Ellenőr, 1881. november (13. évfolyam, 549-603. szám)
1881-11-01 / 549. szám
XIII. évfolyam — 649. szám________ Egyes árak kr. Budapest, kedd, november 1. tszf. Előfizetési ár reggeli és esti lapra együtt: Egész évre . . . .....................20 forint — kr. Félévre ........ l . 10 „ — „ Évnegyedre ...................................... 5„ — „ Egy hónapra ........ 1980 „ Az estilap postán való külön küldéséért az előfizetési áron felül, külön frt jár évnegyedenkint. Az előfizetési pénzek és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalba (Kalapntcza 22. sz.) intézendők. H. ír-i,-----------------------------------------------------------|___ Szerkesztőség és kiadó hivatal Budapesten, Kalap-utcza 22. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. —■» Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Hirdetések felvétetnek a kiadó-hivatalban, továbbá DAUBE G. L. és társánál M.-Frankfurtban. — Hirdetésekért járó díj csakis Rudnyánszky A. as „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Budapest, október 31. Közgazdasági viszonyok Boszniában is. Ezen intézkedések annyival inkább tették kötelességévé a minisztériumnak, hogy saját kezdeményezése által vesse le a megszállott területen meghonosítandó bányászati iparnak alapjait. E czélból szükségesnek látszott, a turzásokat, melyek kihasználásra érdemes telepek keresésének czéljából kezdettek, — a mennyiben a boszniai országos pénztár szűk pénzbeli eszközei megengedték, — egész erélylyel folytatni mindaddig, míg sikerülni fog ott az osztrák-magyar bányászati ipart a boszniai terület részére megnyerni. Hogy pedig biztos jogalap alkottassék, a múlt év vége felé a cs. kir. földmivelési minisztérium, a m. k. kereskedelmi minisztérium és a közös minisztérium tagjaiból álló bizottság hivatott össze, mely a magyar osztrák bányatörvényekhez lehetőleg alkalmazandó bányatörvényt Bosznia részére volt kidolgozandó. Az 1869-iki török bányatörvény nem volt alapul elfogadható, mert — eltekintve alaki hiányaitól, melyek igazságos alkalmazását majdnem lehetlenné teszik — ezen törvény, lényegesebb a bánya adományozásról szóló részében a vállalkozónak semminemű biztosítékot nem nyújt. Az ezen bizottság által kidolgozott javaslat a két kormány jóváhagyását megnyerte és így legközelebb életbe fog lépni a Bosznia és Herczegovina számára érvényes bányatörvény, valamint egy Szerajevóban székelendő bányakapitányság, melynek személyzete egy bányakapitányból, egy bányászati főbiztosból, egy bányabiztosból és egy irodatisztből álland. Ami ezen bányakapitányságnak hatáskörét illeti, az mindazon ügyekben, melyek a bányatörvény szerint döntendők el, mint első fokú hatóság, a közös minisztérium pedig a két kormánynyal egyetértőleg mint második és utolsó fog határozni. Azon esetre, ha nagyobb számú bányászati vállalatok keletkeznének, melyek a bányakapitányság székhelyétől oly távolra esnek, hogy ez által a felekre nézve tetemes késedelmek és aránytalan költségek keletkezhetnének, különböző pontokon bányabiztosságoknak felállítása terveztetik A bányászati ügyeket illető törvénykezési szabályzat, a csekélyebb értékű peres bányaügyek elintézése körül követendő sommás eljárást nem különben a bányászati vállalatok megadóztatását szabályozó külön rendeletek a bányatörvénynyel egyszerre fognak életbe lépni. Ezekre nézve egyelőre csak annyit kívánok megjegyezni, hogy Bosznia és Herczegovina számára csak egy első fokú bányabíróság van kilátásba véve, s hogy ilyennek a szerajevói törvényszék szemeltetett ki, míg a szerajevói főtörvényszék is fogna működni. Csekélyebb jelentőségű peres esetekre nézve a bíráskodás a bányakapitányságra ruháztatik át, hogy az illetők gyors, kevésbé költséges és szakértő igazságszolgáltatásban részesüljenek. A bányaadóról szóló rendelet alapjául az 1875. évi XXVII. magyar törvényczikk vétetett az adó százaléknak tetemes leszállítása mellett. Továbbá már is ki van dolgozva a bányatelekkönyvi rendelet, valamint a telekkönyvivő használatára szükséges utasítás, továbbá a valamennyi bányászati vállalatnál kötelezőleg behozandó országos segélyző pénztár alapszabályzata. Meg kell még némelyeket említenem a Bosznia és Herczegovinában tett bányászat műszaki vizsgálatok eredményéről és azon bányászati vállalatokról, melyek ott a bányatörvény behozatalával életbe lépnek. A bányászati műszaki vizsgálatok kiderítették, hogy Bosznia és Herczegovina különböző pontjain nagy terjedelmű és kiaknázásra méltó barnaszéntelepek léteznek, legfontosabbjai a zeniczai, szerajevói, banjalukai, prujavori szénmedencék, továbbá Banjaluka, luzla, Travnik, Zepcze, Trebani, Buna, Kojnicza és Mosztár tájékán. Miként a fennemlített a kincstár költségén folytatatott turzások kiderítették, Kresevo környékén fakond (Fahlerz), malachit és rézkovand, az inai hegyen és Pogoreliczán higany, Jaszenovában, Borovicában, Massinban, Szredniban Selo mellett, továbbá Olovóban, Szrebreniczában, Zviezdában és Doleviben ólom-ércz, Czemerniczában dárdány, Dubosticzában brom-érczek, Hanozrendben cseleny-érczek (Mangan), Hruzában kénmireny, végre Városben, Boroviczában, Zwiezda-Planinában, Mlakvában, Przicban vasérczek találtatnak. Habár eddigelé nem valósultak meg teljesen azon várakozások, melyek Bosznia annyira magasztalt fakond telepeire nézve tápláltatak, az eddig talált nagy terjedelmű ólomércztelepek nagy reményekkel kecsegtetnek, a brom, dárdány és csetenyérczek pedig kétségtelenül mivelésre méltók. A vaskő kitűnő minőségben és igen tetemes mennyiségben található. Mindazonáltal a vasipar felvirágzása, daczára annak, hogy fa- és kőszén elegendő mennyiségben van rendelkezésre, mégsem várható, míg az eddig még hiányzó közlekedési utak el nem készülnek. A közös minisztérium, tekintetbe véve a boszniai vasutak kőszénszükségletét, az 1880-iki év kezdetén alkudozásokat kezdett a bécsi szénipar-társulattal, melylyel a kincsárnak fentartott szenicza-szerajevói szénmedence egy részének bérbevételére meg is köttetett a szerződés. Az ezen szerződéshez kötött remények teljes mértékben valósultak. A szénipar-társulat késedelem nélkül megtette a szükséges beruházásokat, úgy hogy jelenleg Szeniczában a szükséglet fedezésére teljesen képesített, munkáslakásokkal ellátott és a vasúti sinösszeköttetéssel bíró telep létezik, mely nemcsak a vasút számára megkívántató szenet minden nehézség nélkül szolgáltatja, hanem a magánosoknak szerény szükségletét is fedezi. Nem szenved kétséget, hogy ez év végével az említett telep még nagyobb mennyiségek szolgáltatására is képesítve leend, és hogy — eltekintve a növekedő vasúti forgalomtól és a szeniczai vasút üzleti költségeinek az olcsó szén által előidézett csökkenésétől — ezen telep sok iparnemre nézve is nem csekély vonzerővel fog bírni. A közös minisztérium továbbá alkudozásban áll a most alakulóban levő „Bosznia“ czímű társasággal, a végből, hogy az állam számára fentartott tuzlai területen folytatandó bányászati ipar által, az ott már is mutatkozó szénszükséglet fedezhető legyen. A fennemlített turzások kedvező eredményei alkalmul szolgáltak, első rangú osztrák és magyar iparosokkal és pénzintézetekkel folytatandó újabb alkudozásokra, melyek kielégítő eredményre vezettek. 1880-ik évi októberben sikerült több elsőrendű pénzintézetet és bányászattal foglalkozó iparost egy bányatársulattá (Gewerkschaft) egyesíteni. A minisztérium és az illetők nézete szerint a „bányatársulat“ alakja felel meg legjobban a fenforgó viszonyoknak, mert nem tételezi fel előre a részvénytőke magasságának meghatározását, mi bányászati vállalatoknál vajmi nehéz, másfelől azonban fenntartja, a vállalat szükséglete és fejlődése arányában megkívántató elrendelésének lehetőségét. Ezen bányászati társulat a bányatörvény kihirdetése után, és így már e törvény szabványai szerint fog életbe léptetni. Eltekintve azon üdvös hatástól, melyet az ezen társulat által megindítandó munkálatok közvetlenül a környékre és közvetve az ország anyagi fejlődésére gyakorolni fognak, az említett pénzintézetek egyesülése oly tőkeerőt képviselnek, mely kétségtelenül képesítve van az eszakba vágó minden életrevaló feladatot méltó és kitartó módon megoldani, még azon esetre is, ha e feladatok jövőben a vállalat mai keretén messze túlterjednének. Hogy ezen egyesülés létrejötte megkönnyíttessék, a boszniai országos kincstár a kibocsátandó 100 részletből 20 at, tehát 7s részt vállalt magára. A közös minisztérium ezen hozzájárulás által a kormánynak úgy a társulat kezelésére való befolyást, valamint az abból várható nyereségben való részesülést akarta biztosítani, anélkül, hogy a közigazgatási gépezet egy iparos vállalat beillesztése által bonyolódottabbá és drágábbá tétetnék és anélkül, hogy a netalán nagyobb mértékben szükségessé váló beruházásoknál az ország financziás mértéken túl igénybe vétetnének. Midőn a kormány a most előadott módon nagyobb terjedelmű bányászati vállalatokról gondoskodott, tekintettel volt egyúttal más vállalkozókra is, és a szabad kutatási területeket (Feischürfe) kérelmezők számára, netalán később jelentkezőkkel szemben, fentartotta az elsőbbséget azon feltétel alatt, hogy legfölebb hat héttel a bányatörvény életbe lépte után a törvényszabta alakban újítsák meg kérelmüket a szerajevói bányakapitányságnál. A turzások által elért eredmények és azon élénk érdek, melyet azok bányászati vállalkozóknál költeni látszanak, elegendő okot szolgáltat arra, hogy a megszállott tartományokban már a legközelebbi időben a bányászatnak sikeres fejlődését várhassuk. A közvagyonnak még értékesebb részét az erdők képezik a megszállott tartományokban. Mert habár az előbbi kormány alatt Bosznia és Herczegovina erdei, rendszeres erdőkezelés hiánya s főleg az utolsó évek zavarai következtében tetemes mértékben pusztítvák is, a megszállás után ennek daczára constatálható volt, hogy a területek majdnem fele része erdőnövényekkel van borítva és hogy jelentékeny vágható fa-állományok léteznek, úgy hogy az 1000 négyszögmérföldnyi területre, körülbelül 500 négyszögmérföldnyi vagy 2.875.000 hektárnyi, habár részben egy elkopárosodott erdőterület esik. Az erdőtulajdon kérdése a kormányra nézve szintén kedvezőnek mondható, miután az erdőségek legnagyobb része már a török kormány alatt is államtulajdont képezett és a megszállás után is aránylag csak csekély részére tart igényt a Vakuf-igazgatóság vagy egyes magánszemélyek. Ezen Vakuf, illetőleg magánerdők kihasítása, valamint azon erdőterületek megállapítása, melyek még a török kormány alatt a községeknek voltak átengedve saját faszükségletük fedezésére, azonnal az ország lecsendesítése után kezdeményeztetett és a kérdés megoldása külön bizottságokhoz utasíttatott. A birtokkérdés teljes tisztázása azonban csakis a folyamatban levő katasztrális munkálatok befejezése után külön erdőkataszter elkészítése által lesz keresztülvihető. Addig csakugyan fenn kell tartani a török erdőtörvény határozmányait, habár ezáltal az erdőkezelés jövedelmezősége nem csekély mértékben meg van nehezítve. Mert eltekintve az erdőlegelői szolgálmánytól, a török erdőtörvény 5. §. értelmében a lakosságnak nemcsak jogában áll az állami erdőkből kivinni a saját használatára szükséges építési-, szerszám- és tüzelő fát, hanem jogosult azonkívül oly kisebb famennyiségeket, miket öszvérével tovább szállíthat, az állami erdőkből szintén minden kártérítés nélkül elvinni, hogy saját községe lakosainak eladja. Ezen szolgálmányok hordereje könnyen megítélhető, ha csak megközelítőleg kiszámíttatik azon famennyiség, melyet a lakosság a török törvény értelmében saját szükséglete fedezésére ingyen elvinni jogosítva van. Ehhez járul még, hogy a nép — nem létezvén semminemű erdővédelem — nem igen alkalmazkodott a törvény megszorító határozmányaihoz, hanem hozzá volt szokva, hogy a fát bármily mennyiségben és bármi czélra minden megtérítés nélkül az állami erdőből elvihesse, e czélra természetesen a legszerő törzseket kiválaszsza, és még ezekből is csak azon részeket használja fel, melyek a pillanatnyi szükségletnek megfeleltek, míg a törzseknek túlnyomólag nagyobb részét a rothadásnak engedte át. A legelési jog szintoly korlátlan módon gyakoroltatott, hogy a netalán létező csemetéknek fejlődése merőben lehetetlenné vált. Az ilynemű erdőpusztításnak káros következményei nemcsak pénzügyi, hanem közgazdászati tekintetben is kézzel foghatók. A kormánynak egyik legsürgősebb feladata tehát, hogy az erdőkezelésre lehetőleg rendet hozzon be. Szakemberek hivattak meg és azonnal a megszállás után egy erdészeti tanácsos és egy mérnök az országos kormánynál mint előadó, a kerületi hatóságok mellett pedig egy-egy kerületi erdész mint műszaki tanácsos, tehát összesen egy erdészeti tanácsos, 1 mérnök, 6 kerületi erdész és 1 fogalmazó alkalmaztatott. Hogy az országban találtató faállományról nagyjában tájékozást lehessen szerezni, három szakférfiú e czélból beutazta a megszállt országokat. Az általuk tett jelentés megerősítette az erdőterület terjedelmére vonatkozó eredeti föltevéseket, hogy tudniillik a megszállott területnek mintegy 50°/0-ja erdőből áll, és hogy mintegy 104 négyszögmértföldön, vagy 600.000 hektáron azonnal vágható fát lehet találni. A szakértők az erdőállomány értékét is kiszámították. Miután azonban az erdőknek értéke a faértékesítésnek lehetőségétől, ez pedig ismét soknemű tényezőktől függ, melyekjelenleg csak csekély mértékben találhatók, ezen számítás gyakorlati jelentőséggel aligha bír. A fa mennyiségét illetőleg a szakértők azt — habár csak felületes becslés szerint — a meglevő fa állagokban körülbelül 138,971.000 köbméterre számítottak, melyből hozzávetőleg 1,690.000 kemény haszonfa, 76,279.000 kemény tüzelőfa, 23,256 000 puha haszonfa és 37,746.000 puha tüzelőfa. Az összes erdőterületből körülbelül 1,667.500 hektár vagy 58% lomb fával és 1,207.500 vagy 42% fenyvesekkel van borítva. Az uralkodó fanemek közé számítható a bükk, mely leginkább van képviselve; a tölgy, mely a Száva mentén elterülő lapályokon és a középhegységen diszlik és a Boszna mentében mint fürtös tölgy, a Herczegovinában mint lágyszőrű tölgy található, továbbá a fenyőjegenye, fekete és fehér szurkos fenyő, mely fanemek főleg Vares mellett igen jó karban levő vegyes erdő állományokban találhatók és szokatlan méreteket (1 — 2 méter átmérő és 40 méter magasság) mutatnak ; végre a diófa, mely a Boszna, Krivaja és Kojnicza völgyeiben egész állományokat képez. Szórványosan megjelennek azonkívül a hársfa, juhar, nyírfa, berki bükkfa és vadgyümölcsfák. Nagy mennyiségben található végre a sumach (eczetfa), mely annak idején a cserző iparra nézve nem csekély fontosságú szereppel fog birni. Hogy ezen tekintélyes erdőbirtok további pusztítások ellen megvédessék és annak jövedelmezése emeltessék, 1880. folyamában az erdészeti szolgálat szerveztetett és e czélra a következő személyzet alkalmaztatott. a) Központi vezetés: b) Erdészeti hivatal: 1 erdészeti tanácsos ; 3 erdőmester; 1 erdőmester; 4 főerdész ; 1 mérnök; 2 erdőkezelő ; 1 fogalmazó ; 4 napdíjnok ; 1 erdészeti gyakornok. c) Legalsóbb kezelési hatóság: 17 erdőkezelő; 27 felvigyázó; 5 gyakornok ; 80 erdőőr. Összehasonlítván az ekként megalkotott hivatali állomások számát azon erdőterülettel, melynek kezelése reájuk bízatott, azonnal kiderül, hogy ezek csakis a legelső és legsürgősebb szükségnek felelnek meg, és hogy a meglevő anyagi eszközök a közigazgatás megszilárdulása és az ország anyagi viszonyainak átalános fejlődése arányában ezen személyzetnek tetemes szaporítása leend szükséges. Az erdőjövedelmet eddigelé a következő jövedelmi ágak nyújtották: a) azon dijak, melyek kisebb faeladásoktól szedettek ; b) azon dijak, melyek feldolgozott anyagoktól, mégpedig a fogyasztás helyszínén fizetendők; c) a sumach felhasználásától járó adó; d) az erdőségeken tett károkért a kártevőktől beszedett kárpótlási összegek; e) a kincstári legelőkre kihajtott marhától beszedett adó; és f) a méh és gubacs elárusításából befolyó öszszegek. A vadászatból jövedelem egyelőre aligha várható. Az említett jövedelmi ágakból eredő összeg 1880-ban 116.000 frtot tett, tehát az erdők nagy terjedelméhez képest vajmi csekély volt. Ennek tetemesebb emelkedése csak akkor várható, ha majd sikerülni fog az erdővétségeket hatályosan meggátolni, a fajtási jog gyakorlatában évek során át gyökeret vert visszaéléseket lehetőleg kiirtani (ami köztudomás szerint mindenütt a legnehezebb feladatok közé tartozik), a távolabb fekvő erdőségeket megközenthetőkké tenni és végre, ha ipar és kereskedelem általában és azzal együtt a fakereskedés is emelkedni fog. KÖZLEMÉNYEK: A karácsonyi kiállítás és bazár ügyében működő bizottság f. hó 28-án gr. Károlyi István elnöklete alatt ülést tartott a magyar általános iparegylet helyiségeiben, melyben mindenek előtt bejelentetett, hogy eddigelé közel 150 egyes kiállító jelentkezett nem számítva a háziipar collectiv kiállítását. Elnek üdvözölvén Kauser József építész urat, ki a kiállítás berendezését elvállalta, mellé berendező bizottsági tagokat megválasztattak : Falk Zsigmond, Hoffmann Ignácz, Posner Károly Lajos és Thék Endre urak, a titkári és pénztárnoki teendőkkel Richter Antal úr bízatott meg. Megalkottatott egyúttal a befogadási biráló bizottság, — minden egyes csoportból három tag választatván és pedig: az I. Csoportban Kozmata Ferencz, Seenger Béla, Kratzmann Ede; II. Csoportban : Jungfer Gyula, Kleiner Ferencz és Görög István; a III. csoportban: Eőry Farkas Kálmán, Schunda Venczel és Beregszászy; a IV. Csoportban: Hüttl Tivadar, Eleőd Józsa, Tausig József; az V. csoportban : Thék Endre, Hoffmann J. C., Kramer Samu és Csepreghy János; a VI. csoportban: Dula Antal, Rieger Mór és Schön József; a Vll. csoportban: Quentzer testvérek, Eberling Antal és Laube Ferencz; a VIII. csoportban: Wikus József, Prückler Ignácz és Adler urak. Ezek után a kiállítás végrehajtó bizottsága alakíttatott meg gr. Károlyi István elnöklete alatt: Eőry- Farkas Kálmán, Hüttl Tivadar, Keleti Károly, dr. Lipthay Béla,, Mudrány Soma, Müller Vilmos és Neuwerr Ármin urakból, elhatároztatván, hogy a bizottság a legközelebbi szerdán kezdi meg működését, mely az összes kiállítás belső szervezetének végleges megállapítása mellett, az összteendők végzéséből fog állani. Végül köszönetet szavaztak le. Lipthay Béla úrnak mint a sikerrel működött előkészítő bizottság eddigi elnökének. A tárgyak beküldésének határideje november 10. a bazár és kiállítás november 20-án délelőtt nyílik meg s tart szakadatlanul decz. 26-ig, melynek délutánján fog a sorsolás megtartatni, míg decz. 27-ik és 28-ik napján a tárgyakat el kell szállítani. A „Kisbirtokosok országos földhitelintézete“ az. évi október havában 331 félnek 311,750 forint kölcsönt engedélyezett záloglevelekben és 2 félnek 10,300 frtot készpénzben. Gazdasági és üzleti tudósítások. Arad, okt. 28. (Az „Ellenőr“ saját tudósítása.) A behozatal a heti piaczokra a mezei munka és a rossz utak következtében rendkívül csekély volt. Búzát csak keveset hoztak be. Rozs, árpa és zab egészen hiányzott. Tengerit mintegy 500 méter mázsát hoztak a piaczra s ez 4 frt 70—80 kron adatott el; novemberre elkelt 3000 mm. 4 frt 70 kron, deczember—márcziusra elkelt 6000 mm. 5 frt 20 kron Temesváron átvéve; mindkét tétel szeszgyárak részére. Idei fehér bab nagy figyelemben részesül s 9 forintot szívesen adnak érte, mig a tavalyi 8 frt 50 kronkel. Diót és lekvárt már meglehetős sokat hoztak az új aradi piaczra s e czikkben nagy forgalomra van kilátás. Szesz kész áru hordó nélkül 32 frt 50 kr. Az aradi Lénárt-napi vásár a szarvasmarhákra és sertésekre, dióra, lekvárra, babra és szilvapálinkára november 4-én, lovakra és nyers terményekre november 6-án kezdődik. T. L. Nagy-Kanizsa, október 28. (Az „Ellenőr“ tudósítása.) Úgy mint mindenütt, az időjárás nálunk is a lehető legrosszabb. Már hat hét óta — egy két szép nap kivételével — esik az eső, mely a gazdaság minden ágára nézve felette hátrányos. Sok gazda visszamaradt szántás-vetéssel, ma pedig szántani vetni majdnem lehetetlenség. A tengeri sok helyütt még szedetlen, és itt romlásnak indul. A szüret be van fejezve; az esős idő igen sokat ártott, leginkább a szőlő rothadásnak indult, minek következtében kényszerítve valánk idő előtt leszüretelni — a minőség nagy hátrányára. A mennyiség kielégítő, a legjobb minőségű borok mellett sok rész is fordul elő. Az új borral a kereskedés felette élénk, minthogy vidékünkön több idegen kereskedő telepedett le borvásárlás czéljából. Fehér bort 650 frt 7 frtig, fillert 5.50—6.50 frtig vásárolnak hedtoliterenként. A gabonaüzlet már hetek óta lanyha, mindennemű czikkekben csupán a legszükségesebb fogyasztásra szorítkozik. A készletek mindamellett nem valami nagyok és feltehető, hogy az árak némely keresletnél emelkedni fognak. Mai jegyzéseink: Búza 75 7a—76 kilós 11.60—11.65, 77—78 kilós 11.80. Rozs 8.70-9.25. Árpa 8.50—9. Zab hiányzik, névleges ára 8 frt. Kőanyai sertésüzlet. A sertéskereskedelmi csarnok jelentése: — október 31. Az üzlet csendesen folyt. Magyar öreg nehéz 56—57 kr, fiatal nehéz 58—5872 kr, közép 5111ls—bSkr, könnyű 58—58 kr, szedett közép 55—56la kr, könnyű 55— 56 krajczár, romániai bakonyi nehéz 58—5872 kr átmeneti, közép 57 zs—58 kr átmeneti, könnyű 57—57 52 kr, átmeneti, eredeti nehéz 56 kr átmeneti, könnyű 55 kr átmeneti, szerbiai nehéz 59 kr átmeneti, közép 57 ’/a kr átmeneti, könnyű 57 kr átmeneti. Az árak páronként 45 kil. és 4% levonással kilogrammonként értendők, romániai és szerbiai sertéseknél, melyek mint átmenetiek adattak el, a vevőnek páronként 4 aranyért vám fejében megtéríttetik. Üzleti hetiszemle. (Folytatás.) Hüvelyes vetemények. Végre abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a múlt heti üzletforgalomról jobb jelentést tehetünk, mint az előző heteken, mint hogy e héten nemcsak nagyobb mérvű szállítmányok érkeztek, hanem egyszersmind jelentékeny számú vevő is volt a piacokon, kik téli szükségleteiket szerezték be. Bab változatlan árak mellett, az eddigi vásárlási kedv némileg alászállott. Árak : nagy fehérszemű IOV4—11%, törpe 12/a—13 V4 frt. Oka ez áraknak a kiviteli üzlet pangása, minthogy szép áru alig volt a piaczon. Lencsében csak jó minőségű magyar áru érkezett, mely 18—22 forinton az áru minőségéhez képest szívesen vásároltatott, de mindjárt tovább is adatott. Borsó élénk tudakozódás mellett, nagyobb szállítmányokat várnak, árak: 101/s—12%a jobb minőségű, gyengébb 10—101/s frt. Köles: változatlan 5%—644. Köleskása: csak kisebb részletekben került eladásra, árak 1074—10% a jobb minőségű. Bükköny: keresett, de még most sincs belőle készlet. Mák: a szükséglet apadt ugyan, de azért a múlt heti árak fentartották magukat, a kék 39, a szürke 3572 frton kelt el. Köménymag ára 26 frt. Zsir jóllehet az üzlet pangásba ment át, mégsem volt észlelhető nagymérvű áresés, 69,50—70 frt kéretett edénynyel együtt, de a vevők tartózkodók voltak. Szalonna füstölt 70 frt, nyers 64 frt, paprikás 60 frt 100 klgmonként. Szesz folyton tartó belföldi pangás s külföldi kereslethiány miatt, az árak ismét visszaestek, jegyzéseink következők: szesz nagyban 33.75 — 34, szesz fogyasztásra 34.50—35, szesz élesztő 36.50—37, szesz finomított 36.50-37 frt. Szilva szilárd, boszniai hordókban 28.20—28.60, boszniai zsákokban 27.70 — 30.40, szerbiai hordóban 26.50—26 80, szerbiai zsákokban 27.45—27.50 frt. Szilvasz csendes, uj szlavóniai I. r. 18—20, bánáti I. r. 18 — 20 frt. Gubacs szilárd, magyar I. r. 20—21. Barkó természetes, szilárd, fehér I. r. 64—66, fehér II. r. 54 — 58 frt. Méz lanyha: sárga csurgatott 31—32, fehér csurgatott 31—32 frt. Vlaszk szilárd, rosnyói 121 — 126 frt. Budapesti áru- és értéktőzsde. Október 31. Árutőzsde. A forgalom gyenge, az árak változatlanok. Értéktőzsde. Esti tőzsde. Ma majdnem kizárólag csak osztrák hitelrészvényekben volt üzlet, eleinte csak gyenge hullámzásokban lefelé mozgott az ár és 364.80-ig keltek a részvények, de a zárlatkor újra jobb külföldi jegyzésekre 367.40-en zárultak. 4%-os ár. jár. 89,70-re mentek fel, Papirjár. pedig 88,40. Egyéb értékek nem emlittettek. Budapesti hajóforgalom. A Duna balpartján a következő vizi járművek kötöttek ki: u. m. : Luczenbacher Pál ut. m. h. 28. szám 3200 mm. kőszén, Tóthról. — Lajos Mihály m. h. 500 mm. márványkő, Süttöröl. — Wallenfeld Károly 3. sz. m. h 80 kbmt. falkö, Visegrádról. — Vég József és társa 1 dereglye, 10,000 db káposzta, Váczról. — Wallenfeld Károly 4. sz. m. h. 80 kbmt. falkö, Visegrádról. — Végh József és társa 1 dereglye 6000 db káposzta, Váczról. — Kmericim András m. h. 200 mm alma, Felső-Ausztriából. — Stáber Lipót és fiai m. h. „Móricz“ 940 mm. búza, 200 mm. zab, D.Földvárról. — Ottenwald Antal h. h. 10 mm. kenyér, 80 mm. árpa, 10 mm. burgonya, 20 mm. tengeri, 120 db üres kosár, Sz.-Újfaluból. — Csepely Miklós egy dereglye 50 mm. gyümölcs, Bölcskéről. — Schön Samu m. h. 128 mm. tűzifa, Urebentből. — Holicser József m. h. 250 mm. alma, Felső-Ausztriából.