Ellenőr, 1881. október (13. évfolyam, 492-548. szám)

1881-10-18 / 523. szám

XIII. évfolyam — 523. szám Egyes szám ára 4 kr. Budapest, kedd, október 18.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap-utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak termentes leveleket fogadunk el. Előfizetési ár reggeli és esti lapra egyet: Egész évre . . ....... 20 forint — kr. Félévre................................ . 10 „ — „ Évnegyedre........................... . . 5 „ — „ Egy hónapra....................... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön­­ frt jár évnegye­denkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­atcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. A Hirdetésekért járó díj csakis Rudnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla elle­nében fizetendő. Budapest, október 17. Országos gyümölcs- és konyhakertészeti kiállítás. Az országos gazdasági egyesület czélja ezen kiál­lítás rendezésével az volt, hogy megismertesse mező­­gazdaságunk egyik ágát, a kerti gazdaságot. A­hol ez utóbbi kifejlődik, ott már csakugyan lehet belterjes gaz­dálkodásról beszélni. A kiállítás meggyőzhetett minden­kit, hogy a kerti gazdálkodás nálunk is virágzásnak indult s tegyük mindjárt hozzá, hogy a kijelölt s máig is követett irány a legszebb reményekre jogosít. A ki­állított tárgyak több csoportra osztattak s megtartva ezen berendezést mi is, ily beosztást fogunk követni s elmondva megjegyzéseinket a részletekre, utoljára hagy­juk az egész kiállításra, mint egészre vonatkozó véle­ményünket. I. Az üde gyümölcsökről. Ha a ker­tészek jó sok pálmával meg más szebbnél szebb disz­­növénynyel el nem fogták volna a tág kilátást, ha tehát úgy egyszerre át lehetett volna tekinteni a vigadó nagy és kis termét, meg a Dunára néző folyosót, — bizony ugyancsak egyhangú képet látott volna az ember. Csupa alma, körte s ismét alma, körte. Semmiféle része sem volt a kertészkedésnek oly gazdagon képviselve, mint az alma- és körtetermelés. Eszünk ágában sincs ezt, mint hibát róni fel, sőt ellenkezőleg csak egy ilyen gazdag kiállításon osztható ki méltán az egylet által ki­tűzött arany érem. Ezen három díj kitűzése által kife­jezte az egyesület, hogy mit akar ő a kiállítás által elérni. Három dolgot: először, hogy termelőink meg­ismerjék jól azt, a­mit termelnek, megismerjék, hogy egyes fajták között mi a különbség, megtudják, hogy melyik fajtát hogyan nevezik s miről lehet ezt minden körülmények között megismerni. Ezen díjra csakis azok pályázhatnak, akik sok különféle faj­tájú gyümölcsöt termelve egész fajta­ gyűjteménynyel bírnak. A második díj a kivitelre és eladásra legalkal­­matosabb alma vagy körte fajtákra, a harmadik pedig a finom, jeles fajú alma vagy körtére volt kitűzve. Pályázó mindháromra volt elég, és a­mi a legörvendetesebb : a pályázók legnagyobb része gyűjteményes kiállítást ren­dezett. Kivitelünk előmozdítására, mondjuk létesítésére csak úgy gondolhatunk, ha nem darab számra, hanem métermázsájával áll az illető termény rendelkezésünkre. A kiállítás fénypontját, úgy a fajta­­gazdagság, mint a minőség és helyes elnevezés tekintetében az erdélyi gaz­dasági egylet képezte. Az egész kiállításnak ez volt a leg­tanulságosabb gyűjteménye s az egész berendezés, kezdve a fajták pontos elnevezésétől le egészen a legcsekélyebb fontosságú körülményig: minden a legalaposabban ké­pezett szakértői kezekre, pompás ízlésre és a kiállítás czéljának helyes felfogására vallott. A fajták beosztása és elnevezése Lucas ismert pomológus rendszere szerint történt. Mindössze 246 fajta alma és 205 körte lett kiállítva. A csinos fatányérok, melyekre minden fajból néhány szép példány van felrakva, a középen egy nyél­lel bírnak, melynek segélyével a gyümölcsöt tányérostól együtt fel lehet emelni. Minden ilyen tányéron egy pa-S űrlapra fel van jegyezve az illető gyümölcs neve, tu­­ajdonsága, hogy vájjon inkább asztalra csemegének vagy inkább gazdasági gyümölcsnek való-e és hogy ki ki termette? — Ezen gyűjteményes kiállítás mel­lett volt még két kis kerek asztal, a melyen szintén az erdélyi gazdasági egylet tagjai állítottak ki al­mát. Ugyanis az országos gazdasági egylet és az államdijakon kívül Hajós József ismert pomológusunk is tűzött ki négy dijat, mindegyik dij 5 drb 10 frankos aranyból állott és a legszebb Török Bálint, Sikulai, Ba­­tul és Szercsike nevű almafajokra volt szánva. Erre pá­lyáztak az említett két kerek asztal kiállítói. Nem volna semmi czélja itt sorra nevezni a kiállítók neveit, meg­leli azt mindenki a cathalogusban, egyeseket feldicsérni, vagy ócsárolni szintén felesleges, mert hiszen akkor a bíráló bizottság dolgát vennék el. Mi egyszerűen ki­emeljük a legjobbnak vélt tárgyakat s főleg arra te­kintünk, hogy kerti gazdaságunkat mi képviseli a leg­jobban, és hogy miféle tárgyakról következtethe­tünk arra, hogy előre haladunk-e csakugyan vagy sem.­­ Már fentebb említettük, hogy az egyesü­lés a pomológia terén megtörtént. Az erdélyi gazdasági egylet áll e téren legelői, ép úgy, mint a borászat terén ugyancsak az erdélyi pincze-egylet. A kiállításon Ma­gyarország majd mindegyik megyéje rendezett egy-egy gyűjteményes kiállítást, és ha ezek nem vetekedhetnek is a fent leírt egylet kiállításával, azért majdnem mind­nyájan bebizonyították azt, hogy ma már kerti gazda­ságunk az ország minden részén fel van karolva.­­ A külön kiállítók között gr. Andrássy Manó, gr. Apponyi Antal, báró Bánffy Elek, Berzeviczy Ödön és Pál, gróf Eszterházy Antal, Hajós József, gr. Zichy Ferencz és Jenő stb. nagyobb kiállításai vetekedtek az egyesületek­kel. A legtöbb kiállító felemlítette, hogy mily nagy a gyümölcsöse, mióta termel egyáltalában gyümölcsöt, milyen a gyümölcsös talaja stb., továbbá, hogy mily nagy mennyiséggel rendelkezik évente. Ezek mind hasz­nos tudnivalók, a­melyekből sok tanulság vonható le. Az almát és körtét kivéve nem is igen volt egyéb gyümölcs üde állapotban kiállítva. Néhány tányér szilva, valamint több dió és mogyoró képezte a változatossá­got. Egy tányér málna, meg vagy három tányér gesz­tenye képezte a sok kivételt a sok alma és körte kö­zött. Azonban volt azon a gesztenyés tányérokon egy papiros, a melyen igen érdekes dolgok állottak. Kovács Lőrincz újbányai lakos ugyanis azt tudatja, hogy neki ott Uj -Bányán 100 hold gesztenyéje van és azon 200 mm. termésből, melylyel jelenleg rendelkezik, métermá­zsáját hajlandó 12 frtért eladni. Ez mindenesetre fényes bizonyítéka annak, hogy Magyarországon az almán és körtén kívül még sok más gyümölcs is megterem és mi csak azt kívánjuk, hogy az olyan, félig már a déli gyümölcsökhöz tartozó czikkeket, minél előbb magunk tudjuk termelni, hogy azok behozatala külföldről minél előbb feleslegessé váljék. II. A konyhakerti termények üde álla­potukban. Gyümölcsös kertet még bizony csak ke­vés gazdaságban találunk, mig zöldséges kertje van minden falusi embernek és a nagyobb városok kör­nyéke majdnem csupa zöldséges kertekből áll. Da­czára, hogy ez igy van, a kiállításon a konyhákért ter­ményei nem voltak túlságosan képviselve. A legszebb gyűjteményes kiállítása volt Mauthner Ödön ismert mag­kereskedőnknek. Az ízléses összeállítás bevált volna bármiféle világkiállításba. Mindegyik zöldségnemű 6—7 fajta vagy változat által volt képviselve és az illető termény között ott volt mindig a növénynek magja is. A különleges­ségek közül felemlítem a tojáscsucsort. Ez a burgonyához közel rokon növény, csakhogy ennek nem gumóit, hanem egy jókora liba­tojáshoz hasonló gyümölcsét szokás meg­enni. Ez az eledel még minálunk alig ismert. Feltűnt továbbá az áru­csóka és annak kifejlődött lilakék virága, a Yam-gyökér stb. A gazdag maggyűjteményt említeni felesleges is, — e tekintetben Mauthnerrel Magyarorszá­gon kevesen vetekedhetnek. Igen szép és tanulságos volt a kolos-monostori gazd. tanintézet burgonya-kiállí­tása is; 30 korai, 26 középkorai és 51 késői burgonya fajta volt kiállítva. A burgonya kiállítók között a kolos­­monostoriak mellett Kempelen kiállítását kell még fel­említeni, mint amely gazdagsága s jó fajtái által a szak­értők által a legnagyobb elismerésben részesült. Misóka Pál P. Felső-Szászberekből igen szép téli dinnyéket küldött. Ezek a sárgadinnyék meglehetős nagyok s egé­szen a tél derekáig eltarthatók a nélkül, hogy megrom­­lanának. Fekete József a legnagyobb sütőtököt, Dlauchy Gyula Kőbányáról a legnagyobb kalarábét állította ki. S efféle curiosum­okat többet is fel lehetne még sorolni, de most már nem azért rendezik a kiállításokat, hogy a trágyadombon növesztett tök-óriásokat, vagy a melegházban cserepekben felnőtt kalarábékat csodál­ják, s ez nem tartozik a kerti gazdálkodáshoz. A kiállítás ezen részéről általában nincsen sok megjegyezni valónk. Hogy zöldséget tudunk termelni, az már régi dolog, hogy minőségre nézve versenyképe­sek vagyunk, azt is tudja mindenki, még csak azt kell megmutatnunk, hogy tudunk mi a kivitel számára is zöldséget előállítani. Igen helyesen tették azok, kik ter­ményeikhez kertjük rövid ismertetését is csatolták. Az öntözésre berendezett kertek száma úgyszólván szemlá­tomást növekszik, s ez biztosítéka annak, hogy már nem csak a családi konyha számára kertészkedünk, ha­nem kezdünk igazi kerti gazdálkodást űzni, mely utób­binak jövedelmező voltát jól ismerik azok, kik tormát, spárgát s más effélét nagyban termelnek. (Folytatjuk). A Ferencz-csatorna-menti öntöző telepek ter­ményei a zombori kiállításon Visszaérkezvén a zombori terménykiállitásról, úgy látom, hogy az „Ellenőr“ tudósítója a péklai kincstári pusz­tán termett rizst is úgy tünteti fel, mintha azt a Ferencz­­csatorna-társaság termelte volna. A Ferencz-csatorna-tár­­saság igenis állított ki a saját verbászi telepén termett rizst, szénát, muhart, gyümölcsöt stb., de a poklai pusz­tán az olaszországi külön fajú rizstermelést a földmive­­lés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium eszközli, és pedig az idén oly szép sikerrel, hogy Kemény Gábor báró miniszter, a­ki elismerésre méltó tevékeny­séget és nagy buzgóságot fejt ki e téren, még vagy 300— 400 holddal akarja nagyobbítani a rizstermelésre szolgáló területet. — A­mi engem illet, nagy örömömre és megnyugvásomra szolgál, hogy rizst most már nemcsak mutatványképen, de nagy tömegben termesztünk Dettán, Pekián és Verbászon. Tíz év előtt mosolyogva fogadták a Bácskában ama biztatásomat, hogy ott rizst is fogunk termeszteni; most ime, meggyőződhettek arról, hogy ama biztatásom meg is valósult. S ezt egyedül a Fe­­rencz-csatornának köszönhetjük, mert ez tette lehetővé a földöntözésnek nagyban való alkalmazását. Az öntö­zésnek köszönhetjük azt is, hogy a verbászi öntöző te­lepen a szénatermés az idén 20—25 méter mázsával több volt mint tavaly, mivel most már második éve, hogy az öntözés mellett a rétek trágyázva is lettek; trágyázni pedig lehet itt a réteket azért, mivel a nagy jövedelem mellett csaknem elenyészik a trágyára kiadott pénz. — Legutóbbi bácskai utazásom alkalmával nagyon jól esett megtudnom, hogy most már a Krivája, Kígyós és Mosz­­tonga vizeket, melyekre már 10 évvel ezelőtt nemcsak föl­hívtam a figyelmet, de sőt terveket is készíttettem, úgy a vízlevezetés, mint az öntözés szempontjából, felbuz­dulva két öntöző telep sikerén s ösztönözve az évek csapásait, a növekvő adó stb. által, most már rendsze­resen fölvétetik s elkészíttetik úgy a vizmentesítésre, mint az öntözésre vonatkozó előmunkálatokat. — Két­ségtelenül örvendetes jelenség ez a hazai vízhasznosítás terén, melynek általánosítása érdekében a legerélyesebb eszközökhöz kellene nyúlnunk. Belátták ezt a nálunk e téren sokkal előhaladottabb országok is s e tekintetben nagyon érdekes az a nyilatkozat, melyet a franczia vizek hasznosítása czéljából teendő javaslatok kidolgo­zása végett 1878-ban működött bizottság egyik tagja , Ven­tavon senator tett a bizottsági jelentésben. E nyilatkozat a következő: „Én tehát azt mondhatom, hogy Francziaország összes gazdaközönsége melegen óhajtja azon törvény életbeléptetését, melynek javaslata önök előtt fekszik. A dolgok ilyen állásánál fogva nem szabad megállanunk holmi prókátoros scrupulusok, sem azon ellenvetés miatt, hogy az embereket nem lehet gazdagokká tenni saját akaratuk ellenére. Gazdáink számára végre valahára biztosítani kell ama jótéteményeket, a­melyek a földön­­tözésből várhatók, és hogy az erre alkalmas összes föld­területek öntözésre berendeztessenek. Az 1865-iki tör­vény csak a pillanat benyomásának kifejezése, ma, azon terhekkel szemben, melyek oly nyomasztóan nehe­zednek reánk, midőn mezőgazdaságunk különböző adóczímeken egész 1800 millió frankot fizet évenként az állam pénztárába, és a­midőn e mellett oly­annyira fenyegetve látjuk azt a külföldi verseny által, akkor, mondom, nem szabad tétováznunk, mert el kell ismer­nünk, mikép nemzeti szükség nálunk az, hogy földjeink termése megkétszereztessék, s hogy ezt elérhessük, el­kerülhetetlenül szükséges felhasználnunk mind ama vi­zeket, melyek épen a legszárazabb földek mellett ve­zetnek el.“ Mennyire, sőt még tetemesen fokozott mér­tékben reáillenek e szavak a mi viszonyainkra is! S az kétségtelen, mikép nekünk is kellene ez irányban mielőbb tenni valamit, hogy szembeszállhassunk a kül­föld növekvő versenyével, s fokozzuk az adóképességet, melyet a folyton szaporodó közszükségletek kielégíthe­­tése végett okvetlenül fokoznunk is kell. Budapest, október 16. TÜRR ISTVÁN. KÖZLEMÉNYEK. Az italmérési regálé megváltására folynak már az előkészületek az igazságügyi és pénzügyi minisztérium­ban. A hűbéri kiváltságok ezen legfontosabb és legsú­lyosabban érzett maradványának eltörlését már rég egy­hangúlag és következetesen sürgeti a közvélemény. A szőlődézsma-váltság terén szerzett szomorú tapaszta­latok után azonban alig akadhat komoly politikus, ki e megváltást az állam útján akarná végrehajtatni. Min­denki tudja, hogyan szaporodnak évről-évre a hátralékok, s hogyan szaporodik ennek következtében az állam terhe, mely pedig eredetileg csak a közvetítésre vállalkozott. Az italmérési regule megváltását tehát csak úgy köve­telhetjük, ha abból az államra s ezzel az adózókra semmi újabb teher nem káromolhatik. Ez elvet tartja szem előtt a készülő törvényjavaslat is, mely a megvál­tást nem az állam, hanem a községek által akarja végrehajtatni. Ez elvet csak helyeselhetik mindazok, kik e fontos ügyet rendezni, az égető szükségen segíteni akarnak, a­mint helyeselték már jó eleve a leg­többen, kik a kérdéssel foglalkoztak. A községek által történendő megváltás természetesen feltételezi azt, hogy akadnak magánpénzintézetek, melyek a művelet köz­vetítését magukra vállalják. Szerencsére a pénzpiac­ mai helyzetében nem lehet azon kétkedni, hogy csak­ugyan akadnak majd pénzintézetek, melyek a kellő biztosíték mellett e nagy műveletre hajlandók. S némi jóakarat mellett e biztosítékok megtalálása sem képez­het legyőzhetetlen nehézséget. A­mi magát a meg­váltást illeti, a következő irányelvek körül foly az eddigi eszmecsere. Az italmérési jog mindenütt a községre szállna át, mely azt önmaga nem gyakorolhatná, hanem a körülményekhez képest egy vagy több bérlőnek adná ki. A bérlet úgy volna eszközlendő, hogy annak har­minc­két évi jövedelmével a megváltási összeg tőkéstül és kamatostul teljesen törlesztetnék. Az italmérési jog eddigi birtokosai a kárpótlást egyszerre és tőkében kapnák meg. A megváltás tárgyát maga a jog képezné, az illető épü­letek, korcsmák és vendéglők tekintetbe vétele nélkül.­­ Nehogy azonban oly helyeken, hol a regale-birtokos­­ épületein kívül más e czélra alkalmas helyiség nincs, s a község ennek következtében csak nagy áldozattal, vagy épen nem adhatná bérbe az italmérési jogot: min­den ilyen helyen a község optió jogával bírna azon épületek haszonbérletére, melyekben eddig az italmé­rési jog gyakoroltatott. A megváltás alapjául azon re­­gale-jövedelem szolgálna, melyet eddig adó­alapul be­vallottak. A régi hűbéresek italmérési joga, melynél fogva minden szőlőbirtokos Szent-Mihálytól Gyertya­szentelőig saját borát szabadon kimérhette, az italmérési jog megváltásánál érintetlenül hagyatnék. A többi ki­sebb haszonvételek, a malomipar és halászati jog egy­előre változatlanul fennmaradna, s csupán mint érdekes adatot akarjuk felhozni, hogy az előbbinek tőkeértékét 40 millió forintra, az utóbbiét 18 millió forintra be­csülik. Az országos magyar iparegyesület szeszes itali szakosztálya kedden f. é. október 18-án délután 5 óra­kor az iparegyesület helyiségében (Ferencziek bazárja I. em.) ülést tart, mire a tagok megjelenésre kéretnek. Tárgyak: 1. A Coneglianoban tartandó borászati kiállí­tás programmja. 2. A mintapinczészet szabályzata. 3. A sátoralja­ujhelyi borkiállítás. Az ipartársulati szakosz­tály szerdán f. é. október 19-én délután 5 órakor az egyesület helyiségében ülést tart. Tárgyak: 1. Igazgató­­sági jelentések. 2. Ráth Károly szakosztályi elnök elő­adása az idei németországi iparkiállításokról, valamint a stuttgarti, nürnbergi és bécsi iparmúzeumokról 3. Munkaprogramra megállapítása. A szüret Somlón folyó hó 13-tól, daczára a hegy­­ségi szabályzatnak, mely október 15-én rendeli a szüret megkezdését, folyamatban van. E sietésnek oka az, hogy a gyakori esőzések miatt a termés nagy része rothadásnak indult. Természetes, hogy a bor minősége e miatt a tavalyi mögött többnyire messze marad. A mennyiségre nézve középszerű eredmény várható. Hét­főn az egész hegyen átalános lesz a szedés, bár vannak a különösen nemesebb fajú tőkékkel bíró gazdák, kik daczolni akarnak az időjárással s még mindig számítva a „vén asszonyok nyarára“, a somlai bor jó nevét fenn­tartandó, tovább szándékoznak a szürettel várakozni. A szilvaüzlet ügyében a tőzsdei tanács a követ­kező hirdetményt bocsátotta ki: A tőzsdei jogszokások 135. §-a értelmében az idén termett szilva szabály­szerű minősége, és pedig az október havában szállítandó boszniai szilvára nézve 500 gramonkint 118 darabban, szerbiai szilvára nézve pedig 500 gramonkint 128 darab­ban állapíttatott meg. Kertészeti kiállítás Pápán, Pápán f. bő 9-én a ker­tészeti társulat gyümölcskiállítást rendezett, melyen a környék termelői szebbnél szebb fajgyümölcsökkel vet­tek részt. Hasonló kiállítás már több év óta tartazik, évről évre nagyobb sikerrel s jutalmak is szoktak ki­fizetni. Az első díjat ez alkalommal gyönyörű collectiv kiállításáért Jambrik Ferencz dobai műkertész nyerte el. A borsodmegyei gazdasági egyesület a gyümölcs­­tenyésztés emelése érdekében elhatározta, hogy az I. magyar általános biztosító társasággal kötött szerződése értelmében az egyleti tagok biztosításai után járó juta­lékot a nevezett biztosító társulat indítványára felerész­ben gyümölcsfa-tenyésztési czélokra, fele részben pedig magvak beszerzésére, s szaklapok előfizetésére fordítja, melyek az egylet tagjai között díjtalanul osztatnak ki. A közgyűlés által ezen egyhangúlag elfogadott indítvány folytán 1882-ik évre a borsodmegyei gazdasági egylet tagjai között 1200 db gyümölcsfa-oltvány, 150 frt ér­tékű vetőmag és 150 frt értékű szaklap fog díjtalanul kiosztatni. Hasonló kedvezményekben kevés gazd. egy­let részesíti tagjait. A regali-m­egszüntetése végett egyesült fővárosi ipartársulatok mai gyűlése elhatározta, hogy a nagy­gyűlés október 27-én fog megtartatni. A marosludas-beszterczei helyiérdekű vasút érde­kében Besztercze-Naszód megye az „O. E.” jelentése szerint 10 évre évi 4000 forint segélyt szavazott meg. Hőbányai kertéssület. A gertéskereskedelmi csarnok jelentései. — október 17. Az üzlet szilárd, az árak emelkedők. Magyar öreg nehéz 56—57 kr, fiatal nehéz 58—58 72 kr., közép 57 7,—58 kr, könnyű 58—5872 kr, szedett közép 56—5772 kr, könnyű 56—57 kr, romániai bakonyi nehéz 58 — 58 72 kr. átmeneti, közép 577a—58 kr átmeneti, könnyű 56—57 kr átmeneti, eredeti nehéz 56 kr átmeneti, könnyű 55 kr átmeneti, szerbiai nehéz 597a kr átmeneti, közép 58­7a—59 kr átmeneti, könnyű 57—577a kr átmeneti. Gazdasági és üzleti tudósítás­ok. Szeged, okt. 15. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Zsír­ban a lefolyt héten élénk volt a kereslet, a kínálat el­lenben tartózkodó; ennek következtében az ár körülbe­lül 1 írttal emelkedett, és így elsőrendű disznózsírért 68 frtot fizetnek hordóval együtt. Szalonnában az üzlet egészen szünetel; kész­leteink minden fajtában tökéletesen elfogytak, az új áru megérkeztéig, ami mintegy 4 hét múlva fog megtörténni, most már várakoznunk kell. Addig természetesen az árak sem jegyezhetők fel. Szalámi, elsőrendű szegedi 120 frt. Paprika. Az új termény szedése nagyobb mérvben megkezdődött s most már több uj áru jő a piaczra, és igy constatálható, hogy az idény ezen ter­ményben középtermésü­nk van, a mi a tavaknak jóval mögötte áll. Az árak mindazonáltal nem em­elkedtek, mivel régi paprikából még nagy mennyiségben van készletben. Mai piaczi áraink: Szappan, szegedi közönséges 34 frt, töpörtő 38 forint. Tarhonya 1-es (tojással) 33 frt, 5-ös (tojás nélkül) 25 frt, 7-es (tojás nélkül) 23 frt. Keményítő: Tüli-Anglais 26 frt, kristály 28 frt, festő 14 frt. Köleskása 117­ frt. Árpakása 14 frt. Tolna, okt. 14. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Az idő a lefolyt 14 nap alatt a vetésnek nem igen volt ked­vező, egy szép nap után két esés jött, e­miatt gazdáink a vetéssel nagyon elmaradtak, már most nagy szüksé­günk volna szép napokra, mert az idő nagyon előre haladt. A kukoric­aszedésről sajnálatomra nem jelenthetek jót, egészen eltekintve attól, hogy csőszámra kicsiny az eredmény, egy 1000 [!] öles holdon átlag nem kaptunk egy kis kocsinál többet, holott más években kettőt, még hármat is kaptunk — maga a szem a csőn igen ritka. Miután gazdáink az esős idő miatt kénytelenek voltak a kukoric­át ideje előtt leszedni, azt többnyire zölden etetik föl marháikkal. Egyszóval ez idén mennyiség és minőségileg nagyon silány termést kaptunk. E héten Somogy- és Baranya megyékben néhány napig tartózkodtam és bizony ottan még sokkal rosz­­szabbak az állapotok, hóbehóba lehet csak jóravaló ku­­riczákat látni, a legtöbb helyen pedig oly roszak, hogy a birtokosok még a vetőmagot sem kapják meg. Terményüzletünk a legszűkebb korlátok között mozog, a behozatal piaczunkon oly csekély mint már régóta nem láttuk, ez bizonyítja legjobban az idei ter­més rossz voltát. A mi behozatik azt a fogyasztók a legmagasabb árakon vásárolják meg. Kereskedőinknél van még valamicske készlet, de ezen árakon nem akar­nak túladni, mert a mai pesti árakhoz képest itten új árut szerezni nem lehet; a búza nálunk 11,75—12 frton kél. Más gabonaneműekben nagyon csekély a behozatal és a mi behozatik pesti áron kel el. Kereskedelmi paprika uj 20 frt középfinom „ „ 25 „ király „ „ 40 „ rózsa „ „ 80 „ csöves „ „ 36 „ Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 17. Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza ma 10,000 mm. forgalom mellett árában változatlan. Más gabonaneműek csekély forgalom mel­lett szinte változatlanok. Határidőre a hangulat kezdetben szilárd volt, később valamivel meglanyhult, hogy este ismét szilárdan zárul­jon. Asancelouza elkelt októberre 20,000 mm, mind fedezési czélra 12 frt 63 kron, 12 frt 65 kron, 12 frt 67 kron, azután ismét 12 frt 65 kron és 12 frt 60 kron; tavaszra 5000 mm. 13 frt 25 kron. Bánáti tengeri 1882-ki május-júniusra elkelt 2500 mm. 7 frt 47 kron. — Berlinben ma a gabonaárak 21/a márkával emelkedtek. Értéktőzsde. Esti tőzsde. A ma délután beállott rend­kívüli mozgalom azon nagy áremelkedés folytatásaként, mely már most közel egy hete tart, csak az Osztr. hitelrészvényekre szorít­kozott, és a többi értékek ára vagy megállapodott, vagy pláne gyen­gébb lett. Ezen áramlatot berlini vásárlások okozták. 4°/6-os ár. jár. 90.60-on köttetett. Papirj. névlegesen 89.50. Osztrák hitelr. 374.30 -375.40—374.30 -375.90—375.10—375.50. Magyar hitelrészv. gyengébbek 375.25. Leszámítoló r. elhanyagolva. Budapesti hajóforgalom. Október 16-án a Duna balpartján a következő vízi járművek kötöttek ki: u. m.: Halász Lajos h. h. 46 mm. árpa, 46 mm. zab, Báczkevéről. — Deutsch és Somogyi m. h. 800 mm. búza, Soltról. — Cserkovics Lajos m. h. 1050 mm. deszka, Mardházáról. — Deutsch Ignácz m. h. „Attila“ 1700 mm. búza, 200 mm. tengeri, D.-Földvárról. — Loschicz L. M. m. h. „Bezdán“ 2010 mm. búza, 40 mm. bab, Bezdánból. — Mészáros Máté m. h. „Kalo­csa“ 764 mm. cement, Ny.-Ujfaluból. — Bruder Márton m. h. 68 kbm. falkö, Lépcs­énböl. — Wellenfeld Károly m. h. 80 kbm. falkö, Lepcsénböl.

Next