Ellenőr, 1880. november (12. évfolyam, 530-583. szám)
1880-11-26 / 575. szám
XII. évfolyam. — 575. szám. Egyes szám ára 4 kr. Budapest, péntek, november 26.1880. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre........................ 20 forint — kr. Félévre.................................................10 „ — „ Évnegyedre ......... 5 „ — „ Egy hónapra.........................................1 „ 80 „ Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcza 22. sz.) intézendők. ELLENŐR POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten. Kalap utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, november 25. Vasutaink államosításának kérdéséhez. ír. Ezt előre bocsátva, áttérünk az egyes vonaltételek megbirálására, melyeket mi, miután e szolgálati ágazatban a kiadások vonalszerinti könyvelése azok tényleges felhasználásának megfelel, anélkül, hogy az ügyön magán csorbát ejtenénk, elkülönítve tárgyalhatunk. Keleti vasút 1874/76 ........................................ 1.373,542 frt, 1877/79 ....................................... 1.901,067 , különbözet 527,525 frt. Az 1874—76. években beállított alacsony tételek épen nem érdeme a magánigazgatásnak, hanem természetes következménye azon körülménynek, hogy a pályafentartási költségek nagy része az anyagkiegészítés beszámításával az építővállalatot, illetőleg a szállítókat terhelő garantia-alapból fedeztettek. A dolog megvilágítására közönyös lévén, ki viselte az üzleti számlában előforduló többköltségzet, a fenti különbözet nagy részét már eleve is kiegyenlítettnek tekinthetnék. Azok direct magyarázatára azonban másnemű adatok állanak rendelkezésünkre, amennyiben constatálhatjuk, hogy az 1877—79-ki időszakban kavicsfelhasználásra......................... 117,749 frt, talpfák kicserélésére......................... 246,341 „ sínek kicserélésére ......................... 165,462 „ összesen 529,552 frt lett kiadva. Ezen, részben a gyorsvonatok életbeléptetésével egybefüggő beruházások csak újabb bizonyítékát képezik azon minden vasúti statistikus előtt, például a Bargchar-féle táblázatokból eléggé ismert ténynek, hogy a gyorsvonatforgalom a felépítmény és járműkoptatás költségei, valamint az anyagfelhasználás és szolgálati teljesítmény tekintetében a közönséges személyforgalmat kétszeresen, az áruforgalmat pedig 3 —4-szeresen felülmúlja. De el is tekintve a gyorsvonatoktól, úgy látszik, hogy a keleti vasút építési állapota alapos pályafentartási munkálatok megkezdését sürgősen kívánta. Utóbbi tekintetben czikkíró úr azon állítását : „fel nem tehető, hogy a magánkezelés alatt álló vasutak a személy és forgalombiztonság követelményeinek megfelelően jókarban ne lettek volna fentartva“, csak cum grano salis fogadhatjuk, ha például az 1874-iki üzletjelentés 12-ik oldalán a következőket olvassuk: „Mindenekelőtt ki kell emelnünk, hogy — mint ez uj hegyi pályáknál rendesen előfordulni szokott — a pályatest különösen a vízválasztókon még nem szilárdult meg teljesen“, vagy közvetlenül a keleti vasút államosítása után, az 1876-diki üzleti jelentés 20-dik oldalán „ezen kedvezőtlen alépítményi viszonyok természetes befolyást gyakoroltak a felépítmény fenntartására, kiváltkép pedig azon költségekre, melyek az előre nem látott elemi események hátrányos következményeinek elhárításával voltak egybekötve, több rendbeli felterjesztések következtében a közlekedési minisztérium, kiküldött közegei által a tényállásról meggyőződvén, négyszer engedélyezett a munkálatok szakadatlan folytatására összesen 364.710 forint póthitelt.“ Minden kétségen kívül áll a fentebbiek után, hogy a mindkét időszak kiadási különbözete, az élet- és vagyonbiztonság érdekében tett jelentékeny beruházások folytán, melyek az építési állapot lényeges javítása és a vonal benső értékének emelkedése által a jövőben bizonyára még megtakarításokban is fogják jótékony hatásukat nyilvánítani, több mint kiegyenlítettnek tekinthető , hogy ha az első időszakban még az üzleti számlát nem terhelő kiadásokat is számításba veszszük, az állam bátran vindikálhatja magának az olcsóbb és lelkiismeretesebb üzletkezelés érdemét. Duna-drávai vasút. Itt czikkíró urnak ismét előnyére szolgál — ép úgy, mint a személyi kiadásoknál — az 1877-ik évnek a 2-ik igazgatási időszakba sorozása által elkövetett „anaekronismus“. Constatáljuk tehát, hogy a pályafenntartási kiadások 1877-ben, tehát oly üzletévben, melyben a magántársulat még teljes autonómiát élvezett, az előző év összegéhez képest 66.470 forintról 102.512 frtra emelkedtek. Ennek indokait a czikkíró úr megtalálta ugyan az illető üzletjelentésben, de elhallgatta. Az építő vállalat jótállási kötelezettségének 1876-ban történt lejárata következtében ugyanis a sínek, váltók s egyéb felépítményi anyagok rögtön is aránytalanul nagy mérvű kicserélése vált az üzleti számla terhére szükségessé. Ehhez járult még a már sok évek óta fennállott fahidak ujjászerkesztése s talpfák tömeges kicserélése, oly kiadások egész sorozata tehát, melyeket a lelkiismeretes kritikusnak a közönséges folyó pályafentartási kiadásoktól önként érthetőleg el kell választani. A második üzleti időszak 169,327 forintnyi különbözete tehát csakis valóságos több-teljesítményeknek és beruházásoknak felel meg. Magyar államvastak, északi és déli vonalak. Bár a magyar államvasutaknak részben már több mint egy évtized óta üzletben levő északi vonalain csupán csak sinek és talpfák kicserélésére 1877/1879-ben 399,262, illetőleg 260,576 frt, összesen tehát 659,838 frt fordittatott, a második üzleti időszakban a pályafenntartási kiadások mégis (2,206,013 frt 2,254,036 írthoz képest) 48,023 írttal keresbedtek. Ez eredmény annál örvendetesebb, mert úgy az absolut, mint tekintettel a gyorsvonatoknak már 1878-ban történt életbeléptetésére, különösen a relativ teljesítmény is jelentékenyen emelkedett. Az első triennium 1.520,904 ezer tonnakilométerével szemben 1877/79-ben 1.649,154 ezer tonnakilométer szállíttatott. A pályafentartási költségek s az utóbbi menynyiségek közti hányados tehát 1874-ban 1877/9-ben 1482 frt 1338 frttal alakul, mi 10-7%-nyi megtakarítással egyenértékű. A déli vonal 191,979 frtnyi többkiadásával szemben a következő, a folyó kiadások színvonalán messze túlemelkedő rendkívüli kiadások állanak: 1877/9-ben síncsere.............................. 113,420 frt talpfák.............................. 114,224 , összesen . . 227,744 frt. A magy. államvasutak déli vonalának éghajlati és lejtési viszonyai mellett a „pályafentartási kiadások“ fejezete tekintetében, azokra nem alkalmazható a közönséges mérték, sőt czikkízó urnák, ha objectív egybehasonlításra súlyt fektet, csak ajánlhatjuk az éjszaki vonalakon elért eredményeknek, a szintén hasonlíthatlan nagy üzleti nehézségek méltányos tekintetbe vételével leendő kritikai bírálatát. Itt már ma mutatkoznak a sok évi becsületes munka gyümölcsei, s az eszközölt beruházásokban gyökeredző jelentékeny megtakarítások. A dálya-bródi és vágvölgyi vonalak viszonyai, az állami üzem rövid fennállása miatt, nem nyújtanak behatóbb fejtegetésekre alkalmat. Ha már most a részleteket ismerve, mindkét időszakra nézve a bevezetésben felállított átlagos számítást a paritás alapján ismételjük s e czélra az 1877 — 1879-iki triennium maradandó rendkívüli beruházásait csakis egy millió írttal levonjuk, valóságos értékszámítási hányadosokul 1000-el egytonna-kilométerenként : 1874/77-ben 1878/79-ben 1.891.59 forintot nyerünk, tehát oly számokat, melyek bizonyára nem alkalmasak arra, hogy az állami igazgatást a társulati üzelemmel szemben háttérbe szorítsák. (Folytatása következik.) A székesfehérvári gazdasági congressus emlékirata a képviselőház előtt. (Folytatás.) Áttérve a IX. tételre, a bizottság készséggel kijelenti, hogy mezőgazdaságunk intenzív vezetésében a talajjavítás lényeges szerepre van hivatva. A kapcsolatos és már részben törvényekben is foglalt intézkedések mellett, örvendetes tudomásul vette a bizottság a kormánynak a kultúrmérnöki intézet meghonosítása és fejlesztése, a kultúrmérnökök által máris foganatosított és tervezett talajjavításokról és a rézmesterek kiképzéséről előterjesztett jelentését, valamint azon nyilatkozatot, hogy az eddigi gyakorlat, mely szerint a minisztérium a kultúrmérnökök által teljesített munkálatokért a birtokosságtól mit sem kíván, a jövőre fenn fog tartatni s a minisztérium, csakhogy a talajjavítást általába előmozdíthassa, és annak átalános elterjedéséhez minél nagyobb mérvben hozzájárulhasson, ingyen ajánlja fel mérnökei működését. A bizottság a további sikert a talajjavítás ügyének fejlesztésénél ezek után kivált az érdekeltek buzgalmától várja. A kérvény további indokolásában a talajjavításokhoz szükséges hitelnyitásra utal s a talajjavítási alap létesítésére részletes tervet ad elő. A bizottság a hitelnyitás szükségét elismeri, valamint hozzájárul ahhoz is, hogy ez irányban az államnak sürgősen megoldandó feladata van. Azonban nem ereszkedhetik egy talajjavítási bank felállításának részletes meghatározásába, vagy az ajánlott tervnek részletes megvitatásába, mert nézete szerint az ilyen részleteknek megállapítása lényegesen pénzügyi előfeltételektől is függ, és oly gondosságot igényel, valamint oly szakértői megbízálást, melyre nézve a bizottság tanácskozásai ezen keretében czélszerűen nem vállalkozhatott, hanem tekintettel az ez irányban a kormány által tett nyilatkozatokra, a következő megállapodását terjeszti a t. ház elé : " A bizottság szükségesnek tartja, hogy a talajjavítások iránt intézkedések tétessenek, minthogy azonban a kormányelnök úr kijelentette, hogy a kormány kész ez irányban lehető rövid idő alatt a képviselőháznak előterjesztést tenni, a bizottság nem kíván határozati javaslatot indítványozni, hanem elvárja a kormány ebbeli előterjesztését. Ezen tételeknek tárgyalása közben Szalay Imre képviselő bizottsági tag a következő indítványt adott be : A közgazdasági bizottság helyesli, hogy : 1-szer. Kizárólag a borászatra creáltassék a minisztériumnál legalább egy szaktanácsos a hozzávaló — az eddigi hivatalnokokból kiszakított—csekély apparátussal ; 2-szer szőleink adója oly nagy lévén, hogy azt a sok eshetőségnek kitett szőlő nem bízhatja meg, szőlőadózási rendszerünk gyökeresen változtassák meg; 3-szor szőlő-és vegykísérleti állomások állíttassanak fel ; 4-szer a kormány anyagilag és erkölcsileg támogasson egy Budapesten létrehozandó országos pincze-egyletet; 5-ször a gyártott borok feltétlenül eltiltassanak ; 6-szor az ország különböző vidékein felállítandó pincze-egyletek vagy szövetkezetek létesítése támogattassék ; 7-szer a cognacgyártás felkaroltassék; 8-szor a borvidékbeli községi iskolákban a borászat és szőlészet kötelezőleg oktattassék ; 9-szer a vasúti tarifa a borra és szőlőre nézve leszállittassék ; 10-szer a rigolirozott szőlők 10 évig adómentesek legyenek és végül 11-szer a budgetbe nevezett czélokra a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter tárcájánál 50.000 főt vetessék fel. Ad 1. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter úr a bizottság előtt ismételten kijelentvén, hogy a borászatra nézve is a szakközeg alkalmazása iránt intézkedni kell és különben is kormánybiztos kiküldetése által már eddig is gondoskodott a borászat ez irányú érdekeinek megóvásáról: a bizottság felhívandónak tartja a kormányt, hogy a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium ügykörének szabályozásánál különös tekintettel legyen oly termelési ágakra, melyek, mint p. o. a borászat, az ország lakosságának kiváló érdekét képezik és ennélfogva megérdemlik a minisztérium különös figyelmét. Ad. 2. A bizottság az ezen pontban foglalt nézetnek valósítására a kormány figyelmét felhívandónak tartja. Ad. 3. A bizottság tudomásul véve a miniszter azon válaszát, hogy a gyakorlati eredményt lehetőleg biztosítni képes szőlészeti és vegykísérleti állomásokat szándékozik a legközelebbi időben felállítani, s kimondotta annak szükségét, hogy ezen állomásoknak felállítása, vagy a meglevőknek a gyakorlati eredményt biztosító átalakítása, úgyszintén működésük eredménye a közönség tudomására hozassák. Ad. 4. A bizottság kimondja, hogy amennyiben az érdekelt közönség kebelében ily irányú egylet létesítése iránt reményt nyújtó mozgalom fog mutatkozni, a viszonyokhoz mért szellemi és anyagi segélynek nyújtása a kormány feladatát képezi. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter úr kijelenti, hogy a kezdeményezést a legközelebbi borászati értekezleten meg fogja tenni. Ari ^ TVTiTvfTiArvxr úrz ívánvrlvon o 1r6v 1OO* IrÄVolöKll ■«**** «.U-VgJ XJU UUUJ MUU —-------- már határozott, külön indítványnak megtétele nem szükséges. Ad. 6. Ez irányban a bizottság már a 4-ik pontnál nyilatkozott. Ad. 7. A bizottság a cognacgyártás fontosságát a kormány különös figyelmébe ajánlván, tudomásul vette a miniszter úr azon válaszát, hogy az ez irányban szükséges intézkedést és támogatást nem fogja megtagadni. Ad. 8. A bizottság kimondja, hogy a szőlőtermeléssel foglalkozó vidékeken a népiskolákban, a gyakorlati élet számára szükséges elemi ismeretek taníttassanak , s különösen fontosnak tartja, hogy népiesen írott tankönyvecskék segélyével az oktatás sikeressé tétessék. Ad. 9. A bizottság ezen kivitelünkre nézve oly fontos kérdésnek sikeres megoldására a kormány figyelmét felhívandónak tartja. Ad. 10. A bizottság teljes mértékben helyesli azt, hogy szőlészetünk érdekében a szőlők ingalírozása, a czélnak megfelelő eszközökkel és ezek között adózási kedvezmények nyújtásával előmozdíttassék. Minthogy azonban e kérdésnek eldöntése főleg azon tapasztalati adatoknak méltánylásától függ, melyek a kormány rendelkezésére állanak és tanulmányozás tárgyát képezik , a bizottság ezen javaslatnak beható fontolóra vételét és a szükségesnek talált intézkedéseknek mielőbbi foganatosítását a kormány figyelmébe ajánlja. Ad 11. A bizottság tudomásul vette a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter úrnak azon nyilatkozatát, mely szerint a mezőgazdaság czéljaira költségvetésileg megszavazandó összegből, a borászat érdekeit is fogja segélyezni. (Folytatása következik.)zár számára figyelmet érdemlő tényleges jövedelem eredne. Nem a szándékba vett új megadóztatás ellen, hanem keresztülvitelének a törvényjavaslatban körülírt és ezen az alapon részleges módosításokkal nem javítható módja ellen irányul tehát a kamarának a mélyen tisztelt Képviselőház elé terjesztett abbeli tiszteletteljes kérelme, hogy a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter úr által beterjesztett törvényjavaslatot a cukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról a javaslatban körülírt alapokon tárgyalásba venni ne méltóztassék. A budapesti malomiparról írják egy bécsi lapnak: A malomrészvényeknek jövő év elején lejáró szelvényeit spekulánsok elég magas áron vásárolják. A részvényesek egy részére nézve ez az osztalék nagyságára nézve megnyugtatóig hat, hogy milyenek lesznek az osztalékok, azt még természetesen nem lehet tudni, de hiszik, hogy azon malmok, amelyeknek vezetői a múlt évi lisztkészletet alacsony árral vették fel a mérlegbe, a helyzetnek megfelelőig elég nagy osztalékot adhatnak. Az üzlet november hó elején élénk volt, de a vételkedv a múlt héten ismét lanyhább lett. A külföld magasabb árakat jelzett , és ez az itteni gabonaüzletet is a hausse irányban befolyásolta, az itteni áremelkedés azonban az üzletmenet lanyhasága miatt nem maradt a külföldi áremelkedéssel viszonylatban, mivel itt azt hitték, hogy az áremelkedés nem érvényesíthető teljesen. Az amerikai áremelkedés következtében Anglia figyelme ismét a magyar liszt felé fordult, eddig azonban nagyobb mérvű eladás nem történt. Németország felé a lisztkivitel igen csekély, ellenben a takarmányanyagokat élénken keresi Németország s ezek ára emelkedett is. Hollandiával, Belgiummal, Francziaországgal, a Svájccal, a tengerentúli piacokkal nincs forgalom. Fiuméban az elszállítás körül ismét zavarok mutatkoznak, az Adria Steamship Company ezeket az elindulásra alkalmatlan időjárással akarja igazolni. A magyar országos központi takarékpénztár eddigi forgalomban levő 100 frtra szóló részvényei, az említett intézet igazgatóságának az alálírt tőzsdei tanácshoz tett jelentése szerint, folyó hó 24-től kezdve 300 frtra szóló új részvények ellenében kicseréltetnek. Ezen jelentés folytán a tőzsdei tanács intézkedett, hogy f. hó 26-tól fogva a 100 frtra szóló részvények helyébe a 300 frtra szóló újonnan kibocsátandó részvények jegyeztessenek a tőzsdei hivatalos árjegyzési lapba; a tőzsdei forgalomra nézve pedig elrendeli a tőzsdei tanács, hogy a f. hó 26-ki déli tőzsdétől kezdve a magyar orsz. központi takarékpénztár részvényei iránti kötések teljesítésénél kizárólag a 300 frtra szóló részvények szállíthatók, illetőleg átveendők. A Dráva állandó hídjára, mely Barcs és Theresienfeld között fog építtetni, a nyilvános ajánlati tárgyalás f. hó 15-én tartatott meg a közlekedési minisztériumban. A híd összes költsége 199,939 frt 15 krra volt előirányozva. A beadott ajánlatok fölött a miniszter már határozott és Mittelmann Áron alsó-kubini (árvamegyei) lakos ajánlatát fogadta el, ki a munkálatok egy részét 14/a, másik részét 30% árleengedéssel s igy a legkedvezőbb feltételek alatt ajánlkozott teljesíteni. A sződrákosi téglagyár leszámolása. E társulat 500,000 frtnyi részvénytőkével alapittatott 1872-ben a miután az első öt havi üzleti időtartam leteltével 11%-nyi nyeremény osztatott ki, a társulat egyike volt az elsőknek mely a Krachnak áldozatul esett s leszámolás alá került Hat évi liquidátió után tehát a leszámolási bizottság a következő mérleget teszi közzé : Tartozás, nyereség és veszteség számla : Veszteség a leszámolás bejeztével 371 856 frt 01 kr. Követelés: Részvénytőke számla: A forgalomba hozott részvények összege 279.520 frt. Tartalék-alapszámla : Az érvénytelenné vált részvények összege 92,336 frt 01 kr, összesen 371,856 frt 01 kr. Csőd. Reiner Imre Henrik nagykanizsai bef. kereskedő ellen, bej. decz. 28., 29., 30. id. tömeggondnok Faits Lajos, pelügyelő dr. Benczék Ferencz nagykanizsai ügyvédek. Csődmegszüntetés. Jancsó Albert sepsi-szent-györgyi bel. kereskedő csődügyében okt. 29. Pfeiffer Ferencz budapesti kereskedő javára nov. 11-én. Schill Teréz budapesti háztulajdonosnő javára, nov. 4. Lacer Nándor budapesti háztulajdonos javára, nov. 4-én. Közlemények. — A czukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyában a budapesti kereskedelmi- és iparkamara a következő kérvényt terjesztette a képviselőház elé : Mélyen tisztelt Képviselőház ! A nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter úr által a jelenlegi ülésszak folyamában a mélyen tisztelt Képviselőház elé terjesztett 524. számú törvényjavaslat a cukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról nem csak a fővárosban, hanem az ország számos nagyobb városában nagy mozgalmat keltett a fogyasztók körében is, de különösen a megadóztatandó cikkekkel kereskedők és az érdekelt iparűzők körében. A tisztelettel alulírt kamara törvényszabta hivatása értelmében kötelességének tartotta az említett törvényjavaslatot beható tanulmányozás tárgyává tenni, nem annyira a megadóztatás tényét latolgatva, mely a fogyasztási adóknak tervezett életbeléptetésével az élvezeti czikkek megdrágulása következtében az adózó polgárokra háramlana, mint inkább azt vizsgálva, hogy a behozandó adó beszedésének és lerovásának, valamint a mellőzhetetlen ellenőrzésnek módja minő hatást gyakorolna kereskedelmünk és iparunk érdekelt ágaira. A jellemzett tanulmányozásra a tisztelettel alulírt kamara annyival inkább érezhette magát ösztönözve, mivel egyfelől rögtön szembeszökőnek találta, hogy a törvényjavaslatban foglalt határozatok orvosolhatatlan s a várt pénzügyi eredménynél sokkal jelentékenyebb kárt okoznának kereskedelmünk és iparunk számos szépen fejlődő ágában, másfelől mivel a nagyméltóságú magy. kir. pénzügyminiszter úr hálás elismerést érdemlő módon késznek nyilatkozott minden olyan módosítást figyelembe venni, mely a törvényjavaslatban foglalt határozatoknak a kereskedelem és az ipar szabad mozgása és soliditása ellen irányuló élét tompítani alkalmas. Az ilyen természetű módosításokat a kamara által kijelölt szakférfiak beható tanácskozások útján tényleg formulázták is, mivel a tisztelettel alulírt kamara kezdettől fogva oly álláspontot foglalt el, hogy nem az adóztatás tényét, hanem annak módját kell tanulmányozása és esetleg teendő észrevételei tárgyává tenni. A tisztelettel alulírt kamarának van ugyan oka hinni, hogy a nagyméltóságú magy. kir. pénzügyminiszter úr hajlandó figyelembe venni a kamara által kijelölt szakférfiak részletes megjegyzéseit, minda mellett nem hallgathatja el abbeli őszinte meggyőződését, hogy a törvényjavaslatban a behozandó adó kivetésére, beszedésére és ellenőrzésére nézve foglalt határozatok, még ha egyes pontokban lényegesen módosíttatnának is, a legvégzetesebb hatással volnának kereskedelmünk és iparunk több fontos ágára, félretolnák a forgalom természetes súlypontjait, új és veszélyes medrekbe terelnék az adást-vevést, a csalárdság és insoliditás felburjánzására vezetnének és e mellett a szükséges és mégis könnyen kijátszható ellenőrzés czéljából oly roppant apparátust igényelnének, mely egyfelől a kereskedelem szabad folyását, a közigazgatási fejlődés legfontosabb feltételét tökéletesen megbénítaná, másfelől a fogyasztási adóból várt jövedelem legnagyobb részét fölemésztené. A tisztelettel alulírt kamara meg van győződve, hogy a törvényhozásnak nem lehet szándékában oly intézkedéseket sanctionálni, melyek elsősorban a solid és egészséges alapokon nyugvó kereskedelmet és ipart sújtanák, anélkül, hogy ebből a kincsmai számunkhoz egy év melléklet van csatolva. A borüzlet Olaszországban. A borárak Olaszország minden részében emelkednek. Genuában az üzlet igen élénk, ami Scoglitti-t Sardiniából és Nápolyból behoznak, az mind igen jó árakon kel el. Fizetnek kész áruért Scoglitti-ért 44 lírát, Pachinó-ért 40—42 lirát, sardegná-ért 38—44 lirát, nápolyi-ért 37—40 lirát, ripostoért 38—44 lirát hektoliterenként hordó nélkül. Turinban a múlt héten az üzlet igen korlátolt volt, az árak tartottak, első minőségű borért 54—64 lirát, alsóbb rendűért 46- 52 lirát fizetnek hektoliterenként. Mantuában új borokért 45—50 lirát, a borokért 57—62 lirát fizetnek hektoliterenként. A rivornói piaczon a toscanai borok ára emelkedett, sommánként (94 lit.) 23—70 lirát fizetnek minőség szerint. Vásári tudósítások: Budapesti marhavásár, november 24. és 25-én. Felhajtatott összesen 1710 db nagy- és 1224 db aprómarha. Ebből eladatott: 26 db bika, drbja 66—114 forintig, 712 db ökör, párja 184—315 frtig, 838 db. v. tehén párja 140—250, frtig, 170 db f. tehén, drbja 80—106 frtig, 170 db bivaly, párja 150—204 frtig, 963 db borjú, dbja 7—32 frtig, 961 db birka, párja 9—13 frtig. ökörhus 100 klgrja 51—54 frtig, tehénhus 100 klgr 48—51 frtig, borjúhús 100 klgrja 70—90 frtig, bivalyhus 100 klgrja 44—47 frtig, nyers szalonna 100 klgrja 68—70 frtig, sertészsír 100 klgrja 70—72 frtig. Budapesti lóvásár november 25-én. A mai lóvásár kissé élénkebb volt az elmúltnál. — Felhajtatott összesen 432 db, melyből eladatott 110 db átiratás, és 35 db új lólevél mellett — összes eladás tehát 145 db, az árak mint egyébkor most sem lettek kiválóbbak — amennyiben 10 írttól 80—100 frtig lettek fizetve. Bécsi vágóra nem vásároltak.___________ Budapesti áru- és értéktőzsde. — November 25-én. — Értéktőzsde. Esti tőzsde. A forgalom ma lanyha hangulat mellett korlátolt maradt, daczára annak, hogy semmi politikai körülmény nem hatott zavarólag az üzletre. Ezt csak az üzérkedés helyzetéből lehet megmagyarázni, és talán abból a körülményből is, hogy bizonyos alkudozások még nincsenek befejezve, és addig talán nincsen érdekükben az illetőknek a dolgok menetét befolyásolni. Magy.rar, 107.85-ön maradt egész délután. Osztr. hitelr. pedig 285.50-ről 285.10-re mentek vissza és 285.20-on zárattak.