Ellenőr, 1881. október (13. évfolyam, 492-548. szám)
1881-10-18 / 523. szám
XIII. évfolyam — 523. szám Egyes szám ára 4 kr. Budapest, kedd, október 18.1881. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap-utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak termentes leveleket fogadunk el. Előfizetési ár reggeli és esti lapra egyet: Egész évre . . ....... 20 forint — kr. Félévre................................ . 10 „ — „ Évnegyedre........................... . . 5 „ — „ Egy hónapra....................... 1 „ 80 „ Az esti lap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalapatcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. A Hirdetésekért járó díj csakis Rudnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, október 17. Országos gyümölcs- és konyhakertészeti kiállítás. Az országos gazdasági egyesület czélja ezen kiállítás rendezésével az volt, hogy megismertesse mezőgazdaságunk egyik ágát, a kerti gazdaságot. Ahol ez utóbbi kifejlődik, ott már csakugyan lehet belterjes gazdálkodásról beszélni. A kiállítás meggyőzhetett mindenkit, hogy a kerti gazdálkodás nálunk is virágzásnak indult s tegyük mindjárt hozzá, hogy a kijelölt s máig is követett irány a legszebb reményekre jogosít. A kiállított tárgyak több csoportra osztattak s megtartva ezen berendezést mi is, ily beosztást fogunk követni s elmondva megjegyzéseinket a részletekre, utoljára hagyjuk az egész kiállításra, mint egészre vonatkozó véleményünket. I. Az üde gyümölcsökről. Ha a kertészek jó sok pálmával meg más szebbnél szebb disznövénynyel el nem fogták volna a tág kilátást, ha tehát úgy egyszerre át lehetett volna tekinteni a vigadó nagy és kis termét, meg a Dunára néző folyosót, — bizony ugyancsak egyhangú képet látott volna az ember. Csupa alma, körte s ismét alma, körte. Semmiféle része sem volt a kertészkedésnek oly gazdagon képviselve, mint az alma- és körtetermelés. Eszünk ágában sincs ezt, mint hibát róni fel, sőt ellenkezőleg csak egy ilyen gazdag kiállításon osztható ki méltán az egylet által kitűzött arany érem. Ezen három díj kitűzése által kifejezte az egyesület, hogy mit akar ő a kiállítás által elérni. Három dolgot: először, hogy termelőink megismerjék jól azt, amit termelnek, megismerjék, hogy egyes fajták között mi a különbség, megtudják, hogy melyik fajtát hogyan nevezik s miről lehet ezt minden körülmények között megismerni. Ezen díjra csakis azok pályázhatnak, akik sok különféle fajtájú gyümölcsöt termelve egész fajta gyűjteménynyel bírnak. A második díj a kivitelre és eladásra legalkalmatosabb alma vagy körte fajtákra, a harmadik pedig a finom, jeles fajú alma vagy körtére volt kitűzve. Pályázó mindháromra volt elég, és ami a legörvendetesebb : a pályázók legnagyobb része gyűjteményes kiállítást rendezett. Kivitelünk előmozdítására, mondjuk létesítésére csak úgy gondolhatunk, ha nem darab számra, hanem métermázsájával áll az illető termény rendelkezésünkre. A kiállítás fénypontját, úgy a fajtagazdagság, mint a minőség és helyes elnevezés tekintetében az erdélyi gazdasági egylet képezte. Az egész kiállításnak ez volt a legtanulságosabb gyűjteménye s az egész berendezés, kezdve a fajták pontos elnevezésétől le egészen a legcsekélyebb fontosságú körülményig: minden a legalaposabban képezett szakértői kezekre, pompás ízlésre és a kiállítás czéljának helyes felfogására vallott. A fajták beosztása és elnevezése Lucas ismert pomológus rendszere szerint történt. Mindössze 246 fajta alma és 205 körte lett kiállítva. A csinos fatányérok, melyekre minden fajból néhány szép példány van felrakva, a középen egy nyéllel bírnak, melynek segélyével a gyümölcsöt tányérostól együtt fel lehet emelni. Minden ilyen tányéron egy pa-S űrlapra fel van jegyezve az illető gyümölcs neve, tuajdonsága, hogy vájjon inkább asztalra csemegének vagy inkább gazdasági gyümölcsnek való-e és hogy ki ki termette? — Ezen gyűjteményes kiállítás mellett volt még két kis kerek asztal, a melyen szintén az erdélyi gazdasági egylet tagjai állítottak ki almát. Ugyanis az országos gazdasági egylet és az államdijakon kívül Hajós József ismert pomológusunk is tűzött ki négy dijat, mindegyik dij 5 drb 10 frankos aranyból állott és a legszebb Török Bálint, Sikulai, Batul és Szercsike nevű almafajokra volt szánva. Erre pályáztak az említett két kerek asztal kiállítói. Nem volna semmi czélja itt sorra nevezni a kiállítók neveit, megleli azt mindenki a cathalogusban, egyeseket feldicsérni, vagy ócsárolni szintén felesleges, mert hiszen akkor a bíráló bizottság dolgát vennék el. Mi egyszerűen kiemeljük a legjobbnak vélt tárgyakat s főleg arra tekintünk, hogy kerti gazdaságunkat mi képviseli a legjobban, és hogy miféle tárgyakról következtethetünk arra, hogy előre haladunk-e csakugyan vagy sem. Már fentebb említettük, hogy az egyesülés a pomológia terén megtörtént. Az erdélyi gazdasági egylet áll e téren legelői, ép úgy, mint a borászat terén ugyancsak az erdélyi pincze-egylet. A kiállításon Magyarország majd mindegyik megyéje rendezett egy-egy gyűjteményes kiállítást, és ha ezek nem vetekedhetnek is a fent leírt egylet kiállításával, azért majdnem mindnyájan bebizonyították azt, hogy ma már kerti gazdaságunk az ország minden részén fel van karolva. A külön kiállítók között gr. Andrássy Manó, gr. Apponyi Antal, báró Bánffy Elek, Berzeviczy Ödön és Pál, gróf Eszterházy Antal, Hajós József, gr. Zichy Ferencz és Jenő stb. nagyobb kiállításai vetekedtek az egyesületekkel. A legtöbb kiállító felemlítette, hogy mily nagy a gyümölcsöse, mióta termel egyáltalában gyümölcsöt, milyen a gyümölcsös talaja stb., továbbá, hogy mily nagy mennyiséggel rendelkezik évente. Ezek mind hasznos tudnivalók, amelyekből sok tanulság vonható le. Az almát és körtét kivéve nem is igen volt egyéb gyümölcs üde állapotban kiállítva. Néhány tányér szilva, valamint több dió és mogyoró képezte a változatosságot. Egy tányér málna, meg vagy három tányér gesztenye képezte a sok kivételt a sok alma és körte között. Azonban volt azon a gesztenyés tányérokon egy papiros, a melyen igen érdekes dolgok állottak. Kovács Lőrincz újbányai lakos ugyanis azt tudatja, hogy neki ott Uj -Bányán 100 hold gesztenyéje van és azon 200 mm. termésből, melylyel jelenleg rendelkezik, métermázsáját hajlandó 12 frtért eladni. Ez mindenesetre fényes bizonyítéka annak, hogy Magyarországon az almán és körtén kívül még sok más gyümölcs is megterem és mi csak azt kívánjuk, hogy az olyan, félig már a déli gyümölcsökhöz tartozó czikkeket, minél előbb magunk tudjuk termelni, hogy azok behozatala külföldről minél előbb feleslegessé váljék. II. A konyhakerti termények üde állapotukban. Gyümölcsös kertet még bizony csak kevés gazdaságban találunk, mig zöldséges kertje van minden falusi embernek és a nagyobb városok környéke majdnem csupa zöldséges kertekből áll. Daczára, hogy ez igy van, a kiállításon a konyhákért terményei nem voltak túlságosan képviselve. A legszebb gyűjteményes kiállítása volt Mauthner Ödön ismert magkereskedőnknek. Az ízléses összeállítás bevált volna bármiféle világkiállításba. Mindegyik zöldségnemű 6—7 fajta vagy változat által volt képviselve és az illető termény között ott volt mindig a növénynek magja is. A különlegességek közül felemlítem a tojáscsucsort. Ez a burgonyához közel rokon növény, csakhogy ennek nem gumóit, hanem egy jókora libatojáshoz hasonló gyümölcsét szokás megenni. Ez az eledel még minálunk alig ismert. Feltűnt továbbá az árucsóka és annak kifejlődött lilakék virága, a Yam-gyökér stb. A gazdag maggyűjteményt említeni felesleges is, — e tekintetben Mauthnerrel Magyarországon kevesen vetekedhetnek. Igen szép és tanulságos volt a kolos-monostori gazd. tanintézet burgonya-kiállítása is; 30 korai, 26 középkorai és 51 késői burgonya fajta volt kiállítva. A burgonya kiállítók között a kolosmonostoriak mellett Kempelen kiállítását kell még felemlíteni, mint amely gazdagsága s jó fajtái által a szakértők által a legnagyobb elismerésben részesült. Misóka Pál P. Felső-Szászberekből igen szép téli dinnyéket küldött. Ezek a sárgadinnyék meglehetős nagyok s egészen a tél derekáig eltarthatók a nélkül, hogy megromlanának. Fekete József a legnagyobb sütőtököt, Dlauchy Gyula Kőbányáról a legnagyobb kalarábét állította ki. S efféle curiosumokat többet is fel lehetne még sorolni, de most már nem azért rendezik a kiállításokat, hogy a trágyadombon növesztett tök-óriásokat, vagy a melegházban cserepekben felnőtt kalarábékat csodálják, s ez nem tartozik a kerti gazdálkodáshoz. A kiállítás ezen részéről általában nincsen sok megjegyezni valónk. Hogy zöldséget tudunk termelni, az már régi dolog, hogy minőségre nézve versenyképesek vagyunk, azt is tudja mindenki, még csak azt kell megmutatnunk, hogy tudunk mi a kivitel számára is zöldséget előállítani. Igen helyesen tették azok, kik terményeikhez kertjük rövid ismertetését is csatolták. Az öntözésre berendezett kertek száma úgyszólván szemlátomást növekszik, s ez biztosítéka annak, hogy már nem csak a családi konyha számára kertészkedünk, hanem kezdünk igazi kerti gazdálkodást űzni, mely utóbbinak jövedelmező voltát jól ismerik azok, kik tormát, spárgát s más effélét nagyban termelnek. (Folytatjuk). A Ferencz-csatorna-menti öntöző telepek terményei a zombori kiállításon Visszaérkezvén a zombori terménykiállitásról, úgy látom, hogy az „Ellenőr“ tudósítója a péklai kincstári pusztán termett rizst is úgy tünteti fel, mintha azt a Ferenczcsatorna-társaság termelte volna. A Ferencz-csatorna-társaság igenis állított ki a saját verbászi telepén termett rizst, szénát, muhart, gyümölcsöt stb., de a poklai pusztán az olaszországi külön fajú rizstermelést a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium eszközli, és pedig az idén oly szép sikerrel, hogy Kemény Gábor báró miniszter, aki elismerésre méltó tevékenységet és nagy buzgóságot fejt ki e téren, még vagy 300— 400 holddal akarja nagyobbítani a rizstermelésre szolgáló területet. — Ami engem illet, nagy örömömre és megnyugvásomra szolgál, hogy rizst most már nemcsak mutatványképen, de nagy tömegben termesztünk Dettán, Pekián és Verbászon. Tíz év előtt mosolyogva fogadták a Bácskában ama biztatásomat, hogy ott rizst is fogunk termeszteni; most ime, meggyőződhettek arról, hogy ama biztatásom meg is valósult. S ezt egyedül a Ferencz-csatornának köszönhetjük, mert ez tette lehetővé a földöntözésnek nagyban való alkalmazását. Az öntözésnek köszönhetjük azt is, hogy a verbászi öntöző telepen a szénatermés az idén 20—25 méter mázsával több volt mint tavaly, mivel most már második éve, hogy az öntözés mellett a rétek trágyázva is lettek; trágyázni pedig lehet itt a réteket azért, mivel a nagy jövedelem mellett csaknem elenyészik a trágyára kiadott pénz. — Legutóbbi bácskai utazásom alkalmával nagyon jól esett megtudnom, hogy most már a Krivája, Kígyós és Mosztonga vizeket, melyekre már 10 évvel ezelőtt nemcsak fölhívtam a figyelmet, de sőt terveket is készíttettem, úgy a vízlevezetés, mint az öntözés szempontjából, felbuzdulva két öntöző telep sikerén s ösztönözve az évek csapásait, a növekvő adó stb. által, most már rendszeresen fölvétetik s elkészíttetik úgy a vizmentesítésre, mint az öntözésre vonatkozó előmunkálatokat. — Kétségtelenül örvendetes jelenség ez a hazai vízhasznosítás terén, melynek általánosítása érdekében a legerélyesebb eszközökhöz kellene nyúlnunk. Belátták ezt a nálunk e téren sokkal előhaladottabb országok is s e tekintetben nagyon érdekes az a nyilatkozat, melyet a franczia vizek hasznosítása czéljából teendő javaslatok kidolgozása végett 1878-ban működött bizottság egyik tagja , Ventavon senator tett a bizottsági jelentésben. E nyilatkozat a következő: „Én tehát azt mondhatom, hogy Francziaország összes gazdaközönsége melegen óhajtja azon törvény életbeléptetését, melynek javaslata önök előtt fekszik. A dolgok ilyen állásánál fogva nem szabad megállanunk holmi prókátoros scrupulusok, sem azon ellenvetés miatt, hogy az embereket nem lehet gazdagokká tenni saját akaratuk ellenére. Gazdáink számára végre valahára biztosítani kell ama jótéteményeket, amelyek a földöntözésből várhatók, és hogy az erre alkalmas összes földterületek öntözésre berendeztessenek. Az 1865-iki törvény csak a pillanat benyomásának kifejezése, ma, azon terhekkel szemben, melyek oly nyomasztóan nehezednek reánk, midőn mezőgazdaságunk különböző adóczímeken egész 1800 millió frankot fizet évenként az állam pénztárába, és amidőn e mellett olyannyira fenyegetve látjuk azt a külföldi verseny által, akkor, mondom, nem szabad tétováznunk, mert el kell ismernünk, mikép nemzeti szükség nálunk az, hogy földjeink termése megkétszereztessék, s hogy ezt elérhessük, elkerülhetetlenül szükséges felhasználnunk mind ama vizeket, melyek épen a legszárazabb földek mellett vezetnek el.“ Mennyire, sőt még tetemesen fokozott mértékben reáillenek e szavak a mi viszonyainkra is! S az kétségtelen, mikép nekünk is kellene ez irányban mielőbb tenni valamit, hogy szembeszállhassunk a külföld növekvő versenyével, s fokozzuk az adóképességet, melyet a folyton szaporodó közszükségletek kielégíthetése végett okvetlenül fokoznunk is kell. Budapest, október 16. TÜRR ISTVÁN. KÖZLEMÉNYEK. Az italmérési regálé megváltására folynak már az előkészületek az igazságügyi és pénzügyi minisztériumban. A hűbéri kiváltságok ezen legfontosabb és legsúlyosabban érzett maradványának eltörlését már rég egyhangúlag és következetesen sürgeti a közvélemény. A szőlődézsma-váltság terén szerzett szomorú tapasztalatok után azonban alig akadhat komoly politikus, ki e megváltást az állam útján akarná végrehajtatni. Mindenki tudja, hogyan szaporodnak évről-évre a hátralékok, s hogyan szaporodik ennek következtében az állam terhe, mely pedig eredetileg csak a közvetítésre vállalkozott. Az italmérési regule megváltását tehát csak úgy követelhetjük, ha abból az államra s ezzel az adózókra semmi újabb teher nem káromolhatik. Ez elvet tartja szem előtt a készülő törvényjavaslat is, mely a megváltást nem az állam, hanem a községek által akarja végrehajtatni. Ez elvet csak helyeselhetik mindazok, kik e fontos ügyet rendezni, az égető szükségen segíteni akarnak, amint helyeselték már jó eleve a legtöbben, kik a kérdéssel foglalkoztak. A községek által történendő megváltás természetesen feltételezi azt, hogy akadnak magánpénzintézetek, melyek a művelet közvetítését magukra vállalják. Szerencsére a pénzpiac mai helyzetében nem lehet azon kétkedni, hogy csakugyan akadnak majd pénzintézetek, melyek a kellő biztosíték mellett e nagy műveletre hajlandók. S némi jóakarat mellett e biztosítékok megtalálása sem képezhet legyőzhetetlen nehézséget. Ami magát a megváltást illeti, a következő irányelvek körül foly az eddigi eszmecsere. Az italmérési jog mindenütt a községre szállna át, mely azt önmaga nem gyakorolhatná, hanem a körülményekhez képest egy vagy több bérlőnek adná ki. A bérlet úgy volna eszközlendő, hogy annak harminckét évi jövedelmével a megváltási összeg tőkéstül és kamatostul teljesen törlesztetnék. Az italmérési jog eddigi birtokosai a kárpótlást egyszerre és tőkében kapnák meg. A megváltás tárgyát maga a jog képezné, az illető épületek, korcsmák és vendéglők tekintetbe vétele nélkül. Nehogy azonban oly helyeken, hol a regale-birtokos épületein kívül más e czélra alkalmas helyiség nincs, s a község ennek következtében csak nagy áldozattal, vagy épen nem adhatná bérbe az italmérési jogot: minden ilyen helyen a község optió jogával bírna azon épületek haszonbérletére, melyekben eddig az italmérési jog gyakoroltatott. A megváltás alapjául azon regale-jövedelem szolgálna, melyet eddig adóalapul bevallottak. A régi hűbéresek italmérési joga, melynél fogva minden szőlőbirtokos Szent-Mihálytól Gyertyaszentelőig saját borát szabadon kimérhette, az italmérési jog megváltásánál érintetlenül hagyatnék. A többi kisebb haszonvételek, a malomipar és halászati jog egyelőre változatlanul fennmaradna, s csupán mint érdekes adatot akarjuk felhozni, hogy az előbbinek tőkeértékét 40 millió forintra, az utóbbiét 18 millió forintra becsülik. Az országos magyar iparegyesület szeszes itali szakosztálya kedden f. é. október 18-án délután 5 órakor az iparegyesület helyiségében (Ferencziek bazárja I. em.) ülést tart, mire a tagok megjelenésre kéretnek. Tárgyak: 1. A Coneglianoban tartandó borászati kiállítás programmja. 2. A mintapinczészet szabályzata. 3. A sátoraljaujhelyi borkiállítás. Az ipartársulati szakosztály szerdán f. é. október 19-én délután 5 órakor az egyesület helyiségében ülést tart. Tárgyak: 1. Igazgatósági jelentések. 2. Ráth Károly szakosztályi elnök előadása az idei németországi iparkiállításokról, valamint a stuttgarti, nürnbergi és bécsi iparmúzeumokról 3. Munkaprogramra megállapítása. A szüret Somlón folyó hó 13-tól, daczára a hegységi szabályzatnak, mely október 15-én rendeli a szüret megkezdését, folyamatban van. E sietésnek oka az, hogy a gyakori esőzések miatt a termés nagy része rothadásnak indult. Természetes, hogy a bor minősége e miatt a tavalyi mögött többnyire messze marad. A mennyiségre nézve középszerű eredmény várható. Hétfőn az egész hegyen átalános lesz a szedés, bár vannak a különösen nemesebb fajú tőkékkel bíró gazdák, kik daczolni akarnak az időjárással s még mindig számítva a „vén asszonyok nyarára“, a somlai bor jó nevét fenntartandó, tovább szándékoznak a szürettel várakozni. A szilvaüzlet ügyében a tőzsdei tanács a következő hirdetményt bocsátotta ki: A tőzsdei jogszokások 135. §-a értelmében az idén termett szilva szabályszerű minősége, és pedig az október havában szállítandó boszniai szilvára nézve 500 gramonkint 118 darabban, szerbiai szilvára nézve pedig 500 gramonkint 128 darabban állapíttatott meg. Kertészeti kiállítás Pápán, Pápán f. bő 9-én a kertészeti társulat gyümölcskiállítást rendezett, melyen a környék termelői szebbnél szebb fajgyümölcsökkel vettek részt. Hasonló kiállítás már több év óta tartazik, évről évre nagyobb sikerrel s jutalmak is szoktak kifizetni. Az első díjat ez alkalommal gyönyörű collectiv kiállításáért Jambrik Ferencz dobai műkertész nyerte el. A borsodmegyei gazdasági egyesület a gyümölcstenyésztés emelése érdekében elhatározta, hogy az I. magyar általános biztosító társasággal kötött szerződése értelmében az egyleti tagok biztosításai után járó jutalékot a nevezett biztosító társulat indítványára felerészben gyümölcsfa-tenyésztési czélokra, fele részben pedig magvak beszerzésére, s szaklapok előfizetésére fordítja, melyek az egylet tagjai között díjtalanul osztatnak ki. A közgyűlés által ezen egyhangúlag elfogadott indítvány folytán 1882-ik évre a borsodmegyei gazdasági egylet tagjai között 1200 db gyümölcsfa-oltvány, 150 frt értékű vetőmag és 150 frt értékű szaklap fog díjtalanul kiosztatni. Hasonló kedvezményekben kevés gazd. egylet részesíti tagjait. A regali-megszüntetése végett egyesült fővárosi ipartársulatok mai gyűlése elhatározta, hogy a nagygyűlés október 27-én fog megtartatni. A marosludas-beszterczei helyiérdekű vasút érdekében Besztercze-Naszód megye az „O. E.” jelentése szerint 10 évre évi 4000 forint segélyt szavazott meg. Hőbányai kertéssület. A gertéskereskedelmi csarnok jelentései. — október 17. Az üzlet szilárd, az árak emelkedők. Magyar öreg nehéz 56—57 kr, fiatal nehéz 58—58 72 kr., közép 57 7,—58 kr, könnyű 58—5872 kr, szedett közép 56—5772 kr, könnyű 56—57 kr, romániai bakonyi nehéz 58 — 58 72 kr. átmeneti, közép 577a—58 kr átmeneti, könnyű 56—57 kr átmeneti, eredeti nehéz 56 kr átmeneti, könnyű 55 kr átmeneti, szerbiai nehéz 597a kr átmeneti, közép 587a—59 kr átmeneti, könnyű 57—577a kr átmeneti. Gazdasági és üzleti tudósítások. Szeged, okt. 15. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Zsírban a lefolyt héten élénk volt a kereslet, a kínálat ellenben tartózkodó; ennek következtében az ár körülbelül 1 írttal emelkedett, és így elsőrendű disznózsírért 68 frtot fizetnek hordóval együtt. Szalonnában az üzlet egészen szünetel; készleteink minden fajtában tökéletesen elfogytak, az új áru megérkeztéig, ami mintegy 4 hét múlva fog megtörténni, most már várakoznunk kell. Addig természetesen az árak sem jegyezhetők fel. Szalámi, elsőrendű szegedi 120 frt. Paprika. Az új termény szedése nagyobb mérvben megkezdődött s most már több uj áru jő a piaczra, és igy constatálható, hogy az idény ezen terményben középtermésünk van, a mi a tavaknak jóval mögötte áll. Az árak mindazonáltal nem emelkedtek, mivel régi paprikából még nagy mennyiségben van készletben. Mai piaczi áraink: Szappan, szegedi közönséges 34 frt, töpörtő 38 forint. Tarhonya 1-es (tojással) 33 frt, 5-ös (tojás nélkül) 25 frt, 7-es (tojás nélkül) 23 frt. Keményítő: Tüli-Anglais 26 frt, kristály 28 frt, festő 14 frt. Köleskása 117 frt. Árpakása 14 frt. Tolna, okt. 14. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Az idő a lefolyt 14 nap alatt a vetésnek nem igen volt kedvező, egy szép nap után két esés jött, emiatt gazdáink a vetéssel nagyon elmaradtak, már most nagy szükségünk volna szép napokra, mert az idő nagyon előre haladt. A kukoricaszedésről sajnálatomra nem jelenthetek jót, egészen eltekintve attól, hogy csőszámra kicsiny az eredmény, egy 1000 [!] öles holdon átlag nem kaptunk egy kis kocsinál többet, holott más években kettőt, még hármat is kaptunk — maga a szem a csőn igen ritka. Miután gazdáink az esős idő miatt kénytelenek voltak a kukoricát ideje előtt leszedni, azt többnyire zölden etetik föl marháikkal. Egyszóval ez idén mennyiség és minőségileg nagyon silány termést kaptunk. E héten Somogy- és Baranya megyékben néhány napig tartózkodtam és bizony ottan még sokkal roszszabbak az állapotok, hóbehóba lehet csak jóravaló kuriczákat látni, a legtöbb helyen pedig oly roszak, hogy a birtokosok még a vetőmagot sem kapják meg. Terményüzletünk a legszűkebb korlátok között mozog, a behozatal piaczunkon oly csekély mint már régóta nem láttuk, ez bizonyítja legjobban az idei termés rossz voltát. A mi behozatik azt a fogyasztók a legmagasabb árakon vásárolják meg. Kereskedőinknél van még valamicske készlet, de ezen árakon nem akarnak túladni, mert a mai pesti árakhoz képest itten új árut szerezni nem lehet; a búza nálunk 11,75—12 frton kél. Más gabonaneműekben nagyon csekély a behozatal és a mi behozatik pesti áron kel el. Kereskedelmi paprika uj 20 frt középfinom „ „ 25 „ király „ „ 40 „ rózsa „ „ 80 „ csöves „ „ 36 „ Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 17. Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Búza ma 10,000 mm. forgalom mellett árában változatlan. Más gabonaneműek csekély forgalom mellett szinte változatlanok. Határidőre a hangulat kezdetben szilárd volt, később valamivel meglanyhult, hogy este ismét szilárdan záruljon. Asancelouza elkelt októberre 20,000 mm, mind fedezési czélra 12 frt 63 kron, 12 frt 65 kron, 12 frt 67 kron, azután ismét 12 frt 65 kron és 12 frt 60 kron; tavaszra 5000 mm. 13 frt 25 kron. Bánáti tengeri 1882-ki május-júniusra elkelt 2500 mm. 7 frt 47 kron. — Berlinben ma a gabonaárak 21/a márkával emelkedtek. Értéktőzsde. Esti tőzsde. A ma délután beállott rendkívüli mozgalom azon nagy áremelkedés folytatásaként, mely már most közel egy hete tart, csak az Osztr. hitelrészvényekre szorítkozott, és a többi értékek ára vagy megállapodott, vagy pláne gyengébb lett. Ezen áramlatot berlini vásárlások okozták. 4°/6-os ár. jár. 90.60-on köttetett. Papirj. névlegesen 89.50. Osztrák hitelr. 374.30 -375.40—374.30 -375.90—375.10—375.50. Magyar hitelrészv. gyengébbek 375.25. Leszámítoló r. elhanyagolva. Budapesti hajóforgalom. Október 16-án a Duna balpartján a következő vízi járművek kötöttek ki: u. m.: Halász Lajos h. h. 46 mm. árpa, 46 mm. zab, Báczkevéről. — Deutsch és Somogyi m. h. 800 mm. búza, Soltról. — Cserkovics Lajos m. h. 1050 mm. deszka, Mardházáról. — Deutsch Ignácz m. h. „Attila“ 1700 mm. búza, 200 mm. tengeri, D.-Földvárról. — Loschicz L. M. m. h. „Bezdán“ 2010 mm. búza, 40 mm. bab, Bezdánból. — Mészáros Máté m. h. „Kalocsa“ 764 mm. cement, Ny.-Ujfaluból. — Bruder Márton m. h. 68 kbm. falkö, Lépcsénböl. — Wellenfeld Károly m. h. 80 kbm. falkö, Lepcsénböl.