Ellenőr, 1881. október (13. évfolyam, 492-548. szám)

1881-10-10 / 508. szám

Xill. évfolyam — 508 szám Előfizetési ár repneli és esti lapra együtt: Egész évre . . . .■ 20 forint — kr. Félévre.....................*.....................10 „ — „ Évnegyedre........................................5„ — „ Egy hónapra...................................1­9­80 , Az esti lap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. Egyes szám ára 2 kr Budapest, hétfő, október 10. 1981. Szerkesztőség és kiadó­hivatal Budapesten, ICalap­ utcza 22. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G­ L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis Rudnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla elle­nében fizetendő. 11 ll——^ '■»■■■'l! T á v I r a t o k. Zágráb, okt. 9. (Eredeti távirat.) Az országgyűlés ma rövid ülést tartott. Az indemni­­tyről szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásban elfogadta a ház. Malosovics plébános indítvá­nyozta, hogy Zsivkovics osztályfőnököt a Sorg plébánosra vonatkozó nyilatkozata miatt dorgálja meg a ház és ezt jegyzőkönyvbe iktassa. Az indítványt elvetette a ház. Ezután elnapolták az országgyűlést. Bamberg országos főhadparancsnok ide ér­kezett. Leeds, okt. 9. A tegnapi nagy meetingen Gladstone kormányelnök beszédet mondott, mely­ben szerencsét kíván a szabadelvű pártnak a ber­lini szerződésnek Montenegróra és Görögországra vonatkozó pontozatai végrehajtásához és elítéli Afganistán elfoglalását, mely Angolország ellen­ségeivé tette az afgánokat, a­kik pedig azelőtt az angolok barátjai voltak. „Mi — úgymond Gladstone — most teljesen lemondtunk erről az oktalan és bűnös vállalatról és történetünk lap­jairól kitörölhettünk néhányat a legszerencsétle­nebb emlékek és a legbotrányosabb dolgok kö­zül. A szabadelvű párt egyptomi politikájának az a czélja, hogy tökéletes egyetértésben csele­kedjék a szövetséges és barátságos franczia kor­mánynyal s ekként biztos alapokra fektesse Egyp­­tom jólétét és megakadályozni igyekezzék, hogy Egyptom és a szultán közt differentiák támadja­nak.“ Transvaalt illetőleg Gladstone megjegyzi, hogy lehetséges, hogy az egyezség feltételeit egyes részletes kérdésekben meg fogják változ­tatni. A kormány mindig szem előtt fogja tartani és lelkiismeretesen megvédeni Transvaal­benszü­­­lött lakosságának érdekeit és Angolország méltó­ságát. Gladstone azzal a nyilatkozattal végzi be­szédét, hogy a szabadelvű párt politikája a béke és az igazságosság politikája. Páris, okt. 9. Az „Agence Havas“ értesül Londonból, hogy ott az a hír szárnyal, hogy Anglia és Francziaország egy-egy pánczélos ha­jót küldenek Alexandriába, az ottani európai gyarmatok érdekeinek megvédésére. E tüntetés a török küldöttségnek Egyptomba menetele követ­keztében vált szükségessé. Belgrád, okt. 9. Harcourt vicomte ide érkezett és már kihallgatáson volt a pénzügyminiszternél. — Az Ausztria-Magyarország és Szerbia közt a gőzhajózási szerződés érdekében folytatott tárgyalások igen kedve­zően haladnak elő. Washington, okt. 9. A republicanus és a demokrata senatorok gyűlést tartottak és két bizottságot választot­tak, hogy a senatus megalakítása fölött tanácskozzanak egymással. Az értekezlet eredmény nélkül folyt le, mert a demokraták ragaszkodtak jogukhoz, hogy az ő párt­jukból választassák meg a senatus elnöke és Bayardot jelölték ki elnökké; a köztársaságiak jelöltje: Anthony. — Conkling ide érkezett s meglátogatta Arthur elnököt. Zombor, okt. 9. (Eredeti távirat.) A gazda­­sági egylet által rendezett meglepően sikerült megyei terménykiállitást ma délelőtt féltízkor megnyitotta Voj­­nics Jakab nagybir­tokos. A megnyitáson jelen volt Türr tábornok, Sándor főispán, számos megyei nota­­bilitás és nagyszámú közönség. Debreczen, okt. 9. (Eredeti t­ávir­at.) A mai ló­verseny eredménye a következő : D­eb­r­e­c­z­en v­ár­o­s d­i­j­a: Gróf Sztáray K­i­s­b­a­b­á­ja nyert Zichy Miss Pley­­delje ellen. Kis handicap: Futott három ló, elsőnek beérkezett ismét gróf Sztáray Kisbab­á­ja. Állam­­dij (350 arany) Sztáray Dagmar-ja egyedül futott. Welter Stakes: Futott három ló, elsőnek érkezett Sztáray B­a­l­a­t­o­n-a. Háromévesek vigaszver­senye. Futott három ló, első lett Stubenberg P­a­p­r­i­­ká­ja. A versenyen jelen voltak: Gróf Battyányi Elemér, gróf Stubenberg József, gróf D­e­s­s­e­w­f­f­y, ifj. gróf Lónyay Menyhért, gróf Sztáray János, báró Orczy Elek és Blaskovics Miklós. Az osztrák-magyar vámconferentia magyar tagjai megkapták már az új utasítást. A conferentia, mihelyt az osztrák kormány hasonló megállapodásra jut, foly­tatni fogja a tárgyalást. Békés­ Csabán Apponyi Albert gróf visszalépése folytán új választás válván szükségessé, a szabadelvű párt legutóbbi értekezletén Zsilinszky Mihályt ki­áltotta ki jelöltté. _________ Bartha Miklós orsz. képviselő, ki a kolozsvári mandátumot letenni szándékozott, táviratilag tudatta a végrehajtó bizottsággal, hogy a kolozsvári képviselősé­get tartja meg. _________ A vallás- és közoktatási miniszter egy Győr me­­gyében előfordult felebbezési ügyben hozott határozatá­val kimondta, hogy a volt úrbéres­ birtokok után — melyek a canonica visitatióról szóló hivatalos okmány értelmében a papi illetmények alapját képezték, — a­mennyiben azok más hitfelekezetnek tulajdonába szál­lanak is át, tartozik a más hitfelekezetü uj birtokos is a papi illetményeket fizetni, mivel ez nem személyi, hanem dologi tehernek tekintendő.­­ Ezen határozatá­val a miniszter kötelezett két protestáns, és egy izraelita családot, mint előbb r. kath. úrbéri ter­mészetű birtokok ez idő szerinti tulajdonosait, hogy hozzájáruljanak a sövényházi r. kath. lelkész java­dalmazásához. Ezen kérdésnek ily értelemben tett eldöntését, írja az „Orsz. Ért.“ Győrmegye köz­igazgatási bizottsága az 1791. XXVI. t. sz. 6. §-ával s az eddig országszerte követett gyakorlattal merőben ellentétesnek találván, másrészről azon okból is, mert ezen határozat közhírré tétele óta több hasonirányú kereset indíttatott meg, elhatározta, hogy azon kérelmet intézi a kormányelnökhöz, hogy a fent hivatkozott vallás­miniszteri határozatnak hatályon kívül helyezése iránt közbenjárjon. Közelebb Heves megyéből is fog hason irányú felterjesztés intéztetni, hol a tiszanánai reformá­tus lakosokon követtetett el hasonló sérelem. Kassa város törvényhatósága — mint lapunknak írják — tegnap délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyű­lést tartott, a­melynek tárgyát első­sorban a kassai pénzügyi igazgatóság által átküldött kormányi rendelet, a­mely szerint Kassa városa 1882. évi január 1-től zárt városnak jelentetik ki; másodsorban pedig az az intéz­kedés képezte, hogy a kassai távirdaigazgató­­ság rövid időn belül Debreczenbe fog át­helyeztetni. Darvay Imre főispán elnök megnyit­ván a közgyűlést, az első pontra vonatkozólag D­e­­ I Jenő b. tag indítványozta, hogy kérvény nyújtassék be a kormányhoz, a­mely szerint a kormány rendeletének visszavonására keressék fel.. Indítványát hosszabb be­szédben indokolta. Utána É­d­e­r Ödön szólt a zárt városok előnye mellett s tiltakozott a kérvényezés ellen. Deil Jenő indítványa szavazásra bocsáttatván, mellette 14 és ellene 20 szavazott. E szerint Kassa városa 1882. január 1-től zárt város lesz. A második pontra vonat­kozólag felirat fog intéztetni a kormányhoz. Vita tár­gyát képezte a feliratnak küldöttség által való átnyújtása, melynek elnöklő főispán azon kijelentése vetett véget, hogy a magas kormánynál minden áron oda kell töre­kedni, hogy a távirdaigazgatóságot Kassán meghagyja. A marhavész, mint a „Pozsonyv. Lap“ távirata jelenti, Mosonymegye területén Horvát-Járfalu köz­ségben kiütött. Az óvórendszabályok megtétettek s a szédes községek irányában vesztegzár szerveztetek. — Pozsonymegye területén egy hét óta nem volt megbe­­tegülés s igy a Hidegkuton foganatosított védelmi rend­szabályok által valószínűleg minden további bajnak ele­jét vették. Több kiváló budapesti és bécsi bankár uj taka­rékpénztárt szándékozik alapítani. Az ügy annyira ha­ladt, hogy az uj részvénytársaság rövid idő alatt meg fog alakulni. (B. C.) Szende Béla honvédelmi miniszter szegedi választói előtt. Szeged. okt. 9. (Eredeti távirat.) Szende Béla honvédelmi miniszter L­a­j­­­o­s százados kíséreté­ben ma délben érkezett meg Szegedre, melynek lakos­sága nagy előkészületeket tett a miniszter fogadtatására. A város a vasúti indóháznál, a­hol szép bandérium és zenekar, valamint sok ezerre menő nagy­közönség várta az érkezőt, igen szép diadalkaput emelt. A választópol­gárok már délfelé gyülekeztek a pályaudvarban, hol a minisztert megérkezésekor lelkesült, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. A diadalív előtt Zsótér An­dor, a szabadelvű párt elnöke szíves üdvözletet in­tézett a miniszterhez, ki erre röviden, de hatáso­san válaszolt. Közvetlen ezután kezdetét vette a bevonulás. A miniszter a város diszfogatára szállva, a bandérium, valamint a díszes fogatok beláthat­­lan sora által követve, a lakosság lelkes éljenzése között a városba hajtatott, melynek utczái mindenütt fel voltak lobogózva. A házak ablakait gyönyörű hölgy­­közönség foglalta el, mely hasonlóképen a legrokon­szenvesebben üdvözölte az érkezőt. Déli 1 órakor a menet a királyi biztos lakásához ért, hol a miniszter meg is szállt. A lépcsőházban Tisza Lajos királyi biztos fogadta. 2 órakor a város legelőkelőbb polgárai­nak részvétele mellett diszebéd volt. 4 órakor küldött­ség ment a miniszterért s felkérte őt, hogy szívesked­jék a városházán összegyűlt választói körében megje­lenni. A miniszter a küldöttség vezetése mellett azon­nal választói közé is ment s itt a közönség által a leg­rokonszenvesebben üdvözöltetett. A terem karzatait és a folyosókat a választók zsúfolásig megtöltötték s örömmel látták körükben megjelenni képviselőjüket. A választási elnök röviden üdvözölte a minisztert, mire ez a következő beszédet intézte választóihoz: „Eljöttem szives meghívásuk folytán önök közé, hogy megköszönjem azon megtisztelő és nagyrabecsült bizalom nyilvánítását, melylyel megválasztatásom által megtiszteltek, hogy ezt már előbb nem teljesítettem, en­nek okát volt szerencsém nálam megfordult küldöttségük tagjainak megmondhatni. Tudom, hogy e választás eredménye nem szemé­lyemnek tulajdonítandó és hogy én csak eszköz voltam önök hazafias harczában, de azért nagy az örömöm, hogy bármi részben is képes voltam azt elősegíteni. Elvharcz volt ez s az önök fáradhatlan hazafias működése sikert aratott. Nem fogják tőlem rossz néven venni, ha kinyilat­koztatom, hogy megválasztatásom örömébe egy kis ke­serűség is vegyült; — volt nekem egy választó kerüle­tem, melyben megvénültem, melynek választóival évtize­deken át együtt búsultam és örültem, mely mindig meg­tisztelt bizalmával, attól el kellett válnom — és ezt ne­héz szívvel tevem — de tudom, hogy ők is felfogják Szeged helyzetét és meg fogják nekem bocsátani, hogy én az ,önök segélyére és képviseltetésére szegődtem. És most önöké vagyok s remény­em, hogy nem kell biztosítanom önöket, — ha engemet ismernek — hogy az egyszer elvállalt feladatnak egész erőmmel megfelelni kötelességemnek is tartandom és teszem ezt örömmel. Parlamentáris szokás, hogy a választandó válasz­tóinak programmját terjeszsze elő, de önök tőlem ezt nem követelték; nem követelték, mert — legalább azt kell következtetnem — ismerték eddigi működésem irányát és nem csalódnak, ha következtetve a múltból, feltették rólam, hogy ettől el nem térendek. A miniszternek vélekedésem szerint e téren hely­zete nehezebb ; ő nem ígérhet meggondolatlanul; más­részt könnyebb feladata, mert ismeretes működése és köti őt a kormány programmja, míg e testület tagja; az én helyzetem pedig e perezben legkönnyebb, mert előttünk fekszik a király trónbeszéde és ez fejtegeti mindazon teendőket, melyek eldöntését ő várja és a kormány sikeresíteni vállalkozott; kész tehát program­­mom, önök ezt ismerik és hogy keresztülvitelében a szabadelvűség szelleme fog keresztül vonulni, azt biz­tosítja a különböző nézetek és nem a leglegálisabb ér­dekek által gyakran, de mindig igaztalanul gyanúsított Tisza Kálmán kormányzatának szabadelvű iránya. Felmentenek önök tehát a programm részletezésé­től, de mégis megengedendik, hogy a most napirenden levő ügyre felhívjam a tisztelt választók figyelmét. Ál­talános — legalább általánossá akarják tenni — a sereg magatartása elleni panasz, feltüntetve azt mint a haza sorsával keveset törődő idegent. Ez alaptalan. Ott láttuk a legújabb időben is annak áldozatkész működését, me­lyet Szeged városa egy derék bajnok koporsójánál is elismert; látjuk azon szívélyes viszonyt, mely az általá­nos védkötelezettség folyományaképen polgár és katona­ság közt fejlődik, és csak az e napokban lapjaink által Miskolczról közölt fairek tanúsága szerint naponta erős­­bödik s mondhatom mindenütt gyarapodik, a hol s a midőn nem találkoznak egyének, kik bármi szempont­ból — de bizonyára nem hazafias szempontból — üsz­­köt akarnak vetni e fejlődő viszony közé, és ellentétbe akarják hozni a polgárt a katonával, emezt pedig a hon­védséggel, holott mindezeknél egy az érdek, s anélkül, hogy kötelességeiket bármely irányban kénytelenek len­nének elhanyagolni, egyes,'’lffia ’ ^.ry közös értelem­ben, a közös haza szeretett . Igaz, hogy a katonaság soraiból is történnek néha törvényt és hazafiús érzelmeket sértő egyes cselekmé­nyek, de ezek visszaélések, melyek előfordulnak és elő­fordulhatnak minden testületben; ez azonban nem maga a testület, hanem az egyes egyén többnyire megvetendő, eléggé nem rosszalható cselekedete, melyért méltatlanság sújtani az egész testületet főkép akkor, midőn az egyesre ily esetekben, — lehet hogy gyakran nem az ingerült, sértett közvélemény óhaja arányában, de a fennálló ka­tonai törvények szerint — mindig ránehezedik a bün­tetés súlya. De nemcsak ez a panasz. Azt is hangoztatják, hogy a sereg nem magyar; hiányzik belőle a magyar szellem. A hadsereg azon része, melyet törvényeink értel­mében az ország állít ki, magyar; nem lehet tehát ide­gen érzelmeire nézve sem, hacsak nem akarjuk fajun­kat azzal vádolni, hogy a magyar, ha katonaruhát ölt, kivetkőzik nemzetiségéből. Ha a hadsereg magasabb köreiben kevés a ma­gyar, ez a mi bűnünk, a mi hibánk, mely nem is fog javulni mindaddig, míg mi e kérdés higgadt és részre­­hajlatlan megfontolása után fel nem hagyunk azon irány­zattal, melyet e kérdésben eddig követtünk, követ a se­reg alkotására hivatott fiatalság, és a­mely frázisba fog­lalva a legkényelmesebb és sok a helyzetet meg nem itt lő előtt legnépszerűbb módot nyújt a törvény és véd­­kötelezettség teljesítése alól kibújhatni. A magyar fiatalság nem akar katona lenni; e te­kintetben nem követi őseink példáját s úgy látszik fel akarja áldozni azon hírt, melyet a világ a magyar har­­cziasságáról ismer; nem akar katona lenni, mert mint mondja, a hadsereg nem magyar. Hogy legyen ez ma­gyar, ha magyar ifjúság nem akar soraiba lépni? hon­nan vegye a sereg a magyar tiszteket — kik ma alig teszik az egész tisztikar 12 százalékát — ha a fiatal­ság nagy része előbbre teszi életét czél nélkül tölteni, semmint hazafiai kötelességet teljesítve oly pályára lépni, mely tiszteletet és elismerést eredményez. E visszavonás okául felhozzák a német nyelv kö­vetelését, melyet ők nem bírnak. Hogy a sereg hivata­los nyelve a német, az kétségtelen és ez alig változtat­ható meg, hacsak törvényeink és közérdekünk ellenére a sereg dualizmusának degredálása által nem akarjuk a sereg igen sok szempontból nem eléggé becsült "­ő egységét veszélyeztetni. És hogy e hivatalos nyelv tu­dását követelik, az oly természetes, mint ha­y a ma­gyar nyelv leírását a honvédségnél én követelem. De ez irányban is oly könnyebbségek léptettettek életbe, melyek egy kis jóakarattal igen elősegítik a magyar fiatal ember helyzetét még az esetben is, ha nem volt alkalma otthon vagy iskolában a német nyelvet tökéle­tesen elsajátítani. De szomorító az, hogy félni lehet, miszerint nem az az egyedüli vagy valódi ok, mely fiatalainkat vissza­tartja az állam védelmére fegyvert ragadni, és hogy ezt csak köpenyül használják annak eltakarására, hogy nem akarnak katonák lenni, minek alig lehet más oka mint az, hogy nem szeretik a fegyelmet; mert ha ez így nem volna, akkor logikailag azt kell következtetni, hogy a honvédségnek adnak előnyt, mert ez magyar, ide is csak kényszerítve lépnek be és nagy részük alig várja a per­edet, melyben a törvény a kilépést megengedi. Szo­morító körülmények ezek és fájdalmas azok érin­tése. De a bajokon segíteni kell, mire nézve elég bátorsággal kell bírnunk a kór szeme közé nézni és a baj orvoslására minden alkalmat felhasználni. Ipar­kodjunk tehát mindazokat, kiktől a haza elvárhatja — és ezt a függetlenebb anyagi viszonyok közt kétszere­­resen — a fegyveres védelmet, felvilágosítani afelől, hogy e téren is hazafiai kötelességet teljesítenek, és hogy belépésük által a sereg soraiban foglalják el azon tért, mely e hazát megilleti. Ez megszüntetendi a pa­naszokat, és akkor a rosszakarat sem fogja mondhatni, hogy az ilyen sereg idegen. Fogadják még egyszer köszönetemet bizalmukért, istápoljanak Szeged városa mindnyájunk által óhajtott emelésének és fejlesztésének munkájában és érdekeinek megismerésében tanácsaikkal, és legyenek meggyőződve, hogy ezek előmozdítását kötelességemül ismerendem. Magamat szívességükbe ajánlom.“ A miniszter e hatásos beszédjét a hallgatóság „úgy van“, „helyes“ közbekiáltásokkal s itt-ott viharos éljenzésekkel sűrűn szakították félbe. A beszéd 3/45-kor ért végett, mire Zsótér Andor a választók nevében köszönetet mondott a miniszternek, ki ezután Bakay Nándor volt kerületi országgyűlési képviselővel beszél­getett s tőle barátságos kézszoritással vált meg, azután pedig különböző tisztelgő küldöttségeket fogadott. A városházát elhagyva a miniszter meglátogatta a hon­védtiszti lakot és laktanya valóban pompás két épületét és nagy megelégedéssel nyilatkozott felőlük. A délután folyamában Szende látogatást tett a választási párt­elnöknél. Este 8 órakor banker lesz a miniszter tiszte­letére, ki a ma éjjeli vonattal visszatér Budapestre. A Petőfi-Társaság ülése. — okt. 9. Az akadémia Kisfaludy-terme ma ismét szép kö­zönséget gyűjtött össze; különösen erősen volt képvi­selve az egyetemi polgárság, mely a terem hallgató ré­szét az éveken belül egészen megtöltötte, míg a karszé­kes osztályokon hölgyközönség foglalt el minden helyet. A terem egészen új, s bár csak festésének színei üdéb­bek, mégis van valami változás rajta: négy márvány­­mellszobor dísze többé nem a szögletekben szerényke­dik, hanem az elnöki emelvény mögött és az azzal szemközt fekvő falon, kettő-kettő, kiálló ornament-ta­­lapzatokon foglalnak helyet. Az ülésnek ma az a ne­vezetessége is megvolt, hogy a társulat tagjai közül is többen voltak jelen, ami tudvalevőleg a legritkább ese­tek közé tartozik. Az ülésen Komócsy József elnökölt, mellette Szana Tamás, a társulat titkára ült az elnöki emelvényen. Az első felolvasó Abafi Lajos volt, ki a múlt század író­testőreiről szólott, kifejtve, hogy a szabad­kőmives-páholyok, melynek nagyobbára tagjai voltak, mennyiben birtak befolyással működésükre. A felolvasás alapos tanulmány műve; több olyan adatot sorol föl a testőrökről, melyek eddig részben ismeretlenek volának, részben nem nyertek helyes, megfelelő világítást,­­azért az irodalmunkra annyira jelentékeny befolyású testőrök működésének jellemzésében Abafi Lajos műve kétség­telenül értékes munkát végzett. Csakhogy a Petőfi­­társaság úgy annyira hozzászoktatta közönségét szép­­irodalmi művekhez, hogy az irodalomtörténetieket vala­mennyire kelletlenül fogadja, különösen ha azok a mű­vek hosszasak is. Ennek tulajdonítandó, hogy a fölol­vasást csak a közönség egy része — s ezt az írók al­kották, — tapsolta meg. Utána Petelei István tarta székfoglalóját. Petelei még egészen fiatal ember, s talán azt is mond­hatjuk, hogy közelebb áll a huszadik évéhez, mint a harminczadikhoz. A nagy közönség még nem ismeri őt eléggé,­­ mert a nagy közönség csak akkor kezdi el olvasni valakinek a műveit, midőn nevének nagyon sű­rűn emlegetettségét annyira észre veszi, hogy már ki nem térhet előle. Petelei ritkán állít a közönség elé egy egy munkájával, s akkor is csak „rajz“ szerény­szége alatt, s nem könyvekben, hanem napi vagy heti lapok­ban. „E rajzok“ — valóban olyan ágába tartoznak a szépirodalmi műveknek, a­melyek a „rajz“ nevét leg­jobban megérdemlik. Legtöbbnyire egyetlen jelenetet ál­lítanak elénk, de olyan finomsággal, annyi költőiséggel, hogy elbájolnak bennünket mint az elefántcsontra festött kecses kis miniature-kép. Petelei ecsetje többnyire sötétet fog, színe azonban nem határozatlan, de mély és igaz; tud azonban ragyogót, világosat is festeni, s olyankor su­gárzik mint a verőfény és jól eső meleget rajzol. Modora kissé szokatlan, s hogy megmaradjunk a festés hason­lata mellett, aféle pic­iségekre kiterjedő figyelemmel fest, mely a tájképnél egy fűszál megtörésével is tudja je­lezni, ha őszi hangulatra van szüksége. Apró mondatai, gyakran egy-egy szóvá zsugorodnak össze, melyek azon­­­­ban úgy hatnak, mint a villámsugár, mely sötét térbe­­ egyszerre veti nappalá tevő fényét. S az ő műveinek kitűnő előnyük az is, hogy a nyelvet a legtisztább za­matossággal bírja; igazi emberösmeret, s mély érző szív, a melyet költészet magasztosit át meg át, jellemzik Pe­telei műveit. S ezeket megbecsülve választá őt tagjai köz­é a Petőfi-társaság, melyben ma székfoglalóját tartá. Petelei azonban amilyen szépen ír, époly rosszul olvas, hangja éreztelen, egyhangú, sokszor teljesen ért­hetetlen, úgy, hogy a mögötte ülő Szanának többször kellett figyelmeztetnie, hogy hangosabban, érthetőbben olvasson. S eleinte ezért alig is figyelt rá a közönség , hanem később neki melegedett; a szép mű, mit fölol­vasott, pár percz alatt elfeledteté az olvasás minőségét, ő maga is tisztábban, jobban, igazabban olvasott, s raj­zának alakjai olyan arányban domborodtak ki, mint a minő arányban nőtt a közönség lelkesedése, mely végül zajos, hosszas tapsban nyert kifejezést. A rajz, mit fölolvasott, „Szikrák a homályban“ czímet visel; azt adja elő, hogy Tar Dezső feleségül vett egy kicsi lányt, aki őt szereti; igazán, melegen, odaadólag, de — hogy úgy mondjuk, a­mi talán legjob­ban megfelel a helyzetnek — nem szerelmes belé. Nem találta meg férjében azt az eszményt, ami szivét egé­szen betöltse, folyton foglalkoztassa őt magát, s az oly­kor-olykor fölmerülő ürességet érzi, s olyankor unja magát. Ezt érzi Dezső, s elpanaszolja naplójegyzetének, és egy jó barátjának, aki őt falusi lakában megláto­gatja. E jó barát Bari Pál, aki az asszonykának hajda­nában tanítója volt, s belé szeretett; anyja a lánynak ezt észrevette, elbocsátotta a tanítót; ő azóta bujdokolt, tanult, kesergett, s szerelme emlékeit elfeledni nem tudta. Midőn most barátjához kerül, s megtalálja imá­­dottját, mint barátja nejét, minden hegedő sebe fölsza­kad; szerencsétlensége meghatja a kis asszonykát, ne­mes jelleme pedig csakhamar azzá magasítja alakját, mely szinte közel hozza szivéhez, hogy annak űrét be­töltse. Ezt Bari Pál észre veszi, s hogy barátja boldog­ságát megmentse, leiszsza magát, s szinte öngyilkossá­got követ el, midőn részegül áll elő, s kizárja magát barátja nejének fogékony szivéből. Azzal aztán megyen tovább világgá. Petelei, e veferádában kikerülhetlen szá­razsággal elmondott kis thémát költői tehetségének egész erejével dolgozta ki, s a tapsokat megérdemelte. Végül Kiss József olvasott föl egy szép költe­ményt „A czigány vajda elégiáját“, a közönség zajos tetszésnyilvánításai között. A fölolvasó ülést zárt ülés követte. HÍREK: Október 9. — A király úti programmjában ismét változás állt be. Mivel Mürzuschlagban az idő kiderült, az uralkodó elhatározta, hogy Eisenerzbe megy, s még pár napig vadászni fog. — Koburg Fü­löp herczegné életveszélyben. Koburg Fülöp herczeg és neje, m­int minden évben, úgy az idén is részt vettek Koburg Ágost stájerországi zergevadá­­szatain. Szeptember közepén a vadászat színhelyét a kleinselki Unterthalba helyezték át, hol a herczegnek pompás vadászkastélya áll. Egy szép napon, míg az urak zergére mentek vadászni, Lujza herczegnő a Frank­­stallberg magas hegyre ment föl, melyre csak keskeny, meredek ösvények vezetnek föl. Kíséretében nem volt

Next