Ellenőr, 1881. október (13. évfolyam, 492-548. szám)

1881-10-19 / 525. szám

XIII. évfolyam — 525. szám Egyes szám ára 4 kr* Budapest, szerda, október 19.­­§81. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre.....................................20 forint -■ 1 kr. Félévre . ........................... . . 10 „ — , Évnegyedre . . .......................5 „ — „ Egy hónapra....................... 1 „ 80 „ Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön 1 frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­utcza 22. sz.) intézendők. POLITIKAT ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség és kiadó-hivatal Budapesten, Kalap­ utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis Budnyánszky A. az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla elle­nében fizetendő. Budapest, október 18. Országos gyümölcs- és konyhakertészeti kiállítás. (Folytatás). III. A gyü­mölcs eltartása. Hogy gyümöl­cseinket hosszabb időre elhajthassuk, nem kell egyebet tennünk, mint azokat a levegő behatásától megóvni. Ezt mostan háromféle módon érik el: vagy candirozzák, azaz czukorszörppel bevonják, vagy folyadékba (vízbe, eczetbe, czukros oldatba) helyezik és egyszerűen lég­mentesen zárják el a gyümölcsöt. Ezen eljárási módok a kiállításon bizony meglehetős gyengén voltak képvi­selve. Molnár Istvánná (Budáról) igen szép befőttet állí­tott ki, de úgy látszik ez csak a saját szükségletének fedezésére készült s igy a kiállítás czéljához nem visz bennünket közelebb. — Igen szép volt a krajnai (Lai­bach) Techinkel Ágost fiai czég czukrozott gyümölcs­­kiállítása. Ilyen gyárak itt nálunk nagyon kifizethetnék magukat! — A kolozs-monostori gazdasági tanintézet kü­lönféleképen elkészitett gyümölcsöket is állított ki, u. m. aszalt almát, hámozott szilvát, almakocsonyát stb. Elbogen I. bécsi gyáros meg egy nektárnak nevezett italt, mely 32-féle gyógyfüvet tartalmaz, küldött a kiál­lításra s azt hirdeti, hogy ez a nektár mindeféle gyo­morbajt meggyógyít. A nektár budapesti bizományosa, a mint halljuk Szenes lesz. — Aszalt szilva és szilvasz van annyi, — hiszen maga Guzman Dénes (Misztótfalu, Szatmár) 150 mmázsát ad el évenkint, — hogy e tekintet­ben kivitelünk biztosítva van. Csak az a baj, hogy az ilyen nagyban készült szilrasz rendesen valami kellemet­len mellékvizzel bír, amit a mi tisztasághoz szokott háziasszonyaink nem igen kedvelnek. IV. A konyhakerti termékek eltartása. A konyhakerti termékek eltartásának módja ugyanaz, mint a fentemlített esetben. A kiállítás e része szintén nagyon szerény volt. A Grahe testvérek (Kommotau és Braunschweig) tűntek itt ki a legjobban. E gyár feldol­goz minden kigondolható eledelt és azokat conservált állapotban bocsátja kereskedésbe. Évenként több mint 200 ezer dobozt árusít el. Készítményei tartósak s jók. A befőttek kitűnőek, a besavanyított főzelékek igen szé­pek. A paszuly, zöld borsó, sárga répa, champignon, s mis efféle egyszerűen vízbe téve és légmentesen lezárva teljesen hasonlít az üde zöldséghez. Készít e gyár még pástétom, leves, hal s különféle huski vonatok­at is, de persze ilyesmit most nem volt szabad kiállítania. Mocz­­nik Lajos (Budapest) főleg ugorkát állított ki, míg Ró­nai Albert (Zemplénm­.) bádog szélén székbe zárt spár­gát. A spárgatermelésnek igen szép jövője van nálunk, de kertészeink legtöbbje még mindég cserép haranggal fedi le a spárga szálakat s mig ez a primitiv módszer dívik, addig ugyan spárgaföldeink jövedelmezéséről szó sem lehet. V. A kerti m­agv­ak. Vájjon elérte e már egy nép a gazdálkodás magasabb fokát, azt a használatban levő vetőmag minőségéről is meg lehet határozni. Kez­detben mindenféle mag jó, s csak előrehaladottabb kul­túránál törődnek azzal, hogy a vetőmag a czélnak leg­megfelelőbb fajtából vetessék, hogy a szemek épek, egészségesek legyenek, s hogy általuk idegen gyom és gaz földünkbe ne kerüljön. A kultúra által létesített fajváltozatok száma most már olyan nagy, hogy vala­mennyit egy-egy ember nem képes termelni s ha szük­sége van rá, kénytelen rendesen a magkereskedőkhöz fordulni. A kiállítás e része tehát főleg a magkereske­dőket illeti, azonban illeti mindazokat is, akik a kerté­szetben használt növények egyikét-másikát tisztán a mag kedvéért termelik. Magkereskedő elég volt a kiál­lításon képviselve, de magtermelő bizony nagyon kevés.­­ Az előbbiek közül Mauthner Ödön már említett gyűj­teményes kiállítása volt a legtökéletesebb. E c­ég alig szorul dicséretre. A pár év előtt felállított magkísérleti állomás eléggé bizonyítja, hogy Mauth­­ner lehetőleg mindent elkövet, hogy áruba bocsá­tott magvai úgy a tisztaság, mint csírázó képes­ség tekintetéből a gazdák igényeinek minél telje­sebben megfeleljenek. Minden egyes kiállított növény­­magnál fel volt egyszersmind említve az is, hogy hol és ki termelte a magot. E c­édulák hosszú sora azt bizo­nyítja, hogy a nálunk használatos növények magját mi magunk is termeljük. Mily jó lett volna a kiállításon magukkal a termelőkkel megismerkedni, megtudni tőlük a magvak árát, s az évenkint előállított mennyiséget! Ha nem előtte, de legalább is egyidejűleg kellett volna említenem Mauthner mellett Doelstadt és Richter Majia­­melletti frankfurti c­éget. Oly tiszták voltak a czég ki­állított magvai, hogy szinte arra a gondolatra jöttünk, hogy az illetők szemenként gyűjtötték azokat össze. A gyűjtemény nem annyira gazdag, mint inkább értékes volt, s értékessé tette azt a ritkábbnál ritkább Areca, Mammea, Nipa, Cédrus, Cocus, Cassuarina stb. magva, a­melyek még magasabb iskolák gyűjteménytárá-Kan ia al­ív talállatók­ Az efféle külföldön egyes tudományos intézeteknek szokás aján­dékozni, de persze csak úgy, ha kérik. Minálunk aligha fog valakinek eszébe jutni, hogy e gyűjtemény ne ván­doroljon vissza Frankfurtba. Sleischmann és Weber ki­állítása is gazdag volt, de olyan magasan volt elhe­lyezve, hogy a bíráló bizottságon kívül aligha látta még valaki. Nöthling Vilmos 200 fajta kerti magot tett egy állványra, mert igazán minden csíny nélkül lett odatéve. A magvak különben tiszták voltak s ha csinosabban lettek volna összeállítva, talán jobb véleményt nyertünk volna az egész gyűjteményről. . . VI. A kertészeti eszközök. Ez a legtanul­ságosabb részét képezhette volna a kiállításnak, de néhány ásót, kapát, gereblyét kivéve alig volt egyéb. A legcsinosabb volt még Schmidt S. I. erfurti gyáros kiállítása, de hiába, azt a rövid, angol mintára készült felül kampós kapanyelet a mi munkásaink nem nagyon hajlandók megszokni. Különben a­milyen jó volt a vas része az egyes eszközöknek, épen oly rossz volt a fa­rész. A katalógus e csoportba sorolja Nöthling új ma­­­csk­áztatóját is. Csinos kis dolgok ezek, de a czélnak bizony nem igen felelnek meg.­­ Több c­ég állított ki fűkaszálót. Ezen 50 frtba kerülő kis gépet mindenki­nek, ki kertjében pázsitos helylyel bír, a legmelegebben ajánlhatja a kertészeti taneszközök. A kiállí­tásnak ez volt a legmostohább gyermeke. Igazán tanú­­ságos gyűjteményt csak Linhart György és Ham­burg Emil m.-óvári tanárok s Erb­er József is­mert bécsi kereskedő állítottak ki. Az előbbiek hat tábla rajzot, számos beteg gyümölcsöt és az ezen be­tegségeket okozó gombáknak hat praeparatumát állították ki. A felfogás teljesen eredeti és igen Instructív. Ugyanis nemcsak az illető gombák vannak itt bemutatva, hanem a beteg növényrészek is. A gyönyörűen festett rajzok mind eredetiek, úgy­hogy bátran állíthatjuk, hogy eféle munka még minálunk eddig nem jelent meg. Kívána­tos volna, ha az illetők ez irányban tovább mű­ködve, a gyakoribb növénybetegségeket mind feldol­goznák s azokat kiadva a gazdaközönséggel megis­mertetnék. Az ilyen képekkel ellátott könyv mindjárt könnyíti a megértést, mert bizony aki kint lakik egész éven át a pusztán, az nem ér rá megtanulgatni a min­den évben gyarapodó műszókat. Jó ábrák és egyszerű nyelv biztosítaná az ilyen könyvnek elterjedését. Erber József rovargyűjteménye is igen szép volt, habár gaz­dagabb is lehetett volna. A budai vinczellér-képezde idomított gyümölcsfa-mintákat állított ki,­­ a­melyek inkább illettek volna szőlőkiállításra. Olyan Thümen-féle lepréselt szőlőlevelek, a­melyen az illető betegség a rothadástól már nem is igen látszik, találni minden gaz­dasági iskolában. Az ilyesmit kár a kiállításra vinni, különösen egy olyan jó hírnevű iskolának, mint a szóban levő. Végre legyen még itt felemlítve, hogy az összes gazdasági szakirodalmat — kivéve a keszthelyiek ócska könyveit — egyetlen egy munka képviselte s ez Re­viczky Matejecz János tót nyelven irt kertészete. Mintha Magyarországon nem is volna a kertészetnek irodalma, mintha itt nem is léteznének kertészeti folyóiratok, gyü­­mölcsészeti lapok. VIII. A virágok, gyümölcsfák és dísz­növények. Gyümölcsfa alig volt kiállítva, pedig a gazdasági egyletek a faiskolájukból küldhettek volna fel egynéhányat. Dísznövényeket Pecz Ármin állított ki. Az ő kiállítása már kiszorult a folyosóra, pedig megér­demelte volna a legszebb helyek egyikét. Gyökérre ol­tott rózsái, különféle módon metszett gyümölcsfái igen szépek voltak, de a kiállított számtalan fenyőfa — ta­lán azért, mert leveleik megmaradtak s nem száradtak le, mint a rózsáké, — még sokkal tetszetősebb volt. Szép egyenes sudár, ép egészséges ágak jellegezték e kis fenyves fáit. Ezzel befejeztük a részletek leirását, mert azon számos kertészt, kik a temek díszítésére pálmáikat, Cycas, Ficus stb. nevű növényeiket felajánlották, itt a gyümölcs s konyhakertészeti kiállításon felesleges királ­­gatni. Különben röviden szólva majdnem mindnyájan megérdemlenék az első díjat­­ a világkiállításon. A gazdasági egylet előtt országos czél lebegett, midőn e kiállítást rendezte és hogy e czélt csakugyan el is érte, azt ki sem vonhatja kétségbe. A lelkünk is örült, hogy olyan tárgyakat csak elvétve találtunk, a­melyek azokra a kisvárosi kiállításokra emlékeztetnek bennünket s a­melyek közgazdaságunk emelésére mit sem használnak. Egy országos kiállításra olyasmi, mit csupán a saját házi tűzhelyünk számára termelünk, nem való, — itt csak az a kérdés: mennyit tudunk az illető czikkből forgalomba bocsátani és milyen e czikknek a minősége? A kiállítók legtöbbje ezt meg is értette és a kiállított tárgyból rendelkezésre álló mennyiségét kö­zölte is. Ha azonban nem a magánosok kertjeit, hanem a kerti gazdaságot akarjuk kiállítások által megismerni és fejleszteni, a látottakon kívül még valamiről kell tapasz­talatot szereznünk. Arról ugyanis, hogy az egyes gyü­­mölcsösök — mondjuk átalánosabban: kerti gazdaságok hogyan vannak berendezve s miként kezeltetnek. Az egész kiállításon talán két térkép volt — s ezeket is aligha tanulmányozta valaki. Ide vágó statisztikai ada­tok gyűjtése ily kiállítások alkalmával nem okozna nagy nehézséget s hogy e téren még mennyit lehetne és kel­lene tennünk, azt mindenki tudja, ki vidéki gyümöl­csöseinkben a fák közti nagy távolságot észlelte vagy­is konyhakerteink ugar­tartó kezelésmódjára gondol. Szerettük volna azt is megtudni, hogy milyen csoma­golási módok dívnak az egyes vidékeken, milyen módon csomagolják az üde gyümölcsöt ládákba, kosarakba stb. A kertek öntözése is érdekelt volna bennünket s min­ták, rajzok, térképek vagy kimutatások segélyével el l­ehetett volna ezt is tüntetni. A kiállítás általában igen jól sikerült, és ha talán egy kissé egyhangúnak tűnt is fel a nagy­közönség előtt, a szakemberek teljesen meg lehetnek elégedve, mert hiszen épen az alma- és körte-kivitelünk képezi sérti gazdaságunk legfontosabb feladatát. Az országos gazdasági egylet pedig büszkén tekinthet e művére, mert meggyőzött mindenkit, hogy a belterjes gazdálko­dás legmagasabb foka: a kerti gazdaság már nálunk is el van terjedve, már nálunk is jövedelmi forrássá vált. A bírálatok eredménye. Az országos gyümölcs- és kertészeti kiállítás bíráló bizottsága még szombaton hozzáfogott a kiállított tár­gyak szakszerű megbírálásához s miután az egyes C30- portbírálók befejezték munkájukat, vasárnap délelőtt 10 portbizottságok jegyzői előadták eljárásukat és bírálatuk eredményét, melyen a nagy bizottság több rendbeli vál­toztatást volt kénytelen tenni. Az üde gyümölcsök közt ugyanis oly sok alma és körte volt kiállítva, hogy az erre kijelölt programja szerinti jutalom korántsem lett volna elég.­­ Másrészt a többi gyümölcsnemek, mint pl. baraczk, szilva, dió, mogyoró, lasponya stb. oly gyen­gén voltak képviselve, hogy az ezen nemekre szánt ju­talmakból az arany és ezüst érmek nem is voltak a kis jury ítélete szerint kiadhatók. Ez oknál fogva a jury élt a bizottság által adott virementjoggal s az egyéb gyümölcsökből megmaradt arany és ezüst érmeket alma- és körtekiállitoknak itélte oda. _ A bronzérmeket is mintegy 30 dbbal kellett sürgősen megszaporitani. Időközben b. Keményi Gá­bor értesitette Máday min. osztálytanácsos utján a bizott­ság elnökét, miszerint a miniszter hajlandó az arany és ezüst állami érmeket megszaporítani, ha erre szükség mutatkoznék. . A jutalmakat a nagy bizottság következőleg ítél­te oda: I. Csoport: Üde gyümölcs. a) A legteljesebb és helyesen elnevezett alma- vagy körtegyüjteményeknél. . Az állami aranyérmet elnyerte: az erdélyi gazdasági egyesület. Az állami ezüstérmet: a vasmegyei gazda­sági egylet. Az állami bronzérmet: a sárosmegyei gaz­­­­dasági egylet. Egyleti bronzérmet: Kecskemét városi ter­melők, a puchói járási gazdasági egylet, a tordaara­­nyosi gazdasági egylet, továbbá a debreczeni kertész-, a szabadkai gazdasági, az iglói kertészeti, a tiszafüredi­­ kertészeti, a békésmegyei gazdasági egylet, Halas vá­­­­rosi termelők, Hajdú-Böszörmény városi termelők, szé­­csényvidéki gazdasági egylet, árvamegyei gazdasági egy­­­­let, pécs-baranyai kertészegylet, győrvidéki gazdasági­­ egylet, II.-Kőrös városi termelők és végül Pozsony sző-­­­lőművelési egylete. ] b) Kivitelre vagy eladásra alkalmas gyümölcs, alma­­ vagy körte: 1 Egyleti aranyérmet nyert: Majthényi László (Roszkos) Állami aranyérmet nyert: Tisza László (M.-Csány). Egyleti ezüstérmet: Somogyi Gyula. Egyleti bronzérmet: gr. Sztáray Antal (N.-Mi­­hály.) 50 frankot aranyban: Fekete Pál (Szőke-­­­falva.) ( c) Legjelesebb alma- és kertfajtákra. Egy­le­ti aranyérmet nyert: gr. Zichy Fe­­­­rencz vedrődi gyümölcseiért.­­ Egyleti ezüstérmet: gr. Széchenyi Imre , korpácsi gyümölcseiért. Egyleti bronzérmet: gróf Andrássy Manó, parnói gyümölcseiért. Elismerő oklevelet nyertek: gróf Zichy J­enő ( Zichyfalváról, Hajós József Budapestről, Tallián Andor­­ Somogyról, Paulovics Mihály lelkész Kerepesről, André I Lászlóné, néhai b. Bánffy Elek Bagosról, Földvári Mi­hály Budapestről, gr. Keglevich István Kis-Tapolczáról,­­ dr. Jankovich Antal Budapestről, Szathmári Királyi Pálné Budapesről, Birly Lajos Budapestről, gr. Ester­házy Antal Szempczről, Bartos Gyula G.-Hodosról, Ebergényi Sándor F.-Bükről, V. Szabó István Halasról. d) Hajós József által hazai 4 jeles faj almára kitű­zött 50—50 frankot aranyban elnyerték. Legszebb Török­ Bálint almáért: Kecs­kemét sz. kir. város termelői. Legszebb sikulai almáért: Thorma Vincze Halasról. Legszebb szercsika almáért: Pécs-bara­nyai kertészeti egylet. Legszebb batul almáért: Nagy-Tamásné Vajda Sz.-Ivánról. e) Egyéb gyümölcsből legteljesebb, helyesen elne­vezett gyűjteményre: Egyleti bronzérmet nyert: gr. Széchenyi Imre Horpácsról szép őszi baraczk- és szilvagyüjtemé­­nyéért. f) Kivitelre vagy nagyban eladásra alkalmas gyü­mölcsre almán és körtén kívül: 50 frankot nyert aranyban: Kovács Lőrincz N.­Bányáról 100 holdas gesztenyetelepéért. g) Egyleti és intézeti kertészetekre: Állami aranyérmet nyert: Kolos monos­tori gazdasági tanintézet helyesen elnevezett gyűjtemé­nyéért. Egyleti aranyérmet: Keszthelyi gaz­dasági tanintézet kiterjedt alma- és körtegyűjtemé­­nyéért. Egyleti ezüstérmet: M. Óvár gazdasági aka­démia.. Állami ezüstérmet: Berzeviczy Ödön és Pál Berzeviczéről 10 holdnyi gyümölcsöséért és szép gyü­mölcseiért. Állami bronzérmet: Reichstaler János Po­zsonyból igen szép és nagy gyümölcseiért. 50 frankot aranyban nyert: Bartics József földmivelő Vas megyéből szép almáiért. 30 frankot aranyban nyertek: Matejecs- Reviczky János, Pap Tivadar, Burakis János, Ötvös János. Elismerő oklevelet nyertek végül: Ró­nay Albert, Katz Mihály, Kis József, Hutter Samu, Bibó Lajos, Deák László, Csapó Kálmánné, Gyárfás István, Janikovics Alajos prépost, Balogh Ágost kano­nok, Kirschner András, Puskás József, Bosnyák Lajos, gr. Zamolyszky József, Mednyánszky Sándor, Újbánya városa, dr. Kiss Antal, Kiss Bálint, Nagyenyedi gyü­­mölcsészeti egylet. II. Csoport: Konyhakerti termékek üde állapotban, magvak és dísznövények. A) Konyhakerti termékek. Első díj: Állami aranyérmet nyert: Ham­mer József (Pozsony). Második dij: Állami ezüstérem Mizsi István (Pozsony). Harmadik dij: 5 db 20 fokos arany: Mi­­sóka Pál, Dlauby Gyula (Budapest-Kőbánya). Negyedik díj: Egyleti bronzérmet nyertek: gr. Zamolyszky József és Fekete József J­­­yv.­jz­i a m­i bronzérmet nyert: Kempelen István (Eger). Dicsérő oklevelet kaptak: Kolozsmonos­tori gazdasági intézet, Rónay Albert (Hrabocz, Zemp­lénim), gr. Andrássy Manó (Budapest), a budai vin­­czellériskola, Nagy Elek (Halas), gr. Apponyi Lajos (Budapest), Kiss László (Halas),, dr. Szabó Menyhért (Halas), szécsenyvidéki egylet (Árva megye). B) Magvak. Áll. aranyérmet nyertek: Mautner Ödön (Budapest), Reichsthaler János (Pozsony). Áll. ezüstérmet: Fleischmann és Weber (Bu­dapest), Nagy Tamásné (V.-Sz.-Iván.) Elismerő oklevelet a Doellstadt czég (Frank­furt), Rónay Albert (A.­Hrabócz.) C) Dísznövények. Arany ér­met nyertek: Seiderheim, Friedl, Szel­­nar és Wéber budapesti mükertészek. Ezüstérmet nyertek: Dengler és Vladika buda­pesti mükertészek. III. Csoport: Konzerv gyümölcsök. a) Állami aranyérmet: Tschinkl Ágost fia laibachi czég. b) Állami ezüstérmet kaptak: Korchmáros Jánosné (Huszonya) kivitelre képes finom gyümölcseiért. Gr. Zamolyszky József (Felső-Motelitz) kivitelre képes jó aszalványokért. Mocznik Lajos igen jó főzelék kon­zervért, mustárért és eczetes ugorkáért. Graba testvérek (Komotau) igen jó főzelék konzervekért. Állami bronz­érmet nyert: Gábor Jó­zsef (Érdiószeg), Tomasini Dominika (Fiore di Treviso) boreczetes ugorkáért és főzelékért, Koch Miksa (Braun­schweig) főzelékért, Janauschek Ferencz (Bécs) hozott ugorkáiért. d) Dicsérő oklevelet: Szegedi Györgyné (Acsád), Chrasztek Mihály (B.-Szt.-Kereszt), Beniczky Gyuláné (Budapest), Vári-Szabó Antalné (Hidegkút), Kiss Györgyné (Kecskemét), Molnár Istvánné (Buda­pest), Adamik Francziska (Kremsir), Pogetko Nándor (Gaben) almaborért, Dobos József (Budapest), Elbogen I. (Bécs) likőrökért. IV. Csoport. Eszközök és taneszközök. A) Eszközök. Állami ezüstérmet nyertek: Schm­iedt I. (Bécs), Nöbhling Vilmos (Budapest), Fuchs Emil (Bu­dapest), Bundsuh Gusztáv (Köln). Áll. bronzérmet nyertek: Ditmar testvérek (Heilbrunn), Herbercz F. A., Brandes Károly (Hanno­ver), Vobruik I. K. (Bécs), Weypert I. (Heilbrunn), Mayer F. (Bécs), Krausz és társa (Bécs), Schottola és Nolschil (Budapest). B) Taneszközök : Ezüstérmet nyert: Linhardt György (M.­Óvár), Hamburg Emil (M.­Óvár), Erber József (Bécs), Calderoni és társa (Budapest) és a kolosmonostori gazd. tanintézet. Elismerő oklevelet nyert: Reviczky M.tta­­jecz (A.­Kubin). KÖZLEMÉNYEK. Mintaszüret Pécsett. Miklós Gyula borászati kor­mánybiztos és Kreiner Fülöp országos pinczemester ve­zetése mellett f. hó 11. és 12-én Pécsett mintaszüretet tartottak. A szüret e napokon reggeli 8 órakor kezdő­dött, először a veres szőlő szedésével, illetőleg kiválo­gatásával, mert a kadarka szőlő nem lévén teljesen megérve, de rothadt is volt, válogatni kellett, ehhez al­kalmaztatott 8 szedő, minden sor szőlő mellé két szedő állott, kés-, olló- és tekenővel ellátva, kik a szedést, illetve válogatást, következőleg teljesítették. A veres szőlőből csakis az egészen érett s egészséges fürtök vetettek le, ezekből is a nem teljes érettségű bogyók, mint rothadt szemek, az egyik tekenő fölé tartva, olló­val kivágattak, s a jó fürtök így külön edénybe rakat­tak, ezért külön puttonyos szállította a veres borhoz való válogatott szőlőt, s külön puttonyos vitte el a rot­hadt és nem egészen érett szőlőt a présházba. A szedésnél fődolog volt a válogatás, s pedig minden faj szőlőnél, csu­pán a vegyes fajok, és a pécsi módon szüretelt, veres borra nem alkalmas kadarka szőlő nem részesült ebben. Október 12 én délután 3 órakor befejeztetett, e szőlő­szedés s a kormánybiztos felhívására, a folyton nagy számmal jelenlevő szőlősgazdák részére, a parkban Krómer Fülöp pinczemester előadást tartott, melynek tárgya 3 részre oszlott: a szüret, erjesztés és ászkolás, így első­sorban: a szüret ismertetése, mikép kell tudni ? mikor kell szüretelni? kiemelésével a kérdésnél, hogy a szüret megkezdése mindig hatósági engedély után tör­ténhessék a borok minősége tekintetéből, továbbá a fürtök miért válogatandók ? egyfaju szőlők miért sze­­dendők egybe, a taposás czél irány­talansága, a malom előnye? a héjján való hagyása a szőlőnek, mikép állít­ható elő a bor zamata, — erjesztés — ászokolás kér­dése, lenyálkázás hasznos-e, s mikor kell? a sajtók előnyei és hátrányai ismertetése. Mustmérés mikép tör­ténik, ez alkalommal bemutatva lett a klosterneuburgi „Babó“-féle mértéken, mely hőfokkal is ellátva van s az ezzeli elbánás, bebizonyításával annak, hogy a köz­­használatban levő pécsi mustmérők teljesen haszonve­­hetetlenek. Meghatároztatott a felhozott must savtartalma, ismertetésével az alkalmazásnak. Ismertette az erjesz­tést, és minő nagy szerepet játszik ennél az erigomba, melyet elölni kéne azés által oly hordóban, melybe most töltetik, nem szabad, mert tökéletlen lesz az erjedés. Az edények mikép kezeltessenek, főleg a szüret előtt és utána ? A borok töltögetése, házasítása hogyan történik ? minő bor legyen a töltelék ? Hányszor kell fejteni az első évben az uj bort, hányszor fejtendő az a bor ? Mikép történik a bor-kírálás a hallás, látás, szaglás és ízlelés, mint az ember­­ érzékével ? A kénezés alkalmazandó-e a fejtésnél? Mikor kénezzünk? hol tartsuk a bordáinkat fej­tés előtt a kéntől? Ezek mind olyan kérdések voltak, me­lyeket szakavatottsága által oly érthetőn, könnyű modorban, folytonos érdekeltség mellett adott elő Krémer, hogy minden szőlősgazda a nyújtott tapasztalatokban gazda­godva, távozhatott haza, azon általános óhajjal,­­ vajha Pécsnek ily szakavatott emberei volnának. Az érteke­zés befejeztével a kormánybiztos köszönetét fejezte ki azon buzgóságért, melylyel a szőlősgazdák felkarolták szüleire, felhívta a jelenvoltakat, mikep igyekezzenek odahatni, hogy a kormány Pécsett vinczellér iskolát ál­líthasson, s biztosíttassék e czélból 20 tanuló évi ellá­tása, a telekvásárlás, felszerelés, tanári kar a kormány gondja leend.___________ Kőbányai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése. — október 18. Az üzlet élénk. Magyar öreg nehéz 56—57 kr, fiatal nehéz 58—58­­/2 kr., közép 57 V,— 58 kr, könnyű 58—58V® kr, szedett közép 56—57Va kr, könnyű 56 y2—57 kr, romániai bakonyi nehéz 58—58Va kr. átmeneti, közép 57 '/s—58 kr átmeneti, könnyű 57— 57 */a kr átmeneti, eredeti nehéz 56 kr átmeneti, köny­nyű 55 kr átmeneti, szerbiai nehéz 59'/2 kr átmeneti, közép 58*/i1—59 kr átmeneti, könnyű 57—57 */a kr át­meneti. ____________ Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 18. Árutőzsde. (Külön tudósítás.) Délután gabonában kötés nem jött létre, a hangulat csendes, az árak nem változtak. — Berlinben ma a gabonaárak változatlanok maradtak.­­ Értéktőzsde. Esti tőzsde. A legnagyobb áremelkedést, mely ma délben érte el tetőpontját, egy csekélyebb mérvű reactio­n követte. Osztrák hitelrészvény 3­­, írttal gyengébben zárultak, a többi értékek, melyek az emelkedésben nem követték ezeket, szin-­­­tén gyengébbek és bágyadtabbak. Új aranyjáradék 90.47, Papírja-­á­radék 89.30, de üzlet nélkül. Osztrák hitelrészvény 378 30-ról 375.25-re esvén, 375.80-an maradtak. Magyar hitelrészvény 375.30,­­ és Leszámítoló bank 124.25.

Next