Ellenőr, 1881. augusztus (13. évfolyam, 382-436. szám)
1881-08-02 / 384. szám
XIII. évfolyam. — 384. szám. Egyes szám ára 4 kr, Budapest, kedd, augusztus 2. utól. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: égést int ............................... 20 forint — kb. félévre 10 * —■ • tvnegyedre.................................. 5„ — » *Egy hónapra...................................1 * 80 . A* estilap postán való külön küldéséért al el5- Saet mai áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkiot A* előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap* itatta 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó-hhvatal Budapesten, Xalapsicaa 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE n. L. és társánál H.-Frankfurtban.. . Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, augusztus 1. Újabb törekvések a német kiviteli kereskedelem emelésére. A külügyminisztérium rendesen közzétételi a consulok jelentéseit az illető országok forgalmi viszonyairól. E jelentéseknek a kereskedelem kevés hasznát veszi, mert egyrészt későn látnak napvilágot, másrészt nem elég behatóan foglalkoznak a kereskedelmet és ipart érdeklő viszonyokkal s inkább csak általánosságban tartott hivatalos iratok, amelyeknek kevés az önálló becsük. A legújabban megjelent jelentések közül mind tartalmilag, mind alakilag kitűnik a lipcsei cs. és kir. főconsulat 18 jelentése Szászország viszonyairól. Ez a jelentés nem egyszerű halmaza az adatoknak vagy pedig kivonata a hírlapok idevágó közleményeinek, mint a többi jelentések szoktak lenni, hanem alaposan készült, önálló becsű mű. Érdekesnek tartjuk megismertetni azon fejezetét, mely a német kiviteli kereskedelem emelésére célzó törekvésekre vonatkozik, reánk nézve is rejlik ebben sok tanulságos. Szászországban is mindig jobban érzik annak a szükségét, hogy a német ipar számára új és megbízható piacot kell szerezniük a tengeren túli tartományokban. A kereskedelmi kamarák, kereskedelmi és közgazdasági egyletek valóban bámulatra méltó szorgalommal tanulmányozzák azon okokat, amelyek eddig megakadályozták a német kiviteli kereskedelem fellendülését. Most már elegendő anyag van összegyűjtve, tisztán fölismerhetni a német kiviteli kereskedelem és ipar bajait. Legelőször is nem ismerik az idegen pénz viszonyait és a nép szükségleteit, ezért veri meg a német kereskedelmet a nemzetközi kereskedelemben az angol és a franczia. Milyen körültekintéssel és tárgyismerettel kell a kivitel és különösen a tropicus vidékek számára való gyártást berendezni, mutatja a következő eset. A német zongorák bizonyos részeit vasból készítik, ahelyett hogy sárgarézből készítenék, ez okból azok a nedves meleg égöv alatt gyorsan megrozsdásodnak és hasznavehetetlenné válnak. Sárgarézsodronyok helyett könnyen törő galvanisált sodronyokat használnak, bizonyos rugóknál selyemsodronyokat, amiket szétrágnak a férgek. A szerkezet számára fehér bükkfát használnak, amelyben nagyon sok az eczetanyag, úgy hogy a vascsavarok hamar megrozsdásodnak s a későbbi hangolás lehetetlenné válik, holott a körtefa e czélra sokkal alkalmasabb volna. Nem rossz fenyőfát, hanem tölgyfát kellene használni, mégpedig olyat, amelyet idejében vágnak le és természetesen szárítanak meg, nem sűtött kamarákban, mivel az így kezelt fa a forró égöv alatt csakhamar visszanyeri természetes kiterjedését. Hogy a zongorák kevesebbet szenvedjenek a nedvesség miatt és a rovaroktól, azokat a déli égöv alatt a szoba közepére állítják és nem a falak mellé, tehát hátsó részüket is ép oly gondosan kell kidolgozni, mint az előrészeket. A franczia gyárosok, kik ezen viszonyok követelte igényeket kielégítik, nagy üzletet csinálnak, a német gyártmányokat nem lehet eladni. Ilyenekből következtethetni, hogy az idegen piac tanulmányozása az első szükséglet. Ahelyett, hogy az osztrák vagy német gyártmányok mustráit a tengerentúli kikötőkbe küldenék, sokkal helyesebb, ha az idegen lakosságnak legtöbbnyire az erkölcsökön és szokásokon alapuló szükségleteit tanulmányoznák és azok szerint rendeznék be a gyártást. Panaszkodnak továbbá a rendelményeknek úgy minőség mint mennyiség tekintetében pontatlan kivitele miatt. Hogy a gyenge keleten segítsenek, olcsó árakat szabtak s ezen az után akartak megrendelésekre szert tenni. Egyes esetekben pontosan teljesítik a rendeletet, azután pedig régi vagy a megrendelttől különböző árut szállítanak. A tudomány haladása következtében a gyáros szállíthat oly árut, amely külsőleg hasonlít a próbához vagy egy előbbi szállítmányhoz, de mégis más. Az ilyen áruk kerete rövid időre igen jó, de később elriasztatik a fogyasztó, a német gyártmány rövid idő múlva nem kelendő többé. Azon körülmény, hogy az ázsiai nem képes az árukat tudományosan megvizsgálni, lehetővé teszi ugyan, hogy azt egyszer a külsőséggel megcsalják, de okul s a külsőség miatt jó árut is rossznak tart. Ezért van az, hogy bizonyos árut nem lehet eladni, ha fehér helyett sárga papirosba van csomagolva. Ennek az az oka,hogy évekkel ezelőtt az illető árut rossz minőségben olyan csomagolással hozták a piacra, úgy hogy az ázsiai, ha ezen árut olyan csomagolásban látja, bizalmatlan. Ezen eljárás akadályozza meg legjobban a német gyártmányok keretét a külföldön. Ez nem zárja ugyan ki az egyszeri nyereséges üzletet, de megakadályozza a rendes üzletet s így a biztos keret kifejlődését. Ha azután a gyáros nem kap rendesen megrendeléseket, elhanyagolja az üzletet, aminek szakítás a vége. A kevéssé ízléses alak, az elegáns külső hiánya szintén háttérbe szorítja az angol és franczia gyártmánynyal szemben a németet. Még nem igen veszik tekintetbe azon országok követelményeit, amelyek számára az árut előállítják, pedig attól függ a keret. Átalában alaphiba, hogy a német gyártmányokat nem szépen, ízléstelenül csomagolják. E tekintetben sok a tenni való. Semmi sem történt arra nézve, hogy az áru jóságát a csomagolással kitüntessék. Az áruk csomagolása oly czélszerűtlen, hogy elijeszti az idegen importálókat. Az egyes gyárosoknak, nagyrészt nincsenek nydraulius készülékeik a bálák készítéséhez, úgy hogy a németországi csomagok nagyrészt gyengék, s nem védik az árut még a por és eső ellen sem. A ládákat vékony deszkákból készítik, amelyek nem alkalmasak a hosszú útra, a deszkákat csak összeragasztják, vagy faszegekkel szegezik össze és azután, hogy mégis némi szilárdságokat kölcsönözzenek nekik, léczekkel erősítik meg, ami ismét a súlyt növeli s megdrágítja a fuvart. Még rosszabbul áll a dolog a láda belsejében, a gondatlanság és az alkalmatlan csomagoló anyag következtében, a rossz anyagot a hosszú után összenyomják az áruk, a csomagolás lazává válik, a törékeny anyagok nagy része megsemmisül. Sokkal gondosabban járnak el a csomagolásban az angol és franczia gyárosok, ennek a következménye, hogy ott csak 2 százalék törik, a német áruknál pedig 10, sőt egyes esetekben 50 százalék is esik a törésre. A vízszabályozás ügye Svájczban. A magas és kopasz Alpesek patakjai a Főn által fokozott hóolvadás vagy zápor következtében felduzzadj ván, az ellentállásra képtelen föld- és kőtömeg iszonyú] mennyiségét ragadják magukkal, s viszik le a folyamokba. Lent a völgyben, ahol már szélesebb az ár, , lassabban folyik a viz s toló erejéből is vészit, mind- ] ezen iszap és törmelék a folyó ágyának fenekére ülep- eszik s azt lassan, de fokozatosan emeli, vagy homok- s zátonyokat alkot, melylyel ismét kisebbíti a folyam- ágy térfogatát, mely a normális vizmennyiség befoga-dására szükséges. Úgy az egyik, mint a másik esetben ezen lerakodás a szomszédos termőföldekre kiszámíthatalanul veszélyes jelentőséggel bír, mert a folytonos iszap- és törmelék-lerakodás a folyamágy térfogatát emelvén, a viztükre is emelkedik, s ott, ahol a partok alacsonnyak, a víztömeg emelkedésével, vagyis abnormis álla-potban, a veszély kikerülhetlen, s a termőföldek beisza-posodását, elvizenyősítését eredményezi. Szomorú példák erre Svájczban, a Dombsvölgy Graubündenben, Wallis- , ban sok Rohne-vidék, Savoyában az Arpe völgy és más helyek. Ezen bajnak számos mellékkörülmény lehet az elősegítője. Első helyen áll ezek között azon oktalan gazdálkodás, melyet az erdészetnél űztek és űznek máig is nemcsak a continensen, de az egész világon. Ott, ahol az erdei fák levelei, ágai az esőt fölfogják, ott az eső lassan ereszkedik a talajra, és jótékony hatással szívódik a földbe, míg végre oly üregbe kerül, mely, mint forrás-medencze, azt fölfogja, s mint csendesen bugyogó forrást bocsátja útjára, vagy pedig fák, növények törzseibe ütközve bocsátkozik lassan alá, mignem eléri természetes ereszkedő ágyát: a patakot. Ott azonban, ahol a hegy le van tarolva, ott a zápor borzasztó erővel zúdul alá, kevésbé hat be a földbe, s földet, törmeléket, követ, szikladarabot hömpölyögtet alá, mely aztán vagy a termőföldet teszi tönkre, vagy pedig a folyamágy térfogatát csökkenti, s teszi veszedelmessé. Száz meg száz szomorú eset tanúskodik az efféle jelenségekről. A legborzasztóbb a Graubünden kantonban fekvő Heinzenbergben történt, a Domlesch és Savier völgy közötti rettenetes törmelék- és sziklahalmaz, mely a Nolla folyó melletti Thuzis és Heinzenberg városkák közt látható, gyászos intőjelül szolgálhat arra nézve, hogy az erdő kezelésre a lehető legnagyobb gond fordítandó. Mintegy száz év előtt a Bolla dús rétek között hömpölygött itt alá, mely réteket lombkoronás erdő szegélyezé. Az erdőt azonban kiirtották s ezzel eltűntek a buja rétek, el az elégedett emberek gazdasága és csöndes tűzhelye, s helyüket tátongó szakadékok, szikla- és kőtörmelék váltotta fel, melyek közt zúgva rohan a zajló Bolla a Rajna felé. Itt nem valami, a természeti erők által, egy pillanat alatt bekövetkezett eseménynyel állunk szemben. Ennek maga az ember volt szántszándékos okozója, aki kényelműen dolgozott a saját java ellen. Mert ha az erdőt könyörtelenül nem pusztítják s a folyó partjának az ő természetes védfalai a fák milliónyi, keresztülkasul ágazó gyökereivel, törzsével, ágaival és leveleivel meg nem semmisítik, akkor ma is viruló rétekkel találkoznánk e tájon, míg ellenben ma nem egyéb ijesztő, halálos félelmet gerjesztő kőhalmaznál. Még ennél is borzasztóbb jelenség azonban, ha a megrablott hegységekben hegycsuszamlások fordulnak elő, melyek a víz lefolyását gátolják, s a folyamot vagy patakot felduzzasztva alig elképzelhető rombolások okozói. Svájcz az ily esetekben sem szegény. A legborzasztóbb esetek egyike az olasz Graubünden kanton egyik völgyében, az úgynevezett Mocza-völgyben történt A Torcola hegységből kiáramló Gionia patak 1834. aug. 27-én, zápor következtében rendkívül földagadt, és éppen ezen állapotában nagy hegycsuszamlás történt, mely a víz lefolyását gátolta, s a völgy nagy részét szikla- és törmelékdarabokkal borította el. A völgy lakói rémülve látták sorsukat, melynek múlhatatlanul bekellett következni. S valóban, az összegyülemlett vizár pár percz alatt elborította a gyönyörű völgyet, s a törmelék és sziklahalmaz némely helyen 60—90 láb magasságra torlódott föl. Egész erdőségek, lakhelyek, ember, barom lett a borzasztó catastropha áldozatává. Egy körülbelől 4000 négyszögláb nagyságú szikladarabon olvasható felírás óva inti a jövő nemzedéket a hasonló balga eljárástól. A termőföld elpusztulásának lehet egy másik oka is : a beiszapolás, ugyanis, ha lassú, de folytonos leülepedés által a folyó ágyának térfogata kisebbedik, nagyon természetes, hogy a viz tükre mindinkább a part niveauja fölé emelkedik s az abnormis körülmények beálltával nem lévén partbiztositék, a tavaszi hirtelen hóolvadás alkalmával a sodró ár kiönt s a völgyet iszappal, törmelékkel borítja el. Ilyen szomorú eset történt a st.-galleni Rajna völgyben, hol csaknem 40,000 holdnyi kitűnő termőföld lett a beiszapolás áldozata, úgy, hogy ma, gyér lakossága daczára már sem képes a föld elegendő táplálékot nyújtani, s olykor ember és barom egyaránt, az éhséggel kénytelneek küzdeni. A mocsár mindinkább terjed, ami aztán miazmatikus betegségek okozója lesz, úgy, hogy az idegen messze elkerüli a vidéket, az ott lakók pedig, amint tehetik kivándorolnak. Szakértők állítása szerint 7 — 8 millió frankot érő birtokot lehetne a vidéken, rendszeres szabályozás foganatosításával megmenteni, ha egy részről a szövetségtanács, másrészről Ausztria, mint részben érdekelt, lelkiismeretesen egymás kezére járnának. A Rajna-vidék elvizenyősödése mellett azonban egy sokkal nagyobb és rettenetesebb csapástól lehet tartani. A Rajna áttörésétől ugyanis a Saar-vidékre Sargans mellett, ha egyszer az ár az 1817-iki vízmagasságot felülhaladná. E tájon ugyanis a Rajna ágya 6—10 lábbal fekszik magasabban, mint az említett völgyvidék, s a víz betörését csupán óriási gátak által tartóztatják föl. Sargans és Mels között van a bodeni tóba özönlő Rajnának és a valleni tóba folyó Leeznek a természetes vízválasztója. Ezen vízválasztó csak 18 lábbal magasabb az 1817-ki árvíz niveaujánál, és ha valami rendkívüli körülmény a Rajnát Schollberg és Fräschelberg között (Frühbach mellett) felduzzasztaná, folyó a Saár-vidékre özönlene, és éjszak-keleti irányban a Seez folyó felé venné útját, vagyis régi folyamágyát odahagyva, s a badeni tó helyett a vaileni és zürichi tavakon keresztül a Limmath folyóval özönlene az Aar folyóba, és csak Koblenz tájékán kerülne ismét ősi medrébe. Hogy egy ilír catastropha mily rettenetes rombolást vinne véghez, fő-ileg a zürichi tó partján diszlő számos községben és Aargau kantonban, az alig kiszámítható. Eseber államtanácsos és Pestalozzi mérnök, mint állami megbízottak, a talajvizsgálat után egész határozottan kijelentették, hogy ezen catastropha épenséggel nem lehetetlen, mert tudományos vizsgálódásaik közben bebizonyult, hogy a Rajna egykor (talán a vízözön utáni korszakban) csakugyan a zürichi tavon keresztül vette útját és nem a Bodenin. Mindezek folytán menthetlen szükségünk van a vizek szabályozására, ami azonban tárgyára nézve oly roppant tág terű és annyi tömérdek föltételhez van kapcsolva, hogy az ember olykor alig tudja, hol kezdje. Ami Svájczot illeti, e tekintetben már sok dicséretes intézkedés történt, főleg a jobb erdészeti rendőrügy behozatala által, melyről más alkalommal fogunk szólani. Némely hegyvidéki kantonban a radice fogtak ezen százkarú szörnyeteg megzabolázásához, mégpedig a hegyi patakok szakadékainak átépítése és csaptatók, zugók alkalmazása által, hogy az alágördülő törmelék lefolyását, amennyire lehet, gátolják. Egyik mintája, ezen vízszabályozási építkezésnek a rüfi-i csaptató, Mollis mellett Glarus kantonban, mely 1842 óta kitűnő terv szerint épült völgyzárka, melyet Duile mérnök tervezett, s amely a hegyoldalon, több mellékcsaptatóval bír, a víz oldaltvezetése és a nagyobb vízár fölfoghatása czéljából. Ami a Rajna szabályozását illeti — mondja a kitűnő Greyerz mérnök, — itt a pénz mindaddig hasztalanul lesz elfecsérelve, míg a szabályozásnál egyoldalúan járnak el, s a bajon radikálisan segítendő, a vizáradások okát nem bölcsőjében, a hegységek között keresik. A Rajna mindaddig gúnyolni fogja s áttöri az emberi kéz által emelt gátakat és partvédőket, mig ama számos erecskét, melyek őt ott alant oly hatalmassá teszik, szabályozni, czélszerű vízépítkezések által korlátolni nem fogják. Nem a széles Rajna-völgyben kell tehát a szabályozást kezdeni, hanem fent, a kiirtott hegységek között, a vízvezető szakadékoknál, ahol az erosio víz-ágyak kényelmesen gördítik alá a folyam-ágy térfogatát csökkentő, nagymennyiségű törmeléket. Figyelemreméltó szabályozások vannak elszórtan más helyeken is, így például az 1834/39 diki évben bekövetkezett roppant áradás a Domlesch-völgyben, a hátsó Rajna vidékén radicális szabályozást tett szükségessé. A tervet Lanica mérnök készítette, ugyancsak ezen áradások alkalmából Müller mérnök hajtott végre építkezéseket a Reuss folyón Attinghausen, és a fő delta között, Úri kantonban. Emmanthalban nevezetes a Rhone-folyó átvezetése Naters mellett Wallis kantonban ; a nagyszerű gát- és zsilip építkezés Saxon mellett Unterwallisban stb. Mindezen szabályozások között legnagyszerűbb azon mű, mely az összes Svájcz hozzájárulása mellett lön létesitve, s a melynek építése 1809 től 1822-ig tartott a zürichi Escher Conrád János felügyelete alatt és a melyet Linth szabályozásnak neveznek. A Linth folyó a Tedi hegységben veszi eredetét, s miután Glarus kantonban egész sereg patakot ölelt fel magába, Wezentől mintegy félórányira, a vallen-i tó kifolyásával, a Maag-gal egyesült, hogy aztán ezzel együtt a zürichi tóba szakadjon. A tavaszi hóolvadás, hegyi záporok borzasztó mennyiségű törmelékeket sodortak a Linthbe, úgy hogy nemcsak ennek, hanem a Maag-nak térfogata is idők folytán folyton kisebbedett. Ennek az lett a következménye, hogy a két folyó a legcsekélyebb áradásnál kiöntött, s a walleni és zürichi tavak közt a termőföldet teljesen beiszapolta. Ezen rettenetes csapás évről-évre ismétlődvén, a nép elszegényedett, a vidéket mocsarak, lepték el, ez pedig miazmatikus betegségeknek lett okozója. A kormány nem lehetett süket a szegény nép jajkiáltásaira, és a híres E s e her tervezetét napirendre tűzte, megvizsgálta, s a szabályozás keresztülvitelével megbízta. Escher mindenek előtt a Linth folyót a valloni tóba vezette, a Maag folyam ágyát lesülyesztette, s fölépíte az egyenes Linth-csatornát, melyet nyolca láb magas gát védelmez. A csatorna 62,000 láb hosszú, kisebb hajókkal hajózható, s a walleni tavat a zürichi tóval egybeköti. Ezen szabályozás következtében 29,000 holdnyi föld lett ismét termőképessé, s igen természetesen a miazmák is eltűntek. Ezen szabályozás 1 040,000 frankba került. A derék Eschernek, a szövetséges köztársaság ezen jeles művéért teljes elismerését nyilvánította, s neki, valamint törvényes utódainak, a nemességet és a „Von der Linthi“ praedicatumot ajándékozta. Úfjabb időben a Linth-csatorna alsó részét, a grynaui lódtól, a zürichi tóig ismét mélyítették. KÖZLEMÉNYEK. Magyar kir. államvasutak. Folyó évi szeptember hó 1-én a m. kir. államvasutak összes vonalain gyorsés teheráruk szállítására uj helyi díjszabás fog életbe lépni, melynek tételei nagyobb távolságokra rendelt bármely áruczikk, tehát gabona stb. szállítmányok után is, a jelenleg érvényben álló tételeknél általában tetemesen olcsóbbak fognak lenni, így például teljes kocsirakományokban feladott gabona-, hüvelyes- és olajos vetemények szállításánál számíttatni fog 100 kgként krajczárokban. Aradról Budapestig 77.2, Csabáról Budapestig 63.5, Püspök-Ladányról Budapestig 58.5, M.-Vásárhelyről Budapestig 140.4. Megfelelőleg le isállittattak a díjtételek a m. kir. államvasutak átmeneti állomásaira p. o. Kőbánya és Kelenföldre rendelt küldemények után is, s ezeken kívül még a külföldi kötelék díjszabásoknak, a leszállított díjtételek alkalmazása mellett való átdolgozása szinte foganatba vétetett s a külföldi közvetlen tételekről már augusztus hó második felében a helyi forgalomban bármely áruczikk után alkalmazandó át tételekről pedig már jelenleg is, a rangy. kir. államvasutak díjszabási osztályában tudomás szerezhető. A szombathely-felső-kór-pinkafői vasút ügyében Felső-Kőrött értekezlet tartatott, melyen a következők vettek részt: Széll Ignácz alispán, Károlyi Antal, Kunt Árpád vasúti és Horváth Árpád állami mérnök, Erdődy Gyula és Batthyányi Károly grófok, Szájbély Gyula, Werlhof báró, Elek József, Illés Ferencz, Gueth Sándor, Bulay József, Nagy Ignácz, Ruprecht Taszilo, Ehrenhofer Ferencz, Bíró József, Schoklitsch Mátyás, Haám Ferencz, Dezső Gyula, Rusa Lázár, Hrabovszky István, Kaller Ernő, Holczheim NI, Putz Sándor és Ehrhardt H. János. Széll Ignácz alispán az értekezletet megnyitván, kijelenti, hogy idejövetelének czélja megtudni azt, ha vájjon kivánja-e a vidék a helyi vasút kiépítését és mennyiben kívánná a megye segélyét igénybe venni. Előadja ezen vasút építésének fontosságát. Eddig a megye az állami út fentartására kivetett évenkint 40.000 forintból évenként 13 000 forintot takarított meg, mely összeget ezen helyi vasútra lehetne fordítani, sőt az egész 40.000 forint e czélra fordíttathatnék az esetben, ha az állami út tatarozást közmunkaerővel eszközöltetnék. Az állam a Szombathely-Pinkafő között létesítendő vasútvonalnak semmiféle nehézményeket nem gördítene útjába, mert ezen vonal stratégiai szempontból, fontossággal nem bír. Hangsúlyozza továbbá, hogy a vasútvonal kiépítése semmiféle tekintetben nem lenne hátrányára az eddigi államúti forgalomnak, előadja végül, hogy a mai értekezlet feladata ez ügynek minden irányban való tárgyalása és éppen azért sajnálja, hogy tágasabb körű meghívások nem történtek. Ezután felszólalt Szájbely, köszönetet mondva alispán ,arnak szives fáradozásáért. Felszólaltak még Horváth Árpád, Károlyi Antal, Erdődy Gyula gróf s még többen. Végül azon megállapodásra jutottak, hogy egy szűkebb körű küldöttség magát az érdekeltséggel érintkezésbe tevén, annak véleményét tudja ki, egyúttal pénzgyűjtést is eszközöljön és az illető elnöknek 14 nap múlva véleményes jelentést tegyen. A pénzgyűjtés augusztus 15-ig teljesítendő, míg a jegyzett összegek befizetése október 15-ig eszközöltessék. A magyar gazdasági egyesület augusztus 2-dikán délután 3 órakor a „Köztelken“ gépészeti osztályalátt tart. Tárgya a Mandl Lipót által combinált és utólag javított dohánylevélfűzőgép megvizsgálása. Az országos magyar iparegyesület kertészeti szakosztálya szerdán f. é. augusztus 3-án délután 6 órakor az egyesület helyiségében (Ferencziek határa I. kem.) ülést tart. Tárgyak: 1. Kérvény a phylloxera conventió ügyében. Seiderheim úr indítványai 2. A budapesti országos kiállítás ügye és a mükertészek felhívása ennek előkészítésére. Termény üzlet. Szeged, juli 30. (Bérmüller Emil jelentése az „Ellenőr“ számára.) A múlt héten jelzett áremelkedése a zsírnak csak rövid időtartamú volt, amennyiben már e hét első napjaiban bekövetkezett a megállapodás, és mindjárt rá a visszaesés is. Mielőtt azonban ezen áresés határozottabb alakot ölthetett volna, már ismét megváltozott a hangulat és most megint élénk kereslet mellett lassú áremelkedés állt be. A helyzetnek ily naponkénti változása mellett természetesen nem lehet tudni, hogy eme legújabb fordulat is nem fog a legközelebbi napokban megint megváltozni. A zsír árának ezen gyors változásával szemben a szalonna-árak nyugodtan, de szilárdan tartják magukat, habár a kereslet benne — de különösen pörkölt szalonnában igen gyenge. Mai jegyzéseink: Disznózsír 66 frt hordóval együtt, pörkölt szalonna 65 frt, fehér tálba szalonna 66—67 frt, füstölt táblaszalonna 69—70 frt, paprikás füstölt szalonna szeletekben 66 frt. Szalámi, esőrendű szegedi 120 frt. Paprika változatlan. Kereskedelmi áru 18 frt. Középfinom 23, csörmöly 38, rózsa 75, csöves 42 frt. Szappan, szegedi közönséges 34 frt, szegedi töpörtő 38 frt. Tarhonya, 1-es (tojással) 33 frt, 5-ös (tojás nélkül) 25 frt, 7-es (tojás nélkül) 23 frt. Keményítő: Trill-Anglais 24, kristály 27, festő 14 frt. Köleskása 11 frt. Árpakása 14 frt. Az árak Szegeden 100 kilóként értendők. Nagy-Kanizsa, juh 29. A szerdai heti vásárt elrontotta az eső, így a mai hetivásár volt ez első, amelyre több vagyon ús gabonát hoztak be. A búza általában sárga, az árpa nem szép. A kivitelre csak piros búzát és legfinomabb fehér árpát keresnek, ilyen azonban alig van, ennek daczára az árpa ára nagyon felszökött, így közönség áráért 9 frtig, chevalierért 10 frtig sőt ezen fölül is fizetnek, a búza 10.80—11.20 frt. A rozs elég szép, 8.50—9.20 frtot fizetnek imázsájáért. A kivitelre még nagy üzlet nem köttetett, idevaló kereskedők uraságoknál búzát 11.50 frtig, árpát 10 frtig vásároltak helyben átvéve. A repete 12.50—12.60 foton kel. Az eső a még künn lévő növényekre jó hatással volt. Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok távirati jelentése. — aug. 1. Az üzlet változatlan élénk, magyar öreg nehéz 50—51, fiatal nehéz 52—53, közép 52—52 V2, könnyű 52*/2—53*/2, szedett nehéz 50, közép 52—52'/a könnyű 52‘/2, romániai bakonyi nehéz 53 —53 ‘/a átmeneti, közép 53 átmeneti, könnyű 52—53 átmeneti, eredeti könnyű 50—51 átmeneti, szerbiai nehéz 51—52 átmeneti, közép 51 '/a—52 átmeneti. Az árak páronként 45 kilogramm és 4% levonással kilogrammonként értendők Románia és szerb sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek vám fejében páronként 4 frt aranyban téríttetik meg. Budapesti áru- és értéktőzsde. Augusztus 1. Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza ma oly csekély lett kínálva, hogy malmaink kényszerítve voltak 10 krajczárral többet fizetni mint tegnap. — Rozs lanyha. — Más gabonaneműek változatlanok. — Határidőre a hangulat szilárd, az árak emelkedők, vevő folyvást lép fel, az eladók ennélfogva magasabb árakat követelnek és el is érik. — Usancelouza szeptember-októberre 11 frt 52 kron adatott el délelőtt és estéig 11 frt 64 krig emelkedett, hogy 11 frt 65 kr pénz, 11 frt 68 kr áru záródjék. A forgalom 20,000 mm. volt. Usancelouza 1882-ki tavaszra 11 frt 90 krról 12 frtig emelkedett 10000 mmázsa forgalom mellett, és este 12 frt pénz és áru záródott. Bánáti tengeri augusztus-szeptemberre elkelt 5000 mm. 6 frt 26 kron, szeptember-októberre 10000 mm. 6 frt 40 és 6 frt 45 kr között, 1882-ki május-juniusra 20000 mm 6 frt 61 és 6 frt 70 kr között. Usancezah Győrben átvéve eladatott 8800 mm. szeptember-októberre 7 frt 20 kr és 7 ft 28 kr között, 1882-ki tavaszra 2800 mm. 7 frt 55 kron. Káposztarepcze augusztus szeptemberre elkelt 500 mm 13 frton, délután, miután a mai külföldi emelkedés megtudatott, elkelt 2500 mm. 13 frt 25 kron. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Bágyadtabb bécsi árak kezdetben gyengeséget idéztek elő, mely azonban később a jobb hírekre egészen elenyészett. Magy. jár. 117.66, Uj ar. jár. 91.40 — 60, Papirj. 91.80—86, Osztr. hitelv. 366.40—867, Leixámitoló 164.60—165 £., Magy. Mtel. részv. 361—361,15, Igen szilárd.