Ellenőr, 1880. szeptember (12. évfolyam, 418-472. szám)

1880-09-17 / 447. szám

XII. évfolyam. — 447. szám. Egyes szám ára 4 kr. Budapest, péntek, szeptember 1?. 1880. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt : Egész évre............................................20 forint — kr. Félévre.................................................10 „ — „ Évnegyedre..............................................5 „ — „ Egy hónapra.........................................1­9­80 . Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Váczi körút 26. sz.) intézendők. ELLENŐR POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, Váczi kör­út 26. sz. (Fő­ út sarkán). Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE Gr. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, szeptember 16. Budapesti malomiparunk.*) — Három közlemény. — NI. Mustra szerint való eladással világkereskedést űzni gyakorlatilag lehetetlen. Az árak hullámzásának köze­pette, legyen az Mannheim vagy Páris börzéjén, a vá­sárlást, a fedezést New-York elevátoraiból a faj megne­vezésével táviratilag gondolatsebességgel végzik, és a­mi a mustra előteremtése és ezerfélesége által el nem vé­gezhető, az az érdekelt adó és vevő feleken kívül álló semleges raktároló szakértelme és becsü­letessége által biztosított minőség által garantí­­rozva van. És itt értünk a raktárakhoz, mondjuk minden to­vábbi indokolás nélkül a búzánál az elevátorokhoz. A már 1868. óta, vagy talán már régebben tervezett vá­rosi elevátor végre napjainkban mintegy 14 év múlva fel fog épülni és kétségkívül hatalmas lendületet fog adni búzakereskedésünknek és azt, nagyobb mennyiséget vonva Pestre, stabilabbá fogja tenni. De ha a fentirz­emperiális rangot és annak előnyeit el akarjuk érni, vájjon elegendő lesz-e ez ? E kérdésre határozott nemmel felelünk. Nézetünk szerint egyedül idő kérdése, hogy nagy szállító társula­taink vizen és szárazon, malmaink hasonló raktárakat létesítendenek, s mikor ez bekövetkezik, sőt előbb is kereskedelmi és ipari érdekeink feltétlenül megkövete­lik, hogy az illetőket a hatósági körök a tiszta és meg­bízható kezelés ellenőrzése mellett összeműködésre a legliberálisabb engedéllyel támogassák és a kicsinyes­kedés árnyától is menten, területi, adó és más kedvez­ményekben részesítsék, egyszersmind ellássák azokat a legszélesebb hatáskörrel. A befogadásra ekként kész központ tudná meglevő közlekedési utainkat és a majdan a Vaskapunál, Gönyő­­nél lévő akadályaitól megszabadult Dunát az épülő zimonyi pályát és nem kevésbé a Tolnay Lajos temesvári prog­­rammszerű beszédében említett vasúti összeköttetéseket felhasználni. E czikk korlátok­ terén csak egy vonal ki­emelése legyen megengedve, ez pedig a marosvásárhely­­Vassyi. Ennek az építése lehetővé tenné a jelenleg a Károly-Lajos-vasúton Bécsbe irányuló orosz kivitelt, kü­lönösen búzában, Budapest felé vonni összekötvén ben­nünket Besszarábia, Podolia és más orosz tartományok­kal, a­melyek a Gurika Saxonka, Kubanka, Arnauta, Sandomirka és más nemes gabonanemeket termelik. Az első pontra a budapesti búza-ár világverseny­képességére vonatkozólag végül, de nem legutolsó köve­telmény gyanánt említjük fel, hogy e versenyképesség a raktárolási és szállítási lehetőség mellett is csak akkor érhető el, ha vízi és vasúti szállítási tételeink teteme­sen alább szállíttatnak, ha a búza a legnagyobb távolsá­gokra a la­rintusa és nem zsákokba pakoltan átrakodás nélkül lesz feladható, Budapesten pedig az így érkező vagyonok közvetlen az elevátor, sőt malmaink elé állít­tatnak. — Óvakodtunk már­is hosszúra nyúlt indokolá­sunkban az Egyesült­ Államokat felhozni, de itt nem mulaszthatjuk el felemlíteni, hogy emperiális kezelést, Budapestnek kelet Európa búza-középpontjává és mérvadó börzéjévé tételét csakis azon az uton létesíthetjük, a­me­lyen e téren az Egyesült­ Államok és részben Canada jár­tak el. Magánvasutaink lényegesen más tőke-beszerzésük, tőke- és kamat-visszaváltási alapjaik (Amerikában a vo­nalak mentén a congressus által a vasúttársulatoknak adományozott föld a forgalom által növekedő esetekben való eladhatása a végfedezet­ folytán pénzügyi gazdál­kodásra vetik magukat, és arra vannak nagy mértékben utalva, így aztán azon határig, a­melyig a szállítási ár megállapításánál menni kell, el nem mennek, épen azért szükséges, hogy vasutaink megszűnjenek magánüzérke­dés tárgyai lenni, és államosíttatván, tarifa­rendszerük a végeredményben nyilvánuló közhaszon tekintetbe vé­telével legyen megállapítva. Nem akarván részletezésbe bocsátkozni, egyedül azt említjük fel, hogy végre is csak így lesz lehetséges amaz — állam az államban — hatalommal biró idegen­nek — Bécsnek az érdekét szolgáló vasut-tarifarend­­szert megtörni, a­mely Budapest értékét Bécs rovására különösen a gabonanemeink szállításánál rendszeresen mellőzi és sérti. PEKÁR IMRE: kérdéssel felvilágosítást kívántak a javasolt megszorí­tás kiviteli módozatai iránt, mire csakhamar kitűnt, hogy a czéhbarátok, pardon­­ iparszervezők táborában az áldott egyetértés „itt is törik, ott is szakad“, mihelyt a kiviteli módozatokról van szó. A vizsgálat természe­tére nézve tett javaslatok gazdag fokozatba foglalha­tók, melyen legfölül a „Gesellenstück“, legalul a kéz­beli ügyesség általános constatálása áll. A képzettség constatálására egy oldalról a Poroszországban egykor létezett és meglehetősen bonyolódott szervezet állíttatott fel mintául, melyben ha jól értettük, szerep jutna a főispánnak, az alispánnak, a kereskedelmi és iparkama­ráknak, a tanfelügyelőnek és utolsó sorban, mint har­madfokú iparhatóságnak, talán az iparügyi miniszter­nek. Joggal utalt rá F­inál­y (Kolozsvár), hogy egy inas szakképzettségének constatálása talán mégsem olyan nagy jelentőségű ügy, hogy miatta a fél országot moz­gásba hozzuk, annyival kevésbé, mivel a tanulás va­lósággal csak a segédnél kezdődik, e tanulástól pedig az olyan inast, ki tanoncz­ éveit tisztességesen ki­töltötte, igazságtalanság volna elzárni. Jónás (Bu­dapest) azon gyakori esetre utal, mely szerint a tanoncz, bármely okból, nem a mesterség egészét tanulta meg, hanem csak bizonyos részmunka végzé­sére nyert elegendő képességet. Az ilyen tanonczot a szakvizsgálók bizonyosan visszavetnék, noha az igen tisztességes szerepet tölthet be a mai munkafelosztás szervezetében. Csepreghy (Budapest) hasonló érte­lemben nyilatkozik és tekintettel arra, hogy a kívánandó qualificatiót körülírni lehetetlen, továbbá, hogy azt con­­statálni legalább is igen bajos, csak annyit kíván, hogy a tanoncz számára a mester által egész általá­nosságban kiállítandó bizonyítvány az iparhatóság ál­tal indigáltassék A tanoncz-bizonyítvány hiányát azonban szóló nem tekinti elegendő oknak arra, hogy az iparospálya bárki elől elzárassék. Gaál (Arad) azon kijelentésére, hogy az iparnak megszorító irányú szer­vezése nélkül a szakbeli munkaképesség mindinkább hanyatlani fog. Jónás megjegyzi, hogy a haladás, mely az egyik országos kiállítástól a másikig észlelhető volt, eléggé bizonyítja, miszerint ott, a­hol hanyatlás mutatkozik, — és hogy, fájdalom ! nagyon széles körök­ben mutatkozik, szóló is elismeri — az ok nem az iparszabadságban, hanem más mozzanatokban keresendő. A munkakönyvek behozatalára és némely más, in­kább rendőri természetű intézkedésekre vonatkozó tár­gyalást bátran mellőzhetjük. E kérdések, felfogásunk szerint, és ha nem tévedünk, a miniszteriális kérdőív is ezt intendálta, csak annyiban tartoznának az enquête elé, a­mennyiben a munkakönyv a czakszerű szervezet keretébe beillesztetnék. Ez oldalról a kérdés a mesteri qualificatió részleges megállapításánál hihetőleg újra szóba fog hozatni. Meglehetősen szétzüllött vita fejlődött ki azon kérdés fölött, hogy a segédek számára szolgáló segélyző- és betegpénztárak felállítása és fentartása kötelezőkig mondassék-e ki vagy ne. Az emberbaráti szeretet még azokat is (Müller, Csepreghy) a kényszer kimon­dásának ajánlására indította, kik különben minden kényszer ellen nyilatkoznak. Mi a magunk részéről tel­jesen tudjuk méltányolni azok törekvését, kik a humán intézményeket, ha kell, még kényszerítés útján is, az országban minél általánosabban meg szeretnék honosí­tani. Csak két pontban látunk némi nehézséget. Nem hihetjük ugyanis, és a holnapra halasztott részletes tárgyalás alig fog bennünk ez iránt hitet kelthetni, hogy a javasolt és magában véve kétségkívül na­gyon üdvös intézménynek rendkívül bonyolódott és számtalan kiviteli aprólékai törvényesen, vagy akár a törvényt kiegészítő rendelet útján szabályozha­tók volnának. Pedig kényszert szabályozás nélkül veszedelmesnek kell tartanunk. A másik nehézség néze­tünk szerint abban áll, hogy az állam, ha egyszer vala­melyik osztályra nézve a betegsegélyezés ügyét törvénye­sen teendői körébe vonja, alig fogja elutasíthatni ma­gától a feladatot, hogy más osztályokra nézve és más irányban is rokon természetű functiókat teljesítsen, át­alakulván élet-, tűz- és jogbiztosító, beteg- és rokkant­segélyező, utolsó sorban megélhetést garantirozó, egy szóval communistikus állammá, melynek felépíté­séhez hozzáfogni talán mégis korai volna és bizonyosan kivül esik az enquête hivatásán. Egyetemes kamarai gyűlés. — Hatodik nap. — is. Tegnapi jóslatunk, hogy a tanonczkérdés elvi oldalának feszegetése a tárgyalások folyamában alig lesz elkerülhető, már ma beteljesedett, midőn arról volt szó, hogy a tanoncz a tanítási idő kitöltése után tartozik-e bizonyítványt szerezni, illetőleg hogy az elfogadott kife­jezéssel éljünk, magát felszabadíttatni vagy nem. Azok, kik a czéhrendszert visszaállítani kívánják, vagy, mivel e szó odiosul előttük, kik teljes iparszervezetet kíván­nak teremteni (Ráth, Gaál, Strasser, Dörfler, Posner és mások) az olyan inast, ki a tanonczkodás végén iskolai bizonyítványt felmutatni nem tud, vagy a szaktársulat által a mesterségben eléggé előrehaladott­nak nem ítéltetik, el akarnak utasítani az ipari pályá­ról, illetőleg megtiltanák, hogy valamely műhelybe mint segéd felfogadtassék. Az elnöklő miniszter, Matleko­­vi­cs államtitkár, Keleti és Németh miniszteri ta­nácsosok és Schnierer osztálytanácsos több detail *) Az első közlemény lapunk szerdán reggeli számában je­lent meg. s z e r­k. Közlemények: Bismarck herczeg kereskedelmi miniszter. A mai nap legfontosabb közgazdasági politikai eseménye Bis­marck herczeg kineveztetése birodalmi kereskedelmi miniszterré. A kinevezés nem jött váratlanul, néhány hét óta már ő látja el ideiglenesen a tárcza teendőit, de mégis mindenfelé meglepetést szült. A német egy­ség megteremtője meg akarja valósítani már évek előtt kifejtett programmját, a német nemzetet gazdaságilag is oly nagggyá akarja tenni, mint tette azt politikailag. Évek óta irányadó befolyást gyakorol­t a német köz­­gazdasági politikára, s ennek újabb s magában Német­országban oly sok támadásban részesült fordulata, egye­nesen az ő műve. E politika alapelve, hogy csak gazdag nemzet lehet politikailag nagy tényező. Ez eszme meg­valósítására irányzott törekvésben az első lépés volt a né­met vasutak egy részének államosítása, a második nagyobb a vámreform s most következik a többi. Bismarck­ig a német tanult, fegyelmezett bureaukraták között nem talált senkit sem, kire tervei megvalósítását bízni merte volna. Németország számos nagyhírű nemzetgazdái kö­zött nincs egy sen­kit a kanczellár e nagy feladat meg­oldására képesítettnek hinne. S nem ok nélkül. Ő az összes eddig igazaknak bizonyult nemzetgazdasági elve­ket félre teszi, igazaknak el nem ismeri, azt hiszi, hogy az állami beavatkozás által a termelési tényezőket ön­kényesen megváltoztathatja, sőt tetszése szerint módo­síthatja. S ily programm végrehajtására természetesen nem találhatott a tudósok köréből vállalkozót. Vállalko­zik tehát ő maga, ki egy idő óta annyiszor hangoztatta, hogy testileg kimerült, meg akarja szerezni a dicsőséget, hogy ő nemcsak Richelieu-je volt Németországnak, hanem Col­­bert-je is. A vasutak államosítását, a vámreformot Bismarck hg. megvalósította minden ellenzés daczára, alig lehet kétséges, hogy ki fogja vinni programmjának többi pont­ját is. A német adóreform, programmjának ez első pontja oly kérdés, melylyel csak egy Bismarck birkózhat meg. A német alsó osztály túlságos megterhelésén, a­mi egyik fő oka annak, hogy a socialisták mindent ígérő táborába menekült ez osztályok nagy része, akar az adóreform első­sorban segíteni. Ezzel szoros összefüggésben áll az ipari szervezés, a czéheknek, vagy hogy tetszetősebb szót használjunk, az ipartársulatoknak új alapon való megteremtése, hogy azok ép oly támaszául szolgáljanak az iparosnak, mint szolgáltak a középkorban a czéhek. Ezután s az előb­biekkel szerves összefüggésben következnének a további rendszabályok a „nemzeti termelés“ védelmére. A németországi politikai pártok szintén érzik, hogy e kér­déseket meg kell oldani, s azért, ha Bismarck hgy a helyes eszközöket ragadja meg, támogatni fogják tervei kivitelében. Ha kész a nagy munka, akkor láthatja majd Bismarck, hogy fáradsága nem volt-e hiábavaló. A mi érdekeinket illetőleg Bismarck herczegtől reánk nézve kedvező működést várni nincs okunk. Már három éve váltják fel egymást daczára politikai jóvi­szonyunknak, a kereskedelmi és vámügyi provisoriumok, a­helyett, hogy kereskedelmi és vámszerződés jönne létre. Nem várhatjuk, hogy a­mint Bismarck herczeg veszi kezébe a kereskedelmi tárc­át, a tényleg létező ellentétes érdekek kiegyenlíttessenek s a kereskedelmi szerződés megköttessék. A közgazdasági téren újabb időben beállott reactio, a­melyben Bismarcknak nagy része van, nem vallja azt az elvet, hogy az államférfiú feladata a közgazdasági téren az, hogy a különböző nemzetek érdekei solidaritásba hozassanak. A budapesti malmok ma tartott értekezletükön el­határozták, hogy a lisztgyártást október 1-től kezdve 40%-al leszállítják. A tiszavölgyi kölcsön felosztása ügyében az 1880. évi XX. t.-cz. 13. §-a alapján alakult kölcsönkiosztó hetes bizottság ma ülést tartott. A kormány részéről Szapáry István gróf elnök, Kovács János osztály­­tanácsos, és Marsovszky Gyula osztálytanácsos, a választottak közül pedig Keszlerffy Károly udvari tanácsos, Sváb Károly orsz. képviselő és dr. Darányi Ignácz bizottsági tagok voltak jelen. Két kölcsönkérvény tárgyaltatott ; az egyik P a 1l­a­v­i­c­i­n­i Sándor őrgrófé, a percsó­rai öbölzet részére, hol jelenleg 3000 munkás dolgozik a töltések belebbezésén, 500,000 frt kölcsönt kért. E kölcsönt a bizottság egyhangúlag megsza­vazta, miután úgy találta, hogy folyamodó az elő­szabott összes feltételeknek eleget tett, különösen pe­dig a hitbizományi hatóság engedélyét kieszközölte. A második kérvényt Wenckheim Frigyes gróf adta be, mint a hosszufoki-körösi társulat képviselője 300,000 frt kölcsön iránt. Tekintve, hogy nevezett társulat a tör­vény kellékeinek megfelelt,­­ azon hiány pedig, hogy az egyénenkénti kivetéseken az adófőkönyvi számok hiányzanak, utólag is pótolható, a 300,000 frt oly fenn­tartással szavaztatott meg egyhangúlag, hogy ebből a 188,000 frtot­ tevő régi tartozások is törlesztendők, s hogy az említett hiány pótlásáig egy félévi részlet visszatartatik. Ezen 300.000 frt által a töltések teljesen ki lesznek építve , a társulatnak ezentúl csupán fentar­­tási kiadásai lesznek. A mintaszüretek ügyében hazánk több vidékeiről beérkezett javaslatok és kérvények következtében a földmivelési miniszter elhatározta az eszme megvalósí­tását, s e czélból nevezetesebb borvidékeinken ily gya­korlati mintaszüretek rendezését. Gróf Zichy Ferencz hazafias ajánlata folytán, ki készséggel átengedi szőllő­­jét és pinczészetét a gyakorlati kezelés iránt érdeklődő közönség megtekintésére — első­sorban B. Diószeg vá­rosában a nevezett főurnak nagy kiterjedésű minta­szőlészete jelöltetett ki az első ily szüretnek az orsz. központi pinczemester Kremer Fülöp vezetése alatt leendő megtartására. A gyakorlati kivitel megkönnyítése czéljából felhivattak a legközelebb érdekelt B.-Dió­­szeg, Nagyvárad és Debreczen városok hatóságai, gondoskodni arról, hogy a vidékről érkező látoga­tók mérsékelt árak melletti elhelyezése és egyéb fel­merülhető igények kielégítése iránt a kellő intézkedések jóeleve megtétessenek. Továbbá, miután B.-Diószegre Debreczenből és Nagyváradról a közlekedés csak kocsin történhetik, felhivatták az illető hatóságok az előre je­lentkező érdekelteket a szállítás tekintetében ily alkal­makkor szükségelt hatósági támogatásban részesíteni; ugyane czélból egyszersmind felszólíttattak mindazok, kik az október hó közepe táján B.-Diószegen megtar­tandó szüreten személyesen megjelenni szándékoznak vagy pedig szőlő- és pinczekezelőiket és vinczelléreiket odaküldeni kívánják, hogy ezen szándékukról a bor­kormánybiztosi hivatalt jó eleve tudósítsák a végből, hogy úgy a fuvar mint az elhelyezés tekintetében a grófi uradalom, valamint Diószeg, Nagyvárad és Debre­czen városok hatóságai kellő időben értesíthetők legyenek. Szénszállítás, Salgó-Tarján, Pálfalva és Kis-Terenne állomá­sokról a cs. kir. szab. osztr. államvasut társaság állomásaira ren­delt szén és pirszén küldeményekre 1879. év julius hó 1-től ér­vényben lévő díjszabásban, Czegléd állomásra meghatározott köz­vetlen dijtétel, ezennel hatályon kivül helyeztetik. A kereskedelmi miniszter közrendeletileg arról értesítette a törvényhatóságokat, hogy a vasúti szállításra szánt friss állati bőrök, zsírok, állati csontok a vasúti vállalatok által elszállítás vé­gett jövőre csak az esetben fognak elfogadtatni, ha azok darabon­kénti feladásnál alkalmas módon csomagoltatnak, vagy ha­­ csoma­golva nincsenek, legalább is egy egész kocsira való rakmányt ké­peznek. A központi hazai iparegyesü­let, a magyar általános ipar­egylet házi ipari szakosztálya f. évi szeptember hó 17-én (pénte­ken) d. u. 4 órakor a magyar általános iparegylet helyiségében (Diana-fürdő épület I. em.) választmányi ülést tart. Marhavész. A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, f. évi 27,461. sz. alatt, a következő rendeletet­ in­tézte valamennyi törvényhatósághoz. Somogymegye nagy­atádi járá­sában fekvő és Vízvár községhez tartozó J­a­m­a nevű pusztán a keleti marhavész e hó 11-én megállapittatván, erről a hatóságot tu­domásvétel végett oly felhívással értesítem, miszerint az 1874. XX. törvényczikk, illetőleg az ennek foganatosítására kibocsátott 1875. évi 1064. itteni rendelet III. fejezetében, különösen pedig az ezen fejezet 86. §-ában és a II. fejezet 30. §-ának 7 ik pontja alatti b) kikezdésében előirottak értelmében azonnal intézkedjék. A keleti marhavész Horvát-Szlavonországban a bellovári al­­ispánság területén kiütött, miért is a kereskedelmi miniszter a ne­vezett országgal szemben a szoros határzár életbeléptetését elren­delte s a szükséges intézkedések megtétele végett a nevezett ország­gal határos megyéket táviratilag utasította. Magyarországi kereskedelmi czégek. — Kivonat a „Központi Értesítő“ szept. 15-ki számából. — I. Czégbejegyzések. Egyéni czégek. Kellner Béla vegyeskereskedő Török-Szt-Miklós, bej. a karczagi kir. tvszéknél jul. 21-én. — K­ö­n­i­g L. (König Lipót) vegyeskereskedő Parabuty, bej. a zom­­bori kir. tvszéknél s­ug. 5. — Geresdi János harisnyagyártó Zombor, bej. u­o. aug. 5. — T­h­i­m József tégla- és mész­égető üzlettulajdonos Zombor, bej. u. o­ aug. 5. — Krausz Róza (Deutsch Róza, Krausz Károlyné) vőföskereskedő Jászberény bej. az ottani kir. tvszéknél aug. 12. — Möller Zsófia, (Deutsch Zsófia, Möller Sámuelné) rőföskeresk. Jászberény, bej. u. o. aug. 12. — Le­­b­o­v­i­c­s Jakabné szül. K­r­o­h Sáli rőföskereskedő Beregszász, czég vez. Lebovics Jakab, bej. az ottani kir. tvszéknél aug. 19. — Majer W­o­l­f füszerkereskedő Szolyva, bej. a beregszászi kir. tvszéknél aug. 18. — Szathmáry Elek ara­b ezüst­müves és ékszerárus Kolozsvár, bej. az ottani kir. tvszéknél aug. 24. — Ráth Mór vegyes-,és fűszerkereskedő Csány, bej. a kassai kir. tvszéknél aug. 31. — Özv. Laszgallner Ágostonná (szül. Fiedler Rozália) dohány- és szivartőzsde és tűz- s életbiztosítási ügynökségi üzlet tulajdonosa Kassa, bej. az ottani kir. tvszéknél aug. 31. — Philipp J. B a s c b építkezési vállalkozó Budapest, bej. a budapesti kir. és v. tvszéknél szept. .3. — B­­­a­u M. Henrik ócska vas- és ércz­­nemüekkeli kereskedő Budapesten, bej. u. o. szept. 3. — Fuchs I. M. (Fuchs Ignácz) petroleum- és zsiradék-kereskedésre közvetítő üzlettulajdonos Budapesten, bej. u. o. szept. 3. — Krauze Nándor kárpitos üzlettulajdonos Budapesten, bej. u. o. szeptember 3. — St. A. L­­­o­l­z (Stolz István Sándor) kocsikenőcskeresk. Budapesten, bej. u. o. szept. 6. özv. Vertheimer H. kő- és könyvnyomdatu­lajdonos Eger, czégvez. p. procura Vertheimer Lajos bej. az egri k. tvszéknél aug. 31. — B­lau Bertalan fakeresk. Tiszaörvény bej. az egri kir. tvszéknél aug. 31. — Schwarcz Jakab Hort, bej. az egri kir. tvszéknél aug. 31. — Wohl Ignácz Budapesten, Wohl nejének szül. Salamon Nettinek 4000 frt hozománya bej. a budapesti k. és v. tvszéknél szept. 6. — Handler Ignácz és társa, Budapesten, Handler Ignácz nejének szül. Kohn Antóniának 3000 frt hozománya bej. u. o. szept. 6. — T­e­lbisz Károly vegyeskereskedő Szt.­­Hubert, bej. a n.­kikindai tvszéknél aug. 25. — Kain Mihály vegyeskereskedő Tekén, bej. a kolozsvári kir. tvszéknél jul. 13. — R. Zeller (Zeller Regina) czérna és rövidárukereskedő Komárom, czégvezető Zeller Jónás, bej. a komáromi kir. tvszéknél jun. 2. — Ratkovszky Pál vegyeskereskedő Guta, bej. a komáromi kir. tvszéknél jun. 16. — Weisz Mór vaskereskedő Komárom. Neje szül. Mautner Nanette 4273 frt 45 krnyi hozománya bej. a komáromi kir. tvszéknél jun. 18. — Weinberger Simon vegyeskereskedő Farnod, bej. a komáromi kir. tvszéknél jul. 21. — Mandl L. (Mandl Lina) borkereskedő Tata-Tóváron,, bej. a­­ komáromi kir. tvszéknél aug. 28. — Leopold Sándor bőrgyártási üzlet tu­lajdonosa Tata-Tóváron, bej. a komáromi kir. tvszéknél. aug. 28 — Moritz G­ol­db­e­r­­g­er szabó mesterségi és férfiruha keres­kedési üzlettulajdonos Kassa, bej. az ottani kir. tvszéknél aug. 13. — R­o­t­h Fülöp fakereskedő Szolnok, bej. a karczagi kir. tvszék­nél aug. 12. II. Czégtörlések. Egyéni czégek. Mária Urban Budapesten, kir. a budapesti k. és v. tvszéknél szept. 13. — C. P . 11 a­­ Trencsén. Pollák Lajos czégvezető kir. a trencséni kir. tvszéknél aug. 23. — Jul. Goldschmiedt Budapesten, kit. a budapesti k. és v. tvszéknél szept. 6. — S­t­e­r­n Mózes Nagy-Megyer, kit. a komá­romi kir. tvszéknél máj. 26. — H­o­r­n Móricz Esztergom, kit. a komáromi kir. tvszéknél aug. 28. Gazdasági és piaczi tudósítások. B.-Csaba, szept. 14. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) A három hétig tartó száraz időjárás nagyban elősegítette, hogy gazdáink nagy része a cséplést és nyomtatást elvégezte. Most már határozot­tan constatálhatjuk, hogy búzában átlag gyenge középtermésünk volt. A repcze szépen kikelt , e héten már kétszer volt több óráig tartó eső, mely a repczére nagyon hasznos. Dohányban kitűnő ter­més lesz az egész vidéken. A vasárnapig tartott meleg időben nagy részét leszedték. Sok helyt látni új pajtákat építeni , biztosan lehet számítani átlag 4—5 méter mázsára 1100 négyszög­öles holdanként. Kukoricza szintén jó termést ígér, úgy, hogy e két utóbbi, kárpó­tolni fogja a gyenge búzatermést. Gabonapiaczunk mostanában nagyon élénk. Vidékről sok ga­bonát szállítanak hetipiaczunkra, miután itt a vevők nagy száma miatt aránylag a legjobban lehet eladni. Az itteni kereskedők nagy része jelenleg külföld számára vásárol. Baja* szept. 14. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Ámbár a jf^/nagy része be van takarítva, mégis van elég nyomtatni valónk, a­minek bevégzésében a jxshang ma r ‡$,›, firtY, «ső hátráltat. A tenger­ ártere is száraz, napos idő lenne kívánatos, ez még sok helyen zöld s igy a hosszantartó eső nagyon káros lenne. A gabonaüzlet egy idő óta itt nagyon élénk, s meglehetős sokat szállítottunk Budapest és Bécs felé. Az árak emelkedők s en­nek következtében idegen kereskedők nincsenek most, mint máskor ez időtájban piaczunkon. Jegyzünk búzát 74 kist 10.40—10.40 frttal mmázsánként, ro­zsot 8.50—8.60 frttal, árpát 5.50 frttal, kereskedelmi zabot 5.15—20 frttal, kölest 5.75—6 frttal mmázsánként minőség szerint a mag­tárba szállitva. N.­Becskerek, szept. 14. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Utolsó tudósításunk óta a nyomtatás nagy részben befejeztetett, az előre jelölt öntésarány helyesnek bizonyult s most már a rosz termés eredménye érezhetően nehezedik reánk. Piaczunkon kevés búza található, a minőség középszerű 70-től egészen 78 klgrig hektoliterenként, középsúlyú 74 klgrra vehető, egyes községek vetőmagot kénytelenek vásárolni, mások csupán féltermést arattak, úgy, hogy egyáltalában Torontál ez idén nem bír félterméssel sem, búzát illetőleg, zab és árpa bővebben termett, de az utolsó időben bekövetkezett esőzések abban is sok kárt okoz­tak, tengeri szépen érik, ebben öszpontosul minden reményünk.­Budapesti lóvásár, szept. 16. Egészben véve a mai lóvá­sár csekélynek mondható volt , nemcsak az összes felhajtás 396 drb csekélységét tekintve is — kevés kivétellel nagyon közönséges lo­vakból állott, s ennek is fele része, t. i. 179 drb adatott el. És pedig átiratás 140, uj lólevél mellett 39 drb lett eladva. A bécsi vágóra nem vétetett. Budapesti marhavásár, szept 15 és 16-án. Felhajtott összesen 2347 drb nagy- és 2726 db aprómarha. Ebből eladatott: 28 db bika drbja 80—138 frtig, 962 db ökör párja 160—340 frtig, 1000 db. v. tehén párja 180—250 frtig, 230 db f. tehén drbja 80— —175 frtig, 127 db bivaly párja 150—230 frtig, 396 db borjú db­ja 19—37 frtig, 2330 db birka drbja 9—17 frtig, ökörhus 100 klgrja 48—53 frtig, tehénhus 100 klgrja 46—49 frtig, borjúhús 100 kilo­gramma 70 -90 frtig, bivalyhús 100 kilgrja 44—46 frtig, nyers sza­lonna 100 kilgrja 68—70 frtig, sertészsír 100 kilogramja 70—72 forintig. Budapesti áru- és értéktőzsde. — Szeptember 16-án — Árutőzsde. Gabonaüzlet. Délután a hangulat vala­mivel meglanyhult, eladatott 2500 mm. usancelouza 1881-ki martius— ápri­lisig 10 frt 85 krral. Értéktőzsde. Magánforgalom. A ma délutáni üzlet a legcsekélyebb mérvű volt és maradt egész 5­/2 óráig, midőn kül­földi jegyzések némi élénkséget hoztak. Magy. jár. azonban még most sem került a forgalomba, csak névlegesen 106.45—50-en áll. Osztr. hitelr. pedig 287.80-ról 288.20-ig kerestettek. A zárlat a következő : Magy. jár. 109.52./2. Osztr. hitelr.-ért 288.10. Budapesti hajóforgalom szeptember 16-án. A Duna balpartján következő vizi járművek kötöttek ki : Luczenbacher Pál ut. m. h. 7. sz. 1800 mm. szén Tatról. Strausz Ferencz „B.“ m. h. 100 mm. falkő Bogdányból. Liptay m. h. h. 100 mm. gyümölcs Tótfaluból. Bruder Márton 6. sz. m. h. 700 mm. falkő Bogdányból. Nagy András m. h. 500 mm. falkő Süttőről. Eggenhoffer Albert m. h. 5000 drb faltégla Újfaluból. Heim Brodesius h. h. 70 mm. buza, 70 mm. árpa, 60 mm. szőlő Újfaluból. Fleischer Warga Ferencz 900 m. cementmész Lábatlanról.

Next