Ellenőr, 1881. december (13. évfolyam, 604-657. szám)
1881-12-03 / 608. szám
Állj, évfolyam. 1608. sas. Budapest, deczember 2. Két hatalmas ember tartja kezében Európa nyugatának sorsát. Az egyik a tett embere, aki azonban a szó fegyverét is rettenetesen tudja kezelni. A másik a mondott és írott szó mestere, ki a tettekhez is bátor kézzel tud nyúlni. Az egyik Bismarck, a másik Gambetta. Mindkettő nagy politikai actió kezdetén áll. De irányuk ellentétes. Bismarck csinál reactiót, Gambetta radicalismust. Bismarck nyiltan szint vallott a haladók ellen. Proclamálta a centrummal való szövetségét. Feladja a culturharczot, padál a vatiánnal. Visszalépő irányba szorítja a német nemzet közszellemét. El van határozva, hogy megtör minden akadályt, lerombol minden gátat, ami közte és czélja közt van, mely a német egység megszilárdítása. Vaskézzel akarja vezetni a német nemzetet e czél felé. Politikája keresztültör minden alkotmányos tant. Eszméje az, hogy előbb megbonthatlanul egynek akarja látni a német nemzetet, s csak azután szabadnak. Gambetta ellenben nem tartja még most sem elégségesnek a franczia szabadságot. Revideálni akarja az alkotmányt. Módosítani akarja a képviselőházi és senátusi választásokat. Bizonyára behozza a lajstromos szavazást. Szabályozni akarja a kamarák és kormány befolyását a költségek megszavazására. Közlönyeiben tagadja a felforgatási czélzatot. S joggal teheti. Felforgatásra valóban nem gondolhat, de engedményeket fog tenni a radicalizmusnak. Végczélja a köztársaság, mint Bismarcknak a német egység megszilárdítása. Csakhogy míg ez a liberális, addig Gambetta a reaetionárius elemeket akarja megtörni. A politika mindkettőnek kezében nem czél, hanem csak eszköz. Mindkettő magasra tekint, s nagy eszközöket hoz mozgásba. Az egyik megy a modern democratia útján a végeredmények felé. A másik szembeszáll a kor szellemével. Mindakettő nagy ember, nagyot markol. De nagy Európa nyugata is. Elférnek egymás mellett. Mindakettő sokkal vaskosabb alak, hogy sem szét ne nyomná a pártpolitika és Parlamentarismus szűk formáit. Ezek a formák csak Angliában oly öblösek és szilárdak, hogy a leghatalmasabb test sem törheti át, s kénytelen többé-kevésbbé alkalmazkodni azokhoz. De mindkettőnek politikájában a merészséggel arányos kockázat van. S a végeredmények ellentétesek lehetnek, mint ellentétes a kiindulási pont. Gambettát magával ragadja a franczia democratia szelleme, mely egy század, vagyis e democratia születése óta annak domináns iránya, s egyszersmind végzete: az ellentétes pártok kiirtása, a köztársasági eszméknek nem transactió, hanem megsemmisítő győzelem által való diadalra juttatása. Ez a szellem, a kizárólagosság szelleme buktatta meg az első és második köztársaságot. Ez fogja megbuktatni a harmadikat, hacsak Gambetta egy kísérlet után meg nem győződik Thiers mondásának igazságáról: a köztársaság vagy conservativ lesz, vagy nem lesz, s a dulakodó pártok zsákmányává válik. Az alkotmány rögtönös revisiója az első vétek, mit Gambetta Thiers politikai végrendelete ellen elkövet. De elköveti. Azután csak két út lesz előtte: vagy lemondva a radicális irányról, lemondani a népszerűségről, politikai múltjának varázsáról. Vagy előre menni a megkezdett utón, azon veszélyek elé, melyek ez után rá és a köztársaságra várnak. Ez utóbbi esetben a visszahatás nem fog elmaradni a nemzet közszellemében. A radicális irányzat reactionarius accordokat fog megütni a franczia nép érzelmeinek húrjain. Bismarck politikájának visszahatása époly kevéssé fog elmaradni. A megtámadott liberális más túlzásokra fog ragadtatni. Nem a tettek mezején — Németországban csak Bismarck vaskezének tettei lehetségesek — hanem a nemzet közszellemében. A német nép a szabadságot és alkotmányosságot csak elméletileg ismeri. De az alkotmányos eszmék Rotteck óta, az utolsó negyven év alatt, nagy haladást tettek. A liberális colorit nem hiányzik a német nemzet közszelleméből. S mikor ezt letörli Bismarck, az ellenhatás szinte múlhatatlan. A nyugat két nagy államában tehát e roppant erőműtani processus csapását választotta a politika. Két hatalmas kéz irányozza a gépezet mozgását, hajtja szolgálatába a feszerőket, daczolva a robbanás esélyeivel. S ez a látvány nem lehet közönyös a többi népekre. Mi szeretjük, nagyrabecsüljük Németországot. Szövetségét nélkülözhetlennek tartjuk. Külügyi politikánknak ez a szövetség alapgondolata. Bismarck nagysága előtt meghajtunk. Az osztrák-magyar-német szövetség az ő nevével van összeforrva. De e szövetség becse nem gátolhat meg bennünket, hogy bizonyos aggodalommal szemléljük a németországi dolgok fejlődését, valamint azon irányt, melyet a franczia politika kezd váltani. Nemcsak az európai népek, de az európai eszmék is solidárisak. Ha nyugaton összeomlik a szabadság, ha megrendül a szabályos fejlődés, ia rázkódást meg fogja érezni dél és kelet is. Ha igaz az, hogy a szabadelvűség is ép oly körfutást tesz, mint a civilisatió, úgy attól lehet tartani, hogy nyugaton a szabadelvű irány lehajlásban van. S az eszmék hatása elől annál kevésbbé zárkózhatunk el ma, midőn azok a villany és gőz szárnyán repülnek, mert akkor sem zárkózhattunk el, midőn a franczia forradalmak híre csak hetek múlva érkezett Pozsonyba és Pestre. Már pedig mi a liberalismusnak köszönjük alkotmányunkat, egész állami és társadalmi organismusunkat, magát azon erőt, melynek kifejtésére,nagy megpróbáltatások idején, képes volt a magyar. A liberalismus felett tehát nekünk féltékenyen kell őrködnünk, s őrködni fogunk. Azon két nagy erőműtani processus kifejtésétől sok függ ránk nézve is, mely Franczia- és Németországban folyamatban van. Rokonszenvünkkel, vagy ellenszenvünkkel nem befolyásolhatjuk a végeredményeket sem Francziaországban, sem Németországban. Erre gyengék vagyunk. Európa közszellemének nem mi adunk irányt. De a nyugati eseményeket figyelemmel kísérve, levonhatjuk a következtetéseket a magunk javára, okulásul és elővigyázatul. Csak ez a szerepünk lehet azon látványnyal szemben, mely a két legnagyobb nyugati nép politikájának színpadára került. De ezt a szerepet jól betöltve megtettük önmagunk irányában kötelességünket. B. G. IR óvás. Az országgyűlési szabadelvű pártkörnek a mai napig 280 tagja van. Ez a létszám — mely még szaporodni is fog — eléggé jelentékeny tény már magában is azon ellenzéki mindenféle „kimutatások“ után, melyek szerint a jelenlegi kormány bukása nemcsak a választások előestéjén volt elkerülhetetlen, de sőt a választások után is kétségtelenné vált. Hiszen még friss emlékezetben lehet — mert augusztusban történt — hogy az ellenzéki ismeretes jósok szeptember első hetére tűzték volt ki a „Tiszavilág“ végét. Valószínű — noha e részletről már némileg megfeledkeztem — hogy meghatározva jön a nap, óra és perez is, midőn a szabadelvű kormánypárt felett megharsan az utolsó ítélet trombitája és társalgó angyalaitól környezetten fog megjelenni a mérsékelt oppositió mennyei szelleme. Vártuk tehát — nem minden remegés nélkül — a fatális időpontot, sőt a terminus vészmentes eltelése után sem voltunk rögtön megnyugtatva, mert hiszen a ministeriális pusztulás ellenzéki megjövendölésének teljesülése is megkéshetik kissé, néha, épen mint némely vasúti vonat vagy bohózati előadás. És történt is valami csakugyan. Nem épen a világ vége, hanem két érdekes mozgalomnak épületes füstbe menetele. Az első az ellenzéki egyesületbenek bemondott összeolvadása iránti tüzet oltotta ki. Midőn, ugyanis, az a urbi et orbi — trombitált pártszervező nagygyűlés összeült s a nemzet szemei a kálvintéri reformátorok közhelyiségén csüngöttek, a trombitás közlönyök egyszerre csak takaródót fúrtak, vagyis tudatták a civilizált mindenséggel a meglepő újságot, miszerint „politikai kérdéseket az értekezlet nem tárgyalt. Erre a tanácskozmány nem volt hivatva, s az czélszerűtlennek is látszott, minthogy rövid idő múlva, az országgyűlés megnyitásakor, úgyis együtt lesznek Budapesten a párt tagjai s a trónbeszédre adandó válaszfelirat alkalmat fog szolgáltatni a párt nézeteinek kifejtésére.“ (P. N. szept. 9.) Midőn ez a nevezetes értesítés megjelent, a zsenik iránti minden tisztelet mellett sem tartható vissza nevetését a váralmas közönség és felkiáltottak sokan, hogy: jó, jó ! de hát a dolgok ilyen állásában, midőn „a tanácskozmány nem volt hivatva, sem „politikai kérdéseket“ tárgyalni, ugyan miért sípoltak lapjai heteken át rendkívüli nótákat a megváltók pártalakulásáról szept. kezdetén ? Annyi bizonyos, hogy nem volt szép annyira ijesztgetni a bűnös emberiséget, minden igaz ok nélkül. Na de kitűzve,jön legalább egy új terminus: a válaszfelirati időpont. És ez volt aztán még az igazi és második füstbemenetel. A parlamenti pártéletben emlékezetes maradhat a mérsékelt ellenzék válaszfelirati javaslatának szomorú históriája. Semmihez sem hasonlított az inkább mint egy talált gyerek siralmas állapotához, mely felett elsajnálkoznak sokan, de nem lebeg szülői gyöngéd szeretet sehonnan. Világra jött „valahogy“ mint Topsy a Tamás bátya kunyhójában, de nem akadt apja. Megtagadta még az is, aki leginkább volt gyanúban az ártatlan szörnyeteg hovátartozandóságáról. Utódra is a gróf Apponyi Albert könyörült meg a „kitett“ szegénykén, de olyan hidegen „vette fel“ és mutatta be a „háznak“ ő is, mintha jóságának szivtelensége által akart volna elhárítani magáról a paternitásra vonatkozó bárminő gonosz ezélzást. És senki sem volt olyan boldog mint a „mérsékelt ellenzék“ midőn az ő árvácskáját nem kellett többé szóval tartani, hanem eltemethető csendesen. Ez a két „eset“ nem gyakorolhatott valami különös vonzó erőt azokra, akikről elmondva volt többször, hogy „készülnek“ a mérsékelt ellenzékhez. Sőt az történt, hogy hátat fordítottak ennek és elsiettek tőle még azok is, akik közelében üldögéltek. Ez az egyik oka azon ténynek, hogy a szabadelvű pártkörnek ma már 280 tagja van, s hogy ez a létszám még szaporodni fog. De nem a főoka. Hogy mi a főoka, azt elmondom holnap. CSERNÁTONYki országgyűlési szabadelvű párt Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott mai értekezletén tárgyalván, Baross Gábor előadó indokolása, Tisza Kálmán miniszterelnök, Kemény Gábor b. miniszter és György Endre felszólalásaik után, úgy általánosságban mint részleteiben elfogadta a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Ezután felvétetett a kereskedelmi viszonyoknak Francziaországgal való ideiglenes rendezéséről szóló törvényjavaslat, mely Baross előadó indokolása után elfogadtatott, valamint Hegedűs előadó indokolása nyomán szintén vita nélkül elfogadtatott az 1881. év első évnegyedében fedezendő kiadásokról szólójavaslat. Végül Berzeviczy előadó tesz jelentést a holnapi napirendre kitűzött kérvényekről, mire az értekezlet véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt ma délben Náray Imre elnöklete alatt tartott értekezletén következő törvényjavaslatok tárgyaltattak: Az állandó pénzügyi bizottság jelentése az 1882. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról szóló törvényjavaslat tárgyában. Az értekezlet a törvényjavaslatot nem fogadja el, a kormány által ebben kért indemnityt megtagadja s ellenindítványt nyújt be, és ezzel Helfy Ignácz bízatott meg. A Szerbiával kötött szerződési törvényjavaslatot a párt szintén nem fogadja el. Megállapodásának s indokainak előterjesztésére Madarász József kéretett fel. Azután a kérvények III. és IV. sorjegyzéke vétetett tárgyalás alá. A hadmentességi díjnak módosításáról szóló több megye által benyújtott kérvények tárgyalásánál Turgonyi Lajos bizatott meg határozati javaslat beadására. Sizs Gyula interpellációt jelent be a budagyőri vasút kiépítése érdekében. Helyeslőleg tudomásul vétetett. A d. u. 6 órakor tartott folytatólagos értekezleten Helfy Ignácz előterjeszti a kormány által kért indemnity megtagadására vonatkozó határozati javaslatát, mit az értekezlet egyhangúlag elfogadott s annak a képviselőházban való beterjesztésére őt ismételve felkérte. ELLENŐR. A berettyóujfalui kerületbe a f. hó 4-én tartandó kerületi pártértekezletre Németh Albert és Mezei Ernő képviselők küldettek ki. A főrendiház távollevő tagjai az elnökség által értesittetnek, hogy a főrendiház f. hó - án d. e. 11 órakor tartandó ülésében 1. a gazdasági bizottság jelentése „a főrendiház bevételeiről és kiadásairól 1881. év junius— szeptember havi számadásainak megvizsgálása“ tárgyában, 2. „az 1880. évi LIV. törvényczikkben adott felhatalmazás hatályának kiterjesztéséről,“ 3. „némely törvényhatóságok határának egyes községek és puszták átcsatolása által való kiigazításáról, s az ezzel kapcsolatos intézkedésekről,“ 4. „Abauj és Tornamegyék egyesítéséről,“ és 5. „a nagykikinda-becskereki helyi érdekű vasút kiépítéséről“ szóló törvényjavaslatok érdemlegesen fognak tárgyaltatni. A megyék háztartásáról szóló törvényjavaslatnak a képviselőházhoz tett beterjesztése alkalmából Pestmegyén kívül más megyék is járulnak kérelemmel a képviselőházhoz, kérvén a javaslatban meghatározott évi állandó javadalmazásuknak felemelését. Többi közt — írja az „O. é.“ — Heves megye állandó évi javadalmazását 91,801 frtz krban kéri megállapittatni, s a kiadások emelését azzal indokolja, hogy a túlhajtott takarékosság az ügymenet biztonságát és folytonosságát már eddig is veszélyeztette. Gambetta és a tunisi kérdés A franczia képviselőház a tunisi expeditióra kért hitelt tárgyalta. Delafosse (bonapartista) kijelenti, hogy ő nem fogja megszavazni azt az összeget, ha e szavazásban a bardoi szerződés végrehajtásának helyeslése is foglaltatik, mert a szerződés végre nem hajtható. Gambetta: Csodálkozom, hogy a szerződésnek a parliament által való szentesítése után azt követeli valaki az országtól, hogy semmisítse meg az aláírást, miután e szerződés tárgyalása befejeztetett. A szerződést feltétlenül elfogadta Francziaország és így azokra nézve, akik ajánlották, mint azokra nézve, akik beleegyeztek, megpecsételte. Ha czért érnek a katonai műveletek, amelyek erélylyel és fegyelemmel folynak és a hadseregnek becsületére válnak, a kormány elő fogja terjeszteni a szerződés végrehajtásáról szóló javaslatot. A vámok és a pénzügyek kezelését illetőleg a képviselőház meg fogja bírálni az előterjesztett módokat és eszközöket, amelyek azonban nem fogják magukban foglalni sem a bekeblezést, sem a magára való hagyást. Camille Pelletan (szélsőbal) : A képviselőház nem szalaszthatja el még egyszer a tunisi kérdést a kellő megoldás megvizsgálása nélkül. Ezután idéz czikkéből, amelyet Tunisból való visszatérése után közölt a „Justiceben“, és kérdi, hogy minő politikát akar követni Tunisban a kormány. Gambetta megengedi, hogy a teljes rend helyreállítása bajjal fog járni, de azt állítja, hogy Európára nézve nagy áldás, ha vége vettetik az ottani állapotoknak. A pénzügyet úgy lehetne reformálni mint Egyiptomban. A baj nem makacs ellensége a reformoknak, hanem hajlandó külföldiek, nevezetesen oly francziák befogadására, akik nem mint győzők mennek oda. Bajt okoznak továbbá a kalandorok, akik tönkre teszik a közhivatalokat, de erre nézve sem a kapitulációk megszüntetése az orvosság, hanem a capitulációk javítása. Általános reformok, engesztelékenység és erkölcsök javítása alapján, czélra vezethetnek. Akadály azután is lesz ugyan, de a bekeblezés rosszabb lenne mint minden meglevő baj, mert nagy terheket róna Francziaországra és ingerelné a hatalmakat. A másik és pedig könnyebb megoldás az lenne, ha ott hagynák Tunist, de nem tekintve azt, hogy Francziaország tekintélye nagy csorbát szenvedne ez által, a magukra hagyott tunisiak jelnek tekinthetnék a keresztyének lemészárlására, és a borzasztó katastrófáért Francziaországot terhelné felelősség. Most kötelezve van Francziaország (mozgás a házban)a megkezdett expeditió befejezésére. A kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel, de ez a foglalkozás nem hagyhatja tekintet nélkül a régi traditiókat és Francziaország patrimoniumát. A katonai expeditió közeledik végéhez; a közigazgatás átalakítása követni fogja, mert Algériának jó szomszédra van szüksége. Az országot azonban egész Tripolisig meg kell-e szállnunk? A porta közvetlen szomszédjának nem jó lenni; praktikusabb politika az, melyet Indiában követ Anglia. Ez a protectorátus politikája. Röviden a bejjel kötött szerződés szentesített törvény, amelynek feltételei kötelezők és végrehajthatók. Különben a végrehajtás módja közöltetni fog a képviselőházzal. (Tetszés.) Perin (szélsőbal) azzal vádolja Gambettát,hogy vakmerő gyarmati politikát akar követni és Tunis határát Tripolisig terjeszteni, (ellenmondás) hiszen ő mondotta, hogy Anglia példáját akarja követni. Gambetta kijelenti, hogy arról nem volt szó, hogy Anglia példáját kövesse Francziaország, a kormány politikája védelmi természetű. Ha általában tenni akar valamit, az ipar- és földművelés terjesztése érdekében fog tenni, mert Francziaországnak nem szabad megfeledkeznie arról, hogy mint nagy nemzetnek kell fejlődnie. Ezután 400 szavazattal 52 ellenében az egész javaslatot elfogadta a ház. Bismarck herczeg a német birodalmi gyűlésben. A birodalmi gyűlés a közgazdasági tanács költségvetését tárgyalta és 169 szavazattal 83 ellenében megtagadta a költséget. Igennel csak a conservativek és a centrum egy része szavazott, a másik rész Windhorst vezetése mellett, továbbá a liberálisok és a lengyelek ellene szavaztak. A vitáról táviratunk kiegészítése végett még a következőket közöljük: Benda kijelenti, hogy a nationál-liberálisok nem szavazzák meg azt az összeget, mert elég testület van, amelyek az egyes iparágakat képviselik. Bismarck herczeg sürgeti javaslatának elfogadását. A kormány csakis segítő orgánumot akar a törvényhozás minden ágára nézve. A kormány nem tudhat mindent, minthogy előbb panaszokat hallott javaslatainak hiányossága ellen, azért folyamodik ehhez az intézkedéshez. A kormánynak tanácsra van szüksége, amelynek tagjai praktikus férfiak. A birodalmi gyűlésnek szüksége van ilyen tanácsra, mert tagjai csak tudományos képzést nyertek. Ha elveti a birodalmi gyűlés azt a javaslatot, a kormány minden évben elő fogja terjeszteni. (A balpárton mozgás.) Igen. Kegyetlenség, megtagadni a kormánytól a javaslatok elkészítésére szükséges eszközt, azután pedig a javaslatok hibái miatt vádolni őt. A kormány, ha nem szavazza meg a birodalmi gyűlés ez összeget, a lakosság áldozatkészségére fog hivatkozni és szövetséges kormányokra fog bízni, hogy biztosokat küldjenek a porosz közgazdasági tanácsba. Különben az írás szerint meg fogja kísérteni, várjon ismételt kéréssel nem fáraszthatja-e ki a birodalmi gyűlést. Bamberger ellenzi e költség megszavazását. A kancellár bizonyára ismét fölléphet e javaslattal, de a birodalmi gyűlés mégis érdemel tőle annyi tekintetet, hogy a visszautasítás után öt hónap múlva ne terjeszsze elő az elutasított javaslatot. Az elutasítás fő oka az, Budapest, szombat, deczember 8. 1881, hogy a közgazdasági tanács kis mellékparliament lehet, és minthogy a cancellár kijelentette, hogy a szövetségtanács és a birodalmi gyűlés közt most nincs összekötő híd, a birodalmi gyűlést arra ösztönzi a fentartás kötelessége, hogy elvesse a javaslatot. Francziaországban a conseil supérieur a kormány eszköze volt és mindenféle közgazdasági iránynak híve volt eddig; Turgot is ellensége volt. A közgazdasági tanács nem szolgálhat pártatlan vélemény constatálására; az enquéte sokkal alkalmasabb erre és a birodalmi gyűlés is szívesen szavazza meg az enquéte költségét. A szónok panaszkodik, hogy Bismarck herczeg nevetségessé akarta őt tenni Rothschildról és Mayerről mondott adomájával. Pedig az az adoma a közgazdasági tanácsra illik; azelőtt ugyanis Bambergert több ízben utasította Delbrückhez, aki többet tud, most azonban nem az utóbbinak nézetét akarja megtudni a közgazdasági tanácstól, hanem a magáét. A kanczellár komikusnak tartja, hogy Bambergertől kérjen tanácsot, pedig már kevésbé okos embereket is megkérdezett. Az érdekeltekre való hivatkozás összetévesztése a tanuknak és a bíráknak. Az érdekeltek lehetnek tanúk, de bírák nem. Bismarck herczeg az előtte szólót nem akarta kigúnyolni, hanem mint pártjának előkelő tagját említeni. A kanczellár ezután ismét védelmezi javaslatát. A közgazdasági tanács csak tanú lesz, nem pedig bíró. Mellék parlamentről nincs szó. A birodalmi gyűlés gyönge lábon áll, ha ettől fél. A képviselőknek nem lenne szabad csalatkozhatlanoknak tartani magukat; nem lenne szabad hinniök, hogy a választás puszta ténye, mint valami titkos fölavatás, nagyobb értelmességgel ruházza fel őket. A kancellár hangsúlyozza, hogy nem ő vált el Delbrücktől, hanem Delbrück tőle és pedig csak egészségi állapotára hivatkozva. Táviratok, Bécs, decz. 2. (Eredeti távirat saját levelezőnktől.) A nov. 29-én összeült dunai bizottság csak folyó közigazgatási ügyeket fog tárgyalni és a román trónbeszédben érintett függő kérdésekkel nem fog foglalkozni, így tehát a bécsi lapok aggodalma, hogy differenciák támadhatnak, egyelőre alaptalan. BOCS, decz. 2. A képviselőház költségvetési bizottsága vita nélkül megszavazta a vranai hűbéres jószág részére kért póthitelt, és letárgyalta a „só“, dicastoriális épületek és a „kincstári vagyon“ czímeket. A kormány képviselője kijelentette, hogy a dicasteriális épületek igazgatóságainak feloszlatása czélszerűség szempontjából nem vehető tekintetbe. A bizottság három tagú (Czartoryski, Doblhoff és Rieger) albizottsághoz utasítja a vízépítészet terén való országos kultúra előmozdításáról szóló javaslatot. Bécs, decz. 2. Az „Agramer Zeitung“ jelenti : A kormány a zágráb rugvicai csatorna ügyében, mely az itteni közvéleményt is élénken foglalkoztatja, enquetet szándékszik összehívni. Páris, decz. 2. Gambetta ma délelőtt átadta Chanzy tábornoknak visszahívó levelét. Chanzy néhány nap múlva Pétervárra megy és visszatérése után fontos parancsnokságot fog a hadseregben elvállalni. Saussier tábornok Garzából nov. 29-én jelenti, hogy a dissidensek legnagyobb részét a Lothon túl terjedő sivatagig űzte. Azon dissidensek ellen, kik Galzából 60 kilométer távolságban, sűrű erdőséggel borított téren állást foglaltak és az ellenállás magvát képezték, hadoszlop küldetett ki, mely a megerősített Ella- Jadsa falut megszállotta és az ellenségnek súlyos veszteséget okozott. A francziák 1 halottat és 4 sebesültet vesztettek. Páris, decz. 2. A senatus köztársasági balpártja kijelentette, hogy pártolja az alkotmány egy részének revisióját. Róma, decz. 2. A pápa ma consistoriumot tartott, melyben a szentté avatandó négy üdvözült életét ecsetelő rövid allocutió után, a szent atya felhívta a megjelent bíbornokokat, pátriárkákat, érsekeket és püspököket hogy nyilvánítsák véleményüket. A főpapok egyhangúlag írásban oda nyilatkoztak, hogy a szentté avatás történik meg. Az Agenzia Stefani-nak azt távírják Kairóból, hogy a beiluli mészárlás ügyében kiküldött enquéte bizottság tagjává Olaszország részéről Vitto, suezi olasz konzul és Egyptom részéről Ali pasa, a tengerparti kerület kormányzója, neveztetett ki. Berlin, decz. 2. (O. é.) Az orosz kormány a nagy költségek miatt elrendelte a lipcsei orosz philologiai szeminárium megszüntetését, mely tényleg pánszláv ügynökök iskolája volt. Galacz, decz. 2. (Eredeti távirat.) A nemzetközi bizottság őszi ülésszakának elkésett megnyitása összefügg a francziaországi és ausztria-magyarországi miniszterváltozással. Majdnem bizonyos, hogy a rendes ülésszak nem fogja tárgyalni a vegyes bizottság szabályzatát. A franczia biztos közvetítő javaslata tekintetbe veszi az angol kormány álláspontját. Oroszország és Olaszország magatartása nem fog akadályt gördíteni bármely egyezség elé. A kis államok, Románia kivételével, Ausztria-Magyarországot és Oroszországot követik. Az általános megállapodás, ámbár elég nehezen, lehetséges, ha az új franczia kormány és Ausztria-Magyarország elfogadják Barrére javaslatát. Bukarest, decz. 2. (Eredeti távirat.) A bukaresti irányadó körök meggyőződtek, hogy a hatalmak (Anglia sem) nem helyeslik a trónbeszédben kifejtett álláspontot. A román kormány bizalmasan értekezik a képviselőkkel, hogy megállapítsa a Duna-kérdésben követendő politikát. A nemzetközi bizottság körülbelül egy hónap múlva fogja tárgyalni a vegyes bizottság szabályzatát. A franczia biztos közvetítő javaslata még nem közöltetett hivatalosan a román kormánynyal. A szeribegyházi kongressus, Karlovicz, decz. 2. (Eredeti távirat.) Zsivkovics horvát osztályfőnök belépett Miletics clubjába. Zsivkovics nagy tekintélylyel állítja, hogy Stojkovica választása meg fog semmisíttetni, és Miletics segítségével iparkodik rábeszélni Stojkovics püspököt, hogy Zsivkovics püspököt, az osztályfőnök testvérét, ajánlja latini pátriárkát. A választás valószínüleg szombaton lesz. Karlovicz, decz. 2. (6. é.) Mostanig (délben) tényleg három jelölt van: Angyelics, Zsivkovics és Stojkovics. Eddigelé nincs kizárva annak lehetősége, hogy mind a három kisebbségben marad. A horvátországi képviselők, élükön Zsivkovics osztályfőnökkel, biztosnak állítják, hogy Stojkovicsra adott minden szavazat tulajdonképen Angyelicsre adatik, minthogy Stojkovics nem fog megerősítést nyerni. Ugyanezek indítványozzák, hogy Stojkovics küldöttség által a jelöltségről való lemondásra bivassék. Miletics és társai ellenkezik ezt.