Ellenőr, 1880. november (12. évfolyam, 530-583. szám)
1880-11-22 / 567. szám
XII. évfolyam. — 567. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, hétfő, november 22.1880. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre...........................................20 forint — kr. Félévre................................................10 „ — „ Évnegyedre..............................................5 „ — „ Egy hónapra.........................................1 „80 . Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. T W f TEiHTAl» JLi JLi Mi Üj J^LU J\ Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Kalaputcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, november 21. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére gr. Csáky Albin Szepes- és Sárosmegyék főispánját, szepesmegyei főispáni állásában való meghagyása mellett, sárosmegyei főispáni állásától, ezen minőségben tett hit és buzgó szolgálatai elismerése mellett, saját kérelmére felmentvén, helyébe Sárosmegye főispánjává Mattyasovszky Tamás eperjesi járásbirót nevezem ki. Kelt Budapesten, 1880. évi november hó 11-én. Fermez József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A képviselőház hétfőn, f. hó 22-kén, d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy : a pénzügyminisztérium költségvetése. — Id. Szőgyény-Marich László val. b. t. tanácsos, Fehérmegye főispánja, mint fájdalommal értesülünk, gyengélkedése folytán gátoltatva van a közigazgatási enquête-ben résztvenni. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délben tartott értekezletén a Szörény- és Krassó megyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A törvényjavaslat Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter indokolása után úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott. Hoszinszky János kérdést intéz a pénzügyminiszterhez a külföldön tartózkodó iparos ifjúság érdekében, a hadmentességi adónak ezektől egyszerre való behajtása miatt. Szapáry gróf miniszter megnyugtató válaszára az interpelláló kijelentő, hogy eláll azon szándékától, hogy interpellációját a házban előterjeszsze. Ezután a pénzügyminiszter költségvetése vétetett tárgyalás alá. Hegedűs L. előadó tüzetesen indokolja a költségvetést, mely Horváth Gyula, Elekes György, Móricz P., Boór A. és Szapáry Gy. gr. felszólalásaik után elfogadtatott.Végül Ordódy Pál közlekedési miniszter adta elő azon válaszokat, melyeket a hozzáintézett interpellációkra adni szándékszik. Az értekezlet a válaszokat helyeslőleg tudomásul vevőn, a tanácskozás véget ért.________ Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén tárgyalás alá vette és elfogadta a Szörény- és Krassó megyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután a pénzügyminisztérium költségvetése vetetvén fel, az államjavaknak olynemű eladása ellen, mint azt a pénzügyminiszter tervezi, a párt tiltakozik s határozati javaslatban utasíttatni kívánja a pénzügyminisztert, hogy az államjavak tervszerű eladásáról szakszerű becslés alapján terjeszszen törvényjavaslatot a ház elé. A határozati javaslat előterjesztésével és indokolásával Hefy Ignácz bízatott meg. Az egyesült ellenzék és a pártonkívüliek közt az egyesülés „Ellenzéki kör“ elnevezéssel ma megtörtént. A pártkönyvben eddig 70-en fölül iratkoztak be, élükön Sennyey Pál dr. és Bittó István. Az alakuló értekezlet a jövő hét valamelyik napján fog megtartatni. Táviratok. Skutari, nov. 21. (Eredeti távirat.) Minden nyugodt. Az ostromállapot tovább tart. A montenegrói csapatok távoznak a sutermani táborból és csak egy zászlóalj marad ott. London, nov. 21. (Eredeti távirat.) Cockburn Anglia főbírája ma meghalt. Páris, nov. 21. (Eredeti távirat.) A franczia bankból nagy összeget érő kötelezőket loptak el. A tolvaj menekülése közben elejtett egy csomagot. Páris, nov. 21. Saint- Louisban (a Senegal mellett) nov. 10-től kelt hivatalos távirat jelenti, hogy Doctor Lenty Oszkár Maroccoból és Timbolituból jövet, nov. 2-án Medinába (Senegambia) érkezett. Belgrád, nov. 21. Nikolics ezredes volt hadügyminiszter elnöklete alatt bizottság alakult, a zágrábi ínségesek segélyezésére. Bécs, nov. 21. (Eredeti távirat.) A „Wiener Alig. Zeitung“ jelenti . A párisi „National“ tudósítója meglátogatta Taaffe grófot. Az osztrák kormányelnök kárhoztatta az alkotmányhű pártot és reményét fejezte ki, hogy a Länderbank nyolcz év alatt rendezni fogja az államháztartást. Bécs, nov 21. (Eredeti távirat.) Dr. Futtmann („W. Alig. Zeitung“) és Heine báró („Fremdenblatt“) hirlapírók között komoly becsületbeli villongás tört ki. Krakkó, nov. 21. (Eredeti távirat.) Tarnowski Szaniszló gróf nem akarja elfogadni az országos marsallságot. Laibach, nov. 21. Különféle pártokból alakult bizottság elhatározta tegnap, hogy a bécsi pártgyűlés határozatainak visszautasítása czéljából, nov. 28-ára népgyűlést fog összehívni. Lincz, nov. 21. A reichsrathi és tartománygyűlési conservatív képviselők, köztük Lienbacher, Lichtenstein Alajos, Chorinsky, Greuterfölz, Thurnherr, Doblhammer, Buchs, Riccabona és Brandis, a holnapi pártgyűlésre ideérkeztek. A mai értekezletben megállapították a gyü- fék programmját és az előterjesztendő határozati javaslat szövegét. Szeged, nov. 21. (O. K.) Az egyetemi küldöttség ma délelőtt 11 órakor tisztelgett Tisza Lajos, királyi biztosnál. A város felterjesztését Pálfy polgármester nyújtotta át, azon kérelmet fejezve ki, hogy a királyi biztos Szeged ezen fontos közművelődési törekvését saját közreműködésével támogatni szíveskedjék. Tisza Lajos a város iránti meleg érdeklődés őszinte hangján válaszolt, beszédét azon kijelentéssel fejezvén be, miszerint súlyt fektet arra, hogy Szeged az egész alföldnek nemcsak anyagi, de szellemi központjává is váljék. A közigazgatási enquête. November 21. A közigazgatás tárgyában összehívott enquête vasárnap délelőtt 11 órakor a belügyminisztérium helyiségében tartott első ülését Tisza Kálmán miniszterelnök a következő szavakkal nyitotta meg: Mindenekelőtt üdvözlöm az értekezletnek megjelent igent, tagjait és köszönetemet fejezem ki mindnyájuknak, hogy fölhívásomra megjelenni szíveskedtek. Midőn ezt teszem, nem szándékozom valami hoszszabb bevezető beszéddel az igen t. értekezlet tagjait untatni, mert egyáltalában azon nézetből indulok ki, amelyből kiindultam már a meghívók szétküldésénél is, hogy anélkül, hogy bármely irányban magam részéről a kérdések megvitatásának elébe vágnék, legyen szerencsém a megbeszélésből, melyben természetesen magam sem fogok késni nézeteimet előadni, értesülni a t. értekezlet tagjainak nézeteiről, mert engem legalább az értekezlet összehívásánál is az a nézet vezetett, hogy oly fontos kérdéseknek, aminek a közigazgatás reformjának kérdései, úgy egyenként, mint egészeiben czélszerű eredményre jutni csak úgy lehet, ha a tudománynak elvei a központon és a vidékeken tett tapasztalatokkal érintkezésbe hozatnak, s ezen érintkezés szülhet azután egy — az ország viszonyainak és fejleményeinek megfelelő eredményt. Ami a mai összejövetel első tárgyát illeti, talán — de méltóztassanak fölötte határozni — a tárgyalási módnak megállapítása képezhetné, hogy t. i. méltóztatik-e — ami talán helyesebb volna — általában megbeszélni a kitűzött kérdéseket és azokat esetleg, ha a szükség úgy kívánná, később talán egyes részekre osztani és kisebb körben beszélni meg, vagy pedig méltóztatnak a kérdéseket ma osztályozni akarni és talán kisebb körökre alakulva, azokat elkészítőleg megbeszélni. Magam részéről, mondom, azt hiszem, hogy ez volna talán a mai összejövetel első teendője. Csak egyet kívánok még megjegyezni, mielőtt erre nézve az. értekezlet megállapodását kikérném, és ez az, hogy miután igen természetesen mindenkit érdekelhetnek az ezen értekezletben mondottak, azt hiszem, hogy a t. értekezletnek is helyeslésével találkozom, hogy gondoskodni kívántam arról, hogy ne ugyan napla vezettessék, aminek egy értekezletnél, azt hiszem, nem volna értelme, sőt talán az értekezletnek természetével nem is egyeznék meg, de hogy a gyorsírók jelenléte által lehetővé tétessék, hogy a mondottaknak lényege, mégpedig híven, a nyilvánosság közlönyeinek rendelkezése alá bocsáttassék. (Élénk helyeslés.) Most tehát kérném, méltóztassanak akár az iránt nyilatkozni, amit kérdezni bátor voltam, hogy a tárgyalási rend mikép állapíttassák meg, akár pedig ha valaki más irányban kíván nyilatkozni, azt megtenni. Péchy Manó gr. szükségesnek tartja, hogy mindenekelőtt a fő alapelvek vitattassanak meg, melyekre közigazgatási rendszerünk reformját építeni akarjuk. Sennyey Pál b. személyes álláspontja jelzése végett mindenekelőtt kimondja, hogy bár más helyen az értekezlet egybehívására nézve véleményét kijelentette, itt mégis megjelent, mert nézete szerint kötelessége minden alkalmat megragadnia, hogy véleményének kifejezést adhasson és egyelőre is kimondja, hogy a tárgyalások folyama alatt mindazt, ami talán ellenzéki szempontból polémiát idézhetne elő, vagy annak színét viselhetné, amennyire lehet, kerülni kívánja. De azt nem lehet elfelejtenie, hogy ezen kérdések máris országgyűlési viták tárgyát képezték, hogy ő is és sok más bennük máris politikai állást foglaltak el, hogy ő helyzeténél és kötelességénél fogva ezen kérdésekben mintegy bírói szerepet is lesz kénytelen majdan gyakorolni, és így, habár részt vesz is az értekezletben, azt hiszi, el fog ismertetni abbeli fentartása, hogy politikai állása és elhatározása szabadsága azáltal, hogy ide belépett, egészen illetetlenül maradt. Csak köszönettel fogadja a miniszternek azon gondolkodását, hogy a nyilvánosságnak érdekeltsége azáltal kielégíttessék, hogy az itt tett nyilatkozatok lehető hiven hozassanak nyilvánosságra. A gyorsiroda t. főnökének (Kónyinak) jelenléte e részben biztosítékot nyújt neki legalább személyére nézve, hogy ezen közlések teljesen hivek lesznek. Ő is azt tartja a miniszterrel, hogy hiba volna, ha itt nagy dictiók mondatnának ; de viszont azt hiszi, hogy a collegialitás megkívánja, hogy nyilatkozataikra nézve egymás irányában megóvassék a collegialitás azon discretiója, melyet megóvni minden társaságban kötelesség. Ami a modus procedendi-t illeti, nagyban és egészben egyetért Péchy gróffal abban, hogy ezen értekezlet vagy akadémikus discussiók színhelyévé válnék, vagy pedig a részletekre nézve meddő és czélszerűtlen lenne, ha tisztába nem jutnánk az alapelvek és irányokra nézve, melyekben mozogni akarunk. A részletekhez, az alapelvek kitűzése nélkül nem tud hozzászólni, mert vannak bizonyos elvi részletek, melyeket — mint, kimondja egészen őszintén, a tisztviselők kinevezése — csak bizonyos garantiák és feltételek mellett tart javasolhatóknak, s ennélfogva a követendő iránytól tartja ezeket függőknek. Általában azon véleményben van, hogy — organisatióról lévén szó, pedig azt hiszi, ez a czélja a közigazgatási reformoknak — több ellentétes nézetnek öszszevegyítése nemcsak hogy czélra nem vezetne, hanem zavart idézne elő. De tovább megy egy lépéssel s épen azért, mert azt hiszi, hogy akadémikus discussiók czélra nem vezetnek; mert azt hiszi, hogy az administrativ hiányaira és igényeire nézve senki sem lehet tájékozottabb, mint a kormány; és mert meg van győződve,hogy az alapelvek kitűzése az ő hatásköréhez tartozik, nyíltan megvallja, hogy ezen értekezletnek eredményéhez reményt kötni nem tud, ha a miniszter fentartja magának nyilatkozatát későbbi stádiumokra és ha ki nem jelenti azt, hogy váljon szükségesnek tartja-e a radicális reformot, vagy pedig egyes részletes foltozgatások keretén belül kíván maradni és ha szükségeseknek tartja a radicális reformokat, mily irányban kívánja azt léter Bíteni ? Azt a kérést intézi tehát a miniszterhez, hogy ne a discussió folyamában, hanem azt megelőzőleg mondja ki határozott véleményét. Ez nem fogja tartóztatni a bizottság tagjait attól, hogy véleményüket szintén szabadon kijelentsék. Nem megállapodás lesz a miniszter nyilatkozata, de útmutatás. Szóló legalább minden ilyen quéte-nél azt a tapasztalatot tette, hogy eredményre csak akkor vezettek, ha volt a tárgyalásnak concréte substratuma, ezt pedig más meg nem adhatja, mint a kormány. Baross Gábor tartozik magának azon kijelentéssel, hogy véleménye nyilvánításában, semminemű pártállás által nem engedi magát vezettetni. Sennyey b. kívánságával szemben az enquête természetével csak azt egyeztetheti össze, hogy akik ide meghivattak, véleményüket elmondják, tekintet nélkül arra, hogy mik a kormánynak a nézetei. Ami különben az alapelveket illeti, a kérdőpontok fő vonásokban megjelölik azokat, melyekre nézve az értekezlettől nyilatkozat kéretik. Ő is úgy vélekedik, hogy mindenekelőtt az administratív jelen állapotáról és arról kellene nyilatkozni, hogy az jövendőben mikép rendeztessék. Erre vonatkozik a kérdőpontok bevezetése és így e kérdést ez alkalommal egész kiterjedésében lehet tárgyalni. A részletek iránt akkor lehetne véleményt mondani, ha majd az első pont bevezetése érdemére nézve nyilatkozott az értekezlet, mert ennek eredményétől függ a vélemény a részletekre nézve. A tanácskozások második pontját a közigazgatási bíráskodás kérdése képezné. Helyesnek tartaná, ha az enquête minden szűkebb körű megbeszéléstől tartózkodva, ebben a sorrendben beszélné meg a tárgyakat, mert ez a tanácskozások folyamát gyorsítaná. Eredményt vár ez értekezlettől, ha mást nem, legalább azt, hogy bizonyos kényes és acut kérdések iránt megismerkedünk a tapasztalás mezején működő kitűnőségek nyilatkozataival s azokhoz képest a közönség tájékozva lesz a reformok irányára nézve. Majthényi László báró azon nézetben van, hogy ha a belügyminiszter előre kényszerittetik elmondani nézeteit az irányelvekre nézve, akkor az itteni tanácskozásnak szüksége nem forog fenn. Ha ő törvényjavaslatot terjeszt be, csak saját inspiratióit követheti s most épen arról kíván értesülni, hogy az ország különböző vidékein vannak-e alapos panaszok a jelen szervezet ellen. Különben azt hiszi, hogy parlamenti átalános tanácskozásnak itt helye nincs, de van egy kérdés, mely a helyzetet dominálja, s melynek megoldása döntő az egész tanácskozás eredményére nézve, az : fentartassék-e a közigazgatás a jelen önkormányzati szervezet alapján, vagy átalakíttassék államivá ? e kérdéssel mindenekelőtt tisztába kell jönni, mert ennek eldöntése irányadó lesz a többire nézve. Tisza Kálmán belügyminiszter : Ezen kérdés benne foglaltatik a kérdő pontok elsejében. Széll Ignácz szerint, ha az alapelveket meg akarja a tanácskozmány állapítani, el kell fogadnia a kérdések csoportosítását, s minden kérdésnél előbb az alapelvek, az után a részletek vitatandók meg, így járván el, már az első kérdés megvitatása alkalmával szóba jön a kinevezés kérdése is. A kérdéseket mindent felölelőknek tartja, csak egygyel kívánja megtoldani: váljon törvényeink egyöntetűsége és a közigazgatási códex megalkotása tekintetéből nem volna-e czélszerű egy államtanács felállítása a kormány mellett." Horváth Lajos csatlakozik Sennyey báró nyilatkozatához; szólásra különösen Baross nyilatkozata készül. Sennyey báró nem azt mondta, hogy a miniszter nyilatkozata nélkül nem lehet tárgyalni, sőt inkább igen szép beszédeket lehet mondani, melyekből azok, kiknek a hatalom kezében van, a rezultatumokat levonhatják. Ha a miniszter nem mondja meg a keretet, melyben a közigazgatás reformját képzeli, akkor legczélszerűbb, ha minden tag előadja átalánosságban, mit tart a közigazgatás reformjára nézve szükségesnek. Földváry Mihály mindenekelőtt kartársai nevében köszönetét fejezi ki a belügyminiszternek, hogy oly egyéneket hívott meg az enquêtelre, kik a közigazgatással foglalkoznak. A felvetett kérdést illetőleg azt hiszi, hogyha a belügyminiszter nem akart volna tájékozva lenni az ország véleményéről, egyszerűen törvényjavaslatot nyújtott volna be a háznak ; minthogy azonban nem ezt tette, hanem az enquetet összehívta, hiszi szólt, hogy a belügyminiszter fog hajolni a közvéleményre és az illetékes egyének nézeteire. Legczélszerűbbnek tartja a Péchy Manó gróf által javasolt módozatot, és azért ahhoz hozzájárul. Bánhidy Béla b. nem akar aziránt nyilatkozni, helyes volt-e az enquetet összehívni, mert ez a belügyminiszter dolga; azt sem akarja a belügyminisztertől kérni, hogy álláspontját jelezze, mert azt felelhetné a belügyminiszter, hogy azért hívta össze az enquetet, hogy azt meghallgassa, nem pedig azért, hogy az enquete a belügyminisztert hallgassa meg. Szükségesnek tartaná azonban, hogy ha az első kérdésre a válasz megadatik, akkor a belügyminiszter legyen szives nyilatkozni, hogy elfogadja-e az enquête álláspontját, mert különben az értekezletnek üdvös eredménye nem lehet. Ugyanezért hozzájárul Péchy Manó gróf indítványához, minthogy e kérdés nemcsak a szakszerűség és czélszerűség szempontjából bírálandó meg, hanem annak egyszersmind politikai és pénzügyi oldala is van, igen természetesen szóló a képviselőházban való szabad eljárását magának fentartja. Komjáthy Béla kijelenti, hogyha a belügyminiszter — amint azt Horváth Lajos óhajtja — álláspontját előzetesen jelezné, akkor a tanácskozásnak sikere nem lehet, mert ha szóló előre tudná, hogy az általa elmondottak csak üres szavak lesznek, akkor helye az értekezletben nem lehetne. Ami a tanácskozások módozatát illeti, egyetért azzal, hogy előbb az alapelvekkel kell tisztában lenni. Végre megjegyzi, hogy nézeteit nem a párt, hanem a saját maga nevében adja elő. S Gyarmathy Miklós megjegyzi, hogy a belügyminiszter bevezető beszédében kijelentette, hogy a vita folyamán nézeteit elő fogja terjeszteni. Az időpontot megválasztani tőle függ. Szóló azon nézethez csatlakozik, hogy az első pont eldöntésével a kérdés tulajdonképi iránya meg lesz oldva s alig hiszi, hogy akkor a belügyminiszter úr hallgathatna. Azért legczélszerűbbnek tartja, hogy az első pont megvitattassék, mert különben ha már a módozat kérdésének megbeszélése ily sok időt vesz igénybe, attól fél, hogy az értekezlet hetekig fog tartani, ami az ország több vidékének hátrányával járna, mert a közigazgatás élén állóknak otthon teendőik vannak. Tisza Kálmán : Talán rövidülni fog a vita, ha a hallottak után ez ügyben egypár szót mond. Azt hiszi, hogy álláspontját arra nézve, ami különösen az első pontban foglaltatik, és hogy ezen álláspontból kifolyólag miért tartotta szükségesnek ez értekezlet összehívását, már a múlt évben nyíltan jelezte a képviselőházban. Azon véleményben van ugyanis, hogy történelmi fejleményű administrativ rendszerrel szakítani csak az esetben ehet célunk, — mert lehetni mindig lehet, — ha azon meggyőződésre jut az ember, hogy annak fentartása a megváltozott viszonyok között az administrativ kára nélkül nem lehetséges; vagy hogy tisztábban fejezze ki magát, és úgy, mint megmondotta, mikor belügyminiszterré lett, első körlevelében, nézete ma is az: jó administratiónak kell lenni; ezt az administratiót lehetővé kell tenni, hacsak lehetséges a régi rendszer javításával ; de meg kell csinálni, ha azzal nem lehet, annak elvetésével is , mert a mai időben jó administrativ nélkül állam nem létezhetik. Minthogy tehát nem akarja a régi administratív rendszert — nevezzük a maga nevén a gyermeket — a tisztviselők választásának rendszerét más esetben föláldozni, mint csak abban, ha azon meggyőződésre jutna, hogy ezen rendszer minden javítások mellett is pl. az egyének hiánya miatt fenn nem tartható ; vagy ha arról győződnék meg, amiről ma nincs meggyőződve, hogy a magyar állam és a magyar nemzetiség szempontjából e megváltoztatás okvetlenül szükséges , ezért tartotta czélszerűnek az ország különböző vidékeiről összehívni azokat, kik a közigazgatással foglalkoznak, hogy tisztába jusson a mi sok helyütt állíttatik, hogy a választási rendszer mellett, a kellő egyének hiánya miatt, nem lehet bár javítva is a régit, fentartani egy jó administratiót és másodszor áll az, különösen a vegyes nemzetiségek közt lakók tapasztalatai szerint, hogy a magyar nemzetiség, a magyar állami eszme követeli a választott tisztviselői rendszer megszüntetését. Azt hiszi, ezzel eleget mondott talán arra nézve, hogy azok is, kik véleményt kívántak tőle, mielőtt a discussióba belemennének, abba belemehessenek. Jelezi ismételten, hogy egy régi, a históriából fejlődött administratív rendszernek egészen ellenkező rendszerré átváltoztatását azon feladatnak tartja, melyet talán jobban kell meggondolni minden egyébnél, mert a régibbnek rossz oldalait is könnyebben elviselik az emberek, mint az újnak rossz oldalait ; pedig rossz oldala minden rendszernek van és igy épen az administratiónak az alsóbb rétegeiben folyó működése az, mely leginkább képes az embereket elégültekké vagy elégületlenekké tenni. S ismétli, hogy épen azért csak azon két eset bírhatná rá, hogy ő legyen az, ki ezen változtatást proponálja, melyet jelzett; azaz az egyének hiánya, kik által a régit fentartani lehetne, és másodszor, ha arról győződnék meg, amiről ma nincs meggyőződve, hogy a magyar nemzetiség és a magyar állam eszméje ezen változtatást követeli. De épen ezen két szempont iránt óhajtana az ország különböző vidékein szerzett tapasztalatok alapján meggyőződést szerezni. Egyébként ha el lett volna határozva arra nézve, hogy mit fog indítványozni, bizonyosan nem fárasztotta volna ide az értekezlet tagjait. Ide fárasztotta őket nem azért, mintha nem bírna nézettel, mert bír azzal is, hanem azért, mert nem követelve magának csalhatatlanságot, óhajtotta ezen nézetekkel szemben az ország különböző részeiben nyert tapasztalatokat meghallgatni, hogy azokat is fontolóra véve, állapodjék meg abban, amit véglegesen tenni szándékozik. Ha egyébiránt az értekezlet az első kérdésnek mind a négy pontjára nézve véleményét kívánja, röviden elmondhatja azt is. Az elsőre nézve már nyilatkozott. A közigazgatási bizottságra nézve csak jelezni kívánja, hogy azt felesleges, eltörlendő intézménynek nem tartja, hanem olyannak, melynek részint összealkotása, részint hatásköre módosításokat igényel. Ha a részletekbe megy majd bele az enquête, erre nézve is szívesen fog nyilatkozni. Továbbá a fegyelmi eljárást is olyannak tartja, melyet a felebbvitel szempontjából és különösen azon szempontból, hogy a fegyelmi törvénynek szigorú alkalmazása biztosíttassák, javítani kell, de olyannak másfelől, amely gyökerében helyes alapokon nyugszik. Ami pedig a közpénzek kezelésére vonatkozó pontot illeti, azt hiszi, a jelenlevők legnagyobb része ismeri az e tárgyban legutóbb kiadott miniszteri rendeletet. A kérdés itt nem azért vettetett fel általa, hogy a pénzkezelés módozatait részletesen törvény állapítsa meg, hanem azért, mert mai rendszerünk szerint mindezeknek megállapítása a statuárius jog körébe tartozik. Ennek aztán az az eredménye volt, hogy majdnem minden megyében ez ügyben más eljárás követtetett, úgy, hogy midőn körlevelét kibocsátotta, csakis azért sikerült a megyék legnagyobb részében egyöntetűbb eljárást hozni létre, mert ezek maguk is belátták, hogy erre szükség van, de a ma fennálló törvény arra, hogy ebben az ügyben parancsolólag lépjen fel, neki alapot nem szolgáltat. Tehát nem azt célozza, hogy részleteket állapítson meg erre nézve a törvény, hanem, hogy benne kimondassék, hogy ez ügyeknek egyöntetűbb vezetését a minisztérium van hivatva szabályrendeletileg megállapítani. Egyébiránt ismétli, hogy minden részletre nézve kész lesz, ha megtudja mi kívántatik, nyilatkozni. Sennyey Pál báró kijelenti, hogy a belügyminiszter által elmondottak folytán czélját elérve látja s igy nem marad egyéb hátra, mint az általános discussió keretében az első kérdéshez szólni. Péchy Manó gróf nézeteit a következőkben adja elő: Mindenki pregnáns szükségét érzi annak, hogy közigazgatásunkat — ha a culturállamok sorában méltó helyet akarunk elfoglalni— több irányban reformálni kell; de ne tegyük ezt csupán a külföldi tekintélyek tudományos elméletei iránt való előszeretetből, hanem tegyük azt egyszersmind saját népünk geniusának, culturális fejlődési állapotának és sajátságos viszonyaink komoly megfontolásával , mert a törvény olyan, mint a planta, mely ha a fejlődésre megfelelő talajt nem talál, a leggondosabb ápolás mellett is elsatnyul. Szóló szerint választani kell valahára a centralisatió és az autonómia közt, mert e kérdés elől kitérni többé nem lehet. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, de óvakodni kell a két rendszer fusionálásától, mert különben oly administrationális caost teremtünk, melynek hátrányai a kormányzottakra nehezednének. Mindenekelőtt egy szerves administrationális apparátusról kell gondoskodni, mely ne legyen komplicált és nehézkes, hanem a közkívánalom sajátságos viszonyainak megfelelő, gyors és mindenkinek egyformán igazságot szolgáltató, mert amíg az alkalmazandó megyei tisztviselők qualificatióját törvény nem szabja meg; mig szigorlatot letenni kötelezve nem lesznek; mig jövőjük szabályszerű nyugdíjazás által biztosítva nem lesz, addig közigazgatási bajainkon sem a kinevezési, sem a választási rendszer nem fog segíteni. Fésuly fektetendő továbbá egy jól berendezendő czélszerű községi rendszerre, amely ne csak a hatásköréhez tartozó ügyek felett határozzon, de határoza-