Ellenőr, 1880. november (12. évfolyam, 530-583. szám)

1880-11-22 / 567. szám

XII. évfolyam. — 567. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, hétfő, november 22.1880. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre...........................................20 forint — kr. Félévre................................................10 „ — „ Évnegyedre..............................................5 „ — „ Egy hónapra.........................................1 „­80 . Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. T W f TEiHTAl» JLi JLi Mi Üj J^LU J\ Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, Kalap­utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.­Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, november 21. A hivatalos lap mai száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott ma­gyar miniszterelnököm előterjesztésére gr. C­s­á­k­y Albin Szepes- és Sárosmegyék főispánját, szepesmegyei főispáni állásában való meghagyása mellett, sárosmegyei főispáni állásától, ezen minőségben tett hit és buzgó szolgálatai elismerése mellett, saját kérelmére felment­­vén,­­ helyébe Sárosmegye főispánjává Mattyasovszky Tamás eperjesi járásbirót nevezem ki. Kelt Budapesten, 1880. évi november hó 11-én. Fermez József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A képviselőház hétfőn, f. hó 22-kén, d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy : a pénzügy­minisztérium költségvetése. — Id. Szőgyény-Marich László val. b. t. tanácsos, Fehérmegye főispánja, mint fájdalommal értesülünk, gyengélkedése folytán gátoltatva van a közigazgatási enquête-ben résztvenni. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délben tar­tott értekezletén a Szörény- és Krassó megyék egyesí­téséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta. A törvényja­vaslat Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter indokolása után úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta­tott.­­ Hoszinszky János kérdést intéz a pénzügymi­niszterhez a külföldön tartózkodó iparos ifjúság érde­kében, a hadmentességi adónak ezektől egyszerre való behajtása miatt. Szapáry gróf miniszter megnyugtató válaszára az interpelláló kijelentő, hogy eláll azon szándékától, hogy interpellációját a házban előterjeszsze.­ Ezután a pénzügyminiszter költségvetése vétetett tárgyalás alá. Hegedűs L. előadó tüzetesen indo­kolja a költségvetést, mely Horváth Gyula, Elekes György, M­ó­r­i­c­z P., B­o­ó­r A. és S­z­a­p­á­r­y Gy. gr. fel­szólalásaik után elfogadtatott.­Végül Ordódy Pál köz­lekedési miniszter adta elő azon válaszokat, melyeket a hozzáintézett interpellációkra adni szándékszik. Az ér­tekezlet a válaszokat helyeslőleg tudomásul vevőn, a ta­nácskozás véget ért.________ Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott értekezletén tárgyalás alá vette és elfogadta a Szörény- és Krassó megyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután a pénzügyminisztérium költség­vetése vetetvén fel, az államjavaknak olynemű eladása ellen, mint azt a pénzügyminiszter tervezi, a párt tiltako­zik s határozati javaslatban utasíttatni kívánja a pénz­ügyminisztert, hogy az államjavak tervszerű eladásáról szakszerű becslés alapján terjeszszen törvényjavaslatot a ház elé. A határozati javaslat előterjesztésével és in­dokolásával H­e­­­f­y Ignácz bízatott meg. Az egyesült ellenzék és a pártonkívüliek közt az egyesülés „Ellenzéki kör“ elnevezéssel ma megtör­tént. A pártkönyvben eddig 70-en fölül iratkoztak be, élükön S­e­n­n­y­e­y Pál dr. és Bittó István. Az alakuló értekezlet a jövő hét valamelyik napján fog megtartatni. Táviratok. Skutari, nov. 21. (Eredeti távirat.) Minden nyu­godt. Az ostromállapot tovább tart. A montenegrói csa­patok távoznak a sutermani táborból és csak egy zász­lóalj marad ott. London, nov. 21. (Eredeti távirat.) Cockburn Anglia főbírája ma meghalt. Páris, nov. 21. (Eredeti távirat.) A franczia bank­ból nagy összeget érő kötelezőket loptak el. A tolvaj menekülése közben elejtett egy csomagot. Páris, nov. 21. Saint- Louisban (a Senegal mellett) nov. 10-től kelt hivatalos távirat jelenti, hogy Doctor Lenty Oszkár Maroccoból és Timbolituból jövet, nov. 2-án Medinába (Senegambia) érkezett. Belgrád, nov. 21. Nikolics ezredes volt hadügymi­niszter elnöklete alatt bizottság alakult, a zágrábi ínsé­gesek segélyezésére. Bécs, nov. 21. (Eredeti távirat.) A „Wiener Alig. Zeitung“ jelenti . A párisi „National“ tudósítója megláto­gatta Taaffe grófot. Az osztrák kormányelnök kárhoztatta az alkotmányhű pártot és reményét fejezte ki, hogy a Länderbank nyolcz év alatt rendezni fogja az állam­­háztartást. Bécs, nov 21. (Eredeti távirat.) Dr. Futtmann („W. Alig. Zeitung“) és Heine báró („Fremdenblatt“) hirlapírók között komoly becsületbeli villongás tört ki. Krakkó, nov. 21. (Eredeti távirat.) Tarnowski Sza­­niszló gróf nem akarja elfogadni az országos marsall­­ságot. Laibach, nov. 21. Különféle pártokból alakult bi­zottság elhatározta tegnap, hogy a bécsi pártgyűlés ha­tározatainak visszautasítása czéljából, nov. 28-ára nép­­gyűlést fog összehívni. Lincz, nov. 21. A reichsrathi és tartománygyűlési conservatív képviselők, köztük Lienbacher, Lichtenstein Alajos, Chorinsky, Greuterfölz, Thurnherr, Doblhammer, Buchs, Riccabona és Brandis, a holnapi pártgyűlésre ideérkeztek. A mai értekezletben megállapították a gyü- fék programmját és az előterjesztendő határozati javas­lat szövegét. Szeged, nov. 21. (O. K.) Az egyetemi küldöttség ma délelőtt 11 órakor tisztelgett Tisza Lajos, királyi biztosnál. A város felterjesztését Pálfy polgármester nyújtotta át, azon kérelmet fejezve ki, hogy a királyi biztos Szeged ezen fontos közművelődési törekvését saját közreműködésével támogatni szíveskedjék. Tisza Lajos a város iránti meleg érdeklődés őszinte hangján válaszolt, beszédét azon kijelentéssel fejezvén be, misze­rint súlyt fektet arra, hogy Szeged az egész alföldnek nemcsak anyagi, de szellemi központjává is váljék. A közigazgatási enquête. November 21. A közigazgatás tárgyában összehívott enquête va­sárnap délelőtt 11 órakor a belügyminisztérium helyisé­gében tartott első ülését Tisza Kálmán miniszterelnök a következő szavakkal nyitotta meg: Mindenekelőtt üdvözlöm az értekezletnek megjelent igen­t, tagjait és köszönetemet fejezem ki mindnyájuk­nak, hogy fölhívásomra megjelenni szíveskedtek. Midőn ezt teszem, nem szándékozom valami hosz­­szabb bevezető beszéddel az igen t. értekezlet tagjait untatni, mert egyáltalában azon nézetből indulok ki, a­melyből kiindultam már a meghívók szétküldésénél is, hogy anélkül, hogy bármely irányban magam részéről a kérdések megvitatásának elébe vágnék, legyen sze­rencsém a megbeszélésből, melyben természetesen magam sem fogok késni nézeteimet előadni, értesülni a t. érte­kezlet tagjainak nézeteiről, mert engem legalább az ér­tekezlet összehívásánál is az a nézet vezetett, hogy oly fontos kérdéseknek, a­minek a közigazgatás reformjá­nak kérdései, úgy egyenként, mint egészeiben czélszerű eredményre jutni csak úgy lehet, ha a tudománynak elvei a központon és a vidékeken tett tapasztalatokkal érintkezésbe hozatnak, s ezen érintkezés szülhet azután egy — az ország viszonyainak és fejleményeinek meg­felelő eredményt. A­mi a mai összejövetel első tárgyát illeti, talán — de méltóztassanak fölötte határozni — a tárgyalási módnak megállapítása képezhetné, hogy t. i. méltózta­­tik-e — ami talán helyesebb volna — általában meg­beszélni a kitűzött kérdéseket és azokat esetleg, ha a szükség úgy kívánná, később talán egyes részekre osz­tani és kisebb körben beszélni meg, vagy pedig méltóz­­tatnak a kérdéseket ma osztályozni akarni és talán ki­sebb körökre alakulva, azokat elkészítőleg megbeszélni. Magam részéről, mondom, azt hiszem, hogy ez volna talán a mai összejövetel első teendője. Csak egyet kívánok még megjegyezni, mielőtt erre nézve a­z. értekezlet megállapodását kikérném, és ez az, hogy miután igen természetesen mindenkit érdekel­hetnek az ezen értekezletben mondottak, azt hiszem, hogy a t. értekezletnek is helyeslésével találkozom, hogy gondoskodni kívántam arról, hogy ne ugyan napla vezettessék, a­minek egy értekezletnél, azt hiszem, nem volna értelme, sőt talán az értekezletnek termé­szetével nem is egyeznék meg, de hogy a gyorsírók je­lenléte által lehetővé tétessék, hogy a mondottaknak lényege, még­pedig híven, a nyilvánosság közlönyeinek rendelkezése alá bocsáttassék. (Élénk helyeslés.) Most tehát kérném, méltóztassanak akár az iránt nyilatkozni, a­mit kérdezni bátor voltam, hogy a tár­gyalási rend mikép állapíttassák meg, akár pedig ha valaki más irányban kíván nyilatkozni, azt megtenni. Péchy Manó gr. szükségesnek tartja, hogy min­denekelőtt a fő alapelvek vitattassanak meg, melyekre közigazgatási rendszerünk reformját építeni akarjuk. Sennyey Pál b. személyes álláspontja jelzése végett mindenekelőtt kimondja, hogy bár más helyen az értekezlet egybehívására nézve véleményét kijelen­tette, itt mégis megjelent, mert nézete szerint köteles­sége minden alkalmat megragadnia, hogy véleményének kifejezést adhasson és egyelőre is kimondja, hogy a tárgyalások folyama alatt mindazt, a­mi talán ellenzéki szempontból polémiát idézhetne elő, vagy annak színét viselhetné, amennyire lehet, kerülni kívánja. De azt nem lehet elfelejtenie, hogy ezen kérdések már­is ország­gyűlési viták tárgyát képezték, hogy ő is és sok más bennük máris politikai állást foglaltak el, hogy ő hely­zeténél és kötelességénél fogva ezen kérdésekben mint­egy bírói szerepet is lesz kénytelen majdan gyakorolni, és így, habár részt vesz is az értekezletben, azt hiszi, el fog ismertetni abbeli fentartása, hogy politikai ál­lása és elhatározása szabadsága azáltal, hogy ide belé­pett, egészen illetetlenül maradt. Csak köszönettel fogadja a miniszternek azon gon­dolkodását, hogy a nyilvánosságnak érdekeltsége az­által kielégíttessék, hogy az itt tett nyilatkozatok le­hető hiven hozassanak nyilvánosságra. A gyorsiroda t. főnökének (Kónyinak) jelenléte e részben biztosítékot nyújt neki legalább személyére nézve, hogy ezen közlé­sek teljesen hivek lesznek. Ő is azt tartja a miniszter­rel, hogy hiba volna, ha itt nagy dictiók mondatnának ; de viszont azt hiszi, hogy a collegialitás megkívánja, hogy nyilatkozataikra nézve egymás irányában meg­­óvassék a collegialitás azon discretiója, melyet megóvni minden társaságban kötelesség. Ami a modus procedendi-t illeti, nagyban és egész­ben egyetért Péchy gróffal abban, hogy ezen értekezlet vagy akadémikus discussiók színhelyévé válnék, vagy pedig a részletekre nézve meddő és czélszerűtlen lenne, ha tisztába nem jutnánk az alapelvek és irányokra nézve, melyekben mozogni akarunk. A részletekhez, az alapelvek kitűzése nélkül nem tud hozzászólni, mert vannak bizonyos elvi részletek, melyeket — mint, kimondja egészen őszintén, a tiszt­viselők kinevezése — csak bizonyos garantiák és felté­telek mellett tart javasolhatóknak, s ennélfogva a köve­tendő iránytól tartja ezeket függőknek. Általában azon véleményben van, hogy — organi­­satióról lévén szó, pedig azt hiszi, ez a czélja a köz­­igazgatási reformoknak — több ellentétes nézetnek ösz­­szevegyítése nemcsak hogy czélra nem vezetne, hanem zavart idézne elő. De tovább megy egy lépéssel s épen azért, mert azt hiszi, hogy akadémikus discussiók czélra nem vezetnek; mert azt hiszi, hogy az administrativ hiányaira és igényeire nézve senki sem lehet tájékozot­tabb, mint a kormány; és mert meg van győződve,hogy az alapelvek kitűzése az ő hatásköréhez tartozik, nyíl­tan megvallja, hogy ezen értekezletnek eredményéhez reményt kötni nem tud, ha a miniszter fentartja ma­gának nyilatkozatát későbbi stádiumokra és ha ki nem jelenti azt, hogy váljon szükségesnek tartja-e a radicá­­lis reformot, vagy pedig egyes részletes foltozgatások keretén belül kíván maradni és ha szükségeseknek tartja a radicális reformokat, mily irányban kívánja azt léter Bíteni ? Azt a kérést intézi tehát a miniszterhez, hogy ne a discussió folyamában, hanem azt megelőzőleg mondja ki határozott véleményét. Ez nem fogja tartóztatni a bizottság tagjait attól, hogy véleményüket szintén sza­badon kijelentsék. Nem megállapodás lesz a miniszter nyilatkozata, de útmutatás. Szóló legalább minden ily­en quéte-nél azt a tapasztalatot tette, hogy eredményre­­ csak akkor vezettek, ha volt a tárgyalásnak concrét­e substratuma, ezt pedig más meg nem adhatja, mint a­­ kormány. Baross Gábor tartozik magának azon kijelentés­sel, hogy véleménye nyilvánításában, semminemű párt­állás által nem engedi magát vezettetni. Sennyey b. kí­vánságával szemben az enquête természetével csak azt egyeztetheti össze, hogy a­kik ide meghivattak, vélemé­nyüket elmondják, tekintet nélkül arra, hogy mik a kor­mánynak a nézetei. A­mi különben az alapelveket illeti, a kérdőpontok fő vonásokban megjelölik azokat, melyekre nézve az értekezlettől nyilatkozat kéretik. Ő is úgy vé­lekedik, hogy mindenekelőtt az administratív jelen álla­potáról és arról kellene nyilatkozni, hogy az jövendőben mikép rendeztessék. Erre vonatkozik a kérdőpontok be­vezetése és így e kérdést ez alkalommal egész kiterje­désében lehet tárgyalni. A részletek iránt akkor le­hetne véleményt mondani, ha majd az első pont beveze­tése érdemére nézve nyilatkozott az értekezlet, mert ennek eredményétől függ a vélemény a részletekre nézve. A tanácskozások második pontját a közigazgatási bí­ráskodás kérdése képezné. Helyesnek tartaná, ha az enquête minden szűkebb körű megbeszéléstől tartózkodva, ebben a sorrendben beszélné meg a tárgyakat, mert ez a tanács­kozások folyamát gyorsítaná. Eredményt vár ez értekez­lettől, ha mást nem, legalább azt, hogy bizonyos kényes és acut kérdések iránt megismerkedünk a tapasztalás mezején működő kitűnőségek nyilatkozataival s azok­hoz képest a közönség tájékozva lesz a reformok irá­nyára nézve. Majthényi László báró azon nézetben van, hogy ha a belügyminiszter előre kényszerittetik elmondani nézeteit az irányelvekre nézve, akkor az itteni tanács­kozásnak szüksége nem forog fenn. Ha ő törvényjavas­latot terjeszt be, csak saját inspiratióit követheti s most épen arról kíván értesülni, hogy az ország különböző vidékein vannak-e alapos panaszok a jelen szervezet ellen. Különben azt hiszi, hogy parlamenti átalános ta­nácskozásnak itt helye nincs, de van egy kérdés, mely a helyzetet dominálja, s melynek megoldása döntő az egész tanácskozás eredményére nézve, az : fentartassék-e a közigazgatás a jelen önkormányzati szervezet alapján, vagy átalakíttassék államivá ? e kérdéssel mindenekelőtt tisztába kell jönni, mert ennek eldöntése irányadó lesz a többire nézve. Tisza Kálmán belügyminiszter : Ezen kérdés benne foglaltatik a kérdő pontok elsejében. Széll Ignácz szerint, ha az alapelveket meg akarja a tanácskozmány állapítani, el kell fogadnia a kérdések csoportosítását, s minden kérdésnél előbb az alapelvek, az után a részletek vitatandók meg, így járván el, már az első kérdés megvitatása alkalmával szóba jön a ki­nevezés kérdése is. A kérdéseket mindent felölelőknek tartja, csak egygyel kívánja megtoldani: váljon törvé­nyeink egyöntetűsége és a közigazgatási códex megal­kotása tekintetéből nem volna-e czélszerű egy államta­nács felállítása a kormány mellett." Horváth­ Lajos csatlakozik Sennyey báró nyi­latkozatához; szólásra különösen Baross nyilatkozata készül. Sennyey báró nem azt mondta, hogy a miniszter nyilatkozata nélkül nem lehet tárgyalni, sőt inkább igen szép beszédeket lehet mondani, melyekből azok, kiknek a hatalom kezében van, a rezultatumokat levonhatják. Ha a miniszter nem mondja meg a keretet, melyben a közigazgatás reformját képzeli, akkor legczélszerűbb, ha minden tag előadja átalánosságban, mit tart a közigaz­gatás reformjára nézve szükségesnek. Földváry Mihály mindenekelőtt kartársai nevé­ben köszönetét fejezi ki a belügyminiszternek, hogy oly egyéneket hívott meg az enquêtelre, kik a közigaz­gatással foglalkoznak. A felvetett kérdést illetőleg azt hiszi, hogyha a belügyminiszter nem akart volna tájékozva lenni az or­szág véleményéről, egyszerűen törvényjavaslatot nyújtott volna be a háznak ; minthogy azonban nem ezt tette, hanem az enquetet összehívta, hiszi szólt, hogy a bel­ügyminiszter fog hajolni a közvéleményre és az illetékes egyének nézeteire. Legczélszerűbbnek tartja a Péchy Manó gróf által javasolt módozatot, és azért ahhoz hozzájárul. Bánhidy Béla b. nem akar aziránt nyilatkozni, helyes volt-e az enquetet összehívni, mert ez a bel­ügyminiszter dolga; azt sem akarja a belügyminiszter­től kérni, hogy álláspontját jelezze, mert azt felel­hetné a belügyminiszter, hogy azért hívta össze az enquetet, hogy azt meghallgassa, nem pedig azért, hogy az enquete a belügyminisztert hallgassa meg. Szüksé­gesnek tartaná azonban, hogy ha az első kérdésre a vá­lasz megadatik, akkor a belügyminiszter legyen szives nyilatkozni, hogy elfogadja-e az enquête álláspontját, mert különben az értekezletnek üdvös eredménye nem lehet. Ugyanezért hozzájárul Péchy Manó gróf indítvá­nyához, minthogy e kérdés nemcsak a szakszerűség és czélszerűség szempontjából bírálandó meg, hanem annak egyszersmind politikai és pénzügyi oldala is van, igen természetesen szóló a képviselőházban való szabad eljá­rását magának fentartja. Komjáthy Béla kijelenti, hogyha a belügymi­niszter — amint azt Horváth Lajos óhajtja — állás­pontját előzetesen jelezné, akkor a tanácskozásnak si­kere nem lehet, mert ha szóló előre tudná, hogy az általa elmondottak csak üres szavak lesznek, akkor helye az értekezletben nem lehetne. Ami a tanácskozások módozatát illeti, egyetért azzal, hogy előbb az alapelvekkel kell tisztában lenni. Végre megjegyzi, hogy nézeteit nem a párt, hanem a saját maga nevében adja elő. S Gyarmathy Miklós­­ megjegyzi, hogy a belügy­miniszter bevezető beszédében kijelentette, hogy a vita folyamán nézeteit elő fogja terjeszteni. Az időpontot megválasztani tőle függ. Szóló azon nézethez csatlako­zik, hogy az első pont eldöntésével a kérdés tulajdon­képi iránya meg lesz oldva s alig hiszi, hogy akkor a belügyminiszter úr hallgathatna. Azért legczélszerűbb­nek tartja, hogy az első pont megvitattassék, mert kü­lönben ha már a módozat kérdésének megbeszélése ily sok időt vesz igénybe, attól fél, hogy az értekezlet he­tekig fog tartani, a­mi az ország több vidékének hátrá­nyával járna, mert a közigazgatás élén állóknak otthon teendőik vannak. Tisza Kálmán : Talán rövidülni fog a vita, ha a hallottak után ez ügyben egypár szót mond. Azt hiszi, hogy álláspontját arra nézve, a­mi különösen az első pontban foglaltatik, és hogy ezen álláspontból kifolyólag miért tartotta szükségesnek ez értekezlet összehívását, már a múlt évben nyíltan jelezte a képviselőházban. Azon véleményben van ugyanis, hogy történelmi fejle­­ményű administrativ rendszerrel szakítani csak az esetben ehet c­élunk, — mert lehetni mindig lehet, — ha azon meggyőződésre jut az ember, hogy annak fentartása a megváltozott viszonyok között az administrativ kára nélkül nem lehetséges; vagy hogy tisztábban fejezze ki magát, és úgy, mint megmondotta, mikor belügyminisz­terré lett, első körlevelében, nézete ma is az: jó admi­­nistratiónak kell lenni; ezt az administratiót lehetővé kell tenni, hacsak lehetséges a régi rendszer javításával ; de meg kell csinálni, ha azzal nem lehet, annak elvetésével is , mert a mai időben jó administrativ nélkül állam nem létezhetik. Minthogy tehát nem akarja a régi admini­stratív rendszert — nevezzük a maga nevén a gyerme­ket — a tisztviselők választásának rendszerét más esetben föláldozni, mint csak abban, ha azon meggyő­ződésre jutna, hogy ezen rendszer minden javítások mel­lett is pl. az egyének hiánya miatt fenn nem tartható ; vagy ha arról győződnék meg, a­miről ma nincs meg­győződve, hogy a magyar állam és a magyar nemzetiség szempontjából e megváltoztatás okvetlenül szükséges , ezért tartotta czélszerűnek az ország különböző vidékei­ről összehívni azokat, kik a közigazgatással foglalkoz­nak, hogy tisztába jusson a mi sok helyütt állíttatik, hogy a választási rendszer mellett, a kellő egyének hiánya miatt, nem lehet bár javítva is a régit, fentartani egy jó administratiót és másodszor áll az, különö­sen a vegyes nemzetiségek közt lakók tapasztalatai szerint, hogy a magyar nemzetiség, a magyar állami eszme kö­veteli a választott tisztviselői rendszer megszüntetését. Azt hiszi, ezzel eleget mondott talán arra nézve, hogy azok is, kik véleményt kívántak tőle, mielőtt a discus­­sióba belemennének, abba belemehessenek. Jelezi ismé­telten, hogy egy régi, a históriából fejlődött admini­stratív rendszernek egészen ellenkező rendszerré átvál­toztatását azon feladatnak tartja, melyet talán jobban kell meggondolni minden egyébnél, mert a régibbnek rossz oldalait is könnyebben elviselik az emberek, mint az újnak rossz oldalait ; pedig rossz oldala minden rend­szernek van és igy épen az administratiónak az alsóbb rétegeiben folyó működése az, mely leginkább képes az embereket elégültekké vagy elégületlenekké tenni. S ismétli, hogy épen azért csak azon két eset bírhatná rá, hogy ő legyen az, ki ezen változtatást proponálja, me­lyet jelzett; azaz az egyének hiánya, kik által a régit fentartani lehetne, és másodszor, ha arról győződnék meg, a­miről ma nincs meggyőződve, hogy a magyar nemzetiség és a magyar állam eszméje ezen változta­tást követeli. De épen ezen két szempont iránt óhajtana az ország különböző vidékein szerzett tapasztalatok alapján meggyőződést szerezni. Egyébként ha el lett volna határozva arra nézve, hogy mit fog indítványozni, bizonyosan nem fárasztotta volna ide az értekezlet tagjait. Ide fárasztotta őket nem azért, mintha nem bírna nézettel, mert bír azzal is, hanem azért, mert nem követelve magának csalhatat­­lanságot, óhajtotta ezen nézetekkel szemben az ország különböző részeiben nyert tapasztalatokat meghallgatni, hogy azokat is fontolóra véve, állapodjék meg abban, a­mit véglegesen tenni szándékozik. Ha egyébiránt az értekezlet az első kérdésnek mind a négy pontjára nézve véleményét kívánja, rövi­den elmondhatja azt is. Az elsőre nézve már nyilatko­zott. A közigazgatási bizottságra nézve csak jelezni kí­vánja, hogy azt felesleges, eltörlendő intézménynek nem tartja, hanem olyannak, melynek részint összealkotása, részint hatásköre módosításokat igényel. Ha a részle­tekbe megy majd bele az enquête, erre nézve is szíve­sen fog nyilatkozni. Továbbá a fegyelmi eljárást is olyan­nak tartja, melyet a felebbvitel szempontjából és külö­nösen azon szempontból, hogy a fegyelmi törvénynek szigorú alkalmazása biztosíttassák, javítani kell, de olyannak másfelől, a­mely gyökerében helyes alapokon nyugszik. A­mi pedig a közpénzek kezelésére vonatkozó pontot illeti, azt hiszi, a jelenlevők legnagyobb része ismeri az e tárgyban legutóbb kiadott miniszteri rende­letet. A kérdés itt nem azért vettetett fel általa, hogy a pénzkezelés módozatait részletesen törvény állapítsa meg, hanem azért, mert mai rendszerünk szerint mind­ezeknek megállapítása a statuárius jog körébe tartozik. Ennek aztán az az eredménye volt, hogy majdnem min­den megyében ez ügyben más eljárás követtetett, úgy, hogy midőn körlevelét kibocsátotta, csakis azért sikerült a megyék legnagyobb részében egyöntetűbb eljárást hozni létre, mert ezek maguk is belátták, hogy erre szükség van, de a ma fennálló törvény arra, hogy ebben az ügyben parancsolólag lépjen fel, neki alapot nem szol­gáltat. Tehát nem azt c­élozza, hogy részleteket álla­pítson meg erre nézve a törvény, hanem, hogy benne kimondassék, hogy ez ügyeknek egyöntetűbb vezetését a minisztérium van hivatva szabályrendeletileg megálla­pítani. Egyébiránt ismétli, hogy minden részletre nézve kész lesz, ha megtudja mi kívántatik, nyilatkozni. Sennyey Pál báró kijelenti, hogy a belügymi­niszter által elmondottak folytán czélját elérve látja s igy nem marad egyéb hátra, mint az általános discussió keretében az első kérdéshez szólni. Péchy Manó gróf nézeteit a következőkben adja elő: Mindenki pregnáns szükségét érzi annak, hogy közigazgatásunkat — ha a cultur­államok sorában méltó helyet akarunk elfoglalni— több irányban reformálni kell; de ne tegyük ezt csupán a külföldi tekintélyek tudomá­nyos elméletei iránt való előszeretetből, hanem tegyük azt egyszersmind saját népünk geniusának, culturális fej­lődési állapotának és sajátságos viszonyaink komoly meg­fontolásával , mert a törvény olyan, mint a planta, mely ha a fejlődésre megfelelő talajt nem talál, a leggondosabb ápolás mellett is elsatnyul. Szóló szerint választani kell valahára a centralisatió és az autonómia közt, mert e kérdés elől kitérni többé nem lehet. Mindkettőnek megvannak a maga előnyei, de óvakodni kell a két rendszer fusionálásától, mert kü­lönben oly administrationális c­aost teremtünk, mely­nek hátrányai a kormányzottakra nehezednének. Mindenekelőtt egy szerves administrationális ap­parátusról kell gondoskodni, mely ne legyen komplicált és nehézkes, hanem a közkívánalom sajátságos viszo­nyainak megfelelő, gyors és mindenkinek egyformán igazságot szolgáltató, mert a­míg az alkalmazandó me­gyei tisztviselők qualificatióját törvény nem szabja meg; mig szigorlatot letenni kötelezve nem lesznek; mig jö­vőjük szabályszerű nyugdíjazás által biztosítva nem lesz, addig közigazgatási bajainkon sem a kinevezési, sem a választási rendszer nem fog segíteni. Fésuly fektetendő továbbá egy jól berendezendő czélszerű községi rendszerre, a­mely ne csak a hatás­köréhez tartozó ügyek felett határozzon, de határoza-

Next