Ellenőr, 1881. augusztus (13. évfolyam, 382-436. szám)

1881-08-02 / 384. szám

XIII. évfolyam. — 384. szám. Egyes szám ára 4 kr, Budapest, kedd, augusztus 2. utól. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: égést int ............................... 20 forint — kb. félévre 10 * —■ • tvnegyedre.................................. 5„ — » *Egy hónapra...................................1 * 80 . A* estilap postán való külön küldéséért al el5- Saet mai áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkiot A* előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap* itatta 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó-hh­vatal Buda­pesten, Xalap­sicaa 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­­vábbá DAUBE n. L. és társánál H.-Frankfurtban.. . Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hiva­­tala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, augusztus 1. Újabb törekvések a német kiviteli kereskedelem emelésére. A külügyminisztérium rendesen közzétételi a con­­sulok jelentéseit az illető országok forgalmi viszonyairól. E jelentéseknek a kereskedelem kevés hasznát veszi, mert egyrészt későn látnak napvilágot, másrészt nem­­ elég behatóan foglalkoznak a kereskedelmet és ipart érdeklő viszonyokkal s inkább csak általánosságban tar­tott hivatalos iratok, a­melyeknek kevés az önálló be­csük. A legújabban megjelent jelentések közül mind tar­talmilag, mind alakilag kitűnik a lipcsei cs. és kir. főconsulat 18 jelentése Szászország viszonyairól. Ez a je­lentés nem egyszerű halmaza az adatoknak vagy pedig kivonata a hírlapok idevágó közleményeinek, mint a többi jelentések szoktak lenni, hanem alaposan készült, önálló becsű mű­. Érdekesnek tartjuk megismertetni azon fejezetét, mely a német kiviteli kereskedelem emelésére c­élzó törekvésekre vonatkozik, reánk nézve is rejlik ebben sok tanulságos. Szászországban is mindig jobban érzik annak a szükségét, hogy a német ipar számára új és megbíz­ható piac­ot kell szerezniük a tengeren túli tartomá­nyokban. A kereskedelmi kamarák, kereskedelmi és közgazdasági egyletek valóban bámulatra méltó szorga­lommal tanulmányozzák azon okokat, a­melyek eddig megakadályozták a német kiviteli kereskedelem fellen­dülését. Most már elegendő anyag van összegyűjtve, tisztán fölismerhetni a német kiviteli kereskedelem és ipar bajait. Legelőször is nem ismerik az idegen pénz viszonyait és a nép szükségleteit, ezért veri meg a né­met kereskedelmet a nemzetközi kereskedelemben az angol és a franczia. Milyen körültekintéssel és tárgyismerettel kell a kivitel és különösen a tropicus vidékek számára való gyártást berendezni, mutatja a következő eset. A német zongorák bizonyos részeit vasból készítik, ahelyett hogy sárgarézből készítenék, ez okból azok a nedves meleg égöv alatt gyorsan megrozsdásodnak és hasznavehetet­lenné válnak. Sárgarézsodronyok helyett könnyen törő galvanisált sodronyokat használnak, bizonyos rugóknál selyemsodronyokat, a­miket szétrágnak a férgek. A szerkezet számára fehér bükkfát használnak, amelyben nagyon sok az eczetanyag, úgy hogy a vascsavarok hamar megrozsdásodnak s a későbbi hangolás lehetet­lenné válik, holott a körtefa e czélra sokkal alkalma­sabb volna. Nem rossz fenyőfát, hanem tölgyfát kellene használni, még­pedig olyat, amelyet idejében vágnak le és természetesen szárítanak meg, nem sűtött kamarák­ban, mivel az így kezelt fa a forró égöv alatt csakha­mar visszanyeri természetes kiterjedését. Hogy a zon­gorák kevesebbet szenvedjenek a nedvesség miatt és a rovaroktól, azokat a déli égöv alatt a szoba közepére állítják és nem a falak mellé, tehát hátsó részüket is ép oly gondosan kell kidolgozni, mint az előrészeket. A franczia gyárosok, kik ezen viszonyok követelte igé­nyeket kielégítik, nagy üzletet csinálnak, a német gyártmányokat nem lehet eladni. Ilyenekből következtethetni, hogy az idegen piac­ tanulmányozása az első szükséglet. A­helyett, hogy az osztrák vagy német gyártmányok mustráit a tengeren­túli kikötőkbe küldenék, sokkal helyesebb, ha az idegen lakosságnak legtöbbnyire az erkölcsökön és szokásokon alapuló szükségleteit tanulmányoznák és azok szerint rendeznék be a gyártást. Panaszkodnak továbbá a rendelményeknek úgy mi­nőség mint mennyiség tekintetében pontatlan kivitele miatt. Hogy a gyenge keleten segítsenek, olcsó árakat szabtak s ezen az után akartak megrendelésekre szert tenni. Egyes esetekben pontosan teljesítik a rendeletet, azután pedig régi vagy a megrendelttől különböző árut szállítanak. A tudomány haladása következtében a gyá­ros szállíthat oly árut, a­mely külsőleg hasonlít a próbá­hoz vagy egy előbbi szállítmányhoz, de mégis más. Az ilyen áruk kerete rövid időre igen jó, de később elriasz­­tatik a fogyasztó, a német gyártmány rövid idő múlva nem kelendő többé. Azon körülmény, hogy az ázsiai nem képes az árukat tudományosan megvizsgálni, lehe­tővé teszi ugyan, hogy azt egyszer a külsőséggel meg­csalják, de okul s a külsőség miatt jó árut is rossznak tart. Ezért van az, hogy bizonyos árut nem lehet eladni, ha fehér helyett sárga papirosba van csomagolva. En­nek az az oka,­­hogy évekkel ezelőtt az illető árut rossz minőségben olyan csomagolással hozták a piac­ra, úgy hogy az ázsiai, ha ezen árut olyan csomagolásban látja, bizalmatlan. Ezen eljárás akadályozza meg legjobban a német gyártmányok keretét a külföldön. Ez nem zárja ugyan ki az egyszeri nyereséges üzletet, de megakadályozza a rendes üzletet s így a biztos keret kifejlődését. Ha azután a gyáros nem kap rendesen megrendeléseket, elhanyagolja az üzletet, a­minek szakítás a vége. A ke­véssé ízléses alak, az elegáns külső hiánya szintén hát­térbe szorítja az angol és franczia gyártmánynyal szem­ben a németet. Még nem igen veszik tekintetbe azon országok követelményeit, a­melyek számára az árut előállítják, pedig attól függ a keret. Átalában alaphiba, hogy a német gyártmányokat nem szépen, ízléstelenül csomagolják. E tekintetben sok a tenni való. Semmi sem történt arra nézve, hogy az áru jóságát a csomagolással kitüntessék. Az áruk cso­magolása oly czélszerűtlen, hogy elijeszti az idegen im­portálókat. Az egyes gyárosoknak, nagyrészt nincsenek nydrauli­us készülékeik a bálák készítéséhez, úgy hogy a németországi csomagok nagyrészt gyengék, s nem védik az árut még a por és eső ellen sem. A ládákat vékony deszkákból készítik, a­melyek nem alkalmasak a hosszú útra, a deszkákat csak összeragasztják, vagy faszegekkel szegezik össze és azután, hogy mégis némi szilárdságokat kölcsönözzenek nekik, léczekkel erősítik meg, a­mi ismét a súlyt növeli s megdrágítja a fuvart. Még rosszabbul áll a dolog a láda belsejében, a gon­datlanság és az alkalmatlan csomagoló anyag következ­tében, a rossz anyagot a hosszú után összenyomják az áruk, a csomagolás lazává válik, a törékeny anyagok nagy része megsemmisül. Sokkal gondosabban járnak el a csomagolásban az angol és franczia gyárosok, en­nek a következménye, hogy ott csak 2 százalék törik, a német áruknál pedig 10, sőt egyes esetekben 50 szá­­z­­alék is esik a törésre. A vízszabályozás ügye Svájczban. A magas és kopasz Alpesek patakjai a Főn által f­okozott hóolvadás vagy zápor következtében felduzzad­­j ván, az ellentállásra képtelen föld- és kőtömeg iszonyú­­] mennyiségét ragadják magukkal, s viszik le a folya­­­­mokba. Lent a völgyben, ahol már szélesebb az ár, , lassabban folyik a viz s toló erejéből is vészit, mind- ] ezen iszap és törmelék a folyó ágyának fenekére ülep- e­szik s azt lassan, de fokozatosan emeli, vagy homok- s zátonyokat alkot, melylyel ismét kisebbíti a folyam-­­ ágy térfogatát, mely a normális vizmennyiség befoga-­­­dására szükséges. Úgy az egyik, mint a másik esetben­­ ezen lerakodás a szomszédos termőföldekre kiszámíthata­­­lanul veszélyes jelentőséggel bír, mert a folytonos iszap-­­ és törmelék-lerakodás a folyamágy térfogatát emelvén, a viztü­kre is emelkedik, s ott, a­hol a partok alacson­­­nyak, a víztömeg emelkedésével, vagyis abnormis álla-­­­potban, a veszély kikerülhetlen, s a termőföldek beisza-­­­posodását, elvizenyősítését eredményezi. Szomorú példák­­ erre Svájczban, a Domb­svölgy Graubündenben, Wallis- , ban sok Rohne-vidék, Savoyában az Arpe völgy és más helyek. Ezen bajnak számos mellékkörülmény lehet az elősegítője. Első helyen áll ezek között azon oktalan gazdálkodás, melyet az erdészetnél űztek és űznek máig is nemcsak a continensen, de az egész világon. Ott, a­hol az erdei fák levelei, ágai az esőt fölfogják, ott az eső lassan ereszkedik a talajra, és jótékony ha­tással szívódik a földbe, míg végre oly üregbe kerül, mely, mint forrás-medencze, azt fölfogja, s mint csende­sen bugyogó forrást bocsátja útjára, vagy pedig fák, növények törzseibe ütközve bocsátkozik lassan alá, mig­­nem eléri természetes ereszkedő ágyát: a patakot. Ott azonban, a­hol a hegy le van tarolva, ott a zápor bor­zasztó erővel zúdul alá, kevésbé hat be a földbe, s föl­det, törmeléket, követ, szikladarabot hömpölyögtet alá, mely aztán vagy a termőföldet teszi tönkre, vagy pedig a folyamágy térfogatát csökkenti, s teszi veszedelmessé. Száz meg száz szomorú eset tanúskodik az efféle je­lenségekről. A legborzasztóbb a Graubünden kantonban fekvő Heinzenbergben történt, a Domlesch és Savier völgy között­i rettenetes törmelék- és sziklahalmaz, mely a Nolla folyó melletti Thuzis és Heinzenberg vá­roskák közt látható, gyászos intőjelül szolgálhat arra nézve, hogy az erdő kezelésre a lehető legnagyobb gond fordítandó. Mintegy száz év előtt a Bolla dús rétek között hömpölygött itt alá, mely réteket lombkoronás erdő szegélyezé. Az erdőt azonban kiirtották s ezzel el­tűntek a buja rétek, el az elégedett emberek gazdasága és csöndes tűzhelye, s helyüket tátongó szakadékok, szikla- és kőtörmelék váltotta fel, melyek közt zúgva rohan a zajló Bolla a Rajna felé. Itt nem valami, a természeti erők által, egy pilla­nat alatt bekövetkezett eseménynyel állunk szemben. Ennek maga az ember volt szántszándékos okozója, a­ki kényelműen dolgozott a saját java ellen. Mert ha az erdőt könyörtelenül nem pusztítják s a folyó partjá­nak az ő természetes védfalai a fák milliónyi, keresz­­tülkasul ágazó­ gyökereivel, törzsével, ágaival és leveleivel meg nem semmisítik, akkor ma is vi­ruló rétekkel találkoznánk e tájon, míg ellenben ma nem egyéb ijesztő, halálos félelmet gerjesztő kőhalmaznál. Még ennél is borzasztóbb jelenség azonban, ha a megrablott hegységekben hegycsuszamlások fordul­nak elő, melyek a víz lefolyását gátolják, s a folyamot vagy patakot felduzzasztva alig elképzelhető rombolások okozói. Svájcz az ily esetekben sem szegény. A legborzasz­tóbb esetek egyike az olasz Graubünden kanton egyik völgyében, az úgynevezett Mocza-völgyben történt A Torcola hegységből kiáramló Gionia patak 1834. aug. 27-én, zápor következtében rendkívül földagadt, és éppen ezen állapotában nagy hegycsuszamlás történt, mely a víz lefolyását gátolta, s a völgy nagy részét szikla- és törmelék­darabokkal borította el. A völgy la­kói rémülve látták sorsukat, melynek múlhatatlanul be­­kellett következni. S valóban, az összegyülemlett vizár pár percz alatt elborította a gyönyörű völgyet, s a tör­­m­elék és sziklahalmaz némely helyen 60—90 láb ma­gasságra torlódott föl. Egész erdőségek, lakhelyek, em­ber, barom lett a borzasztó catastropha áldozatává. Egy körülbelől 4000 négyszögláb nagyságú szikladarabon olvasható felírás óva inti a jövő nemzedéket a hasonló balga eljárástól. A termőföld elpusztulásának lehet egy másik oka is : a beiszapolás, u­gyanis, ha lassú, de folytonos le­ülepedés által a folyó ágyának térfogata kisebbedik, nagyon természetes, hogy a viz tükre mindinkább a part niveauja fölé emelkedik s az abnormis körülmé­nyek beálltával nem lévén partbiztositék, a tavaszi hir­telen hóolvadás alkalmával a sodró ár kiönt s a völgyet iszappal, törmelékkel borítja el. Ilyen szomorú eset tör­tént a st.-galleni Rajna völgyben, hol csaknem 40,000 holdnyi kitűnő termőföld lett a beiszapolás áldozata, úgy, hogy ma, gyér lakossága daczára már sem képes a föld elegendő táplálékot nyújtani, s olykor ember és barom egyaránt, az éhséggel kénytelneek küzdeni. A mocsár mindinkább terjed, ami aztán miazma­­tikus betegségek okozója lesz, úgy, hogy az idegen messze elkerüli a vidéket, az ott lakók pedig, amint tehetik kivándorolnak. Szakértők állítása szerint 7 — 8 millió frankot érő birtokot lehetne a vidéken, rendsze­res szabályozás foganatosításával megmenteni, ha egy részről a szövetségtanács, másrészről Ausztria, mint részben érdekelt, lelkiismeretesen egymás kezére jár­nának. A Rajna-vidék elvizenyősödése mellett azonban egy sokkal nagyobb és rettenetesebb csapástól lehet tartani. A Rajna áttörésétől ugyanis a Saar-vidékre Sar­­gans mellett, ha egyszer az ár az 1817-iki vízma­gasságot felülhaladná. E tájon ugyanis a Rajna ágya 6—10 lábbal fekszik magasabban, mint az említett völgyvidék, s a víz betörését csupán óriási gátak által tartóztatják föl. Sargans és Mels között van a bodeni tóba özönlő Rajnának és a valleni tóba folyó Leez­­nek a természetes vízválasztója. Ezen vízválasztó csak 18 lábbal magasabb az 1817-ki árvíz niveaujánál, és ha valami rendkívüli körülmény a Rajnát Schollberg és Fräschelberg között (Frühbach mellett) felduzzasztaná, folyó a Saár-vidékre özönlene, és éjszak-keleti irány­ban a Seez folyó felé venné útját, vagyis régi folyamágyát odahagyva, s a badeni tó helyett a vaileni és zürichi tavakon keresztül a Limmath fo­­­­lyóval özönlene az Aar folyóba, és csak Koblenz tájékán kerülne ismét ősi medrébe. Hogy egy ilír catastropha mily rettenetes rombolást vinne véghez, fő-­i­leg a zürichi tó partján diszlő számos községben és Aargau kantonban, az alig kiszámítható. Es­eb­er állam­tanácsos és Pestalozzi mérnök, mint állami megbí­zottak, a talajvizsgálat után egész határozottan ki­jelentették, hogy ezen catastropha épenséggel nem le­hetetlen, mert tudományos vizsgálódásaik közben be­bizonyult, hogy a Rajna egykor (talán a vízözön utáni korszakban) csakugyan a zürichi tavon ke­resztül vette útját és nem a Bodenin.­­ Mind­ezek folytán menthetlen szükségünk van a vizek szabályozására, ami azonban tárgyára nézve oly roppant tág terű és annyi tömérdek föltételhez van kapcsolva, hogy az ember olykor alig tudja, hol kezdje. Ami Sváj­­czot illeti, e tekintetben már sok dicséretes intézkedés történt, főleg a jobb erdészeti rendőrügy behozatala ál­tal, melyről más alkalommal fogunk szólani. Némely hegyvidéki kantonban a radice fogtak ezen százkarú szörnyeteg megzabolázásához, még­pedig a hegyi patakok szakadékainak átépítése és csaptatók, zugók alkalmazása által, hogy az alágördülő törmelék lefolyását, a­mennyire lehet, gátolják. Egyik mintája, ezen vízszabályozási építkezésnek a rüfi-i csaptató, Mollis mellett Glarus kantonban, mely 1842 óta kitűnő terv szerint épült völgy­zárka, melyet Duile mérnök tervezett, s a­mely a hegyoldalon, több mellékcsaptató­­val bír, a víz oldaltvezetése és a nagyobb víz­ár fölfog­­hatása czéljából. Ami a Rajna szabályozását illeti — mondja a kitűnő Greyerz mérnök, — itt a pénz mind­addig hasztalanul lesz elfecsérelve, míg a szabályozásnál egyoldalúan járnak el, s a bajon radikálisan segítendő, a vizáradások okát nem bölcsőjében, a hegységek között keresik. A Rajna mindaddig gúnyolni fogja s áttöri az emberi kéz által emelt gátakat és partvédőket, mig ama számos erecskét, melyek őt ott alant oly hatalmassá teszik,­­ szabályozni, czélszerű vízépítkezések által korlátolni nem fogják. Nem a széles Rajna-völgyben kell tehát a szabályozást kezdeni, hanem fent, a kiirtott hegységek között, a vízvezető szakadé­koknál, a­hol az erosio víz-ágyak kényelmesen gördítik alá a folyam-ágy térfogatát csökkentő, nagymennyiségű törmeléket. Figyelemreméltó szabályozások vannak elszórtan más helyeken is, így például az 1834/39 diki év­ben bekövetkezett roppant áradás a Domlesch-völgy­­ben, a hátsó Rajna vidékén radicális szabályozást tett szükségessé. A tervet Lanica mérnök készítette, ugyan­csak ezen áradások alkalmából Müller mérnök hajtott végre építkezéseket a Reuss folyón Attinghausen, és a fő delta között, Úri kantonban. Emmanthalban neveze­tes a Rhone-folyó átvezetése Naters mellett Wallis kan­tonban ; a nagyszerű gát- és zsilip építkezés Saxon mel­lett Unterwallisban stb. Mindezen szabályozások között legnagyszerűbb azon mű, mely az összes Svájcz hozzájárulása mellett lön létesitve, s a melynek építése 1809 től 1822-ig tar­tott a zürichi Escher Conrád János felügyelete alatt és a melyet Linth szabályozásnak neveznek. A Linth fo­lyó a Tedi hegységben veszi eredetét, s miután Glarus kantonban egész sereg patakot ölelt fel magába, Wezen­­től mintegy félórányira, a vallen-i tó kifolyásával, a Maag-gal egyesült, hogy aztán ezzel együtt a zürichi tóba szakadjon. A tavaszi hóolvadás, hegyi záporok borzasztó mennyiségű törmelékeket sodortak a Linthbe, úgy hogy nemcsak ennek, hanem a Maag-nak térfogata is idők foly­tán folyton kisebbedett. Ennek az lett a következ­ménye, hogy a két folyó a legcsekélyebb áradásnál ki­öntött, s a walleni és zürichi tavak közt a termőföldet teljesen beiszapolta. Ezen rettenetes csapás évről-évre ismétlődvén, a nép elszegényedett, a vidéket mocsarak, lepték el, ez pedig miazmatikus betegségeknek lett oko­zója. A kormány nem lehetett süket a szegény nép jaj­kiáltásaira, és a híres E s e h­e­r tervezetét napirendre tűzte, megvizsgálta, s a szabályozás keresztülvitelével megbízta. Escher mindenek előtt a Linth folyót a val­loni tóba vezette, a Maag folyam­ ágyát lesülyesztette, s fölépíte az egyenes Linth-csatornát, melyet nyolca láb magas gát védelmez. A csatorna 62,000 láb hosszú, kisebb hajókkal hajózható, s a walleni tavat a zürichi tóval egybeköti. Ezen szabályozás következtében 29,000 holdnyi föld lett ismét termőképessé, s igen természete­sen a miazmák is eltűntek. Ezen szabályozás 1 040,000 frankba került. A derék Eschernek, a szövetséges köz­társaság ezen jeles művéért teljes elismerését nyilvání­totta, s neki, valamint törvényes utódainak, a nemessé­get és a „Von der Linthi“ praedicatumot ajándékozta. Úfjabb időben a Linth-csatorna alsó részét, a grynaui lódtól, a zürichi tóig ismét mélyítették. KÖZLEMÉNYEK. Magyar kir. államvasutak. Folyó évi szeptember hó 1-én a m. kir. államvasutak összes vonalain gyors­és teheráruk szállítására uj helyi díjszabás fog életbe lépni, melynek tételei nagyobb távolságokra rendelt bár­mely áruczikk, tehát gabona stb. szállítmányok után is, a jelenleg érvényben álló tételeknél általában tetemesen olcsóbbak fognak lenni, így például teljes kocsirako­mányokban feladott gabona-, hüvelyes- és olajos vete­­mények szállításánál számíttatni fog 100 kgként kraj­­czárokban. Aradról Budapestig 77.2, Csabáról Budapes­tig 63.5, Püspök-Ladányról Budapestig 58.5, M.-Vásár­­helyről Budapestig 140.4. Megfelelőleg le isállittattak a díjtételek a m­. kir. államvasutak átmeneti állomásaira p. o. Kőbánya és Kelenföldre rendelt küldemények után is, s ezeken kívül még a külföldi kötelék díjszabások­nak, a leszállított díjtételek alkalmazása mellett való átdolgozása szinte foganatba vétetett s a külföldi köz­vetlen tételekről már augusztus hó második felében a helyi forgalomban bármely áruczikk után alkalmazandó át tételekről pedig már jelenleg is, a rangy. kir. állam­vasutak díjszabási osztályában tudomás szerezhető. A szombathely-felső-kór-pinkafői vasút ügyében Felső-Kőrött értekezlet tartatott, melyen a következők vettek részt: Széll Ignácz alispán, Károlyi Antal, Kunt Árpád vasúti és Horváth Árpád állami mérnök, Erdődy Gyula és Batthyányi Károly grófok, Szájbély Gyula, Werlhof báró, Elek József, Illés Ferencz, Gueth Sán­dor, Bulay József, Nagy Ignácz, Ruprecht Taszilo, Ehrenhofer Ferencz, Bíró József, Schoklitsch Mátyás, Haám Ferencz, Dezső Gyula, Rusa Lázár, Hrabovszky István, Kaller Ernő, Holczheim NI­, Putz Sándor és Ehrhardt H. János. Széll Ignácz alispán az értekezletet megnyitván, kijelenti, hogy idejövetelének czélja meg­tudni azt, ha vájjon kivánja-e a vidék a helyi vasút ki­építését és mennyiben kívánná a megye segélyét igénybe venni. Előadja ezen vasút építésének fontosságát. Eddig a megye az állami út fentartására kivetett éven­­kint 40.000 forintból évenként 13 000 forintot ta­karított meg, mely összeget ezen helyi vasútra lehetne fordítani, sőt az egész 40.000 forint e czélra fordíttathatnék az esetben, ha az állami út ta­tarozást közmunka­erővel eszközöltetnék. Az állam a Szombathely-Pinkafő között létesítendő vasútvonalnak semmiféle nehézményeket nem gördítene útjába, mert ezen vonal stratégiai szempontból, fontossággal nem bír. Hangsúlyozza továbbá, hogy a vasútvonal ki­építése semmiféle tekintetben nem lenne hátrányára az eddigi államúti forgalomnak, előadja végül, hogy a mai értekezlet feladata ez ügynek minden irányban való tár­gyalása és éppen azért sajnálja, hogy tágasabb körű meghívások nem történtek. Ezután felszólalt Szájbely, köszönetet mondva alispán ,arnak szives fáradozásáért. Felszólaltak még Horváth Árpád, Károlyi Antal, Erdődy Gyula gróf s még többen. Végül azon megállapodásra jutottak, hogy egy szű­kebb körű küldöttség magát az érdekeltséggel érintkezésbe tevén, annak véleményét tudja ki, egyúttal pénzgyűjtést is eszközöljön és az il­lető elnöknek 14 nap múlva véleményes jelentést tegyen. A pénzgyűjtés augusztus 15-ig teljesítendő, míg a jegy­zett összegek befizetése október 15-ig eszközöltessék. A magyar gazdasági egyesület augusztus 2-dikán délután 3 órakor a „Köztelken“ gépészeti osztályalátt tart. Tárgya a Mandl Lipót által combinált és utólag javított dohánylevélfűzőgép megvizsgálása. Az országos magyar iparegyesület kertészeti szak­osztálya szerdán f. é. augusztus 3-án délután 6 órakor az egyesület helyiségében (Ferencziek határa I. k­em.) ülést tart. Tárgyak: 1. Kérvény a phylloxera con­­ventió ügyében. Seiderheim úr indítványai 2. A buda­pesti országos kiállítás ügye és a mükertészek felhívása ennek előkészítésére. Termény üzlet. Szeged, juli 30. (Bér­m­üll­er Emil jelentése az „Ellenőr“ számára.) A múlt héten jelzett áremelkedése a zsírnak csak rövid időtartamú volt, amennyiben már e hét első nap­jaiban bekövetkezett a megállapodás, és mindjárt rá a visszaesés is. Mielőtt azonban ezen áresés határozottabb alakot ölthetett volna, már ismét megváltozott a hangu­lat és most megint élénk kereslet mellett lassú áremel­kedés állt be. A helyzetnek ily naponkénti változása mellett ter­mészetesen nem lehet tudni, hogy eme legújabb fordu­lat is nem­­ fog a legközelebbi napokban megint meg­változni. A zsír árának ezen gyors változásával szemben a szalonna-árak nyugodtan, de szilárdan tartják magukat, habár a kereslet benne — de különösen pörkölt szalon­nában igen gyenge. Mai jegyzéseink: Disznózsír 66 frt hordóval együtt, pörkölt sza­lonna 65 frt, fehér tálba szalonna 66—67 frt, füstölt tábla­szalonna 69—70 frt, paprikás füstölt szalonna sze­letekben 66 frt. Szalámi, e­sőrendű­ szegedi 120 frt. Paprika változatlan. Kereskedelmi áru 18 frt. Kö­­zépfinom­ 23, csörmöly 38, rózsa 75, csöves 42 frt. Szappan, szegedi közönséges 34 frt, szegedi töpörtő 38 frt. Tarhonya, 1-es (tojással) 33 frt, 5-ös (tojás nélkül) 25 frt, 7-es (tojás nélkül) 23 frt. Keményítő: Trill-Anglais 24, kristály 27, festő 14 frt. Köleskása 11 frt. Árpakása 14 frt. Az árak Szegeden 100 kilóként értendők. Nagy-Kanizsa, juh 29. A szerdai heti vásárt elron­totta az eső, így a mai hetivásár volt­ ez első, a­melyre több vagyon ús gabonát hoztak be. A búza általában sárga, az árpa nem szép. A kivitelre csak piros búzát és legfinomabb fehér árpát keresnek, ilyen azonban alig van, ennek daczára az árpa ára nagyon felszökött, így közönség áráért 9 frtig, chevalierért 10 frtig sőt ezen fölül is fizetnek, a búza 10.80—11.20 frt. A rozs elég szép, 8.50—9.20 frtot fizetnek imázsájá­­ért. A kivitelre még nagy üzlet nem köttetett, ide­való kereskedők uraságoknál búzát 11.50 frtig, árpát 10 frtig vásároltak helyben átvéve. A repete 12.50—12.60 foton kel. Az eső a még künn lévő növényekre jó ha­tással volt. Kőbányai sertésü­zlet. A sertéskereskedelmi csarnok távirati jelentése. — aug. 1. Az üzlet változatlan élénk, magyar öreg nehéz 50—51, fiatal nehéz 52—53, közép 52—52 V2, könnyű 52*/2—53*/2, szedett nehéz 50, közép 52—52'/a könnyű 52‘/2, romániai bakonyi nehéz 53 —53 ‘/a átmeneti, közép 53 átmeneti, könnyű 52—53 átmeneti, eredeti könnyű 50—51 átmeneti, szerbiai nehéz 51—52 átmeneti, közép 51 '/a—52 átmeneti. Az árak páronként 45 kilogramm és 4% levonással kilogrammonként értendők Románia és szerb sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek vám fejében páronként 4 frt aranyban térít­tetik meg. Budapesti áru- és értéktőzsde. Augusztus 1. Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza ma oly csekély lett kínálva, hogy malmaink kényszerítve voltak 10 krajczárral többet fizetni mint tegnap. — Rozs lanyha. — Más gabona­­neműek változatlanok. — Határidőre a hangulat szilárd, az árak emelkedők, vevő folyvást lép fel, az eladók ennélfogva ma­gasabb árakat követelnek és el is érik. — Usancelouza szeptem­ber-októberre 11 frt 52 kron adatott el délelőtt és estéig 11 frt 64 krig emelkedett, hogy 11 frt 65 kr pénz, 11 frt 68 kr áru záródjék. A forgalom 20,000 mm. volt. Usancelouza 1882-ki tavaszra 11 frt 90 krról 12 frtig emelkedett 10000 mmázsa forgalom mellett, és este 12 frt pénz és áru záródott. Bánáti tengeri augusztus-szeptemberre elkelt 5000 mm. 6 frt 26 kron, szeptember-októberre 10000 mm. 6 frt 40 és 6 frt 45 kr között, 1882-ki május-juniusra 20000 mm 6 frt 61 és 6 frt 70 kr között. Usancezah Győrben átvéve eladatott 8800 mm. szeptember-októberre 7 frt 20 kr és 7 ft 28 kr között, 1882-ki ta­vaszra 2800 mm. 7 frt 55 kron. Káposztarepcze augusztus szeptem­berre elkelt 500 mm 13 frton, délután, miután a mai külföldi emel­kedés megtudatott, elkelt 2500 mm. 13 frt 25 kron. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Bágyadtabb bécsi árak kezdet­ben gyengeséget idéztek elő, mely azonban később a jobb hírekre egészen elenyészett. Magy. jár. 117.66, Uj ar. jár. 91.40 — 60, Papirj. 91.80—86, Osztr. hitelv. 366.40—867, Leixámitoló 164.60—165 £., Magy. Mtel. részv. 361—361,15, Igen szilárd.

Next