Ellenőr, 1881. november (13. évfolyam, 549-603. szám)

1881-11-01 / 549. szám

XIII. évfolyam — 549. 87. Budapest, október 31. Ha valódi jelentőségét keressük azon nagy­fontosságú politikai mozzanatnak, mely az olasz királyi pár mai elutazásával befejezését nyerte, azt fogjuk mondhatni, hogy ország-világ előtt mintegy hőmérőjéül szolgálhatott a monarchia hatalmának és tekintélyének. Annyira emelkedett ez a hatalom, ez a tekintély, a­milyen nagy volt az út az olasz udvar egykori hidegségétől, az olasz nép egykori gyűlölködésétől azon baráti látogatásig, melyet Umberto nemzetének csaknem osztatlan helyeslése, sőt lelkesedése mellett tett meg. Mert semmi külső kényszer, semmi konkrét politikai actió, hanem egyszerűen és egyedül a monarchiának politikai súlya hozta létre ezt a nagy fordulatot. A gravitáció törvényei nyilvánul­­tak itten. A monarchia mai súlya okozza azt, ha feléje gravitál egy oly hatalom, melyet még rövid idővel ezelőtt atalán természetes és kien­­gesztelhetlen ellenének szoktak tekinteni. De minek köszöni a monarchia ezt a súlyt ? Oly kérdés, mely ily nevezetes pillanatban ma­gára is, de reánk nézve kétszeresen megérdemli a beható vizsgálatot. Mert ezt a súlyát annak kö­szöni a monarchia, hogy nem a régi többé, ha­nem új, vagy ha tetszik még régibb monarchia, nem a régi, hanem új alapeszmével, vagy ha tetszik még régibb, és épen azért szilárdabb alapeszmével, a magyar állam alapeszméjével. Ennek az esz­mének győzelmes felemelkedése emelte fel a monarchiát abból az állapotból, melyben cada­­vernek nyilvánította III. Napóleon, oda, a­hol ma áll. És ezzel meg van adva a directió is, hogy melyik úton kell tovább haladnia. Nem azon az úton, a melyen a leggyengébb ellenség­gel szemben is gyönge volt, és a melyen hatal­mas és vitéz hadserege meg nem tudta védel­mezni még a kis Szardínia aspirátiói ellen sem, hanem azon az úton, melyen fegyver nélkül is lefegyverzi és baráttá teszi a régi ellenséget. Ezen út pedig a régi magyar királyság állameszméjének érvényesülése. Csak a római birodalom vetekedhetik a tör­ténelemben azzal, melyet a Habsburg-ház hatal­mas fejedelmei megalapítottak. De vannak örök törvények, melyek ellen az emberi legnagyobb elme és leggyőzőbb erő is hiába küzd. Ezek közé számíthatjuk bátran a politikai dynamika azon törvényét is, hogy alakulhatnak minden ezer évben egyszer, de fenn nem tarthatók az olyan birodalmak, melyek az Északi-tengertől a Fekete­tengerig és a tarenti öbölig nyúlnak. És a­mint a Hapsburg-hatalom terjeszkedett Keletnek, a mint a Hapsburg-házból való királyaink a Mo­hácsnál hosszú és hősi küzdelmek után elbukott Magyarországot újra felállítják, és a magyar föl­det vissza­szerzik lépésről-lépésre, kitolva a ha­tárt Győrtől Orsováig, és a­mint hatalmuk Ke­leten mindinkább consolidálódik, ugyanazon arányban kénytelen nyugaton lépésről-lépésre fel­adni az elfoglalt positiókat. Ily roppant terület nem dominálható egy központból, és azért szét­esik ismét, és ime a régi magyar királyság egy­kori uralmi területén támad egy új Hapsburg­­monarchia, a régi Hapsburg-monarchia területe pedig egy lassú, de folytonos fejlődési proces­­susban a Hohenzollern-ház kezére kerül mint a romjaiból újra feltámadt hatalmas német csá­szárság. Ez a dolgok természetes súlyának rendjé­ben van. Ez a politikai szükségek következmé­nye ; ez egyszerűen a politikai természetes po­­tentiák érvényesülése. Csakhogy egy nagy hiba követtetett el a dolgok természetes rendje, a politikai szükségek, a természetes potentiák ellen. Mikor 1804-ben kitűnt, hogy a nyugati po­­sitiók fenn nem lesznek tarthatók, és azért a ke­letieket még inkább consolidálni kell, akkor a bécsi államkanc­elláriában bölcsebb tanácscsal szemben — mert az sem hiányzott — az az eszme győzött, hogy egy egészen új, soha nem hallott ausztriai császárságot kell ki­találni és abban kell összeolvasztani Galicziát, Magyarországot, a cseh korona tartományait és a német alpesi tartományokat. Hiába mondta Gentz és Talleyrand, hiába már régebben a csa­taverő savoyai Eugén herczeg, később pedig Bud­ gróf, — nem a Bach collegája, hanem an­nak az apja, — hogy egy új Hapsburg-monar­chia természetes bázisa csak Magyarország lehet. Bécsben látták, hogy a nyugati positiók vesző­félben vannak, de azért nem akarták feladni, és azért nem akartak magyar monarchiát, hanem kitalálták az ausztriai császárságot, melynek né­metnek kellett lenni, hogy majd visszahódítsa a német császári koronát. Biztosították a magyar rendeket, hogy Magyarország marad, a­mi volt, de azért folyton igyekeztek beolvasztani Magyar­­országot az újon feltalált osztrák Gesammt­­staat-ba. Végre ez is sikerült. Magyarország meghalt Világosnál, kivégeztetett Aradnál. Ausztria egysé­ges volt, német volt, hatalmas volt, parancsolt Olaszországban és parancsolni készült Németor­szágban. Nagy conceptió volt, meg kell adni. Schwar­zenberg herczeg politikája nem tűrhetett Magyar­­országot, de azért meg kell neki adnunk, hogy merész, nagyszabású politika volt, a minthogy me­rész, hatalmas és nagyszabású ember volt a herczeg maga. De vannak dolgok, a­melyek erősebbek a legragyogóbb eszméknél és erősebbek a legfénye­sebb szuronyoknál is. És ezek közé tartozik a jog, és ezek közé tartozik a történelmi fejlődés, melyet merész esz­mékkel, vállalkozásokkal el lehet árasztani, de nem lehet erős alapjaiból kiforgatni. Az a Magyarország, mely nem is volt, meg­döntötte azt az egységes, német és hatalmas Ausztriát. Mert Magyarországnak is az a természete, hogy kifáradhat a küzdelemben, de visszanyeri erejét, ha a földhöz vágják, és az a természete a ma­gyar nemzetnek, hogy akkor a legerősebb, ha legjobban nyomják. A­ki le akarja szorítani, az belehal. Azért Magyarország mindig lesz. És mikor az újdonszült „einheitliches Oester­reich“ belehalt abba, hogy le akarta szorítani az ezer éves magyar birodalmat, és mikor ennek folytán megalakult az új német császárság, és véget vetett a bécsi nagy-német aspirálóknak, akkor semmiféle nagy-német tanácsadók nem gá­tolhatták többé a felséges magyar királyi házat annak felismerésében, hogy érdeke a magyar ér­dekkel egy, és hogy ott, a­hol a politikában régire­ támaszkodni lehet, újat improvizálni kár. És a kiegyezéssel a magyar állameszme győzött a monarchiában. Nem a szélsőbali ma­gyar állameszme, mely egy elszigetelt kis Ma­gyarországot akar, mely névleg független, de tényleg minden hatalmas szomszédnak alázatos szolgája volna , hanem ama nagy királyaink ma­gyar állameszméje, akik mindig keresték a szer­ves kapcsolatot Halicscsal és Vladimírral, Cseh­­országgal és Morvával, Ausztriával és Styriával, Boszniával és az al-dunai tartományokkal, köl­csönös és közös védelemre, mert sem mi nélkü­lünk, sem ők nélkülünk erősek és tehát valóban függetlenek nem lehetünk. Ez volt nagy Lajos és Mátyás, ez volt a nagy magyar birodalom állameszméje. Ez érvé­nyesült Deák Ferencz művében. Ez emelte fel a monarchiát. És ebben van a monarchia jövője. ASBÓTH JÁNOS ELLENŐR. Budapest, kedd, november 1. 1881. Andrássy gróf ismét külügyminiszter lesz. Még Haymerle báró halála elő­tt kelt szárnyra az a hír, hogy Andrássy Gyula újra el fogja foglalni a külügyminiszteri palotát. Haymerle külügyminiszter halála után még nagyobb határozottsággal lépett föl ez a hír, de értesült forrásból merítő tudósítók teljesen elnémították. Úgy látszik azon­ban, hogy most már valamivel több a combinatiónál. A „Neue freie Presse“ jól értesült tudósítás alapján azt állítja, hogy bevégzett tény. „E fontos politi­kai eseménynek egyik hírnöke, — írja e lap, — hogy a magyar delegatio bizottsága elhalasztotta a külügyminisztérium költségvetésének tárgyalását, mert Andrássy gróf, a mint mondják, elutazott, hogy gyor­san rendezze magánügyeit. Tekintve ez államférfi tar­­tózkodásos magatartását, melyet lemondása óta követett, nem maradhatott észrevétlenül, hogy az olasz államfér­fiakkal sűrü érintkezésben állott.“ A „Neues Wiener Tagblatt“ megemlíti, hogy And­rássy gróf úgy nyilatkozott nem régen, hogy a poli­tikai viszonyok most nem olyanok, hogy kényszerítenék őt a külügyminiszterség elvállalására és hogy Andrássy gróf illetékes helyen is kifejtette ezen okait, midőn a külügyi tárcza esetleges átvétele forgott szóban. Azóta többen vol­tak combinátióban és úgy látszott, hogy az And­rássy gróf által saját személyére nézve elsorolt okok tekintetben részesültek. Nevezetesen két diplo­mata állott előtérben, kiváltképen pedig K a 11 a­z osztályfőnök, akit ő felsége Haymerle halála után meg­bízott a külügyek vezetésével és a­ki ismételve tett je­lentést ő felségének. Úgy látszik, hogy azok az értekez­letek, melyek a külügyminisztériumban folytak a legutóbbi napokban, oly fordulatot idéztek elő, a­mely az üres minisz­teri szék betöltését sürgette és úgy látszik, hogy azok az értekezletek mégsem bírnak oly csekély politikai jelentő­séggel, mint külföldi lapok tudósítói hirdetik, mert Andrássy gróf állítólag hirtelen elhatározta, hogy el­vállalja a külügyi tárczát. Természetesen senki sem mondhatja meg előre, várjon egy éjen át nem kö­vetkezik-e új fordulat. Most azonban úgy áll a dolog, hogy Andrássy grófnak külügyminiszterré való kinevez­­tetése a legközelebbi napokban várható. A két bécsi lap találgatásának fejtegetésébe vagy c­áfolásába nem bocsátkozunk, hanem csak annyit jegy­­zünk meg, hogy e hit többnek látszik lenni a combiná­­tiónál, mert úgy Bécsben mint Budapesten sok hívőre talált a politikai körökben. Az olasz királyi pár Berlinben óvatosan megkér­­deztette, vájjon óhajtják-e ott, hogy folytassa útját Berlinbe. A német kormány szintén óvatosan nemmel válaszolt. Bismarck ugyanis mindent el akar kerülni most, ami megsérthetné Francziaországot. Hírlik azon­ban, hogy az olasz királyi pár nem mondott le a Ber­linbe való utazásról, hanem csak elhalasz­tata azt, ha hogy a jelen év végén vagy a jövő év elején meg fogja látogatni a berlini udvart. A pénzügyi közigazgatási bíróságról szóló törvény­­javaslat, melyet a múlt országgyűlés már nem tárgyal­hatott, mint a „Hon“ értesül, már ő felsége elé van terjesztve s uj alakban kerül a törvényhozás elé. Czélja a jelen szerkezetben is ugyanaz, a­mi az előbbié volt, hogy t. i. mindazon vitás közigazgatási kérdések felett, melyek adó- és illetékügyekben a felek és a pénzügy­igazgatás közegei között, a fennálló törvények helyes­­ alkalmazására nézve felmerülnek, harmadfokban és vég­legesen ne a pénzügyminiszter, hanem ő felsége nevé­ben, egy önálló független bíróság ítéljen. A szervezetre vonatkozólag azonban, az előbbitől lényeges eltérés van, a­mennyiben az előbbi törvényja­vaslat szerint a bíróság nem állandóan, hanem a szük­ségnek megfelelő időszakokban bizonyos napidíj mellett ülésező testületből állott volna, melynek elnöke a pénz-­­ ügyi téren jártas — de minden tényleges állami al-­­­kalmazás nélkül levő egyén, — tagjai pedig részint a­­ pénzügy-, részint a belügyminisztérium tanácsosai, valamint részben a budapesti főbb bíróságok és ke-­­ reskedelmi és iparkamara tagjai közül neveztettek volna ki évről-évre, egy-egy évi időtartamra ő felsége­­ által. Tagjainak száma 8 rendes és 8 póttagból ter-­­ veztetett, — teendőit két adó- és illetékügyi osztályban , végezte volna, de nem állandó hivatalos helyiségében,­­ hanem a pénzügyminiszter által átengedett helyiség­ben s az elbírálása alá tartozó ügyek iktatása, vala­mint az egész kezelés is a pénzügyminisztérium egyik ügyosztálya által végeztetnék.­­­­ A most előterjesztendő törvényjavaslat szerint, el­lenkezőleg a bíróság, az elnökön kívül csak négy ítélő­­bíróból fog állani ugyan, de működése állandó s tagjai a szükséges számú segéd- és kezelőszemélyzettel együtt ugyanazon szolgálati, fegyelmi és nyugdíj­szabályok alatt állanak, mint a rendes bírósági egyének. Az elnök és ítélő­­bírák, kik közül kettő a pénzügyi szakmában gyakorlati jár­tasságot szerzett hivatalnokok, esetleg az adókivetési vagy felszólamlási bizottságokban több éven át jól működött ta­gok sorából, kettő pedig bírói hivatalviselésre is jogosított egyének közül hozandó javaslatba, ő felsége által fog a m. pénzügyminiszter előterjesztésére kineveztetni s az egész bíróságnak ugyanazon rangja és állása lesz, mint a buda­pesti kir. Ítélőtáblának. A hozzá felebbezett ügyekben mindenekelőtt az illetékességet állapítva meg, alaki hi­bák esetében végzésileg kiegészítéseket, új eljárást stb., rendelhet el, az ügy érdemének elbírálásakor pedig íté­letet mond, melyet épen úgy mint a főbb bíróságoknál, nyilvános ülésben való előadás előz meg. A törvényjavaslatban figyelem van fordítva jogor­voslat beadása körüli eljárás tekintetében az alsóbb ha­tóságok, pl. adó­felszólamlási­, közigazgatási bizottságok, pénzügyigazgatóságok szervezetére is. Mihály szerb patriarchs házát megmotozta tegnap­előtt a rendőrség és hir szerint compromittáló írásokat talált. Tegnap letétetett Mihály metropolita és Mózes negotini püspök neveztetett ki administrátorrá. Káiruán megszállásáról a következő részleteket je­lentik magából a szent városból: A megszállás napján (26-án) délelőtt 11 órakor hat kilométerre volt Etienne tábornok serege, föltartóz­tatva az Ued Barla mocsár által. Moulin ezredes ekkor a 116 gyalogezreddel és egy század huszárral előre ment 12 óra 10 perczkor a Kus nevű kapuhoz érke­zett. A kapuk zárva voltak, a városban csönd uralko­dott, egy bástyán fehér zászló lengett. 12 óra és 30 perczkor Mohamed Mabet tábornok kairuani kormányzó, testvérével a kalifával kijött a Csellabin kapun, hogy találkozzék Moulin ezredessel, a­kinek kijelentette, hogy hajlandó átadni a várost a franczia seregnek. Az ezredes néhány udvarias szóval felelt és kérdezte, hogy minő szellem uralkodik a vá­rosban, azután felszólította a kormányzót, hogy menjen vele Etienne tábornokhoz, a­ki hátramaradt a sereg zömével. A két tábornok találkozása a város bástyájától egy kilométer távol történt meg. Etienne tábornok ki­nyilatkoztatta, hogy ő mint a bej szövetségese jön és hogy a lakosoknak nem lesz bántódásuk, hanem keze­seket mégis követel, úgy­szintén azt is, hogy egy zász­lóaljjal megszállhassa a várat. A 48. gyalogezred egyik zászlója, mely kitüntette magát Szuza közelében 1 óra 35 perczkor sorakozott a Kus kapu előtt, hogy jutalmul megszállja azt a várost, a­melybe tizenkétszáz év óta nem nyomult be keresz­tyén katonaság. Moulin ezredes tüzes beszédet intézett katonáihoz és azután trombitaszó mellett bevonult a várba. Az arabok kiszaladtak a mellék­utczákba, bo­­szosaknak látszottak, de hallgatagok és nyugodtak ma­radtak. A vár kapujában dobpergés mellett tisztelgett a tunisi őrség. A franczia tüzér és genie-tisztek rövid vizs­gálatot tartottak ezután és tényleg birtokba vették a várat. Az olaszok vezérei 24-én a városban voltak és felszólították a lakosságot, hogy egyesüljön velük a f­ran­­cziák ellen. Midőn nem teljesítetett kívánságuk, contri­­butiót követeltek és, mint mondják, több embert elvit­tek magukkal mint kezeseket. T­áviratok Bécs, okt. 31. (Bud. Corr.) Ő felségeik ma este hosszabb tartózkodásra Gödöllőre utaztak, a­hol, ha a fagy nem gátolja, naponkint rókavadászatok lesznek, melyekben Andrássy Gyula gróf is részt fog venni, ki ma este Budapestre utazott. Bécs, okt. 31. (Bud. Corr.) Szapáry Gyula pénz­ügyminiszter ma reggel Budapestre utazott. Tisza Kál­mán miniszterelnök, Bedekovics horvát miniszter és Tarkovics Béla miniszteri tanácsos pedig ma délután indultak haza. Bécs, okt. 31. (Eredeti távirat.) Az olasz király és királyné 8000 frankot adtak a bécsi szegényeknek és 1000 frankot a rendőr­ségnek. A királyi pár este 8 óra 40 perczkor keltek át Pontafelnél a határon. Uralkodónk tegnap is fogadta mind a két olasz minisztert. Bécs, okt. 31. („Bud. Corr.“) Erzsébet királyné Margherita olasz királynénak a csillagkereszt-rend gyé­mántokkal díszített jelvényeit adományozta. — Umberto olasz király Szlávy József, Bylandt-Rheidt, Taaffe és Tisza Kálmán minisztereket, továbbá Kállay osztályfő­nököt, valamint Pejacsevics altábornagyot és lovassági főfelügyelőt a Móricz- és Lázár-rend nagy keresztjével tüntette ki, Wolkenstein grófnak, Wilczek János gróf­nak, Bellegarde grófnak, Philippovics főhadparancsnok és Pessinger helytartónak a koronarend nagykeresztjét adta; Marx rendőrigazgatónak ugyanezen rend tiszti keresztjét, dr. Newald polgármesternek középkeresztjét, Wiassak kormánytanácsosnak és Jahnnak az operaszín­­ház igazgatójának ugyanezen rend lovagkeresztjét. Nápoly, okt. 31. (Eredeti távirat.) Nico­­tera­­xminiszter beszédet mondott tegnap az „Associa­­siono tel Pi­ogropao” egylet által rendezett gyűlésben és nagy tetszéssel nyilatkozott Umberto király bécsi útjá­ról, de egyszersmind hevesen megtámadta a jelen kor­mányt. Depretis — mondotta Nicotera — nem képes föntartani a barátságot Ausztria-Magyarországgal és Né­metországgal. A politikai pártok ziláltságának főképen az az oka, hogy a kormány heterogén elemekből áll, a­melyek folyton egymás ellen törnek. Az ország érdeke követeli, hogy nagy alkotmányos párt szervezkedjék a józan elemekből. Ez új párt ellenében mindenkor ku­­darczot fog vallani Depretis rendszere. A mostani kor­mány sorsa a piemonti képviselők kezében van, ezek azonban nagyon ingadoznak még most. Róma, okt. 31. (Eredeti távirat.) A „Lega della Democrazia“ két iratot tesz közzé. Az egyik a trieszti forradalmi bizottság kiáltványa, a­melyben tudatja a a polgárokkal, hogy Mancini miniszternek Umberto ki­rály bécsi útja alkalmából emlékiratot küldött az Irre­denta bizottsága. A második irat az emlékirat maga, melyben a bizottság azon bizalmát fejezi ki, hogy az olasz kormányt semmiféle politikai szükségesség sem fogja kényszeríteni, hogy lemondjon Olaszországnak az alpesi tartományokra táplált jogáról. Ezt a bizalmat azért is osztják a triesztiek és isztriaiak, mert Mancini minden­kor nagy bizalommal csüggött a nemzet jövőjén. Paris, okt. 31. (Eredeti távirat) A 15. kerületben a Victoires teremben gyűlést tar­tottak tegnap az ultraradicálisok, hogy proclamálh­a­r­ják a lázadás jogosságát. Louise Michel tolva­joknak és banditáknak nevzte a minisztereket és Gambettát és lelövetésüket kivárta. Digeon, aki múlt vasárnap a Fernando teremben siker nélkül javasolta a lázadás jogosultságának proclamálá­­sát, most így szólott: Gambettát nagy bűnök terhelik , ő a tunisi háború által és más vállala­tokban ötven milliót nyert. A hallgatók ekkor dühösen kiáltozták : „Halál Gambettára és Galli­­fetre!“ Ezután kijelentette a gyűlés, hogy a lázadás jogos. A gyűlés, ámbár a képviselőház nem fogja vád alá helyezni Gambettát és a minisztereket, kijelenti, hogy a gyűlés a vádlot­takat előre is a törvényen kívül állóknak tekinti. Páris, okt. 31. (Eredeti távirat.­ Az itteni kormánykörök, miután Depretis és Mancini miniszterek is elkísérték Umberto királyt Bécsbe, most már nem kételkednek ez út poli­tikai fontosságában. Azért azonban nem félnek attól, hogy Francziaország és Anglia fölött fon­tos határozatok jöttek létre ez alkalommal. Páris, okt. 31. (Eredeti t­á­v­i­r­a­t.) Hír­lik, hogy a hadügyminiszter parancsot adott tize­dik dandár megalakítására, mely szintén Tunisba fog menni. Gambetta a cabinet megalakítása után el fogja napolni a képviselőház üléseit, hogy ideje legyen kormányának megszilárdítására. Újabb combinatió szerint Tissot van kijelölve külügyminiszterré, a­ki a napokban Párisb­a fog érkezni Konstantinápolyból. Ferry a „köztársa­sági balpártra“ való tekintetnél fogva cultus-mi­­niszter marad. Páris, okt. 31. A kamara számos képviselőnek, köztük Gambettának Bellevilleben történt megválaszta­tását is igazolta. Berlin, okt. 31. (Eredeti távirat.) A centrum hatalma a legújabb választások következtében még na­gyobb lesz. Határozottan állítják azonban, hogy a cen­trumnak elég alkalma lesz csalódni, ha azt hiszi, hogy a kanc­ellárral szemben ő a helyzet ura; ha azonban okosan fogja fölhasználni a kedvező viszonyokat, elfog­lalhatja azt a szerepet, melyet a nationálliberális párt bírt tizenkét éven át és talán fontos históriai hatások kíséretében föl is használhatják oly pillanatban, a­mely­nek a pápaságra nézve válságos jelentőségét eddig a centrumnak kevés tagja gyanította. Berlin, okt. 31. Eddig 315 választás végleges ered­ménye ismeretes A megválasztottak közül: 39-en a conservativ párt, 16-an a birodalmi párt, 84-en a közép­párt, 20 an a nemzeti szabadelvű párt, 2 a szabadelvű párt, 23-an a secessionisták, 29 en a haladópárt, 3-an a democrata párt, 12-en a lengyelek, 10 en a particu­­laristák, welfek és tiltakozók elveit vallják. 75 szűkebb választás lesz szükséges. Belgrád, okt. 31. (Eredeti távirat.) Hírlik, hogy Mihály metropolita elmozdittatását izgatás és üzel­mek fölfedezése előzte meg, a­melyeknek szálai a met­ropolita kezében végződtek. Mózes, negotini püspök, az ideiglenes metropolita, Szerbia négy püspöke közt a legidősebb. A püspöki zsinat valószinüleg Vicenti uzsi­­czai püspököt fogja metropolitává megválasztani. Pontafel, okt. 31. Az olasz király és királyné ma este 8 óra 43 perczkor ide érkeztek és 8 óra 50 percz­kor tovább utaztak. Konstantinápoly, okt. 31. Az orosz hadisarc­ ügyé­ben kiküldött bizottság tegnap ülést tartott; a török meghatalmazottak a hadisarc­ leszállítását követelték, még­pedig abban a mértékben, melyben a külföldi adós­ság leszállíttatik. Az orosz biztosok tiltakoztak e kivo­­natok ellen. Mindazonáltal lehetségesnek látszik a meg­egyezés a kért leszállítás alapján, mely azonban máské­pen történnék mint a külföldi adósságé. Az oroszok azt kérdezték, hogy mely biztosítékot fog a porta nyújtani. A törökök azt válaszolták, hogy olyan biztosítékot, a­minőt a kötvények tulajdonosainak nyújt és hogy e biztosíték a jövedelem átengedésében áll, de hogy ők most nincsenek abban a helyzetben, hogy részletesen megnevezzék ezeket a jövedelmeket. Miután Novikov kijelentte, hogy Oroszország a hadisarc­ kérdését az állami adóssággal egyszerre kívánja szabályozni, az ülés véget ért. Bern, okt. 31. A tegnap megejtett nemzeti taná­csosi választásokról a következő értesítést kaptuk: Ed­dig 129 választás eredménye ismeretes; megválaszta­tott : 78 demokrata-szabadelvű párti, 30 ultramontan­­conservativ és 19 conservativ-középpárti. Az előbbiek jelentékenyen megszaporodtak. Bukarest, okt. 31. („O. É.“) Jozefine hohenzollerni herczegnő a miniszterelnökhöz intézett levélben forró köszönetét fejezé ki azon lelkes fogadtatásért, melyben itt részesült. Penkovic Colonel, az­ európai Duna-bizottság román küldötte, a kormány által Bukarestbe hivatott, hogy a nemsokára ismét megnyitandó ülésekre az utasításokat átvegye. A nemzetőrsereg lovassági ezredes kiképzés végett 400—400 embert hívott be. Románia a belga kormány által felhivatott, hogy az 1883-ban Amsterdamban tar­tandó gyarmatáru kiállításban vegyen részt. Bukarest, okt. 31. Jóllehet Calimaki-Catargi már Párisba visszautazott, az a hír, hogy leköszön állásáról, még folyvást fentartja magát. Bukarest, okt. 31. (O. É.) A Dunakérdés végleges megoldása az osztrák-magyar követelések értelmében biztosítottnak tekinthető, bár a „Románul“ azt állítja, hogy a monarchiának az alsó Dunához joga nincs, és nagy igazságtalanságot követ el, hanem a közvélemény előtt be akarják bizonyítani, hogy a nemzeti álláspontot végső pillanatig védelmezték, míg azonban végre is a hatalmak kívánságának eleget kellett tenni.­­ Bukarest, okt. 31. (O. É.) A buzen-maraseschti vasútvonal megnyitása ma a királyi pár jelenlétében meg fog tartatni. Foksánban 200 teritékű bankót ren­­deztetik. Prága, okt. 31. A legutóbbi napokb­an kutatást tartott a rendőrség a socialistáknál és közülök tizenné­gyet elfogott és bünfenyitő vizsgálat alá helyezett. Marosvásárhely, okt. 31. (O. É.) Maros-Torda­­megye közgyűlése Sándor Lászlót közfelkiáltással al­ispánnak választotta meg. Továbbá elhatározta a köz­gyűlés, hogy Bethlen István gr. koporsójára, kinek te­metése november 3-án lesz Mező-Sámsondon, koszo­rút küld. Zágráb, okt. 31. (O. É.) Az Eszéken megjelenő „Drau“ jelenti, hogy ő felsége Muhicsnak, a horvát kor­mány tanügyi osztályfőnöke nyugdíjaztatási kérelmének helyt adott. Az erről szóló legmagasb kézirat — mely­ben a nyugdíjba lépettnek érdemei meleg elismeréssel lesznek felemlítve, legközelebb meg fog jelenni a hiva­talos lapban. Ugyanezen lap szerint Pejacsevich gr. horvát bán Voncsinát, ki mint a delegátió tagja, Bécsben időz

Next