Ellenőr, 1881. február (13. évfolyam, 55-105. szám)

1881-02-24 / 98. szám

XIIL évfolyam. — 98. szám. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre.............................. 20 forint — kr. Felénc.......................10, — , Évnegyedre .................................5, — „ Egy hónapra........................ 1­9 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár érnegyedenkint. Az előfizeté­si pénzek és a lap szétküldésére vo­mna­tkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­atera 22. sz.) intézendők. Egyes szára ára 2 kr. Budapest, csütörtök, február 21188. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap-utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk «L Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az .Ellenőr" kiadó­ hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. ESTI LAP. Budapest, február 24. Konstantinápolyból és Athénből vegyesen érkeznek háborús és békés tudósítások. A szul­tán, mondják, legkevésbé sem hajlandó ellenál­lásra, mert aggasztja őt Albánia helyzete, to­vábbá a hadsereg ellátása. Az athéni hivatalos körök szintén komolyan kezdik fontolni a hely­zetet, mert meggyőződtek, hogy Angliától nem várhatnak hathatós segítséget. A szultán múlt héten fogadta Calice oszt­rák-magyar nagykövetet és biztosította őt, hogy mint szultán mindent el fog követni a görög kér­dés megoldása érdekében. A múlt héten Goschen nagykövetet is fogadta a szultán. Goschen azon élénk kívánságát fejezte ki az angol kormány nevében, hogy békés módon oldassák meg a görög kérdés és megjegyezte, hogy valamennyi hatalom egyetértve erre a czélra törekszik, végre azt is megpendítette, hogy a háború nagy vesze­delmet idézhetne elő. Az említett békés szándék és biztosítás mel­lett furcsán hangzik tehát az a konstantinápolyi tudósítás, hogy utóbbi napokban gyengült a bé­kére való kilátás, hogy Goschen nagykövet el­mondotta Konstantipolyban Bismarck herczeg azon nyilatkozatát, hogy ő nem tud módot a háború megakadályozására, és hogy a diplomatia fő törekvése most már az lehet csak, hogy loca­­lizálja a háborút. Pakisból írják, hogy a porta engedékenysé­gének végső határát nem lehet előre meghatá­rozni, valamint azt sem, hogy mily szívóssággal fog ragaszkodni eddigi követeléséhez Görögország. A háborút vagy békét jövendölő híreknek sincs biztosabb alapjuk. Mint egyszerű híreket közöljük tehát csak a két fél készülődéséről szóló híreket. A „National­zeitung“ értesül, hogy a porta sietve fegyverke­zik néhány nap óta. A Görögországgal szemközt fekvő frontot: Gallipolit, Mytilenét, Smyrnát és Salonichit gyorsan erősíti és 120,000 ember élel­mezésére hirdet pályázatot. A görög képviselőház által elfogadott és a tartalékosok behívásáról szóló határozat egészen határozatlan, azért nem is oly ártatlan, mint a­minőnek a görög kormány föltünteti. E törvény ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy a 30—40 éves tartalékosokat kerületenként vagy korosztá­­lyonként hívhatja be.­ A szerb kormány valamennyi ajánlatot a szkupstina vasúti bizottsága elé terjesztette teg­napelőtt, hogy bebizonyítsa, hogy Bontoux aján­lata a legkedvezőbb. A bizottság tudomásul vette ez ajánlatokat és helyeselte a kormány eljárását. * A morvaországi nemesség új párt alakítására tesz kísérletet. E párt elfogadja az alkotmányt és az állam egységét, nemzeti kérdésekben semle­ges akar maradni, egyházi kérdésekben pedig konservatív. Az osztrák képviselőház nyelv­bizottsága, mint jelentettük, Hausnert választotta előadójává, Hausner azonban nem fogadta el a megbízást, mert, mint ő mondotta, nem nyert absolut több­séget. Azóta nyomára jött valaki, hogy a bizott­ság lengyel tagjai szavaztak Hausner ellen, mert nem akarták, hogy honfitársuk avatkozzék a né­metek és csehek ügyébe. A csehek ellenben szí­vesen vették volna, ha más club tagja vállalka­ AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, február 24. A FEKETÉK ÉS A VÖRÖSEK. 40 REGÉNY IRTA. VICTOR CHEREFLIEZ. xiv. (Folyta­tja.) Meg vala tehát irva, hogy senki sem fogja a vég­zetes párbeszédet félbeszakasztani ? Jetta veszélyt jelző, hosszú tekintetet vetett nénjére, ki átellenben ült, a te­rem másik végén. De Cantarel asszony nem foglalko­zott unokahúgával, egy tiszteletre méltó ősz hivatalnok­kal beszélt, kit gyakran látott vala atyjánál. Mintha is­mert vidéken járt volna; a gyönyör, hogy a múltról beszélhetett, diadalmaskodott bágyadtságán; élénken be­szélgetett, majdnem hévvel. Némely fa, melynek a fagy megölte tetejét, újra kihajt tövéből; és némely lélek, mely az élet hideg érintkezése folytán kiszáradt, időről­­időre megifjedik az emlékezet által. — Kevés reményt, folytatá Walport, túlságosat kérek-e ? Jetta bírt annyi erővel, hogy felelt: — Lehetetlen! lehetetlen ! Albert képe más kifejezést öltött: — Tehát visszaadja egész szabadságomat? . . . Fölfogom azt használni úgy, hogy talán magam is meg­bánom. Ezen szavaknak kétféle értelmük lehetett, de minthogy Albert, amint azokat mondta Lésinre tekintett, kinek vörös haja és domború háta a kandalló mellett volt látható, Jetta újra remegett azon gondolatnál, hogy e két ember ő végette párbajt fog vívni és szive el­szorult. — Mondja, hogy: Talán! és megelégedve fogok távozni, folytató hízelgő és egyszersmind parancsoló hangon . . . Oh, esedezem, mondja, hogy: Talán. — Talán! mondá Jetta halkan, szédülve és a nél­kül, hogy észrevette volna a diadal és ittasság kifejezé­sét, melylyel Albert rá tekintett. Bár igen halkan beszélt, a „Talán“-t mégis meg­hallotta Vaugenis ur, ki egy perczc­el későn érkezett és kinek ajkain gúnyos mosoly lebegett. Azt tudatta Jettával, hogy Cantarel ur távozni készül és nem akarja bevárni a vacsorát. Mióta nem volt kamaraelnök, Vau­genis úr főfoglalkozása az volt, hogy mindenben tárgyat keresett „közmondásához, vagy egyfelvonásos darab­hoz; e foglalkozás segít könnyen vigasztalódni mások baján; saját bajain az ember nehezebben vigasztalódik. Míg a volt elnök Jettát nénjéhez vezette, ki épen ülté­ből felkelt, magában mondá: Egy nő, ki el van hatá­rozva nem­et mondani, és ki igent mond, vagy legalább majdnem igent: ez szép tárgy. A darab czime ez le­hetne : Az asszony ingatag. . . . Nem, jobb, érdekesebb czimet kellene találnom. E nap Canteral ar ép oly szerencsétlen volt a whist-játékban, mint képvételénél; húsz louis-t vesztett, mely hamis Fragonard-ja után, rész kedvét legmagasabb fokára emelé. Amint a lépcsőn lementek, kérdé gyám­leányától, tánczolt- e , és ennek feleletére felkiált: — Természetes! Attól félt, hogy lelki üdvét kocz­­káztatja. XV. Az estély izgalmai kimerítették Maulabert kisasz­­szony erejét. Vaugenis úrtól távozván, lesujtottnak­, ösz­­szetöröttnek érezte magát, és alig hajtotta le fejét ván­kosára, mély álomba merült. Néhány órára mindent el­felejtett. Midőn felébredt, minden ismét eszébe jutott. Felült ágyában; haja szétszórva hullott vállaira; arczát két kezébe temeté. Hasonlított a bűnbánó Magdolnához, ki bűneit siratja. Bűne azon iszonyatos „Talán“ volt, melyet kicsikarni engedett. Azon győzelem helyett, me­lyet lelkiismeretének megigért, és mellyel magának hizel­­gett volt, a csatából nem hozott egyebet vissza, mint a veszteség kezdetét és minden talált és nyújtott magya­rázat daczára, lelkiismerete fölháborodott. A vár még el­lenállt, nem adta meg magát, de ostromlója lelkesítette és előre is diadalmaskodott közel győzelme reményében. Azon akarat, mely „Talán“-t mond, kitűzte a fehér zászlót. Szerencsére volt még segédcsapat, és pedig milyen ! Még nem volt késő, mindent helyre állíthatott még. Alig volt Jetta felöltözve, Cantarel asszonyhoz ment és rimán­­kodott, mintha élet-haláleset forogna szóban, hogy ki­sérje el délután Amélie anyához. Fölötte csodálkozott, midőn Cantarel asszony, mi­előtt kérelmére felelt volna, hidegvérrel így szólt: — Azt hiszem, kedvesem, hogy ön igen komolyan beszélgetett Walport úrral . . . Azonban nem kérdem titkait — folytatá — miután kivánja, el fogom önt ki­sérni a kórházig; úgyis dolgom van azon városrészben; tehát el fogom vezetni a kapuig, és óra múlva ismét a kapunál fogom önt várni; Cantarel urnak pedig nem fogunk szólni e látogatásról. Maulabert kisasszony türelmetlensége az órákat és a perczeket számlálta, az idő nem múlt neki elég gyorsan, végre mégis csak elmúlt. Ott volt a kórház­nál. Oh, milyen jól esett ez udvar kövezetén végig mennie­ és mennyire tetszettek szemeinek ezen téglá­ból és kőből rakott falak. Amint e falakat nézte, k­öny­nyebbülést érzett, mely a közel szabadulás előh­irnöke volt. „Midőn innen el fogok menni, nem fogom azt érezni mit most; szivem szabad és könnyű lesz. Ez azon szent hely, hol ama diadalmas szavakat hallani, melyek megnyugtatnak, meggyógyítanak, melyek rendbe hozzák a nyugtalankodó gondolatot és az egész életet“. A nagy lépcsőn akart fölmenni, és áthaladt előbb termén, mint még mindig nevező, mert e termet nem tekintette úgy, mintha megszűnt volna az övé lenni. Amint a terembe lépett, elszomorodott, nem ismert sen­kit, és senki sem ismerte meg őt. A kórházak átjáró helyek, a betegség szállói, mely eljő, leül vagy lefek­szik, és aztán távozik. Mindenütt új képek, mindenütt közönyös szemek, melyek ki nem melegültek, mi­dőn ránéztek. A falak is, mintha komolyan tekin­tettek volna le rá és igy szóltak volna,: „Ki ez az is­meretlen?“ Hiába kiáltá nekik: „Én vagyok, Mari testvér!“ nem volt képes őket rábeszélni. Hol volt fe­hér ruhája? hol hagyta fehér kötényét, mely tiszta volt reggel, és este már nem ? Virágok voltak kalapja mel­lett. A világból érkezett, és ismét vissza fog térni oda; a világ gazdája volt, és ő e gazda ruháját viselő; szí­vében pedig volt valami titokzatos, valami idegen, egy álom, valamely zene, melylyel nem szokás a kórházakba eljárni. Látta maga előtt elmenni a fiatal apáczát, ki helyébe lépett, és e perezben az egyik ágyhoz közele­dett, és a betegnek egy csésze levest nyújtott. Úgy sze­rette volna kezeiből elvenni a csészét, de az ő kezei keztyüsek, és keztyüi nyolcz gombosak voltak. Azonban mégis ráismert valaki : a fiatal orvos, ki kalapjával fején, kisétálni készült. Remegve megállt, figyelemmel vizsgálta Jettát és hozzál­ép­ve felkiáltott: — Ó ! testvér! . . . Azonban mindjárt helyreigazította szavait, levéve kalapját, ünnepélyes hangon folytatá: — Bocsánat, kisasszonyom.... Kétségtelenül az anyát látogatni jó. Ott fogja őt lelni a kis szobában. (Folytatása következik.) zik a jelentés előterjesztésére és támogatására, most tehát boszankodnak a lengyelek csinyje miatt. Az országgyűlési szabadelvű­ párt fú­lió 25-én, pénteken, d. u. 6 órakor értekezle­tet tart. A mentelmi és igazságügyi bizottság ma d. u. 5 órakor, az országházban, szokott helyiségében ülést tart. A hivatalos lap mai száma közli e kéziratot: A belügyminisztérium vezetésével megbízott ma­gyar miniszterelnököm előterjesztésére, Graefl József birtokost Szabolcsmegye főispánjává nevezem ki. Kelt Bécsben, 1881. évi február hó 16-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A mérsékelt ellenzék tegnap esti értekezletén a végrehajtó bizottságnak a választásokra vonatkozó meg­állapodásai képezték a tanácskozás tárgyát. A „Magyar­­ország“ tudósítása szerint elhatároztatott, hogy a mér­sékelt ellenzék a képviselőválasztásoknál „önállóan és teljes solidaritással fog eljárni és tagjait erkölcsi támo­gatásban fogja részesíteni.“ A „P. N.“ szerint a vitában Spnnyey, Bittó, Szi­lágyi Dezső és mások vettek részt. Általában kiemelte­tett — írja az idézett lap — hogy a párt, mint ilyen, semmiféle más párttal paktumot a választásokra nem köt­het. Egyik szónok úgy nyilatkozott, hogy ott, a­hol a helyi viszonyok a mérsékelt ellenzék győzelmét nem tüntetik fel valószínűnek, ő előnyt adna a szélsőbali vá­lasztókkal való ad hoc megállapodásnak, a kormány­párttal történő megegyezés felett. A „Napló“ azzal végzi tudósítását, hogy „a kérdés érdemét különben nem lehet eldönteni a központban, általános elvi jelentőségű hatá­rozatokkal, hanem az csak a helyszínen a „csatatéren“ dönthető el.“ Az „Egyetértés“ azt mondja a határozatra, hogy az nem eldöntése a kérdésnek, hanem kitérés a fe­lelet elől. A hivatalos lap mai száma a honvédelmi minisz­ter két körrendeletét közli. Az első az 1880-ik évi had­jutalék végleges számba vételéről szól, s részletesen föl­sorolja azon intézkedéseket, melyek e czélra az 1880. évi augusztus hó 31-ig terjedett ujonszállitási eredmény szerint foganatositandók. A másik körrendelet az előbbi­vel kapcsolatban lényegileg azt tartalmazza, hogy a folyó 1881. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok összege, egyrészről az 1880. évi hadjutalék számbavételé­nek eredménye szerint fenmaradó, s másrészről az 1880. évi szeptember hó 1-jétől fogva az 1881. évi fősorozá­sig mutatkozó felületeknek, vagy többleteknek, illetőleg pótlékoknak és hátralékok­ vagy tartozásoknak számí­tásba vételével állapítandó meg. Az ez ügyben már ré­gebben kibocsátott rendeletek és utasítások érvényben maradnak s a miniszter meghagyta, hogy a sorozó bi­zottságok és különösen azok polgári elnökei azokhoz szorosan alkalmazkodjanak. Irodalmi és művészeti tárgyakat a hatóságok köz­benjárása és engedélye nélkül küldöttek némelyek az udvarba. Minthogy ily eljárás ellenkezik az életben levő szabályokkal, a belügyminiszter a hatóságokhoz intézett köriratban figyelmezteti az illetőket, hogy ily tárgyak­nak beküldésére a rendes hatóság és a cs. és kir. fő­­kamarási hivatal útján előzetesen engedélyt kell kérniök. Ebben a kérvényben az illető tárgyat, a tárgy csatolása nélkül, pontosan le kell írni. Az előzetes engedély nél­kül érkező küldeményeket ezután vissza fogja utasítani a főkamarási hivatal. Táviratok. BOCS, febr. 24. Képviselőház. Kreiczy tanár letette a szokásos esküt. Herbst leköszönt a jogügyi bizottsági tag állásáról. Lobkowitz hrg kijelenti, hogy az adóbi­zottság rövid idő múlva tüzetesen fogja tárgyalni mindazon kérvényeket, melyek a földadó tárgyában beérkeztek. A felső-ausztriai országos bizottságnak, a földadó­ főösszegének elvetéséről szóló kérvényét, egész tartalmában, a jegyzőkönyvbe felvették, miután Schaup arra utalt, hogy Felső-Ausztria mind a két pártjá­nak egyhangú határozata alapján adatott át ez a kérvény a háznak. A nyugati vasút államosítására vo­natkozó törvényjavaslatot a vasúti bizottsághoz utasí­tották. Friedman bírálat alá veszi a kötött egyezséget. Erre a ház folytatja a tankötelezettség időtartamának leszállítása fölötti vitát. Hoffer pártolja a nyolcz évi tankötelezettséget. Kairó, febr. 24. Rudolf trónörökös tegnap Bayumba utazott, honnan Felső-Egyptom vidékeire fog utazni. A trónörökös valószínűleg márcz. 18-án tér vissza Kairóba. Róma, febr. 24. Amadeo herczeg tegnap este elin­dult kíséretével Turinból, hogy Münchenen át Berlinbe utazzék. Konstantinápoly, febr. 24. A porta megkérte a né­met kormányt, hogy küldjön neki még két tisztviselőt, és pedig az egyiket a vámügyek, a másikat az általános közigazgatási osztály számára. Páris, febr. 24. Ney tábornok, az elchingeni her­czeg Chatillonban főbe lőtte magát. A midőn a szobá­jába hatoltak, az öngyilkos, ki a pisztolyt még kezei közt tartotta, halva volt. Országgyűlés. 1. A képviselőház ma folytatta és befejezte a bélyeg- és illetéktörvényjavaslat tárgyalását. A vitában a pénzügyminiszteren, továbbá D­á­r­d­a­y Sándor és F­u­n­t­á­k Sándor előadó­kon kívül Madarász József, Füzesséry Géza, Teleszky István, Vidliczkay Jó­zsef , Horváth Lajos, Szilágyi Dezső, Kr­aj­csik Ferencz és többen vettek részt. NI. Ja­ács Béla, m­íg Dárday Sándor előadó és ISzapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kimutatják, hogy itt nincs szó valamely új intézkedésről, mert ez megfelel az ed­digi illetéktörvény 242. §-ának, és a­mi nyitás benne van, az épen a felek érdekében áll, mert a beadvány vissza­adása által megkiméltetnek a lelet felvételétől, mely az államnak is sok munkát és költséget okoz és igy az ujitás az államra nézve is előnyös. Szilágyi Dezső és Szapáry Gyula gr. pénz­ügyminiszter felszólalása után a ház a szavazók meg­számlálása mellett a §-t 98 szavazattal 85 ellenében elvetette. A 18. (régi) § Krajcsik Ferencz és Teleszky István módosításai értelmében Dárday Sándor előadó hozzájárulásával akként módosíttatott, hogy a pertári kezelés alá tartozó rendes perekben a pertárba benyúj­tandó beadványok összes példányai, felzetei és mellék­letei után járó bélyegilleték úgy rovandó le, hogy az első példányra annyi értékű bélyegjegy ragasztandó, mennyi az összes példányokra, felzetekre és mellékletekre megkivántatik. A 20. (régi) §, mely az ismétlődő bélyegrövidítés­­nek jövedéki kihágássá minősítéséről szól, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter azon módosítványával együtt, mely e § szabatosabb szövegezését c­élozza, visszauta­­síttatik a pénzügyi bizottsághoz. A 30. (régi) §-nál Mernie Bódog módosítványt nyújt be aziránt, hogy a hírlapi hirdetmények bélyeg­­mentesek legyenek. Pázmándy Dénes pedig arra kéri a minisztert, hogy, a külföldi hírlapokra rótt 2 kv bélyeget szüntesse meg. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter felszólalása után a ház e §-t változatlanul, a törvényjavaslat többi §§-ait pedig néhány styláris módosítással elfogadta és ezzel az ülés d. u. 1*/1 órakor véget ért. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés tárgyai lesznek: a kártyabélyeg-törvényjavaslaton a főrendek által tett módosítás, azután a regnicoláris bizottság je­lentése a horvát kiegyezési törvény módosításáról és az értékpapírok megsemmisítési eljárását szabályozó tör­vényjavaslat. A képviselőház ülése február 24-én. Péchy Tamás elnök az ülést i. e. 10­­­ órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Ezután folytattatván a bélyeg- és illetéktörvényja­vaslat tárgyalása, a 10. §, mely a bélyegtelen okiratok és beadványok érvényesítésének korlátolásáról szól, az igazságügyi bizottság véleménye alapján, Pár­day Sándor, a pénzügyi bizottság előadója és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter hozzájárulásával kiha­gyatott. SSzapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a kihagyott 10. § helyett új szakaszt hoz javaslatba, mely szerint peres ügyekben elkövetett bélyegcsonkítások esetében az illeték ötszörös, nem peres ügyekben háromszoros értéke szabassék ki. Madarász József ezt az indítványt a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz kívánja utasíttatni. Füzesséry Géza módosítványt nyújt be aziránt, hogy az igtató legyen köteles a beadványon megje­gyezni, el volt-e látva kellő bélyeggel és bélyeghiány esetén büntetés csak az esetben rovassák ki, ha a hiány a figyelmeztetéstől számított 24 óra alatt nem pótoltatik. Horváth Lajos elvben elfogadja a pénzügymi­niszter indítványát, de azt az igazságügyi bizottsághoz kívánja utasíttatni. Teleszky István elfogadja a pénzügyminiszter indítványát úgy elvben, mint szerkezetére nézve, de nem fogadja el Füzesséry indítványát, mert azt a gyakorlat­ban kivihetetlennek tartja. A ház a szavazók megszámlálása mellett 90 sza­vazattal 75 ellenében mellőzte Madarász indítványát és elfogadta a pénzügyminiszter által javaslatba hozott új szakaszt, ellenben mellőzte Füzesséry módosítványát. Nyáry Jenő­­, a főrendiház jegyzője átnyújtja a főrendiház üzenetét az ott tegnap tárgyalt törvényjavas­latokra nézve. Folytattatván a félbeszakított tárgyalás, a 15. §-nál, mely a közigazgatási hatóságokhoz bélyegtelenül be­nyújtott beadványok elintézésének felfüggesztéséről szól. Flinták Sándor, a jogügyi bizottság előadója, hivat­kozva a 10. §. analógiájára, e szakasznak is kihagyását indítványozza. Ezen indítványt pártolja Horváth Lajos és Tv­ HÍREK. Február 24. Hivatalos. Kitüntetés. Ő felsége Sztanisits Koszto­kács­ bodrogmegyei önálló legénynek, 45 évi hi és buzgó szolgá­latai elismeréséül az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter, Deák Péter ha­lasi kir. járásbirósági aljegyzőt, a kalocsai kir. törvényszékhez jegy­zővé nevezte ki.­­ A trónörökös, mint Kairóból távirják, mihelyt megtér Felső-Egyptomból, Bayumba, a hasonnevű kerü­let fővárosába megy, hogy itt, a német főconsul birto­kán, a József-csatorna mellett vadásszon. A trónörökös három napig időz Bayumban; azután visszatér Kairóba, honnan vasúton Suezbe utazik. Innen az alkirály „Ma­­churassal“ nevű yachtján Port-Saidig megy s útközben Ismailánál kiszáll. Suezben, Ismailában és Port-Saidban vannak magyarok és osztrákok is, kik ünnepélyesen akar­ják fogadni a trónörököst. Port-Saidból a trónörökös a „Miramaron“ Daniette-be utazik, a­hol szintén rendeznek vadászatokat. Daniette-ből Jaffába hajóznak, hol Rudolf főherczeg búcsút vesz az egyptomi osztrák-magyar con­­sulátusi testülettől, és a mellé kíséretül osztott egyptomi tisztektől. — A királyi udvarhoz küldött tárgyakról a hiva­talos lap mai száma ezeket közli. Újabb időben igen gyakran fordul elő azon eset, hogy irodalmi és művé­szeti tárgyak hatósági közbenjárás és engedély nélkül közvetlenül küldetnek be a legmagasabb udvarhoz, minthogy ily eljárás az e részben fennálló szabályokkal ellenkezik, a cs. és kir. főkamarási hivatal megkeresése folytán ezennel figyelmeztetnek az érdekeltek a fennálló szabályra, mely szerint ily tárgyaknak legmagasabb helyre leendő beküldhetésére az engedélyt előzetesen kell a rendes hatóság közvetítése mellett, a cs. és kir. főkamarási hivatal útján kikérni, és hogy ezen kérvény­ben a legfelsőbb helyen bemutatni szándékolt tárgy pon­tosan leírandó, a nélkül azonban, hogy a tárgy maga is csatoltatnék. Az ily előzetes engedély nélkül közvetlen érkező küldemények ezentúl vissza fognak utasittatni. — Személyi hírek. Tisza Lajos kir. biztos Sze­gedről, — Teleki Kálmán gr. Kolozsvárról, — Szent­­kereszty Béla báró Árkosról, — Fiáth Pál báró

Next