhető módon elő­mozdítsák, eszközöljék. Ennek elérését nem kis mérvben fogná elősegíteni az, ha a kir. ügyészeknek sikerülne a felől meggyőzni a vizsgáló bírók némelyikét, hogy mostani eljárásunk­ban a bizonyítási eljárás a tárgyalás körébe esvén — a bizonyítás, a subjectív mozzanatok bírálgatása, a vád­lott vallatása, szembesítése stb. stb. nem az ő dolga, hanem, hogy ő neki e helyett a tények, a felhozott vagy felmerült adatok hivatalos constatálása, gyűjtése esik feladatul. 1 Ha ezt általában elérhetnék,­­ kétségtelen, hogy a vizsgálatok hosszabb időt emésztenének fel, de bizo­nyosan jobbak is lennének. Sok bajt okoz az, hogy az előnyomozat fogalmát sokan félremagyarázzák. Gyakran valóságos vizsgálatot tesznek belőle, hó­napokig húzzák, a­mikor aztán a későn keletkező vizs­gálatot nagy későn elrendelő végzés ellen rendszerint közbevetett felebbezés az egész ügyet szükségtelenül megakasztja. Az ideiglenes szabályok szerint az előnyomozás nem bírói vizsgálódás, hanem csak az ahoz való elő­készület. Akkor van helyén, midőn az illető birósági közeg, akár távolléte, akár pedig az eset bizonytalan volta miatt, még formaszerűleg nem működhetik (ideiglenes eljárás 21—23.) Az illetékes bírósági személy is tarthat ugyan elő­­nyomozást (21. §.) ha p. o. a feljelentett eset valósága, vagy az, hogy büntetendő cselekmény forog fenn — még kérdéses, — de ha mindez constatáltatott, úgy az ügy azonnal a birói vizsgálat stádiumában áll, s nincs rá ok, hogy az eljárás szükségtelen eltagozásával a le­bonyolítás megnehezítessék. Tagadhatlan, hogy eljárási szabályunk III. fejeze­tének szerkezete némileg homályos, s könnyen félre­érthető,­­ de épen azért nem tartottam feleslegesnek az alapeszmét illetőleg, e helyütt néhány szóval is an­nak értelmezéséhez járulni. Miután a kir. ügyész úr a fentebbiekre nézve ve­lem bizonyosan egyetért, nem kétlem, hogy intenzióimat készséggel s helyesen fogja tolmácsolni. A czél elérésének azonban egyik feltételét s esz­közét képezi, hogy a k. ügyész úr a vizsgálati lajstrom pontos vezetésével az összes vizsgálati forgalom felett áttekintéssel bírjon; hogy különös figyelemmel kisérje a járásbíróságnál letartóztatottak sorsát s e czélból a leg­határozottabban követelje a vizsgálati naplók vezetését s beküldését. I­ogy pedig a vizsgálati ügyek mozgalmát a köz­pontban is szemmel tarthassuk, a havi jelentés pontosan beküldendő lésze, s kérem, hogy a jövőre nem a hat, hanem a három hónapon túl ítéletlenül letartóztatottakra nézve adjon igazoló felvilágosítást. A siker, ha a kir. ügyészek következetesen, hatá­rozottan s összefogva működnek,­­nem fog elmaradni. Tudom, hogy törekvéseiket sok oldalról megnehe­zíteni, megtámadni, sőt tán még gyanúsítani is fogják. Ez ne rettentse önöket vissza. Ez sorsa minden úttörőnek. Ismerjük az ellenérveket s az elleneseket. Nem fogunk nekik engedményeket adni. Azon pillanatban, midőn a büntető törvény életbe lép,­­ tartozunk úgy e nagy reformműnek, valamint nemzetünk reputatiójának azzal, hogy késedelem nélkül, elvont allegorizmusával már küszködő phantasiát is kép­viseli. Világfájdalmat ellentétben a kor affektált sentimen­­talismusával. A sensualis, túlírnom külföldi társadalom ma­gyaros körének költője ő,a Boileau-Pope iránynak képvisője, de egészségesebb, nyersebb kiadásban. Ő az első magyar komikai költő. Öntudatát jellemzik szavai a komikum­ról: „Mi az oka, hogy száz versírónk közül csak tíz nyerhet poétái nevet és koszorút s a tíz poétából szá­míthatunk az egy vigra ? Nem nehezebb-e vigba excel­­lálni mint a szomorúban? Könnyebbe-e tragédiát írni, mint komédiát? Több-e a hibás extrémum a komikus munkában mint akár a fenjáró, akár a keserves tár­gyakba?“ Ily művészi önérzettel lesz azután Csokonai az első genrekép-rajzoló és a magyar humornak első meg­­szólaltatója. S némileg a szellem felszabadításáért szen­ved mártyrságot, mert a költészet és a tudomány létjo­gát az arisztokráczia anyagi fölényével, a közélet lené­zésével és az anyagi nyomorral szemben, biztosítani törek­szik ; másrészt politikai czélzatossággal a hazafias tetterőt iparkodik úgy a Zrínyi műve mint a maga Árpádja által serkenteni, az orthodoxia ellenében liberalismust hirdet s vallásbölcseleti eszmékbe merülve, eleinte Y­oung me­­lancholájának, pessimistikus anyagelviségnek, majd a pantheismusnak s aztán végre deizmusnak szegődik apos­tolává. De e különféle irányok daczára Csokonai nem a rideg ész embere; ő, ki oly Rousseauhoz méltó és iro­dalmunkban eddig nem ismert ékesszólással önti ki szi­vének megáradt érzéseit, nem eszével, hanem szivével gondolkozik. Eszméinek naprendszere mind szive körül kereng s e naptól kapja világát és melegét. Legsötétebb vergődései közt is Rousseau szelleme ihleti őt, így öleli föl Csokonai önmagában századának kü­lönböző elemeit, igy lesz nemzetének s korának leghí­vebb, legtöbb oldalú s legnagyobb költője. És ha tehet­ségét a maga teljében kívánjuk becsülni, úgy minden nimbustól megfosztva, a maga természetes fejlődésében kort Csökön*! Ír gél '’ő verse 1700-ből határozottan hozzáfogjunk azon viszásságok kiirtásához, melyek sajátságos viszonyok következtében, büntető el­járásunk ösvényén felburjánoztak. A kir. ügyészek hivatása, hogy a létező törvény s a törvényes rendeletek alapján állva, a jövendő büntető eljárási törvény elvei számára az utat már eleve egyen­gessék; az ő kötelességük, hogy a szakértelem és köte­lesség fegyverével álljanak ellent minden oly törekvé­seknek, melyek nincsenek öszhangzásban törvényeink szellemével; hogy ne engedjenek meghonosíttatni oly állapotokat, melyek nyíltan ellentétben állanak közjogi alkotmányos viszonyainkkal s társadalmunk összes irány­zatával. Kelt Budapesten, 1880. augusztus 17-én. Kozma Sándor, kir. főügyész. Fővárosi ügyek. — A fővárosi középitési bizottság mai ülésének tárgyaiból kiemelendő, hogy az artézi fürdő építésének felügyelő bizottságába Gajdos K., Mendl J., Pucher J., Máttyus A. küldettek ki. A Margit-rakpart ügyében a magasságmérték kijelölése végett kiküldött vegyes bi­zottság jegyzőkönyve felolvastatván, a bizottság hozzá­járult a feltöltési vonalhoz. Hedrich és Strausz gőzma­­lomtulajdonosok támogattatnak abbeli kérelmükkel, hogy tűzvédelmi szempontból malmukba a városi vízvezeté­ket bevezethessék. A magyar államvasutak gépgyárának még 1878-ban beadott kérvényére a gyárból a kőbányai útnál a mocsokvizek kivezetésére fedett csatornát fog­nak építeni. A csatorna 500 méter hosszú lesz s GOOO írtba kerül. A költségekhez azonban a gyárnak hozzá kell járulnia. A VIII. ker. Lujza­ utcza egy részének már elhatározott m­acadamszerü kiépítése s burkolása 3990 frtba kerül, mely költségvetés jóváhagyatik. 5 Gellért­hegyi ház megvételét javasolja a bizottság 800 frt, 800 frt, 480 frt, 760 frt és 880 frton. Végül több teleksza­bályozási ügy tárgyaltatott. Ezután Máttyus hozta elő az ülés végén, hogy az általános csatornázási ügyben a tavaszszal kiküldött hármas bizottság nem működhetik. Hol egyik, hol másik tag van távol s a munka csak húzódik. Kérte, hogy e bizottság öt tagra egészittessék ki — mi azonban a jövő ülésre halasztatott. — Lóvasut a sugáru­ton. A fővároshoz ma ajánlat érkezett Tottis J. nevű budapesti lakostól a sugárúti lóvasutra. Az ajánlkozó mögött valószínűleg helybeli tőke­pénzesek állanak, mert az engedély­okmányt részvény­­társulatra akarja átruházni. Az ajánlkozó úgy tervezi a vasutat, hogy az egyik vágány a sugárút baloldalán a sugárút váczi úti torkolatánál kezdődjék, megkerüli az ártézi kutat, az állatkert és tópart érintésével vissza­kerül a sugárút jobboldalán , mint második vágány fut befelé a sugárút torkolatáig, hol a kocsik a sínből ki­térve, mint közönséges szekerek mennek át a másik vágányra. Keresztezés a vonalon nem lesz. Egy ló által vontatott kisebbszerű kocsik szállítják a közönséget , legalább tíz kocsi lesz folytonos közlekedésben 5 per­­c­enkint egymás után. A vágányok is 3' 3" sínpályát foglalnának el, tehát 1' 1"-kel kevesebb térszalagot­, mint a közúti pálya kocsijai. Istállóknak stb. a villa­­rayon előtt valahol az aradi utczában szemel ki helyet. A concessio 40 évre szólna, akkor a pálya s felszerelvé­nyek a fővároséi lesznek. Ajánlkozó 3000 ftot tett le óvadékul és kész azt kívánatra bármily összegre ki­egészíteni. * — A fővárosi statisztikai hivatalnak heti kimutatása szerint a folyó év aug. 29-étől szept. 4-éig terjedő harminc­ötödik hetén Budapesten élve született 246 gyermek, elhalt 235 személy; az élve szülöttek közt volt 167 törényes, 81 törvénytelen ; nemre nézve 122 fiú és 526 leány. Halva született 13 gyermek, köztük 5 törvénytelen. A halottak közt volt 134 finemű és 101 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 77. A születések arányszáma 1000 lakosra­­ 37­4 ; a halálozások arányszáma 1000 lakosra 35­5. Az elhaltak kora: 0—1 évig 77, —5 évig 48, —20 évig 16, 30 évig 26, 40 évig 12, 60 évig 23, 80 évig 23, 80 éven túl 8. — Halálozások kerület szerinti kimutatása: I. ker. 10, II. ker. 11, III. ker. 24, IV. ker. 3, V. kér. 12, VI. kér. 32, VII. kér. 45, VIII. kér. 41, IX. kér. 24, X. kér. 8. Nevezetesebb halálokok : erőszakos ha­láleset 9, öngyilkossági baleset 3 halálesetet okozott. SPORT. Debreczeni lóversenyek. AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA, Budapest, szeptember 10. A Dorottya költője. (Csokonai Vitéz Mihály. Irta Haraszti Gyita. Budapest: Aigner Lajos, 1880. 362 lap.) Két közlemény. II. Megvigasztalódva, lelke fájdalmaiból kigyógyulva Keszthelyen. Írta Csokonai politikai költeményei után, öröm­teli révedezéseit, chiar­oscuro elegiáit; ekkor kifakadásait, a Dorottyát és többi iskolai színművét. Csöndes panasz­­szal, csapkodó világfájdalommal jajgat, majd iszonyú torz­képet rajzol vad hahotával. — Csökölben s­zedrahelyen készül Dorottya, e blumaueri hangba átcsapó Pope­­utánzat. Csakhogy az utánzat elnevezéssel e műnél óva­tosnak kell lennünk s csak annyiban használnunk, a meny­nyiben egy ily eredeti tehetséggel szemben méltányos. Dorottyája mesteri typus, csak typus, melyhez az egyénnek nincs köze. A többi előttünk elfutó alakokban sem sza­bad szórképeket keresnünk. — Kisasszonydon irja a magányhoz szóló világ fájdalmas elégiáit. A költő szivének legbensőbb rejtekéből jönnek e hangok, s mint a ma­gyar zene czimbalma, föl-fölzokognak, hevesen kitörnek s nehéz, méla zokogásba, csöndes merengésbe vesznek el. Fájdalma azonban nemcsak daczba rejtőzik, hanem humorban olvad fel. Csokonai élte utolsó szakában is annak marad ami ott: a pillanat hatása alatt magával nem biró enthu­­rastának, és mint a vadak szent tánczukat az ájulá­­ig tombolják őrjöngve, úgy ő is mindent a kimerültségig­rőszakolt. „Ha hozzá fogott­ az éjszakázáshoz, őszibe nem Folyó hó 11. és 12-én lesznek a debreczeni lóver­senyek,­­ mint halljuk, ez évben jóval nagyobb érdek­lődés között, mint azelőtt, a­mennyiben elsőrendű ver­senyistállóink közül több lesz képviselve azokon. Az első nap futamai a következők: 1. Kétévesek versenye. 200 db 10 frankos arany államdíj, minden belföldi 2 éves ló számára, 800 méter távolságra. E díjra nevezve vannak: Blaskovits Miklóstól Kedvencz és Gógó; gr. Károlyi Gyulától egy pej kauera, apja Kettledrum, anyja Erzsébet; a T. B. szövetségtől Repkény ; hg Esterházy Páltól Palestina ; gr. Sztáray Jánostól Kis­baba; gr. Esterházy Miklóstól egy sárga méncsikó, apja Gamecock, anyja Mlle Giraud ; gr. Apponyi Antaltól szintén egy sárga kancza, apja Buccaneer, anyja Surprise. II. Nagy handicap. 800 frt. Egyleti dij min­den ló számára. Táv: 3600 méter. Nevezve vannak: Baltazzi Aristid Nil Desperandum-ja: Gen. Hope Va­mazik, 17 éves korából, a legutolsó 1804-ből, 31 éves korából , pályája tehát tizennégy évre terjed, sőt ha a kezdő iskolai verseléseket leszámítjuk, alig tesz ki egy évtizedet! „Ha az ember elgondolja — írja Gaál — hogy deákkorában gyakran betegeskedett, ha őtet 1794-ben Pesten, 1795-ben Sárospatakon, 1796-ban Pozsonyban, 1798-ben Komáromban, 1799-ben Somogy­ban s Gsurgón, 1800-ban utazásban, 1801-ben Pesten találja az ember, — ha figyelemre méltatja, hogy 1802- ben háza Debreczenben elégett, 1803-ban fekvő beteg, 1804- ben tüdő-gyuladásba szenved s a szukárságba esik 1805- ben pedig már meghal, — ha csak fennlévő esmé­­retes munkáit tekintiik—’pedig mennyi munkái lappang­hatnak szélylyel esmeretlenül ! — eszét s szorgalmát lehetetlen nem csudáim.“ . Fejezzük be e sokat mondó évszámokkal sorainkat. Haraszti röviden a nagy hatásról is megemlékszik, amelyet Csokonai művei az irodalomban gyakoroltak. A legújabb kor költőire hatása bizonyára nem volt oly nagy, mint a szerző véli. Kisfaludy Károlyra nézve azonban aláírjuk véleményét, mert a magyar dráma e megalapítója nem egyszer versenyez a nép humorával s e téren Csokonainak közvetlen utódjaként lép fel. Az első sikerültebb genregépet, a Bánkódó férjet is köl­­tőnk után irja. Vigjátékaiban a népies alakok a Csoko­nai alakjainak falubeliéi. A kollégiumi diák és a vilá­got járt férfi közt mindenesetre kézzel fogható foko­zatot tapasztalhatnánk, de határvonalat nehezen. Kisfa­ludy Károly mint vidám és népies költő, vagyis mint azon elemeknek költője, melyek költészetében életképes­séggel bírtak s hatottak , nem Kazinczynak, sem nem Kölcseynek, még kevésbbé Kisfaludy Sándornak köve­tője, hanem Csokonainak, Dr. KONT IGNÁCZ.

Next