Ellenőr, 1881. február (13. évfolyam, 55-105. szám)
1881-02-21 / 91. szám
XIII. évfolyam. — 91. szám. Egyes szám ára 2 kr* Budapest, hétfő, február 21.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égési évre............................................20 forint — kr. Félévre.................................................10 „ — „ Évnegyedre ..............................................5 „ — „ Egy hónapra.........................................1 „ 80 * Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Kalaputcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Táviratok. Kairó, febr. 20. Rudolf trónörökös február 23-ig marad itt. Bros, febr. 20. A véderőbizottságban Welsersheimb honvédelmi miniszter előterjeszti az 1873-ik évtől 1878-ig a harmadik sorozati osztályba áttett újonczok névsorát. Lang sor hadihajókapitány felvilágosítást ad a haditengerészet kiképzéséről. A négy évig tartó szolgálat elfogadása fölött hosszabb vita támadt, végre a miniszter pártoló beszéde után elfogadták a javaslatot. A az egyéves önkéntesekről szóló czikk tárgyalásánál Schöffel két évi jelenléti szolgálatot indítványoz azon belföldiek számára, kik nyolcz évi iskolalátogatást kimutathatnak ; e fölött hosszabb vita keletkezett. A miniszter ellenzi Schöffel indítványát, mire ezen általános tárgyalását berekesztik. Welsersheimb válaszol a hozzá intézett kérdésre és kijelenti, hogy ép most folynak a tüzetes tárgyalások az özvegyek és árvák ellátásáról szóló törvény fölött; reméli, hogy nem sokára a ház elé terjesztheti a kérdéses tvjavaslatot. Páris, febr. 20. A „Gaulois“ jelenti: Gambetta tegnap jelen volt az osztrák-magyar nagykövetség palotájában adott ebéden és ez alkalommal határozottan megcáfolta az Ausztriába utazásáról szóló híreket. London, febr. 20. Az angolok és a boérek összpontosítják haderőiket; ma vagy holnap döntő ütközetet várnak. Berlin, febr. 20. Eulenburg gróf belügyminiszter elbocsáttatását kérte a császártól. Pétervár, febr. 20. Az „Agence Russe“ jelenti: A czár egy hadsegédjét küldötte az éhség által sújtott tartományokba, hogy ott pénzt oszszon ki. A külföldi hírlapoknak az országba bocsátására és a censurára vonatkozó határozatokat szabadelvű értelemben fogják módosítani. A „Journal de St. Petersbourg“ megcáfolja azt a hírt, hogy Kálnoki gróf osztrák magyar nagykövet már egy év óta vár az ünnepélyes kihallgatásra és utal azon körülményre, hogy Kálnoki gróf, amidőn tavaly ide jött, rögtön tisztelgett a czárnál és a császári család valamennyi tagjánál. Az iparügyi enquete. Az ipartörvény revisiója ügyében a földmivelési, ipar- és kereskedelemügyi miniszter tudvalevőleg enquetet hitt egybe. Ezen enquete ma d. e. 11 órakor ülésezett először az akadémia Kisfaludy-termében. Elnök Kemény Gábor b., jegyző Balogh Vilmos. A kormány részéről jelen vannak még Matlekovics Sándor államtitkár és Herich Károly osztálytanácsos. Kemény Gábor b.: T. uraim ! Fogadják mindenekelőtt üdvözletemet és szíves köszönetemet, hogy ezen nagyfontosságú ügynek megvitatása czéljából itt megjelenni szíveskedtek. Ezen második értekezletnek összehívását nem a múlt évben tartott értekezlet eredményével való elégedetlenség szülte, nem is véletlen ötlet vagy valamely közbejött dolog okozta, hanem eredetileg és tervszerűleg volt ez már így megállapítva. Méltányosnak fogják önök tekinteni, hogy én, mint a kormánynak e tekintetben hivatott előmunkása, kétszer is tanácskozom e kérdésben, természetesen ez nem teszi azt, hogy e tekintetben a felelősséget magamról elhárítani akarnám. Öntudatával bírok én annak, hogy e tekintetben a kormány és jelesen a földművelés-, iparés kereskedelmi miniszter van hivatva elsősorban előterjesztéseket tenni, és így a felelősségnek súlya egészben és kizárólag a miniszterre hárul, aki előterjesztéseit megteszi. Én csak felvilágosítást, tájékoztatást, érveket és ellenérveket óhajtok hallani, és azt óhajtom, hogy az itt elmondott nézetek subjectív szempontból egyéni meggyőződés szerint és egészen szabadon nyilvánuljanak. Ezzel az ülést megnyitom. Miután itt verificatiónak alig lehet helye, a megalakulásnak leghelyesebb és legczélszerűbb módja az, hogyha az ezen értekezletre meghívott egyes egyének és egyletek küldötteinek névsorát itt felolvastatom. A jegyző olvassa a névsort, eközben elnök megjegyzi, hogy Baross Gábort és Streitmannt betegség gátolja a megjelenésben. Ez utóbbi írásban küldte be megjegyzéseit, amelyek az egyes kérdőpontok tárgyalásánál tekintetbe fognak vétetni. A névsor felolvasása után Zichy Jenő úr. köszönetet mond a miniszternek ezen értekezlet egybehívásáért. A jegyző olvassa az első kérdőpontot. Czélszerű-e kötelezni az iparosokat, hogy ipartársulatokba lépjenek? Ha igen: 1. alkalmazandó-e a kényszer: a) gyárosokra, b) kereskedőkre és c) kézművesekre egyaránt, vagy csak a kézművesekre ? 2. mi legyen a társulatok hivatása, tisztán humanisztikus vagy fegyelmi is ? — jelesen, legyen-e a társulatoknak befolyása a tanoncz fölvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál, a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleges súrlódásoknál? 3. a társulatbalépés kötelezettsége terjedjen-e ki az ország bármely kis helységében lakó iparosára is, avagy csak a meghatározott (10.000) számú lakossal biró helyek iparosaira? 4. legyen-e minden helység számára csak egy (átalános) ipartársulat, avagy alakulhat-e foglalkozási ágak szerint több ipartársulat is, s ez utóbbi esetben ki határozza meg, hogy mikor keletkezhetik egyes foglalkozások számára külön társulat ? Ha nem ? czélszerű volna-e az ipartársulatokat bizonyos hatósági jogosultsággal felruházni, különösen a tanoncz felvételénél, a tanszerződés ellenőrzésénél, a tanoncz felszabadításánál, illetőleg a tanbizonyítvány kiállításánál, a segédek és mesterek közötti viszony rendezésénél, a munkakönyvek kiállításánál és ellenőrzésénél, esetleg súrlódásoknál ? Mily feltételek mellett lehetne ily hatósági jogosultságokat nyújtani ? Kautz Gyula az első kérdés első alineájára nézve, úgy, amint az fel van téve, alig tudna határozottan felelni, mert felfogása szerint a kérdés principialiter nem a körül forog, hogy szabad vagy kötelező ipartársulat legyen-e, hanem akárhogyan hangzik a kérdés, a körül forog, hogy ezen ipartársulatoknak minő jog és hatáskör adassék. Ő nem volna épen ellene a kötelező ipartársulatok behozatalának, ha azt látná, hogy az ipartársulatoknak nem adatik több, mint ami megadható anélkül, hogy az visszafelé való fejlődést idézzen elő. Ha azonban oly jog és hatáskör is adatik e társulatoknak, amelynél fogva ezen aggodalma némi táplálékot nyerhetne, akkor egész határozottsággal ellenzi a kötelezés és a kényszertársulás eszméjét. Az első kérdés második pontjára nézve, hogy mi legyen a társulatok hivatása, tisztán humanisticus-e vagy fegyelmi is, nem lát e két dolog közt oly éles ellentétet. Ez a szó „humanisticus czél“ sokkal kevesebbet jelez, mint amennyit akarnak az ipartársulatoknak adni azok is, akik nem akarnak kötelező társulatot; a „fegyelmi“ szó pedig nagyon vág, ami itt eléretni czéloztatik, azt élesebben szeretné kifejezni, mert a fegyelmi eljárás és hatóság két külön dolog. A hatóságoskodás eszméjét illetőleg ezen fogalom nincsen egészen tisztázva, bár tudja, hogy az élet azt meglehetősen tisztázta, úgy de midőn alkotásáról van szó, teljesen határozott és tisztázott fogalmakra van szükség. Ismétli, hogy az első kérdésre mindaddig, míg nem tudja, hogy az ipartársulatnak minő jogok és hatáskör adatnak. Határozottan sem igennel, sem nemmel nem felelhet. Kemény Gábor : Constatálni kívánom, hogy előttem szólt tagtárs a kötelező ipartársulatokat bizonyos körülmények között megengedi. Mudrony Soma: Azon emlékiratban, melyet ő 1872-ben szerkesztett, a teljes iparszabadság lett kimondva. Én akkor — úgymond — a kényszertársulatok és mindazon akadályok elhárítását kívántam, amelyek a szabad ipar akadályait képezték. Szóló nem hiszi, hogy léteznék valaki az értekezlet tagjai közt, aki át nem volna hatva azon meggyőződéstől, hogy az iparosok jelenleg nem állanak feladatuk színvonalán. Ezért nem kell visszariadni attól, ami alkalmas arra, hogy e tekintetben javulás álljon be. Szerinte erélyes rendszabályok szükségesek és intézmények létesítendők az iparoktatás fejlesztésére. Hogy ezen rendszabályok foganatosítása a hatóság kezeibe, vagy pedig az iparosokéiba állami és hatósági felügyelet alatt tétessék-e le, ez sarkkérdése azon egész kérdésnek, hogy kötelező ipartársulatok legyenek-e vagy sem. Meggyőződése szerint nem látszik czélszerűnek a jelenlegi viszonyok közt ezt az állam és hatóság kezeibe letenni. Nem marad tehát egyéb hátra, mint az iparosokra bízni ezt oly módon, hogy az államnak, a hatóságoknak és az iparosoknak szine-java vezérszereppel bírjon ezen ügyben. Ha ez elfogadtatik, könnyű lesz azon kérdésre felelni, hogy legyenek-e kötelező ipartársulatok vagy sem. Az első kérdés nézete szerint nincs helyesen formulázva, mert ez contradiction in adjectis, hanem e helyett azt kellene mondani, hogy minután vannak közös feladatok, amelyek minden iparost egyaránt érdekelnek, ezen feladatokat teljesíteni kell, ami nem képzelhető máskép, mintha erre bizonyos orgánumok létesíttetnek. Ezen orgánumok terheit igen természetesen mindazoknak kellene viselni, akiket illet. Havas Sándor: Az első kérdésre, vagyis hogy alkalmazandó-e a kényszer a gyárosokra, a kereskedőkre és a kézművesekre egyaránt, csak igennel lehet felelni azért, mert nálunk a gyáripar kezdetleges és a gyáros a kézműves iparosokat is kénytelen igénybe venni. Ha az ipartársulatok kötelezőkké válnak, akkor ezeknek végrehajtó közegeknek is kellene lenniök. Kívánja, hogy ezen társulatok hivatása fegyelmi is legyen. Az ily társulatoknak minden városban kellene létezniük. A társulatba a falvaknak és helységeknek is be kellene lépniük. Az ebből származható költségekre szükséges pénz az adóforint után kivetendő százalék alakjában volna behajtandó. A városban levő ipartársulatoknak jogukban áll csoportokba oszlani, azonban az ellenőrzést a főbb ipartársulatok választmányának kellene gyakorolni. Vpthay Béla ki nézete szerint a hiba és a baj az, hogy az ipartörvénybe befektetett elvek és intézkedések nincsenek kellőleg végrehajtva. Az ipartörvényben vannak oly intézkedések, amelyek érvényesítése célszerűen bízható az érdekeltekre, de viszont vannak olyanok is, amelyek az államnak tartandók fenn. Akként fogja fel a társulásnak eszméjét, hogy annak keretébe ne csak a városi, hanem a vidéki iparosok is bele vonassanak. A társulatoknak teendőit két osztályba csoportosítja. Az egyikre ki volna mondandó, hogy azokat kötelesek teljesíteni, a másikra nézve pedig a társulatoknak alkalmat kellene nyújtani arra, hogy képességükhöz képest az ipar emelésére a kellő eszközöket teremtsék elő. Szóló az ipartársulatokat nemcsak a városokra kívánja szorítani, hanem mindazon helyre, ahol kellő számú oly iparosok találtatnak, akik a reájuk bízandó teendőknek megfelelni képesek. Azon helyek iparosai, ahol nem találkozik annyi iparos, amennyi ezen teendőket elvégezhetné, kényszereszközökkel bírandók arra, hogy a szomszéd helyen levő ipartársulatba lépjenek be. Mint kötelező teendőket a következőket kívánja kimondatni: 1. az iparosok, gyárosok és kereskedők közül lajstromozandók azok, akik kézműiparral foglalkoznak. 2. A tanonczokra vonatkozólag mindazoknak ellenőrzését, amelyek az elsőfokú iparhatóság körébe vágnak. Ezek volnának a társulatoknak kötelező teendői, amelyeknek a legszigorúbban kellene megfelelni. A közművelődésre, a szakképzettségre és a hitel előmozdítására szükséges teendőket nem mondaná ki kötelezőknek, mert az ipartársulatok nem lesznek képesek ezeknek keresztülvitelére. Ami a társulatoknak hozzájárulási díját illeti, ennek szerinte a legmérsékeltebbnek kellene lenni és 2 írtnál egy év alatt nagyobb nem lehetne. Ily kikötés mellett szóló a kényszerű társulást elfogadja. Csepreghy János midőn azon kérdésre óhajt felelni, várjon czélszerű-e kötelezni az iparosokat, hogy ipartársulatokba lépjenek, mindenekelőtt tisztába kell jönni azzal, minő hatáskört akarunk ez ipartársulatoknak engedélyezni. A hatáskör lehet kétféle, t. i. hatósági és testületi. Dacára annak, hogy az országban az iparosok nagy többsége a hatósági hatáskört óhajtja, azt czélravezetőnek és helyesnek nem tartja, mert nem szabad oly közegeket hatósági jogokkal felruházni, amelyek akkor, midőn bizonyos ügyben intézkednek, akkor egyszersmind érdekelt felek is lehetnek. Iparhatóságunk első fokon máris van, amelynek eltörlését eddig senki sem indítványozta, nem szeretné, hogy egy és ugyanazon dolgot különféle hatóságok végezzék. Ha testületi jogokat akarunk a társulatokra ruházni, előáll azon kérdés, vájjon bevegyük-e a társulatokba az úgynevezett gyárosokat vagy pedig pusztán a kézműiparosokat. Nem kutatja, melyik nézet van többségben, mert mindkettőt rossznak tartja azért, mivel eddigelé annak definitiója, hogy ki a gyáros, ki a kézműiparos és ki foglalkozik házi iparral, eddig senki által meg nem oldatott. De ha mindnyájan bevonatnának is, akkor az a baj állna elő, hogy miután hazánkban a gyáripar sokkal kisebb, mint a kézműipar, a gyárosok a kézműiparosok által majorizálva lennének, hia a gyárosok be nem vonatnának a társulatokba, mivel köztudomás szerint igen gyakran bizonyos kézművesek egy része kézműiparosoknál, másrésze gyárosoknál dolgozik, az esetben két különböző testületet állapítnánk meg egy és ugyanazon szakbeli munkásokra és munkaadókra, ami véleménye szerint meg nem engedhető. Végül megjegyzi, hogy a társulatoknál a kényszerre nézve hiányzik a sanctio úgy felfelé, mint lefelé. A hatóság nem könnyen teljesíthetné a kényszerítést, miután számos társulat van egy városban és így a járulékok behajtásánál egy adóhivatalnak száznál több társulattal kellene számolni, mert a társulati járulékokat az adóhivatal liquidálni nem volna képes. Az esetben, ha a vidéken nagyobb társulatok volnának alakítandók s abba bele volnának vonandók azon összes szakok, akkor sem lehetne adíjakat egyformán kivetni, mert ez a legnagyobb igazságtalanság volna. Ezen szempontokból teljesen illustriusnak tart minden törvényes intézkedést. Ismételve hangsúlyozza, hogy ne kényszertársulatok, hanem ipartársulatok állíttassanak fel, mert különben a kényszer csak a papíron lesz meg. Thék András szemben Mudrony Somával, aki nagy eredményeket vár a kényszerű ipartársulatoktól és nem bízik a kormányban annyira, mint a kényszerű társulatok hazafias eljárásában, megjegyzi, hogy körülbelül 200 évig állottak fenn a széhek, és évenként 2 milliónál többe kerültek, de hazafias működésöknek jelét nem látja sehol. Kétségbe vonja, hogy e társulatok nagy befolyással lesznek nemzetgazdasági fejlődésünkre, mert ha minden községben kell ipartársulatot felállítani, ahol körülbelül 40 iparos van, akkor 15.000 ipartársulatot kell teremteni, és ezeknek budgetje oly rengeteg összeget képvisel, amelylyel többet lehetne a kormány által elérni, mert ma is 3427 ipartársulat van az országban 239.000 forint budgettel, amely összegnél maga az állam sem áldoz többet ipari czélokra. Ha 15.000 ipartársulat állíttatnék fel, körülbelül 150.000 iparost vonnának el a tevékenység teréről. Amit Mudrony Soma hangsúlyozott, hogy a qualificáltabb iparosok lennének hivatva ellenőrizni az ipar fejlődését, és kiállítani a segédeknek és a tanonczoknak az igazolványt, ez megmérhetlen kár lenne nemzetünkre nézve, mert az illetők saját üzletüktől elmaradnának. Emlékezzünk, hogy ép azon emberek, kik nagy tevékenységet fejtettek ki a régi ezéhek körül, később a legnagyobb nyomorban éltek. Nem látja be azt sem, hogy az iparosok érdekei jobban legyenek megvédve iparostársaik kezében, mint a kormány kezében. Furcsának tartja, hogy az iparos kényszerítve legyen az ipartársulatot pénzével támogatni, ahol az ő meggyőződésével ellenkező dolgok történnek, s ez ellentétben áll a személyes szabadsággal és a vagyonbiztossággal. Minthogy az ipartársulatok megölő betűje mindennek ajánlja a szabad ipar pártolásának kimondását. Háth Károly a Csepreghy János által felhozott első ellenvetést illetőleg, mely szerint ő nem kívánja, hogy az ipartársulatok hatósági joggal ruháztassanak fel, megjegyzi, hogy ennek alaphibája az, hogy mi a hatósági jogkört — úgy látszik — nem akarjuk megvonni. A hatósági jogkört, mint executív jogkört látja. Micsoda veszély származnék, hogy ha a versenyviszonyok visszahatnának ezen testületi hatáskör gyakorlására? Mi a tanonezügy rendezését, a szaknevelést akarjuk alulról fölfelé fokonként előmozdítani. Akarjuk továbbá kiterjeszteni a társulatok hatáskörét a munkarend fentartására. Akarjuk, hogy minden tanonct lajstromoztassák, hogy a munkakönyv felállíttassék, hogy tudva legyen, hol dolgozott, meddig szünetelt az illető. Hol van tehát a társulat ingerenciája az ipar gyakorlására és a versenyviszonyokra nézve ? Abban, hogy bizonyos fegyelmi rendszabályokat kell életbeléptetni és esetleg bírságolási jogot adni? de ez csak a tanonettartás, tanonczoktatás és a munkafegyelemre vonatkozik, ahol pedig bíráskodásról vagy békéltetésről van szó a munkásokra nézve, ottan munkások ugyanazon számban legyenek képviselve, mint maguk a munkaadók. Szóló az átalános ipartársulatokat kívánja Kijelenti, hogy életerős, gyakorlati irányban működni képes ipartársulatokat kíván és ezeket fel kívánja ruházni azon testületi jogokkal, a melyek az első és második kérdéspontban felemlítve vannak — s a kényszert kimondandónak véli. Siehy Jenő gróf: A kényszertársulás kívánatos, épen úgy, mint az iparosok lajstromozása. A kényszer alkalmazandó a kézművesekre és azon gyárosokra, akik szakszerűleg képzett iparosmunkásokat alkalmaznak, és ha gyártmányai kereskedésbe jönnek. A kereskedők külön grémiumba veendők. A társulatok hivatása humanisticus és fegyelmi is legyen. A társulatba való lépés kötelezettsége az ország minden helységére terjedjen, már az egyöntetűség és méltányosság végett is. Rendszerint minden városban csak egy általános ipartársulat alakulhasson megfelelő szakosztályokkal. Az ipar szabad gyakorolhatásának elve fentartandó ugyan, azonban a kézműiparosokra nézve kötelezővé teendő, hogy tanonczfelszabadulási bizonyítványnyal igazolják, miszerint az ipart megtanulták, továbbá kimutassák, hogy 3 éven át mint legények szakbavágó műhelyben vagy gyárban dolgoztak. Deuschloss Marczell nem ismer különbséget a kézműiparos, a gyáros és a gyáripart űző földesur közt. Véleménye szerint a kézműiparos és gyáros, vagyis a kis és nagymesterek egymás mellett fognak majd helyet foglalni s teljes egyetértőleg eljárni az őket érdeklő dolgokban. A kényszer-ipartársulatokat nem pártolja, kivált itt Magyarországon, ahol főleg oly nagy mértékben van kifejlődve az önállóság és a szabadság szeretete. Azt sem tartja helyesnek, hogy e társulatok hatósági joggal ruháztassanak fel, mert e hatósági eljárás csak úgy lehet jó, ha hatósági személyek által gyakoroltatik e jog, akik felelősek azért amit tesznek. Az ipartörvény hiányain pedig majd az idő fog segíteni, ha mindenki megteszi a maga kötelességét és ezt pedig úgy lehet elérni, ha az ellenőrzés szigorú. A humanisticus czélokat illetőleg kívánja, hogy a tanonczok oktatása feletti felügyelet az ipartársulatoknál legyen, ennek ellenőrzése hatósági közegek által történjék. Az iparosok lajstromozása szintén az ipartársulatok útján eszközöltessék. György Endre: A nehézség egy része, mely ezen kérdésnél felmerül, abban rejlik, hogy az ipartörvény az iparűzés szabadságát és a tanonettartási jogot mindenkinek megadja, márpedig ez két különböző dolog, mert hogy az iparűzésre jogosítottnak teljes körúnak kell lenni stb. ez még nem qualificatio arra nézve, hogy az illető a tanonezokat is tanítani tudja, tehát bizonyos intézkedés szükséges arra nézve, hogy az iparűző ne csak tanonczokat tarthasson, hanem képes legyen is azokat tanítani. E szempontból kiindulva, kedvező hangulattal volt a kényszeripartársulatok iránt, azt gondolván, hogy ezen kényszeripartársulatok, amelyekbe minden iparos kényszerítve lesz beállani, a tanoneztanítási képességet ellenőrizni fogják. Azonban egy nehézség merült fel most előtte, amelynek nagy fontosságot tulajdonít, nevezetesen a kényszeripartársulás védőinek okoskodása a következő: akarják az ipar emelését, tehát az iparosoknak művelődését és anyagi javulását, amint irataikból kivette, szövetkezeti útán, anyagbeszerzés, közös érdekek előmozdítása útján és humanisticus czélokkal előmozdítani. Ugy de ez a két dolog, a humanisticus czél és a szövetkezés a kényszer instituciójával homlokegyenest ellenkezik. Van olyan dolog, amit csak a kényszer alapján álló ipartársulat vihet keresztül és van olyan dolog, amit csakis a szabad ipartársulatok vihetnek véghez. Elismeri, hogy van egy harmadik kategóriája is a dolgoknak, amiket úgy a kényszer, mint a szabad ipartársulatok is czélszerűen elintézhetnek, amire azonban a jelen szervezet alapján alig van kilátás. Szóló az átalános iparegyesület véleményéhez járul, hogy legalább középfokban az iparoktatás a polgári iskolákkal kapcsolatosan történjék, e feladat azonban a jelen viszonyok közt a kormányra hárul. Azt hiszi, hogy a kényszeripartársulatok behozatalával a humanisticus czélok ki volnának véve az ipartársulatok hatásköre alól. Mudrony Soma: A György Endre által felhozott feladatok nem tartoznak a kényszertársulatok hatásköréhez. Ha kimondatik az iparnak átalános szervezése azon alapon, hogy minden iparos benne legyen a társulatokban, az által a czél nagyon is előmozdíttatik, mert így az iparosok a társulási érintkezést el nem kerülhetik, ami azután a netalán még nem létező érdeklődést önként fogja fejleszteni. Thék Andrásnak, aki a kényszertársulatoktól semmi jót nem vár, azt mondja, hogy Magyarországon ma olyan a helyzet, hogy évről-évre 10.000-re megy azoknak a száma, akik kellő nevelés, oktatás hiányában elzüllődnek és proletárokká válnak. Ami a lehetőség kérdését illeti, akár hatóság veszi kezébe ez ügyet, akár egyesek az államkormányzat megbízottjai, — mert lehet ezt is képzelni, például Francziaországban vannak iparfelügyelők — akár pedig maga az autonóm iparosság nagy zöme veszi kezébe a dolgot, az mindegy. Lehet e három közül válogatni, de valamelyikre reá kell bízni, mert nem lehet megengedni ily óriási tőkének elpusztulását. Nekünk gondoskodnunk kell e munkaerő kiképzéséről, történjék ez azután akár állami felügyelet útján, akár hatóság útján, akár az autonóm iparosság által. Szóló ez utóbbi mellett van. Csak így képzeli, hogy a jelenleg veszendőbe menő és elzüllött 10.000-nyi munkaerő fejlesztetni és emeltetni fog. Thék Andrásnak rövid felszólalása után elnök a legközelebbi ülést holnap délelőtt 11 órára tűzi ki. Az ülés végződik 1 óra 45 perckor délután. HÍREK: Február 20. Hivatalos. Kinevezések. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Láng János reáliskolai helyettes tanárt rendes tanárrá kinevezvén, szolgálattételre jelenlegi állomásán, a pancsovai főreáliskolánál meghagyta. A magyar királyi igazságügyminiszter Csákány István kolozsvári kir. törvényszéki segédtelekkönyvvezetőt a bánffyhunyadi kir. járásbírósághoz telekkönyvezetővé, Nemes Árpád munkácsi kir. járásbirósági bijnokot pedig, a beregszászi kir. törvényszékhez írnokká nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter, Csatár Lajos kataszteri titkárt, a debreczeni kir. kataszteri igazgatósághoz kerületi felügyelővé, Siegmund Sándor, Koczó Zsigmond, Knoblich Ferencz pénzügymin.számgyakornokokat; Horváth Miklós budapesti fővámhivatali gyakornokot; Pécskay Kálmán budapesti, Ollik Gyula szegedi illetékkiszabási, Vagács István debreczeni pénzügyigazgatósági és Asztay József esztergomi adófelügyelőségi számtiszteket a pénzügyminiszteri központi számvevőségek személyzeti létszámába; továbbá Conrád Mór számgyakornokot a budapesti illetékkiszabási hivatalhoz ; Heidler Gyula számgyakornokot a szegedi illetékkiszabási hivatalhoz, la Borda Sándor számgyakornokot a debreczeni pénzügyigazgatósághoz és Verzár Béla budapesti lakost az esztergomi adófelügyelő mellé — valamennyit III. oszt. számtisztekké nevezte ki. — Am. kir. igazságügyminiszter, a munkácsi kir. országos fegyintézetnél alkalmazott Szente János főfegyöri czimmel és ranggal felruházott I. oszt. közfegyört, ugyanezen országos fegyintézethez valóságos főfegyörré nevezte ki. — Ügyvédi kamara. A beszterczebányai ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy Pollatsik Salamon ügyvéd Dettva székhelylyel a kamara ügyvédi lajstromába fölvétetett. — A királynénak, londoni jelentések szerint, már két kitűnő vadásznapja volt. — Személyi hírek. Földváry Gábor kir. tanácsos, orsz. képviselő cs. kir. kamarássá neveztetvén ki, ma délben tette le Lónyay Menyhért val. h. t. tanácsos kezébe az esküt s vette át a méltóság jelvényét, az arany kulcsot. — Török Napoleon gr. főispán Ungból, — Zichy Jenő gróf Székesfehérvárról, — Kunsberg báró nagybirtokos Frohnsdorfból, — és Pedretti Ferencz gróf nagybirtokos Flórenczből a fővárosba érkeztek. — Ordódy Pál miniszter neje ismét díszes festményt rendelt meg Ligeti Antal művészünknél. — Uj főügyészi helyettes. A hivatalos lap mai száma közli, hogy ő felsége a budapesti főügyészséghez főügyészi helyettessé Fekete Ödön miskolczi ügyészt nevezte ki. — Egyházi előléptetések. Ő felsége a kassai székesegyháznál Danikovics Mihály székesegyházi főespresnek az őrkanonokságra; Vandrácsek Károly idősb mesterkanonoknak a székesegyházi főesperességre; Weisz Vilmos ifj. mesterkanonoknak az idősb mesterkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta, az ekként megürült ifjabb mesterkanonokságot Rápászky József kassai egyházmegyei áldozátnak, szentszéki ülnöknek és theologiai tanárnak adományozta. Ő felsége továbbá dr. Pogács Ferencz szentszéki ülnököt és theologiai lyceumi tanárt, valamint Magyarváry András alesperest és bottyáni plébánost, a kassai székesegyház tiszteletbeli kanonokaivá nevezte ki.