Ellenőr, 1881. augusztus (13. évfolyam, 382-436. szám)
1881-08-14 / 407. szám
XXIV. évfolyam. — 407. sas. Budapest, augusztus 13. Pár óra múlva közöttünk lesznek fiumei vendégeink. Isten hozza őket! A mióta a legnagyobb magyar először fordította a tengerre nemzete szemét s egy évtizeddel utóbb a lánglelkü szónok ihlett szavakkal monda ki a varázsigét: „Tengerre magyar!“ — azóta Fiume említésére minden magyar szív melegebben dobog, mert benne látta Szent István koronájának legszebb, legdrágább gyöngyét. A nagy Széchenyi István tekintetét nemcsak hazafias lelkesedés, de az ország gazdasági viszonyaival látnoki ismerete vonta Fiuméra. Az utódok legnagyobb részénél azonban alig játszott szerepet a józan higgadt számítás, a czélok és eszközök rideg mérlegelése. Magyarország minden hű fia lelkesedett Fiuméért. Az ország képviselete örömmel hozta a legnagyobb áldozatokat, mikor saját magával szemben fukar maradt. A táblabírák és prókátorok nemzete valóságos yankee módra építette a vasutakat és kikötőket egy mesésen jutalmazó jobb jövő reményében, melyet csöndesebb pillanataiban maga is ábrándnak tartott. Mert akik leginkább lettek volna hivatva Fiume ügyét felkarolni, nagyiparosaink és kereskedőink, valljuk meg az igazat, jó ideig csak jóakaró skepticismussal néztek a nem üzleti szellemből fakadt lázas tevékenységre. S vájjon kinek lesz igaza! Egyiknek sem és mind a kettőnek egyszerre. Ha csak a rideg önzés vagy pillanatnyi haszon szemüvegén keresztül tekintjük Magyarország eljárását Fiume iránt, úgy mindinkább fejledező tengeri kivitelünk sem képes igazolni politikánkat. De ha szemünk nem pihen meg a legközelebbi jelen szűk határainál, hanem előre pillant a messze távol jövőbe , s ha nem egyedül a pénzben kifejezhető s a bankár asztalán leszámolható értékben tudjuk megbecsülni amaz áldozatok jutalmát, melyeket Magyarország Fiuméért hozott, akkor viszont igazat kell adnunk a nemzet nagy zömének, mely inkább hallgatott a lelkesedés ösztönszerű szavára mint a számokba kapaszkodó fontolgatásra. Fiume forgalmának folytonos emelkedése s a német birodalom szűkkeblű vámpolitikája eléggé mutatják, hogy Széchenyi István nem volt üres ábrándozó, midőn először mutatott rá Fiume fontosságára, de magának Fiuménak ragaszkodása, szeretete és tántoríthatatlan hűsége a magyar korona iránt, mindennél bővebben jutalmazzák a magyar nemzetnek immáron második természetté vált politikáját Fiume iránt. A sors számtalan csapása, közös elleneink irigykedése csak bensőbbé teszik a kapcsot, melylyel a vonzalom és érdek kettős láncra bennünket egymáshoz fűz. Nem egyszer tapasztalhattuk, hogy látszólag jelentéktelen események, midőn egy nagy nemzeti áramlatnak felelnek meg, egyszerre nagy és momentuosos politikai súlyt nyernek, így történt most a budai dallók fiumei kirándulásával. A gondolat, mely egy-két buzgó ember agyában fogamzott meg, viszhangra lelt minden magyar szívben Kárpátoktól Adriáig s csak oly meleg keringésbe hozta a vért itt Budapesten, mint amott lenn Fiuméban. Az egymás iránti rokonszenvnek egy kis daltársulat által tolmácsolt szavára ma százszoros viszhanggal felel Fiume népes küldöttsége, hogy ezerszeres és milliószoros viszhangra találjon mindenütt a hármas béretek tövén és négyes folyamok partjain. A mai nap egész Magyarország ünnepe pártkülönbség nélkül, mert bármily sok és éles ellentét legyen is köztünk sok életbevágó kérdés AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, augusztus 13. Színház. — A történeti cyclus. „A filozófus,“ vígjáték irta Bessenyei György ; először adatott aug. 11-én. A eseményfimnzeti színház új évadja jelentékeny művészeti kerül színre, melyekben a magyar szépmodal ének története fog visszatükröződni. A megnyitóttestim Bessenyei „A filosofus“ czímű vígjátékot láttuk, mint a múlt századbeli francziás irodalomnak, a testőrség költészetének mintáját. Nagy érdekkel néztük mindannyian e darabot, melyet ősanyáink tapsoltak 1792-ben a budai játszótársaság előadásain; sokat nevettünk a derék „igaz magyar“ Pontyi nagyképü okoskodásain és az ép oly éhes mint szerelmes Lidás inas költői ömlengésein. „Kiben szivem örült, merült, Tőlem elhült s idegenült; Szép galambom már elrepült, Perdült, serdült, ölébe dűlt, ölébe dűlt, hült, sült s örült.“ Így kesergett egy évszázad előtt „Kónyi János, ország hadi szolgája“ boldogtalan szerelmén. Lidás ezen a „szerelmességen“ elérzékenyült; mi pedig Lidáson és Kónyi Jánoson egyaránt nevettünk. A jó kedv ez este egyátalán nem volt hiányos a nézőtérben. Míg a darab roccoco-személyei czifráskodó magaviseletükkel mosolyra indíták a közönséget, a magyar életből vett alakjai hangos kaczajra készteték. Azon csekély számú megátalkodott színházkedvelők, kik ez este hősiesen megküzdöttek az augusztusi hőséggel, legkevésbé sem bánták meg makacs kitartásukat. Rám nézve ez előadás komolyabb eredménynyel is volt, amennyiben hogy végleg megerősített azon nézetemben, hogy a gárdisták nem a XVII. század, hanem saját koruk franczia költészetét utánozták. Történetünkben a testőrség irodalmi működése egyátalán nincs megvilágítva azon szempontból, hogy mely minták után indultak íróink. Csak annyit mondunk mindenfelé, hogy a francziákat utánozták. E szavaknál minden ember önkénytelen Corneille-ra, Racine-ra és Moliére-re gondol, és midőn a történetíró neveket említ, rendesen a franczia költészet ama három elsőrendű csillagát nevezi meg, így tesz Ballagi Aladár úr is, a testőrség speciális történetírója. Könyvének*) 100-ik és 101. lapján Bessenyeiről szólva ezeket írja: „így a francziás iskola egyik kitűnősége által a XIV. Lajos irodalma egyik fényoldala a magyarban egyetlen darab kivételével, — esetlenül kisértetik meg.“ ... „A szindarabírás titkait is hogyan ismerhette volna színpad nélkül? hogyan lett volna biztosítva a hatásról, midőn eltekintve hazai viszonyainktól, csak a XIV. Lajos korabeli színirodalmat nézte, s mivel ez ott legpompásabban ragyogott, fényét hazánkba is át akarta hozni.“ Intézzük Ballagi úrhoz a kérdést: honnan sejti, hogy az a „fényoldal,“ melyet Bessenyei magyarban megkísért (?!), éppen XIV. Lajos irodalmának volt fényoldala? vagy pedig: mire alapítja Ballagi úr azon hogy Bessenyei „csak a XIV. Lajos korabeli szmiro all±j— Ví“,?“ —és szerzőnk bizonyára zavarban lesz hogy mit feleljen, oh , hatotta ki a gárdisták műveiben a franczia elemeket, mi... más, ki a múlt század irodalmáról irt. Ő is megelégedett azzal, hogy látván néhány darabban a három, egységet megtartva, rámondta: ime a francziaság! És aztán szidta a franczia modort, mint a bokrot: Lessing tudja miért! Márpedig franczia modorban is van különbség. N y a fagots et fagots. A XVII. század franczia irodalma egész más, mint a XVIII. századé. Az egyik a másiktól oly távol van, mint az ég a földtől. És ha a szegény gárdistákat a grand siècle halhatatlan lángelméivel hasonlítjuk össze, kiket ők talán csodáltak, de soha nem utánoztak, akkor a mi derék „inas-czombos“ legényeink, — mint Kazinczy mondá egyikükről — bizonyára fölötte apróknak fognak föltűnni. Mérjük azonban őket össze századuk újítóival: La Chaussée-vel, Diderot-val, Voltaire-rel, Sedaine-nel; vagy pedig a jellemvígjáték akkori íróival, Le Sage-zsal, Destouches-sal, Gresset-vel; — hogy röviden szóljak — mérjük őket össze azokkal, kiknek műveit olvasták, tanulmányozták, színpadon néztek és egész Németországban példaként követtetni látták: mindjárt azt fogjuk tapasztalni, hogy a mi embereink is közelebb állnak azon tökélyhez, melyet akkorában az egész műveit világ fölülmúlhatatlannak ismert el. Gondoljuk meg csak; maga a bölcs Lessing is „Dramaturgiájának“ tizedik darabjában, 1767. junius 2-án ezt írja, hogy: Destouches hatte in seinem verheirailieten Philosophen, in seinem Ruhmredigen, in seinem Verschwender Muster eines f e i n e r n, *) A magyar királyi testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére. Második változatlan kiad. Budapest, 1878, höhern Komischen gegeben, als man von Moliére, selbst in seinem ernsthaftesten Stücken, gewohnt war.“ És Németországban erősen hitték, hogy a korbeli franczia irodalom sok tekintetben jelesebb a XVII. századénál. Szívesebben is nézték az újabb franczia műveket. Bizonyíték arra éppen Lessing dramaturgiája. Amaz 51 — 52 darab közül, melyet Lessing megbírál, 30 vagy 35 franczia, és ezek között alig van kettő-három XIV. Lajos korából való; a többi mind az akkorában tökéletesnek hitt XVIII. századbeli irodalomba tartozik. Ez utóbbiakat szerették és utánozták Németországban. És a német közvélemény befolyása alatt növekedtek szépészetileg a mi gárdistáink is. Távol volt tehát tőlük a szándék, hogy a XIV. Lajos korabeli költőket vegyék mintákul ; ők annak elérésére törekedtek, mit az ő korukban általánosan szépnek véltek, és ez a frissiben érkező franczia termék volt. Minden művükből a XVIII. század franczia irodalma lehet ránk. Ha erről meggyőződünk, és ha ezt ige»-»rsak fogadjuk , az egész gárdista irodalom más szint élt előttünk. Nem tör többé oly magasra, de nem is marad annyira el czéljától. A franczia irodalommal való sógorságunk nem lesz oly fényes, de a kötelék,amely bennünket hozzá kapcsol, törvényesebb lesz. És ez talán még jobb is. A mi gárdistáink olyan szegényeseknek tűntek fel a nagynevű „nexus“ mellett; a másod- és harmadrendű polgári famíliában sokkal tisztességesebben megállják helyüket. Arra nézve pedig, hogy a föntebbi állításom alapos, ismétlem, újra meggyőződtem „A filosofus“ előadásán. Tekintsük meg figyelemmel ezt a darabot, és azonnal észre vesszük, hogy két egymástól határozottan különváló és lényegben kirívóan elütő részből áll. Az egyik rész a magyar, és ennek személyei: Pontyi, Lidás és Luczinda; a másik rész a franczia, ennek pedig személyei: Parmerio, Erestra, Szidalisz, Titzius, Berenisz, Lilisz és Angyelika. A franczia rész képezi a tulajdonképeni vígjátékot; ennek személyei között folyik le a gyönge intriga, mely a darabban lelhető. A magyar rész alakjai semmikép sem folynak be a cselekményre; egészen ki is hagyhatók és a darab mindazonáltal fönn fog állni, és mint drámai mű ép oly jó és ép oly rossz lesz, mint midőn amaz alakok benne még szerepeltek. A vígjáték e franczia részének megalkotásához pedig Bessenyei az inspiratiót határozottan Destouches műveiből merítette, kiválóan pedig ennek a „Les Philosophes amoureux“ és „L’Homme singulier“ czímű vígjátékaiból. Ismerte írónk Palissot „Comédie des philosophes“-ját is, mert saját philozofnőjét Cidalice-nek nevezte, ép úgy mint Palissot a magáét, de ezen darab nem igen volt befolyással rá. Vígjátékának egész anyaga fölötte közelről rokon Destouches említett két darabjának tartalmával. Intrigája egyes részeiben ép úgy hasonlít emezekéihez, aminthogy Parméniája nem egyéb Destouches Leandre-jének és Sanspair-jének vegyülékénél; Szidalissza pedig szakasztott mása Destouches Comtesse-szének, és ettől csak annyiban üt el, hogy ez író Artenice-széből is bir néhány vonással. Különben aki a három darabot elolvassa, teljesen meg fog győződni a főalakok lényegbeli közel rokonságáról. Ami pedig fődolog, Bessenyei darabjából, — mely minden hasonlatosság daczára mégis az ő darabjának mondható, — mintha csak Destouches beszélne hozzánk. A jellemzési mód, a cselszövés vezetése, a párbeszédek könnyű menete és a bennük nyilvánuló észjárás egészben Destouches-éi. Szóval Bessenyei Destouches-nak volt hű követője; talán azt is mondhatnék, hogy tanítványa, így tekintve a dolgot, azonnal fontos eredményre jutunk. Az a vád, t. 1. hogy Bessenyei Moliére „Misanthrope“-ját akarta utánozni, és e tervében csúfosan megbukott, mert alakja Moliére alkotásának még árnyéka számában sem mehet, — elesik. Hallgassuk csak meg, mit mond Deostuches „L’Homme singulier“-jének előszavában*) : On y trouvera (dans cette Piéce)de plus,un caractére assez neuf sur le Théâtre et très-fertile en instructions, car il ne faut pas s’ imaginer que l’ Homme singulier soit une nouvelle espéce de „Misantrope“, rien n’est plus différent. Son tie, a la vérité, est de hait les modes et les moeurs du temps, mais ce tie ne le rend point l’ennemi des hommes“......... „Mon Héros est doux,tendre et compatissant; il regarde les hommes en pitié, sang se facher contre’eux“. — Ki nem ismer ezekben azonnal Parménióra, azon Parménióra, ki épen divat és a világi magaviselet ellen való kifakadással lép színpadra és húgának, Angyélikának, kit előbb czifra voltáért megszidogatott, végre ezt mondja: „Te nemes nyájas gyermek! megilletődésre kényszeríted szivemet. Jusson eszedbe, hogy van egy testvérbátyád, ki téged szivében visel és gyönyörűségednek inkább örül, mint önnön életének. Szeresd embertársadat, szeress másként is, stb.“ A Sanspairhez való hasonlóság itt ép oly világos, mint a különbség Parménió és Alceste között. Parménia tehát nem valamely rosszul sikerült Alceste, hanem egy nemesebb vonásokkal gazdagított Sanspair, mely nemes vonások, az igaz, Destouches egy másik alakjától, Leandre-től kölcsönözték. *) Oeuvres de Monsieur Destouches, La Have, 1752. IV. köt. 120. I. ben, a Fiume iránti szeretetben csak versenyezni akarunk egymással. A dalmát omladina. A dalmácziai szerbek gyűlést hirdetnek, fölszólítva „Arbe és Spizza“ közt lakó elvtársaikat, hogy e hó 18-án jelenjenek meg Raguzában. A gyűlés azt akarja tárgyalni, hogy „miképen lehet teljesíteni a szerb érzelmeket kulturai és irodalmi téren.“ A gyűlés indítványozói különben ígérik, hogy „a nemzeti nyelv ápolására és oly törekvésekre fognak szorítkozni, amelyek közgazdasági tekintetben javára válnak a nemzetnek, de mindenkor a törvényes alapon fognak maradni.“ A franczia-olasz határon, mint az „Esercito“ katonai szaklap jelenti, nagy tevékenységet fejt ki a franczia hadügyminiszter, titkos bizottságok működnek és szökésre csábítják az olasz katonákat. , Karlsruhéből jelentik, hogy uralkodónk három negyed órán át bizalmasan értekezett a badeni nagyherczeggel és Turban badeni miniszterrel és hogy Badennek királysággá proclamálása „nem egészen alaptalan.“ A „Riforma“ értesül, hogy Umberto király a hadgyakorlatok után vagy legkésőbben jövő tavaszszal meglátogatja Ferencz József királyt. Ez a két hir számos cáfolat ellenére nem akar letűnni a napirendről, mi is registráljuk tehát őket. A szerb diplomatiai karban a fejedelem haza érkezése után több változás fog történni. Mint a „N. W. Tagblatt“ Írja : K r isztics Fülöp konstantinápolyi, Magazinovics pedig bukaresti követté, Steics budapesti főconsullá fog kineveztetni. Algéria. hu Amemáról hírek érkeztek a franczia táborba. A tijuti és aii-szefrai kardok jelentik aug. 3-án kelt levéllel, hogy a fölkelők vezére be akart nyomulni Tijutba, de nem sikerült neki, de Ain-Szefrába mégis bejutott juli 30-án a lakosság segítségével, amely kinyitotta előtte a kapukat. Az ain-szefrai kard ekkor Tijutba menekült. Bu Amema azonban nem tartózkodott sokáig a városban, hanem El-Bridiben, Ain-Szfiszifa és Ain- Szefra közt, a marokkói határ közelében. A dseramma, uled-ziadet és lagnat törzsek, akik a trafikkal együtt Bu Amema seregének nagy részét képezik, Ain-Hedsadsban táboroznak, Tijuttól 15 kilométerre dél felé. Újabb tudósítások megcáfolják azt a hírt, hogy aug. 7-én csata volt a rezaina és dsamba törzs közt, de ki sem békültek, ámbár Szi-Szliman mindent elkövet erre a czélra. Az, hogy melyik pártra fog állani Szi-Szliman, még most sem bizonyos. Kaddur-ben Hamza ellenben harezra készül és hir szerint sok készletet gyűjt Tigigben. Táviratok. A király útja. Ischl, aug. 13. (Eredeti távirat.) Ő felsége meglátogatta a katonai és az országos lövöldét. Az utóbbi helyen Wolkenstein gróf főlövészmester beszéddel fogadta őt. A tiroli vadászok örülnek — mondotta a főlövészmester — midőn Tirolba jön ő felsége, épen úgy mint mikor a veszedelem idejében hívja őket őfelsége. Ezután a főlövészmester kérésére lőtt az uralkodó a diszczéltáblára. A kiváló lövészeket bemutattatta magának őfelsége. Este udvari ebéd volt, jelen voltak : Henrik főherczeg, Meran gróf, Widmann helytartó, Thun országos parancsnok, Rapp országos kapitány, Toggenburg gróf, a brixeni püspök, a tábornokok, a tisztikar és a hatóságok fejei. Henrik főherczeg ő felségének jobbján ült, Meran gróf a balján. Az ebéd alatt katonai zenekar játszott. Hat óra óta szakad az eső, a hegyeken tervezett kivilágítás valószínűleg elmarad. Innsbruck, aug. 13. A mai hadgyakorlat jól sikerült. Ő felsége kijelentette, hogy teljesen meg van elégedve a tisztek és a katonák által végbevitt mozdulatokkal. 10 órakor fogadás volt a váriakban; a környék községeinek és testületeinek küldöttségei is megjelentek. Zágráb, aug. 13. (D. É.) Hoffmann a főváros polgármesterévé lett megválasztatását nem fogadta el, azt hiszik azonban, hogy azon okok, melyek miatt a lemondás történt, még elháríthatók lesznek. Az új városi tanács mai első ülésében máris izgatott jelenet fordult elő. Ugyanis Ornadak alpolgármester Mrazovicsnak díszpolgárrá való kinevezését c célzó indítványt akart beadni, ezt azonban a kormánybiztos megakadályozta, minthogy az indítvány nem volt napirenden. Erre nagy izgatottság, zaj és csődület támadt, minek következtében a kormánybiztos az ülést feloszlatottnak nyilvánította. Zalaegerszeg, aug. 13. (Eredeti távirat.) Trefort minisztert, ki ma utazott választói közé Zalaegerszegre, útjában Nagykanizsán a városi hatóság üdvözölte. Egerszegről küldöttség ment elébe a szentlászlói állomásig. A szentiványi állomáson üdvözölték a minisztert a főispán, az alispán, a Zalavári apát és több száz választó. Zalaegerszeg ünnepi díszbe öltözve fogadta képviselőjét. Tömérdek zászló a házakon, az utczákon pedig nagy sokaság. Horváth helybeli apátplébános lelkes üdvözlő beszédére Trefort melegen válaszolt ; szavait általános lelkesedés követte. Ma este fáklyászene rendeztetett a miniszter tiszteletére. Holnap reggel 9-kor tartja Trefort képviselői beszédét. A városban emelkedett hangulat uralkodik. Konstantinápoly, aug. 13. (Eredeti távirat.) Gescher, a porta jogügyi tanácsosa elkészítette a vasúti csatlakozásról szóló jelentést. Gescher ajánlja az osztrákmagyar conventió-tervezet minden pontjának elfogadását, nevezetesen a szerbiai vasutakhoz való csatlakozást. A vranyai vonal építése helyett azonban a nisi-pristinai vonal építését ajánlja, mindazáltal megjegyzi, hogy a vranyai vonal elfogadható, ha a Hirsch báróval kötött szerződést módosítani lehet Törökország megterheltetése nélkül. Konstantinápoly, aug. 13. (Eredeti távirat.) Az idei költségvetés három hónap óta vár a szultán szentesítésére. Azt állítják, hogy a szultán attól fél, hogy a költségvetés közzététele igen kedvezőtlen hatást fog gyakorolni és hogy ezért halasztja a szentesítést. Athén, aug. 13. (Pol. Corr.) A nemzetközi bizottság elfogadta a porta azon indítványát, hogy a második zóna átadása 14 nappal elhalasztassék. London, aug. 13. Ma cabinettanács lesz, mely az írországi agrárius törvény fölött fog tanácskozni. A felsőház magatartása folytán a parlamenti helyzet nagyon komoly. A „Standard“ értesül, hogy a kormány nem fog engedni, inkább visszavonja az egész törvényt. Hírlik, hogy abban az esetben, ha e törvény megbukik, a parlamentet őszszel ismét összehívja a kormány és egy újonnan kidolgozott törvényt fog eléje terjeszteni. A „Times“ azt hiszi, hogy ha compromissum nem jön létre, a cabinet le fog mondani, vagy a parlamentet föloszlatja. A „Times“ és a „Daily News“ kijelentik, hogy a kormánynak nem szabad engedni. A „Standard“ sajnálkozik a felsőház magatartása felett és roszszalja Salisbury felszólalását; az idézett hírlap ezzel végzi czikkét: „Beaconsfield máskép cselekedett volna.“ London, aug. 13. A képviselőház kérvényeket kapott, melyek felszólítják a házat, hogy a felsőház által az agrárius törvényben tett módosításokat vesse el. Labouchere jelenti, hogy a jövő ülésszak kezdetén határozati javaslatot fog indítványozni a felsőház ellen, ha a jelen ülésszakban nem indítványozhatja. Prága, aug. 13. Ma délig 10,393 forint gyűlt össze a színház felépítésére. A chrudimi czukorgyár 1000 frtot éltene. Budapest, vasárnap, augusztus 14. 1881. adott; a német gyárosok is tekintélyes összeget adtak. A „Politik“ ezt írja: „Nagy megelégedéssel tölt el bennünket a részvét, melyet a nemzeti veszteség német körökben keltett. Mindenütt tartózkodás nélkül kifejezést adnak a részvétnek és az adományok, melyeket német polgártársaink készséggel adnak, fokozott értékkel bír előttünk, mert azokból azt látjuk, hogy a rokonszenv, mely egykoron e szép ország két nemzetét egymáshoz fűzte, még nem szűnt meg, hogy csak kezdeményezésre van szükség, és a barátságos érzelmek újra érvényre jutnak. Fogadják német polgártársaink e súlyos pillanatban meleg köszönetünket. Bécs, aug. 13. A „Wiener Abendpost“ a cseh nemzeti színház leégése alkalmából ezt írja: Mindenütt és jóval Csehország határain túl a részvétnek adnak kifejezést ama súlyos veszteség felett, melyet a cseh nemzet, Prága városa és egész Csehország szenvedett. Az első, aki részvétteljes érzelmeinek kifejezést adott, Rudolf trónörökös volt. A nagy szerencsétlenség egy másik fényoldalát az képezi, hogy Prága és egész Csehország német ajkú lakossága meleg részvétének adja tanubizonyságát. München, aug. 13. A bajor király incognito Linderhofból Párisba utazott. Kissingen, augusztus 13. Ma délelőtt 11 7 órakor Bismarck herczeg kocsin innen elutazott, hogy a schweinfurt meiningeni vasút egyik mellékállomásáról Berlinbe utazzék. Belgrád, aug. 13. A dohányadó felemelése miatt a dohánykereskedők becsukták boltjukat. Közgazdasági táviratok. A bécsi áru- és liszttőzsde hivatalos árjegyzése augusztus 13-án. Bécs, aug. 13. (Eredeti távirat.) Búza, bánáti 76—78 klgos —.— írttól —.— írtig, bánáti 73—76 klgos 12.20 írttól 12.80 írtig, tiszavidéki 76—78 klgos —.— írttól —.— frtig; tiszavidéki 73—76 klgos —.— forinttól —.— forintig; tót búza 77—80 kilogramos uj 12.15 forinttól 12.90 forintig, 73—76 klgos —.— frttól —.— frtig; győri 76—79 klgos —frttól —.— frtig, 73.76 klgos —.— ; mosonyi 76—79 klgos 12.30frttól 12.90frtig; sopronkanizsai 76—78 klgos—.—, 72—76 klgos—.—; morvamezei uj 12.50 frttól 12.80 frtig; oláh búza —.— frttól—.— frtig. Szokványbuza őszre 12.70—12.75 frt. Rozs, nyírségi és pestvidéki 67—72 kilós 9.45 frttól 9.70 frtig; tót uj 70—72 klgos 9.65 frttól 9.95 frtig ; magyar 67—71 klgos 9.20 frttól 9.50 frtig; osztrák 9.60 frttól 9.80 frtig; morva 70—72 klgos —.—. Szokványrozs őszre —.—. Árpa, morva 61—64 klgros 10.20 frttól 10.40 frtig; hainaui 61—64 klgros 10.30 frttól 10.50 frtig, tótul 61—64 klgros 9.00 frttól 10.20 frtig, felsőmagyarországi 60—64 klgros —.—, osztrák 60—64 kis —.— frttól—.— frtig; takarmányárpa 7.00 frttól 8.00 frtig. Tengeri, bánáti vagy tiszavidéki —.—, internationalis 6.90 frttól 7.— frtig; cinquantin 7.20 frttól 7.40 frtig, 1882. tavaszára —.—, julius-augusztusra 7.30—7.35 frt, tengeri, kész áru a 7.00 frt, uj 7.10 frt. Zab, magyar 7.05 frttól 7.10 frtig, rostált 7.35— 7.70 forint, morva —.—, szokványzab őszre 7.85 frttól 7.90 frtig, szokványzab 1882. tavaszra —.— frttól —.— frtig. Repcze, bánáti—.—, káposztarepcze aug.szeptemberre 14.10 frttól 14.25 frtig. Hüvelyes vélemények, a tárka —.— frttól frtig, lencse — frttól — frtig, borsó —. — frttól —.— frtig, bab —.— frttól — frtig. Repczeolaj, finomított, kész áru 33.50 frttól 33.75 frtig, szeptember—deczemberre —.— frttól —.— frtig, január-áprilisre 33.50 frttól 33.75 frtig. Spiritus, nem tisztított, kész áru 37.50 frttól 38.00 frtig, május-augusztusra —.— 10.000 liter százalékban. Búzaliszt 0. szám 23.20 frttól 23.50 frtig, 1. szám 22.00 frttól 23.00 frtig, 2. szám 21.00 frttól 22.00 frtig 3. szám 20.50 frttól 21.50 frtig. Rozsliszt, 1. szám 17.50 frttól 18.00 frtig, 2. szám 15.00 frttól 16.00 frtig. Árutőzsde, Berlin, aug. 13. Árutőzsde. (Zárlat.) Búza szeptember-októberre 222.50, április-májusra 222,5 m. per 1000 kig. Rozshely