Ellenőr, 1881. február (13. évfolyam, 55-105. szám)

1881-02-21 / 91. szám

XIII. évfolyam. — 91. szám. Egyes szám ára 2 kr* Budapest, hétfő, február 21.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égési évre............................................20 forint — kr. Félévre.................................................10 „ — „ Évnegyedre ..............................................5 „ — „ Egy hónapra.........................................1 „ 80 * Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, Kalap­utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Táviratok. Kairó, febr. 20. Rudolf trónörökös február 23-ig marad itt. Bros, febr. 20. A véderőbizottságban Welsersheimb honvédelmi miniszter előterjeszti az 1873-ik évtől 1878-ig a harmadik sorozati osztályba áttett újonczok névsorát. Lang sor hadihaj­ókapitány felvilágosítást ad a haditen­gerészet kiképzéséről. A négy évig tartó szolgálat elfo­gadása fölött hosszabb vita támadt, végre a miniszter pártoló beszéde után elfogadták a javaslatot. A az egyéves önkéntesekről szóló czikk tárgyalásánál Schöf­fel két évi jelenléti szolgálatot indítványoz azon belföl­diek számára, kik nyolcz évi iskolalátogatást kimutat­hatnak ; e fölött hosszabb vita keletkezett. A miniszter ellenzi Schöffel indítványát, mire ezen­­ általános tár­gyalását berekesztik. Welsersheimb válaszol a hozzá intézett kérdésre és kijelenti, hogy ép most folynak a tüzetes tárgyalások az özvegyek és árvák ellátásáról szóló törvény fölött; reméli, hogy nem sokára a ház elé terjesztheti a kérdéses tvjavaslatot. Páris, febr. 20. A „Gaulois“ jelenti: Gam­­betta tegnap jelen volt az osztrák-magyar nagy­­követség palotájában adott ebéden és ez alka­lommal határozottan megc­áfolta az Ausztriába utazásáról szóló híreket. London, febr. 20. Az angolok és a boérek összpontosítják haderőiket; ma vagy holnap döntő ütközetet várnak. Berlin, febr. 20. Eulenburg gróf belügyminiszter elbocsáttatását kérte a császártól. Pétervár, febr. 20. Az „Agence Russe“ jelenti: A czár egy hadsegédjét küldötte az éhség által sújtott tar­tományokba, hogy ott pénzt oszszon ki. A külföldi hírlapoknak az országba bocsátására és a censurára vonatkozó határozatokat szabadelvű érte­lemben fogják módosítani. A „Journal de St. Petersbourg“ megc­áfolja azt a hírt, hogy Kálnoki gróf osztrák magyar nagykövet már egy év óta vár az ünnepélyes kihallgatásra és utal azon körülményre, hogy Kálnoki gróf, amidőn tavaly ide jött, rögtön tisztelgett a czárnál és a császári család vala­mennyi tagjánál. Az iparügyi enquete. Az ipartörvény revisiója ügyében a földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi miniszter tudvalevőleg en­­quetet hitt egybe. Ezen enquete ma d. e. 11 órakor ülésezett először az akadémia Kisfaludy-termében. El­nök Kemény Gábor b., jegyző Balogh Vilmos. A kormány részéről jelen vannak még Matlekovics Sándor államtitkár és Herich Károly osztálytanácsos. Kemény Gábor b.: T. uraim ! Fogadják min­denekelőtt üdvözletemet és szíves köszönetemet, hogy ezen nagyfontosságú ügynek megvitatása czéljából itt megjelenni szíveskedtek. Ezen második értekezletnek összehívását nem a múlt évben tartott értekezlet ered­ményével való elégedetlenség szülte, nem is véletlen ötlet vagy valamely közbejött dolog okozta, hanem ere­detileg és tervszerűleg volt ez már így megállapítva. Méltányosnak fogják önök tekinteni, hogy én, mint a kormánynak e tekintetben hivatott előmunkása, két­szer is tanácskozom e kérdésben, természetesen ez nem teszi azt, hogy e tekintetben a felelősséget magamról elhárítani akarnám. Öntudatával bírok én annak, hogy e tekintetben a kormány és jelesen a földművelés-, ipar­és kereskedelmi miniszter van hivatva első­sorban elő­terjesztéseket tenni, és így a felelősségnek súlya egész­ben és kizárólag a miniszterre hárul, a­ki előterjeszté­seit megteszi. Én csak felvilágosítást, tájékoztatást, érve­ket és ellenérveket óhajtok hallani, és azt óhajtom, hogy az itt elmondott nézetek subjectív szempontból egyéni meggyőződés szerint és egészen szabadon nyil­vánuljanak. Ezzel az ülést megnyitom. Miután itt verificatiónak alig lehet helye, a meg­alakulásnak leghelyesebb és legczélszerűbb módja az, hogyha az ezen értekezletre meghívott egyes egyének és egyletek küldötteinek névsorát itt felolvastatom. A jegyző olvassa a névsort, eközben elnök megjegyzi, hogy Baross Gábort és Streitmannt betegség gátolja a megjelenésben. Ez utóbbi írásban küldte be megjegy­zéseit, a­melyek az egyes kérdőpontok tárgyalásánál tekintetbe fognak vétetni. A névsor felolvasása után Zichy Jenő úr. köszönetet mond a miniszternek ezen értekezlet egybehívásáért. A jegyző olvassa az első kérdő­pontot. Czél­sz­e­r­ű-e kötelezni az iparosokat, hogy ipar­­társulatokba lépjenek? Ha igen: 1. alkalmazandó-e a kényszer: a) gyáro­sokra, b) kereskedőkre és c) kézművesekre egyaránt, vagy csak a kézművesekre ? 2. mi legyen a társulatok hivatása, tisztán humanisztikus vagy fegyelmi is ? — je­lesen, legyen-e a társulatoknak befolyása a tanoncz föl­vételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz fel­szabadításánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál, a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleges súrlódásoknál? 3. a társulatbalépés kötelezettsége ter­jedjen-e ki az ország bármely kis helységében lakó iparosára is, avagy csak a meghatározott (10.000) számú lakossal biró helyek iparosaira? 4. legyen-e minden helység számára csak egy (átalános) ipartársulat, avagy alakulhat-e foglalkozási ágak szerint több ipartársulat is, s ez utóbbi esetben ki határozza meg, hogy mikor ke­letkezhetik egyes foglalkozások számára külön társulat ? Ha nem ? czélszerű volna-e az ipar­társulatokat bizonyos hatósági jogosultsággal felruházni, különösen a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz fel­szabadításánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál,­­ a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleg súrlódásoknál ? Mily feltételek mellett lehetne ily hatósági jogo­sultságokat nyújtani ? Kautz Gyula az első kérdés első alineájára nézve, úgy, a­mint az fel van téve, alig tudna határozottan fe­lelni, mert felfogása szerint a kérdés principialiter nem a körül forog, hogy szabad vagy kötelező ipartársulat legyen-e, hanem akár­hogyan hangzik a kérdés, a körül forog, hogy ezen ipartársulatoknak minő jog és hatás­kör adassék. Ő nem volna épen ellene a kötelező ipar­társulatok behozatalának, ha azt látná, hogy az ipartár­sulatoknak nem adatik több, mint a­mi megadható a­nélkül, hogy az visszafelé való fejlődést idézzen elő. Ha azonban oly jog és hatáskör is adatik e társulatoknak, a­melynél fogva ezen aggodalma némi táplálékot nyer­hetne, akkor egész határozottsággal ellenzi a kötelezés és a kényszertársulás eszméjét. Az első kérdés második pontjára nézve, hogy mi legyen a társulatok hivatása, tisztán humanisticus-e vagy fegyelmi is, nem lát e két dolog közt oly éles ellentétet. Ez a szó „humanisticus czél“ sokkal kevesebbet jelez, mint a­mennyit akarnak az ipartársulatoknak adni azok is, a­kik nem akarnak kötelező társulatot; a „fegyelmi“ szó pedig nagyon vág, a­mi itt eléretni czéloztatik, azt élesebben szeretné ki­fejezni, mert a fegyelmi eljárás és hatóság két külön dolog. A hatóságoskodás eszméjét illetőleg ezen foga­lom nincsen egészen tisztázva, bár tudja, hogy az élet azt meglehetősen tisztázta, úgy de midőn alkotásáról van szó, teljesen határozott és tisztázott fogalmakra van szükség. Ismétli, hogy az első kérdésre mindaddig, míg nem tudja, hogy az ipartársulatnak minő jogok és ha­táskör adatnak. Határozottan sem igennel, sem nemmel nem felelhet. Kemény Gábor : Constatálni kívánom, hogy előt­tem szólt tagtárs a kötelező ipartársulatokat bizonyos körülmények között megengedi. Mudrony Soma: Azon emlékiratban, melyet ő 1872-ben szerkesztett, a teljes iparszabadság lett ki­mondva. Én akkor — úgymond — a kénys­zertársula­­tok és mindazon akadályok elhárítását kívántam, a­me­lyek a szabad ipar akadályait képezték. Szóló nem hiszi, hogy léteznék valaki az értekezlet tagjai közt, a­ki át nem volna hatva azon meggyőződéstől, hogy az iparosok jelenleg nem állanak feladatuk színvonalán. Ezért nem kell visszariadni attól, a­mi alkalmas arra, hogy e tekintetben javulás álljon be. Szerinte erélyes rendszabályok szükségesek és intézmények létesítendők az iparoktatás fejlesztésére. Hogy ezen rendszabályok foganatosítása a hatóság kezeibe, vagy pedig az iparo­sokéiba állami és hatósági felügyelet alatt tétessék-e le, ez sarkkérdése azon egész kérdésnek, hogy kötelező ipartársulatok legyenek-e vagy sem. Meggyőződése sze­rint nem látszik czélszerűnek a jelenlegi viszonyok közt ezt az állam és hatóság kezeibe letenni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az iparosokra bízni ezt oly mó­don, hogy az államnak, a hatóságoknak és az iparo­soknak szine-java vezérszereppel bírjon ezen ügyben. Ha ez elfogadtatik, könnyű lesz azon kérdésre felelni, hogy legyenek-e kötelező ipartársulatok vagy sem. Az első kérdés nézete szerint nincs helyesen formulázva, mert ez contradiction in adjectis, hanem e helyett azt kellene mondani, hogy minután vannak közös feladatok, a­melyek minden iparost egyaránt érdekelnek, ezen fel­adatokat teljesíteni kell, a­mi nem képzelhető máskép, mintha erre bizonyos orgánumok létesíttetnek. Ezen or­gánumok terheit igen természetesen mindazoknak kel­lene viselni, a­kiket illet. Havas Sándor: Az első kérdésre, vagyis hogy alkalmazandó-e a kényszer a gyárosokra, a kereske­dőkre és a kézművesekre egyaránt, csak igennel lehet felelni azért, mert nálunk a gyáripar kezdetleges és a gyáros a kézműves iparosokat is kénytelen igénybe venni. Ha az ipartársulatok kötelezőkké válnak, akkor ezeknek végrehajtó közegeknek is kellene lenniök. Kívánja, hogy ezen társulatok hivatása fegyelmi is legyen. Az ily társulatoknak minden városban kellene létezniük. A tár­sulatba a falvaknak és helységeknek is be kellene lép­niük. Az ebből származható költségekre szükséges pénz az adó­forint után kivetendő százalék alakjában volna behajtandó. A városban levő ipartársulatoknak jogukban áll csoportokba oszlani, azonban az ellenőrzést a főbb ipartársulatok választmányának kellene gyakorolni. Vpthay Béla ki nézete szerint a hiba és a baj az, hogy az ipartörvénybe befektetett elvek és intézke­dések nincsenek kellőleg végrehajtva. Az ipartörvényben vannak oly intézkedések, a­melyek érvényesítése c­él­­szerűen bízható az érdekeltekre, de viszont vannak olyanok is, a­melyek az államnak tartandók fenn. Ak­ként fogja fel a társulásnak eszméjét, hogy annak ke­retébe ne csak a városi, hanem a vidéki iparosok is bele vonassanak. A társulatoknak teendőit két osztályba cso­portosítja. Az egyikre ki volna mondandó, hogy azokat kötelesek teljesíteni, a másikra nézve pedig a társulatok­nak alkalmat kellene nyújtani arra, hogy képességükhöz képest az ipar emelésére a kellő eszközöket teremtsék elő. Szóló az ipartársulatokat nemcsak a városokra kívánja szorítani, hanem mindazon helyre, ahol kellő számú oly iparosok találtatnak, akik a reájuk bízandó teendőknek megfelelni képesek. Azon helyek iparosai, ahol nem találkozik annyi iparos, amennyi ezen teen­dőket elvégezhetné, kényszereszközökkel bírandók arra, hogy a szomszéd helyen levő ipartársulatba lépjenek be. Mint kötelező teendőket a következőket kívánja kimon­datni: 1. az iparosok, gyárosok és kereskedők közül lajstromozandók azok, akik kézműiparral foglalkoznak. 2. A tanonczokra vonatkozólag mindazoknak ellenőrzé­sét, amelyek az elsőfokú iparhatóság körébe vágnak. Ezek volnának a társulatoknak kötelező teendői, ame­lyeknek a legszigorúbban kellene megfelelni. A közmű­­velődésre, a szakképzettségre és a hitel előmozdítására szükséges teendőket nem mondaná ki kötelezőknek, mert az ipartársulatok nem lesznek képesek ezeknek keresztülvitelére. Ami a társulatoknak hozzájárulási díját illeti, ennek szerinte a legmérsékeltebbnek kellene lenni és 2 írtnál egy év alatt nagyobb nem lehetne. Ily kikötés mellett szóló a kényszerű társulást elfogadja. Csepreghy János midőn azon kérdésre óhajt felelni, várjon czélszerű-e kötelezni az iparosokat, hogy ipartársulatokba lépjenek, mindenekelőtt tisztába kell jönni azzal, minő hatáskört akarunk ez ipartársulatok­­nak engedélyezni. A hatáskör lehet kétféle, t. i. hatósági és testületi. Dac­ára annak, hogy az országban az ipa­rosok nagy többsége a hatósági hatáskört óhajtja, azt czélravezetőnek és helyesnek nem tartja, mert nem sza­bad oly közegeket hatósági jogokkal felruházni, amelyek akkor, midőn bizonyos ügyben intézkednek, akkor egy­szersmind érdekelt felek is lehetnek. Iparhatóságunk első fokon már­is van, a­melynek eltörlését eddig senki sem indítványozta, nem szeretné, hogy egy és ugyan­azon dolgot különféle hatóságok végezzék. Ha testületi jogokat akarunk a társulatokra ruházni, előáll azon kérdés, vájjon bevegyük-e a társulatokba az úgyneve­zett gyárosokat vagy pedig pusztán a kézműiparosokat. Nem kutatja, melyik nézet van többségben, mert mindkettőt rossznak tartja azért, mivel eddigelé annak definitiója, hogy ki a gyáros, ki a kézműiparos és ki foglalkozik házi iparral, eddig senki által meg nem oldatott. De ha mindnyájan bevonatnának is, akkor az a baj állna elő, hogy miután hazánkban a gyáripar sokkal kisebb, mint a kézműipar, a gyárosok a kézműiparosok által majori­­zálva lennének, hia a gyárosok be nem vonatnának a társulatokba, mivel köztudomás szerint igen gyakran bi­zonyos kézművesek egy része kézműiparosoknál, más­része gyárosoknál dolgozik, az esetben két különböző testületet állapítnánk meg egy és ugyanazon szakbeli munkásokra és munkaadókra, a­mi véleménye szerint meg nem engedhető. Végül megjegyzi, hogy a társulatoknál a kényszerre nézve hiányzik a sanctio úgy felfelé, mint lefelé. A ha­tóság nem könnyen teljesíthetné a kényszerítést, miután számos társulat van egy városban és így a járulékok behajtásánál egy adóhivatalnak száznál több társulattal kellene számolni, mert a társulati járulékokat az adóhi­vatal liquidálni nem volna képes. Az esetben, ha a vidéken nagyobb társulatok vol­nának alakítandók s abba bele volnának vonandók azon összes szakok, akkor sem lehetne a­­díjakat egyformán kivetni, mert ez a legnagyobb igazságtalanság volna. Ezen szempontokból teljesen illustriusnak tart min­den törvényes intézkedést. Ismételve hangsúlyozza, hogy ne kényszertársula­tok, hanem ipartársulatok állíttassanak fel, mert külön­ben a kényszer csak a papíron lesz meg. Thék András szemben Mudrony Somával, a­ki nagy eredményeket vár a kényszerű ipartársulatoktól és nem bízik a kormányban annyira, mint a kényszerű tár­sulatok hazafias eljárásában, megjegyzi, hogy körülbelül 200 évig állottak fenn a széhek, és évenként 2 milliónál többe kerültek, de hazafias működésöknek jelét nem látja sehol. Kétségbe vonja, hogy e társulatok nagy be­folyással lesznek nemzetgazdasági fejlődésünkre, mert ha minden községben kell ipartársulatot felállítani, a­hol körülbelül 40 iparos van, akkor 15.000 ipartársulatot kell teremteni, és ezeknek budgetje oly rengeteg összeget képvisel, a­melylyel többet lehetne a kormány által elérni, mert ma is 3427 ipartársulat van az országban 239.000 forint budgettel, amely összegnél maga az állam sem áldoz többet ipari czélokra. Ha 15.000 ipartársulat állít­tatnék fel, körülbelül 150.000 iparost vonnának el a tevékenység teréről. Amit Mudrony Soma hangsúlyo­zott, hogy a qualificáltabb iparosok lennének hivatva ellenőrizni az ipar fejlődését, és kiállítani a segédeknek és a tanonczoknak az igazolványt, ez megmérhetlen kár lenne nemzetünkre nézve, mert az illetők saját üz­letüktől elmaradnának. Emlékezzünk, hogy ép azon emberek, kik nagy tevékenységet fejtettek ki a régi ezéhek körül, később a legnagyobb nyomorban éltek. Nem látja be azt sem, hogy az iparosok érdekei jobban legyenek megvédve iparostársaik kezében, mint a kor­mány kezében. Furcsának tartja, hogy az iparos kény­szerítve legyen az ipartársulatot pénzével támogatni, ahol az ő meggyőződésével ellenkező dolgok történnek, s ez ellentétben áll a személyes szabadsággal és a va­­gyonbiztossággal. Minthogy az ipartársulatok megölő betűje mindennek­ ajánlja a szabad ipar pártolásának kimondását. Háth­ Károly a Csepregh­y János által felhozott első ellenvetést illetőleg, mely szerint ő nem kívánja, hogy az ipartársulatok hatósági joggal ruháztassanak fel, megjegyzi, hogy ennek alaphibája az, hogy mi a ható­sági jogkört — úgy látszik — nem akarjuk megvonni. A hatósági jogkört, mint executív jogkört látja. Micsoda veszély származnék, hogy ha a versenyviszo­nyok visszahatnának ezen testületi hatáskör gyakorlá­sára? Mi a tanonezügy rendezését, a szaknevelést akar­juk alulról fölfelé fokonként előmozdítani. Akarjuk to­vábbá kiterjeszteni a társulatok hatáskörét a munkarend fentartására. Akarjuk, hogy minden tanonct lajstromoz­tassák, hogy a munkakönyv felállíttassék, hogy tudva le­gyen, hol dolgozott, meddig szünetelt az illető. Hol van tehát a társulat ingerenciája az ipar gyakorlására és a versenyviszonyokra nézve ? Abban, hogy bizonyos fe­gyelmi rendszabályokat kell életbeléptetni és esetleg bírságolási jogot adni? de ez csak a tanonettartás, ta­­nonczoktatás és a munkafegyelemre vonatkozik,­­ a­hol pedig bíráskodásról vagy békéltetésről van szó a munkásokra nézve, ottan munkások ugyanazon számban legyenek képviselve, mint maguk a munkaadók. Szóló az átalános ipartársulatokat kívánja Kijelenti, hogy életerős, gyakorlati irányban működni képes ipar­­társulatokat kíván és ezeket fel kívánja ruházni azon testületi jogokkal, a melyek az első és második kérdés­pontban felemlítve vannak —­ s a kényszert kimondan­dónak véli. Siehy Jenő gróf: A kényszertársulás kívánatos, épen úgy, mint az iparosok lajstromozása. A kényszer alkalmazandó a kézművesekre és azon gyárosokra, a­kik szakszerűleg képzett iparosmunkásokat alkalmaznak, és ha gyártmányai kereskedésbe jönnek. A kereskedők külön grémiumba veendők. A társulatok hivatása huma­nisticus és fegyelmi is legyen. A társulatba való lépés kötelezettsége az ország minden helységére terjedjen, már az egyöntetűség és méltányosság végett is. Rend­szerint minden városban csak egy általános ipartársulat alakulhasson megfelelő szakosztályokkal. Az ipar szabad gyakorolhatásának elve fentartandó ugyan, azonban a kézműiparosokra nézve kötelezővé teendő, hogy tanoncz­­felszabadulási bizonyítványnyal igazolják, miszerint az ipart megtanulták, továbbá kimutassák, hogy 3 éven át mint legények szakbavágó műhelyben vagy gyárban dol­goztak. Deusch­loss Marczell nem ismer különbséget a kézműiparos, a gyáros és a gyáripart űző földesur közt. Véleménye szerint a kézműiparos és gyáros, vagyis a kis és nagymesterek egymás mellett fognak majd helyet foglalni s teljes egyetértőleg eljárni az őket érdeklő dol­gokban. A kényszer-ipartársulatokat nem pártolja, ki­vált itt Magyarországon, a­hol főleg oly nagy mérték­ben van kifejlődve az önállóság és a szabadság sze­­retete. Azt sem tartja helyesnek, hogy e társulatok ha­tósági joggal ruháztassanak fel, mert e hatósági eljárás csak úgy lehet jó, ha hatósági személyek által gyako­­roltatik e jog, a­kik felelősek azért a­mit tesznek. Az ipartörvény hiányain pedig majd az idő fog segíteni, ha mindenki megteszi a maga kötelességét és ezt pedig úgy lehet elérni, ha az ellenőrzés szigorú. A humanisticus czélokat illetőleg kívánja, hogy a tanonczok oktatása feletti felügyelet az ipartársulatoknál legyen, ennek ellen­őrzése hatósági közegek által történjék. Az iparosok laj­stromozása szintén az ipartársulatok útján eszközöl­tessék. György Endre: A nehézség egy része, mely ezen kérdésnél felmerül, abban rejlik, hogy az ipartörvény az iparűzés szabadságát és a tanonettartási jogot mindenki­nek megadja, már­pedig ez két különböző dolog, mert hogy az iparűzésre jogosítottnak teljes körúnak kell lenni stb. ez még nem qualificatio arra nézve, hogy az illető a tanonezokat is tanítani tudja, tehát bizonyos in­tézkedés szükséges arra nézve, hogy az iparűző ne csak tanonczokat tarthasson, hanem képes legyen is azokat tanítani. E szempontból kiindulva, kedvező hangulattal volt a kényszeripartársulatok iránt, azt gondolván, hogy ezen kényszeripartársulatok, a­melyekbe minden iparos kényszerítve lesz beállani, a tanoneztanítási képességet ellenőrizni fogják. Azonban egy nehézség merült fel most előtte, a­melynek nagy fontosságot tulajdonít, nevezetesen a kényszeripartársulás védőinek okos­kodása a következő: akarják az ipar emelését, te­hát az iparosoknak művelődését és anyagi javulását, a­mint irataikból kivette, szövetkezeti útán, anyag­beszer­zés, közös érdekek előmozdítása útján és humanisticus czélokkal előmozdítani. Ugy de ez a két dolog, a humanis­ticus czél és a szövetkezés a kényszer insti­tu­ci­ójával homlokegyenest ellenkezik. Van olyan dolog, amit csak a kényszer alapján álló ipartársulat vihet keresztül és van olyan dolog, amit csakis a szabad ipartársulatok vi­hetnek véghez. Elismeri, hogy van egy harmadik kat­e­­góriája is a dolgoknak, amiket úgy a kényszer, mint a szabad ipartársulatok is czélszerűen elintézhetnek, amire azonban a jelen szervezet alapján alig van kilátás. Szóló az átalános iparegyesület véleményéhez járul, hogy leg­alább középfokban az iparoktatás a polgári iskolákkal kapcsolatosan történjék, e feladat azonban a jelen viszo­nyok közt a kormányra hárul. Azt hiszi, hogy a kény­­szeripartársulatok behozatalával a humanisticus czélok ki volnának véve az ipartársulatok hatásköre alól. Mudrony Soma: A György Endre által felho­zott feladatok nem tartoznak a kényszertársulatok ha­tásköréhez. Ha kimondatik az iparnak átalános szerve­zése azon alapon, hogy minden iparos benne legyen a társulatokban, az által a czél nagyon is előmozdíttatik, mert így az iparosok a társulási érintkezést el nem ke­rülhetik, a­mi azután a netalán még nem létező érdek­lődést önként fogja fejleszteni. Thék Andrásnak, aki a kényszertársulatoktól semmi jót nem vár, azt mondja, hogy Magyarországon ma olyan a helyzet, hogy évről-évre 10.000-re megy azoknak a száma, akik kellő nevelés, oktatás hiányá­ban elzüllődnek és proletárokká válnak. Ami a lehető­ség kérdését illeti, akár hatóság veszi kezébe ez ügyet, akár egyesek az államkormányzat megbízottjai, — mert lehet ezt is képzelni, például Francziaországban vannak iparfelügyelők — akár pedig maga az autonóm iparos­ság nagy zöme veszi kezébe a dolgot, az mindegy. Lehet e három közül válogatni, de valamelyikre reá kell bízni, mert nem lehet megengedni ily óriási tőké­nek elpusztulását. Nekünk gondoskodnunk kell e mun­kaerő kiképzéséről, történjék ez azután akár állami fel­ügyelet útján, akár hatóság útján, akár az autonóm iparosság által. Szóló ez utóbbi mellett van. Csak így képzeli, hogy a jelenleg veszendőbe menő és elzüllött 10.000-nyi munkaerő fejlesztetni és emeltetni fog. Thék Andrásnak rövid felszólalása után elnök a legközelebbi ülést holnap délelőtt 11 órára tűzi ki. Az ülés végződik 1 óra 45 perc­kor délután. HÍREK: Február 20. Hivatalos. Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Láng János reáliskolai helyettes tanárt rendes tanárrá kinevezvén, szolgálattételre jelenlegi állomásán, a pancsovai főreális­kolánál meghagyta. A magyar királyi igazságügyminiszter Csákány István kolozsvári kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt a bánffy­­hunyadi kir. járásbírósághoz telekkönyvezetővé, Nemes Árpád mun­kácsi kir. járásbirósági bijnokot pedig, a beregszászi kir. törvény­székhez írnokká nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter, Csatár La­jos kataszteri titkárt, a debreczeni kir. kataszteri igazgatósághoz ke­rületi felügyelővé, Siegmund Sándor, Koczó Zsigmond, Knoblich Fe­­rencz pénzügymin.­számgyakornokokat; Horváth Miklós budapesti fővámhivatali gyakornokot; Pécskay Kálmán budapesti, Ollik Gyula szegedi illetékkiszabási, Vagács István debreczeni pénzügyigazgatósági és Asztay József esztergomi adófelügyelőségi számtiszteket a pénzügy­­miniszteri központi számvevőségek személyzeti létszámába; továbbá Conrád Mór számgyakornokot a budapesti illetékkiszabási hivatal­hoz ; Heidler Gyula számgyakornokot a szegedi illetékkiszabási hiva­talhoz, la Borda Sándor számgyakornokot a debreczeni pénzügyigazga­tósághoz és Verzár Béla budapesti lakost az esztergomi adófelügyelő mellé — valamennyit III. oszt. számtisztekké nevezte ki. — Am. kir. igazságügyminiszter, a munkácsi kir. országos fegyintézetnél al­kalmazott Szente János főfegyöri czimmel és ranggal felruházott I. oszt. közfegyört, ugyanezen országos fegyintézethez valóságos főfegy­­örré nevezte ki. — Ügyvédi kamara. A beszterczebányai ügyvédi kamara ré­széről közhírré tétetik, hogy Pollatsik Salamon ügyvéd Dettva szék­­helylyel a kamara ügyvédi lajstromába fölvétetett. — A királynénak, londoni jelentések szerint, már két kitűnő vadásznapja volt. — Személyi hírek. Földváry Gábor kir. taná­csos, orsz. képviselő cs. kir. kamarássá neveztetvén ki, ma délben tette le Lónyay Menyhért val. h. t. tanácsos kezébe az esküt s vette át a méltóság jelvényét, az arany kulcsot. — Török Napoleon gr. főispán Ungból, — Zichy Jenő gróf Székesfehérvárról, — Kunsberg báró nagybirtokos Frohnsdorfból, — és Pedretti Fe­­rencz gróf nagybirtokos Flórenczből a fővárosba érkez­tek. — Ordódy Pál miniszter neje ismét díszes fest­ményt rendelt meg Ligeti Antal művészünknél. — Uj főügyészi helyettes. A hivatalos lap mai száma közli, hogy ő felsége a budapesti főügyészséghez főügyészi helyettessé Fekete Ödön miskolczi ügyészt nevezte ki. — Egyházi előléptetések. Ő felsége a kassai szé­kesegyháznál D­a­n­i­k­o­v­i­c­s Mihály székesegyházi fő­­espresnek az őrkanonokságra; Vandrácsek Károly idősb mesterkanonoknak a székesegyházi főesperességre; Weisz Vilmos ifj. mesterkanonoknak az idősb mester­­kanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta, az ekként megürült ifjabb mesterkanonokságot Rá­­pászky József kassai egyházmegyei áldozátnak, szent­­széki ülnöknek és theologiai tanárnak adományozta. Ő felsége továbbá dr. P­o­g­á­c­s Ferencz szentszéki ülnö­­k­öt és theologiai lyceumi tanárt, valamint Magyar­­váry András alesperest és bottyáni plébánost, a kassai székesegyház tiszteletbeli kanonokaivá nevezte ki.

Next