Ellenőr, 1881. augusztus (13. évfolyam, 382-436. szám)
1881-08-01 / 382. szám
XIII. évfolyam. — 382. szám. Egyes szám ára 2 kr. Budapest, hétfő, augusztus 1. 1883. Előfizetési ár reggel és esti lapra együtt: Sgtos tor« ...... e • 20 forint — kr. Feltor« .......... 10 , — „ Ivaegyedre ....................................... 5 „ — „ Egy híaawB.........................................1980 „ Az estinap postán való külön küldéséért av «15* fiatési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonnatkozó minden felszólalás a kiadólivatalba (Kalapszcsa 22. ss.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó-lslvata! Budapesten, Kal apntcsati. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk — Posta által csak brtomentes leveleket fogadtunk el, Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, Tábbá DAÜBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó ravatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Táviratok: Koburg Ágost herczeg temetése. Ebenthal, jul. 31. A Koburg herczegek nagy kastélyában ma délután egy órakor ment végbe a boldogult Ágost herczeg mélyen megindító gyásztisztessége. A gyászemelvény a kastély nagy termében volt felállítva és Ágost herczeg hűlt tetemei egy fámkoporsóban elhelyezett üvegkoporsóban pihennek a ravatalon, mely fölé egy gazdagon ezüsttel ékített fekete bársony menyezet borult. A koporsót nagyszámú pompás koszorú boritá, melyek közül a József főherczeg és Erzsébet herczegnő remek koszorúi tűntek ki. Röviddel a beszentelés előtt ibolyákból és rózsákból fűzött nagyszerű koszorú helyeztetett el az elhunyt herczeg ravatalán. E koszorút Erzsébet királyaszszony küldé. A ravatal alsó végén ezüst hímzésű fekete bársonynyal bevont zsámolyon a herczegi korona, és az elhunyt rendjelei voltak elhelyezve. A ravatalt négy nagy ezüst karos gyertyatartó és 22 magas ezüst gyertyatartó környező, míg a terem négy szögletében ugyanennyi áldozatlány lobogott. A vendégek egy része már délelőtt megérkezett a gyászünnepélyre. Bécsből fél tizenkét órakor indult el az északi vasút pályudvaráról a báró Eichler vezérfelügyelő által vezetett külön udvari vonat, mely fél egy órakor Dürnkrutra érkezett. E vonat érkezését nagy tömeg várta, miután a vonaton jött meg kíséretével együtt a király ő felsége, ki Dürnkrutnál elhagyva a vonatot, suitejával együtt herczegi fogatokon Ebenthalra hajtatott. Az első fogaton Erzsébet és Mária főherczegnek , a másodikon a király ő felsége, Vilmos főherczeggel; a harmadikon Rainer főherczeg és a nassaui herczeg, s a többi ezek után következő fogatokon báró Mondel főhadsegéd és báró Schlossing főudvarmester, valamint Koblitz táborszernagy foglaltak helyet. Dürnkruton valamint Weidendorfon és Ebenthalban majdnem minden épületről gyászlobogó leng s az összes lakosságot szemmel látható mély gyász fogta el. A király a várkastélyban való megérkezése után azonnal a gyászterembe ment s nehezen küzdve mély megindulásával, csendes imát végzett a ravatal előtt álló zsámolynál. Ő felségét követték mély gyászban és gyászfátyolban elsősorban Lujza herczegnő, Klotilde főherczegasszony, továbbá Mária Klementina özvegy herczegnő, utánuk Rainer és Vilmos féhherczegek; az elhunyt herczeg három fia: Fülöp, Ágost (brazíliai császári tengernagy) és Pedro herherczegek ; József főherczeg, Miksa bajor herczeg, mindnyájan fájdalmasan zokogva. A nevezetteken kívül jelen voltak még Aumaleng, a párisi gróf, Belgium, Portugál és brazilia követei, mindnyájan egyenruhában; a bécsi műegylet egy küldöttsége és számos tisztviselő. A beszentelést Br Umebóck káplán végezte, mely szertartás alatt a dalműkar egy gyászéneket zengett. Az elhunyt összes alkalmazottjai szívrepesztő zokogásban törtek ki a szertartás alatt. Az özvegy herczegné kényezve borult Lujza főherczegasszony keblére s roskadozva hagyá el a termet. Minden szem könyezett az elhunyt herczegért. A király ő felsége Fülöp herczeget vigasztalva, rövid időre visszavonult, s nemsokára ezután kíséretével együtt a pályaudvarra hajtatott, s külön vonaton visszatért Bécsbe. Ezalatt a herczeg hűlt tetemeit magába záró fémkoporsót a gyászkocsira emelték, míg a koszorúk egy másik kocsin helyeztettek el, mire mindkét kocsi a pályaudvarhoz haladt, ahol külön vonat várta a herczeg tetemeit. A koporsót vivő kocsi egy nyílt vagyonra helyeztetett el, miközben a család összes tagjai, gróf Jonghe belga, vicomte de Valmor portugál és báró d’Aguyar brazíliai követek a csarnokba gyűltek, hogy itt az ismételt beszentelési szertartásnál jelen lehessenek. Mindnyájan elutaznak a holnap Koburgban végbemenő temetésre s szerdán fognak onnan visszatérni. — Fülöp herczeg családi ügyek rendezése végett rövid ideig a temetés után itt marad s azután visszatér Magyarországra. A herczeg özvegye hosszab időre Alcsuthra megy. — Ágost herczeg teljes öntudat mellett hunyt el s rövid idővel halála előtt megjegyzé, hogy bizonyára nem fogja láthatni többé József főherczeget, mert érzi, hogy ennek megjöttét nem éri meg. Utolsó szavaiban köszönetet mondott a királynak azon kegyességéért, melyet irányában mindig tanusított. Halála órájáig az őt kezelő orvosok mindnyájan körülötte voltak. BéC8. július 21. Ma délután ment végbe Ebenthalban az elhunyt Koburg Ágost herczeg temetése. A legközelebbi rokonok és az özvegy herczegnőn kívül Miksa bajor herczeg, Aumale herczeg a párisi gróf, Belgium, Portugália és Brazíliai követei és számos küldöttségek jelentek meg az ebenthali kastélyban. Délben ő felsége, Vilmos és Rainer főherczegek, Erzsébet és Mária főherczegnők és a nassaui herczeg kíséretében a kastélyba érkezett, ahol a Koburg család tagjai fogadták és abba a terembe kisérték, ahol a halott ki volt terítve. Blümel lelkész, az elhunyt gyóntatója, a közelfekvő helységek lelkészeinek segédlete mellett teljesítette a beszentelési szertartást. A szertartás után ő felsége kíséretével visszatért Bécsbe; a Koburg-család férfi tagjai, Aumale herczeg, a párisi gróf, Belgium, Portugália és Brazília követei Koburgba elkísérik a koporsót. — Az özvegy herczegné felváltva Budapesten és Bécsben fog lakni. Bécs, jul. 31. (Eredeti távirat.) Tisza miniszterelnök tegnap este ide érkezett, ma délelőtt ő felsége által kihallgatáson fogadtatott s még a gyorsvonattal Budapestre utazott. Bécs, jul. 31. Tisza Kálmán miniszterelnök Tarkovics miniszteri tanácsos kíséretében ma reggel ide érkezett. A miniszternök ő felsége által hosszabb magánkihallgatáson fogadtatott s ezután Taaffe gróffal majd később Moser bank kormányzóval conferált. Tisza Kálmán miniszterelnök a délutáni gyorsvonattal visszautazott Budapestre. Kassa., júl. 31. (Eredeti távirat.) Kassa város országos képviselője Péchy Manó gróf az esti vonattal városunkba érkezett. A vaspálya-udvarban Kassa összes intelligentiája megjelent. A nagy közönség, közötte számos hölgy a zsúfolásig megtöltötte az indóházat. A mint a vonat megállott, Münster Tivadar polgármester előlépett s üdvözölte képviselőnket, ki a körülállókkal a legszivélyesebben szorított kezet. Münster rövid, érzelemtől áthatott üdvözlő szónoklatára Péchy gróf válaszolt, s hangsúlyozta, hogy kötelességének ismeri a haza és városnak érdekében megtenni mindent, a mit a szív sugall és az ész parancsol. Beszédét harsány éljenzések szakiták meg többszörösen. Az indóházból azután hosszú kocsisor kisérte Péchy grófot a fellobogózott városba. Hét órakor a szabadelvű párt vezérférfiai, élükön Szilcz elnökkel tisztelegtek a képviselőnél, aki Szilcz szavaira válaszolván megköszönte a bizalmat, melylyel Kassa választói őt kitüntették. A küldöttség tagjait ezután bemutattatta magának s szívélyesen társalgott velük. Péchy Manó gróf holnap délelőtt tartja programmbeszédjét s még aznap este tiszteletére a Schalkház szállodában fényes bankert rendeztetik. Zágráb, julius 31. A határőrvidéki kormány hivatalnokai testületileg elbúcsúztak Filippovics országos főparancsnoktól és díszalbumot nyújtottak neki át, mely az összes hivatalnokok arczképeit tartalmazza. A táborszernagy erre bemutata a főhivatalnokokat és osztályfőnököket a bánnak, ki a legszivélyesebben fogadta és üdvözölte őket. Bécs, julius 31. (Eredeti távirat.) Lauer őrnagy katonai mérnök ma Kremsben újabbszerű dynamitrobbantásokat mutatott be, mely módszer az eddigitől teljesen eltér, sőt a robbantóanyag elhelyezésére eddig szükségelt aknafúrásokat is nélkülözi. A robbantásokat, melyek egytől-egyig kitűnően sikerültek s a jelenvoltak teljes elismerését kivívták, előkelő nagy társaság nézte. Jelenvoltak a többek között az osztrák kereskedelmi és belügyminisztérium képviselői, a magyar közlekedési miniszter képviselője Hospotzky mérnök, a pozsonyi kereskedelmi kamara küldöttje, a Duna-egyesület számos tagja és még igen sokan, mintegy 170-en. A robbantási kísérletek után az összes vendégsereg közös vacsorára gyűlt össze, melyen számos felköszöntések mondattak. Az első köszöntőt Suess mondotta, az uralkodóra emelve poharát; végül Edl beszélt igen nagy hatással, hangsúlyozva a birodalom két felének egyetértését. Bécs, júl. 31. Ma délután ment végbe, a közönség rendkívüli részvéte mellett, a meggyilkolt Hartl Gyula tizedes temetése. A koporsót, mely koszorúkkal volt ellepve, a meggyilkoltnak ősz atyja és a Budapestről ide érkezett rokonok követték. Azután következtek a katonatisztek, élükön Rechman báró ezredessel és a katonáknak beláthatlan sora. A dán király, János herczeggel ma reggel 9 órakor ide érkezett; a pályaudvarban a dán követ fogadta őt. A király, ki Faloter gróf incognitója alatt utazik, ma délután 1/44 órakor Gmundenbe utazott. Páris, júl. 31. Conrád tengernagy a következőt sürgönyözte Golettából : A tengerészkatonák július 27-én éjjel ellenállás nélkül elfoglalták és megszállották a Dzserba szigetén levő Humsuk erődöt. A hatóságok alávetették magukat a bej kormányának. Az „Intrepide“ gőzös, fedélzetén egy zászlóalj katonával és egy osztály tüzérséggel, a tengerészkatonák felváltása végett, Sfaxba vitorlázik. A tengernagy szükségesnek tartja, hogy a hajóraj Zargia előtt megjelenjék, hogy pontosan megítélhessék az e határponton uralkodó állapotokat, melyek igen nyugtalanítóknak mutatkoznak. Bukarest, jul. 31. („Orsz. Ért.“) Holnapután a vaspálya igazgatók értekezlete fog itt megtartatni, melynek első tárgyát a számosan előforduló balesetek megelőzésére szolgáló intézkedések képezik. Egyidejűleg valamennyi pályának közös igazgatás alatt való egyesítése iránt is megindittatnak a tárgyalások s azt hiszik, hogy ez a rendszabály jövő őszig tényleg foganatosíttatni is fog. A m. kir. lottóigazgatóság a következő hirdetményt teszi közzé : Az 1870. évi m. kir. nyereménykölcsön kötvényeinek tervszerű XLI. kisorsolása, minthogy f. évi augusztus hó 15 ike ünnepnapra, 14-ike pedig vasárnapra esik, az ezt megelőző napon, vagyis f. évi augusztus hó 13-án délelőtt 10 órakor fog a m. kir. lottóigazgatóság által (Budapest, fővámépület) megtartatni. AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA, Budapest, július 31. Tantalus és Pelops városa Múlt év őszén egyik hannoveri lap azt a föltünést keltő hírt hozta, hogy Humann Károly, a jeles kutató, fölfedezte Tantalus és Pelops városát. E lapidáris stilben jelentett újdonság egyaránt fölidézte a szaktudósok és laikusok gúnymosolyát, a tudományos folyóiratok régi elcsépelt tréfának gondolták az egészet, s ennek megfelelő commentárokkal látták is el. A laikus közönség, melyet úgy sem érdekelt valami nagyon a dolog, csakhamar elfeledkezett az egészről, s csak a beavatottak kis köre vette magának azt a fáradságot, az igazságnak mélyére hatolni, anélkül azonban, hogy a tényállásról csak valami is szivárgott volna a nyilvánosság elé. Ez csak most történik. Humann Károly a berlini anthropológiai társulat egyik múlt ülésén röviden vázolta fölfedezését, a Westermann-féle folyóiratban azonban terjedelmes képet adott róla. A mondott folyóirat legújabb havi füzete „Kirándulás Sipylosba“ czímű közleményt hoz, melyből kiveszszük az általános érdekli részeket. A közlemény elején a szerző azon hegyvonalt ismerteti, melynek egyik majdnem magánosan álló csúcsán az általa fölfedezett Tantalus-város áll. E hegycsúcs a szmyrnai öböl északkeleti sarkában emelkedik, részben a bylkániai síkságtól környezve, szép kilátással a Hermus-síkságra s a sardesi királysírokra. A kutatót lépten-nyomon követi itt a monda és történelem. „Kisázsia legrégibb istenszobra, Kybele, irja Humann, komolyan néz le a sziklafalról; Tantalus és Pelops neve a hegységhez van fűzve, s vele együtt az atridák egész tragoediája; Cresus bukik s vele együtt a lydiai birodalom ; sokáig uralkodik itt a messze távolból jött persa, folytonos küzdelemben élve a görögséggel a tengerpart birtokáért: zivatarként vonul végig az országon Nagy Sándor ; a diadochok összemorzsolják egymást; rövid az attalidák uralma; azután jönnek a rómaiak, legnagyobb férfiaik otthagyják lábuk nyomát ; a keresztyénség itt rakja le legszilárdabb alapjait; azután jön Byzancz; azután jön a török; s most lassanként kiszorítja a törököt a görög. Letűnik Serostris, mint az égről hirtelen lecsapó meteor, s háromezer esztendővel később Timur khán következik utána. Az ez országgal szoros kapcsolatban álló események sokaságának az emberi tevékenység többi itt észlelt nyomai kutatásához s leírásához kellett volna vezetnie, s mégis mindekkoráig minden kutatás csak a hegység széle körül forgott. Humann az eddigi kutatások eredményét beható, érdekes kritika alá vonta, mely természetesen az archaeologok s geographokra nézve, s nem annyira a nagy közönségre nézve érdekes, helyreigazít néhány, régisége által tiszteletreméltó tévedést, kifejti geognostikai kutatásainak eredményét, s azután így folytatja: „Már régen adtam kifejezést azon gyanításnak, hogy Tantalisnek, vagy legalább Akropolisának a Magnésia mögött elvonuló sziklahegységben kell lenni, de ki vállalkoznék arra, hogy minden ujjmutatás nélkül barangolja be e sziklatömeget? csak múlt év augusztus havában hallottam, hogy a mészégetők Magnesiában (a föntemlített hegyvonal lábánál elterülő városban) oly romokról beszéltek, melyek a hegy tetején láthatók. Azonnal fölkerekedtem, s akadtam is Magnésiában egy mészégetőre, aki vezetőmül ajánlkozott. Augusztus 16-án kora reggel elindultunk, s napkeltekor már az ismeretes Kybele-szobor alatt elterülő kis tónál voltunk, hat kilométernyire Magnésiától. E busz lábnál magasabb szobor, mely 300—400 láb magasan áll a síkság fölött, tudvalevőleg durván kidolgozott, viharverte vonásokkal ábrázol egy sziklazugolyban ülő női alakot. A sziklafalba vájt kis négyszögű lyukak arról tanúskodnak, hogy ide áldozati ajándékokat szoktak volt hozni, s hogy szenthellyel van dolgunk. Fél kilométerrel odébb, kelet felé, egy rengeteg hasadékot találunk, mely a Sipylos 500 láb magas meredek falait tetejétől aljáig két részre választja.“ Humann behatóan ismerteti a hasadékot, s azt hiszi, hogy nem földrengéstől származik, hanem valószínűbb, hogy emberkéz műve, s mintegy kapu gyanánt szolgált Pelops várossához. A veszélyes meredek további részéről a kutató a következőket írja: „Miután 105 méternyi utat megtettünk fölfelé, egy oly sziklafalhoz érkeztünk, melynek egyes darabjai néhol csak 5, másutt 20—30 láb magasságban lépcsőzetesen, vagy inkább terrasse-szerűleg emelkednek egymás fölött. Vezetőm majd minden lépcsőn ismert egyegy hasadékot, egy-egy lyukat, hova kezünket s lábunkat tehettük, s csak egyetlen egyszer kellett messze nyűgat felé haladnunk, hogy egy terrassera fölérhessünk. Az azonban talány volt előttünk, hogy miképen jutunk föl az előttünk emelkedő meredek sziklafalra.“ A vezető a legnagyobb szükség idején fedezett fel egy a sziklafalba vágott egy méter széles ösvényt, s ennek tekervényein haladtak előre. Mikor a barométer 275 méter tengerszint fölötti magasságot mutatott, egy keskeny hasadékhoz értek, mely majdnem merőlegesen emelkedett fölfelé. A merész kutatónak csak a legnagyobb nehézségek és veszélyek leküzdése után sikerült végre feljutni. Itt azután ismét akadtak a sziklafalba jobbra-balra vágott gödrökre, amelyekbe megkapaszkodhattak, s lábukat megvethették. Humann véleménye szerint ez utat az ókorban is használták. 305 méter magasságban a tenger színe fölött Humann és a vezető ismét egy kis síkságra ért. Észak felé balra, mintegy 10 lábbal mélyebben, egy sziklába vágott ház volt, s jobbra tőle balfelé volt egy másik. A sziklafal nagy szögű emelkedése miatt a háznak egész hátsó falát a sziklafalba lehetett vágni. Az oldalfalak s a középső válaszfal, mely valamivel vastagabb volt fél méternél, részben, s az északi fal egészen kövekből volt rakva, de most már természetesen romokban hevernek. A törmelék befedte a szobák földjét, s belőle itt ott nagy, durva cserepek látszottak ki. A sziklába vágott hátsó falban még fölismerhetők voltak a gerendák számára vájt lyukak. Itt adjuk át ismét Humánnak a szót: „Tovább haladtam egyenest kelet felé, s harmincz lépéssel odább a szédítő mélység szélén álltam , tehát csak egy keskeny, 25 méter széles hasadék volt az, mely délen mereven emelkedett fölfelé, ezen voltak a házak építve, melyek falak nélkül is bevehetetlen sziklavárat képeztek. Vezetőm követ dobott a mélységbe, melynek zöreje háromszoros viszhangot keltett a sziklafalon, míg végre 500 lábnyi szürke mélységbe eltűnt szemeim elől. Zsibongva csapott föl a hasadékokból egy tucat sas és keselyű, melyeket bizonyára ritkán háborgat itt az ember. Tovább kúsztunk fölebb dél felé, miközben buszlakást s hat-hét lapos víztartót olvastam meg. A sziklafal itt 150 méter hosszú volt, s mikor végre fölértem, dél felé is letekinthettem az anyahegység felé, egy 100 láb magas meredek sziklafalról .... A déli sziklatömbben is volt egy mélyedés, ez azonban sem ház, sem őrhely nem lehetett, mert nem láttunk hozzávezető ösvényt. A sziklafalból egy prisma volt kivágva, elég nagy arra, hogy egy ember székének helyet adhasson. Hogy ne jutott volna eszembe Pelops trónusa? Hiszen ott álltam „a hegy csúcsán, az istenek anyjának szentsége fölött“ mint Pausanias írja, ettől alig 500 méternyire! A nap magasan állt az égen, gyöngyözve az izzadságtól, szakadozott ruhámban leültem a sziklacsúcs e legmagasabb helyére, s lenéztem a lépcsőzetesen alattam elterülő lakásokra. Tantalus vára volt ez? akkor a lábaim alatt csillámló tó Saloe volt..........a mészégető azt beszélte, hogy a tó közelében mészégető kemenczéket ástak ki, amikben egy rakás cserepet találtak. Hát ez volna akkor a „clarissima urbi, quae Tantalis vocabatur“, mely félig a tóba veszett, félig a hegyről le-leszakadó sziklatörmelék temette agyon? Ez az a hely, melyről Strabo, Pausanias, Plinius említést tesznek ?“............. A kutató maga megfelel erre a kérdésre. A történelem és monda jugalma, mely itt környezi, lelkesedéssel tölti el, s emphasissal kiált föl: „Tekintetem a messze távolban révedezett. Mily kilátás! mily királyi hely ! Égetően sütött a nap a Hermus síkja fölött, melyet keletre Sardesen túl, északon egész Thyatiráig beláthattam. Ott, ott verte meg Scipio Antiochust, a rómaiak segítője Attalus, Pergamm királya volt . . . Fölugrom, mintha álomból serkennék föl, ülőhelyem hátvédje fölött letekintek a mélységbe, s föl a Sipylos merev kék falaira. A szikla, melyen állok, siváran, elhagyatottan, komoran emelkedik a felhők közé, mint amily sivár és komor a Tantalidák sorsa a mondában és történelemben! Én részemről ez órában szilárdul meg voltam győződve arról, hogy azon a helyen állok, mit a régi írók Tantalus várának s Pelops trónjának neveztek. S hogy ez a két alak a mytkos, vagy a történelem körébe tartozik-e, ahhoz semmi közünk. A tudomány, mely nemcsak a történeti tények, hanem a monda képzelet alkotta képei felé is figyelemmel fordul, a kritika e kis munkáját is méltatni fogja . . .“ HÍREK. Julius 31. — Hivatalos. Kinevezések. Ő felsége Kranjcsics György volt járásbirót, és károlyvárosi polgármestert a varazsdi törvényszékhez tanácsossá nevezte ki. — Am. kir. pénzügyminiszter, Straszner Károly pénzügyőri szemlére.Oztálya pénzügyőri biztossá nevezte ki. — A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Neuschlosz László végzett jogászt dijtalan miniszteri fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. — Posta. Nagy-Kilküllfimegye területén Lemneken f. évi augusztus hó 1-én új postahivatal lép életbe, mely összeköttetését hetenkint négyszer közlekedő kocsiküldönczpostajárat által Kőhalommal nyerendi. — Ügyvédi kamara. Az egri ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Bak Ferencz ügyvéd irodáját Jászberényből Jász-Mihálytelekre tette át. — A király útja Tirolban és Vorarlbergben. A király körútjának programmját „Tirolban és Vorarlbergben már végleg megállapították. Ő felsége kedden augusztus 2-kán este 8 óra 15 perczkor indul Bécsből s szerdán, aug 3-kán reggel 3 óra 8 perczkor Salzburgba érkezik. E városban reggel 6 órakor csapatszemle, 8 órakor pedig a hatóságok fogadása lesz. A délutáni órákat a király a trónörökös párnál tölti. Csütörtökön aug. 4-kén reggel 7 órakor elutazás Salzburgból. A király Lendig vasúton s innen Gasteinig kocsin megy. Gasteinba délelőtt 11/3 órakor érkezik meg, itt tölti az éjét s pénteken aug. 5-kén délelőtt 11 órakor Münchenbe utazik, hová este 63/4 órakor érkezik. Szombaton aug. 6-kán a felség Lipót főherczegnél és Gizella főherczegnőnél lesz, s vasárnap, aug. 7-kén reggel 9 órakor Kempten és Lindaun át Bregenz felé utazik, hová délután 2 órára érkezik meg. A vasúton a a királyt a hatóságok fogadják, délután 4 órakor pedig ő fogadja a főméltóságokat, a derűst és a tisztikart. Hétfőn, aug. 8-kán, reggel 6 órakor csapatszemle, 8 órakor a nyilvános épületek megtekintése, 10 órakor általános kihallgatás s 4 órakor a lövőház megszemlélése. Kedden, aug. 9 -én a felség Bregenzből elindul s a württembergi királyt Friedrichshafenben, a bádeni nagyherczeget pedig Marinán szigetén látogatja meg, estefelé azonban Bregenzbe tér vissza, honnan szerdán, aug. 10 -én elutazva reggel 6 órakor Dornbirnbe érkezik, s azonnal fogadja a hatóságokat, továbbá több épületet látogat meg. Délelőtt 9 órakor ő felsége folytatja útját Hohenembs felé. Délelőtt 9 óra 25 perczkor már Rankweilban lesz a király, hol az országos tébolydát tekinti meg. 11 óra 25 perczkor tovább utazik Feldkirch-be, ahol a hatóság fogadja ő felségét. Délután 2 óra 55 perczkor továbbutazás Bludenzbe, hol ő felsége fogadja a hatóságokat és a derűst, majd a nyilvános épületeket szemléli meg. — Csütörtökön, aug. 11 én reggel 5 órakor Bludenzből kocsin Stubenbe utazik a király, hol az alagúti munkálatokat tekinti meg. 10 órakor tovább utazik St.-Antonra, az alagút és vasút folytatólagos megtekintésére. Délután 3 órakor folytatják az utat Laudeck-re, hová este 6 órára várják ő felségét. Fogadása a hatóságoknak és derusnak. Pénteken, augusztus 12-én reggel 9 órakor folytatása az utazásnak kocsin I ms tbe és Te 1f s-re, hol fogadja a király a hatóságokat. Délután 5 órakor Innsbruckba érkezik ő felsége s itt fogadja a katonai és polgári hatóságokat, továbbá a derűst. Szombaton, aug. 13-án reggel 6 órakor helyőrségi csapatszemle, s a középületek megtekintése. Délelőtt 10 órakor a király a hatóságokat fogadja, délután 4 órakor meglátogatja a tartományi fő lövőházat, az Isel-hegyen levő lövőt s végre Amras kastélyt. Vasárnap aug. 14-én a déli vasúton tovább utazás Hallba, hol ő felsége a polgári és katonai hatóságokat fogadja. Reggel 8 órakor elutazás Schwazba, a hatóságok fogadása a pályaudvarban. Reggel 9 órakor tovább utazás Jenbachba. A hatóságok fogadása a pályaudvarban. Délelőtt 11 órakor tovább utazás kocsin Tegernsee-re, hová a felség délután 5 órakor érkezik meg. — Hétfőn aug. 15-én este 9 órakor a király Tegernseeről Ischlbe megy, hová kedden, aug. 16-án érkezik meg. — Garfield elnök Ferencz József királyhoz. A „N. Fr. Pr.“ Washingtonból megkapta azon üdvözlő irat másolatát,melyet az Egyesült Államok elnöke intézett Rudolf trónörös esküvője alkalmából királyunkhoz. Az érdekes irat így hangzik: James A. Garfield, Amerika Egyesült-Ál-