Ellenőr, 1881. május (13. évfolyam, 217-272. szám)
1881-05-23 / 257. szám
UH. évfolyam. — 257. szám. Egyed' 'ra 2 kr. Budapest, hétfő, május 23.188. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre........................................20 forint — kr. Félévre .......... 10 „ — „ Évnegyedre ...........................................5 „ — „ Egy hónapra ......................................1980 . Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, Kalap-utca a 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. —. Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott szakma ellenében fizetendő A budapesti ünnepélyek. Rudolf trónörökös a tud. akadémia díszgyűlésén A magyar tudományos akadémia mai díszgyűlését nem csupán az tette emlékezetessé, hogy évfordulóját ültük ez első tudományos intézetünk félszázados fönnállásának, Rudolf trónörökös jelenléte adott a mai ülésnek különös jelentőséget és fényt. A trónörökös közvetlenül az ülés megnyílta előtt érkezett s ott maradt mindvégig; két óra hosszat a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kisérte az előadásokat. Az akadémia gyönyörű termét különös gonddal diszitették föl ez alkalomból. A drága szőnyeggel borított emelvényen három asztal állott; a jobboldalon levő vörös posztóval bevont asztal s két karos bársonyszék a trónörökös és vele érkező József főherczeg számára állíttatott föl; a középső asztal az akadémia elnöke, másodelnöke és főtitkárát illette, míg a harmadik zöld bársonyterítővel borított asztalt a fölolvasóknak tartották fönn. Az emelvény mögött nagy könyvállvány, mely az akadémiának 1831—1881-ig megjelent összes kiadványait tartalmazta . Ízléssel rendezett s becses gyűjtemény, ékesen szóló hirdetője a magyar tudomány és irodalom haladásának. Ezt a csoportot igen díszesen egészíti ki az állvány két végére elhelyezett s Széchenyi István grófot és Kazinczy Ferenczet ábrázoló az a két szobor, melynek fehérsége oly tetszetősen vált ki a környékező zöld koszorúkból és füzérekből. A terem falait Széchenyi István gróf, Dessewffy Emil gróf, Eötvös József báró és Toldy Ferencz olajfestményű képei ékesíték. A közönség, mely jóval 10 óra előtt kezdett gyülekezni, valóban fényes volt. Az akadémikusoknak külön hely volt föntartva; ők ültek a három asztal közvetlen szomszédságában, sorban egymás mellett, a terem középső részét külön meghívott s fölötte díszes vendégsereg foglalta el — e rész azonban nem telt meg egészen — azontúl korláttal elkülönítve zsúfolt sorban a jegyekkel biró vendégek találtak helyet; mondanunk sem kell, hogy a karzatnak is nagy közönsége akadt, bár ide a jegyeket csak korlátolt számban osztogatták s igy hely elég volt. Az akadémikusok közül részint az igazgató tanács, részint az egyes osztályok gyanánt ezeket jegyeztük föl: Kemény Gábor b., Trefort miniszterek, Andrássy Gyula gróf (tábornoki ruhában), Festetich György gróf, Vay Miklós báró koronaőrök, Szögyény Marich László főispán, mindhárom a Szt. István rend nagyszalagjával, Cziráky János gr., Majláth György (az aranygyapjas renddel) Haynad bibornok-érsek, Kovács veszprémi püspök, Ipolyi püspök, Sennyey Pál báró, Andrássy Manó gróf, Jókai Mór, Puszky Ferencz, Lenhossék, Szász Károly, Nendwich Károly, Ballagi, Szilágyi Sándor, Tóth Lőrincz, a Hunfalviak, Poór Antal, Zsilinszky Mihály, Szabó József, Römer Flóris, Fáik Miksa, Vécsey Tamás, Pompéry, Beöthy Zsolt stb. A tagok sorárában feltűnt Duka Tivadar angol katonai díszegyenruhában, piros kabát, fekete arany sávos nadrág. A vendégek közül az első sorokban ültek Szapáry Gyula gr. (az aranygyapjas renddel), Szende Béla (honvédezredesi egyenruhában), Orczy Béla báró, Bedekovich miniszterek, Péchy Tamás a képviselőház elnöke, Jekelfalussy min. tanácsos (honvéd tiszti ruhában), Ráth Károly főpolgármester, Kamerraager polgármester, Mihályi, Pavel, Meteanu püspökök, kissé félrehúzódva Angyelics German patriárka-helyettes, továbbá Kaczvinczky jászói prépost, Szapáry István és Eszterházy Kálmán grófok főispánok, Zichy Géza gróf, Apponyi Albert gróf, Dessewffy Aurél gróf stb. Jobbra Csengery gyászba öltözött családja foglalt helyet; az ő kegyeletüknek is volt része a mai gyűlésben; atyjuk emlékezetét uyita meg méltó beszédben Gyulai Pál. Tíz óra tájban az egész társaság együtt volt. Az urak nagy része ragyogó díszruhában lévén, színpompás, ragyogó képet nyújtott az ünnepélynek. Végre pont 10 órakor a főbejárat előtt két díszmagyarba öltözött fiatal mágnás, Maráth József és Lónyay János gróf (két másik társuk Karácsonyi Aladár gróf és Gericzy Félix báró rendezéssel foglalkoztak) pálczikájuk háromszori koppintással jelentette, hogy a trónörökös megérkezett. A közönség egy része fölállott s csakhamar látható lett Rudolf trónörökös délczeg alakja, huszártábornoki egyenruhában; utána József főherczeg. A két magas vendég kíséretében voltak Tisza Kálmán miniszterelnök, (a szent István-rend nagyszalagjával), Lónyay Menyhért gróf elnök, Pauer Tivadar másodelnök, Fraknói főtitkár s még hat akadémikus — kik mindnyájan az akadémia bejárójánál várták ő fenségeiket. A trónörökös, ki zajos éljenzéssel fogadtatott, mindjárt az ajtónál kezet fogott Szapáry Gyula gróffal és Orczy báróval, azután József főherczeggel az emelvényre lépett; előbb azonban Andrássy Gyula gróffal is kezet fogott. Lónyay, Pauler és Fraknói szintén elfoglalták helyüket, Tisza Kálmán collegái mellé ült, mig ő fenségeik közvetlen kisérete: Nyáry báró főudvarmester, Eschenbach és Nostitz gróf szárnysegédek a fölolvasó asztaltól jobbra helyezkedtek el. Mihelyt a trónörökös leült, Lónyay Menyhért gróf elkezdte megnyitó beszédét. (E beszédből, valamint az akadémiai gyűlés lefolyásáról lapunk más helyén emlékezünk meg.) Lónyay gróf beszéde elején két diszkötésű könyvet nyújtott át a trónörökösnek és József főherczegnek; e könyvben a tud. akadémia félszázados történetére vonatkozó adatok olvashatók, melyeket a legkiválóbb szakférfiak tollából a tud. akadémia ez ünnepély alkalmából állíttatott össze. A trónörökös átlapozgatta a könyvet, azután figyelmesen hallgatta az elnöki megnyitót, melynek rávonatkozó részeit a közönség lelkesen éljenezte, a főtitkár jelentését, Gyulai emlékbeszédét és Széchen Antal gróf rövid fölolvasását. Mintegy negyed egykor a programm ki volt merítve; a trónörökös és József főherczeg fölemelkedtek és a sokszor megújuló, általános éljenzések közt hagyták el a termet. Rudolf trónörökös, a lépcsőkön lefelé haladtában ismételten biztosította Lónyay grófot, hogy nagy élvezettel vett részt a gyűlésben. Zárt udvari kocsikon hagyták el ő fenségeik a palotát, mely előtt sűrü tömegben állt a nép s szintén éljenzésben tört ki láttukra. Stefánia az árvaleányok között Az „Erzsébet“ árvaház nyolcvankét neveltje vagy két napja szörnyű nagy munkában volt. Kurta, takaros kék pongyolában a legapróbbtól, aki alig látszik ki a földből, egészen a hajadonná serdülő leánykáig, folyton lótostak, futottak föl és alá a termeken, folyosókon, takarítgatva, sikálva, téglázva, hogy ragyogjon minden mint a tükör, mikor eljő a fiatal trónörökös asszony hozzájuk látogatóba. Mindenik csak úgy égett a vágytól, láthatni a főherczegnőt, s ennek az intézet igazgató hölgye megadta magyarázatát is : — E gyermekek — úgymond — alig tudnak hova fordulni mindazon szeretettel, gyöngédséggel, ami érezni kezdő szívükben föltárnád. Ránk, tanítóikra, az árvagyámokra nem tudják az egészet fordítani, s azért szinte magasztos színben tűnik föl előttük az, akit ilyen szeretettel körülvehetnek. A királyné látogatásáról esztendőket elbeszélgetnek, és Stefánia főhercegnőt, tudom, többet fogják emlegetni jó ideig, mint legkedvenczebb játékaikat is. A lánykák — e szelíd, a még vigságukban is valami homályosabbus érzelmű árva gyermekek — már tíz órakor csinos ruhácskáikban ott álltak a terrasseon, félkört képezve, előttük a lépcső dús virágdíszével, és két csoporttal: az egyiknek tagjai voltak Sárváryné, Türschlné, Ráth Károlyné, Rupprecht-Demidoff Kornélia, Horváth Ferenczné, Houchardné, Waczinger Lujza igazgatónő, Miksics Gizella, Zádra Júlia és Mária tanítónők ; a másikban állottak Weisz B. F., Mérő János, Dobos Ferencz, Frey, továbbá Ráth Károly és Kamermayer polgármesterek, Békey, Alker, mind ez urak magyar díszben, és több hírlapíró salonöltönyben. A lépcsőzetet virágos szőnyeg födte, az utczákon mozgó korláttal kellett visszatartóztatni a fölgyűlt nagy néptömeget. A terrasse kis társasága nyugodtan várt, csak a lánykák voltak türelmetlenek, suttogtak, csevegtek, néha zsibongtak is egy kissé, de zajongásuk mint a megrebbent madár, eltűnt az igazgató egy kis figyelmeztető pillantására. Tizenegy óra előtt megérkezett Klotild főherczegnő, Zichy Irén grófnő udvarhölgy kíséretében. Nyájasan beszélgetett az intézet alapítójával, Weisz B. F.-fel, több hölgyet bemutattatott magának, s kis cerclet tartott, a főváros lakosságának képviselői közül néhányat megszólítva. Körülbelül egy negyedóra múlva fölhangzó éljenzés tudata, hogy a trónörökös asszony közeledik, s pár pillanat múlva megállt a vasrács előtt az udvari kocsi, melyből Stefánia herczegnő szállott ki Nostyz grófnő udvarhölgyével, míg egy másik kocsiban Pálffit gróf vezérőrnagy főudvarmester és Pálffy grófnő udvarhölgy érkezett. A trónörökös asszony megcsókolta Klotildot, aztán váltott pár szót Weisz B. F.-fel, a polgármesterekkel, aztán az árva lánykák közé lépett, kik a főherczegnőt tiszteletteljesen halk, s oly gyermetegül tartózkodó, de egyúttal szépen megnyujtott „féljelen!“nel fogadták, hogy Stefánia elnevette magát Jókedvűen szétnézett közöttük, s ekkor előlépett a sorból egy kicsi, szőke teremtés, s átnyújtott neki egy szép nagy virágcsokrot sárga rózsákból és gyöngyvirágokból, melyről fehér selyem szalag csüggött alá e fölirással: „Erzsébet árvaleányház — 1881. május 22.“, illendően meghajtotta magát, s szemlesütve húzódott vissza a többi közé. A főherczegnő pár perczig még szemlélte a viruló kinézésű árvákat, aztán megindult, hogy az épület berendezését megszemlélje. Vezetői a főpolgármester és az igazgató. Legelőbb a kézimunkák kiállító termébe mentek. Itt a főherczegnő tüzetesen megszemlélt néhány harisnyát, széthuzogatta kötésüket, megvizsgálta a szemek tömörségét, aztán a szakértő méltánylásával mondá : — Igen szép kézimunka, finom és egyenletes. Majd megpillantott egy nagy, virágos hímzésű szőnyeget, és azt kérdé: — Mi lesz e hímzésből ? — Szőnyeg fönség, felelt a tanító, de ezen csak szabad óráikban dolgoznak a növendékek. Stefánia megvizsgált apróra mindent, a főkötőcskéket, a mintaszalagokat, s kiszabott, de összevarratlan ruhadarabokat, mindenikre téve oly megjegyzéseket, bűnöket csak a teljesen jártas tehet. Aztán igy szólt: — Menjünk a tanterembe, az nagyon érdekel. Ott még arra is jutott figyelme, hogy Budapest mappáját megdicsérje. A kis kézi könyvtár előtt kérdezte, hogy minő műveket kapnak a növendékek ? — Schmidt és Hofmann könyveit. — Ah! Hofmann, kiáltá föl jókedvűen, azt magam is szerettem olvasni nagyon! Aztán betekintett a kis mosdószobába, hol a köpenykék és a tiszta mosdó medenczék czélszerű rendezése jó időre lekötötte a figyelmét , majd a hálószobákon sétált végig, érdekkel hallgatva az egyes, nevezetesebb alapítványi ágyak történetét. Majd a konyhába ment. Kivallatta a szakácsnét: — Mit főznek ebédre ? — Marhahúslevest, káposztát meg disznópecsenyét, felelt a jó öreg hűségesen, s fölemelte a legnagyobb fazék fedőjét, hogy bizonyítsa azt, amit mondott. Amire a főherczegnő megjegyezte, hogy — Otthon főztem magam is, néha. Majd a nagyterembe értek. A falon függő arczképeket megmagyarázták a főherczegnőnek: Deák Ferenczé volt az egyik, s a főherczegnő bizonyos megilletődöttséggel hallgatta amit Deákról mondottak, megemlítvén végül azt is, hogy Deák arczképeinek sokszorosításából szép összeg pénz jutott az Erzsébet árvaház javára; a másik arczkép Weisz B. F.-é, s a főherczegnő ismételve kijelenté az öreg urnák teljes elismerését azért a nemes fáradságért, melylyel ez intézetet megalapító. Aztán fölkérték, hogy nevét írja be a vendégkönyvbe. — Nagyon szívesen, mondá a főherczegnő, s kezébe vette azt az aranyozott ezüst tollat, melylyel a király és a királyné is beirták neveiket; e tollba annak emlékére be vannak vésve e szavak: „Első Ferencz József király és Erzsébet királyné 1872. ápril 12.“ A főherczegnő finom, biztos vonásokkal irta le: „Stefanie,“ aztán kanyaritott alá egy kis kaczér kunkort, hol azonban már bizonytalanságot mutat a kézvonás. Azután Klotild főherczegnőt kérték meg szépen, ki szintén beírta: „Klotild főherczegnő.“ Visszatértek a terrasse-ra; a gyermekek megint megreszkíroztak egy félénk, éneklő „céljelent,“ a főherczegnő többeket megszólított, meg-megsimogatva egyiknek másiknak a gömbölyű állát, aztán előszólittatá azt a kis szőke gyermeket, kitől a bokrétát kapta, (melyet másfél óráig tartó látogatása alatt le nem tett kezéből) s azt kérdé tőle: — Vagy már hat éves? — Igen kérem, mondá félénkes bátorsággal, már tizenhárom éves is vagyok. Amire a főherczegnő vidáman fölkaczagott; olyan volt a nevetése mint az ezüstcsöngettyű. A társaság is jókedvű derültséggel fogada a tévedést, melyet megmagyaráz, hogy a lányka olyan kicsike, hogy szinte ölbe való még, s oly szép a maga göndör fürjeivel, akár valami baba. A főherczegnő ezután Miksics kisasszonyhoz fordult, megkérdezte tőle, hogy „Jól tanulnak-e a növendékek?“, s „Meg van-e velük elégedve?“ Aztán pár elismerő, meleg szóval szívélyes búcsút von, s általános éljenzés között elbúcsúzott. Nőolvasóink kedvéért idejegyezzük még, hogy a trónörökös főherczegnő uszályos Tegethoff-faille ruhát viselt, széles fehér csipkékkel, kis franczia kalapot fehér bodorral, tollal és kék szalaggal; Klotild főherczegnő pedig barna alsóhoz fehér alapú mille fleur tunique-t, és kék selyemmel szegélyezett széles peremű szalmakalapot. Az egész látogatás a vidám, derült kedély fesztelenségével bírt, és Stefánia üde, vidám kedélyének látható gyönyört okozott. * Innen a József térre kocsizott a társaság, megszemlélendő a trónörökös asszony boldog emlékű nagyatyjának, József nádornak érezszobrát. A sétány el volt zárva, és csak a társaság tagjait bocsáták a korláton belül. Stefánia huzamosabb ideig szemlélte a szobrot, fölírásait lefordíttató, megmagyaráztató magának és vezetői szavaira annyira elérzékenyedett, hogy nagyatyja emlékének könyvivel adózott. Díszelőadás a népszínházban. A népszínház ragyogó villamos napjai messze hirdeték ma este, hogy benn a színpadon díszelőadás folyik ő fensége Rudolf trónörökös és fenséges neje Stefánia herczegasszony tiszteletére. A színház kívül lobogókkal, pálmákkal, borostyánnal és sok más szép lombú növénynyel volt díszítve; az udvari bejárat szintén pompásan volt ékítve; az udvari páholy előtermét pedig finom ízléssel rendezték be ez alkalomig. Ő fenségeik fél nyolc órakor érkeztek kétfogatú udvari szinten a színházhoz. A trónörökösné herczegasszony rózsaszín világos atlaszruhában jelent meg, nyakébül egy sor gyöngyöt és több sor gyémántot viselt. Ruhája derekának baloldalára, közel a vállhoz hosszú virágcsokor volt fűzve pompás gyémántokból ; hasonló gyémántbouquet ékité haját. A derék mellső részén keresztbe még apró virágokból font füzér vonult végig. Ő fensége kitűnő színben volt, meglátszott rajta, hogy gyöngélkedéséből teljesen fölüdült. Ő fensége a trónörökös tábornoki egyenruhában érkezett, az arany gyapjas rend jelével nyakában és a Szent István-rend csillagával mellén. Klotild főherczegnő fehér atlasz ruhában volt, melynek világoskék dereka a kivágás egész hosszában csipkével és egy sor mogyoró nagyságú gyémánttal volt diszitve. E mellső és hátsó gyémántsorok a rövid ujjak tetejében pompás ragyogó gyémántkapocsban érintkeztek; nyakéke gyémánt rivnare és gyöngy, hajában egy gyémántokból alkotott hosszú széles virágfüzér mely a hátul egy csokorba kötött hajfonatokat köröskörül övezé. József főherczeg szintén tábornoki egyenruhában volt, az aranygyapjas, szent István és még több más rendjelt viselt. Midőn a fenséges trónörököspár páholyában megjelent, a szinház közönsége fölemelkedett, és míg a zenekar a hosszú tust adó, harsány lelkes illenekkel üdvözölte őket. Ő fensége a trónörökös és Stefánia herczegasszony a páholy párkányához léptek és többszörösen hajlongva köszönték meg a fogadtatást. Ezután a függöny felgördült és Rákosy Jenő egyfelvonásos ünnepi játéka, „Szép Ilonka“, mely most másodszor adatik e színpadon, megkezdődött. A darab eléggé érdekes, végső két nagy tabletuja : „Budavár a XV-dik századból“ és „Mátyás király esküvője a budai vártemplomban, " r rendkívüli fényénél fogva nagy feltűnést keltett. Ő fenségeik is örömmel szemlélték a pompás díszítményeket s a nagy hatással rendezett csoportokat. Felvonás közben följegyeztük a páholyok díszes közönségének egy részét. Közvetlen ő fenségeik és József főherczeg páholyai mellett egy páholyban ült Bomber1es főudvarmester és Nostitz grófné. Ezen páholy mellett szintén csak jobbra az első emeleten valának ; gróf Pálffy Andorné, Pálffy Andor gróf főudvarmester, és Eischenbach őrnagy lovag szárnysegéd. Jobbra földszinten: Karácsonyi Guidó gróf, Zichy Géza gróf és felesége, Károlyi István gróf, gróf Károlyi Istvánná és gróf Andrássy Aladárné, Andrássy Gyula gróf és fia, Edelsheim báró, Festetics György gróf és családja és Zichy Jenő gróf. Földszint balra: Tisza miniszterelnök, Szapáry és Szende miniszterek, Pauler miniszter, menye és unokája, Orczy és Ordódy miniszterek, báró Sennyey Pál és gróf Széchen Antal. Első emeleten balra : Koburg Ágost és Fülöpi herczegek , Nyáry báró és Zichy Irén grófnő, Péchy Tamás miniszter és családja, Pejachevich horvát bán és családja, Forgách Antal gróf és leánya és Apponyi Albert gróf. A földszinti támlás-, kör- és zártszékeken elől a nemzeti cassino tagjai, tábornokok és törzstisztek, országos főhivatalnokok és az idegen országok consuljai valanak elhelyezve. Középen ültek az országgyűlési képviselők, hátul központi, országos és városi hivatalnokok. Az első emelet erkélyen csupán hölgyek, többi emeletek zárszékein hölgyek és urak vegyest. Második darab, „Tündérlak Magyarhonban“ nagy mértékben mulattatta a fenséges párt, úgyszintén József főherczeget és Klotild főherczegnőt. Nagy élvezettel hallgatták Blaháné (Marcsa), szép magyar dalait és sokat neveztek Tamásy (Gyuri) huszáros szólamainak. A trónörökös ő fenségének legkiválóbban a népdalok látszottak tetszeni. Mindannyian érdekkel nézték a szép csárdástánczot is, melylyel a darab végződik. Az előadás minden tekintetben kitűnően sikerült, és a legjobb hangulatot keltette a nézőteremben. Rövid is volt, mert kilencz órakor a függöny utoljára gördült alá. A közönség bár a díszelőadások szokott rendjéhez alkalmazkodik, a tapstól tartózkodott, igen gyakran kitörő nevetés által nyilvánitá tetszését. Csak egy ízben tüntetett, ott t. i., hol a „Szép Ilonkádban Peterdi a királyt érteti és Mátyás király fa felköszöntőre azt feleli, hogy: „igenis éljen, ha dicső atyjához méltó lesz“, a közönség a felköszöntőre és a feleletre külön-külön zajos „éljent“ kiáltott. 5-(!) fenségeik, mint értesülünk, nagyon megelégedve hagyták el a színházat , és onnan egyenesen Tisza miniszterelnök estélyére hajtattak. A miniszterelnök bálja. A miniszterelnök bálja fényesen sikerült. A palota nagy terme már 9 órakor úgyszólván zsúfolva volt vendégekkel, kik lehetőleg mind itt akartak maradni, hogy annál biztosabban lássák ő fenségeiket. E teremben fogadta ugyanis a házi úr és öcscse Tisza Lajos a vendégeket, míg a háziasszony a jobboldalra nyíló sarok teremben várt az érkezőkre. Ez utóbbi terembe gyűlt a hölgyek korábban érkező része. Valamivel 10 óra után érkeztek meg ő fenségeik, kíséretükben József főherczeg és neje, továbbá Coburg herczeg. Alig csillapultak az éljenek, rövid társalgás után megeredt a táncz, jó magyaros czigányzene mellett. Az első táncz keringő volt, melyet Rudolf trónörökös nyitott meg Tisza Pauline kisasszonynyal. Ezalatt fenséges neje a teremnek a Duna felé szögellő sarkában foglalt helyet egy pandagon Klotild főherczegasszonynyal, maga mellé ültetve a háziaszonyt is. Balra tőle az aristocratia több előtagja foglalt helyet. Stefánia főherczegnő halványsárga virágokkal áttört fehér brokát ruhát viselt. Fejdiszét néhány gazdag gyémántos hajtű képezte. Igen nagy szerepet vitt a fejdiszítésben ez este a toll is, de főleg a gyémánt. Igen csinos gyémánt ékszert láttunk a bájos Szapáry Géza grófnén és diónyi nagyságú gyöngyöket Festetich György grófnén. A keringőre négyes következett, melyet Rudolf trónörökös Clotild főherczegasszonynyal és Stefánia Coburg herczeggel tánczolt. Egészben véve tánczolhatta 25—30 pár. A csárdást igen nagy figyelemmel kisérte Stefánia főherczegasszony , habár a nagy tömeg következtében csak kevesen és igen kis helyen tánczolhattak. Rohonczy Gida és Salamon urak tüzes és mégis délezeg táncza meg is érdemelte a figyelmet. Még egy négyesben vettek részt ő fenségeik s ebben Rudolf főherczeg Andrássy Katinka grófnéval, Stefánia főherczegasszony Tisza Lajossal tánczolt. Ezután cercle következett, melyben a trónörökös pár többekkel igen hosszasan társalgott. De már a táncz alatt is főleg Stefánia főherczegasszonynak több ifjú hölgyet mutattak be, így a szép Zichy-nővéreket, kik minden fejdísz nélkül egész egyszerűen fésülve jelentek meg, továbbá Trefort miniszter leányait és többeket. A cercle alatt leghosszasabban Andrássy Gyulával társalogtak ő fenségeik, továbbá Tisza Lajossal, Szapáry gróf pénzügyminiszterrel. Rudolf főherczeg azonkívül az aristocratia egynémely kiváló nőtagjával is hosszasabban beszélgetett, így Andrássy Aladár és Szapáry Gyula grófnéval stb. Ő felségeik távozásakor ismét riadó éljenekkel tanúsították a jelenvoltak lelkesedéseket és hódolatukat, míg a czigányzenekar rázendítette a Rákóczyt. Ezután a többi vendégek száma is megritkult egy kissé, a tánczolók nagy örömére, kik valószínüleg rakni fogják kivilágos-kivirradtig. Még a vendégekről kellene szólnom. De miután volt legalább vagy 5—600 vendég, senki sem fogja tőlünk követelhetni a névsort. Elég ha azt mondjuk, hogy a miniszterelnök báljában egészben véve ugyanazt a közönséget láttuk, melyet legszebb elite-báljainkon látni megszoktunk. A szokottnál nagyobb számú képviselők képezték még leginkább a megkülönböztető vonást. Különben pedig ott láttuk nemcsak a magasabb tisztviselői bírói és főrendi osztályok, hanem a megyei és városi körök s a polgári foglalkozások kiválóbb jeleseit is. A tudományos akadémia nagygyűlése. — máj. 22. Félszázados fönnállása jubileumát élte ma a magyar tud.akadémia. Évről-évre tartott nagygyűlései megannyi határköveit jelzik tudományosságunk előrehaladásának s a nemzeti közvélemény mindenkor, ünnep gyanánt tekintette azt a napot. A mai ünnep magasztosabb előzőinél. A magyar tudományos akadémia háta mögött ötven év munkássága áll, s hazánk ezen első tudományos intézete megmutatta, hogy születése, fennállása nem Diában volt. Kötelességét teljesítette, s ezért méltó azon tiszteletie és elismerésre, mely ma is ötven éves fennállása ünnepe alkalmából iránta oly impozáns alakban nyilvánult. Lónyay Menyhért gr. elnök nyitotta meg a gyűlést hosszabb beszéddel, mely az akadémia félszázados évfordulójának volt szentelve. Lónyay gróf az akadémia történetét ecsetelte alapításától kezdve s az intézet további fejlődéseiről szólva, különös tetszés és lelkes éljenzés közt utalt azon szerencsés találkozásra, hogy a félszázados ünnepélyen az akadémia tiszteletbeli tagja, Rudolf trónörökös megjelent. E boldogító látogatás — úgymond Lónyay — nagy reményeket kötött egy új félszázadra, a magyar tudomány felvirágzására s a m. t. akadémia működésére nézve. Ezután Fraknói Vilmos főtitkár adott számot az ud. akadémia múlt évi működéséről. Jelentése úgy csoportosítás, mint styl szempontjából a legjelesebbek egyike volt. Az elért eredmények közül Fraknói elsősorban a magyarok eredetének kérdését érinti, melyre nézve Vámbéry tanulmánya, a Kun Géza gróf által sajtó alá rendezett Petrarka-féle Kun codex képviselik az akadémia tevékenységének gyümölcseit. Az ortiilogia és neologia közt folyt küzdelemre nézve megjegyzi, hogy azok ellentétei a praxisban üdvösen ki fogják egészíteni egymást. A történettudományok közül a tudományos akadémia inkább a művelődés történetét művelte, mely mellett az akadémia még kiváló figyelmére méltatja a történeti segédtudományokat, melyek legelhanyagoltabbja a történeti geographia tekintetében az akadémia alapvető munkát nyújtott „A régi eltűnt magyar vármegyék“ czímű tanulmányban; sajtó alatt van továbbá egy heraldicus vezérkönyv s készülőfeiben a magyar szent korona ismertetését tudományosan czélzó diszmó. Az akadémia mathematikai és természettudományi osztályai hasonlóképen jelentékeny