Ellenőr, 1881. február (13. évfolyam, 55-105. szám)
1881-02-24 / 98. szám
XIIL évfolyam. — 98. szám. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre.............................. 20 forint — kr. Felénc.......................10, — , Évnegyedre .................................5, — „ Egy hónapra........................ 19 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár érnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vomnatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalapatera 22. sz.) intézendők. Egyes szára ára 2 kr. Budapest, csütörtök, február 21188. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap-utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk «L Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az .Ellenőr" kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. ESTI LAP. Budapest, február 24. Konstantinápolyból és Athénből vegyesen érkeznek háborús és békés tudósítások. A szultán, mondják, legkevésbé sem hajlandó ellenállásra, mert aggasztja őt Albánia helyzete, továbbá a hadsereg ellátása. Az athéni hivatalos körök szintén komolyan kezdik fontolni a helyzetet, mert meggyőződtek, hogy Angliától nem várhatnak hathatós segítséget. A szultán múlt héten fogadta Calice osztrák-magyar nagykövetet és biztosította őt, hogy mint szultán mindent el fog követni a görög kérdés megoldása érdekében. A múlt héten Goschen nagykövetet is fogadta a szultán. Goschen azon élénk kívánságát fejezte ki az angol kormány nevében, hogy békés módon oldassák meg a görög kérdés és megjegyezte, hogy valamennyi hatalom egyetértve erre a czélra törekszik, végre azt is megpendítette, hogy a háború nagy veszedelmet idézhetne elő. Az említett békés szándék és biztosítás mellett furcsán hangzik tehát az a konstantinápolyi tudósítás, hogy utóbbi napokban gyengült a békére való kilátás, hogy Goschen nagykövet elmondotta Konstantipolyban Bismarck herczeg azon nyilatkozatát, hogy ő nem tud módot a háború megakadályozására, és hogy a diplomatia fő törekvése most már az lehet csak, hogy localizálja a háborút. Pakisból írják, hogy a porta engedékenységének végső határát nem lehet előre meghatározni, valamint azt sem, hogy mily szívóssággal fog ragaszkodni eddigi követeléséhez Görögország. A háborút vagy békét jövendölő híreknek sincs biztosabb alapjuk. Mint egyszerű híreket közöljük tehát csak a két fél készülődéséről szóló híreket. A „Nationalzeitung“ értesül, hogy a porta sietve fegyverkezik néhány nap óta. A Görögországgal szemközt fekvő frontot: Gallipolit, Mytilenét, Smyrnát és Salonichit gyorsan erősíti és 120,000 ember élelmezésére hirdet pályázatot. A görög képviselőház által elfogadott és a tartalékosok behívásáról szóló határozat egészen határozatlan, azért nem is oly ártatlan, mint aminőnek a görög kormány föltünteti. E törvény ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy a 30—40 éves tartalékosokat kerületenként vagy korosztályonként hívhatja be. A szerb kormány valamennyi ajánlatot a szkupstina vasúti bizottsága elé terjesztette tegnapelőtt, hogy bebizonyítsa, hogy Bontoux ajánlata a legkedvezőbb. A bizottság tudomásul vette ez ajánlatokat és helyeselte a kormány eljárását. * A morvaországi nemesség új párt alakítására tesz kísérletet. E párt elfogadja az alkotmányt és az állam egységét, nemzeti kérdésekben semleges akar maradni, egyházi kérdésekben pedig konservatív. Az osztrák képviselőház nyelvbizottsága, mint jelentettük, Hausnert választotta előadójává, Hausner azonban nem fogadta el a megbízást, mert, mint ő mondotta, nem nyert absolut többséget. Azóta nyomára jött valaki, hogy a bizottság lengyel tagjai szavaztak Hausner ellen, mert nem akarták, hogy honfitársuk avatkozzék a németek és csehek ügyébe. A csehek ellenben szívesen vették volna, ha más club tagja vállalka AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, február 24. A FEKETÉK ÉS A VÖRÖSEK. 40 REGÉNY IRTA. VICTOR CHEREFLIEZ. xiv. (Folytatja.) Meg vala tehát irva, hogy senki sem fogja a végzetes párbeszédet félbeszakasztani ? Jetta veszélyt jelző, hosszú tekintetet vetett nénjére, ki átellenben ült, a terem másik végén. De Cantarel asszony nem foglalkozott unokahúgával, egy tiszteletre méltó ősz hivatalnokkal beszélt, kit gyakran látott vala atyjánál. Mintha ismert vidéken járt volna; a gyönyör, hogy a múltról beszélhetett, diadalmaskodott bágyadtságán; élénken beszélgetett, majdnem hévvel. Némely fa, melynek a fagy megölte tetejét, újra kihajt tövéből; és némely lélek, mely az élet hideg érintkezése folytán kiszáradt, időrőlidőre megifjedik az emlékezet által. — Kevés reményt, folytatá Walport, túlságosat kérek-e ? Jetta bírt annyi erővel, hogy felelt: — Lehetetlen! lehetetlen ! Albert képe más kifejezést öltött: — Tehát visszaadja egész szabadságomat? . . . Fölfogom azt használni úgy, hogy talán magam is megbánom. Ezen szavaknak kétféle értelmük lehetett, de minthogy Albert, amint azokat mondta Lésinre tekintett, kinek vörös haja és domború háta a kandalló mellett volt látható, Jetta újra remegett azon gondolatnál, hogy e két ember ő végette párbajt fog vívni és szive elszorult. — Mondja, hogy: Talán! és megelégedve fogok távozni, folytató hízelgő és egyszersmind parancsoló hangon . . . Oh, esedezem, mondja, hogy: Talán. — Talán! mondá Jetta halkan, szédülve és a nélkül, hogy észrevette volna a diadal és ittasság kifejezését, melylyel Albert rá tekintett. Bár igen halkan beszélt, a „Talán“-t mégis meghallotta Vaugenis ur, ki egy perczcel későn érkezett és kinek ajkain gúnyos mosoly lebegett. Azt tudatta Jettával, hogy Cantarel ur távozni készül és nem akarja bevárni a vacsorát. Mióta nem volt kamaraelnök, Vaugenis úr főfoglalkozása az volt, hogy mindenben tárgyat keresett „közmondásához, vagy egyfelvonásos darabhoz; e foglalkozás segít könnyen vigasztalódni mások baján; saját bajain az ember nehezebben vigasztalódik. Míg a volt elnök Jettát nénjéhez vezette, ki épen ültéből felkelt, magában mondá: Egy nő, ki el van határozva nemet mondani, és ki igent mond, vagy legalább majdnem igent: ez szép tárgy. A darab czime ez lehetne : Az asszony ingatag. . . . Nem, jobb, érdekesebb czimet kellene találnom. E nap Canteral ar ép oly szerencsétlen volt a whist-játékban, mint képvételénél; húsz louis-t vesztett, mely hamis Fragonard-ja után, rész kedvét legmagasabb fokára emelé. Amint a lépcsőn lementek, kérdé gyámleányától, tánczolt- e , és ennek feleletére felkiált: — Természetes! Attól félt, hogy lelki üdvét koczkáztatja. XV. Az estély izgalmai kimerítették Maulabert kisaszszony erejét. Vaugenis úrtól távozván, lesujtottnak, öszszetöröttnek érezte magát, és alig hajtotta le fejét vánkosára, mély álomba merült. Néhány órára mindent elfelejtett. Midőn felébredt, minden ismét eszébe jutott. Felült ágyában; haja szétszórva hullott vállaira; arczát két kezébe temeté. Hasonlított a bűnbánó Magdolnához, ki bűneit siratja. Bűne azon iszonyatos „Talán“ volt, melyet kicsikarni engedett. Azon győzelem helyett, melyet lelkiismeretének megigért, és mellyel magának hizelgett volt, a csatából nem hozott egyebet vissza, mint a veszteség kezdetét és minden talált és nyújtott magyarázat daczára, lelkiismerete fölháborodott. A vár még ellenállt, nem adta meg magát, de ostromlója lelkesítette és előre is diadalmaskodott közel győzelme reményében. Azon akarat, mely „Talán“-t mond, kitűzte a fehér zászlót. Szerencsére volt még segédcsapat, és pedig milyen ! Még nem volt késő, mindent helyre állíthatott még. Alig volt Jetta felöltözve, Cantarel asszonyhoz ment és rimánkodott, mintha élet-haláleset forogna szóban, hogy kisérje el délután Amélie anyához. Fölötte csodálkozott, midőn Cantarel asszony, mielőtt kérelmére felelt volna, hidegvérrel így szólt: — Azt hiszem, kedvesem, hogy ön igen komolyan beszélgetett Walport úrral . . . Azonban nem kérdem titkait — folytatá — miután kivánja, el fogom önt kisérni a kórházig; úgyis dolgom van azon városrészben; tehát el fogom vezetni a kapuig, és óra múlva ismét a kapunál fogom önt várni; Cantarel urnak pedig nem fogunk szólni e látogatásról. Maulabert kisasszony türelmetlensége az órákat és a perczeket számlálta, az idő nem múlt neki elég gyorsan, végre mégis csak elmúlt. Ott volt a kórháznál. Oh, milyen jól esett ez udvar kövezetén végig mennie és mennyire tetszettek szemeinek ezen téglából és kőből rakott falak. Amint e falakat nézte, könynyebbülést érzett, mely a közel szabadulás előhirnöke volt. „Midőn innen el fogok menni, nem fogom azt érezni mit most; szivem szabad és könnyű lesz. Ez azon szent hely, hol ama diadalmas szavakat hallani, melyek megnyugtatnak, meggyógyítanak, melyek rendbe hozzák a nyugtalankodó gondolatot és az egész életet“. A nagy lépcsőn akart fölmenni, és áthaladt előbb termén, mint még mindig nevező, mert e termet nem tekintette úgy, mintha megszűnt volna az övé lenni. Amint a terembe lépett, elszomorodott, nem ismert senkit, és senki sem ismerte meg őt. A kórházak átjáró helyek, a betegség szállói, mely eljő, leül vagy lefekszik, és aztán távozik. Mindenütt új képek, mindenütt közönyös szemek, melyek ki nem melegültek, midőn ránéztek. A falak is, mintha komolyan tekintettek volna le rá és igy szóltak volna,: „Ki ez az ismeretlen?“ Hiába kiáltá nekik: „Én vagyok, Mari testvér!“ nem volt képes őket rábeszélni. Hol volt fehér ruhája? hol hagyta fehér kötényét, mely tiszta volt reggel, és este már nem ? Virágok voltak kalapja mellett. A világból érkezett, és ismét vissza fog térni oda; a világ gazdája volt, és ő e gazda ruháját viselő; szívében pedig volt valami titokzatos, valami idegen, egy álom, valamely zene, melylyel nem szokás a kórházakba eljárni. Látta maga előtt elmenni a fiatal apáczát, ki helyébe lépett, és e perezben az egyik ágyhoz közeledett, és a betegnek egy csésze levest nyújtott. Úgy szerette volna kezeiből elvenni a csészét, de az ő kezei keztyüsek, és keztyüi nyolcz gombosak voltak. Azonban mégis ráismert valaki : a fiatal orvos, ki kalapjával fején, kisétálni készült. Remegve megállt, figyelemmel vizsgálta Jettát és hozzálépve felkiáltott: — Ó ! testvér! . . . Azonban mindjárt helyreigazította szavait, levéve kalapját, ünnepélyes hangon folytatá: — Bocsánat, kisasszonyom.... Kétségtelenül az anyát látogatni jó. Ott fogja őt lelni a kis szobában. (Folytatása következik.) zik a jelentés előterjesztésére és támogatására, most tehát boszankodnak a lengyelek csinyje miatt. Az országgyűlési szabadelvű párt fúlió 25-én, pénteken, d. u. 6 órakor értekezletet tart. A mentelmi és igazságügyi bizottság ma d. u. 5 órakor, az országházban, szokott helyiségében ülést tart. A hivatalos lap mai száma közli e kéziratot: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztésére, Graefl József birtokost Szabolcsmegye főispánjává nevezem ki. Kelt Bécsben, 1881. évi február hó 16-án. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. A mérsékelt ellenzék tegnap esti értekezletén a végrehajtó bizottságnak a választásokra vonatkozó megállapodásai képezték a tanácskozás tárgyát. A „Magyarország“ tudósítása szerint elhatároztatott, hogy a mérsékelt ellenzék a képviselőválasztásoknál „önállóan és teljes solidaritással fog eljárni és tagjait erkölcsi támogatásban fogja részesíteni.“ A „P. N.“ szerint a vitában Spnnyey, Bittó, Szilágyi Dezső és mások vettek részt. Általában kiemeltetett — írja az idézett lap — hogy a párt, mint ilyen, semmiféle más párttal paktumot a választásokra nem köthet. Egyik szónok úgy nyilatkozott, hogy ott, ahol a helyi viszonyok a mérsékelt ellenzék győzelmét nem tüntetik fel valószínűnek, ő előnyt adna a szélsőbali választókkal való ad hoc megállapodásnak, a kormánypárttal történő megegyezés felett. A „Napló“ azzal végzi tudósítását, hogy „a kérdés érdemét különben nem lehet eldönteni a központban, általános elvi jelentőségű határozatokkal, hanem az csak a helyszínen a „csatatéren“ dönthető el.“ Az „Egyetértés“ azt mondja a határozatra, hogy az nem eldöntése a kérdésnek, hanem kitérés a felelet elől. A hivatalos lap mai száma a honvédelmi miniszter két körrendeletét közli. Az első az 1880-ik évi hadjutalék végleges számba vételéről szól, s részletesen fölsorolja azon intézkedéseket, melyek e czélra az 1880. évi augusztus hó 31-ig terjedett ujonszállitási eredmény szerint foganatositandók. A másik körrendelet az előbbivel kapcsolatban lényegileg azt tartalmazza, hogy a folyó 1881. évben kiállítandó ujoncz- és póttartaléki jutalékok összege, egyrészről az 1880. évi hadjutalék számbavételének eredménye szerint fenmaradó, s másrészről az 1880. évi szeptember hó 1-jétől fogva az 1881. évi fősorozásig mutatkozó felületeknek, vagy többleteknek, illetőleg pótlékoknak és hátralékok vagy tartozásoknak számításba vételével állapítandó meg. Az ez ügyben már régebben kibocsátott rendeletek és utasítások érvényben maradnak s a miniszter meghagyta, hogy a sorozó bizottságok és különösen azok polgári elnökei azokhoz szorosan alkalmazkodjanak. Irodalmi és művészeti tárgyakat a hatóságok közbenjárása és engedélye nélkül küldöttek némelyek az udvarba. Minthogy ily eljárás ellenkezik az életben levő szabályokkal, a belügyminiszter a hatóságokhoz intézett köriratban figyelmezteti az illetőket, hogy ily tárgyaknak beküldésére a rendes hatóság és a cs. és kir. főkamarási hivatal útján előzetesen engedélyt kell kérniök. Ebben a kérvényben az illető tárgyat, a tárgy csatolása nélkül, pontosan le kell írni. Az előzetes engedély nélkül érkező küldeményeket ezután vissza fogja utasítani a főkamarási hivatal. Táviratok. BOCS, febr. 24. Képviselőház. Kreiczy tanár letette a szokásos esküt. Herbst leköszönt a jogügyi bizottsági tag állásáról. Lobkowitz hrg kijelenti, hogy az adóbizottság rövid idő múlva tüzetesen fogja tárgyalni mindazon kérvényeket, melyek a földadó tárgyában beérkeztek. A felső-ausztriai országos bizottságnak, a földadó főösszegének elvetéséről szóló kérvényét, egész tartalmában, a jegyzőkönyvbe felvették, miután Schaup arra utalt, hogy Felső-Ausztria mind a két pártjának egyhangú határozata alapján adatott át ez a kérvény a háznak. A nyugati vasút államosítására vonatkozó törvényjavaslatot a vasúti bizottsághoz utasították. Friedman bírálat alá veszi a kötött egyezséget. Erre a ház folytatja a tankötelezettség időtartamának leszállítása fölötti vitát. Hoffer pártolja a nyolcz évi tankötelezettséget. Kairó, febr. 24. Rudolf trónörökös tegnap Bayumba utazott, honnan Felső-Egyptom vidékeire fog utazni. A trónörökös valószínűleg márcz. 18-án tér vissza Kairóba. Róma, febr. 24. Amadeo herczeg tegnap este elindult kíséretével Turinból, hogy Münchenen át Berlinbe utazzék. Konstantinápoly, febr. 24. A porta megkérte a német kormányt, hogy küldjön neki még két tisztviselőt, és pedig az egyiket a vámügyek, a másikat az általános közigazgatási osztály számára. Páris, febr. 24. Ney tábornok, az elchingeni herczeg Chatillonban főbe lőtte magát. A midőn a szobájába hatoltak, az öngyilkos, ki a pisztolyt még kezei közt tartotta, halva volt. Országgyűlés. 1. A képviselőház ma folytatta és befejezte a bélyeg- és illetéktörvényjavaslat tárgyalását. A vitában a pénzügyminiszteren, továbbá Dárday Sándor és Funták Sándor előadókon kívül Madarász József, Füzesséry Géza, Teleszky István, Vidliczkay József , Horváth Lajos, Szilágyi Dezső, Krajcsik Ferencz és többen vettek részt. NI. Jaács Béla, míg Dárday Sándor előadó és ISzapáry Gyula gr. pénzügyminiszter kimutatják, hogy itt nincs szó valamely új intézkedésről, mert ez megfelel az eddigi illetéktörvény 242. §-ának, és ami nyitás benne van, az épen a felek érdekében áll, mert a beadvány visszaadása által megkiméltetnek a lelet felvételétől, mely az államnak is sok munkát és költséget okoz és igy az ujitás az államra nézve is előnyös. Szilágyi Dezső és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter felszólalása után a ház a szavazók megszámlálása mellett a §-t 98 szavazattal 85 ellenében elvetette. A 18. (régi) § Krajcsik Ferencz és Teleszky István módosításai értelmében Dárday Sándor előadó hozzájárulásával akként módosíttatott, hogy a pertári kezelés alá tartozó rendes perekben a pertárba benyújtandó beadványok összes példányai, felzetei és mellékletei után járó bélyegilleték úgy rovandó le, hogy az első példányra annyi értékű bélyegjegy ragasztandó, mennyi az összes példányokra, felzetekre és mellékletekre megkivántatik. A 20. (régi) §, mely az ismétlődő bélyegrövidítésnek jövedéki kihágássá minősítéséről szól, Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter azon módosítványával együtt, mely e § szabatosabb szövegezését célozza, visszautasíttatik a pénzügyi bizottsághoz. A 30. (régi) §-nál Mernie Bódog módosítványt nyújt be aziránt, hogy a hírlapi hirdetmények bélyegmentesek legyenek. Pázmándy Dénes pedig arra kéri a minisztert, hogy, a külföldi hírlapokra rótt 2 kv bélyeget szüntesse meg. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter felszólalása után a ház e §-t változatlanul, a törvényjavaslat többi §§-ait pedig néhány styláris módosítással elfogadta és ezzel az ülés d. u. 1*/1 órakor véget ért. A holnap d. e. 10 órakor tartandó ülés tárgyai lesznek: a kártyabélyeg-törvényjavaslaton a főrendek által tett módosítás, azután a regnicoláris bizottság jelentése a horvát kiegyezési törvény módosításáról és az értékpapírok megsemmisítési eljárását szabályozó törvényjavaslat. A képviselőház ülése február 24-én. Péchy Tamás elnök az ülést i. e. 10 órakor megnyitván, a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Ezután folytattatván a bélyeg- és illetéktörvényjavaslat tárgyalása, a 10. §, mely a bélyegtelen okiratok és beadványok érvényesítésének korlátolásáról szól, az igazságügyi bizottság véleménye alapján, Párday Sándor, a pénzügyi bizottság előadója és Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter hozzájárulásával kihagyatott. SSzapáry Gyula gr. pénzügyminiszter a kihagyott 10. § helyett új szakaszt hoz javaslatba, mely szerint peres ügyekben elkövetett bélyegcsonkítások esetében az illeték ötszörös, nem peres ügyekben háromszoros értéke szabassék ki. Madarász József ezt az indítványt a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz kívánja utasíttatni. Füzesséry Géza módosítványt nyújt be aziránt, hogy az igtató legyen köteles a beadványon megjegyezni, el volt-e látva kellő bélyeggel és bélyeghiány esetén büntetés csak az esetben rovassák ki, ha a hiány a figyelmeztetéstől számított 24 óra alatt nem pótoltatik. Horváth Lajos elvben elfogadja a pénzügyminiszter indítványát, de azt az igazságügyi bizottsághoz kívánja utasíttatni. Teleszky István elfogadja a pénzügyminiszter indítványát úgy elvben, mint szerkezetére nézve, de nem fogadja el Füzesséry indítványát, mert azt a gyakorlatban kivihetetlennek tartja. A ház a szavazók megszámlálása mellett 90 szavazattal 75 ellenében mellőzte Madarász indítványát és elfogadta a pénzügyminiszter által javaslatba hozott új szakaszt, ellenben mellőzte Füzesséry módosítványát. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője átnyújtja a főrendiház üzenetét az ott tegnap tárgyalt törvényjavaslatokra nézve. Folytattatván a félbeszakított tárgyalás, a 15. §-nál, mely a közigazgatási hatóságokhoz bélyegtelenül benyújtott beadványok elintézésének felfüggesztéséről szól. Flinták Sándor, a jogügyi bizottság előadója, hivatkozva a 10. §. analógiájára, e szakasznak is kihagyását indítványozza. Ezen indítványt pártolja Horváth Lajos és Tv HÍREK. Február 24. Hivatalos. Kitüntetés. Ő felsége Sztanisits Kosztokács bodrogmegyei önálló legénynek, 45 évi hi és buzgó szolgálatai elismeréséül az ezüst érdemkeresztet adományozta. — Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter, Deák Péter halasi kir. járásbirósági aljegyzőt, a kalocsai kir. törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. A trónörökös, mint Kairóból távirják, mihelyt megtér Felső-Egyptomból, Bayumba, a hasonnevű kerület fővárosába megy, hogy itt, a német főconsul birtokán, a József-csatorna mellett vadásszon. A trónörökös három napig időz Bayumban; azután visszatér Kairóba, honnan vasúton Suezbe utazik. Innen az alkirály „Machurassal“ nevű yachtján Port-Saidig megy s útközben Ismailánál kiszáll. Suezben, Ismailában és Port-Saidban vannak magyarok és osztrákok is, kik ünnepélyesen akarják fogadni a trónörököst. Port-Saidból a trónörökös a „Miramaron“ Daniette-be utazik, ahol szintén rendeznek vadászatokat. Daniette-ből Jaffába hajóznak, hol Rudolf főherczeg búcsút vesz az egyptomi osztrák-magyar consulátusi testülettől, és a mellé kíséretül osztott egyptomi tisztektől. — A királyi udvarhoz küldött tárgyakról a hivatalos lap mai száma ezeket közli. Újabb időben igen gyakran fordul elő azon eset, hogy irodalmi és művészeti tárgyak hatósági közbenjárás és engedély nélkül közvetlenül küldetnek be a legmagasabb udvarhoz, minthogy ily eljárás az e részben fennálló szabályokkal ellenkezik, a cs. és kir. főkamarási hivatal megkeresése folytán ezennel figyelmeztetnek az érdekeltek a fennálló szabályra, mely szerint ily tárgyaknak legmagasabb helyre leendő beküldhetésére az engedélyt előzetesen kell a rendes hatóság közvetítése mellett, a cs. és kir. főkamarási hivatal útján kikérni, és hogy ezen kérvényben a legfelsőbb helyen bemutatni szándékolt tárgy pontosan leírandó, a nélkül azonban, hogy a tárgy maga is csatoltatnék. Az ily előzetes engedély nélkül közvetlen érkező küldemények ezentúl vissza fognak utasittatni. — Személyi hírek. Tisza Lajos kir. biztos Szegedről, — Teleki Kálmán gr. Kolozsvárról, — Szentkereszty Béla báró Árkosról, — Fiáth Pál báró