Ellenőr, 1881. január (13. évfolyam, 1-54. szám)

1881-01-26 / 44. szám

III. évfolyam,­­ 44. szám. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égés* évre . .........................................20 forint — kr. Félévre...................................................10 „ — „ Évnegyedre..........................................5» — ■ Egy hónapra...........................................1­9 80 . Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön­­­írt jár évnegyedenkint Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­atcza 22. sz.) intézendők. Egyes szám ára 4 kr* Budapest, szerda, január 26.188. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap­ utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések fölvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr” kiadó­ hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, január 25. Az erdélyi birtokrendezés ügyében. A múlt év elején a földművelés-, ipar- és kereske­delemügyi minisztérium báró Kemény Gábor minisz­ter úr elnöklete alatt értekezleteket tartott Erdély bir­tokrendezési ügyei tárgyában. Teljes bizalommal néz­tünk ezen értekezletek eredményei elé. Feljogosított erre mindenekelő­tt azon tudat, hogy épen a miniszter ur vezeti az értekezleteket, s azokon oly egyének vesz­nek részt, a kiknek közreműködésöktő­l csak jót vár­hattunk. Ezen értekezletek eredménye lett az 1880. évi XLV-ik törvényczikk. Nem tartozik rám ezen törvény­­czikk bírálatába bocsátkozni; hiányai daczára is meg­nyugvással fogadta azt Erdély birtokosainak nagy része, mert azt hittük, hogy nevezett törvényczikk által a többek közt el lesz hárítva a birtokrendezés és tagosítás két fő­ nehézsége u. m. 1. a pénz­be­szerzés illetőleg pénzhiány, 2. a munkálatok lassú me­nete. Az első pontra nézve megnyugtatott az említett tcz. 33 §-nak 2-ik bekezdése, mely így szól: „az elő­irányzott, valamint a végleg megállapított költségek a pénzügyi közegek által, a földadóval együtt az arra nézve fennálló szabályok szerint, 8 év alatt hajtatnak be; — a behajtott összegek kifizetésének ideje és módja s az ezek alapján adható előlegezések és köt­hető hitelműveletek feltételei rendeleti úton fognak szabályoztatni.“ Méltán hihettük és reméltük, hogy ezen­­ értelmében és szelle­mében kiadandó miniszteri rendelet meg fogja szün­tetni azon igazságtalanságot, hogy a volt földesurak, il­letőleg nagyobb birtokosok tartozzanak a költségeket a tagosítás teljes bevégzéséig előlegezni; a­mire módjuk nem lévén, ez késleltette s akadályozta a legtöbb eset­ben eddig is a birtokrendezéseket és tagosításokat. A múlt év november 20-án 3148. sz. a. megjelent igazságügyminiszteri rendelet „szabályozza“ a tago­­sítási költségek kirovását és előlegezését; hogy mennyire felel meg ezen rendelet a törvény szavainak és intenziójának, kitetszik alábbi pontjaiból, ugyanis a 4-ik pont így szól: „azon költségek előleges fedezése, melyek a tagosítási eljárás megindításával és még az első behajtás előtt felmerülendenek (milyenek a hirdetményezési, a telekkönyvek lemásolási, kiküldési, a mérnöki szerződés második pontjának a) betűje alatt érintett mérnöki díjazás) szükséges leend olykép gon­doskodni, hogy a nagyobb birtokosok egy vagy több évi járulékaiknak előzetes befizetésére köteleztessenek, az utasítás 98. §-a (t.-cz. 34. §) értelmében.“ „E végből javaslat teendő arra nézve, hogy minő összegen felüli előirányzott járulékkal tartozó birtokosok hivandók fel egy vagy több évi járulékaik előleges be­fizetésére.“ E szerint tehát újból a szegény birtokos előlegezze a költségeket, még pedig azon kilátással, hogy 8 évig várhat, mig visszakapja — kamat nélkül (! ?), mig a birtokos, pénze nem lévén, nagy kamatokra kénytelen az előlegezendő pénzt felvenni. Hiszen e szerint sokkal rosszabbul vagyunk mint voltunk, mert eddig az előle­gezett pénzt az új tagok kihasításakor visszakaptuk, a­mi kedvező körülmények között 2—3 év alatt is meg­történhetett; de most h­a két év alatt is véget érhetne egy tagosítás, az előlegezett pénzre mégis 8 évig kel­lene várnunk. Ha a törvényszék a fent említett miniszteri rendelet 3. pontja szerint a pénzt kevesebb évre rójja ki mint 8, akkor meg a hosszabb ideig tartó részletes fizetés előnyeitől esnek el úgy a nagyobb, mint a kisebb birtokosok. Nem hihetem, hogy ez lett volna az értekezlet és törvényhozók czélja, s a törvény ezt értse az „adható előlegezések és köthető hitelműveletek alatt.“ A 2-ik pontra, a­mi az ügymenet gyorsaságát il­leti, egyébtől eltekintve, röviden csak annyit akarok meg­jegyezni, hogy a hitelesítő mérnökök száma (múlt évben mint tudom csak kettő volt) igen csekély; emiatt már a múlt évben is maradtak el hitelesítések; s ha még tavasz előtt a hitelesítő mérnökök száma tetemesen nem szaporíttatik, a birtokrendezési ügyek lasabban fognak haladni mint valaha. Nem szólottam eddig, mert mindig reméltem, hátha jön még egy miniszteri rendelet, a­mely a törvény értelmében kedvezőbben rendezi a tagosítási mun­kálatokra előlegezendő költségek ügyét; vártam, hogy erdélyi képviselőink tesznek valamit ez ügyben, de úgy látszik az említett miniszteri rendelet elkerülte sok teen­dőik által igénybe vett figyelmüket; vártam ha tán ná­­lamnál tekintélyesebb emberek szólalnak fel ez ügyben. Már két hónapja telt el a miniszteri rendelet meg­jelenése óta s eddig nem történt semmi, a­mi az er­délyi birtokosok aggodalmait e tekintetben eloszlassa. Mint magam is tagosításokkal vesződő ember, köte­lességemnek tartottam felszólalni. Bocsásson meg a mi­niszter úr, hogy ezen utat választottam és egyenesen hozzá fordultam. De tekintve ez ügyben is kifejtett eléggé nem méltányolható buzgóságát, tekintve azon megérdemlett bizodalmát, a­melylyel az erdélyi birto­kosság iránta viseltetik, azon meggyőződésben vagyok, hogy csakis dr. Kemény Gábor miniszter úr közbenjá­rásától várhatjuk ezen ügy kedvező elintézését; kérem tehát kegyeskedjék odahatni, hogy a tagosítási költsé­gek előlegezése és a hitelesítő mérnökök számának tár­gyában oly miniszteri rendeletek adassanak ki mielőbb, melyek ezen ügyeket a törvény intenziója és a birtokosság jogos érdekei szempontjából kedvezőleg megoldják. Biró SZENTKERESZTY GYÖRGY: Chicago kereskedelmi fejlődése. Richard C­o­b­d­e­n visszatérvén az Egyesült­ Álla­mokból, biztosította barátait, hogy az Atlanti tengeren való átkelésért bő kárpótlást lelt Niagara és Chicago látásában. Cobden huszonöt év előtt utazott Amerikában és azóta igen megváltozott az Egyesült­ Államok csudá­­latra legméltóbb városa. Chicago lakosainak száma öt­szörre megszaporodott, gyárai pedig, melyek a legújabb időben épültek a „Nyugat fiatal óriás városában“, bá­mulatosak mind számuk, mind terjedelmük tekintetében. Chicago tavalyi kedvező kereskedelméről közzétett je­lentés pedig hasonlít Rabelais szembeszökő nagyításához. Chicago például negyven éve kezdett versenyezni Cincinnatival az Egyesült­ Államok disznóölő nagy­vá­rosával. 1853 előtt bizonyos volt, hogy a „Porcopolis“ név Cincinnatit illeti meg, és senki sem gyanította, hogy „Ohio fővárosa“ oly rövid idő alatt elveszti ebben a tekintetben az elsőséget. 1853-ban 23.000 darab leölt sertést szállítottak el Chicagóból, 1880-ban pedig öt millió négyszázezerét. E város kereskedelmének nagy­ságát eléggé bizonyítja az az adat, hogy tavaly hét milliónál több sertést küldött a piaczra Chicago, a­melyek közül öt milliónál többet hordókban, két milliót pedig élve más városokba. 1880-ban húsz millió dollár­ral szaporodott 1879-hez képest a piaczra küldött sertések értéke. A múlt évben továbbá másfélmillió szarvasmar­hát szállítottak a chicagói szarvasmarha-telepekre. A chicagói lapok mégis azt írják, hogy „gyermekkorában van ifjú városuk marhakereskedése.“ Mi lehet te­hát a század végéig ebből a városból ? Illinois állam fővárosa kétség nélkül gyarapodni fog, míg nem kezd kimerülni az a roppant területű talaj, a­melyből táplál­kozik Chicago, míg a helyi fogyasztás nem fogja igénybe venni a sok gabonát, szarvasmarhát, juhot, disznót, ba­romfit, a­mely ott tenyészik, vagyis míg Chicago a leg­nagyobb és legnépesebb város nem lesz az Egyesült­ Államokban, a­mit különben is jósoltak Chicago vérmes reményű lakosai. Chicago most is Mekkája azon csonka vasutak birtokosainak, a­melyek a keleti kikötőkben, Montreal­ban, Portlandban, Bostonban, New­ Yorkban, Philadelphiá­ban és Baltimoreban végződnek. Ezek folyton Chicago felé tekintenek, hogy elérjék azt a nevezetes központot, a­melyben háromszáznyolc­van millió acre termékeny föld gyümölcse gyűl össze. Ők bizonyára nem fognak megrettenni semmiféle geográfiai vagy pénzügyi aka­dálytól, hogy hatalmukba kerítsék a termékek nagy tárházát, mert ettől függ hálózatuknak hasznot hajtó fej­lődése. A Chicago 1880. évi kereskedelméről és iparáról közölt hivatalos adatok is igazolják a vasutak ezen tö­rekvését. 1880-ban 160 millió bushel (1 bushel — 35­2 liter) gabonát szállítottak e városba. Azok a tárházak, amelyek elevátorokkal dolgoznak, két millió bushet ga­bonát képesek befogadni; tavaly több ezer épületet és üzleti helyiséget építettek erre a czélra; a clearing-for­­galom 1.700.000 dollárra rúgott; pedig azt mondják, „hogy joggal lehet reméllem­, hogy ezután még több ga­bonát fognak oda szállítani, mert általában az üzlet élénkülésére is van kilátás.A Chicago gabona-kereskedel­mének fejlődését különben eléggé bizonyítja az a körül­mény, hogy 1880-ban 160 millió bushert szállítottak oda, 1879-ben 140 milliót, 1870-ben pedig csak 60 milliót. Nem kevésbé bámulatraméltó Chicago ipara, 1880-ban 300 millió dollárra rúgott az ott készített gyártmányok értéke. Chicago fejlődésében a környék termékenységén kívül is sok tényező szerepel: mindenekelőtt Chicago geográfiai fekvése, amely kedvezőbb mint bármely más amerikai városé, mert Chicago az északamerikai nagy tavak lánc­olatának végén fekszik, továbbá a tárházak, elevátorok, gabonás hajók, összekötő vasutak és szá­mos oly eszköz, amelyek könnyítik az áruknak olcsó és gyors kezelését, végre a bő és jutányos tőke, a­mely oly óriás mennyiségű búza, szarvasmarha, élelmiszer közvetítésére képesíti a bankárokat és kereskedőket. Chicago fejlődésének egytlen nyűgei a vasutak, a­melyek télen, midőn a nagy tavakon, a Szt-Lőrincz folyón és az Erie csatornán megszűnik a szállítás, ren­desen felszöktetik a díjakat. Az északnyugati államok­ban gyakori is a panasz, hogy „a vasutak megfojtják a nyugati farmereket“. E panaszok folyton szaporodnak és már most sokan valószínűnek tartják, hogy a congres­­sus előbb-utóbb rendeletekkel fogja szabályozni az Egye­sült­ Államok egész területén a vasutak tarifáit. KÖZLEMÉNYEK: Az iparegyletek fusiója. Tekintettel arra, hogy a két nagy iparegylet fusioja országos közódaj tárgyát képezi, érdekesnek tartjuk az országos magyar ipar­egyesület­­átiratát az általános iparegylethez egész terjedelmében közölni. Az átirat igy hangzik: „Az igaz­gató-tanács 1880. évi decz. 16-án kelt becses átiratát véve, az alálirt igazgatóság kötelességének tartotta ezt, valamint ezzel kapcsolatban a két iparegyesület egye­sülése tárgyában kiküldve volt vegyes bizottság munká­latát tanácskozás tárgyává tenni. Míg azonban az érin­tett vegyes bizottságnak munkálatában, mely egyszers­mind az egyesülésre irányzott őszinte törekvésnek nyi­latkozatát képezi, egészen határozottan ki vannak jelölve azon elvek, melyek alapján az egyesülés létesíthető volna, sőt e munkálatban egy oly közös működési programm alapvonásai is le vannak téve, mely minden érvnél ékes­­szólóbban kitünteti az együttes erővel való működés kivánatos voltát; addig a tisztelt igazgatótanácsnak decz. 16-ki átirata a legszorgosabban kitér minden oly nyilat­kozat elől, mely támpontot nyújthatna még csak azon legelső alapkérdésre is, várjon a tisztelt igazgatótanács a létező viszonyok között egyátalában kíván-e az egyesülésbe belemenni, annál kevésbé nyújt felvilágosítást arra nézve, hogy esetleg mily feltételek, vagy módozatok mellett vélné a tisztelt igazgatótanács az egyesülést a maga ré­széről létesíthetőnek. Míg egyfelől ugyanis az igen tisztelt igazgatótanácsnak méltányló megemlékezése a vegyes bizottság említett munkálatáról, mely, mint érin­tetett, erőteljes plaidoyert képez az egyesülés mellett, arra látszik mutatni, mintha a tisztelt igazgatótanács az egyesülést óhajtaná, addig másfelől e vélelmet nagyon kétségessé teszi az, hogy a tisztelt igazgatótanács aka­dályt lát oly nyilatkozatokban, melyek immár a múlt körébe tartozván, többé meg nem változtathatók s me­lyeknek tárgya különben is ma már a kormány és tör­vényhozás általi döntés stádiumáig jutottak. Míg továbbá, egyfelől világosan kimondja az igazgatótanács, hogy bizonyos biztosítékok mellett és bizonyos elvek érvényesithetése esetében örömmel beleegyez­nék a fusióba, addig másfelől azon körülmény, hogy a becses átiratában igen erősen hangsúlyo­zott őszinteség daczára szigorúan tartózkodik ama biztosítékok megjelölésétől és amaz elveknek még csak sejtetésétől is, azon föltevést kell hogy keltse, miszerint a fusio ügyének tárgyalását elejteni kész. Míg végül egy­felől az egyesületünk által őszintén kifejezett egyesülési törekvés érvényesülésére nézve némi kilátást nyújt ama körülmény, hogy az igazgatótanács szükségesnek tartja bizonyos évi alap keresését és e czélból való érintke­zést, addig másfelől becses átiratuk szövegének váratlan fordulatai, különösen az, hogy ez alap megtalálhatását kétségesnek tekinti, s azon eshetőségre is utal, hogy az egyesülés már kezdetben a fölbomlás csíráját hordhatja magában, továbbá az, hogy gondosan tartózkodik a szükségesnek nyilvánított érintkezésre nézve készségét kinyilatkoztatni, — sőt a havi gyűlés által kiküldött bi­zottságra nézve világosan kimondja, hogy az nem más, mint hitelesítő bizottság,­­— mindezek amaz optimistikus magyarázatból várható kilátást lényegesen csökkenteni alkalmasak. Miután ezek szerint a legjobb akarattal sem voltunk képesek tájékozást nyerni átiratuknak e célzata iránt, nevezetesen az iránt, kiván-e az igazgató­­­tanács bizonyos feltételeket szabni és esetleg mikben állhatnának e feltételek ? — miután mindezekre nézve — ismételjük — nem tudtunk tájékozást nyerni, sajná­latunkra azon helyzetben sem lehetünk, hogy a „netalán teendő további lépéseket“ javaslatba hozhassuk. Egye­sületünk az ügy érdekében őszinte nyíltsággal javaslatba hozván az egyesülést, és e tekintetben semmi kikötések­kel nem élvén és semmi feltételeket nem szabván, mél­tán elvárhatni vélte, hogy az igazgatótanács oly határo­zott nyilatkozatot teend az általunk felvetett kérdésre nézve, mely a további tárgyalásra alapot fog képez­hetni , és ha netalán feltétlenül nem akarna bele­menni a fusioba, feltételeit nekünk nyíltan közölni fogja. Ha ez megtörtént volna, vagy jövőben megtörténnék, egyesü­letünk igenis képes lenne további lépéseket javas­latba hozni. Az országos magyar gazdasági egyesület f. évi január 31-én d. u. 4 órakor a Köztelken választmányi ülést tart. Főbb tárgyak: a budai vinczellérképezde, a gazdakör s a közvetítési intézmény ügye. Pozsonyi bortermelők egyesülete. Hazánk szőlé­­szeti s borászati egyletei közt kiváló helyet foglal el a pozsonyi bortermelők egyesülete, melyről a következő adatokat jegyezzük föl. Az egylet 1861-ben alakult meg s alapszabályait a helytartótanács a rákövetkező évben hagyta helyben. Az egyletnek jelenleg van 204 rendes és 2 tiszteletbeli tagja. Az évi tagdíj 2­ért, az 1881. évre járó tagdijak a múlt évi jégcsapás folytán beállott ínség miatt elengedtettek. Az egylet elnöke Fülep Jónás, ateifjak Fink György, ügyész Samarjay Károly, pénz­tárnok Velser András, jegyzők: Bruckner Mihály és ifj. Dax Mihály. Ezeken kívül az egylet élén áll egy 17 tagú választmány, a mintaszőlő-szakosztály 12 tag, a pincze-szakosztály 3 tag által igazgattatik. Az egyleti vagyon 6577 frt értéket képvisel, ebből pincze-egyleti részvényekben van 3000 frt, borban 1188 frt, kék minta­szőlőben 2000 frt (vételár szerint felvéve.) Az egylet működésébe betekintést nyújt annak 1881-re előirány­zott következő költségvetése: mintaszőlő megmunkálta­­tására 498 frt, új ültetvényekre 702 frt, pincze­munkára 60 frt, hordók, szerszámok javítása s újak beszerzésére 100 frt, nyomtatványok, postabér és írószerekre 30 frt, szőlőműve­­lési közhasznú czélokra 200 frt, különfélék s előre nem látható kiadásokra 60 frt. A bevételek közt a pincze­­egyleti részvények utáni osztalék 420 írttal van felvéve. A lefolyt évben az egylet 13 választmányi, két tágabb választmányi és egy közgyűlést tartott. Működése abban nyilvánult, hogy az egylet a Pozsony vidékére legalkal­masabb szőlőfajokat elterjesztett, czélszerűbb megmun­kálási módot és pinczekezelést igyekezett meghonosí­tani ; a szőlőtermelést elnyomó magas fogyasztási adó leszállítása, a regálejog megszüntetése és a borhamisítás és a műborgyártás akadályozása iránt több ízben tett előterjesztéseket; az 1880. évi május hó 7-én történt jégcsapás által megkárosítottak javára adóleirásban el­járt s ezeken annyiban segített, hogy a nyilvános teher­viselésre és közhasznú czélokra o. é. 200 frtot adomá­nyozott, az államkölcsön kieszközlésében eljárt stb. Még csak azt említjük fel, hogy az egylet két minta­szőlőjében a legjelesebb külföldi fajszőlőkből több ezerre menő tövek vannak ültetve. E mintaszőlőkben a tagok minden tekintetben tapasztalatokat szerezhetnek s az alkalmas szőlővesszőket jutányos áron megkap­hatják. — A bretagnei bortermés 1880-ban. A párisi osztr. magyar főconsul beterjesztette a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumhoz a nantes-i consulates egy jelentését ezen consuli kerületnek (Bre­tagne öt departementje és a Loire Inferieure) 1880. évi terméséről, melyből kivehetőleg az idei szüret a nevezett kerületben oly­ kedvezőtlenül ütött ki, hogy a magyar borkivitelnek esetleg előnyös alkalom nyílnék. A jelen­tés ugyanis a szüret eredményére nézve az „Orsz. Ért.“ szerint következőket mondja: „Ezen kerületben a bor­termésnek rendkívüli jelentősége van, és pedig a szüret már az elmúlt évben nagyon silány volt, ez évben pedig úgyszólván teljesen hiányzott, elannyira, hogy a fino­mabb muskade fajbor a rendes évi termés VI. részére nem becsülhető. A múlt évi nagy hidegektől sokat szen­vedett szőlőtő a hajtáskor nem volt eléggé kifejlődve, azonkívül pedig a nyár végén uralkodott jégveréstől kisért erős zivatarok nagy pusztítást okoztak a szőlők­ben s a még mutatkozó csekély termést is a depar­­tement nagy részében tönkre tették. A termésnek ezen majdnem teljes hiánya folytán, mely egy rossz termésű évre következett, — ezen vidék borárai szo­katlan magasra emelkedtek, úgy hogy ma az 1880-iki termésű muskade borok 115—125, a közönségesebb borok pedig 65—76 frankkal jegyeztetnek. Az 1878-iki termés készletei végkép ki vannak merítve, a mi pedig az 1879-ben szüretelt borokat illeti, azok oly silány mi­nőségűek voltak, hogy nagyrészt kereskedésbe bocsát­hatók sem voltak. Miután pedig másrészt alma is igen kevés termett s igy almabor sem volt előállítható — mindezen körülmények kedvezőknek mutatkoztak a kül­földi borok behozatalára és hihetőleg a Nantes vidékén már nem ismeretlen magyar borok mérsékelt árak mel­lett biztos piac­ra találhatnának. Miklós Gyula borá­szati kormánybiztos a jelentést a gazdasági egyesület­nek a következő sorok kíséretében küldte meg: „Fel­kérem az egyesületet, hogy a nantesi osztrák-magyar consul emo jelentését a vidékbeli borkereskedők és ter­melőknek esetleges felhasználás végett alkalmas módon tudomására hozni szíveskedjék.“ Kátrányozott szőlőkarók hatása a bor minősé­gére. A bortermelőknek már régi törekvések at, a karó­kat korhadás ellen védő folyadék impregnálása által tar­­tósabbá tenni. — A geisenheimi szőlő- és gyümölcs­­művelési tanintézet — mint a „Gazdasági Mérnök“ írja — szintén tett ez irányban kísérleteket. 1877-ben körülbelül 1000 fenyőfából készült karóba impregnáltak kátrányola­jat. A alsó végükön 60 cmnyire mártották be és az im­­pregnálás után 6 héttel 500 karót helyeztek el egy szőlő­kertben, a másik 500-at egy év múlva, mely idő alatt azok szellős színben voltak, vertek a tőkék mellé. Az 1877-iki szüretkor az impregnált karókkal ellátott szőlők­ből a termést külön sajtolták, ugyanígy jártak el 1878-ban és 1879-ben és kitűnt, hogy az ezen szőlőkből nyert bor erős crepsot ize miatt élvezhettem Az igaz, hogy a karók mai napig is épek, de mindaddig, mig azok impregnálása nem fog úgy történhetni, hogy a szőlő a kátrányolaj illő részeinek felszívása következtében el nem izetlenedik, ezen eljárást lehetetlen alkalmazni. Lehetséges azonban, hogy ha az impregnált karók éveken át szellőződnének, a kát­rányolaj mindazon részei, melyek a szőlő ízét elrontják, belőlök elillanának. Természetes, hogy ilyen kísérletet csakis nagybirtokosok tehetnek. Marhabehozatal Szerbiából és Romániából. Több erdélyi gazda kérvényt adott be közelebbről a földmive­lés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz, a­melyben kérik, hogy Moldva-Oláhországgal és Szerbiával szem­ben vonassák vissza azon kormányi­­ntézkedés, a­mely szerint ezen országokból feltétlenül szabad marhá­kat behozni. Úgy látszik, — jegyzi meg az „Orsz. Er­.“ — hogy a folyamodók tévedésben vannak a kormány­nak ez irányban tett intézkedéseiről, mert tény az, hogy Moldva-Oláhországból egyátalán nem lehet marhát behozni s e tekintetben fennállanak a régibb idő óta ki­bocsátott rendeletek. Szerbiából azonban, miután ott már másfél év óta egy­­vészes eset sem fordult elő, szabad ugyan behozni mag­át, de nem feltétlenül minden korlátozás nélkül, anem igen szigorú utasítások vannak arra nézve, hogy minden egyes esetben külön engedélyt kell kérni a minisztériumtól s a behozandó marhák a bebocsátás előtt külön és igen szigorú orvosi vizsgálat alá vétetnek. Ez, — nem tekintve azt, hogy a behozatal úgyis csekély, mert eddig alig 1400—1500 darab hoza­tott be s annak is nagy része Bécsbe vitetett,— külön­ben sem érinti az erdélyi érdekeket annyira, hogy az ottani marhatenyésztésre káros befolyással lehetne. A „Gazdasági Mérnök“ legutóbbi száma a következő érdekes és változatos tartalommal jelent meg: Szemle. — Egy uj gazdasági mellékipar — a jövőre. Dr Ko­­sután­y Tamástól. — Az izlandi birtokviszonyokról. — Gazdasági szivattyú lóerőre (képpel). — A luczerna­­term­elésről. — Záros hordócsap. — Uj szerkezetű viz­­szintes szélkerék. — Pajta kis gazdaság számára. — A közelmúlt vivmányai. — Irodalmi értesítő. — Vegyes közlemények. A kátrányozott szőlőkarók hatása a bor minőségére. Gőzcséplők Moso­nymegyében. A szatmári városház. Nemzetközi mezőgazdasági kiállitás Hamburg­ban. A kukoriczasorok legczélszerűbb távolsága. Gabona­­kivitel Amerikából. Nedves alap­falak kiszárítása. — Ga­bona- és terményü­zlet. A gabonaüzlet helyzete. Buda-pesti terménypiacz. Gabonaüzlet a külföldön. — Válla­ltok. Patak-szabályozás. Fogház-épités. Asztalos-munka. Épületjavítás. Templom-épités. Hortobágy-Berettyó-csa­­torna építése. Ház-építés. Templom­ építés. Népiskola­­építés.­­— Értékpapírok és pénznemek árfolyama a budapesti tőzsdén. — A „Gazdasági Mérnök“ megjele­nik minden héten csütörtökön, másfélévnyi tartalommal, színes borítékban, gazdagon illustrálva. Előfizetési ára: egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Előfi­zetéseket még ez év elejétől is folyvást elfogad a lap kiadóhivatala (Budapest, Üllői­ út 4. sz.) A zürichi gabonatőzsdéről. (Heti jelenlét az „Ellenőr“ számára.) Zürich, január 23. A külföldi lanyha hírek csak annyiban gyakoroltak hatást vásárainkra, hogy a forgalom busában igen nehézkes volt, azonban a múlt heti árak teljesen változatlanul maradtak. Molnáraink a gyenge lisztkeret következtében nagyon tartóz­kodók, de reméljük, hogy a legközelebbi hetekben végre tevékeny részt fognak venni a bevásárlásokban, mert a fogyasztók csak igen kis készlettel rendelkeznek. Cinquantin, tengeri és zab változatlan irány és árak mellett mérsékelt keletnek örvendtek. Új tengeri még mindig kis figyelemre méltatik, bár már meg­lehetős készlet van belőle Romanshomban. Mai jegyzéseink 100 kilóként Romanshomban vagy pedig ennek megfelelő bázison. Búza, magyar prima 31.60—32.50 frank, magyar piros közönséges 30.60—31.25 fr., magyar sárga 28.60 — 30.25, moldvai és gácsországi 29.50—31.25 fr., oláh 27.50—29.50 fr. Cin­­ quantin, régi 23.26—23.60 fr., nj névlegesen 19.60—21.60 frank. Tengeri, régi 20.50—21.50 fr., nj 17.25—18.50 fr., Zab 17.25— 20.50 fr. (Egy frank , 46.85 frt) Budapesti áru- és értéktőzsde. — Január 25. — Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza ma tegnapi árak mellett nehezen volt eladható, malmaink csak olcsóbban akartak vásárolni, mibe azonban a tulajdonosok bele nem egyeztek, minek folytán a for­galom csekély volt. — Rozs és árpa változatlanok. Tengeri szilárd, kész áru 6 frt 75 kron adatott el. Zab szilárd. — Határidőre a hangulat csendes, elkelt 5000 mm. usancelenza márczius-áprilisre 11.28 és 11.30 kr­on, 5000 mm. usancebuza szeptember­­októberre 10.38 és 10.50 kron és 7500 mm. bánáti tengeri má­­jus-juniusra 6.11, 6.02 és 6.05 kron. — Usancezab Győrben átvéve márczius-áprilisre 6.36 krral jegyzendő. — Berlin ma 1 márka ma­gasabb tbuzaárakat, 1­/, márka magasabb rész árakat jelentett. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Már már azt hitte a tőzsde közönsége, hogy jobb jövőnek nézünk eleibe, midőn újra minden ok nélkül bágyadtsig lepi el a vásárokat, Páris piacza vezérlete alatt. Magy. jár. 108.47-en sokat kelt, de külföldi jegyzések követ­keztében 108.05-re estek. Papirj. nem került forgalomba. Osztr. bitel­. 283-ról 281.90-re estek és 282.10-en zárattak. A párisi üzérek gyengesége, melynek segélyezésére több ha­talmas ház tetemes semmit gyűjtött, nem igen buzdító jele az ottani állapotnak, melynek további hatása is lehet. Vízállás. Időjárás. Budapest, jan. 25. 2.42 null felett jég áll Sziget, jan. 25. 0.79 „ „ felhős Szatmár, jan. 25. 1.50 „ „ „ Tokaj, jan. 25. 2.90 „ „ „ Szolnok, jan. 25. 5.20 „ „ köd Orsóra, jan. 25. 3.78 „ „ „

Next