Ellenőr, 1880. november (12. évfolyam, 530-583. szám)

1880-11-26 / 575. szám

XII. évfolyam. — 575. szám. Egyes szám ára 4 kr. Budapest, péntek, november 26.1880. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre........................ 20 forint — kr. Félévre.................................................10 „ — „ Évnegyedre ......... 5 „ — „ Egy hónapra.........................................1 „ 80 „ Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. ELLENŐR POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten. Kalap­ utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, november 25. Vasutaink államosításának kérdéséhez. ír. Ezt előre bocsátva, áttérünk az egyes vonaltéte­lek megbirálására, melyeket mi, miután e szolgálati ága­zatban a kiadások vonalszerinti könyvelése azok tény­leges felhasználásának megfelel, a­nélkül, hogy az ügyön magán csorbát ejtenénk, elkülönítve tárgyalhatunk. Keleti vasút 1874/76 ........................................ 1.373,542 frt, 1877/79 ....................................... 1.901,067 , különbözet 527,525 frt. Az 1874—76. években beállított alacsony tételek épen nem érdeme a magánigazgatásnak, hanem termé­szetes következménye azon körülménynek, hogy a pálya­­fentartási költségek nagy része az anyagkiegészítés be­számításával az építő­vállalatot, illetőleg a szállítókat terhelő garantia-alapból fedeztettek. A dolog megvilágítására közönyös lévén, ki viselte az üzleti számlában előforduló többköltségzet, a fenti kü­lönbözet nagy részét már eleve is kiegyenlítettnek te­kinthetnék. Azok direct magyarázatára azonban másnemű adatok állanak rendelkezésünkre, a­mennyiben consta­­tálhatjuk, hogy az 1877—79-ki időszakban kavicsfelhasználásra......................... 117,749 frt, talpfák kicserélésére......................... 246,341 „ sínek kicserélésére ......................... 165,462 „ összesen 529,552 frt lett kiadva. Ezen, részben a gyorsvonatok életbeléptetésével egybefüggő beruházások csak újabb bizonyítékát képe­zik azon minden vasúti statistikus előtt, például a Bargchar-féle táblázatokból eléggé ismert ténynek, hogy a gyorsvonatforgalom a felépítmény és járműkoptatás költségei, valamint az anyagfelhasználás és szolgálati teljesítmény tekintetében a közönséges személyforgalmat kétszeresen, az áruforgalmat pedig 3 —4-szeresen felül­múlja. De el is tekintve a gyorsvonatoktól, úgy látszik, hogy a keleti vasút építési állapota alapos pályafentar­­tási munkálatok megkezdését sürgősen kívánta. Utóbbi tekintetben czikkíró úr azon állítását : „fel nem tehető, hogy a magánkezelés alatt álló vasutak a személy és forgalombiztonság követelményeinek megfe­lelően jókarban ne lettek volna fentartva“, csak cum grano salis fogadhatjuk, ha például az 1874-iki üzlet­jelentés 12-ik oldalán a következőket olvassuk: „Min­denekelőtt ki kell emelnünk, hogy — mint ez uj hegyi pályáknál rendesen előfordulni szokott — a pályatest különösen a vízválasztókon még nem szilárdult meg teljesen“, vagy közvetlenül a keleti vasút államosítása után, az 1876-diki üzleti jelentés 20-dik oldalán „ezen kedvezőtlen alépítményi viszonyok természe­tes befolyást gyakoroltak a felépítmény fenntartá­sára, kiváltkép pedig azon költségekre, melyek az előre nem látott elemi események hátrányos követ­kezményeinek elhárításával voltak egybekötve, több rendbeli felterjesztések következtében a közlekedési minisztérium, kiküldött közegei által a tényállásról meggyőződvén, négyszer engedélyezett a munkálatok szakadatlan folytatására összesen 364.710 forint pót­hitelt.“ Minden kétségen kívül áll a fentebbiek után, hogy a mindkét időszak kiadási különbözete, az élet- és vagyonbiztonság érdekében tett jelentékeny beruházások folytán, melyek az építési állapot lényeges javítása és a vonal benső értékének emelkedése által a jövőben bizo­nyára még megtakarításokban is fogják jótékony hatá­sukat nyilvánítani, több mint kiegyenlítettnek tekinthető , hogy ha az első időszakban még az üzleti számlát nem terhelő kiadásokat is számításba veszszük, az állam bátran vindikálhatja magának az olcsóbb és lelkiismere­tesebb üzletkezelés érdemét. Duna-drávai vasút. Itt czikkíró urnak ismét előnyére szolgál — ép úgy, mint a személyi kiadásoknál — az 1877-ik évnek a 2-ik igazgatási időszakba sorozása által elkövetett „anaekronismus“. Constatáljuk tehát, hogy a pályafenn­tartási kiadások 1877-ben, tehát oly üzlet­évben, mely­ben a magántársulat még teljes autonómiát élvezett, az előző év összegéhez képest 66.470 forintról 102.512 frtra emelkedtek. Ennek indokait a czikkíró úr megta­lálta ugyan az illető üzletjelentésben, de­­ elhallgatta. Az építő vállalat jótállási kötelezettségének 1876-ban történt lejárata következtében ugyanis a sínek, váltók s egyéb felépítményi anyagok rögtön i­s aránytalanul nagy mérvű kicserélése vált az üzleti számla terhére szüksé­gessé. Ehhez járult még a már sok évek óta fennállott fahidak ujjászerkesztése s talpfák tömeges kicserélése, oly kiadások egész sorozata tehát, melyeket a lelkiis­meretes kritikusnak a közönséges folyó pályafentartási kiadásoktól önként érthetőleg el kell választani. A második üzleti időszak 169,327 forintnyi külön­bözete tehát csakis valóságos több-teljesítményeknek és beruházásoknak felel meg. Magyar államvastak, északi és déli vonalak. Bár a magyar államvasutaknak részben már több mint egy évtized óta üzletben levő északi vonalain csu­pán csak sinek és talpfák kicserélésére 1877/1879-ben 399,262, illetőleg 260,576 frt, összesen tehát 659,838 frt fordittatott, a második üzleti időszakban a pályafenn­tartási kiadások mégis (2,206,013 frt 2,254,036 írthoz képest) 48,023 írttal keresbedtek. Ez eredmény annál örvendetesebb, mert úgy az absolut, mint tekintettel a gyorsvonatoknak már 1878-ban történt életbelépteté­sére, különösen a relativ teljesítmény is jelentékenyen emelkedett. Az első triennium 1.520,904 ezer tonnakilométerével szemben 1877/79-ben 1.649,154 ezer tonnakilométer szál­líttatott. A pályafentartási költségek s az utóbbi meny­­nyiségek közti hányados tehát 1874­­-ban 1877/9-ben 148­2 frt 133­8 frttal alakul, mi 10-7%-nyi megtakarítással egyenértékű. A déli vonal 191,979 frtnyi többkiadásával szem­ben a következő, a folyó kiadások színvonalán messze túlemelkedő rendkívüli kiadások állanak: 1877/9-ben síncsere.............................. 113,420 frt talpfák.............................. 114,224 , összesen . . 227,744 frt. A magy. államvasutak déli vonalának éghajlati és lejtési viszonyai mellett a „pályafentartási kiadások“ fejezete tekintetében, azokra nem alkalmazható a kö­zönséges mérték, sőt czikkízó urnák, ha objectív egybe­­hasonlításra súlyt fektet, csak ajánlhatjuk az éjszaki vonalakon elért eredményeknek, a szintén hasonlíthatlan nagy üzleti nehézségek méltányos tekintetbe vételével leendő kritikai bírálatát. Itt már ma mutatkoznak a sok évi becsületes munka gyümölcsei, s az eszközölt beruhá­zásokban gyökeredző jelentékeny megtakarítások. A dálya-bródi és vágvölgyi vonalak viszonyai, az állami ü­zem rövid fennállása miatt, nem nyújtanak be­hatóbb fejtegetésekre alkalmat. Ha már most a részleteket ismerve, mindkét idő­szakra nézve a bevezetésben felállított átlagos számí­tást a paritás alapján ismételjük s e czélra az 1877 — 1879-iki triennium maradandó rendkívüli beruházásait csakis egy millió írttal levonjuk, valóságos­ értékszámí­tási hányadosokul 1000-el egytonna-kilométerenként : 1874/77-ben 1878/79-ben 1.89­1.59 forintot nyerünk, tehát oly számokat, melyek bizonyára nem alkalmasak arra, hogy az állami igazgatást a társulati üzelemmel szemben háttérbe szorítsák. (Folytatása következik.) A székesfehérvári gazdasági congressus emlék­irata a képviselőház előtt. (Folytatás.) Áttérve a IX. tételre, a bizottság készséggel kije­lenti, hogy mezőgazdaságunk intenzív vezetésében a talaj­javítás lényeges szerepre van hivatva. A kapcsolatos és már részben törvényekben is fog­lalt intézkedések mellett, örvendetes tudomásul vette a bizottság a kormánynak a kultúrmérnöki intézet megho­nosítása és fejlesztése, a kultúrmérnökök által már­is fo­ganatosított és tervezett talajjavításokról és a rézmesterek kiképzéséről előterjesztett jelentését, valamint azon nyilat­kozatot, hogy az eddigi gyakorlat, mely szerint a minisz­térium a kultúrmérnökök által teljesített munkálatokért a birtokosságtól mit sem kíván, a jövőre fenn fog tartatni s a minisztérium, csakhogy a talajjavítást általába elő­mozdíthassa, és annak átalános elterjedéséhez minél na­gyobb mérvben hozzájárulhasson, ingyen ajánlja fel mér­nökei működését. A bizottság a további sikert a talajjavítás ügyének fejlesztésénél ezek után kivált az érdekeltek buzgalmától várja.­­ A kérvény további indokolásában a talajjavítá­sokhoz szükséges hitelnyitásra utal s a talajjavítási alap létesítésére részletes tervet ad elő. A bizottság a hitelnyitás szükségét elismeri, vala­mint hozzájárul ahhoz is, hogy ez irányban az államnak sürgősen megoldandó feladata van. Azonban nem ereszkedhetik egy talajjavítási bank felállításának részletes meghatározásába, vagy az ajánlott tervnek részletes megvitatásába, mert nézete szerint az ilyen részleteknek megállapítása lényegesen pénzügyi elő­feltételektől is függ, és oly gondosságot igényel, valamint oly szakértői megbízálást, melyre nézve a bizottság ta­nácskozásai ezen keretében czélszerű­en nem vállalkozhatott, hanem tekintettel az ez irányban a kormány által tett nyilatkozatokra, a következő megállapodását terjeszti a t. ház elé : " A bizottság szükségesnek tartja, hogy a talajjavítá­sok iránt intézkedések tétessenek, minthogy azonban a kormányelnök úr kijelentette, hogy a kormány kész ez irányban lehető rövid idő alatt a képviselőháznak előter­jesztést tenni, a bizottság nem kíván határozati javaslatot indítványozni, hanem elvárja a kormány ebbeli előter­jesztését. Ezen tételeknek tárgyalása közben Szalay Imre képviselő bizottsági tag a következő indítványt adott be : A közgazdasági bizottság helyesli, hogy : 1-szer. Kizárólag a borászatra creáltassék a miniszté­riumnál legalább egy szaktanácsos a hozzávaló — az eddigi hivatalnokokból kiszakított—csekély apparátussal ; 2-szer szőleink adója oly nagy lévén, hogy azt a sok eshetőség­nek kitett szőlő nem bízhatja meg, szőlőadózási rendsze­rünk gyökeresen változtassák meg; 3-szor szőlő-és vegy­­kísérleti állomások állíttassanak fel ; 4-szer a kormány anyagilag és erkölcsileg támogasson egy Budapesten létre­hozandó országos pincze-egyletet; 5-ször a gyártott borok feltétlenül eltiltassanak ; 6-szor az ország különböző vidé­kein felállítandó pincze-egyletek vagy szövetkezetek létesí­tése támogattassék ; 7-szer a cognacgyártás felkaroltassék; 8-szor a borvidékbeli községi iskolákban a borászat és sző­lészet kötelezőleg oktattassék ; 9-szer a vasúti tarifa a borra és szőlőre nézve leszállittassék ; 10-szer a rigolirozott szőlők 10 évig adómentesek legyenek és végül 11-szer a budgetbe nevezett czélokra a földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi miniszter tárc­ájánál 50.000 főt vetessék fel. Ad 1. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisz­ter úr a bizottság előtt ismételten kijelentvén, hogy a borászatra nézve is a szakközeg alkalmazása iránt intéz­kedni kell és különben is kormánybiztos kiküldetése által már eddig is gondoskodott a borászat ez irányú érdekei­nek megóvásáról: a bizottság felhívandónak tartja a kor­mányt, hogy a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium ügykörének szabályozásánál különös tekintet­tel legyen oly termelési ágakra, melyek, mint p. o. a borászat, az ország lakosságának kiváló érdekét képe­zik és ennélfogva megérdemlik a minisztérium különös figyelmét. Ad. 2. A bizottság az ezen pontban foglalt nézet­nek valósítására a kormány figyelmét felhívandónak tartja. Ad. 3. A bizottság tudomásul véve a miniszter azon válaszát, hogy a gyakorlati eredményt lehetőleg biztosítni képes szőlészeti és vegykísérleti állomásokat szándékozik a legközelebbi időben felállítani, s kimondotta annak szük­ségét, hogy ezen állomásoknak felállítása, vagy a megle­vőknek a gyakorlati eredményt biztosító átalakítása, úgy­szintén működésük eredménye a közönség tudomására ho­zassák. Ad. 4. A bizottság kimondja, hogy a­mennyiben az érdekelt közönség kebelében ily irányú egylet létesítése iránt reményt nyújtó mozgalom fog mutatkozni, a viszo­nyokhoz mért szellemi és anyagi segélynek nyújtása a kormány feladatát képezi. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter úr kijelenti, hogy a kezdeményezést a legközelebbi borászati értekezleten meg fogja tenni. Ari ^ TVTiTvfTiArvxr úrz ívánvrlvon o 1r6v 1OO* IrÄVolöKll ■«**** «.U-VgJ XJU UUUJ MUU —--------­ már határozott, külön indítványnak megtétele nem szük­séges. Ad. 6. Ez irányban a bizottság már a 4-ik pontnál nyilatkozott. Ad. 7. A bizottság a cognacgyártás fontosságát a kormány különös figyelmébe ajánlván, tudomásul vette a miniszter úr azon válaszát, hogy az ez irányban szüksé­ges intézkedést és támogatást nem fogja megtagadni. Ad. 8. A bizottság kimondja, hogy a szőlőtermelés­sel foglalkozó vidékeken a népiskolákban, a gyakorlati élet számára szükséges elemi ismeretek taníttassanak , s külö­nösen fontosnak tartja, hogy népiesen írott tankönyvecskék segélyével az oktatás sikeressé tétessék. Ad. 9. A bizottság ezen kivitelünkre nézve oly fon­tos kérdésnek sikeres megoldására a kormány figyelmét felhívandónak tartja. Ad. 10. A bizottság teljes mértékben helyesli azt, hogy szőlészetünk érdekében a szőlők ingalírozása, a czél­­nak megfelelő eszközökkel és ezek között adózási kedvez­mények nyújtásával előmozdíttassék. Minthogy azonban e kérdésnek eldöntése főleg azon tapasztalati adatoknak méltánylásától függ, melyek a kor­mány rendelkezésére állanak és tanulmányozás tárgyát képezik , a bizottság ezen javaslatnak beható fontolóra véte­lét és a szükségesnek talált intézkedéseknek mielőbbi fo­ganatosítását a kormány figyelmébe ajánlja. Ad 11. A bizottság tudomásul vette a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter úrnak azon nyilatko­zatát, mely szerint a mezőgazdaság czéljaira költségveté­­sileg megszavazandó összegből, a borászat érdekeit is fogja segélyezni. (Folytatása következik.)­zár számára figyelmet érdemlő tényleges jövedelem eredne. Nem a szándékba vett új megadóztatás ellen, hanem keresztülvitelének a törvényjavaslatban körülírt és ezen az alapon részleges módosításokkal nem javít­ható módja ellen irányul tehát a kamarának a mélyen tisztelt Képviselőház elé terjesztett abbeli tiszteletteljes kérelme, hogy a nagyméltóságú m. kir. pénzügyminisz­ter úr által beterjesztett törvényjavaslatot a c­ukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról a javaslatban körülírt alapokon tárgyalásba venni ne méltóztassék. A budapesti malomiparról írják egy bécsi lapnak: A malomrészvényeknek jövő év elején lejáró szelvényeit spekulánsok elég magas áron vásárolják. A részvényesek egy részére nézve ez az osztalék nagyságára nézve meg­nyugtatóig hat, hogy milyenek lesznek az osztalékok, azt még természetesen nem lehet tudni, de hiszik, hogy azon malmok, a­melyeknek vezetői a múlt évi lisztkészletet alacsony árral vették fel a mérlegbe, a helyzetnek meg­felelőig elég nagy osztalékot adhatnak. Az üzlet novem­ber hó elején élénk volt, de a vételkedv a múlt héten ismét lanyhább lett. A külföld magasabb árakat jel­zett , és ez az itteni gabonaüzletet is a hausse irányban befolyásolta, az itteni áremelkedés azonban az üzletmenet lanyhasága miatt nem maradt a külföldi áremelkedéssel viszonylatban, mivel itt azt hitték, hogy az áremelkedés nem érvényesíthető teljesen. Az amerikai ár­emelkedés következtében Anglia figyelme ismét a magyar liszt felé fordult, eddig azonban nagyobb mérvű eladás nem történt. Németország felé a lisztkivitel igen csekély, ellen­ben a takarmányanyagokat élénken keresi Németország s ezek ára emelkedett is. Hollandiával, Belgiummal, Francziaor­­szággal, a Svájc­c­al, a tengerentúli piac­okkal nincs for­galom. Fiuméban az elszállítás körül ismét zavarok mu­tatkoznak, az Adria Steamship Company ezeket az elin­dulásra alkalmatlan időjárással akarja igazolni. A magyar országos központi takarékpénztár eddigi forgalomban levő 100 frtra szóló részvényei, az emlí­tett intézet igazgatóságának az alálírt tőzsdei tanácshoz tett jelentése szerint, folyó hó 24-től kezdve 300 frtra szóló új részvények ellenében kicseréltetnek. Ezen jelen­tés folytán a tőzsdei tanács intézkedett, hogy f. hó 26-tól fogva a 100 frtra szóló részvények helyébe a 300 frtra szóló újonnan kibocsátandó részvények jegyeztessenek a tőzsdei hivatalos árjegyzési lapba; a tőzsdei forgalomra nézve pedig elrendeli a tőzsdei tanács, hogy a f. hó 26-ki déli tőzsdétől kezdve a magyar orsz. központi takarékpénztár részvényei iránti kötések teljesítésénél kizárólag a 300 frtra szóló részvények szállíthatók, ille­tőleg átveendők. A Dráva állandó hídjára, mely Barcs és Theresien­­feld között fog építtetni, a nyilvános ajánlati tárgyalás f. hó 15-én tartatott meg a közlekedési minisztérium­ban. A híd összes költsége 199,939 frt 15 krra volt elő­irányozva. A beadott ajánlatok fölött a miniszter már határozott és Mittelmann Áron alsó-kubini (árva­megyei) lakos ajánlatát fogadta el, ki a munkálatok egy részét 14­/a, másik részét 30% árleengedéssel s igy a legkedvezőbb feltételek alatt ajánlkozott teljesíteni. A sződ­rákosi téglagyár leszámolása. E társulat 500,000 frtnyi részvénytőkével alapittatott 1872-ben a miután az első öt havi üzleti időtartam leteltével 11%-nyi nyeremény osztatott ki, a társulat egyike volt az elsőknek mely a Krachnak áldozatul esett s leszámolás alá került Hat évi liquidátió után tehát a le­számolási bizottság a következő mérleget teszi közzé : Tartozás, nyereség és veszteség számla : Veszteség a leszámolás bejeztével 371 856 frt 01 kr. Követelés: Részvénytőke számla: A forgalomba hozott részvények összege 279.520 frt. Tartalék-alapszámla : Az érvénytelenné vált részvények összege 92,336 frt 01 kr, összesen 371,856 frt 01 kr. Csőd. Reiner Imre Henrik nagykanizsai bef. kereskedő ellen, bej. decz. 28., 29., 30. id. tömeggondnok Faits Lajos, pelügyelő dr. Benczék Ferencz nagykanizsai ügyvédek. Csődmegszüntetés. Jancsó Albert sepsi-szent-györgyi bel. kereskedő csődügyében okt. 29. Pfeiffer Ferencz budapesti kereskedő javára nov. 11-én. Schill Teréz budapesti háztulajdonosnő javára, nov. 4. Lacer Nándor budapesti háztulajdonos javára, nov. 4-én. Közlemények. — A czukor-, kávé- és sörfogyasztás megadózta­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyában a budapesti ke­reskedelmi- és iparkamara a következő kérvényt terjesz­tette a képviselőház elé : Mélyen tisztelt Képviselőház ! A nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter úr által a je­lenlegi ülésszak folyamában a mélyen tisztelt Képviselőház elé terjesztett 524. számú törvényjavaslat a c­ukor-, kávé- és sörfogyasztás megadóztatásáról nem csak a fővárosban, hanem az ország számos nagyobb városában nagy moz­galmat keltett a fogyasztók körében is, de különösen a megadóztatandó c­ikkekkel kereskedők és az érdekelt ipar­­űzők körében. A tisztelettel alulírt kamara törvényszabta hivatása értelmében kötelességének tartotta az említett törvényjavaslatot beható tanulmányozás tárgyává tenni, nem annyira a megadóztatás tényét latolgatva, mely a fo­gyasztási adóknak tervezett életbeléptetésével az élve­zeti czikkek megdrágulása következtében az adózó pol­gárokra háramlana, mint inkább azt vizsgálva, hogy a behozandó adó beszedésének és lerovásának, vala­mint a mellőzhetetlen ellenőrzésnek módja minő ha­tást gyakorolna kereskedelmünk és iparunk érdekelt ágaira. A jellemzett tanulmányozásra a tisztelettel alul­írt kamara annyival inkább érezhette magát ösztönözve, mivel egyfelől rögtön szembeszökőnek találta, hogy a törvényjavaslatban foglalt határozatok orvosolhatatlan s a várt pénzügyi eredménynél sokkal jelentékenyebb kárt okoznának kereskedelmünk és iparunk számos szé­pen fejlődő ágában, másfelől mivel a nagyméltóságú magy. kir. pénzügyminiszter úr hálás elismerést érdemlő módon késznek nyilatkozott minden olyan módosítást figyelembe venni, mely a törvényjavaslatban foglalt hatá­rozatoknak a kereskedelem és az ipar szabad mozgása és soliditása ellen irányuló élét tompítani alkalmas. Az ilyen természetű módosításokat a kamara által kijelölt szakférfiak beható tanácskozások útján tényleg formulázták is, mivel a tisztelettel alulírt kamara kezdettől fogva oly álláspontot foglalt el, hogy nem az adóztatás tényét, ha­nem annak módját kell tanulmányozása és esetleg teendő észrevételei tárgyává tenni. A tisztelettel alulírt kamará­nak van ugyan oka hinni, hogy a nagyméltóságú magy. kir. pénzügyminiszter úr hajlandó figyelembe venni a ka­mara által kijelölt szakférfiak részletes megjegyzéseit, mind­a mellett nem hallgathatja el abbeli őszinte meggyőződé­sét, hogy a törvényjavaslatban a behozandó adó kiveté­sére, beszedésére és ellenőrzésére nézve foglalt határoza­tok, még ha egyes pontokban lényegesen módosíttatnának is, a legvégzetesebb hatással volnának kereskedelmünk és iparunk több fontos ágára, félretolnák a forgalom termé­szetes súlypontjait, új és veszélyes medrekbe terel­nék az adást-vevést, a csalárdság és insoliditás fel­burjánzására vezetnének és e mellett a szükséges és mégis könnyen kijátszható ellenőrzés czéljából oly roppant apparátust igényelnének, mely egyfe­lől a kereskedelem szabad folyását, a közigazgatási fejlődés legfontosabb feltételét tökéletesen megbénítaná, másfelől a fogyasztási adóból várt jövedelem legnagyobb részét fölemésztené. A tisztelettel alulírt kamara meg van győződve, hogy a törvényhozásnak nem lehet szán­dékában oly intézkedéseket sanctionálni, melyek első­sorban a solid és egészséges alapokon nyugvó kereske­delmet és ipart sújtanák, a­nélkül, hogy ebből a kincs­mai számunkhoz egy év melléklet van csatolva. A borüzlet Olaszországban. A borárak Olaszország minden részében emelkednek. G­e­­nuában az üzlet igen élénk, a­mi Scoglitti-t Sardiniából és Ná­­polyból behoznak, az mind igen jó árakon kel el. Fizetnek kész áruért Scoglitti-ért 44 lírát, Pachinó-ért 40—42 lirát, sardegná-ért 38—44 lirát, nápolyi-ért 37—40 lirát, ripostoért 38—44 lirát hek­toliterenként hordó nélkül. Turinban a múlt héten az üzlet igen korlátolt volt, az árak tartottak, első minőségű borért 54—64 lirát, alsóbb rendűért 46- 52 lirát fizetnek hektoliterenként. Man­­tuában új borokért 45—50 lirát, a borokért 57—62 lirát fizetnek hektoliterenként. A r­i­v­o­r­n­ó­i piaczon a toscanai borok ára emel­kedett, sommánként (94 lit.) 23—70 lirát fizetnek minőség szerint. Vásári tudósítások: Budapesti marhavásár, november 24. és 25-én. Felhajtatott összesen 1710 db nagy- és 1224 db aprómarha. Ebből eladatott: 26 db bika, drbja 66—114 forintig, 712 db ökör, párja 184—315 frtig, 838 db. v. tehén párja 140—250, frtig, 170 db f. tehén, drbja 80—106 frtig, 170 db bivaly, párja 150—204 frtig, 963 db borjú, dbja 7—32 frtig, 961 db birka, párja 9—13 frtig. ökörh­us 100 klgrja 51—54 frtig, tehénhus 100 klgr 48—51 frtig, borjúhús 100 klgrja 70—90 frtig, bivalyhus 100 klgrja 44—47 frtig, nyers szalonna 100 klgrja 68—70 frtig, sertészsír 100 klgrja 70—72 frtig. Budapesti lóvásár november 25-én. A mai lóvásár kissé élénkebb volt az elmúltnál. — Felh­ajtatott összesen 432 db, mely­ből eladatott 110 db átiratás, és 35 db új lólevél mellett — összes eladás tehát 145 db, az árak mint egyébkor most sem lettek kivá­lóbbak — amennyiben 10 írttól 80—100 frtig lettek fizetve. Bécsi vágóra nem vásároltak.___________ Budapesti áru- és értéktőzsde. — November 25-én. — Értéktőzsde. Esti tőzsde. A forgalom ma lanyha hangulat mellett korlátolt maradt, daczára annak, hogy semmi politikai kö­rülmény nem hatott zavarólag az üzletre. Ezt csak az üzérkedés helyzetéből lehet megmagyarázni, és talán abból a körülményből is, hogy bizonyos alkudozások még nincsenek befejezve, és addig talán nincsen érdekükben az illetőknek a dolgok menetét befolyásolni. Magy.­rar, 107.85-ön maradt egész délután. Osztr. hitelr. pedig 285.50-ről 285.10-re mentek vissza és 285.20-on zárattak.

Next