Ellenőr, 1881. január (13. évfolyam, 1-54. szám)
1881-01-26 / 44. szám
III. évfolyam, 44. szám. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égés* évre . .........................................20 forint — kr. Félévre...................................................10 „ — „ Évnegyedre..........................................5» — ■ Egy hónapra...........................................19 80 . Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, különírt jár évnegyedenkint Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalapatcza 22. sz.) intézendők. Egyes szám ára 4 kr* Budapest, szerda, január 26.188. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések fölvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, január 25. Az erdélyi birtokrendezés ügyében. A múlt év elején a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium báró Kemény Gábor miniszter úr elnöklete alatt értekezleteket tartott Erdély birtokrendezési ügyei tárgyában. Teljes bizalommal néztünk ezen értekezletek eredményei elé. Feljogosított erre mindenekelőtt azon tudat, hogy épen a miniszter ur vezeti az értekezleteket, s azokon oly egyének vesznek részt, a kiknek közreműködésöktől csak jót várhattunk. Ezen értekezletek eredménye lett az 1880. évi XLV-ik törvényczikk. Nem tartozik rám ezen törvényczikk bírálatába bocsátkozni; hiányai daczára is megnyugvással fogadta azt Erdély birtokosainak nagy része, mert azt hittük, hogy nevezett törvényczikk által a többek közt el lesz hárítva a birtokrendezés és tagosítás két fő nehézsége u. m. 1. a pénzbeszerzés illetőleg pénzhiány, 2. a munkálatok lassú menete. Az első pontra nézve megnyugtatott az említett tcz. 33 §-nak 2-ik bekezdése, mely így szól: „az előirányzott, valamint a végleg megállapított költségek a pénzügyi közegek által, a földadóval együtt az arra nézve fennálló szabályok szerint, 8 év alatt hajtatnak be; — a behajtott összegek kifizetésének ideje és módja s az ezek alapján adható előlegezések és köthető hitelműveletek feltételei rendeleti úton fognak szabályoztatni.“ Méltán hihettük és reméltük, hogy ezen értelmében és szellemében kiadandó miniszteri rendelet meg fogja szüntetni azon igazságtalanságot, hogy a volt földesurak, illetőleg nagyobb birtokosok tartozzanak a költségeket a tagosítás teljes bevégzéséig előlegezni; amire módjuk nem lévén, ez késleltette s akadályozta a legtöbb esetben eddig is a birtokrendezéseket és tagosításokat. A múlt év november 20-án 3148. sz. a. megjelent igazságügyminiszteri rendelet „szabályozza“ a tagosítási költségek kirovását és előlegezését; hogy mennyire felel meg ezen rendelet a törvény szavainak és intenziójának, kitetszik alábbi pontjaiból, ugyanis a 4-ik pont így szól: „azon költségek előleges fedezése, melyek a tagosítási eljárás megindításával és még az első behajtás előtt felmerülendenek (milyenek a hirdetményezési, a telekkönyvek lemásolási, kiküldési, a mérnöki szerződés második pontjának a) betűje alatt érintett mérnöki díjazás) szükséges leend olykép gondoskodni, hogy a nagyobb birtokosok egy vagy több évi járulékaiknak előzetes befizetésére köteleztessenek, az utasítás 98. §-a (t.-cz. 34. §) értelmében.“ „E végből javaslat teendő arra nézve, hogy minő összegen felüli előirányzott járulékkal tartozó birtokosok hivandók fel egy vagy több évi járulékaik előleges befizetésére.“ E szerint tehát újból a szegény birtokos előlegezze a költségeket, még pedig azon kilátással, hogy 8 évig várhat, mig visszakapja — kamat nélkül (! ?), mig a birtokos, pénze nem lévén, nagy kamatokra kénytelen az előlegezendő pénzt felvenni. Hiszen e szerint sokkal rosszabbul vagyunk mint voltunk, mert eddig az előlegezett pénzt az új tagok kihasításakor visszakaptuk, ami kedvező körülmények között 2—3 év alatt is megtörténhetett; de most ha két év alatt is véget érhetne egy tagosítás, az előlegezett pénzre mégis 8 évig kellene várnunk. Ha a törvényszék a fent említett miniszteri rendelet 3. pontja szerint a pénzt kevesebb évre rójja ki mint 8, akkor meg a hosszabb ideig tartó részletes fizetés előnyeitől esnek el úgy a nagyobb, mint a kisebb birtokosok. Nem hihetem, hogy ez lett volna az értekezlet és törvényhozók czélja, s a törvény ezt értse az „adható előlegezések és köthető hitelműveletek alatt.“ A 2-ik pontra, ami az ügymenet gyorsaságát illeti, egyébtől eltekintve, röviden csak annyit akarok megjegyezni, hogy a hitelesítő mérnökök száma (múlt évben mint tudom csak kettő volt) igen csekély; emiatt már a múlt évben is maradtak el hitelesítések; s ha még tavasz előtt a hitelesítő mérnökök száma tetemesen nem szaporíttatik, a birtokrendezési ügyek lasabban fognak haladni mint valaha. Nem szólottam eddig, mert mindig reméltem, hátha jön még egy miniszteri rendelet, amely a törvény értelmében kedvezőbben rendezi a tagosítási munkálatokra előlegezendő költségek ügyét; vártam, hogy erdélyi képviselőink tesznek valamit ez ügyben, de úgy látszik az említett miniszteri rendelet elkerülte sok teendőik által igénybe vett figyelmüket; vártam ha tán nálamnál tekintélyesebb emberek szólalnak fel ez ügyben. Már két hónapja telt el a miniszteri rendelet megjelenése óta s eddig nem történt semmi, ami az erdélyi birtokosok aggodalmait e tekintetben eloszlassa. Mint magam is tagosításokkal vesződő ember, kötelességemnek tartottam felszólalni. Bocsásson meg a miniszter úr, hogy ezen utat választottam és egyenesen hozzá fordultam. De tekintve ez ügyben is kifejtett eléggé nem méltányolható buzgóságát, tekintve azon megérdemlett bizodalmát, amelylyel az erdélyi birtokosság iránta viseltetik, azon meggyőződésben vagyok, hogy csakis dr. Kemény Gábor miniszter úr közbenjárásától várhatjuk ezen ügy kedvező elintézését; kérem tehát kegyeskedjék odahatni, hogy a tagosítási költségek előlegezése és a hitelesítő mérnökök számának tárgyában oly miniszteri rendeletek adassanak ki mielőbb, melyek ezen ügyeket a törvény intenziója és a birtokosság jogos érdekei szempontjából kedvezőleg megoldják. Biró SZENTKERESZTY GYÖRGY: Chicago kereskedelmi fejlődése. Richard Cobden visszatérvén az Egyesült Államokból, biztosította barátait, hogy az Atlanti tengeren való átkelésért bő kárpótlást lelt Niagara és Chicago látásában. Cobden huszonöt év előtt utazott Amerikában és azóta igen megváltozott az Egyesült Államok csudálatra legméltóbb városa. Chicago lakosainak száma ötszörre megszaporodott, gyárai pedig, melyek a legújabb időben épültek a „Nyugat fiatal óriás városában“, bámulatosak mind számuk, mind terjedelmük tekintetében. Chicago tavalyi kedvező kereskedelméről közzétett jelentés pedig hasonlít Rabelais szembeszökő nagyításához. Chicago például negyven éve kezdett versenyezni Cincinnatival az Egyesült Államok disznóölő nagyvárosával. 1853 előtt bizonyos volt, hogy a „Porcopolis“ név Cincinnatit illeti meg, és senki sem gyanította, hogy „Ohio fővárosa“ oly rövid idő alatt elveszti ebben a tekintetben az elsőséget. 1853-ban 23.000 darab leölt sertést szállítottak el Chicagóból, 1880-ban pedig öt millió négyszázezerét. E város kereskedelmének nagyságát eléggé bizonyítja az az adat, hogy tavaly hét milliónál több sertést küldött a piaczra Chicago, amelyek közül öt milliónál többet hordókban, két milliót pedig élve más városokba. 1880-ban húsz millió dollárral szaporodott 1879-hez képest a piaczra küldött sertések értéke. A múlt évben továbbá másfélmillió szarvasmarhát szállítottak a chicagói szarvasmarha-telepekre. A chicagói lapok mégis azt írják, hogy „gyermekkorában van ifjú városuk marhakereskedése.“ Mi lehet tehát a század végéig ebből a városból ? Illinois állam fővárosa kétség nélkül gyarapodni fog, míg nem kezd kimerülni az a roppant területű talaj, amelyből táplálkozik Chicago, míg a helyi fogyasztás nem fogja igénybe venni a sok gabonát, szarvasmarhát, juhot, disznót, baromfit, amely ott tenyészik, vagyis míg Chicago a legnagyobb és legnépesebb város nem lesz az Egyesült Államokban, amit különben is jósoltak Chicago vérmes reményű lakosai. Chicago most is Mekkája azon csonka vasutak birtokosainak, amelyek a keleti kikötőkben, Montrealban, Portlandban, Bostonban, New Yorkban, Philadelphiában és Baltimoreban végződnek. Ezek folyton Chicago felé tekintenek, hogy elérjék azt a nevezetes központot, amelyben háromszáznyolcvan millió acre termékeny föld gyümölcse gyűl össze. Ők bizonyára nem fognak megrettenni semmiféle geográfiai vagy pénzügyi akadálytól, hogy hatalmukba kerítsék a termékek nagy tárházát, mert ettől függ hálózatuknak hasznot hajtó fejlődése. A Chicago 1880. évi kereskedelméről és iparáról közölt hivatalos adatok is igazolják a vasutak ezen törekvését. 1880-ban 160 millió bushel (1 bushel — 352 liter) gabonát szállítottak e városba. Azok a tárházak, amelyek elevátorokkal dolgoznak, két millió bushet gabonát képesek befogadni; tavaly több ezer épületet és üzleti helyiséget építettek erre a czélra; a clearing-forgalom 1.700.000 dollárra rúgott; pedig azt mondják, „hogy joggal lehet reméllem, hogy ezután még több gabonát fognak oda szállítani, mert általában az üzlet élénkülésére is van kilátás.A Chicago gabona-kereskedelmének fejlődését különben eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy 1880-ban 160 millió bushert szállítottak oda, 1879-ben 140 milliót, 1870-ben pedig csak 60 milliót. Nem kevésbé bámulatraméltó Chicago ipara, 1880-ban 300 millió dollárra rúgott az ott készített gyártmányok értéke. Chicago fejlődésében a környék termékenységén kívül is sok tényező szerepel: mindenekelőtt Chicago geográfiai fekvése, amely kedvezőbb mint bármely más amerikai városé, mert Chicago az északamerikai nagy tavak láncolatának végén fekszik, továbbá a tárházak, elevátorok, gabonás hajók, összekötő vasutak és számos oly eszköz, amelyek könnyítik az áruknak olcsó és gyors kezelését, végre a bő és jutányos tőke, amely oly óriás mennyiségű búza, szarvasmarha, élelmiszer közvetítésére képesíti a bankárokat és kereskedőket. Chicago fejlődésének egytlen nyűgei a vasutak, amelyek télen, midőn a nagy tavakon, a Szt-Lőrincz folyón és az Erie csatornán megszűnik a szállítás, rendesen felszöktetik a díjakat. Az északnyugati államokban gyakori is a panasz, hogy „a vasutak megfojtják a nyugati farmereket“. E panaszok folyton szaporodnak és már most sokan valószínűnek tartják, hogy a congressus előbb-utóbb rendeletekkel fogja szabályozni az Egyesült Államok egész területén a vasutak tarifáit. KÖZLEMÉNYEK: Az iparegyletek fusiója. Tekintettel arra, hogy a két nagy iparegylet fusioja országos közódaj tárgyát képezi, érdekesnek tartjuk az országos magyar iparegyesületátiratát az általános iparegylethez egész terjedelmében közölni. Az átirat igy hangzik: „Az igazgató-tanács 1880. évi decz. 16-án kelt becses átiratát véve, az alálirt igazgatóság kötelességének tartotta ezt, valamint ezzel kapcsolatban a két iparegyesület egyesülése tárgyában kiküldve volt vegyes bizottság munkálatát tanácskozás tárgyává tenni. Míg azonban az érintett vegyes bizottságnak munkálatában, mely egyszersmind az egyesülésre irányzott őszinte törekvésnek nyilatkozatát képezi, egészen határozottan ki vannak jelölve azon elvek, melyek alapján az egyesülés létesíthető volna, sőt e munkálatban egy oly közös működési programm alapvonásai is le vannak téve, mely minden érvnél ékesszólóbban kitünteti az együttes erővel való működés kivánatos voltát; addig a tisztelt igazgatótanácsnak decz. 16-ki átirata a legszorgosabban kitér minden oly nyilatkozat elől, mely támpontot nyújthatna még csak azon legelső alapkérdésre is, várjon a tisztelt igazgatótanács a létező viszonyok között egyátalában kíván-e az egyesülésbe belemenni, annál kevésbé nyújt felvilágosítást arra nézve, hogy esetleg mily feltételek, vagy módozatok mellett vélné a tisztelt igazgatótanács az egyesülést a maga részéről létesíthetőnek. Míg egyfelől ugyanis az igen tisztelt igazgatótanácsnak méltányló megemlékezése a vegyes bizottság említett munkálatáról, mely, mint érintetett, erőteljes plaidoyert képez az egyesülés mellett, arra látszik mutatni, mintha a tisztelt igazgatótanács az egyesülést óhajtaná, addig másfelől e vélelmet nagyon kétségessé teszi az, hogy a tisztelt igazgatótanács akadályt lát oly nyilatkozatokban, melyek immár a múlt körébe tartozván, többé meg nem változtathatók s melyeknek tárgya különben is ma már a kormány és törvényhozás általi döntés stádiumáig jutottak. Míg továbbá, egyfelől világosan kimondja az igazgatótanács, hogy bizonyos biztosítékok mellett és bizonyos elvek érvényesithetése esetében örömmel beleegyeznék a fusióba, addig másfelől azon körülmény, hogy a becses átiratában igen erősen hangsúlyozott őszinteség daczára szigorúan tartózkodik ama biztosítékok megjelölésétől és amaz elveknek még csak sejtetésétől is, azon föltevést kell hogy keltse, miszerint a fusio ügyének tárgyalását elejteni kész. Míg végül egyfelől az egyesületünk által őszintén kifejezett egyesülési törekvés érvényesülésére nézve némi kilátást nyújt ama körülmény, hogy az igazgatótanács szükségesnek tartja bizonyos évi alap keresését és e czélból való érintkezést, addig másfelől becses átiratuk szövegének váratlan fordulatai, különösen az, hogy ez alap megtalálhatását kétségesnek tekinti, s azon eshetőségre is utal, hogy az egyesülés már kezdetben a fölbomlás csíráját hordhatja magában, továbbá az, hogy gondosan tartózkodik a szükségesnek nyilvánított érintkezésre nézve készségét kinyilatkoztatni, — sőt a havi gyűlés által kiküldött bizottságra nézve világosan kimondja, hogy az nem más, mint hitelesítő bizottság,— mindezek amaz optimistikus magyarázatból várható kilátást lényegesen csökkenteni alkalmasak. Miután ezek szerint a legjobb akarattal sem voltunk képesek tájékozást nyerni átiratuknak e célzata iránt, nevezetesen az iránt, kiván-e az igazgatótanács bizonyos feltételeket szabni és esetleg mikben állhatnának e feltételek ? — miután mindezekre nézve — ismételjük — nem tudtunk tájékozást nyerni, sajnálatunkra azon helyzetben sem lehetünk, hogy a „netalán teendő további lépéseket“ javaslatba hozhassuk. Egyesületünk az ügy érdekében őszinte nyíltsággal javaslatba hozván az egyesülést, és e tekintetben semmi kikötésekkel nem élvén és semmi feltételeket nem szabván, méltán elvárhatni vélte, hogy az igazgatótanács oly határozott nyilatkozatot teend az általunk felvetett kérdésre nézve, mely a további tárgyalásra alapot fog képezhetni , és ha netalán feltétlenül nem akarna belemenni a fusioba, feltételeit nekünk nyíltan közölni fogja. Ha ez megtörtént volna, vagy jövőben megtörténnék, egyesületünk igenis képes lenne további lépéseket javaslatba hozni. Az országos magyar gazdasági egyesület f. évi január 31-én d. u. 4 órakor a Köztelken választmányi ülést tart. Főbb tárgyak: a budai vinczellérképezde, a gazdakör s a közvetítési intézmény ügye. Pozsonyi bortermelők egyesülete. Hazánk szőlészeti s borászati egyletei közt kiváló helyet foglal el a pozsonyi bortermelők egyesülete, melyről a következő adatokat jegyezzük föl. Az egylet 1861-ben alakult meg s alapszabályait a helytartótanács a rákövetkező évben hagyta helyben. Az egyletnek jelenleg van 204 rendes és 2 tiszteletbeli tagja. Az évi tagdíj 2ért, az 1881. évre járó tagdijak a múlt évi jégcsapás folytán beállott ínség miatt elengedtettek. Az egylet elnöke Fülep Jónás, ateifjak Fink György, ügyész Samarjay Károly, pénztárnok Velser András, jegyzők: Bruckner Mihály és ifj. Dax Mihály. Ezeken kívül az egylet élén áll egy 17 tagú választmány, a mintaszőlő-szakosztály 12 tag, a pincze-szakosztály 3 tag által igazgattatik. Az egyleti vagyon 6577 frt értéket képvisel, ebből pincze-egyleti részvényekben van 3000 frt, borban 1188 frt, kék mintaszőlőben 2000 frt (vételár szerint felvéve.) Az egylet működésébe betekintést nyújt annak 1881-re előirányzott következő költségvetése: mintaszőlő megmunkáltatására 498 frt, új ültetvényekre 702 frt, pinczemunkára 60 frt, hordók, szerszámok javítása s újak beszerzésére 100 frt, nyomtatványok, postabér és írószerekre 30 frt, szőlőművelési közhasznú czélokra 200 frt, különfélék s előre nem látható kiadásokra 60 frt. A bevételek közt a pinczeegyleti részvények utáni osztalék 420 írttal van felvéve. A lefolyt évben az egylet 13 választmányi, két tágabb választmányi és egy közgyűlést tartott. Működése abban nyilvánult, hogy az egylet a Pozsony vidékére legalkalmasabb szőlőfajokat elterjesztett, czélszerűbb megmunkálási módot és pinczekezelést igyekezett meghonosítani ; a szőlőtermelést elnyomó magas fogyasztási adó leszállítása, a regálejog megszüntetése és a borhamisítás és a műborgyártás akadályozása iránt több ízben tett előterjesztéseket; az 1880. évi május hó 7-én történt jégcsapás által megkárosítottak javára adóleirásban eljárt s ezeken annyiban segített, hogy a nyilvános teherviselésre és közhasznú czélokra o. é. 200 frtot adományozott, az államkölcsön kieszközlésében eljárt stb. Még csak azt említjük fel, hogy az egylet két mintaszőlőjében a legjelesebb külföldi fajszőlőkből több ezerre menő tövek vannak ültetve. E mintaszőlőkben a tagok minden tekintetben tapasztalatokat szerezhetnek s az alkalmas szőlővesszőket jutányos áron megkaphatják. — A bretagnei bortermés 1880-ban. A párisi osztr. magyar főconsul beterjesztette a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz a nantes-i consulates egy jelentését ezen consuli kerületnek (Bretagne öt departementje és a Loire Inferieure) 1880. évi terméséről, melyből kivehetőleg az idei szüret a nevezett kerületben oly kedvezőtlenül ütött ki, hogy a magyar borkivitelnek esetleg előnyös alkalom nyílnék. A jelentés ugyanis a szüret eredményére nézve az „Orsz. Ért.“ szerint következőket mondja: „Ezen kerületben a bortermésnek rendkívüli jelentősége van, és pedig a szüret már az elmúlt évben nagyon silány volt, ez évben pedig úgyszólván teljesen hiányzott, elannyira, hogy a finomabb muskade fajbor a rendes évi termés VI. részére nem becsülhető. A múlt évi nagy hidegektől sokat szenvedett szőlőtő a hajtáskor nem volt eléggé kifejlődve, azonkívül pedig a nyár végén uralkodott jégveréstől kisért erős zivatarok nagy pusztítást okoztak a szőlőkben s a még mutatkozó csekély termést is a departement nagy részében tönkre tették. A termésnek ezen majdnem teljes hiánya folytán, mely egy rossz termésű évre következett, — ezen vidék borárai szokatlan magasra emelkedtek, úgy hogy ma az 1880-iki termésű muskade borok 115—125, a közönségesebb borok pedig 65—76 frankkal jegyeztetnek. Az 1878-iki termés készletei végkép ki vannak merítve, a mi pedig az 1879-ben szüretelt borokat illeti, azok oly silány minőségűek voltak, hogy nagyrészt kereskedésbe bocsáthatók sem voltak. Miután pedig másrészt alma is igen kevés termett s igy almabor sem volt előállítható — mindezen körülmények kedvezőknek mutatkoztak a külföldi borok behozatalára és hihetőleg a Nantes vidékén már nem ismeretlen magyar borok mérsékelt árak mellett biztos piacra találhatnának. Miklós Gyula borászati kormánybiztos a jelentést a gazdasági egyesületnek a következő sorok kíséretében küldte meg: „Felkérem az egyesületet, hogy a nantesi osztrák-magyar consul emo jelentését a vidékbeli borkereskedők és termelőknek esetleges felhasználás végett alkalmas módon tudomására hozni szíveskedjék.“ Kátrányozott szőlőkarók hatása a bor minőségére. A bortermelőknek már régi törekvések at, a karókat korhadás ellen védő folyadék impregnálása által tartósabbá tenni. — A geisenheimi szőlő- és gyümölcsművelési tanintézet — mint a „Gazdasági Mérnök“ írja — szintén tett ez irányban kísérleteket. 1877-ben körülbelül 1000 fenyőfából készült karóba impregnáltak kátrányolajat. A alsó végükön 60 cmnyire mártották be és az impregnálás után 6 héttel 500 karót helyeztek el egy szőlőkertben, a másik 500-at egy év múlva, mely idő alatt azok szellős színben voltak, vertek a tőkék mellé. Az 1877-iki szüretkor az impregnált karókkal ellátott szőlőkből a termést külön sajtolták, ugyanígy jártak el 1878-ban és 1879-ben és kitűnt, hogy az ezen szőlőkből nyert bor erős crepsot ize miatt élvezhettem Az igaz, hogy a karók mai napig is épek, de mindaddig, mig azok impregnálása nem fog úgy történhetni, hogy a szőlő a kátrányolaj illő részeinek felszívása következtében el nem izetlenedik, ezen eljárást lehetetlen alkalmazni. Lehetséges azonban, hogy ha az impregnált karók éveken át szellőződnének, a kátrányolaj mindazon részei, melyek a szőlő ízét elrontják, belőlök elillanának. Természetes, hogy ilyen kísérletet csakis nagybirtokosok tehetnek. Marhabehozatal Szerbiából és Romániából. Több erdélyi gazda kérvényt adott be közelebbről a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz, amelyben kérik, hogy Moldva-Oláhországgal és Szerbiával szemben vonassák vissza azon kormányintézkedés, amely szerint ezen országokból feltétlenül szabad marhákat behozni. Úgy látszik, — jegyzi meg az „Orsz. Er.“ — hogy a folyamodók tévedésben vannak a kormánynak ez irányban tett intézkedéseiről, mert tény az, hogy Moldva-Oláhországból egyátalán nem lehet marhát behozni s e tekintetben fennállanak a régibb idő óta kibocsátott rendeletek. Szerbiából azonban, miután ott már másfél év óta egyvészes eset sem fordult elő, szabad ugyan behozni magát, de nem feltétlenül minden korlátozás nélkül, anem igen szigorú utasítások vannak arra nézve, hogy minden egyes esetben külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól s a behozandó marhák a bebocsátás előtt külön és igen szigorú orvosi vizsgálat alá vétetnek. Ez, — nem tekintve azt, hogy a behozatal úgyis csekély, mert eddig alig 1400—1500 darab hozatott be s annak is nagy része Bécsbe vitetett,— különben sem érinti az erdélyi érdekeket annyira, hogy az ottani marhatenyésztésre káros befolyással lehetne. A „Gazdasági Mérnök“ legutóbbi száma a következő érdekes és változatos tartalommal jelent meg: Szemle. — Egy uj gazdasági mellékipar — a jövőre. Dr Kosutány Tamástól. — Az izlandi birtokviszonyokról. — Gazdasági szivattyú lóerőre (képpel). — A luczernatermelésről. — Záros hordócsap. — Uj szerkezetű vizszintes szélkerék. — Pajta kis gazdaság számára. — A közelmúlt vivmányai. — Irodalmi értesítő. — Vegyes közlemények. A kátrányozott szőlőkarók hatása a bor minőségére. Gőzcséplők Mosonymegyében. A szatmári városház. Nemzetközi mezőgazdasági kiállitás Hamburgban. A kukoriczasorok legczélszerűbb távolsága. Gabonakivitel Amerikából. Nedves alapfalak kiszárítása. — Gabona- és terményüzlet. A gabonaüzlet helyzete. Buda-pesti terménypiacz. Gabonaüzlet a külföldön. — Vállaltok. Patak-szabályozás. Fogház-épités. Asztalos-munka. Épületjavítás. Templom-épités. Hortobágy-Berettyó-csatorna építése. Ház-építés. Templom építés. Népiskolaépítés.— Értékpapírok és pénznemek árfolyama a budapesti tőzsdén. — A „Gazdasági Mérnök“ megjelenik minden héten csütörtökön, másfélévnyi tartalommal, színes borítékban, gazdagon illustrálva. Előfizetési ára: egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Előfizetéseket még ez év elejétől is folyvást elfogad a lap kiadóhivatala (Budapest, Üllői út 4. sz.) A zürichi gabonatőzsdéről. (Heti jelenlét az „Ellenőr“ számára.) Zürich, január 23. A külföldi lanyha hírek csak annyiban gyakoroltak hatást vásárainkra, hogy a forgalom busában igen nehézkes volt, azonban a múlt heti árak teljesen változatlanul maradtak. Molnáraink a gyenge lisztkeret következtében nagyon tartózkodók, de reméljük, hogy a legközelebbi hetekben végre tevékeny részt fognak venni a bevásárlásokban, mert a fogyasztók csak igen kis készlettel rendelkeznek. Cinquantin, tengeri és zab változatlan irány és árak mellett mérsékelt keletnek örvendtek. Új tengeri még mindig kis figyelemre méltatik, bár már meglehetős készlet van belőle Romanshomban. Mai jegyzéseink 100 kilóként Romanshomban vagy pedig ennek megfelelő bázison. Búza, magyar prima 31.60—32.50 frank, magyar piros közönséges 30.60—31.25 fr., magyar sárga 28.60 — 30.25, moldvai és gácsországi 29.50—31.25 fr., oláh 27.50—29.50 fr. Cin quantin, régi 23.26—23.60 fr., nj névlegesen 19.60—21.60 frank. Tengeri, régi 20.50—21.50 fr., nj 17.25—18.50 fr., Zab 17.25— 20.50 fr. (Egy frank , 46.85 frt) Budapesti áru- és értéktőzsde. — Január 25. — Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza ma tegnapi árak mellett nehezen volt eladható, malmaink csak olcsóbban akartak vásárolni, mibe azonban a tulajdonosok bele nem egyeztek, minek folytán a forgalom csekély volt. — Rozs és árpa változatlanok. Tengeri szilárd, kész áru 6 frt 75 kron adatott el. Zab szilárd. — Határidőre a hangulat csendes, elkelt 5000 mm. usancelenza márczius-áprilisre 11.28 és 11.30 kron, 5000 mm. usancebuza szeptemberoktóberre 10.38 és 10.50 kron és 7500 mm. bánáti tengeri május-juniusra 6.11, 6.02 és 6.05 kron. — Usancezab Győrben átvéve márczius-áprilisre 6.36 krral jegyzendő. — Berlin ma 1 márka magasabb tbuzaárakat, 1/, márka magasabb rész árakat jelentett. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Már már azt hitte a tőzsde közönsége, hogy jobb jövőnek nézünk eleibe, midőn újra minden ok nélkül bágyadtsig lepi el a vásárokat, Páris piacza vezérlete alatt. Magy. jár. 108.47-en sokat kelt, de külföldi jegyzések következtében 108.05-re estek. Papirj. nem került forgalomba. Osztr. bitel. 283-ról 281.90-re estek és 282.10-en zárattak. A párisi üzérek gyengesége, melynek segélyezésére több hatalmas ház tetemes semmit gyűjtött, nem igen buzdító jele az ottani állapotnak, melynek további hatása is lehet. Vízállás. Időjárás. Budapest, jan. 25. 2.42 null felett jég áll Sziget, jan. 25. 0.79 „ „ felhős Szatmár, jan. 25. 1.50 „ „ „ Tokaj, jan. 25. 2.90 „ „ „ Szolnok, jan. 25. 5.20 „ „ köd Orsóra, jan. 25. 3.78 „ „ „