Ellenőr, 1881. december (13. évfolyam, 604-657. szám)

1881-12-03 / 608. szám

Állj, évfolyam. 1­608. sas. Budapest, deczember 2. Két hatalmas ember tartja kezében Európa nyugatának sorsát. Az egyik a tett embere, aki azonban a szó fegyverét is rettenetesen tudja kezelni. A másik a mondott és írott szó mes­tere, ki a tettekhez is bátor kézzel tud nyúlni. Az egyik Bismarck, a másik Gambetta. Mindkettő nagy politikai actió kezdetén áll. De irányuk ellentétes. Bismarck csinál reactiót, Gambetta radicalismust. Bismarck nyiltan szint vallott a haladók ellen. Proclamálta a centrum­mal való szövetségét. Feladja a culturharczot, pad­ál a vati­ánnal. Visszalépő irányba szorítja a német nemzet közszellemét. El van határozva, hogy megtör minden akadályt, lerombol minden gátat, ami közte és czélja közt van, mely a né­met egység megszilárdítása. Vaskézzel akarja ve­zetni a német nemzetet e czél felé. Politikája keresztültör minden alkotmányos tant. Eszméje az, hogy előbb megbonthatlanul egynek akarja látni a német nemzetet, s csak azután szabadnak. Gambetta ellenben nem tartja még most sem elégségesnek a franczia szabadságot. Revi­deálni akarja az alkotmányt. Módosítani akarja a képviselőházi és senátusi választásokat. Bizo­nyára behozza a lajstromos szavazást. Szabályozni akarja a kamarák és kormány befolyását a költ­ségek megszavazására. Közlönyeiben tagadja a felforgatási czélzatot. S joggal teheti. Felforga­tásra valóban nem gondolhat, de engedménye­ket fog tenni a radicalizmusnak. Végczélja a köz­társaság, mint Bismarcknak a német egység meg­szilárdítása. Csak­hogy míg ez a liberális, addig Gambetta a reaetionárius elemeket akarja meg­törni. A politika mind­kettőnek kezében nem czél, hanem csak eszköz. Mindkettő magasra te­kint, s nagy eszközöket hoz mozgásba. Az egyik megy a modern democratia útján a végeredmé­nyek felé. A másik szembeszáll a kor szelle­mével. Mindakettő nagy ember, nagyot markol. De nagy Európa nyugata is. Elférnek egymás mel­lett. Mindakettő sokkal vaskosabb alak, hogy sem szét ne nyomná a pártpolitika és Parlamen­tarismus szűk formáit. Ezek a formák csak Angliában oly öblösek és szilárdak, hogy a leg­hatalmasabb test sem törheti át, s kénytelen többé-kevésbbé alkalmazkodni azokhoz. De mindkettőnek politikájában a merészség­gel arányos koc­kázat van. S a végeredmények ellentétesek lehetnek, mint ellentétes a kiindulási pont. Gambettát magával ragadja a franczia de­mocratia szelleme, mely egy század, vagyis e democratia születése óta annak domináns iránya, s egyszersmind végzete: az ellentétes pártok ki­irtása, a köztársasági eszméknek nem transactió, hanem megsemmisítő győzelem által való dia­dalra juttatása. Ez a szellem, a kizárólagosság szelleme buktatta meg az első és második köz­társaságot. Ez fogja megbuktatni a harmadikat, hacsak Gambetta egy kísérlet után meg nem győ­ződik Thiers mondásának igazságáról: a köztár­saság vagy conservativ lesz, vagy nem lesz, s a dulakodó pártok zsákmányává válik. Az alkot­mány rögtönös revisiója az első vétek, mit Gam­betta Thiers politikai végrendelete ellen elkövet. De elköveti. Azután csak két út lesz előtte: vagy lemondva a radicális irányról, lemondani a népszerűségről, politikai múltjának varázsáról. Vagy előre menni a megkezdett utón, azon ve­szélyek elé, melyek ez után rá és a köztársa­ságra várnak. Ez utóbbi esetben a visszahatás nem fog elmaradni a nemzet közszellemében. A radicális irányzat reactionarius accordokat fog megütni a franczia nép érzelmeinek húrjain. Bismarck politikájának visszahatása époly kevéssé fog elmaradni. A megtámadott liberális más túlzásokra fog ragadtatni. Nem a tettek mezején — Németországban csak Bismarck vas­­kezének tettei lehetségesek — hanem a nemzet közszellemében. A német nép a szabadságot és alkotmányosságot csak elméletileg ismeri. De az alkotmányos eszmék Rotteck óta, az utolsó negy­ven év alatt, nagy haladást tettek. A liberális colorit nem hiányzik a német nemzet közszelle­méből. S mikor ezt letörli Bismarck, az ellenha­tás szinte múlhatatlan. A nyugat két nagy államában tehát e rop­pant erőműtani processus csapását választotta a politika. Két hatalmas kéz irányozza a gépezet mozgását, hajtja szolgálatába a fesz­erőket, da­­czolva a robbanás esélyeivel. S ez a látvány nem lehet közönyös a többi népekre. Mi szeretjük, nagyrabecsüljük Németországot. Szövetségét nél­­külözhetlennek tartjuk. Külügyi politikánknak ez a szövetség alapgondolata. Bismarck nagysága előtt meghajtunk. Az osztrák-magyar-német szö­vetség az ő nevével van összeforrva. De e szö­vetség becse nem gátolhat meg bennünket, hogy bizonyos aggodalommal szemléljük a németor­szági dolgok fejlődését, valamint azon irányt, melyet a franczia politika kezd váltani. Nemcsak az európai népek, de az európai eszmék is solidárisak. Ha nyugaton összeomlik a szabadság, ha megrendül a szabályos fejlődés, ia rázkódást meg fogja érezni dél és kelet is. Ha igaz az, hogy a szabadelvűség is ép oly körfu­­tást tesz, mint a civilisatió, úgy attól lehet tar­tani, hogy nyugaton a szabadelvű irány lehajlá­sban van. S az eszmék hatása elől annál kevésbbé zárkózhatunk el ma, midőn azok a villany és gőz szárnyán repülnek, mert akkor sem zárkóz­hattunk el, midőn a franczia forradalmak híre csak hetek múlva érkezett Pozsonyba és Pestre. Már pedig mi a liberalism­usnak köszönjük alkot­mányunkat, egész állami és társadalmi organis­­musunkat, magát azon erőt, melynek kifejtésére,­­nagy megpróbáltatások idején, képes volt a ma­gyar. A liberalismus felett tehát nekünk féltéke­nyen kell őrködnünk, s őrködni fogunk. Azon két nagy erőműtani processus kifejté­sétől sok függ ránk nézve is, mely Franczia- és Németországban folyamatban van. Rokonszen­­vünkkel, vagy ellenszenvünkkel nem befolyásol­hatjuk a végeredményeket sem Francziaországban, sem Németországban. Erre gyengék vagyunk. Európa közszellemének nem mi adunk irányt. De a nyugati eseményeket figyelemmel kísérve, levonhatjuk a következtetéseket a magunk javára, okulásul és elővigyázatul. Csak ez a szerepünk lehet azon látványnyal szemben, mely a két leg­nagyobb nyugati nép politikájának színpadára került. De ezt a szerepet jól betöltve megtettük önmagunk irányában kötelességünket. B. G. IR óvás. Az országgyűlési szabadelvű pártkörnek a mai napig 280 tagja van. Ez a létszám — mely még szaporodni is fog — eléggé jelentékeny tény már ma­gában is azon ellenzéki mindenféle „kimutatások“ után, melyek szerint a jelenlegi kormány bukása nemcsak a választások előestéjén volt elkerülhetetlen, de sőt a vá­lasztások után is kétségtelenné vált. Hiszen még friss emlékezetben lehet — mert augusztusban történt — hogy az ellenzéki ismeretes jósok szeptember első he­tére tűzték volt ki a „Tiszavilág“ végét. Valószínű — noha e részletről már némileg megfeledkeztem — hogy meghatározva jön a nap, óra és perez is, midőn a szabadelvű kormánypárt felett megharsan az utolsó ítélet trombitája és társalgó angyalaitól környezetten fog megjelenni a mérsékelt oppositió mennyei szelleme. Vártuk tehát — nem minden remegés nélkül — a fatális időpontot, sőt a terminus vészmentes eltelése után sem voltunk rög­tön megnyugtatva, mert hiszen a ministeriális pusztulás ellenzéki megjövendölésének teljesülése is megkéshetik kissé, néha, épen mint némely vasúti vonat vagy bohó­­zati előadás. És történt is valami csakugyan. Nem épen a világ vége, hanem két érdekes mozgalomnak épüle­tes füstbe menetele. Az első az ellenzéki egyesületbenek bemondott összeolvadása iránti tüzet oltotta ki. Midőn, ugyanis, az a­­ urbi et orbi — trombitált pártszer­vező nagy­gyűlés összeült s a nemzet szemei a kálvin­­téri reformátorok közhelyiségén csüngöttek, a trombitás közlönyök egyszerre csak takaródót fúrtak, vagyis tu­datták a civilizált mindenséggel a meglepő újságot, mi­szerint „politikai kérdéseket az értekezlet nem tárgyalt. Erre a tanácskozmány nem volt hivatva, s az czélsze­­rűtlennek is látszott, minthogy rövid idő múlva, az or­szággyűlés megnyitásakor, úgyis együtt lesznek Budapes­ten a párt tagjai s a trónbeszédre adandó válaszfelirat alkalmat fog szolgáltatni a párt nézeteinek kifejtésére.“ (P. N. szept. 9.) Midőn ez a nevezetes értesítés megjelent, a zsenik iránti minden tisztelet mellett sem tartható vissza ne­vetését a váralmas közönség és felkiáltottak sokan, hogy: jó, jó ! de hát a dolgok ilyen állásában, midőn „a tanácskozmány nem volt hivatva, sem „politikai kérdéseket“ tárgyalni, ugyan miért sípoltak lapjai hete­ken át rendkívüli nótákat a megváltók pártalakulásáról szept. kezdetén ? Annyi bizonyos, hogy nem volt szép annyira ijesztgetni a bűnös emberiséget, minden igaz ok nélkül. Na de kitűzve,jön legalább egy új terminus: a vá­laszfelirati időpont. És ez volt aztán még az igazi­­ és második füstbemenetel. A parlamenti pártéletben emlé­kezetes maradhat a mérsékelt ellenzék válaszfelirati ja­vaslatának szomorú históriája. Semmihez sem hasonlított az inkább mint egy talált gyerek siralmas állapotához, mely felett elsajnálkoznak sokan, de nem lebeg szülői gyöngéd szeretet sehonnan. Világra jött „valahogy“ mint Topsy a Tamás bátya kunyhójában, de nem akadt apja. Megtagadta még az is, a­ki leginkább volt gyanú­ban az ártatlan szörnyeteg hovátartozandóságáról. Utó­­dra is a gróf Apponyi Albert könyörült meg a „kitett“ szegénykén, de olyan hidegen „vette fel“ és mutatta be a „háznak“ ő is, mintha jóságának szivtelensége által akart volna elhárítani magáról a paternitásra vonatkozó bárminő gonosz ezélzást. És senki sem volt olyan bol­dog mint a „mérsékelt ellenzék“ midőn az ő árvácská­ját nem kellett többé szóval tartani, hanem eltemethető csendesen. Ez a két „eset“ nem gyakorolhatott valami külö­nös vonzó erőt azokra, akikről elmondva volt többször, hogy „készülnek“ a mérsékelt ellenzékhez. Sőt az tör­tént, hogy hátat fordítottak ennek és elsiettek tőle még azok is, akik közelében üldögéltek. Ez az egyik oka azon ténynek, hogy a szabadelvű pártkörnek ma már 280 tagja van, s hogy ez a létszám még szaporodni fog. De nem a főoka. Hogy mi a főoka, azt elmondom holnap. CSERNÁTONY­­ki országgyűlési szabadelvű párt V­i­z­s­o­n­y­i Gusz­táv elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgyalván, Baross Gábor előadó indokolása, Tisza Kálmán miniszterelnök, Kemény Gábor b. miniszter és György Endre felszólalásaik után, úgy általánosságban mint részleteiben elfogadta a Szerbiával kötött keres­kedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló tör­vényjavaslatot. Ezután felvétetett a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat, mely Baross előadó indokolása után elfogadtatott, valamint Hegedűs előadó indokolása nyomán szintén vita nélkül elfogadtatott az 1881. év első évnegyedében fedezendő kiadások­ról szóló­­javaslat. Végül Berzeviczy előadó tesz jelentést a hol­napi napirendre kitűzött kérvényekről, mire az értekez­let véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt ma délben Náray Imre elnöklete alatt tartott értekezletén követ­kező törvényjavaslatok tárgyaltattak: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése az 1882. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az értekezlet a törvényjavaslatot nem fogadja el, a kormány által ebben kért indemnityt megtagadja s ellenindítványt nyújt be, és ezzel Helfy Ignácz bíza­tott meg. A Szerbiával kötött szerződési törvényjavaslatot a párt szintén nem fogadja el. Megállapodásának s indo­kainak előterjesztésére Madarász József kéretett fel. Azután a kérvények III. és IV. sorjegyzéke véte­tett tárgyalás alá. A hadmentességi díjnak módosításá­ról szóló több megye által benyújtott kérvények tárgya­lásánál Turgonyi Lajos bizatott meg határozati ja­vaslat beadására. Sizs Gyula interpellációt jelent be a budagyőri vasút kiépítése érdekében. Helyeslőleg tudomásul vétetett. A d. u. 6 órakor tartott folytatólagos értekezleten Helfy Ignácz előterjeszti a kormány által kért in­demnity megtagadására vonatkozó határozati javaslatát, mit az értekezlet egyhangúlag elfogadott s annak a kép­­viselőházban való beterjesztésére őt ismételve felkérte. ELLENŐR. A berettyó­ujfalui kerületbe a f. hó 4-én tartandó kerületi pártértekezletre Németh Albert és Mezei Ernő képviselők küldettek ki. A főrendiház távollevő tagjai az elnökség által értesittetnek, hogy a főrendiház f. hó - án d. e. 11 órakor tartandó ülésében 1. a gazdasági bizottság jelen­tése „a főrendiház bevételeiről és kiadásairól 1881. év junius— szeptember havi számadásainak megvizsgálása“ tárgyában, 2. „az 1880. évi LIV. törvényczikkben adott felhatalmazás hatályának kiterjesztéséről,“ 3. „némely törvényhatóságok határának egyes községek és puszták átcsatolása által való kiigazításáról, s az ezzel kapcso­latos intézkedésekről,“ 4. „Abauj és Tornamegyék egyesítéséről,“ és 5. „a nagy­kikinda-becskereki helyi érdekű vasút kiépítéséről“ szóló törvényjavaslatok ér­demlegesen fognak tárgyaltatni. A megyék háztartásáról szóló törvényjavaslatnak a képviselőházhoz tett beterjesztése alkalmából Pest­megyén kívül más megyék is járulnak kérelemmel a képvi­selőházhoz, kérvén a javaslatban meghatározott évi állandó javadalmazásuknak felemelését. Többi közt — írja az „O. é.“ — Heves megye állandó évi javadalmazását 91,801 frt­z krban kéri megállapittatni, s a kiadások emelését azzal indokolja, hogy a túlhajtott takarékosság az ügymenet biztonságát és folytonosságát már eddig is veszélyeztette. Gambetta és a tunisi kérdés A franczia képviselőház a tunisi expeditióra kért hitelt tárgyalta. Delafosse (bonapartista) kijelenti, hogy ő nem fogja megszavazni azt az összeget, ha e szavazásban a bardoi szerződés végrehajtásának helyeslése is foglalta­tik, mert a szerződés végre nem hajtható. Gambetta: Csodálkozom, hogy a szerződésnek a parliament által való szentesítése után azt követeli valaki az országtól, hogy semmisítse meg az aláírást, miután e szerződés tárgyalása befejeztetett. A szerződést feltétlenül elfogadta Francziaország és így azokra nézve, a­kik ajánlották, mint azokra nézve, a­kik beleegyez­tek, megpecsételte. Ha czért érnek a katonai műveletek, a­melyek erélylyel és fegyelemmel folynak és a hadse­regnek becsületére válnak, a kormány elő fogja terjesz­teni a szerződés végrehajtásáról szóló javaslatot. A vá­mok és a pénzügyek kezelését illetőleg a képviselőház meg fogja bírálni az előterjesztett módokat és eszközö­ket, a­melyek azonban nem fogják magukban foglalni sem a bekeblezést, sem a magára való hagyást. Camille Pelletan (szélsőbal) : A képviselőház nem szalaszthatja el még egyszer a tunisi kérdést a kellő megoldás megvizsgálása nélkül. Ezután idéz czik­­kéből, a­melyet Tunisból való visszatérése után közölt a „Justiceben“, és kérdi, hogy minő politikát akar kö­vetni Tunisban a kormány. Gambetta megengedi, hogy a teljes rend hely­reállítása bajjal fog járni, de azt állítja, hogy Európára nézve nagy áldás, ha vége vettetik az ottani állapotok­nak. A pénzügyet úgy lehetne reformálni mint Egyip­tomban. A baj nem makacs ellensége a reformoknak, hanem hajlandó külföldiek, nevezetesen oly francziák befogadására, a­kik nem mint győzők mennek oda. Bajt okoznak továbbá a kalandorok, a­kik tönkre te­szik a közhivatalokat, de erre nézve sem a kapitulációk megszüntetése az orvosság, hanem a capitulációk javí­tása. Általános reformok, engesztelékenység és erkölcsök javítása alapján, czélra vezethetnek. Akadály azután is lesz ugyan, de a bekeblezés rosszabb lenne mint minden meglevő baj, mert nagy terheket róna Francziaországra és ingerelné a hatalmakat. A má­sik és pedig könnyebb megoldás az lenne, ha ott hagy­nák Tunist, de nem tekintve azt, hogy Francziaország tekintélye nagy csorbát szenvedne ez által, a magukra hagyott tunisiak jelnek tekinthetnék a keresztyének le­mészárlására, és a borzasztó katastrófáért Francziaorszá­­got terhelné felelősség. Most kötelezve van Francziaor­szág (mozgás a házban)a megkezdett expeditió befejezé­sére. A kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, de ez a foglalkozás nem hagyhatja tekintet nélkül a régi tra­­ditiókat és Francziaország patrimoniumát. A katonai expeditió közeledik végéhez; a közigazgatás átalakítása követni fogja, mert Algériának jó szomszédra van szük­sége. Az országot azonban egész Tripolisig meg kell-e szállnunk? A porta közvetlen szomszédjának nem jó lenni; praktikusabb politika az, melyet Indiában követ Anglia. Ez a protectorátus politikája. Röviden a bejjel kötött szerződés szentesített törvény, a­melynek feltéte­lei kötelezők és végrehajthatók. Különben a végrehaj­tás módja közöltetni fog a képviselőházzal. (Tetszés.) Perin (szélső­bal) azzal vádolja Gambettát,hogy vakmerő gyarmati politikát akar követni és Tunis hatá­rát Tripolisig terjeszteni, (ellenmondás) hiszen ő mon­dotta, hogy Anglia példáját akarja követni. Gambetta kijelenti, hogy arról nem volt szó, hogy Anglia példáját kövesse Francziaország, a kor­mány politikája védelmi természetű. Ha általában tenni akar valamit, az ipar- és földművelés terjesztése érde­kében fog tenni, mert Francziaországnak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy mint nagy nemzetnek kell fejlődnie. Ezután 400 szavazattal 52 ellenében az egész ja­vaslatot elfogadta a ház. Bismarck herczeg a német birodalmi gyűlésben. A birodalmi gyűlés a közgazdasági tanács költség­­vetését tárgyalta és 169 szavazattal 83 ellenében meg­tagadta a költséget. Igennel csak a conservativek és a centrum egy része szavazott, a másik rész Windhorst vezetése mellett, továbbá a liberálisok és a lengyelek ellene szavaztak. A vitáról táviratunk kiegészítése vé­gett még a következőket közöljük: Benda kijelenti, hogy a nationál-liberálisok nem szavazzák meg azt az összeget, mert elég testület van, a­melyek az egyes iparágakat képviselik. Bismarck herczeg sürgeti javaslatának elfoga­dását. A kormány csakis segítő orgánumot akar a tör­vényhozás minden ágára nézve. A kormány nem tudhat mindent, minthogy előbb panaszokat hallott javaslatainak hiányossága ellen, azért folyamodik ehhez az intézkedéshez. A kormánynak tanácsra van szüksége, a­melynek tagjai praktikus férfiak. A birodalmi gyűlés­nek szüksége van ilyen tanácsra, mert tagjai csak tudo­mányos képzést nyertek. Ha elveti a birodalmi gyűlés azt a javaslatot, a kormány minden évben elő fogja terjeszteni. (A balpárton mozgás.) Igen. Kegyetlenség, megtagadni a kormánytól a javaslatok elkészítésére szükséges esz­közt, azután pedig a javaslatok hibái miatt vádolni őt. A kormány, ha nem szavazza meg a birodalmi gyűlés ez összeget, a lakosság áldozatkészségére fog hivat­kozni és szövetséges kormányokra fog bízni, hogy biz­tosokat küldjenek a porosz közgazdasági tanácsba. Különben az írás szerint meg fogja kísérteni, várjon ismételt kéréssel nem fáraszthatja-e ki a birodalmi gyűlést. Bamberger ellenzi e költség megszavazását. A kanc­ellár bizonyára ismét fölléphet e javaslattal, de a birodalmi gyűlés mégis érdemel tőle annyi tekintetet, hogy a visszautasítás után öt hónap múlva ne terjesz­­sze elő az elutasított javaslatot. Az elutasítás fő oka az, Budapest, szombat, deczember 8. 1881, hogy a közgazdasági tanács kis mellék­parliament lehet, és minthogy a cancellár kijelentette, hogy a szövetség­tanács és a birodalmi gyűlés közt most nincs összekötő híd, a birodalmi gyűlést arra ösztönzi a fentartás köteles­sége, hogy elvesse a javaslatot. Francziaországban a conseil supérieur a kormány eszköze volt és mindenféle köz­­gazdasági iránynak híve volt eddig; Turgot is ellensége volt. A közgazdasági tanács nem szolgálhat pártatlan vélemény constatálására; az enquéte sokkal alkalmasabb erre és a birodalmi gyűlés is szívesen szavazza meg az enquéte költségét. A szónok panaszkodik, hogy Bis­marck herczeg nevetségessé akarta őt tenni Roth­­schildról és Mayerről mondott adomájával. Pedig az az adoma a közgazdasági tanácsra illik; azelőtt ugyanis Bambergert több ízben utasította Delbrückhez, a­ki többet tud, most azonban nem az utóbbinak né­zetét akarja megtudni a közgazdasági tanácstól, hanem a magáét. A kanczellár komikusnak tartja, hogy Bam­­bergertől kérjen tanácsot, pedig már kevésbé okos em­bereket is megkérdezett. Az érdekeltekre való hivatko­zás összetévesztése a tanuknak és a bíráknak. Az érde­keltek lehetnek tanúk, de bírák nem. Bismarck herczeg az előtte szólót nem akarta kigúnyolni, hanem mint pártjának előkelő tagját emlí­teni. A kanczellár ezután ismét védelmezi javaslatát. A közgazdasági tanács csak tanú lesz, nem pedig bíró. Mellék parlamentről nincs szó. A birodalmi gyűlés gyönge lábon áll, ha ettől fél. A képviselőknek nem lenne sza­bad csalatkozhatlanoknak tartani magukat; nem lenne szabad hinniök, hogy a választás puszta ténye, mint valami titkos fölavatás, nagyobb értelmességgel ruházza fel őket. A kanc­ellár hangsúlyozza, hogy nem ő vált el Delbrücktől, hanem Delbrück tőle és pedig csak egészségi állapotára hivatkozva. Táviratok, Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat saját levelezőnktől.) A nov. 29-én összeült dunai bizottság csak folyó köz­­igazgatási ügyeket fog tárgyalni és a román trónbeszéd­­ben érintett függő kérdésekkel nem fog foglalkozni, így tehát a bécsi lapok aggodalma, hogy differenciák támad­hatnak, egyelőre alaptalan. BOCS, decz. 2. A képviselőház költségvetési bizott­sága vita nélkül megszavazta a vranai hűbéres jószág részére kért póthitelt, és letárgyalta a „só“, dicastoriá­­lis épületek és a „kincstári vagyon“ czímeket. A kor­mány képviselője kijelentette, hogy a dicasteriális épü­letek igazgatóságainak feloszlatása czélszerűség szem­pontjából nem vehető tekintetbe. A bizottság három tagú (Czartoryski, Doblhoff és Rieger) albizottsághoz utasítja a vízépítészet terén való országos kultúra elő­mozdításáról szóló javaslatot. Bécs, decz. 2. Az „Agramer Zeitung“ jelenti : A kormány a zágráb rugvicai csatorna ügyében, mely az itteni közvéleményt is élénken foglalkoztatja, enquetet szándékszik összehívni. Páris, decz. 2. Gambetta ma délelőtt átadta Chanzy tábornoknak visszahívó levelét. Chanzy néhány nap múlva Pétervárra megy és visszaté­rése után fontos parancsnokságot fog a hadse­regben elvállalni. Saussier tábornok Garzából nov. 29-én jelenti, hogy a dissidensek legnagyobb részét a Lothon túl terjedő sivatagig űzte. Azon dissidensek ellen, kik Galzából 60 kilométer tá­volságban, sűrű erdőséggel borított téren állást foglaltak és az ellenállás magvát képezték, had­oszlop küldetett ki, mely a megerősített Ella- Jadsa falut megszállotta és az ellenségnek súlyos veszteséget okozott. A francziák 1 halottat és 4 sebesültet vesztettek. Páris, decz. 2. A senatus köztársasági bal­pártja kijelentette, hogy pártolja az alkotmány egy részének revisióját. Róma, decz. 2. A pápa ma consist­oriumot tartott, melyben a szentté avatandó négy üdvözült életét ecsetelő rövid allocutió után, a szent atya felhívta a megjelent bíbornokokat, pátriárkákat, érsekeket és püspököket hogy nyilvánítsák véleményüket. A főpapok egyhangúlag írás­ban oda nyilatkoztak, hogy a szentté avatás történ­­ik meg. Az Agenzia Stefani-nak azt távírják Kairóból, hogy a beiluli mészárlás ügyében kiküldött enquéte bizottság tagjává Olaszország részéről Vitto, suezi olasz konzul és Egyptom részéről Ali pasa, a tengerparti kerület kor­mányzója, neveztetett ki. Berlin, decz. 2. (O. é.) Az orosz kormány a nagy költségek miatt elrendelte a lipcsei orosz philologiai szeminárium megszüntetését, mely tényleg pánszláv ügynökök iskolája volt. Galacz, decz. 2. (Eredeti távirat.) A nemzet­közi bizottság őszi ülésszakának elkésett megnyitása összefügg a francziaországi és ausztria-magyarországi miniszterváltozással. Majdnem bizonyos, hogy a rendes ülésszak nem fogja tárgyalni a vegyes bizottság szabály­zatát. A franczia biztos közvetítő javaslata tekintetbe veszi az angol kormány álláspontját. Oroszország és Olaszország magatartása nem fog akadályt gördíteni bár­­mely egyezség elé. A kis államok, Románia kivételével, Ausztria-Magyarországot és Oroszországot követik. Az általános megállapodás, ámbár elég nehezen, lehetséges, ha az új franczia kormány és Ausztria-Magyarország el­fogadják Barrére javaslatát. Bukarest, decz. 2. (Eredeti távirat.) A bu­karesti irányadó körök meggyőződtek, hogy a hatalmak (Anglia sem) nem helyeslik a trónbeszédben kifejtett álláspontot. A román kormány bizalmasan értekezik a képviselőkkel, hogy megállapítsa a Duna-kérdésben kö­vetendő politikát. A nemzetközi bizottság körülbelül egy hónap múlva fogja tárgyalni a vegyes bizottság szabályzatát. A franczia biztos közvetítő javaslata még nem közöltetett hivatalosan a román kormánynyal. A­ szerib­egyházi kon­gressu­s, Karlovicz, decz. 2. (Eredeti távirat.) Zsivko­­vics horvát osztályfőnök belépett Miletics clubjába. Zsivkovics nagy tekintélylyel állítja, hogy Stojkovica választása meg fog semmisíttetni, és Miletics segítségé­vel iparkodik rábeszélni Stojkovics püspököt, hogy Zsiv­kovics püspököt, az osztályfőnök testvérét, ajánlja latini pátriárkát. A választás valószínüleg szombaton lesz. Karlovicz, decz. 2. (6. é.) Mostanig (délben) tény­leg három jelölt van: Angyelics, Zsivkovics és Stojko­­vics. Eddigelé nincs kizárva annak lehetősége, hogy mind a három kisebbségben marad. A horvátországi képviselők, élükön Zsivkovics osztályfőnökkel, biztosnak állítják, hogy Stojkovicsra adott minden szavazat tulaj­donképen Angyelicsre adatik, minthogy Stojkovics nem fog megerősítést nyerni. Ugyanezek indítványozzák,­­ hogy Stojkovics küldöttség által a jelöltségről való le­mondásra bivassék. Miletics és társai ellenkezik ezt.

Next