Ellenőr, 1881. november (13. évfolyam, 549-603. szám)

1881-11-21 / 585. szám

XHI. évfolyam, — 585. dvi­ g azon a helyen, honnan az akadémia ünnepélyes közgyűlései alkalmával komoly tudósok mutatják a közönségnek komoly ábrázatukat, „melyen barázdákat vonz a sanyarú tudomány“, most vagy száz nagyocska leányka, — a fővárosi polgári iskolák végzett növen­dékei, — üde arczán nyughatott a hallgatóság tekintete. Az ünnepély 10 órakor vette kezdetét Stoja­­n­o­v­i­c­s István polgári iskolai igazgató megnyitó be­szédével, melyben dicséretreméltó rövidséggel kifejté, hogy a tanári kar az ünnepély által háláját s kegyele­tét akarja kifejezni Csengery, mint a polgári iskolai intézmény atyja iránt. S azután kezdődött az ünnepély szebb része, a Belovics tanár szerzette c­a­n t­a­t­e, melyet a száz leány zongorakiséret mellett énekelt, a kicsinye finom soprán, a nagyobbjai szép althangon. A cantate után L­á­d Károly polgári iskolai tanár tartotta meg emlékbeszédét Csengery Antal fölött. Mél­tatta a nagy férfiút mint embert, írót, mint publicistát és államférfit, mint tudóst és a tanügy egyik bajnokát, s öt negyedóráig tartott beszédének nagyobb részében természetesen mint a polgári iskolák megteremtőjéről szólt Csengeryről. Csengery — mondá beszédének egy helyén — nyilvánosan és barátai körében, tanférfiakkal és magá­nosokkal értekezve igyekezett őket a polgári iskolák eszményének megnyerni, hogy a készülő­félben levő népoktatási törvényben ezen üdvös eszme megtestesül­jön. És hogy ezen intézmény feladatának teljesen meg­felelhessen, szakítani kellett a régi középiskolák egyol­dalúságával és az erős­ nem szellemi szükségleteinek kielégítése mellett a nőnem művelődési igényeit is figye­lembe kellett venni. Művelni a leánygyermeket, hogy mint anya és családjának őrangyala magasztos, de ne­héz feladatait családi szentélyében, az állam ezen leg­szilárdabb bázisán, öntudatosan teljesítse, ez lett az iskola egyik fontos feladata. A polgári iskoláknak vagy más szóval a középosztály nem tudományos foglalkozásra készülők iskoláinak fiú- és leányiskolákra kellett oszol­­niok. Az 1868-ai XXXVII. t.-cz. megalkotóinak és kö­zöttük Csengery Antalnak érdeme, hogy m ily iskolák létesítésére az első kísérlet megtörtént. És hogy ezen iskolák valóban hézagpótlók, mutatja növendékeik túl­­száma, melyet a főváros ilynemű iskolái alig bírnak el. A magyar törvényhozás tehát a kétféle polgári iskolá­nak megteremtése által bizonyítékát adta annak, hogy a művelődés után törekvő középosztálynak szükségletei iránt érzékkel bír és ezen szükségletek kielégítését, el­­odázhatlan feladatának ismerte, így mondhatta Csen­­gery 1872-iki képviselői jelentésében a polgári iskolák­ról : „Ezen intézetek fontos tényezők lesznek közműve­lődésünk előmozdításában. Ezek teremtik meg hazánk­ban azt a műveit polgári középosztályt, mely m­ás országokban az állam főerejét teszi. Ez teszi lehetővé a józan democratiát...........“ Számosak voltak ezen intézmény ellenségei és csak kevesen barátai; de ezek között volt Csengery Antal, ki lelke legmélyebb meggyőződéséből kelt vé­delmére és a szeretet azon nemével ápolta, melylyel csak a teremtő viseltethetik teremtménye iránt. Ahol szükséges volt felemelte szavát, kárhoztatván azon irányt, mely a polgári fiúiskolából „zuogymnasiumot és zug­reáliskolát“ akart csinálni, a támadásokat visszautasította és az oly hamar követelt eredmények bevárására időt kért. Itt a fővárosban pedig maga állott ezen iskolák szellemi vezetésének élére s a fővárosban a lehető leg­kedvezőbb viszonyokat teremtette meg számukra. Ellene volt minden előzetes korlátozásnak, hogy a szabadon fejlődő intézmény önmaga lelje meg prosperá­lásának tényezőit, önmaga találjon azon irányra, mely a közoktatásnak rendszerében létező hézag betöltésére vezet. Az 1879 iki év április hava még igen nagy fon­tosságú volt a polg.­iskolák történetében, mivel a köz­­oktatásügyi miniszter a nyilvános oktatás fontos kérdé­seinek megvilágítására enquetet hivott össze, melynek a megvitatásra szánt tárgysorozatába a szakoktatás és a középiskolák mellett a polg.­iskola állása is fel volt véve, miáltal több jeles tan­férfiúnak alkalma nyilt vélemé­nyét hallatni, alkalma nyilt különösen Csengery Antalnak nemcsak lándját törni a pártfogása alatt álló intézetek érdekében, hanem tanügyi programmszerű nyilatkozatá­ban megjelölte és követelte egyszersmind a polg.­isko­lák számára az ügy érdekének leginkább megfelelő és embrionális múltjából folyó végleges helyet közoktatá­sunk rendszerében. Beszédét ekkér végzé a szónok: „Midőn Csengery Antal a múlt évi július 13-án délután 3 órakor karos székében ülve és szeretettertől környezve, fáradalmainak örök pihenésére tért, azon magasztos tudattal tehette ezt, hogy ezen nagy munkában minden tehetségével és min­den erejével emberül részt vett. És ha visszatekintünk egy munkával és fárado­zással teljes életre, mely a nemzetek fölött őrködő gond­viselés által kitűzött feladatát oly példásan teljesíté, anélkül, hogy kortársainak legkisebb jutalmára számot tartott volna, akaratlanul is költő barátjának imaszerű fohásza lebben el ajkunkról: „Eszméi győzedelme legyen emlékjele!“ A zajosan megéljenzett emlékbeszéd után a végzett növendék-leánykák Erkel Ferencz „Bánk-Bán“-jának „Imakar“-át énekelték el Bel­lovi­cs Imre és V­a­j­­dafy Béla zongora kísérete mellett s ezzel a szép ün­nepély déli 12 órakor véget ért. HÍREK: November 20. — Hivatalos. A magyar királyi igazságügyminiszter Orbay Mátyás kézdivásárhelyi kir. törvényszéki joggyakornokot a sepsi­szentgyörgyi, Gruber Ede szegzárdi kir. törvényszéki joggyakorno­kot pedig a tamásii kir járásbírósághoz aljegyzőkké, továbbá Pe­­nyigey Imre szatmárnémetii kir. törvényszéki segédtelekkönyveze­­tőt a nagykárolyi kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetővé, Barányi Attila­ eperjesi kir. törvényszéki írnokot pedig a bártfai kir járás­bírósághoz segédtelekkönyvvezetővé ; végre Dániel János nagysze­beni kir. törvényszéki birnokot ugyanezen kir. törvényszékhez Ír­nokká nevezte ki. — A földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Rosemberszky Árpád II. oszt. miniszteri számtisztet I. osztályú miniszteri számtisztté , Kövy Zsigmond III. oszt. mi­niszteri számtisztet pedig II. oszt. miniszteri számtisztté nevezte ki. — A vallás- és­ közoktatásügyi m. kir. miniszter, Lukács János kassai állami gépészeti ipartanodái ideiglenes minőségű segédtanárt és Balogh Sándor szilágymegyei ideiglenes minőségű­ tanfelügyelő­­ségi tollnokot állomásukon végleg megerősittette. — Vásár. A földmivelési miniszter megengedte, hogy Dárda községben e hó 30-án pótvásár tartassák. — Alapszabályok. A beregszászi csizmadia ipartársulat és a sátoralja-ujhelyi polgári olvasókör alapszabályai megerősítettek.­­— Táviró. Abauj-Szántón postával egyesitett uj államtáviró­­állomás korlátolt napi szolgálattal nyittatott meg. — Siklói Graef Ede lovassági tábornok, a honvéd főparancsnok adlatusa, katonai szolgálatának ötven évi jubil­euma alkalmából, 2000 forintos alapítványt tett azon czélra, hogy annak kamataiból négy — tettleges szolgálatban álló — honvéd-altiszt évenkint 25—25 forintnyi jutalomdíjban részesíttessék. A honvédelmi miniszter a hivatalos lap mai számában ezen nemeslelkű adományért köszönetét fejezi ki. — Kálnoky Gusztáv grófról, a kinek külügyminiszterré való kineveztetése bevégzett tény, a következő életrajzi adatokat olvassuk. Született Lettoviczban Morvaországban, 1832. deczember 29-én, most tehát 49 éves. Atyját gróf Kálnoky Gusztáv Józsefnek hívták, anyja szül. Schrattenbach Izabella grófné. Testvérei Kálnoky Sán­dor gróf szolgálaton kívüli tábornok, Helén özvegy Sylva Taronca grófnő, Gizella férjezett Wiedersperg bárónő, Adél özv. Waldstein Jánosné grófnő, Hugo dsidás­­százados és a bécsi katonai lovagló-iskolában lovagló­mester és Mária. A család 1607-ben nyert magyar grófságot. Az új külügyminiszter 1854-ben lépett a diplomatiai szolgálatba; hosszabb ideig tartozott a had­sereg kötelékébe, a többi közt a 2. huszárezredben szolgált. 1866-ban mint számfölötti ezredest követségi tanácsosnak Londonba küldték. Mialatt előrehaladt a diplomatiai pályán, megmaradt a hadsereg kötelékében és 1872-ben kinevezték ezredessé, 1879-ben pedig ve­­zérőrnag­gyá. Legelőször attaché volt Münchenben. Minekutána a londoni s a Vatikán melletti nagykövet­ségnél szolgált, mint követet Hágába, majd Koppen­hágába küldték. Két év óta a monarchiának pétervári nagykövete. Ő volt Ausztria Magyarország legifjabb nagykövete. Kálnoky gróf továbbá cs. kir. kamarás, titkos tanácsos, a máltai rend tiszteletbeli lovagja, a Lipót-rend lovagja stb. Kálnoky, ki Ausztria-Magyar­­sságnak 4-dik külügyminisztere, nőtlen.­­ Virchov születésnapjának hatvanadik évforduló­­át nagy fénynyel ülték meg Berlinben a városház nagy termében. Az ünnepélyen testületileg részt vettek az egyetem, Berlin nagy orvosi egyletei s a berlini föld­rajzai és anthropológiai társulat. Ez utóbbinak elnöke volt az ünnepély elnöke is. Az ünnepeltnek átnyújtották a tisztelői által alapított Virchov-alapítványról szóló ala­pítványi okmányt. Beszédet mintegy 28 egyesület kép­viselője intézett hozzá. Üdvözlő táviratok érkeztek Róma, Bécs, Athén, Pétervár, Budapest, Bukarest s Belgrád tudományos társulataitól, a bolognai és kazáni egyetemek pedig tiszteletbeli tagjukká választották. Az ünnepélyt fényes vacsora zárta be. — Dux Adolfnak, irodalmunk egyik legérdemesebb munkásának halálát kell tudatnunk. Ma reggel 6 órakor halt meg hosszas szenvedés után, mely éveken át gyötör­te. Csendes, igénytelen munkálkodásban valaki alig végzett hasznosabb munkát, mint ő. A hírnevet sohasem kereste, s egyetlen vágya az volt, hogy a magyar remekírókat a külfölddel megismertesse. (Petőfiből ő fordított először németre s e tekintetben nagyon sokat köszönhet neki irodalmunk.) E mellett másik gondját szegény szülei ké­pezték, kiknek a fővárosban lakást tartott, s jövedelmét megosztotta velök. S azért a nemes gondolkodású, talpig becsületes és magyar érzelmű iró közszeretetnek örven­dett. Dux született 1822. év október hó 25 -én Pozsony­ban. Szegély zsidó család gyermeke volt. Már gyer­mek korában nagy szenvedélylyel tanult; ekkor került ke­zébe egy magyar grammatika is, melyből a magyar nyelvet elsajátította. Tizenhárom éves korában történt vele, hogy atyja a pozsonyi országgyűlésen jelenlevő Deák Ferencz­­hez vitte. Deák a kis Duxot a földrajzból vizsgálta meg, s a kitűnő feleletekért három ezüst hatost adott neki.­­ Az 50-es években a pozsonyi reáliskolánál helyettes ta­nárul alkalmazták, de Dux csakhamar Pestre jött for­­dítgatva Petőfit, Vörösmartit, Eötvöst, Arany­t stb. Az irodalom terén szerzett érdemeiért a Kisfaludy-társaság 1869- ben levelező taggá, 1874-ben pedig rendes taggá választotta meg. E társaságban Dux számos felolva­sást tartott. A „Pester Lloydsnak alapítása óta egyik legszerényebb, de annál jelesebb s munkásabb dol­gozó társa volt. — Irodalmi munkássága közül föl­említjük­, hogy „Deutsch-ungarisch“ czimen egy kötet novellát irt s bocsátott közre. Utolsó műve „Aus Un­garn“ czimet viseli, melyben Magyarországot ismerteti. Megszámlálhatatlan sok czikket irt hazánkról nagy tu­dománynyal és avatottsággal. Különben főszakmája az aesthetika volt. „A bohózat elmélete“ czimű munkája pályadijat nyert. Kisebb műve: „A szinészet mint köz­ügy“, „A Darwinismus és a szépészet“ stb. Meyer és Spanner lexikonjába a magyar dolgokat Dux írta. 1870- ben megnősült s neje született Pink Ida folyton a legnagyobb önfeláldozással ápolta, mert Dux Adolf már vagy 20 éve gége hurutban szenvedett, a­melynek következményeként tüdőtágulás állt be. Két évvel ezelőtt megerőltetett szellemi munka folytán említett bajához még álmatlanság is csatlakozott, a­mely élte végéig kí­nozta. 1879-ben asztmiában szenvedvén, Meranba, majd Olaszországba ment, azt remélvén, hogy felüdül. De re­ményében csalódva volt kénytelen hazatérni. Múlt ősz­szel végre vízkórba esett, s betegsége ágyba kénysze­­rítette, melyből aztán egy év óta fel sem kelhetett. Dux ugyan mindig azt hitte, hogy betegségéből fölépül, de az utóbbi napokban kezdett nagyon szenvedni, mi­nek folytán dr. Adler háziorvosa Korányit hívta hozzá. Segíteni azonban már többé nem lehetett, mert az em­lített betegségekhez még más bántalom is járult. Szen­vedései ma reggel értek véget, a­mikor végkimerültség­ben csendesen elszenderült. A halotti jelentés így szól: „Dux Ida, született Pink a saját és családja nevében megszomorodott szívvel jelenti kedves férjének dr. Dux Adolf a Kisfaludy-társaság és egyéb tudós társasá­gok tagjának ma reggel történt elhalálozását. Az el­hunyt temetése kedden lesz a budai Klutemann-féle házból a pesti izraelita temetőbe. Béke poraira. — Templom-fölszentelési ünnepély. A VII. kerü­leti ideiglenes templom fölszentelése s a plébános be­­igtatása ma délelőtt ment végbe. A szegényház előtti tér, valamint maga a templom is nemzeti szinü és fő­városi zászlókkal volt gazdagon földiszitve. A bejárást rendőrök és hadastyán-egyletek zárták el a közönség elől. A fölszentelési ünnepélyt Ráth József budavári plébános fényes segédlettel végezte. Az ad­ás reggel 9 órakor kezdődött, a­midőn Ráth a főváros összes, ma­gyar díszbe öltözött polgármesterei, tanácsnokai, a fő­város számos tisztviselője, valamint a VII. kerület kat­­holikus polgárainak szine-java élén harangok zúgása közt a templomot körüljárta. A celebrans egy ovatiót intonált a főkapunál s azután szentelt vízbe mártoga­­tott hysopussal (a canon szerint a fölszentelésnél használandó növény­ a templom falait köröskörül asper­­gálta, mi­alatt a papok folyton a „Miserere“ zsoltárt énekelték. Mikor a falaknak kívülről való fölszentelése megtörtént, a templom főkapuja megnyílt, s a celebráns a templomba lépett, hol a főoltárnál a minden­szentek litániáját olvasta. Azután beszentelte az oltárt, a taber­­naculumot s a falakat köröskörül. Ez véget érvén, a meghívott közönség is bebocsáttatott az alig 400 lelket befogadni képes templomba. Ráth a segédlettel ekkor már a főoltárnál állt, s rövid beszédet intézett a hívek­hez és Dégen Titus plébánoshoz. Majd Breszkány Ferencz, VII. kerületi káplán, harsány hangon fölolvasta a her­­czegprimás kinevezési okmányát, melynek végeztével D­é­g­e­n Titus a szószékre lépett s beszédében a templom­épités történetére vonatkozó adatokat mondá el, különösen kiemelve Gernóczy alpolgármester és Mendl István érdemeit; ez utóbbi az építési költsé­gekre is sajátjából előlegezett. Végül isten áldását kérte mindazokra, a kik a templom érdekében működtek s áldoztak. Erre ünnepélyes nagy mise és Te Deum kö­vetkezett, mire 11 óra után az ünnepély véget ért és a templomot a nagy­közönségnek is megnyitották. A templomszentelés napja egy kis búcsúünnepet vont a VII. kerületben maga után. A templom előtti tér az „ördögmalmok“-kal és más sátrakkal telt meg a nép délutáni mulattatására.­­ A karácsonyi kiállítást és bazárt csak holnap e hó 21-én délelőtt 10 órakor fogják megnyitni. A ki­állítás helyiségei azonosak a nőiparkiállítás termeivel, kivéve a nagytermet és a folyosókat. — Temesvár Ünnepe. Mint lapunknak távírják, Temesvár városa ma ünnepélyt ült. Ma leplezték le a polgári és a katonai hatóságok, valamint ezernyi közön­ség jelenlétében azon szobrot, melyet Temesvár városa emelt Scudier táborszernagynak. A város ezzel a tábor­szernagynak Temesvár közlekedési, szépészeti és köz­egészségi érdekei körül szerzett érdemeit kívánta meghá­lálni. Az ünnepély a városon kívül fekvő parkban folyt le, melyet szintén Scudier kezdeményezett. A leleplezésnél V­a­r­­­a­s­s­y Árpád magyarul és Strasse­r Albert németül szónokoltak, kiemelvén Scudier jelzett érdemein kívül azon körülményt is, hogy a megtisztelt férfiú ka­tona létére polgár is tudott lenni, hogy a polgári érdekek iránt érzékkel bírt, a városok kulturális missióját meg­értette és támogatta és mindezek fölött az ország alkot­mánya iránt tisztelettel viseltetett, szóval országunknak és nemzetünknek barátja lévén, e tekintetben bajtársai­nak a legszebb példát mutatta. Meg kell végül említe­nünk, hogy a szoborra a pénzt magánbizottság gyűjtötte. — Esküvő- Ifj. Karikás Mihály, a Kispipa „Miská“ ja, ma d. u. 5 órakor vezette oltárhoz a belvá­rosi plébánia­templomban bájos unokahugát, L­aj­ti Fanni kisasszonyt. Tanuk voltak: Komócsy József Fl­ór­­né asszonynyal, a Kispipa háziasszonyával és Dras­kovics István Egyed Laura kisasszonynyal. Az es­­ketést a vőlegény barátja, Tarovszky János, szat­­mármegyei tanár teljesítette. A szertartáson a rokonokon és a család barátjain kívül a Kispipa tömérdek ven­dége és nagyszámú kiváncsi közönség volt jelen. Utá­na pedig otthon lakomára gyűlt a násznép — melyre „Karikás bácsi“ már napok óta készíti a sok vadat. Hogy jó kívánságokban nem lesz hiány — képzelhetni. — A Nőipar-kiállitás czéljára rendezendő bál­ra, mely deczember 8-dikán lesz, Zichy Lívia grófnő a nála ma tisztelgő küldöttség fölkérésére el­fogadta a háziasszony tisztét. A bál rendezősége így alakult meg: Visontai Kovách Lászlóné elnök, Békey Imréné alelnök, rendezők: Argauer Károly, Bogisich Árpád, Erényi Antal, Dr. Fajth Antal, Glád József, Grimm Gábor, Györgyi Kálmán, Hangai Géza, Horn István, K. Istvánffy Lajos, Dr. Mészáros Lajos, Nagy Gyula, Németh Antal, Nicolich Sándor, Perisich Zoltán, Petrányi Géza, Planer Gyula, Sámuel Ferencz, Susics Béla, Szukováthy István Tarkovits Béla, Tíringer Vin­­cze, Walter Károly és Virava János. Jegyeket elárusí­tanak Békey Imréné (kalap utcza 5) Kugler Mária (Gi­zellától­ 7), Bálint Ferenczné (magyar utcza 40) és Szél Györgyné (soroksári utcza 18) Személyjegy ára 2 frt, családjegy 3 tagra 5 frt. — Eljegyzés: A­lkér Jenő fővárosi alügyész elje­gyezte Stoeckinger Tamás egyetemi tanár leányát Bettit. — Sajtópör. A Lugoson megjelenő „Krass­ó- Szörényi Lapok“ sajtópört indított az ugyanott­­ megjelenő „Südungarischer Bote“ ellen, mely a nevezett lap olvasóit semmirekellőknek nevezte egyik számában. — Egy fenyegetett tőzsde fejedelem. A new yorki titkos rendőrség e hó közepe táján egy titkos zsarolót kerített kézre, ki Jay Gouldnak a new-yorki tőzsde egyik matadorjának folytonosan fenyegető s pénzkérő leveleket küldözött. Múlt hó 14 én kapta Gould az első levelet, melyben a levél névtelen írója azt írta, hogy megjelent neki az isten, s azt parancsolta neki, hogy Gouldot ölje meg „közszükségességi“ szempontból, mert Gould egész életében gazember volt, ki szegénynek, gazdagnak egyaránt kicsalta legutolsó dollárját. Piszto­lyának kakasát már fölhúzva tartotta, hogy a dús­gazdag embert megöli, de akkor isten azt súgta neki, hogy várjon még hat napot. Gould a levelet természe­tesen fölmutatta a rendőrségnél. Az írásból látszott, hogy műveit egyén irta, ki azonban szándékosan hagyta el a pontozási jeleket és a nagy betűket. A rendőrség egy csomó egyént felügyelet alá helyezett, akiknek talán okuk lehetett haragot táplálni Gould ellen. Gould föl­hívta az ismeretlen fenyegetőt a „New­ York Herald“ hasábjain, hogy ekkor még ekkor jelenjék meg az iro­dájában , akkor majd kiegyeznek. Feleletkép egy le­velet kapott Gould, melyben az ismeretlen azt írta neki, hogy a légyottra nem megy el, de segélyt kér, mert tőzsdespekulációkban több százezer dollárt veszített el. Erre hosszas levelezés keletkezett; Gould a „New­ York Herald“ hasábjain, az ismeretlen pedig posta útján mondta el mondandóit. A rendőrség Gould lakásában, irodájában , háza közelében titkos rendőrt állított föl, hogy Gouldra vigyázzanak.­­ A rendőrség végre észrevette, hogy a levelek mindig ugyanazon ke­rületben vannak föladva. Az illető kerület 118 levél­­szekrényét a rendőrség figyelemmel kísértette. Vala­hányszor egy levelet bedobtak, rögtön fölnyitották a szekrényt, míg végre egy Gould nevére czímzett leve­let dobott be valaki. Letartóztatták. Az illető neve J. Howard Welles ezredes, s nyomban be is vallotta, hogy vagy egy tuc­at fenyegető levelet írt már Gould­nak. Gouldtól bocsánatot kért, s azzal fenyegetődzött, hogy megöli magát, ha valami bántása lesz. Welles ezredes évek óta tőzsdespekuláns, s a tőzsde nyelte is el minden pénzét. Részt vett a polgárháborúban, s ro­kona Mr. Gideon Webesnek, ki Lincoln alatt tengeré­szeti államtitkár volt. Gould Welles elfogatása óta na­ponként kap fenyegető leveleket.­­ A mérnöki és építészi gyakorlati jog szabályo­zásával foglalkozott a mérnök- és építész-egylet szom­bati szakülése. Az ülésen beterjesztették a szabályzatot is, mely a közmunkaminiszterhez fog fölterjesztetni. A fontos tárgyú tervezet így hangzik : 1. §. Az állami szolgálat összes mérnöki, építészeti és gépészmérnöki hivatalos állásaira kizárólag csak e szabályzat 3. §-a értelmében erre feljogosított mérnökök, építészek, illetőleg gépészmérnökök alkalmaztatnak; ka­taszteri hivatalokra azonban jogosított földmérők is ki­neveztetnek. Törvényhatósági joggal felruházott vagy­ rendezett tanácsú városok is csak oly mérnököket, építészeket, illetőleg gépészmérnököket alkalmazhatnak hivatalos ál­lásokra, kik jogosultságukat a jelen szabályrendelet 3. §-ban erre kijelölt okmányokkal igazolni képesek. Ezen okmányok már a választást megelőző kijelölés alkal­mával bemutatandók. A magyar királyi államvasutak és kam­atbiztosítást élvező vasutak, valamint vízszabályozó és ármentesítő társulatok mérnöki, építészi vagy gépészmérnöki teen­dőkkel járó hivatalokra szintén csak a 3. §. értelmében jogosított mérnököket, építészeket, illetőleg gépészmér­nököket alkalmazhatnak. 2. §. Hivatalos értékű felméréseket, úrbéri és ta­­gosító műveleteket, valamint arányosító szabályozásokat és határvillongásoknál előforduló munkálatokat önállóan csakis azon mérnökök és földmérők teljesíthetnek, kik a jelen szabályrendelet 3. §-ában kijelölt feljogosító ok­mányaikat azon törvényhatóságnál bemutatják, melynek területén az illető munkálatok végeztetnek. 3. §. Az 1. és 2. §§-ban kijelölt hivatalok teendőkre csakis azon mérnökök, építészek, ill. gépészmérnökök vannak feljogosítva, akik a nj egyetemmel kapcsolatban volt mérnöki intézet, ví­m. kir. József műegyetem által kiállított mérnöki, főleg építészeti és gépészmérnöki oklevéllel vagy teljesen egyenértékű absolutoriummal bírnak. Külföldön szerzett oklevelek, absolutoriumok államvizsgálati bizonyítványok Magyarország­­éri csak az esetben nyernek érvényességet, ha azok kir. József-mű­egyetem által a honosítási zárat (nostrificatio) elláttattak. Jogosított földmérők azok, akik a m. kir. ré­megyetemen annak idején rendszeresitett, de jól végleg beszüntetett földmérői szigorlat alapján föl­tői oklevelet nyertek. — Névváltoztatások. Kohn Lipót pécsi lakos vezeték­nek „Cserei“-re, aradi illetőségű Lichtenstein Hugó és­­ vezetéknevének „Tihaméri“-re, özv. Szklenár Józsefné vai lakos kiskorú gyermekei József és Matild vezetéknevének radi“-ra, Lipschitz Miksa budapesti lakos vezetéknevének vai“-ra, Schwarcz Nép. János budapesti lakos vezetékes „Hunyadisra kért átváltoztatása belügyminiszteri rendelettel engedtetett — Rendőri hírek. Hűtlen kocsis. Szabó Feren­csis tegnap zsákokkal terhelt kocsit fuvarozott. A kertész­­i hány­ utcza sarkán megállította megrakott járművét s egy ni szinti csíkos „S et D. B. Pest“ betűkkel jelzett teli zsák vitt Reiter Zsigmond zabkereskedő üzletébe, hol azt a kereske is vette. A kocsis művelete gyanút gerjesztett Horváth kapitányi biztosban, ki az esetnek szemtanúja volt. Oda ment s kérdőre vonta a kocsist. A kocsis azzal mentegetődzött, de zsak búzát találta s azért vitte Reiterhez, hogy ott a tulaj megtalálhassa. Ezzel ellentétben Reiter, ki a búza levételénél­­­kezett, azt hive — úgy adja elő a dolgot — hogy a kocsis­­ zabot szállított részére, mint rendesen. Ily gyanús körülménye­­zett úgy a kocsis, mint Reiter ellen megindították a vizsgálat Becsületes leány. Damásdi Kati 14 éves leány t­este­­/28 kor a bécsi- és hajó-utczák sarkán egy darab 5 bankjegyet talált s bevitte a főkapitánysághoz, hol a pénzt­­ helyezték. ellenöb.__ Budapest, tátid, november 21. 188 Budapest, hadnyáassbi A. könyvnyomdájából. Kaptár. Hétfő, november 21. Nap kel 7 ó. 16 p., nyug. 4 ó. 16 p - Hold kel 6 ó. 59 p. , nyugszik 4 ó. 1 p. délután. — Nálunk láthatatlan gyűrűs fogyatkozás. — Ujhold 5 ó. 37 p. délután. R. kath.: Boldog asszony avattatása, prot.: Boldog asszony a­­tása, görög orosz: (november 9.) Onezifor, zsidó: (mai ván 29.) A magyar tud. akadémia összes ülése d. u. 5 órakor. A fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság ülése d. e. 10 órai A fővárosi törvényhatósági képviselő bizottság rendkívüli közül d. u. 4 órakor. Karácsonyi bazár a Vigadóban. Közgazdaság, New-York, nov. 19. Petroleum New-Yorkban­­ Philadelphiában 7.25, liszt 525.—, búza 143.—, s­temberre 142.75, októberre 143.25, novemberre 141 szállítási dij 41/1. Budapesti áru- és értéktőzsde. November 20. Árut0Z8­0 (Hivatalos jelentés.) Búzét ma jól kínálták, a mok az üzlet megnyitásakor megkisérlették az árakat lenyomi ez nem sikerült nekik s azután jobb vételkedvet is tanúsított; hangulat lanyha, elkelt 12,000 mm­ , az árak változatlanok. A gabonanemüekben a forgalom csekély volt, az irányzat és­­ változatlan. Határidőre búza lanyhább, 8 krajczárral éle tengeri 3 bírral olcsóbb, zab változatlan. A mai napon történt vásárlások közül következő kötése jettak tudomásunkra: Búza, tiszavidéki 1800 mm. 77 kis és 500 mm. 75 12 frt 50 kr, 100 métermázsa 77 kilós, 100 mm. 77 kis és 200 75 5 kis 12 frt 40 kr, 600 métermázsa 76.8 kis 12 frt 67­2 ki mm. 75 kis 12 frt 60 kr, 200 mm. 72 kis 11 frt 90 kr, pes­zéki 100 mm. 76 kilós 12 forint 25 krajezár, 200 mm. 74 k frt 15 kr, 350 mm. 75 kis 12 frt 20 krajezár, 100 mm. 74 5 k forint 10 krajezár, becskereki 1000 mm. 73.4 kis 12 frt becsei 400 mm. 74 2 kis 12 frt 40 kr, bácskai 1200 mm. kis 12 frt, felső tiszai 1200 mm. 79 kis 12 frt 70 krajczár, m­étermázsa 74.4 kilós 11 frt 80 kr, somogyi 100 mm. 74 11 forint 60 kr. északi 100 métermázsa 77 kis 11 frt 90 kr, mm. 75.5 kis 12 frt, 100 mm. 74 kis 11 frt 50 kr, 200 mm. 73, 11 frt 50 kr. Árpa 400 mm. 8.20, 150 mm. 7.60. Zab 200 mm. 7 frt 80 kr. Határidőüzlet: Szokványbuza tavaszra Mi .40 i 12.45 áru. Zab tavaszra 8.32 pénz, 8.35 áru. Kukoricza május-jan.-ra 1882. 7.15 pénz, 7.18 áru. Gabonaüzlet. (Külön tudósítás.) Búza 12,000 mm. forg mellett árában nem változott, a hangulat lanyha, malmaink és k esőbb árak mellett akarnak nagyobb mértékű vásárokat eszköz — A többi gabonaneműek csekély üzlet mellett változatlanok Határidőre a hangulat lanyha, az árak olcsóbbak mint t-f­usancebuza tavaszra elkelt 2500 mm. 12 frt 48 kron és 12 frt . pénz, 12 frt 43 kr áru zárult.­­ Bánáti tengeri 1882-ki májú­niusra elkelt 5000 mm. 7 frt 17 kr és 7 frt 15 kron. — Usanc tavaszra Győrben átvéve 8 frt 35 krral jegyzendő. Értéktőzsde. Vasárnapi tő­zsde. A gyökeresen jó helyzetnek m­a még kézzelfoghatóbb jelei mutatkoztak. Még a számitolóbank részvényeit is, melyek eddig tökéletesen el voltak nyagolva, magas bécsi árakra sokat kerestek. Járadékokat fo­ nagyban vásárolják. Uj ar. jár. 90.07-ig, Papirj. 90-ig nagy mákban vétettek a vásáron. Osztrák hitelr. 864.60-ról 365.40-ig mi 365.10-en maradtak. Leszámítoló bank. 119.25—121.50—120.75 hangulat felettébb szilárd. Színház. Népszínház. Holnap, Nemzeti színház : „Naila, a forrás tündére.“ Ballet 3­­ ben, 4 képben. írták: Nuitter és Saint-Leon. Zenéjét szerzették É­kas és Delibes Leo; betanította Cam­pilli Fr. balletmester. —­zel: „A rászedett kadi.“ Víg opera 1 felv. Zenéjét irta Glue. Fordította Ábrányi Emil. — Népszínház: Blaha Lujza asszony ; vendég: „Az igmándi kispap.“ Eredeti népszínmű dalokkal 3 vonásban. Irta Berczik Árpád. Felelős szerkesztő: Illndy Árpád. Budapest, hétfő, 1881. november 21 én. S­emzeti Színház. Valfontaine-né Békessy VÍT 10­Mir vr­­ Lusignankisasszony Györgyin­­­ALJ­UNKEL! Bafourdin Egressy Vígjáték 3 felv. Irta Sardou V. Valentin Hetényi és Najac E. Fordította Fáy J. B. Josephine Vizvárin« Des Prunelles Halmi Kapus Sántha Cyprienne Molnárné Jamarot Pintér Gratignan Adhémar Náday Szobapinszér Faladi Clavignac_ Bercsényi Kezdete 7 órakor. Jurienne­ne Siendvayne Blaha Luiza asszony mint vendég: AZ IGMÁNDI KISPAP. Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Irta Berczik Árp. Nagy János, néptanító — — Tihanyi Erzsi, felesége — — — Pártényis Ferencz, fia — — _ Vidtor " Esztike, gyámleánya — _ Blaha Lt Biri, menye — — _ Rákosi S Király Pista, Biri testvérbátyja — Solymosi Lazsák Zsuzsa — — _ Hegyi Ai Bátor Bogdán, plébános — — Horváth Peti, cseléd Nagynál — — Újvári Mózes boltos — — — Komárom Kadarka Rókus, kántor — — Toldy Garabó Bencze, sekrestyés — — V. Kővár Kádas — — — Bajor Kádasné — — — Kláriié Mónár — — — Marton Mónárné — — — Szöcs Ka Zsófi ) varróleányok ~ — Béni Irm Péd­­ varróleányok _ _ vidorné Klári, a tanitóné iskolájában — — Gyöngyös kezdete 7 órakor.

Next