Ellenőr, 1881. február (13. évfolyam, 55-105. szám)

1881-02-01 / 55. szám

XI. évfolyam. — 55. sz. ELLENŐR Budapest, január 31. A kormány egy csomó új törvényjavaslatát s a lefolyt év utolsó negyedének pénztári kimu­tatását hozza tegnapi esti s mai reggeli lapunk. Nem lehet itt mindnyájukról megemlékeznünk. Egy törvényjavaslatot s a pénztári kimutatást azonban lehetetlen hallgatással mellőznünk. A pénzügyi bíróság felállítására vo­natkozó törvényjavaslat egy egészen új elvet ve­zet be financziális administratiónkba. E törvény­­javaslat epochális jelentőségű, a szó legnemesebb értelmében. Megszünteti az e téren eddig fenn­állott visszás helyzetet. Véget vet a bureaucrati­­cus önkénynek s Magyarországot egy nagy lé­péssel viszi közelebb a jogállam nagy eszmé­jéhez. Bármily súlyosak is adóink, a legtöbb és legalaposabb panasz, nem magának az adónak terhére, hanem a behajtása körül sajnosan ta­pasztalható és senki által el nem vitatható visz­­szaélésekre vezethető vissza. Nem az adók nagy­sága volt a legsúlyosabb teher, hanem igenis az, hogy igen sok esetben többször is megvették az adózó polgáron ugyanazon terhet. S ily igazta­­lanság ellen, a Bach időkből örökölt s a mai vi­szonyokhoz csak nagy nehezen alkalmazkodó bureaukratia mellett, csak nagy ritkán volt orvos­lás. Hogy is lehetett volna ott, hol a vádlott bíró is volt ugyanazon egy személyben. Minden kormány és minden többség érezte ez állapot elviselhetetlen voltát. De bármennyire is sürgette eddig minden majoritás kormányától a komoly orvoslást, a legtöbb intézkedés vagy egyoldalú szigorítása volt az eddigi eljárásnak, vagy halva született, papíron maradt jó akarat. A korábbi intézkedések inkább arra irányultak, hogy lehetetlenné tegyék a kincstár kijátszását a felek részéről. S bizonyos mérvig ez is használt. Mert csökkentette azok számát, kik az adók terhe alól kibújhattak és ezzel enyhítették az igaztalanságot. De az adózó polgár védelmére nem volt semmi biztosíték, mert a­mir­e részben a korábbi törvények jót és üdvöset intézkedtek, azt a bureaukratikus önkény ellenőrzés és megtor­lás által nem korlátolt hatalma csakhamar írott malaszttá változtatta. Az adózó polgárok érdekeinek védelmét sürgette eddig minden parlament. De minden sürgetés megtört a bureaukratia szűkkeblű felfogá­sán, mely érvényesíteni tudta magát fel egész a miniszteri székekig, mert azzal rémizgetett min­den pénzügyminisztert, hogy egy független biró­ság veszélyeztetné magának az államkincstárnak érdekeit. Szapáry gróf pénzügyminiszter min­dennél maradandóbb emléket állított magának, midőn szakítva az eddigi halogatással, életbe léptette ezen intézményt, melyet az ország osz­tatlan közvéleménye helyesléssel és örömmel kell hogy fogadjon. A pénzügyminiszter egy nevezetes jogot bo­csátott ki kezeiből,­­midőn a kincstár és magán­­felek közt adó és illeték tárgyában felmerülő vitás kérdések elintézését egy független bíróság kezébe tette le. De ezen felvilágosodott pénz­ügyi kormányzati tettnek meglesz a maga jóté­kony hatása, azon országos elévültségben, melyet ily intézkedés, minden pártharc­ok mellett, maga után vonni fog. Minden adózó nyugodtabban fogja ezentúl viselni terhét, mert tudja, hogy azt nem a bu­reaukratikus önkény vetette vállára, hogy azt senki nem veheti meg rajta nagyobb mérvben, mint a törvény rendeli, mert van bíróság, melyben a nem bureaukratikus elemek túlsúlya biztosítja őt minden igazságtalansággal szemben. A kormány nagy diadalai a legközelebb le­folyt időben e törvényjavaslat által nyerik meg valóságos értéküket. A másik igen örvendetes tény az utolsó ál­lampénztári kimutatás kedvező eredménye. Az 1880. év utolsó negyedében 10 millió forinttal volt több a bevétel mint a megelőző év meg­felelő szakában, míg ellenben ugyanazon múlt évi utolsó negyed kiadása csak 1­­­2 millió forinttal nagyobb mint az előző év megfelelő sza­kában. A kedvező eredmény oroszlán része az egyenes adókra esik közel 6 millió forinttal, de e mellett igen örvendetes bevételi gyarapo­dást mutatnak: a bélyeg és illeték több mint 1 millió forinttal, az államvasutak tiszta jövedelme majdnem 1 milló forinttal, a fogyasztási adók majdnem 1­ 2 millió forinttal, a fogyasztási adók visszatérítése több mint 14 millió forinttal stb. stb. Ha pedig az egész évet tekintjük, akkor 1880-ban 8 millió forinttal volt több a bevétel mint 1879-ben és a kiadás csak 4 és fél millió forinttal több, úgy, hogy 1880-ban mindent ösz­­szevéve 3 és félmillió forinttal értünk el kedve­zőbb eredményt mint a korábbi évben. E kedvező eredményekkel szemben, melyek következtében megerősödött bizalommal tekinthe­tünk a jövőbe, kétszeres elégtétellel kell vennünk a pénzügyi bíróságról szóló törvényjavaslatot. Szapáry gróf pénzügyminiszter nem félt attól, hogy e javaslattal veszélyeztesse a kincstár érde­keit és helyesen tette. Mert ha ezentúl sok eset­ben kevesebb vagy legalább is elviselhetőbb lesz az adózók terhe, másrészt aziránt is bizonyos lesz a kincstár, hogy az adókötelezettség vétkes kijátszása ezentúl még nehezebb lesz mint azelőtt. De ez nem baj. Ellenkezőleg, ezt kívánnunk kell minden becsületes adózó polgár érdekében. Ha volt igazságos panasz, úgy ez főleg az adókezelés terén lehetett; ha volt komoly ok, a­miért egyesek minden kormány ellen zúgolód­hattak, úgy az ismét csak az adókezelésből szár­mazhatott. S igy nemcsak mint hazafiak, de­y Mint pártemberek is örülnünk kell e törvényjavaslat­­ behozatalán, mely egy mindnyájunk által égetően érzett bajon lesz hivatva segíteni. E javaslat, mi­dőn nagy hasznot hajt az országnak, nagyban fogja emelni pártunk tekintélyét és érdemeit az elfogulatlan közvélemény szemében. S ha az el­fogult pártszenvedély a választások közelsége által indokolt kortesfogásnak akarná bélyegezni, ne feledjük, hogy olyan kortesfogás, melynek nagy hasznát és horderejét minden párt és kor­mány érezte és mégis csak a mai többség és ennek kormánya merte megvalósítani. S o v­á s. Az ellenzéki társalgás vagy — ha inkább tetszik — társalgó ellenzékiség struczmadarának repülési nagy kísérlete tehát — mint előrelátható volt — hasra esett ismét. És a mai ülés kezdetén már nem is volt jelen ama nevezetes testület, annyira homokba vágta cső­rét a felemelkedéséről csattogó tegnapi erőlködése által. A politikai sivatag álláspontjának faunáját eleinte alig képviselte más, mint a gömöri Szontágh, ki egy rossz, de megyéjebeli ügynek a saját hátára leendő terheltetése végett foglalta el teveskedő helyét elég korán. Úgy látszik azonban, hogy a „puszták hajója“ némi sejtelemmel volt a maga egyszerű papjának elég­telensége iránt és gondoskodott a pártszahara drome­­dárjának kisegítő közelségéről is. Mert csak így magya­rázhatni ki a tényt, miszerint Szilágyi Dezsőtől egy (elis­merem, hogy a tőle telhető fokig tárgyilagos és nem tagadom, hogy a saját nézetemmel is több pontban ta­lálkozó) új szónoklatot hallottunk. Hanem hát miért kell a tisztelt képviselő úrnak bármikor és bárkinek a kedvéért is dromedárkodni? Megvallom, én őt nem tartottam olyan szerénynek, hogy a simplex tevék szolgálatára állónak mutassa be magát időrül időre. Sőt tovább megyek és elismerem, hogy a sze­rénytelenséget nem ugyan szépnek, de bizonyos fokig érthetőnek, és menthetőnek tartanám nagy tehetségeinek részéről. És így valóban talány előttem a szereplésnek azon fajtája, melyben Szilágyi Dezső magát néha fel­használtatja. Vagy tán ő is úgy védi magát mint John­son, midőn csodálkoztak pártfogása felett, melylyel (Lives of the poets) a nem dicséretes Savage Richardról elmélkedett. „Hát ki az ördög védje, ha én is elhagyom, jegyző meg, nevetve a rettenetes ítést. Ha a t. képviselő urat is ilyen szánakozás sugallja, valahányszor társalgási körének ügyefogyott tagjai fordulnak hozzá segélykiáltásaikkal, no hát akkor elhisszük még azt is, hogy jó szíve van, és nem perlekedünk a gyámoltalanok támogatására vesztegetett oratioival. De még az ilyen „enyhítő körülmény“ feltevése mellett is adok neki (néhai barátságunk részemről, igaz érzeténél fogva) egy jó tanácsot: szoktassa el magát az előadás érdes modo­rától. Erre az ő ékesszólása nem szorult, képességeinek hatásából pedig sokat levon a rosz­hang mindig, minden mivelt hallgatójával szemben, bármely párthoz tartoz­zék is ez. Az ellenzéki sajtó egyébiránt most azzal mutatja magát, hogy a huszonkét szavazatnyi többséget szétszedi. Úgy látszik, hogy a miniszterek nem szavaztak a saját törvényjavaslatuk megbuktatására, a­mi valóságos haza­árulás. És úgy látszik, hogy a horvátok közül is csak azok a derék emberek, a­kik a kormány ellen szavaztak, noha épen azok gyűlölik Magyarországot leginkább. Hát ugyan kedves társalgók, nem volnának-e önök ma rendkívül boldogak, ha tegnap csak egyetlenegy sza­vazattal is többségre juthattak volna ? És ugyan kérem mit gondolnak azok, a­kik a mniszterek és államtitkárok szavazatait nem tartják beszámíthatóknak, sőt kifogásol­ják is némileg, vájjon nincs-e ott az ellenzéki sorokban, több mint huszonkét olyan patrióta, a­ki miniszter, ál­lamtitkár vagy valami hivatalnok szeretne lenni? És ha van ilyen patrióta több mint huszonkettő, no hát ak­kor ezeknek szavazatai miért volnának önzetlenebbek és férfiasabbak mint a­z­o­k­é­i, a­kik már miniszterek, államtitkárok és hivatalnokok, a nemzet két izbeni álta­lános akaratnyilvánulása folytán. Hát hol és mióta nyom többet, szabad országban, azoknak a votuma, a­kiknek pártját a választó nép elutasította magától, két­szer egymásután, és azok votumával mérlegelve, a­kik­nek pártja ugyanazon választó néptől kétszer egymás­után kapott többséget és megbízást a közügyek vezeté­sére ? Ugyan ne tegyék magukat nevetségessé még az által is, hogy vereségükből győzelmüket akarják kiszá­mítani, mint hajdan Jellasich s az újabb időkben Don Carlos. Hiszen az ilyen fogásokon — melyeket nem hisz el senki és kinevet mindenki — túl vannak már a muszkák is, az angolokról, Jok vereségüket el­ismerni szokták, nem is szólva. — És végül ne feledjék a tényt sem, hogy a franczia köztársaság létesí­tése — a fogyasztási adójavaslatnál valamivel nagyob­bacska kérdés — egy szavazatnyi többség által lett elhatározva. A képviselőház 1. évi február 1-jén, kedden, d. e. 10 órakor ülés tart. Tárgy: A csődtörvényjavaslat függőben maradt szakaszainak tár­gyalása, Szalay Imre, Mocsáry Géza és Herrmann Ottó mentelmi ügye, végül a kereskedelmi miniszter válasza Orbán és Chorin képviselők interpellációira. A főrendiház f. évi február 1-jén, ked­den d. e. 11 órakor ülést tart. A törvényi bizottság f. évi február 1-jén, kedden, d. e. 10 órakor, az igazságügyi bizottság pedig d. u. 5 órakor ülést tart. Az országgyűlési szabadelvű párt ma esti értekez­letét V­i­z­s­o­n­y­i elnök megnyitván, első­sorban tárgya­lás alá vétettek az igazságügyi bizottságnak a csődtör­vényjavaslat 15., 49., 64., 85., 87., 92., 127., 210., 212. és 214. §§-aira nézve javasolt módosítványokról szóló jelentése. P­a­u­­­e­r miniszter tüzetesebben indokolta a bizottság megállapodásait s azok elfogadását hozta ja­vaslatba. Az értekezlet az igazságügyi bizottság javas­latát elfogadja, azonban az ügyet nem tekinti pártkér­désnek. Ezután a mentelmi bizottság jelentései vé­tettek tárgyalás alá. Szalay Imre, Hermann Ottó és Mo­csáry Géza mentelmi ügyeikben S­z­­­á­v­y Olivér előadó részletesen előadta a mentelmi bizottság tárgyalásai me­netét s indokolta a bizottság javaslatát. Az értekezlet a bizottság javaslatát elfogadta, azon kijelentéssel, azon­ban, hogy e tárgyat nem tekinti pártkérdésnek. Ezzel az értekezlet véget ért. (O. E.) A közlekedési minisztériumban — mint halljuk — több kinevezés történt, melyek közzététele legközelebb várható. E kinevezések a minisztérium újjászervezeté­­vel állnak kapcsolatban. Kineveztettek miniszteri taná­csosokká: Q e e­­xTeréih­z (czim­z­­etes min. tanácsossá), továbbá Záhorszky Kálmán, Lo­veczky Adolf, Nagy János osztálytanácsosok és Krsztics eddigi czimzetes miniszteri tanácsos. Osztálytanácso­sokká neveztettek ki: Bodoky Lajos felügyelő, a dunai ügyek előadója a műszaki tanácsban, B­o­r­o­s­s Frigyes felügyelő és kir. tanácsos a tiszai osztály főnöke, továbbá H­o­rt­á­n Viktor és Kedves min. titkárok, végre Ludwigh Lajos főfelügyelő. Azonkivül — mint halljuk — P­é­c­h József felügyelővé neveztetett ki. Táviratok: Konstantinápoly, jan. 31. (Eredeti távirat.) A „Pol. Corr.“ jelenti. A taslidiai muftinak Al­bániába való küldéséről lemondott a porta, mint­hogy valamelyik hatalom fölszólalt e missio ellen. Calice báró panaszt tett a török kormány előtt a­miatt, hogy egy osztrák-magyar delegáltat, a­ki a prizrendi osztrák-magyar meggyilkolt dra­­gomán esetének kutatása végett akart Prizrendbe utazni, föltartóztattak Plevljében. Az osztrák­­magyar nagykövet fölszólalt továbbá a­miatt is, hogy az osztrák és montenegrói hajóknak a Bo­­janán való közlekedését akadályozzák a török hatóságok. Konstantinápoly, jan. 31. (Pol. Corr.) A porta jónak látta, Angolországot felelőssé tenni azon halasztásért, a­melyet a hatalmaknak a porta legutóbbi jegyzékére adandó válasza szen­ved ; ennél fogva az angol ügy­viselő határozottan arról biztosította a portát, hogy Angolország nem fogja megzavarni a hatalmak egyetértését, sem a békés kiegyezés útjába sem fog szándékosan aka­dályt gördíteni. Pera, jan. 31. (Eredeti távirat.) A legközelebbi napokban osztrák-magyar hajóraj érkezik Smyrnába. Szófia, jan. 31. A kormány Stoic­cheff külügymi­nisztert és Harrower mérnököt nevezte ki biztosokká a vasúti bizottságba. Páris, jan. 31. (Eredeti távirat.) A „P. C.“ jelenti, hogy Párisban remélik, hogy a kormány minden esetben ápolni fogja a hatalmak egyet­értését, továbbá hogy Gladstone csatlakozni fog a konstantinápolyi nagykövetek közös actiójához. Párisban arra is számítanak, hogy a londoni és a berlini kabinet meg fognak állapodni egymás­sal. Azt hiszik, hogy a porta át fogja engedni Görögországnak Volót, Larisszát és Prevezát. A görög kormányt értesíteni fogják a hatalmak a konstantinápolyi nagykövetek tárgyalásának me­netéről és haladásáról. Paris, jan. 31. (Eredeti távirat.) A „Temps“ értesül, hogy Anglia elfogadta végre elvben a porta javaslatát. A hatalmak most is tárgyalják azt a kérdést, vajjon érvényes maradjon-e a ber­lini conferentia határozata abban az esetben, ha nem lesz sikere a tervezett alkudozásnak. A con­ferentia határozataira nézve csak az angol kor­mány él még föntartással. Páris, jan. 31. (Eredeti távirat.) Az olvadás kö­vetkeztében kiöntött a Szajna. Francziaország északi vidékein is kiöntötték a folyók. Páris, jan. 31. Konstantinápolyból érkezett hírek szerint, a nagykövetek megkezdték az elkülönített, de hasonló utasításokon nyugvó tárgyalásokat a portával; a nagyhatalmak képviselői tudomásul vették a porta azon nyilatkozatát, hogy megmarad a védelmi állásponton és azon reménynek adtak kifejezést, hogy a porta újabb engedményeket fog tenni. A képviselőház elvetette a sajtótörvény 26. czikkét, mely szerint a köztársaság elnökének megsértése bün­tetés alá esik. A Panama-csatorna részvényesek első gyűlésén 317.000 db részvény volt képviselve. Lesseps jelentése bizonyítja, hogy a Nicaragua-csatornára vonatkozó ame­rikai terv nem valósítható és constatálja Amerika bele­egyezését a Panama-csatorna kiépítéséhez, mihelyt an­nak semleges jellege biztosítva lesz; a jelentés megerő­síti továbbá, hogy az összes kiadások nem haladják túl a 600 milliót. Valamennyi határozati javaslat egyhangú­lag elfogadtatott. A márczius 3-ára kitűzött gyűlés az építési terveket fogja megvizsgálni. London, jan. 31. (Eredeti távirat.) Kopen­­hágából állítólag hiteles forrásból értesül a „Stan­dard“, hogy a görög kormány nem fogja a vég­letekig vinni Janina követelését, hanem oly egyez­séget is elfogad, a­mely kárpótlást nyújt, hogy megnyugtassa a fölizgatott lakosságot. London, jan. 31. (Eredeti távirat.) Az angolok 231 embert vesztettek a lavigsneki csatában és vereségük teljes volt. A bvérek födött állásukban csekély vesztesé­get szenvedtek. Pétervár, jan. 31. (Eredeti távirat.) A „Go­­losz“ értesül, hogy a Lengyelország ügyeit intéző bizottság eltörlését elvben elhatározta az orosz kormány Varsó, jan. 31. (Eredeti távirat.) A „W. A. Zei­tung“ jelenti: Albedinski helytartó igen meg van elé­gedve azzal a fogadtatással, melyben reform-terve ré­szesült Péterváron, és kilátásba helyezte, hogy a terv jelentékenyebb pontjait rövid idő alatt életbe fogja lép­tetni a kormány. BUCs, jan. 31. A költségvetési bizottság tárgyalta az igazságügyminisztérium költségvetését. Prazak mi­niszter, Giovanelli képviselőnek a botzeni és trienti ke­rületi törvényszékek elnökségének egyesítése ügyében való felszólalására azt válaszolja, hogy ő ezt az ügyet a leggondosabb figyelemmel fogja megvizsgálni. Az adó­­bizottságban a cseh serfőzők egyletének kérvénye hosz­­szabb vitára szolgáltatott alkalmat. Erre a bizottság a következő határozati javaslatot fogadja el. A kormány utasíttatik, hogy rendelje el az enquetet azon kérdés fölött: váljon lehetne-e a sörkiviteli adó restitutióssal, az állami pénzügyek károsítása nélkül, akként megállapí­tani, hogy az megközelítse azon adóösszeget, a­melyet az exportált sör termeléséből nyert eddig az állam, to­vábbá, hogy jövőben mely körülmények közt vehető te­kintetbe a sör habzása. Béc8, jan. 31. (Eredeti távirat.) A bécsi orvosok egylete Károly Teodor bajor herczeget megválasztotta ma első tiszteletbeli tagjává. BÉC8. jan. 31. A bécsi orvostudorok collegiuma mai közgyűlésén Károly Tivadar bajor herczeget egy­hangúlag tiszteletbeli tagjává választotta. Prága, jan. 31. Az országos kultur-tanács, daczára a cseh kisebbség ellenzésének, elfogadta a kompromis­ Budapest, kedd, február 1. 1881. sumot, mely szerint a tanács 4 német és 5 cseh tagot választ a bizottságba. Kutschker temetése. BOCS, jan. 31. (Eredeti távirat.) Ma délben a leg­nagyobb halotti pompa között, sok ezer ember gyászo­lása mellett temették örök nyugalomra az elhunyt főpa­pkot. Reggel a Szt.­István templom minden kapuját, va­­amint az összes bécsi templomok főbejáróit menyezet­­szerüleg látták el fekete gyászdíszszel; délben az István templom és a halottas ház körül levő boltokat kivétel nélkül becsukták, és sok helyütt fekete lobogókat tűztek ki. A reggel óta roppant tömegre felgyűlt népet 1200 rendőr alig volt képes kellőleg visszaszorítani a templom környékéről; ezeknek segítségül 4 zászlóalj gyalogság ál­áította el a Szt. István térre vezető mellékutczákat. A Szt.­István templom a szomorú ünnepélynek megfe­­leleg volt földiszitve. A középhajó oszlopai alsó ré­szükben be voltak vonva fekete posztóval, a mellékol­tárokat lefedte a hosszú fehér keresztes fekete fátyol, a szentély falát teljesen beborította a fekete posztó, ugyan­ilyen gyászos mez takarta el a főoltárt. A templomon köröskörül föl volt tűzdelve az elhunyt érsek-bíbornok czímere, egyházi és világi méltóságának jelvényeivel, s a temetés idejére az egész templomot a fénynek való­ságos tengere árasztotta el, 1/s 2 órakor kezdtek fölvo­­nulni Bécs előkelői a templomba, annak óriási főkapu­ján lépve be. 2 órakor érkezett meg az apostoli nuntius, kit a templom bejáratánál gyászöltönyben fogadott a káptalan és a szertartást végező papság. A nuntiust a főoltárhoz vezették, hol magára ölte a gyász­miséző ruhát s innen indult az összes papság a püspöki palo­tába, hol az elhunyt bibornok koporsóját először szen­telték be. A gyászmenet (melynek rendjét már mai esti lapunkban közöltük) Bécs összes harangjainak együt­tes kongása alatt ért a templomba. A koporsó előtt Vanutelli apostoli nuntius ment. A menetben résztvet­­tek az összes osztrák miniszterek, Hohenlohe herczeg és Nopcsa báró főudvarmester, Newald Bécs polgár­­mestere, Alsó-Ausztria helytartója. Az urak házának és a képviselőháznak tagjai majdnem teljes számban stb. A koporsót bevitték a szentélybe, s itt a fő­oltár előtt egy ravatalon helyezték el. Itt beszentel­ték a koporsót másodszor s a nuntiuson kívül az ösz­­szes főpapság, valamint St.­Pölten, Königgrätz és Lincz püspökei is részt vettek a szertartásban. A király mar­­salli egyenruhában pontban 2 órakor érkezett meg a te­metésre, s a nagykapunál fogadtaték a püspök által. Kíséretében voltak az uralkodóháznak Bécsben időző összes főherczegei, a diplomatiai kar, Felder landmar­­schal; ugyanekkor érkeztek a templomba az egyetem négy facultásának tanárai is. A király, a lelkészek, a testőrség kapitánya, a legfőbb udvari méltóságok és az orsz. főhadparancsnok kíséretében foglalta el helyét a rava­tal mellett; a templomba menet a gyalogság sorfala között haladt el. Az elhunyt bíbornokérsek sírja a templom sírboltjának „apostel-c­or“ czímű részében van, hol a koporsót be is fogják falazni; mialatt az énekkar elzengte a „Libera“-t, a lelkészek körülvették a kopor­sót, annak végeztével beszentelték újra, s míg a harso­nák gyászos dallamokat fútták, a koporsót bevitték örök nyughelyére. A király az egész szertartásban állva vett részt. A koporsóval eltemették a nagyszámú koszorúk legnagyobb részét is; a nuntius elmondott egy rövid imát, kevés földet hintett a koporsóra, s ezzel a gyászszertar­tás véget ért. A király a főherczegek kíséretében távo­zott el a templomból. Közgazdasági táviratok, Árutexade, Berlin, jan. 31. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza ápril-m­ájusra 209. , május-juniusra 210.— m. per 1000 kig. Rozs helyben kész áru 206.— m., januárra 204.50 m., ápril-májusra 200.50 m., május­­juniusra 19. 50 m. per 1000 klg. Zab ápril-májusra 153.5 m., május-juniusra 153.50 m. per 1000 klg. Repereolaj helyben kész áru 52.80 m., ápril-májusra 62.60 m., május-juniusra 53.10 m. Spiritus helyben, készáru 53.40. m., január-februárra 53.80. m., ápril-májusra 54.90 m., május-júniusra 65.10 m. Páris, január 31. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza januárra 28.30, februárra 28.10, márczius-áprilisre 28.10, márcziustól 4 hóra 28. 5, fok­ter 100 kig. Liszt nyolcz márkás januárra 61.30, febru­árra 61.25, márczius-áprilisre 60.50, márcziustól 4 hóra 60.30. Rep­ereolaj januárra 72.60, februárra 71.50, márczius-áprilisre 72 50, májustól négy hóra 73.75 frk. Szesz januárra 59.25, februárra 60.—, márezius-áprilisre 60.50 frk, májustól 4 hóra 60.—. Liszt állandó, többi csendes. Stettin, jan. 31. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza tavaszi szállí­tásra 208.— m., május-juniusra 207.50 m. per 1000 kig. Rozs tavaszi 197.— m., május-juniusra 192.50 m. Repeteolaj januárra 52.— m., április-májusra 53.— m. Spiritus helyben készáru 52 10 m., január-februrárra 52 70 m., tavaszra 53.50 m., május-junisra 64.30. Reptte­g.— m. per 1000 klgr.­­ Köln, jan. 31. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza márcziusra 21.90 márka, májusra 22.— márka per i®0 klgr. Rozs márcziusra 20 90 m., májusra 20.40 m. per 100 klgr. Repereolaj helyben 29. — m., májusra 27.90 m. Éirtéktőzsde. Bécs, jan. 31. Értéküzlet. (Eredeti távirat.) Az elő­tőzsde kezdetekor az összes értékek emelkedni kezdtek, az üzlet további folyamában azonban reactió állott be, de azért az előtőzsde zárlatakor még a leg­több érték ára magasabb volt mint tegnap. Leginkább emelkedtek az Albrecht­ és cseh Nordbahn részvényei. A valuták változatlanok. A déli tőzsde gyengültebb árfolyamokkal nyílt meg. Hitelrészvények kedvező berlini hírek következté­ben magasabbak. Osztr. államvasuti részvények is drá­­gábbak, mert a heti kimutatás igen kedvező. A többi értékek nem változtak. Délután 2 óra 10 perczkor jegyzőnk. Osztr. hitelr. 283.20, Magy. hitelr. 260.—, Anglo 127.25, Unió 117.25, Bankegyl. 128.25------.—, Osztr. föld­hitelr. 223.—, Innerb. 107.—, Prágai vasipar —.—,Magy. sorsjegy —.—, Papirjáradék 72.75, Ezüstjáradék 73.95, Osztr. aranyjárad. 88.50, Magyar aranyjáradék 109.32, Napoleon arany 9.38, Alföld. 158.50, Gőzhajózási társ. 578.—, Erzsébet pálya 203.—, Pécs-barcsi 191.—, Ga­­licziai vasút 279.—, Kassa-oderbergi 131.5,0, Lombar­­dok 103.—, Lloyd 694.—, Északi v. 2480.—, Északnyugati 188.50, Erdélyi vasút 147.—, Osztr. államvasut 279.50, Tiszai 246.50, Tramway 210.25, Magy.gácsorsz. 149.­—, Magyar északkeleti 148.—, Magyar nyugati 156.50, Lem­­berg-csernovitzi —.—, Osztr.-magy. bank 822.—, El­­bevölgyi vasút 237.25, Ferencz­ József pálya 180 50, Ma­gyar papirjáradék 80.25, Osztr. papirjáradék 80.25. Esti tőzsde. A hangulat lanyha. Magyar arany­járadék 109.42, Osztr. hitelr. 282.90. Berlin, jan. 31. (Tőzsdetudósítás.) Államvasutak ke­resettek, bankok jobbak, vasutak csendesek, külföldi fondok élénkek. Utótőzsde változatlan. Bécs, jan. 31. (Magyar ért. zárlatja.) Magyar földteherm. kötv. 97.5, Magyar vasúti köles. 125.50, Erdélyi föld. kötv. 93.76, Magyar hitel 259.75, Magy. záloglevél 101.60, Alföld 159.26, Erdélyi vas. 14.75, Magy. észak-keleti vasút 14. 75, Magy. kel. vas. 86.30, Kék-vasúti elsőbbs. kötv. 82.80, Magyar sorsjegy 107.60, Tiszai vasút 246.—, Szölödézsm. 94.60, Magy. földhitel —.—, Magy. leszá­mít. bank 127.—, Aranyjáradék 109.30, Kassa-Oderbergi vasút 131.75 Tiszavölgyi sorsj. 107.20. Bécs, jan. 31. (Osztrák ért. zárlatja.) Osztrák hitelrészvény 283.30, Angol-oszták 127.—, Lombard 102.50, Államvasut 279.­ , Aranyjáradék 88.60, Napoleond’or 9.381 ., Londonra 118.65, Papirjá­radék 72.77, Galicziai 279.—, Hitelsorsjegy 178.25, 1864-es —.—, Porosz pénztári utasv. 57.97, 1860-as —,—, cs. kir. arany 5.54, Frankfurt 67.95, Töröksorsjegy 21­ 90. Nemzeti bank 820.­ Ezüst­járadék 73 90. Állandó.

Next