Ellenőr, 1881. május (13. évfolyam, 217-272. szám)

1881-05-02 / 218. szám

XIV. évfolyam,­­ 218. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, hétfő, május 2.188. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Égési évre ......... 20 forint — kr. Félévre...................................................10 „ — * Évnegyedre..........................................5„ — „ Egy hónapra...........................................1 * 80 „ Az estilap postán való külön küldéséért a', elő­­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­atcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, Kalap­ utcza 38. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kicsit jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hiva­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Táviratok: Bécs, május 1. (Eredeti távirat.) Gizella főher­­czegnő ma este Münchenből ide érkezett, a pályaudva­ron a király fogadta. Rudolf trónörökös csütörtökön Salzburgba megy Stefánia herczegnő fogadására. A Wa­lesi herczeg és a Flandriai gróf 7-én érkeznek ide. BÉCS, május 1. (Eredeti távirat.) A várost ma is­mét borzasztó eset tartja izgalomban. Perzer Györgyöt, az arzenál 73 éves éjjeli őrét tegnap délután — mialatt leánya dolgára ment — lakásán ismeretlen tettesek meg­ölték s mintegy 40 frt értékű ékszerét elrabolták. A szerencsétlent fejére tompa eszközzel ejtett, négy ütés­sel ölték meg. A szalmazsákban elrejtett s 1300 írtról szóló takarékpénztári könyvecske érintetlenül maradt. BOCS, május 1. (Eredeti távirat.) A májusi kocsi­zás a Práterben ma nagyszerűen sikerült. Künn volt az összes udvar, a király és királyné lóháton. Évek óta nem volt oly óriási közönség a Praterban. Fiume, máj. 1. (Eredeti távirat) A fiumei felnőttek magyar vizsgája ma megtartatott. A vizsgát a fiumei olasz-magyar dalárda által énekelt „Isten áldd meg a magyart“ nyitotta meg. A teljes sikert eredményező vizsga után Fletzer városi képviselő a „Szózatot“ szavalta el. Dr. Z­a­f­f­é­r­y gymnasiumi igazgatónak P­e­­t­e­r olaszajkú tisztviselő mondott magyar nyelven kö­szönetet. A vizsga után Valencsics miniszteri taná­csos szólt a hallgatókhoz, megelégedését fejezve ki, a hét hónap alatt elért siker fölött. A vizsgát a dalárda éneke zárta be. Páris, máj. 1. Konstantinápolyi hírek szerint a nagykövetek ma a fölött tanácskoztak, miként sürgessék a portát, hogy a görög kérdésre vo­natkozólag legutóbb átnyújtott együttes jegyzékre válaszoljon. — Biztosnak mondják, hogy a mi­nisztertanács ma azon kérdéssel foglalkozott, vár­jon a tunisi kérdést illetőleg Francziaországgal ne kössön-e barátságos egyezséget. — A „Nisni- Novgorod“ orosz hajó, fedélzetén 350 nihilistá­val, ma a Bosporuson áthaladt, hogy Sakhalinba vitorlázzék. — Reuf pasa elutazott, hogy a czárt üdvözölje. Páris, május 1. Az „Agence Havas“ jelenti: Itaremnek, a tuareghoggarok főnökének egyik küldönczénél, a Konstantinápolyban székelő szul­tánhoz intézett levelet foglaltak le, melyben Flat­ters expeditiója tagjainak lemészárlását jelenti. —­­Ali bej ápr. 29-én megjelent a szukelarbai fran­­czia táborban és tudatta Logerot tábornokkal, hogy a tunisi csapatokkal Tunisba tér vissza. Timis, május 1. Zavizain újból megerősítette Roustan előtt azt a nyilatkozatát, hogy Maccio olasz főconsultól többrendbeli czikket kapott, hogy azokat a „Mostakel“ hírlap szerkesztőjének arab nyelvre való fordítás és közzététel végett átadja. Pétervár, máj. 1. A Chinával kötött szerződés jóváhagyása semmiféle halasztást sem szenvedett, mivel a chinai követség titkára, ki a szerződés átvitelével bízatott meg, még nem érkezett Pekingbe. — Az „Agence Russe“ megerősíti, hogy Paget éghajlati tekin­tetből visszautasította a pétervári nagykövetséget. Pétervár, máj. 1. Az „Agence Russe“ megc­áfolja az Italic azon közleményét, hogy a pétervári kabinet a forradalmi propaganda ellen tervezett conferentia illeté­kességét kiterjeszteni kívánja, és ezt mondja: az orosz kormány nem lépte túl a határt; az összes országok tör­vényhozása bűntettnek minősíti a merényleteket. Pétervár, máj 1. Elisabethgradban ápril 27-én összeütközés volt a zsidók és a keresztyének közt; né­hány zsidók tulajdonát képező házat és kocsmát kira­boltak, egy zsidót megöltek és többeket súlyosan meg­sebesítettek. A rendet csak ápril 29-én állították helyre. A hatóság szigorú vizsgálatot indított meg. London, máj. 1. A királyné tegnap meglátogatta Beaconsfield sírját. — Gladstone levélben tudatta az izlandi püspökökkel, hogy nem egyezhetik bele az iz­­landi agrarius-törvénynek indítványozott fontos változ­tatásába. A Melbournból érkezett jelentés szerint a „Tararna“ gőzös Otago mellett hajótörést szenvedett; 80 ember a vízbe fúlt. Az értekezlet ezután elfogadta S­z­l­á­v­y Olivér in­­­­dokolása után a kivándorlási ügynökségekről szóló törvényjavaslatot, melynek 4. §-ához Baross Gábor, Hosztinszky János, Teleszky István és Tisza Kálmán miniszterelnök szólottak. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter T­h­a­­­y Kálmán és B­ó­d­o­g­h Albert interpellációikra adandó vá­laszát ismerteti. Az első az amerikai disznózsír behoza­talának eltiltásáról, az utóbbi a Hajdú-Böszörményben adott dohányengedélyezésről szól. P­a­u­­­e­r Tivadar igazságügyminiszter Széll Györgynek az uzsoratörvény és a perrendtartás 169. §-ának megváltoztatásáról szóló két rendbeli interpellá­­cióira adandó válaszai tartalmát adja elő. E válaszok helyesle tudomásul vétetvén, az érte­kezlet véget ért. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor Szontagh Pál (nógr.) elnöklete alatt ülést tartott, melyen a kormány részéről Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, Matlekovics Sándor állam­titkár és Márffy Ágost miniszteri tanácsos vol­tak jelen. Tárgyaltatott 1. A szegedi pénzügyi hatósági épü­let emelésére szükséges költségek fedezéséről szóló tör­vényjavaslat, a­mely rövid tanácskozás után egy átalá­nosságban mint részleteiben változatlanul elfogadtatott. 2. A kataszteri törvény módosításáról szóló törvényjavas­latra a főrendiház által folyó évi ápr. 27-én tett módosítások,­­ a­mely hasonlóképen elfogadásra fog ajánltatni a képviselőháznak. 3. A hazai iparnak adandó kedvez­ményekről szóló törvényjavaslat. Ezen törvényjavaslat több időt vett igénybe, mert a bizottság mindenik je­lenlevő tagja hozzászólt, még­pedig kedvező nyilatko­zatokkal, amennyiben ebben mindenik előnyt, a hazai iparra nézve fontos és nagybecsű olyan pártolást lát, a­mely által a hazai ipar bizonyára nagy lendületet nyer. Csupán Wahrmann és Kautz Gyula voltak, kik szintén előnyt, de csak kezdeményezést látnak benne, melyből a valódi hasznok és eredmények csak ezután fognak bekövetkezni. Ezen törvényjavaslat is átalánosságban egyhangú­lag s részleteiben is némi stiláris módosításokkal elfo­gadtatott. Mindenikre nézve előadóul Láng Lajos biza­­tott meg. Továbbiakra nézve a bizottság abban állapodott meg, hogy a jelentések s végszövegezés hitelesítése a holnapi országos ülés után fog megtörténni s lehetőleg tárgyaltatni Dárdaynak indítványa a Szegeden építendő igazságügyi épületekről. (O. É.) A képviselőhöz mentelmi bizottsága ma délben tartott ülésében Teleky Domokos gróf és Szalay Imre képviselők mentelmi ügyét vette tárgyalás alá. A bizottság Teleky gr. párbaj-ügyében, mint rendesen párbaj-ügyekben, ez esetben is felfüggesztetni javasolja nevezett képviselő mentelmi jogát. Szalay Imrére vo­natkozólag, ki tudvalevőleg mint tanú idéztetett meg, a bizottság kimondotta, hogy a tanúskodást országgyű­lési képviselője is kötelezőnek tartja a ház engedélye nélkül is, mert csak vád esetében áll be a törvényszék­nek azon kötelessége, ,hogy ahhoz a képviselőház enge­délyét kikérje. (O. E.) A katonai határőrvidék bekeblezése érdekében a kereskedelmi minisztériumban ma este minisztertanács volt, melyben gróf P­ej­ac­se­v­­­ek László horvát bán is részt vett. Szapáry Gyula gróf pénzügyminisztert a fejedelem egyik legdíszesebb rendjelével, az aranygyapjas renddel ruházta föl. A királyi kegy­e fényes nyilatkozata soha nem érhette a minisztert szerencsésebben választott idő­ben, mint épen most, mikor azon férfiú, ki a legnehe­zebb viszonyok közt vállalkozott az állam egyik leg­veszélyeztetettebb pontjának védelmére, a rente-corver- tióban oly nagy diadalt aratott. A legfelsőbb kézirat következőleg hangzik: a császári és Apostoli királyi Felsége, folyó évi április hó, 26-án kelt legfelső kéziratával: ő császári és királyi fenségét Ottó főherczeget, ő kir. fenségét Miguel braganzai herczeg lovas-száza­dost, herczeg S­z­á­s­z-C­o­b­u­r­g-G­otha Fülöp vezér­őrnagyot, verőczei gróf Pejacsevich Pétert, herczeg S­chwarzenberg Károly szolgálaton kívüli őrna­gyot, gróf A­b­e­n­s­p­e­r­g-T­r­au­n Hugó fővadászmes­tert, herczeg Lobkowitz Mórt, gróf Szapáry Gyula magyar országos pénzügyminisztert és herczeg Löwenstein-Werth­eim-Rochefort Károlyt az a­r­an­y­gy­apj­a­s-r­en­d lovagjaivá leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Az országgyűlési szabadelvű párt mai értekezletét V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnök megnyitván, első­sorban tár­gyaltatott és úgy átalánosságban, mint részleteiben el­fogadtatott a szegedi választókerületek új beosztásáról szóló törvényjavaslat, melyhez Sz­­­ávy Olivér indokolása után Tisza Kálmán miniszterelnök és Rakovszky István emeltek szót. A választások: A fővárosi VI. kerület (Terézváros) Busbach­­párti választói ma d. e. 10 órakor tartották alakuló köz­gyűlésüket az osztrák vaspálya régi indóházában levő Schuster-féle vendéglőben. Mintegy 250 választó volt jelen, kik egyhangúlag Radocza Jánost kiáltották ki elnöknek. Radocza elfoglalván az elnöki széket, kifejti, hogy a VI. kerület ezúttal oly férfit kíván képviselőjé­nek megválasztani, ki a polgárság jól felfogott érdekei iránt érzékkel bir s kinek múltja biztosítékot nyújt az­iránt, hogy az országgyűlésen az ipar- és kereskedelem, s emellett kiválóan a főváros érdekeit előmozdítani képes lesz. E férfi Busbach Péter, (Lelkes éljenzés) ki kész a jelöltséget elfogadni, kijelentvén, hogy meg­választása esetén a szabadelvű párthoz fog csat­lakozni, mert ennek körében, leghathatósabban véli mun­kásságát érvényesíthetni. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) T­e­n­c­z­e­r Pál szükségesnek tartja megjegyezni, hogy Busbach Pétert nem kizárólag a szabadelvű párt­hoz tartozó választók léptették fel, mert ő, — és úgy tudja a jelenlevők közül még többen is, — nem tar­toznak a szabadelvű párthoz; s ha ők ennek daczára Busbachra szavaznak, teszik ezt azért, mert Busbach neve garantiát nyújt nekik arra nézve, hogy bármely párihoz tartozzék is, a főváro­s és a haza érdekeit min­­enkor elő fogja mozdítani. (Élénk helyeslés.) Ezután a párt következőleg alakult meg : elnökökké választottak Radócza János, Pucher József és Schweiger Adolf; jegyzőkké dr. Orley Lajos, dr. Hartmann és Futtaky Gyula. Ezzel a gyűlés vé­get ért. Zilah, május 1. (Eredeti távirat.) A zilahi választó­kerület szabadelvű pártja Kerekes tanfelügyelő elnöklete alatt ma igen látogatott pártértekezletet tartott. Ugyan­ekkor mondta el S­z­i­k­s­z­ay Lajos követünk is beszá­moló beszédét, melyet a választó közönség köztetszéssel fogadott, s végül Szikszayt a szabadelvű párt képviselő­­jelöltjéül újból egyhangúlag kikiáltotta. A beszámoló be­szédet mintegy 150 terítékű ebéd követte, hol egymást érték a lelkes felköszöntések, így a király ő felségére, I Rudolf trónörökösre, Tisza kormányelnökre, Szikszay képviselőjelöltre és megyénk kiváló régészére Baranyi főispánra, Dull László megyénk érdemes alispánjára, Kerekes tanfelügyelőre, Éltető főmérnökre és Lázár Fe­­rencz nagybirtokosra, továbbá a szabadelvű pártra és­ a nemzetiségekre. Szikszay megválasztása biztos. Párd­ány, május 1. (Eredeti távirat) Torontál me­­gye párdányi választókerületének szabadelvű pártja ma­­ tartott népes értekezletén eddigi képviselőjét Csávosy Bélát a jövő országgyűlésre képviselőjelöltjéül lelkesedés közt egyhangúlag kikiáltotta. Nagybánya, május 1. A szabadelvű párt ma meg­alakult, képviselőjelöltjévé, Stoll Károlyt kiáltotta ki. Vácz, május 1. (O. E.) A váczi kerület szabad­elvű párt választói ma d. e. 11 órakor Podmaniczky Géza b. elnöklete alatt rendkívül népes értekezletet tartott. Jókai Mór, mint a párt küldötte átalános tet­szés és éljenzés közt nagyhatású beszédet tartott, mely­ben a bel- és külpolitikát érintve, a függetlenségi párt jelöltjének programmját c­áfolta. (E beszédet lapunk más helyén közöljük.) Ezután a párt megalakulván, el­nökké Podmaniczky Géza b., alelnökökké B­e­n­k­á­s Dénes és Prokopius Zsigmond választattak meg. Jókait megérkeztekor az indóházban nagy számú kül­döttség fogadta, melynek nevében Wider Bertalan üd­vözölte. Utána Benkás Dénesné a váczi hölgyek ne­vében szép babérkoszorút nyújtott át rövid, szívélyes üdvözlet kiséretében. A koszorú szalagjának fölirata: „Jó­kai Mór hazánk nagy fiának, a váczi hölgyek, 1881. május 1.“ Jókait úgy az indóháznál, valamint a bevo­nulás alkalmával mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta Vácz polgársága. Jókai Mór beszéde a váczi szabadelvű párt értekezletén máj. 1-én. Tisztelt polgártársaim! Kissé elfogultnak érzem magam, miután idejövetelem czélját igen nagy mérték­ben túlszárnyalva látom ezen fogadtatás által. Egysze­rűen azzal a missióval jöttem ide, hogy miután a kép­viselőválasztási előmozgalmak már megkezdődtek, pár­tunk megbízásából elvtársaink táborának rendezésénél és organizálásánál közreműködtek. Az országgyűlés még folyvást tart és tekintve azt a tömérdek teendőt, a­mit még el kell intéznie, senki sem tudhatja, még maguk a kormányférfiak sem tudhat­ják, hogy mikor lesz befejezve. Hogy ha már most, a vetés idején elkezdődik a korteskedés, én nem tudom, hogy az aratásig hogyan fogjuk ezt kitartani. Hanem hát a kérdés meg van téve, a feleletet meg kell rá adni. Nem azért jöttem ide, hogy az országgyűlés té­ny­eiről számot adjak, vagy hogy az önök képviselője ifj. gr. Ráday Gedeon helyett beszámoló beszédet tart­sak. Ezt megtartja az önök képviselője, ki akkor, mi­dőn az országgyűlés be fog fejeztetni, kötelességének fogja tartani az önök körében megjelenni és számot adni sáfárkodásairól. Ő ezt meg fogja tenni bizonynyal és akkor tapasztalni fogják, hogy az én barátom jó egészségnek örvend, (Derültség) és hogy épen nincs szándéka a nyelvét elvágatni, mint a hogy ezt felőle bizonyos jóakarói terjesztik. (Elénk derültség.) Én azonban a jó barátok szűk köre helyett magam előtt egy nagy gyülekezetet találok, a­mely tőlem pár­tunk működése felől talán mégis számot kér. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyan nem jöttem ide czifra beszédre készül­ten, de nincs az éjszakának az az órája, melyben, ha felköltenének és azt mondanák: adj róla számot, miért vagy a kormánynak híve, ne lennék kész arra, hogy számot adjak róla a közönségnek és meg ne mondjam, hogy miért ? (Halljuk! Halljuk !) Nem kell czifra frázisokat kitalálnom, csak el kell mondanom az igazságot. Az igazságra mindig vissza tudok emlékezni, csak rendbe kell szednem gondolatai­mat. (Halljuk! Halljuk!) Ezért legyenek irántam elnézéssel, ha netalán hosszadalmasabban szólok, ha­nem betanult beszéddel állok önök elé. (Halljuk! Halljuk!) Kezdjük a legelsőn, a mi pártunknak leginkább megtámadott ténye, de a mi, szerintem, legnagyobb ér­deme : a külpolitikán. Tudjuk nagyon jól, hogy az ellenzék az orosz­török háború alatt arra sarkalta kormányunkat, hogy avatkozzunk bele, vegyük át a háborúviselésnek gond­jait a magunk számára. Most látjuk, hogy mi lett volna belőle. Egész Európa, de leginkább az, kire a legjobban támasz­kodhatni véltünk: Anglia, cserbenhagyott volna. (Úgy van!) A bajt, melyet Oroszország szerzett magának, megszereztük volna magunknak s a kétszázezer ha­lotton kívül csináltunk volna másfélezer millió újabb adósságot, mint a­mennyit elköltött Oroszország. Te­hát mi azt a bajt, melyet Oroszország szerzett magá­nak, megszereztük volna magunknak, Magyarország­nak. (Úgy van!) Nem volt szükség rá, hogy mi verjük meg Oroszországot, megverte az maga magát a saját kezévé­. (Éljenzés.) Én még a legjobban megtámadott pontot, a bosz­niai bevonulást is bátran merem védelmezni. Ez volt a sakkhúzás, mely ránk nézve az egész partiét megnyerte a keleti kérdésben, mert ez megvédelmez bennünket nemcsak az orosz hadsereg, hanem az egész panszla­­visti­us liga fenyegetéseivel szemben , mert lehetetlenné tettük a pánszláv izgatást határainkon. (Úgy van!) " Hogy mi lett ennek következménye, láthatja min­denki. Jelenleg szomszédságunkban nemcsak hogy ellen­séges mozgalmak nincsenek, de ott — mondhatom — jó barátokra találtunk. Azóta Szerbiában az orosz­­'­s barát kormány megbukott s egy magyar-barát kor- s mány kerekedett felül, a­mely bennünket Szerbiával vasút által és kereskedelmi szerződéssel fog összekötni. Ha azt a politikát követtük volna, mit nekünk az ellenzék tanácsolt, akkor most Szerbia és Magyarország i­s közt volna ugyan vas, de nem vasút, hanem vas, a­mely­­ bennünket örökre külön választana. (Úgy van!) És ha­­ I megindítottuk volna a háborút, mit nyertünk volna győ­­­ I­zelem esetére? Kell-e nekünk Szerbia? El akartuk-e­­ I foglalni azt ? Nem! Nekünk tehát csak a veszteség esélye I maradt volna fenn, a nyereségé sohasem. S így vagyunk Romániával. A­helyett, hogy belero­hantunk volna, hogy ellenségünkké tettük volna, meg­­­­nyertük őt barátunknak. (Helyeslés.) Mondhatom, hogy erre a­ barátságra jobban lehet építeni, mint bármely fegyveres őrségre, mert ha ezen két országnak: Szerbiának­­ és Romániának alkotmányosságát és nemzeti önállóságát­­ kell megvédelmeznie, e két ország azt meg fogja tudni védelmezni Oroszországgal szemben is. (Úgy van!) Ne­künk az ő függetlenségükben, az ő barátságukban kell a a legbiztosabb, legerősebb talpkövét találnunk saját füg­getlenségünknek és saját fennállásunknak. (Úgy van!) Ezért én külpolitikánkat mindenki előtt tudnám védel­mezni, még ha nem védelmeznék is azt közelismerésü a tények. (Helyeslés.)­­ Belpolitikánkra nézve felhordott homlokkal me­rem állítani, hogy mikor Magyarország jelenlegi kor­mánya átvette a kormányzatot, akkor egy állam­ban­­querott szélén álló országot vett át. (Halljuk! Halljuk!) Magyarországnak voltak függő adósságai olyanok, mik váltóra voltak felvéve nagy kamatok mellett. Ezek visszafizetése függött fejünk fölött. Kölcsönöket kap­tunk 14°/0-ra, mint a minőt akár egy megszorult adós kap az uzsorástól. Abban az időben az évi deficit 64 millióra ment.­­ Mi e 64 millió deficitet leszállítottuk 28 millióra. (Éljenzés.) Erre meg azt mondják, hja! de micsoda az a 34 millió ? Ez persze semmi azoknak az uraknak, a­kiknek drága személyisége többet ér ennél a 34 millió­nál. (Derültség.) Ez óta az állam hitelét annyira rendbe­hoztuk, hogy állami papirosaink átlag 30%-tel áll­nak jobban, mint álltak akkor, midőn kormányra jutott a jelenlegi kormány. (Úgy van!) — Most történt a legújabban, hogy a rente-conversió által az ép oly szerencsés, mint becsületes pénzügymi­niszter, harmadfél millióval kevesbítette évenkint a kiadásokat. (Éljenzés.) Harmadfél milliót takarítunk meg évenkint, a­mit eddig kamatok fejében fizet­tünk idegen hitelezőinknek. (Halljuk! Halljuk!) — Országunkba ma a külföldnek mindenféle kapitalis­tája tódul. Itt új pénzintézeteket, új bankokat állítanak fel, a­melyeknek jótékonyságát minden egyes ember meg fogja érezni rövid idő­ múlva, mert az nagy kü­lönbség ám, hogyha a ma alapított bankoknál 6Y4°/0-nyi fizetés mellett, a tőketörlesztést is beleszámítva, 40 éves kölcsönöket lehet kapni, holott azelőtt a földbirtokos 6 Vt­ Vft-nyi kamat mellett még csak kölcsönt se kapott. Ez minden takarékpénztárt, minden pénzintézetet e térre fog kényszeríteni úgy, hogy Magyarország készen lehet rá, hogy 1—2°­0-al lejebb fog adósságának kamatjai szállani. (Élénk éljenzés.) Ez practicus vívmány, ez nem frázis, (Úgy van!) mert a számokat megc­áfolni nem lehet. Hogy ez országnak államadóssága van, bizonyos. No de ezek nem most keletkeztek. Belőlük 280 mil­liónyit 48-ban csináltunk, mikor az urbáriumot eltöröl­tük. Az urbériség váltságdíja ez. Készen kapta ez a kormány a többi adósságok legnagyobb részét is. Senki sem költötte azt el saját czéljára. Befektettük azt vasutakba. (Helyeslés.) Ezeknek kiépítése nélkül Magyarország, mint ter­melő állam, nem jelenhetett volna meg a kellő időben a világpiac­on. (Úgy van!) Azt pedig minden ember tudja, hogy a régi módú gazdálkodással, mely szerint az volt a legjobb gazda, ki minél később adta el gaboná­ját, ma nem lehet megélni; hogy ma az amerikai con­­currentia mellett azon kell lenni, hogy azon hat hét alatt, mely számunkra reserválva van, meg kell jelen­nünk a világpiac­on, hogy meg ne előzzön az orosz és az amerikai gabona. (Úgy van!) Azok, kik 64-ben gaz­dálkodtak, emlékezni fognak rá, hogy ekkor a 63-iki ínséges évre egy bőtermés következett. Ennek követ­kezménye az volt, hogy Magyarországon egy pozsonyi mérő gabonának ára leszállt két, mondom két forintra. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis ennek az volt az oka, hogy a gabonát akkor a közlekedési eszközök hiánya folytán nem lehetet külföldre vinni. Ma már mindenütt vannak vasutaink, a külpiac­okon idejekorán megje­lenhetünk, minek az a következése, hogy egy méter­mázsa búza ára 14 frt. Ez, uraim, nem frázis. (Úgy van!) Ezt minden ember megérti. A vasutak kiépítése tehát, korántsem volt oly szükségtelen, mint azt az itteni ellenzéki képviselőjelölt programmjában állítja. A vasúti politikában a jelen kormány hozta be az egyönte­tűséget. Megvásárolták a tiszavidéki és a károlyvárosi vasutat, miáltal a tarifa tekintetében nekünk is van beleszólásunk a társaságoknál a tarifamegszabásnál. Ez nagy fontosságú az összes magyarországi iparra és ke­reskedésre nézve. (Élénk éljenzés.) Hát adónk száma nagy, mondják.,Hiszen ez igaz! Eiz az adót senki sem fizeti örömest. ,Én sem! (Élénk derültség.) De hát mit csináljunk? Államunk el volt késve a 48-tól 67-ig terjedő időt tekintve, húsz évvel. Ez alatt beruházások nem történtek. Az akkori kormá­nyok elhanyagoltak minket. Rossz volt administratiónk. El volt hanyagolva a közlekedés mindenütt. Egyszerre — veszedelmünkre — adott az úr isten két jó eszten­dőt, 67-ben és 68-ban. Volt nagy termés, volt erős ki­vitel. Pénzünk is volt sok. Ekkor azt hittük, hogy ez fenékig tejföl és mindig igy lesz. Kezdtünk tehát vas­utakat építeni. A bő termésre később a keserves egyp­­tomi hét sovány esztendő következett. Ezek alatt is ele­get kellett elvállalt kötelezettségünknek tenni, mert kü­lönben kundát kellett volna mondanunk. — Magyarország földbirtokos ország. Van tehát a hitelezőknek miből megvenni a tartozást. Ha Magyarország azt mondja: nem akarok fizetni, banquerottot mondok, hát a hite­lezők ráteszik kezüket az állami jószágokra. Elveszik azokat tőlünk és azt mondják: no hát csinálj ban­querottot. Ezt pedig megcsináltuk volna, ha azon úton haladtunk volna, melyet a függetlenségi párt tanácsolt. (Elénk tetszés.) A függetlenségi párt tagjai azt állítják, hogy ha Magyarország önálló fog lenni, akkor sokkal kevesebbe fog kerülni minden, mint most. Hát lássuk csak. (Hall­juk ! Halljuk!) A­mi a katonaságot illeti, ők külön választanák a magyar hadsereget az osztráktól. Ekkor a kalkulus vi­lágos. Jelenleg adunk 40 k/g-ot a katonasághoz, mint élő matériát, az osztrákok adnak 60%-ot. Fizetünk ennek fentartására 30%-ot, az osztrákok fizetnek 70-et. De ha elkülönítjük­ a magunk részét, mi fogunk fizetni 40-­ot, vagyis a jelenlegi 30 millió helyett 40 milliót. Az oszt­rákok okosan tennék, ha ezt elfogadnák. De hogy a magyar országgyűlés a bolondok házának szerepére vál­lalkozzék és Magyarországot jobban terhelje meg, mint most, ezt alig hiszem. (Élénk helyeslés.) 1848-ban, mi­dőn Vácz városának akkori képviselője a költségvetést előterjesztette, a kiállítandó honvédség részére, mi 140.000 emberre volt számítva, a költségvetésben 38 millió ezüst frtot, vagyis a mostani pénzérték szerint körülbelül 40 milliót javasolt, így lett a költségvetés elfogadva. Ez­­ azonban nem került 40 millióba, de 60-ba. Láthatja te­hát mindenki, hogy az akkori védekezési mód szerint is többe kerülne az állandó hadsereg, mint a­mennyibe­­ most kerül. Ha azonban hozzávesszük azt a nagy anyag­­készletet, az ágyukat, a kaszárnyákat, a­melyeket a ma­ I­gunkéból kellene teremtenünk, bizonyosak lehetünk fe­lőle, hogy igen megkeserülnek, megsiratnák ezt a gaz­­z­dálkodási változtatást. Ha pedig a szélső bal kerülne kormányra, ez igen élénken emlékeztetne a komman­­■ I­dóra, ne féljetek szegények, ha mi kerülünk a kor­

Next