Ellenzék, 1880 (1. évfolyam, 1-76. szám)

1880-10-01 / 1. szám

Kolozsvár, 1880. lap programmja következő szavakkal kezdődik: „Magyarország legyen önálló, független állam, mely minden ügyeit idegen ország beavatkozása nélkül intézi.“ Íme a nagy elv, melynek diadal­ra juttatásáért fognak a kossuthisták Erdélyben is küzdeni, és e küzdelem — a mutatkozó jelek­ből ítélve — nem leszen eredménytelen. A prog­ramm első része az 1867-ki kiegyezés el­en — és a­­Magyarország és Ausztria között tényleg fennállt közösség megszüntetése mellett plaidiroz. Továbbá biztosítván arról, hogy a szélsőbal minden más téren azt, a mi jó elfogadja, tekintet nélkül arra, hogy honnan ered az s azután a decentra­­lisatio és egyenlőség érdekében nyilatkozván, prog­ram m­ját a következő nagyon jellemző ponttal fe­jezi be az „Ellenzék“: „Mint erdélyrészi lap szá­molni fogunk a nemzetiségi kérdésekkel. E tekintet­ben áll­­apotunk az, hogy Magyarország magyar állam s e határon belől a a nemze­tiséget culturális tényezőnek tekintve, teljesen a jogegyenlőség alapján állunk.“ A kolozsvári kossuthisták prograramjának ezen része folytatja a „Gazeta” a magyar fur­­fan­osságnak egyik mesterműve. Soha sem vártuk volna az erdélyi szélsőbal híveitől azt, hogy magyar­­országi elvtársaikat desativá­l­ják. Örvendünk hogy ők legalább annyit ismernek el, miszerint Er­dé­ly­b­e­n szám­o­l­n­i kell a nemzetiségi kérd­éssel. Családnak azonban ha reménylik, hogy a Románok, de különösen ezeknek erdélyi része m­ég annyir a naiv lehessen miszerint ezen jog­­egyenlőség őszinteségében — ha csak culturális téren is — higgyen akkor, midőn emez egyenlő­­tőség egyszerre proclamáltatik azon elvvel : „az állam csak mi magyarok vagyunk“, mert jól ért­sük meg, ha az állam csak a magyaroké és csak a magyarokért van, akkor bármely más ezen ál­lam keretén belől létező nemzetség „jogegyen­lősége“ ipso facto illusoriussá válik“. Eddig a Gazet­a. Nem tetszik neki, hogy Magyar­­ország magyar állam legyen. De hát mit kiván? Azt hiszi talán, hogy e területet, m­a Szt.­István koronája tart össze, csak úgy ajándékba kapta a a magyar, mint valami donatiót vagy lipót keresz­tet, díjmentesen, felsőbb kegyelemből? Azt hiszi, hogy az az esetlegesség kifolyása, hogy e haza történelmére a magyar faj nyomta rá egyénisége bélyegét? Ha egységes állam akarunk lenni, pe­dig­ az akarunk, különben elveszítjük állami létünk egyik legfőbb attribútumát, kell hogy ez egység pagnans kifejezést nyerjen az állami erők min­den nyilvánulásában. S miután ez egységet sem a román, sem a szász, sem a szerb, sem a tót nem képviselhető, mert sem számban, sem vagyonban sem intel­ektualitásban nem birnak túlsúlylyal, ennélfogva erre, itt csak a magyar faj lehet hi­vatva, mely mégis alkotta meg is tartotta ez ál­lamot. — Hogy az ekként formulázott kereten be­ül a Gazet­a nem képzel jogegyenlőséget atnnak okát keresse saját szűklátá­sban. Tisza Kálmánnak a Miklós I. képvi­selő interpellációjára adott válaszával foglalkoznak a tapok. Többek közül a „Neues Pester Journal“ igr­ir: Tisza Kálmán miniszterelnök ma meg­felelt az antisemita mozgalom ügyében; világo­san és tisztán kitetszik e válaszból, hogy az ál­­tal» ter­em­tő« és felfújt kérdésben egyedül áll s hogy úgy kormány mint pártja visszautasítja erre nézve a solidaritást. — A­mi a beszéd érdemleges részét illeti erre nézve mi kifogás sem tehető, minden mit mondott a miniszterelnök igaz; per­sze az más kérdés ha megmondott-e mindent mit mondhatott és mondania kellett volna. A felelet melyet az interpellációra adott nem egyéb mint e­gy bürökrat­­us száraz visszautasítása az interpel- Jo­rnak, de min.­tgy valamirevaló államférfi entinci­­-'ja Nem leh­t figyelmen kívül kagyló ‘mgy i tube' b*i ragos izgatottság fogta el nem­ely /e.t "Jej)fcâS,egYîk wttuetóU polgártársaink , u ind • nállal ezen áramlat valódi ha­­t a ■ Németországbl lett i alva. ^^Kryr,r utal nem alkalmas réá. Nem .ks'-gi.­­K áramlat ellen, melyek nem törvénytelen tet- Hem hanem hitvallást türelmetlenség bizonyos syn­ptomáiban nyilatkoznak hatósági segélyt venni igénybe, de annál elodázhatlanabbnak tűnik fel egy morális actió szükségessége, és épen ez er­kölcsi elemet óhajtattak volna a miniszterelnök enuntiációjában tárgyában. xi» «­ ’ ’ igassabb aspirá­nsában állana, akkor a minis­t. beszéd mind a k­ukán felül álla­­teznek bizonyos maga politikai ér­ekek, melyek más álláspontról, mi­nt a merev lit­ikus fermalisiDUS álla méltatandók. i. fdt bez­édjéből a hun:*.. bleg hangja, az eszmék ragyogó sigpaága A „Hon“ szerint a legutóbbi királyi út fényesen czáfolja meg azt mit oly régen hirdetének hogy Tisza Kálmán a király és nemzeti közé áll, a felségét a nemzet iránt elidegenité, a nemzetet a tróntól eltávolitá. Ezen utazás nagy jelentősége feletti árado­­zása után áttér a függetlenségi pártra, melytől miként a kormánypárti lapok vezérczikkeiből lát­ható, ugyancsak megijedt­k oda fönni, s azzal, aposztrófja pultunkat, hogy nyilatkozzék őszin­tén, váljon a Kossuth Lajos politikáját követi­ el vagy a „kolozsvári mérsékelt programmot“ teszi Olatyt Hz°nk öt évi mamelukoskodás­alatt úgy látszik mar jól eltanulta az osztráktól ama hagyományos jelmondatot, hogy • divide et impera“. Pártunk közé­­, szemb­e egy ki kon­kolyt hinteni. Mindenképen ugy kívánja feltüntet' S• h* Hlk allá8Pon ^ egyeznék meg az °rSf !; ‘‘ irt lir°gramrajával.­­ Ré­fj regényeit az elsft hasábon A­z ? dolgokat mivel. A kese­rü csalón■ s L›' jajdol frl Tisza Kálmán szü :r‹. =•,­­ h )gy mit se törődve a nem­zet -ui * k­ulativ játékot űző ellen­zi 1 te'fagyja küzdeni as ' -nvp­rti lapokat “ Őszinte rés tétlen kollegánkat ő Na»y­xn› ■ * 1 ■ ·gy ne hagyja szegényt to\ ’ - „i­d­ege­t k­üz­de­ni“. X c Hirlap“ ból vészült át a s­or k­i­­h­iabarodás. Volt róla szó, hogy a cseh politikusok és a „magyar“ egyesült ellenzék között tárgyalások indultak volna meg bi­zonyos „nagyszabású“ politikai czélok elérésére való szövetkezés végett Várjon mi lehetetet ? Egy­­kissé fölrántja a leplet e homály felől a pétervári „Vjedomosti”, mely szerint a „magyarok“ már program most is dolgoztak ki a tárgyban. A programra áll a következő pontokból : A csehek föltétlenül fogják támogatni a külügyminiszter po­litikáját, lemondanak Magyarország népeinek iz­­gatásáról(!), nem avatkoznak Magyarszág ügyeibe és nem fogják szlávositni Ausztriát. Hogy azon­ban a „magyarok“ ezzel szemben mit ígértek, arról e lap nem szól. — Annyira zavaros és ha­barodott pedig ez a „programm“, hogy szintén rával a kabarékra és hajlandóvá teszi az embert hinni, hogy csakugyan — elkészült. MINDENFÉLE. Kolozsvár, szept. 30. — Előfizetési felh­i­vás a­z „Ellenzék­“re. Az ellenzék meg­jelenik 1880. október 1-én kezdve az ünnepeket követő napok kivéte­lével mindennap. Ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt, egy bóra 1 frt. Egyes szám ára hely­ben 4 krajezár, vidéken 5 krajezár. Az előfizetési pénzek, úgyszin­tén a hirdetések iránti megkeresé­sek Stein János kiadónkhoz czim­­zendők. Az előfizetés legczélszerűb­­ben postautalvány által eszközlendő. — Barátaink örömére, ellenfeleink boszu­­ságára, ime, élünk, vagyunk és lenni fogunk. Len­ni fogunk szívünkben igaz bugósággal, lelkünk­ben erős elhatározással, szilárd akarattal , mun­kálni hazánk függetlenségének előmozdításán, és szolgálni azoknak az erényeknek, melyek a múlt­ból vigasztaló csillagként integetnek felénk, meg­­világitni azon sötét utakat, melyeken halad a fel­­sárranzott hazafiság. Ezt a hazafiságot támogatni, éltetni, vállalkozunk a győzelem biztos reményében. A munka nehéz, de oly férfiak támogatnak, kik kezesség nekünk, hogy munkánk nem lesz hiá­­banvaló. Kérjük olvasóinkat, kérjük ügyünk, ha­zánk függetlenségének, az önálló Magyarország­nak barátait, hogy támogatásukban részesítsék lapunkat, nem feledkezvén meg arról, hogy az elhintett mag a jövendőben terem hatvan és száz­­nyit. Hangzatos nevekkel nem állunk elő, bár tehetnők , az eredmény bizonyítson lapunk értékes volta mellett. És most bízva nemzetünk józan vol­tában, életre valóságában, hazánk jövőjében, ígér­ve becsületes m­unkát egész az önfeláldozásig , üd­vözöljük olvasóinkat és kérjük tiszteljenek meg azzal a bizalommal, melylyel mi viseltetünk a füg­getlen Magyarország jövője iránt. — Az „Egyetértés“ napi sajtónknak e büszkesége, mely kiváló tartalmasságánál és hiteles értesüléseinél fogva, a pénzintézeti és ke­reskedelmi körökben is fölöslegessé tette a „Loyd“-ot, lapunk mutatvány­számáról ekként emlékezik meg. Az „Ellenzék“ az erdélyrészi függetlenségi párt kolozsvári napilapjából megjelent a mutatványszál Bartha Miklós szerkesztésében. Üdvözöljük társul­kát, mely oly derék, jó erővel száll a küzdelem. Kiállítása is tetszetős, tartalma magvas, változat, és beosztása a szerkesztő tapintatosságát és pia­tikaesáerát t­ünte­ti fel. E vezető csükkáben a kész, az álláspontot jelöli meg, melyet lapja foglal azt eleven közlemények, az erdélyi részek­ből való er­tesitések, pol .lka: L .­­ : Közleményeiben — igen helyesen — Kolozsvári és az erdélyi részekre van főtekintettel. Van tár­sadalmi, művészeti, zenei rovata, melyekben az a­tani viszonyokat tükrözi vissza.. Tárczájában „Ta­citus olvasása közben“ czím alatt közöl sikerült költeményt Hegedűs Istvántól, azután „Csevegése ket” Teleki Sándor szellemes tollából. Úgy tudjuk, hogy a fővárosi publicistái és szépirodalmi körökből is tekintélyes erők biztosították közreműk­ödésöket. Az „Ellenzék“ a politikai napi­lapok rendes alak­jában egy idén jelenik meg minden nap. Előfizeté­si ára egész évre 12 frt, évnegyedre 3 forint, egy egy hóra egy forint s ez összeg a kiadóhivatalba Stein János könyvkereskedésébe intézendő. Melegen ajánljuk a közönség figyelmébe. A mutatványszám kedvező hatása alatt biztos reményünket fejezzük ki, hogy az „Ellenzékiben pártunk elvei rokonszen­ves, férfias és szívesen fogadott tolmácsot, s Bar­­tha Miklós szerkesztőben jó harczost nyertek. — Függetlenségi kör alakult Alberti, Irsán és Jazspán, Bereg megyében, elnöke Tassy István ügyvéd. Reméljük, hogy legközelebb­ről az erdélyi részek e nemű örvendetes mozgal­máról és érthesithetjük olvasóinkat. Kézdi-Vá­­sárhely már megkezdette; M.-Vásárhely, Ud­varhely, Torda, Deézs — igenis Deés, akármiként tüszköljön főispánja, közelebbről folytatni fogják. — Az elégeletlenek. A városi hatóság­nál alkalmazott kisebb rendű hivatalnokok neki ál­lottak egy nagy fának s kezdik azt mozgatni. Ezek az urak csekélyük a fizetésüket,­­ most né­hány város szabályrendeleteit meghozatták, hogy annak alapján ők is fizetés felemelésért folyamod-j janak. Nem tudjuk, hogy ezek az urak mit dol­goznak, s ennélfogva azt sem vagyunk képesek el­bírálni, hogy a meglevő fizetés arányban áll-e a végzett munkával, mind e mellett azt a taná­csot adjuk , dolgozzanak csak lelkiismeretesen ad­­dig, a­míg a városnak több pénze lesz, hogy pe­­ig ez bekövetkezzék, ha nyíltan nem is, de leg­­a a­­ magános perczeikben kérjék az égi ha­­n­ma­st egy olyan állapot megteremtésére, a­me­l­yen egy város magán vagyona ne fordiltas­sék közös ügyes hadsereg ellátására, hanem a hi­vatalnokok munkájának méltányos díjazására. Ad­dig csak legyenek békés türelemmel. — Herr von Jókai. A „Pester Lloyd“ a magyar nemzet koszorús írójától eredeti német bszélyt közöl „Das Nihil in Ungarn“ czím alatt s még hozzá teszi, hogy a mű olyan kifogástalan németséggel van megírva, hogy azt közvetlenül sajtó alá rendezhette. Milyen különös a dicsőség útja ! Egy egész nemzet tenyerén hordozza a ko­szorús szót, elárasztja a kitüntetések minden ne­mével, megbocsátja a kitűnő írónak a szerencsét­len politikus hibáit, s ez a mértéke a dicsőség­nek neki nem ol­y ; még mindig képzel egy pon­tot, a­melyről az eddig elért dicsőség fényénél kápráztatóbbat hisz magára áradni, s a koszorús magyar író a német babér után nyújtja ki a karját. Nemzeti irodalmunk geniusa, oda fenn a nagy ismeretlenben, ha hozzáférhetnél, tépd ösz­sze ezt a babért, mielőtt a költő halántékait vele megkoszorúzhatnák ! — Tisza László képviselő úrnak mező­­csáni ménesét egészben, a felállított lovakkal együtt, jelentékeny öszszegért, megvette Héferváry Kim­en Károly gróf. E ménes kitartó és gyors üge­­tőiről volt ismeretes Újból egy erdélyi ménessel kevesebb. A ménesek pusztulása az általános gaz­dasági viszonyokból látszik következni, mely a ló­nevelést általában a kisbirtokosoknál kiséri. Pedig nem szabad feledni, hogy Amerika nem konkurál­hat úgy lovainkkal, mint szarvasmarháink és ser­téseinkkel. — A kolozsvári kataszteri igazgató­ságnál nagy mérvű személyi változások vannak napirenden. Egyik felügyelő felmentetett s helyét ideiglenesen a derék Hantz Pállal töltötték be. Ugy hatjuk, hogy maga az igazgató, a pon­tosságáról, igazság szeretetéről és szakértelméről ismeretes Jánosy László is beadta volna nyug­díjaztatása iránti kérvényét. Ez magán­ügy lehet s nincs hozzá szavunk. De már ahoz komoly sza­vunk lesz, ha a hir valósulni találna, s a nexus kedvéért oly egyént neveznének ki az igazgatói fontos állásra, ki szűkre szabott képzettségénél fogva, bármily becsületes legyen egyénileg is csak kompromitálná ez állást.­­ A kolozsvári kerületi kataszteri bizottság eddigi körútjában következő községek határait járta meg: Apahida, Szováth, Aranykút, Szopor, Berkenyes, Fráta Botháza, Totháza, Mécs, Gyeke, Gyulatelke, Marokháza, Bonchida, Válasz­út, Nádas, Sztmihálytelke, Fenes, Lona, Gyalu, Kapus, Gyerővásárhely, Sárvásár és B. Hunyad. Mint értesülünk, a mintiföldek megválasztását elég korrektnek találták, s feltételezve hogy a klasszikisativ igazságosan és lelkiismeretesen történik, megnyu­­gosznak a tiszta jövedelemi fokozatok felállítá­sában is. E tekintetben panaszt csupán az udvar­helymegyei küldött emelt, ki igen helyesen , méltánytalanul magasnak tartja kivált a keresz­­túl­járási fokozatokat. A September 15-én kezdő­dött körút bevégzése, október 17-ére van tervez­ve. Szeretnék tudni, hogy az el­alálozott Bothos Kálmán helye miért nincsen betöltve, s ennél­fogva miért kellett .­arosvásárhelyi vidék­nek e bizottságba képviselet nélkül r­áadni? — Légbe kapkodás. Hogy a mi kedves pénzügyminiszterünk milyen beható információk alapján bocsátgatja ki a rendeletek süni csoport­ját, élénken bizonyítja az a legújabb eset is, hogy a budapesti pénzügy­igazgatóság felterjesztést inté­zett a miniszterhez a végett, hogy a színlapok közléséért kitalált újabb adónemre vonatkozó ren­deletet vonja vissza, mert annak végrehajtása nem eszközölhető. Ho­gy a felterjesztésnek minő ered­ménye !ett mó­r nem tu­djuk, de már az maga elég jellemző miniszterünk magas rendele­teinek alaposb.' -h Imivé, hogy az annak végre­­hajtására hiva­tt hivatalos ké­zegek kénytelenek az ellen felszólalni. Valóban ideje volna már,ho­gy azok a magasról ren­dlkező urak ne csak rendel­kezzenek— mihez különben könnyű érteni,—­ha­nem megfontoltan cselekedjenek — ami olyan ma­gas állású uraknak egy kissé még­is c­ak hivatalos kö­telességük volna — Blaháné Esztergomban. Blaháné asz­­szony f. hó 27 Esztergomban vendégszerepelt. Már délután 5 — 6 óra körül a szinház tájékán óriási nép járt le s fel. A szinház oly zsúfolásig megtelt, hogy alig lehetett mozdulni. A színpadot, midőn a művésznő megjelent tökéletesen ellepte a temér­dek virágcsokor. Az első felvonás után Kőrösy László az „Esztergomi kör“ elnöke egy értékes ezüstbabérkoszorút nyújtott át az ünnepelt mű­vésznőnek lelkesítő szavak kíséretében, mire a közönség szűnni nem akaró éljenzéssel fejezte ki háláját a művésznőnek, hogy a „kör” javára fel­lépésével Esztergomot megtisztelte. Minden dalát is­mételnie kellett, mit a közönség mindannyiszor megéljenezett. — A portugáll király és a magyarok. A folyó hó 20-ikán megnyitott lissaboni irodalmi kongressuson Magyarországot R­ó­m­e­r Flóris apát­kanonok és jeles régészünk képviseli. Báró Salz­burg követségi ügyvivő Romert a gyűlésen az anya­királynak bemutatta. Dr. Rómer magyarul üdvözlé a királyt e szavakkal: „Szerencsésnek tar­tom magamat, hogy hazámtól ily meszsze jőve, felségeddel sa­jt nyelvünkön beszélhetek.“ A ki­rály örömét fejezte ki a felett, hogy magyart lát, mert úgymond, mindég kil­é és örömére szolgál magyarral beszélhetni. A portugáll király külön­ben a legtöbb európai nyelvet folyékonyan beszé­li, úgy a németekkel, spanyolok, francziák és ola­szokkal anyanyelvükön társalgót. Az uralkodó ki félfejjel kimagaslik a gyülekezetből, nagybátyja a Magyarországban élő Coburg herczegeknek. Rö­mer kimerítő levélben értesíti hazai barátait a gyűlés eredményéről, a portugál­­ király a­l­e­­­nö­k­­­k­é választatott meg a kongressuson. — Kinevezés. A székelykereszturi járásba kataszteri pótbiztosnak Dániel Lajos jól végzett ifjú az óvári akadémiáról, neveztetett ki. Dániel Lajos fia, Dániel Gábor udvarhely megyei főispánnak. — A kolozsvári zenekonservatorium tanéve ma nyittatik meg. Rendes tantárgyak lesz­nek : zongora — férfi és női ének — az összes vo­nós és fúvó hangszerek gyakorlati tanítása, végre öszhangzattan és zeneszerzés. A behratások 1. év október hó 1-től 5-éig bezárólag, mindennap dél­előtt 10-től 12-ig, délután 3-tól 5-ig fognak a ze­­nekonserv, saját helyiségében (vigarda épület) esz­közöltetni. A tanítás legrövidebb időtartama egy is­kolai év (10 hó). Beiratási díj minden egyes nö­vendéktől 1 frt ; tandíj a nagy­bőgő és a fúvó hang­szerek tanfolyamaiban egy hóra 1 frt ; hegedű, gor­donka, zongora és ének tanfolyamok előkészítő osz­tályaiban egy hóra 2 frt, közép osztályaiban 3 frt; összhangzattan és zeneszerzés hetenkénti 2 óráért havonként 1 frt ; végre karének tanfolyam heten­ként egy órában díjmentes. Szegény tanulókat és azokat, kik egy kevésbé kedvelt hangszer tanulásá­ra ajánlkoznak, az igazgató választmány a tandíj fizetésétől részb­en vagy egészben felmentheti. A kolozsvári zenekonservatórium igazgató választmánya. — Új találmány Kolozsvártt. Mönnig Adolf helyi hangszerkészítőnek sikerült azon kér­dést mega­dani, hogy miként lehet a hegedű hang­ját nagyobbá és a kijátszott régi hangszerével egyenlővé tenni. Ugyanis a hegedű két lapja köz­zé még egy harmad­i, a fedél laphoz hasonló alakú Zönglapot (Resonanz bóden) alkalmazott , mi­által a hegedű hangterjedelme megnagyobbo­dik; tömör és mégis lágy zengésű; a hallérzékre kellemesen hat, az átmeneti hangok egyformasá­gaira nézve azonos a legrégibb kijátszott hege­dűvel. Szakértők véleménye szerint a találmány­nyal a régi hegedűk kevésbbé lesznek keresettek. Mint értesülünk Mönnig Adolf szabadalomért fo­lyamodott. — Jutalom­játék Aalberg Ida kisasszony jutalomjátékául és búcsú felléptéül tegnap este a „Falu rossza“ adatott. A közönség jól meg­töl­tötte a színházat, s a vendég megjelenésekor bok­réták és koszorúk dobattak a színpadra. Az első felvonás végén nyílt színpadon az egyetemi ifjú­ság babér koszorúja adatott át az ifjúság küldött­sége által, melynek nevében Jancsó Géza finn nyelven intézett üdvözlő beszédet az ünepelthez. A közönség az egész előadás alatt a kitüntetések ne­mével elhalmozta a kedves vendéget, s az előadás végeztével a legszívélyesebben búcsúzott el a Nem­zeti szállodában rendezett társas vacsorán, a tá­vol élő rokon nemzet e kiváló tehetségű leányától. — A budapesti­­német szinház. Nagy agitáczió készül a német színház ügyében : peticzió a belügyminiszt­rhez, melyben a tan­ács határoza­tát megsemmisíteni kérik, hivatkozván arra, hogy a német ajkú, de magyar polgári joggal bíró egyé­nek, mily nagy számmal kívánják a német szín­ház újból megnyitását. Aláírásokat gyűjtenek s pedig csodálatos módon: bárkit megcsípnek, fel­kérik, hogy írja alá, legyen az cseh, osztrák, sváj­­czi vagy bármily nemzetiségű, különösen a gőz­malmokban s más ipartársulatokban, hol a nem magyar ajkúak még nagyobb számmal vannak képviselve; ha azonban a hivatalnokok közül 4­­­5- en nem is akarják azt alá­írni, vagy pedig azon megjegyzéssel, hogy nem egyezik bele az illető, mégis úgy írják be : valamenynyi hivatalnoka . . .... gőzmalomnak, mely a valósággal nem egye­zik meg. — Az „Ellenőr“ szerkesztője Hindy Ár­pád pár napig Kolozsvárt időzött. Rosz nyelvek rebe­getik a hírt, hogy Hindy úr a kormány ré­széről missióval birt­olva kitudni, hogy az „Ellen­zék“ megindulása folytán a „Kelet“ avagy a „Pol­gár“ részettessék-e ezentúl a kormány nagyobb sok­dá látásában. ” A marosludas-beszterczei vasútról a „Vasúti és közlekedési közlöny“ ezeket közli: „A m­aros-ludas-beszterczei vasút vonalozási munkála­tai közel állanak a befejezéshez,­­ a vasútterv megvalósulásához azonban nem sok a remény, minthogy az érdekeltség körében a vasút közsé­­geihez való h­ozzájárulásra nem sok hajlam mutat­kozik.“ Ez ügyr­e egészen másként vagyunk ér­­tesü­ve, s tekintve a mezőségi vasút rendkívül nagy közgazdasági fontosságát, nem tehetjük fel az értékeit körökről, hogy hozzájárulásukat ily nagy jövőjű vállalattól megtagadnák. — Kolozs megye törvényhatósága­­ hó 30-án kezdette meg 4vnegye­13 közgyűlését. Ke­vés ember s még kevesebb idöklődés. Az zöngös szellem lengte át az ülést, mely a­z urak m­iden ágát oly aggasztólag jellemzi, fr . * Tisza Kálmán kezdi a kormányzást. Nem élet jelenséget látunk itt, hanem a lassú sorvadás jeleit. Pedig Kolozsm­gye szereti magát az erdélyi részekben ve­­zérmegyéne­k nevezni. Főispáni jelentés, alispáni jelentés, árvaszéki jelentés: ennyi volt az egész. Egyik jelentéshez hozzá szólott gr .Teleki Miklós, __ di agyonkiabálták. Holnap részletes tudósítást közlünk. ELLENZÉK AZ „ELIE­NZÉK“ EREDET! TÁVIRATAI. Feladatott Déván, sept 30-án d. e. 11 ó. 15 p. Érkezett sept. 30 án d. e. 12 órakor. Báró Nopcsa az erős ellenzéki áramlat előtt megh­átrálva, vissza­vonta azon ajánlatát, melylyel Hu­ny­ad megye 48 ezer forintnyi meg­­termeltetését szándékozta. Ennélfog­va a megyeház építési kérdésének ezen része a tárgyalás alól levétetett. Feladatott Budapesten szept. 30-án d­e­ 1­6. 50 p. Érkezett d. n. 2 óra 30 perc­. Madarász interpellációt nyújtott be a flottabü­ntetés tárgyában. Mon­tenegro a hat­almak újabb elhatáro­zását várja. A szultán titkos fermant adott Rizának, mely szerint Dul­­­ignot védelmeznie kell az albánok élén s esetleg betörni Montenegróba. Dulcigno ég. Október 1. KÖZGAZDASÁG. Friss­ húskivitelünk. Beszéljünk ar­ról, a­mi nincs, de minden évben legalább egy­szer bebizonyítjuk, hogy lehetne. Újból hirdetik, hogy friss húskivitelre társaság alakul, hogy a soproni, hogy a kolosvári ipar és ker. kamarák mily kedvező adatokat szolgáltattak. A friss hús kivitele három irányban kezde­ményezhető: Bécs, Páris és Londonnak. A három város három ízlés.* Becs kövér, azonban kissebb méretű szarvas­marhát, sok sertést, kevés juhot fogyaszt és nem kényes a gyári hulladékon hízott húsra. Páris sertést ,felette keveset, juhot sokat, kövér szarvas­marhát kissebbet, leginkább előbb legelőn, aztán takarmányon hízottat fogyaszt Lon­donnak 8 méter mázsás kövér ökör és 35 kilo­grammos hízottjuh kell. Még ez is a holtsúly le­gyen ám, ízlésük a nagy méret. Nézetem szerint, csak Bécs és Pak­snak szá­nthatunk friss húst, Londonnak nem, mert ízlé­süknek nem megfelelő nagyságú és nem szesz­gyárban bízott ökröt kereskedelmi czikk meny­­nyiségben nem találunk, akkora juhunk nincs, és gazdálkodási rendszerünk mellett 50 évig sem lesz. A friss­ hús szállítás előnye az, hogy a mar­ha értéktelen részének portája nem terheli a­­értékesebb rész szállítási költségét, hogy a hala­dékok visszamaradnak a mezőgazdaságnak. Az élő marhát wagonszámra szállítják A ke­leti vasúton tetszés szerinti számban terhelnem­­ a wagont, mivel a térfogat szüksége túlterhelést nem enged. A tiszavidéki vasút 6 darabnál töb­bet nem enged egy vagonba, ha több van kü­lön díjazás alá jön. Az első erdélyi kocsi rako­mányt juh és sertésre nem ad. E különb­ek által nyújtott szabad számítás rendszere mellett a kereskedő soha sem bizonyos, hogy mekkora szá­­litási díjat fizett. A kocsirakomány, a da­rb szám szerinti szállításnál is csak a nagy marha szál­i­­tása jutalmas a kereskedőnek, tehát a gyárosok kik exportálnak nagy marhákat hizlalnak. A közepes marhák szállítása nem lévén előnyös, nem keresettek vásárainkon és áruk is a súlyarányt tekintve, jóval kissebb, mint a nagy marhák ára. Ezért és azért is, mivel közepes súly­állományt Románia is hoz piaczunkra, a húskivitel haszon­nal csakis a közepes marhák húsával f űzhető, te­hát csak Bécs és Párisra irányítható. A friss húskivitel üzemberendezésében is életrevalónak kell lennnie. Nem lesz ez, ha a szesz­gyárosok kivitel és szállításképes állományára seá­mít, mert ezek az előállítási költségek a szálas­­díjak lerovása után a bécsi árat számítják, kivá­­nandják és jogosan, mert közvetítő nélkül ad f­el és biztosan eladják összeköttetésüknél áruikat, tehát a bécsi árat mindig megkap Gazdaságaink marhahizlalásra nincse rendezve A mustra ökör, az áru hizlalás az er­délyi részekben még annyira­­sincs gyakorltat, mint az Alföldön. Tehát hizet árut kerés és nehezen lehet vásárolni. 1 z -okból „-s? telére alakult társaságnak m­gának kel ha Magának kell hizlalnia ”- n. és több előnyös ponton bérén ezve. a l­en­d­ezők előnyeit, a hizlaló nyereségű nagy sze­­m­ek rendes megtakaritási percentjeit a legolcsóbb itési anyagok és takarmány a legjutányosabb rendezés hasznát a társaság kizsákmányolhatja, és felül, ha maga hizlal vásárlói ízlését követőe­­n hizlalás rendszerint tapasztalásaihoz képest annyem változtathatja. A hizlalást a társságnak áll­­zn, mert egyesek elegendő tőkével "JAO^flLI t *ix ak aányi állat résére, annyi épület és tá­rrmány előállítására. E miatt aztán a rendes nap­i vagy heti szükséglet nem lenne biztosítva, mi­­ek biztossága nélkül a társaság saját kötelezett­­égeinek a társaság bizományosa pedig a fogyasz­tók szükségletének nem tehet eleget. A hizlalda ott van, hol legolcsóbb a mar­,­ha, a legelő, a cseléd, az építési anyag, a takar­mány, tehát Udvarhelyszéken és Háromszéken. Mögöttük Románia tenyésztése, közüllök a szé­kelyföldi, előttük az erdővidéki és az oltmenti olcsó legelők nagy állománya. Az o­ltmenti nagy completum legelőkön a társaság gulyákat hizlal­hat, a legelői ízletes húst szemmel lehet tovább nagyvárosi íngre hizlalni. Minél közelebb a ke­lethez, annál kevesebb kereskedő kezén megy át a megvásárlandó állat. A vágóhidakat a vasúti állomáson kell be­rendezni, mert a húson kívül a bőrök, vér, tüdő, máj, belek átdolgozva gyorsan csak innen lehet­nek kereskedésbe hozhatók. A rosszabb minőségű hús szaláminak feldolgozva Romániában bármily mennyiségben és jó áron elárul-­ható. A húskivitelre alakulandó­ársaságnak ajánl­­juk figyelmébe észrevételeinket. Majd a valósítás­ idején állattenyésztésünk érdeke­,, t. . a “»yalandjuk ezen aranybályákkal eleve sz­­agat. Felelős szerkeszd és laptulajdonos : Be­­l­a Miklós. Kiadó: Stein János.

Next