Ellenőr, 1881. május (13. évfolyam, 217-272. szám)

1881-05-23 / 257. szám

UH. évfolyam. — 257. szám. Egyed' 'ra 2 kr. Budapest, hétfő, május 23.188. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre........................................20 forint — kr. Félévre .......... 10 „ — „ Évnegyedre ...........................................5 „ — „ Egy hónapra ......................................1­9­80 . Az estilap postán való külön küldéséért az­ előf­izetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, Kalap-utca a 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. —. Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.­Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hiva­tala által nyugtázott szakm­a ellenében fizetendő A budapesti ünnepélyek. Rudolf trónörökös a tud. akadémia díszgyűlésén A magyar tudományos akadémia mai díszgyű­lését nem csupán az tette emlékezetessé, hogy évfordulóját ültük ez első tudományos intézetünk félszázados fönn­állásának, Rudolf trónörökös jelenléte adott a mai ülés­nek különös jelentőséget és fényt. A trónörökös köz­vetlenül az ülés megnyílta előtt érkezett s ott maradt mindvégig; két óra hosszat a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kisérte az előadásokat. Az akadémia gyönyörű termét különös gonddal diszitették föl ez alkalomból. A drága szőnyeggel borí­tott emelvényen három asztal állott; a jobboldalon levő vörös posztóval bevont asztal s két karos bársonyszék a trónörökös és vele érkező József főherczeg számára állíttatott föl; a középső asztal az akadémia elnöke, másodelnöke és főtitkárát illette, míg a harmadik zöld bársonyterítővel borított asztalt a fölolvasóknak tartot­ták fönn. Az emelvény mögött nagy könyvállvány, mely az akadémiának 1831—1881-ig megjelent összes kiad­ványait tartalmazta . Ízléssel rendezett s becses gyűjte­mény, ékesen szóló hirdetője a magyar tudomány és irodalom haladásának. Ezt a csoportot igen díszesen egészíti ki az állvány két végére elhelyezett s Szé­chenyi István grófot és Kazinczy Ferenczet ábrá­zoló az a két szobor, melynek fehérsége oly tetszetősen vált ki a környékező zöld koszorúkból és füzérekből. A terem falait Szé­che­nyi István gróf, Dessewffy Emil gróf, Eötvös József báró és Toldy Ferencz olajfestményű­ képei ékesíték. A közönség, mely jóval 10 óra előtt kezdett gyü­lekezni, valóban fényes volt. Az akadémikusoknak kü­lön hely volt föntartva; ők ültek a három asztal köz­vetlen szomszédságában, sorban egymás mellett, a terem középső részét külön meghívott s fölötte díszes vendég­sereg foglalta el — e rész azonban nem telt meg egé­szen — azontúl korláttal elkülönítve zsúfolt sorban a jegyekkel biró vendégek találtak helyet; mondanunk sem kell, hogy a karzatnak is nagy közönsége akadt, bár ide a jegyeket csak korlátolt számban osztogatták s igy hely elég volt. Az akadémikusok közül részint az igaz­gató tanács, részint az egyes osztályok gyanánt eze­ket jegyeztük föl: Kemény Gábor b., Trefort mi­niszterek, András­sy Gyula gróf (tábornoki ruhá­ban), Festetich György gróf, V­ay Miklós báró koronaőrök, Szögyény Mar­ich László főispán, mindhárom a Szt. István rend nagyszalagjával, C­z­i­­ráky János gr., Majláth György (az aranygyap­jas renddel) H­a­y­n­a­­­d bibornok-érsek, Kovács veszprémi püspök, Ipolyi püspök, Sennyey Pál báró, Andrássy Manó gróf, Jókai Mór, Pu­­­szky Ferencz, Lenhossék, Szász Károly, N­end­wich Károly, Ballagi, Szilágyi Sándor, Tóth Lőrincz, a Hunfalviak, Poór Antal, Zsilinszky Mihály, Szabó József, Römer Flóris, Fáik Miksa, Vécsey Tamás, Pompéry, Beöthy Zsolt stb. A tagok sorá­rában feltűnt Duka Tivadar angol katonai díszegyen­­ruhában, piros kabát, fekete arany sávos nadrág. A vendégek közül az első sorokban ültek S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. (az aranygyapjas renddel), Szende Béla (honvédezredesi egyenruhában), Orczy Béla báró, Bedekovich miniszterek, P­é­chy Tamás a képvi­selőház elnöke, Jekelfalussy min. tanácsos (honvéd tiszti ruhában), R­á­t­h Károly főpolgármester, Kame­r­­raager polgármester, Mihályi, Pavel, Meteanu püspökök, kissé félrehúzódva A­n­g­y­e­l­i­c­s German patriárka-helyettes, továbbá Kaczvinczky jászói prépost, Szapáry István és Eszterházy Kálmán grófok főispánok, Zichy Géza gróf, A­p­p­o­n­y­i Albert gróf, Dessewffy Aurél gróf stb. Jobbra Csengery gyászba öltözött családja foglalt helyet; az ő kegyele­tüknek is volt része a mai gyűlésben; atyjuk emléke­zetét uyita meg méltó beszédben Gyulai Pál. Tíz óra tájban az egész társaság együtt volt. Az urak nagy része ragyogó díszruhában lévén, színpompás, ragyogó képet nyújtott az ünnepélynek. Végre pont 10 órakor a főbejárat előtt két díszmagyarba öltözött fiatal mágnás, Mar­­­áth József és Lónyay János gróf (két másik társuk Karácsonyi Aladár gróf és Ger­­­i­­czy Félix báró rendezéssel foglalkoztak) pálczikájuk háromszori koppintással jelentette, hogy a trónörökös megérkezett. A közönség egy része fölállott s csakhamar látható lett Rudolf trónörökös délczeg alakja, huszár­tábornoki egyenruhában; utána József főherczeg. A két magas vendég kíséretében voltak Tisza Kálmán miniszterelnök, (a szent István-rend nagyszalagjával), Lónyay Menyhért gróf elnök, P­a­u­­­e­r Tivadar má­sodelnök, F­r­a­k­n­ó­i főtitkár s még hat akadémikus — kik mindnyájan az akadémia bejárójánál várták ő fen­ségeiket. A trónörökös, ki zajos éljenzéssel fogadtatott, mindjárt az ajtónál kezet fogott Szapáry Gyula gróf­fal és Orczy báróval, azután József főherczeggel az emelvényre lépett; előbb azonban Andrássy Gyula gróffal is kezet fogott. Lónyay, Pauler és Frak­­n­ó­i szintén elfoglalták helyüket, Tisza Kálmán colle­­gái mellé ült, mig ő fenségeik közvetlen kisérete: Nyáry báró főudvarmester, Eschenbach és N­o­s­­titz gróf szárnysegédek a fölolvasó asztaltól jobbra he­lyezkedtek el. Mihelyt a trónörökös leült, Lónyay Menyhért gróf elkezdte megnyitó beszédét. (E beszédből, vala­mint az akadémiai gyűlés lefolyásáról lapunk más he­lyén emlékezünk meg.) Lónyay gróf beszéde elején két diszkötésű könyvet nyújtott át a trónörökösnek és József főherczegnek; e könyvben a tud. akadémia fél­százados történetére vonatkozó adatok olvashatók, me­lyeket a legkiválóbb szakférfiak tollából a tud. akadé­mia ez ünnepély alkalmából állíttatott össze. A trónörökös átlapozgatta a könyvet, azután figyel­mesen hallgatta az elnöki megnyitót, melynek rávonat­kozó részeit a közönség lelkesen éljenezte, a főtitkár jelentését, Gyulai emlékbeszédét és Széchen Antal gróf rövid fölolvasását. Mintegy negyed egykor a programm ki volt merítve; a trónörökös és József fő­herczeg fölemelkedtek és a sokszor megújuló, általános éljenzések közt hagyták el a termet. Rudolf trónörökös, a lépcsőkön lefelé haladtában ismételten biztosította Lónyay grófot, hogy nagy él­vezettel vett részt a gyűlésben. Zárt udvari kocsikon hagyták el ő fenségeik a palotát, mely előtt sűrü tömegben állt a nép s szintén éljenzésben tört ki láttukra. Stefánia az árvaleányok között Az „Erzsébet“ árvaház nyolc­vankét neveltje vagy két napja szörnyű nagy munkában volt. Kurta, takaros kék pongyolában a legapróbbtól, aki alig látszik ki a földből, egészen a hajadonná serdülő leánykáig, folyton lótostak, futottak föl és alá a termeken, folyosókon, ta­­karítgatva, sikálva, téglázva, hogy ragyogjon minden mint a tükör, mikor eljő a fiatal trónörökös asszony hozzájuk látogatóba. Mindenik csak úgy égett a vágytól, láthatni a főherczegnőt, s ennek az intézet igazgató hölgye megadta magyarázatát is : — E gyermekek — úgymond — alig tudnak hova fordulni mindazon szeretettel, gyöngédséggel, ami érezni kezdő szívükben föltárnád. Ránk, tanítóikra, az árva­gyámokra nem tudják az egészet fordítani, s azért szinte magasztos színben tűnik föl előttük az, akit ilyen szeretettel körül­vehetnek. A királyné látogatásáról esz­tendőket elbeszélgetnek, és Stefánia főhercegnőt, tudom, többet fogják emlegetni jó ideig, mint legkedvenczebb játékaikat is. A lánykák — e szelíd, a még vigságukban is valami homályosab­bus érzelmű árva gyermekek — már tíz órakor csinos ruhácskáikban ott álltak a terrasseon, félkört képezve, előttük a lépcső dús virágdíszével, és két csoporttal: az egyiknek tagjai voltak Sárváryné, Türschlné, Ráth Károlyné, Rupprecht-Demidoff Kornélia, Horváth Ferenczné, Houchardné, Waczinger Lujza igaz­gatónő, Miksics Gizella, Zádra Júlia és Mária tanítónők ; a másikban állottak Weisz B. F., Mérő János, Dobos Ferencz, Frey, továbbá Ráth Károly és Kamermayer polgármesterek, Békey, Alker, mind ez urak magyar díszben, és több hírlapíró salonöltönyben. A lépcsőzetet virágos szőnyeg födte, az utczákon mozgó korláttal kellett visszatartóztatni a fölgyűlt nagy néptömeget. A terrasse kis társasága nyugodtan várt, csak a lánykák voltak türelmetlenek, suttogtak, cseveg­tek, néha zsibongtak is egy kissé, de zajongásuk mint a megrebbent madár, eltűnt az igazgató egy kis figyel­meztető pillantására. Tizenegy óra előtt megérkezett Klotild főherczegnő, Zichy Irén grófnő udvarhölgy kíséretében. Nyájasan be­szélgetett az intézet alapítójával, Weisz B. F.-fel, több hölgyet bemutattatott magának, s kis cerclet tartott, a főváros lakosságának képviselői közül néhányat meg­szólítva. Körülbelül egy negyedóra múlva fölhangzó él­jenzés tudata, hogy a trónörökös asszony közeledik, s pár pillanat múlva megállt a vasrács előtt az udvari kocsi, melyből Stefánia herczegnő szállott ki Nostyz grófnő udvarhölgyével, míg egy másik kocsiban Pálffit gróf vezérőrnagy főudvarmester és Pálffy grófnő udvar­hölgy érkezett. A trónörökös asszony megcsókolta Klo­­tildot, aztán váltott pár szót Weisz B. F.-fel, a polgár­­mesterekkel, aztán az árva lánykák közé lépett, kik a főherczegnőt tiszteletteljesen halk, s oly gyermetegül tartózkodó, de egyúttal szépen megnyujtott „féljelen!“­­nel fogadták, hogy Stefánia elnevette magát Jókedvűen szétnézett közöttük, s ekkor előlépett a sorból egy ki­csi, szőke teremtés, s átnyújtott neki egy szép nagy vi­rágcsokrot sárga rózsákból és gyöngyvirágokból, mely­ről fehér selyem szalag csüggött alá e fölirás­­sal: „Erzsébet árvaleányház — 1881. május 22.“, illendően meghajtotta magát, s szemlesütve húzó­dott vissza a többi közé. A főherczegnő pár perczig még szemlélte a viruló kinézésű árvákat, aztán megin­dult, hogy az épület berendezését megszemlélje. Vezetői a főpolgármester és az igazgató. Legelőbb a kézimunkák kiállító termébe mentek. Itt a főherczegnő tüzetesen megszemlélt néhány haris­nyát, széthuzogatta kötésüket, megvizsgálta a szemek tömörségét, aztán a szakértő méltánylásával mondá : — Igen szép kézimunka, finom és egyenletes. Majd megpillantott egy nagy, virágos hímzésű szőnyeget, és azt kérdé: — Mi lesz e hímzésből ? — Szőnyeg fönség, felelt a tanító, de ezen csak szabad óráikban dolgoznak a növendékek. Stefánia megvizsgált apróra mindent, a főkötőcs­­kéket, a mintaszalagokat, s kiszabott, de összevarratlan ruhadarabokat, mindenikre téve oly megjegyzéseket, bűnöket csak a teljesen jártas tehet. Aztán igy szólt: — Menjünk a tanterembe, az nagyon érdekel. Ott még arra is jutott figyelme, hogy Budapest mappáját megdicsérje. A kis kézi könyvtár előtt kér­dezte, hogy minő műveket kapnak a növendékek ? — Schmidt és Hofmann könyveit. — Ah! Hofmann, kiáltá föl jókedvűen, azt ma­gam is szerettem olvasni nagyon! Aztán betekintett a kis mosdószobába, hol a kö­penykék és a tiszta mosdó medenczék czélszerű rende­zése jó időre lekötötte a figyelmét , majd a hálószobá­kon sétált végig, érdekkel hallgatva az egyes, neveze­tesebb alapítványi ágyak történetét. Majd a kony­hába ment. Kivallatta a szakácsnét: — Mit főznek ebédre ? — Marhahúslevest, káposztát meg disznópecsenyét, felelt a jó öreg hűségesen, s fölemelte a legnagyobb fazék fedőjét, hogy bizonyítsa azt, amit mondott. Amire a főherczegnő megjegyezte, hogy — Otthon főztem magam is, néha. Majd a nagyterembe értek. A falon függő arczké­­peket megmagyarázták a főherczegnőnek: Deák Fe­­renczé volt az egyik, s a főherczegnő bizonyos megille­­tődöttséggel hallgatta amit Deákról mondottak, megemlít­vén végül azt is, hogy Deák arczképeinek sokszorosí­tásából szép összeg pénz jutott az Erzsébet árvaház javára; a másik arczkép Weisz B. F.-é, s a főherczegnő ismételve kijelenté az öreg urnák teljes elismerését azért a nemes fáradságért, melylyel ez intézetet meg­alapító. Aztán fölkérték, hogy nevét írja be a vendég­könyvbe. — Nagyon szívesen, mondá a főherczegnő, s ke­zébe vette azt az aranyozott ezüst tollat, melylyel a ki­rály és a királyné is beirták neveiket; e tollba annak emlékére be vannak vésve e szavak: „Első Ferencz József király és Erzsébet királyné 1872. ápril 12.“ A főherczegnő finom, biztos vonásokkal irta le: „Ste­fanie,“ aztán kanyaritott alá egy kis kaczér kunkort, hol azonban már bizonytalanságot mutat a kézvonás. Azután Klotild főherczegnőt kérték meg szépen, ki szin­tén beírta: „Klotild főherczegnő.“ Visszatértek a terr­asse-ra; a gyermekek megint megreszkíroztak egy félénk, éneklő „céljelent,“ a főher­czegnő többeket megszólított, meg-megsimogatva egyik­nek másiknak a gömbölyű állát, aztán előszólittatá azt a kis szőke gyermeket, kitől a bokrétát kapta, (melyet másfél óráig tartó látogatása alatt le nem tett kezéből) s azt kérdé tőle: — Vagy már hat éves? — Igen kérem, mondá félénkes bátorsággal, már tizenhárom éves is vagyok. Amire a főherczegnő vidáman fölkaczagott; olyan volt a nevetése mint az ezüstcsöngettyű. A társaság is jókedvű derültséggel fogada a tévedést, melyet megma­gyaráz, hogy a lányka olyan kicsike, hogy szinte ölbe való még, s oly szép a maga göndör fürjeivel, akár va­lami baba. A főherczegnő ezután Miksics kisasszonyhoz for­dult, megkérdezte tőle, hogy „Jól tanulnak-e a növen­dékek?“, s „Meg van-e velük elégedve?“ Aztán pár elismerő, meleg szóval szívélyes búcsút von, s általános éljenzés között elbúcsúzott. Nőolvasóink kedvéért idejegyezzük még, hogy a trónörökös főherczegnő uszályos Tegethoff-faille ruhát viselt, széles fehér csipkékkel, kis franczia kalapot fe­hér bodorral, tollal és kék szalaggal; Klotild főherczegnő pedig barna alsóhoz fehér alapú mille fleur tunique-t, és kék selyemmel szegélyezett széles peremű szalmakalapot. Az egész látogatás a vidám, derült kedély feszte­lenségével bírt, és Stefánia üde, vidám kedélyének lát­ható gyönyört okozott. * Innen a József térre kocsizott a társaság, meg­szemlélendő a trónörökös asszony boldog emlékű nagy­atyjának, József nádor­nak érezszobrát. A sétány el volt zárva, és csak a társaság tagjait bocsáták a kor­láton belül. Stefánia huzamosabb ideig szemlélte a szobrot, fölírásait lefor­díttató, megmagyaráztató magá­nak és vezetői szavaira annyira elér­zékenyedett, hogy n­agyatyja emlékének könyvivel adózott. Díszelőadás a népszínházban. A népszínház ragyogó villamos napjai messze hir­­deték ma este, hogy benn a­ színpadon díszelőadás fo­lyik ő fensége Rudolf trónörökös és fenséges neje Ste­fánia herczegasszony tiszteletére. A színház kívül lobo­gókkal, pálmákkal, bor­ostyánnal és sok más szép lombú növény­nyel volt díszítve; az udvari bejárat szintén pompásan volt ékítve; az udvari páholy előtermét pe­dig finom ízléssel rendezték be ez alkalomig. Ő fenségeik fél nyolc­ órakor ér­keztek kétfogatú udvari szinten a színházhoz. A trónörökösné herczeg­asszony rózsaszín világos atlaszruhában jelent meg, nyakébül egy sor gyöngyöt és több sor gyémántot vi­selt. Ruhája derekának baloldalára, közel a vállhoz hosszú virágcsokor volt fűzve pompás gyémántokból ; hasonló gyémántbouquet ékité haját. A derék mellső részén keresztbe még apró virágokból font füzér vonult végig. Ő fensége kitűnő színben volt, meglátszott rajta, hogy gyöngélkedéséből teljesen fölüdült. Ő fensége a trónörökös tábornoki egyenruhában érkezett, az arany gyapjas rend jelével nyakában és a Szent István-r­end csillagával mellén. Klotild főher­czegnő fehér atlasz ruhában volt, melynek világoskék dereka a kivágás egész hosszában csipkével és egy sor mogyoró nagyságú gyémánttal volt diszitve. E mellső és hátsó gyémántsorok a r­övid ujjak tetejében pompás ragyogó gyémántkapocsban érintkeztek; nyak­éke gyémánt rivnare és gyöngy, hajá­ban egy gyémántokból alkotott hosszú széles virágfüzér mely a hátul egy csokor­ba kötött hajfonatokat körös­­körül övezé. József főherczeg szintén tábornoki egyenruhában volt, az aranygyapjas, szent István és még több más rendjelt viselt. Midőn a fenséges trónörököspár páholyában meg­jelent, a szinház közönsége fölemelkedett, és míg a ze­nekar a hosszú tust adó, harsány lelkes illenekkel üdvö­zölte őket. Ő fensége a trónörökös és Stefánia herczeg­asszony a páholy párkányához léptek és többszörösen haj­longva köszönték meg a fogadtatást. Ezután a függöny felgördült és Rákosy Jenő egyfelvonásos ünnepi játéka, „Szép Ilonka“, mely most másodszor adatik e színpa­don, megkezdődött. A darab eléggé érdekes, végső két nagy tabletuja : „Budavár a XV-dik század­ból“ és „Mátyás király esküvője a budai vártemp­lomban­, " r rendkívüli fényénél fogva nagy feltűnést keltett. Ő fenségeik is örömmel szemlélték a pom­pás díszítményeket s a nagy hatással rendezett cso­portokat. Felvonás közben följegyeztük a páholyok dí­szes közönségének egy részét. Közvetlen ő fenségeik és József főherczeg páholyai mellett egy páholyban ült Bom­b­e­r1­e­s főudvarmester és N­o­s­t­i­t­z grófné. Ezen páholy mellett szintén csak jobbra az első emeleten va­lának ; gróf Pálffy Andorné, Pálffy Andor gróf fő­­udvarmester, és E­i­s­c­h­e­n­b­a­c­h őrnagy lovag szárny­segéd. Jobbra földszinten: Karácsonyi Guidó gróf, Zichy Géza gróf és felesége, Károlyi István gróf, gróf Károlyi Istvánná és gróf Andrássy Aladárné, Andrássy Gyula gróf és fia, Edelsheim báró, Festetics György gróf és családja és Zichy Jenő gróf. Földszint balra: Tisza miniszter­elnök, Szapáry és Szende miniszterek, Pauler miniszter, menye és unokája, Orczy és Ordódy miniszterek, báró Sennyey Pál és gróf Széchen Antal. Első emeleten balra : K­o­b­u­r­g Ágost és Fülöpi herczegek , Nyáry báró és Zichy Irén grófnő, Péc­hy Tamás miniszter és családja, Pejachevich h­orvát bán és családja, F­o­r­g­á­c­h Antal gróf és leánya és A­p­p­o­n­y­i Albert gróf. A földszinti támlás-, kör- és zártszékeken elől a nemzeti cassino tagjai, tábornokok és törzstisztek, or­szágos főhivatalnokok és az idegen országok consuljai valanak elhelyezve. Középen ültek az országgyűlési képviselők, hátul központi, országos és városi hivatal­nokok. Az első emelet erkélyen csupán hölgyek, többi emeletek zárszékein hölgyek és urak vegyest. Második darab, „Tündérlak Magyarhonban“ nagy mértékben mulattatta a fenséges párt, úgyszintén József főherczeget és Klotild főherczegnőt. Nagy élvezettel hallgatták Blaháné (Marcsa), szép magyar dalait és sokat neveztek Tamásy (Gyuri) huszáros szólamainak. A trónörökös ő fenségének legkiválóbban a nép­dalok látszottak tetszeni. Mindannyian érdekkel nézték a szép csárdástánczot is, melylyel a darab végződik. Az előadás minden tekintetben kitűnően sikerült, és a legjobb hangulatot keltette a nézőteremben. Rövid is volt, mert kilencz órakor a függöny utoljára gördült alá. A közönség bár a díszelőadások szokott rendjéhez alkalmazkodi­k, a tapstól tartózkodott, igen gyakran ki­törő nevetés által nyilvánitá tetszését. Csak egy ízben tüntetett, ott t. i., hol a „Szép Ilonkádban Peterdi a királyt érteti és Mátyás király fa felköszöntőre azt feleli, hogy: „igenis éljen, ha dicső atyjához méltó lesz“, a közönség a felköszöntőre és a feleletre külön-külön zajos „éljent“ kiáltott. 5-(!) fenségeik, mint értesülünk, nagyon megelégedve hagyták el a színházat , és onnan egyenesen Tisza mi­niszterelnök estélyére hajtattak. A miniszterelnök bálja. A miniszterelnök bálja fényesen sikerült. A pa­lota nagy terme már 9 órakor úgyszólván zsúfolva volt vendégekkel, kik lehetőleg mind itt akartak ma­radni, hogy annál biztosabban lássák ő fenségeiket. E teremben fogadta ugyanis a házi úr és öcscse Tisza Lajos a vendégeket, míg a házi­asszony a jobboldalra nyíló sarok teremben várt az érkezőkre. Ez utóbbi te­rembe gyűlt a hölgyek korábban érkező része. Valamivel 10 óra után érkeztek meg ő fenségeik, kísér­etükben József főherczeg és neje, továbbá Coburg herczeg. Alig csilla­pultak az éljenek, rövid társalgás után megeredt a táncz, jó magyaros czigányzene mellett. Az első táncz keringő volt, melyet Rudolf trónörökös nyitott meg Tisza Pau­line kisasszonynyal. Ezalatt fenséges neje a teremnek a Duna felé szögellő sarkában foglalt helyet egy panda­gon Klotild főherczegasszonynyal, maga mellé ültetve a h­áziaszonyt is. Balra tőle az aristocratia több előtagja foglalt helyet. Stefánia főherczegnő halványsárga virágokkal át­tört fehér brokát ruhát viselt. Fejdiszét néhány gazdag gyémántos hajtű képezte. Igen nagy szerepet vitt a fej­­diszítésben ez este a toll is, de főleg a gyémánt. Igen csinos gyémánt ékszert láttunk a bájos Szapáry Géza grófnén és diónyi nagyságú gyöngyöket Festetich György grófnén. A keringőre négyes következett, melyet Rudolf trónör­ökös Clotild főherczegasszonynyal és Stefánia Co­­bur­g herczeggel tánczolt. Egészben véve tánczolhatta 25—30 pár. A csárdást igen nagy figyelemmel kisérte Stefánia főherczegasszony , habár a nagy tömeg következtében csak kevesen és igen kis helyen tánczolhattak. Rohonczy Gida és Salamon urak tüzes és mégis délezeg táncza meg is érdemelte a figyelmet. Még egy négyesben vettek részt ő fen­ségeik s ebben Rudolf főherczeg Andrássy Katinka grófnéval, Stefánia főherczegasszony Tisza Lajossal tánczolt. Ezután cercle következett, melyben a trónörökös pár többekkel igen hosszasan társalgott. De már a táncz alatt is főleg S­t­e­f­á­n­i­a főherczegasszony­nak több ifjú hölgyet mutattak be, így a szép Zichy-nővéreket, kik minden fejdísz nélkül egész egyszerűen fésülve je­lentek meg, továbbá Trefort miniszter leányait és töb­beket. A cercle alatt leghosszasabban Andrássy Gyulá­val társalogtak ő fenségeik, továbbá Tisza Lajossal, Szapáry gróf pénzügyminiszterrel. Rudolf főherczeg azonkívül az aristocratia egynémely kiváló nőtagjával is hosszasabban beszélgetett, így Andrássy Aladár és Sza­páry Gyula grófnéval stb. Ő felségeik távozásakor ismét riadó éljenekkel tanúsították a jelenvoltak lelkesedéseket és hódolatukat, míg a czigányzenekar rázendítette a Rákóczyt. Ezután a többi vendégek száma is megritkult egy kissé, a tánczolók nagy örömére, kik valószínüleg rakni fogják kivilágos-kivirradtig. Még a vendégekről kellene szólnom. De miután volt legalább vagy 5—600 vendég, senki sem fogja tő­lünk követelhetni a névsort. Elég ha azt mondjuk, hogy a miniszterelnök báljában egészben véve ugyanazt a közönséget láttuk, melyet legszebb elite-báljainkon látni megszoktunk. A szokottnál nagyobb számú kép­viselők képezték még leginkább a megkülönböztető vo­nást. Különben pedig ott láttuk nemcsak a magasabb tisztviselői bírói és főrendi osztályok, hanem a megyei és városi körök s a polgári foglalkozások kiválóbb je­leseit is. A tudományos akadémia nagygyűlése. — máj. 22. Félszázados fönnállása jubileumát élte ma a ma­gyar tud.­akadémia. Évről-évre tartott nagygyűlései megannyi határköveit jelzik tudományosságunk előre­haladásának s a nemzeti közvélemény mindenkor, ünnep gyanánt tekintette azt a napot. A mai ünnep magaszto­­sabb előzőinél. A magyar tudományos akadémia háta mögött öt­ven év munkássága áll, s hazánk ezen első tudományos intézete megmutatta, hogy születése, fennállása nem Diá­ban volt. Kötelességét teljesítette, s ezért méltó azon tiszteleti­e és elismerésre, mely ma is ötven éves fenn­állása ünnepe alkalmából iránta oly impozáns alakban nyilvánult. Lónyay Menyhért gr. elnök nyitotta meg a gyűlést hosszabb beszéddel, mely az akadémia félszázados év­fordulójának volt szentelve. Lónyay gróf az akadémia történetét ecsetelte alapításától kezdve s az intézet to­vábbi fejlődéseiről szólva, különös tetszés és lelkes él­jenzés közt utalt azon szerencsés találkozásra, hogy a félszázados ünnepélyen az akadémia tiszteletbeli tagja, Rudolf trónörökös megjelent. E boldogító látogatás — úgymond Lónyay — nagy reményeket kötött egy új fél­századra, a magyar tudomány felvirágzására s a m. t. akadémia működésére nézve. Ezután Fraknói Vilmos főtitkár adott számot a­z ud. akadémia múlt évi működéséről. Jelentése úgy cso­portosítás, mint styl szempontjából a legjelesebbek egyike volt. Az elért eredm­ények közül Fraknói első­sorban a magyarok eredetének kérdését érinti, melyre nézve Vámbéry tanulmánya, a Kun Géza gróf által sajtó alá rendezett Petrarka-féle Kun codex képviselik az akadémia tevékenységének gyümölcseit. Az ortiilo­­gia és neologia közt folyt küzdelemre nézve meg­jegyzi, hogy azok ellentétei a praxisban üdvösen ki fogják egészíteni egymást. A történettudományok kö­zül a tudományos akadémia inkább a művelődés tör­ténetét művelte, mely mellett az akadémia még ki­váló figyelmére méltatja a történeti segédtudományo­kat, melyek legelhanyagoltabb­ja a történeti geographia tekintetében az akadémia alapvető munkát nyújtott „A régi eltűnt m­­agyar vármegyék“ czímű tanulmányban; sajtó alatt van továbbá egy heraldicus vezérkönyv s készülőfeiben a magyar szent korona ismertetését tudo­mányosan czélzó diszmó. Az akadémia mathematikai és természettudományi osztályai hasonlóképen jelentékeny

Next