Ellenőr, 1881. augusztus (13. évfolyam, 382-436. szám)

1881-08-14 / 407. szám

XXIV. évfolyam. — 407. sas. Budapest, augusztus 13. Pár óra múlva közöttünk lesznek fiumei vendégeink. Isten hozza őket! A mióta a legnagyobb magyar először for­dította a tengerre nemzete szemét s egy évti­zeddel utóbb a lánglelkü szónok ihlett szavakkal monda ki a varázsigét: „Tengerre magyar!“ — azóta Fiume említésére minden magyar szív me­legebben dobog, mert benne látta Szent István koronájának legszebb, legdrágább gyöngyét. A nagy Sz­échenyi István tekintetét nem­csak hazafias lelkesedés, de az ország gazdasági viszonyaival látnoki ismerete vonta Fiuméra. Az utódok legnagyobb részénél azonban alig játszott szerepet a józan higgadt számítás, a czélok és eszközök rideg mérlegelése. Magyarország min­den hű fia lelkesedett Fiuméért. Az ország képvise­lete örömmel hozta a legnagyobb áldozatokat, mi­kor saját magával szemben fukar maradt. A tábla­­bírák és prókátorok nemzete valóságos yankee módra építette a vasutakat és kikötőket egy me­sésen jutalmazó jobb jövő reményében, melyet csöndesebb pillanataiban maga is ábrándnak tar­tott. Mert a­kik leginkább lettek volna hivatva Fiume ügyét felkarolni, nagyiparosaink és keres­kedőink, valljuk meg az igazat, jó ideig csak jóakaró skepticismussal néztek a nem üzleti szel­lemből fakadt lázas tevékenységre. S vájjon kinek lesz igaza! Egyiknek sem és mind a kettőnek egyszerre. Ha csak a rideg önzés vagy pillanatnyi ha­szon szemüvegén keresztül tekintjük Magyaror­szág eljárását Fiume iránt, úgy mindinkább fej­­ledező tengeri kivitelünk sem képes igazolni po­litikánkat. De ha szemünk nem pihen meg a legközelebbi jelen szűk határainál, hanem előre pillant a messze­ távol jövőbe , s ha nem egyedül a pénzben kifejezhető s a bankár asztalán leszá­molható értékben tudjuk megbecsülni amaz áldo­zatok jutalmát, melyeket Magyarország Fiuméért hozott, akkor viszont igazat kell adnunk a nem­zet nagy zömének, mely inkább hallgatott a lel­kesedés ösztönszerű szavára mint a számokba kapaszkodó fontolgatásra. Fiume forgalmának folytonos emelkedése s a német birodalom szűkkeblű vámpolitikája eléggé mutatják, hogy Széchenyi István nem volt üres ábrándozó, midőn először mutatott rá Fiume fon­tosságára, de magának Fiuménak ragaszkodása, szeretete és tántoríthatatlan hűsége a magyar ko­rona iránt, mindennél bővebben jutalmazzák a magyar nemzetnek immáron második természetté vált politikáját Fiume iránt. A sors számtalan csapása, közös elleneink irigykedése csak ben­sőbbé teszik a kapcsot, melylyel a vonzalom és érdek kettős láncra bennünket egymáshoz fűz. Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy látszólag jelentéktelen események, midőn egy nagy nem­zeti áramlatnak felelnek meg, egyszerre nagy és momentuosos politikai súlyt nyernek, így történt most a budai dallók fiumei kirándulásával. A gondolat, mely egy-két buzgó ember agyában fo­­gamzott meg, viszhangra lelt minden magyar szívben Kárpátoktól Adriáig s csak oly meleg keringésbe hozta a vért itt Budapesten, mint amott lenn Fiuméban. Az egymás iránti rokon­­szenvnek egy kis daltársulat által tolmácsolt sza­vára ma százszoros viszhanggal felel Fiume népes küldöttsége, hogy ezerszeres és milliószo­ros viszhangra találjon mindenütt a hármas bér­etek tövén és négyes folyamok partjain. A mai nap egész Magyarország ünnepe párt­különbség nélkül, mert bármily sok és éles el­lentét legyen is köztünk sok életbevágó kérdés­ AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, augusztus 13. Szí­nh­áz. — A történeti cyclus. „A filozófus,“ vígjáték irta Bessenyei György ; először adatott aug. 11-én. A eseményfimnzeti színház új évadja jelentékeny művészeti kerül színre, melyekben a magyar szépmodal é­nek története fog visszatükröző­dni. A megnyitótt­estim Bes­senyei „A filosofus“ czímű vígjátékot láttuk, mint a múlt századbeli francziás irodalomnak, a testőrség költészetének mintáját. Nagy érdekkel néztük mindannyian e darabot, melyet ősanyáink tapsoltak 1792-ben a budai játszó­társaság előadásain; sokat nevettünk a derék „igaz ma­gyar“ Pontyi nagyképü okoskodásain és az ép oly éhes mint szerelmes Lidás inas költői ömlengésein. „Kiben szivem örült, merült, Tőlem elhült s idegenült; Szép galambom már elrepült, Perdült, serdült, ölébe dűlt, ölébe dűlt, hült, sült s örült.“ Így kesergett egy évszázad előtt „Kónyi János, ország hadi szolgája“ boldogtalan szerelmén. Lidás ezen a „szerelmességen“ elérzékenyült; mi pedig Lidáson és Kónyi Jánoson egyaránt nevettünk. A jó kedv ez este egyátalán nem volt hiányos a nézőtérben. Míg a darab roccoco-személyei czifráskodó magaviseletükkel mo­solyra indíták a közönséget, a magyar életből vett alak­jai hangos kaczajra készteték. Azon csekély számú megátalkodott színházkedvelők, kik ez este hősiesen megküzdöttek az augusztusi hőséggel, legkevésbé sem bán­ták meg makacs kitartásukat. Rám nézve ez előadás komolyabb eredménynyel is volt, amennyiben hogy végleg megerősített azon néze­temben, hogy a gárdisták nem a XVII. század, ha­nem saját koruk franczia költészetét utánozták. Történetünkben a testőrség irodalmi működése egyátalán nincs megvilágítva azon szempontból, hogy mely minták után indultak íróink. Csak annyit mondunk mindenfelé, hogy a francziákat utánozták. E szavaknál minden ember önkénytelen Corneille-ra, Racine-ra és Moliére-re gondol, és midőn a történetíró neveket em­lít, rendesen a franczia költészet ama három elsőrendű csillagát nevezi meg, így tesz Ballagi Aladár úr is, a testőrség speciális történetírója. Könyvének*) 100-ik és 101. lapján Bessenyeiről szólva ezeket írja: „így a francziás iskola egyik kitűnősége által a XIV. Lajos irodalma egyik fényoldala a magyarban egyetlen darab kivételével, — esetlenül kisértetik meg.“ ... „A szin­­darabírás titkait is hogyan ismerhette volna színpad nélkül? hogyan lett volna biztosítva a hatásról, midőn eltekintve hazai viszonyainktól, csak a XIV. Lajos ko­rabeli színirodalmat nézte, s mivel ez ott legpompásab­­ban ragyogott, fényét hazánkba is át akarta hozni.“ Intézzük Ballagi úrhoz a kérdést: honnan sejti, hogy az a „fényoldal,“ melyet Bessenyei magyarban megkísért (?!), éppen XIV. Lajos irodalmának volt fényoldala? vagy pedig: mire alapítja Ballagi úr azon hogy Bessenyei „csak a XIV. Lajos korabeli szmiro all±j— V­í“,?“ —és szerzőnk bizonyára zavarban lesz hogy mit feleljen, o­h , hatotta ki a gárdisták műveiben a franczia elemeket, mi... más, ki a múlt század irodalmáról irt. Ő is megelégedett azzal, hogy látván néhány darabban a három, egységet megtartva, rámondta: ime a francziaság! És aztán szidta a franczia modort, mint a bokrot: Lessing tudja miért! Már­pedig franczia modorban is van különbség. N­ y a fagots et fagots. A XVII. század franczia irodalma egész más, mint a XVIII. századé. Az egyik a másik­tól oly távol van, mint az ég a földtől. És ha a sze­gény gárdistákat a grand siècle halhatatlan lángelméivel hasonlítjuk össze, kiket ők talán csodáltak, de soha nem utánoztak, akkor a mi derék „inas-czombos“ le­gényeink, — mint Kazinczy mondá egyikükről — bi­zonyára fölötte apróknak fognak föltűnni. Mérjük azonban őket össze századuk újítóival: La Chaussée-vel, Dide­­rot-val, Voltaire-rel, Sedaine-nel; vagy pedig a jellem­­vígjáték akkori íróival, Le Sage-zsal, Destouches-sal, Gresset-vel; — hogy röviden szóljak — mérjük őket össze azokkal, kiknek műveit olvasták, tanulmányozták, színpadon néztek és egész Németországban példaként követtetni látták: mindjárt azt fogjuk tapasztalni, hogy a mi embereink is közelebb állnak azon tökélyhez, me­lyet akkorában az egész műveit világ fölülmúlhatatlan­­nak ismert el. Gondoljuk meg csak; maga a bölcs Lessing is „Dramaturgiájának“ tizedik darabjában, 1767. junius 2-án ezt írja, hogy: Destouches hatte in seinem verheirailieten Philosophen, in seinem Ruhmredigen, in seinem Verschwender Muster eines f e i n e r n, *) A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére. Második változatlan kiad. Budapest, 1878, höhern Komischen gegeben, als man von Mo­­liére, selbst in seinem ernsthaftesten Stücken, gewohnt war.“ És Németországban erősen hitték, hogy a korbeli franczia irodalom sok tekintetben jelesebb a XVII. szá­zadénál. Szívesebben is nézték az újabb franczia műve­ket. Bizonyíték arra éppen Lessing dramaturgiája. Amaz 51 — 52 darab közül, melyet Lessing megbírál, 30 vagy 35 franczia, és ezek között alig van kettő-három XIV. Lajos korából való; a többi mind az akkorában tökéletes­nek hitt XVIII. századbeli irodalomba tartozik. Ez utóbbia­kat szerették és utánozták Németországban. És a né­met közvélemény befolyása alatt növekedtek szépészeti­­leg a mi gárdistáink is. Távol volt tehát tőlük a szán­dék, hogy a XIV. Lajos korabeli költőket vegyék min­tákul ; ők annak elérésére törekedtek, mit az ő ko­rukban általánosan szépnek véltek, és ez a frissiben érkező franczia termék volt. Minden művükből a XVIII. század franczia irodalma lehet ránk. Ha erről meggyőződünk, és ha ezt ige»-»rsak fo­gadjuk , az egész gárdista irodalom más szint élt előt­tünk. Nem tör többé oly magasra, de nem is marad annyira el czéljától. A franczia irodalommal való sógor­­ságunk nem lesz oly fényes, de a kötelék,a­mely ben­nünket hozzá kapcsol, törvényesebb lesz. És ez talán még jobb is. A mi gárdistáink olyan szegényeseknek tűntek fel a nagynevű „nexus“ mellett; a másod- és harmadrendű polgári famíliában sokkal tisztességeseb­ben megállják helyüket. Arra nézve pedig, hogy a föntebbi állításom ala­pos, ismétlem, újra meggyőződtem „A filosofus“ elő­adásán. Tekintsük meg figyelemmel ezt a darabot, és azonnal észre vesszük, hogy két egymástól határo­zottan különváló és lényegben kirívóan elütő részből áll. Az egyik rész a magyar, és ennek személyei: Pontyi, Lidás és Luczinda; a másik rész a franczia, ennek pedig személyei: Parmerio, Erestra, Szida­­lisz, Titzius, Berenisz, Lilisz és Angyelika. A fran­czia rész képezi a tulajdonképeni vígjátékot; ennek személyei között folyik le a gyönge intriga, mely a darabban lelhető. A magyar rész alakjai semmikép sem folynak be a cselekményre; egészen ki is hagyhatók és a darab mindazonáltal fönn fog állni, és mint drámai mű ép oly jó és ép oly rossz lesz, mint midőn amaz alakok benne még szerepeltek. A vígjáték e franczia részének megalkotásához pedig Bessenyei az inspiratiót határozottan Destouches műveiből merítette, kiválóan pe­dig ennek a „Les Philosophes amoureux“ és „L’Homme singulier“ czímű vígjátékaiból. Ismerte írónk Palissot „Comédie des philosophes“-ját is, mert saját philozof­­nőjét Cidalice-nek nevezte, ép úgy mint Palissot a magáét, de ezen darab nem igen volt befolyással rá. Vígjátékának egész anyaga fölötte közelről rokon Des­­touches említett két darabjának tartalmával. Intrigája egyes részeiben ép úgy hasonlít emezekéihez, amint­hogy Parméniája nem egyéb Destouches Leandre-jének és Sanspair-jének vegyülékénél; Szidalis­­sza pedig sza­kasztott mása Destouches Comtesse-szének, és ettől csak annyiban üt el, hogy ez író Artenice-széből is bir né­hány vonással. Különben aki a három darabot elol­vassa, teljesen meg fog győződni a főalakok lényeg­beli közel rokonságáról. Ami pedig fődolog, Bessenyei darabjából, — mely minden hasonlatosság daczára mégis az ő darabjának mondható, — mintha csak Destouches beszélne hozzánk. A jellemzési mód, a cselszövés ve­zetése, a párbeszédek könnyű menete és a bennük nyilvánuló észjárás egészben Destouches-éi. Szóval Bes­senyei Destouches-nak volt hű követője; talán azt is mondhatnék, hogy tanítványa, így tekintve a dolgot, azonnal fontos eredményre jutunk. Az a vád, t. 1. hogy Bessenyei Moliére „Misan­thrope“-j­át akarta utánozni, és e tervében csúfosan meg­bukott, mert alakja Moliére alkotásának még árnyéka számában sem mehet, — elesik. Hallgassuk csak meg, mit mond Deostuches „L’Homme singulier“-jének előszavá­ban*) : On y trouvera (dans cette Piéce)de plus,un caractére assez neuf sur le Théâtre et très-fertile en instructions, car il ne faut pas s’ imaginer que l’ Homme singulier soit une nouvelle espéce de „Misantrope“, rien n’est plus différent. Son tie, a la vérité, est de hait les modes et les moeurs du temps, mais ce tie ne le rend point l’ennemi des homm­es“......... „Mon Héros est doux,tendre et compatissant; il regarde les homm­es en pitié, sang se facher contre’eux“. — Ki nem ismer ezekben azonnal Parménióra, azon Parménióra, ki épen divat és a világi magaviselet ellen való kifakadással lép színpadra és húgának, Angyélikának, kit előbb czifra voltáért megszidogatott, végre ezt mondja: „Te nemes nyájas gyermek! megilletődésre kényszeríted szivemet. Jusson eszedbe, hogy van egy testvérbátyád, ki téged szivében visel és gyönyörűségednek inkább örül, mint önnön életének. Szeresd embertársadat, szeress másként is, stb.“ A Sanspairhez való hasonlóság itt ép oly világos, mint a különbség Parménió és Alceste között. Parménia tehát nem valamely rosszul sikerült Alceste, hanem egy nemesebb vonásokkal gazdagított Sanspair, mely nemes vonások, az igaz, Destouches egy másik alak­jától, Leandre-től kölcsönözték. *) Oeuvres de Monsieur Destouches, La Have, 1752. IV. köt. 120. I. ben, a Fiume iránti szeretetben csak versenyezni akarunk egymással. A dalmát omladina. A dalmácziai szerbek gyűlést hirdetnek, fölszólítva „Arbe és Spizza“ közt lakó elvtár­­saikat, hogy e hó 18-án jelenjenek meg Raguzában. A gyűlés azt akarja tárgyalni, hogy „miképen lehet teljesí­teni a szerb érzelmeket kulturai és irodalmi téren.“ A gyűlés indítványozói különben ígérik, hogy „a nemzeti nyelv ápolására és oly törekvésekre fognak szorítkozni, a­melyek közgazdasági tekintetben javára válnak a nem­zetnek, de mindenkor a törvényes alapon fognak ma­radni.“ A franczia-olasz határon, mint az „Esercito“ katonai szaklap jelenti, nagy tevékenységet fejt ki a franczia hadügyminiszter, titkos bizottságok működnek és szö­késre csábítják az olasz katonákat. , Karlsruhéből jelentik, hogy uralkodónk három ne­gyed órán át bizalmasan értekezett a badeni nagyher­­czeggel és Turban badeni miniszterrel és hogy Baden­­nek királysággá proclamálása „nem egészen alaptalan.“ A „Riforma“ értesül, hogy Umberto király a had­gyakorlatok után vagy legkésőbben jövő tavaszszal meg­látogatja Ferencz József királyt. Ez a két hir számos c­áfolat ellenére nem akar letűnni a napirendről, mi is registráljuk tehát őket. A szerb diplomatiai karban a fejedelem haza ér­kezése után több változás fog történni. Mint a „N. W. Tagblatt“ Írja : K r i­s­z­t­i­c­s Fülöp konstantinápolyi, Magazinovics pedig bukaresti követté, Steics budapesti főconsullá fog kineveztetni. Algéria. hu Amemáról hírek érkeztek a franczia táborba. A tijuti és aii-szefrai kardok jelentik aug. 3-án kelt le­véllel, hogy a fölkelők vezére be akart nyomulni Ti­­jutba, de nem sikerült neki, de Ain-Szefrába mégis be­jutott juli 30-án a lakosság segítségével, a­mely kinyi­totta előtte a kapukat. Az ain-szefrai kard ekkor Tijutba menekült. Bu Amema azonban nem tartózkodott sokáig a városban, hanem El-Bridiben, Ain-Szfiszifa és Ain- Szefra közt, a marokkói határ közelében. A dseramma, uled-ziadet és lagnat törzsek, a­kik a trafikkal együtt Bu Amema seregének nagy részét képezik, Ain-Hedsads­­ban táboroznak, Tijuttól 15 kilométerre dél felé. Újabb tudósítások megc­áfolják azt a hírt, hogy aug. 7-én csata volt a rezaina és dsamba törzs közt, de ki sem békültek, ámbár Szi-Szliman mindent elkö­vet erre a czélra. Az, hogy melyik pártra fog állani Szi-Szliman, még most sem bizonyos. Kaddur-ben Hamza ellenben harezra készül és hir szerint sok készletet gyűjt Tigigben. Táviratok. A király útja. Ischl, aug. 13. (Eredeti távirat.) Ő felsége meglátogatta a katonai és az országos lö­völdét. Az utóbbi helyen Wolkenstein gróf főlö­­vészmester beszéddel fogadta őt. A tiroli vadá­szok örülnek — mondotta a főlövészmester — midőn Tirolba jön ő felsége, épen úgy mint mikor a veszedelem idejében hívja őket őfelsége. Ezután a főlövészmester kérésére lőtt az uralkodó a disz­czél­­táblára. A kiváló lövészeket bemutattatta magának ő­felsége. Este udvari ebéd volt, jelen voltak : Henrik főherczeg, Meran gróf, Widmann hely­tartó, Thun országos parancsnok, Rapp orszá­gos kapitány, Toggenburg gróf, a brixeni püspök, a tábornokok, a tisztikar és a hatóságok fejei. Henrik főherczeg ő felségének jobbján ült, Me­ran gróf a balján. Az ebéd alatt katonai zene­kar játszott. Hat óra óta szakad az eső, a he­gyeken tervezett kivilágítás valószínűleg elmarad. Innsbruck, aug. 13. A mai hadgyakorlat jól sike­rült. Ő felsége kijelentette, hogy teljesen meg van elé­gedve a tisztek és a katonák által végbevitt mozdula­tokkal. 10 órakor fogadás volt a váriakban; a környék községeinek és testületeinek küldöttségei is megjelentek. Zágráb, aug. 13. (D. É.) Hoffmann a főváros polgármesterévé lett megválasztatását nem fogadta el, azt hiszik azonban, hogy azon okok, melyek miatt a lemondás történt, még elhárítha­tók lesznek. Az új városi tanács mai első ülésében máris izgatott jelenet fordult elő. Ugyanis O­r­n­a­d­a­k alpolgármester Mrazovicsnak díszpolgárrá való kinevezését c célzó indítványt akart beadni, ezt azonban a kormánybiztos megakadályozta, mint­hogy az indítvány nem volt napirenden. Erre nagy izgatottság, zaj és csődület támadt, minek következtében a kormánybiztos az ülést felosz­­latottnak nyilvánította. Zalaegerszeg, aug. 13. (Eredeti távirat.) Trefort minisztert, ki ma utazott választói közé Zala­egerszegre, útjában Nagykanizsán a városi hatóság üd­vözölte. Egerszegről küldöttség ment elébe a szent­­lászlói állomásig. A szentiványi állomáson üdvözölték a minisztert a főispán, az alispán, a Zalavári apát és több száz választó. Zalaegerszeg ünnepi díszbe öltözve fogadta képviselőjét. Tömérdek zászló a házakon, az utczákon pedig nagy sokaság. Horváth helybeli apát­plébános lelkes üdvözlő beszédére Trefort melegen vá­laszolt ; szavait általános lelkesedés követte. Ma este fáklyászene rendeztetett a miniszter tiszteletére. Holnap reggel 9-kor tartja Trefort képviselői beszédét. A vá­rosban emelkedett hangulat uralkodik. Konstantinápoly, aug. 13. (Eredeti távirat.) Gescher, a porta jogügyi tanácsosa elkészítette a vasúti csatlakozásról szóló jelentést. Gescher ajánlja az osztrák­magyar conventió-tervezet minden pontjának elfogadá­sát, nevezetesen a szerbiai vasutakhoz való csatlakozást. A vranyai vonal építése helyett azonban a nisi-pristinai vonal építését ajánlja, mindazáltal megjegyzi, hogy a vranyai vonal elfogadható, ha a Hirsch báróval kötött szerződést módosítani lehet Törökország megterheltetése nélkül. Konstantinápoly, aug. 13. (Eredeti távirat.) Az idei költségvetés három hónap óta vár a szultán szen­tesítésére. Azt állítják, hogy a szultán attól fél, hogy a költségvetés közzététele igen kedvezőtlen hatást fog gyakorolni és hogy ezért halasztja a szentesítést. Athén, aug. 13. (Pol. Corr.) A nemzetközi bizott­ság elfogadta a porta azon indítványát, hogy a második zóna átadása 14 nappal elhalasztassék. London, aug. 13. Ma cabinettanács lesz, mely az írországi agrárius törvény fölött fog ta­nácskozni. A felsőház magatartása folytán a par­­l­amenti helyzet nagyon komoly. A „Standard“ értesül, hogy a kormány nem fog engedni, in­kább visszavonja az egész törvényt. Hírlik, hogy abban az esetben, ha e törvény megbukik, a parlamentet őszszel ismét összehívja a kormány és egy újonnan kidolgozott törvényt fog eléje terjeszteni.­­ A „Times“ azt hiszi, hogy ha compromissum nem jön létre, a cabinet le fog mondani, vagy a parlamentet föloszlatja. A „Ti­mes“ és a „Daily News“ kijelentik, hogy a kormánynak nem szabad engedni. A „Standard“ sajnálkozik a felsőház magatartása felett és rosz­­szalja Salisbury felszólalását; az idézett hírlap ez­zel végzi czikkét: „Beaconsfield máskép csele­kedett volna.“ London, aug. 13. A képviselőház kérvényeket ka­pott, melyek felszólítják a házat, hogy a felsőház által az agrárius törvényben tett módosításokat vesse el. Labouchere jelenti, hogy a jövő ülésszak kezdetén hatá­rozati javaslatot fog indítványozni a felsőház ellen, ha a jelen ülésszakban nem indítványozhatja. Prága, aug. 13. Ma délig 10,393 forint gyűlt össze a színház felépítésére. A chrudimi czukorgyár 1000 frtot éltene. Budapest, vasárnap, augusztus 14. 1881. adott; a német gyárosok is tekintélyes összeget adtak.­­ A „Politik“ ezt írja: „Nagy megelégedéssel tölt el bennünket a részvét, melyet a nemzeti veszteség német körökben keltett. Mindenütt tartózkodás nélkül kifejezést adnak a részvétnek és az adományok, melyeket német polgártársaink készséggel adnak, fokozott értékkel bír előttünk, mert azokból azt látjuk, hogy a rokonszenv, mely egykoron e szép ország két nemzetét egymáshoz fűzte, még nem szűnt meg, hogy csak kezdeményezésre van szükség, és a barátságos érzelmek újra érvényre jutnak. Fogadják német polgártársaink e súlyos pillanat­ban meleg köszönetünket. Bécs, aug. 13. A „Wiener Abendpost“ a cseh nemzeti színház leégése alkalmából ezt írja: Mindenütt és jóval Csehország határain túl a részvétnek adnak ki­fejezést ama súlyos veszteség felett, melyet a cseh nem­zet, Prága városa és egész Csehország szenvedett. Az első, a­ki részvétteljes érzelmeinek kifejezést adott, Rudolf trónörökös volt. A nagy szerencsétlenség egy másik fényoldalát az képezi, hogy Prága és egész Cseh­ország német ajkú lakossága meleg részvétének adja tanubizony­ságát. München, aug. 13. A bajor király incognito Lin­­derhofból Párisba utazott. Kissingen, augusztus 13. Ma délelőtt 11 7­ órakor Bismarck herczeg kocsin innen elutazott, hogy a schweinfurt meiningeni vasút egyik mellékállomásáról Berlinbe utazzék. Belg­rád, aug. 13. A dohányadó felemelése miatt a dohánykereskedők becsukták boltjukat. Közgazdasági táviratok. A bécsi áru- és liszttőzsde hivatalos árjegyzése augusztus 13-án. Bécs, aug. 13. (Eredeti távirat.) Búza, bánáti 76—78 klgos —.— írttól —.— írtig, bánáti 73—76 klgos 12.20 írttól 12.80 írtig, tiszavidéki 76—78 klgos —.— írttól —.— frtig; tiszavidéki 73—76 klgos —.— forinttól —.— forintig; tót búza 77—80 kilogramos uj 12.15 forinttól 12.90 forintig, 73—76 klgos —.— frttól —.— frtig; győri 76—79 klgos —frttól —.— frtig, 73.76 klgos —.— ; mosonyi 76—79 klgos 12.30frttól 12.90frtig; s­o­p­r­on­k­ani­zsai 76—78 klgos—.—, 72—76 klgos—.—; morvamezei uj 12.50 frttól 12.80 frtig; oláh búza —.— frttól—.— frtig. Szokványbuza őszre 12.70—12.75 frt. Rozs, nyírségi és pestvidéki 67—72 kilós 9.45 frttól 9.70 frtig; tót uj 70—72 klgos 9.65 frttól 9.95 frtig ; magyar 67—71 klgos 9.20 frttól 9.50 frtig; osztrák 9.60 frttól 9.80 frtig; m­o­r­v­a 70—72 klgos —.—. Szokványrozs őszre —.—. Árpa, morva 61—64 klgros 10.20 frttól 10.40 frtig; hainaui 61—64 klgros 10.30 frttól 10.50 frtig, tót­ul 61—64 klgros 9.00 frttól 10.20 frtig, felső­magyarországi 60—64 klgros —.—, osztrák 60—64 kis —.— frttól­­—.— frtig; takarmányárpa 7.00 frttól 8.00 frtig. Tengeri, bánáti vagy tiszavidéki —.—, internationalis 6.90 frttól 7.— frtig; cin­qua­n­­tin 7.20 frttól 7.40 frtig, 1882. ta­v­aszár­a —.—, julius-augusztusra 7.30—7.35 frt, tengeri, kész áru a 7.00 frt, uj 7.10 frt. Zab, magyar 7.05 frttól 7.10 frtig, rostált 7.35— 7.70 forint, morva —.—, szokványzab őszre 7.85 frttól 7.90 frtig, szok­ványzab 1882. tavasz­r­a —.— frttól —.— frtig. Repcze, bánáti—.—, káposztarepcze aug.­­szeptemberre 14.10 frttól 14.25 frtig. Hüvelyes vélemények,­­ a tár­ka —.— frttól frtig, lencse — frttól — frtig, borsó —. — frttól —.— frtig, bab —.— frttól — frtig. Repczeolaj, finomított, kész áru 33.50 frttól 33.75 frtig, sz­ep­temb­er—decz­emb­err­e —.— frttól —.— frtig, január-áprilisre 33.50 frttól 33.75 frtig. Spiritus, nem tisztított, kész áru 37.50 frttól 38.00 frtig, május-augusztusra —.— 10.000 liter százalékban. Búzaliszt 0. s­z­á­m 23.20 frttól 23.50 frtig, 1. szám 22.00 frttól 23.00 frtig, 2. szám­ 21.00 frttól 22.00 frtig 3. szám 20.50 frttól 21.50 frtig. Rozsliszt, 1. szám 17.50 frttól 18.00 frtig, 2. szám 15.00 frttól 16.00 frtig. Árutőzsde, Berlin, aug. 13. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza szeptember-ok­tóberre 222.50, április-májusra 222,5 m. per 1000 kig. Rozs­hely­

Next