Ellenőr, 1881. október (13. évfolyam, 492-548. szám)
1881-10-10 / 508. szám
Xill. évfolyam — 508 szám Előfizetési ár repneli és esti lapra együtt: Egész évre . . . .■ 20 forint — kr. Félévre.....................*.....................10 „ — „ Évnegyedre........................................5„ — „ Egy hónapra...................................1980 , Az esti lap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalaputcza 22. sz.) intézendők. Egyes szám ára 2 kr Budapest, hétfő, október 10. 1981. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapesten, ICalap utcza 22. szám. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó dij csakis Rudnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. 11 ll——^ '■»■■■'l! T á v I r a t o k. Zágráb, okt. 9. (Eredeti távirat.) Az országgyűlés ma rövid ülést tartott. Az indemnityről szóló törvényjavaslatot harmadik olvasásban elfogadta a ház. Malosovics plébános indítványozta, hogy Zsivkovics osztályfőnököt a Sorg plébánosra vonatkozó nyilatkozata miatt dorgálja meg a ház és ezt jegyzőkönyvbe iktassa. Az indítványt elvetette a ház. Ezután elnapolták az országgyűlést. Bamberg országos főhadparancsnok ide érkezett. Leeds, okt. 9. A tegnapi nagy meetingen Gladstone kormányelnök beszédet mondott, melyben szerencsét kíván a szabadelvű pártnak a berlini szerződésnek Montenegróra és Görögországra vonatkozó pontozatai végrehajtásához és elítéli Afganistán elfoglalását, mely Angolország ellenségeivé tette az afgánokat, akik pedig azelőtt az angolok barátjai voltak. „Mi — úgymond Gladstone — most teljesen lemondtunk erről az oktalan és bűnös vállalatról és történetünk lapjairól kitörölhettünk néhányat a legszerencsétlenebb emlékek és a legbotrányosabb dolgok közül. A szabadelvű párt egyptomi politikájának az a czélja, hogy tökéletes egyetértésben cselekedjék a szövetséges és barátságos franczia kormánynyal s ekként biztos alapokra fektesse Egyptom jólétét és megakadályozni igyekezzék, hogy Egyptom és a szultán közt differentiák támadjanak.“ Transvaalt illetőleg Gladstone megjegyzi, hogy lehetséges, hogy az egyezség feltételeit egyes részletes kérdésekben meg fogják változtatni. A kormány mindig szem előtt fogja tartani és lelkiismeretesen megvédeni Transvaalbenszülött lakosságának érdekeit és Angolország méltóságát. Gladstone azzal a nyilatkozattal végzi beszédét, hogy a szabadelvű párt politikája a béke és az igazságosság politikája. Páris, okt. 9. Az „Agence Havas“ értesül Londonból, hogy ott az a hír szárnyal, hogy Anglia és Francziaország egy-egy pánczélos hajót küldenek Alexandriába, az ottani európai gyarmatok érdekeinek megvédésére. E tüntetés a török küldöttségnek Egyptomba menetele következtében vált szükségessé. Belgrád, okt. 9. Harcourt vicomte ide érkezett és már kihallgatáson volt a pénzügyminiszternél. — Az Ausztria-Magyarország és Szerbia közt a gőzhajózási szerződés érdekében folytatott tárgyalások igen kedvezően haladnak elő. Washington, okt. 9. A republicanus és a demokrata senatorok gyűlést tartottak és két bizottságot választottak, hogy a senatus megalakítása fölött tanácskozzanak egymással. Az értekezlet eredmény nélkül folyt le, mert a demokraták ragaszkodtak jogukhoz, hogy az ő pártjukból választassák meg a senatus elnöke és Bayardot jelölték ki elnökké; a köztársaságiak jelöltje: Anthony. — Conkling ide érkezett s meglátogatta Arthur elnököt. Zombor, okt. 9. (Eredeti távirat.) A gazdasági egylet által rendezett meglepően sikerült megyei terménykiállitást ma délelőtt féltízkor megnyitotta Vojnics Jakab nagybirtokos. A megnyitáson jelen volt Türr tábornok, Sándor főispán, számos megyei notabilitás és nagyszámú közönség. Debreczen, okt. 9. (Eredeti távirat.) A mai lóverseny eredménye a következő : Debreczen város dija: Gróf Sztáray Kisbabája nyert Zichy Miss Pleydelje ellen. Kis handicap: Futott három ló, elsőnek beérkezett ismét gróf Sztáray Kisbabája. Államdij (350 arany) Sztáray Dagmar-ja egyedül futott. Welter Stakes: Futott három ló, elsőnek érkezett Sztáray Balaton-a. Háromévesek vigaszversenye. Futott három ló, első lett Stubenberg Paprikája. A versenyen jelen voltak: Gróf Battyányi Elemér, gróf Stubenberg József, gróf Dessewffy, ifj. gróf Lónyay Menyhért, gróf Sztáray János, báró Orczy Elek és Blaskovics Miklós. Az osztrák-magyar vámconferentia magyar tagjai megkapták már az új utasítást. A conferentia, mihelyt az osztrák kormány hasonló megállapodásra jut, folytatni fogja a tárgyalást. Békés Csabán Apponyi Albert gróf visszalépése folytán új választás válván szükségessé, a szabadelvű párt legutóbbi értekezletén Zsilinszky Mihályt kiáltotta ki jelöltté. _________ Bartha Miklós orsz. képviselő, ki a kolozsvári mandátumot letenni szándékozott, táviratilag tudatta a végrehajtó bizottsággal, hogy a kolozsvári képviselőséget tartja meg. _________ A vallás- és közoktatási miniszter egy Győr megyében előfordult felebbezési ügyben hozott határozatával kimondta, hogy a volt úrbéres birtokok után — melyek a canonica visitatióról szóló hivatalos okmány értelmében a papi illetmények alapját képezték, — amennyiben azok más hitfelekezetnek tulajdonába szállanak is át, tartozik a más hitfelekezetü uj birtokos is a papi illetményeket fizetni, mivel ez nem személyi, hanem dologi tehernek tekintendő. Ezen határozatával a miniszter kötelezett két protestáns, és egy izraelita családot, mint előbb r. kath. úrbéri természetű birtokok ez idő szerinti tulajdonosait, hogy hozzájáruljanak a sövényházi r. kath. lelkész javadalmazásához. Ezen kérdésnek ily értelemben tett eldöntését, írja az „Orsz. Ért.“ Győrmegye közigazgatási bizottsága az 1791. XXVI. t. sz. 6. §-ával s az eddig országszerte követett gyakorlattal merőben ellentétesnek találván, másrészről azon okból is, mert ezen határozat közhírré tétele óta több hasonirányú kereset indíttatott meg, elhatározta, hogy azon kérelmet intézi a kormányelnökhöz, hogy a fent hivatkozott vallásminiszteri határozatnak hatályon kívül helyezése iránt közbenjárjon. Közelebb Heves megyéből is fog hason irányú felterjesztés intéztetni, hol a tiszanánai református lakosokon követtetett el hasonló sérelem. Kassa város törvényhatósága — mint lapunknak írják — tegnap délelőtt 11 órakor rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek tárgyát elsősorban a kassai pénzügyi igazgatóság által átküldött kormányi rendelet, amely szerint Kassa városa 1882. évi január 1-től zárt városnak jelentetik ki; másodsorban pedig az az intézkedés képezte, hogy a kassai távirdaigazgatóság rövid időn belül Debreczenbe fog áthelyeztetni. Darvay Imre főispán elnök megnyitván a közgyűlést, az első pontra vonatkozólag De I Jenő b. tag indítványozta, hogy kérvény nyújtassék be a kormányhoz, amely szerint a kormány rendeletének visszavonására keressék fel.. Indítványát hosszabb beszédben indokolta. Utána Éder Ödön szólt a zárt városok előnye mellett s tiltakozott a kérvényezés ellen. Deil Jenő indítványa szavazásra bocsáttatván, mellette 14 és ellene 20 szavazott. E szerint Kassa városa 1882. január 1-től zárt város lesz. A második pontra vonatkozólag felirat fog intéztetni a kormányhoz. Vita tárgyát képezte a feliratnak küldöttség által való átnyújtása, melynek elnöklő főispán azon kijelentése vetett véget, hogy a magas kormánynál minden áron oda kell törekedni, hogy a távirdaigazgatóságot Kassán meghagyja. A marhavész, mint a „Pozsonyv. Lap“ távirata jelenti, Mosonymegye területén Horvát-Járfalu községben kiütött. Az óvórendszabályok megtétettek s a szédes községek irányában vesztegzár szerveztetek. — Pozsonymegye területén egy hét óta nem volt megbetegülés s igy a Hidegkuton foganatosított védelmi rendszabályok által valószínűleg minden további bajnak elejét vették. Több kiváló budapesti és bécsi bankár uj takarékpénztárt szándékozik alapítani. Az ügy annyira haladt, hogy az uj részvénytársaság rövid idő alatt meg fog alakulni. (B. C.) Szende Béla honvédelmi miniszter szegedi választói előtt. Szeged. okt. 9. (Eredeti távirat.) Szende Béla honvédelmi miniszter Lajos százados kíséretében ma délben érkezett meg Szegedre, melynek lakossága nagy előkészületeket tett a miniszter fogadtatására. A város a vasúti indóháznál, ahol szép bandérium és zenekar, valamint sok ezerre menő nagyközönség várta az érkezőt, igen szép diadalkaput emelt. A választópolgárok már délfelé gyülekeztek a pályaudvarban, hol a minisztert megérkezésekor lelkesült, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. A diadalív előtt Zsótér Andor, a szabadelvű párt elnöke szíves üdvözletet intézett a miniszterhez, ki erre röviden, de hatásosan válaszolt. Közvetlen ezután kezdetét vette a bevonulás. A miniszter a város diszfogatára szállva, a bandérium, valamint a díszes fogatok beláthatlan sora által követve, a lakosság lelkes éljenzése között a városba hajtatott, melynek utczái mindenütt fel voltak lobogózva. A házak ablakait gyönyörű hölgyközönség foglalta el, mely hasonlóképen a legrokonszenvesebben üdvözölte az érkezőt. Déli 1 órakor a menet a királyi biztos lakásához ért, hol a miniszter meg is szállt. A lépcsőházban Tisza Lajos királyi biztos fogadta. 2 órakor a város legelőkelőbb polgárainak részvétele mellett diszebéd volt. 4 órakor küldöttség ment a miniszterért s felkérte őt, hogy szíveskedjék a városházán összegyűlt választói körében megjelenni. A miniszter a küldöttség vezetése mellett azonnal választói közé is ment s itt a közönség által a legrokonszenvesebben üdvözöltetett. A terem karzatait és a folyosókat a választók zsúfolásig megtöltötték s örömmel látták körükben megjelenni képviselőjüket. A választási elnök röviden üdvözölte a minisztert, mire ez a következő beszédet intézte választóihoz: „Eljöttem szives meghívásuk folytán önök közé, hogy megköszönjem azon megtisztelő és nagyrabecsült bizalom nyilvánítását, melylyel megválasztatásom által megtiszteltek, hogy ezt már előbb nem teljesítettem, ennek okát volt szerencsém nálam megfordult küldöttségük tagjainak megmondhatni. Tudom, hogy e választás eredménye nem személyemnek tulajdonítandó és hogy én csak eszköz voltam önök hazafias harczában, de azért nagy az örömöm, hogy bármi részben is képes voltam azt elősegíteni. Elvharcz volt ez s az önök fáradhatlan hazafias működése sikert aratott. Nem fogják tőlem rossz néven venni, ha kinyilatkoztatom, hogy megválasztatásom örömébe egy kis keserűség is vegyült; — volt nekem egy választó kerületem, melyben megvénültem, melynek választóival évtizedeken át együtt búsultam és örültem, mely mindig megtisztelt bizalmával, attól el kellett válnom — és ezt nehéz szívvel tevem — de tudom, hogy ők is felfogják Szeged helyzetét és meg fogják nekem bocsátani, hogy én az ,önök segélyére és képviseltetésére szegődtem. És most önöké vagyok s reményem, hogy nem kell biztosítanom önöket, — ha engemet ismernek — hogy az egyszer elvállalt feladatnak egész erőmmel megfelelni kötelességemnek is tartandom és teszem ezt örömmel. Parlamentáris szokás, hogy a választandó választóinak programmját terjeszsze elő, de önök tőlem ezt nem követelték; nem követelték, mert — legalább azt kell következtetnem — ismerték eddigi működésem irányát és nem csalódnak, ha következtetve a múltból, feltették rólam, hogy ettől el nem térendek. A miniszternek vélekedésem szerint e téren helyzete nehezebb ; ő nem ígérhet meggondolatlanul; másrészt könnyebb feladata, mert ismeretes működése és köti őt a kormány programmja, míg e testület tagja; az én helyzetem pedig e perezben legkönnyebb, mert előttünk fekszik a király trónbeszéde és ez fejtegeti mindazon teendőket, melyek eldöntését ő várja és a kormány sikeresíteni vállalkozott; kész tehát programmom, önök ezt ismerik és hogy keresztülvitelében a szabadelvűség szelleme fog keresztül vonulni, azt biztosítja a különböző nézetek és nem a leglegálisabb érdekek által gyakran, de mindig igaztalanul gyanúsított Tisza Kálmán kormányzatának szabadelvű iránya. Felmentenek önök tehát a programm részletezésétől, de mégis megengedendik, hogy a most napirenden levő ügyre felhívjam a tisztelt választók figyelmét. Általános — legalább általánossá akarják tenni — a sereg magatartása elleni panasz, feltüntetve azt mint a haza sorsával keveset törődő idegent. Ez alaptalan. Ott láttuk a legújabb időben is annak áldozatkész működését, melyet Szeged városa egy derék bajnok koporsójánál is elismert; látjuk azon szívélyes viszonyt, mely az általános védkötelezettség folyományaképen polgár és katonaság közt fejlődik, és csak az e napokban lapjaink által Miskolczról közölt fairek tanúsága szerint naponta erősbödik s mondhatom mindenütt gyarapodik, a hol s a midőn nem találkoznak egyének, kik bármi szempontból — de bizonyára nem hazafias szempontból — üszköt akarnak vetni e fejlődő viszony közé, és ellentétbe akarják hozni a polgárt a katonával, emezt pedig a honvédséggel, holott mindezeknél egy az érdek, s anélkül, hogy kötelességeiket bármely irányban kénytelenek lennének elhanyagolni, egyes,'’lffia ’ ^.ry közös értelemben, a közös haza szeretett . Igaz, hogy a katonaság soraiból is történnek néha törvényt és hazafiús érzelmeket sértő egyes cselekmények, de ezek visszaélések, melyek előfordulnak és előfordulhatnak minden testületben; ez azonban nem maga a testület, hanem az egyes egyén többnyire megvetendő, eléggé nem rosszalható cselekedete, melyért méltatlanság sújtani az egész testületet főkép akkor, midőn az egyesre ily esetekben, — lehet hogy gyakran nem az ingerült, sértett közvélemény óhaja arányában, de a fennálló katonai törvények szerint — mindig ránehezedik a büntetés súlya. De nemcsak ez a panasz. Azt is hangoztatják, hogy a sereg nem magyar; hiányzik belőle a magyar szellem. A hadsereg azon része, melyet törvényeink értelmében az ország állít ki, magyar; nem lehet tehát idegen érzelmeire nézve sem, hacsak nem akarjuk fajunkat azzal vádolni, hogy a magyar, ha katonaruhát ölt, kivetkőzik nemzetiségéből. Ha a hadsereg magasabb köreiben kevés a magyar, ez a mi bűnünk, a mi hibánk, mely nem is fog javulni mindaddig, míg mi e kérdés higgadt és részrehajlatlan megfontolása után fel nem hagyunk azon irányzattal, melyet e kérdésben eddig követtünk, követ a sereg alkotására hivatott fiatalság, és amely frázisba foglalva a legkényelmesebb és sok a helyzetet meg nem itt lő előtt legnépszerűbb módot nyújt a törvény és védkötelezettség teljesítése alól kibújhatni. A magyar fiatalság nem akar katona lenni; e tekintetben nem követi őseink példáját s úgy látszik fel akarja áldozni azon hírt, melyet a világ a magyar harcziasságáról ismer; nem akar katona lenni, mert mint mondja, a hadsereg nem magyar. Hogy legyen ez magyar, ha magyar ifjúság nem akar soraiba lépni? honnan vegye a sereg a magyar tiszteket — kik ma alig teszik az egész tisztikar 12 százalékát — ha a fiatalság nagy része előbbre teszi életét czél nélkül tölteni, semmint hazafiai kötelességet teljesítve oly pályára lépni, mely tiszteletet és elismerést eredményez. E visszavonás okául felhozzák a német nyelv követelését, melyet ők nem bírnak. Hogy a sereg hivatalos nyelve a német, az kétségtelen és ez alig változtatható meg, hacsak törvényeink és közérdekünk ellenére a sereg dualizmusának degredálása által nem akarjuk a sereg igen sok szempontból nem eléggé becsült "ő egységét veszélyeztetni. És hogy e hivatalos nyelv tudását követelik, az oly természetes, mint hay a magyar nyelv leírását a honvédségnél én követelem. De ez irányban is oly könnyebbségek léptettettek életbe, melyek egy kis jóakarattal igen elősegítik a magyar fiatal ember helyzetét még az esetben is, ha nem volt alkalma otthon vagy iskolában a német nyelvet tökéletesen elsajátítani. De szomorító az, hogy félni lehet, miszerint nem az az egyedüli vagy valódi ok, mely fiatalainkat visszatartja az állam védelmére fegyvert ragadni, és hogy ezt csak köpenyül használják annak eltakarására, hogy nem akarnak katonák lenni, minek alig lehet más oka mint az, hogy nem szeretik a fegyelmet; mert ha ez így nem volna, akkor logikailag azt kell következtetni, hogy a honvédségnek adnak előnyt, mert ez magyar, ide is csak kényszerítve lépnek be és nagy részük alig várja a peredet, melyben a törvény a kilépést megengedi. Szomorító körülmények ezek és fájdalmas azok érintése. De a bajokon segíteni kell, mire nézve elég bátorsággal kell bírnunk a kór szeme közé nézni és a baj orvoslására minden alkalmat felhasználni. Iparkodjunk tehát mindazokat, kiktől a haza elvárhatja — és ezt a függetlenebb anyagi viszonyok közt kétszereresen — a fegyveres védelmet, felvilágosítani afelől, hogy e téren is hazafiai kötelességet teljesítenek, és hogy belépésük által a sereg soraiban foglalják el azon tért, mely e hazát megilleti. Ez megszüntetendi a panaszokat, és akkor a rosszakarat sem fogja mondhatni, hogy az ilyen sereg idegen. Fogadják még egyszer köszönetemet bizalmukért, istápoljanak Szeged városa mindnyájunk által óhajtott emelésének és fejlesztésének munkájában és érdekeinek megismerésében tanácsaikkal, és legyenek meggyőződve, hogy ezek előmozdítását kötelességemül ismerendem. Magamat szívességükbe ajánlom.“ A miniszter e hatásos beszédjét a hallgatóság „úgy van“, „helyes“ közbekiáltásokkal s itt-ott viharos éljenzésekkel sűrűn szakították félbe. A beszéd 3/45-kor ért végett, mire Zsótér Andor a választók nevében köszönetet mondott a miniszternek, ki ezután Bakay Nándor volt kerületi országgyűlési képviselővel beszélgetett s tőle barátságos kézszoritással vált meg, azután pedig különböző tisztelgő küldöttségeket fogadott. A városházát elhagyva a miniszter meglátogatta a honvédtiszti lakot és laktanya valóban pompás két épületét és nagy megelégedéssel nyilatkozott felőlük. A délután folyamában Szende látogatást tett a választási pártelnöknél. Este 8 órakor banker lesz a miniszter tiszteletére, ki a ma éjjeli vonattal visszatér Budapestre. A Petőfi-Társaság ülése. — okt. 9. Az akadémia Kisfaludy-terme ma ismét szép közönséget gyűjtött össze; különösen erősen volt képviselve az egyetemi polgárság, mely a terem hallgató részét az éveken belül egészen megtöltötte, míg a karszékes osztályokon hölgyközönség foglalt el minden helyet. A terem egészen új, s bár csak festésének színei üdébbek, mégis van valami változás rajta: négy márványmellszobor dísze többé nem a szögletekben szerénykedik, hanem az elnöki emelvény mögött és az azzal szemközt fekvő falon, kettő-kettő, kiálló ornament-talapzatokon foglalnak helyet. Az ülésnek ma az a nevezetessége is megvolt, hogy a társulat tagjai közül is többen voltak jelen, ami tudvalevőleg a legritkább esetek közé tartozik. Az ülésen Komócsy József elnökölt, mellette Szana Tamás, a társulat titkára ült az elnöki emelvényen. Az első felolvasó Abafi Lajos volt, ki a múlt század írótestőreiről szólott, kifejtve, hogy a szabadkőmives-páholyok, melynek nagyobbára tagjai voltak, mennyiben birtak befolyással működésükre. A felolvasás alapos tanulmány műve; több olyan adatot sorol föl a testőrökről, melyek eddig részben ismeretlenek volának, részben nem nyertek helyes, megfelelő világítást,azért az irodalmunkra annyira jelentékeny befolyású testőrök működésének jellemzésében Abafi Lajos műve kétségtelenül értékes munkát végzett. Csakhogy a Petőfitársaság úgy annyira hozzászoktatta közönségét szépirodalmi művekhez, hogy az irodalomtörténetieket valamennyire kelletlenül fogadja, különösen ha azok a művek hosszasak is. Ennek tulajdonítandó, hogy a fölolvasást csak a közönség egy része — s ezt az írók alkották, — tapsolta meg. Utána Petelei István tarta székfoglalóját. Petelei még egészen fiatal ember, s talán azt is mondhatjuk, hogy közelebb áll a huszadik évéhez, mint a harminczadikhoz. A nagy közönség még nem ismeri őt eléggé, mert a nagy közönség csak akkor kezdi el olvasni valakinek a műveit, midőn nevének nagyon sűrűn emlegetettségét annyira észre veszi, hogy már ki nem térhet előle. Petelei ritkán állít a közönség elé egy egy munkájával, s akkor is csak „rajz“ szerényszége alatt, s nem könyvekben, hanem napi vagy heti lapokban. „E rajzok“ — valóban olyan ágába tartoznak a szépirodalmi műveknek, amelyek a „rajz“ nevét legjobban megérdemlik. Legtöbbnyire egyetlen jelenetet állítanak elénk, de olyan finomsággal, annyi költőiséggel, hogy elbájolnak bennünket mint az elefántcsontra festött kecses kis miniature-kép. Petelei ecsetje többnyire sötétet fog, színe azonban nem határozatlan, de mély és igaz; tud azonban ragyogót, világosat is festeni, s olyankor sugárzik mint a verőfény és jól eső meleget rajzol. Modora kissé szokatlan, s hogy megmaradjunk a festés hasonlata mellett, aféle piciségekre kiterjedő figyelemmel fest, mely a tájképnél egy fűszál megtörésével is tudja jelezni, ha őszi hangulatra van szüksége. Apró mondatai, gyakran egy-egy szóvá zsugorodnak össze, melyek azonban úgy hatnak, mint a villámsugár, mely sötét térbe egyszerre veti nappalá tevő fényét. S az ő műveinek kitűnő előnyük az is, hogy a nyelvet a legtisztább zamatossággal bírja; igazi emberösmeret, s mély érző szív, a melyet költészet magasztosit át meg át, jellemzik Petelei műveit. S ezeket megbecsülve választá őt tagjai közé a Petőfi-társaság, melyben ma székfoglalóját tartá. Petelei azonban amilyen szépen ír, époly rosszul olvas, hangja éreztelen, egyhangú, sokszor teljesen érthetetlen, úgy, hogy a mögötte ülő Szanának többször kellett figyelmeztetnie, hogy hangosabban, érthetőbben olvasson. S eleinte ezért alig is figyelt rá a közönség , hanem később neki melegedett; a szép mű, mit fölolvasott, pár percz alatt elfeledteté az olvasás minőségét, ő maga is tisztábban, jobban, igazabban olvasott, s rajzának alakjai olyan arányban domborodtak ki, mint a minő arányban nőtt a közönség lelkesedése, mely végül zajos, hosszas tapsban nyert kifejezést. A rajz, mit fölolvasott, „Szikrák a homályban“ czímet visel; azt adja elő, hogy Tar Dezső feleségül vett egy kicsi lányt, aki őt szereti; igazán, melegen, odaadólag, de — hogy úgy mondjuk, ami talán legjobban megfelel a helyzetnek — nem szerelmes belé. Nem találta meg férjében azt az eszményt, ami szivét egészen betöltse, folyton foglalkoztassa őt magát, s az olykor-olykor fölmerülő ürességet érzi, s olyankor unja magát. Ezt érzi Dezső, s elpanaszolja naplójegyzetének, és egy jó barátjának, aki őt falusi lakában meglátogatja. E jó barát Bari Pál, aki az asszonykának hajdanában tanítója volt, s belé szeretett; anyja a lánynak ezt észrevette, elbocsátotta a tanítót; ő azóta bujdokolt, tanult, kesergett, s szerelme emlékeit elfeledni nem tudta. Midőn most barátjához kerül, s megtalálja imádottját, mint barátja nejét, minden hegedő sebe fölszakad; szerencsétlensége meghatja a kis asszonykát, nemes jelleme pedig csakhamar azzá magasítja alakját, mely szinte közel hozza szivéhez, hogy annak űrét betöltse. Ezt Bari Pál észre veszi, s hogy barátja boldogságát megmentse, leiszsza magát, s szinte öngyilkosságot követ el, midőn részegül áll elő, s kizárja magát barátja nejének fogékony szivéből. Azzal aztán megyen tovább világgá. Petelei, e veferádában kikerülhetlen szárazsággal elmondott kis thémát költői tehetségének egész erejével dolgozta ki, s a tapsokat megérdemelte. Végül Kiss József olvasott föl egy szép költeményt „A czigány vajda elégiáját“, a közönség zajos tetszésnyilvánításai között. A fölolvasó ülést zárt ülés követte. HÍREK: Október 9. — A király úti programmjában ismét változás állt be. Mivel Mürzuschlagban az idő kiderült, az uralkodó elhatározta, hogy Eisenerzbe megy, s még pár napig vadászni fog. — Koburg Fülöp herczegné életveszélyben. Koburg Fülöp herczeg és neje, mint minden évben, úgy az idén is részt vettek Koburg Ágost stájerországi zergevadászatain. Szeptember közepén a vadászat színhelyét a kleinselki Unterthalba helyezték át, hol a herczegnek pompás vadászkastélya áll. Egy szép napon, míg az urak zergére mentek vadászni, Lujza herczegnő a Frankstallberg magas hegyre ment föl, melyre csak keskeny, meredek ösvények vezetnek föl. Kíséretében nem volt