Ellenőr, 1881. november (13. évfolyam, 549-603. szám)

1881-11-01 / 549. szám

XIII. évfolyam — 649. szám________ Egyes ára­k kr. Budapest, kedd, november 1. tszf. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre . . . .....................20 forint — kr. Félévre ........ l . 10 „ — „ Évnegyedre ...................................... 5„ — „ Egy hónapra ........ 1­9­80 „ Az estilap postán való külön küldéséért az elő­fizetési áron felül, külön­­ frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vo­natkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalap­­ntcza 22. sz.) intézendők. H­. ír-i,­-----------------------------------------------------------|___ Szerkesztőség és kiadó­ hivatal Budapesten, Kalap-utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldé­sére nem vállalkozunk. —■» Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, to­­vábbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis Rudnyánszky A. as „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla elle­nében fizetendő. Budapest, október 31. Közgazdasági viszonyok Boszniában is. Ezen intézkedések annyival inkább tették köteles­ségévé a minisztériumnak, hogy saját kezdeményezése által vesse le a megszállott területen meghonosítandó bányászati iparnak alapjait. E czélból szükségesnek lát­szott, a turzásokat, melyek kihasználásra érdemes tele­pek keresésének czéljából kezdettek, — a mennyiben a boszniai országos pénztár szűk pénzbeli eszközei meg­engedték, — egész erélylyel folytatni mindaddig, míg sikerülni fog ott az osztrák-magyar bányászati ipart a boszniai terület részére megnyerni. Hogy pedig biztos jogalap alkottassék, a múlt év vége felé a cs. kir. földmivelési minisztérium, a m. k. kereskedelmi minisztérium és a közös minisztérium tag­jaiból álló bizottság hivatott össze, mely a magyar oszt­rák bányatörvényekhez lehetőleg alkalmazandó bánya­­törvényt Bosznia részére volt kidolgozandó. Az 1869-iki török bányatörvény nem volt alapul elfogadható, mert — eltekintve alaki hiányaitól, melyek igazságos alkalmazását majdnem lehetlenné teszik — ezen törvény, lényegesebb a bánya adományozásról szóló részében a vállalkozónak semminemű biztosítékot nem nyújt. Az ezen bizottság által kidolgozott javaslat a két kormány jóváhagyását megnyerte és így legközelebb életbe fog lépni a Bosznia és Herczegovina számára ér­vényes bányatörvény, valamint egy Szerajevóban széke­lendő bánya­kapitányság, melynek személyzete egy bá­nya­kapitányból, egy bányászati főbiztosból, egy bánya­biztosból és egy irodatisztből álland. A­mi ezen bánya­­kapitányságnak hatáskörét illeti, az mindazon ügyek­ben, melyek a bányatörvény szerint döntendők el, mint első fokú hatóság, a közös minisztérium pedig a két­ kormánynyal egyetértőleg mint második és utolsó fog határozni. Azon esetre, ha nagyobb számú bányászati válla­latok keletkeznének, melyek a bánya­kapitányság szék­helyétől oly távolra esnek, hogy ez által a felekre nézve tetemes késedelmek és aránytalan költségek keletkez­hetnének, különböző pontokon bányabiztosságoknak fel­állítása terveztetik­ A bányászati ügyeket illető törvény­kezési szabályzat, a csekélyebb értékű peres bánya­­ügyek elintézése körül követendő sommás eljárást nem különben a bányászati vállalatok megadóztatását szabá­lyozó külön rendeletek a bányatörvénynyel egyszerre fognak életbe lépni. Ezekre nézve egyelőre csak annyit kívánok meg­jegyezni, hogy Bosznia és Herczegovina számára csak egy első fokú bányabíróság van kilátásba véve, s hogy ilyennek a szerajevói törvényszék szemeltetett ki, míg a szerajevói főtörvényszék is fogna működni. Csekélyebb jelentőségű peres esetekre nézve a bíráskodás a bánya­­kapitányságra ruháztatik át, hogy az illetők gyors, ke­­vésbé költséges és szakértő igazságszolgáltatásban ré­szesüljenek. A bánya­adóról szóló rendelet alapjául az 1875. évi XXVII. magyar törvényczikk vétetett az adó százaléknak tetemes leszállítása mellett. Továbbá már is ki van dolgozva a bányatelek­könyvi rendelet, valamint a telekkönyvivő használatára szükséges utasítás, továbbá a valamennyi bányászati vállalatnál kötelezőleg behozandó országos segélyző pénz­tár alapszabályzata. Meg kell még némelyeket említenem a Bosznia és Herczegovinában tett bányászat műszaki vizsgálatok ered­ményéről és azon bányászati vállalatokról, melyek ott a bányatörvény behozatalával életbe lépnek. A bányászati műszaki vizsgálatok kiderítették, hogy Bosznia és Herczegovina különböző pontjain nagy terjedelmű és kiaknázásra méltó barnaszéntelepek létez­nek, legfontosabbjai a zeniczai, szerajevói, banjalukai, prujavori szénmedenc­ék, továbbá Banjaluka, luzla, Travnik, Zepcze, Trebani, Buna, Kojnicza és Mosztár tájékán. Miként a fennemlített a kincstár költségén folyta­­tatott turzások kiderítették, Kresevo környékén fakond (Fahlerz), malachit és rézkovand, az inai hegyen és Pogoreliczán higany, Jaszenovában, Borovicában, Mas­­sinban, Szredniban Selo mellett, továbbá Olovóban, Szrebreniczában, Zviezdában és Doleviben ólom-ércz, Czemerniczában dárdány, Dubosticzában b­rom-érczek, Hanozrendben cseleny-érczek (Mangan), Hruzában kén­­mireny, végre Városben, Boroviczában, Zwiezda-Plani­­nában, Mlakvában, Przicban vasérczek találtatnak. Habár eddigelé nem valósultak meg teljesen azon várakozások, melyek Bosznia annyira magasztalt fakond telepeire nézve tápláltatak, az eddig talált nagy terje­delmű ólomércztelepek nagy reményekkel kecsegtetnek, a b­rom, dárdány és cseteny­érczek pedig kétségtelenül mivelésre méltók.­­ A vaskő kitűnő minőségben és igen tetemes mennyiségben található. Mindazonáltal a vasipar felvirágzása, daczára annak, hogy fa- és kőszén elegendő mennyiségben van rendelkezésre, mégsem vár­ható, míg az eddig még hiányzó közlekedési utak el nem készülnek. A közös minisztérium, tekintetbe véve a boszniai vasutak kőszénszükségletét, az 1880-iki év kezdetén alkudozásokat kezdett a bécsi szénipar-társulattal, mely­­lyel a kincsárnak fentartott szenicza-szerajevói szén­­medenc­e egy részének bérbevételére meg is köttetett a szerződés. Az ezen szerződéshez kötött remények teljes mér­tékben valósultak. A szénipar-társulat késedelem nélkül megtette a szükséges beruházásokat, úgy hogy jelenleg Szeniczában a szükséglet fedezésére teljesen képesített, munkáslakásokkal ellátott és a vasúti sinösszeköttetéssel bíró telep létezik, mely nemcsak a vasút számára meg­­kívántató szenet minden nehézség nélkül szolgáltatja, ha­nem a magánosoknak szerény szükségletét is fedezi. Nem szenved kétséget, hogy ez év végével az említett telep még nagyobb mennyiségek szolgáltatására is ké­pesítve leend, és hogy — eltekintve a növekedő vasúti forgalomtól és a szeniczai vasút üzleti költségeinek az olcsó szén által előidézett csökkenésétől — ezen telep sok iparnemre nézve is nem csekély vonzerővel fog bírni. A közös minisztérium továbbá alkudozásban áll a most alakulóban levő „Bosznia“ czímű társasággal, a végből, hogy az állam számára fentartott tuzlai terüle­ten folytatandó bányászati ipar által, az ott már is mu­tatkozó szénszükséglet fedezhető legyen. A fennemlített turzások kedvező eredményei alkal­mul szolgáltak, első rangú osztrák és magyar iparo­sokkal és pénzintézetekkel folytatandó újabb alkudozá­sokra, melyek kielégítő eredményre vezettek. 1880-ik évi októberben sikerült több elsőrendű pénzintézetet és bányászattal foglalkozó iparost egy bányatársulattá (Ge­werkschaft) egyesíteni. A minisztérium és az illetők né­zete szerint a „bányatársulat“ alakja felel meg legjob­ban a fenforgó viszonyoknak, mert nem tételezi fel előre a részvénytőke magasságának meghatározását, mi bányá­szati vállalatoknál vajmi nehéz, másfelől azonban fenn­tartja, a vállalat szükséglete és fejlődése arányában meg­­kívántató elrendelésének lehetőségét. Ezen bányászati társulat a bányatörvény kihirdetése után, és így már e törvény szabványai szerint fog életbe léptetni. Eltekintve azon üdvös hatástól, melyet az ezen társulat által megindítandó munkálatok közvetlenül a környékre és közvetve az ország anyagi fejlődésére gya­korolni fognak, az említett pénzintézetek egyesülése oly tőkeerőt képviselnek, mely kétségtelenül képesítve van az e­szakba vágó minden életrevaló feladatot méltó és kitartó módon megoldani, még azon esetre is, ha e fel­adatok jövőben a vállalat mai keretén messze túlter­jednének. Hogy ezen egyesülés létrejötte megkönnyíttessék, a boszniai országos kincstár a kibocsátandó 100 rész­letből 20 at, tehát 7s­ részt vállalt magára. A közös mi­nisztérium ezen hozzájárulás által a kormánynak úgy a társulat kezelésére való befolyást, valamint az abból várható nyereségben való részesülést akarta biztosítani, a­nélkül, hogy a közigazgatási gépezet egy iparos vál­lalat beillesztése által bonyolódottabbá és drágábbá té­tetnék és a­nélkül, hogy a netalán nagyobb mértékben szükségessé váló beruházásoknál az ország financziás mértéken túl igénybe vétetnének. Midőn a kormány a most előadott módon nagyobb terjedelmű bányászati vállalatokról gondoskodott, tekin­tettel volt egyúttal más vállalkozókra is, és a szabad kutatási területeket (Feischürfe) kérelmezők számára, ne­talán később jelentkezőkkel szemben, fentartotta az el­sőbbséget azon feltétel alatt, hogy legfölebb hat héttel a bányatörvény életbe lépte után a törvényszabta alak­ban újítsák meg kérelmüket a szerajevói bánya­kapi­tányságnál. A turzások által elért eredmények és azon élénk érdek, melyet azok bányászati vállalkozóknál költeni látszanak, elegendő okot szolgáltat arra, hogy a meg­szállott tartományokban már a legközelebbi időben a bányászatnak sikeres fejlődését várhassuk.­­ A közvagyonnak még értékesebb részét az erdők képezik a megszállott tartományokban. Mert habár az előbbi kormány alatt Bosznia és Herczegovina erdei, rendszeres erdőkezelés hiánya s főleg az utolsó évek zavarai következtében tetemes mértékben pusztítvák is, a megszállás után ennek daczára constatálható volt, hogy a te­rületek majd­nem fele része erdőnövényekkel van bo­rítva és hogy jelentékeny vágható fa-állományok létez­nek, úgy hogy az 1000 négyszögmérföldnyi területre, körülbelül 500 négyszögmérföldnyi vagy 2.875.000 hek­tárnyi, habár részben egy elkopárosodott erdőterület esik. Az erdőtulajdon kérdése a kormányra nézve szin­tén kedvezőnek mondható, miután a­z erdőségek legna­gyobb része már a török kormány alatt is államtulaj­­dont képezett és a megszállás után is aránylag csak csekély részére tart igényt a Vakuf-igazgatóság vagy egyes magán­személyek. Ezen Vakuf, illetőleg magánerdők kihasítása, va­lamint azon erdőterületek megállapítása, melyek még a török kormány alatt a községeknek voltak átengedve saját faszükségletük fedezésére, azonnal az ország le­­csendesítése után kezdeményeztetett és a kérdés megol­dása külön bizottságokhoz utasíttatott. A birtokkérdés teljes tisztázása azonban csakis a folyamatban levő ka­­tasztrális munkálatok befejezése után külön erdőkatasz­ter elkészítése által lesz keresztülvihető. Addig csakugyan fenn kell tartani a török erdő­törvény határozmányait, habár ezáltal az erdőkezelés jövedelmezősége nem csekély mértékben meg van ne­hezítve. Mert eltekintve az erdőlegelői szolgálmánytól, a török erdőtörvény 5. §. értelmében a lakosságnak nemcsak jogában áll az állami erdőkből kivinni a saját használatára szükséges építési-, szerszám- és tüzelő fát, hanem jogosult azonkívül oly kisebb famennyiségeket, miket öszvérével tovább szállíthat, az állami erdőkből szintén minden kártérítés nélkül elvinni, hogy saját köz­sége lakosainak eladja. Ezen szolgálmányok hordereje könnyen megítél­hető, ha csak megközelítőleg kiszámíttatik azon fa­mennyiség, melyet a lakosság a török törvény értelmé­ben saját szükséglete fedezésére ingyen elvinni jogosítva van. Ehhez járul még, hogy a nép — nem létezvén semminemű erdővédelem — nem igen alkalmazkodott a törvény megszorító határozmányaihoz, hanem hozzá volt szokva, hogy a fát bármily mennyiségben és bármi czélra minden megtérítés nélkül az állami erdőből elvi­­hesse, e czélra természetesen a legszerő törzseket kivá­­laszsza, és még ezekből is csak azon részeket használja fel, melyek a pillanatnyi szükségletnek megfeleltek, míg a törzseknek túlnyomólag nagyobb részét a rothadásnak engedte át. A legelési jog szintoly korlátlan módon gyakoroltatott, hogy a netalán létező csemetéknek fejlő­dése merőben lehetetlenné vált. Az ilynemű erdőpusztí­­tásnak káros következményei nemcsak pénzügyi, ha­nem közgazdászati tekintetben is kézzel foghatók. A kormánynak egyik legsürgősebb feladata tehát, hogy az erdőkezelésre lehetőleg rendet hozzon be. Szakemberek hivattak meg és azonnal a megszállás után egy erdészeti tanácsos és egy mérnök az országos kormánynál mint előadó, a kerületi hatóságok mellett pedig egy-egy kerületi erdész mint műszaki tanácsos, tehát összesen egy erdészeti tanácsos, 1 mérnök, 6 ke­rületi erdész és 1 fogalmazó alkalmaztatott. Hogy az országban találtató fa­állományról nagy­jában tájékozást lehessen szerezni, három szakférfiú e czélból beutazta a megszállt országokat. Az általuk tett jelentés megerősítette az erdőterület terjedelmére vonat­kozó eredeti föltevéseket, hogy tudniillik a megszállott területnek mintegy 50°/0-ja erdőből áll, és hogy mint­egy 104 négyszögmértföldön, vagy 600.000 hektáron azonnal vágható fát lehet találni. A szakértők az erdő­­állomány értékét is kiszámították. Miután azonban az erdőknek értéke a faértékesítésnek lehetőségétől, ez pe­dig ismét soknemű tényezőktől függ, melyek­­jelenleg csak csekély mértékben találhatók, ezen számítás gya­korlati jelentőséggel aligha bír. A fa mennyiségét illetőleg a szakértők azt — habár csak felületes becslés szerint — a meglevő fa­ állagokban körülbelül 138,971.000 köbméterre számítottak, melyből hozzávetőleg 1,690.000 kemény haszonfa, 76,279.000 kemény tüzelő­fa, 23,256 000 puha haszonfa és 37,746.000 puha tüzelőfa. Az összes erdőterületből körülbelül 1,667.500 hek­tár vagy 58% lomb fával és 1,207.500 vagy 42% feny­vesekkel van borítva. Az uralkodó fanemek közé szá­mítható a bükk, mely leginkább van képviselve; a tölgy, mely a Száva mentén elterülő lapályokon és a közép­hegységen diszlik és a Boszna mentében mint fürtös tölgy, a Herczegovinában mint lágyszőrű tölgy található, továbbá a fenyőjegenye, fekete és fehér szurkos fenyő, mely fanemek főleg Vares mellett igen jó karban levő vegyes erdő állományokban találhatók és szokatlan mé­reteket (1 — 2 méter átmérő és 40 méter magasság) mu­tatnak ; végre a diófa, mely a Boszna, Krivaja és Koj­nicza völgyeiben egész állományokat képez. Szórványosan megjelennek azonkívül a hársfa, ju­har, nyírfa, berki bükkfa és vadgyümölcsfák. Nagy mennyiségben található végre a sumach (eczetfa), mely annak idején a cserző iparra nézve nem csekély fon­tosságú szereppel fog birni. Hogy ezen tekintélyes erdőbirtok további pusztítá­sok ellen megvédessék és annak jövedelmezése emeltes­sék, 1880. folyamában az erdészeti szolgálat szervezte­­tett és e czélra a következő személyzet alkalmaztatott. a) Központi vezetés: b) Erdészeti hivatal: 1 erdészeti tanácsos ; 3 erdőmester; 1 erdőmester; 4 főerdész ; 1 mérnök; 2 erdőkezelő ; 1 fogalmazó ; 4 napdíjnok ; 1 erdészeti gyakornok. c) Legalsóbb kezelési hatóság: 17 erdőkezelő; 27 felvigyázó; 5 gyakornok ; 80 erdő­őr. Összehasonlítván az ekként megalkotott hivatali állomások számát azon erdőterülettel, melynek kezelése reájuk bízatott, azonnal kiderül, hogy ezek csakis a legelső és legsürgősebb szükségnek felelnek meg, és hogy a meglevő anyagi eszközök a közigazgatás meg­szilárdulása és az ország anyagi viszonyainak átalános fejlődése arányában ezen személyzetnek tetemes szapo­rítása leend szükséges. Az erdő­jövedelmet eddigelé a következő jövedelmi ágak nyújtották: a) azon dijak, melyek kisebb faeladásoktól sze­dettek ; b) azon dijak, melyek feldolgozott anyagoktól, még­pedig a fogyasztás helyszínén fizetendők; c) a sumach felhasználásától járó adó; d) az erdőségeken tett károkért a kártevőktől be­szedett kárpótlási összegek; e) a kincstári legelőkre kihajtott marhától besze­dett adó; és f) a méh és gubacs elárusításából befolyó ösz­­szegek. A vadászatból jövedelem egyelőre aligha várható. Az említett jövedelmi ágakból eredő összeg 1880-ban 116.000 frtot tett, tehát az erdők nagy terjedelméhez képest vajmi csekély volt. Ennek tetemesebb emelkedése csak akkor vár­ható, ha majd sikerülni fog az erdővétségeket hatályo­san meggátolni, a fajtási jog gyakorlatában évek során át gyökeret vert visszaéléseket lehetőleg kiirtani (ami köztudomás szerint mindenütt a legnehezebb feladatok közé tartozik), a távolabb fekvő erdőségeket megkö­­zenthetőkké tenni és végre, ha ipar és kereskedelem általában és azzal együtt a fakereskedés is emel­kedni fog. KÖZLEMÉNYEK: A karácsonyi kiállítás és bazár ügyében működő bizottság f. hó 28-án gr. Károlyi István elnöklete alatt ülést tartott a magyar általános iparegylet helyiségei­ben, melyben mindenek előtt bejelentetett, hogy eddig­elé közel 150 egyes kiállító jelentkezett nem számítva a háziipar collectiv kiállítását. Elnek üdvözölvén Kau­­s­e­r József építész urat, ki a kiállítás berendezését el­vállalta, mellé berendező bizottsági tagokat megválasz­tattak : Falk Zsigmond, Hoffmann Ignácz, Posner Károly Lajos és Thék Endre urak, a titkári és pénztárnoki teendőkkel Richter An­tal úr bízatott meg. Megalkottatott egyúttal a be­fogadási biráló bizottság, — minden egyes csoportból három tag választatván és pedig: az I. Csoportban Kozmata Ferencz, Seenger Béla, Kratzmann Ede; II. Csoportban : Jungfer Gyula, Kleiner Ferencz és Görög István; a III. csoportban: Eőry Farkas Kálmán, Schunda Venczel és Beregszászy; a IV. Csoportban: Hüttl Tivadar, Eleőd Józsa, Tausig József; az V. cso­portban : Thék Endre, Hoffmann J. C., Kramer Samu és Csepreghy János; a VI. csoportban: Dula Antal, Rieger Mór és Schön József; a Vll. csoportban: Quentzer testvérek, Eberling Antal és Laube Ferencz; a VIII. csoportban: Wikus József, Prückler Ignácz és Adler urak. Ezek után a kiállítás végrehajtó bizottsága ala­kíttatott meg gr. Károlyi István elnöklete alatt: Eőry- Farkas Kálmán, Hüttl Tivadar, Keleti Károly, dr. Lipthay Béla,, Mu­dr­á­ny Soma, Müller Vil­mos és N­e­u­w­e­rr Ármin urakból, elhatároztatván, hogy a bizottság a legközelebbi szerdán kezdi meg működé­sét, mely az összes kiállítás belső szervezetének végleges megállapítása mellett, az összteendők végzéséből fog állani. Végül köszönetet szavaztak le. Lipthay Béla úrnak mint a sikerrel működött előkészítő bizottság eddigi elnökének. A tárgyak beküldésének határideje november 10. a bazár és kiállítás november 20-án dél­előtt nyílik meg s tart szakadatlanul decz. 26-ig, mely­nek délutánján fog a sorsolás megtartatni, míg decz. 27-ik és 28-ik napján a tárgyakat el kell szál­lítani. A „Kisbirtokosok országos földhitelintézete“ a­z. évi október havában 331 félnek 311,750 forint kölcsönt engedélyezett záloglevelekben és 2 félnek 10,300 frtot készpénzben. Gazdasági és üzleti tudósítások. Arad, okt. 28. (Az „Ellenőr“ saját tudósítása.) A behozatal a heti piaczokra a mezei munka és a rossz utak következtében rendkívül csekély volt. Búzát csak keveset hoztak be. Rozs, árpa és zab egészen hiányzott. Tengerit mintegy 500 méter mázsát hoztak a piaczra s ez 4 frt 70—80 kron adatott el; novemberre elkelt 3000 mm. 4 frt 70 kron, deczem­­ber—márcziusra elkelt 6000 mm. 5 frt 20 kron Temes­váron átvéve; mindkét tétel szeszgyárak részére. Idei fehér bab nagy figyelemben részesül s 9 fo­rintot szívesen adnak érte, mig a tavalyi 8 frt 50 kron­­­kel. Diót és lekvárt már meglehetős sokat hoztak az új aradi piaczra s e czikkben nagy forgalomra van ki­látás. Szesz kész áru hordó nélkül 32 frt 50 kr. Az aradi Lénárt-napi vásár a szarvasmarhákra és sertésekre, dióra, lekvárra, babra és szilvapálinkára november 4-én, lovakra és nyers terményekre no­vember 6-án kezdődik. T. L. Nagy-Kanizsa, október 28. (Az „Ellenőr“ tudósí­tása.) Úgy mint mindenütt, az időjárás nálunk is a lehető legrosszabb. Már hat hét óta — egy két szép nap kivé­telével — esik az eső, mely a gazdaság minden ágára nézve felette hátrányos. Sok gazda visszamaradt szán­tás-vetéssel, ma pedig szántani vetni majdnem lehe­tetlenség. A tengeri sok helyütt még szedetlen, és itt romlásnak indul. A szüret be van fejezve; az esős idő igen sokat ártott, leginkább a szőlő rothadásnak in­dult, minek következtében kényszerítve valánk idő előtt leszüretelni — a minőség nagy hátrányára. A mennyi­ség kielégítő, a legjobb minőségű borok mellett sok rész is fordul elő. Az új borral a kereskedés felette élénk, minthogy vidékünkön több idegen kereskedő te­lepedett le borvásárlás czéljából. Fehér bort 6­50 frt 7 frtig, fillert 5.50—6.50 frtig vásárolnak hedtolite­­renként. A gabonaüzlet már hetek óta lanyha, min­dennemű czikkekben csupán a legszükségesebb fogyasz­tásra szorítkozik. A készletek mindamellett nem valami nagyok és feltehető, hogy az árak némely keresletnél emelkedni fognak. Mai jegyzéseink: Búza 75 7a—76 kilós 11.60—11.65, 77—78 kilós 11.80. Rozs 8.70-9.25. Árpa 8.50—9. Zab hiányzik, névleges ára 8 frt. Kőanyai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése: — október 31. Az üzlet csendesen folyt. Magyar öreg nehéz 56—57 kr, fiatal nehéz 58—5872 kr, közép 5111ls—bSkr, könnyű 58—58 kr, szedett közép 55—56l­a kr, könnyű 55— 56 krajczár, romániai bakonyi nehéz 58—5872 kr átme­neti, közép 57 zs—58 kr átmeneti, könnyű 57—57 52 kr, átmeneti, eredeti nehéz 56 kr átmeneti, könnyű 55 kr átmeneti, szerbiai nehéz 59 kr átmeneti, közép 57 ’/a kr átmeneti, könnyű 57 kr átmeneti. Az árak páronként 45 kil. és 4% levonással kilogrammonként értendők, ro­mániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronként 4 arany­ért vám fejé­ben megtéríttetik. Üzleti hetiszemle. (Folytatás.) Hüvelyes vetemények. Végre abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a múlt heti üzletforgalomról jobb jelentést tehetünk, mint az előző heteken, mint hogy e héten nemcsak nagyobb mérvű szállítmányok érkez­tek, hanem egyszersmind jelentékeny számú vevő is volt a piac­okon, kik téli szükségleteiket szerezték be. Bab változatlan árak mellett, az eddigi vásárlási kedv némi­leg alászállott. Árak : nagy fehérszemű IOV4—11%, törpe 12­­/a—13 V4 frt. Oka ez áraknak a kiviteli üzlet pangása, minthogy szép áru alig volt a piaczon. Lencsében csak jó minőségű magyar áru érkezett, mely 18—22 forinton az áru minőségéhez képest szívesen vásárolta­tott, de mindjárt tovább is adatott. Bors­ó élénk tuda­kozódás mellett, nagyobb szállítmányokat várnak, árak: 101/s—12%a jobb minőségű, gyengébb 10—101/s frt. Kö­les: változatlan 5%—644. Köleskása: csak kisebb részletekben került eladásra, árak 1074—10% a jobb minőségű. Bükköny: keresett, de még most sincs be­lőle készlet. Mák: a szükséglet apadt ugyan, de azért a múlt heti árak fentartották magukat, a kék 39, a szürke 3572 frton kelt el. Köménymag ára 26 frt. Zsir jóllehet az üzlet pangásba ment át, még­sem volt észlelhető nagymérvű áresés, 69,50—70 frt kéretett edénynyel együtt, de a vevők tartózkodók voltak. Szalonna füstölt 70 frt, nyers 64 frt, paprikás 60 frt 100 klgmonként. Szesz folyton tartó belföldi pangás s külföldi ke­reslethiány miatt, az árak ismét visszaestek, jegyzéseink következők: szesz nagyban 33.75 — 34, szesz fogyasz­tásra 34.50—35, szesz élesztő 36.50—37, szesz finomí­tott 36.50-37 frt. Szilva szilárd, boszniai hordókban 28.20—28.60, boszniai zsákokban 27.70 — 30.40, szerbiai hordóban 26.50—26 80, szerbiai zsákokban 27.45—27.50 frt. Szilvasz csendes, uj szlavóniai I. r. 18—20, bá­náti I. r. 18 — 20 frt. Gubacs szilárd, magyar I. r. 20—21. Barkó természetes, szilárd, fehér I. r. 64—66, fe­hér II. r. 54 — 58 frt. Méz lanyha: sárga csurgatott 31—32, fehér csur­gatott 31—32 frt. Vlaszk szilárd, rosnyói 121 — 126 frt. Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 31. Árutőzsde. A forgalom gyenge, az árak változatlanok. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Ma majdnem kizárólag csak osztrák hitelrés­z­vényekben volt üzlet, eleinte csak gyenge hullám­zásokban lefelé mozgott az ár és 364.80-ig keltek a részvények, de a zárlatkor újra jobb külföldi jegyzésekre 367.40-en zárultak. 4%-os ár. jár. 89,70-re mentek fel, Papirjár. pedig 88,40. Egyéb értékek nem emlittettek. Budapesti hajóforgalom. A Duna balpartján a következő vizi járművek kötöttek ki: u. m. : Luczenbacher Pál ut. m. h. 28. szám 3200 mm. kőszén, Tóthról. — Lajos Mihály m. h. 500 mm. már­­ványkő, Süttöröl. — Wallenfeld Károly 3. sz. m. h 80 kbmt. falkö, Visegrádról. — Vég József és társa 1 dereglye, 10,000 db káposzta, Váczról. — Wallenfeld Károly 4. sz. m. h. 80 kbmt. falkö, Visegrád­­­ról. — Végh József és társa 1 dereglye 6000 db káposzta, Váczról. — Kmericim András m. h. 200 mm alma, Felső-Ausztriából. — Stá­­ber Lipót és fiai m. h. „Móricz“ 940 mm. búza, 200 mm. zab, D.­­Földvárról. — Ottenwald Antal h. h. 10 mm. kenyér, 80 mm. árpa, 10 mm. burgonya, 20 mm. tengeri, 120 db üres kosár, Sz.-Újfalu­ból. — Csepely Miklós egy dereglye 50 mm. gyümölcs, Bölcskéről. — Schön Samu m. h. 128 mm. tűzifa, Urebentből. — Holicser Jó­zsef m. h. 250 mm. alma, Felső-Ausztriából.

Next